Joyce Meyer: ÚJÍTSD MEG AZ ÉLETED A SZAVAIDDAL!

A szavaknak nagy hatalmuk van, és emiatt neked is sokkal nagyobb hatalmad van, mint gondolnád. Nagyon befolyásos személy vagy. Nem kell főnöknek lenned, nem kell, hogy ilyen-olyan doktori címed vagy titulusod legyen, híresnek sem kell lenned, sőt kiemelkedően okosnak sem.

Mindössze egy dologgal kell rendelkezned: a beszéd képességével. A szavainkkal bátoríthatunk, vagy éppen lelombozhatunk valakit, inspirálhatunk, vagy bánthatunk, álmodhatunk, vagy kételkedhetünk. A Biblia tele van olyan igékkel, amik arról szólnak, hogy a szavainkkal képesek vagyunk befolyásolni az életünk folyását.

A Példabeszédek 18:21-ben ez áll:
„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.”

Az élet és a halál, azaz az áldás és átok lehetősége, ami a szánkat olyan jelentőségteljessé teszi. És az a kemény igazság, hogy felelősséggel tartozunk aziránt, hogy mit engedünk kijönni a szánkon. Mi magunk döntjük el, hogy mit teszünk a szavainkkal.

A világban történő események következtében könnyű a halált, átkot és a negativitást felfedeznünk mindenhol és mindenben: a hírekben, sorban állás közben a boltban, a kávéházban és a munkahelyen. Elégedetlenséggel, panaszkodással, mások hibáztatásával, gúnyolódással találkozunk mindenfelé, sajnos sokszor még keresztények körében is.

Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy változtassunk, és az életünket a helyes irányba tereljük. De ehhez a szánkat kell először a megfelelő irányba terelnünk.

Képzeld el, mi lenne, ha valaki rögzítette volna mindazt, amit az elmúlt huszonnégy órában mondtál, és most ezt visszajátszanánk? Miről szólnának a szavaid? Élet lenne bennük, vagy inkább halál? Építő, életet adó szavakat hallanánk? Mennyi lenne benne a panaszkodás, elégedetlenség, netán gúnyolódás?

Fontos, hogy tudjuk: ami a szánkon kijön felfedi, hogy kik vagyunk valójában. Ez tulajdonképpen a Krisztust követők érettségének a mérője.

Isten azt szeretné, ha az élet és az áldás szavait szólnád.

Építs és ne rombolj. Ha megváltoztatod a szavaidat, akkor az életed is meg fog változni!

Dave, a férjem, és én pár évvel ezelőtt megtanultuk ezt a leckét. Már egészen jól megy, de természetesen még most is növekszünk, fejlődünk ebben. Rájöttünk, hogy mennyire megváltozott az életünk, mióta minden napot a következő szavakkal kezdünk:

„Istenem, Jézus nevében kérlek, hogy áldd meg ezt a napot. Megáldom a házastársamat, a gyermekeimet, az unokáimat, a barátaimat, az üzleti partnereinket, a munkatársaimat, a szomszédaimat, és minden embert, akivel ma találkozom.”

Ha a szavainkat arra használnánk, hogy minden embert megáldjunk, akikkel kapcsolatba kerülünk, akkor megváltozna az életünk, és azok az életek is, melyeket megérintünk. Ha komolyan vesszük, hogy a szavainkkal másokat megáldjunk, akkor Isten garantáltan gondoskodni fog arról, hogy minket is nagyon megáldjon!

Victoria Osteen: CSUKD BE AZ AJTÓT A FÉLELEM ELŐTT

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. (1János 4,18)

Sokszor az emberek megrekednek az életükben egy bizonyos szinten; és ennek az oka a félelem. A félelem visszatart minket attól a legjobbtól, amit Isten tervezett számunkra.

Megakadályoz abban, hogy az Isten által tervezett módon növekedjünk, fejlődjünk. Mint egy betegség, a félelem az életünk minden területére kiterjed és hatással van.

Viszont a jó hír az, hogy nem kell félelemben élnünk. Nem kell engednünk, hogy lenyomjon és visszatartson minket. Hívőkként győztesek vagyunk a félelem felett! Azt tanítja az Írás, hogy a félelem nem Istentől van.

A 2 Timóteus-ban azt olvassuk, hogy nem a félelem, hanem az erő a szeretet és a józanság lelkét kaptuk Istentől. Az ellenségünk a félelmet használja, hogy eltorzítsa a valóságot, és megpróbáljon visszatartani minket attól, hogy előrébb jussunk. Ezért fontos, hogy a félelemről lehúzzuk a leplet és meglássuk, mi is az valójában: egy hazugság, amit az ellenség arra használ, hogy visszatartson minket!

Lehet, hogy már hallottad, hogy az angolban a félelem, „fear” szó mozaikszóként is funkcionál, „false evidence appearing real”, melyet valahogy így fordíthatnánk: valóságosnak tűnő hamis látszat.

Ha felismerjük a félelem gyökerét, ami a hazugság, akkor vissza tudjuk utasítani, és képesek leszünk megragadni Isten Igéjének az igazságát, ami megszabadít minket. (János 8:32)

Például, ha vonakodsz valami új dologtól, mert félsz, hogy elbuksz, utasítsd vissza a hazugságot és ragadd meg az igazságot, mely szerint mindenre képes vagyok Krisztus által, aki meg-erősít engem (Filippi 4:13).

Ha a jövőtől való félelem miatt aggodalmaskodsz, akkor tudd, hogy ez egy hazugság. Tagadd meg ezt a hazugságot és ragadd meg Isten igazságát, ami azt mondja: Isten reményteljes, jó jövőt tervez számomra (Jeremiás 9:11).

Keresd ki a Bibliából, hogy mit mond Isten az adott szituációval kapcsolatban, és hagyd, hogy az igazság mélyen beleivódjon a szívedbe. Miközben Isten igazságán gondolkodsz, az megszabadít és erőt ad, hogy túllépve a félelmen tovább tudj menni.

Ne felejtsd, hogy Isten tökéletes szeretete az, ami kiűzi a félelmet az életünkből. Amikor ragaszkodsz ahhoz az igazsághoz, hogy Isten szeret, akkor semmi sem tud visszatartani. Hagyd, hogy az Ő szeretete tegyen képessé. Hagyd, hogy az Ő szeretete adjon magabiztosságot.

Az Ő szeretetében találd meg a biztonságot, békességet és örömöt, mert amikor ezt teszed, akkor becsukod a félelem előtt az ajtót!

Joyce Meyer:HÁLAADÁS, ÉS DICSÉRET

… énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak,és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. (Ef 5-19-20)

A dicséret azt jelenti, hogy jó dolgokat mondunk valakivel, jelen esetben Istennel kapcsolatban. Szüntelen dicsérettel tartozunk az Úrnak.

A „szüntelen” alatt azt értem, hogy egész nap. Dicsérjük Őt amiért mindent csodálatosan megalkotott, és mindazon dolgokért, amiket az életünkben tett, és még ezután fog tenni.

Hálával tartozunk Neki mindenkor. Adjunk hálát, amikor jól mennek a dolgok és akkor is, amikor nehézségekkel küzdünk. Amikor az imánk csak állandó kérésből áll, és hiányzik belő-le a hálaadás és dicséret, akkor az elárul valamit a jellemünkről.

A telhetetlen emberek csak kérnek, kérnek és kérnek, és soha nem értékelik azt, amit már megkaptak. Nem hiszem, hogy Isten ránk árasztaná mindannak a teljességét, amit eredetileg nekünk szánt, amíg nem tudunk hálásak lenni mindazért, amit már nekünk adott.

Az erőteljes élet kulcsa a hálaadásban rejlik. Az egyik módja annak, hogy „szüntelenül imádkozzunk” az, hogy egész nap hálásak vagyunk, dicsérjük Istent jóságáért, irgalmáért, szerető kedvességéért, kegyelméért, hosszútűréséért és türelméért.

