2016. november 28., hétfő

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Csak azt tegyük, amit Isten megáldhat

"Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra..." (5Móz 28,8)



Ha engedelmeskedünk az Úrnak, a mi Istenünknek, Ő megáldja mindazt, amit nekünk ad. A vagyon nem átok, ha megáldja az Úr. Ha az embernek több java lesz, mint amennyire szüksége van és elkezdi azokat raktározni, akkor a kapzsiság és a keményszívűség bűne könnyen eluralkodik rajta. Isten áldásával gazdagnak lenni egészen más. Ilyenkor a bölcsesség irányítja a takarékosságot, a nagylelkűség az adakozást, a hála Isten ügyének támogatására késztet, és Isten dicsérete édesíti meg az örömöt. Nagy kincs, ha Isten áldása van a pénztárcánkon és minden anyagi javunkon.

Milyen nagy kiváltságot ígérnek Igénk utolsó szavai: "minden vállalkozásodra" áldást bocsát. Nem akarjuk a kezünket rátenni olyan vállalkozásra, amire nem kérhetjük Isten áldását, és még kevésbé akarunk imádság és hit nélkül nekikezdeni dolgainknak. Mekkora előjoga a hívőnek, hogy minden dolgában az Úr segítségére számíthat. Egyesek szerint jó szerencsésnek lenni. Nos, az Úr áldása jóval többet ér, mint a szerencse. A nagy emberekkel való összeköttetés semmi ahhoz képest, mint amikor Isten támogat minket. Az Úr áldása végtelenül többet jelent, mint az emberi tudás, képesség és vagyon valamennyi gyümölcse.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

  Hit által tisztelte Istent Noé, amikor... háznépe megtartására bárkát épített, amely által kárhoztatta a világot.

     Zsid. 11,7

Noé hit általi engedelmessége három tekintetben is példaszerű.

A hit volt segítségére a nagy, nehéz türelemmunkában. Évtizedek fáradságával kellett a hatalmas bárkát felépítenie.

Vannak hitpróbák, amiken hamar átesik az ember, mint pl. Izsák feláldozása, vagy Gedeon harca a midiánitákkal.

Noé hitpróbája évtizedekig elhúzódott. Isten az embereknek 120 éves kegyelmi időt adott (l.Móz 6,3). S akkor előállt Noé, az emberek véleménye szerint ez a bolond ember, és az ország közepén, magas fekvésű helyen egy óriási hajót épített. Ha kérdezték, hogy miért csinálja, ő ezt válaszolta: "Isten nagy vízáradattal fogja elpusztítani az emberiséget". Egyik kinevette, a másik kicsúfolta. Noénak magának is támadhattak ilyen gondolatai: valóban Isten parancsolta neki a bárka építését? Akkor is gyötrő kísértések támadhatták meg, amikor már a bárka kész volt, de a közelgő vízözönnek még semmi jele nem mutatkozott. Noé azonban kitartott hitében és kiállta a próbát.

Noé hitpróbája bizonyságtétel is volt. Prédikátor volt, aki szavak nélkül, puszta létével és munkájával hatalmas, naponként új megtérésre hívó prédikációt tartott. Hit által kárhoztatta e világot.

Bárcsak lennének ilyen igehirdetőink, akik nem éles nyelvvel és ítélő szóval, hanem életükkel és magatartásukkal figyelmeztetnének másokat!

Noé cselekedete megmentő cselekedet is volt. Amikor az özönvíz ítéletideje elérkezett, övéi vele együtt bemehettek a bárkába.

Megőrzött hite és türelme ekkor nyerte el jutalmát.

S mi hogyan állunk meg az eljövendő ítélet idején?

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ ARATÁS IDEJE


A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 14,14-20
14 És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. 15 Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: "Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön."16 A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre; és learatták a földet. 17 Egy másik angyal is jött ki a mennyei templomból, akinél szintén éles sarló volt.18 Az oltártól pedig ismét egy angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűzön, és hatalmas hangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: "Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szemei". 19 Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába; 20 megtaposták a borsajtót a városon kívül, és a borsajtóból vér ömlött ki, amely a lovak zablájáig ért ezerhatszáz futamnyira. 



"És láttam: íme egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló."
(Jel 14,14)


Amikor azon az éjszakán, midőn elárulták, megkérdezték Jézust, hogy ő-e valóban a Krisztus, így válaszolt: "Te mondtad. Sőt azt mondom nektek, mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin". (Mt 26,64)
Zsidó bírái nagyon jól tudták, hogy miről beszél Jézus. Az ég felhőin lévő Emberfia az a valaki volt, aki Isten kezéből kapta az örökkévaló királyságot a Dán 7,14 szerint.
De azt már nem hitték el, hogy Jézus az, akinek Isten a kezébe adja majd a sarlót e világ emberi gabonaföldjeinek a learatására. Jézus nem hasonlított ahhoz a valakihez, akiről Dániel beszélt. Még ahhoz sem hasonlított, akiről Keresztelő János ezt mondta: "Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." (Mt 3,12)
De éppen ez volt a királyság titka és a Király titka. Jézus azt mondta, hogy először a királyságról szóló Igének kell elvettetnie, s majd csak azután lehet learatni a világ aratnivalóját. Először "kiment a magvető vetni". Először maga Jézus hullott magként a földbe, hogy termést hozzon. Isten kegyelméből és bölcsességéből következően Jézus első eljövetele a vetés idejét vezette be, ez azonban nem azt jelentette, hogy az aratás ideje nem jön el. Inkább afelől biztosított, hogy lesz aratás.
Ha még hirdettetik az evangélium, és az éter hullámain még száll a jó hír, míg olvasod ezeket, akkor még a vetés ideje van. A gyom és a gabona még együtt növekszik, amíg csak Istennek úgy tetszik, hogy betakarítja a gabonát és megégeti a gazt.
Jól tennénk, ha meggyőződnénk arról, hogy helyesen bánunk a királyságról szóló Igével, amelyiknek most folyik a vetése, mert a vetés ideje után jön az aratás ideje. Ráteheted (és rá kell tenned) az életedet arra, hogy az a valaki, aki most az aranykoronát viseli, türelmetlenül várja már, hogy learassa azt, amit vetett, és eltávolítsa a gazt a világból.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- A SZEGÉNYSÉG JÓTÉTEMÉNYE



   "...megigazulnak ingyen az Ő kegyelméből..." (Róm 3,24).


