Megtanultam, hogy abban a helyzetben, amiben vagyok, megelégedett legyek..., mindenben volt részem, jóllakásban is, éhezésben is.
Fil. 4,11-12
|
 Az éhezés idejét az ellenség kihasználja. Ezt mutatja már Jézus megkísértésének története is. Mikor az éhség gyötörte, akkor kereste meg a Sátán, hogy Isten útjáról eltérítse. Ezt próbálja megtenni Isten gyermekeivel minden időben, amikor nélkülözniük kell. A Sátán más vágányra akarja terelni őket, ezért legyünk hálásak azért a világosságért, amit most, ebben az Igében ad nekünk az Úr. Még Isten nagy emberének, Pálnak az életében is voltak olyan idők, amikor szükséget látott. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy olyan ember, mint Pál, soha semmiben nem szenvedett hiányt. Fiatalabb korában lehet, hogy úgy volt. Szülei Tárzusból Jeruzsálembe küldték, hogy ott évekig tanuljon. Később, utazásai során vagyonos családok örömmel fogadták a híres apostolt. Filemon házában biztosan nem hiányzott semmije. Lídia, a bíborárus asszony is ellátta mindennel. Akvilla és Priszcilla is hűségesen szolgáltak neki. Pál azonban nem mindig volt ilyen embereknél. Járt olyan helyeken, ahol még nem voltak keresztyének. Volt úgy, hogy szeretettel és barátsággal fogadták, de volt úgy, hogy hidegséggel és gyűlölettel találkozott, hasonlóan az Úr Jézushoz, akinek a samaritánus faluban szállást sem adtak (Lk 9,52). Igen, volt, amikor Pál szükséget látott és éhezett.
Ez vigasztalásul szolgálhat mindazoknak, akik ma is hasonló helyzetben vannak. A nehézségektől és szükségektől Istennek komolyan hívő és imádkozó gyermekei sincsenek mindig megkímélve. Szenvedniük kell, mint másoknak.
S mégis, egészen más hittel éhezni, mint hit nélkül!
|
2016. november 14., hétfő
Bizonyságaid örökkévaló örökségem
Isten asztaláról-Varga László-
"Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével... ezért arra kérte a főudvarmestert, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. ... Tégy próbát szolgáiddal tíz napig! Engedjék meg, hogy zöldségféléket együnk, és vizet igyunk. ... Az hallgatott rájuk ebben a dologban... Megadta Isten, hogy előrehaladjanak a tudományban"
Dániel 1,8-17
|
 Íme, így lehet helytállni Isten emberének nehéz helyzetben, rabságban. Babilon királya össze akarja olvasztani legyőzött népeit, ezért összekeveri őket, és belőlük válogatja ki a legkülönbeket, hogy tisztviselői legyenek. Egy nyelven, egy hiten, közös iskolában, közös bánásmódban. Bölcs király volt, nem tett különbséget diákjai között. De ami a többieknek jó volt, az istenfélő ifjaknak nem volt jó. Ők a kóser törvényt el nem hagyhatták. Inkább vállalták a sokkal gyengébb kosztot, csak tiszta legyen. Nem álltak ellen, vállalták a király szolgálatát, de Isten törvényét az életüknél és karrierüknél fontosabbnak tartották. Magukat Istenre bízva nem is csalódtak. Isten úgy intézte, hogy az udvarmester a pártjukra álljon, hogy ne vevődjék észre, hogy ők gyengébb ételeket esznek, és hogy szorgalmukkal és tehetségükkel így is előre jussanak a többiek között. Ehhez akkor is, ma is csak két dologra van szükség: kemény elhatározásra az Isten melletti helytállásban, és teljes bizalomra Isten segítségében. A többit Ő intézi, felesleges nála okosabbnak lenni. |
Uram, Istenem, milyen sokszor próbáltam okos lenni nehéz helyzetben! Az okosság pedig azt tanácsolta, hogy a baj vállalása helyett inkább alkudjam meg a hitemmel. Ha engedek is törvényedből, azért még rendes ember maradhatok. De a lejtőn nagyon nehéz megállni. Ha sikerült tisztának maradnom, neked köszönöm, ha mocsokba kevertem magam, Tőled is bocsánatot kérek, és adj erőt, hogy azoktól is tudjak, akiket megbántottam, talán bajba juttattam vagy megbotránkoztattam. Tudom, kész vagy megbocsátani azoknak, akik őszintén kérik. Nehéz döntés előtt adj erőt, hogy többé ne alkudozzam! Tudjak megállni bátran, megalkuvás nélkül. Tudom, mellettem leszel. Ámen.
|
Mindennap az Ige fényében- A MEGSZÁMLÁLHATATLAN SOKASÁG
| |||||||||
Ebben a látomásban Istennek valamennyi gyermeke odakerül Isten trónja és a Bárány elé.Krisztus mindenek felett-ISTENI TERVEK FELFEDEZÉSE
 "Az Úr vezérelt engem ez utamban..." (1Móz 24,27). |
Annyira eggyé kellene lennünk Istennel, hogy ne legyen szükségünk folytonos vezetést kérnünk. A megszentelődés Isten gyermekeivé tett minket, és a gyermek életének természetes vonása az engedelmesség. Ha engedetlen akarna lenni, azonnal ösztönszerűen észreveszi a diszharmóniát. A szellemi élet területén az ösztönösen megérzett belső zavar Isten Szellemének az intése. Amikor Ő megdorgál, abban a pillanatban állj meg! Újulj meg elméd szellemében, hogy megértsed, mit akar Isten. Ha Isten Szellemétől újjászülettünk, kegyességünk kudarca, ha ebben vagy abban vezetést kérünk. "Az Úr vezérelt engem", és ha visszanézünk, meglátjuk azt a csodálatos tervet, amit - amikor újjászülettünk - Istentől elfogadtunk. Mindannyian megláthatjuk Istent a rendkívüli dolgokban, de ahhoz már szellemi képzettség kell, hogy minden kis részletkérdésben is meglássuk Őt. Soha ne gondolj arra, hogy a "véletlen"-nek nevezett esemény nem Isten rendelése! Légy kész, hogy mindenben felismerd Isten terveit! Őrizkedj attól, nehogy bálvánnyá tedd saját meggyőződésedhez való ragaszkodásodat, ahelyett, hogy Istennek rendelnéd alá magad! "Sohasem fogom ezt megtenni" - pedig valószínű, hogy mégis meg kell tenned, ha az Ő szentje vagy. Nem élt a mi Urunknál következetlenebb lény ezen a földön, de Atyjával szemben sohasem volt következetlen. A szent ne valamilyen elvhez legyen hűséges, hanem az isteni élethez. Az isteni élet mindig újra felfedezi az isteni gondolkozást. Könnyebb fanatikusnak lenni, mint hűségesen hívőnek, mert meglepően megalázó Isten iránt hűségesnek lenni - különösen a lelki gőg számára. |
Isten műhelyében-Hamis keresztyének
"Belopódzkodtak hamis atyafiak, akik azért lopakodtak közénk, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban vett szabadságunkat. " |
| (Gal 2, 4) |
Már az első időkben is akadtak hamis atyafiak, akik testvérnek adták ki magukat, de nem voltak azok. Pál jobban szenvedett tőlük, mint Krisztus kimondott ellenségeitől. Voltak például zsidók, nem is kevesen, akik beléptek Jézus gyülekezetébe, de zsidóságukat nem vetkőzték le. A törvény alatt maradtak és gyanakodva figyelték azokat, akiknek életében érvényre jutott Jézus teljes szabadsága. Kémek, leselkedők, hírhordók voltak, akik az élő hitű keresztyéneket ismét a szolgaság igájába akarták visszavinni. Ma is vannak olyanok, akik például törvényeskedő módon súlyosan elítélnek mindenkit, aki valamilyen alkoholféleséget fogyaszt. Alacsonyabb rendű keresztyéneknek tartják őket, mert a saját önmegtartóztatásukból (ami önmagában véve hasznos és áldott dolog) mindenki számára kötelező tőrvényt csinálnak. Az Isten országa azonban"nem evés és nem ivás". Az ember nem azért válik Isten országának polgárává, mert étel vagy ital dolgában így vagy úgy gondolkodik vagy cselekszik. A fődolog mégiscsak az "igazság, békesség és Szentlélekben való öröm", Ez a fő, de a törvényeskedő emberek a mellékes dolgokra helyezik a hangsúlyt. Így az ítélkezés bűnébe esnek és megzavarják az embereket. Hamis keresztyének az ilyenek, akiknek soha nem volt alapos megtérésük, soha nem mentek be a szoros kapun. Mert az egyetlen ajtó, ami a mennybe vezet, Jézus Krisztus maga. Ők azonban "belopakodtak" (Jn 10, 1), hogy zavart keltsenek. Pál apostol nem elhamarkodottan, hanem megfontoltan írta le a fenti mondatot. Szent méltatlankodás és nem testi keserűség hangzott belőle, az Úr ügyét mélyen és komolyan átérezte. Vannak emberek, akik állítólag megtértek, de valójában csak zavaros dolgokat visznek be abba a keresztyén körbe, ahová csatlakoznak. Csak zűrzavart támasztanak. Mindig voltak ilyen sajnálatra méltó emberek, akiknek a megtérése csupa visszásság, zavaros dolog. Becsvágyó lényüket nem vetkőzték le, szerepelni akarnak és embereket magukhoz vonzani. Szeretetlen bírák és hamis lelkületet terjesztenek. Bárcsak felfedne előttünk Isten minden hamisságot, hogy se magunkat, se másokat meg ne csaljunk és meg ne károsítsunk! |
Vérfogyasztás
A kivétellel kezdem:
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy csak élet védelme írhatja felül ezt a tilalmat.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy csak élet védelme írhatja felül ezt a tilalmat.
Életveszély esetén bármi megehető!!
Olvastam menekült zsidó családokról akik a befogadó tanyákon megettek bátran mindent pedig nem kasrut étkezés volt, mert az élet szentsége magasabb rangú volt.
Azért teszem közzé ezeket az élelmiszereket,hogy amennyiben valaki nem tudná,hogy vért illetve vérkészítményeket tartalmaz, ne vétkezzen tudatlanul sem.
A lista Ruff Tibor által készített "Bűn és bűnismeret Isten igéje alapján" c. értekezésén valamint saját utánajárásom,gyűjtésem alapján készült.
Isten igéje,egyértelműen tiltja a vér evését,fogyasztását!
"Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.
Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek."(1Mózes 9:3-4)
"26.És semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét.
27.Valaki megeszik valami féle vért, az az ember gyomláltassék ki az ő népe közül."
(3Mózes 7:26-27)
"És ha valaki Izráel házából, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül valamiféle vért megeszik: kiontom haragomat az ellen, aki a vért megette, és kiirtom azt az ő népei közül.
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért.
És ha valaki Izráel fiai közül, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül vadászásban vadat vagy madarat fog, amely megehető: ontsa ki annak vérét, és fedje be azt földdel.
Mert minden testnek élete az ő vére a benne levő élettel. Azért mondom Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek élete az ő vére; valaki megeszi azt, irtassék ki."(3Mózes 17:10-14)
"Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bűvészkedjetek."(3Mózes 19:26)
"Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!
Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet.
Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Úr szemei előtt."(5Mózes 12:23-25)
"Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől."(Apostolok cselekedetei 15:19-20)
"Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.
Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Ciliciában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
Oly emberekkel, kik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!"
(Apostolok cselekedetei 15:22-29)
Forrás: Hajnalcsillag-
**********************************
KERESZTÉNYEK ÉS A VÉREVÉS
„Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk
több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges: hogy tartózkodjatok a bálványáldozati
hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek.”
(ApCsel 15:28-29, MBT)
BEVEZETÉS
A fenti idézet értelmezésében általában két táborra oszlanak a keresztények: (1) vannak, akik úgy gondolják,
hogy a Biblia tiltja a vér fogyasztását (és olyan ételeket, amiket vér felhasználásával készítettek, pl. véreshurka),
míg (2) vannak olyanok is, akik szerint ez a rendelkezés már nem vonatkozik ránk, és ezért szabadon
fogyasztható a vér is. Ebben a tanulmányban azt kívánjuk megvizsgálni, hogy mit tanít a Biblia a vér
fogyasztásáról.
1. ÉRTELMEZÉSI LEHETŐSÉGEK
1.1. Megengedő elképzelés
E nézet szerint az ószövetségi táplálkozási rendelkezések már nem vonatkoznak a keresztényekre
(eddig ugyanazon a véleményen van, mint a nem megengedő elképzelés). Azonban az ószövetségi
táplálkozási szabályok közé sorolja a vérevés tiltását is. Így ennek megfelelően már ez sem
vonatkozik a pogány (nem zsidó) származású keresztényekre, így ők szabadon fogyaszthatnak vért
vagy vért tartalmazó ételeket is.
„Mindezekben a városokban tehát [ahol a zsinagógákban tanítják a Törvényt] a pogányok
általában tudni fogják, (…) hogy vannak bizonyos dolgok, amikkel kapcsolatban a
zsidóknak nagyon erős lelkiismereti problémáik vannak: nem fognak megenni olyan ételt,
amelyet bálványoknak ajánlottak fel; az a rokonsági listájuk, amelyen belül a házasság tilos
volt, hosszabb volt, mint általában a pogányok között szokásos; nem fogják megenni
megfulladt állat húsát, és vért sem fognak fogyasztani semmilyen formában. A pogány
hívőktől nem lehet elvárni, hogy lelkiismereti kérdést csináljanak ezekből a dolgokból. De
ha a pogány hívők nem tartják tiszteletben zsidó hittársaik lelkiismeretét, az lehetetlenné
teszi a társadalmi közösséget” (David Gooding: A krisztusi hithez hűen, p.184. Evangéliumi
Kiadó, Budapest, é.n.).
1.2. Nem megengedő elképzelés
A másik elképzelés szerint a vérkérdés nem az étkezési rendelkezések közé tartozik, így nem lehet
azt feloldani olyan megállapításokkal, amelyek az étkezésben való szabadságot hangsúlyozzák.
Valóban szabadok vagyunk a tiszta és tisztátalan állatok közötti különbség megtartásától, de nem
vagyunk szabadok, hogy ne tartsuk be a vérevés tilalmát.
„De ha a vérevés tilalma csupán szellemi értelemben veendő, akkor könnyen szimbólummá
légiesedik a paráznaság és a bálványimádás rendelkezése is – mint ez le is zajlott később”
(Répás László: A mennyei Templom szolgálata, Új Exodus, XVIII. évf. 1. szám).
„A Teremtés Könyve szerint az emberiség Noé koráig csak növényekkel táplálkozott, majd
Isten engedélyt adott az állai eredetű táplálék fogyasztására is. Ez alól kivételt képezett az
állat vérének az elfogyasztása. ’Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden
testnek élete az ő vére’ ( Mózes 3. könyve 17,14 ). Az Újszövetség megerősíti a vérevés
tilalmát. Ebbe beletartozik az olyan ételek fogyasztása is, amely vérkészítmények
felhasználásával készültek. A Biblia tehát óva inti az embert például a véres hurka vagy a
sült vér elfogyasztásától is. Ez a parancs a mai napig érvényben van. A vegetariánizmust
nem tartjuk követhetőnek, mert ’Minden mozgó állat legyen nektek eledelül, amint a zöld
füvet, nektek adtam eledelül’ (Mózes 1. könyve 9,3 )” (kalocsa.hit.hu).
