Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Jákob botja végére hajolva imádta Istent.      Zsid 11,21

A haldokló Jákobnak ezt a mozdulatát a hit cselekedeteként állítja elénk a Szentírás. Miért? Az 1.Móz 47. szerint amikor Jákob halálát közeledni érezte, ünnepélyesen megígértette fiával, Józseffel, hogy őt nem Egyiptomban, hanem atyáinak, Ábrahámnak és Izsáknak sírjába temeti el. Miután erre József esküvel kötelezte magát, Jákob botja végére hajolt, szó szerint "Istent imádva borult ágya fejére". Nem mindennapi dolog, hogy valaki szívesen válik meg ettől az élettől. Sokaknak nehéz harcot és nagy keserűséget jelent ez. Jákobnak a hite tette lehetővé, hogy hálás imádatban váljon meg a földi élettől. Egyiptomban Jákobnak bizonyára igen díszes temetést rendeztek volna, neki azonban sokkal fontosabb volt az isteni ígéretek hordozóival való közösség. Amikor e kívánságának teljesítését József biztosította, imádva borult le Jákob Istene előtt. Mi is békében haza mehetünk, mint Jákob és mint Simeon, ha hitben egyek vagyunk Ábrahámmal, az ősatyával, akit a Szentírás a "hívők atyjának" nevez (Róm 4,11)! Végül a hálás imádattal ezt akarta Jákob kifejezni: Fiam hű lesz hozzám és ígéretét meg fogja tartani. Micsoda mélységes öröm, ha hívő édesapa abban a bizonyosságban búcsúzhat, hogy gyermekei és utódai Isten jó tetszésének útján fognak járni! Így tért a mennyei hazába Trudel Dorottya Maennedorfban, azzal a határozott bizonyossággal, hogy az akkor még fiatal Zeller Sámuel, akire az egész intézetet hagyta, hűséges lesz. Trudel Dorottya nem vallott szégyent hitében. Milyen boldogság Istent imádva hazamenni abban a biztos tudatban, hogy egy vagyok azokkal a hívőkkel, akik már előttem hazamentek, s bizonyos vagyok abban, hogy Isten az utódoknak is hűséges, hívő szívet ajándékoz!

Varga László: Isten asztaláról

"Jön majd olyan idő - így szól az én Uram, az Úr -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására. Támolyognak majd tengertől tengerig... és keresik az Úr igéjét, de nem találják."      Ámósz 8,11-12 Nem lehetne jobban jellemezni mostani korunkat. Kenyere, itala bőven van a keresztyén népeknek, jutna másoknak is elég, mégis fél, mégis szerencsétlennek, veszélyben lévőnek érzi magát minden nép. Kétségbeesetten keresik a megoldást, a megmentő eszmét, az igazságot. A Kárpátokban történt, hogy két sízőt meglepett a köd. Megfagyott holttestük mellett látták másnap, hogy körbe-körbe jártak, néha egészen közel a menedékházhoz, de nem találták meg. Így keresi ma a világ az igét, s ha nem találja meg, úgy járhatunk mind, mint azok a sízők. Az emberek persze nem tudják, hogy Isten igéjét keresik. Honnan tudnák, ha az el van rejtve előlük? Ha az egyház csak óvatosan hirdeti, maga se tudja, hogy az az egyetlen megoldás. Ha a tömegek elhitték, hogy már elavult, nem kell komolyan venni. Ezer szekta, babona, idegen vallás szédíti a népet, mindegyik bőven talál híveket, mert annyira szomjazza különösen az ifjúság az igazságot. "Támolyognak tengertől tengerig, és nem találják." Ebből az ördögi körből emberileg nincs kiút. Egyedül Isten tehet csodát, ébredést, amit hasonló helyzetben már többször megtett. Imádkoznunk kell, hogy újra megtegye. Uram, Istenem, nagy gazdagságában és hatalmában annyira megromlott volna már az emberiség, hogy nem tudsz vele mit kezdeni? A technikai csodák dicsősége annyira elködösítette értelmünket, hogy nem látjuk meg tőle a mélységből kivezető egyetlen utat? A Te igazságod, a szolgáló szeretet nélkül nem lesz jövője gyermekeinknek! Ha rajtunk már nem lehet, könyörülj rajtuk, a jövendő nemzedékeken! Add szájukba és szívükbe igédet, a megváltó, felszabadító, jövőt jelentő igazságot! Add, hogy gyermekeink megtaláljanak, és készek legyenek szolgálni Téged! Ments meg, Uram, minket! Ámen.

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja-Keresztelő János születése

"...meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül... nagy lesz ő az Úr előtt..." (Lk 1,13-15)



Az első advent jeles alakja Keresztelő János volt. Ismerjük meg az ő életét!

Júdea hegyes vidékének egy kis falujában egy házaspár régóta imádkozott gyermekért. Most már abba is hagyták, mert megöregedtek. Egyik nap azonban, amikor Zakariás éppen a papi feladatait végezte Jeruzsálemben, Isten azt üzente neki, hogy fiuk születik, aki a Messiás útkészítője lesz. Hitte is, nem is. Hitetlensége miatt addig, amíg a kis János meg nem született, megnémult. Amikor újra tudott beszélni, hálás szóval magasztalta Istent (Lk 1. rész).

Most csak azt vegyük észre, hogyan építi be Isten kis emberek csendes imádságát a maga világot kormányzó tervébe! Isten nagyszabású üdvterve már a világ megteremtése előtt készen volt. Ezt ő lépésről lépésre feltartóztathatatlanul megvalósítja. Ehhez emberekre is szüksége van. Például Zakariást is kiválasztotta arra, hogy az ő fia legyen Jézus előfutára. De még nincs is fia, s ők már öregek. Ez nem akadály. Lesz gyermekük idejében, egészen megszokott módon. A csoda benne az, ahogyan Isten ezt a nekik már elképzelhetetlen eseményt időzíti és megvalósítja. Mert miközben Isten nagy terve kibontakozik, ő számon tartja az éveken át elhangzott imádságokat is, és felel azokra.

Istennél minden időzítve van, nincs összevisszaság. Ő nem rögtönöz, és nem kapkod, mindent végtelen bölcsessége szerint, a mi érdekünkben valósít meg.

Így merjük-e rábízni életünk apró és jelentős dolgait és a világ sorsdöntő ügyeit egyaránt? Zakariás hitetlensége nem lett akadálya Isten cselekvésének. Az ő tettei nem a mi hitünktől függnek, de magunkat szegényítjük meg, ha kételkedünk ígéreteiben. Szálljunk szembe mindig a magunk kételyeivel! „Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amil az Úr mondott neki." (Lk 1,45)

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ITT VAN ISTEN KÖZTÜNK

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 40,33-38

33 Azután elrendezte az udvart a hajlék és az oltár körül, és rátette a függönyt az udvar kapujára. Így végezte el Mózes a munkát. 34 Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot. 35 És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a felhő, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot. 36 Valahányszor fölszállt a felhő a hajlékról, útnak indultak Izráel fiai egész vándorlásuk alatt. 37 Ha nem szállt föl a felhő, nem indultak el ők se, amíg föl nem szállt. 38 Mert nappal az ÚR felhője volt a hajlékon, éjjel pedig tűz volt rajta. Izráel egész háza látta ezt vándorlása egész idején.