Isten kegyelmének evangéliuma az ember lelkében mélységes vágyódást, de ugyanolyan mély tiltakozást is ébreszt, mert az az üzenet, amit hoz, cseppet sem kellemes. Az emberben olyanfajta gőg van, amely mindig csak adni akar, de nehezére esik elfogadni. "Testemet a vértanúságra adom, egészen Istennek szentelem: bármit szívesen megteszek, csak ne alázz le a pokolra megérett bűnössel egy sorba és ne mondd, hogy csak annyit tehetek, hogy ajándékképpen elfogadom Jézus Krisztus szabadítását." Tudatára kell ébrednünk annak, hogy Istentől semmit sem tudunk sem megszerezni, sem elnyerni; vagy elfogadjuk ajándékként, vagy meg kell lennünk nélküle. A legnagyobb szellemi áldás az, ha tudjuk, hogy egészen nincstelenek vagyunk, és amíg ide el nem jutunk, Urunknak nincs hatalma felettünk. Nem tehet értünk semmit, ha azt gondoljuk, hogy elég a magunk erejéből élnünk. A nincstelenség kapuján léphetünk csak be az Ő királyságába. Amíg gazdagok vagyunk, amíg van valamink és a gőg és függetlenség útján járunk, addig Isten semmit sem tehet értünk. A Szent Szellemet csak akkor nyerjük el, amikor szellemileg kiéheztünk. Az isteni természet ajándékát a Szent Szellem hozza létre bennünk. Ő adja át nekünk Jézus megelevenítő életét, amely belénk helyezi az odafelvalót, és amint ez megtörténik, felemelkedünk abba a felülről való birodalomba, ahol Jézus él (Jn 3,5).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Mindent formálj imádsággá



   "Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen! "

(Jakab 5, 13)   


Az apostol azt akarja, hogy a keresztyén embernek minden lelkiállapota imádságban nyilvánuljon meg. Ha az ember imádkozásba menekül, nem kerül rossz hangulatba. Milyen könnyen panaszkodik, jajgat az ember a nehéz napokban! Sok arcra rá is vésődött, hogy mennyi keserűség és rosszkedv járta át már a szívét. Formáld imádsággá gondjaidat és panaszaidat, akkor eltűnik a szorongás, szíved felszabadul, s egyszerre hála és dicséret hangzik fel. A zsoltárokból látjuk, hogy a meghallgatás bizonyosságában elmondott imádság következményeként sokszor a legmélyebb nyomorúságot a legmélyebb hála és dicsőítés váltja fel.

Az imádság az az emelő, amely a legsúlyosabb terheket is félregördíti. Hasznos gyógyszer minden bajra. Ha jó kedved van, könnyen féktelenség fog el; de az imádkozó ember nem veszíti el egyensúlyát. Nem zuhan kétségbeesésbe, de nem lebeg mámorosan boldog érzésekben sem. A hívő keresztyén ember öröme tiszta és mély öröm, ami hálaadásban csendül ki. Lemérhetjük örömünket, hogy Istentől való-e, vagy bűnös öröm. Semmit sem ér az olyan öröm, amelyért nem tudunk szívből hálát adni az Úrnak; vagy magában véve már tisztátalan, vagy úgy elfoglalja szívünket, hogy Istennek nem maradt hely benne. Mindkettő elvetendő. "Akik örülnek, mintha nem örülnének" - írja Pál. Ide akkor jutunk el, ha örömünk hálaadásban száll Istenhez. Lehet zsoltárokat énekelni szívünkben is az Úrnak, a hétköznapok munkája közepette. "Énekeljetek és dicséretet mondjatok szívetekben az Úrnak" (Ef 5, 19). A szív éneklése persze együtthangzik a szájjal. Sokszor azonban csak a szájunk énekel, a szívünk mit sem tud róla. Örömünkben Istennek adjunk hálát! Ha a szenvedés hullámai elérnének is, ha nyomorúság és gondok nagy, sötét viharrá tornyosultak is, "te Uram, a magasságban, még nagyobb vagy" (Zsolt 92, 2; 93, 4).

Mindig Istent dicsőítve, hálásan imádva - csodálatos erőt kapunk. Boldog vagy ma? Szálljon fel hálaéneked a menny felé! De ha valami lesújt, gondolj arra, hogy Isten nagyobb a te nyomorúságodnál, gondjaidnál, amik gyötörnek és adj hálát neki ezért! Megtapasztalod majd, hogy a magasságos Isten nevét dicsőíteni, neki hálát adni, jó dolog. Ez az út az új és nagyobb áldások felé.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Mit kérsz Jézustól?

"Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: „Mester, hogy újra lássak!" (Mk 10,51)



Bartimeus ott áll Jézus előtt, és egyelőre nem történik semmi. Azaz mégis: Jézus beszélgetni kezd vele. És ez igen jelentős dolog volt. Egy ilyen emberrel, aki ennyire a társadalom peremére került, egy országos hírű rabbi külön beszélget. Jézus nem tett különbséget ember és ember között.

Jézus kérdése nyilván vizsgáztatja Bartimeus hitét: kinek tartja őt valóban, mire tartja képesnek? De ennél fontosabb, hogy ezzel a kérdéssel kinyitja előtte Isten gazdagságának az ajtaját: bármit kívánhat.

És kitűnik ebből a kérdésből az is, hogy itt Jézusnak kell tennie valamit. Bartimeus semmit sem tehet magáért - mint ahogyan mi sem tehetünk semmit az üdvösségünkért. De nem is kell erőlködni. Hiszen nem Bartimeus kereste fel Jézust, ő jött oda, ahol a vak koldult. Nem Bartimeus találta ki, hogy Jézushoz kellene fordulnia, ő csak hallott a Megváltó tetteiről, és eközben született hit a szívében. És az említett akadályokon sem magától lépett át, Isten szeretete vonzotta őt.

És most mit kíván Jézustól? Kérhetne egy kicsit több adományt, mint amennyit az emberek adni szoktak. Ő azonban nem komfortosabb vakságot kér, hanem látást. Nem tüneti kezelést, mint mi gyakran, hanem nyomorúsága okának a megszüntetését.

Lelki kérdésekben ne legyünk kis igényűek! Az egész életünk gyökeresen megromlott, Isten azt gyökeresen (radikálisan) újjá akarja és tudja teremteni. Ne érjük be annyival, hogy pénzt, egészséget és sikert többet adjál, Uram, hanem jussunk el ide: „Csak te kellesz, én Uram, benned mindent meglelek". Mert Isten mindent nekünk akar ajándékozni, de mivel legfőbb ajándéka Jézus, ezt csak vele együtt kaphatjuk meg (Róm 8,32). Keressük hát mindenekelőtt Isten királyi uralmát, és ez után minden megadatik nekünk (Mt 6,33).

Napi áhítat-Ingyenes életvíz

Hét témája: Minden ingyen! 

Olvasmány: Jel 22,16–21                

Várod-e már?
Várod-e még?
Várod-e most?

„Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag”. A Lélek és a menyasszony így szól: „Jöjj!” Aki csak hallja, az is mondja: „Jöjj!” Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: „Bizony, hamar eljövök”. Ámen. Jöjj, Uram Jézus! Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.”
Magyarázat

Milyen könnyen csóváljuk majd a fejünket néhány hét múlva: „Ej, ezek a zsidók, hogy várták a Messiást, ha föl se ismerték, amikor megszületett? Bezzeg mi rögtön ráismertünk!” Ha valamiféle időtükörben ők láthatnának minket ma, hasonló rosszallással mondhatnák: „Ej, ezek a keresztények, még kétezer év se telt el azóta, hogy Jézus megígérte, visszajön értük, és már beleuntak a várakozásba. Bezzeg mi hány ezer évig vártuk első eljövetelét!” Most is biztos van mire várakozni. Van, aki a karácsonyt várja, vagy hogy megélje 2017-et, netán az unokája menyegzőjét. Hol van ebben a sorban a „fényes hajnalcsillag” várása? Mert azért ott van, ugye? Tudom-e azt mondani, hogy „Jöjj!”, készen vagyok, nincs más, ami fontosabb? Ha a napokban fölfedeznék az „életvizet”, ami meghosszabbítja földi éveinket, áldoznál-e rá, hogy a tiéd lehessen? Sok ilyen-olyan „életvíz” van forgalomban, étrend-kiegészítő, csodaszer stb. Áldozunk a valódi életvízre annyit, mint a földi életünket hosszabbító ígéretekre? Ugyan nincs olyan kincsünk, ami ellenértéke lehetne. De csak akkor értjük igazi értékét, ha örömmel engednénk kihullani mindent a kezünkből érte. Mint a menyasszony, amint Vőlegénye hívja.
(Szommer Hajnalka)

Reggeli dicséret- Ha arcul ütnek...

"Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is."  Máté evangéliuma 5.38-39.

Te hogyan reagálsz, amikor valaki megbánt? Lehet, hogy nem szó szerint kaptál pofont, csupán szavakkal gázoltak a lelkedbe, vagy valami más úton aláztak meg annyira, hogy azt gondolod: egy pofon kisebb fájdalmat okozott volna, és könnyebb lenne kiheverni... Mit érzel, mit szeretnél ilyenkor?

Az ösztönös reakciónk az önvédelem és a bosszúállás. Az már csupán a habitusunk (és helyzet) kérdése, hogy ez miben nyilvánul meg... Lehet, hogy hasonló (esetleg még nagyobb) durvasággal vágunk vissza, de lehet, hogy csupán az önsajnálatba menekülünk, és azon gondolkodunk: hogyan kerülhetnénk el a jövőben az ilyen helyzeteket...

Jézus azonban valami természetfelettit kér tőlünk: ne védjük meg magunkat, és ne álljunk bosszút önmagunkért. Hagyjuk meg a védelem és igazságszolgáltatás jogát Istennek, és szeressük azokat is, akik ellenségesen viselkednek velünk (vö. Lukács 6.27-36;Róma 12.17-21). Jézus azt kéri, hogy legyünk elkötelezve a szeretetre, azaz maradjunk nyitottak arra, hogy a másik javára legyünk, akár azon az áron is, hogy újra megbántanak bennünket...

"Csak az önszeretet rontja meg békénket. Amíg önző énünk él, mindig készek vagyunk minden bántalom és sérelem ellen védekezni. Ha azonban önző lényünk már halott, és életünk Krisztussal Istenben elrejtett élet, akkor a velünk szemben éreztetett lekicsinylés nem fáj többé. Süketek és vakok leszünk a gúnnyal és bántalommal szemben." (Ellen G. White: Gondolatok a hegyibeszédről, Advent Kiadó, Budapest, 1990, 21. o)

Amit Jézus kér, az több, mint amire magunktól képesek vagyunk, de ő nem csupán kéri, hanem természetfeletti segítséget is ígér hozzá (vö. Lukács 11.13, 2Péter 1.2-7)

Mennyire más lenne a bennünket körülvevő világ, ha következetesen elkötelezettek lennénk erre a természetfeletti szeretetre!

Legyen áldott a napod!
Szerző: Hiti

2016. november 27., vasárnap

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   Hit által vitetett fel Énók, hogy ne lásson halált. Mert mielőtt felvitetett, bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Isten előtt.

     Zsid. 11,5

Énók idejében az emberiség szándékosan a bűn és istenkáromlás széles útján járt. Nem engedték, hogy Isten Lelke intse őket. A világ megérett az özönvíz általi ítéletre. Énóknak egyedül, megvetetten, elhagyatottan és kiközösítve kellett útját járnia. A világban élt, de nem a világ szerint élt! A Szentírás ezt mondja róla: Istennel járt Énók.

Mikor mindenki letért az istenfélelem, a felebaráti szeretet és a jog útjáról, ő aszerint a zsinórmérték szerint élt, amit Tersteegen ezzel a mondással jelölt: "Csak Isten és az Ő szent tetszése".

Boldog az ilyen élet! Ezerféle vesződségtől távol marad, amelyben mások szenvednek. E világ kevély, önző, büszke embereinek életében egymást érik a bosszúságok. Énók Isten békességében élt. S ha olyan nehézség érte, amit egy ember sem kerülhetett ki, az Istennel való közösségben mindig áldott vigasztalást talált. A világ emberei, akiknek a lelkiismeretében az ő kegyes élete ítélet volt, kigúnyolták.

De az Istennel való közösség az imádkozásban kibeszélhetetlen örömöt adott neki. S a vége? Nem kellett megkóstolnia a halált.

Isten magához vette, mint Illést. Színről színre láthatta Isten dicsőségét.

Ha minket nem is úgy vesz magához Isten, mint Énókot, a hívő ember szívében hordozhatja azt, ami elveszi a halál keserűségét: Jézus Krisztus békességét és Isten irgalmasságát.

Legyen életünk vezérmondata, ami Énóknak és Tersteegennek volt: "Csak Isten és az Ő szent tetszése".

Varga László: Isten asztaláról

   "Hozzátartozói elindultak, hogy elfogják [Jézust], mivel azt mondták: magán kívül van... Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!...Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?... Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."

     Márk 3,21.32-35

Szegény Mária! Egyszerű iparosasszony létére, mint Isten kiválasztottja, emberfeletti feladatot kapott. Hittel és becsülettel teljesítette, de nem mindig sikerült. Tudta, hogy fia a Messiás, de ő is csak úgy tudta, mint a többiek, hogy hatalmas király lesz, népének ura és megmentője. Kezdetben még bízott benne. A kánai lakodalomban Ő biztatja: tegyen csodát, mutassa meg hatalmát! Jézusnak már ez sem tetszik, de megteszi a többiekért. De azután elindul, egy saruban, az országutakon, egyszerű emberekkel beszél, maga ellen haragítja a hatalmasokat, bűnösök és koldusok csőcseléke veszi körül. Így soha nem lesz király belőle! Elindultak, hogy elfogják, megértessék vele, mit kell tennie. Nem tudták, hányan fogják még később jóakarattal, okosan helyreigazítani Jézus naivnak, értelmetlennek gondolt tanítását! Jézus nagyon szereti a családját, de senkinek sem engedhet beleszólást a dolgaiba. Szörnyű lehetett Máriának meghallani kegyetlenül kemény szavát: Ki az én anyám? Aki Isten akaratát vállalja! De a végére magtanulta. Mi is meg kell, hogy tanuljuk: Ki Isten gyermeke? Aki okoskodás helyett engedelmesen vállalja az Ő szolgálatát.
Kegyelmes Istenem, szeretem igédet, törvényedet, mégis milyen gyakran jut eszembe a Bibliát olvasva, hogy ezt vagy azt a mondatot jobb lenne másképpen fogalmazni; hogy a törvényt lehetett volna alkalmasabbá tenni az emberek számára. Sokkal könnyebb lenne a Te gondolataidat formálni magunkéhoz, nem hitetlenségből, csak mert korhoz, megszokáshoz kötött gondolataink olyan messze vannak a Te örök érvényű, tökéletes tanításodtól. Ne engedd! Formálj akaratod szerint, hogy a világ is aszerint formálódjék, gyűlölködés, háború, nyomorúság nélküli Isten országává! Hozd el számunkra ezt az országot! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- MEGHALNI A VÉG ELŐTT


A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 11,17-27
17 Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. 18 Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, 19 ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. 21 Márta ekkor így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten." 23 Jézus ezt mondta neki: "Feltámad a testvéred!"24 Márta így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." 25 Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; 26 és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" 27Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba." 



"És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva."

