Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hitben haltak meg mindezek,...és vallást tettek arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert akik így beszélnek, nyíltan kijelentik, hogy hazát keresnek,...azért Isten készített nekik várost.      Zsid 11,13-16.

Ezek a versek az elhunyt ősatyákra emlékeznek vissza. Ha csak ez állna itt: "Ezek mind meghaltak" - az úgy tűnne, mint valami halk sírás. Azonban ez áll: "Hitben haltak meg mindezek". Micsoda vigasztalás! Örömmel tekintünk vissza rájuk, mint megelégedett emberekre. Bár az ígéreteket csak távolról látták, mégis megvigasztalódtak. Megelégedtek azzal, hogy idegenek és vándorok a földön. Milyen megnyugtató olyan emberekre gondolni, akik sorsukkal meg vannak elégedve; olyanokra mint pl. a szegény Lázár, aki nem zúgolódott, mint Pál, aki megbilincselve dicséretet énekelt és hálát adott, mint az ősatyák, akik sátrakban laktak és örültek jövevénységüknek. Az is példakép, hogyan vágyakoztak az ősatyák a mennyei haza után. "Jobb hazát kerestek", mint a káldeai Ur városa volt. Honvágyuk volt az Isten városa után. Ezt a vágyakozást mind jobban és jobban felébreszti a Szentlélek Isten gyermekeiben. Amikor az áldott életű misszionárius, Zaremba öreg korában elvesztette a beszélőképességét, jelbeszéddel közölte, hogy olyan ő, mint a madár a kalitkában, amely előtt nemsokára megnyílik az ajtó a szabadulásra. A ragyogó cél ez: "Isten készített nekik várost". Részletekben az ősatyák még kevesebbet tudtak, mint mi. Amit azonban tudtak, az megvigasztalta őket úgy, hogy pl. Ábrahám megállhatott a hitpróbában, Izsák türelmes maradt, amikor egyik kútját a másik után tömték be az ellenséges pásztorok és Jákob elhordozott fagyot, hőséget és ellenségeskedést. Mi megelégedett zarándokok vagyunk?

Varga László: Isten asztaláról

"Az adakozásban is legyetek bőkezűek. ... Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van... Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat."      2Korinthus 8,7-13

Alapos gyakorlati útmutatás az adakozásra. Sehol nem voltak gazdagok az őskeresztyének, de különbség azért volt köztük. Legnyomorultabb volt a jeruzsálemi gyülekezet a közvagyon csődje miatt. Nekik kér Pál támogatást mindenfelől. Nagyon fontosnak tartja az adakozást, a pénznél is fontosabbnak a testvéri szeretet gyakorlását, Krisztus áldozatát hozva fel példának. Olyan nagy volt az első nemzedék lelkesedése, hogy mindenüket odaadták volna, mint az első jeruzsálemiek. Pál ezt nem akarja, mert látja szomorú eredményét Jeruzsálemben. Azért adja örökérvényű józan tanácsát: Ésszerűen kell adakozni. Annak kell adni, akinek valóban szüksége van rá. Abból, amije van valakinek, nem abból, amije nincs. A mérték: a méltányosság, a lehetőség szerinti megközelítő egyenlőség. Így lehet egyensúlyban tartani a testvéri közösséget. Ezt teszik ma a holland keresztyének. Hihetetlen az a jószívűség, amivel nekünk segítenek, és attól ők se lesznek szegényebbek. Nem hittem, hogy erre mi képesek lennénk. De amikor az árvíz elmosta a csángókat, az erdélyi hívek is pár nap alatt megtöltötték hozzájuk küldött értékes adományaikkal a teherkocsikat. Hála Istennek!

Istenem, olyan nehéz eldönteni, kinek, mikor, mennyit kell adnom ajándékaidból. Adjak-e a maffiagyanús koldusnak, vagy ne adjak? Annak adjak, aki szemtelenül kér, vagy én keressem meg azt, akiről tudom, hogy rászorul? Növeljem jól működő tőkémet, vagy kényelmesen jótékonykodjam? Szegény létemre többet adjak, rád bízva, hogy úgyis gondot viselsz rólam? Megint csak a szabadság nehéz döntése a feladatom. Adj bölcsességet, hogy minden helyzetben a szeretet vezessen helyes döntésre! De ne engedd, hogy önző okossággal magamnak tartsam meg azt, amivel próbára teszel, mert másoknak szánod általam. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- JÉZUS ELJÖN

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Thessz 1,1-10

1 Pál, Szilvánusz és Timóteus, az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban hívő thesszalonikaiak gyülekezetének: kegyelem néktek és békesség. 2 Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül 3emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; 4 mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. 5 Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, 6 ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. 7 Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, 8 mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk, 9 mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, 10 és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.

"De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"

(Lk 18,8)

December havának nagy eseménye karácsony, tehát az az időpont, amikor az emberek a hagyományoknak megfelelően megemlékeznek arról, hogy Jézus megszületett Betlehemben, egy kis városban, amely Jeruzsálemtől nyolc kilométerre van. De az Úrnak tulajdonképpen két eljövetele van. Az elsőre karácsonykor emlékezünk. A második "közel" van, ahogy a Biblia erről biztosít minket. Ha örülünk annak, hogy Jézus eljött első ízben, akkor kimondhatatlan boldogsággal kell hogy eltöltsön minket a tudat, hogy ő ismét eljön. A keresztyének nem gondolhatnak Krisztusnak csecsemőként való eljövetelére anélkül, hogy ne készüljenek az ő Úrként való eljövetelére. Azt is mondhatnánk, hogy a Bibliának csak egyetlen mondanivalója van: Jézus jön! Az ószövetségi korban az emberek nem azt mondták, hogy Jézusra várnak. Még nem tudták a nevét. Valamiféle megváltót reméltek, akit ők úgy hívtak, hogy Dávid Fia vagy Messiás. Vagy egyszerűen azt mondták, hogy az Úr eljövetelét várják. Kutatták, hogy mely napon fogja majd Isten rendbe hozni a világ dolgait. Mindenesetre mindig örömmel várták, remélték az eljövetelt. Az Újszövetség elhozza nekünk Krisztust, és minden jótéteményét. Itt azt is megtanulhatjuk, hogy az Isten királyságáról szóló teljes kijelentésből Jézusnak két eljövetele következik: eljövetele kegyelemmel, és visszajövetele dicsőségben. Így hát a mondanivaló nem változik: Jézus jön! És az Újszövetség népe éppen úgy él, ahogy az Ószövetség népe élt: mindig örömmel várni, mindig remélni az eljövetelt. Egyetlen bibliai üzenet van: Jézus eljövetele. És mi csak egyetlen módon válaszolhatunk: készenléttel, hittel! És amikor ebben a hónapban minden előkészületet megteszünk karácsonyra, nem szabad a nagy kérdést elhallgattatnunk: Amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a Földön? Örömben és józanul kell eltöltenünk ezt a hónapot. Szabad örülni annak, amit kaptunk, amíg örömmel várjuk azt, ami jön.

Reggeli dicséret- Mennyei kintsugi

„Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé vetetted minden vétkemet.”

Ézsaiás próféta könyve 38:17

Sokszor előfordul, hogy kicsorbul, eltörik egy edény. Ilyenkor az ember egy könnyed mozdulattal a szemétkosárba dobja a használhatatlanná vált tárgyat. Japánban azonban kifejlesztettek egy művészetet, a kintsugit, amely a törésből értéket teremt. Először is összeragasztják a széttört csészét, és megvárják, hogy a ragasztó megszáradjon. Most már újra használható lenne a tárgy, csak úgy, mint a többi ép edény, de ekkor kezdődik a kintsugi. A lakkhoz aranyport kevernek, és ezt kenik az egykori törések vonalára. Az így keletkezett tárgy nem csak eredeti funkcióját nyeri vissza, hanem egyben – mind anyagiakban, mind művészetileg – értékesebb lett. Az arany beépítése nemesebbé tette a többi ép és tökéletes edényhez képest.