1.3. Szélsőséges elképzelések
1.3.1. Jehova Tanúi elképzelése
Jehova Tanúi nem egyszerűen csak a vér táplálkozási célú felhasználását tiltják, hanem az
orvosi célú felhasználást is. Ennek az elképzelésnek a helytelenségével a későbbiekben még
foglalkozni fogunk.
„A vér fogyasztása így egyet jelent a bálványimádással és paráznasággal, olyan
dolgokkal tehát, amelyeket kerülnünk kell. (…) Az étkezési célra levágott állatokat
lelkiismeretesen ki kell véreztetni. Megfojtott, csapdában elpusztult vagy holtan talált
állat nem alkalmas táplálkozási célra (Csel 15:29, 20; vö. 3Mózes 17:13-16).
Ugyancsak nem fogyasztható vért, vagy véralkotórészt tartalmazó táplálék. (…) Ha
kórházi beteg nem tud szájon át táplálkozni, akkor vénásan táplálják. Vajon az az
ember, aki sosem enné meg a vért, de megengedné a vérátömlesztést, valóban
engedelmeskedne a ’vértől való tartózkodás’ parancsának?” (Érveljünk az Írásokból,
pp. 419-421. Watchtower Bible and Tract Society, Brooklyn, New York, USA. 1989).
1.3.2. A Hetednapi Adventista Egyház elképzelése
Az adventisták szintén tiltják a vér elfogyasztását, azonban ezen túlmenően következetesen
ragaszkodnak a tiszta és tisztátalan állatok közötti különbség megtartásához is. Jellemző
közöttük továbbá a vegetarianizmus gyakorlása is.
„Az egészséges étrend szempontjából nem fontos az állati eredetű termékek
fogyasztása. Az Adventista egészségügyi tanulmány rávilágít arra, mekkora előny a
húsmentes étrend az ezt fogyasztók számára azokkal szemben, akik a Hetednapi
Adventista Egyház hagyományos egészségügyi tanítása szerint a húsfogyasztás elvét
követik” (A vegetáriánus életmód, Hetednapi Adventista Egyház, táplálkozási tanács,
1995).
2. AZ ELSŐ KERESZTÉNYEK ÉRTELMEZÉSE
Mivel a kereszténység folytonosságot mutat az eltelt évszázadok és a közvetlenül Jézus után élt „egyházatyák”
hitével, fontos figyelembe venni az ő értelmezésüket. Erre bátorít bennünket a következő idézet is:
„Olyanok vagyunk, mint az óriások vállán ül. törpék. Náluknál többet és távolabbra látunk, de nem azért, mert jobb a látásunk, vagy mert magasabbak vagyunk, hanem azért, mert ők a magasba emelnek minket, hatalmas voltukkal növelik magasságunkat” (Petrus Lombardus: Metalogicon 3:4; idézi: Tony Lane: A keresztyén gondolkodás rövid története, pp. 100-101. Harmat-Kálvin, Budapest, 2003).
2.1. Tertulliánusz (Kr.u. 160-230)
„Szégyelljétek magatokat a keresztények előtt természetellenes viselkedésetek miatt. Még állati
vér, vagy azt tartalmazó étel sincs a fogyasztásra szánt táplálékaik között. (…) Ezért adtok ti [római
pogányok] vérrel töltött hurkát a kereszténynek, ha próbára akarjátok tenni. Meggyőződésetek
természetesen, hogy amivel el akarjátok téríteni őket a helyes útról, az törvényellenes számukra.
Hogyha tehát ilyen biztosak vagytok abban, hogy még az állatvért.l is iszonyodnak, hogyan
gondolhatjátok, hogy embervér után sóvárognak?” (Apológia, IX, 13-14.).
2.2. Minicius Felix (Kr.u. 3. század körül)
„Számunkra nem megengedett, hogy lássuk vagy halljuk emberek mészárlását; annyira irtózunk az
embervért.l, hogy az étkezéseinknél kerüljük az állatok vérének használatát táplálékként”
(Octavius, XXX, 6.).
2.3. Euszébiosz (Kr.u. 265-339)
„Hogyan tudnának az ilyen [keresztény] emberek gyerekeket enni, mikor még az értelmetlen
állatok vérét sem szabad megenniük?” (Egyháztörténet, V, I, 26.)
Az első keresztényeket azzal támadták, hogy gyermekeket esznek meg, vagy mutatnak be áldozatul. Erre válaszoltak az első hitvédők, felhívva az ellenfelek figyelmét arra, hogy a keresztények állati vért sem fogyasztanak, nem még ember húsát vagy vérét.
3. A BIBLIA VÉREVÉSRE VONATKOZÓ
A Biblia vérevésre vonatkozó tilalmai megmutatják, mit jelentett, és mit nem jelentett Isten rendelkezése. Ennek megismerése segíthet elejét venni mind a túlzott engedékenységnek, mind pedig a szükségtelen törvényeskedésnek.
3.1. Az Édenben
„Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden
fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. Minden földi állatnak, az ég
minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok
minden zöld növényt. És úgy történt. (…) Ezt parancsolta az ÚR Isten az embernek: A kert minden
fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod” (1Móz 1:29-30, 2:16-17, MBT).
Isten eredetileg növényi táplálékot adott az embernek és az állatoknak egyaránt. Az egyetlen
szabály a táplálkozásukra vonatkozóan az volt, hogy ne egyenek a jó és a rossz tudásának fájáról.
3.2. Az özönvíz után
„Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden
földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a
ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. De húst az éltető vérrel együtt ne
egyetek!” (1Móz 9:2-4, MBT).
Az özönvíz után az emberi és nagy valószínűséggel állati étrend is megváltozott. Egyes zsidó
hagyományok szerint az állatok megvadulása annak köszönhető, hogy bukott angyalok
megrontották az embereket és állatokat egyaránt (szexuális kapcsolatot létesítettek velük):
„És kezdtek bűnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és
egymásnak estek, hogy egymást felfalják, és igyák egymás vérét. És a föld vádat emelt a
törvénytelenek ellen” (Énók 7:6).
Még ha az Énók könyvének utalásait figyelmen kívül is hagyjuk, akkor is láthatjuk, hogy Isten
megtiltotta a vér fogyasztását, amikor az állati eledelt is az ember rendelkezésére bocsátotta.
Amikor először megjelenik a húsevés gondolata, Isten egyértelművé tette, hogy az csak a
kivéreztetés után lehetséges. Ha közben figyelembe vesszük az Énók és Jubileumok könyvéből
származó történelmi beszámolókat, láthatjuk, a korban nagy divatja volt a vér fogyasztásának, így
érthető, mi volt Isten egyik oka, hogy tiltotta a vér elfogyasztását. A másik okról a későbbiekben
még szó lesz, amikor a Törvény rendelkezéseit vizsgáljuk majd meg.
(Megjegyzés: Az özönvíz korának eseményeiről a nem kanonizált, de első keresztény
körökben történelmileg hitelesnek tartott források alapján lásd: A nefilim és a démonok,
COG, 2006).
1. Erről bővebben lásd: Óriások könyve (qumráni tekercstöredékek) 1Q23, 1-6 töredék; 4Q531, 2 töredék; 4Q532, 2. töredék, 1-6; Jubileumok
könyve 7:24.
2 .Énók könyve az a nem kanonizált irat, amelyre Júdás hivatkozik a levelében (14-15. versek), történelmileg hitelesítve azt.
3.3. A Törvényben
„Vért egyáltalán ne egyetek lakóhelyeiteken sehol, se madárét, se állatét. Ki kell irtani népe közül
az olyan embert, aki bármilyen vért eszik” (3Móz 7:26-27, MBT).
„Ha Izráel házából vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valaki bármilyen vért eszik, ellene
fordulok annak az embernek, aki vért evett, és kiirtom népe közül. Mert a test lelke a vérben van, és
én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek
által szerez engesztelést. Ezért mondtam Izráel fiainak: Senki se egyék vért közületek; a köztetek
lakó idegen se egyék vért. Ha valaki Izráel fiai közül vagy a köztük tartózkodó jövevények közül
vadászat közben vadat vagy madarat fog, amelyet meg szabad enni, folyassa ki a vérét, és takarja
be azt porral. Mert minden test lelke a vére a lélekkel együtt. Ezért mondtam Izráel fiainak:
Semmiféle testnek a vérét ne egyétek meg, mert minden testnek a lelke a vére. Ki kell irtani
mindenkit, aki megeszi. Ha pedig valaki elhullott vagy széttépett állatot eszik, akár bennszülött,
akár jövevény, mossa ki ruháját, mosakodjék meg vízben, és legyen tisztátalan estig; azután tiszta
lesz. De ha nem mossa ki, és nem mosakszik meg, akkor bűnhődnie kell” (3Móz 17:10-16, MBT).
„Ne egyetek semmit a vérével!” (3Móz 19:26, MBT).
„Csak a vért nem ehetitek meg. Öntsd azt a földre, mint a vizet! (…) De abban légy állhatatos,
hogy vért ne egyél, mert a vér lélek. Ne egyél lelket a hússal együtt!” (5Móz 12:16, 23, MBT).
„Csak a vérét nem eheted meg, öntsd azt a földre, mint a vizet!” (5Móz 15:23, MBT).
A fenti idézetekből látható Isten egyértelmű parancsa a Törvényben. A vér fogyasztását szabályozta
a törvény az alábbiakban: (1) húst nem lehetett enni a vérével együtt, (2) a levágott állatott
megfelelően ki kellett véreztetni, (3) a vér semmilyen más felhasználása nem volt megengedett, a
földre kellett önteni, és porral betakarni, (4) mivel Isten azt az oltárra adta, vagyis istentiszteleti és
áldozati felhasználásra.
3.4. A prófétáknál
„Kövéret esztek a jóllakásig, és vért isztok a megrészegedésig az én véres áldozatomból, amelyet
készítek nektek!” (Ez 39:19, MBT).
Amikor a Törvény után, a prófétai írásokban megjelenik a vérevés gondolata, ott bűnként említik.
3.5. Az Újszövetségben
„A Szent Szellem úgy látja jónak, és mi is egyetértünk vele, hogy ne terheljünk benneteket semmi
mással, csak ezeket a dolgokat tartsátok be: ne egyetek olyan ételt, amit a bálványoknak ajánlottak
fel, ne egyetek megfulladt állatok húsából készült ételt, se olyan húst, amelyben benne maradt a
vér, és ne kövessetek el semmilyen szexuális bűnt. Ha ezeket elkerülitek, jól teszitek” (ApCsel
15:28-29, EF).
Az apostoli gyűlés határozata szerint a pogány származású keresztényeknek tartózkodniuk kell –
több más dologgal együtt – a vért tartalmazó ételektől is.
A korábbiakban láttuk, hogy a vérevés tiltása megjelent már Noé idejében. Ha figyelembe vesszük a korabeli
történelmi forrásokat (mint pl. Énók könyve), láthatjuk, hogy szokássá vált a vér fogyasztása Noé kortársai
között. Emiatt Istennek világossá kellett tennie, hogy bár engedélyezi az embereknek a hús fogyasztását, ahhoz
azonban mégsem járul hozzá, hogy a hússal együtt a vért is elfogyasszák. A vérrel ugyanis más tervei voltak.
A Törvényből ismét látjuk a vérevés tilalmának megerősítését. Azonban további információkat is megtudunk a miértről: a vér fogyasztása tilos, mivel (1) azt Isten soha nem táplálkozási céllal adta az embernek, hanem azért,hogy az áldozati-istentiszteleti szertartásokban engesztelést szerezzen a bűnökért, valamint (2) azért, mert abban
van az ember élete, ahogy a Biblia mondja: „mert mindenféle test lelke [pontosabban: élete] az . vére az abban
levő lélek által” (3Móz 17:14, ÚVF).
4. ELLENÉRVEK VIZSGÁLATA
A vérevés helyességét illetően szokás megemlíteni néhány idézetet, amely látszólag engedélyezi mindenféle étel
elfogyasztását. Azonban érdemes kicsit alaposabban megvizsgálni ezeket a szakaszokat, hogy lássuk, miről
szólnak valójában.
4.1. Mk 7:19
„Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt” (MBT).
Érdemes a verssel kapcsolatban két észrevételt tenni: (1) a vers szövegkörnyezetének és (2)
pontos tartalmának vizsgálata nélkülözhetetlen a helyes megértéshez.
(1) Szövegkörnyezet
A Mk 7. fejezetében a farizeusok észrevették, hogy Jézus tanítványai mosdatlan
kézzel esznek, és ezzel az ősi hagyományt nem tartják be. Jézus pedig rávilágít a
tévedésükre, kifejtve, hogy az embert nem az teszi tisztátalanná, hogy mit eszik meg,
hanem épp ellenkezőleg, az, hogy mi jön ki a száján (mert a szívből származik
minden gonosz gondolat, ami beszennyezheti az embert).
A teljes fejezetnek nem is az a mondanivalója, hogy mely ételeket lehet elfogyasztani,
és melyeket nem, hanem inkább az, hogy hangsúlyozza: nem az étel teszi
tisztátalanná az embert, hanem a rejtett indulatai, melyek szavakban és tettekben
nyilvánulnak meg. Az evangélista pedig csak mellékesen teszi hozzá, hogy „Jézus
ezzel tisztának nyilvánított minden ételt”. A párhuzamos evangéliumi beszámolóban
azonban ez a kommentár nem található meg (ld. Mt 15:1-20), annak ellenére, hogy az
Úr Jézus valóban tisztának nyilvánított minden ételt.
(2) Tartalom
Észre kell venni egy nagyon fontos részletet a szövegben, miszerint Jézus minden
ételt tisztának nyilvánított. Felmerül a kérdés: a vér ételnek számít?
Az özönvíz idején az erőszakossá vált emberek körében elterjedt szokássá vált a
kannibalizmus és a vérivás (ld. Énók 7:6). Azonban az Ószövetség világossá teszi már
az első rendelkezéseiben is, hogy a vér nem emberi fogyasztásra lett szánva:
„Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe
adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt.
Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt
éppúgy, mint a zöld növényt. De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek!”
(1Móz 9:2-4, MBT).
„Mert a test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy
engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek által szerez
engesztelést” (3Móz 17:11, MBT).
Az első táplálkozási rendelkezések is tartalmazták már, hogy a vért nem szabad
fogyasztani a hússal együtt. A Törvényből pedig kiderül, hogy mi ennek az oka: Isten
nem táplálékul szánta azt, hanem az istentiszteleti-áldozati rendtartás részének. Sem
az istenhívőknek, sem a zsidóknak (sem az első keresztényeknek) nem volt táplálék a
vér.
Épp ezért, amikor Jézus minden ételt tisztának nyilvánított, ez a korábbi tiszta és
tisztátalan állatok közötti különbség eltörlését jelentette, nem pedig a vérevés
tilalmának feloldását, mivel a vér soha nem tartozott a táplálékok közé.
Ennek a gondolatnak a fényében értelmezhetjük az összes többi, táplálkozásra
vonatkozó újszövetségi rendelkezést is.
4.2. Újszövetségi táplálkozási rendelkezések
(1) 1Kor 10
Ebben a fejezetben Pál a bálványáldozati ételek fogyasztásáról beszél a korintusiaknak.
