A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor- Szeresd Jézust

Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maranatha (1 Korintus 16:22)

Az Úr Jézus azt mondta, hogy:
“Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” (János 14:15), és ezen azt értette,

hogy az iránta való szereteted bizonyítéka az, ha megtartod az Ő beszédét. Ráadásul alapigénkben az áll, hogy aki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, az legyen “anathema” (átkozott). Jézus szeretése nem vitatható, és nem lehet választás kérdése. Ez olyan valami, amit Isten elvár tőled.
Jézus a menny koronája, és az egész föld öröme.

A világegyetemben minden körülötte forog.
Ő Isten szeretetének a megtestesítője és Isten legteljesebb kinyilatkoztatása! Az Atya, Jézuson keresztül mutatta be magát és a szeretetét.
Az Atya számára nincs Jézuson kívül jobb mód arra, hogy bemutassa szeretetét, és Önmagát az emberiségnek. Jézus az Atya szívének az öröme. Mindent, amit Isten tesz, az Jézus körül forog. Ezért kell teljes szíveddel szeretned Jézust.
Valaki megkérdezheti, hogy “hogyan tudnám Őt szeretni, amikor nem látom testileg?”

Jézus már megadta erre a választ: “Ha engem szerettek, a parancsolataimat megtartsátok.” Tehát az Igén keresztül tudod szeretni Őt. Isten az Igén keresztül cselekszik a szívünkben és az életünkben. Egyszer valaki ezt mondta: “Hiszek Istenben és szeretem Istent, de nem hiszek Jézusban.” Ez ellentmondás, mivel a Bibliában ezt olvashatjuk: “Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan” (1 János 2:23).
Ha szereted az Atyát, akkor a Fiút is szeretned kell.

Az Isten iránt való szereteted abban nyilvánul meg, hogy szereted Jézust. Úgy bizonyíthatod be a legjobban a Mester iránt való szeretetedet, hogy megcselekszed az Ő beszédét. Az iránta való szeretetednek az imádatban és cselekedeteidben is meg kell nyilvánulnia. A Jézus iránt való szereteted legyen az életed legnagyobb szenvedélye, és megkülönböztető jele.

Ima
Drága Úr Jézus, szeretlek Téged. Köszönöm mindazt, amit értem tettél. Nagyra értékelem és ünneplem a dicsőségedet az életemben. Köszönöm, hogy örök életet adtál, és hogy örökkévaló szeretettel szeretsz. Te vagy a mindenem, Te vagy egyedül méltó minden imádatra, hódolatra, dicsőségre és tiszteletre örökkön örökké. Ámen.

További tanulmányok:

Róma 5:5;
Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.

János 14:21-23;
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, és én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor-Isten Igéje: az áldásaid forrása

Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat…De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató,
sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében (Jakab 1:22,25)

Isten Igéje megbízható, hitelessége megkérdőjelezhetetlen. Amikor Isten valami újat akar az életedben tenni, az Ő Igéjét adja neked. Az pedig megtermi az adott dolgot az életedben (bármi is legyen az), a szavai által, az Ő üzenetén keresztül. Isten Igéje az áldásaid alapanyaga. A Te felelősséged, hogy az Igét a szellemedbe fogadd, bízzál és élj az Igében.

Amikor Ábrahám életét magasabb szintre akarta emelni Isten, szavakkal tette. Azt mondta Ábrahámnak: “És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám,
mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.” (1Mózes 17:5). Isten úgy látta Ábrahámot, mint sok nemzet atyját, és ez befejezett dolog volt részéről. Bár Ábrahámnak abban az időben fizikailag még nem voltak gyermekei, Isten részéről ő már sokak atyja volt
a kimondott szavai által.

Mindaddig, amíg Ábrahám nem kapcsolódott Isten Igéjéhez, nem tudott az áldásaiban sem járni. Sok nemzet atyjává lenni Isten rendeltetése volt számára, egy sors, amelyet Isten szavak által
hozott létre – az ő Igéjével. Vannak emberek, akik nem járnak isteni rendeltetésükben, mert nem élik meg az Igét. Ne feltételezd, hogy csupán azért, mert Isten kimondta szavát veled kapcsolatban, hogy meg is fog történni. Neked is szereped van
annak megvalósításában. Hinned kell, és meg kell cselekedned az Igét. Rá kell csatlakoznod, és összhangba kell hoznod az életed Isten üzenetével, hogy megtapasztald az áldásait.

A Bibliában azt olvashatjuk, hogy: “Vajon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ámos 3:3). Egyet kell értened Istennel, áldásaival, Igéjével, igazságával és akaratával, hogy a céljai beteljesedjenek az életedben. Ki kell munkálnod az üdvösségedet istenfélelemmel (Filippi 2:12). Az Ige megcselekvője, nem pedig csupán hallgatója lesz áldott. Olvasd el mégegyszer
az alapigénket.

Ima
Drága Szent Szellem, köszönöm a jelenléted az életemben. Szeretlek és megbecsüllek Téged teljes szívemből. Te vagy a mindenem, a vigasztalóm, segítőm , tanácsadóm , ügyvédem, megerősítőm, közbenjáróm, és az, aki kiáll mellettem. Köszönöm a bennem munkálkodó képességedet, bölcsességedet. Teljesen átadom Neked az életem, hogy a Te dicsőségedre használd fel azt a Jézus nevében. Ámen.

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor-Az ima alapvető elemei

Szüntelen imádkozzatok (1 Thesszalonika 5:17)

Az ima fontos része a kereszténységünknek, ez mindannyiunk papi szolgálata. Jézus azt mondta, hogy: “mindig imádkozni kell, és meg nem restülni” (Lukács 18:1).
Az emberek gyakran nehézségeken mennek keresztül és nem tudják, mitévők legyenek.
Nem sokan tudják, hogy hogyan imádkozzanak helyesen. Isten azt mondta, hogy imádkozzunk. Nem önmagában az imádkozás miatt, hanem mivel eltervezte, hogy válaszol rá. Az imának továbbá
létfontosságú szabályai és elemei vannak, és amikor világosan megérted és alkalmazod azokat, sokkal hatékonyabbá válik az imaéleted.

Az ima egyik alapvető eleme, hogy Jézus nevében imádkozunk. Jézus nekünk adta az erőt és a hatalmat az Ő nevének a használatára, ami azt jelenti, hogy amikor imádkozunk, az Ő helyén állunk: “…amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek” (János 16:23). Jézus nevében kell élned, az Benne és általa munkálkodnod, az Ő tekintélyével és jellemével. Micsoda gondolat! A Kolossé 3:17-ben azt olvashatjuk, hogy: “...És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel,
mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.” Amikor imádkozol, imád ugyanazt az erőt és tekintélyt hordozza, mint amikor maga Jézus szól.

Az ima második fontos eleme az, hogy az Ige erejével imádkozunk, az Igéből való kinyilatkoztatás és látás alapján. Ezt azt jelenti, hogy a hitünknek azon kell alapulnia, amit Isten Igéje mond. Ugyanis ha Isten Igéje szerint imádkozunk, bizonyosak lehetünk benne, hogy választ kapunk, mert a kérésünk összhangban van az Ő Igéjével.

A hit az Igéből származik. Az igazi hit csupán az Igéből ered. A Róma 10:17 kijelenti: „a hit hallásból származik, a hallás pedig Isten Igéjéből.”

Az ima harmadik eleme, hogy a Szent Szellem ereje által imádkozunk. Többen imádkoznak, és semmi sem történik, mivel nem a Szent Szellem ihlette a szavaikat. Neked mindig a Szent Szellem által kell imádkoznod, hogy a szavaid telve legyenek isteni erővel, inspirációval, kenettel. Ez a különbség.