Mindenkit érnek élete során veszteségek. Ezek sokszor olyan súlyosak – munkahely elvesztése, súlyos betegség, közeli hozzátartozó halála –, hogy visszaállíthatatlan töréseket eredményeznek a lelkünkön. Egy csecsemőjét szülés közben elvesztő édesanya például így írja le fájdalmát: „Másnap már mehettem is haza. Ott álltam kiüresedve, meglopva a testem és a lelkem, és nem volt egy lény a földön, aki törődött volna a fájdalmammal.” Ilyen válsághelyzetekben megrendül az ember hite. 

– Miért történt ez?

– Miért pont velem történt ez?

– Miért engedte meg ezt Isten?

Minden egyes fájdalmas kérdés egy-egy repedés az egykor hibátlan edényen. 

De ekkor kézbe vesz minket Isten. Beragasztja a töréseinket, majd arannyal kevert lakkal kiemeli a forradások helyét. Ennek az isteni kintsuginak két funkciója van. Egyrészről a repedések jelei mindig jól láthatóak lesznek, hogy sose feledjük, milyen mélységekben jártunk, másrészről az arany arra emlékeztet, hogy „bizony, javunkra vált a keserűség”. Egy édesanya, aki két hónaposan vesztette el gyermekét, így írja le a mennyei kintsugit: „Sokkal szomorúbbnak látom a világot, hogy ő fizikai valójában nincs itt, és mégis szebbnek. (…) Hogy képessé váltam önmagamba nézni, és hogy képessé váltam arra, hogy legalább önmagamnak ne hazudjak, az annak az útnak köszönhető, amelyet Márkkal való szenvedésben együtt jártunk be. Márk nagyon sok mindenre megtanított (…). És amin a legjobban csodálkozom, közelebb vitt Istenhez.”

Ha eltörik valami az életünkben, vigyük hát el a mennyei kintsugi-mesterhez!

Szerző: Árvai Tamás

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által nyert erőt Sára is, hogy szüljön..., minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.      Zsid. 11,11

Ábrahám mellett Sárát is a hithősök között említi a Biblia. Drága dolog, ha a házasok hitben is valóban egyek, mindketten ugyanazon a kősziklán állnak, mindkettőjüknek egy reménységük van: a mennyei haza. Az ilyen egyetértés drágább, mint a gazdag hozomány aranyban és ezüstben. A Lót családjában hiányzott ez. Ábrahámnál megvolt. Sára hite különösen is vigasztaló és bátorító, mert ő jelentős ideig kételkedett és hitetlenül félreállt. Nevetett, amikor azt az ígéretet hallotta, hogy ti. öreg korában fiúval ajándékozza meg Isten. Ezért maga Isten intette meg (l.Móz. 18,10-15). De mégis győzött a hitetlenségén, s minket is erre bátorít. Mi volt hitbeli győzelmének a titka? "Hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette." A hit megragadja Isten ígéreteit. Szaván fogja Istent. Elétárja ígéreteit, s megtapasztalja, hogy Isten ezeket beváltja. Gyakran megtörténik, hogy olyan közönséges gonosztevő, mint az Úr Jézus jobbja felől megfeszített lator, megragadja az ígéretet, amely az istentelen bűnösnek kegyelmet kínál. Ezáltal másokat is bátorít arra, hogy ragadják meg Isten ígéreteit. Micsoda nagy dolgokat nyer a hit! Hit által Sára erőt nyert. A természeti törvények ellenére anyává lett. Ma is megáll az Ige; minden lehetséges a hívőnek. Csak ne a saját kívánságunk legyen hitünk tárgya, hanem Isten világos, valóságos ígéretei, amelyeket az Isten az Igében Szentlelke által adott! A leggyengébb is lehet így hithőssé.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- AZ UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 22,18-21 18 Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; 19 ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. 20 Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: "Bizony, hamar eljövök". Ámen. Jöjj, Uram Jézus! 21 Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen. "Kijelentem mindenkinek, aki hallja e könyv prófétai igéit: ha valaki hozzátesz ezekhez ... ha pedig elvesz e könyv prófétai igéiből..." (Jel 22,18-19) (Az idézett angol bibliafordítás szerint az első szavak így hangzanak: "Figyelmeztetek mindenkit, aki... A ford. megj.) A figyelmeztetés nem ugyanaz, mint a fenyegetés. A figyelmeztetés célja az, hogy távol tartson a veszedelemtől. A fenyegetés a veszedelem bejelentése. A szülők vég nélkül figyelmeztetik gyermekeiket. "Vigyázz amikor átmégy az utcán!", "Ne menj bele, hogy idegenek elvigyenek autózni!" "Ne felejtsd el meginni a tejedet!" Amikor a gyerekek felnőnek, viccelődnek ezzel, és ugratják egy kicsit szüleiket, de tulajdonképpen nagyra becsülik azokat a figyelmeztetéseket, hiszen azok azt tanúsítják, hogy szüleik mennyire szeretik őket. Amikor a fiúk és a lányok elhagyják az otthont, mint érett emberek, kapnak egy csókot és egy utolsó figyelmeztető szót. Így mi is, amikor a Biblia utolsó oldalán vagyunk, midőn készülünk becsukni a könyvet, kapunk egy utolsó figyelmeztető szót. Ez egyszerűen ennyi: Ne hamisítsd meg a könyvet! Nem szabad semmit sem hozzátennünk. Ez az Ige elégséges. Bármi amit hozzáteszel, túl sok. Ne higgy olyan tanításokban, amelyeket Isten nem jelentett ki. Ne hajts térdet olyan előírások előtt, amelyeket Isten nem parancsolt meg! Nem szabad semmit elvennünk abból. Ezt az Igét csorbítatlanul meg kell őriznünk. Ne engedj annak a hajlamnak, amely mérsékelni akarja az Igét arra, ami kellemes, ami felfogható vagy gyakorlatban kivitelezhető. Az Igét a mi Urunktól és Istenünktől kaptuk. Ez az ő kijelentése. Elmondja nekünk amit már megtett, amit most tesz, és amit majd meg fog tenni. És Isten intézkedett, hogy ez az egész leírassék nekünk. Lehet, hogy vannak kisebb különbségek közöttünk némelyik Igéjének magyarázatát illetően. Nincs egyetlen ember sem, aki teljesen érti azt. Szükségünk van egymásra, és szükségünk van Isten Lelkére, hogy értsük. De mivel az életed függ tőle, ne hamisítsd meg a könyvet. Ez Isten utolsó figyelmeztetése. Annyira szeret bennünket, hogy kénytelen figyelmeztetni. Csakugyan az életünk függ attól, hogy mit teszünk a könyvvel.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ISTEN KEGYELME ÁLTAL VAGYOK, AMI VAGYOK

"...az Ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló" (1Kor 15,10).

Meggyalázza a Teremtőt az a mód, ahogyan mi tehetetlenségünkről beszélünk. Elégtelen voltunk siratása Istent szidalmazza, mert azt jelenti, hogy nem vesz tudomást rólunk. Váljék szokásoddá annak a begyakorlása, hogy Isten előtt megvizsgálod mindazt, ami emberek előtt olyan alázatosnak hangzik és akkor ijedten rájössz, milyen vakmerően szemtelenek az ilyen megállapítások. "Ó, nem kellene azt mondanom, hogy megszentelődtem, nem vagyok én szent." Mondd csak ki ezt Isten előtt és ott azt jelentené: "Uram, neked lehetetlen, hogy megszabadíts és megszentelj engem; vannak lehetőségeid, de nem az én számomra; annyi tökéletlenség van az agyamban és a testemben is, Uram, hogy ez lehetetlen." Talán az emberek fülének csodálatosan alázatosnak hangzik ez, de Isten előtt bizalmatlanság. És megfordítva: azok a dolgok, amelyek Isten előtt alázatról tanúskodnak, az emberek előtt éppen az ellenkezőjének tűnnek. Ha ezt mondod: "Köszönöm Istenem, tudom, hogy megszabadítottál és megszenteltél engem", ez Isten szemében az alázat tetőfoka; ez mutatja, hogy teljesen átadtad magad Istennek és tudod, hogy Ő hű. Sohase törd azon a fejed, hogy az emberek előtt alázatosan hangzik-e, amit mondasz: csak Isten előtt légy mindig alázatos, legyen Ő neked mindenben minden. Csak egyetlen kapcsolat számít: a te személyes kapcsolatod a személyes Megváltóval és Úrral. Engedj el minden mást, de ezt az egyet őrizd minden áron, és Isten véghez viszi tervét az életeddel. Egyetlen emberélet felbecsülhetetlen érték lehet Isten céljai szempontjából - és ez lehet éppen a te életed.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Drága ígéret

"Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. " Máté 7:7.

