Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Heródes szólt a néphez, és a nép felkiáltott: Isten szava ez és nem emberé!      Csel. 12,22

Heródesnek egyedülálló öltözete volt. Valódi arany és ezüst fonállal volt keresztülszőve, szinte szikrázott a tündöklő napfényben. Ebben a királyi ruhájában ült bele a trónszékébe és nagy beszédet tartott a népnek. Az államfő dicsőségének és pompájának kifejeződése, valamint a nem hiányozható zene, s különösképpen a királyi ruha tündöklése mámorítólag hatott a népre, amely a beszéd végén felkiáltott: Isten szava ez, és nem emberé"! Mi valószínűleg utálattal fordulnánk el a hízelgésnek ilyen olcsó káromlásától. Azonban vizsgáljuk meg magunkat, hogy a külső látszat elvakító hatása, a világi vagy egyházi egyenruhák lenyűgöző ereje nem hat-e miránk is?! A zsidókhoz írt levél olyan keresztyéneknek szólt eredetileg, akiknek a szegényesen egyszerű keresztyén istentisztelet nem volt elég. Hajlamosak voltak arra, hogy visszatérjenek az ószövetségi szertartásokhoz, amelyek külső kellékeikkel a természeti ember lelkének táplálékot adtak. Vajon nincsenek-e ma is az egyházakban olyanok, akiket hasonló veszély fenyeget? Mindezzel szemben legyen helyes látásunk és biztos ítéletünk! Minden, ami az emberi értelmet lenyűgözi, csak emberi lelkesedést válthat ki - mint itt Heródes ünneplésében. Ilyen eszközök azonban sohasem ébresztenek igazi hitet, amely a kísértések és próbák tüzében is megmarad. Ragyogó ruhák és pompás felszerelések sohase vakítsanak el bennünket, és ne csalogassanak ki bibliai józanságunkból. - Ha még olyan embert is, mint Sámuel próféta, így kellett figyelmeztetnie Istennek: "Ne nézd az ő külsejét, se termetének nagyságát!" (l.Sám 16,7) - mennyivel inkább résen kell lennünk nekünk!

Isten asztaláról- Varga László

"Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával! Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral! Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!"      Zsoltárok 150,1-6

Ez az utolsó zsoltár. Nem volt szívem kihagyni a szövegéből. Nincs benne dogmatika, még imádság sem, csak boldog, lelkes felkiáltása egy közösségnek, mely megismerte, felismerte, elfogadta Isten jóságát, szeretetét, ezernyi ajándékát. Nem Istennek van erre szüksége. A boldog ember szívéből kívánkozik ki az ének, mint a szerelmes ifjú szívéből szerelmese dicsérete. Ezt nem lehet sem elemezni, sem követelni, sem törvényben előírni. Vagy feltör egy ember, egy közösség lelkéből, vagy soha meg sem érti. Csak az érti meg, aki át tudja élni, annak pedig nincs szüksége magyarázatra. De ha valakit szeretsz, ha valakinek jót, örömet, boldogságot kívánsz, nem kell mást mondanod: Adja Isten, hogy ezzel az örömmel, ezzel a lelkesedéssel törjön elő szívedből ez a hit, ez az élmény, ez a boldog találkozás Istennel, hogy így tudd dicsérni az Urat! Évezredeken át szakad fel boldog emberek lelkéből a kiáltás: Halleluja! - ami annyit jelent: Dicsérjétek az Urat!

Istenem, add meg nekem is legnagyobb ajándékodat, hogy így tudjak lelkesedni, hogy így törjön fel belőlem az öröm azért, hogy Te vagy, hogy Te élsz, hogy szeretsz engem! Jó hallgatni az igét a templomban. Jó értelemmel felfogni annak magyarázatát, hívő boncolgatását. Jó megismerni törvényedet, minden napra szóló útbaigazításodat. De vágyom a hitnek arra a mélységére, hogy lelkem indulatával érezzem, éljem át a veled, személyesen veled való találkozás lelki örömét, és én is teljes szívemből énekeljem: Halleluja, dicsérjük együtt az Urat! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- ISTEN ÉS AZ ANYAGI JAVAK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jak 5,1-11

1 Tehát, ti gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt! 2Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, 3 aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. 4 Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. 5 Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. 6 Elítéltétek, megöltétek az igazat, s ő nem állt ellen nektek. 7 Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. 8 Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. 9 Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. 10 Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. 11 Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.

"Ne lopj!"

(2Móz 20,15)

Felebarátainkkal mint emberekkel találkozunk, s mint ilyeneket tisztelnünk kell őket. "Ne öld meg felebarátodat! Szeresd őt!" Találkozunk felebarátainkkal mint férfival és nővel, és tisztelnünk kell őket, mint nemiséggel rendelkező emberi lényeket. "Ne paráználkodj! Élj tiszta életet a házasság állapotán kívül és belül!" És találkozunk felebarátainkkal a kereskedelem, a javak és a szolgáltatások forgalma területén. "Ne lopj! Légy sáfára annak, amit rád bíztam!" Isten megtiltja a lopás minden lehetséges formáját, kezdve a bankrablástól, a munkások bérének elsinkófálásán át a munkaidő ellógásáig. És Isten a tolvajlást bűnnek hívja. Társadalmunkban erkölcsi követelményeinket a körülményeknek megfelelően változtatjuk. Bizonyos dolgok talán bűnnek és vétségnek minősülnek, ha azonban elég ember csinálja azokat, akkor ártatlan dolognak kiáltjuk ki azt a bizonyos kihágást. Aztán "már egyszerűen csak élünk vele". Isten törvénye nem ennyire rugalmas. És ha mi azt tartjuk a fő dolgunknak, hogy Isten akaratát cselekedjük a jelenvaló világban, akkor jobban tesszük, ha gondosan ügyelünk, nehogy "modernizáljuk" erkölcsi követelményeinket. Dühíteni tud-e még, hogy társadalmunkat, a legmagasabb rangúaktól a legalacsonyabb rangúakig át meg átjárja a lopás, a megvesztegetés és a mások kiuzsorázása? Gyűlölöd-e még a szélhámosokat? Hiszed-e még, hogy jobb dolog becsületesnek és szegénynek, mint ügyeskedőnek és gazdagnak lenni? Jobban tennénk, ha határozottan eldöntenénk, hogy melyik oldalon állunk. Nemrég valaki azt mondta, hogy az egyház határai valamikor Afrika és Ázsia dzsungeleiben, a missziói mezőkön húzódtak. Most azonban az üzleti élet dzsungelében vannak a határok. Itt döntjük el, hogy kit szolgálunk: Istent vagy a Mammont. És a becsületes, istenfélő ember itt tart ki, mint valami mártír, hordozva a kereszt jelét. Isten nemcsak ahhoz ragaszkodik, hogy tartózkodjunk a lopás minden formájától. Pozitíve azt akarja, hogy vagyonunkat úgy tekintsük, mint valami letétet, amely egy rövid időre ránk van bízva. Az evilági vagyon birtoklásának az egyetlen szép és maradandó előnye az, hogy sáfárok lehetünk, akiknek szabad jót cselekedni azzal, amit Isten egy kis időre reánk bíz.

