2016. november 11., péntek

ÁHÍTAT-MORZSÁK: ELJÖTT A BÁRÁNY MENYEGZŐJE – Jelenések 19:7

És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna:



“Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti”. Így szólt hozzám: “Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” 
Ezt is mondta nekem: “Ezek az Isten igaz igéi”. (Jelenések 19:6-9)

Gyönyörű, verőfényes, forró júliusi szombat délután volt. Négyen, barátnők, egy vendégszeretetéről híres kúria hétvégi vendégei voltunk. Gyönyörű, ízléses, hangulatos kétágyas szobákban aludtunk, a természettől egy karnyújtásnyira. Reggelente lovak nyerítésére, madarak csicsergésére ébredtünk, s csak úgy szívtuk magunkba a friss, tiszta vidéki levegőt. Reggel és este elhalmoztak bennünket finomságokkal, olyan sokkal, amit képtelenség volt elfogyasztani. Minden alkalommal degeszre ettük magunkat a szabadban felállított asztalok köré ülve, miközben a vendégeket és munkájukat egyaránt értékelő pincérek vettek bennünket körbe, s vidámítottak, megállás nélkül. Nap közben pedig a medence mellett hűsöltünk, vagy éppen a vízbe lógattuk lábunkat, lubickoltunk, vég nélkül csevegtünk, órákon át csak lazítottunk. Azon a hétvégén önfeledt pillanatok sokaságával találkoztunk, ahogy semmi mást sem tettünk, csak a természet lágy ölén magunkat teljesen elengedve kikapcsolódtunk.

Azon a szombat délutánon elhatároztuk, hogy a medencétől nem messze, a tó mellett, a sportpályák közelében, gyönyörű füves, zöld környezetben, egy kirakott asztalhoz letelepedve négyesben istentiszteletet tartunk: igét olvasunk, rövid igehirdetést tartunk, egymásért imádkozunk, és rövid bizonyságokat osztunk meg, hogy mindannyian felbátorodjunk. S ahogy az Úrral és egymással közösségben voltunk, istentiszteletünk kellős közepén egyszer csak a legmeghatóbb élményben volt részünk. A tó túloldalán, egy gyönyörű zöld tisztáson, alig 50-100 méterre tőlünk egy menyegzőt tartottak. A szertartás rövid, egyszerű, mégis méltóságteljes volt, ahogy az alkalomhoz illő zene megszólalt, és a menyasszony és a vőlegény előrejöttek aláírni a hivatalos dokumentumokat. A szertartás végével, fehér lovas hintón a feleség férjével elhagyta a házasságkötés helyszínét, éppúgy, ahogy menyasszony és vőlegényként nem sokkal azelőtt odaérkeztek.

Bár igyekeztünk az Úr jelenlétében maradni mindvégig, mégis istentiszteletünket a szertartás idejére félbeszakítottuk, és mindannyian a kibontakozó eseményekre és a megható pillanatokra összpontosítottunk. Ahogy lecsengtek az események, a zene elhalkult, visszafordultunk istentiszteletünkhöz, s az Urat tovább imádtuk, egymást bátorítottuk. Mindannyian meghatódtunk, ahogy istentiszteletünk kellős közepén egy gyönyörű menyegző szem és fültanúi voltunk!

Ahogy később a történtekről elmélkedtem, megértettem, hogy mindannyiunknak része lesz majd ebben az élményben, ahogy életünkben az Urat imádjuk. Ha egész életünk istentisztelet, akkor egy nap, a mennybe kerülve, hivatalosak leszünk a Bárány menyegzőjére, s istentiszteletünk kellős közepén egy házasságkötésben lesz nekünk is részünk. S ahogy a menyegzői vacsora véget ér, újra visszafordulunk majd istentiszteletünkhöz, s az Urat tovább imádjuk és egymást bátorítjuk – egy örökkévalóságon át. Halleluja!



Írta: BARTHA BORBÁLA Magyarországon élő, keresztény író és szolgálattevő, az Istennel való mély, bensőséges kapcsolatról és annak gyakorlati megvalósításáról jelentek meg művei 
 („A kimondhatatlan ajándék”; „Meghitt kapcsolatban az Atyával János evangéliuma alapján”). 
A könyveivel kapcsolatos további információk a http://bbartha.extra.hu/


Kenneth E. Hagin- Imádkozni, és megvallani!

Azért mondom néktek: Amit csak kívántok, amikor imádkoztok, higgyétek, hogy megkaptátok, és meglesz az néktek. — MÁRK 11,24.



A hit működik megvallás által, ima nélkül is (figyeld meg: a Márk 11,23. nem említi az imát), meg ima által is. Igaz, amikor imádkozol, akkor is ki kell mondanod (vagyis meg kell vallanod), amit akarsz.

Szeretném megismételni: A hited működik MEGVALLÁS ÁLTAL is, meg IMA ÁLTAL is, de amikor IMÁDKOZOL, akkor is KIMONDOD.

A Márk 11,23. és 24. keltett fel engem a betegágyamból sok évvel ezelőtt. Miután imádkoztam, elkezdtem mondani (nem csak gondolni) hangosan a szobámban:

„Én hittel elfogadom a szívbetegségből való gyógyulásomat. Én hittel elfogadom a paralízisből való gyógyulásomat. Hittel elfogadom a gyógyulásomat a gyógyíthatatlan keringési problémámból.”

Végül, arra az esetre, ha kihagytam volna valamit, azt mondtam:

„Hittel elfogadom a gyógyulásomat a fejem búbjától a lábam ujjáig.”

Egy órán belül a fizikai betegség minden tünete eltávozott a testemből, én pedig ott álltam az ágyam mellett — gyógyultan!

Megvallás: Bármit is kívánjak, amikor imádkozom, hiszem, hogy megkapom. Megvallom, amit hiszek. Kitartok a megvallásom mellett. És mindig megkapom, amit kérek.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

  Ha közületek valakinek keresztyén atyjafiával valami peres ügye van, hogyan vetemedhetik arra, hogy hitetlenek előtt törvénykezzék és nem a szentek előtt?

     l.Kor. 6,1

Fájdalmas téma! Korintusban Isten gyermekei pogány bírók előtt pereskedtek egymással. Milyen nagy kárt jelentett ez a korintusi gyülekezetnek! A pogányok ujjal mutogathattak a pereskedő keresztyénekre! 
A Biblia nem hallgatja el a szentek bűneit. De nemcsak ezeket nevezi meg, hanem a győzelem útját is megmutatja. - Figyeljünk először a pereskedés tárgyára! A 2. versben Pál "jelentéktelen ügyek"-nek nevezi őket. Figyeljük meg, ha két ember valamin pereskedik, akkor a pereskedés tárgya legtöbbször olyan fontos, mintha maga a mennyország lenne. S ha az ember az igazi világosságnál megnézi, semmiséggé olvad.

Mi egy barázdányi föld a szomszéddal való békességhez képest? Mi a pénzbeli veszteség az örökkévaló kárhozathoz képest?!

Ne engedjük, hogy az ördög hamis szemüveget tegyen a szemünkre! Ő ezerszeresre nagyítja fel a perlekedés tárgyát és lekicsinyíti a lélek kárát. - Ezzel szemben a Biblia mindent helyes megvilágításba állít.

Csendessé tesz és erőt ad a lemondásra. Pál előtt kicsi a perlekedés tárgya, de nagy a keresztyén ember méltósága. Csodálkoznunk kell!

A keresztyéneket az örökkévalóság bíráinak nevezi. Micsoda méltóság! Már itt e földön nagy tisztelete van a bírói hatalomnak, pedig ez a halállal megszűnik. Az igazi keresztyénnek azonban olyan méltósága van, amely odaát is érvényes.

A földi limlomról való lemondás semmi ahhoz képest, amit Jézus ad.