Ebben a három mondatban fokozódás van. Ha valami értékeset, nélkülözhetetlent elveszítünk, azt nagy figyelemmel és sietséggel keressük. Csak akkor oldódik fel bennünk a feszültség, ha a nélkülözött tárgyat megtaláltuk. A zörgetéskor zárt ajtó előtt állunk. Nemcsak szeretnénk bemenni, hanem be kell mennünk rajta. Kopogunk és a válaszra figyelünk, hallgatózunk, hogy hallunk-e valami mozgást. Nem mozdulunk el arról a helyről, amíg meg nem nyílik a kapu. Aki Istentől kér és vár, annak nem kell emberektől koldulnia. Aki a lelki életben el akar jutni valamire, annak az imádságra kell támaszkodnia. Ha rest vagy imádkozni, lelkileg elszegényedsz. Ezért hát szorgalmasan kérjük Istent, de ne önfejűen követelőddzünk tőle, mintha ki akarnánk csikarni valamiféle adományt. Zörgessünk, de várjunk alázatosan, míg Isten beenged. Ő ad, ha nem is azonnal és nem is éppen azt, amit kérünk. Ha Isten mindig azonnal meghallgatná imádságunkat, ez éppolyan hátrányos lenne számunkra, mint mikor a gyermeknek minden kívánságát teljesítik. A várakozási idő önvizsgálatra és a magunk megítélésére vezet. A hitnek türelmi próbákra van szüksége. Nagyon hiányos hit az, amely mindent mindjárt látni akar, de azt a hitet, amely nem lankad meg, Isten nem hagyja megszégyenülni. Határozottan számíthatunk az olyan kérések teljesítésére, amelyek világos ígéreteken alapulnak. Ilyen erős és csalhatatlan ígéretek mindazok, melyekben örök üdvösségünkről van szó. Ha Jézus áldozatára hivatkozva bűneink bocsánatát kérjük, Isten nem tagadhatja meg kérésünket, mert Jézusról minden próféta bizonyságot tesz, hogy az Ő nevében bocsánatot kapnak mindazok, akik hisznek. Éppígy nem utasíthatja vissza Isten azt a kérésedet, amikor a gonosz legyőzésére kérsz erőt, mert Jézus nemcsak igazságunk, hanem szentségünk is lett. Isten azt akarja, hogy győzz, tehát meg is adja hozzá a szükséges erőt. Csak ne várj, míg készleted lesz a türelemből és szeretetből! Napról napra megkapod, amire szükséged van feladataidhoz, nehézségeidhez és a kísértéseidben való megálláshoz. Parancsként hangzik, amikor Jézus felszólít minket: "Kérjetek, keressetek, zörgessetek!" - de valójában rendkívül drága előjog ez, amiről Ő biztosít minket.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten velünk harcol

"Maga az Úr megy előtted, Ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!" (5Móz 31,8)

Ha egy nehéz munka vagy nagy küzdelem előtt állunk, ez az igehely segít, hogy megerősödjünk. Ha maga az Úr megy előttünk, akkor nem lesz nehéz Őt követni! Ki gátolhatná meg előrehaladásunkat, ha az Úr vezet minket? A hit harcában álló testvéreim gyertek, induljunk sietve tovább! Miért haboznánk, amikor a győzelemhez visz az út?

Az Úr azonban nemcsak előttünk megy, hanem velünk is lesz. Felettünk, alattunk, körülöttünk és bennünk van a Mindenható és mindenütt jelenlévő Isten. Mindenkor, még az örökkévalóságban is velünk akar lenni, ahogy eddig is mindig velünk volt. Mennyire megerősítene minket ez az ígéret, ha igazán tudnánk hinni Benne! Higgyünk hát, és törjünk előre bátran, kereszt katonái, mert a Seregek Ura velünk lesz!

Mivel velünk és előttünk megy az Úr, soha nem tagadja meg segítségét tőlünk. Az Ő karja nem lankad el soha, akkor sem, ha minket kell vezetnie. Mindig tovább segít minket, amint éppen szükségünk van rá, még utolsó óránkban is. Nem hagy el soha, sem el nem marad tőlünk. Ő mindig tud és akar segíteni, erőt adni nekünk; mellettünk áll, amíg csak véget nem ér földi harcunk.

Ne féljünk és ne rettenjünk meg hát, mert a Seregek Ura jön velünk a harcba, Ő viseli a küzdelem nehezét, és Ő adja a győzelmet is.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Követte őt

"És azonnal újra látott, és követte őt az úton. "(Mk 10,52)

Csodálatos, amikor Jézus Krisztus megnyitja valakinek a szemét! Bartimeus is először Jézust látta meg, s nem is akarta többé szem elől téveszteni: követte őt az úton.
Egy asszony sokat panaszkodott, hogy milyen szótlan, morcos ember a férje, milyen nehéz vele együtt élni. Egy lelki konferencián az Úr Jézus kinyitotta a szemét. Hetek múlva nem győzött áradozni arról, hogy milyen kedves, szellemes ember a férje, milyen jókat beszélgetnek. Később azt is meglátta, hogy őmiatta lett szótlan a párja.

Valaki szüntelenül panaszkodott, hogy milyen nehéz sorsa volt, az emberek milyen gonoszak, és vég nélkül sorolta a hiányait. Amikor Jézus Krisztus kinyitotta a szemét, először ő is Megváltóját látta meg, aztán a maga bűneit, s attól kezdve tele volt hálával, hogy mennyi jót ad neki Isten, pedig nem érdemli meg.

Más pedig azt vette észre az ilyen gyógyulása után, hogy milyen sok felesleges holmi van a szekrényében, és utána sokaknak szerzett örömet az ajándékaival.
Van, aki észreveszi végre a vele együtt élőket, vagy meglátja az Istentől neki elkészített szolgálatokat, elkezdi érteni a Bibliát, felismeri az események mögött az azokat mozgató Istent...

Bartimeus követte Jézust az úton. Csakhogy Jézus útja akkor már egyenesen a keresztre vezetett. Követőinek vállalniuk kell az ő szenvedését is, és azt is, hogy „vele együtt megfeszíttetik" a régi természetük, s ő akar mindenben irányítani. Jézus követése a vele való állandó együttlétet jelenti. Ez az együttlét azonban folytatódik a halálunk után is, amikor a hitünk látássá lesz, mi is „hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában" (1Jn 3,2)

Napi áhítat-Test és vér nem örökölheti

Hét témája: A mennyország

Olvasmány: 1Kor 15,50–58.                                           

Nem erőlködésünkkel hódítjuk meg magunk számára Isten birodalmát, mert már ő felajánlotta nekünk. Fogadd el! Fogadd be őt!

„Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”
Magyarázat

A budapesti vidámparkban volt egy hatalmas hajó formájú hinta. Egyszer ki akartam próbálni és felültem rá. A hajót egy motor lassan meglendítette, a kicsi kilengések egyre nagyobbak lettek. Aztán vagy 20 méter magasról szabadesésben zuhantam oda-vissza, perceken keresztül. Csak hintáztam! A testrészeim képtelenek voltak arra, hogy megszokják ezt a szokatlan állapotot: azt hittem, szétolvadok vagy szétszakadok. Pedig ez csak egy „hinta” volt. Vadászpilóták ennek a nehézségi erőnek a sokszorosát bírják ki. És ez nekik csupán fizikai igénybevételt jelent.
Az Úrral vagy az Úr angyalával való közvetlen találkozás nemcsak felejthetetlen, hanem szinte megsemmisítő élmény. Dániel ájultan a földre esett (Dán 8,18), elhagyta az ereje, és arca eltorzult (Dán 10,8), reszketett (Dán 10,11). János Jézus Krisztus lába elé esett, mint egy halott (Jel 1,17). Nem a félelem miatt, hanem mert megtapasztalták az isteni és az emberi közötti különbséget. Találkoztak az igazi szentséggel, tisztasággal és ez szinte kibírhatatlan volt a számukra.
Mózest óvta az Úr attól, hogy az arcát meglássa, mert abba belehalt volna (2Móz 33,20). Új testet kell kapnunk, amely kibírja Isten szentséges jelenlétét!
(Dani Zsolt)

Joyce Meyer: Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat (3.rész.)