"És az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot." "Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?"

(2Móz 40,34; 1Kor 3,16)

Az egy félelmetes pillanat volt. Amikor Mózes befejezte a szent sátor építését, a mindenható Isten beköltözött. Az Úr dicsősége töltötte be a sátrat. Azt gondolnánk, hogy amikor Isten ennyire közel jön, és jelenléte ennyire látható lesz, akkor az emberek, akiket Isten így meglátogatott, napjaikat mélységes hódolatban és engedelmességben töltik. De tudjuk, hogy Izráel népe a pusztai vándorlás évei alatt sokszor volt lázadó és engedetlen. Jézus személyének fenséges csodája az volt, hogy úgy jött hozzánk, mint testben megjelent Isten. Ahogy János mondja: "Az Ige testté lett, itt élt ("sátorozott") közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét..."(Jn 1,14). Azt gondolnánk, hogy amikor Isten annyira közel jön hozzánk, hogy ő maga találkozik velünk testben, s így jelenvalóvá válik, akkor az emberek hinni és élni akarnak. Nagyon sok ember volt azonban, aki nem engedelmeskedett ennek az evangéliumnak. A hitetlen emberek mind a mai napig azt mondogatják, hogy Jézus nem lehetett Isten, hogy ő egy rendkívüli hittel bíró mindennapi ember volt. Pünkösd napja óta a keresztyének együtt alkotják Isten templomát, mivel Isten Lelke lakik bennük. Most Isten az ő szent templomában van. Sok országban lakik, és sok nyelven beszél. Sok ember viszont ezt nem hiszi el. Manapság sok ember úgy gondolja, hogy ha Isten egyáltalán lakik valahol a Földön, akkor annak horribilis összegből felépített templomnak kell lennie, sok e világi berendezéssel. Ezzel szemben az a teljes igazság, hogy Isten azokban a férfiakban, nőkben és gyermekekben lakozik, akik hisznek Jézusban. Isten jelenléte az olyan emberi életekben válik láthatóvá és kézzel foghatóvá, akiket az ő kegyelme megáldott, és akik az ő Lelkének uralma alatt élnek. Az Úr dicsősége egy napon - nem is olyan sokára - be fogja tölteni a Földet. Akkor majd senki sem fogja mondani, hogy az lehetetlen, hogy az nem így van. Meg fogjuk tapasztalni azt, amit mindig hittünk. Mások meg fogják látni azt, amit szívük nem volt hajlandó elfogadni.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A SZENT SZELLEM TEMPLOMA

"Csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá" (1Móz 41,40).

Számot kell adnom Istennek arról, hogyan leszek úrrá testemen az Ő uralma alatt. Pál mondta, hogy ő nem tette hiábavalóvá Isten kegyelmét (Gal 2,21), azaz nem tette eredménytelenné. Isten kegyelme visszavonhatatlan, Jézus szabadítása tökéletes, a megváltás örökre elvégeztetett. Nem majd egyszer megy végbe megváltásom, hanem már megváltott gyermeke vagyok Istennek. A váltság ugyanúgy örök, mint Isten királyi széke. Az én dolgom az, hogy kimunkáljam, amit Isten elvégzett. "Vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Fil 2,12). Felelős vagyok azért, hogy ezt megtegyem. Ebben a testben kell Jézus Krisztus életét megmutatnom, nem titokzatosan, hanem valóságosan és nyomatékosan. "Megsanyargatom testemet és szolgává teszem" (1Kor 9,27). Testét Isten teljes ellenőrzése alatt tarthatja minden szent. Ő arra teremtett minket, hogy tudjuk kormányozni a Szent Szellem templomát, elképzeléseinket és érzéseinket. Felelősek vagyunk ezekért, nem kell utat engednünk szertelenségeknek. A legtöbben sokkal szigorúbbak vagyunk másokkal, mint magunkkal. Magunkban mentegetjük a hibákat is, míg másokban elítélünk olyan dolgokat, amikre a mi természetünk nem hajlamos. "Kérlek titeket testvérek" - mondja Pál apostol - "szánjátok oda a ti testeteket élő... áldozatul" (Róm 12,1). Döntően fontos, vajon egyetértek-e Urammal és Mesteremmel abban, hogy testem a Szent Szellem temploma? Ha igen, akkor a testemre vonatkozó egész törvényt összefoglalja ez a kijelentés: testem a Szent Szellem temploma.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében: A meghallgatás nem-je és igen-je

"Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. És angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse Őt. "

(Lukács 22, 42-43)

Az Atya nem teljesíthette Fiának ezt a kérését. Nem volt más útja szabadításunknak, csak ez az egyetlenegy, amitől a Megváltó visszaborzadt. És mégis meghallgatást nyert Jézus esengő imádsága! Angyal erősítette meg Őt. Ez volt a felelet a kérésére. A tanítványoknak virrasztani kellett volna, de aludtak; a legnehezebb harcot egyedül kellett a Megváltónak megharcolnia. Mégsem volt egyedül, az Atya nem hagyta Őt cserben. Nem kímélhette meg a fájdalmaktól, de erőt adott neki a nehéz út megjárásához. A lélek nyomasztó terhe olyan borzalmas és a testi feszültség olyan heves volt, hogy vért verejtékezett. A Megváltó nem járhatta volna meg a szenvedés útját, ha nem nyert volna erősítést az "elrejtett mannából" (Jel 2, 17). Végül is az Atya szabaddá tette Őt a félelemtől és a rettegéstől. Nem a halál maga volt borzalmas neki, hanem ez a halál, a gonosztevő halála a kereszten. Az a gondolat, hogy a világ bűnterhe alatt átokká kell lennie - mázsás súllyal nehezedett a lelkére. Nem csoda, hogy szomorú volt mindhalálig. Imádságára a félelem csökkent egy kevéssé, de aztán újra visszatért. Másodszor is imádkozott, újra megkönnyebbült, de a félelem harmadszor is rátelepedett a lelkére. Harmadszor is könyörgött és ekkor teljesen megszabadult tőle. Nyugodtan mondhatta: "Keljetek fel, menjünk. íme elközelgett, aki engem elárul" (Mt 26, 46). Nem menekült el, hanem győztesként ment az ellenség elé. Így Jézus meghallgatást nyert, amikor könyörgéssel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás között adta oda magát áldozatul Istennek, aki megszabadíthatta volna a halálból, de mégsem tette meg. Viszont megszabadult a halálfélelemtől. Meg kellett ízlelnie a halál keserűségét értünk, de megkapta a szükséges erőt erre a legnehezebb szolgálatra. Ez a meghallgatás minket is imádásra késztet. Számtalan megváltott bűnös dicsőíti most Istent, amiért egyszülött Fiát a fájdalom útjára bocsátotta, de át is segítette rajta. Jézus maga tökéletessé vált szenvedései révén és felemeltetett Isten jobbjára. Éppen ezért, mivel halálig megalázta magát, mindenek felett felmagasztaltatott és kapott páratlan hatalmat. Isten azért nem hallgatta meg Őt előbb, hogy később dicsőségesebben cselekedhessen.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A védelem bástyái

"Az ilyen ember magas helyen lakik, sziklaerőd a fellegvára. Kenyerét megkapja, vize állandóan van" (Ézs 33,16).