Amikor az Apostolok Cselekedeteit tanulmányozod, rájössz, hogy az apostolok előnyükre használták az ima három alkotóelemét: Jézus nevét, Isten Igéjét és a Szent Szellem erejét. Nem csoda, hogy ilyen nagyszerű eredményeket értek el, és hatalmas hatást gyakoroltak az evangéliummal.

Ima
Drága Atyám, köszönöm azt a kiváltságot és tisztességet, hogy
Jézus nevében imádkozhatok, annak a dicsőségét, hogy gyakorolhatom Igéd hatalmát, és annak rendkívüli hasznát, hogy a Szent Szellem ereje által imádkozhatok. Átveszem
az imámra adott válaszodat, mert a Szent Szellem vezet engem az imában és semmi sem lehetetlen számomra Jézus nevében. Ámen.

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor- Fejezd ki a szeretetedet a Szent Szellem felé

És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. (János 14:16).

Nekünk keresztényeknek a legfontosabb dolog a Szent Szellemel való közösség. Közülünk sokan bármit megtennének, hogy bebizonyítsák a Jézus iránti szeretetüket. Néhányan még ilyeneket is mondanak: “Ha láthatnám Jézust, most azonnal megölelném. Leborulnék a lábaihoz, és lemosnám róla a port.” Nos mindezt megteheted a Szent Szellemért, mert Ő olyan, mint Jézus, és Ő itt van velünk.

Ha annyira szereted Jézust, hogy mindent megtennél érte, akkor fejezd ki ezt a szeretetet a Szent Szellem felé. Mi sem rendelkezünk kevesebbel, mint amivel a tanítványok rendelkeztek Jézus idejében. A Szent Szellem személyében Isten jelenléte
ugyanúgy velünk van, mint ahogy a tanítványokkal is volt. Mindaddig, amíg ez nem tudatosul benned,, a kereszténység csupán egy vallás lesz számodra. Fel kell ismerned, hogy a Szent Szellem nem csupán egy valóságos személy, hanem Krisztus valódi lényege.

Más szóval, Krisztus nem lenne a Szent Szellem nélkül, és nélküle nem lett volna az, aki volt. Mindent, amit szeretsz Jézusban, a Szent Szellem nélkül nem lett volna benne. A Szent Szellem nélkül Isten nem ábrázolódott volna ki Krisztusban, amiért
szereted is Őt. Az Úr Jézus most a mennyben van, a Szent Szellem pedig itt van velünk, és a legcsodálatosabb dolog az,
hogy mindenhol és mindenütt megtapasztalhatjuk Őt. A tanítványok nem vihették haza magukkal Jézust. Jézussal voltak, de amikor Ő az Atyához ment, eljött a Szent Szellem. A tanítványok tudták, hogy a Szent Szellem foglalja el a helyét az eltávozó Jézusnak. Azért nem hiányolták Jézust, mert a Szent
Szellem velük volt. Szerették a Szent Szellemet, és úgy jártak együtt vele, mint Jézussal.

Tudatosítsd tehát, hogy a Szent Szellem jelenléte benned van. A kereszténység a Szent Szellem nélkül csupán vallás. Nem csoda, hogy Jézus azt mondta a János 14:16-17-ben, hogy: “És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon
mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.”

Ima
Drága Szent Szellem, köszönöm a jelenléted az életemben.
Szeretlek és megbecsüllek Téged teljes szívemből. Te vagy
a mindenem, a vigasztalóm, segítőm , tanácsadóm , ügyvédem, megerősítőm, közbenjáróm, és az, aki kiáll mellettem. Köszönöm a bennem munkálkodó képességedet, bölcsességedet. Teljesen
átadom Neked az életem, hogy a Te dicsőségedre használd fel
azt a Jézus nevében. Ámen.

További tanulmányok:

János 14:25-26;
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék. Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.

János 15:26;
Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.

János 16:7;
De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor- Járj Isten Bölcsességében

“Mert e világ bölcsesssége bolondság Isten előtt (1 Korintus 3:19)

Ahhoz, hogy igazán sikeres légy az életben, isteni bölcsességben kell járnod. Isteni bölcsességben járni annyi, mint Isten Igéjében
járni és megélni az Igét, mert Isten Igéje az Isten bölcsessége. A hit nagy férfiai és asszonyai, akikről a Bibliában olvashatunk, azzal tűnnek ki, hogy követték Isten Igéjét. Józsué például Istennel járt a Tőle kapott utasítások szerint, ezért fényes győzelmeket jegyeztek fel Izrael gyermekeiről (Józsué 8:1-24).

Izsák is Istennel járt. Éhség volt az országukban és sokan kivándoroltak Egyiptomba zöldebb legelőkért. Izsák is kész volt Egyiptomba menni, de Isten azt mondta, hogy ne menjen. Arra utasította, hogy maradjon Gérárban, ahol éhség volt, és vessen
abba a földbe (1 Mózes 26:4).

Képzeld el, hogy Isten azt mondaná Neked, hogy maradj abban az éhínség sújtotta országban, ahol rosszul mennek a dolgok, és szárazság uralkodik. Hallgatnál-e a szavára? Isten “gondolatai” és útjai különböznek az ember útjaitól. Bölcs dolog megteni azt, amit Ő mond, és követni az Ő utasításait még akkor is, ha emberileg értelmetlennek tűnik.

Izsák nem a saját tervét követte, hanem az Úr vezetését, és tulcsordulóan bővelkedett azon az elszegényedett, éhínség sújtotta földön. Amikor az emberek ástak, hogy vizet találjanak, nem találtak, de Izsák is leásott vízért, és Ő talált, ugyanazon a száraz földön. A Bibliában ez áll: “És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendőben száz annyia, mert megáldá őt az Úr. És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lőn. És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok” (1 Mózes 26:12-14).

Lehet, hogy a saját meggyőződésed szerint teszed a dolgaidat az életben és az Isten házában való szolgálatban, de Isten bölcsessége nagyobb, mint az emberi bölcsesség. Működj abban és az által, az Ige megértésében és bölcsességében! Kövesd a Szellem vezetését az életedben, és mindig győztes leszel!

Ima:

Drága Atyám, köszönöm a bennem munkálkodó bölcsességed, amely növekszik most is Igéd által, és amelyet a mai napon is befogadtam. Isteni bölcsességben járok, betöltöm a töléletes akaratodat, és dicsőséget szerzek Neked mindenben, amit teszek. Jézus nevében. Ámen.

További tanulmányok:

Apostolok Cselekedetei 20:32;
És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.

Példabeszédek 4:7;
A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.

Korinthusbeliekhez írt I. levél 1:24-25
Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét.
Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.

Csendes percek Istennel- Senkiből valaki

Elgondolkodtál már valaha is azon, hogy Isten tudja a neved? Megkérdőjelezted-e már valaha gondoskodását, amikor keresztül mentél valami nehézségen? Érezted már magad teljesen egyedül és értéktelenül? Én igen. Teljes mértékben azonosulni tudok azzal az asszonnyal, aki a Lukács 13-ban jelenik meg. Talán nem ugyanazok a problémáink, de az érzések és indulatok igen – így hát a válaszok is.

http://virtualiskavezonoknek.blogspot.de/2016/11/senkibol-valaki.html

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

"Nem a szolgaság lelkét vettétek, hogy ismét félnetek kelljen, hanem a fiúság Lelkét vettétek, aki által kiáltjuk: Abba, Atyánk!      Róm. 8,15 Nagyon fontos, hogy a Szentlélek ismertetőjegyeit alaposan megvizsgáljuk. Napjainkban sokakat becsap a rajongás lelke. Miről ismeri fel az ember a Szentlelket? Ő a fiúság Lelke. Lutherről jegyzi meg egyik életrajzírója, hogy benne egyszerre lakott az erőnek és a gyermeki egyszerűségnek a Lelke. Ez teljesen érthető. Mivel Szentlélekkel teljes ember volt, telve volt szent természetességgel és egyszerűséggel is, mint az az igazi gyermekeknél látható. Jó lesz itt még a következőket kiemelnünk: a fiúság Lelke, az alárendeltség Lelke. Egy gyermek minden szeretet mellett, amit élvez, a szülei vezetése alatt él, és őket kell követnie. Így a fiúság Lelke sohasem a fennhéjázás, az arcátlanság lelke, aki helyzeténél fogva azt hihetné, hogy neki mindent szabad, hanem olyan Lélek, amely mindig érzi a mennyei Atyától való függőséget. A fiúság Lelke azonban a bizalomnak a Lelke is, aki mindig bizalommal veti magát Atyja karjába, tudván, hogy az Atya szereti őt, s mindig bízhat az Ő közelségében. Végül a fiúság Lelke azt is jelenti, hogy Atyánk gazdagon gondoskodott rólunk. Ez a Lélek boldogan elhiszi, amit az Atyáról szóló példázat tanít a Lk 15. részében: "Fiam, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tiéd". Pál így mer írni: "Ha pedig gyermekek vagyunk, örökösök is vagyunk, örökösei Istennek, Krisztusnak pedig örököstársai" (17. v.). Micsoda gazdagság!