Akkoriban a húspiacon rendszerint olyan húsokat lehetett beszerezni, amelyek a
bálványtemplomokból megmaradtak. Pál pedig arra bátorította a keresztényeket, hogy
nyugodt lelkiismerettel vegyék meg ezeket, és fogyasszák, anélkül, hogy kutatnák az
eredetét – mivel nincsenek bálványok valójában, akiket a pogány vallásokban imádnak.
Ebben a fejezetben azonban Pál nem arról beszél, hogy vért is nyugodtan lehet fogyasztani,
sőt még a tisztátalan állatokról sem beszél. Az egyetlen kérdés, amit érint, a bálványáldozati
húsok kérdése. Ennek elfogyasztását engedélyezte az apostol a keresztényeknek.
Egy érv, amelyet a vérfogyasztás mellett fel szoktak hozni az ApCsel 15:28-29-hez
kapcsolódik. Nevezetesen: mivel eredetileg a bálványoknak áldozott ételek fogyasztása is
tilos volt, Pál mégis megengedi itt, ugyanez a helyzet a vér kérdésével is. E nézet ellen
azonban több érv is szól: (1) Pál valóban beszélt arról, hogy szabad bálványáldozati húst
fogyasztani, de senki nem beszélt sehol arról, hogy a vérevés tilalma hatályon kívül lett
helyezve; (2) ha a fenti logika helyes lenne, akkor nem csak a vérevés szabad most már,
hanem a paráznaság is, mert az is ugyanazon a tiltólistán szerepel. De mivel sem a vérevés,
sem a paráznaság nem lett feloldva, ezért nem lehet a bálványáldozati hús kérdését alapul
véve azt állítani, hogy az ApCsel rendelkezése már nem érvényes.
(2) Kol 2:16
„Ezért ne engedjétek, hogy bárki is elítéljen benneteket amiatt, hogy mit esztek, vagy isztok,
vagy a zsidó vallási ünnepekkel kapcsolatban. Ilyenek például az Újhold ünnepe, vagy a
Szombat ünnepe” (EF).
Az MBT fordítása azt mondja, hogy „senki el ne ítéljen titeket ételért és italért”. A vers arról
beszél, hogy a tiszta és tisztátalan állatok fogyasztásának kérdése már nem üdvkérdés;
szabadon lehet fogyasztani mindenféle ételt. Azonban itt ismét az a kérdés merül fel, hogy a
vér vajon ételnek minősül-e. Amint a korábbiakban már kitértünk rá, soha nem táplálkozási
célja volt a vérnek, hanem áldozati, és az első étkezési szabályok is kimondták már, hogy a
fogyasztása nem megengedett. Így a Kol 2:16 nem arról beszél, hogy ’senki el ne ítéljen
titeket vérevésért vagy vérivásért’, hanem a tiszta és tisztátalan állatok meg nem
különböztetéséről szól csupán.
(3) Róm 14
A fejezetben Pál azokról a hitben erőtlenekről beszél, akik úgy gondolják, hogy nem szabad
mindent megenni. Arra kéri a hitben erőseket, hogy fogadják be az ilyeneket is, de ne azért,
hogy megítéljék őket, vagy vitatkozzanak velük.
Azonban itt is ugyanazt a megállapítást kell tennünk, mint a korábbi verseknél. Semmiképp
sem beszélhet itt az apostol a vér fogyasztásáról, mivel az nem minősül tápláléknak. Pál
témája inkább a húsevés és vegetarianizmus, amint ez ki is derül a fejezetből:
„Van, akinek az a meggyőződése, hogy mindenféle ételt szabadon megehet. Akinek
meg gyenge a hite, azt hiszi, hogy csak zöldségféléket eszik” (Róm 14:2, EF).
(4) ApCsel 10
Gyakran felhozott érv Péter látomása is, amely az ApCsel 10-ben van feljegyezve. Péter egy
lepedőt lát leereszkedni az égből, tele mindenféle tisztátalan állattal. Isten célja a látomással
Péter felkészítése volt az előtte álló feladatra, hogy a pogányoknak (tisztátalannak tartott
népnek) is hirdesse az evangéliumot.
Maga a látomás azonban csak a tiszta és tisztátalan állatok közötti különbségről beszél:
„Közben megéhezett, és szeretett volna enni valamit. Amíg az ebédet készítették,
Péter látomást látott. Látta, hogy megnyílik az ég, és valami lepedőhöz hasonló
ereszkedik le. Négy sarkánál fogva a földre eresztették. Mindenféle állat volt benne:
négylábúak, csúszómászók és madarak. Azután egy hangot hallott: ’Kelj fel Péter,
vágd le őket, és egyél belőlük!’” (ApCsel 10:10-13, EF).
Maga a szakasz valójában felhasználható akár érvként is a vér fogyasztása ellen. Ugyanis a
szöveg azt mondja, hogy Péternek le kellett vágnia az állatokat – mindenféle más
rendelkezés vagy magyarázat nélkül. Péter – és a zsidók számára – pedig az állat levágása
azt jelentette, hogy elvágják a nyakát, és kivéreztetik azt (3Móz 17:13, 19:26).
Az Újszövetségben található táplálkozási rendelkezések arról beszélnek, hogy az ószövetségi táplálkozási szabályok már nem érvényesek: a keresztények szabadon fogyaszthatnak olyan állatokat is, amelyek korábban tisztátalannak számítottak, és olyan húsokat is, melyeket bálványoknak ajánlottak fel. Azonban a vér az Újszövetségben sem jelenik meg táplálékként. Azok a versek pedig, amelyre hivatkozni szoktak, nem a vér fogyasztásáról beszélnek.
5. A VÉRFOGYASZTÁS EREDETE
Már említettük korábban, honnan is ered a vér fogyasztása. Az emberiség teremtésekor Isten úgy rendelkezett,hogy az ember és az állatok tápláléka egyaránt növényi eredetű legyen (1Móz 1:29-30). Mindez így ment egészen az özönvíz idejéig.
A Biblián kívüli történelmi források, amelyeket az első keresztények és a Szentírás ihletett írói is hitelesnek,történelmileg megbízhatónak tekintettek, beszámolnak arról, hogy milyen állapotba került az emberiség az özönvíz előtt. Isten angyalai testet öltöttek, és a földre jöttek, hogy természetellenes viszonyt létesítsenek az emberi asszonyokkal. Ennek a természetellenes házasságnak az eredménye pedig a nefilek (nefilim) lettek, akik óriási termetű, erőszakos hibrid lények voltak (1Móz 6:1-4)3.
A nefilek elkezdték felélni az emberiség által megtermelt javakat, táplálékokat, majd mikor ezek elfogytak, az állatok, majd az emberek ellen fordultak. Tápláléklistájukon megjelentek az állatok és az emberek is. Hedonista lakomáik kannibalizmusba torkolltak, ahol az emberek húsa mellett a vérüket is inni kezdték:
„És kezdtek bűnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és egymásnak estek,hogy egymást felfalják, és igyák egymás vérét. És a föld vádat emelt a törvénytelenek ellen” (Énók 7:6).
Miután Isten elpusztította ezt az istentelen világot, engedélyezte az embernek is a hús fogyasztását. De megtiltotta nekik, hogy a hússal együtt a vért is elfogyasszák. Azonban a későbbiekben is fennmaradtak olyan mondák, amelyek alapjául a nefilek életmódja szolgált. A vérfarkasok, vámpírok meséi mind-mind a régi korok erőszakos, kannibalizmusra és vérivásra hajlamos óriásaira emlékeztetnek bennünket. Nem is meglepő ilyen háttérrel, hogy Isten megtiltotta az embernek, hogy vért fogyasszanak. (Ezért tette Isten egyértelművé, hogy a vér nem táplálék, hanem az áldozati rendszer része.)
6. MI MINŐSÜL VÉRFOGYASZTÁSNAK
Jogosan merülhet fel a kérdés minden hívőben, hogy mi minősül vérfogyasztásnak. A szélsőségeket látva (pl.Jehova Tanúi vérátömlesztés-tiltása) még fontosabb leszögezni, hogy mi a Biblia álláspontja.
6.1. Vérevés, vérivás
Az özönvíz idején elterjedt vérivás a Biblia szabályait figyelembe véve tilos. Az állatok levágása
során nem helyénvaló a vérüket felfogni és nyersen vagy sülten meginni/megenni. Isten
rendelkezése szerint az állatok levágása után a vért a földre kellett önteni és betakarni, nem pedig
felfogni és elfogyasztani.
3 Az „istenfiak” kilétével kapcsolatban lásd a Kik az 1Mózes 6:1-4-ben említett „istenfiak”? c. tanulmányt, mely letölthet. innen:
http://infaustus.uw.hu/istenfiak.pdf
6.2. Vér felhasználásával készült ételek
A 6.1. pont kapcsán felmerül a kérdés: de mi van azokkal az ételekkel, amelyek vért tartalmaznak?
Az még talán egyértelmű, hogy a vér fogyasztása magában (nyersen, sütve stb.) nem helyes.
Abban, hogy hogyan viszonyuljunk azokhoz az ételekhez, amelyek vér felhasználásával készülnek,
a vér ószövetségi felhasználási módja segít nekünk. A korábbi idézetekből láthattuk, hogy a vérrel
való helyes eljárás egyetlen lehetséges módja az volt, hogy kiöntötték azt a földre, és nem
használták fel semmilyen étel elkészítése során.
A kérdést csak bonyolítja, hogy régen nem voltak olyan ételek, amelyeket ma kínálnak a boltokban.
Régen ugyanis, a zsidó hagyománynak megfelelően nem használtak vért semmilyen étel
elkészítéséhez. Ma azonban számos húsipari készítmény alkotóeleme a vér (vagy valamilyen
vérszármazék), nem is beszélve a véres hurkáról.
Mivel Isten parancsa a vérrel kapcsolatban az volt, hogy ne használják soha táplálkozási célokra,
hanem a földre öntsék ki, ezért mindenképp kérdéses az olyan ételek „kósersága”, amelyek vért
tartalmaznak.
6.3. Vérátömlesztés
Isten mindig a levágott állatok vérének a fogyasztását tiltotta. Arról nem rendelkezett, hogy mi a
teendő az emberi vérrel. Természetesen az emberi vér táplálkozási célú felhasználása se nem túl
biblikus, se nem etikus (világi erkölccsel mérve). Azonban a tiltás a vér elfogyasztására,
megevésére és megivására vonatkozott – és állati vér esetében.
Bár Jehova Tanúi ebből kiindulva tiltják a vérátömlesztést is, álláspontjuk mindenképp helytelen.
Ugyanis a Biblia semmit nem mond az emberi vér orvosi, tehát nem táplálkozási célú
felhasználásáról. A vérátömlesztés vagy a vérszármazékokat tartalmazó oltás orvosi célú
alkalmazása tehát nem azonos az állati (vagy akár emberi) vér táplálkozási célú használatával.
Talán további segítség lehet a kérdésben, ha Jézus Krisztusra gondolunk, aki a saját vérét adta (bár
nem átömlesztésként), hogy emberi életeket mentsen. A vér tehát menthet életeket, és ez nem
minősül étkezési célú felhasználásnak.
7. ÖSSZEGZÉS
A Biblia következetes tanítása (az özönvíz után, a Törvényben, valamint az Újszövetségben) egyöntetűen viszi tovább a vér fogyasztásának tilalmát. Ez azonban nem vonatkozik az emberi vér orvosi (életmentő) célú átömlesztésére. Az Újszövetségből gyakran idézett szakaszok vagy a tisztátalan állatok fogyasztásáról, vagy pedig a bálványáldozati húsok használatáról szólnak, de semmiképp sem a vér fogyasztásáról. A vér ugyanis sosem számított tápláléknak, annak ellenére, hogy az emberiség történelmében időnként mégis fogyasztották.
Amikor az emberiség hajnalán megjelenik a vér fogyasztása, akkor ott negatív megítélése volt, és az emberiség teljes pusztulása kísérte isten ítéleteként.
Hogy valaki hogyan vélekedik az olyan ételek fogyasztásáról, amely vér felhasználásával készült, az egyén lelkiismeretén múlik. Azonban a Biblia tartalmaz utalásokat a helyes eljárásra vonatkozóan.
Mindenképp helytelen azonban, ha ez a kérdés szakadást vagy viszályt okoz keresztények között. Nem helyénvaló azt állítani, hogy akik nem fogyasztanak ilyen ételeket, azok a hitben erőtlen(ebb)ek, ugyanis Pál megállapítása a Róm 14-ben nem a vérevésre vonatkozik, hanem a húsevés kontra vegetarianizmus témájára. A jó közösség fenntartásához azonban nem lehet elvárni valakitől, hogy meggyőződése ellenére vért, vagy pedig olyan ételt fogyasszon, amely vér felhasználásával készült. Az is helytelen, ha bármelyik oldal önmagát jobbnak tartja a másiknál, és Jézus és a szeretet köteléke helyett az ismeret válaszfalait emeli fel. A teológiai különbségektől függetlenül még lehetséges a békés együttélés, egymás meggyőződésének figyelembevételével –
ehhez szükséges a krisztusi szeretet.
(cc) 2008 by Tóth Károly
Ez a tanulmány szabadon felhasználható, amennyiben az ingyenesen, változtatások nélkül, valamint a szerző megnevezésével történik.
Azért teszem közzé ezeket az élelmiszereket,hogy amennyiben valaki nem tudná,hogy vért illetve vérkészítményeket tartalmaz, ne vétkezzen tudatlanul sem.
A lista Ruff Tibor által készített "Bűn és bűnismeret Isten igéje alapján" c. értekezésén valamint saját utánajárásom,gyűjtésem alapján készült.
Isten igéje,egyértelműen tiltja a vér evését,fogyasztását!
"Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.
Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek."(1Mózes 9:3-4)
"26.És semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét.
27.Valaki megeszik valami féle vért, az az ember gyomláltassék ki az ő népe közül."
(3Mózes 7:26-27)
"És ha valaki Izráel házából, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül valamiféle vért megeszik: kiontom haragomat az ellen, aki a vért megette, és kiirtom azt az ő népei közül.
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért.
És ha valaki Izráel fiai közül, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül vadászásban vadat vagy madarat fog, amely megehető: ontsa ki annak vérét, és fedje be azt földdel.
Mert minden testnek élete az ő vére a benne levő élettel. Azért mondom Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek élete az ő vére; valaki megeszi azt, irtassék ki."(3Mózes 17:10-14)
"Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bűvészkedjetek."(3Mózes 19:26)
"Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!
Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet.
Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Úr szemei előtt."(5Mózes 12:23-25)
"Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől."(Apostolok cselekedetei 15:19-20)
"Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.
Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Ciliciában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
Oly emberekkel, kik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!"
(Apostolok cselekedetei 15:22-29)
Forrás: Hajnalcsillag-
**********************************
KERESZTÉNYEK ÉS A VÉREVÉS
„Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk
több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges: hogy tartózkodjatok a bálványáldozati
hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek.”
(ApCsel 15:28-29, MBT)
BEVEZETÉS
A fenti idézet értelmezésében általában két táborra oszlanak a keresztények: (1) vannak, akik úgy gondolják,
hogy a Biblia tiltja a vér fogyasztását (és olyan ételeket, amiket vér felhasználásával készítettek, pl. véreshurka),
míg (2) vannak olyanok is, akik szerint ez a rendelkezés már nem vonatkozik ránk, és ezért szabadon
fogyasztható a vér is. Ebben a tanulmányban azt kívánjuk megvizsgálni, hogy mit tanít a Biblia a vér
fogyasztásáról.