Krisztus mindenek felett-MEGIGAZULÁS HIT ÁLTAL

"Mert ha mikor ellenségei voltunk, megbékélhettünk Istennel az Ő Fiának halála által, sokkal inkább megmentetünk az ő élete által..." (Róm 5,10).

Nem a hitem ment meg engem, hit által csak megtapasztalom a szabadulást. Nem is a bűnbánat szabadít meg, a bűnbánat csak jele annak, amit Isten ajándékozott nekem Jézus Krisztusban. Veszélyes a hangsúlyt az eredményre tenni az ok helyet. Engedelmességem vagy odaszenteltségem állít helyes viszonyba Istennel? Soha! Krisztus halála által áll helyre a kapcsolatom Istennel. Amikor Isten felé fordulok és hittel elfogadom, amit Isten kijelentése szerint elfogadhatok, akkor Jézus Krisztus megdöbbentően hatalmas váltsága azonnal felemel engem az Istennel való igazi kapcsolatba. Isten kegyelmének természetfeletti csodája folytán megigazulok, nem azért, mert bánkódom bűnöm miatt, nem azért, mert megtérek, hanem azért, amit az Úr Jézus elvégzett. Isten Szent Szelleme mindent átható fénnyel mutatja ezt meg nekem, és én tudom - bár nem tudom hogyan, de -, megszabadultam. Isten megváltása nem az emberi logikán alapszik, hanem Jézus Krisztus szentséges halálán. Újjászülethetünk Urunk váltsága alapján. Bűnös emberek új teremtéssé változnak át, nem bűnbánatuk vagy hitük folytán, hanem Isten csodálatos munkájaként, Jézus Krisztusért, mert ez minden megtapasztalást megelőz. A megigazulásnak és a megszentelődésnek egyetlen megrendíthetetlen biztosítéka maga Isten. Nem nekünk magunknak kell ezeket kimunkálnunk; már el vannak végezve a megváltásban. A természetfeletti természetessé lesz Isten csodája révén. Mindez annak a megvalósulása, amit Jézus Krisztus már megtett: "Elvégeztetett!"

Isten műhelyében- Zúgolódás nélkül!

"Mindent zúgolódások és tétovázás nélkül cselekedjetek! " (Fil 2, 14) Ha Isten gyermekei panaszkodnak, olyanok, mint a kormos lámpák. Gyógyító fény helyett fojtó füstöt árasztanak. Az apostol azt szeretné, ha a hívő keresztyének mint csillagok fénylenének a világon, ez elfordult nemzetség között, amelyben élnek. Nem külsőképpen szakadtak el tőle, de alapvetően mássá kell lenniök, mint a körülöttük levő világ. Ott a zúgolódás, panaszkodás, zsörtölődés és kritizálás otthonos. Isten gyermekei mindent mennyei Atyjuk kezéből fogadnak el, még a nehézségeket és szenvedéseket is. Aki az igazságban jár és gyűlöli az igazságtalanságot és fösvénységet, az megkapja kenyerét és vize sem fogy el (Ézs 33, 15-16). Amikor Izraelre ránehezedett a drágaság, Illés próféta nem zúgolódott együtt a néppel. Bízott az Úrban. Az utolsó időkben még keményebb próbák várnak Isten népére. De zúgolódhat-e egy gyermek apja ellen, akinek szeretetéről és bölcsességéről mélyen meg van győződve? Isten gyermekeihez nem a zúgolódás, hanem a hálaadás illik. Mindenben, amit végezniök kell, mennyei Atyjuktól kapott feladatot látnak. Az Ő szolgálatában tudják magukat, hogyan zúgolódnának hát azon, hogy túl sok a terhük? Nem lenne ez lázadás az Úr ellen, aki pedig oly kimondhatatlanul jót akar az övéivel? Amit saját akaratunkból vállalunk, az természetesen nagyon terhessé, sőt elviselhetetlenné válhat. Aki azonban minden cselekedetét alárendeli Isten akaratának és csak neki szeretne tetszeni, annak nem szabad zúgolódnia, mégha néha nagyok is az igények vele szemben, vagy elmarad a hála, amit talán megérdemelne. A tartós zúgolódás haragossá, mogorvává tesz. Isten gyermekei mindent zúgolódás és tétovázás nélkül tegyenek, azaz aggályoskodás és töprengés nélkül. Helyes, ha először mérlegeljük az elvégeznivalót és azután látunk a dolgokhoz, de ha a folytonos átgondolástól nem jutunk a cselekvésig, ez szánalmas dolog. Ha bizonyos vagy abban, hogy valaminek Isten akarata szerint meg kell történnie, akkor ne gondolkozz sokat, ne adj helyet okoskodásoknak, ne tartóztasson fel és ne fordítson vissza semmi. Cselekedj határozottan! Debora énekében azt olvassuk Rúben törzséről, hogy Rúben nagy volt az elgondolásokban és a tervezésben. Számolt és tervezett, de nem vett részt a szent harcban. Isten gyermekei derűs, tetterős emberek.

Carl Eichhorn-

Isten ígéreteinek tárháza- Isteni biztonság

"Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel szemben. Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek és megmentelek - így szól az Úr"

 (Jer 15,20)

Az istenfélelemben és a hitben való állhatatosság olyanná teszi az embert, mint az erős ércfal, amelyet senki sem tud lerontani vagy áttörni. Az Úr ajándékai az ilyen emberek, akikre rendkívül nagy szükségünk van a gyülekezetben és a világban, de különösen a szószéken.

Ez a mai, hamis világ foggal és körömmel harcol az igazság meg nem alkuvó bajnokai ellen. Úgy látszik, semmi nem bántja úgy a Sátánt és seregét, mint a határozottság. Olyan dühösen támadja a szent elszántságot, mint ahogy az asszírok ostromolták a fallal körülvett városokat. Mekkora öröm számunkra, hogy nem tudja legyőzni azokat, akiket Isten a maga erejével erősített meg. Akiket a különféle tanítások szele hajt ide-oda, egy fuvallatra megdőlnek és elvesznek, de akik szeretik a kegyelemről szóló tanítást, mert már övék a kegyelem ajándéka, úgy állnak, mint a sziklák a háborgó tengerben.

Honnan ered ez a megingathatatlanság? "Én veled leszek" - mondja az Úr, és ez a helyes válasz. Az Úr megsegíti és megmenti hűséges szolgáit az ellenség támadásaitól. Seregek lehetnek ellenünk, de a Seregek Ura velünk van. Ne próbáljunk meghátrálni egy kicsit se, hiszen maga az Úr tart minket helyünkön. Maradjunk ott az Ő erejével.

Napi áhítat-Meghatározó áldás

Hét témája: Idősen is munkálkodva 

Olvasmány: 1Móz 48,8–22

Nincs nemesebb életcél, mint a Mindenható áldásait célba juttatni.