Akinek Isten megadta a tiszta élet ajándékát, az tökéletes biztonságban élhet.

A magasban lakozhat, felülemelkedve a világon, túl az ellenség lőtávolságán, az éghez közel. Magasztos céljai és indítékai vannak, igazi vigasztalásra és társakra talál. Örvendezik az örök szeretet hegyei között, ott talált lakóhelyet is.

Óriási sziklák védelmezik. A világmindenség legerősebb sziklái ezek, a változhatatlan Isten ígéretei, ezek őrzik az engedelmes hívőt.

Övé a nagy ígéret: "kenyerét megkapja". Ahogy az ellenség nem tudja megmászni ezt az erődítményt, sem lerombolni a falait, nem tudja azt kiéheztetéssel vagy ostrommal sem bevenni. Az Úr, aki mannát hullatott a pusztában, mindig ellátja népét élelemmel, még akkor is, ha a körülvevő ellenség ki akarja éheztetni.

De mi lesz, ha a víz fogy el? Ez sem történhet meg, hiszen "vize állandóan van". Soha ki nem apadó kút van a bevehetetlen erődítményben. Az Úr gondoskodik arról, hogy az övéi semmiben se lássanak hiányt. Sion polgárának senki nem árthat. Akármilyen ádáz legyen is az ellenség, az Úr meg tudja őrizni választottait.

Az én életem ma: A dicsőség országa-AZ ISTEN DICSŐSÉGÉRE TEREMTETT EMBER

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek.” (1Kor 10:31)

Isten a maga dicsőségére teremtette az embert, hogy próbája után az emberi család eggyé válhasson a mennyei családdal. Isten célja az volt, hogy az emberi családdal népesítse be a Mennyet, ha engedelmesnek bizonyul minden szava iránt. Ádámnak át kellett esnie a próbán, hogy világossá váljon, vajon a hűséges angyalokhoz hasonlóan engedelmes kíván-e lenni, vagy az engedetlenséget választja. Ha kiállta volna a próbát, leszármazottait csakis hűségre tanította volna. Értelme és gondolatai olyanok lettek volna, mint Isten értelme és gondolatai…
Saját jellemének megfelelően, Isten tisztának és egyenesnek teremtette Ádámot. Az első Ádámban nem éltek romlott és gonoszságra való hajlamok. Olyan hiba nélküli volt, mint az Isten trónja előtt álló angyalok. Ezek a dolgok megmagyarázhatatlanok, de sok minden, amit most még nem tudunk megérteni, magyarázatot nyer majd akkor, amikor úgy látunk, ahogyan Ő lát minket, és úgy ismerünk, ahogyan Ő ismer.

Az ősi szentekkel kapcsolatban mondja az Ige, hogy Istent nem szégyellték Istenüknek nevezni [Zsid 11:16]. Nem világi vagyonszerzésre áhítoztak, és nem világi tervekben és nagyravágyásban keresték a boldogságukat, hanem mindenüket Isten oltárára helyezték. 
Isten országának építésére rendezték be az életüket. Kizárólag Isten dicsőségének éltek, és félreérthetetlenül kijelentették, hogy vándorokként és jövevényekként élnek a Földön. Jobb haza után törekednek, tudniillik a mennyei után. Életükkel hirdették hitüket. Isten rájuk bízhatta igazságát és azt, hogy a világ rajtuk keresztül ismerje meg az akaratát.
De ma hogyan tartja fönn Isten hitvalló népe nevének becsületét. Hogyan ismeri fel a világ, hogy különleges nép vagyunk? Milyen bizonyítékokat szolgáltatunk arra, hogy a mennyei haza polgárai vagyunk?…
Puritán tisztaságnak és egyszerűségnek kellene jellemeznie mindazok lakását és ruházkodását, akik hisznek a mai időkre szóló ünnepélyes igazságban… Ruházatunknak, lakásunknak és szavainknak bizonyságot kell tennie az Istennek való odaszentelődésünkről. Micsoda erő kísérné azokat, akik ekként tanúsítanák, hogy mindenről lemondtak Krisztusért.

Forrás: (The Ellen G. White Comments.)

Napi áhítat- A mennyben énekelni fogunk

Hét témája: A mennyország 

Olvasmány: Jel 15,2–4.                           

Énekelj sokat magadban és másokkal! Már itt készülj a mennyre!

„És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid”.”
Magyarázat

Az ember legnagyszerűbb és legfájdalmasabb pillanataiban is énekelhet. Az olimpián győztesek, a dobogó legfelső fokán állva éneklik himnuszukat. Fájdalmas és reménytelen időszakban sokan merítenek erőt az éneklésből. A zsoltárokban mindkét végletet megtalálhatjuk!
Az istentiszteleteken az éneklés adja meg mindenki számára a bekapcsolódás lehetőségét Isten imádatába. Ez nem képesség kérdése, hanem a szív kérdése.
Egy felmérés szerint kb. 250 000 keresztény éneket használnak ma különféle gyülekezetekben. Ha ehhez hozzávesszük a történelem folyamán énekelt, de mára elfeledett keresztény énekeket, akkor ez a szám még tekintélyesebb. Ezeknek egy hívő csak töredékét ismeri. És akkor ott vannak még a mennyben komponált énekek! Tényleg kell egy örökkévalóság, hogy mindezt elénekeljük!
Az ige itt két népszerű éneket említ, egy régit és egy újat: Mózes énekét és a Bárány énekét. Mindkettőhöz van zenei kíséret, és minden jelenlevő szívből énekli az énekeket. Hogy mit fogunk énekelni ott, azt nem mi határozzuk meg, de Isten dicsősége egységbe olvasztja a földi sokféleséget. Ezt minden jelenlevő élvezni fogja!
Ha ez a jövő, akkor kezdjük el gyakorolni istentiszteleteinken a mennyei mintát!
(Dani Zsolt)

Reggeli dicséret- Különbségtétel a jó és a rossz között

,,És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjön ismeretben és minden értelmességben.
Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó, hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára.,,
Filippibeliekhez írt levél 1:9-10                  

A helyes értékítélet, az egyes élethelyzetek átlátása és a helyes döntés meghozatala sokszor állít bennünket válaszút elé, és ilyenkor átérezzük, hogy mekkora bölcsességre van szükségünk. Mivel ezek a helyzetek naponta ismétlődnek, bizonyára a mai nap sem lesz kivétel ez alól.

Pál apostol szavaiból kiderül, hogy ennek a képességnek a megléte nem velünk született adottság, amit sem elnyerni, sem elveszíteni nem tudunk, hanem tanulható, kérhető, elnyerhető, sőt – az idézett vers tanúsága szerint – egymás javára, számára is kérhetjük. Jakab apostol is arra bátorít, hogy ha már felismertük ezt a szükségletünket, akkor ne habozzunk, ne legyünk szégyellősek, hanem „akinek nincsen bölcsessége, kérje Istentől” (Jak. 1,5). Bölcsességnek nevezi, hiszen ez az igazi bölcsesség, amely segít eligazodni az élet dolgaiban. Hiába rendelkeznek sokan tudományos fokozatokkal, ha az életük irányítására nem képesek, és ezért hibát hibára halmoznak a hétköznapokban.