1. ÉRTELMEZÉSI LEHETŐSÉGEK
1.1. Megengedő elképzelés
E nézet szerint az ószövetségi táplálkozási rendelkezések már nem vonatkoznak a keresztényekre
(eddig ugyanazon a véleményen van, mint a nem megengedő elképzelés). Azonban az ószövetségi
táplálkozási szabályok közé sorolja a vérevés tiltását is. Így ennek megfelelően már ez sem
vonatkozik a pogány (nem zsidó) származású keresztényekre, így ők szabadon fogyaszthatnak vért
vagy vért tartalmazó ételeket is.
„Mindezekben a városokban tehát [ahol a zsinagógákban tanítják a Törvényt] a pogányok
általában tudni fogják, (…) hogy vannak bizonyos dolgok, amikkel kapcsolatban a
zsidóknak nagyon erős lelkiismereti problémáik vannak: nem fognak megenni olyan ételt,
amelyet bálványoknak ajánlottak fel; az a rokonsági listájuk, amelyen belül a házasság tilos
volt, hosszabb volt, mint általában a pogányok között szokásos; nem fogják megenni
megfulladt állat húsát, és vért sem fognak fogyasztani semmilyen formában. A pogány
hívőktől nem lehet elvárni, hogy lelkiismereti kérdést csináljanak ezekből a dolgokból. De
ha a pogány hívők nem tartják tiszteletben zsidó hittársaik lelkiismeretét, az lehetetlenné
teszi a társadalmi közösséget” (David Gooding: A krisztusi hithez hűen, p.184. Evangéliumi
Kiadó, Budapest, é.n.).
1.2. Nem megengedő elképzelés
A másik elképzelés szerint a vérkérdés nem az étkezési rendelkezések közé tartozik, így nem lehet
azt feloldani olyan megállapításokkal, amelyek az étkezésben való szabadságot hangsúlyozzák.
Valóban szabadok vagyunk a tiszta és tisztátalan állatok közötti különbség megtartásától, de nem
vagyunk szabadok, hogy ne tartsuk be a vérevés tilalmát.
„De ha a vérevés tilalma csupán szellemi értelemben veendő, akkor könnyen szimbólummá
légiesedik a paráznaság és a bálványimádás rendelkezése is – mint ez le is zajlott később”
(Répás László: A mennyei Templom szolgálata, Új Exodus, XVIII. évf. 1. szám).
„A Teremtés Könyve szerint az emberiség Noé koráig csak növényekkel táplálkozott, majd
Isten engedélyt adott az állai eredetű táplálék fogyasztására is. Ez alól kivételt képezett az
állat vérének az elfogyasztása. ’Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden
testnek élete az ő vére’ ( Mózes 3. könyve 17,14 ). Az Újszövetség megerősíti a vérevés
tilalmát. Ebbe beletartozik az olyan ételek fogyasztása is, amely vérkészítmények
felhasználásával készültek. A Biblia tehát óva inti az embert például a véres hurka vagy a
sült vér elfogyasztásától is. Ez a parancs a mai napig érvényben van. A vegetariánizmust
nem tartjuk követhetőnek, mert ’Minden mozgó állat legyen nektek eledelül, amint a zöld
füvet, nektek adtam eledelül’ (Mózes 1. könyve 9,3 )” (kalocsa.hit.hu).
1.3. Szélsőséges elképzelések
1.3.1. Jehova Tanúi elképzelése
Jehova Tanúi nem egyszerűen csak a vér táplálkozási célú felhasználását tiltják, hanem az
orvosi célú felhasználást is. Ennek az elképzelésnek a helytelenségével a későbbiekben még
foglalkozni fogunk.
„A vér fogyasztása így egyet jelent a bálványimádással és paráznasággal, olyan
dolgokkal tehát, amelyeket kerülnünk kell. (…) Az étkezési célra levágott állatokat
lelkiismeretesen ki kell véreztetni. Megfojtott, csapdában elpusztult vagy holtan talált
állat nem alkalmas táplálkozási célra (Csel 15:29, 20; vö. 3Mózes 17:13-16).
Ugyancsak nem fogyasztható vért, vagy véralkotórészt tartalmazó táplálék. (…) Ha
kórházi beteg nem tud szájon át táplálkozni, akkor vénásan táplálják. Vajon az az
ember, aki sosem enné meg a vért, de megengedné a vérátömlesztést, valóban
engedelmeskedne a ’vértől való tartózkodás’ parancsának?” (Érveljünk az Írásokból,
pp. 419-421. Watchtower Bible and Tract Society, Brooklyn, New York, USA. 1989).
1.3.2. A Hetednapi Adventista Egyház elképzelése
Az adventisták szintén tiltják a vér elfogyasztását, azonban ezen túlmenően következetesen
ragaszkodnak a tiszta és tisztátalan állatok közötti különbség megtartásához is. Jellemző
közöttük továbbá a vegetarianizmus gyakorlása is.
„Az egészséges étrend szempontjából nem fontos az állati eredetű termékek
fogyasztása. Az Adventista egészségügyi tanulmány rávilágít arra, mekkora előny a
húsmentes étrend az ezt fogyasztók számára azokkal szemben, akik a Hetednapi
Adventista Egyház hagyományos egészségügyi tanítása szerint a húsfogyasztás elvét
követik” (A vegetáriánus életmód, Hetednapi Adventista Egyház, táplálkozási tanács,
1995).
2. AZ ELSŐ KERESZTÉNYEK ÉRTELMEZÉSE
Mivel a kereszténység folytonosságot mutat az eltelt évszázadok és a közvetlenül Jézus után élt „egyházatyák”
hitével, fontos figyelembe venni az ő értelmezésüket. Erre bátorít bennünket a következő idézet is:
„Olyanok vagyunk, mint az óriások vállán ül. törpék. Náluknál többet és távolabbra látunk, de nem azért, mert jobb a látásunk, vagy mert magasabbak vagyunk, hanem azért, mert ők a magasba emelnek minket, hatalmas voltukkal növelik magasságunkat” (Petrus Lombardus: Metalogicon 3:4; idézi: Tony Lane: A keresztyén gondolkodás rövid története, pp. 100-101. Harmat-Kálvin, Budapest, 2003).
2.1. Tertulliánusz (Kr.u. 160-230)
„Szégyelljétek magatokat a keresztények előtt természetellenes viselkedésetek miatt. Még állati
vér, vagy azt tartalmazó étel sincs a fogyasztásra szánt táplálékaik között. (…) Ezért adtok ti [római
pogányok] vérrel töltött hurkát a kereszténynek, ha próbára akarjátok tenni. Meggyőződésetek
természetesen, hogy amivel el akarjátok téríteni őket a helyes útról, az törvényellenes számukra.
Hogyha tehát ilyen biztosak vagytok abban, hogy még az állatvért.l is iszonyodnak, hogyan
gondolhatjátok, hogy embervér után sóvárognak?” (Apológia, IX, 13-14.).
2.2. Minicius Felix (Kr.u. 3. század körül)
„Számunkra nem megengedett, hogy lássuk vagy halljuk emberek mészárlását; annyira irtózunk az
embervért.l, hogy az étkezéseinknél kerüljük az állatok vérének használatát táplálékként”
(Octavius, XXX, 6.).
2.3. Euszébiosz (Kr.u. 265-339)
„Hogyan tudnának az ilyen [keresztény] emberek gyerekeket enni, mikor még az értelmetlen
állatok vérét sem szabad megenniük?” (Egyháztörténet, V, I, 26.)
Az első keresztényeket azzal támadták, hogy gyermekeket esznek meg, vagy mutatnak be áldozatul. Erre válaszoltak az első hitvédők, felhívva az ellenfelek figyelmét arra, hogy a keresztények állati vért sem fogyasztanak, nem még ember húsát vagy vérét.
3. A BIBLIA VÉREVÉSRE VONATKOZÓ
A Biblia vérevésre vonatkozó tilalmai megmutatják, mit jelentett, és mit nem jelentett Isten rendelkezése. Ennek megismerése segíthet elejét venni mind a túlzott engedékenységnek, mind pedig a szükségtelen törvényeskedésnek.
3.1. Az Édenben
„Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden
fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. Minden földi állatnak, az ég
minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok
minden zöld növényt. És úgy történt. (…) Ezt parancsolta az ÚR Isten az embernek: A kert minden
fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod” (1Móz 1:29-30, 2:16-17, MBT).
Isten eredetileg növényi táplálékot adott az embernek és az állatoknak egyaránt. Az egyetlen
szabály a táplálkozásukra vonatkozóan az volt, hogy ne egyenek a jó és a rossz tudásának fájáról.
3.2. Az özönvíz után
„Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden
földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a
ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. De húst az éltető vérrel együtt ne
egyetek!” (1Móz 9:2-4, MBT).
Az özönvíz után az emberi és nagy valószínűséggel állati étrend is megváltozott. Egyes zsidó
hagyományok szerint az állatok megvadulása annak köszönhető, hogy bukott angyalok
megrontották az embereket és állatokat egyaránt (szexuális kapcsolatot létesítettek velük):
„És kezdtek bűnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és
egymásnak estek, hogy egymást felfalják, és igyák egymás vérét. És a föld vádat emelt a
törvénytelenek ellen” (Énók 7:6).
Még ha az Énók könyvének utalásait figyelmen kívül is hagyjuk, akkor is láthatjuk, hogy Isten
megtiltotta a vér fogyasztását, amikor az állati eledelt is az ember rendelkezésére bocsátotta.
Amikor először megjelenik a húsevés gondolata, Isten egyértelművé tette, hogy az csak a
kivéreztetés után lehetséges. Ha közben figyelembe vesszük az Énók és Jubileumok könyvéből
származó történelmi beszámolókat, láthatjuk, a korban nagy divatja volt a vér fogyasztásának, így
érthető, mi volt Isten egyik oka, hogy tiltotta a vér elfogyasztását. A másik okról a későbbiekben
még szó lesz, amikor a Törvény rendelkezéseit vizsgáljuk majd meg.
(Megjegyzés: Az özönvíz korának eseményeiről a nem kanonizált, de első keresztény
körökben történelmileg hitelesnek tartott források alapján lásd: A nefilim és a démonok,
COG, 2006).
1. Erről bővebben lásd: Óriások könyve (qumráni tekercstöredékek) 1Q23, 1-6 töredék; 4Q531, 2 töredék; 4Q532, 2. töredék, 1-6; Jubileumok
könyve 7:24.
2 .Énók könyve az a nem kanonizált irat, amelyre Júdás hivatkozik a levelében (14-15. versek), történelmileg hitelesítve azt.
3.3. A Törvényben
„Vért egyáltalán ne egyetek lakóhelyeiteken sehol, se madárét, se állatét. Ki kell irtani népe közül
az olyan embert, aki bármilyen vért eszik” (3Móz 7:26-27, MBT).
„Ha Izráel házából vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valaki bármilyen vért eszik, ellene
fordulok annak az embernek, aki vért evett, és kiirtom népe közül. Mert a test lelke a vérben van, és
én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek
által szerez engesztelést. Ezért mondtam Izráel fiainak: Senki se egyék vért közületek; a köztetek
lakó idegen se egyék vért. Ha valaki Izráel fiai közül vagy a köztük tartózkodó jövevények közül
vadászat közben vadat vagy madarat fog, amelyet meg szabad enni, folyassa ki a vérét, és takarja
be azt porral. Mert minden test lelke a vére a lélekkel együtt. Ezért mondtam Izráel fiainak:
Semmiféle testnek a vérét ne egyétek meg, mert minden testnek a lelke a vére. Ki kell irtani
mindenkit, aki megeszi. Ha pedig valaki elhullott vagy széttépett állatot eszik, akár bennszülött,
akár jövevény, mossa ki ruháját, mosakodjék meg vízben, és legyen tisztátalan estig; azután tiszta
lesz. De ha nem mossa ki, és nem mosakszik meg, akkor bűnhődnie kell” (3Móz 17:10-16, MBT).
„Ne egyetek semmit a vérével!” (3Móz 19:26, MBT).
„Csak a vért nem ehetitek meg. Öntsd azt a földre, mint a vizet! (…) De abban légy állhatatos,
hogy vért ne egyél, mert a vér lélek. Ne egyél lelket a hússal együtt!” (5Móz 12:16, 23, MBT).
„Csak a vérét nem eheted meg, öntsd azt a földre, mint a vizet!” (5Móz 15:23, MBT).
A fenti idézetekből látható Isten egyértelmű parancsa a Törvényben. A vér fogyasztását szabályozta
a törvény az alábbiakban: (1) húst nem lehetett enni a vérével együtt, (2) a levágott állatott
megfelelően ki kellett véreztetni, (3) a vér semmilyen más felhasználása nem volt megengedett, a
földre kellett önteni, és porral betakarni, (4) mivel Isten azt az oltárra adta, vagyis istentiszteleti és
áldozati felhasználásra.
3.4. A prófétáknál
„Kövéret esztek a jóllakásig, és vért isztok a megrészegedésig az én véres áldozatomból, amelyet
készítek nektek!” (Ez 39:19, MBT).
Amikor a Törvény után, a prófétai írásokban megjelenik a vérevés gondolata, ott bűnként említik.
3.5. Az Újszövetségben
„A Szent Szellem úgy látja jónak, és mi is egyetértünk vele, hogy ne terheljünk benneteket semmi
mással, csak ezeket a dolgokat tartsátok be: ne egyetek olyan ételt, amit a bálványoknak ajánlottak
fel, ne egyetek megfulladt állatok húsából készült ételt, se olyan húst, amelyben benne maradt a
vér, és ne kövessetek el semmilyen szexuális bűnt. Ha ezeket elkerülitek, jól teszitek” (ApCsel
15:28-29, EF).
Az apostoli gyűlés határozata szerint a pogány származású keresztényeknek tartózkodniuk kell –
több más dologgal együtt – a vért tartalmazó ételektől is.
A korábbiakban láttuk, hogy a vérevés tiltása megjelent már Noé idejében. Ha figyelembe vesszük a korabeli
történelmi forrásokat (mint pl. Énók könyve), láthatjuk, hogy szokássá vált a vér fogyasztása Noé kortársai
között. Emiatt Istennek világossá kellett tennie, hogy bár engedélyezi az embereknek a hús fogyasztását, ahhoz
azonban mégsem járul hozzá, hogy a hússal együtt a vért is elfogyasszák. A vérrel ugyanis más tervei voltak.
A Törvényből ismét látjuk a vérevés tilalmának megerősítését. Azonban további információkat is megtudunk a miértről: a vér fogyasztása tilos, mivel (1) azt Isten soha nem táplálkozási céllal adta az embernek, hanem azért,hogy az áldozati-istentiszteleti szertartásokban engesztelést szerezzen a bűnökért, valamint (2) azért, mert abban
van az ember élete, ahogy a Biblia mondja: „mert mindenféle test lelke [pontosabban: élete] az . vére az abban
levő lélek által” (3Móz 17:14, ÚVF).
4. ELLENÉRVEK VIZSGÁLATA
A vérevés helyességét illetően szokás megemlíteni néhány idézetet, amely látszólag engedélyezi mindenféle étel
elfogyasztását. Azonban érdemes kicsit alaposabban megvizsgálni ezeket a szakaszokat, hogy lássuk, miről
szólnak valójában.