(Jel 14,13)


A rossz költészet és a rossz vallás a halált szelíd és ártatlan dolognak mutatja be. Azt a látszatot keltik, hogy nagyszerű érzés az éj köpönyegébe beburkolózni, mert így alhatunk, anélkül, hogy fel kellene majd ébrednünk feladataink végzésére.
De az emberi becsületesség és a bibliai realizmus gyűlöli a halált. Nem számít hogy hány virágot és szóvirágot használunk, nem tudjuk eltitkolni annak iszonyatos voltát.
Ezért amikor az a hang ezt mondja: "Írd meg: boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva," akkor kijelentést kapunk. Valami olyat tanulunk meg, amit az újszövetségi prófécia külön kijelentése nélkül nem tudnánk.
Az első keresztyének nem azt tanították, hogy az embernek van egy halhatatlan lelke, meg egy, a sír számára teremtett teste, ahogy ezt sokan hiszik manapság. Ők egynek és oszthatatlannak tekintették az embert, és azon a véleményen voltak, hogy a halál ítélet a mi bűnös életünk felett. Mégis, hitték, hogy Krisztusban már megmenekültek abból a birodalomból, ahol a bűn és a halál mondja ki az utolsó szót. Így hát a halál olyan volt, mint amikor valaki meghajol a már megvert ellenség előtt, ahelyett, hogy részt venne az Úr győzelmében való részvétel lenne. És ha ebben a vonatkozásban nem így érzünk, akkor az élet- és halálszemléletünk nem hitelesen keresztyén. A halál előtt való meghódolás mindig olyan, mint amikor megengedjük egy idegennek, hogy elvigye azt, ami nem az övé, olyan, mint amikor feladjuk azt, amire már előbb igényt támasztottunk.
De most jön az az Ige, amelyet hitben kell elfogadnunk. A kijelentés így szól: "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg". "Boldogok a halottak?" Ez nevetségesen hangzik. Annak azonban, hogy "boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg", már van értelme. "Meghalni az Úrban" áldás "mostantól fogva". Ezentúl azokat, akik az Úrban halnak meg, azzal a teljes bizonyossággal temetjük el, hogy feltámadnak. Csak látszik, hogy a nem megfelelő gazdának hódoltak be. Ők az Úréi, mert az Úrban haltak meg. Nem léptek ki - és nem is léphetnek ki - Jézus hatalmi köréből.
A halál erős, de Jézus még erősebb. Ha egyszer Jézuséi vagyunk, ő nem ereszt el bennünket. Így hát van valami kellemes Isten gyermekeinek a halálában. De ez a kellemes nem a halálban, hanem Jézusban van.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI ERŐDET



   "...aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6,14).


Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belőlem önmagát figyelgető kegyeskedő, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsőleg mindig szabad volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt. Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevő és borivó ember. De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe. Meghamisítjuk az odaszentelődést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi erőnket felraktározzuk és későbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog. Isten Szent Szelleme sokak bűnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben. A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erőteljes szentsége. "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem külsőleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tőle. Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi erőd odaszentelésében feltartóztasson! Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli. Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van? Vagy a vele szembenálló szellemiség érdekeit viszi előre?

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- A szüntelen imádkozás




   "Szüntelen imádkozzatok! "

(1 Thess 5, 17)   


Istennel egy állandó kapcsolatra van lehetőségünk az imádkozás révén; amikor nemcsak szavakkal imádkozunk, de bensőnk állandóan őfelé irányul. "Régebben - írja Tersteegen - az imádkozáshoz mindig helyet, időt és magányt kértem. Most bárhol vagyok, szüntelen imádkozom, hiszen mindenhol vele vagyok."

A keresztyén ember mindent, ami éri, imádsággá formál. Minden nehéz feladat, helyzet, tanácstalanság, baj, szenvedés, terhek az Úr elé kényszerítik őt. Van olyan imádkozás, amikor elfordulva minden mástól, bizonyos időt csak ezzel töltünk el. De ennél fontosabb, hogy egész lényünk, minden cselekedetünk legyen áthatva imádsággal. Mit használ, ha van valamiféle gyér imádkozó életünk, de hétköznapjaink széles folyama mellette folyik el? "Nem imádkozhatok egész nap, nincs rá időm" - mondogatják. Aki így beszél, azt bizonyítja, hogy még nem ismerte meg az igazi imádság titkát. Hát csak szavakkal lehet imádkozni? Amikor feltekintünk az Úrra, titkon felsóhajtunk, felé óhajtozunk, az is lehet imádság. Aki mindig az Úrtól függ és semmit sem tesz nélküle, aki minden cselekedetével istentiszteletet végez és mindent az Ő dicsőségére tesz, a legkisebb dolgot is: evést, ivást vagy bármi mást, az szüntelen imádkozik. Az ilyennek az imádkozás nem olyan dolog, amit le kell bonyolítani, nem napszámos munka, nem szokás dolga, és nem is kötelesség, aminek eleget kell tenni és aztán örül az ember, ha elintézte. Isten embereinek az imádság szívügyük, belső szükségletük. Egyszerűen nem tudnak imádkozás nélkül élni. Időt szánnak rá, felkelnek korábban és ha az imádság Lelke hajtja őket, napközben is van rá idejük. Sokkal többet beszélünk, fecsegünk emberekkel, mint szükséges és hasznos. Ha ehelyett visszavonulnánk imádkozni, megerősödnénk és lelkileg megújulva térnénk vissza közéjük.

Az imádkozó ember csendes, és hallgatag. Aki sokat beszél Istennel, takarékoskodik a szavakkal és így súlya van annak, amit mond. Az ilyen embernek rendezett belső élete van. Aki elmulasztja az imádságot, az csapongó, felszínes ember lesz. Csak az imádkozó embernek van igazi belső élete. Aki nem megy be Isten szentélyébe, az belebonyolódik a külsőségekbe, kíváncsiskodik, mindenfelé nézeget, hallgatózik. Az imádkozó emberben mélység van és egész élete egyetlen középpont körül forog.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Minden utadban nyugalmat ad

"Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?" (2Móz 33,14)



Drága ígéret ez! - Uram, add, hogy a magamévá tudjam tenni!

Időnként el kell hagynunk lakóhelyünket, mert nincs itt maradandó városunk. Gyakran akkor kell elköltöznünk, amikor a leginkább otthon érezzük magunkat valahol. De van erre a bajra orvosság: maga az Úr jön velünk. Ő velünk van, bárhová visz utunk, velünk marad jótetszése, kegyelme, közössége, gondviselése és hatalma. Ez sokkal többet jelent, mint amit szavakkal ki lehetne fejezni: azt jelenti, hogy megvan mindenünk. Ha Isten jelen van életünkben, miénk a föld és a menny. Jöjj velem Uram, és parancsoljál velem, hogy arra menjek, amerre Te akarod.

Igehelyünk azt is ígéri, hogy így megtaláljuk a nyugalmat. Ez a nyugalmunk a teremtő, cselekvő és megőrző Istenben van. Jelenléte nyugalmat ad, még ha menetelünk, vagy éppen csatában vagyunk is. Nyugalom! Milyen áldott ez a szó! Élvezheti-e valaha ezt a halandó ember? Igen, mert ígéretünk van rá, tehát hittel elkérhetjük Istentől. A nyugalom a Vigasztalótól, a Békesség Fejedelmétől és mennybeli Atyánktól jön, aki maga is megnyugodott a teremtés hetedik napján minden munkájától. Istennel lenni nyugalmat jelent, a szó legigazibb értelmében.