A szelídek öröklik a földet! Ezért: sohase keveredjünk hiábavaló peres ügyekbe. A mennyei célt tartsuk szem előtt, akkor távol maradunk a perlekedéstől.

Mindennap az Ige fényében- MEDDIG MÉG?


A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 6,9-11
És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. 10 És hatalmas hangon kiáltották: "Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?" 11 Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.



"Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?"

(Jel 6,10)



A látomás az oltár lábára összpontosítja a figyelmünket. Az oltár alján a felszáradt vér azoknak a lelkeit jelenti, akik Krisztus ügyéért estek áldozatul.
A mártírokról van szó, "akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak." Közülük némelyeknek a neve egyháztörténeti könyveinkben szerepel. Isten ismeri mindegyikük nevét, - meg vérüket, beleértve a mi korunk névtelen mártírjainak a vérét is, akik úgy vélték, hogy jobb dolog szolgálni, mint népszerűnek lenni. Isten többi szolgája pedig az amerikai üzleti világ dzsungelében halt meg. Ők inkább azt vállalták, hogy tönkremennek, mintsem hogy engedetlenek lesznek.
A mártírok igazi szenvedése nem a testi kín, vagy az anyagi hátratétel. Legmélyebb fájdalmukat kiáltásuk fejezi ki: "Szent, hűséges Mesterünk, meddig vársz még? Legfőbb Urunk, te szent és igaz, meddig még?"
Minden szó az Isten tulajdon jellemére és az ő saját ígéreteire való hivatkozás. Hát ha Ő a Legfőbb Úr, és ha képes arra, hogy szájának leheletével eltépje a fűszálat, akkor miért engedi, hogy ez így folyjon tovább? Hát ha ő szent és igaz, aki nem tűri a bűnt, s aki hűségében rendületlen, akkor mi miért élünk úgy, és miért halunk meg úgy, mintha nem lenne oltalmazónk?
Ha nem csupán az életmódodat, hanem puszta életedet is arra tetted fel, hogy Jézus az Úr, akkor a legfájóbb seb az, hogy az Úr nincs jelen. Emberek tagadják ezt az Urat széltében-hosszában. Megölik a hűségeseket, és kifosztják az igazakat, és az Úr hagyja, hogy ezt büntetlenül megtegyék. A bűn és az ördög még mindig uralkodik az embereken. És ez így megy állandóan, oly sok évvel azután, hogy Jézus megkapta a koronát.
"Meddig még, Uram?" Meddig fogod még elrejteni fenségedet, és meddig engeded még meg, hogy a te szolgáid elvérezzenek? Halld meg a mártírok kiáltását! Nyisd meg a mennyei kapukat! Jöjj, és szabadíts meg minket! Hadd elevenítse meg a te megfáradt gyermekeidet az ő Uruk dicsősége!"
Tartsunk ki a várakozásban, és maradjunk hűségesek.

Krisztus mindenek felett-A DÖNTŐ EMELKEDŐ



   "Vedd a te fiadat..." (1Móz 22,2).


Isten parancsa ez: "Vedd most", nem pedig "nemsokára". Furcsa, hogy ennyire vitatkozunk! Tudjuk, hogy mi a helyes, de kifogásokat próbálunk keresni, hogy ne kelljen mindjárt megtennünk. Nem lehet "nemsokára" felmennünk az Isten által mutatott magaslatra: most kell megtörténnie! Miután az odaáldozás végbement az akaratomban, azután történik meg a valóságban. "És Ábrahám felkelt jó reggel... és elindult arra a helyre, amelyet neki Isten mondott." Milyen csodálatosan egyszerű Ábrahám engedelmessége. Amikor Isten szólt, többé nem tanácskozott testtel és vérrel. Őrizkedj attól, hogy testtelvérrel, azaz saját rokonszenveddel vagy belátásoddal tanácskozz - ezek nem Istennel való személyes viszonyodon alapulnak. Ezek versengenek egymással és akadályozzák Isten iránti engedelmességedet. Nem Ábrahám választotta ezt az áldozatot. Mindig vigyázz arra, hogy ne magad válaszd ki a szolgálatot; önfeláldozásod betegség is lehet. Ha Isten édes itallal töltötte meg a poharadat, idd ki hálaadással, ha keserűvel, idd ki a vele való közösségben. Ha Isten gondviselése nehéz időket választott neked, menj át rajtuk, de ne te magad válaszd ki vértanúságod színhelyét. Az olvasztótégelyt Ábrahámnak Isten választotta ki és Ábrahám nem akadékoskodott, rendületlenül ment át a próbán. Ha nem vagy Uraddal élő összeköttetésben, könnyen keménységgel vádolod Istent. Át kell menned a tűzpróbán, mielőtt jogod lehetne ítélni, mert éppen az olvasztótégelyben ismered meg jobban Istent. Isten a legmagasabb célon munkálkodik mindaddig, amíg az ember szándéka megegyezik az Ő szándékával.

Isten műhelyében- Rejtett visszaesés



   "De azért van panaszom ellened; hogy az első szeretetedet elhagytad. "

(Jelenések 2, 4)   


Az Úr Jézus sok jót elismer az efézusi gyülekezettel kapcsolatban. Munkálkodnak az Úrért és kitartanak. Nem tűrik a gonoszt, kivetik maguk közül. Fegyelmet gyakorolnak. Erkölcsi komolyság uralkodik köztük. A próbákban megálltak, leleplezték azokat az evangélium-hirdetőket, akik Jézus követeinek mondták magukat és nem voltak azok. Végül még szenvedni is készek Jézusért, a nyomorúság sem téríti le őket útjukról. Mégis egy súlyos, aggasztó "de" hangzik fel: "De azért van panaszom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad." - Mi ez az első szeretet? Képzeld magad elé a jeruzsálemi keresztyéneket! Szívük teli volt magasztalással. Nem tudtak betelni az Ige hallgatásával, buzgón imádkoztak, odaadón szerették testvéreiket úgy, hogy minden vagyonuk közös volt. - Hogyan dicséri Pál a galaták első szeretetét? "Milyen boldogok voltatok! Ha lehetett volna, szemeiteket kivájtátok és nekem adtátok volna." A legdrágábbat és legjobbat is készek voltak odaadni. A macedóniai keresztyéneknél is láthatjuk, milyen az első szeretet. Sokat kellett szenvedniök, mégis túláradó volt az örömük. Szegények voltak, mégis bőségesen adakoztak (2 Kor 8, 1-5).

Hogyan lanyhul meg az első szeretet? Az egyiknél a földi gondok, az evilági lelkület fojtja el azt, a másiknál a gőg és a becsvágy. Ez utóbbi történhetett Efézusban, ebben a kis-ázsiai anyagyülekezetben. Pál maga alapította, első helyen állt, a legnépesebb és legtekintélyesebb gyülekezet volt. Ez veszélyes lett a számára. Titkos igények támadtak bennük, mint az először felfogadott szőlőmunkásokban (Máté 20, 10-12). Ilyenkor elapad a szeretet, mert ez csak mély, belső alázatosságból fakad, mint a tékozló fiúnál vagy a bűnös asszonynál (Luk 15, 11-21; 7, 36). Az Úr Jézusnál nem az a döntő, ami szembeötlik. Ő szeretet után kutat és ahol ez hiányzik, ott csupán lélektelen gépiesség van. "Emlékezzél meg azért, honnét estél le!" Az első szeretet meglanyhulása Jézus szemében már bukás. Az ember maga észre sem veszi. Efézusban nem az Úr Jézus, hanem az ő saját - Isten országáért végzett - munkájuk állt első helyen. Először csak kicsit hidegül meg a szeretet. Azután beáll a lagymatagság, végül a lelki halál, mint Sárdisban.Csak ismételt bűnbánat tartja frissen Megváltó iránti szeretetet. "Térj meg, mert ha nem,gyertyatartódat kimozdítom helyéből!"