4.1. Mk 7:19
„Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt” (MBT).
Érdemes a verssel kapcsolatban két észrevételt tenni: (1) a vers szövegkörnyezetének és (2)
pontos tartalmának vizsgálata nélkülözhetetlen a helyes megértéshez.
(1) Szövegkörnyezet
A Mk 7. fejezetében a farizeusok észrevették, hogy Jézus tanítványai mosdatlan
kézzel esznek, és ezzel az ősi hagyományt nem tartják be. Jézus pedig rávilágít a
tévedésükre, kifejtve, hogy az embert nem az teszi tisztátalanná, hogy mit eszik meg,
hanem épp ellenkezőleg, az, hogy mi jön ki a száján (mert a szívből származik
minden gonosz gondolat, ami beszennyezheti az embert).
A teljes fejezetnek nem is az a mondanivalója, hogy mely ételeket lehet elfogyasztani,
és melyeket nem, hanem inkább az, hogy hangsúlyozza: nem az étel teszi
tisztátalanná az embert, hanem a rejtett indulatai, melyek szavakban és tettekben
nyilvánulnak meg. Az evangélista pedig csak mellékesen teszi hozzá, hogy „Jézus
ezzel tisztának nyilvánított minden ételt”. A párhuzamos evangéliumi beszámolóban
azonban ez a kommentár nem található meg (ld. Mt 15:1-20), annak ellenére, hogy az
Úr Jézus valóban tisztának nyilvánított minden ételt.
(2) Tartalom
Észre kell venni egy nagyon fontos részletet a szövegben, miszerint Jézus minden
ételt tisztának nyilvánított. Felmerül a kérdés: a vér ételnek számít?
Az özönvíz idején az erőszakossá vált emberek körében elterjedt szokássá vált a
kannibalizmus és a vérivás (ld. Énók 7:6). Azonban az Ószövetség világossá teszi már
az első rendelkezéseiben is, hogy a vér nem emberi fogyasztásra lett szánva:
„Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe
adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt.
Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt
éppúgy, mint a zöld növényt. De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek!”
(1Móz 9:2-4, MBT).
„Mert a test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy
engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek által szerez
engesztelést” (3Móz 17:11, MBT).
Az első táplálkozási rendelkezések is tartalmazták már, hogy a vért nem szabad
fogyasztani a hússal együtt. A Törvényből pedig kiderül, hogy mi ennek az oka: Isten
nem táplálékul szánta azt, hanem az istentiszteleti-áldozati rendtartás részének. Sem
az istenhívőknek, sem a zsidóknak (sem az első keresztényeknek) nem volt táplálék a
vér.
Épp ezért, amikor Jézus minden ételt tisztának nyilvánított, ez a korábbi tiszta és
tisztátalan állatok közötti különbség eltörlését jelentette, nem pedig a vérevés
tilalmának feloldását, mivel a vér soha nem tartozott a táplálékok közé.
Ennek a gondolatnak a fényében értelmezhetjük az összes többi, táplálkozásra
vonatkozó újszövetségi rendelkezést is.
4.2. Újszövetségi táplálkozási rendelkezések
(1) 1Kor 10
Ebben a fejezetben Pál a bálványáldozati ételek fogyasztásáról beszél a korintusiaknak.
Akkoriban a húspiacon rendszerint olyan húsokat lehetett beszerezni, amelyek a
bálványtemplomokból megmaradtak. Pál pedig arra bátorította a keresztényeket, hogy
nyugodt lelkiismerettel vegyék meg ezeket, és fogyasszák, anélkül, hogy kutatnák az
eredetét – mivel nincsenek bálványok valójában, akiket a pogány vallásokban imádnak.
Ebben a fejezetben azonban Pál nem arról beszél, hogy vért is nyugodtan lehet fogyasztani,
sőt még a tisztátalan állatokról sem beszél. Az egyetlen kérdés, amit érint, a bálványáldozati
húsok kérdése. Ennek elfogyasztását engedélyezte az apostol a keresztényeknek.
Egy érv, amelyet a vérfogyasztás mellett fel szoktak hozni az ApCsel 15:28-29-hez
kapcsolódik. Nevezetesen: mivel eredetileg a bálványoknak áldozott ételek fogyasztása is
tilos volt, Pál mégis megengedi itt, ugyanez a helyzet a vér kérdésével is. E nézet ellen
azonban több érv is szól: (1) Pál valóban beszélt arról, hogy szabad bálványáldozati húst
fogyasztani, de senki nem beszélt sehol arról, hogy a vérevés tilalma hatályon kívül lett
helyezve; (2) ha a fenti logika helyes lenne, akkor nem csak a vérevés szabad most már,
hanem a paráznaság is, mert az is ugyanazon a tiltólistán szerepel. De mivel sem a vérevés,
sem a paráznaság nem lett feloldva, ezért nem lehet a bálványáldozati hús kérdését alapul
véve azt állítani, hogy az ApCsel rendelkezése már nem érvényes.
(2) Kol 2:16
„Ezért ne engedjétek, hogy bárki is elítéljen benneteket amiatt, hogy mit esztek, vagy isztok,
vagy a zsidó vallási ünnepekkel kapcsolatban. Ilyenek például az Újhold ünnepe, vagy a
Szombat ünnepe” (EF).
Az MBT fordítása azt mondja, hogy „senki el ne ítéljen titeket ételért és italért”. A vers arról
beszél, hogy a tiszta és tisztátalan állatok fogyasztásának kérdése már nem üdvkérdés;
szabadon lehet fogyasztani mindenféle ételt. Azonban itt ismét az a kérdés merül fel, hogy a
vér vajon ételnek minősül-e. Amint a korábbiakban már kitértünk rá, soha nem táplálkozási
célja volt a vérnek, hanem áldozati, és az első étkezési szabályok is kimondták már, hogy a
fogyasztása nem megengedett. Így a Kol 2:16 nem arról beszél, hogy ’senki el ne ítéljen
titeket vérevésért vagy vérivásért’, hanem a tiszta és tisztátalan állatok meg nem
különböztetéséről szól csupán.
(3) Róm 14
A fejezetben Pál azokról a hitben erőtlenekről beszél, akik úgy gondolják, hogy nem szabad
mindent megenni. Arra kéri a hitben erőseket, hogy fogadják be az ilyeneket is, de ne azért,
hogy megítéljék őket, vagy vitatkozzanak velük.
Azonban itt is ugyanazt a megállapítást kell tennünk, mint a korábbi verseknél. Semmiképp
sem beszélhet itt az apostol a vér fogyasztásáról, mivel az nem minősül tápláléknak. Pál
témája inkább a húsevés és vegetarianizmus, amint ez ki is derül a fejezetből:
„Van, akinek az a meggyőződése, hogy mindenféle ételt szabadon megehet. Akinek
meg gyenge a hite, azt hiszi, hogy csak zöldségféléket eszik” (Róm 14:2, EF).
(4) ApCsel 10
Gyakran felhozott érv Péter látomása is, amely az ApCsel 10-ben van feljegyezve. Péter egy
lepedőt lát leereszkedni az égből, tele mindenféle tisztátalan állattal. Isten célja a látomással
Péter felkészítése volt az előtte álló feladatra, hogy a pogányoknak (tisztátalannak tartott
népnek) is hirdesse az evangéliumot.
Maga a látomás azonban csak a tiszta és tisztátalan állatok közötti különbségről beszél:
„Közben megéhezett, és szeretett volna enni valamit. Amíg az ebédet készítették,
Péter látomást látott. Látta, hogy megnyílik az ég, és valami lepedőhöz hasonló
ereszkedik le. Négy sarkánál fogva a földre eresztették. Mindenféle állat volt benne:
négylábúak, csúszómászók és madarak. Azután egy hangot hallott: ’Kelj fel Péter,
vágd le őket, és egyél belőlük!’” (ApCsel 10:10-13, EF).
Maga a szakasz valójában felhasználható akár érvként is a vér fogyasztása ellen. Ugyanis a
szöveg azt mondja, hogy Péternek le kellett vágnia az állatokat – mindenféle más
rendelkezés vagy magyarázat nélkül. Péter – és a zsidók számára – pedig az állat levágása
azt jelentette, hogy elvágják a nyakát, és kivéreztetik azt (3Móz 17:13, 19:26).
Az Újszövetségben található táplálkozási rendelkezések arról beszélnek, hogy az ószövetségi táplálkozási szabályok már nem érvényesek: a keresztények szabadon fogyaszthatnak olyan állatokat is, amelyek korábban tisztátalannak számítottak, és olyan húsokat is, melyeket bálványoknak ajánlottak fel. Azonban a vér az Újszövetségben sem jelenik meg táplálékként. Azok a versek pedig, amelyre hivatkozni szoktak, nem a vér fogyasztásáról beszélnek.
5. A VÉRFOGYASZTÁS EREDETE
Már említettük korábban, honnan is ered a vér fogyasztása. Az emberiség teremtésekor Isten úgy rendelkezett,hogy az ember és az állatok tápláléka egyaránt növényi eredetű legyen (1Móz 1:29-30). Mindez így ment egészen az özönvíz idejéig.
A Biblián kívüli történelmi források, amelyeket az első keresztények és a Szentírás ihletett írói is hitelesnek,történelmileg megbízhatónak tekintettek, beszámolnak arról, hogy milyen állapotba került az emberiség az özönvíz előtt. Isten angyalai testet öltöttek, és a földre jöttek, hogy természetellenes viszonyt létesítsenek az emberi asszonyokkal. Ennek a természetellenes házasságnak az eredménye pedig a nefilek (nefilim) lettek, akik óriási termetű, erőszakos hibrid lények voltak (1Móz 6:1-4)3.
A nefilek elkezdték felélni az emberiség által megtermelt javakat, táplálékokat, majd mikor ezek elfogytak, az állatok, majd az emberek ellen fordultak. Tápláléklistájukon megjelentek az állatok és az emberek is. Hedonista lakomáik kannibalizmusba torkolltak, ahol az emberek húsa mellett a vérüket is inni kezdték:
„És kezdtek bűnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és egymásnak estek,hogy egymást felfalják, és igyák egymás vérét. És a föld vádat emelt a törvénytelenek ellen” (Énók 7:6).
Miután Isten elpusztította ezt az istentelen világot, engedélyezte az embernek is a hús fogyasztását. De megtiltotta nekik, hogy a hússal együtt a vért is elfogyasszák. Azonban a későbbiekben is fennmaradtak olyan mondák, amelyek alapjául a nefilek életmódja szolgált. A vérfarkasok, vámpírok meséi mind-mind a régi korok erőszakos, kannibalizmusra és vérivásra hajlamos óriásaira emlékeztetnek bennünket. Nem is meglepő ilyen háttérrel, hogy Isten megtiltotta az embernek, hogy vért fogyasszanak. (Ezért tette Isten egyértelművé, hogy a vér nem táplálék, hanem az áldozati rendszer része.)
6. MI MINŐSÜL VÉRFOGYASZTÁSNAK
Jogosan merülhet fel a kérdés minden hívőben, hogy mi minősül vérfogyasztásnak. A szélsőségeket látva (pl.Jehova Tanúi vérátömlesztés-tiltása) még fontosabb leszögezni, hogy mi a Biblia álláspontja.
6.1. Vérevés, vérivás
Az özönvíz idején elterjedt vérivás a Biblia szabályait figyelembe véve tilos. Az állatok levágása
során nem helyénvaló a vérüket felfogni és nyersen vagy sülten meginni/megenni. Isten
rendelkezése szerint az állatok levágása után a vért a földre kellett önteni és betakarni, nem pedig
felfogni és elfogyasztani.
3 Az „istenfiak” kilétével kapcsolatban lásd a Kik az 1Mózes 6:1-4-ben említett „istenfiak”? c. tanulmányt, mely letölthet. innen:
http://infaustus.uw.hu/istenfiak.pdf
6.2. Vér felhasználásával készült ételek
A 6.1. pont kapcsán felmerül a kérdés: de mi van azokkal az ételekkel, amelyek vért tartalmaznak?
Az még talán egyértelmű, hogy a vér fogyasztása magában (nyersen, sütve stb.) nem helyes.
Abban, hogy hogyan viszonyuljunk azokhoz az ételekhez, amelyek vér felhasználásával készülnek,
a vér ószövetségi felhasználási módja segít nekünk. A korábbi idézetekből láthattuk, hogy a vérrel
való helyes eljárás egyetlen lehetséges módja az volt, hogy kiöntötték azt a földre, és nem
használták fel semmilyen étel elkészítése során.
A kérdést csak bonyolítja, hogy régen nem voltak olyan ételek, amelyeket ma kínálnak a boltokban.
Régen ugyanis, a zsidó hagyománynak megfelelően nem használtak vért semmilyen étel
elkészítéséhez. Ma azonban számos húsipari készítmény alkotóeleme a vér (vagy valamilyen
vérszármazék), nem is beszélve a véres hurkáról.
Mivel Isten parancsa a vérrel kapcsolatban az volt, hogy ne használják soha táplálkozási célokra,
hanem a földre öntsék ki, ezért mindenképp kérdéses az olyan ételek „kósersága”, amelyek vért
tartalmaznak.
6.3. Vérátömlesztés
Isten mindig a levágott állatok vérének a fogyasztását tiltotta. Arról nem rendelkezett, hogy mi a
teendő az emberi vérrel. Természetesen az emberi vér táplálkozási célú felhasználása se nem túl
biblikus, se nem etikus (világi erkölccsel mérve). Azonban a tiltás a vér elfogyasztására,
megevésére és megivására vonatkozott – és állati vér esetében.
Bár Jehova Tanúi ebből kiindulva tiltják a vérátömlesztést is, álláspontjuk mindenképp helytelen.
Ugyanis a Biblia semmit nem mond az emberi vér orvosi, tehát nem táplálkozási célú
felhasználásáról. A vérátömlesztés vagy a vérszármazékokat tartalmazó oltás orvosi célú
alkalmazása tehát nem azonos az állati (vagy akár emberi) vér táplálkozási célú használatával.
Talán további segítség lehet a kérdésben, ha Jézus Krisztusra gondolunk, aki a saját vérét adta (bár
nem átömlesztésként), hogy emberi életeket mentsen. A vér tehát menthet életeket, és ez nem
minősül étkezési célú felhasználásnak.
7. ÖSSZEGZÉS
A Biblia következetes tanítása (az özönvíz után, a Törvényben, valamint az Újszövetségben) egyöntetűen viszi tovább a vér fogyasztásának tilalmát. Ez azonban nem vonatkozik az emberi vér orvosi (életmentő) célú átömlesztésére. Az Újszövetségből gyakran idézett szakaszok vagy a tisztátalan állatok fogyasztásáról, vagy pedig a bálványáldozati húsok használatáról szólnak, de semmiképp sem a vér fogyasztásáról. A vér ugyanis sosem számított tápláléknak, annak ellenére, hogy az emberiség történelmében időnként mégis fogyasztották.
Amikor az emberiség hajnalán megjelenik a vér fogyasztása, akkor ott negatív megítélése volt, és az emberiség teljes pusztulása kísérte isten ítéleteként.
Hogy valaki hogyan vélekedik az olyan ételek fogyasztásáról, amely vér felhasználásával készült, az egyén lelkiismeretén múlik. Azonban a Biblia tartalmaz utalásokat a helyes eljárásra vonatkozóan.