Nem adhatod tovább azt, ami nem a tiéd!

,,Nem adhatod tovább azt, ami nem a tied. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.,,- Máté 10:8.

Az Úr rengeteget segített abban, hogy megtanuljam elfogadni szeretetét, megtanuljam szeretni önmagamat (egészséges mértékben) annak érdekében, hogy viszontszeressem Istent és tudjam szeretni embertársaimat. Az én esetemben ez nem ment egyik napról a másikra, és nem volt olyan egyszerű.
Nekem mindig is problémáim voltak a kapcsolatokkal, de az okát nem igazán tudtam. Képte-len voltam olyan embereket magam köré gyűjteni, akiket szeretni tudtam, akikkel jól éreztem magam, és ők is viszonozták ezeket az érzéseket. Végül Isten segítségével rájöttem, mi volt a probléma: valami olyasmit akartam adni, ami nekem sem volt.
Fiatal keresztényként számtalan tanítást hallottam arról, hogy szeretnünk kell egymást. Őszintén meg is próbáltam szeretetben járni, de nem sikerült. Isten segítségére volt szükségem ah-hoz, hogy megoldást találjak erre a problémára. Saját fülemmel hallottam azt, hogy Isten szeret engem, de nem igazán tudtam hinni ebben a kijelentésben. Általánosságban el tudtam fogadni, de a saját személyes életemre már nem. Adva volt egy probléma, adva volt a válasz, de valahogy nem tudtam ezt a kettőt összekapcsolni.
Sokszor előfordul, hogy tudjuk, mi a bajunk, de nem találjuk rá a megfelelő megoldást. De az is lehet, hogy választ találunk Isten Igéjében, és nem igazán tudjuk mi is a problémánk valójában. Isten fel akarja tárni előttünk az igazi problémánk természetét és Igéjén keresztül rögtön a választ is megadja. Ha ezt a kettőt össze tudjuk kapcsolni és a megfelelő problémához a megfelelő kijelentést társítjuk – becsukjuk az ajtót az ördög előtt, szabadok leszünk.
Mondok egy példát. A Bibliában olvastam, hogy szeretetben kell járnunk. Tudtam, hogy a szeretettel gondjaim vannak, de azt nem tudtam, hol gyökerezik a probléma.
Előfordul, hogy életünk rossz gyümölcsöt terem, de sosem jutunk el az igazi okokhoz.
Ha kivágod a fát és a gyökér ott marad, a gyümölcs újra terem majd. Nem számít, hányszor vágjuk ki, újra és újra kihajt. Ez nagyon frusztráló, nem? Legjobb tudásod szerint mindent meg-próbálsz, és mégis úgy tűnik, nem vagy képes egy végleges megoldást találni.
Kétségbeesetten próbáltam szeretetet mutatni, de Isten szeretetét nem tudtam átvenni; ebből következik, hogy nem is tudtam továbbadni a szeretetet. Nem volt mit továbbadnom.
Szeresd felebarátodat, mint magadat
Mert az egész [emberi kapcsolatokra vonatkozó] törvény ez egy igében teljesedik be:
Szeresd felebarátodat, mint magadat.- Galata 5:14.
Miközben válaszokat kerestem a kérdéseimre, a Szent Szellem megmutatta ezt az Igét nekem, de úgy, ahogy azelőtt még sosem hallottam vagy láttam. Gondok voltak a házasságomban. Nem igazán jöttünk ki a férjemmel – úgy tűnt, semmiben nem tudunk egyetérteni, állandóak voltak a csaták köztünk. Ez az állapot nagyon rossz hatással volt a gyerekeinkre is. Az állandó feszültség már az egészségemet is kikezdte. Választ kellett találnom!
A válasz a szeretet:
,,A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet. ,,1 János 4:18.

Amikor a Szent Szellem feltárta előttem a Szentírást, feltettem magamnak a kérdést: lehetséges ez? Jól hallottam Istent – ez ennyire egyszerű lenne, hogy „Jézus szeret, jól tudom, Biblia a mutatóm” Annyi mindentől féltem, az 1 János 4:18 meg azt mondja, hogy a teljes szeretet kiűzi a félelmet?
Erre megpróbáltam „teljes szeretetben” járni, de minden nap belebuktam. Persze, hiszen a „teljes szeretetről” azt gondoltam, hogy nekem kell másokat tökéletesen szeretnem. 

Aztán szép lassan kezdtem rádöbbenni, hogy a teljes szeretet az, ahogyan Isten szeret engem – Ő az egyetlen, aki erre képes. Isten szeretete teljes, akkor is, ha nem vagyunk tökéletesek.

Joyce Meyer: Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat (2.rész.)

Fogadd el önmagad

Mert mint aki számítgatja a falatot magában, olyan ő…(Pb 23:7)

Szereted önmagadat? Az emberek többsége nemmel válaszol erre a kérdésre. Nagy tapasztalattal rendelkezem ezen a téren, hiszen rengeteg embernek próbáltam már segíteni abban, hogy érzelmileg, mentálisan, spirituálisan és szociálisan is teljes életet éljen. Hatalmas áttörésnek tartottam, amikor rájöttem arra, hogy az emberek egész egyszerűen nem szeretik magukat. Vannak, akik ezzel tisztában vannak, míg másoknak halvány fogalmuk sincs arról, hogy ez számos problémájuk gyökér-oka. Sok kapcsolati probléma abból ered, hogy az emberek nem tudják elfogadni magukat, sőt, sokszor nem is szeretik magukat. Isten azt akarja, hogy remek kapcsolatokban éljünk. Véleményem szerint a Biblia a kapcsolatokról szól. Számos tanítást olvasok benne az Istennel, az emberekkel és a saját magammal való kapcsolatommal összefüggésben.

Keress békességet a kapcsolataidban

Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, (harmóniát, félelemtől, morális konfliktustól való nyugalmat) és kövesse azt. [Ne csak kívánd Istennel, embertársaiddal, önmagaddal való békés kapcsolatot, hanem élj is így.] 1Pt 3:11

Isten Igéje arra tanít, hogy jó kapcsolatokat építsünk ki, és azt is megmutatja, hogyan fejlesszük és tartsuk fenn ezeket a kapcsolatokat. A Magyarázó Biblia fenti verse jól rávilágít a lényegre. Miközben tanulmányoztam, a Szent Szellem felhívta a figyelmemet arra, hogy az először is Istennel legyek békességben. Hinnem kell abban, hogy Ő szeret engem. Nem vár arra, hogy tökéletes legyek, Ő mindig feltétel nélkül szeret. Másodszor pedig el kell fogadnom a szeretetét. Az elfogadás nagyon fontos. Amikor Istentől kapunk, be kell fogadnunk mindazt, amit felkínál nekünk. Ahogy átvesszük a szeretetét, ez a szeretet bennünk lesz. Amint Isten szeretete betölt minket, elkezdhetjük szeretni önmagunkat. Elkezdhetjük visszaadni ezt a szeretetet Istennek, és átadhatjuk embertársainknak is. De ne feledd: nem adhatod tovább azt, ami nem a tied.

Isten szeretete

… mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk. Rm 5:5

A Biblia azt tanítja, hogy a szeretetet a Szent Szellem töltötte a szívünkbe, akit az Atya küldött el hozzánk. Ez egész egyszerűen annyit jelent, hogy mivel hiszünk az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, az Úr a Szent Szellem formájában beköltözik a szívünkbe, és megajándékoz a szeretetével, hiszen az Isten szeretet. (1Jn 4:8). Tegyük fel magunknak a kérdést: mihez kezdünk Isten szeretetével, amit ingyen kaptunk? Elutasítjuk, mert azt hisszük, hogy nem vagyunk elég értékesek ahhoz, hogy megérdemeljük? Vagy azt hisszük, Isten is olyan, mint az emberek, akik elutasítottak és megbántottak bennünket? Vagy hittel elfogadjuk szeretetét, hiszen biztosak vagyunk abban, hogy Ő nagyobb, mint hibáink és gyengeségeink? Tedd fel magadnak a kérdést: milyen a kapcsolatod Istennel, önmagaddal, embertársaiddal? Ami engem illet, nagyon sokáig semmilyen kapcsolatom sem volt saját magammal. De ez eszembe sem jutott mindaddig, amíg Isten el nem kezdett tanítani ezzel kapcsolatosan. Most meg kell vallanom, hogy sokkal többet foglalkozom saját magammal, mint másokkal, és nagyon fontosnak tartom, hogy jól kijöjjek magammal. Te egy olyan személy vagy, akitől soha nem menekülhetsz el.