Napi áhítat- Ingyenes szeretet

Hét témája: Minden ingyen!

Olvasmány: Hós 14,2–10                 
Ha sokba kerülne, megszereznéd. De ingyen van. Így már nem kell? Akkor nem vagy tisztában az értékével.

„Térj meg, Izráel, Istenedhez, az ÚRhoz, mert bűnöd miatt buktál el! Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az ÚRhoz, ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked! Asszíria nem segít meg minket, lóra sem ülünk többé. Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. Csak nálad talál irgalmat az árva. Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom. Harmat leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái. Ágai szétterülnek, ékes lesz, mint az olajfa, és illatos, mint a Libánon. Újra Isten oltalmában fognak élni, gabonát termesztenek, virágzanak, mint a szőlő, híresek lesznek, mint a libánoni bor. Efraimnak semmi köze többé a bálványokhoz. Én meghallgatom, és törődöm vele. Olyan vagyok, mint a zöldellő ciprus, tőlem kapod gyümölcsödet. Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az ÚR útjai, az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk.”

Magyarázat

Drága lélek, van-e a környezetedben valaki, akihez éppen most nem tudsz szeretettel fordulni? Mit kellene tennie, mondania, hogyan kellene viselkednie, hogy újra érezd felé szívedben a szeretetet? Mi lesz, ha nem történik meg részéről az, ami a haragodat, megbántottságodat feloldaná? Tanulj valamit ma Isten vallomásából! Ő nem az újjáébredő szeretetre várt, amit majd érez, és ami elég erőt és alapot ad neki ahhoz, hogy haragja elpárologjon. A haragot kell először múlt időbe tennie (elfordult róluk haragom), a szeretet csak úgy fog ébredni a jövőben (szívből szeretni fogom). Mond ez neked valamit a te esetedre? Nézd meg jól: a hűtlenség elhagyása se történt még meg Isten népénél, a harag megszűnését nem ez indította be. Csupán a döntés, amit Isten meghozott. Hogy mennyire érdemtelenül szavazott bizalmat az embernek, rajta kívül senki se tudja jobban. Meg tudnád ezt tenni? Nehéz. De könnyít rajtad, a másikon, a kapcsolatotokon, friss levegővel tölti meg a lelked. „Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti.” Ha rálépsz Isten egyenes útjára, terhektől szabadulsz. Ha tovább bukdácsolsz inkább, drágán fizethetsz érte (például a patikában). A szeretet ingyen gyógyít. Miért csak prédikálsz róla?
(Szommer Hajnalka)

Kenneth E. Hagin: Megvallás


Megvallás: 

Én meg vagyok váltva! Krisztusban van az én váltságom! Az Õ vére által van megváltásom, nem próbálom elnyerni; már az enyém. Az enyém, most! Jézus visszavásárolt engem. Jézus Krisztus kiszabadított engem a fogságból azzal, hogy kifizette értem a váltságdíjat — a saját életét adta értem!

Isten Igéje élõ, bennem él. Isten szól hozzám, kijelentést ad az Igéje által. Én úgy fogadom az Õ Igéjét, mintha maga az Úr Jézus Krisztus lenne itt személyesen és Õ szólna hozzám. És ennek alapján cselekszem is.

Reggeli dicséret- Köszönöm!

„Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott.”
Mózes ötödik könyve 8:10.



Sokat kérünk. Sokszor sokat. És már rohanunk is tovább legtöbbször. Kérünk gyermekünktől figyelmet, szófogadást, szedd össze a játékaidat, mosd meg a kezedet, ne nyúlj hozzá, várj egy kicsit... Kérünk a társunktól egy csókot, még öt percet, beszélgetést, szeretetet, vigyázz a kicsire, amíg főzök, elfogyott a kosztpénz... Kérünk a barátainktól segítséget, megértést, türelmet, hogy majd holnap felhívlak, vagy írok, esetleg majd meglátogatlak... Kérünk a munkatársainktól tanácsot, te ezt hogy tapasztaltad, segíst megjavítani a gépemet, nem megy rajta a passziánsz... Kérünk Istentől kegyelmet, megbocsátást, gyógyítást, tapasztalatot, erőt, hitet, anyagi javakat, csodát, csak most az egyszer utoljára...

És ennél sokkal kevesebbszer hagyja el a szánkat a köszönöm. Köszönöm, hogy mellettem vagy, köszönöm, hogy elmosogattál, köszönöm, hogy megnevettettél, köszönöm...

Ma legyen ez másként! Ma és mától fogva járjunk nyitott szemmel, és ne vegyünk mindent természetesnek! Köszönjük meg a kicsit és a nagyot, a jót, és azt is, amiről még nem tudjuk, mi lesz belőle. Tanuljunk együtt hálásnak lenni. Mindenért. Hálásnak lenni egymás iránt, és hálával fordulni Isten felé.

Ma reggel egy játékra hívlak, Kedves Olvasó! Gondold végig, mit adott neked Isten!
Sétálj a lakásodban, akár a bejárati ajtón túlra is mehetsz, és növelheted lépéseid számát a portádon kívül is. Sétálj, gondolkozz, asszociálj, és gyüjts! Gyüjts emlékeket, áldásokat, ajándékokat. Tornásztasd meg az agyadat, és tedd fel magadnak a kérdést, hogy milyen ajándék jut eszedbe először arról, amit éppen meglátsz. Egy könyvről, egy virágról, egy érdekes színűre festett kerítésről, egy levélről, amit a szél sodort utadba, és adj hálát érte Istennek!

Aztán vidd tovább a dolgot, gondolkozz azon, amit a társadtól, gyermekedtől, családodtól, barátaidtól kaptál. Mi jut eszedbe egy apró kavicsról, amit a pici kabát zsebe rejt? Miért lehetsz hálás az illetőnek ezzel kapcsolatban? Ha megvan a válasz, köszönd meg!

Ne engedd meg magadnak, hogy természetes áldásként gondolj mindarra a jóra, ami körülvesz, hanem adj hálát értük! Adj hálát Istennek, és adj hálát a körülötted élőknek! Ma és mától fogva minden nap járj nyitott szemmel, és gyakorold a hála művészetét!

„Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott.”
Mózes ötödik könyve 8:10

Sokat kérünk. Sokszor sokat. És már rohanunk is tovább legtöbbször. Kérünk gyermekünktől figyelmet, szófogadást, szedd össze a játékaidat, mosd meg a kezedet, ne nyúlj hozzá, várj egy kicsit... Kérünk a társunktól egy csókot, még öt percet, beszélgetést, szeretetet, vigyázz a kicsire, amíg főzök, elfogyott a kosztpénz... Kérünk a barátainktól segítséget, megértést, türelmet, hogy majd holnap felhívlak, vagy írok, esetleg majd meglátogatlak... Kérünk a munkatársainktól tanácsot, te ezt hogy tapasztaltad, segíst megjavítani a gépemet, nem megy rajta a passziánsz... Kérünk Istentől kegyelmet, megbocsátást, gyógyítást, tapasztalatot, erőt, hitet, anyagi javakat, csodát, csak most az egyszer utoljára...

És ennél sokkal kevesebbszer hagyja el a szánkat a köszönöm. Köszönöm, hogy mellettem vagy, köszönöm, hogy elmosogattál, köszönöm, hogy megnevettettél, köszönöm...