Mindennap az Ige fényében-A KIRÁLYI SZÉK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 4,1-5 1 Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: "Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek meg kell történniük." 2 Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült valaki. 3 Aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz; és a trónus körül szivárvány volt, amely pedig a smaragdhoz látszott hasonlónak. 4 A trónus körül láttam huszonnégy trónt, és a trónusokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona. 5 A trónusból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trónus előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke.  "Íme, nyitva van egy ajtó a mennyben ... és íme egy királyi szék állt a mennyben, és a királyi széken ült valaki." (Jel 4,1.2) A Jelenések könyvének az egyik nevezetessége az a mód, ahogyan Istenről beszél. Szinte alig nevezi őt Istennek. Majdnem mindig (a 22 fejezetből 19-ben) így írja körül : "a királyi széken ülő". Ez a kifejezés önmagában véve is üzenet. Természetesen nem új üzenetről van itt szó. Az egyház régi énekeskönyvében, a Zsoltárok könyvében Isten állandóan úgy van leírva, mint aki uralkodik és a királyi széken ül. Van két zsoltár, amelyik majdnem ugyanúgy kezdődik, mégis van közöttük egy lényeges különbség. A 97. zsoltár így kezdődik: "Uralkodik az Úr, örüljön a föld!". A 99. zsoltár kezdő sora pedig ezt mondja: "Uralkodik az Úr; reszkessenek a népek!" A vigadozás és a reszketés okát majd elárulja nekünk a Jelenések könyve. De a könyv a nyitott ajtóval és magával a királyi székkel kezdődik. Ő "a királyi széken ülő". Egy trón van a világmindenség fölött. A háborúk, csapások és a éhínség fenyegetése az emberek félelme és a gyermekek sírása fölött van egy királyi szék. A háborúk nem ellenőrzés nélkül folynak, és a sírást is meghallja valaki, mert van Valaki, aki a királyi széken ül. Manapság jobb helyzetben van az ember, mint bármikor korábban volt, hogy teljes képet kapjon a világ helyzetéről. A televízió hírszolgálata mégis egyike a leglehangolóbb dolgoknak, amelyeknek ki vagyunk téve. A hírek többnyire tragikusak, vagy ostobák, vagy dühítők. És a hírközléseket állandóan félbeszakítják a kutyaeledellel és a szappannal kapcsolatos reklámok. Egy félórai ilyen egyveleg után sokan elfordulunk a készüléktől, azt motyogva magunkban, hogy őrült ez a világ. Az emberi tevékenység látványának valóban nem sok értelme van. Ezért lesz oly sok gondolkodó ember cinikus, sokan mások pedig nem gondolkodnak. De most egy ajtó ki van nyitva. Íme, egy királyi szék, és az a Valaki, aki a királyi széken ül. A mi nyugtalan történelmünk csendes háttere Isten örökkévaló trónusa.

Krisztus mindenek felett-SZENVEDÉSÉNEK RÉSZESE

"Amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek" (1Pt 4,13).

Ha Isten téged eszközévé készít fel, akkor sok olyan tapasztaláson visz át, amelyek egyáltalán nem neked vannak szánva. Csak mert használhatóvá akar tenni az Ő kezében, képessé arra, hogy megértsd, mi megy végbe más lelkekben, azért visz át dolgokon, hogy soha ne lepődj meg, bármivel kerülsz is szembe. Nem tudsz bánni ezzel az emberrel! Miért nem? Isten elég alkalmat adott már neked, hogy ezen a vonalon is áthasson az Ő igazsága, de te eltűntél, mert ostobaságnak találtad, hogy időt szentelj ilyesmire. Krisztus szenvedései nem a közönséges ember szenvedései. Ő "Isten akaratából" szenvedett, nem a mi egyéni szenvedéseink értelmében. Csak amikor kapcsolatunk van Jézus Krisztussal, akkor érthetjük meg, mi Isten terve velünk. A keresztyén ember kiműveléséhez hozzátartozik az is, hogy tudja, mi Isten célja. A keresztyénség történetében az volt az irányzat, hogy kikerüljék a Jézus Krisztus szenvedéseiben való részesülést. Az emberek megpróbálták Isten parancsait a saját elképzelésük szerint rövid úton teljesíteni. Isten útja mindig a szenvedés útja, a "hosszú, fáradságos út". Részesedünk-e mi a Krisztus szenvedéseiben? Felkészültünk-e arra, hogy Isten kedvéért kiirtsuk személyes becsvágyunkat? Készen vagyunk-e arra, hogy átformálódásunk közben leromboljuk saját elhatározásainkat? Ez nem azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, miért vezet Isten ezen az úton - ez szellemileg beképzeltté tenne minket. Soha sem vesszük észre mindjárt, hogy min akar most átvezetni Isten; csak átmegyünk rajta többé-kevésbé értetlenül, aztán egyszerre elérkezünk egy világos útszakaszra és ezt mondjuk: "Csodálatos! Hiszen Isten őrzött, pedig nem is tudtam!"

Isten műhelyében-Erőnkhöz mért próbák

"Csak emberi kísértés esett rajtatok; de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel együtt a menekvést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. "

(1 Kor 10, 13)

Emberi kísértés az, ami nem haladja túl az ember erejét. Senki nem mondhatja: "El kellett buknom, a kísértés túl nagy volt; nem tehettem mást, engedtem neki; meghaladta ellenálló képességemet." Isten megadja a kimenetelt a kísértésből úgy, hogy kibírjuk. Nehéz próbákat küld, ezekre néha elvetemült embereket is felhasznál, sőt magát a gonoszt is, de a mértéket és a határt Ő szabja meg. Nem engedi, hogy a kísértés a végtelenségig tartson. Nem engedi, hogy megrekedjünk és elvesszünk a kísértésben, mert Ő hű. Ő hívott ki és fogadott el, ezért nem ejt el minket többé. Drága ígéreteket adott nekünk és hű marad szavához. "Ha vízen mégy át, én veled vagyok és ha folyókon, azok el nem borítanak; ha tűzben jársz, nem égsz meg és a láng meg nem perzsel téged." - "Ne félj, mert én veled vagyok!" Ha a kísértésből szomorú bukás lesz, ez kizárólag a mi számlánkat terheli. "Aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék!" Elbizakodottság, önbizalom, magabiztosság, hamis bizonyosság bukásra vezet. Aki tehetetlenségének a tudatában van és egészen a kegyelemre hagyatkozik, Jézusba kapaszkodik és Isten nagy ígéreteire támaszkodik, az nem esik el. Aki a jó napokban hű Jézushoz, azt Ő nem hagyja elveszni a "gonosz" napon (Jel 3, 10). A fiatal hívők vállaira nem helyez elhordozhatatlan, az érettkorúaknak való terhet. A hit ereje szerint nő a próba mértéke. A kezdőkkel lassú léptekkel halad, azután nő a tempó. Gyakran egyik próba a másikat éri, de mindig jön közbe szünet is. Még soha senki nem állt ki olyan kísértést, mint az Embernek Fia. Negyven nap és negyven éjjel kísértette Őt a Sátán. Emberfeletti volt az és a teljes kimerültségig tartott. De azután megnyílt az ég és angyalok szolgáltak neki. Utoljára jött a legnehezebb próba: a kereszten való szenvedés. Nemcsak a teste gyötrődött és szenvedett a szomjúságtól, hanem lelke is az Istentől való elhagyatottság kimondhatatlan fájdalmától. De minden percnyi pontossággal elő volt készítve, és amikor elvégeztetett a munka, jött a szabadulás pillanata. Isten egy perccel sem hagyja tovább gyermekeit a tüzes kemencében, mint szükséges.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-A Pásztor hangja

"Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját." (Jn 10,4)

A jó pásztorról szóló példázatban Jézus Krisztus fontos igazságokat mondott arról, hogy ki és hogyan értheti meg az ő tanácsait.