Biztosan megtapasztaltad már, milyen kínszenvedés olyan valakivel nap mint nap együtt dolgozni, akivel nem igazán jövünk ki, de a jó hír, hogy legalább őt nem kell munka után hazavinni magunkkal. Te pedig folyton össze vagy zárva saját magaddal a nap huszonnégy órájában. Egy percre sem szabadulhatsz meg magadtól, még egy szempillantásnyi időre sem – tehát a legeslegfontosabb dolog, hogy békességed legyen saját magaddal.

JOYCE MEYER: Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 1-rész

Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén. (Ef 3:17)

Ez a könyv arról szól, hogy mennyire fontos önmagad megismerése, elfogadása, azért, hogy olyanná válj, amilyenné Isten akar tenni téged. A szolgálatom hosszú évei alatt rájöttem, hogy az emberek nem igazán szeretik magukat. Ez egy hatalmas probléma, sokkal nagyobb, mint gondolnád. Nehéz úgy élvezni az életet, ha nem vagy jóban önmagaddal. Ha saját magaddal nem vagy jó viszonyban és nem tudod magadat elfogadni, hogyan akarsz dűlőre jutni másokkal? Ha te is elutasítod saját magadat, miért várod el másoktól, hogy elfogadjanak olyannak, amilyen vagy? Az emberi kapcsolatok életünk fontos részét képezik. Az a mód, ahogyan magunkat látjuk, meghatározza azt, mennyire sikeres az életünk és a kapcsolataink. Ha olyan emberek vesznek körül, akik teljesen bizonytalanok önmagukban, én is elbizonytalanodom velük kapcsolatban. Szerintem nem Isten akarata az, hogy a gyermekei ne legyenek magabiztosak. A bizonytalanság az ördög műve. Jézus azért jött, hogy helyreállítsa az életünket. Ennek fontos része az, hogy egészséges, kiegyensúlyozott önképünk legyen. [Isten helyre akarja állítani a lelkünket. 

A Zsoltárok 23:1-3-ban Dávid a következőket mondja: „Az Úr az én pásztorom… a lelkemet megvidámítja. A Lukács 4:18-ban azt látjuk, hogy „Az Úrnak szelleme van én rajtam [Jézuson], mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat”.]

Milyennek látod önmagadat?

Az önképünk nem más, mint az a kép, amelyet magunkban hordozunk saját magunkról. Ha nem a Szentírásnak megfelelő, egészséges önképet alakítjuk ki magunkban, szenvedni fogunk a félelem, a bizonytalanság, a félreértések miatt. Figyelted, ugye, hogy mit mondtam: „szenvedni fogunk”. Azok az emberek, akik bizonytalanok magukkal kapcsolatban, az elméjük, az érzelmeik is megszenvedik ezt, csakúgy, mint társadalmi és szellemi életük. Bizton állíthatom, hogy szenvednek, hiszen több ezer emberrel beszéltem már erről. Sőt, személyesen is megtapasztaltam mindezt, nekem is voltak nehézségeim ezen a területen. Sosem felejtem ez azt a gyötrelmet, amit akkor éltem át, amikor az volt az érzésem, hogy azok az emberek, akikkel éppen együtt vagyok, nem szeretnek, vagy amikor meg akartan dolgokat tenni, de nem éreztem magam eléggé bátornak ahhoz, hogy megtegyem. De Isten Igéjének tanulmányozása és feltétel nélküli szeretetének és elfogadásának megtapasztalása gyógyulást hozott az életembe. Ezt szeretném most neked is átadni. Menekülés a pusztulástól

"Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét [most, a helyreállítás által] a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett [szellemi és messiási értelemben vett] üdvössége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám [valódi szellemi] fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." Lk 19:8-10 Olvasd csak el még egyszer a 10. verset: azt írja, „ami elveszett”, nem azt, „aki elveszett”. Az előző versben olvastuk, hogyan nyert üdvösséget Zákeus, a fővámszedő, és egész háza népe. Elveszettek voltak, most megmenekültek, de az üdvösségük ezzel nem ért véget. A következő kijelentés arról szól, hogy Jézus eljött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Én ezt a verset úgy értelmezem, hogy nem csak az elkövetett bűneinktől akar megmenteni minket, hanem a sátán valamennyi mesterkedésétől, hogy az életünket romba döntse. Mindannyiunknak van egy sorsa, életpályája, amit be kell futnia: ezt azonban nem tudjuk teljesíteni mindaddig, amíg bizonytalanok vagyunk abban, kik is vagyunk, és egy hibás önképet formálunk magunkról.

Isten kiválasztott téged

Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek [mint kiválasztottamat]. Jeremiás 1:5

Isten nem akarja, hogy rosszat gondoljunk magunkról. Azt akarja, hogy jól ismerjük önmagunkat, és fogadjuk el magunkat olyanoknak, amilyenek vagyunk. Istennél jobban senki sem ismer bennünket. Annak ellenére, hogy ismeri valamennyi hibánkat, fogyatékosságunkat, mégis kiválasztott minket Magának és elfogad olyannak, amilyenek vagyunk. A helytelen viselkedést nem fogadja el, de a személyhez mindig hű és igaz. A következő oldalakon lehetőséget nyílik majd arra, hogy megtanuld, milyen nagy a különbség a személyed és a cselekedeteid megítélése között. Olvasás közben rájössz majd, hogy Isten gyűlöli a bűnt, de az embert szereti; ezt a két dolgot következetesen elválasztja egymástól. A mi Urunk a szívek Istene. Ő a szívünket látja, nemcsak a külső burkolatot, amelyben élünk, és ami annyi kellemetlenséget okoz nekünk nap mint nap. Meg vagyok győződve arról, hogy Isten ezeket két külön dologként kezeli, és minket is meg akar tanítani erre a látásmódra. Hiszem, hogy ennek a könyvnek az olvasása fordulópontot jelent majd az életedben. Megtanulod, hogyan nézz szembe a gyengeségeiddel, megtanulod elfogadni magad. Megtapasztalod majd azt a szabadságot és gyógyító erőt, ami akkor szabadul majd fel, ha megtalálod önmagad.

Reggeli dicséret- Én is ott leszek!

„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.”
(János evangéliuma 5. fejezet 24. vers)

Lelkészgyakornoki éveim egyik legszebb emléke Kastélyosdombóhoz köthető, ahol a Dráva kastélyban lakó szellemi fogyatékos fiataloknak tartottunk bibliaköri foglalkozást. Sohasem fogom elfelejteni, ahogy minden alkalommal milyen őszinte és szerető öleléssel fogadtak minket.

Ma, egy szociális otthonban dolgozó lelkipásztor történetét szeretném megosztani, aki enyhén és középsúlyosan sérült fiataloknak tartott hittant, igyekezve mindig olyan egyszerűen fogalmazva és megkapóan elmesélni a Biblia történeteit, hogy minél több megragadjon ezekben a gyerekekben.

Ahogy végigvette velük az evangélium eseményeit; Jézus születését, tanításait, gyógyításait, keresztútját, halálát, feltámadását, beszélt nekik a mennyországról és az örök életről is.

Majd feltette a kérdést; Gyerekek! Mit gondoltok ki lesz ott a mennyben?

Egy fiúcska jelentkezett és dadogva mondta: O-o-ott le-e-esz I-i-i-sten.

Nagyon jó, Isten valóban ott lesz, de vajon lesz ott más is?

Ekkor egy kislány jelentkezett; Igen, ott lesz Jézus is!

Bizony – helyeselve bólogatott a lelkész – Jézus, aki értünk meghalt és feltámadt, Ő is ott lesz.

S ekkor felállt az egyik fiú. Kihúzta magát és azt mondta: Én is ott leszek!