„Amikor Izráel meglátta József fiait, ezt mondta: Kik ezek? József ezt felelte apjának: Az én fiaim, akiket itt adott nekem az Isten. Jákób így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket! Izráel szemei az öregség miatt homályosak voltak, és már nem látott jól. Közel vitte azért őket Jákóbhoz, ő pedig megcsókolta, és megölelte őket. Izráel ezt mondta Józsefnek: Nem gondoltam, hogy még meglátom arcodat, és most Isten még a gyermekeidet is megláttatta velem. Akkor József elhúzta őket apja térdétől, és arccal a földre borult. Azután fogta József mindkettőjüket, és odavitte jobb kezével Efraimot Izráel baljára, bal kezével pedig Manassét Izráel jobbjára. Izráel kinyújtotta a jobb kezét, és Efraim fejére tette, pedig ő volt a kisebbik. A bal kezét meg Manassé fejére tette, keresztbe téve a kezét, pedig Manassé volt az elsőszülött. Azután így áldotta meg Józsefet: Az Isten, aki előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat! Nevemről nevezzék őket, meg őseimnek, Ábrahámnak és Izsáknak a nevéről! Szaporodjanak el, legyen sok utódjuk ezen a földön! Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye át. József ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet! Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de a kisebb testvér nagyobb lesz nála, és utódaiból népek tömege lesz. És így áldotta meg őket azon a napon: A ti nevetekkel mondanak majd áldást Izráelben: Tegyen Isten olyanná, mint Efraimot és Manassét! De Efraimot megint Manassé elé tette. Azután ezt mondta Izráel Józsefnek: Én már meghalok. De Isten veletek lesz, és visszavisz benneteket atyáitok földjére. Neked azonban egy hegyháttal többet adok, mint testvéreidnek, amit karddal és íjjal vettem el az emóriaktól.”
Magyarázat

Jákob – később kapott nevén: Izrael –, aki Ábrahámnak unokája, Izsáknak fia volt, e szakaszban megörökített állapotában már nem sok mindenre volt képes (lásd 2. v.). Áldást azonban még tudott osztani. Igaz, manapság nincs efféle jelentősége az atyai áldásnak, de a jót kívánásnak, és a pozitív, isteni lelkület sugározásának azóta is van létjogosultsága, sőt, nagy szükség van rá. Ezt hajlott korban is meg lehet tenni, akár gyengült látás/hallás mellett is, hiszen a Szentlélek indíttatására lelkünk mélyéről, belülről fakad, külső érzékszervek romlásától függetlenül.
Mindezeken túl Jákob itt az áldás átadásának sajátos módjával (14. v.) Isten próféciájának eszközeként működött közre (19–20. v.). Nincs tehát korhatára annak, hogy valakit az Úr fel tudjon használni aktuális üzenete közvetítésére. Pusztán aktív hajlandóság kell hozzá.
Az elmúlás, a veszteség természetszerűleg fájdalmas. A fennmaradó állandóság ellenben vigasztaló. Erre mutat rá a kiemelt igevers: miközben a tekintélyes ősatya halni készül, a mennyei Atya el nem múló közössége kapaszkodót nyújt a később elhunyók számára.
Éljünk a lehetőséggel, ameddig csak Isten örök szeretetének és áldásának közvetítői lehetünk!
(Várady Endre)

Joel Osteen

Mai napon elutasítok minden kifogást. 

Arra kérlek benneteket, éljetek kifogások nélkül. Ez azt jelenti, hogy nem rágódsz rajta, hogy mi a gond veled és miért nem lehetsz boldog. A végzeted nincs elvetve azért, mert volt egy visszaesésed. Nem fognak diszkvalifikálni azért, mert túl ilyen vagy túl olyan vagy. Isten már az idők kezdete előtt tudta, hogy ott leszel, ahol vagy. Legyen új nézőpontod. Utasítsd el a kifogásokat. Ha nem keresel kifogásokat, mindegy mi kerül utadba, Isten azt javadra fordítja. Minden buktatót lépcsőfokká változtat. Talán Néhányan elvesztettétek tüzeteket, lelkesedéseteket. Tárd fel mindazt, amit Isten elültetett benned. Emlékezz rá, Istennel nincsenek hátrányos helyzetek. Mindened megvan a sikerhez. Semmilyen ellened fordított fegyver nem fog célba találni. Ha nem keresel kifogásokat, hadd mondjam el mi fog történni. Isten kegyének egy magasabb fokát fogod megtapasztalni. Új ajtók fognak megnyílni, természetfölötti lehetőségek kerülnek utadba, jelentős összeköttetések. A megfelelő időben leszel a megfelelő helyen. Ami a hátrányodra lenne, Isten azt a javadra fordítja. Túljutsz minden akadályon, legyőzöl minden ellenséget és meglátod, hogy minden álom, minden vágy melyet Isten elültetett szívedben, kijelentem Jézus nevében, hogy valóra válik. /Joel Osteen/

Cseri Kálmán: A Kegyelem harmatja - A Pásztor hangja

Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. (Jn 10,4)

A jó pásztorról szóló példázatban Jézus Krisztus fontos igazságokat mondott arról, hogy ki és hogyan értheti meg az ő tanácsait.

1. A Biblia ritkán ír vezetésről, de gyakran a vezetőről. Vagyis arról, hogy milyen fontos, hogy újra Isten vezetése alá rendeljük az életünket. Mert más megrendelni a vezetést, vagy alárendelni magunkat feltétel nélkül Isten vezetésének. Mi az előbbit szeretnénk, Isten viszont csak az utóbbira hajlandó. Nem elveket taníttat meg velünk, hanem a vele való személyes közösséget kínálja fel. Eközben megismerjük őt, együtt él vele a hívő, nem „probléma" lesz a vezetés, hanem napi gyakorlat.

2. Isten csak a maga útján vezet, és nem ahhoz szolgáltat tanácsokat, hogy a magunk útján hogyan juthatunk előre. Az ókori pásztor nem terelgette nyáját, hanem hívogatta. Nem ő követte a nyájat, hanem előttük járt, és mutatta az utat. Az vezethető és az érti Istent, aki előtt ő, az ő akarata és igéje feltétlen tekintély. Aki bízik benne, bizonyos abban, hogy Isten jobban tudja, mi jó nekünk, mint mi magunk. Ezért meggyőződéssel követjük. A vezetés tehát azzal kezdődik, hogy a magunk útjáról megtérünk Isten útjára.

3. A pásztor egy sajátos sípoló hangon hívta mindig a juhokat. Azok megismerték a hangját, és így követték. Mivel egész nap együtt voltak, megtanulták, és idegent nem követtek. A Jézussal való állandó együttlét a hívő ember életformája. És a naponkénti bibliatanulmányozás, rendszeres igehallgatás során megszokja a lelki fülünk a Pásztor hangját. Így tudunk majd igeszerűen gondolkozni, dönteni és cselekedni.

Ő egyenként, név szerint ismeri a juhait, de mint nyájat gondozza őket. Én magamban is fontos vagyok neki, de a hívők közösségében lehet fejlődni, és ott vagyunk védve is.