1. A Biblia ritkán ír vezetésről, de gyakran a vezetőről. Vagyis arról, hogy milyen fontos, hogy újra Isten vezetése alá rendeljük az életünket. Mert más megrendelni a vezetést, vagy alárendelni magunkat feltétel nélkül Isten vezetésének. Mi az előbbit szeretnénk, Isten viszont csak az utóbbira hajlandó. Nem elveket taníttat meg velünk, hanem a vele való személyes közösséget kínálja fel. Eközben megismerjük őt, együtt él vele a hívő, nem „probléma" lesz a vezetés, hanem napi gyakorlat.

2. Isten csak a maga útján vezet, és nem ahhoz szolgáltat tanácsokat, hogy a magunk útján hogyan juthatunk előre. Az ókori pásztor nem terelgette nyáját, hanem hívogatta. Nem ő követte a nyájat, hanem előttük járt, és mutatta az utat. Az vezethető és az érti Istent, aki előtt ő, az ő akarata és igéje feltétlen tekintély. Aki bízik benne, bizonyos abban, hogy Isten jobban tudja, mi jó nekünk, mint mi magunk. Ezért meggyőződéssel követjük. A vezetés tehát azzal kezdődik, hogy a magunk útjáról megtérünk Isten útjára.

3. A pásztor egy sajátos sípoló hangon hívta mindig a juhokat. Azok megismerték a hangját, és így követték. Mivel egész nap együtt voltak, megtanulták, és idegent nem követtek. A Jézussal való állandó együttlét a hívő ember életformája. És a naponkénti bibliatanulmányozás, rendszeres igehallgatás során megszokja a lelki fülünk a Pásztor hangját. Így tudunk majd igeszerűen gondolkozni, dönteni és cselekedni.

Ő egyenként, név szerint ismeri a juhait, de mint nyájat gondozza őket. Én magamban is fontos vagyok neki, de a hívők közösségében lehet fejlődni, és ott vagyunk védve is.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Ne zárkózz el!

"Oszd meg kenyeredet az éhezővel..., és ne zárkózz el testvéred elől! "(Ézs 58,7)

Miért zárkózunk el testvérünk elől? Azért, mert nem testvért látunk benne, hanem vetélytársat, ellenfelet, sőt olykor ellenséget. Félünk tőle, féltjük tőle a javainkat. És őt miért nem féltjük? Mióta az ember szembefordult Istennel, szembekerült embertársával is. S ez így tapasztalható -attól kezdve, hogy egy családban megszületik a második gyermek, egészen a világűr birtoklásáig.

Isten arra figyelmeztet, hogy az emberiség egy vérből van teremtve, tehát egy nagy család, ügy kellene néznünk mindenkire, mint testvérre. A bizalmatlan, önző, közönyös magatartás elzár egymástól, a magára maradt ember még inkább fél, és aki fél, az agresszív lesz.

Hogyan lehet ennek véget vetni? Pál apostol tanácsa: béküljetek meg Istennel (2Kor 5,20)! Isten nem ellenség, ti se hadakozzatok ellene, és ne is védekezzetek ellene! Nem büntetni készül, hanem ajándékot kínál. Aki őt elkezdi szeretni és szolgálni, az képes lesz szeretni és segíteni a másik embert is. Függetlenül attól, hogy kicsoda. Nem azt nézi, hogy megérdemli-e, vagy hogy megéri-e segíteni neki, csupán azt, hogy szüksége van rá. Isten is csak azt nézte, amikor könyörült rajtunk.

Az ilyen ember megszabadul az önzéstől. „Az volt a bűne... Sodornának, hogy bár... kenyérbőségben... volt része..., a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta." (Ez 16,49)
Megszabadul a közönytől. „Ne nézd el, ha embertársadnak... juha elcsatangol, ne menj el mellettük közömbösen..." (5Móz 22,1-4)

Felszabadul arra, hogy sose érvényesítse a maga előnyeit mások kárára, de mindig legyen kész akár a saját rovására is segíteni, adni, örömöt szerezni, áldozatot hozni másokért. Jézus Krisztus erre adott példát, s az a mi lelki gazdagságunk forrása, hogy ő azért jött, hogy szolgáljon, és az életét adja váltságul sokakért (Mk 10,45). Boldog az, aki meri őt követni ezen az úton.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Kárhozat, kegyelem, küldetés

"Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt... "(Ef 2,1)

Kezdetben Isten szép küldetést adott az embernek, hogy legyen az ő képviselője a teremtett világban, s művelje és őrizze azt, amit Isten alkotott.

Egy képpel folytatva: alig kezdte el az ember ezt a boldog életet, megállt mellette a kísértő, és egy érdekes hajóútra hívta az „unalmas" éden-kertből. Az ember engedett a csábításnak, de amikor a hajóra lépett, lefogták, megkötözték, az evezőpadhoz láncolták, s azóta gályarabként tengeti életét. Már nem Isten az ura, de a maga ura sem lett, hanem az Isten elleni lázadás, a bűn uralma alá került. Tehetetlen, a helyzetén nem tud változtatni. Ezt az Isten nélküli létet nevezi a Biblia halálnak, s ennek a végleges formája a kárhozat.

Jézus Krisztusról azt tudjuk, hogy megjelent ezen a gályán, és kihirdette a jó hírt: aki hisz benne, az szabad. Ezek álljanak fel! Aki az ő szavára felállt, arról lehullottak a láncok, Jézus neve is ezt jelenti: szabadító, megmentő, üdvözítő. A vele való kapcsolat újra az életet jelenti a raboknak, ennek végleges formája az üdvösség.

A bűn uralma alól felszabadított ember újra képes küldetését végezni. Felismeri, milyen érdekes és fontos lehetőségeket készített el neki Isten, aki minket „jó cselekedetekre teremtett..., hogy azok szerint éljünk" (Ef 2,10). Az ilyen ember már nem rab, nem kénytelen szüntelenül Isten akarata ellen cselekedni, hanem képes őt megérteni, vele egyetérteni, neki engedelmeskedni. S eközben „valósul meg", lesz azzá, akinek Isten teremtette. Ez az igazi szabadság.

Ez a megszabadult, hitre jutott ember útja: küldetés, kárhozat, kegyelem, küldetés. A második állomásig mindnyájan eljutottunk. A kárhozat állapotából hív ki minket Jézus, hogy Isten kegyelmet nyert gyermekeiként újra eredeti küldetésünket tudjuk végezni.