Uram, egyedül Te vagy méltó a dicséretemre és a hálámra, ezért dicsőítlek és hálát adok Neked. Taníts engem, még inkább meg akarlak ismerni Téged, hogy még inkább dicsőíthesselek a nap folyamán. Ámen.

Joel Osteen: HAGYD, HOGY AZ AJTÓ BECSUKÓDJON

…de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé… (Filippi 3,14 )

Évekkel ezelőtt egy kormányépületbe igyekeztem, ahol dupla fotocellás ajtó volt, egymástól négy méter távolságra. Ahhoz, hogy a második ajtó kinyíljon, az elsőnek teljesen be kellett csukódnia, ehhez pedig megfelelő mértékben el kellett távolodni tőle.

Addig, amíg túl közel voltam az első ajtóhoz, a második nem nyílt ki. Ugyanígy van az életben is. Túl kell lépnünk a múltbeli csalódásokon, bukásokon, az elszenvedett sérelmeken és fájdalmakon. Hagynod kell, hogy a múlt ajtaja teljesen becsukódjon. Ami elmúlt, azon már nem lehet segíteni. A múltat már nem lehet megváltoztatni, viszont a jövődért még tudsz tenni.

Ami előtted van, sokkal fontosabb, mint ami mögötted van.

Lehetséges, hogy úgy érzed, az élet elbánt veled. A kulcs: ne maradj lent! Kelj fel újra, porold le magad, és lépj előre, hogy az ajtó be tudjon csukódni. Ha nincs senki, aki bátorítana, hogy menj előre, akkor meg kell tanulnod magadat bátorítani. Amikor reggel felkelsz, húzd ki magad, nézz a tükörbe, és mondd ezt:
„Túl messzire eljöttem ahhoz, hogy most itt megálljak. Lehet, hogy földhöz vágott az élet, de nem ütött ki. Felkelek, mert tudom, hogy győztes vagyok és nem áldozat.”

Meglátod az ajtó ki fog nyílni. Hiszem, hogy ha megőrzöd a jó hozzáállásodat, akkor még több lehetőséggel fogsz találkozni a jövőben, mint amennyit a múltban elveszítettél.

Ez egy új nap. Hadd bátorítsalak: Isten jó, és jó dolgokat tartogat a számodra. Ne táborozz le a múlt és a jövő ajtaja között, és ne is érd be az „elég jó” földjével. Menj tovább! Higgy! Menj előre!

Nagyszerű dolgok vannak benned. Isten nem arra alkotott, hogy átlagos légy, hanem arra, hogy kiváló légy! Arra alkotott, hogy nyomot hagyj magad után ebben a generációban. Engedd el a múltat, válaszd a megbocsátást, és lépj tovább, hogy átmehess Isten áldásának nyitott ajtaján, ami éppen előtted van!

Gloria Copeland: SZÁMÍT AZ ÉLETED

Eltűnődtél már valaha azon, hogy Isten vajon mire gondol, mi jár a fejében? A Zsoltárokban azt olvashatjuk, hogy Isten szüntelen törődik velünk - az Ő teremtésével. Vagyis ez azt jelenti, hogy szüntelen rád gondol. Sokan úgy gondolják, hogy Isten szigorú arccal lenéz az égből és alig várja, hogy elrontsunk valamit.

Azok, akik így gondolkodnak ilyeneket szoktak mondani: „Ha én betenném a lábam a gyülekezetbe, leszakadna a mennyezet”. Istennek azonban nem a hibáink, a bukásaink és a hiányosságaink járnak a fejében. Nem, az Ő gondolatai feléd jók. Nem arra gondol, mit tettél rosszul, hanem arra, hogy mit tettél helyesen.

Nem arra gondol, milyen nagy utat kell még megtenned, hanem arra, hogy milyen nagy utat tettél már meg.

Tudatosítsd magadban, hogy elnyerted az Ő jótetszését. Elégedett veled. Persze nem mindig elégedett a döntéseiddel, vagy bizonyos cselekedeteiddel, de amikor rád néz, az Ő csodálatos alkotását látja benned. A mesterműve vagy és a szeretet és a kegyelem szemüvegén keresztül lát téged.

Számítasz Istennek és életed minden részlete számít Neki. Azt mondja az Írás, hogy minden egyes hajszáladat számon tartja, és minden egyes könnycseppedet összegyűjti. Fontos vagy Számára és az életed is fontos. A mai világban az embereket olyasféle dolgok miatt tekintik fontosnak, mint például, titulus, pozíció, vagyon, hova szoktak járni és milyen autót vezetnek.

Isten értékrendje merőben eltér ettől. Ha eddig azt gondoltad, hogy Isten túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy törődjön veled és az életeddel, akkor most jól figyelj: Isten számára elsődleges fontosságú vagy! Nem tudsz semmit tenni, hogy fontosabb legyél Neki, vagy, hogy kevésbé fontos légy Neki. Istennek azért vagy fontos, mert az Ő alkotása vagy. Ő drágának tart és becsesnek, és soha semmi sem változtathat az értékeden.

 áhitatok.hu

Andrew Wommack: Még az ószövetségi hívőknek is azt mondták

„Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát Neki, áldjátok nevét!” (Zsoltárok 100:4) 

Izrael népe nem mindig tett így. Valójában az Úr azt mondta, hogy mivel nem szolgálták Őt örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindenük, ítéletet fog hozni rájuk (5Mózes 28:47-57). 

Ez azt bizonyítja, hogy Isten a mi felelősségünknek tekinti, hogy örüljünk, dicsérjük Őt, és legyünk hálásak mindazokért a jó dolgokért, amiket nekünk adott.

Sok kemény helyzettel nézünk szembe ebben az életben, és a világ arra számít, hogy egy bizonyos módon viselkedünk, amikor jönnek a problémák. Isten azonban azt mondta, hogy máshogy reagáljunk – ne nyugtalankodjék a szívünk. Választanunk kell (5Mózes 30:19).

Lehetőségünk van Jézus szavainak követésére és Isten Igéjének megcselekvésére.

Én személyesen megtapasztalom az Úrban való öröm hasznát. Látom, ahogy ez hatástalanítja az ördögöt. Ki sem állhatja.

Valóban hiszem, hogy Isten az Ő népe dicséretei között lakozik (Zsoltárok 22:4).

Istennek nagyon tetszik, amikor a természetes szint mögé nézünk, és a dolgokat a hit világosságában látjuk. Ez Istent dicsőíti.

A dicséret nem egy szükségszerű melléktermék, ami akkor jön, ha minden rendben van az életünkben; ez egy hajtóerő. Oda irányítja a figyelmünket, ahol annak lennie kell – Istenre. Ha a problémáink közepette elkezdjük magasztalni Istent, a gondjaink annyira összezsugorodnak, hogy alig jut eszünkbe Isten elé vinni őket!

Annyira leköt minket az Ő dicsérete és az Ő áldásaiért való hálaadás, hogy a nehézségeinkre csupán utólagosan gondolunk.

Sokkal több minden van, amit szeretnék megosztani veled erről a gyakran mellőzött témáról. Épp csak a felszínt érintettem.

A dicséret nagyon erőteljes fegyver az ördög ellen is; és ami a legfontosabb, a dicséret és a hálaadás Istent dicsőíti. A legtöbb ember soha nem is gondolkodik arról, hogyan hat Istenre a dicséretünk. Ezt meg kell értened. Ez a keresztény élet olyan oldala, ahol szerintem minden kereszténynek mélyebbre kell ásnia.

REINHARD BONNKE- A CSODA

Ha hiszünk az Úr Jézus Nevében, nem egyszerűen „hívők” vagyunk - alapvető helyzetünk változik meg, személyiségváltozáson megyünk keresztül, átalakulunk, mert BELEKERÜLÜNK mindabba, amit Jézus Neve képvisel.

A Biblia azt mondja, hogy beleszületünk Isten családjába - ez elég nagy állapotváltozás! Isten minden csodája közt a legnagyobb az az átváltozás, amelynek során egy bűnös ember Istengyermekévé válik.

Ez az átváltozás akkor megy végbe, amikor átadjuk az életünket Krisztusnak.
Isten áldjon benneteket!