Keresztényként azt is tudjuk, hogy nem pusztán a körülmények, a véletlenek alakítják számunkra a döntési helyzeteket, hanem maga Sátán, aki ezzel arra akar késztetni bennünket, hogy hibázzunk. Az igazi kihívás pedig nem az, amikor már tudjuk, hogy mi lenne a helyes, és csak erő kell a végrehajtásához, hanem amikor nem egyértelmű a számunkra, hogy mit vár tőlünk Isten abban az adott helyzetben.




A zsidóság a Talmudban kész képleteket alakított ki, hogy milyen helyzetben mit kell tenni. Az élet azonban összetettebb annál, hogy az egyes élethelyzetek teljes körűen kódexbe foglalhatóak lennének. Ezért is van szükségünk személyes értékítéletre, a Lélek vezetésére.

Kérjük ezt a mai napon is buzgón önmagunk számára, és bátran mások számára is!

Szerző: Stramszki István

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által áldotta meg a haldokló Jákob a József két fiát.      Zsid 11,21

Jákob József fiainak adott sajátságos áldásából előragyog erős hite. Jákob - Isten vezetése folytán - eltér attól a szokástól, hogy a nagyobb áldást az idősebb fiúnak adja. Ez annál feltűnőbb volt, mivel József az idősebb fiát, Manassét Jákob jobb keze elé, Efraimot pedig bal keze elé állította, Jákobnak pedig keresztbe kellett tenni a kezét, hogy jobb kezével Efraimot áldhassa meg. Mikor Jákob így cselekedett, ezzel mutatta meg, hogy a hit szokatlan és kitaposatlan utakon is járhat, és nem sablonosan munkálkodik. Akinek ez felfoghatatlan, az vizsgálja meg magát, hogy vajon benne lakik-e az élő hit titka! Aztán Jákob hite meglepő határozottságot mutatott. Józsefnek nem tetszett az apja cselekedete. Megfogta Jákob jobb kezét és megpróbálta Manassé fejére tenni. Ha arra a nagy szeretetre gondolunk, amely Jákobban volt József iránt, azt hihetnénk hogy Jákob ezt a kívánságot teljesíti. De Jákob hit által, Isten vezetése alatt áldotta meg a gyermekeket. Hiába volt József hatalmas, s hiába követelt tekintélyt magának és kívánságának, Jákobot ez egy cseppet sem térítette el Isten vezetésétől. "Tudom, fiam" - mondta, ez is nép lesz, de öccse nagyobb lesz nálánál". Amint látjuk, a hit nemcsak sajátságos módon cselekszik, hanem határozott is. S végül: Jákob jövevény, aki idegen országban lakik, s Kánaánból egy talpalatnyi földet sem mondhat magáénak. Mégis gondolkozás nélkül ad részt az országból unokáinak. Hitben már az övé, s hitben ajándékozza tovább. A hitnek semmi sem olyan biztos, mint Isten ígéretei. - "Uram, ajándékozd nekem Jákob hitét...!"

Varga László: Isten asztaláról

"Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, ...aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét."      1János 2,9-11

Milyen egyszerű megtudni magamról, hol állok Krisztus megítélése szerint. Nincs itt szó a hit mélységeiről, parancsolatok teljesítéséről, több vagy kevesebb imádságról. Ezek mind fontosak. Legfontosabb a szeretet. De még abban is könnyű hazudni magam előtt is. Amiben nem lehet hazudni, tehát könnyű megállapítani az ítéletet magam felett: van-e bennem gyűlölet? Pedig még ez sem olyan egyszerű. Van egy tanár barátom, aki egész életét román vidéken élte le, román gyermekeket tanított hihetetlen lelkiismeretességgel, komoly román értelmiségieket nevelt egyszerű parasztgyermekekből. Közben állandó a félelme, hogy nem üdvözülhet, mert ő gyűlöli a románokat. Haragszik, ha biztatom, hogy nyugodtan beismerheti az érzéseit, amíg olyan hűségesen szolgálja őket. Az érzelem felett az ember nehezen tud úrrá lenni. A magatartás számít. Aki rosszat tesz felebarátja ellen, arra vonatkozik az ige ítélete. Az is, hogy a gyűlölet sötétsége megvakítja, s már nem tudja, mit cselekszik, saját magát is képes romlásba dönteni indulatában. Milyen megnyugvás kiszabadulni ebből a sötétségből, megbocsátani és bocsánatot nyerni, testvérként segíteni azt, akit ellenségemnek tartok, így jutni ki a szeretet világosságára!

Jó Istenem, nem tudom megítélni magamat. Én nem akarok gyűlölni senkit, mégis előfordul, hogy valakinek, ha nem is teszem, de szívemből kívánom a rosszat. A rajtam esett sérelmet könnyebb megbocsátani, de amikor a gyalázatos kizsákmányolást, a besúgást, az irigységből fakadó rosszakaratot, népem és egyházam elleni súlyos bűnöket látom, nem tudom megállni, hogy ne szoruljon ökölbe a kezem. Csendesítsd le, Uram, az indulataimat, és adj erőt, hogy ha tehetek valamit a rossz legyőzésére, áldozatainak védelmére, tegyem meg; én pedig ne kövessem el ugyanazokat a bűnöket, nehogy én is ítéleted alá essek! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- A POGÁNYOK REMÉNYSÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 12,1-3 1 Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. "...az Írás ... előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: Általad nyer áldást a föld minden népe." (Gal 3,8) Kétezer éven át Istennek szövetsége volt Ábrahámmal és az ő gyermekeivel - és csakis ővelük. Nem szabad azt mondanunk, hogy ez az intézkedés méltánytalan volt a kínaiakkal vagy az egyiptomiakkal szemben. Isten üdvtervét szorgalmasan és hódolattal kell tanulmányoznunk, de nem szabad megkísérelnünk, hogy mi majd egy annál jobbat készítünk. Magasztaljuk az Urat, mert ő nem feledkezett meg rólunk, akik megfeledkeztünk róla, és akik születésünkre nézve nem vagyunk zsidók. Gondolt ránk már akkor, amikor Ábrahámmal "a föld minden nemzetségéről" beszélt. Az 1Móz 12,3-ban hallhatod ezt az evangéliumot, mondja Pál. Isten minden faj minden népéhez odafordult, amikor Jézus Krisztus először eljött. Amikor Jézus mindössze 40 napos volt, Simeon karjaiban tartva a gyermeket így szólt: "...hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak" (Lk 2,32). És a pogányok a nem zsidók. Isten nem változtatta meg az Ábrahámmal kötött szövetséget. Az a kegyelmi szövetség még érvényben van. De most már a Jézusban hívő pogányok is tagjai ennek a szövetségnek. És Isten kiválasztotta Pált, "a pogányok apostolát", hogy ő értelmezze ezt a pogányságot is felölelő tervet, s hogy általa kezdje el ennek a tervnek a kivitelezését. A Biblia ezen tanításának, amely az Ábrahámtól mind a mai napig terjedő kegyelmi szövetség folyamatosságáról, és a pogányoknak a Jézus Krisztusban való hit által e szövetségbe történő befogadásáról szól, mindenféle következménye van, amelyeket tanulmányoznunk kell. Először is: Isten jóindulata elnyerésére egyetlen módunk van, nevezetesen az, ha betagolódunk Izráelbe, ha mint Ábrahám gyermekei leszünk állampolgárokká. Nem segít rajtunk ha az indiánok ivadékai, vagy a Zarándok Atyák gyermekei, vagy más pogány eredetű nemzeti hősök leszármazottai vagyunk. Az üdvösség a zsidók közül támad, és Isten az Ábrahámmal kötött szövetségben adja áldását. De mivel mi, sőt még a zsidók is, csak a Jézusban való hit által lehetünk a kegyelmi szövetség részesei, eredetünk kérdése lényegtelenné válik. Nem az számít, hogy honnan jössz, hanem az, hogy hol vagy.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- AZ ELLENSZEGÜLÉS TÖRVÉNYE