Isten ígéreteinek tárháza- Szabadok vagyunk, nem a bűn szolgái

"Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek" (Róm 6,14).

A bűn uralomra tör: nem elégszik meg szerényebb hellyel, mint a szívünk trónjával. Olykor félünk, hogy legyőz minket, és ilyenkor az Úrhoz kiáltunk: "Ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!" (Zsolt 119,133, Károli ford.) Erre kapjuk Istenvigasztaló válaszát: "A bűn nem fog uralkodni rajtatok". Megtámadhat minket, meg is sebezhet, de soha nem fog uralomra jutni bennünk.

Ha a törvény alatt lennénk, bűneink ereje fokozódnék, és a bűn végül eluralkodna rajtunk, mert a bűn büntetése éppen az, hogy az ember teljesen a bűn hatalmába kerül. Mivel azonban a kegyelem szövetségében élünk, ez önmagában elegendő biztosíték arra, hogy ne szakadhassunk el az élő Istentől. Isten nekünk kegyelmet ígért, amely által visszafordulunk tévelygéseinkből, megtisztulunk tisztátalanságainkból és megszabadulunk utálatos szokásaink láncaitól.

Ha rabszolgaként, keservesen kellene megdolgoznunk az örök életért, kétségbeesett kimerültséggel kidőlnénk és feladnánk a harcot, mint a pusztában vándorló nép, amikor visszavágyott az egyiptomi fogságba (2Móz 16,3). Mivel azonban az Úr szabad gyermekei vagyunk, merítsünk bátorságot és vegyük fel a harcot minden romlottságunkkal és kísértésünkkel, abban a biztos tudatban, hogy a bűn soha többé nem hajthat uralma alá bennünket. Isten maga adja nekünk a győzelmet Krisztus Jézus által, akié a dicsőség örökkön örökké. Ámen.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Honnan - hová?

"Hágár...! Honnan jössz és hová mégy?... Térj vissza úrnődhöz..." (1Móz 16,8-9)



Vannak emberek, akik nem találják a helyüket, sehol sem érzik igazán jól magukat, s mindig valamilyen környezetváltozástól remélik a boldogságukat. Részben ilyen volt Hágár is, aki elfutott úrnője elől, a pusztában azonban a biztos pusztulás várt volna rá. Isten utánaküldött egy angyalt, és ezt üzente neki: „Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte", és utódaira nézve nagy ígéretet adott neki.

Ebben a történetben benne van az egész emberiség történelme. Mi is megszöktünk otthonról, pedig velünk jól bánt mennyei Atyánk. Ma a puszta nyomorúságait éljük át, keressük a helyünket, sokan menekülnek valami elől vagy valamibe. A világ tele van menekülő emberekkel munkába, tanulásba, szenvedélyekbe, újabb és újabb kapcsolatokba futnak sokan, miközben már el is felejtették, honnan jönnek, és egyáltalán nem tudják, hova tartanak vagy hova fognak megérkezni ennek az útnak a végén.

Isten azonban utánunk is küldött valakit, aki által eszméltet és hív vissza magához. Jézus Krisztus eljött ebbe a pusztaságba, ahova kerültünk, és kérdezi: honnan jössz, és hova mész? Kiderül, hogy Istennek terve van velünk, feladatokat készített számunkra (mint Hágárnak is), jövőt és életet tartogat még. Ezt azonban csak otthon, vele közösségben tudjuk megvalósítani. A bűn pusztájában nem lehet más célja az embernek, csal a puszta lét, a túlélés. Igazán emberré válni, kibontakozni, a helyére zökkenni „otthon" tud, Istennel közösségben.

Hágár így válaszolt erre: láttam azt, aki engem sokkal előbb látott. Átéli Isten jelenlétét és örökkévaló szeretetét, és visszamegy oda, ahonnan elmenekült.

Napi áhítat- Gyümölcstelen szőlővessző?

Hét témája: Mi vagy?


Olvasmány: Jn 15,1–8


A fa a gyökeréből táplálkozik. A mi gyökérzetünk maga Isten.

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.”
Magyarázat

Mi végre való az életünk? Miért vagyunk még ebben a világban? A Biblia egyértelmű választ ad kérdéseinkre, hogy gyümölcsöt teremjünk Isten dicsőségére. Életünk nem lehet öncélú, ahogyan szőlőt sem azért ültet az ember, hogy csak legyen, hanem azért, hogy felnövekedve termést hozzon.
Világunk gyakran hangoztatott jelszava az önmegvalósítás. Ez alatt azt érti, hogy az embernek senkire és semmire sem kell tekintettel lennie, csak önmagára, hogy elérje saját boldogságát.
Ennek az alapelvnek köszönhetően korunk embere végletekig önzővé vált, szinte semmit sem tesz anélkül, hogy érdeke fűződne a dologhoz. Saját forrásból táplálkozva akarunk gyümölcsöket teremni a saját dicsőségünkre és élvezetünkre. Ebből az állapotból mozdít ki bennünket Isten a megtérésünkkor és a hívő életünk során folyamatosan.
A Biblia szerint nem abban találhatjuk meg boldogságunkat, ha saját álmainkat kergetjük, vagy a környezetünk által diktált életcélokat próbáljuk elérni, hanem abban, hogy Isten céljainak rendeljük alá életünket, hogy gyümölcsöt termünk az ő dicsőségére. Önmagunktól pedig erre képtelenek vagyunk. Szükségünk van az Istennel való szoros kapcsolatra, ahogyan a szőlővesszőnek is a szőlőtőkén kell maradnia és belőle táplálkoznia
(Merényi Zoltán)

Napi Ige, Napi Gondolatok

Napi Ige:

Nagyobb boldogság adni, mint kapni. 

(Apostolok cselekedetei 20,35)

Napi Gondolat:

Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek (Lukács 6:38).

A világi mentalitás ezt hirdeti:„Takarékoskodj és gazdag leszel"
Isten viszont azt parancsolja hogy: „Adjatok, és nektek is adatik!"
Sok esetben keveset adunk, aztán meg megharagszunk ha ugyanolyan keveset kapunk vissza.
Isten egy nagylelkű, szerető Isten. Ő NEM a fölöslegéből adott!
Ő azt adta érted és értem amiből neki csak egy volt, az egyszülött, szeretett Fiát!


Légy te is nagylelkű! Légy adakozó! Adhatsz másoknak szeretetet, időt, törődést, pénzt.

Van aki bőkezűen adakozik,mégis egyre gyarapodik,s van, aki mindent megtart magának,mégis elszegényedik.A bőkezű adakozó bővelkedik,s aki másokat felüdít, maga is felüdül.
Példabeszéd 11:24-25.         
                                                       
Ámen!

Az én életem ma: A BÖLCSESSÉG ÉLETET AD

Növekedés a bölcsességben

„A bölcsesség életet ad azoknak, akiknek a birtokában van.” (Prédikátor könyve 7,12)



A Biblia megmutatja az üdvösség útját – az Ige a vezetőnk a magasabb rendű, jobb élet felé.

Ha az Igétől elfordulunk, hogy másféle, nem Isten által ihletett írásokat olvassunk és ezekről gondolkodjunk, értelmünk elgyengül. Nem kerül kapcsolatba az örök igazság mélységeivel és a menny alapelveivel.
Minden szülő és tanító legfontosabb feladata, hogy megismertesse a gyermekekkel és a fiatalokkal az ihletett Ige csodálatos igazságait, és megerősítse hitüket Isten szavában. Ez a nevelés nélkülözhetetlen a földi és az eljövendő élet szempontjából egyaránt. Ne gondoljuk, hogy ez megakadályozza a különféle tudományok tanulmányozását, vagy a nevelést alacsonyabb szintre szállítja le. Isten ismeretének nagysága felmérhetetlen. Semminek sincs olyan megelevenítő és nemesbítő hatása, mint az örök életünkre vonatkozó magasztos tárgyak tanulmányozásának. A fiatalok igyekezzenek megérteni az Istentől kapott tanításokat, így értelmük fejlődik és megerősödik az Ige tanulmányozása közben. Akik cselekszik az Igét, azok figyelme a magasabb rendű gondolatokra irányul, és Isten az ismeretek elenyészhetetlen gazdagságát nyújtja számukra.