Reinhard Bonnke

Joyce Meyer-LÉPJ KI!

Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment.

(Máté 14,29)

Lehet, hogy a csónak, amelyből ki kell lépned, a múltad. Néha már annyira szokásunkká válik a múltunk miatti panaszkodás, valamint annyira lefoglal az, hogy a múltunkat okoljuk mindenért, hogy egyszerűen elmulasztjuk a jövőnket. Nem fogod tudni élvezni sem a jövődet, sem a jelenedet, ha folyton bűntudatot, szégyent és félelmet érzel a múltad miatt.

Soha nem leszel szabad, ha a múltad elől menekülsz.

Szembe kell nézned és elbánnod vele. Senki sem fogja ezt helyetted megtenni. Jézus hív, hogy szállj ki a csónakból. Isten felruházott az Ő erejével és az Ő Szelleme benned él, ezért képes vagy megtenni azt is, ami nehéz. Mindent meg tudsz tenni, amire Ő elhívott.

Ő nem fog beszállni a csónakodba, csak azért, hogy jobban érezd magad. Lépj ki a múltad csónakjából.

Uram, nem akarok többé a múltban ragadva élni. A Te kegyelmed által új életem van Benned. Ha van valami, amivel el kell bánnom a múltamban, kérlek, mutasd meg, és segíts helyesen elbánnom vele.

Kenneth Hagin : Éjféli dicsőítés!

Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. — APOSTOLOK CSELEKEDETEI 16,25.

Az ének, a dicsőítés és a hálaadás mind együtt járnak. Pált és Silást sok korbácsütéssel megverték, börtönbe vetették, és a lábaikat kalodába zárták. Éjfélkor mégis imádkoztak és énekkel dicsőítették Istent — hangosan. A többi fogoly hallotta őket!

A legtöbb ember hasonló helyzetekben siránkozna és panaszkodna. Ha olyanok lettek volna, mint néhány mai keresztény, Silás azt mondta volna: „Pál, ott vagy még?” Pál pedig azt válaszolta volna: „Hát hol lehetnék?” Silás így panaszkodott volna: „Mit mondjak, a hátam valami borzasztóan fáj. Nem értem, miért engedte Isten, hogy ez megtörténjen velünk. Tudja, hogy Őt próbáltuk szolgálni és mindent elkövettünk, amit csak tudtunk!”

Az ilyenfajta ima még beljebb vitte volna őket a bajba — ahelyett, hogy kihozta volna! Nem Isten záratta őket a börtönbe; az ördög tette. Van itt azonban egy igazság és útmutatás, ami segíthet nekünk az éjféli órában — a megpróbáltatások, a próbatételek idején —, amikor jönnek az élet viharai. Ilyenkor imádkozni kell, dicsőíteni, énekelni és hálákat adni Istennek!

Megvallás: Én dicséretet mondok és hálát adok Istennek mindenkor. Sohasem adom át magamat az önsajnálatnak. Én a dicsőítésnek adom át magamat mindenkor.

Gloria Copeland: Hallgattasd el a bírálókat!

Mert az az Isten akarata, hogy jót cselekedvén elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát.
 – 1 Péter 2: 15.

Tapasztalatból tudom, hogy amikor az emberek kritizálni és üldözni kezdenek, amiért hitben élsz, a természetes emberi reakció az lenne, hogy visszavágsz. Könnyű lenne visszavágni. „Kapják csak meg a magukét, akkor menten elhallgatnak!” — gondolod. Ne hidd!

Nem fogják abbahagyni. Csak olaj lenne a tűzre, és még erősebben és hangosabban kritizálnának, mint előtte. Isten Igéje szerint azonban van rá mód, hogy elnémítsd őket. Nem úgy, hogy vitába bocsátkozol velük, nem úgy, hogy megvéded magadat. Hanem úgy, hogy csöndben maradsz, és továbbra is azokat a jókat teszed, amikre Isten elhívott.

Jézust nagyon sokat bírálták a vallásos emberek. Mégsem vágott vissza soha. Inkább, ahogy az Apostolok Cselekedetei mondja: „széjjeljárt, jót tévén”.

Ha az emberek kritizálnak, amiért hitben élsz, tedd azt, amit Jézus, és továbbra is áldd őket. Imádkozz azokért, akik az ördög elnyomása alatt vannak. Imádkozz a betegekért. Továbbra is tedd azt, amire Isten elhívott. Ez fel fogja bosszantani az ördögöt, mert az ő elsődleges célja az, hogy hatástalanná tegyen téged Isten királyságában. Azt akarja, hogy a bírálat elnémítson. El akarja vonni a figyelmedet arról a munkáról, amire Isten elhívott. Végső soron azt akarja, hogy feladd.

Ne engedd neki! Inkább kövesd a 2Timótheus 3: 14 utasítását: „maradj meg azokban, amiket tanultál, és amikről meggyőződtél.” Némítsd el a tudatlan emberek kritikáját azzal, hogy továbbra is jót teszel, és hitben élsz. Így amikor abbahagyják a bolond beszédet, te még mindig erős leszel.

Igei olvasmány: Lukács 23: 1-9

Kenneth E. Hagin: Megvallások 2.rész

Megvallás: Isten Igéje igaz. Én hiszek Istennek. Annak a világosságában járok, amit az Ige mond, mert Isten Igéje Isten hozzám szóló beszéde, ma.

Megvallás: Én hiszek Istennek, és az Õ Igéje alapján cselekszem. Istennek pedig gondja van arra, hogy az Igéjét beteljesítse az én életemben.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által ment ki Ábrahám hazájából. Hit által lakott az ígéret földjén, mint idegenben. Hit által várta a várost, amelynek erős fundamentuma van.      Zsid. 11,8-10

Három nehéz feladatot teljesített Ábrahám hit által. Hit által vitte végbe a nehéz szakítást. A hazájától való önkéntes elszakadás nem volt kis dolog. Olyan kötelékeket szakított el Ábrahám, amelyek igen erősek voltak. Vannak olyan elválások nálunk, embereknél, amelyek szinte lehetetlennek látszanak. Milyen nehéz volt pl. elengedni Egyiptomba Jákobnak legkisebb fiát, Benjámint! Milyen szívet tépően sírtak a cézáreai keresztyének, amikor Pál búcsút vett tőlük (Csel. 21,13)! Csak a hitnek van ereje az elváláshoz. A hit vállalja a nélkülözéseket is. Káldeában Ábrahám gazdag pásztorfejedelem volt. A hit vitte rá arra, hogy jövevény legyen az ígéret földjén, és sátorban lakjon vándor módjára. Ez sok nélkülözéssel járt. Nézzük csak Pált, vagy a misszionáriusokat, mennyi nélkülözést kellett kiállniuk barátságtalan, jéghideg, vagy forró országokban! Ők megerősítik, hogy a lemondásra csak a hit ad erőt. Várni is segít a hit. Aki az Ábrahám történetét olvassa, annak feltűnik, hogy az ősatya milyen sokáig semmit sem látott a neki adott ígéretek beteljesedéséből, amely szerint nagy néppé kell lennie, s utódainak száma annyi lesz, mint a tenger partján a homokszem. S emellett hosszú évekig nem volt gyermeke. Egész Kánaánt örökségül ígérte neki Isten, és egy talpalatnyi földet sem mondhatott magáénak. Isten távolról mutatta meg neki azt a várost, amelynek erős fundamentuma van, s amelynek építője és alkotója az Isten (10. v.). Ábrahám, a hívők atyja türelmesen várta azt az időt, amikor a hit látássá lesz. Mint az ő gyermekei, járjunk hitének nyomdokain!

Joyce Meyer:AKARSZ-E MEGGYÓGYULNI?

Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.(Mélyen gyökerező, elhúzódó betegség – angolból fordítva)

Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" (Tényleg komolyan gondolod, hogy meg akarsz gyógyulni- angolból fordítva) (János 5,5-6)

„Akarsz-e meggyógyulni?” Hát nem érdekes, hogy Jézus pont ezt a kérdést teszi fel ennek a szegény embernek, aki már harmincnyolc hosszú éve beteg?”