"Aki győz..." (Jel 2,7).

Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet. Az egészség sem más, mint egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben. A fizikai életemen kívül eső dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem az egészség egyensúlyát. Így van ez az értelmi élettel is. Ha azt akarom, hogy értelmi életem erőteljes legyen, küzdenem kell; csak így jön létre az egyensúly, amit gondolatnak hívunk. Erkölcsi téren is így van. Ami nem az erény tulajdonsága, az mind ellensége bennem az erénynek, és erkölcsi erőmtől függ, hogy legyőzöm-e ezt az ellenséget. Ha igen, akkor létrejön az erény bennem. Amint felvettem a harcot, már erkölcsös lettem. Senki sem azért erényes, mert másként nem tehet, hanem mert harc árán szerezte meg. Ez igaz szellemi téren is. Jézus mondta: "E világon nyomorúságtok lesz" - azaz minden, ami nem szellemi, vesztemre tör, és le akar győzni; - "de bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33). Meg kell tanulnom visszaverni a támadásokat, és így lesz meg az egyensúly: a szentség; így már öröm szembenézni a támadásokkal. A szentség adja az egyensúlyt adottságom és Isten törvénye között, így jutott ez kifejezésre Jézus Krisztusban is.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- A biztosan meghallgatott kérés

"Ha pedig valakinek fogyatékos a bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja. " (Jakab 1, 5)   Mi a bölcsesség? Isten lényébe és útjaiba való betekintés. "Isten adja meg nektek -írja az apostol - a bölcsesség és kijelentés Lelkét, az Ő megismerésében" (Ef 1, 17). Ezt a bölcsességet tehát nem ember, hanem Isten ajándékozza a Szentlélek megvilágosítása által. Bölcs továbbá az, aki nemcsak megismeri, hanem féli is az Istent. Tehát nem az ismeret, hanem a lelkiismeret dönti el, hogy valaki bölcs-e. Ismerheti valaki jól a Bibliát, és Isten szemében mégis bolond. A bölcsesség az életnek egyik titka, melynek gyökerei az istenfélelembe nyúlnak és az Istennek tetsző magatartásban mutatkoznak meg. "Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg jámbor életével az ő cselekedeteit bölcsesség szelídségében" (Jak 3, 13). Az a bölcs, aki beszédében és tetteiben helyesen jár el és mindig a helyes utat választja. Sok bölcsességre van szükségünk a mindennapi életben, az emberekkel való érintkezésben, a gyermeknevelésben és földi hivatásunkban is. Akinek hiányzik még - és ki mondhatná, hogy teljesen az övé? -, az kérje Istentől. Ő bizonyosan meghallgatja. Isten készségesen ad, szemrehányás nélkül. Ez Istennek csodálatos jellemvonása. Osztatlanul szerető szív, nincsenek hátsó gondolatai és eltitkolt szándékai. Isten maga a készség. Teljesen odaadja magát teremtményeinek. Az eléje tárt kéréseinket is szívügyének tekinti. - Bennünk a bűn tönkretette ezt az egyszerű készséget, őszinteséget. Az önző embernek, mégha jót tesz is, mindig vannak mellékgondolatai; saját hasznát és dicsőségét keresi. Isten szemrehányás nélkül ad. Szeretete folytán semmi mást nem tart szem előtt, mint az ember javát. Nem vár mást, csak hálát. Nem is vet szemére senkinek semmit. Nem veti szemünkre, hogy tegnap kértünk utoljára, vagy éppen egy órával ezelőtt. Hozzá nem lehet elég sokszor jönni és inkább az bántja, ha túl ritkán jövünk. Isten tulajdonképpeni öröme, ha adhat. Elfedezi múltunkat, amint megalázkodunk miatta és bocsánatot kérünk tőle. Isten nagylelkűen elfedezi mulasztásainkat, tévedéseinket. Nem régi bűneinken át néz minket, hanem Jézus Krisztus ártatlanságán és igazságán keresztül. Milyen jó is az Isten!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Betakar és megvéd

"Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége" (Zsolt 91,4).

Megragadó ez a kép! Ahogyan a tyúkanyó szárnyai alá veszi kicsinyeit, úgy védelmezi az Úr az Ő népét, és nyújt rejtekhelyet neki. Láttál-e már anyjuk szárnya alól kicsipogó csibéket? Hallottad-e már örvendező csipogásukat? Ugyanígy találhatunk mi is oltalmat Istennél, és nyerhetünk igazi békességet, mert tudhatjuk, hogy Ő vigyáz ránk!

Amíg az Úr szárnyai alatt vagyunk, megvédve érezzük magunkat. Különös volna, ha ez nem így lenne. Hogyne éreznénk magunkat biztonságban, amikor az Úr jelenti számunkra az életet, az otthont, a menedéket és a nyugodalmat.

Így az Ő nevében indulhatunk a harcba és tarthatunk ki benne, mert Urunk megvéd ott is. Pajzsra és páncélra van szükségünk, és ha őszintén bízunk Istenben, ahogy a csibe bízik a tyúkanyóban, megtapasztaljuk, hogy hűsége tetőtől talpig megvéd bennünket. Az Úr nem hazudik, Ő hűséges népéhez, ígérete biztosan megáll! Hűsége többet ér minden földi páncélnál, védelmében ellenállhatunk az ellenség valamennyi tüzes nyilának.

Jöjj én lelkem, rejtőzz az Úr kiterjesztett szárnyai alá, rejtsd el magad meleg tollai közé! Ott igazán boldog lehetsz!