Napi Ige, Napi Gondolatok

Napi Ige:

Áldott, aki az Örökkévalóban bízik, akinek reménye az Örökkévaló! Olyan lesz, mint a vízpartra ültetett fa, amely gyökereit a folyóvízhez nyújtja, s nem fél a száraz évszaktól, mert levelei akkor is zöldellnek. Még aszály idején sem aggódik, s termését idejében meghozza. (Jeremiás 17:7-8)

Napi Gondolat:

A bátorság az amikor kilépünk a komfort zónánkból, ellenállunk a félelemnek és megtesszük a nagy lépést az ismeretlen felé.
Soha NE félj az ismeretlentől, az újtól, mert Istened számára semmi rejtett dolog nincs, sem a földön, sem a föld alatt.

Légy tehát bátor, és akkor is menj az új felé amikor mindenki más megáll, vagy visszafordul.
Mielőtt feladnád tedd fel magadnak azt a kérdést:"Miért ne mennék tovább".

Jézus így fogalmaz:"Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek erősek!"
Miért szükséges hitben állni? Azért mert mi nem vagyunk sem erősek sem bátrak, de Isten aki hit által bennünk él, hatalmas, erős, bátor. Ő a Királyok Királya, Uraknak Ura!
Engedd hogy Isten rajtad keresztül legyőzze az utadban álló hatalmas Góliátot!

A Jézus nevében!  

 Ámen!                          

Örömteli mindennapok- Először a szeretet

Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (János 13:35)
Jézus nem azt mondta, hogy az emberek a tanításunkról, rituáléinkról, bűngyűlöletünkről, még csak nem is az Isten iránti szeretetünk kifejezési módjairól fognak megismerni bennünket, mint tanítványokat. Rendkívül egyértelműen mondta, hogy egy jellegzetesség alapján azonosít bennünket a világ Jézus követőiként – az egymás iránti szeretetünk alapján.

Ugyanazon az estén az Úr az Atyához imádkozva ugyanazt a gondolatot mondta ki: “Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” (János 17:21). Az egyetlen módja annak, hogy Krisztus teste eggyé váljon, ahogy Jézus és az Atya egy, az isteni szereteten keresztül valósulhat meg.

Jézus szerint a hívők egysége – amely az őszinte isteni szereteten keresztül valósul meg – a leghatalmasabb evangelizációs eszköz, ami valaha is volt vagy lesz az egyház kezében. A korai egyház nem rendelkezett azzal a szilárd szervezeti rendszerrel, amit ma láthatunk, vagy azzal a képességgel, hogy bárhová a világon néhány óra leforgása alatt eljuthatunk. Bizonyára közel sem költöttek annyi pénzt – hozzánk képest – az Evangélium terjesztésére. Mégis a Tesszalonikában élő pogányok azt mondták Pálról és társulatáról, hogy “ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek”. (Apcsel 17:6.) Az egész ismert világot evangelizálták kevesebb mint 30 év alatt.

Mielőtt a Máté 28:19-20 Nagy Küldetését teljesíthetnénk, a gyülekezeten belül meg kell történnie a szeretet ébredésének, ahol a doktrínák és rituálék a hátsó sorokba szorulnak az egymás iránti szeretet mögött. Ma kérd az Urat, hogy mutassa meg számodra a testvérek felé való szereteted kifejezésének módját.

Forrás: Örömteli mindennapok

Köszöntünk Szent Szellem!- AZ "EGY" NEM "UGYANAZ"

"Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhivatásotoknak egy reménységében hivattatok el is; egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik." (Efézus 4:4-6)

Az efézusi gyülekezet két - egymástól jól elkülöníthető - csoportból álllt; a zsidó keresztényekből és a pogányokból lett keresztényekből. Mivel állandó konfliktusban voltak egymással, Pál emlékeztette őket a bennük megtalálható, alapvető közös tényekre. Vajon az apostolnak figyelmeztetnie kellene titeket is arra, hogy mi ez a hét "egy"? Vajon ha gyülekezetetek megegyezne ebben a hét pontban, nem kövezné ki az utat a nagy megújulás íelé? Ahelyett, hogy az "egy" számnevet használnánk, ami esetleg összezavarni Pál megjegyzéseinek eredeti célját, olvassuk el úgy az igeverset, hogy az "egy" helyére mindenütt az "ugyanaz" szót helyettesítsük be! Minden gyülekezeti tag, függetlenül társadalmi, faji, vallási vagy kulturális háttértől, megtérése folytán "ugyanahhoz" a testhez tartozik. "Ugyanaz" a Lélek van bennük, "ugyanaz" a reménységük, "ugyanaz" az Uruk, "ugyanaz" a hitük, "ugyanaz' a keresztségünk és "ugyanaz" az Istenük, aki bennünk lakozik és mindnyájuk Atyja. Az apostol szavainak egyesítő szándéka időnként elsikkadt azokban a vitákban, amikor az "egy" kifejezést számszerűleg igyekeztek magyarázni. Egy test van vagy kettő (a látható és a láthatatlan egyház)? Egy Lélek van vagy kettő (az Ige az Atyát és a Szentlelket is "Lélek"-nek nevezi)? Egy Úr van vagy kettő (az Atyának és a Fiúnak is ezt a címet adja a Szentírás)? Egy hit van vagy három (üdvözítő hit, a hit lelki ajándéka és a keresztény hit)? Hány keresztség van (a Biblia legalább hatot sorol fel: Mózes keresztsége, a szenvedés keresztsége, a tűz keresztsége, János keresztsége, víz általi keresztség és Szentlélektől jövő keresztség)? Egy Atya van vagy kettő (az Ige az Atya Istent és Jézust is "Atyának" nevezi)? Ez talán jó próbája lesz annak, vajon te magad és gyülekezeted vagy csoportod nyitottak vagytok-e arra, hogy a Lélek egységet teremtsen köztetek. Miután megvitattátok az "egyeket" számszerűen, lesz némi eltérés a nézőpontot illetően. Most hajlandóak vagvtok-e arra, hogy az "egy" helyett az "ugyanaz" szót használjátok, és kijelentsétek: "Lehet, hogy eltérő a véleményünk, de ugyanannak a testnek a részei vagyunk, és mindnyájan azt akarjuk, hogy ugyanaz a Szentlélek töltsön be bennünket"? Ha ez megtörténik, óriási lépést tesztek az utolsó nagy megújulás felé! Imádság a mai napra "Uram, köss össze engem szeretetben és örömben keresztény testvéreimmel!" Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme- SZÜKSÉGES KÖTELESSÉGEK

''De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, amelyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról'' (Apostolok cselekedetei 20:24).