Az Úr most tőlünk is ugyanezt kérdezi. Vannak emberek, akik valójában nem is akarnak meggyógyulni. Mindig csak a problémájukról akarnak beszélni. Előfordul, hogy a problémájuk függőséggé alakul, meghatározva az identitásukat és az életüket.

Mindent meghatároz, meghatározza, amit gondolnak, mondanak és cselekszenek. Ha ilyen „mélyen gyökerező, elhúzódó” betegségtől, problémától szenvedünk, akkor az Úr szeretné, ha tudnánk, hogy nem ennek kell lennie életünk, és egész létünk fókuszának. Azt akarja, hogy bízzunk Benne és működjünk együtt Vele, amint lépésről lépésre vezet, míg végül győzedelmeskedünk a probléma fölött. Ne használjuk a problémánkat arra, hogy az emberekből együttérzést csikarjunk ki.

Régebben, amikor a férjemet próbáltam elárasztani a panaszkodásommal, ő egyszerűen így szólt:
„Joyce, nem foglak sajnálgatni, mert ha így tennék, akkor sohasem jutnál túl a problémáidon.”

Ilyenkor legszívesebben jól behúztam volna neki egyet. Sokszor megharagszunk azokra, akik megmondják nekünk az igazságot.

Az igazság pedig az, hogy mielőtt meggyógyulnánk, előbb akarnunk kell meggyógyulni – a testünkben, a lelkünkben és a szellemünkben. Eléggé kell akarnunk ahhoz, hogy képesek legyünk elfogadni az igazságot.

Mindannyiunknak meg kell tanulnunk Isten személyesen ránk szabott tervét követni.

Bármi is legyen a problémánk, Isten megígérte, hogy betölti a szükségeinket és kárpótol minket a veszteségeinkért.

Szembenézni az igazsággal - ez a kulcs ahhoz, hogy a börtönajtók, melyek eddig fogva tartottak kinyíljanak. Újítsd meg az életed a szavaiddal! A szavaknak nagy hatalmuk van, és emiatt neked is sokkal nagyobb hatalmad van, mint gondolnád. Nagyon befolyásos személy vagy. 

Nem kell főnöknek lenned, nem kell, hogy ilyen-olyan doktori címed vagy titulusod legyen, híresnek sem kell lenned, sőt kiemelkedően okosnak sem. Mindössze egy dologgal kell rendelkezned: a beszéd képességével. A szavainkkal bátoríthatunk, vagy éppen lelombozhatunk valakit, inspirálhatunk, vagy bánthatunk, álmodhatunk, vagy kételkedhetünk. 

A Biblia tele van olyan igékkel, amik arról szólnak, hogy a szavainkkal képesek vagyunk befolyásolni az életünk folyását. 

A Példabeszédek 18,21-ben ez áll: "Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi." Az élet és a halál, azaz az áldás és átok lehetősége, ami a szánkat olyan jelentőségteljessé teszi. És az a kemény igazság, hogy felelősséggel tartozunk aziránt, hogy mit engedünk kijönni a szánkon. Mi magunk döntjük el, hogy mit teszünk a szavainkkal. 

A világban történő események következtében könnyű a halált, átkot és a negatívitást felfedeznünk mindenhol és mindenben: a hírekben, sorban állás közben a boltban, a kávéházban és a munkahelyen. Elégedetlenséggel, panaszkodással, mások hibáztatásával, gúnyolódással találkozunk mindenfelé, sajnos sokszor még keresztények körében is. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy változtassunk, és az életünket a helyes irányba tereljük. De ehhez a szánkat kell először a megfelelő irányba terelnünk. Képzeld el, mi lenne, ha valaki rögzítette volna mindazt, amit az elmúlt huszonnégy órában mondtál, és most ezt visszajátszanánk? Miről szólnának a szavaid? 

Élet lenne bennük, vagy inkább halál? Építő, életet adó szavakat hallanánk? Mennyi lenne benne a panaszkodás, elégedetlenség, netán gúnyolódás? Fontos, hogy tudjuk: ami a szánkon kijön felfedi, hogy kik vagyunk valójában. Ez tulajdonképpen a Krisztust követők érettségének a mérője. Isten azt szeretné, ha az élet és az áldás szavait szólnád. Építs és ne rombolj. 

Ha megváltoztatod a szavaidat, akkor az életed is meg fog változni! Dave, a férjem, és én pár évvel ezelőtt megtanultuk ezt a leckét. Már egészen jól megy, de természetesen még most is növekszünk, fejlődünk ebben. Rájöttünk, hogy mennyire megváltozott az életünk, mióta minden napot a következő szavakkal kezdünk: "Istenem, Jézus nevében kérlek, hogy áldd meg ezt a napot. 

Megáldom a házastársamat, a gyermekeimet, az unokáimat, a barátaimat, az üzleti partnereinket, a munkatársaimat, a szomszédjaimat, és minden embert, akivel ma találkozom." 

Ha a szavainkat arra használnánk, hogy minden embert megáldjunk, akikkel kapcsolatba kerülünk, akkor megváltozna az életünk, és azok az életek is, melyeket megérintünk. Ha komolyan vesszük, hogy a szavainkkal másokat megáldjunk, akkor Isten garantáltan gondoskodni fog arról, hogy minket is nagyon megáldjon! Ámen!

Varga László: Isten asztaláról

"Én vagyok az Úr, nincs más, nincs isten rajtam kívül!... Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az Úr, cselekszem mindezt."      Ézsaiás 45,5-7

A monoteizmusnak, az egyistenhitnek ez a legtisztább megfogalmazása. Nehéz a bűnös, rossz lelkiismeretű embernek tudomásul venni, hogy közte és a mindenható Isten között nincs semmi és senki, akire támaszkodhat. Tudat alatt is félelmetes dolog szemtől szemben állni az ítélő Istennel. Azért minden egyistenhívő vallásba betolakodik a közbeeső, közvetítő réteg. Pozitív irányban az őrangyalok, a szentek, a hívőkért imádkozó, bűneiket meghallgató és megbocsátó papok, mind elhárítják ezt a félelmes szembenállást, elvesznek a felelősségből, még az áldást is ők közvetítik. Negatív irányban ott van a Sátán, az ördögök, démonok világa, azokra át lehet hárítani, mentséget találni a bűnökre, lélektani kibúvót a felelősség alól. Ezt a kibúvót hárítja el az idézett ige. Nincs senki más ebben az életben, akivel az ember szemben áll, csak Isten és a többi bűnös ember. Az angyalok és az üdvözült emberek egy másik világhoz, a mennyhez tartoznak. Isten vállalja a felelősséget a jóért is, a rosszért is, nincs szükség és nincs lehetőség sem közvetítőkre, sem ördögökre. Személyesen kell vállalnunk vele a közvetlen kapcsolatot. De a közvetlenség félelmességét elvette, azt örvendetessé tette Krisztus, az egyetlen közbenjáró, Isten és ember egy személyben, mikor Isten fiaivá emelte a benne hívőket. Ez a tiszta keresztyén hit.