Az én életem ma: A dicsőség országa-ISTEN DICSŐSÉGE

„Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles Föld az Ő dicsőségével!” (Ésa 6:3)

A Teremtője kezéből kikerült Éden és az egész Föld is rendkívül szép volt. A bűn és a halál leghalványabb árnyéka sem rontotta meg a nagyszerű teremtést. Isten dicsősége elborította az eget, és dicséretével megtelt a Föld (Hab 3:3); amikor együtt örvendeztek a hajnalcsillagok (az angyalok), és Istennek fiai vigadoztak (Jób 38:7). Így a Föld kifejező jelképe volt annak, aki „nagy irgalmasságú és igazságú” (2Móz 34:6). Az Úr a saját képmására alkotott embernek a tanulmányozásra is szánta a Földet.
Az Éden azt példázta, hogy Isten kívánsága szerint milyennek kellett lennie az egész Földnek. Isten azt akarta, hogy bolygónk olyan legyen, mint az Éden. Azt akarta, hogy a szaporodó emberiség olyan otthonokat és iskolákat alapítson, amilyeneket Ő adott. Így az idő folyamán az egész Földet betölthették volna azok az otthonok és iskolák, ahol Isten kijelentéseit és műveit tanulmányozzák, és ahol a tanulók a végtelen korszakokon át egyre jobban visszatükrözik az Ő dicsőségének fényét.

Amikor Ádám kikerült Teremtője kezéből, fizikai, szellemi és lelki alkatában magán viselte Alkotójának képmását. „...Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté...” (1Móz 1:27), és az volt a szándéka, hogy minél tovább él az ember, annál tökéletesebben mutassa be az Ő képmását, és sugározza vissza dicsőségét. Minden képessége kifejlődhetett; befogadóképessége és életereje növekedhetett. Roppant széles látóhatár tárult a szeme elé. Dicső terület nyílt meg kutatásai számára. A látható világ titkai, „...a tökéletes tudásnak csudái...” (Jób 37:15) tanulásra késztetnek bennünket.
Ádám abban a kiváltságban részesült, hogy szemtől szembe, közvetlenül érintkezhetett Teremtőjével. Ha hű maradt volna Istenhez, ez a kiváltság örökre az övé maradt volna. Az örökkévalóságon át az ismeret új kincseit, a boldogság friss forrásait fedezte volna fel, ami által egyre világosabban látta volna Isten bölcsességét, hatalmát és szeretetét. Egyre jobban elérte volna teremtetésének célját, és egyre jobban visszasugározta volna a Teremtő dicsőségét.

Kenneth E. Hagin-Megvallások 4.rész

Megvallás: Köszönöm neked, Atyám, hogy Te alkalmassá tettél engem, hogy az örökségembõl már most részesedjek. Én meg vagyok váltva, meg vagyok szabadítva a sátán hatalmából, most. A Te szerelmes Fiadnak királyságába helyeztél át. A világosság királyságának állampolgára vagyok, a világosságban élek, a világosságban járok. Egy szented vagyok a világosságban!

Megvallás: Én gyõztes vagyok, legyõzöm az ördögöt minden egyes összecsapásban; õ sohasem gyõz le engem. Én gyõzöm le õt a Bárány vérével és a bizonyságtételem beszédével.

Napi áhítat- A mennyben nem lesz éhség és szomjúság

Hét témája: A mennyország 

Olvasmány: Jel 7,9–17              

A menny az, amikor Isten minden hiányt pótol, és minden szükséget betölt. Nagyszerű lesz.

„Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltottak: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!” Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent eképpen: „Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen”. Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Ezt mondtam nekik: „Uram, te tudod”. Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet.”
Magyarázat

Molnár Ferenc A fehér felhő című drámájában igyekszik enyhíteni az I. világháború tragédiáját, az özvegyek és árvák fájdalmát. A megölt katonák egy fehér felhőn találkozhatnak árván maradt gyermekeikkel. A darab végén megtörténik a csoda: a megöltek megkapják a világ legdíszesebb huszár egyenruháját, és úgy mehetnek tovább az égbe, az árvák pedig láthatják apjuk dicsőségét, és így jöhetnek vissza a földre. Egy gyönyörű mese, amely vigasztalni akar. A mese nem gyógyít, csak segít elviselni az elviselhetetlent.
A földön legszebb pillanatainkat is úgy éljük meg, hogy azért lehetett volna ez jobb is, több is, szebb is! Bennünk van valami mély éhség és szomjúság a teljesség után. Mindig marad bennünk hiányérzet. De a tökéletlen soha nem képes teljességet nyújtani. Vágysz a teljes megoldás után? Küzdj hittel a földön, örülj győzelmeidnek az Úrban, és gondolj arra, amikor eljön a teljesség, akkor töröltetik el a töredékes!
A mese nem gyógyít, az igazság viszont igen: most reményt ad, néha megengedi, hogy belekóstoljunk a teljességbe, aztán pedig bevisz a mennyeibe, ahol minden eddigi hiányunk be lesz töltve.
(Dani Zsolt)

Cseri Kálmán Igehirdetései: Kilenc részből álló sorozat

Kilenc részből álló sorozat Cseri Kálmán igehirdetéseiből

01 Ki az Isten? 01 Ki az Isten?
02 Ki az ember? 02 Ki az ember?
03 Mi a bűn? 03 Mi a bűn?
04 Ki Jézus? 04 Ki Jézus?
05 A Szentlélekről. 05 A Szentlélekről.
06 Mi a kegyelem? 06 Mi a kegyelem?
07 Mi a hit? 07 Mi a hit?
08 Menny és pokol. 08 Menny és pokol.
09 Utolsó időkről. 09 Utolsó időkről.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Az utolsó idők jellemzői

"De aki mindvégig kitart, az üdvözül. "(Mt 24,13)

Jézus Krisztus gondosan felkészített bennünket a visszajövetelét közvetlenül megelőző időkre (Mt 24. rész). Egyrészt tájékoztatott, hogy a gonoszság, hazugság és erőszak elhatalmasodik a világon, másrészt megígérte jelenlétét, oltalmát a benne hívőknek. Az események irányítása az ő kezében marad, mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön.

Említi, hogy sok tévtanító támad majd, akik sokakat megtévesztenek. Többen egyenesen Krisztusnak adják ki magukat. Megnő a háborúk és természeti csapások száma és pusztító ereje. A szeretet helyét közöny, sőt gyűlölet foglalja el a legszorosabb emberi kapcsolatokban is. A benne hívőket üldözni fogják, és sokakat meg is ölnek közülük.

Ugyanakkor az evangélium terjed, s a végén már mindenkinek lesz lehetősége arra, hogy meghallja az Isten üdvözítő szeretetéről szóló jó hírt. Aki minden próbatétel közt is ragaszkodik őhozzá, azt megtartja. Az övéire a nagy nyomorúság idején is gondja lesz, érettük megrövidíti a legnehezebb időket.

Ha ilyen jelekkel találkozunk napjainkban, gondoljunk arra, hogy Jézus Krisztus megjelenése és ennek a világkorszaknak a vége egyre közelebb jön! Serkentsen bennünket minden ilyen esemény is arra, hogy amíg lehetőségünk van, készüljünk fel a vele való találkozásra! Ő először mint Megváltó jött ebbe a világba, másodszor mint ennek Bírája érkezik. S akkor már nem lesz mód bármit is megváltoztatni, amilyen lelkiállapotban talál, aszerint ítél majd meg.

Olyan jó Péter apostol biztatására gondolnunk: „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben." (1Pt 1,5)

Reggeli dicséret- Mondd ki!

„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” 
-Pál levele a rómaiakhoz 10:9.