Lelki erőd és a kegyelemben való növekedésed egyenes arányban lesz a szeretetből fakadó munkáddal és jó cselekedeteiddel, feltéve, ha ezeket jókedvvel viszed véghez Megváltódért, aki még tulajdon életét sem sajnálta azért, hogy megmenthessen téged... Jó cselekedeteink nem menthetnek meg minket önmagukban, viszont nélkülük sem üdvözülhetünk. Miután Jézus nevében és erejével megtettünk minden tőlünk telhetőt, még mindig így kell felkiáltanunk: ''Haszontalan szolgák vagyunk!'' (Lk 17:10) Ha Krisztus kegyelmének gazdagsága a szívedben van, akkor azt nem fogod önmagad számára tartogatni, hiszen az emberek üdvössége azon az ismereten múlik, amelyet te közölsz velük. Lehet, hogy nem jönnek oda hozzád, hogy beszámoljanak vágyukról, ám sokan vannak, akik valami többre vágynak. Krisztus azért halt meg, hogy ők is részesüljenek kegyelme gazdagságában. Mit vagy kész megtenni annak érdekében, hogy ezek az emberek is részesüljenek az általad már elnyert áldásokban?... A kegyelemben való növekedés az elvégzett munka gyarapodó gyümölcseiben mutatkozik meg. Aki Krisztus iskolájában tanul, tudni fogja, hogyan imádkozzon, és hogyan beszéljen a Mesterről. Felismeri, hogy híjával van a bölcsességnek és a tapasztalatnak, s a nagy Tanító iskolájában kíván tanulni. Tudja, hogy csak így juthat tökéletességre Isten szolgálatában. Naponta fejlődik a lelki dolgok megértésében. A szorgalmas munka révén egyre alkalmasabbá válik mások megsegítésére. Az élet kötelességeinek elégedett szívvel való teljesítése olyan lecke, amit sok kereszténynek meg kell tanulnia. A hivatásos misszionáriusnál nagyobb kegyelemre és énjének szigorúbb fegyelmezésére van szüksége annak a szerelőnek, kereskedőnek, jogásznak vagy földművesnek, aki az Úrért munkálkodva beviszi a mindennapi élet ügyeibe a keresztényi elveket. Erős lélek kell ahhoz, hogy vallásunkat beleszőjük a műhely, az iroda dolgaiba, megszenteljük a mindennapi életet, és az ügyünket az Ige zsinórmértéke szerint rendezzük. Az Úr ezt kívánja tőlünk. Ellen White írása alapján

Reggeli dicséret- Homeopátiás kereszténység

Gyermekeim negyedik generációs keresztények.

Elgondolkodtam, hogyha a nagymamám vagy az édesapám valami csoda folytán felébredne, hogy érezné magát a gyülekezetben, egy-egy bibliaórán vagy egy ifjúsági programon? Sokat változott a világ. 

 Azonban Isten Igéje ÖRÖK! 

Ma reggel ezt az Igét olvastam:

„Feddhetetlenek és tiszták legyetek, Isten szeplőtlen gyermekei az elferdült és elvetemedett nemzedékben, akik között ragyogtok, mint a csillagok a világban.”
Filippibeliekhez írt levél 2:15. vers.

A napokban olvasgattam arról, hogyan készülnek a homeopátiás szerek. Egyszerűen hígítással. A tömény oldatot tízszeresére, vagy éppen százszorosára hígítják, közben rázogatják. Néha úgy érzem, mintha valami gonosz mester, titokban homeopátiás módszerrel hígítaná gyülekezeteinket, gyermekeinket, családjainkat, hitéletünket, Istenhez, Bibliához, közösséghez való viszonyunkat.
Alább olvashatod, az idézetben, hogy a végén az eredeti anyag még nyomokban sem található a szerben. Mintha errefelé haladnánk. Azonban ebbe sem belenyugodni nem szabad, sem ítélkezően, lemondóan legyintenünk – közben magunkat kihúzva azt mondanunk: Én azért nem vagyok ilyen. Sajnos ez nem igaz. Mindannyian kezdünk „hígulni”. Én is, Te is. Nézz csak körül, és hasonlítsd össze a tíz, tizenöt vagy öt évvel ezelőtti magaddal – önmagadat. Bizony jócskán hígultunk. De hála Istennek, a folyamat visszafordítható.
Kérlek, a mai igét mélyen, komolyan ráhangolódva olvasd el ismét egy másik fordításban:
„… E gonosz, és romlott nemzedékben úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában!”
(Egyszerű fordítás)
Legyünk hatékony, 100%-os keresztények, feddhetetlenek, tiszták, Isten szeplőtlen gyermekei az elferdült és elvetemedett nemzedékben, akik között ragyogjunk, mint a csillagok az éjszakában.
Igazán komoly kihívás, de Isten erejével megvalósítható!

Homeopátiás szerek
„Amit a legnehezebb megértenünk a szerek gyártásával és hatásával kapcsolatban, de mégis evidencia, hogy - a több fázisú, hosszas hígítási folyamat eredményeként - a magas potenciájú szereknél, C200 felett, a kiindulási anyag, anyagi minőségében már nincs jelen, csupán a rá jellemző információ „vésődött” be az oldószerbe. Tehát mondjuk egy C200 Chamomilla szerben már egy szemernyi kamillát sem találnánk, mégis a rá jellemző tulajdonságkör jelen van.”
http://www.alkatihomeopatia.hu/index-4.html

Szerző: Gyürüs Panni

Jézus példázata- A tíz szűz példázata (1.)

1. Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.
2. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
3. A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;
4. Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.
5. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
6. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!
7. Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
8. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
9. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
10. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.
11. Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
12. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
13. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.
Mt 25,1-13.

Jézus példázatot mondott el a visszajövetelével kapcsolatban.

Az első példázatban ahhoz hasonlította a visszajövetelét, ahogy egy vőlegény érkezik menyasszonya házához. Júdeában késő este szokott megérkezni a vőlegény, barátainak és ismerőseinek a kíséretében. Fejedelmi módon kiöltözve, lehetőleg lovon ment. Ilyen vőlegényhez hasonlította magát az Üdvözítő.

A menyasszony feladata pedig az volt, hogy tíz leánybarátja kíséretében illő módon fogadja az érkező vőlegényt. A lányok lámpást is vettek magukhoz, amelyet bot végére akasztottak, mint manapság a lampionokat a felvonuló diákok. A menyasszony tehát a tíz leány kíséretében kiment a házból és előrement azon az úton, amelyen a vőlegényes menet érkezését várták s valahol, alkalmas helyen leültek az út mentén és vártak. Jézus példázata szerint is kiment egy ilyen menyasszonyi menet az útra, letelepedtek. Mivel késett a vőlegény és csoportja, telt-múlt az idő, az éberség egyre alábbhagyott bennük, majd egészen elfogyott.  Elaludtak.

Éjféltájban járt már az idő, amikor felhangzott a vőlegény kíséretének a hangja. Jön a vőlegény! A tíz lány felriadt és gyorsan igyekeztek meggyújtani a lámpásukat. Kiderült azonban hogy ötnek nagyon kevés olaj volt a lámpásában s az időközben elfogyott, tartalékolajat pedig nem vittek magukkal. Bizony nagy gondatlanság, nagy hanyagság volt tőlük. Megpróbáltak kölcsönkérni azoktól a lányoktól, akiknek vígan égett a lámpásuk, de azok nem adhattak, mert akkor az ő lámpájuk aludt volna ki. A nagy napon már senki sem segíthet a másik emberen.

Ha valakit felkészületlenül talál Krisztus visszajövetele, azon akkor már nem fog segíteni senki.