Istenem, miért félnék én attól, hogy Te minden pillanatban velem vagy? Mi szükségem volna bárki közbenjárására, ha Te minden imádságomat meghallgatod, minden kérdésemet, aggodalmamat, nyomorúságomat rád bízhatom? Ha bűneimet Krisztus veszi magára, Ő szerez nekem bocsánatot. Ha rendeltetésemet Tőled kapom, azért egyedül veled van elszámolásom. Ki szeretne engem jobban, mint Te, aki egyszülött Fiadat adtad, hogy nekem örök életet szerezzen. Hozzád vágyom, Atyám, itt a Te szeretetedben kívánok élni, úgy várom, hogy ha letelik földi időm, személyesen állhassak eléd a mennyben. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- A VÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 21,1-4 1 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. 2 És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. 3 Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; 4 és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." "És (Isten) letöröl minden könnyet a szemükről." (Jel 21,4) Ha Jézus Krisztus a mi Megváltónk és Urunk, akkor máris megtapasztalhatjuk a vég kezdetét. Az örökkévaló evangélium elhozta nekünk az egyetlen vigasztalást, amely ma rendelkezésünkre áll. Jelenleg nincs semmi más, ami enyhítheti szomorúságunkat, mint a Jézusról szóló jó hír. És ebben a pillanatban nincs senki és semmi, aki vagy ami értelmet adhat az életnek, csak egyedül Krisztus. Ez azonban még: csupán a kezdete a végnek. A vég azt jelenti, hogy teljes vigasztalásban részesülünk. Isten végül egészen úgy jelentetik ki nekünk, mint a mi Vigasztalónk. Ő természetesen ma is jelen van. Teljesen azonban még nem tudjuk élvezni őt. Valahol még mindig fáj. Néha még mindig vétkezünk. Örömünk még tovatűnő, és boldogságunk még nem teljes. A vég azonban jön. "És letöröl minden könnyet a szemükről." Olyan sok könny van, hogy csak Isten tudja megszámolni őket. Vannak kórházak, amelyek teli vannak testi szenvedéssel, de lehet, hogy még rosszabb a szellemi szenvedés, amely "az őrületbe kergeti az embert". Vannak elmegyógyintézetek, tele ilyenfajta szenvedéssel. És ott van a lelki szomorúság, amelyhez még a legszeretetteljesebb kéz sem tud hozzáférni. Akkor Isten letöröl minden könnyet. A keresztyén vallás a jövőt nem a feledést hozó "semminek" a képével rajzolja meg (a kiemelés a fordítótól!). Ezt a pogányok találták ki - és még mindig elfogadják -, mint az emberi tragédia legjobb befejezését. De a Biblia csakugyan kijelenti, hogy minden kínt el fogunk felejteni, amit elszenvedtünk. Lesz jogos felejtés. A könnyek egy pillanat alatt letöröltetnek. A dicsőségbe való belépés annyival többet nyom a latban, mint minden átélt szenvedés és hiány, hogy szomorúságunknak minden emléke feledésbe merül az előttünk feltárulkozó örömben. Jézus egyszer Istent egy olyan atya képében állította elénk, aki az üdvösség felejthetetlen köszöntésével ölelte keblére szökött fiát. De az evangélium Istennek az anyai képével ér véget. Az anyáéval, aki letörli könnyeinket. Az út olyan hosszú volt. Annyira elfáradtunk. Tetőtől talpig csupa fájdalom voltunk. És akkor végre hazaértünk.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- JÉZUS KRISZTUS EGYEDÜLÁLLÓ VOLTA

"Az engem dicsőít majd" (Jn 6,14). A kegyeskedő ébredési mozgalmak mit sem tudnak az Újszövetség kemény valóságáról és igazságairól, semmit arról, ami Jézus Krisztus halálát nélkülözhetetlenné teszi; csak kegyes légkörre, imádságra és áhítatra vágynak. Az ilyenféle vallásos élmény sem nem természetfeletti, sem nem csodálatos. Nem Isten szenvedése árán kellett megszerezni, nincs ott rajta a Bárány vére, nincs rajta a Szent Szellem ismertetőjele, amit látva az emberek csodálkozva mondják: "Ez a mindenható Isten munkája". Pedig erről beszél az Újszövetség, nem másról. Személyes, szenvedélyes odaszántság Jézus Krisztusnak - ez az a keresztyén tapasztalat, amiről az Újszövetség beszél. Minden más keresztyénnek mondott tapasztalat független Jézus Krisztus személyétől. Az ilyennek nincs új élete, nem született bele abba a birodalomba, ahol Krisztus él. Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus Megváltó, csak így lehet példaképünk is. Sokan csupán egy vallás cégérének, nagy példamutatónak tekintik Őt. Pedig Ő ennél sokkal több: Ő maga a megváltás, Ő maga az Isten evangéliuma! Jézus azt mondja: "Amikor eljön Ő, az igazság Szelleme, ...Ő majd dicsőít engem" (13-14. v.), Amikor rábízom magam az Újszövetség kijelentésére, megnyerem Istentől a Szent Szellem ajándékát, aki megmutatja nekem, hogy Jézus Krisztus mit tett, és személyes tapasztalattá teszi bennem azt, amit Jézus Krisztus valóságosan elvégzett értem.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Biztatás imádkozásra

"Mondott nekik példázatot arról, hogy mindenkor imádkozniok kell és nem szabad megrestülniök. " (Lukács 18, 1)    Az ember belefáradhat az imádkozásba, ha úgy látszik, mintha a meghallgatás elmaradna. Aki belefárad az imádkozásba, az a harcba, tűrésbe, hordozásba és a szeretet gyakorlásába is belefárad. Az imádság erőt ad, lendületbe hoz, különben menthetetlenül összeroskadunk. Jézus az imádkozásra bátorít. A hamis bíró sokáig nem akarta meghallgatni az őt kérésével ostromló szegény özvegyet. Isten gyermekeinél is előfordulhat, hogy éjjel-nappal tusakodnak és úgy látszik, mintha Isten nehezen határozná el magát, hogy teljesítse kérésüket. Pedig Ő úgy szereti választottait, mint a szeme fényét. Ha mégis vár a kérés teljesítésével, akkor nyilván bölcs tervei vannak ezzel. Azt akarja, hogy teljes komolysággal kiáltsunk, hogy imádkozásunkból minden félszívűség és lazaság eltűnjön. Azokat a bilincseket akarja leoldani, amelyek még a földhöz kötnek. Ha eljutunk arra a pontra, ahol Isten szeretne látni minket, akkor hamarosan megadja a kimenekedést. Az igazságtalan bíró csak azért segít a szegény özvegyen, mert le akarja rázni a nyakáról. Terhére van. Nem nyomorúsága indítja meg a szívét; nem ismer kötelességet, Istent nem fél, embert nem becsül. Szívtelen. De Isten megmenti az övéit, mert igazságos és irgalmas és nem hagyja őket az ellenség kezében. - A Sátánnak és a bűnnek nincs joga hozzánk, ha Krisztus vérére hivatkozunk, aminek jogán Isten tulajdonába visszakerültünk. Isten nem szolgáltathat ki minket a sötétség hatalmának, különben ellentmondana önmagának. Szereti gyermekeit, szíve szakadt meg értük a Golgotán. Irgalommal van tele irántuk, nem hagyhatja őket elpusztulni. Ennél a példázatnál az Úr bizonyára a végső időkre gondol. Akkor az övéi hasonlók lesznek ehhez a tehetetlen özvegyhez, sőt olyanok lesznek, mint a vágójuhok. Isten nem menti ki gyermekeit a nyomorúság elől; beleengedi őket. De akkor, ott a nagy nyomorúságban lesz csak igazán sürgetővé számunkra az imádkozás a szabadulásért és a Szabadító eljöveteléért. Igazi kiáltássá lesz imádságuk, úgy tűnik majd, mintha az ég be lenne zárva, mintha Isten szabad folyást engedne az igazságtalanságnak. De egyszerre csak elérkezik a szabadulás! Légy állhatatos az imádkozásban és ne restül] meg!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Várni tudni kell

"...aki benne hisz, az nem fut" (Ézs 28,16 - Károli ford.)

A hívő siet megtartani az Úr parancsolatait, de nem jellemzi a türelmetlen futás, a kapkodás és a beteges versengés.

Nem fut el semmi elől, mert nem lesz úrrá rajta a pánikkeltő félelem. Amikor mások ide-oda menekülnek, mintha megzavarodtak volna, a hívő tud csendes, nyugodt és határozott maradni, mert csak így tud majd bölcsen cselekedni a próbatétel órájában.
Nem sietteti az ígéretek beteljesedését, nem kívánja, hogy minden kérése most azonnal teljesüljön; kivárja az Istentől rendelt időt. Vannak, akik elkeseredetten igyekeznek "ma" megszerezni a "verebet", mert Isten ígéretét holnapi "túzoknak" tartják, ami valószínűleg nem is lesz az övék. A hívők azonban tudnak várni.