Egyedül Isten Igéjében találhatjuk meg a teremtés hiteles leírását, s itt olvashatjuk emberiségünk történelmét emberi előítélettől vagy büszkeségtől mentesen. Az Igében találkozhatunk az ősatyákkal és a prófétákkal, s hallhatjuk az Örökkévaló szavait. Itt szemlélhetjük a mennyei Felséget, amint megalázta magát, hogy helyettesünk és kezesünk legyen, megküzdjön a sötétség hatalmaival, és kivívja értünk a győzelmet. Mindezek tiszteletteljes tanulmányozása meglágyítja, megtisztítja és megnemesíti szívünket, s új erővel és élettel tölti be lelkünket.

Köszöntünk Szent Szellem!- KÖSZÖNTÜNK, SZERETET ÜZENETE!

"Aki meg is jelentette nékünk a ti Lélekben való szereteteteket." (Kol 1:8)

A Virginia állambeli Williamsburgben 1812-ben rabszolgaként született John Jasper, és több mint 50 évig rabszolga is maradt. "1831-ben egy köztéri ünnepségen hallott üzenet Johnt a lelke mélyéig megrendítette. A Szentlélek meggyőző munkája nyomán 25 nappal később nyíltan megvallotta bűneit, és csatlakozott egy egyházhoz. Isten kegyelme folytán egyre szűnt benne a gyűlölet rabszolgatartói iránt, megtanulta szeretni azokat, akik nem voltak méltók arra."
Johnnak nyomós oka volt a gyűlöletre. Amikor házasságot kötött egy rabszolgalánnyal, ura a nászéjszakán másik helyre küldte, hogy soha többé ne lássa a feleségét. Habár Jasper összes műveltsége abból állt, hogy hét hónapon keresztül tanulgatta az olvasást egy másik rabtársától, nyolc évvel megtérése után meggyőződött arról, hogy "a Szentlélek hatalma által prédikálni küldetett". Hitte, hogy "akit az Úr elhív, azt képessé is teszi a szolgálatra", és hite megerősítést is nyert, hiszen csodálatos lelki ajándékot kapott az Ige hirdetésére. Nagy tömegek gyűltek össze, hogy hallgassák őt, még a temetéseken is, ahol ékesszólóan hirdette Isten szeretetét.
John Jasper 24 évig szólta rabszolgaként Jézus szeretetét a Szentlélek által, és további 39 éven át szabad emberként. "A rabszolgakunyhóból a gyülekezeti házba költözött át, ahol fehéreket, feketéket, gazdagokat és szegényeket, rabszolgákat és szabadokat - egyszóval mindenkit lenyűgözött erőteljes prédikálásával a Megváltóról, akit hűségesen szolgált... Kortársai felismerték prédikálásában a Szentlélek kenetét." Pál barátjához, Epafrászhoz, valamint John Jasperhez hasonlóan mi is hirdethetjük a Lélekben való szeretetet. Ez nem nehéz feladat. A szeretet a Lélek gyümölcse (Gal 5:22), és a Szentlélek kiárasztja Isten szeretetét azok életébe, akiket betölt (Római levél 5:5). A szeretetet lehet tanítani, hirdetni és gyakorlati kereszténységünkkel bemutatni.
Imádság a mai napra
"Drága Uram, mutasd meg egyéni utamat, amit ma jelöltél ki számomra, hogy átadhassam másoknak is a szeretetedet!"

Isten csodálatos kegyelme- MEGSZENTELT ÉRTELEM



''Ama napon Teremtőjére tekint az ember, és szemei Izráel szentjére néznek.'' (Ésaiás 17:7)

Az örökkévalóság kincseit Jézus Krisztus őrizetére bízta az Atya, hogy azoknak adja, akiknek akarja. Milyen szomorú, hogy sokan szem elől tévesztik azt a drága kegyelmet, amelyet a Jézus Krisztusban való hit kínál a számukra. Jézus azoknak fogja adni a mennyei kincseket, akik hisznek benne, akik rátekintenek, és benne lakoznak. Jézus, aki nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, nem ismert határt és korlátot arra nézve, hogy a Menny kincseit azokra árassza, akikre akarja. Nem magasztalja és dicsőíti a világ nagyjait, akiket hízelgéssel és elismeréssel vesznek körül. Választott és különleges népét hívja, azokat, akik szeretik és szolgálják Őt, hogy jöjjenek hozzá, és kérjenek, és Ő az élet kenyerét adja nekik, valamint az élet vizét, amely örök életre buzgó kútfő lesz bennük. Jézus elhozta világunkba Isten összegyűlt kincseit. Mindazokat örököseinek tekinti, akik hisznek benne. Kijelenti, hogy hatalmas lesz azok ajándéka, akik az Ő nevéért szenvednek.

Ez a világ csak kis atomja a végtelen világegyetemnek, amely felett Isten uralkodik, mégis, ez a kis, elbukott világ értékesebb a szemében, mint a kilencvenkilenc, amely nem tért a rossz útra. Ha Istenben bízunk, nem engedi meg, hogy Sátán kísértéseinek játékszerei legyünk. Isten azt akarja, hogy minden ember, akiért Krisztus meghalt, a szőlőtőke részévé váljon, ahonnan a táplálékát kapja. Mi teljesen és tökéletesen Istentől függünk, s ez a tudat tegyen nagyon alázatossá, s éppen tőle való függésünk következtében, fokoznunk kell Isten-ismeretünket. Isten azt akarja, hogy vessünk el minden Önzést, járuljunk hozzá, nem mint önmagunk urai, hanem mint az Úrnak megvásárolt tulajdonai. Isten elismer és felemel minden igaz szívű, komoly embert, aki Krisztus kegyelmének tökéletességében jár előtte... Képesek vagyunk- e odaadó és megszentelt elismeréssel tekinteni Isten ígéreteinek erejére? Tudjuk-e azokat saját magunkra alkalmazni? 
Nem azért, mert méltók vagyunk, hanem mert Krisztus a méltó; nem azért, mert igazak vagyunk, hanem mert élő hit által megragadjuk Krisztus értünk megnyilvánuló igazságát.

Reggeli dicséret- Vagy - vagy!

Vagy-vagy...            