Eközben megérkezett a vőlegény, a lányok elébe mentek az égő lámpásokkal és restelkedve ugyan amiatt, hogy elnyomta őket az álom, üdvözölték a vőlegényt. A másik öt lány pedig mindenfelé járkált, hogy valahol olajat szerezzenek maguknak, de sehol sem kaptak. Végül is sötét lámpással tértek vissza a menyasszonyos házhoz, ott azonban akkor már zárva találták az ajtót, amelyet a vőlegény menete után becsuktak. Megpróbált az öt lány mindent, zörgettek, kiáltoztak, de csak egy hangot hallottak belülről: “Nem ismerlek Titeket!”

Tanulságok:

1. Jézus Krisztus visszajövetele nem azonnal következik be, hanem hosszabb idő eltelte után. Nem az a fontos, hogy az időpontját kiszámítsuk, hanem az, hogy készen legyünk, bármikor érkeznék is meg. Egy bizonyos: visszajön, egyszer megérkezik. Nem szabad tehát meglankadni a várásban, nem szabad “elaludni”.

2. Krisztus várásának legfontosabb feltétele az, hogy legyen hit a szívünkben. Krisztus, amikor beül az ítélőbírói, királyi székébe, egy dolgot fog számon kérni, mégpedig a hitet: “Az embernek Fia amikor visszajön, talál-e hitet a Földön?” A hitről addig kell gondoskodni. Akkor már késő lesz minden, azon a napon már senki sem tud segíteni rajtunk. Addig azonban egymás hitéből mindenkinek a hite épülhet. S aki kér, annak Isten késedelem és szemrehányás nélkül ad hitet.

3. Isten egyházát a Krisztus visszavárása tartja feszültségben. Ez a legfőbb reménység és vigasz forrása. Az erről elfeledkező egyház megüresedik.

Mindennap az Ige fényében- ISTEN ÉS A HÁZASSÁG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 2,18-25

18 Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. 19 Formált tehát az ÚRisten a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. 20 Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. 21 Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. 22Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. 23 Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. 24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. 25 Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.

"Ne paráználkodj!" - (2Móz 20,14)

Isten férfivá és nővé teremtette az emberi lényeket. Éva "hozzáillő segítőtársnak" teremtetett. Nem olyan segítőtársnak, aki kis dolgokat megtesz a férfinak, hanem olyannak, aki a férfit, annak lénye mélyén kielégíti, vagyis párjának. Ők ketten olyan csodálatos, egymás számára alkotott teremtményei voltak Istenüknek, hogy képesek voltak "a ketten egységben létre". "Lesznek egy testté." A Biblia úgy mutatja be a házasságot, mint Istennek egyik, a teremtés hajnalán létrehozott intézményét. A nemiség és a házasság létezett már az előtt is, hogy a bűn bemocskolta az emberi fajt. Ezért, mint olyan valami, ami Istentől jön - jó. Manapság azt mondják nekünk, hogy a kezdeti időkben a férfi, mint valami szőrös barlanglakó, elrabolt egy szüzet, akit később talán elcserélt egy medve bőréért. Kijózanító dolog azt felismerni, hogy a nőt rabló barlanglakó ősember képe csak a huszadik századból való, s hogy azt humoros rajzok és az ún. felvilágosító könyvek népszerűsítették. Krisztus előtt ezer évvel azonban egy más történet volt hallható: azok az emberek még tudták, hogy kezdetben egy férfi volt és egy nő, akik házasok voltak a Paradicsomban. Isten nemiséget és házasságot teremtett, és ez, egyike az ő legkedvesebb ajándékainak, amellyel megajándékozta az emberi fajt, egyike a Paradicsom néhány maradandó virágának. Ha helyesen élünk vele és megfelelő módon vigyázunk rá, akkor sok öröm forrása, de ha visszaélünk vele és könnyedén kezeljük, akkor a szerencsétlenség egyik kútfeje. A nemi ösztön, és a férfi és nő közötti nemi vonzóerő Isten alkotása. Nincs benne semmi szégyellnivaló, és semmi, ami rossz érzéssel kellene, hogy eltöltsön minket. De Isten egy bizonyos célra adta ezeket az érzéseket és vágyakat. Ez a cél a házasság. És Isten maga őrzi ezt az egységet. Neki az a szándéka, hogy a házasság egy életen át tartó szövetség legyen egy férfi és egy nő között. E köré a házasság köré vonta ő az ő arany gyűrűjét. Isten maga figyelmeztet bennünket, hogy szentül őrizzük meg ezt a házasságot. Ha az emberek makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy tönkretegyék azt, amit Isten alkotott, akkor végleg tönkreteszik önmagukat, mert mindenképpen szenvedni fognak, amikor nem hajlandók végrehajtani Isten akaratát.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhába öltözött és trónján ülve nyilvánosan szólt hozzájuk.      Csel. 12,21

Heródes annak az embernek a jelképe, aki megérett az ítéletre. Ennek három vonatkozását emeljük ki. Heródes bezárta a szemét Isten nyilvánvaló uralma és hatalma előtt. Az őrök kihallgatása világossá kellett hogy tegye Heródes előtt, hogy magasabb isteni hatalom avatkozott ott be. Ő azonban ezt a tényt nem ismerte el. Felismerhette volna pedig, hogy Isten keze ellene van. Ezt azonban semmi körülmény között nem volt hajlandó elfogadni. Szemét becsukta és megkeményedett Istennel szemben, aki pedig nyilvánvaló beavatkozásával inteni akarta őt e veszedelmes úton. Jaj annak, aki elvakult, és Isten cselekedetét nem akarja meglátni (Zsolt 28,5; Ézs 5,12)! Heródes továbbá kemény, rettenetes és kíméletlen. Azt gondolja, hogy Péter menekülése miatt tekintélye veszélyben forog a zsidó nép előtt. Bosszúból rettenetes büntetést szab ki az ártatlan katonákra. Ő olyan ember, aki kegyetlenségét és haragjának teljességét érezteti mindazokkal, akik neki valami kellemetlenséget okoznak. Nincs benne semmi apai gondoskodás a rábízott nép iránt, semmi nevelői bölcsesség az alattvalói iránt. Zsarnok ő, aki akaratát kíméletlenül keresztülviszi. Isten tisztítson meg bennünket az ilyen heródesi lelkülettől (Jak 2,13)! Végül Heródes mértéktelenül büszke és hiú a saját dicsőségére. A kevélység azonban biztos jele annak, hogy nincs messze az Isten ítélete. "A megromlás előtt kevélység jár, és az elbukás előtt felfuvalkodottság" - mondja a bölcs példabeszéd (Péld 16,18). Elvakultság, irgalmatlanság és kevélység Isten ítéletét vonja magára.