Isten ígéreteinek tárháza-Haragjának vége lesz

"Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a szellem és a lélek - az emberek -, akiket én alkottam" (Ézs 57,16)

Mennyei Atyánk tanítani akar minket, nem elveszíteni. Velünk való perlekedése mögött szerető szándéka rejlik. Nem akar mindvégig haragos lenni irántunk. Mi csak azért gondoljuk, hogy hosszasan fenyít minket, mert rövid a türelmünk. Atyánk irgalma örökké tart, de perlekedése nem. Olykor igen hosszúnak és kimerítőnek tűnik az éjszaka, de végül felvirrad a hajnal. Mivel Atyánk perlekedése csak egy bizonyos ideig tart, haragja is, amely a perlekedésre indította, csak rövid ideig marad meg. Az Úr túlságosan szereti választottait ahhoz, hogy vég nélkül tudna haragudni rájuk.

Ha Urunk mindig olyan keményen bánna velünk, ahogyan azt olykor teszi, reményt vesztetten, kábultan és nyomorultul elpusztulnánk. Ne veszítsd hát el reménységedet, én lelkem! Az Úr hamarosan véget vet a fenyítésnek. Tarts ki benne, hiszen az Úr tart téged és átsegít rajta. Atyád, aki ilyennek teremtett, tisztában van azzal, hogy milyen gyenge vagy és milyen keveset tudsz elviselni. Hogyne bánna gyengéden azokkal, akiket olyan törékenynek teremtett. Ezért ne rémítsen meg a keserves jelen, mert boldog jövő virrad még rá. Az gyógyít meg, aki megfenyített, és jelenlegi haragját, meglátod, az irgalom bősége követi majd.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Élő reménység

"Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki... újjászült minket Jézus Krisztusnak a... feltámadása által élő reménységre..." (1Pt 1,3)

A szakemberek azt mondják, hogy a sok öngyilkosság oka a reménytelenség. Vagy nincs semmilyen megalapozott távlat az emberek előtt, vagy pedig csalódtak olyan elképzeléseikben, amelyeknek nem volt alapjuk. Erről írja Csokonai Vitéz Mihály:

Földiekkel játszó
Égi tünemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának
Bókol untalan.

Ezzel szemben Isten a benne hívőknek egészen bizonyos jövőt készített. Az ő ígéretei igazak, s Jézus Krisztus feltámadásával megalapozta a jövőnket. Péter apostol ebben a levélben részletesen leírja: mi várjuk Jézus második eljövetelét, de addig is örömmel végezzük a munkánkat, sőt így vállaljuk Jézusért még a szenvedéseket is. Mert sohasem csupán a pillanatnyi körülményeinkre nézünk, hanem túllátunk azokon a mi Urunk ígéreteire. Mivel biztos jövőnk van, nem szédítenek meg a pillanatnyi sikerek, és nem csüggesztenek el a pillanatnyi kudarcok, hitünk az örökkévalóságban gyökerezik, s ezért kiegyensúlyozott az életünk.

Olyan a Krisztusban reménykedő ember élete, mint egy mélyen gyökerező fa, ami bírja a viharokat, sőt közben megtermi még a szeretet gyümölcseit is - ahogy az ige folytatásában írja.

Az élő Krisztus nemcsak a jelen megpróbáltatásai közt biztos támasz, hanem tudjuk azt is, milyen gazdag örökséget készített el az övéinek amit senki el nem vehet, ami örök értékű kincsekből áll. Akinek ilyen biztos a jövője, az örömmel él a mában.

Ismerem-e ezt a reménységet, és él-e ez a szívemben?

Napi áhítat- Megszentelődés

Hét témája: Üdvösségünk összetevői

Olvasmány: 1Kor 6,9–11

Mindaz a nagyszerű jó, amivel Isten folytonosan ajándékoz (főként belül), egyszerűen jobbá teszi a lényünket. Ennek örül a legjobban környezetünk.

„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.”
Magyarázat

A megszentelődés a megszenteltetés alapján válik valóra az ember életében. Ezt azért fontos tudni, mert a „szent” kifejezés kétféle értelemben jelenik meg a Bibliában. Az egyik jelentése, hogy tárgy, állat vagy ember Isten számára elkülönített. Ilyenek voltak a szent edények a templomban, vagy az áldozati álla­tok, vagy a papok, akik az áldozatbemutatást végezték. Az ember esetében viszont beszélünk a tiszta, Istennek tetsző, Isten törvényeihez igazodó életvitelről. A megszentelődés jelenti az Isten által végzett megszentelést, és jelenti a cselekedetek folyamatos változását a megismert igazságok alapján. Gyülekezeteinkben az Istennek szentelt életű emberek cselekedetei nem azonosak. Egyik ebben a dologban jár előrébb, a másik másban. A megszentelődés útján járás azt jelenti, hogy Isten megmutat valamit az életemben, amit addig nem tartottam bűnnek, de általa felismerem, hogy az is bűn, ezért megbánom, megvallom és elhagyom. Erre nézve mondja az apostol: „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1,6) Ez a folyamat tart egészen a halálunkig.
Uram, segíts engednem, hogy megszentelő munkád folyamatosan formálja a cselekedeteimet, beszédemet és gondolkodásomat!
(Tenkely Béla)

Napi Ige, Napi Gondolatok

Napi Ige:

Isteni szeretettel szeressétek egymást! (János 15,17)

Napi Gondolat:

Nagyon sok ember megtérése után tele van tűzzel, lelkesedéssel.
Aztán ahogy egyre több támadásnak, gúnyolódásnak kell ellenállni, elfáradnak, meglankadnak.

Más lelkesedni és más hűségesnek maradni.
Jézus maga így fogalmaz: aki mindvégig állhatatos marad, az fog üdvözülni.

A lelkesedés addig tart, amíg nem kell áldozatot hozni a célért.

A hűséget pedig az jellemzi, hogy mindig a célt tartja szem előtt, és keresztüllép az akadályokon, kerül, amibe kerül, meg akar érkezni oda, amit célul tűzött ki magának, azért, mert előzőleg átgondolta, megfontolta, és nem óhajtja módosítani azt a döntést, amit hozott. A hűség olyan döntés, amit az ember akkor sem módosít, hogyha ennek ára van. Kész áldozatot is hozni a célért.

A kérdés az lenne: El tudod mondani, be tudod mutatni azt amit maga Jézus így fogalmaz a János 2:17 A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
Ámen!                                                                          

Az én életem ma- OTTHON KEZDŐDIK

Növekedés a bölcsességben

„Kegyelmet és dicsőséget ad az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek.” (84. zsoltár 12)

Sokan nem növekednek a kegyelemben, mert nem gyakorolják az otthoni vallásosságot. A család tagjainak meg kell mutatniuk, hogy állandóan birtokában vannak az erőnek, amelyet Krisztustól nyertek. Javulásra van szükségünk minden szokásunkban és eljárásunkban, mert ezzel igazolhatjuk, hogy mindig szem előtt tartjuk, mit jelent kereszténynek lenni.

Akik keresztények az otthonukban, azok keresztények a gyülekezetben és a világban is.

A kegyelem csak abban a szívben virulhat, amelyet állandóan előkészítenek az igazság drága magvai számára. A bűn tövisei minden talajban felnőnek, nincs szükségük gondozásra – azonban a kegyelmet gondosan ápolnunk kell. A tövis és a bogáncs folyton kihajt, ezért a megtisztítás munkáját sohasem hagyhatjuk abba.

Ha a világ világossága akarunk lenni, akkor ennek a világosságnak az otthonunkban is fénylenie kell. Arra van szükségünk, hogy itt mutassuk be példánkkal a keresztényi kegyelmi ajándékokat, itt kell szeretetre méltónak, türelmesnek, kedvesnek, mégis szilárdnak lennünk. Mindig törekedjünk a test és lélek lehető legmagasabb fokú művelésére, fejlesztésére.
Mint Isten alázatos gyermeke, tanulj Krisztus iskolájában! Igyekezz mindig helyesen felhasználni a képességeidet, hogy a legtökéletesebb, legalaposabb munkát végezd otthon beszéded és példád által egyaránt. Ragyogja be jellemedet a mennyei kegyelem világossága, hogy fényt árasszon otthonodban!