Vagy Isten, vagy az a másik hatalom. Nevezhetjük Vádolónak, Kísértőnek, Ördögnek, Sátánnak. Mindenképpen a mérleg ellenkező serpenyőjében áll.
„Akiket Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai”
Rómabeliekhez írt levél 8:14.
Ha ez a képlet igaz, akkor a másik is igaz. Akiket a Vádoló, Kísértő, Ördög, Sátán lelke vezérel, azok a Vádolónak, Kísértőnek, Ördögnek, Sátánnak fiai. Még leírni is, kimondani is szörnyű! Azonban nincs középút. Nincs ilyen képlet, hogy akik egy kicsit hagyják, hogy Isten Lelke vezesse őket, meg egy kicsit hagyják, hogy a Kísértő, Vádoló, Sátán lelke vezérelje őket, azok… Nem lehetnek egy időben Istennek és Sátánnak fiai. Vagy – vagy! Nem lehetek félig Istené és félig Sátáné, ahogy nem lehetek egy kicsit terhes, meg egy kicsit nem terhes.
Téged kinek a Lelke vezérel? Isten Lelke? Ha igen, nincs miért aggódnod! Tudod, hogyan vezet Isten Lelke? Néha megfedd, hogy ezt vagy azt ne tedd, néha tanácsol, hogy azt meg tedd meg. Máskor int, ha rossz irányba indulsz, megint máskor meg elvezet valami olyan igazság megértésére, amit eddig nem értettél. Néha eszedbe juttat valakit, akiért imádkoznod kéne, vagy meg kéne látogatnod, esetleg fölhívnod. Máskor – térdre kényszerít, hisz a sok tennivalód között elfeledkeztél a legfontosabbról.
No, és az a másik hatalom? Ő is próbál hatással lenni rád. Ilyeneket mond: Ne törődj vele, mindenki így csinálja! Most mit aggódsz, úgysem tudódik ki! Ő is vezet. Néha szórakozóhelyre, néha leültet hosszú időre a TV vagy a számítógép elé, és eléd hoz olyan képeket, amikről valahol az a másik hang súgja, hogy ezt ne nézd meg, de emennek hangja elnyomja azt. No és? Nem történhet semmi baj, hisz felnőtt vagy!
Érted már, hogy miért kell vagy egyik, vagy másik oldalra elköteleződni? Mert képtelenség egyszerre egy időben két ló hátán lovagolni.

Válaszd a jobbik részt! Engedd, hogy Isten Lelke vezéreljen, mert akkor leszel Isten fiává, lányává. Én már megtettem ezt a lépést.
Szerző: Gyürüs Panni

2016. november 10., csütörtök

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   Kerüljétek az érintkezést azzal, aki testvér létére parázna, vagy harácsoló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy rabló. Az ilyennel még együtt se egyetek.

     l.Kor. 5,11

A korintusi gyülekezetben sajnálatos eset történt. Egy gyülekezeti tag súlyos erkölcstelenségbe esett. Senki sem lépett fel vele szemben. Háborítatlanul tartották vele a testvéri közösséget. Ez Pálnak a tudomására jutott. Ő felismerte, hogy ebből az elnézésből milyen veszély támad. Szent szigorúsággal élt apostoli hatalmával. ítélete így szólt: "A mi Urunk Jézus Krisztus nevében összegyűlve, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával, átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására, hogy lelke az Úr Jézus ama napján megtartassék". - Aztán Pál megparancsolja a gyülekezet tagjainak, hogy ezzel az emberrel szakítsanak meg minden kapcsolatot, s hozzáfűzi, hogy így járjanak el minden esetben azzal, aki keresztyénnek vallja magát, s mégis megbotránkoztat Istent gyalázó életével másokat.

Az az apostol, aki a szeretet himnuszát megírta (l.Kor. 13), szent szigorúsággal is tudott eljárni, ha Isten dicsősége és a gyülekezet üdve úgy kívánta. Az ő szeretete nem gyenge volt, hanem szent.

Az ilyen éles rendszabályt nem egyetlen félrelépésnél kellett alkalmazni, azt megbocsáthatták. Aki azonban rendetlenül élt, és kitartott botránkoztató cselekedete mellett, azzal minden kapcsolatot meg kellett szakítani. A cél az volt, hogy az ilyen ember megszégyenüljön, vagyis súlyos hibáját belássa.

A testvéri közösség megszakítása nem mélyülhet ellenségeskedéssé.

A tévedő testvér is keresztyén, akinek a visszatérését nagyon szívünkön kell viselnünk.

Isten asztaláról-Varga László

   "Én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat."

     2Mózes 20,5-6

A rossz lelkiismeret gyümölcse az, hogy ennek a parancsolatnak legtöbbször a büntetésre vonatkozó részét emlegetjük. Pedig az egész Ószövetségben itt mutatkozik meg legvilágosabban Isten végtelen szeretete. Nem büntetni akar, hanem áldani. Annyira megbecsüli a mi szeretetünket, hogy nemcsak magunkban, de még utódainkban is számon tartja, ezeríziglen, és irgalmas még azokhoz az utódokhoz is, akik erről elfeledkeznek. Talán azért tartja meg annyi időn át a zsidókat, mert népük hűséges atyáit látja bennük. Biztos, hogy mi is azért maradhattunk meg ezer éven át annyi veszedelem között, mert őseink hűek voltak hitükhöz; és ma is ez a reménységünk annyi hitetlenség, gyűlölködés és bűn között. Évszázadokon át minden református házban ott volt a Biblia, azt olvasgatták a családban, és még a mezőn is a zsoltárok éneke zengett. Az viszont biztos, hogy minden bűnünk visszaüt gyermekeinkben. A részeges apa gyermeke vagy szégyelli apját, és az nyomorítja meg a lelkét, vagy követi, s szomorúan látjuk lezülleni a fiút is. A parázna szülő gyermeke élő szülőkkel árván nő fel. Bűneink lenyomata ott él és hat leszármazottainkban, de Isten együtt érző, mindent felülmúló szeretete képes a megsebzett, elrontott életeket újjáteremteni.
Uram, félelmetes az igéd, még akkor is, amikor szeretetedről teszel bizonyságot. Én vajon mit hagyok hátra utódaimnak: áldásodat vagy bűneim terhét? Érzem, nem tudlak annyira szeretni, hogy az én szeretetem legyen utódaim áldásának biztosítéka. Így őket is Jézus hűségére bízom, és azt kérem, ha ígéreted szerint Őérte megbocsátod az én bűneimet, vedd le azok terhét utódaimról is. Ne kelljen gyermekeim életén látnom saját bűneim következményeit. Add, hogy parancsolatod ne félelmet, hanem örömöt keltsen bennem azzal, hogy Krisztus váltsága mellett atyáim hűsége miatt rólam és gyermekeimről is megemlékezel, szeretsz, és kegyelmedbe fogadsz! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- A NÉGY LÓ


 
A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 6,1-8
És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: "Jöjj!" És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: "Jöjj!" És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki. Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: "Jöjj!" És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében.És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: "Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd". Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: "Jöjj!" 8És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által. 



"És adatott nekik hatalom a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által."
(Jel 6,8)


A Bárány felbontja Isten könyvének pecséteit. Ez azt jelenti, hogy Jézus megvalósítja Istennek a világgal kapcsolatos tervét.
Amikor az első négy pecsétet bontja fel, lovakat eresztenek szélnek. Ezek a lovak fanatikus dühvel dübörögnek végig a földön.
Vannak, akik azt gondolják, hogy az első lovas Krisztust vagy az evangéliumot példázza, mert hogy fehér, és olyan a megjelenése, mint a Jel 19,11 lovasának. Gondolhatunk azonban arra a négy lovasra vagy harci kocsira is, akiket vagy amiket Zakariás látott (Zak 6). Ott, Zakariás látomásában ezek Isten járőrei, akiknek hatalmuk van arra, hogy végrehajtsák az ő ítéletét. Ha a Jelenések könyvének négy lova a Zakariásnál olvasható képekkel van összefüggésben, akkor a fehér ló nem az evangéliumot példázza, hanem csak egy más színű ló.
A háború, az éhínség és a döghalál végigrohannak ezen a világon, mint megannyi vad lovas. Az emberi lények megremegnek, ha hallják patáik csattogását. Bizonyára mindannyian, még a legnagyobb biztonságban lévők is, hallottuk hírét a zajnak, amit csapnak , és millióknak volt személyes találkozásuk ezeknek a lovaknak a dühöngésével.
Nem vagyunk képesek megszüntetni vagy megakadályozni a háborúkat. Éhínségek kezdettől fogva voltak, és a szakemberek azt mondják, hogy még több és még rosszabb éhínség közeledik. A halál tátott szájjal nyeli el régóta a négy vad lovas áldozatait félelmetes mennyiségben.
És most egy új távlat tárul szemünk elé: Krisztus ott van e mögött a káosz mögött. Ez nem akar magyarázat lenni. Még kevésbé igazolása ez annak, hogy szabad folyást engedjünk a háborúknak, és megengedjük az éhínségek folytatódását. De a látomásnak az a célja, hogy megerősítse Isten szolgáit a hitben. A düh sötét órájában nemcsak azt kell tudniuk, hogy Krisztus mindennek ellenére ott van, hanem azt is, hogy ő parancsol. A Bárány bontja fel a könyv pecséteit.
Feszült hittel hisszük, hogy Jézusnak hatalma van a gonosz eme áradatának mindent elnyelő ereje felett.