Mindenképp helytelen azonban, ha ez a kérdés szakadást vagy viszályt okoz keresztények között. Nem helyénvaló azt állítani, hogy akik nem fogyasztanak ilyen ételeket, azok a hitben erőtlen(ebb)ek, ugyanis Pál megállapítása a Róm 14-ben nem a vérevésre vonatkozik, hanem a húsevés kontra vegetarianizmus témájára. A jó közösség fenntartásához azonban nem lehet elvárni valakitől, hogy meggyőződése ellenére vért, vagy pedig olyan ételt fogyasszon, amely vér felhasználásával készült. Az is helytelen, ha bármelyik oldal önmagát jobbnak tartja a másiknál, és Jézus és a szeretet köteléke helyett az ismeret válaszfalait emeli fel. A teológiai különbségektől függetlenül még lehetséges a békés együttélés, egymás meggyőződésének figyelembevételével –
ehhez szükséges a krisztusi szeretet.
(cc) 2008 by Tóth Károly
Ez a tanulmány szabadon felhasználható, amennyiben az ingyenesen, változtatások nélkül, valamint a szerző megnevezésével történik.
Isten ígéreteinek tárháza- Az Ő nevében
"Amit csak kértek majd az én nevemben, azt megteszem..." (Jn 14,13)
Mi minden benne van ebben az ígéretben! Összes szükségletem, a kicsiny és nagy dolgok mind benne vannak ebben az "amit csak"-ban. Jöjj, én lelkem a kegyelem királyi széke elé, és halld meg az Úr szavát: "Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm" (Zsolt 81,11).
Milyen bölcs ez az ígéret! Mindig Jézus Krisztus nevében kell kérnünk. Ez bátorít minket, de egyben dicsőíti is Krisztus nevét. Mindig jogunk van arra, hogy Krisztus nevében kérjünk. Néha rejtve vannak számunkra jogaink, különösen azok, amelyek Istennel való kapcsolatunkat vagy kegyelmének megtapasztalását érintik. Ilyenkor azonban Jézus Krisztus neve éppen olyan hatalmas Isten trónja előtt, mint bármikor máskor, és nevére ekkor is teljes bizalommal hivatkozhatunk.
Milyen tanulságos ez az ígéret! Nem kérhetek mást, csak azt, amire Krisztus is ráütheti a pecsétjét. Ne merjem önző és akaratos kéréseim alá odatenni az Úr Jézus nevét. Csak azt kérhetem Jézus Krisztus nevében, amit Ő is kérne, ha az én helyemben volna. Nagy kiváltság, hogy úgy kérhetünk Jézus Krisztus nevében, mintha Ő maga tenné ezt. Iránta való szeretetünk soha nem engedheti meg, hogy olyan kérés alá tegyük az Ő nevét, amellyel Ő nem érthet egyet.
Valóban csak olyan dolgokat kérek, amit az Úr Jézus jóváhagyhat? Kéréseim alá tehetem nyugodtan az Ő pecsétjét? Ha igen, akkor megkapom mindazt, amit az Atyától kérek.
Mi minden benne van ebben az ígéretben! Összes szükségletem, a kicsiny és nagy dolgok mind benne vannak ebben az "amit csak"-ban. Jöjj, én lelkem a kegyelem királyi széke elé, és halld meg az Úr szavát: "Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm" (Zsolt 81,11).
Milyen bölcs ez az ígéret! Mindig Jézus Krisztus nevében kell kérnünk. Ez bátorít minket, de egyben dicsőíti is Krisztus nevét. Mindig jogunk van arra, hogy Krisztus nevében kérjünk. Néha rejtve vannak számunkra jogaink, különösen azok, amelyek Istennel való kapcsolatunkat vagy kegyelmének megtapasztalását érintik. Ilyenkor azonban Jézus Krisztus neve éppen olyan hatalmas Isten trónja előtt, mint bármikor máskor, és nevére ekkor is teljes bizalommal hivatkozhatunk.
Milyen tanulságos ez az ígéret! Nem kérhetek mást, csak azt, amire Krisztus is ráütheti a pecsétjét. Ne merjem önző és akaratos kéréseim alá odatenni az Úr Jézus nevét. Csak azt kérhetem Jézus Krisztus nevében, amit Ő is kérne, ha az én helyemben volna. Nagy kiváltság, hogy úgy kérhetünk Jézus Krisztus nevében, mintha Ő maga tenné ezt. Iránta való szeretetünk soha nem engedheti meg, hogy olyan kérés alá tegyük az Ő nevét, amellyel Ő nem érthet egyet.
Valóban csak olyan dolgokat kérek, amit az Úr Jézus jóváhagyhat? Kéréseim alá tehetem nyugodtan az Ő pecsétjét? Ha igen, akkor megkapom mindazt, amit az Atyától kérek.
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Akarsz-e meggyógyulni?
"Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik..., megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?" (Jn 5,6)
Jeruzsálemben a városfalon kívül volt egy gyógyforrás. Mivel időszakos forrás volt, építettek egy medencét, amibe felfogták a vizét. Ekörül sok beteg volt gyógyulást remélve. Egyikük már 38 éve feküdt ott, de segítség nélkül nem tudott bemenni a vízbe. Tőle kérdezte ezt egyszer Jézus: akarsz-e meggyógyulni?
Az ember nem válaszol, panaszkodik, kesereg, hogy nincs segítsége. Jézus csak ennyit mond neki: kelj fel és járj! És meggyógyult a beteg.
Találó kép: a fényes nagyváros mellett nyomorultak sokasága, akik megoldásra várnak. A látványos technikai haladás mellett súlyos problémák sokasága, amelyeket nem tudunk megoldani. Sokféle emberi erényünk, értékünk mellett sötét indulatok, emlékek, félelmek, bűnök sokasága a szívünkben, amelyektől nem tudunk szabadulni.
Ide jött el Jézus. Kérdése nagyon fontos, mert aki erre igennel válaszol, az elismerte, hogy beteg, nem tud magán segíteni, eddig más sem tudott, de ő nem mondott le arról, hogy meggyógyuljon. Talán még egy kis bizalom is van az igenben: ha te tudsz segíteni, tedd meg! Mi mit felelünk ma Jézus kérdésére?
Ez a beteg mellé beszél: nincs emberem, aki bevinne a vízbe. Már akarni sem tud? Vagy pedig csak ez az egyetlen lehetőség lebeg a szeme előtt. Jézusnak azonban számtalan lehetősége van. Végül a szavával, teremtő igéjével gyógyítja meg.
A betegtől csak egy kis mozdulatot kér, annyi bizalmat, hogy tegye meg, amit mond neki:
kelj fel! De hiszen ez képtelenség! Ő mégis megteszi. - Értünk is mindent Jézus tett meg.
Csak ezt a kicsi hitet várja amit addig hallottál tőle, tedd meg! És aki addig teher volt, teherhordóvá válik.
Az ember nem válaszol, panaszkodik, kesereg, hogy nincs segítsége. Jézus csak ennyit mond neki: kelj fel és járj! És meggyógyult a beteg.
Találó kép: a fényes nagyváros mellett nyomorultak sokasága, akik megoldásra várnak. A látványos technikai haladás mellett súlyos problémák sokasága, amelyeket nem tudunk megoldani. Sokféle emberi erényünk, értékünk mellett sötét indulatok, emlékek, félelmek, bűnök sokasága a szívünkben, amelyektől nem tudunk szabadulni.
Ide jött el Jézus. Kérdése nagyon fontos, mert aki erre igennel válaszol, az elismerte, hogy beteg, nem tud magán segíteni, eddig más sem tudott, de ő nem mondott le arról, hogy meggyógyuljon. Talán még egy kis bizalom is van az igenben: ha te tudsz segíteni, tedd meg! Mi mit felelünk ma Jézus kérdésére?
Ez a beteg mellé beszél: nincs emberem, aki bevinne a vízbe. Már akarni sem tud? Vagy pedig csak ez az egyetlen lehetőség lebeg a szeme előtt. Jézusnak azonban számtalan lehetősége van. Végül a szavával, teremtő igéjével gyógyítja meg.
A betegtől csak egy kis mozdulatot kér, annyi bizalmat, hogy tegye meg, amit mond neki:
kelj fel! De hiszen ez képtelenség! Ő mégis megteszi. - Értünk is mindent Jézus tett meg.
Csak ezt a kicsi hitet várja amit addig hallottál tőle, tedd meg! És aki addig teher volt, teherhordóvá válik.
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Illés halála 2.)
"Amikor az Úr fel akarta vinni Illést..., ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az Úr. "(2Kir 2,1 -2)
Illés búcsúzik Elizeustól, készül meghalni. Mit jelentett ez neki?
„Az Úr magához vesz engem." Hívő embernek ezt jelenti meghalni. Egyik otthonából hazamegy a másikba. Ismerős várja a túlsó parton, az az Isten, akivel már itt is együtt élt. Jézus is ezt mondta a benne hívőknek: elmegyek, helyet készítek nektek, aztán majd magamhoz veszlek titeket (Jn 14,1-3). A meghalás a hívőnek nem tragédia, nem megsemmisülés, nem ismeretlen szörny, hanem elköltözés az Úrhoz.
Illés mégis készül rá. Olyan szomorú, hogy igen sok embert teljesen készületlenül ér a halál. Még egy rövid utazásra is összekészíti mindenki azt, amire szüksége lesz. Hát még ha az egész család megy el egy időre, milyen csomagolás kíséri azt! Erre a nagy útra pedig sokan teljesen készületlenül indulnak. Sőt sokan azt sem tudják, hova fognak megérkezni. Ne legyünk ilyen felelőtlenek! Isten igéje segít nekünk idejében és megfelelően felkészülni.
Az megy az Úrhoz, amikor meghal, aki életében is vele járt. A Biblia írja: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg" (Jel 14,13). Aki mindvégig követi Jézust, az érkezik meg oda, ahol ő van.
Illés egészen halála pillanatáig Isten küldetésében jár. Még az utolsó nap is oda megy, ahova az Úr küldi. De nagy ajándék így élni és így abbahagyni a munkát! Teljesen Istenre bízva azt, s annak a folytatását is. Ő nem izgul amiatt, hogy mit tesz majd Elizeus. Neki is Isten a gazdája, Elizeus is így végzi majd azt, ami a feladata lesz.
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Elizeus elhívása 1.)
"Elizeus... elindult, követte Illést, és szolgálatába állt. "(1Kir 19,21)
Illés búcsúzik Elizeustól, készül meghalni. Mit jelentett ez neki?
„Az Úr magához vesz engem." Hívő embernek ezt jelenti meghalni. Egyik otthonából hazamegy a másikba. Ismerős várja a túlsó parton, az az Isten, akivel már itt is együtt élt. Jézus is ezt mondta a benne hívőknek: elmegyek, helyet készítek nektek, aztán majd magamhoz veszlek titeket (Jn 14,1-3). A meghalás a hívőnek nem tragédia, nem megsemmisülés, nem ismeretlen szörny, hanem elköltözés az Úrhoz.
Illés mégis készül rá. Olyan szomorú, hogy igen sok embert teljesen készületlenül ér a halál. Még egy rövid utazásra is összekészíti mindenki azt, amire szüksége lesz. Hát még ha az egész család megy el egy időre, milyen csomagolás kíséri azt! Erre a nagy útra pedig sokan teljesen készületlenül indulnak. Sőt sokan azt sem tudják, hova fognak megérkezni. Ne legyünk ilyen felelőtlenek! Isten igéje segít nekünk idejében és megfelelően felkészülni.
Az megy az Úrhoz, amikor meghal, aki életében is vele járt. A Biblia írja: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg" (Jel 14,13). Aki mindvégig követi Jézust, az érkezik meg oda, ahol ő van.
Illés egészen halála pillanatáig Isten küldetésében jár. Még az utolsó nap is oda megy, ahova az Úr küldi. De nagy ajándék így élni és így abbahagyni a munkát! Teljesen Istenre bízva azt, s annak a folytatását is. Ő nem izgul amiatt, hogy mit tesz majd Elizeus. Neki is Isten a gazdája, Elizeus is így végzi majd azt, ami a feladata lesz.
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Lélektől vezettetve 3.)
"Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész! "(2Kir 2,9)
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Elizeus elhívása 1.)
"Elizeus... elindult, követte Illést, és szolgálatába állt. "(1Kir 19,21)
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Elizeus elhívása 1.)
"Elizeus... elindult, követte Illést, és szolgálatába állt. "(1Kir 19,21)
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/11/cseri-kalman-kegyelem-harmatja-elizeus.html
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Illés halála 2.)
"Amikor az Úr fel akarta vinni Illést..., ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az Úr. "(2Kir 2,1 -2)
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/11/cseri-kalman-kegyelem-harmatja-illes.html
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Illés halála 2.)
"Amikor az Úr fel akarta vinni Illést..., ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az Úr. "(2Kir 2,1 -2)
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/11/cseri-kalman-kegyelem-harmatja-illes.html
Elizeus elkezdi szolgálatát, és Isten edzi a hitét. Eddig ő csak Illés szolgája volt. A nagy próféta végezte Istentől kapott feladatát. Most azonban neki közvetlenül Istennel van már kapcsolata, tőle kapja az utasítást, tőle kell várnia az erőt és bölcsességet is. Lesz-e hozzá hite?
Illés példájára ő is át akar kelni a Jordán folyón. Isten megmutatja hatalmát, a víz kettéválik. Bele mer lépni így a mederbe? Az ott levő prófétatanítványok nem mernek, csak a partról nézik. Isten szolgájának meg kell tanulnia akár életveszélyesen is rábízni magát hatalmas Urára, ha az ő küldetésében jár.
Illés azt mondta Elizeusnak közvetlenül távozása előtt: kérj, amit akarsz! Ő azt kérte, ami a fenti igénk. Az örökséget mindig úgy osztották el, hogy a legidősebb gyerek kétszer annyit kapott, mint a többi. Elizeus tehát többet kér Isten Lelkéből, mint amennyit egy átlaghívő kaphat. Miért? Mert látja feladata nagyságát, és érzi a maga kicsinységét. És nem magában bízik, hanem egyedül Isten Lelkének erejében. Az ilyen emberek tudnak jól szolgálni Istennek.
Persze Illés is tudja, hogy nem ő adja a lelket, azt csak Istentől lehet kapni, erre figyelmezteti is Elizeust.
Amikor Illés eltűnik előle, ő meggyászolja, de nincs kétségbeesve, a hívő ember józanságával éli át a veszteséget.
És mivel valóban Isten Lelke vezeti már, nem kezdi őt keresni, mint ezek a „tanítványok", akik teljesen maguktól cselekedtek itt sok mindent. Isten szolgája nem önállóan buzgólkodik, hanem mindig Urának engedelmeskedik. Akkor is, ha ezzel egyedül marad.
A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor-Elvek, kapcsolatok és cselekedetek
Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged
(Zsoltárok 32:8)
Az ember szellemét vagy személyét három fontos tényező befolyásolja: elvek, kapcsolatok és cselekedetek. Ezek tartják ellenőrzésük alatt terveidet, céljaidat és törekvéseidet az életben.
Előszőr is az elvek erkölcsi szabályok, hiedelmek vagy feltevések, melyek az ellenőrzésük alatt tartják, befolyásolják és magyarázatot adnak az egyének vagy a társadalom magatartására.