Én is ott leszek! – mondta ez a szellemi fogyatékos fiú, aki mit sem tudva a hit és cselekedetek teológiai összefüggéséről, csupán a maga egyszerű módján elfogadta Jézus ígéretét; „aki hallja és hisz, annak örök élete van!”

Így szégyenítve meg bennünket, akik bölcselkedésünkkel, csak azt merjük mondani: Hát igen, hallottuk, hogy van mennyország. Olvastuk, hogy be lehet oda kerülni. De hogy ki lesz ott, csak az Isten tudja…

Milyen jó lenne, ha többé nem kicsinyelnénk le ilyen kijelentésekkel Jézus áldozatát és nem szomorítanánk el a Szentlelket, aki mindent megtesz, hogy ehhez a fiúhoz hasonló őszinte hittel megragadjuk Jézust!

Ha hiszel, állj fel! Húzd ki magad! És felemelt fejjel mondd ki:

Én is ott leszek!
Szerző: Szilárd

Joyce Meyer: ÚJÍTSD MEG AZ ÉLETED A SZAVAIDDAL!

A szavaknak nagy hatalmuk van, és emiatt neked is sokkal nagyobb hatalmad van, mint gondolnád. Nagyon befolyásos személy vagy. Nem kell főnöknek lenned, nem kell, hogy ilyen-olyan doktori címed vagy titulusod legyen, híresnek sem kell lenned, sőt kiemelkedően okosnak sem.

Mindössze egy dologgal kell rendelkezned: a beszéd képességével. A szavainkkal bátoríthatunk, vagy éppen lelombozhatunk valakit, inspirálhatunk, vagy bánthatunk, álmodhatunk, vagy kételkedhetünk. A Biblia tele van olyan igékkel, amik arról szólnak, hogy a szavainkkal képesek vagyunk befolyásolni az életünk folyását.

A Példabeszédek 18:21-ben ez áll:
„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.”

Az élet és a halál, azaz az áldás és átok lehetősége, ami a szánkat olyan jelentőségteljessé teszi. És az a kemény igazság, hogy felelősséggel tartozunk aziránt, hogy mit engedünk kijönni a szánkon. Mi magunk döntjük el, hogy mit teszünk a szavainkkal.

A világban történő események következtében könnyű a halált, átkot és a negativitást felfedeznünk mindenhol és mindenben: a hírekben, sorban állás közben a boltban, a kávéházban és a munkahelyen. Elégedetlenséggel, panaszkodással, mások hibáztatásával, gúnyolódással találkozunk mindenfelé, sajnos sokszor még keresztények körében is.

Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy változtassunk, és az életünket a helyes irányba tereljük. De ehhez a szánkat kell először a megfelelő irányba terelnünk.

Képzeld el, mi lenne, ha valaki rögzítette volna mindazt, amit az elmúlt huszonnégy órában mondtál, és most ezt visszajátszanánk? Miről szólnának a szavaid? Élet lenne bennük, vagy inkább halál? Építő, életet adó szavakat hallanánk? Mennyi lenne benne a panaszkodás, elégedetlenség, netán gúnyolódás?

Fontos, hogy tudjuk: ami a szánkon kijön felfedi, hogy kik vagyunk valójában. Ez tulajdonképpen a Krisztust követők érettségének a mérője.

Isten azt szeretné, ha az élet és az áldás szavait szólnád.

Építs és ne rombolj. Ha megváltoztatod a szavaidat, akkor az életed is meg fog változni!

Dave, a férjem, és én pár évvel ezelőtt megtanultuk ezt a leckét. Már egészen jól megy, de természetesen még most is növekszünk, fejlődünk ebben. Rájöttünk, hogy mennyire megváltozott az életünk, mióta minden napot a következő szavakkal kezdünk:

„Istenem, Jézus nevében kérlek, hogy áldd meg ezt a napot. Megáldom a házastársamat, a gyermekeimet, az unokáimat, a barátaimat, az üzleti partnereinket, a munkatársaimat, a szomszédaimat, és minden embert, akivel ma találkozom.”

Ha a szavainkat arra használnánk, hogy minden embert megáldjunk, akikkel kapcsolatba kerülünk, akkor megváltozna az életünk, és azok az életek is, melyeket megérintünk. Ha komolyan vesszük, hogy a szavainkkal másokat megáldjunk, akkor Isten garantáltan gondoskodni fog arról, hogy minket is nagyon megáldjon!

Victoria Osteen: CSUKD BE AZ AJTÓT A FÉLELEM ELŐTT

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. (1János 4,18)

Sokszor az emberek megrekednek az életükben egy bizonyos szinten; és ennek az oka a félelem. A félelem visszatart minket attól a legjobbtól, amit Isten tervezett számunkra.

Megakadályoz abban, hogy az Isten által tervezett módon növekedjünk, fejlődjünk. Mint egy betegség, a félelem az életünk minden területére kiterjed és hatással van.

Viszont a jó hír az, hogy nem kell félelemben élnünk. Nem kell engednünk, hogy lenyomjon és visszatartson minket. Hívőkként győztesek vagyunk a félelem felett! Azt tanítja az Írás, hogy a félelem nem Istentől van.

A 2 Timóteus-ban azt olvassuk, hogy nem a félelem, hanem az erő a szeretet és a józanság lelkét kaptuk Istentől. Az ellenségünk a félelmet használja, hogy eltorzítsa a valóságot, és megpróbáljon visszatartani minket attól, hogy előrébb jussunk. Ezért fontos, hogy a félelemről lehúzzuk a leplet és meglássuk, mi is az valójában: egy hazugság, amit az ellenség arra használ, hogy visszatartson minket!

Lehet, hogy már hallottad, hogy az angolban a félelem, „fear” szó mozaikszóként is funkcionál, „false evidence appearing real”, melyet valahogy így fordíthatnánk: valóságosnak tűnő hamis látszat.

Ha felismerjük a félelem gyökerét, ami a hazugság, akkor vissza tudjuk utasítani, és képesek leszünk megragadni Isten Igéjének az igazságát, ami megszabadít minket. (János 8:32)

Például, ha vonakodsz valami új dologtól, mert félsz, hogy elbuksz, utasítsd vissza a hazugságot és ragadd meg az igazságot, mely szerint mindenre képes vagyok Krisztus által, aki meg-erősít engem (Filippi 4:13).

Ha a jövőtől való félelem miatt aggodalmaskodsz, akkor tudd, hogy ez egy hazugság. Tagadd meg ezt a hazugságot és ragadd meg Isten igazságát, ami azt mondja: Isten reményteljes, jó jövőt tervez számomra (Jeremiás 9:11).

Keresd ki a Bibliából, hogy mit mond Isten az adott szituációval kapcsolatban, és hagyd, hogy az igazság mélyen beleivódjon a szívedbe. Miközben Isten igazságán gondolkodsz, az megszabadít és erőt ad, hogy túllépve a félelmen tovább tudj menni.

Ne felejtsd, hogy Isten tökéletes szeretete az, ami kiűzi a félelmet az életünkből. Amikor ragaszkodsz ahhoz az igazsághoz, hogy Isten szeret, akkor semmi sem tud visszatartani. Hagyd, hogy az Ő szeretete tegyen képessé. Hagyd, hogy az Ő szeretete adjon magabiztosságot.

Az Ő szeretetében találd meg a biztonságot, békességet és örömöt, mert amikor ezt teszed, akkor becsukod a félelem előtt az ajtót!

Joyce Meyer:HÁLAADÁS, ÉS DICSÉRET

… énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak,és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. (Ef 5-19-20)

A dicséret azt jelenti, hogy jó dolgokat mondunk valakivel, jelen esetben Istennel kapcsolatban. Szüntelen dicsérettel tartozunk az Úrnak.

A „szüntelen” alatt azt értem, hogy egész nap. Dicsérjük Őt amiért mindent csodálatosan megalkotott, és mindazon dolgokért, amiket az életünkben tett, és még ezután fog tenni.

Hálával tartozunk Neki mindenkor. Adjunk hálát, amikor jól mennek a dolgok és akkor is, amikor nehézségekkel küzdünk. Amikor az imánk csak állandó kérésből áll, és hiányzik belő-le a hálaadás és dicséret, akkor az elárul valamit a jellemünkről.