Krisztus mindenek felett- MUNKATÁRS AZ EVANGÉLIUMBAN



   "...Isten szolgája a Krisztus evangéliumában..." (1Tesz 3,2).


A megszentelődés után a következő nehézség, hogy megállapítsd, mi a célod az életben, hiszen Isten Szent Szelleme által belevont a saját terveibe. Most úgy használ téged saját céljaira szerte a világban, mint ahogyan Fiát használta megmentésünkre. Ha nagy dolgokat kívánsz magadnak - "Isten engem erre vagy arra hívott el..." - akkor korlátot állítasz Istennek abban, hogyan használjon téged. Amíg saját jellemed vagy becsvágyad érdekében teszel valamit, addig nem tudsz azonosulni Isten érdekeivel. Csak akkor jutsz el ide, ha végleg elszakadsz a magadra gondolástól és engeded, hogy Isten a neked szánt helyre tegyen az Ő világra szóló tervében. Mivel az Úrnak engedve jársz-kelsz, sohasem értheted meg útjaidat előre. Meg kell tanulnom, hogy életem célja Istené, nem az enyém. Isten az Ő saját, magasztos szempontjai szerint használ engem, és amit tőlem vár, csupán annyi, hogy bízzam benne. Amikor már nem mondogatom Istennek, hogy én mit akarok, arra használhat fel engem, amire Ő akar - akadály nélkül: felmorzsolhat vagy felemelhet, mindent megtehet, amit jónak lát. Az én dolgom csak annyi, hogy bízzam benne és az Ő jóságában. Az önsajnálkozás az ördögtől van, ha kisiklom erre a vágányra, Isten nem illeszthet be a terveibe. Akkor saját világomat élem a világban, és Isten sohasem emelhet ki belőle, mert félek, hogy kint megfagyok.

Isten műhelyében-A visszaesés nyomorúsága



   "Jól futottatok. Kicsoda gátolt meg (tartott fel) titeket? "

(Gal 5, 7)  

Sokan futnak ugyan, de csak egy lehet a győztes a versenyfutásban. Miért? Mert sokan rosszul futnak, ellankadnak, elbuknak. Vannak feltartóztató erők. Sokakat visszavon a világ; kacsingatnak feléje, megállnak és visszanéznek. "Emlékezzetek Lót feleségére!" Ő is kiindult az ítéletre megérett Sodomából és egy ideig együtt futott a többiekkel. De azután visszagondolt a házára és holmijára, amiktől nem szabadult fel a szíve. Vágyódva nézett vissza és sóbálvánnyá lett.

Sok olyan keresztyén van, akik világias gondolkozásuk miatt hitben halottá válnak. Járják megszokott keresztyén útjukat, valójában azonban mindig távolabb kerülnek. A keskeny, meredek út túlságosan nehéz nekik. Szeretnék kényelmesebbé, élvezetessé tenni azt. Másoknál pedig a bűn áll gátként az úton. A bűn ránk tapad, pontosabban: ólálkodik körülöttünk és utunkat állja (Zsid 12, 1). Fordítsunk hátat a bűnnek, különben megakadályoz minket a futásban. Vannak, akik valami megterhelő befolyás alatt állnak, vagy bizonyos kedvenc bűnökkel nem akarnak szakítani, akkor pedig minden imádság és igehallgatás hiábavaló. Először ki kell takarítani mindent; egyetlen megtartott bűn is bukást okozhat. Ezért álljon el a hamisságtól mindenki, aki a Krisztus nevét vallja!

Vessük el magunktól azt, ami nem való a mennybe. Sokszor hagyjuk, hogy a bánat megnehezítse szívünket. Ha Jézusért szenvedni kell, sokan lekanyarodnak az útról, nem mennek tovább, olyanok, mint az időjárás. - Pált is megkísértette az, hogy belefáradjon a sok kellemetlenségbe, ami folyton érte, de ő erőért kiáltott ahhoz, aki idejében meg tudja erősíteni a megfáradtat. - A szenvedések mellett a gondok terhe is gátolhatja futásunkat; ha hagyjuk, hogy ránk nehezedjenek, ahelyett hogy ledobnánk öket. Túlságosan belemerülünk a munkánkba, hajszába kerülünk és így az marad el, ami egyedül fontos. Elveszítjük a célt szemünk elől és kárt szenvedünk. De van még egy veszély, amibe a galaták kerültek. Engedték, hegy a tévtanítók megzavarják és letérítsék őket a kegyelem útjáról a törvény útjára. Félrevezették őket azzal, hogy ki kell egészíteni az evangéliumi kegyelmet körülmetélkedéssel, újholdünnepléssel és más törvényekkel. Nem a szombat megtartásával, hanem a kegyelem pályáján futva, hit által jutunk célhoz.

Napi áhítat-Alap nélkül építkező?

Hét témája: Mi vagy?

Olvasmány: Lk 6,43–49

Amik az értékeid, azok őrzik az életed. Minél magasztosabb értékeket választasz, annál biztosabb lehetsz a jövődben.

„Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: URam, URam, ha nem teszitek, amit mondok?” „Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult.”
Magyarázat

A héten a valódi és a hamis kereszténység megkülönböztetéséről olvasunk. Urunk, Jézus Krisztus nagyon fontosnak tartotta ezt a témát, mivel sok képpel szemléltette üzenetét. Mai igénkben az építkezés képe áll előttünk. A háznak nem látható része az alap. Ha egy építész spórolni szeretne az alapanyagokkal, ezt az alapnál teszi meg, úgy gondolva, az úgysem lesz látható.
Valóban lehet palotákat építeni rossz alapokra, és egészen addig, míg kedvezőek a körülmények, nem fog kiderülni a csalás. Egy vallásoskodó ember élete is lehet nagyon szép. Látszólag minden rendben van körülötte, csak amikor jönnek a nehézségek, a kísértések, akkor omlik össze az élete, nem lesz tartása.
Bagdy Emőke pszichológus mondta egyik előadásában, hogy az ember lelki életének csontozata a hite, izmai, a reménysége, a mozgató ereje pedig a szeretete. Erős csontozat nélkül nincs egészséges élet, erős hit nélkül az ember könnyen összecsuklik, elerőtlenedik. Hitünk pedig Isten igéjének hallásából és annak megtartásából fakad és erősödik. Nem elég tehát igét olvasni, igehirdetést hallgatni, meg is kell cselekedni mindazt, amit Isten üzen nekünk általa.
(Merényi Zoltán)

Isten ígéreteinek tárháza- Botladozás nélkül járni

"Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék..." (Zsolt 121,3)



Ha az Úr nem engedi meg, hogy megtántorodjunk, akkor sem ember, sem az ördög nem buktathat el bennünket. Hogy örvendeznének pedig, ha szégyenletes bukásba vihetnének minket, kimozdíthatnának a kegyelemből és eltemetnének, hogy még az emlékünk se maradjon meg! Szívbeli gyönyörűséggel tennék mindezt, ha nem volna akadálya, de az Úr nem engedi. Ha pedig Ő mindezt nem engedi, akkor nekünk sem lesz részünk benne.