Ma legyen ez másként! Ma és mától fogva járjunk nyitott szemmel, és ne vegyünk mindnt természetesnek! Köszönjük meg a kicsit és a nagyot, a jót, és azt is, amiről még nem tudjuk, mi lesz belőle. Tanuljunk együtt hálásnak lenni. Mindenért. Hálásnak lenni egymás iránt, és hálával fordulni Isten felé.

Ma reggel egy játékra hívlak, Kedves Olvasó! Gondold végig, mit adott neked Isten! Sétálj a lakásodban, akár a bejárati ajtón túlra is mehetsz, és növelheted lépéseid számát a portádon kívül is. Sétálj, gondolkozz, asszociálj, és gyüjts! Gyüjts emlékeket, áldásokat, ajándékokat. Tornásztasd meg az agyadat, és tedd fel magadnak a kérdést, hogy milyen ajándék jut eszedbe először arról, amit éppen meglátsz. Egy könyvről, egy virágról, egy érdekes színűre festett kerítésről, egy levélről, amit a szél sodort utadba, és adj hálát érte Istennek!

Aztán vidd tovább a dolgot, gondolkozz azon, amit a társadtól, gyermekedtől, családodtól, barátaidtól kaptál. Mi jut eszedbe egy apró kavicsról, amit a pici kabát zsebe rejt? Miért lehetsz hálás az illetőnek ezzel kapcsolatban? Ha megvan a válasz, köszönd meg!

Ne engedd meg magadnak, hogy természetes áldásként gondolj mindarra a jóra, ami körülvesz, hanem adj hálát értük! Adj hálát Istennek, és adj hálát a körülötted élőknek! Ma és mától fogva minden nap járj nyitott szemmel, és gyakorold a hála művészetét!

Gyógyulási bizonyság


Az alábbi csoda-történet ékes bizonyítéka annak, hogy az anyák imája hogyan hatol fel a kegyelem királyi trónjához! Sőt, szövetségi ígéretünk alapján az Úr gondot visel szeretteinkről, egész háznépünkről is.


Az alábbi csoda-történet ékes bizonyítéka annak, hogy az anyák imája hogyan hatol fel a kegyelem királyi trónjához! Sőt, szövetségi ígéretünk alapján az Úr gondot visel szeretteinkről, egész háznépünkről is.

2002.05.31-én, 31 évesen motorbalesetet szenvedtem, három héten keresztül édesanyámnak azt mondták az orvosok, nem biztos hogy a fia megéli a reggelt.

Már a baleset pillanatában éberkómába estem.Több mint négy órás agyműtétem volt, és akkor édesanyám a legjobb orvoshoz fordult. Jézus krisztuson keresztül az Úrhoz, mint ahogy édesanyám szólítja az Atyát, minden pillanatban hozzá imádkozott és tudta, érezte minden rendben lesz.

Mikor azt mondták neki az orvosok, ha életben is maradok, nem fogok tudni járni és beszélni, de anyukám tudta, hogy olyan leszek mint régen. Négy és fél hónap múlva felébredtem a kómából. Édesanyám pont ott volt, rámnézett és megkérdezte: tudod,ki vagyok én? Csak bólogatni tudtam, de azért ő magára mutatva mondta könnyes szemmel: én vagyok az anyukád!

Nyolc hónapig voltam kórházban, ezalatt újra tanultam járni és beszélni. Az anyukám erős hite az Úr - ahogy ő mondja: Jézus Krisztus - által meggyógyított engem. Azóta megtértem és most már én is elhiszem, hogy Istennek terve van az életemmel.

Forrás: http://www.mindenlehetseges.shp.hu/

2016. november 26., szombat

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   Ábel hite által még holta után is beszél.

     Zsid. 11,4

Ha a Zsid. 11. első hithősét, Ábelt, Ádám fiát nézzük, elsősorban is azt látjuk, hogy életében nagy nehézségek voltak. Naponként együtt kellett élnie Káinnal, sötét, gyűlölködő, gonosz testvérével, akinek "cselekedetei gonoszak voltak" (Jn 3,12). Ábel azonban úgy élt mellette, mint igaz.

Mondhatná valaki, mindenütt lehet kegyesen élni, csak a gonosz Kain mellett nem! Ő akkor is sötéten nézett, ha barátságosan közeledtek hozzá. Akármilyen elővigyázatosak voltak is körülötte, ő gyűlölködő maradt. Nem változott meg soha.

Honnan vett Ábel erőt ennek a nehézségnek a legyőzésére? Az Ige ezt mondja: "hit által nyert bizonyságot afelől, hogy ő igaz". "Isten bizonyságot tett az ő áldozati ajándékairól." Isten kegyelmes tekintete volt Ábel erőforrása.

Ha a világ Káinokkal volna is tele, egy Ábel akkor is békességben élhetne köztük, ha az Úr kegyelmesen tekintene rá. Istennek ezt a kegyelmes tekintetét mi a kereszt alatt nyerhetjük el, hit által.

Ott fakad erőforrásunk.

Ábel nagy áldást hagyott hátra. Korán meghalt rettenetes halállal.

Saját testvére ölte meg. Azonban fénylő áldásnyomot hagyott hátra: "Hit által még holta után is beszél".

Egyetlen szót sem ismerünk, amit Ábel mondott volna, de alázatban és igazságban való élete az istentelen testvére mellett minden szónál hangosabban beszél. Évezredeken is áthallatszik szava.

Nem az a legjobb szónok, akinek legszebben cseng a szava, hanem akinek élete és példája prédikál.

Isten adja nekünk Ábel hitét, amely minden nehézségen áthatol, és maradandó áldást hagy maga után!

Varga László: Isten asztaláról

  "Van-e olyan vak, mint az én szolgám, és olyan süket, mint követem, akit küldök? Van-e olyan vak, mint az én megbízottam, olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem ügyeltél rá, nyitva volt a füled, mégsem hallottál... Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására. Ezért ontotta rá heves haragját és a háború tombolását."

     Ézsaiás 42,19-25

Nem szívesen, de az ige alapján kénytelenek vagyunk szembenézni az egyház nyomorúságaival is. Az egyház, mint szervezet, személy szerint annak vezetői felelősek az egész nép hitéért és életéért. Elsősorban a tiszta igehirdetésért. Az emberek magatartását meggyőződésük, hitük irányítja. Ha az egyház bizonytalanul hirdeti az igét, az egész nép hite, ennek alapján magatartása is bizonytalanná válik. Sajnos, ma sem a társadalom, sem maguk a lelkipásztorok zöme nem éli át ezt a hatalmas felelősséget. Benne élünk a legsúlyosabb lelki és közösségi káoszban. Nincs irányító vezéreszme egész Európában. A múlt század nagy ideológiái csődöt mondtak. Egyedül a keresztyén hit maradt, de a többivel együtt az is elvesztette hitelét és átütő erejét. Mintha valóban vakok és süketek lennének vezetőink, belemerülnek a káoszba, nem látják és nem hallják, hogy a lelkek segélykérése nekik szól, nem érzékelik, hogy a szájukba adott igének mekkora ereje és fontossága van. A hívők és keresők kell, hogy ráébresszék őket feladatuk fontosságára.
Uram, Istenem, mit tehetnénk az egyházért, hogy rásegítsük a tanult, szépen beszélő igehirdetőket arra, hogy ők maguk komolyabban vegyék életfontosságú feladatukat, és azt, amit hirdetnek? Nem elég az ő tudásuk, se a kívánságunk, egyedül Lelked képes arra, hogy felébressze félálomban szendergő egyházunkat. Ébreszd fel újra, amint a reformáció idején és máskor is tetted, és erőt adtál vele a legszörnyűbb idők túléléséhez. Gyerekeink jövőjéért aggódunk, mert nélküled nem fognak közösséget, eszményt, erőt találni a cselekvéshez. Könyörülj rajtunk, az ige hirdetőin és egész egyházunkon! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A VÉG KEZDETE


A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 14,6-12
És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; és hatalmas hangon így szólt: "Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!"Egy második angyal követte őt, aki így szólt: "Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet". 9Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: "Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére,10 az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; 11gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és az ő képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. 12 Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét". 