Az elvek miatt működnek és történnek a dolgok úgy, ahogyan.
Mindig van egy alapelmélet az igazságról, egy ötlet, ami mindennek az alapját képezi. Az egyének, családok, és a társadalmak is rendelkezhetnek saját elvekkel, melyeket tudatosan vagy öntudatlanul létrehoztak maguknak. Ezek olyan elvek, amelyek bizonyos hiedelmek, ötletek vagy következtetések nyomán születnek az emberek elméjében. Vannak például bizonyos emberek, akik nem hisznek Istenben, és egy sajátos, személyes elv, gondolat, vagy elképzelés szerint élnek. Most nem firtatjuk, hogy az adott elképzelés jó-e vagy rossz, de a tény az, hogy az az elv uralja, ellenőrzi és befolyásolja az életüket.
A második tényező a kapcsolatok. Többféle kapcsolat létezik, beszélhetünk biológiai, földrajzi, érzelmi és szellemi kapcsolatról. Ezek a kapcsolatok valamit hozzáadnak az életedhez. A családod,
ahonnan származol, a szomszédaid, barátaid és kollégáid, a velük való mindennapos kapcsolatod valamilyen szinten mind befolyással van az életedre.
A barátaid – akik örömet vagy szomorúságot okoznak – hatással vannak az életedre. Majd ott vannak szellemi kapcsolataid: kapcsolatod Istennel, az ördöggel, a démonokkal, az angyalokkal, a keresztényekkel, és még az azokkal való kapcsolatod is, akik nem ismerik Istent. Mindezek bizonyos szellemi befolyást gyakorolnak az életedre, legyen szó akár pozitív, akár negatív befolyásról.
A harmadik: a cselekedeteid. Minden cselekedetnek vannak következményei, sokan azonban ezt nem ismerik föl. Tetteidnek nem csak a jelenben van jelentőségük, hanem – mivel tovagyűrűző hatásúak – hatással vannak életed további részére is. Mai tetteid már minden bizonnyal befolyásolták a holnapodat is, akár elhiszed, akár nem.
Vedd tudomásul ezt a három tényezőt, állítsd helyes irányba őket, és kovácsolj előnyt belőlük. Élj megfelelő elvek alapján, legyenek jó kapcsolataid, cselekedj helyesen, és válj mindazzá, akivé Isten akarja, hogy válj. Halleluja!
Ima:
Drága Atyám, köszönöm Igéd útbaigazítását. Igéd megfelelően vezet engem, amint elmélkedem rajta.
Megtartom és megvalósítom az Igéden alapuló elveket az életemben. Jó kapcsolatokat alakítok ki, és cselekedeteim mindig összhangban vannak Igéddel. Jézus nevében.Ámen.
(Zsoltárok 32:8)
Az ember szellemét vagy személyét három fontos tényező befolyásolja: elvek, kapcsolatok és cselekedetek. Ezek tartják ellenőrzésük alatt terveidet, céljaidat és törekvéseidet az életben.
Előszőr is az elvek erkölcsi szabályok, hiedelmek vagy feltevések, melyek az ellenőrzésük alatt tartják, befolyásolják és magyarázatot adnak az egyének vagy a társadalom magatartására.
Az elvek miatt működnek és történnek a dolgok úgy, ahogyan.
Mindig van egy alapelmélet az igazságról, egy ötlet, ami mindennek az alapját képezi. Az egyének, családok, és a társadalmak is rendelkezhetnek saját elvekkel, melyeket tudatosan vagy öntudatlanul létrehoztak maguknak. Ezek olyan elvek, amelyek bizonyos hiedelmek, ötletek vagy következtetések nyomán születnek az emberek elméjében. Vannak például bizonyos emberek, akik nem hisznek Istenben, és egy sajátos, személyes elv, gondolat, vagy elképzelés szerint élnek. Most nem firtatjuk, hogy az adott elképzelés jó-e vagy rossz, de a tény az, hogy az az elv uralja, ellenőrzi és befolyásolja az életüket.
A második tényező a kapcsolatok. Többféle kapcsolat létezik, beszélhetünk biológiai, földrajzi, érzelmi és szellemi kapcsolatról. Ezek a kapcsolatok valamit hozzáadnak az életedhez. A családod,
ahonnan származol, a szomszédaid, barátaid és kollégáid, a velük való mindennapos kapcsolatod valamilyen szinten mind befolyással van az életedre.
A barátaid – akik örömet vagy szomorúságot okoznak – hatással vannak az életedre. Majd ott vannak szellemi kapcsolataid: kapcsolatod Istennel, az ördöggel, a démonokkal, az angyalokkal, a keresztényekkel, és még az azokkal való kapcsolatod is, akik nem ismerik Istent. Mindezek bizonyos szellemi befolyást gyakorolnak az életedre, legyen szó akár pozitív, akár negatív befolyásról.
A harmadik: a cselekedeteid. Minden cselekedetnek vannak következményei, sokan azonban ezt nem ismerik föl. Tetteidnek nem csak a jelenben van jelentőségük, hanem – mivel tovagyűrűző hatásúak – hatással vannak életed további részére is. Mai tetteid már minden bizonnyal befolyásolták a holnapodat is, akár elhiszed, akár nem.
Vedd tudomásul ezt a három tényezőt, állítsd helyes irányba őket, és kovácsolj előnyt belőlük. Élj megfelelő elvek alapján, legyenek jó kapcsolataid, cselekedj helyesen, és válj mindazzá, akivé Isten akarja, hogy válj. Halleluja!
Ima:
Drága Atyám, köszönöm Igéd útbaigazítását. Igéd megfelelően vezet engem, amint elmélkedem rajta.
Megtartom és megvalósítom az Igéden alapuló elveket az életemben. Jó kapcsolatokat alakítok ki, és cselekedeteim mindig összhangban vannak Igéddel. Jézus nevében.Ámen.
Az én életem ma: BÖLCSESSÉG A MUNKAVÉGZÉSBEN
Növekedés a bölcsességben
„Betöltöttem őt Isten Lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez.” (Mózes II. könyve 31,3)
Nem kell a világ végére menned bölcsességért, mert Isten közel van. Ő arra vágyik, hogy közeledj feléje hit által, és nagy tetteket várj tőle. Arra vágyik, hogy értelmessé tegyen téged a földi és a lelki dolgokban egyaránt. Bölcsességet szeretne adni neked, ügyessé és körültekintővé kíván tenni.
„Betöltöttem őt Isten Lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez.” (Mózes II. könyve 31,3)
Nem kell a világ végére menned bölcsességért, mert Isten közel van. Ő arra vágyik, hogy közeledj feléje hit által, és nagy tetteket várj tőle. Arra vágyik, hogy értelmessé tegyen téged a földi és a lelki dolgokban egyaránt. Bölcsességet szeretne adni neked, ügyessé és körültekintővé kíván tenni.
Állítsd munkába képességeidet! Kérj bölcsességet Istentől, és megadja neked!
Mindazok, akik állandóan alárendelik akaratukat a Mindenható akaratának, hogy vezesse és tanítsa őket, ígérete szerint folyamatosan fejlődnek lelkiekben. Isten nem szab határt az olyan emberek előrehaladásának, akik „teljesek az Ő akaratának ismeretével”, s így teljesek bölcsességgel és értelemmel.
Azokat, akik Istent választják erősségüknek és felismerik saját gyengeségeiket, az Úr megajándékozza bölcsességével. Ha napról napra Istentől függünk és teljesítjük akaratát alázatossággal, teljes szívvel és feddhetetlenséggel, akkor ismereteink gyarapodnak és képességeink fejlődnek. Ha készséges engedelmesség által tiszteletet tanúsítunk Isten iránt és megbecsüljük ajándékait, Ő is tisztel és megbecsül bennünket.
Dániel élete nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten mindig kész meghallgatni bűnbánó gyermekeinek imáját. Ha teljes szívvel keressük Őt, válaszol a kéréseinkre.
Láthatjuk, honnan nyerte Dániel a bölcsességét és ügyességét. Ha mi is bölcsességet kérünk Istentől, akkor növekvő képességekkel és erővel áld meg bennünket a mennyből.
Mindazok, akik állandóan alárendelik akaratukat a Mindenható akaratának, hogy vezesse és tanítsa őket, ígérete szerint folyamatosan fejlődnek lelkiekben. Isten nem szab határt az olyan emberek előrehaladásának, akik „teljesek az Ő akaratának ismeretével”, s így teljesek bölcsességgel és értelemmel.
Azokat, akik Istent választják erősségüknek és felismerik saját gyengeségeiket, az Úr megajándékozza bölcsességével. Ha napról napra Istentől függünk és teljesítjük akaratát alázatossággal, teljes szívvel és feddhetetlenséggel, akkor ismereteink gyarapodnak és képességeink fejlődnek. Ha készséges engedelmesség által tiszteletet tanúsítunk Isten iránt és megbecsüljük ajándékait, Ő is tisztel és megbecsül bennünket.
Dániel élete nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten mindig kész meghallgatni bűnbánó gyermekeinek imáját. Ha teljes szívvel keressük Őt, válaszol a kéréseinkre.
Láthatjuk, honnan nyerte Dániel a bölcsességét és ügyességét. Ha mi is bölcsességet kérünk Istentől, akkor növekvő képességekkel és erővel áld meg bennünket a mennyből.
Köszöntünk Szent Szellem!- ERŐ A CSELEKVÉSHEZ
"Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten. Aki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is közölte velünk." (IThessz 4:7-8)
 Nagyon hasznos, ha jó tanácsot kapunk, és még hasznosabb, ha az erőt is elnyerjük a végrehajtáshoz. A kisgyermekeket naponta utasítások százaival bombázzák szüleik, de hogy miként tegyék meg azokat, arról általában már nem beszélnek. "Csak tedd, amit mondok!" - kiabál rá fiára a kimerült szülő. A követelmények sokasága miatt a gyermek gyakran arra a következtetésre jut, hogy eleve kudarcra van ítélve. "Képtelen vagyok arra, amit elvárnak tőlem, miért is próbálkozzak?"Az elterjedt nézettel éppen ellenkezőleg Isten nem támaszt rengeteg követelést gyermekeivel szemben. Nem parancsolgat nekik álló nap, hanem igazi szabadságot biztosít. Az utasításokat mindig összekapcsolja a Szentlélek felhatalmazó erejével. Minden, amire az Úr megkér, lehetőség, hogy működni láthassuk a Lélek hatalmát. Ahogy a híres mondás szól: "Isten minden parancsa: felhatalmazás."
"Elegem van ebből a gyülekezetből! - közölte az egyik testvér a lelkészével. - Mindig csak a szabályok és törvények!" A lelkész már többször hallott hasonló szavakat az utóbbi időben, és észrevette, hogy az Istentiszteletekre is egyre kevesebben járnak. "Mit rontottam el?" - tette fel a kérdést egy megújulási összejövetelen. Miután három napig imádkoztunk, meghallgatott más prédikátorokat is, és a Szentlélekkel telt légkörben tanulmányozta a Bibliát, a prédikátor bizonyságot tett arról, hogy az Úr megadta neki a választ.
"Már látom, hogy sokkal többet kell tanítanom az embereket a Lélek hatalmáról, és segítenem nekik, hogy ezt megtapasztalják saját életükben. Sokkal többet szeretnék beszélni Jézusról és az üdvbizonyosságról. Ezen a találkozón nekem is öröm költözött a szívembe, és ez olyan változást hozott bennem, hogy izgatottan várom, mit tesz Isten azért, hogy szolgálatomban is nagy fordulatot hozzon." Sem a lelkész, sem gyülekezete nem csalódott!
Imádság a mai napra
"Köszönöm, Uram, hogy tanácsokat adsz a szent élettel kapcsolatosan, hogy a Szentlélek hatalmában rejlő lehetőségeket megláthassam, és az meg is nyilvánulhasson életemben a Jézustól kapott erő által."
Garrie F. Williams írása alapján
|
Isten csodálatos kegyelme- NEM TARJA VISSZA A JÓT
''Mert nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ad az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek.'' -(Zsoltárok 84:12)
"Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?'' (Róm 8:32)
Ne felejtsük el értékelni azt a nagy áldozatot, amelyet Isten meghozott értünk. Soha nem jön el olyan idő, amikor közelebb kerülhetünk Isten kegyelmi ajándékainak elnyeréséhez. Krisztus az életét adta az emberekért, hogy megtudják, mennyire szereti őket. Nem kívánja senkinek a vesztét, hanem azt szeretné, hogy mindenki megtérésre jusson. Akik átadják neki az akaratukat, olyan életet élhetnek, mint Ő... Az igazság kardja csapott le rá, hogy az emberek szabadságot nyerhessenek. Meghalt, hogy élhessenek... Szilárdan ki kell állnunk Isten Igéjének elvei mellett, emlékezve arra, hogy Isten erőt ad minden új tapasztalathoz. Tartsuk fenn szüntelenül az igazságosság elveit az életünkben, hogy az Úr nevében erőről erőre juthassunk...
Őrizzük féltve a munkát, amelyet az Úr az Ő parancsolattartó népén keresztül végez, és amely kegyelmének hatalma által egyre erősebbé és hatékonyabbá válik az idő múlásával. Az ellenség el akarja homályosítani Isten gyermekeinek látását. Meg akarja gyengíteni hatékonyságukat, de ha a Szentlélek vezetése szerint fognak munkálkodni, az Úr ajtót fog nyitni előttük a régi romok újjáépítésére. Folyamatos növekedésben lesz részük, egészen addig, amikor majd az Úr nagy hatalommal és dicsőséggel leszáll a Mennyből, hogy a végső győzelem pecsétjét a hűségesekre helyezze. Isten látni szeretné a harmadik angyal üzenetének hathatós hirdetését. Ahogyan az Úr minden korban győzelemre vitte népét, korunkban is győzelmes beteljesedésre kívánja vinni az egyházával kapcsolatos céljait. A hivő szenteket egyesült előrehaladásra szólítja fel, miközben erőről erőre, hitből pedig fokozott bizonyosságra és bizalomra jutnak a mű igazságát és szentségét illetően.
Őrizzük féltve a munkát, amelyet az Úr az Ő parancsolattartó népén keresztül végez, és amely kegyelmének hatalma által egyre erősebbé és hatékonyabbá válik az idő múlásával. Az ellenség el akarja homályosítani Isten gyermekeinek látását. Meg akarja gyengíteni hatékonyságukat, de ha a Szentlélek vezetése szerint fognak munkálkodni, az Úr ajtót fog nyitni előttük a régi romok újjáépítésére. Folyamatos növekedésben lesz részük, egészen addig, amikor majd az Úr nagy hatalommal és dicsőséggel leszáll a Mennyből, hogy a végső győzelem pecsétjét a hűségesekre helyezze. Isten látni szeretné a harmadik angyal üzenetének hathatós hirdetését. Ahogyan az Úr minden korban győzelemre vitte népét, korunkban is győzelmes beteljesedésre kívánja vinni az egyházával kapcsolatos céljait. A hivő szenteket egyesült előrehaladásra szólítja fel, miközben erőről erőre, hitből pedig fokozott bizonyosságra és bizalomra jutnak a mű igazságát és szentségét illetően.
Reggeli dicséret- Hogyan tovább?
"Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és mondta neki: Íme meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!" -János evangéliuma 5,14.