Az élet olyan, mint egy alpesi túra. A hegyi ösvényeken kapaszkodva szüntelen ki van téve az ember annak, hogy megbotlik. Ha igen magasba visz az út, a fej könnyen megszédül, és hamar megcsúszik a láb: egyes helyek csúszósak mint a jég, máshol viszont a kőgörgetegek olyan lazán fekszenek az úton, hogy az esést bizony nehéz elkerülni. Aki egész életében meg tud maradni a helyes úton, és botlás nélkül tud járni, annak minden oka megvan a hálaadásra. Amikor rejtett hasadékok és csapdák vesznek körül, a lábunk gyönge, térdünk remeg és az ellenség igen ravasz, egyikünk sem tudna elesés nélkül megmaradni még egy óra hosszat sem, ha az Úr hűséges szeretete, amely "nem engedi, hogy a lábunk megtántorodjék", nem venné szüntelenül körül.

Hogyha lábam megbotolna, Isten van velem,
és erős kezében fogja reszkető kezem.
Támogat e kéz, támogat e kéz:
hogyha lábam megbotolna, támogat e kéz.

Heti imagondolatok-KRISZTUS LEGFŐBB TERHE

"De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok." (János 16:7)
AMIKOR KRISZTUS A FÖLDÖN ÉLT, MIVEL TÖLTÖTTE IDEJE NAGY RÉSZÉT?
MI VOLT A FŐ TÉMA, AMIRŐL PRÉDIKÁLT?
Krisztus imában töltött sok időt: "Egész napokat töltött munkával és egész éjszakákat imával, hogy megerősödjön a Sátánnal szembeni küzdelemre, és hogy segíthessen azokon, akik szabadulásért jöttek hozzá."
Az ima napi programjának része volt: "Reggelenként - az Istennel töltött órák után - a menny világosságát hozta az embereknek. Naponta részesült a Szentlélek keresztségében. Az új nap hajnalán az Úr felébresztette szendergéséből, lelkileg megerősítette, hogy szavaival áldást áraszthasson másokra."
Jézus imaélete nagy hatással volt a tanítványokra: "Ez a jelenet (az imádkozó Jézus) mélyen meghatotta a tanítványok szívét. Gyakran vették észre, hogy Mesterük néha több órát tölt el egyedül Atyjával beszélgetve.. Az Atyával eltöltött reggeli órák tették lehetővé, hogy az embereknek mennyei világosságot vigyen. Szavainak és cselekedeteinek erejét a tanítványok már régtől fogva ezekkel az imaórákkal hozták kapcsolatba. Gyakran az egész éjszakát a hegyen imádkozással töltötte.'"
Prédikációinak fő témája: "Krisztus, a nagy Tanító igen sokoldalú témakörrel rendelkezett, melyből válogathatott, de az a kérdéskör, mely körül a legtöbbet időzött, a Szentlélek eljövetele volt. Mily nagy dolgot ígért az Ő egyházának ezzel. Mégis, van-e még egy témakör, mellyel oly keveset foglalkozunk most? Van-e ígéret, amely kevésbé teljesedett, mint ez? Csupán egy-egy alkalmi előadás hangzik el a Szentlélekről, majd későbbre halasztjuk a téma további tanulmányozását."
Más áldásokat is hoz: "A Szentlélek kitöltetése az apostolok idejében a korai eső volt, mely dicső eredményeket hozott. A késői eső azonban még bőségesebb lesz.. A Lélek ígérete oly dolog, amiről keveset gondolkodunk, és ennek megvan a maga eredménye: lelki sötétség, hanyatlás és halál. Sokkal kisebb jelentőségű dolgok kötik le figyelmünket, ezért az a mennyei erő, mely nélkülözhetetlen lenne a gyülekezet növekedéséhez és fejlődéséhez, és ami más áldásokat is magával hozna, hiányzik annak ellenére, hogy kimeríthetetlen gazdagságában kínálta fel Isten. A Lélek jelenlétének hiánya teszi oly erőtelenné az evangélium szolgálatát.. Könyörögjetek a Szentlélekért, mert Isten ott áll minden ígérete mögött, melyet tett."
ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK
A Szentlélek ígérete oly bizonyos és annyira építhetünk rá, mint arra, hogy a nap minden reggel felkel. De nem jön el erejével, ha nem hívjuk Őt. Igen, mindenkor velünk van; de csak a korán kelők élvezik melegét. Csak azok, akik korán felkelnek, vagy napközben tesznek erőfeszítéseket azért, hogy nagyobb mértékben betöltse őket, fogják elnyerni az Ő erejét. Krisztus megígérte, hogyha mi kérünk és zörgetünk, akkor gazdagon kapunk.
Szerető Megváltónk! Segíts, hogy hinni tudjunk szavaidban, különösen Szentlelked ajándékában. Engedd, hogy örömmel tapasztaljuk meg Szentlelked erejét, amint kiárad a veszendő világ iránti szeretettel és együttérzéssel.
Ellen White írása alapján

Az én életem ma: A BÖLCSESSÉG KEZDETE

Növekedés a bölcsességben

„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek ismerete az eszesség.” (Példabeszédek könyve 9,10)

Jézus Krisztus a világ legnagyobb tanítója volt, aki közvetlenül a mennyből hozott ismereteket az embereknek. A tőle kapott tanításokra szükségünk van mind a jelenben, mind a jövőben. Ő elénk tárja az élet igazi céljait, és azt is, hogyan érhetjük el azokat.
Krisztus iskolájában folyamatosan tanulhatunk, legyünk bár fiatalok vagy idősek. Azok, akik ügyelnek az isteni tanító oktatásaira, egyre inkább fejlődnek a bölcsességben, lelki nemességben, és előkészülnek arra, hogy magasabb fokú oktatásban részesülhessenek, abban az iskolában, ahol előmenetelük folytatódni fog az örökkévalóságon át.
A Végtelen Bölcsesség elénk tárja az élet nagy leckéit – a tökéletesség és boldogság leckéit. Ezeknek a megtanulása gyakran nehéz, azonban nélkülük nem juthatunk előrébb. Erőfeszítésekbe, könnyekbe, sőt kemény küzdelembe kerülhet, de ne ingadozzunk, ne fáradjunk el, mert végül meghallhatjuk a Mester hívását: „Gyermekem, jöjj feljebb!”
Minden képességet, minden tulajdonságot, amellyel a Teremtő megajándékozott bennünket, az Ő dicsőségére kell felhasználnunk, mert ebben találhatjuk a legtisztább, legszentebb és legboldogítóbb örömet. A vallási alapelvekhez ragaszkodva minden egyes lépés, amelyet a szükséges ismeretek megszerzése és az értelmünk fejlesztése érdekében teszünk, közelebb visz ahhoz, hogy emberi természetünk az isteni természethez hasonlóvá alakulhasson át.
(Counsel and Practice on Tithe, 50–52. o.)

Ha a fiatalok tanulnának a mennyei Tanítótól, felismernék, hogy az istenfélelem valóban a bölcsesség kezdete. Így biztos alapelvekre építhetnék az életüket, minden kiváltságukat és alkalmaikat a legjobban használnák fel, s képesek lennének a legnagyobb szellemi teljesítményekre is.