Már a második gyertyát készülsz meggyújtani az öt perc alatt összetákolt koszorún, mert kellett a jelkép a várakozáshoz, visszatekintéshez. Szívedben emlékek kavarognak, és a jövő eddig még nyitott kérdéseivel járják a keringőt.


Közeledik az év vége, és ilyenkor mindig többet gondolsz bele, mint amit akkor érzel, amikor megtörténik. Ilyenkor még misztikus, a téli rövid nappalok is jótékony ködbe burkolják ezt a hónapot és a vele járó gondolatokat. És szívedben ott a várakozás. És meséled a gyermekednek, hogy mire emlékeztek ilyenkor, és mi az, ami felé a tekinteteteket előre emelitek. De ott van benned a félelem, hogy ne csak annyit jelentsen ez, mint az év végi forduló.


Mi is az advent? Mit jelent, hogy Isten megváltott? Hogyan lehet erre igazán emlékezni? Isten ma ezen az igén keresztül szeretne neked útmutatást adni.


Szív és száj. Hinni és megvallani. Megvallani és hinni. Önmagában egyik sem elég. Mert hinni kell. Hinni, hogy mindez valóság volt, hinni, hogy van Isten, és te fontos vagy ennek az Istennek. Hinni, hogy szeret, és a végsőkig elmenne és el is ment érted. Hinni, hogy megszületett, meghalt és feltámadt érted. Hinni, hogy győzött, és az Ő győzelme a tiéd is, ha akarod.


És kimondani. Beszélni róla. Mert vannak dolgok, amik akkor válnak igazán valósággá az életedben, amikor ki mered mondani. Amikor a szádra veszed, és világgá ereszted a hangokat. Amikor veszed a bátroságot, hogy íly módon testet adj az addig csak szívedben létezőknek.


És most ennek van itt az ideje. Hogy beszélj róla. Beszélj a családodnak, a gyermekednek, a barátaidnak arról, mire emlékezünk és mit várunk. Hidd, hogy Jézus Krsiztus valóság, és merd kimondani, hogy neked kapcsolatos van vele! Legyen ez olyan természetes számodra, mintha a Kedvesről vagy a csöpp Utódról beszélnél. Legyen ez az életed része!


Állj meg egy percre, és mondd ki! Mondd ki, ha kell, az üres lakásban a négy fal között is: Hiszem! Hiszem, hogy Jézus él, és ezért élek én is.

Szerző: Sz-Cs. Andi

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által áldotta meg Izsák a jövendő dolgokra nézve is Jákobot és Ézsaut.      Zsid 11,20

Izsák áldása úgy áll előttünk, mint hitből való cselekedet. -Először nézzük azt, aki áld. Az öreg Izsák ő, akinek testi szeme meghomályosult, de lelki szemével egészen világosan lát. Az öregkor némelyeket bosszússá és rosszkedvűvé tesz. Egyeseknél a testtel együtt fokozatosan elhal a hitélet és a szeretet is. Ennek nem kell így lennie. Az igazakról ezt mondja az Ige: "Még a vén korban is gyümölcsöznek és zöldellők lesznek" (Zsolt 92,15). Mózesról ezt olvassuk: "Százhúsz esztendős volt, mikor meghalt, nem homályosodott meg a szeme, s nem fogyatkozott el az ereje" (5.Móz 34,7), mint ahogy Izsák is még halófélben is áldást osztott. Kiket áldott meg Izsák? A fiait, akiknek az életében súlyos bajok és hiányosságok jöttek napvilágra. Ézsau akaratos, durva ember volt, aki anélkül, hogy szüleit megkérdezte volna, két idegen asszonyt is feleségül vett, akik aztán a szülőknek sok szívbeli keserűséget okoztak. Jákob sem volt hibátlan, szelíd természete ellenére sem. Nem volt egyenes lelkű. Izsák azonban hitben meg akarta áldani mindkét fiát. Tudta, Isten azt teheti velük, amit akar. Csodás hit! Reménysége van olyanok felől is, akik még a maguk útján járnak. Buzgó imádságunkra Isten minket is megajándékozhat ilyen hittel. Mi volt az áldás tartalma? Izsák megáldotta fiait a jövendő dolgokra nézve. Országot ígért nekik és uralmat népek fölött, csupa olyan dolgokat, amivel önmaga sem rendelkezett. Áldása több volt, mint végrendelet, amelyben hagyatéka felől intézkedett volna. "Hitben" áldotta meg fiait. És Isten tartotta magát Izsák áldásához. Vajon olyan hívő emberek vagyunk-e, akik halálukon is áldást tudnak osztani?

Varga László: Isten asztaláról

"Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek Ura, és ezen a helyen békességet adok!"      Haggeus 2,9

Merész kijelentés volt ez abban az időben! Az öregek még emlékeztek rá, a fiatalok az öregek meséiből talán még szebbnek képzelték a Salamon templomát, az ókor hét csodájának egyikét. Most, a babiloni fogságból hazatérve, az itthon talált elnyomottakkal együtt újjáépítik a templomot. Milyen lehetett ez a kényszer-templom a Salamonéhoz képest! Nyomorúság, szégyen. De Isten nemcsak az embereknek, de a házaknak és a közösségeknek sem a külsejét nézi. A szégyenkező, építeni alig merő hazatérőket bátorítja az üzenet: Ne féljetek, legyetek bátrak! Építsetek hittel és jó reménységgel! Isten van veletek és utódaitokkal, akik ebben a templomban hittel fognak imádkozni. Ebbe fog eljönni a Messiás. És ebbe a templomba jött el Jézus. Mi is sokszor emlegetjük a régi egyházat, apáink lelkesedését, őseink példáját, restelkedve azon, hogy milyen romos mostani egyházi életünk. Nincs igazunk. Aki az eke szarvára veti kezét, ne nézzen hátra! A jövendőt nem szabad gyáván, megalkudva, restelkedve várni. Építeni kell bátran, nyugodt határozottsággal, ugyanabban a helyzetben, de ugyanakkora bizalommal, mint Isten népének a fogságból hazatérő maradéka. Tudva, bízva, hálát adva azért, hogy nemcsak volt, de velünk van és velünk lesz az Úr, az egyháznak, a történelemnek, a nemzeteknek mindenható Ura. Ha így építjük újjá egyházunkat, nem lesz szégyellnivalója utódainknak.

Urunk, mindenható Istenünk, küldd nekünk is bátorító üzenetedet! Sokszor látjuk reménytelennek hitünket, munkánkat. Hallva, olvasva a régiek hitét és életét, elszégyelljük magunkat. Pedig régen sem volt tökéletes az élet. Atyáink is gyarló, bűnös emberek voltak. Ők is sokszor szégyenkeztek az ő elődeik példájára gondolva, hiszen a múlt mindig szebbnek tűnik a jelennél. Én is gyakrabban nézem mai nyomorúságaimat, mint azokat a most is megadódó örömöket, melyekkel naponta megajándékozol. Kérlek, adj hitet, bátorságot, hogy előre nézzek, és teljes hittel építsem a jövőt egyházamban, családomban, közösségemben. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- AZ EZÜST CSÍK

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 9,8-15

8 Isten azt mondta Nóénak és fiainak: 9Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, 10 meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, állattal és minden földi élőlénnyel; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel. 11Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására. 12 Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: 13 szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. 14 Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, 15 akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására.

"Szivárványszívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök."

(1Móz 9,13)

Az emberi életre állandóan fenyegető veszedelem leselkedik. Nem szeretünk erről beszélni. És ki nem állhatjuk azokat az embereket, akik felvetik a témát. De egyetlen egy józanul gondolkodó ember sem tagadhatja, hogy egy vulkán szélén élünk, hogy egy szörnyű katasztrófa peremén vagyunk, életünk minden percében. Az emberiségnek jó oka van rá, hogy féljen a hidrogénbomba gomba alakú felhőjétől. És lehet, hogy ez a bomba ma már idejétmúlt bomba. Elegendő fegyvert halmoztunk fel ahhoz, hogy elpusztítsuk bolygónkon az életet. Csak egy néhány pillanatnyi pánik vagy elmezavar kell... Akik ismerik a Bibliát, félnek Isten haragjától. Isten legősibb ítélete az özönvíz volt, amely elpusztította az őellene lázadó világot. Haragja csakugyan az a felhő, amely alatt mi élünk. Isten felhasználhatja sötét lelkű emberek meggondolatlan ostobaságát, hogy kitöltse haragját. A múltban a kegyetlen asszírokat és a kevély babiloniaiakat használta fel. Imádkozzunk hát, hogy most ne így cselekedjen Isten. Isten haragja nagyon is valóságos. Te és én megszoktuk már a szuverén Isten elleni bűnt és lázadást. De Isten nem tűri ezt el. Haragja sokkal inkább fenyeget bennünket, mint ahogy az emberek el tudják képzelni, és az ítélet közelebb van, mint ahogy a legtöbben gondoljuk. A szivárvány azonban az ezüst csík volt a haragos felhőkön belül. Isten megtartotta a földet, hogy ezzel lehetővé váljék saját üdvözítő munkája. Mind a mai napig hűséges ahhoz a fogadalomhoz, amelyet a Földnek tett. Ez az oka annak, hogy az ő napja még felragyog gonoszokra és jókra. Isten visszatartja pusztító fenyegetését. Az igazságot az irgalom mérsékli. Isten azt akarja, hogy minden ember találkozzék Jézussal Betlehemben, mielőtt majd találkozik vele, mint élete bírájával. Ez a jelenlegi világ Isten könyörülete miatt áll még fenn. Most van az az idő, amikor az emberek megmenekülhetnek az eljövendő harag elől. Ha mi úgy ismerjük őt ma, mint Megváltót, és úgy szolgáljuk őt, mint Urat, akkor az ítélet sötét felhője eloszlik majd, örökké élni fogunk szeretetének szivárványszínei alatt.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-"SEM ERŐVEL, SEM HATALOMMAL"

"Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyőző szavakban állott, hanem Szellemnek és erőnek a megmutatásában" (1Kor 2,4).

Ha az evangélium hirdetésénél az üdvösség útjára vonatkozó ismereteddel helyettesíted az evangélium hatalmába vetett bizalmat, ezzel megakadályozod, hogy az emberek megtalálják a szellemi valóságot. Jól vigyázz, hogy míg az üdvösség útjáról szóló ismeretedet hirdeted, te magad hiteddel Istenben gyökerezz és Őrá építs! Ne bízz abban, milyen világosan magyarázol, hanem úgy mondd el, hogy közben te magad a Szent Szellemre hagyatkozzál! Bízd rá magad Isten megmentő hatalmának bizonyosságára és Ő a saját életét fogja megteremteni hallgatóid lelkében. Amikor végre igazán belegyökereztél a szellemi valóságba, többé semmi sem rendíthet meg. Ha csak a saját kegyes tapasztalataidnak hiszel, akkor hitedet bármi felboríthatja: azonban semmi sem rendítheti meg Istent és az Ő váltságának valóságát. Erre alapozd a hitedet és olyan örök biztonságban vagy, mint Isten. Amikor igazi, személyes kapcsolatba jutsz Jézus Krisztussal, többé nem rendülsz meg. Ez a megszentelődés értelme. Isten helyteleníti az emberi vallásos tapasztalatot, amikor úgy kezdjük nézni a megszentelődést, hogy az egy egyszeri megtapasztalás és közben elfelejtjük, hogy magát a megszentelődést is oda kell szentelnünk (Jn 17,19). Megszentelt életemet önként át kell adnom Istennek az Ő szolgálatára, hogy úgy használhasson fel, mint saját kezét és lábát.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Imádság testi gyógyulásért

"Beteg valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, hogy azok imádkozzanak felette és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében. És a hitből való imádság megtartja a szenvedőt. "

(Jakab 5, 14-15)

A keresztyén embernek betegségében mindenekelőtt Istent kell segítségül hívnia. Semmi esetre se tegyünk úgy, mint Asa király, aki csupán az orvosokat kereste, nem az Urat (2 Krón 16, 12). Ezzel nem azt mondjuk, hogy ki kell kapcsolnunk a gyógyszereket. Ezékiás király gyógyulása felülről való kegyelmi ajándék volt, jóllehet Ézsaiás arra utasította, hogy tegyen fügekötést a veszélyes kelevényre. Az őskeresztyén gyülekezetekben betegségnél is Jézus nevét hívták segítségül. Napjainkban a gyógyítás kegyelmi ajándéka nincs olyan nagy mértékben jelen, még a hívő gyülekezetekben sem. Pedig a mi időnkben is bizonyságot tesz az Úr hívő emberek mellett, akik betegre teszik kezüket. A kézrátételnél ugyanis az imádkozó összekapcsolódik a beteggel, eggyé lesz vele. Az olajjal való megkenés is jelképes cselekedet volt. Pontosan gy írja le az Ige: "Kenjék meg őt olajjal és imádkozzanak felette." Tehát nem az olaj, hanem a hívő imádság a döntő. Az olaj az életerő (Zsolt 23, 5) és az öröm (Zsolt 45, 8) jelképe. - Az olajjal való megkenés tehát nem varázsszer, hanem csak külső jele a Megváltóba vetett bizalomnak. Nem az olaj hanem a hívő imádság tartja meg a beteget. De nem is maga az imádság, hanem a hit, mert a hit ragadja meg az Urat. Az Úr az, aki segít rajtad. A hit felszabadítja az Ő kezét, a hitetlenség megkötözi. Lázár feltámasztásának történetéből látjuk meg, mi a hit (Jn 11). Márta hitt abban, hogy a testvére nem halt volna meg, ha Jézus ott lett volna. Elhitte, hogy Jézus mindent megkap Istentől, amit kér. De amikor Jézus azt mondja: "Feltámad a testvéred!" - akkor így szól: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Nem tud hitben felemelkedni odáig, hogy most támad fel. Jézus mégis meggondolkoztatja: "Én vagyok a feltámadás és az élet" - tehát most és ebben az esetben is. Az igazi hit nem általánosan és valamikorra nézve ragadja meg a segítséget, hanem most, a jelenlegi helyzetben. Az ilyen hitet igazolja az Úr.