Isten asztaláról-Varga László

"Erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye... Pál felállt közöttük, és így szólt: ...bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó... Istennek az angyala... azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón."      Apostolok cselekedetei 27,20-24

Hosszú időn át tartó vad viharban mindenkinek elvész a reménysége. Ezt a mi nemzedékünk tapasztalta meg a legjobban. Tehetetlenség következik, a megmaradt lehetőségek elvesztése, egymás hibáztatása, a pusztulás. Ilyenkor látszik meg igazán a hit ereje. Aki tudja, hogy élete Isten kezében van, az első ijedelmek után tudomásul veszi, hogy életveszélyben is éppen olyan szilárdan áll Isten kezében, mint a jólétben. Tud körülnézni, tud másokat bátorítani, erőt önteni, lehetőségeket észrevenni. - Isten végrehajtja a maga akaratát. Az Ő tetteit mindig céljai felől lehet és kell megérteni. Pálnak még feladatai vannak. A császár elé kell állnia, függetlenül vihartól, veszedelemtől. Pál erre kijelentést kapott. Nekünk ez ritkán adatik meg, de van, amikor megadatik az a belső tudat, hogy nincs baj, itt van, jelen van Isten, és cselekszik. Csodálatos az a nyugalom, ami olyankor elárasztja az embert. Pál csak egy fegyenc azon a hajón, de Isten embere. Akik azelőtt rá se néztek, most megérzik nyugalmának erejét. Jó dolog ilyen ember közelében lenni. Az övéiért Isten a többieket is megtartja.

Istenem, add meg nekem is azt a nyugalmat, amit a biztos hit nyújt nagy baj idején! Tudom, nem a bajtól mented meg a Tieidet, hanem erőt, segítséget, biztonságot kínálsz a veszedelemben. Milyen irigylésre méltó különbség van a rémülten kapkodó, kiabáló tömeg, és a benned bízó, a lehetőségeket nyugodtan számba vevő, másokra is erőt sugárzó híveid között. Add meg nekem is ezt a nyugalmat, ezt a biztonságot! Nem tudom, zavaros világunkban mikor kerülök, kerülünk életveszedelembe. Ha lehet, szabadíts meg tőle, de ha nem lehet, mert a mindent elárasztó bűntömeg belesodor, mentő kezedet nyújtsd felénk! Erős hitet adj, nehogy magunk engedjük el szabadító kezedet! Ámen.

Krisztus mindenek felett- A MISSZIÓ MÓDSZERE

"Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet" (Mt 28,19).

Jézus Krisztus nem azt mondta: "Menj és ments lelkeket" - a lelkek megmentése Isten természetfeletti műve -, hanem azt: "Menj és tégy tanítvánnyá minden népet." Addig azonban nem tehetsz tanítvánnyá senkit, amíg te magad nem vagy az. Amikor a tanítványok visszajöttek első kiküldetésükből, tele voltak örömmel, mert az ördögök is engedtek nekik, de Jézus azt mondta: "Ne a sikeres szolgálatnak örüljetek; örömre akkor van ok, ha helyesen viszonyultok hozzám". A kiküldött tanítvány legfontosabb feladata az, hogy hű maradjon Isten hívásához és ráeszméljen arra, hogy egyetlen célja, embereket tanítványokká tenni. Van a lelkek megmentésére irányuló olyan szenvedély is, amely nem Istentől való, hanem abból a vágyból születik, hogy embereket a magunk elképzeléseihez térítsünk. Isten szolgáját nem az teszi próbára, hogy az emberek megmentése nehéz, hogy az elpártoltakat nehéz visszaszerezni, vagy legyőzni bennük a tompa közönyt; hanem az, hogy nekik maguknak személyes kapcsolatuk legyen Jézus Krisztussal. "Hiszitek-e, hogy én azt megcselekedhetem?" Urunk újra meg újra felteszi ezt a kérdést, minden egyes esetben. Egy dologban von kérdőre minket: "Ismerem-e az én feltámadott Uramat?" Ismerem-e bennem lakó Szent Szellemének hatalmát? Elég bölcs vagyok-e Isten szerint és elég bolond-e a világ szerint, hogy Jézus Krisztus szavára építsek? Vagy hátat fordítok annak a természetfeletti helyzetnek, amely az Ő szolgájának egyetlen elhívatása, hogy korlátlanul bízzon Jézus Krisztusban? Ha bármilyen más módon járok el, teljesen elhagyom azt az utat, melyet Urunk jelölt meg: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön..., menjetek el azért."

Isten műhelyében- Imádni, látni, nevét viselni

"...szolgái imádják Őt, látni fogják az Ő arcát, és az Ő neve lesz a homlokukon" (Jel 22,3

A dicsőség honában három áldásban lesz részünk: "Szolgái imádják Őt." Odaát nem nyomorít már bennünket másféle szolgálat, nem parancsol nekünk már más úr. Csak az Úr Krisztusnak szolgálunk, Őt imádjuk szüntelenül, tökéletesen, fáradság és tévedések nélkül. A menny annyit jelent a hívők számára: az Úr Krisztust imádni, maradéktalanul az Övé lenni. A hívő léleknek ez lesz az egyetlen vágya az örökkévalóságban. "Látni fogják az Ő arcát." Ez teszi gyönyörűségessé a szüntelen imádatot, ez lesz szolgálatunk kézzelfogható jutalma. Megismerjük az Urat, mert teljes valóságában látjuk majd Őt. Krisztus Jézus arcának látása a leghűségesebb szolgáknak járó legnagyobb jutalom, amit csak kérhetünk és kaphatunk Istentől. Mózes is mi nagyobbat kérhetett volna, mint azt: "Mutasd meg nekem dicsőségedet!" (2Móz 33,18). "Az Ő neve lesz a homlokukon." Amíg az Urat nézik, neve felíródik homlokukra. Ez azt jelenti, hogy Krisztus elfogadja őket, ők pedig elfogadják Krisztust. A kegyelem belső, elrejtett jele Krisztussal való kölcsönös kapcsolatunk nyilvánvaló jelévé válik. Add Uram, hogy ez a három dolog már itt elkezdődjék az életemben, hogy aztán egyszer majd kiteljesedhessék dicsőséged honában! Ámen.

Isten ígéreteinek tárháza-Fény és öröm

"Fényözön árad az igazakra, és öröm a tiszta szívűekre" (Zsolt 97,11)

Sokszor drága árat fizet az igazságért, aki mindent kockára tesz érte, de a végén gazdag jutalmat nyer kárpótlásul. A szent élet olyan, mint a vetés. Látszólag elvész a mag a földben, nem lehet újra összeszedni. Naiv dolog volna azonnali aratást várnunk. Ez a naivitás azonban érthető, hiszen itt a fényről van szó, és lehetetlennek látszik, hogy a fényt a földbe temesse valaki. Igehelyünk mégis arra utal, mintha a fény el lenne rejtve. Valahol megvan, de senki nem látja, mintha el lenne takarva. Mi azonban egészen biztosak vagyunk abban, hogy egy napon ez a fényözön egyszer csak áradni fog.

Tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy az Úr elkészítette az aratás idejét a világosság magvetői számára, és aratni fogunk, ki-ki magának. Akkor jön el boldogságunk korszaka. Örömkévéket arathatunk az áradó fényben. Szívünk tiszta volt az Úr előtt, még ha az emberek ezt nem is akarták elhinni, sőt, szidalmaztak bennünket. Igazak voltunk az Úr előtt, bár sokan vaskalaposaknak csúfoltak. Még várnunk kell, ahogyan a gazda várja a föld termését, de egyszer majd fényözön fog áradni ránk, és az Úr által elkészített örömet élvezhetjük.