"És láttam hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek." (Jel 14,6)



Az evangélium prédikálása a vég kezdete. Most hát a követek (angyalok) repülése megkezdődött. Minden népnek, törzsnek, nyelvnek és nemzetnek meg kell hallania, hogy a vég megkezdődött, minthogy az örök evangélium hirdettetik.
Most az üzenet eljut mindenkihez, aki a földön lakik. Isten, aki előzőleg Ábrahám, Izsák és Jákób fiaihoz szólt, most Krisztusban kinyújtja a kezét minden ember és az egész világ után. Az egész földet vissza akarja szerezni magának, azt akarja, hogy minden ember az ő országában legyen. "Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert az ország közel van."
Az egyház az evangélium gyümölcse. Maga az egyház a vég kezdete. Pünkösd óta mi az utolsó napokat éljük. Már semmiféle lényegesen új esemény nem várható. Természetesen a történelem folyik tovább: még vannak szép idők, nehéz idők és szörnyű idők. Szigorúan véve azonban, a Golgotán minden beteljesedett. Mióta a feltámadás és az örök evangélium hirdettetik, az új világ megkezdődött. A vég kezdete eljött. Féljétek Istent, és adjatok neki dicsőséget!
Isten népe azért van a világban, hogy mondja hangosan, és fejtse ki világosan, hogy a vég már csak egy karnyújtásnyira van, s hogy Isten országa eljött és jön. Hogy néhány évszázaddal több vagy kevesebb van még hátra, ennek nincs jelentősége, ha a helyzetet Isten bölcsessége alapján mérlegeljük. A döntést meghozták.
A vég közel van. És ezt mi nem komor hangon mondjuk. Az ilyesmi a vallásgyakorlat félremagyarázása és a hitetlenség félreértése. Amikor azt mondjuk, hogy a vég közel van, nem a halált hirdetjük. A halál végét hirdetjük.
Azt a jó hírt hirdetjük, hogy a vég közel van, mivel látjuk egy új kor hajnalhasadását. Vége lesz a fájdalomnak. Vége lesz a bűnnek. Az evangéliumban kapjuk erre a teljes bizonyosságot.
Hála Istennek! A vég közel van.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-SZELLEMI ERŐNK ÖSSZPONTOSÍTÁSA

SZELLEMI ERŐNK ÖSSZPONTOSÍTÁSA

   "...csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében..." (Gal 6,14).


Ha Isten erejét, azaz Jézus feltámadott életét kívánnád megismerni halandó testedben, akkor mélyen bele kell gondolnod Isten tragédiájába. Hagyd abba, hogy saját érdekedben felkutasd szellemi életed jelenségeit, mindentől szabadon mélyedj el szellemben Isten tragédiájába és azonnal ott lesz benned Isten ereje! "Térj vissza hozzám" (Ézs 45,22), figyelj a valóságos forrásra, akkor majd Isten ereje ott lesz benned. Elveszítjük az erőt, ha nem helyes irányba figyelünk. A kereszt hatalmából van üdvösségünk, megszentelődésünk és gyógyulásunk, de ezek közül egyiket sem kell hirdetnünk, csak Jézus Krisztust, a megfeszítettet. Jézus - ha Őt hirdetjük - maga elvégzi munkáját. Összpontosíts az isteni középpontra igehirdetésedben, akkor hallgatóid nem lesznek többé ugyanazok, még ha nem ügyeltek is rád. Ha a magamét mondom, az nem jelent neked többet, mint ha te is a magadét mondod nekem. De ha Isten igazságáról beszélek, később rád talál és velem is ez történt. A szellemi erő nagy középpontjára, a keresztre kell összpontosítanunk magunkat, hogy bekapcsolódjunk ebbe a központba, melyben minden hatalom egyesül, és akkor felszabadul számunkra az erő. Vannak olyan megszentelődési mozgalmak és szellemi élményeket hajhászó összejövetelek, ahol nem Krisztus keresztje áll a figyelem középpontjában, hanem a kereszt hatásai. Ma élesen bírálják a gyülekezetek erőtlenségét, és ez a bírálat jogos. De gyengeségünk egyik oka, hogy nem a szellemi erőre összpontosítjuk a figyelmünket. Nem tudunk eléggé behatolni a Golgota tragédiájába és a megváltás jelentőségébe.

Isten műhelyében- Megszólítás az imádságban




   "Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben! "

(Máté 6, 9)   


Jézus mintaimádságként ajándékozta nekünk a Miatyánkot. De nem azért, hogy csak gépiesen utánamondjuk. Nem forma az, amihez oda akarja kötni tanítványait; lényege nem az ismételgetésben van, hanem abban, hogy magunkévá tesszük tanításait. Mennyire visszaélnek ezzel a csodálatos imádsággal, mintha varázsszöveg volna! Miért? Mert mindenki ismeri ugyan, de kevesen értik meg. A megszólítás arra tanít, hogy ne kéréssel kezdjünk mindjárt. Elsősorban Isten jelenlétébe kell kerüljünk általa; úgy lássuk Őt, amilyen a valóságban. Ne álljunk oda, mint országúti vándorok, poros csizmával a király elé. Dávid többször hosszabb ideig hallgatagon ült az Úr előtt, mielőtt hangosan megszólalt volna. "A beszéd az ideigvalóság ajándéka, a hallgatás az örökkévalóság felé mutat" - mondta egyszer valaki. Atyának nevezhetem Őt, többé nem mint homályos kép áll előttem, arcát Jézusban leleplezte, belelátok a szívébe.

Ez a megszólítás lelkiismeretedet fontos kérdések elé állítja: Eltűnt-e már a közted és Isten között levő válaszfal? Megkegyelmezett gyermeke vagy-e? Odavittél-e minden bűnt, ami ismét közéd és Isten közé furakodott, hogy elválasszon tőle? Megtisztultál-e újra Jézus vérében? Gyermeki engedelmességben jársz-e? Atyának nevezed Őt, de engeded, hogy megfegyelmezzen? Isten Lelke vezet-e dolgaidban? Földhözragadt gondolkodásoddal, világszereteteddel nem állsz-e szemben vele? (Róma 8, 7; Jak 4, 4). De az "Atya" név bátorítás is a csüggedő, kishitű gyermekeinek. Megváltójukra való tekintettel minden hiányosságuk és bűnük ellenére bátran állhatnak Isten elé.