A telhetetlen emberek csak kérnek, kérnek és kérnek, és soha nem értékelik azt, amit már megkaptak. Nem hiszem, hogy Isten ránk árasztaná mindannak a teljességét, amit eredetileg nekünk szánt, amíg nem tudunk hálásak lenni mindazért, amit már nekünk adott.

Az erőteljes élet kulcsa a hálaadásban rejlik. Az egyik módja annak, hogy „szüntelenül imádkozzunk” az, hogy egész nap hálásak vagyunk, dicsérjük Istent jóságáért, irgalmáért, szerető kedvességéért, kegyelméért, hosszútűréséért és türelméért.

Uram, egyedül Te vagy méltó a dicséretemre és a hálámra, ezért dicsőítlek és hálát adok Neked. Taníts engem, még inkább meg akarlak ismerni Téged, hogy még inkább dicsőíthesselek a nap folyamán. Ámen.

Joel Osteen: HAGYD, HOGY AZ AJTÓ BECSUKÓDJON

…de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé… (Filippi 3,14 )

Évekkel ezelőtt egy kormányépületbe igyekeztem, ahol dupla fotocellás ajtó volt, egymástól négy méter távolságra. Ahhoz, hogy a második ajtó kinyíljon, az elsőnek teljesen be kellett csukódnia, ehhez pedig megfelelő mértékben el kellett távolodni tőle.

Addig, amíg túl közel voltam az első ajtóhoz, a második nem nyílt ki. Ugyanígy van az életben is. Túl kell lépnünk a múltbeli csalódásokon, bukásokon, az elszenvedett sérelmeken és fájdalmakon. Hagynod kell, hogy a múlt ajtaja teljesen becsukódjon. Ami elmúlt, azon már nem lehet segíteni. A múltat már nem lehet megváltoztatni, viszont a jövődért még tudsz tenni.

Ami előtted van, sokkal fontosabb, mint ami mögötted van.

Lehetséges, hogy úgy érzed, az élet elbánt veled. A kulcs: ne maradj lent! Kelj fel újra, porold le magad, és lépj előre, hogy az ajtó be tudjon csukódni. Ha nincs senki, aki bátorítana, hogy menj előre, akkor meg kell tanulnod magadat bátorítani. Amikor reggel felkelsz, húzd ki magad, nézz a tükörbe, és mondd ezt:
„Túl messzire eljöttem ahhoz, hogy most itt megálljak. Lehet, hogy földhöz vágott az élet, de nem ütött ki. Felkelek, mert tudom, hogy győztes vagyok és nem áldozat.”

Meglátod az ajtó ki fog nyílni. Hiszem, hogy ha megőrzöd a jó hozzáállásodat, akkor még több lehetőséggel fogsz találkozni a jövőben, mint amennyit a múltban elveszítettél.

Ez egy új nap. Hadd bátorítsalak: Isten jó, és jó dolgokat tartogat a számodra. Ne táborozz le a múlt és a jövő ajtaja között, és ne is érd be az „elég jó” földjével. Menj tovább! Higgy! Menj előre!

Nagyszerű dolgok vannak benned. Isten nem arra alkotott, hogy átlagos légy, hanem arra, hogy kiváló légy! Arra alkotott, hogy nyomot hagyj magad után ebben a generációban. Engedd el a múltat, válaszd a megbocsátást, és lépj tovább, hogy átmehess Isten áldásának nyitott ajtaján, ami éppen előtted van!

Gloria Copeland: SZÁMÍT AZ ÉLETED

Eltűnődtél már valaha azon, hogy Isten vajon mire gondol, mi jár a fejében? A Zsoltárokban azt olvashatjuk, hogy Isten szüntelen törődik velünk - az Ő teremtésével. Vagyis ez azt jelenti, hogy szüntelen rád gondol. Sokan úgy gondolják, hogy Isten szigorú arccal lenéz az égből és alig várja, hogy elrontsunk valamit.

Azok, akik így gondolkodnak ilyeneket szoktak mondani: „Ha én betenném a lábam a gyülekezetbe, leszakadna a mennyezet”. Istennek azonban nem a hibáink, a bukásaink és a hiányosságaink járnak a fejében. Nem, az Ő gondolatai feléd jók. Nem arra gondol, mit tettél rosszul, hanem arra, hogy mit tettél helyesen.

Nem arra gondol, milyen nagy utat kell még megtenned, hanem arra, hogy milyen nagy utat tettél már meg.

Tudatosítsd magadban, hogy elnyerted az Ő jótetszését. Elégedett veled. Persze nem mindig elégedett a döntéseiddel, vagy bizonyos cselekedeteiddel, de amikor rád néz, az Ő csodálatos alkotását látja benned. A mesterműve vagy és a szeretet és a kegyelem szemüvegén keresztül lát téged.

Számítasz Istennek és életed minden részlete számít Neki. Azt mondja az Írás, hogy minden egyes hajszáladat számon tartja, és minden egyes könnycseppedet összegyűjti. Fontos vagy Számára és az életed is fontos. A mai világban az embereket olyasféle dolgok miatt tekintik fontosnak, mint például, titulus, pozíció, vagyon, hova szoktak járni és milyen autót vezetnek.

Isten értékrendje merőben eltér ettől. Ha eddig azt gondoltad, hogy Isten túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy törődjön veled és az életeddel, akkor most jól figyelj: Isten számára elsődleges fontosságú vagy! Nem tudsz semmit tenni, hogy fontosabb legyél Neki, vagy, hogy kevésbé fontos légy Neki. Istennek azért vagy fontos, mert az Ő alkotása vagy. Ő drágának tart és becsesnek, és soha semmi sem változtathat az értékeden.

 áhitatok.hu

Andrew Wommack: Még az ószövetségi hívőknek is azt mondták

„Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát Neki, áldjátok nevét!” (Zsoltárok 100:4) 

Izrael népe nem mindig tett így. Valójában az Úr azt mondta, hogy mivel nem szolgálták Őt örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindenük, ítéletet fog hozni rájuk (5Mózes 28:47-57). 

Ez azt bizonyítja, hogy Isten a mi felelősségünknek tekinti, hogy örüljünk, dicsérjük Őt, és legyünk hálásak mindazokért a jó dolgokért, amiket nekünk adott.

Sok kemény helyzettel nézünk szembe ebben az életben, és a világ arra számít, hogy egy bizonyos módon viselkedünk, amikor jönnek a problémák. Isten azonban azt mondta, hogy máshogy reagáljunk – ne nyugtalankodjék a szívünk. Választanunk kell (5Mózes 30:19).

Lehetőségünk van Jézus szavainak követésére és Isten Igéjének megcselekvésére.

Én személyesen megtapasztalom az Úrban való öröm hasznát. Látom, ahogy ez hatástalanítja az ördögöt. Ki sem állhatja.

Valóban hiszem, hogy Isten az Ő népe dicséretei között lakozik (Zsoltárok 22:4).

Istennek nagyon tetszik, amikor a természetes szint mögé nézünk, és a dolgokat a hit világosságában látjuk. Ez Istent dicsőíti.

A dicséret nem egy szükségszerű melléktermék, ami akkor jön, ha minden rendben van az életünkben; ez egy hajtóerő. Oda irányítja a figyelmünket, ahol annak lennie kell – Istenre. Ha a problémáink közepette elkezdjük magasztalni Istent, a gondjaink annyira összezsugorodnak, hogy alig jut eszünkbe Isten elé vinni őket!

Annyira leköt minket az Ő dicsérete és az Ő áldásaiért való hálaadás, hogy a nehézségeinkre csupán utólagosan gondolunk.

Sokkal több minden van, amit szeretnék megosztani veled erről a gyakran mellőzött témáról. Épp csak a felszínt érintettem.

A dicséret nagyon erőteljes fegyver az ördög ellen is; és ami a legfontosabb, a dicséret és a hálaadás Istent dicsőíti. A legtöbb ember soha nem is gondolkodik arról, hogyan hat Istenre a dicséretünk. Ezt meg kell értened. Ez a keresztény élet olyan oldala, ahol szerintem minden kereszténynek mélyebbre kell ásnia.