Kereszténységed mértékét otthoni életed mutatja meg. Krisztus kegyelme képesíti elfogadóit arra, hogy otthonukat boldog hellyé tegyék, a békesség és nyugalom szigetévé.

Köszöntünk Szent Szellem!-VÉDEKEZÉS ÉS TÁMADÁS

"Az üdvösség sisakját is fölvegyétek és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde." (Efézus 6:17)

A motorosoknak kötelező bukósisakot viselni! Ez a törvény! - hirdette egy hatalmas tábla öles betűkkel az oregoni autóút mentén. Évekkel ezelőtt éppen motoroztam, amikor egy autó hirtelen fékezett előttem. Tudtam, hogy ha az aktuális haladási sebességemmel beleütközöm, végzetes lesz, ezért eldobtam a motort egyik irányba, én pedig az autó másik oldalán értem földet - a bukósisakon csúszva. Amikor később szemügyre vettem a bukósisak külső borítását, igencsak örültem, hogy nem a fejem csúszott végig az aszfalton! Te viseled az üdvösség sisakját? Ez a lelki túlélés egyik alaptörvénye! Az elménket védő sisak nem más, mint az üdvbizonyosság, amivel a Lélek védi az újjászületett keresztények gondolatvilágát. Ha nem vagy biztos üdvösségedben, védtelen leszel, midőn Sátán a kétely vagy kísértés kemény aszfaltjába üti a fejed. Bár a sisaknak a XXI. században is van szerepe, a kardok azonban már a múlt emlékei közé tartoznak. Legtöbben azonban láttunk illusztrációkat és mozifilmeket a modern fegyverek előtti időkből, ezért tudhatjuk, milyen fontos támadó fegyver volt őseink harcaiban a kard. A Lélek kardja visszavonulásra késztetheti az ellenséget, mert azt jelképezi, amikor a Szentlélek segítségével a hívő Isten szavait tudja alkalmazni. Mivel az Úr Igéje igazság, az ellenség támadásai pedig hazugságokon alapulnak, ezért a Lélek kardja mindig győzelmet arat. A Biblia-kutatók megfigyelték, hogy Pál apostol a rhema szót használja a logosz helyett az Atya szavának ábrázolására. Bár e két kifejezés közötti különbséget nem hangsúlyozzuk ki annyira, mint némely karizmatikus közösségek tették, de fel kell ismernünk azt az üzenetet, amely a szóhasználatban rejlik. A kard nem annyira az írott [logosz], mint inkább a kimondott Ige [rhema]. Az Istentől származó, Szentlélektől ihletett Igét hangosan kiejtve a keresztény vereséget mér az ellenségre. A kimondott szavak tartalmazhatják az írott Biblia egyes részleteit, különösen az evangéliumból, amit korábban emlékezetünkbe véstünk. Imádság a mai napra "Uram, rejtsd el örömüzeneted szavait elmémbe, mint a gonosz elleni erős fegyvert!"

Isten csodálatos kegyelme- AZ ÉHEZŐNEK ÉS SZOMJAZÓNAK

''Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.'' (Máté 5:6)

Bárcsak tudatában lennétek a rendelkezésetekre álló kegyelem és erő gazdagságának. Akik éhezik és szomjazzák az igazságot, azok megelégíttetnek. Gyakoroljunk nagyobb hitet, amikor Istenhez fordulunk a szükséges áldásokért. Az Istenhez való könyörgésben nyert erő, összekapcsolva a figyelmességre és gondosságra való egyéni törekvéssel, előkészíti az illetőt a mindennapi kötelességek elvégzésére. Az ilyen lélek minden körülmények között megőrzi nyugalmát, bármilyen megpróbálók legyenek is a nehézségei. Mindennapi kísértéseink szükségessé teszik az imát. Ahhoz, hogy Isten ereje hit által megtartson bennünket, az elménk vágyait szüntelenül csöndes fohászban kell Isten elé küldenünk, segítségért, világosságért, erőért és ismeretért. A gondolkodás és ima azonban nem helyettesítheti az idő lelkiismeretes és hűséges kihasználását. A munkára és az imára egyaránt szükség van a keresztényi jellem tökéletesítéséhez. A gondolkodás és a cselekvés, a csöndes ima és a becsületes munka életét kell élnünk... Isten elvárja, hogy élő levelek legyünk, amiket ismer és olvas minden ember. Aki naponta komoly imában Istenhez folyamodik erőért és támaszért, nemes célokkal rendelkezik, világosan látja az igazságot és kötelességét, és szüntelenül szomjazik a szentség után. Értsük meg az ember gyöngeségét, és ismerjük fel, hogy mely pontokon esik el önhittsége következtében. Töltsön be az a vágy, hogy pontosan olyanná váljunk, amilyennek Isten kíván látni bennünket, tisztává, nemessé és megszenteltté. Ha ez a vágy él bennünk, akkor szomjazunk Krisztus igazságossága után. Lelkünk egyedüli vágya, hogy Istenhez váljunk hasonlóvá. Ez a vágy töltötte be Enókh szívét is, akiről azt olvassuk, hogy Istennel járt. Enókh céltudatosan tanulmányozta Isten jellemét. Nem maga jelölte ki az útját, és nem a maga akaratát tartotta irányadónak... Azért küzdött, hogy az Isteni hasonlóság szerint változzon át. A jellemhibára és a reményvesztettségre nincs mentség, mert a mennyei kegyelem minden áldása azok rendelkezésére áll, akik szomjaznak az igazságra. Az éhezéssel és szomjazással kifejezett vágy hevessége egyben biztosíték is arra. hogy a kívánt szükséglet betöltésre is kerül. Ellen White írása alapján

Reggeli dicséret-Lehetetlen?

"Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam." Ugye ismerős? Az ember rendkívüli tettekre képes. Láttam egy nőt futni úgy, hogy a lábfejei helyén ruganyos fémprotézis volt. Egy cunami után egy öttagú család megtalálja egymást a tragédia utáni káoszban és mind túlélik. Valaki túlél egy halálos betegséget. Az esélytelen csapat csodás meccseket vív a nemzetközi versenyen. Páran megélik, hogy legmerészebb álmaik válnak valóra... Mi van e dolgok mögött? Emberi akarat, kitartás, elszántság, segítségnyújtás, vagy valami több is?
"És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak. És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében. Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak minden őrei"
Ézsaiás 29,18-20

Csupa lehetetlen ez is, ugye? Süketek, akik Isten beszédét hallgatják. Vakok, akik látnak. Szenvedők, akik örülnek. Szegények, aki ünnepi partit rendeznek. Végül a legnagyobb: nincs többé gonoszság a földön. Milyen elképesztő ígéretek ezek?! Hitetlen fülünk szinte belecsendül. Legalább annyira, mint abban a régi, názáreti zsinagógában összegyűlt embereké, akik előtt egy jól ismert ács fia olvasott fel valami hasonlót. Aztán jött három és fél évnyi rádöbbenés. Mert minden, amit jövendölt valóra vált.

A hit lényege, hogy ott járunk, ahol még senki sem előttünk, hogy valóságnak fogadjuk el, amit még nem látunk. De valóban olyan nehéz elhinni azt, hogy Isten végül mindent helyre hoz? Mindennek az ellenkezőjét tartom hihetetlennek, elfogadhatatlannak. Egyszerűen nem lehetséges, hogy annyi igazságtalanság, annyi szenvedés, rossz dolog, ami erre a világra, a világon élő emberekre zúdult, mind úgy maradjon, mintha meg sem történt volna. Egyszerűn lennie kell a nagy helyreállításnak, amikor Isten végül mindent helyrehoz, hogy az életnek valós értelme legyen.
Szerző: Restás László

Napi Gondolatok

Keresztény lelkületből fakadóan mindig meg kell tudni bocsátani. Érhetnek sérelmek és igazságtalanságok, jogos, vagy csak vélt sérelmek, de tudnunk kell ezeken felülemelkedni és megbocsátani, még akkor is, ha ez olykor igen, igen nehéz.