A hívő nem megy bele elsietve semmiféle jogtalan vagy kétes értékű vállalkozásba. A hitetlen emberben benne van a cselekvési láz, de ezzel gyakran saját romlását segíti elő. A hit nem hamarkodik el semmit, soha nem kényszerül bánatosan visszafordulni a helytelen útról, amelyen meggondolatlanul túl sokáig ment el.

Hát én hogy vagyok ezzel? Ha hívő vagyok, megtartom-e a hívőhöz illő magatartást, és Istennel járom-e utamat? Csendesedj el, felzaklatott lelkem! Nyugodj meg az Úrban, várj rá türelmesen, és kezdj el most mindjárt engedelmeskedni neki!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- A megtartó hit

"Jézus ekkor így szólt hozzá: „Menj el, a hited megtartott téged." (Mk 10,52)

Bartimeust nem a hite gyógyította meg, hanem Jézus, de az Úr külön megemlíti Bartimeus hitét. Jelzőt is tesz elé: megtartó hit.

Van másmilyen is? Van, sokféle hit van, szinte minden ember hisz valamiben. De a hitet a tartalma minősíti: mit hisz, kiben hisz valaki. Jézus szerint Bartimeusnak megtartó, üdvözítő hite volt. Azt mi jellemzi? Az, hogy mindig Isten igéjére épül, és Jézus Krisztussal kapcsol össze. Tehát a hívő nemcsak bizonyos hitigazságokat fogad el, hanem a feltámadott, élő Krisztussal kerül kapcsolatba. Nyugodtan mondhatjuk: a hit az a kinyújtott kéz, amellyel Jézust megragadjuk, s utána az ő ajándékait átvesszük. Ebben kifejeződik mindig a benne való bizalom is.

Ezért veszélyes a jóslás és varázslás minden formája, mert az viszont az ördöggel kapcsolja össze az embert, mert tőle kér és fogad el „ajándékokat".

Hogyan lehet valaki hitetlenből hívővé? Hogyan tett szert Bartimeus erre a megtartó hitre? Hallott Jézusról, komolyan vette, amit hallott, és ennek megfelelően viszonyult hozzá: bízott benne, tőle kért segítséget.

Vannak, akik panaszkodnak: ők keresik Istent, de nem tudnak benne hinni. Spurgeon a maga stílusában ezt írja: hagyd abba a keresést, mert ő itt van melletted, és kezdj el hinni benne! Az Istent kereső József Attila írta: „Az Isten itt állt a hátam mögött, S én megkerültem érte a világot." Nem kell semmit megkerülni, csak meg kell fordulni, mert mi állunk háttal Istennek, azért nem látjuk.

Bartimeus elhitte, hogy Jézus az, aki, és azonnal így is szólította meg. És Isten Fiától isteni ajándékot kért: élete teljes megoldását.

Nyújtom-e én a hitem kezét Isten felé? Üres a kezem, vagy tele van kacatokkal? Bízom abban, hogy amit ő ad, az mind jó, és csak az a jó? S tudom-e utána őt dicsőíteni szabadításáért?

Joel Osteen: Mai napon szavaimat arra fogom használni, hogy megáldjam az embereket...

Mai napon szavaimat arra fogom használni, hogy megáldjam az embereket. A jóindulat szavait szólom.

Váljon küldetésünkké, hogy olyan sok embert áldjunk meg a szavainkkal, amennyit csak tudunk! Szavainkkal - " Büszke vagyok rád! Csodálatos vagy! Szeretlek! Tehetséges vagy! Gyönyörű vagy! Nagy dolgokat fogsz véghez vinni az életben!" - jóindulatot szabadíthatunk fel az emberek életében. Ezek a szavak Isten természetfeletti erejét hordozzák. / Joel Osteen/

*****************

Mai napon nyitott vagyok a változásra, mert tudom, hogy Isten valami jobbat tartogat számomra.

Isten nem azért kényszerít arra, hogy előrehaladj, mert Ő gonosz, vagy mert meg akarja keseríteni az életed, hanem mert annyira nagyon vágyik arra, hogy lássa, amint a tőled telhető legjobbat nyújtod. Így hát időnként felkavarja a dolgokat és még azt is megengedi, hogy egy barát elhagyjon, rosszat tegyen veled, mert tudja, ha ezt az ajtót nem csukja be, sosem fogsz előrelépni. Isten nem kavarta volna fel a dolgokat, ha nem tartogatna valami jobbat számodra. Ne küzdj, a változás ellen, inkább ragad meg azt, és belépsz majd annak teljességébe, amit Isten a számodra tartogat! /Joel Osteen/

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor-Kik is vagyunk valójában?

,,Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.,, (Galata 3:26).

Az Apcsel 3:25-ben, amikor Péter Apostol a zsidóknak prédikált, ezt mondta nekik: “Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai…” Péter szellemi értelemben prédikálta ezt. Azt, hogy a „próféták fiai” – nem úgy értette, hogy a próféták feleségeitől születtek. Nem. Nagyon fontos, hogy megértsük ezt: amikor a próféták és a szövetség fiainak nevezte őket, akkor ezen azt értette, hogy ők az ígéret fiai, és a kimondott Ige fiai.

Tehát ha ők a próféták és a szövetség fiai voltak, akkor kik is vagyunk mi? A mai világban fő probléma az identitásválság (azonosság-válság).

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy kik ők. Még mindig a következő kérdésekkel küzdenek: Ki vagyok én? Mit keresek itt a földön? Mi az életem értelme? A hívők a korai egyházban nem vitatkoztak Péterrel, mert tudták, hogy az igazat mondja nekik
az identitásukról. Ők nem a szövetségben voltak, hanem a szövetség fiai voltak.
Sok keresztény azt a tényt ünnepli , hogy szövetségben vannak Istennel. Nem! Mi nem szövetségben vagyunk Istennel, mi a szövetség fiai vagyunk. Ezek vagyunk mi, a szövetség eredményei. 

A Galata 3:27-29-ben ezt olvashatjuk: “Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.”

Pál Apostol a fenti igeversben leírja, hogy ugyanannyira Ábrahám magja vagyunk, mint a zsidók, akiket Péter megszólított a levelében. Az új teremtés Ábrahám tényleges szellemi magja. Mi az ígéret örökösei vagyunk. A Róma 8:17-ben ez áll, hogy: “Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak…” Ezek vagyunk mi, ez a mi identitásunk! Ez egy jelen idejű valóság. Halleluja!

Megvallás:

Tudom, hogy ki vagyok én, és mi az, ami az enyém. Ábrahám
magja vagyok, Isten örököse és Krisztus örököstársa. Krisztus
bennem van, Benne élek és létezem. Nagyobb az, Aki bennem van, mint az, aki a világban van. 

A sátán és a világ a lábam alatt van. Győzelemben, isteni egészségben és bővölködésben élek, az életem kizárólag fölfelé és előre halad dicsőségről dicsőségre Jézus nevében. Ámen.

Napi áhítat-A szentek lakóhelye

Hét témája: A mennyország

Olvasmány: Jel 21,9–27.                 

Ha Isten megtisztított, ne gondold és ne mondd magad tisztátalannak!