Nem könnyű a rossz szokásainkkal felhagyni, legtöbbünknek még akkor sem, amikor már látjuk, tapasztaljuk, hogy tönkre teszik az életünket. Nem véletlenül figyelmeztette Jézus azt az embert, akit 38 évnyi szenvedése után szabadított meg a betegségéből...
A fájdalomból való szabadság öröme, és a visszaeséstől való félelem biztosan segít néhány napig új életet élni, de mi lesz akkor, amikor az újdonság varázsa elmúlik, a szenvedés emléke pedig elkezd halványulni? Mi védhet meg attól, hogy ismét a rossz beidegzéseket kövessük, s végül rosszabb helyzetbe jussunk?
Ha csupán félelemből nem teszünk valamit, az hosszabb távon nem lesz elég.
Ha csupán félelemből nem teszünk valamit, az hosszabb távon nem lesz elég.
Amire szükségünk van: új célok, megújult látásmód, új és jó szokások, és a naponta megújuló hála.
Gyógyuló alkoholbetegek körében találkoztam két gondolattal: Különbség van a "száraz" ember, és a "józanodó" ember között. Hogyha valaki csupán addig jut el, hogy nem iszik, de a "száraz" időszaka alatt nem változik a gondolkodása, nem alakít ki új szokásokat, nem tanulja meg másként kezelni a konfliktusait, akkor csak idő kérdése, mikor esik vissza. Ahhoz, hogy tartósan megszabaduljon valaki, megújult életvitelre van szüksége.
A másik gondolat pedig a következő: egyedül a hála az, amire nem lehet inni. Mind az öröm, mind a bánat kellő indokot biztosít az ivászatra. Amikor hálásak vagyunk, akkor a hála arra késztet, hogy ne éljünk vissza a kapott lehetőséggel, és új úton járjunk, felhagyva az életet pusztító szokásainkkal.
Nem csupán alkoholbetegek számára fontos a kérdés:
Száraz vagy csupán, vagy a józanodás útján jársz?
Ápolod-e a hálát a szívedben az élet és kegyelem ajándékáért?
Gyógyuló alkoholbetegek körében találkoztam két gondolattal: Különbség van a "száraz" ember, és a "józanodó" ember között. Hogyha valaki csupán addig jut el, hogy nem iszik, de a "száraz" időszaka alatt nem változik a gondolkodása, nem alakít ki új szokásokat, nem tanulja meg másként kezelni a konfliktusait, akkor csak idő kérdése, mikor esik vissza. Ahhoz, hogy tartósan megszabaduljon valaki, megújult életvitelre van szüksége.
A másik gondolat pedig a következő: egyedül a hála az, amire nem lehet inni. Mind az öröm, mind a bánat kellő indokot biztosít az ivászatra. Amikor hálásak vagyunk, akkor a hála arra késztet, hogy ne éljünk vissza a kapott lehetőséggel, és új úton járjunk, felhagyva az életet pusztító szokásainkkal.
Nem csupán alkoholbetegek számára fontos a kérdés:
Száraz vagy csupán, vagy a józanodás útján jársz?
Ápolod-e a hálát a szívedben az élet és kegyelem ajándékáért?
Hálává érlelődött-e a szabadulás öröme az életedben?
Legyen áldott a napod!
Legyen áldott a napod!
Napi Ige, Napi Gondolatok
Napi Ige:
Isten azonban telve van irgalommal, és nagyon szeret bennünket, ezért, amikor még szellemileg halottak voltunk a bűneink miatt, Krisztussal együtt új életre keltett. Bizony, Isten kegyelme mentett meg minket! (Efézeus 2:4-5)
Ésaiás 54:17
A mindennapi harcaidban Nem vagy egyedül! Az ördög folyamatosan azon van hogy elgáncsoljon, ő azt szeretné hogy egy lanyha, eltompult, kiégett keresztény legyél.
Az Igerész szerint Isten világosan kijelenti hogy egyetlen ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden gáncsoskodó, veled perlekedő embert Ő eltávolít az életedből.
Mindezt azonban csak akkor:
Ha mozdulsz, vívod a hit nemes és szép harcát!
Ha hirdeted a megbékélés Evangéliumát!
Ha taposod a hazugság atyja,amaz ősi kígyó (ördög) fejét!
Ne feledd a GYŐZELEM A TIÉD!
EZ A TE ÖRÖKSÉGED KRISZTUS JÉZUSBAN!
Ámen!
Isten azonban telve van irgalommal, és nagyon szeret bennünket, ezért, amikor még szellemileg halottak voltunk a bűneink miatt, Krisztussal együtt új életre keltett. Bizony, Isten kegyelme mentett meg minket! (Efézeus 2:4-5)
Napi Gondolat:
Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.
Ésaiás 54:17
A mindennapi harcaidban Nem vagy egyedül! Az ördög folyamatosan azon van hogy elgáncsoljon, ő azt szeretné hogy egy lanyha, eltompult, kiégett keresztény legyél.
Az Igerész szerint Isten világosan kijelenti hogy egyetlen ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden gáncsoskodó, veled perlekedő embert Ő eltávolít az életedből.
Mindezt azonban csak akkor:
Ha mozdulsz, vívod a hit nemes és szép harcát!
Ha hirdeted a megbékélés Evangéliumát!
Ha taposod a hazugság atyja,amaz ősi kígyó (ördög) fejét!
Ne feledd a GYŐZELEM A TIÉD!
EZ A TE ÖRÖKSÉGED KRISZTUS JÉZUSBAN!
Ámen!
2016. november 13., vasárnap
MAI IGE - Bob Gass írásaiból-Olvasd a Bibliát!
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsolt 119:105)
Arra a kérdésre, hogy melyik könyv volt legnagyobb hatással az életükre, a legtöbb ember azt válaszolja, hogy a Biblia. Mégis csak kevesebb mint 14%-uk olvassa minden nap.
Hogy lehet ez?
Íme néhány a legáltalánosabb kifogások közül:
1) „Nincs rá időm.” Valóban? Sok bibliai könyvet ki lehet olvasni 20-45 perc alatt, van néhány, melyre kevesebb mint 10 perc is elég. Ha egy nap egy fejezetet olvasol el, akkor ki tudod olvasni a Példabeszédek könyvét egy hónap alatt, Jakab levelére pedig csak 5 nap kell.
2) „Nem tudom, hol kezdjem.” Ha elkezded a Mózes első könyvét a teremtésnél, és onnan sorban haladsz tovább, az talán túl soknak tűnik, ezért oszd fel kisebb adagokra! Válassz egy evangéliumot, és olvasd el Jézus életét! Csak kezdd el valahol!
3) „Nem elég izgalmas.” A romantikus történeteket kedveled? Olvasd Ruth könyvét! Kalandra vágysz? Próbáld a Bírák könyvét vagy az Apostolok cselekedeteit! A költészet vonz? Fedezd fel Salamon költeményét, az Énekek énekét! A történelemtől a mindennapi életre vonatkozó hasznos tanácsokig – a Bibliában minden benne van.
4) „Nem elég az, hogy minden héten elmegyek a templomba?”
Billy Graham azt mondta:
„A Biblia térkép az élethez, és míg a lelkész megmutathatja, hogy melyik a legjobb választható útvonal, neked magadnak kell megtanulnod, hogyan navigálj az élet kanyarjaiban.”
5) „Kényelmetlenül érzem magam tőle”. Ha nem érted pontosan, hogy mit mond Isten szava, könnyen egyenlőség-jelet vonsz közé és korábbi negatív tapasztalataid vagy a másoktól korábban látott képmutató viselkedés közé, és kiöntöd a gyereket is a fürdővízzel. Kétségtelen, hogy a Biblia kemény igazságokkal is szembesít:
„…megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4:12).
Leellenőrzi, hogy mi jár a fejedben. De általa rájössz, hogy ki vagy, hogy mire hívattál el – és erőt is nyersz mindehhez!
Jób 1,1-4,21; Mt 22,23-33; Zsolt 24,1-10; Pb 7,24-25
Íme néhány a legáltalánosabb kifogások közül:
1) „Nincs rá időm.” Valóban? Sok bibliai könyvet ki lehet olvasni 20-45 perc alatt, van néhány, melyre kevesebb mint 10 perc is elég. Ha egy nap egy fejezetet olvasol el, akkor ki tudod olvasni a Példabeszédek könyvét egy hónap alatt, Jakab levelére pedig csak 5 nap kell.
2) „Nem tudom, hol kezdjem.” Ha elkezded a Mózes első könyvét a teremtésnél, és onnan sorban haladsz tovább, az talán túl soknak tűnik, ezért oszd fel kisebb adagokra! Válassz egy evangéliumot, és olvasd el Jézus életét! Csak kezdd el valahol!
3) „Nem elég izgalmas.” A romantikus történeteket kedveled? Olvasd Ruth könyvét! Kalandra vágysz? Próbáld a Bírák könyvét vagy az Apostolok cselekedeteit! A költészet vonz? Fedezd fel Salamon költeményét, az Énekek énekét! A történelemtől a mindennapi életre vonatkozó hasznos tanácsokig – a Bibliában minden benne van.
4) „Nem elég az, hogy minden héten elmegyek a templomba?”
Billy Graham azt mondta:
„A Biblia térkép az élethez, és míg a lelkész megmutathatja, hogy melyik a legjobb választható útvonal, neked magadnak kell megtanulnod, hogyan navigálj az élet kanyarjaiban.”
5) „Kényelmetlenül érzem magam tőle”. Ha nem érted pontosan, hogy mit mond Isten szava, könnyen egyenlőség-jelet vonsz közé és korábbi negatív tapasztalataid vagy a másoktól korábban látott képmutató viselkedés közé, és kiöntöd a gyereket is a fürdővízzel. Kétségtelen, hogy a Biblia kemény igazságokkal is szembesít:
„…megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4:12).
Leellenőrzi, hogy mi jár a fejedben. De általa rájössz, hogy ki vagy, hogy mire hívattál el – és erőt is nyersz mindehhez!
Jób 1,1-4,21; Mt 22,23-33; Zsolt 24,1-10; Pb 7,24-25
Kenneth Hagin : Minden területen!
Szeretettem, mindenek felett azért imádkozom, hogy gyarapodhassál és jó egészségben légy, mint ahogy a lelked is gyarapodik. — 3JÁNOS 2.
Maga az Úr tanított engem egyszer a pénzügyekkel kapcsolatos hitről sok évvel ezelőtt. Akkoriban a területen szolgáltam és éppen napok óta imádkoztam és böjtöltem súlyos anyagi helyzetemmel kapcsolatban. Az Úr szólt hozzám, és azt mondta:
— Az a te bajod, hogy nem gyakorlod, amit prédikálsz. Prédikálod a hitet, de nem gyakorlod. Tiltakoztam: — De Uram, hiszen azt teszem!
— Ó, te gyakorlod a hitet, amikor gyógyulásról van szó,
és ez dicséretes — mondta. — Használtad a hitedet az üdvösséggel, a Szent Szellem-keresztséggel és a gyógyulással kapcsolatban. De a hit mindenben ugyanaz. Ha gyógyulásra lenne szükséged, hittel megragadnád, és nyilvánosan bejelentenéd, hogy meggyógyultál. Ugyanezt kell tenned a pénzügyekkel kapcsolatban is. Megmondom, mit tegyél: először is soha ne imádkozz pénzért — azaz olyan értelemben ne,
ahogy eddig. Amire szükséged van, az a földön van. Én nem fogok pénzt hullatni a mennyből. Az hamisítvány lenne, és én nem vagyok pénzhamisító. Amire neked szükséged van, az ott van lent. Én teremtettem a földet és mindent, ami rajta van. Én azt nem az ördögnek és az övéinek teremtettem. Igényelj annyit, amennyire szükséged van. Egyszerűen csak mondd azt: „sátán, vedd le a kezedet a pénzemről.” Mert a sátán az, aki visszatartja tőled, nem én.
Megvallás: Jézus megváltott engem az ellenség kezéből. És Jézus nevében hatalmam van követelni azt, amiről Isten gondoskodott a számomra.
— Az a te bajod, hogy nem gyakorlod, amit prédikálsz. Prédikálod a hitet, de nem gyakorlod. Tiltakoztam: — De Uram, hiszen azt teszem!
— Ó, te gyakorlod a hitet, amikor gyógyulásról van szó,
és ez dicséretes — mondta. — Használtad a hitedet az üdvösséggel, a Szent Szellem-keresztséggel és a gyógyulással kapcsolatban. De a hit mindenben ugyanaz. Ha gyógyulásra lenne szükséged, hittel megragadnád, és nyilvánosan bejelentenéd, hogy meggyógyultál. Ugyanezt kell tenned a pénzügyekkel kapcsolatban is. Megmondom, mit tegyél: először is soha ne imádkozz pénzért — azaz olyan értelemben ne,
ahogy eddig. Amire szükséged van, az a földön van. Én nem fogok pénzt hullatni a mennyből. Az hamisítvány lenne, és én nem vagyok pénzhamisító. Amire neked szükséged van, az ott van lent. Én teremtettem a földet és mindent, ami rajta van. Én azt nem az ördögnek és az övéinek teremtettem. Igényelj annyit, amennyire szükséged van. Egyszerűen csak mondd azt: „sátán, vedd le a kezedet a pénzemről.” Mert a sátán az, aki visszatartja tőled, nem én.
Megvallás: Jézus megváltott engem az ellenség kezéből. És Jézus nevében hatalmam van követelni azt, amiről Isten gondoskodott a számomra.
Reinhard Boonke: Istennel járni
Egyiptom megrázásának. Mózes számára egy teljesen új időszak kezdődött. Isten szolgálata bevon minket Isten munkájába, amely – és valójában az egész Biblia erről szól - a szabadítás! Jézus azt mondta:
"Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." (János 5,17)
Csak Isten tud megszabadítani, de Ő ezt soha nem végzi egyedül.
Ezért a zsidók Egyiptomból való kiszabadítására kiválasztotta Mózest. A Bibliát továbbolvasva ugyanezt a mintát láthatjuk ismétlődni:
Isten kiválaszt embereket, hogy szándékának véghezvitelére használja őket. A világ üdvözítésének hatalmas munkája is Isten és az ember együtt munkálkodásából valósul meg.
Az Úr bevon minket ebbe a szolgálatba. Aki világokat, csillagokat és galaxisokat tart mozgásban hatalmas karjával a segítségünk nélkül, most mégis nekünk adja ezt a megbízást:
"Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek."
"Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." (János 5,17)
Csak Isten tud megszabadítani, de Ő ezt soha nem végzi egyedül.
Ezért a zsidók Egyiptomból való kiszabadítására kiválasztotta Mózest. A Bibliát továbbolvasva ugyanezt a mintát láthatjuk ismétlődni:
Isten kiválaszt embereket, hogy szándékának véghezvitelére használja őket. A világ üdvözítésének hatalmas munkája is Isten és az ember együtt munkálkodásából valósul meg.
Az Úr bevon minket ebbe a szolgálatba. Aki világokat, csillagokat és galaxisokat tart mozgásban hatalmas karjával a segítségünk nélkül, most mégis nekünk adja ezt a megbízást:
"Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek."
(Márk 16,15)
Nemcsak egymással működünk együtt, hanem Vele is. Micsoda kiváltság! Ámen!
Nemcsak egymással működünk együtt, hanem Vele is. Micsoda kiváltság! Ámen!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)