"Öltözzétek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, a könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszú tűrést; Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg kölcsönösen egymásnak, ha valakinek a másik ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is;

Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek fel a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.

És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy Testben; és háládatosak legyetek.

A Krisztus Igéje lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak." Kolosse 3:12-16.

Forrás: Biblia az élő könyv

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Elengedés

"Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának... Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. " (Róm 14,7-8)

Gyászunkra nézve azt tanácsolja Isten igéje, hogy engedjük el a halottainkat. Vegyük komolyan, hogy minden Istené, s amikor ő elhív valakit mellőlünk, nem a miénket veszi el, hanem a magáéval rendelkezik. Szeretteinket is csak egy időre bízza ránk, egy időre ajándékoz meg egymással, hogy addig szeressük és őrizzük egymást.

Amikor pedig ez az idő letelik, adjuk vissza őket neki! Ne is találgassuk, hogy vajon hova kerültek, bízzuk őrá egészen! Istent tisztelő ember nem ragaszkodik halottaihoz, hanem átadja őket Teremtőjüknek.

Jób komolyan vette ezt, s ezért tudta súlyos gyászában elmondani: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!" (Jób 1,21)

Kinek nehéz ez az elengedés? Aki bálványozta azt, akit elveszített, vagy akinek rossz a lelkiismerete mulasztásai miatt. Aki bálványozta, tegye most életében az első helyre Istent! Legyen valóság, amit az ének így mond: az űrt ő töltse ki! Egyedül ő tud adni igazi vigasztalást nekünk.

Akit pedig vádol a szíve, vegye komolyan, hogy sok mulasztást nem lehet már pótolni, de Isten kegyelme ezekre is elég! Vallja meg neki őszinte bűnbánattal, higgye, hogy bocsánatot kapott, s az Úrral való közösségben békessége lesz.

Egyvalamit soha nem vesz vissza tőlünk Isten: önmagát. Aki őbenne hisz, az is szegényebb lesz a gyászban, mert elveszített valakit, de nem lesz nincstelen, nem marad üres az élete.

A földön ha elvesztem
Szerelmem tárgyait,
Maradjon meg mellettem
Szerelmed és a hit;
Csak azt el ne veszítsem,
Mi benned, ó, Úr Isten,
Remélni megtanít!
(Fejes István)

Isten ígéreteinek tárháza- Nem halhatsz meg, csak ha az Úr akarja

"Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit" (Zsolt 118,17)

Milyen erőt adó bizonyosság ez! Bizonyára egy ígéret az alapja, amelyet a zsoltáros személy szerint kapott, és amelyet örömmel a magáévá tett. Szabad nekem is így szólnom? Vagy elcsüggedek, mert az ellenség megtámadott? Mert sokan vannak ellenem és kevesen mellettem? Hitetlenségem a harc feladására indít, arra, hogy kétségbeesetten haljak meg, mert megvert, megbecstelenített ember vagyok? Ássák már ellenségeim a síromat?

Mit tegyek ilyenkor? Hallgassak tulajdon gyávaságomra, adjam fel a harcot és vele együtt minden reményemet? Távol legyen! Még van bennem élet.

"Nem halok meg". Visszatér belém az életerő, és elűzi gyengeségemet: "Élek". Az Úr él, és én is élni fogok. Újra felnyitom számat és "hirdetem az Úr tetteit". Elbeszélem majd jelen nyomorúságomat, amely csak arra volt alkalom az én Uramnak, hogy irántam való végtelen szeretetét és hűségét újra megmutassa. Akik már szívesen méretet vennének rólam, hogy koporsómat elkészítsék, várjanak még egy kicsit! Mert keményen megfeddett ugyan engem az Úr, de nem engedte, hogy meghaljak (18. vers). Dicsőség legyen nevének mindörökké! Nem halok meg, míg munkám el nem végeztem, és addig fogok e földön élni, amíg az Úr akarja.

Isten ígéreteinek tárháza- Alapos megtisztulás

"Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket" (Ez 36,25)

Micsoda nagy öröm ez! Isten, aki megváltott minket Jézus Krisztus vérével, meg akar szentelni Szent Szellemének vizével. Isten megígérte ezt, és így is lesz, "hogy megtisztuljatok". - Urunk, érezzük és bánjuk tisztátalanságunkat, ezért most örvendezünk ígéretednek, amelyben kijelentetted, hogy megtisztítasz minket. Bárcsak hamarosan beteljesítenéd ígéretedet!

Meg akarsz szabadítani bennünket még leggonoszabb bűneinktől is. Hitetlenségünk lázadásától, a szellem ellen harcoló testi vágyainktól, büszkeségünk utálatos gondolataitól és a Sátán ösztönzésére elkövetett istenkáromlásunktól. - Mindezektől megtisztíthatsz, hogy soha többé vissza ne térjenek.

Isten meg akar tisztítani minden bálványunktól is, akár aranyból, akár agyagból készültek azok, tisztátalan szeretetünktől vagy túlzott szeretetünktől valami iránt, ami önmagában véve tiszta. Mindentől meg akar szabadítani, amit istenítünk, és így bálvány lett a számunkra. Nemcsak el akarja venni bálványainkat, hanem teljesen szabaddá akar tenni tőlük.

Isten maga mondja itt, hogy ezt meg fogja cselekedni. Ezért ez az ígéret megalapozott és biztos. Bátran elkérhetjük Istentől azt, amit így megígért nekünk. A megtisztítás a szövetségi áldások közé tartozik, és amit Isten a szövetségben megígért, az mind tökéletes és biztos.

Isten ígéreteinek tárháza- Megőrizni a különbséget

"Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap történik meg ez a jel" (2Móz 8,19)

Megvan a népe a fáraónak, és megvan a népe az Úrnak. Lehet, hogy együtt élnek és sorsuk látszólag hasonlít egymáshoz, mégis van különbség köztük, és ezt a különbséget az Úr nyilvánvalóvá teszi. Nem mindig lesz ugyanaz a sors az osztályrészük. Ezen a téren nagy különbséget tesz az Úr a világ fiai és választott népe között.
Kiváltképpen érvényes ez a nagy megpróbáltatások idején, amikor az Úr a hívők egyedüli szentélye. Szembetűnő ez a megtérésnél, amikor a megtérő hívő bűnei eltöröltetnek, míg a hitetlenek ítélet alatt maradnak. Ettől kezdve a hívők különleges néppé lesznek. Isten fegyelmező iskolájába kerülnek, és újfajta áldásokat élveznek. Otthonaik mentesek lesznek mindattól a nyomorúságtól, amely fertőzi és kínozza a hitetleneket. Megkíméli őket Isten az élvezetek hajszolásától, a gondok miatti aggódástól, a romlottság, a csalárdság és a kegyetlen gyűlölség posványától, amely annyi családot felbomlaszt.
Nyugodj meg, kísértések között élő hívő testvérem; lehet, hogy sok nyomorúságod van, de az Úr megkímél azoktól a gonosz dolgoktól, amelyek e világ fejedelme szolgáinak otthonát és szívét fertőzik meg. Az Úr megkülönböztette az övéit. Vigyázz, hogy megőrizd ezt a különbséget, legyen ennek megfelelő a szellemed, céljaid; jellemed és társaságod.

Isten ígéreteinek tárháza- Istentől rendelt időben

"Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el" (Hab 2,3)

Lehet, hogy az irgalom várat magára, de bizonyosan eljön. Az Úr tévedhetetlen bölcsességgel pontosan tudja, mikor kell kegyelme erejét megmutatnia. Az Őáltala kijelölt idő pedig mindig a legalkalmasabb idő. Nekünk minden sürgős. Isten ránk vonatkozó ígérete nagyon foglalkoztat bennünket, vágyunk mielőbbi beteljesedésére, és ez csak növeli türelmetlenségünket. Az Úr azonban ismeri az alkalmas időt: Ő soha nem késik, de nem is siet.