Köszöntünk Szent Szellem!- AZ ŰR BETÖLTÉSE

"Az ő végük kárhozat, a hasuk az Istenük, és azzal dicsekszenek, ami agyalázatuk,
mert földi dolgokkal törődnek."
 (Fil 3:19; új protestáns fordítás)

Gyakran gondolkodtam már, miért éppen azoknak szánta Pál különleges figyelmeztetését, akik táplálkozási problémákkal küzdenek vannak. Vajon ők rosszabbak, mint akiknek például a pénz, a szex vagy a hatalom az Istenük? A válasz természetesen: nem. Lehet, hogy valaki azért eszik túl sokat, mert így akar felülkerekedni egy sokkal mélyebb lelki fájdalmon. Ugyanakkor azok az emberek, akiknek a pénz, a szex vagy a hatalom a bálványuk, talán a kisebbrendűségi érzésüket, kudarcaikat vagy elutasítottságukat akarják kompenzálni. Akik végül elvesznek, azért vesznek el, mert úgy döntöttek, hogy elutasítják a Szentlelket, aki mindnyájunknak segít a problémák gyökerét kezelni, nem csupán a külsőleg megnyilvánuló tünetek ellen küzdeni.
Figyeljük meg a kanadai tanácsadó, James Moore hasznos magyarázatát: "Pál jobban megvilágítja a bűnös vágyakat, amelyek bűnbe visznek bennünket, amikor az evangélium egyes ellenségeit bemutatja: 'a hasuk az Istenük' (Fil 3:19). A 'has'-nak fordított szó ebben az igeversben mély, üres teret jelent vagy ásító ürességet. A Vine Szótár szerint ez 'az ember lényének legbensőbb részére' utal. Ugyanez a görög kifejezés található János 7:38-ban: 'élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből'. Az itt használt légüres tér képe az olyan ember égő vágyára utal, aki mindenáron be akarja tölteni valamivel a lelkében tátongó űrt, mint ahogy a szomjúságtól haldokló kutat a víz után."
Mint ahogy egyik filozófusunk mondta: mindnyájunk lelkében van egy Isten alakú űr, amit csakis Ő tud betölteni. Ha vándorútra indulunk, hogy lényünk közepében a tátongó űrt az Örökkévaló szeretetén kívül bármi mással betöltsük, akkor messzi országba jutunk, mint a tékozló fiú. A messzi ország olyan tudatállapot képe, ahol csak "éhség, moslék és disznók" vannak, de hiányzik a valódi megelégedettség. A test vágyait lehetetlen betölteni, hiszen egyszerűen képtelenség bármilyen hamisítványból annyit összegyűjteni, hogy betöltsük "az Isten alakú űrt". Ezt csak az Atya házában tehetjük meg. Jézus azt tanította János evangéliuma 7. fejezetében, hogy a Szentlélek tölti be a keresztény életét. Pál kihangsúlyozta, hogy a Lélek által teljesedhetünk be az Istennek egész teljességéig, és Krisztus hit által lakozhat a szívünkben (Efézus 3:14-21).
Imádság a mai napra"Atyám, amint Lelked folyamatosan betölt engem, tudom, hogy az élet más szükséges dolgai is mind az őket megillető helyükre kerülnek."
Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme- ISTEN DICSŐSÉGE

''Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.'' (2Korinthusbeliekhez 4:6)

Isten dicsősége az Ő jelleme. Mialatt Mózes a hegyen volt, buzgó közbenjárásában így imádkozott Istenhez: ''Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.'' Az Úr így felelt: ''Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét. És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek.'' 
Ezután Isten dicsősége így nyilatkozott meg: ''És az Úr elvonula őelőtte, és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt; de nem hagyja a bűnöst büntetlenül'' (2Móz 33:18-19; 34:6-7). 
Ez a jellem nyilatkozott meg Krisztusban is. Annak érdekében, hogy saját példája által kárhoztassa a bűnt a testben, a bűnös emberi test hasonlatosságában jött a Földre. Szüntelenül Isten jellemét szemlélte, és mutatta be a világ előtt.

Krisztus azt kívánja, hogy követői ugyanezt a jellemet mutassák be az életükkel. 
Tanítványaiért mondott közbenjárói imádságában így szólt: ''És én azt a dicsőséget [jellemet], amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk; én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél'' (Jn 17:22, 23). 
Isten célja továbbra is az, hogy megszentelje, megtisztítsa, és ''önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szeplő vagy sömörgőzés, vagy valami afféle'' (Ef 5:26, 27). 
Krisztus az általa bemutatott jellemnél nem kérhet nagyobb ajándékot az Atyától hívei számára. Milyen nagyszerű dolog ez! Micsoda kegyelem kiváltságában részesülhet minden egyes követője! Bárcsak jobban értékelnénk azt a megtiszteltetést, amelyben Krisztus részesít minket! Igáját hordozva és tőle tanulva, hasonlóvá válunk hozzá a vágyainkban, szelídségben, alázatban és jellemünk szépségében.

Reggeli dicséret- Vajon ami fontos, tényleg fontos?

„Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről; és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg istenemet.” Jób könyve 19:25-26



Akkor döbbentem rá először, hogy öregszem, mikor kedvenc gyerekkori hősfiguráimat, He-Mant és társait egy játékmúzeum vitrinében pillanthattam meg. Eltelt az idő. Pedig egykor hogy rajongtam értük. Magyarországon nem nagyon lehetett beszerezni, úgy hogy minden egyes márkát (ez egy kőkorszaki fizetőeszköz, még az Euró előtt), amelyet németországi rokonaimtól kaptam, gondosan félretettem, hogy megvehessem egyik vagy másik figurát. Talán tízet is összegyűjtöttem, és barátaimmal sokat játszottunk velük. Ma már csak egy maradt meg – kit tudja hova tűnt a többi az évek alatt. Talán bánom, hogy a többi figurát nem mutathatom meg fiamnak, de olyan nagyon nem izgat már a kérdés. Fölnőttem. Más dolgok foglalkoztatnak, és más dolgokat gyűjtök. Néha azon gondolkodom, vajon eljön majd az az idő is, amikor azok a dolgok, melyeket most fontosnak tartok, jelentéktelenné zsugorodnak majd? Szinte megijedek ettől a fölvetéstől. Pedig biztosan így lesz.


Valami ilyesmiről beszél Jób is. Sok minden van az ember életében, jó is, rossz is. A jóhoz makacsul ragaszkodik, de a rosszat is megtartja emlékezetében, föl-föl idézi, és képtelen szabadulni tőle. Mindenki életében eljön azonban az a pillanat, amikor az egész élete átértékelődik. A halálos ágyán senki sem a gyerekkori hősfiguráira gondol, és a felnőtt kor fontoskodó ügyletei is gyermetegnek látszanak olyankor. Ekkor derül csak ki, hogy mi az, ami igazán fontos. Jób tudta ezt, és ez adott neki reménységet. Tudta, hogy a megváltója él, és ha most meg is kell halnia, Isten föltámasztja, és saját szemével láthatja meg őt.


Végezzük a hétköznapi teendőinket, foglalkozzunk az általunk lényegesnek ítélt dolgokkal, játszunk, tanuljunk, dolgozzunk! De a legfontosabb, hogy Jóbbal együtt mi is tudjuk, a mi megváltónk is él!
Szerző: Árvai Tamás

Napi Ige, Napi Gondolatok

Napi Ige:

Filippi 3:14 De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.

Napi Gondolat:


Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek
(Lukács 6:38).

A világi mentalitás ezt hirdeti:„Takarékoskodj és gazdag leszel"
Isten viszont azt parancsolja hogy: „Adjatok, és nektek is adatik!"
Sok esetben keveset adunk, aztán meg megharagszunk ha ugyanolyan keveset kapunk vissza.
Isten egy nagylelkű, szerető Isten. Ő NEM a fölöslegéből adott!
Ő azt adta érted és értem amiből neki csak egy volt, az egyszülött, szeretett Fiát!

Légy te is nagylelkű! Légy adakozó! Adhatsz másoknak szeretetet, időt, törődést, pénzt.

Van aki bőkezűen adakozik,mégis egyre gyarapodik,s van, aki mindent megtart magának,mégis elszegényedik.A bőkezű adakozó bővelkedik,s aki másokat felüdít, maga is felüdül.

Példabeszéd 11:24-25.

Ámen!