„És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: „Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét”. Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá. Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz, fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő. Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is. Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló. A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd; az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg. Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.”
Magyarázat

A modern olimpiák utolsó versenyszáma a maratoni futás. A futók a 42 195 méter nagy részét a rendező város utcáin teszik meg. Az utolsó párszáz métert az olimpiai stadionban futják, ahol a lelátó tömve van ünneplő nézőkkel. A lelátón a nézők mellett ott vannak azok, akik megnyerték az olimpiai bajnokságot, helyezettek voltak, vagy részt vettek a versenyeken. Ez a légkör nemcsak azokra gyakorol nagy hatást, akik az érmekért futnak, hanem azokra is, akik egyszerűen csak a célba érkezésért küzdenek. Itt minden célba érőt megünnepelnek! És minden célba érkező győztes lesz. Később a győztesek bekerülnek az olimpiai hírességek közé, a helyezetteket hamarosan elfelejtik. Így múlik el a világ dicsősége.
De nem Istennél! A menny minden célba érőnek egy örök csodát kínál. Csoda a hely: minden tiszta, átlátható, nincs helye a félelemnek, aggodalmaskodásnak. Csoda a közösség: itt mindenki bekerül a hírességek közé, amely az ember teremtése óta folyamatosan növekszik istenfélőkkel. Csoda a színről színre való látás: találkozni a teremtő Istennel és a megöletett Báránnyal. Csoda a célba érkezés: ha rajtunk múlna, semmi esélyünk nem lenne. „Amit szem nem látott, fül nem hallott...” – vár ránk!
Imaáhítat

Imaáhítat: Könyörögjünk, hogy az Úr hű tanúiként egykor örök dicsőségre támadhassunk fel! (Dán 12,2–3)
(Dani Zsolt)

Victoria Osteen: Amikor erőtlennek érzed magad

"Élet és halál van a nyelv hatalmában." Példabeszédek 18,21.

Életünk során szembe kerülünk olyan helyzetekkel, kihívásokkal, amik elerőtlenítenek minket. Előfordulhat, hogy nem látjuk a kiutat, vagy nem  tudjuk elképzelni, hogy megváltozhatnának a dolgok, és feladjuk.

Az igazság azonban az, hogy hívőkként sohasem vagyunk erőtlenek, így sohasem kell "csak úgy" feladnunk! Isten a kifogyhatatlan erő forrását helyezte belénk.
A Biblia azt mondja, hogy ugyanaz az erő van bennünk, ami feltámasztotta Jézust a halálból – ugyanaz az erő, ami a világmindenséget teremtette, ugyanaz az erő, ami szétválasztotta a Vörös-tengert, ami meggyógyította a betegeket és feltámasztotta a halottakat. Bennünk él a Szent Szellem által.
Nekünk az a feladatunk, hogy a szavaink által aktiváljuk ezt az erőt.
A Példabeszédek 18,21 azt mondja, hogy "Élet és halál van a nyelv hatalmában."
Isten okkal adta nekünk ezt a hatalmat. A világ legédesebb kiskutyái a mieink, és nagyon-nagyon szeretem őket, de nem tudnak beszélni. Ők nem kaptak olyan hatalmat, mint mi. Isten sok csodálatos teremtményt alkotott, azonban csak az emberiségnek adott tekintélyt és hatalmat.
Mindig megfontoltan kell használnunk ezt a hatalmat az életünkben. A szavainkkal építhetünk, vagy rombolhatunk. Győzelmet, vagy bukást szólhatunk a jövőnkre.
Amikor reggel felébredsz, építő szavakat szólj, a győztes élet szavait. Tudd, hogy nem vagy erőtlen! Azt mondd a jövődről, amit Isten mond róla, és azt mondd magadról is, amit Isten mond rólad.

"Krisztusban győztes vagyok. Erős vagyok az Úr hatalmas erejében. Az ellenem formált fegyver nem ér célhoz. Isten jósága és kegyelme kísér életem minden napján. Ő betölti minden szükségemet, kegyelmének gazdagsága szerint. Reményteljes jövőt szán nekem!" 
Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint. (Efézus 3,20) Ámen!

Reggeli dicséret-Önkéntesség

„És örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívvel, önként adakoztak az ÚRnak. Dávid király is nagy örömmel örvendezett. Akkor áldotta Dávid az URat az egész gyülekezet előtt, és ezt mondta: Áldott vagy te, URam, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké!” Krónikák első könyve 29. fejezet 9-10.verse

Az önkéntesség, illetve az adakozás jó érzésekkel önti el a szívet, mert tudjuk, hogy tettünk valami jót. Éppen ma olvastam, hogy egy jótékonysági koncerten milyen nagy összeg gyűlt össze. Mert ha az adakozásról van szó, akkor azt jókedvből teszi az ember és nem kényszerből itt is olvashatjuk, hogy „örült a nép az önkéntes adakozásnak”. Az önző szív adhat bármennyit, összegyűlhet bármennyi pénz, de az önző marad. Az adakozás tehát nem oldja fel az önzőség kérdését. Azt hiszem jó lesz, ha feltesszük magunknak a kérdést, és először én magamnak célzom: „Jókedvűen adsz-e ha adsz? 

Ha adakozásról van szó, akkor Dávidnak semmi sem drága, ha az az Isten dicsőítésére van fordítva. 

A tízedik versben Dávid imába kezd. Az Urat áldja, dicsőíti, magasztalja az egész gyülekezet előtt. Elismeri mindenek feletti hatalmát és dicsőségét, amellyel telve a föld és ég (vö. Ézs 6) s amely forrása minden földi erőnek, hatalomnak, gazdagságnak és dicsőségnek (10–12).
Ezért nem lehet helye semmi emberi öndicsőítésnek, mert minden, amit ember Istennek adhat, csak visszaadott hálaajándék (13–16).
Ez teljesen összecseng Pál apostol kérdésével: mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? (Az 1Kor 4:7-ben utalás van az 1Krón 29:24-re.)
Az ember egyetlen helyes magatartása Isten előtt a hála és az alázat. Van min gondolkozni!

Szerző: Laszlo Osvald

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Csak azt tegyük, amit Isten megáldhat

"Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra..." (5Móz 28,8)

Ha engedelmeskedünk az Úrnak, a mi Istenünknek, Ő megáldja mindazt, amit nekünk ad. A vagyon nem átok, ha megáldja az Úr. Ha az embernek több java lesz, mint amennyire szüksége van és elkezdi azokat raktározni, akkor a kapzsiság és a keményszívűség bűne könnyen eluralkodik rajta. Isten áldásával gazdagnak lenni egészen más. Ilyenkor a bölcsesség irányítja a takarékosságot, a nagylelkűség az adakozást, a hála Isten ügyének támogatására késztet, és Isten dicsérete édesíti meg az örömöt. Nagy kincs, ha Isten áldása van a pénztárcánkon és minden anyagi javunkon.

Milyen nagy kiváltságot ígérnek Igénk utolsó szavai: "minden vállalkozásodra" áldást bocsát. Nem akarjuk a kezünket rátenni olyan vállalkozásra, amire nem kérhetjük Isten áldását, és még kevésbé akarunk imádság és hit nélkül nekikezdeni dolgainknak. Mekkora előjoga a hívőnek, hogy minden dolgában az Úr segítségére számíthat. Egyesek szerint jó szerencsésnek lenni. Nos, az Úr áldása jóval többet ér, mint a szerencse. A nagy emberekkel való összeköttetés semmi ahhoz képest, mint amikor Isten támogat minket. Az Úr áldása végtelenül többet jelent, mint az emberi tudás, képesség és vagyon valamennyi gyümölcse.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által tisztelte Istent Noé, amikor... háznépe megtartására bárkát épített, amely által kárhoztatta a világot.      Zsid. 11,7

Noé hit általi engedelmessége három tekintetben is példaszerű. A hit volt segítségére a nagy, nehéz türelemmunkában. Évtizedek fáradságával kellett a hatalmas bárkát felépítenie. Vannak hitpróbák, amiken hamar átesik az ember, mint pl. Izsák feláldozása, vagy Gedeon harca a midiánitákkal. Noé hitpróbája évtizedekig elhúzódott. Isten az embereknek 120 éves kegyelmi időt adott (l.Móz 6,3). S akkor előállt Noé, az emberek véleménye szerint ez a bolond ember, és az ország közepén, magas fekvésű helyen egy óriási hajót épített. Ha kérdezték, hogy miért csinálja, ő ezt válaszolta: "Isten nagy vízáradattal fogja elpusztítani az emberiséget". Egyik kinevette, a másik kicsúfolta. Noénak magának is támadhattak ilyen gondolatai: valóban Isten parancsolta neki a bárka építését? Akkor is gyötrő kísértések támadhatták meg, amikor már a bárka kész volt, de a közelgő vízözönnek még semmi jele nem mutatkozott. Noé azonban kitartott hitében és kiállta a próbát. Noé hitpróbája bizonyságtétel is volt. Prédikátor volt, aki szavak nélkül, puszta létével és munkájával hatalmas, naponként új megtérésre hívó prédikációt tartott. Hit által kárhoztatta e világot. Bárcsak lennének ilyen igehirdetőink, akik nem éles nyelvvel és ítélő szóval, hanem életükkel és magatartásukkal figyelmeztetnének másokat! Noé cselekedete megmentő cselekedet is volt. Amikor az özönvíz ítéletideje elérkezett, övéi vele együtt bemehettek a bárkába. Megőrzött hite és türelme ekkor nyerte el jutalmát. S mi hogyan állunk meg az eljövendő ítélet idején?