REINHARD BONNKE- A CSODA

Ha hiszünk az Úr Jézus Nevében, nem egyszerűen „hívők” vagyunk - alapvető helyzetünk változik meg, személyiségváltozáson megyünk keresztül, átalakulunk, mert BELEKERÜLÜNK mindabba, amit Jézus Neve képvisel.

A Biblia azt mondja, hogy beleszületünk Isten családjába - ez elég nagy állapotváltozás! Isten minden csodája közt a legnagyobb az az átváltozás, amelynek során egy bűnös ember Istengyermekévé válik.

Ez az átváltozás akkor megy végbe, amikor átadjuk az életünket Krisztusnak.
Isten áldjon benneteket!

Reinhard Bonnke

Joyce Meyer-LÉPJ KI!

Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment.

(Máté 14,29)

Lehet, hogy a csónak, amelyből ki kell lépned, a múltad. Néha már annyira szokásunkká válik a múltunk miatti panaszkodás, valamint annyira lefoglal az, hogy a múltunkat okoljuk mindenért, hogy egyszerűen elmulasztjuk a jövőnket. Nem fogod tudni élvezni sem a jövődet, sem a jelenedet, ha folyton bűntudatot, szégyent és félelmet érzel a múltad miatt.

Soha nem leszel szabad, ha a múltad elől menekülsz.

Szembe kell nézned és elbánnod vele. Senki sem fogja ezt helyetted megtenni. Jézus hív, hogy szállj ki a csónakból. Isten felruházott az Ő erejével és az Ő Szelleme benned él, ezért képes vagy megtenni azt is, ami nehéz. Mindent meg tudsz tenni, amire Ő elhívott.

Ő nem fog beszállni a csónakodba, csak azért, hogy jobban érezd magad. Lépj ki a múltad csónakjából.

Uram, nem akarok többé a múltban ragadva élni. A Te kegyelmed által új életem van Benned. Ha van valami, amivel el kell bánnom a múltamban, kérlek, mutasd meg, és segíts helyesen elbánnom vele.

Kenneth Hagin : Éjféli dicsőítés!

Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. — APOSTOLOK CSELEKEDETEI 16,25.

Az ének, a dicsőítés és a hálaadás mind együtt járnak. Pált és Silást sok korbácsütéssel megverték, börtönbe vetették, és a lábaikat kalodába zárták. Éjfélkor mégis imádkoztak és énekkel dicsőítették Istent — hangosan. A többi fogoly hallotta őket!

A legtöbb ember hasonló helyzetekben siránkozna és panaszkodna. Ha olyanok lettek volna, mint néhány mai keresztény, Silás azt mondta volna: „Pál, ott vagy még?” Pál pedig azt válaszolta volna: „Hát hol lehetnék?” Silás így panaszkodott volna: „Mit mondjak, a hátam valami borzasztóan fáj. Nem értem, miért engedte Isten, hogy ez megtörténjen velünk. Tudja, hogy Őt próbáltuk szolgálni és mindent elkövettünk, amit csak tudtunk!”

Az ilyenfajta ima még beljebb vitte volna őket a bajba — ahelyett, hogy kihozta volna! Nem Isten záratta őket a börtönbe; az ördög tette. Van itt azonban egy igazság és útmutatás, ami segíthet nekünk az éjféli órában — a megpróbáltatások, a próbatételek idején —, amikor jönnek az élet viharai. Ilyenkor imádkozni kell, dicsőíteni, énekelni és hálákat adni Istennek!

Megvallás: Én dicséretet mondok és hálát adok Istennek mindenkor. Sohasem adom át magamat az önsajnálatnak. Én a dicsőítésnek adom át magamat mindenkor.

Gloria Copeland: Hallgattasd el a bírálókat!

Mert az az Isten akarata, hogy jót cselekedvén elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát.
 – 1 Péter 2: 15.

Tapasztalatból tudom, hogy amikor az emberek kritizálni és üldözni kezdenek, amiért hitben élsz, a természetes emberi reakció az lenne, hogy visszavágsz. Könnyű lenne visszavágni. „Kapják csak meg a magukét, akkor menten elhallgatnak!” — gondolod. Ne hidd!

Nem fogják abbahagyni. Csak olaj lenne a tűzre, és még erősebben és hangosabban kritizálnának, mint előtte. Isten Igéje szerint azonban van rá mód, hogy elnémítsd őket. Nem úgy, hogy vitába bocsátkozol velük, nem úgy, hogy megvéded magadat. Hanem úgy, hogy csöndben maradsz, és továbbra is azokat a jókat teszed, amikre Isten elhívott.

Jézust nagyon sokat bírálták a vallásos emberek. Mégsem vágott vissza soha. Inkább, ahogy az Apostolok Cselekedetei mondja: „széjjeljárt, jót tévén”.

Ha az emberek kritizálnak, amiért hitben élsz, tedd azt, amit Jézus, és továbbra is áldd őket. Imádkozz azokért, akik az ördög elnyomása alatt vannak. Imádkozz a betegekért. Továbbra is tedd azt, amire Isten elhívott. Ez fel fogja bosszantani az ördögöt, mert az ő elsődleges célja az, hogy hatástalanná tegyen téged Isten királyságában. Azt akarja, hogy a bírálat elnémítson. El akarja vonni a figyelmedet arról a munkáról, amire Isten elhívott. Végső soron azt akarja, hogy feladd.

Ne engedd neki! Inkább kövesd a 2Timótheus 3: 14 utasítását: „maradj meg azokban, amiket tanultál, és amikről meggyőződtél.” Némítsd el a tudatlan emberek kritikáját azzal, hogy továbbra is jót teszel, és hitben élsz. Így amikor abbahagyják a bolond beszédet, te még mindig erős leszel.

Igei olvasmány: Lukács 23: 1-9

Kenneth E. Hagin: Megvallások 2.rész

Megvallás: Isten Igéje igaz. Én hiszek Istennek. Annak a világosságában járok, amit az Ige mond, mert Isten Igéje Isten hozzám szóló beszéde, ma.

Megvallás: Én hiszek Istennek, és az Õ Igéje alapján cselekszem. Istennek pedig gondja van arra, hogy az Igéjét beteljesítse az én életemben.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által ment ki Ábrahám hazájából. Hit által lakott az ígéret földjén, mint idegenben. Hit által várta a várost, amelynek erős fundamentuma van.      Zsid. 11,8-10

Három nehéz feladatot teljesített Ábrahám hit által. Hit által vitte végbe a nehéz szakítást. A hazájától való önkéntes elszakadás nem volt kis dolog. Olyan kötelékeket szakított el Ábrahám, amelyek igen erősek voltak. Vannak olyan elválások nálunk, embereknél, amelyek szinte lehetetlennek látszanak. Milyen nehéz volt pl. elengedni Egyiptomba Jákobnak legkisebb fiát, Benjámint! Milyen szívet tépően sírtak a cézáreai keresztyének, amikor Pál búcsút vett tőlük (Csel. 21,13)! Csak a hitnek van ereje az elváláshoz. A hit vállalja a nélkülözéseket is. Káldeában Ábrahám gazdag pásztorfejedelem volt. A hit vitte rá arra, hogy jövevény legyen az ígéret földjén, és sátorban lakjon vándor módjára. Ez sok nélkülözéssel járt. Nézzük csak Pált, vagy a misszionáriusokat, mennyi nélkülözést kellett kiállniuk barátságtalan, jéghideg, vagy forró országokban! Ők megerősítik, hogy a lemondásra csak a hit ad erőt. Várni is segít a hit. Aki az Ábrahám történetét olvassa, annak feltűnik, hogy az ősatya milyen sokáig semmit sem látott a neki adott ígéretek beteljesedéséből, amely szerint nagy néppé kell lennie, s utódainak száma annyi lesz, mint a tenger partján a homokszem. S emellett hosszú évekig nem volt gyermeke. Egész Kánaánt örökségül ígérte neki Isten, és egy talpalatnyi földet sem mondhatott magáénak. Isten távolról mutatta meg neki azt a várost, amelynek erős fundamentuma van, s amelynek építője és alkotója az Isten (10. v.). Ábrahám, a hívők atyja türelmesen várta azt az időt, amikor a hit látássá lesz. Mint az ő gyermekei, járjunk hitének nyomdokain!