"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben" - ez Isten fenséges voltát fejezi ki. Mindenütt jelen van, mindent tud és mindenre van hatalma (Zsolt 33, 13; 115, 3). Nála semmi sem lehetetlen. A világmindenséget kormányzó Isten ne tudna vezetni és irányítani téged legkisebb dolgaidbán is? Aki minden teremtményt megtart, csak téged ne tudna átsegíteni a veszélyeken? A legnagyobbnak tartsd Őt, és nagy dolgokat várj tőle! Ami gyermekeinek üdvösségére van, azt Ő megakarja adni, mert Atyjuk, és meg tudja adni, mert a mennyben van. A magasságos Istenre gondolva szent tisztelet és félelem kell hogy ébredjen szívünkben. Az igazi imádkozóban együtt van mindkettő: bensőséges szeretet és mély istenfélelem.

Napi áhítat- Ingyenes békesség

Hét témája: Minden ingyen!

Olvasmány: 2Kor 5,18–21.                    

A barikádok mögött csak várni lehet. Megpihenni nem. Isten békéje kihoz a barikád mögül.

„Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”
Magyarázat

Azt mondják, a békének ára van. De hát mi az ára? Hiszen ajándékként éljük meg, ha békés az otthonunk, a lakókörnyezetünk, a gyülekezetünk, a munkahelyünk, az országunk. A békét egymásnak ajándékozzuk, és örömmel fogadjuk. Isten adta, kívánta, földön jártakor még így is köszönt az embereknek. Hol itt az ár? Ára a fegyverszünetnek van, ami nem azonos a békével. A harcnélküliség egy családban, gyülekezetben, munkahelyen stb. valóban sokba kerülhet, mert önzésünk fékentartásához iszonyú erőket kell megmozgatnunk. Az isteni béke kiárad, míg az emberi fegyverszünet állandó készenléttel tartható csak fenn. Épp ezért a békéltetés, béketeremtés szolgálata, munkája csupán törékeny látszateredményt, elfojtást vagy lefojtást képes csak elérni, ha a felek legelőször is nem élnek békességben Istennel. Ővele pedig csak úgy lehet békében élni, ha nem hisszük, hogy a mi oldalunkon áll. Ő független, viszálykodásainkban nem ad igazat nekünk. Konfliktusainkban azt várja, hogy krisztusi jellem fejlődjön ki bennünk, hogy törekedjünk a békességre, nem az elvtelenségre, hanem a kárelszenvedő (1Kor 6,7) megnyugvásra őbenne, átélve az ő mindent meghaladó belső békességét. Ez a béke harcba kerül. De csak önmagunkat kell legyőznünk érte.
(Szommer Hajnalka)

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor- A Szentírás megértése

Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat (Lukács 24:45)

Sokan olvassák a Bibliát, azonban nem értik meg üzenetét. A Szentírás Isten beszédét tartalmazza. Istenről való bizonyság, hogy miket mondott Ő, miket mondtak az emberek, miket
mondtak a démonok, miket mondtak az angyalok, és miket mondott Jézus. Mindezt értenünk kell, hogy mikor ki beszél, és mit vonnak maguk után a szavaik és írásaik. A Biblia Isten bizonysága az emberiség, a szellemek és a világ eredetéről, életéről és rendeltetéséről.

Például az Újszövetségben a korai egyházat tanulmányozva fontos meglátnunk azt a fejlődési ívet, melyen a korai egyház keresztülment. A tanítványok nem tudtak mindent azonnal. Az
Apostolok Cselekedetei első tizenöt fejezetének tanulmányozása során látni fogod, hogy az egyház abban az időben igazán nem is hitte, hogy Krisztusban lehetnek nem zsidó származásúak is.
A tizenötödik fejezeben olvashatjuk, hogy volt egy komoly vitájuk, és Péternek el kellett ezt magyaráznia a többieknek, míg Jakab Igeversekkel támasztotta alá Péter mondaniválóját (Apcsel 15:6-29).

Ezért amikor a Bibliádat tanulmányozod, meg kell értened az adott időben élő emberek és írók gondolkodásmódját és kultúráját. Jézus néhány tanítása például a Máté, Márk, Lukács és János
evangéliumában nem az új teremtésnek szól. Néhány tanítás nem a keresztényeket szólítja meg, hanem leírja az embereknek, hogy az alapján éljenek. A zsidókhoz íródott, és nem azokhoz, akik örök életet nyertek. Egy alkalommal Jézus ezt mondta tanítványainak: “…Hogy van (hogy lehet az), hogy nincsen hitetek?” (Márk 4:40).
Amikor ezt olvasod, nem értelmezheted így: “Óh, biztosan azért nem működnek dolgok az életemben, mert nincs hitem.” Ez rossz feltételezésen alapulna, mert nincs olyan keresztény, akinek ne lenne hite. A Bibliában ezt olvashatjuk: “…Isten adta kinek-kinek
a hit mértékét” (Róma 12:3). “…Isen adta minden embernek a hit mértékét” (KJV). Megtörténhetett, hogy nem volt hitük azoknak, akik az Ószövetség ideje alatt éltek, mivel nem voltak újjászületve. Akik a Törvény alatt éltek, azok érzékeik szerint jártak, a hit azonban nem az érzelmek szerint működik, hanem Szellem szerint. Krisztusban mindanyian megkaptuk a hit mértékét.

Tanulmányozd az Írásokat szellemi megértéssel, és mélyebb betekintést nyersz Isten tervébe az egyházról, saját magadról és a világról a múltban, a jelenben és a jövőben.

Ima
Drága Atyám, köszönöm, hogy biztosítod számomra az Írások megértését, és bölccsé teszel a megváltásra hit által Jézus Krisztusban. Kiváltság számomra, hogy a kegyelmedből képessé
tettél a Királyság titkainak megértésére. Köszönöm, drága
Szent Szellem, hogy mindenre megtanítasz. Jézus nevében.
Ámen.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Érdemes szomorkodni?

"...szomorúságotok örömre változik" (Jn 16,20)



A tanítványok rendkívüli szomorúságának az oka az Úr halála volt. Ez a szomorúság örömre fordult, amikor Jézus Krisztus halottaiból feltámadt és megjelent közöttük. Ugyanígy kell, hogy örömre változzék ma is a hívők minden szomorúsága, még a legkeservesebbek is, amelyek pedig úgy látszanak, mintha mindörökké a keserűség forrásává kellene lenniük az életünkben.

Minél nagyobb valahol a szomorúság, annál több lehet ott az öröm. Ha egy halom fájdalmam van, az Úr hatalma egy nagy hegynyi örömre fordítja azt. Minél keservesebb a baj, annál édesebb az Úr vigasztalása: ha az inga magasra lendül jobbra, ugyanolyan magasra fog kilendülni balra is. A fájdalmakat a velük kapcsolatban megtapasztalt örömök teszik emlékezetessé, és ha szembeállítjuk egyiket a másikkal, az öröm gyémántjai kiragyognak a fekete háttérből.

Jöjj, én lelkem, örvendezzél. Még egy kis idő, és olyan boldog leszek, amilyen komor most vagyok. Az Úr Jézus azt ígéri. hogy a mennyei "gyógyszer" örömre fogja változtatni szomorúságomat. Nem tudom, hogyan lesz ez lehetséges, de hiszek benne, és már előre énekelek boldog reménységben. A szellem szomorúsága nem tart sokáig. Nemsokára ott leszek az örvendezők között, velük együtt dicsérem az Urat szüntelen, és irgalmáról énekelek, mert megszabadított a nagy megpróbáltatásokból.