Bátorság, testvéreim! Ne kapkodjunk és ne türelmetlenkedjünk. Hamarosan a megígért fény és öröm lesz lelkünk osztályrésze.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Szüntelen hála

"..mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. "

(1Thessz 5,18)

Miért írja a Szentírás többször, hogy tartsuk számon Isten jótetteit, köszönjük meg újra és újra ajándékait, bővölködjünk a hálaadásban?

S mi a haszna annak, ha egymás iránt sem fukarkodunk a hálával? Nekünk is, másoknak is nagyon hasznos ez, és Isten dicsőségét is szolgálja. Hogyan?

Akitől kaptunk valamit, annak adósa lettünk, tartozunk a hálával. És a szívből jövő köszönet gyakran többet ér, mint bármilyen viszonzás, mert ebben szív érintkezik a szívvel.
A hála biztatás is újabb jótettekre. Valaki értelmi fogyatékos gyermekek közt dolgozik. Kezdetben nyomasztotta, hogy nem tud velük beszélgetni. Ma ezt vallja: semmi pénzért nem mennék el máshova, egész nap hálás tekintetek közt dolgozhatok. A köszönet: energiaközlés.

A hálás ember ismeri fel, milyen gazdag. Aki elégedetlen, követelőző, mindig azt látja, amije nincs. A hálás azt, amije van, és egy hálaadó imádság olyan „leltár", amely elégedetté teszi az embert. 

A hálaadás a saját hitünket is megerősíti.

Az Isten iránti hála kifejezése bizonyságtétel is Istenről. Arról vall ezzel a hívő, hogy Isten gazdag, hatalmas, szerető Atya, aki megbízható, nyugodtan rábízhatják magukat az ő gyermekei, akik tudják, hogy tőle kaptak mindent, és ezután is tőle kérnek és várnak mindent.

Ezért véd meg a hála az aggodalmaskodástól. A hívő ember olykor már előre megköszöni, hogy Isten a jövőben is cselekedni és ajándékozni fog. Szorongás helyett szent kíváncsisággal várja, hogy ebből az újabb bajból hogyan ad majd szabadulást. S mivel a hála s a mögötte álló hit magával Istennel kapcsol össze, ezért az ilyen ember a nyomorúság idején is tudja magasztalni Istent. Belé vetett bizalma nem rendül meg, ha próbák közt vezet az útja. Nem a bajokért hálás, hanem azért, hogy minden helyzetben Istennel közösségben maradhat. Így a nehéz időkben is tudja őt dicsőíteni, mint Jób (Jób 1,21). A szüntelen hála egyik édes gyümölcse ez a dicsőítés.

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor- Ne engedj a Sátán hazugságainak

..Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne
igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.,, 

(János 8:44)

Soha ne várd el, hogy az ördög az igazat fogja mondani neked bármivel kapcsolatban is. A Biblia azt mondja róla, hogy hazugságokat szól, mert nincs benne igazmondás. Képzeld el, hogy olyan gondolatokat próbál az elmédbe helyezni, hogy, valójában újjá sem születtél, vagy soha nem leszel igazi, komoly keresztény. Ezek nem ragadhatják meg a figyelmedet, mert ezek az ördög hazugságai.

Emlékezz arra, hogy mit tett Jézussal: Isten szólt a mennyből Jézushoz, amikor megkeresztelkedett: “Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm” (Máté 3:17). Isten hallható hangon szólt, Jézus és keresztelő János is, az angyalok és az összes démon is hallotta. Majd a sátán ezt mondta Jézusnak: “... Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké” (Máté 4:3).

A sátán kétségbe vonta, amit Isten mondott Jézusról a Máté 3:17-ben.

Hasonló dolog történt Mózes első könyvében is. Isten arra utasította Ádámot, hogy gondozza és művelje az Éden kertjét, és a kert összes fájáról ehet, csak a jó és gonosz tudásának fájáról nem. A sátán azonban becsapta Évát, aki evett a jó és gonosz tudásának a fája gyümölcséből. A sátán ezt mondta neki: “Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói” (1 Mózes 3:5).
A sátán tudta, hogy Isten mit mondott Ádámnak, de kétségbe vonta Isten utasítását. Ilyen ő, mindig
az ellen beszél, amit Isten mondott rólad és neked.
Megkérdezheti tőled: “Ha valóban újjászülettél, akkor ezt miért nem érzed?” Ilyenkor azt kérdőjelezi
meg, amit Isten az Efézus 2:8-ban mondott: “Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem
tőletek van: Isten ajándéka ez.” Az üdvösséged nem az érzelmeiden alapszik, ezért ne engedj a sátán
hazugságainak. A sátán mindig azt fogja mondani Neked, hogy nem vagy igaz, egészséges, és nem vagy Isten gyermeke, de ne hallgass a hazugságaira. Állj ellene Isten Igéjével, és elfut Tőled.

Megvallás:


Nem vagyok tudatlan a Sátán eszközeivel kapcsolatban.
Erősen megállok Isten Igéjében, megigazultságban, győzelemben és szeretetben gyönyörködöm az Úrban. Halleluja.

További tanulmányok:

Jelenések 12:9-10;
És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.

1 Péter 5:8-9;
Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.

1 éves Biblia olvasási terv: 2 Timótheus 2:1-26; Jeremiás 19-22;
2 éves Biblia olvasási terv: Zsidók 13:1-25; Ezékiel 25-26;

Az Ige az élet kenyere

Vannak dolgok az életben amit se irányítani, se megváltoztatni nem tudunk.
Élnünk kell vele. Meg kell tanulnunk elfogadni.

"Adassék nekem annyi lelkierő, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok, bátorság ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok, és bölcsesség ahhoz, hogy különbséget tudjak tenni a kettő között!" 

Amen –

Napi Ige, Napi Gondolatok

Napi Ige:

Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, felnézett az égre, és hálát adott Istennek. Azután tört a kenyerekből, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét az emberek között. Ugyanígy szétosztotta a két halat is. (Márk 6:41)

Nem kért, csak hálát adott..

Napi Gondolat:

A Biblia az élet könyve, egy könyv amely magában foglalja a jelenvaló és az eljövendő élet ígéreteit.
Egy könyv amely tűzként égeti ki a hamis istenképünket, kiégeti elpusztítja bűntudatunkat, megoldást ad életünk gondjaira, utat nyit Isten kegyelmében nyugodalmában.

Ez az út Jézus Krisztusban van elrejtve, mert Ő az út, igazság, élet. Őbenne és Őáltala nyilvánult meg Isten szeretete az elbukott teremtett ember számára.

A Biblia az egyedüli könyv amely megváltoztathatja az életed.
Keress, kutass, találj! Ragadd meg hittel Isten ígéreteit, légy kitartó és következetes, abszolút minden élethelyzetben ragaszkodj Istenedhez és megváltozik minden.

A Jézus nevében!