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ ARATÁS IDEJE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 14,14-20

14 És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. 15 Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: "Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön." 16 A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre; és learatták a földet. 17 Egy másik angyal is jött ki a mennyei templomból, akinél szintén éles sarló volt. 18 Az oltártól pedig ismét egy angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűzön, és hatalmas hangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: "Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szemei". 19 Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába; 20 megtaposták a borsajtót a városon kívül, és a borsajtóból vér ömlött ki, amely a lovak zablájáig ért ezerhatszáz futamnyira.

"És láttam: íme egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló."

(Jel 14,14)

Amikor azon az éjszakán, midőn elárulták, megkérdezték Jézust, hogy ő-e valóban a Krisztus, így válaszolt: "Te mondtad. Sőt azt mondom nektek, mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin". (Mt 26,64) Zsidó bírái nagyon jól tudták, hogy miről beszél Jézus. Az ég felhőin lévő Emberfia az a valaki volt, aki Isten kezéből kapta az örökkévaló királyságot a Dán 7,14 szerint. De azt már nem hitték el, hogy Jézus az, akinek Isten a kezébe adja majd a sarlót e világ emberi gabonaföldjeinek a learatására. Jézus nem hasonlított ahhoz a valakihez, akiről Dániel beszélt. Még ahhoz sem hasonlított, akiről Keresztelő János ezt mondta: "Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." (Mt 3,12) De éppen ez volt a királyság titka és a Király titka. Jézus azt mondta, hogy először a királyságról szóló Igének kell elvettetnie, s majd csak azután lehet learatni a világ aratnivalóját. Először "kiment a magvető vetni". Először maga Jézus hullott magként a földbe, hogy termést hozzon. Isten kegyelméből és bölcsességéből következően Jézus első eljövetele a vetés idejét vezette be, ez azonban nem azt jelentette, hogy az aratás ideje nem jön el. Inkább afelől biztosított, hogy lesz aratás. Ha még hirdettetik az evangélium, és az éter hullámain még száll a jó hír, míg olvasod ezeket, akkor még a vetés ideje van. A gyom és a gabona még együtt növekszik, amíg csak Istennek úgy tetszik, hogy betakarítja a gabonát és megégeti a gazt. Jól tennénk, ha meggyőződnénk arról, hogy helyesen bánunk a királyságról szóló Igével, amelyiknek most folyik a vetése, mert a vetés ideje után jön az aratás ideje. Ráteheted (és rá kell tenned) az életedet arra, hogy az a valaki, aki most az aranykoronát viseli, türelmetlenül várja már, hogy learassa azt, amit vetett, és eltávolítsa a gazt a világból.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- A SZEGÉNYSÉG JÓTÉTEMÉNYE

"...megigazulnak ingyen az Ő kegyelméből..." (Róm 3,24).

Isten kegyelmének evangéliuma az ember lelkében mélységes vágyódást, de ugyanolyan mély tiltakozást is ébreszt, mert az az üzenet, amit hoz, cseppet sem kellemes. Az emberben olyanfajta gőg van, amely mindig csak adni akar, de nehezére esik elfogadni. "Testemet a vértanúságra adom, egészen Istennek szentelem: bármit szívesen megteszek, csak ne alázz le a pokolra megérett bűnössel egy sorba és ne mondd, hogy csak annyit tehetek, hogy ajándékképpen elfogadom Jézus Krisztus szabadítását." Tudatára kell ébrednünk annak, hogy Istentől semmit sem tudunk sem megszerezni, sem elnyerni; vagy elfogadjuk ajándékként, vagy meg kell lennünk nélküle. A legnagyobb szellemi áldás az, ha tudjuk, hogy egészen nincstelenek vagyunk, és amíg ide el nem jutunk, Urunknak nincs hatalma felettünk. Nem tehet értünk semmit, ha azt gondoljuk, hogy elég a magunk erejéből élnünk. A nincstelenség kapuján léphetünk csak be az Ő királyságába. Amíg gazdagok vagyunk, amíg van valamink és a gőg és függetlenség útján járunk, addig Isten semmit sem tehet értünk. A Szent Szellemet csak akkor nyerjük el, amikor szellemileg kiéheztünk. Az isteni természet ajándékát a Szent Szellem hozza létre bennünk. Ő adja át nekünk Jézus megelevenítő életét, amely belénk helyezi az odafelvalót, és amint ez megtörténik, felemelkedünk abba a felülről való birodalomba, ahol Jézus él (Jn 3,5).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Mindent formálj imádsággá

"Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen! " (Jakab 5, 13)    Az apostol azt akarja, hogy a keresztyén embernek minden lelkiállapota imádságban nyilvánuljon meg. Ha az ember imádkozásba menekül, nem kerül rossz hangulatba. Milyen könnyen panaszkodik, jajgat az ember a nehéz napokban! Sok arcra rá is vésődött, hogy mennyi keserűség és rosszkedv járta át már a szívét. Formáld imádsággá gondjaidat és panaszaidat, akkor eltűnik a szorongás, szíved felszabadul, s egyszerre hála és dicséret hangzik fel. A zsoltárokból látjuk, hogy a meghallgatás bizonyosságában elmondott imádság következményeként sokszor a legmélyebb nyomorúságot a legmélyebb hála és dicsőítés váltja fel. Az imádság az az emelő, amely a legsúlyosabb terheket is félregördíti. Hasznos gyógyszer minden bajra. Ha jó kedved van, könnyen féktelenség fog el; de az imádkozó ember nem veszíti el egyensúlyát. Nem zuhan kétségbeesésbe, de nem lebeg mámorosan boldog érzésekben sem. A hívő keresztyén ember öröme tiszta és mély öröm, ami hálaadásban csendül ki. Lemérhetjük örömünket, hogy Istentől való-e, vagy bűnös öröm. Semmit sem ér az olyan öröm, amelyért nem tudunk szívből hálát adni az Úrnak; vagy magában véve már tisztátalan, vagy úgy elfoglalja szívünket, hogy Istennek nem maradt hely benne. Mindkettő elvetendő. "Akik örülnek, mintha nem örülnének" - írja Pál. Ide akkor jutunk el, ha örömünk hálaadásban száll Istenhez. Lehet zsoltárokat énekelni szívünkben is az Úrnak, a hétköznapok munkája közepette. "Énekeljetek és dicséretet mondjatok szívetekben az Úrnak" (Ef 5, 19). A szív éneklése persze együtthangzik a szájjal. Sokszor azonban csak a szájunk énekel, a szívünk mit sem tud róla. Örömünkben Istennek adjunk hálát! Ha a szenvedés hullámai elérnének is, ha nyomorúság és gondok nagy, sötét viharrá tornyosultak is, "te Uram, a magasságban, még nagyobb vagy" (Zsolt 92, 2; 93, 4). Mindig Istent dicsőítve, hálásan imádva - csodálatos erőt kapunk. Boldog vagy ma? Szálljon fel hálaéneked a menny felé! De ha valami lesújt, gondolj arra, hogy Isten nagyobb a te nyomorúságodnál, gondjaidnál, amik gyötörnek és adj hálát neki ezért! Megtapasztalod majd, hogy a magasságos Isten nevét dicsőíteni, neki hálát adni, jó dolog. Ez az út az új és nagyobb áldások felé.