Isten Igéjéről mint élő valóságról szól ez az igerész. Az Ige itt beszél és cselekszik. Sohasem halott betű, még ha túlságosan sokáig is kell várnunk beteljesülésére. Az élő Ige az élő Istentől jön ki, és beteljesedése csak látszólag késlekedik. Isten vonata soha nem késik. Csak még egy kis türelem, és nemsokára tulajdon szemünkkel győződhetünk meg az Úr hűségéről. Egyetlen ígérete sem marad beteljesületlenül: "Meg nem csal". Egyetlen ígérete sem vész el a semmiben: "Célhoz ér". Micsoda nagy vigasztalás ez a hívőknek! Egyetlen ígéretét sem kell megújítani, mint valami váltót, amelyet nem tudnak kiegyenlíteni a lejárat napján Isten ígérete "bekövetkezik, nem marad el".

Én lelkem, hát nem tudsz várni Istenedre? Nyugodj meg benne, légy csendben, és kimondhatatlan békességet találsz, meglátod.

Isten ígéreteinek tárháza- Csinálj gödröket

"Ezt mondja az Úr: Csináljatok sok gödröt ebben a patakmederben. Mert ezt mondja az ÚR: Nem láttok szelet, nem láttok esőt, mégis megtelik ez a patakmeder vízzel, és ihattok ti is, meg a jószágaitok, az állataitok is" (2Kir 3,16-17)

Három hadsereget fenyegetett a szomjan halás réme, de az Úr közbelépett, és megmentette őket. Noha nem felhőt küldött, sem esőt, mégis bőségesen ellátta őket vízzel. Istent nem kötik a természeti törvények. Ő bölcsességének és hatalmának új meg új bizonyítékával tudja meglepni népét. Ily módon többet megismerünk Istenből, mintha a dolgok a maguk természetük szerint folynának. Ha az Úr nem is úgy lép közbe, ahogy mi azt várjuk, kívánjuk vagy feltételezzük, így vagy úgy mégis gondoskodik rólunk. Nagy áldás, hogy felülemelkedhetünk az ok- okozati törvényeken, és figyelmünk a nagy Végső Okra terelődik.


Van-e elég hitünk ahhoz, hogy ma "gödröt" ássunk, amely megtelhet Isten áldásával? Igen gyakran hiányzik belőlünk a valódi hit az ilyen gyakorlati lépések megtételére. Legyen a mai nap az imádságok beteljesülésére való várakozás napja. Mesélte valaki, hogy egy gyermek esernyőt vitt magával arra az összejövetelre, amelyen esőért akart a gyülekezet könyörögni. Ilyen őszinte bizalommal várjuk mi is biztosra, hogy az Úr kiárasztja ránk áldását. Csináljunk hát sok "gödröt", és számítsunk azok megtelésére.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ellenben, aki nem szolgál meg érte, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, annak hite számíttatik be igazságul.      Róm. 4,5

Ez az Ige az evangélium szívét mutatja meg nekünk, amit a reformáció fedezett fel újra. Először nézzük a helytelen utat, amely nem vezet a célhoz. Ezt így jellemezhetnénk: megszolgálni az üdvösségért. Luther idejében ez volt az általánosan elfogadott út. Az emberek pontosan követték az egyház előírásait, böjtöltek, alamizsnát osztogattak. A felszínesek meg is nyugodtak ebben. Azok azonban, akik komolyan keresték az igazságot, nem találtak békességet benne. És mi? Mi mindnyájan született "katolikusok" vagyunk. Először mi is - ha észrevétlenül is - saját cselekedeteinket akarjuk üdvösségünk alapjává tenni. Isten türelmének nagy munkája kell ahhoz, hogy ettől megszabadítson bennünket. A helyes utat ebben mutatja meg az Ige: "... hisz abban, aki az istentelent megigazítja". Először tanácstalanul állunk, amikor világossá lesz előttünk, hogy a cselekedeteink nem vezetnek célhoz. Boldog az, aki ezt a kétségbeesést már átszenvedte. Csak amikor istentelenségünket és elveszettségünket maradék nélkül elismerjük, akkor borulhatunk annak a karjába, aki az istentelent megigazítja. Ez az új út. Tehát csak akadályozzuk Istent, ha erőfeszítéseinkkel és saját igazságunkkal az Ő jó tetszését ki akarjuk érdemelni. Az Úr azt akarja, hogy megmentésünkért a dicsőség egyedül Övé legyen. Ha vállaljuk azt, hogy mint kárhozatra méltó bűnösök, kik képtelenek vagyunk a jóra - kegyelemre vagy ítéletre - lábai elé borulunk, akkor Isten így szól hozzánk: "Most előttem igaz vagy"! Ez a mi megigazulásunk. Ha magunkat vakon rábízzuk Istenre, a legnagyobb betegségünk gyógyul meg: az Isten iránt való bizalmatlanságunk. Isten szemei a hitre néznek. A büszke "szentek" utálatosak Isten előtt. De az istenteleneket, akik fenntartás nélkül az Ő kegyelmére bízzák magukat, nem veti el magától. Ez az igazi evangéliumi út.

Mindennap az Ige fényében- Ő ÉL

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 1,17-20 17 Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, 18 és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. 19 Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után; 20 a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet." "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme élek, örökkön örökké." (Jel 1,17-18) Isten megajándékozott minket azzal a képességgel, hogy emlékezni tudjunk a múltra. Agyunk elképesztő mennyiségű információt képes elraktározni, és egy felvillanó érzés hatására elő tudjuk azokat hozni. De Isten, aki nekünk adta azt a képességet, hogy megőrizzük emlékezetünkben a múltat, nem engedi meg nekünk, hogy megtudjuk a jövőt. Istennek ez a döntése az ő bölcsességét dicséri, és a mi javunkra szolgál. Amennyire ostobák vagyunk, folyton-folyvást megpróbáljuk széttépni a függönyt, amelyet maga Isten feszített ki a szemünk elé. Mind a mai napig megpróbáljuk megfejteni a jövőt a csirkebélből, a csillagok állásából, a tenyér vonalaiból, vagy a csészében lévő teafű leveleinek az alakjából. Bizonyára a harag és a szánalom keveredik Isten mosolyában, amikor ma este látja, hogy ötvenmillió ember kutatja horoszkópját. Isten azt akarja, hogy hitből éljünk. És a Jelenések könyve nem akarja megváltoztatni ezt a szabályt. Isten nem azért adta e könyvet nekünk, hogy menetrendet tudjunk készíteni a jövő eseményeire vonatkozóan, amint, - úgy tűnik - némelyek gondolják. E könyvben ő maga jön hozzánk. Miután János szemeivel megláttuk Urunkat, meghallhatjuk a vigasztalás Igéjét, amelyet az Úr Jánossal leíratott számunkra. "Ne félj!" - mondja Krisztus. "Egy ismeretlen jövő felé mégy. Még a következő lépést sem ismered. Amennyire tudod, az utolsó lépésed a halálba vezet. De ne félj, én ismerlek téged, és te ismerhetsz engem. Én legyőztem a halált. Bízzál bennem. Amikor majd meg kell tenned azt az utolsó lépést, vessed minden bizodalmadat belém. A halál nem a vég a te számodra. Én vagyok az." Amikor az egybesereglett gyülekezet megkapja ezt az üzenetet, ahhoz fohászkodik, aki az első és az utolsó: "Tudjuk, hogy honnan jövünk, tudjuk, hogy hová megyünk. Tudjuk, hogy honnan ered minden, és tudjuk, hogy hová tart minden. Mert tőled, és általad, és reád nézve van minden. Tied legyen a dicsőség mindörökké."