Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által rejtegették Mózest a szülei születése után három hónapig.      Zsid. 11,23

Újra találkozunk egy olyan házaspárral, mint Ábrahámék, akik életüket a hitre alapozták. Drága látvány ez. Megőrzik hitüket a nagyon nehéz helyzetben is. A Fáraó parancsára minden újszülött fiút a vízbe kell dobni. Mikor ők kedves gyermeküket nézik, az a hit ébred szívükben, hogy Isten meg fogja őt menteni ettől a rettenetes haláltól. Elhatározzák, hogy elrejtik a gyermeket. Hitüknek három tekintetben is meg kell mutatkoznia. El kell tekinteniük attól, hogy saját életük veszedelemben van. A rettenetes király félelmes parancsa ellenére kell cselekedniük. Ha besúgnák őket, félelmetes lenne az ítélet. A hit azonban bátrakká teszi őket, és segít nekik, hogy ne a veszélyre nézzenek. Mózes szülei nem néztek a sötét jövőre sem, mely hollófeketén állt előttük. Ha ezen meredt volna meg tekintetük, az aggódás lelkének estek volna áldozatául. A veszély pedig szemmel láthatóan nőtt napról napra. Ők azonban bíztak abban az örökkévaló Istenben, aki mind a múlt, mind a jövő felett uralkodik. Nem néztek az ellenségre sem. Ha gondolataik a Fáraón és annak rettenetes hatalmán jártak volna, el kellett volna csüggedniük. Mi volt ez a két szegény védtelen zsidó a világhatalom birtokosával szemben? Két bárány az oroszlánnal szemben. Ők azonban nem a királyi zsarnokra néztek, hanem atyáik Istenére, aki hitet ébresztett bennük arra nézve, hogy gyermeküket meg fogja menteni. Így nézhetünk minden nehézségünkben mi is arra, aki a hit elkezdője és bevégezője!

Varga László: Isten asztaláról

"Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg!"      Jelenések könyve 3,1-3

Kemény beszéd! Nagyon félő, hogy ránk is érvényes. A Jelenések könyvének elején hét különböző típusú gyülekezetnek szól hét levél. Nekünk kell megítélnünk, melyik típus talál ránk. Nincsenek tiszta típusok, egyes jellemzések jobban, mások kevésbé illenek egy-egy gyülekezetre vagy személyre. De attól félek, ránk és egész európai keresztyénségünkre igen jellemző ez a szomorú mondat: "Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy!" Egyre több hullafolt üt ki rajtunk, s ez mindig az egyének életén mutatkozik meg. Amikor szidjuk egyházunk hibáit, magunkra kell gondolnunk elsősorban. Élem én a keresztyén életet, vagy csak úgy tűnik, mintha élném, de vagy a hitem, vagy a magatartásom halott? Isten kegyelme az, hogy ennek a halottnak nevezett egyháznak nem temetést, hanem parancsot szán: "Erősítsd meg azokat, akik halófélben vannak!" Nem mond le rólunk. Fel akar ébreszteni halálos álmunkból, mert szüksége van ránk, mert feladatot, nehéz feladatot kíván ránk bízni. Egyházunkra, amely mi vagyunk, tehát rám és rád. Vállalod, vagy halott maradsz?

Uram, ítélő bírám, kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy nekem is szól kemény ítéleted. Látom egyházam nyomorúságait, de inkább maradok a hát mögötti szidás mellett, mint hogy magam vállaljak legalább annyi kockázatot, hogy bele próbálok avatkozni a rosszul menő dolgokba. Pedig parancsod világos: nemcsak saját egyházunkat, még másokat is fel kell ráznunk, akik halófélben vannak. Te, aki feltámasztottad Fiadat, támaszd fel egyházunkat is életre! Elsősorban engem, hogy én is ébreszthessek másokat, s velük együtt a többieket! Élni akarunk, adj hozzá erőt! Tudom, nem elég emlékezni egyházunk régi, nagy korszakaira. Azoknak kincsei ma is nálunk vannak. Segíts élni és másokat is éltetni velük! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ ENGESZTELÉS NAPJA

A mai napon olvasandó igeszakasz: 3Móz 16,20-22

20 Ha elvégezte az engesztelést a szentélyért, a kijelentés sátráért és az oltárért, vezesse oda az élő bakot. 21 Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izráel fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy odarendelt emberrel a pusztába, 22 hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy távol eső földre. Így küldje el a bakot a pusztába.

"Akkor a Krisztus vére, ... mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek."

(Zsid 9,14)

Azok a zsidók, akik nem fogadják el az Úr Jézust, továbbra is megünneplik a Jom Kippur-nak nevezett napot, azaz az "Engesztelés Napját". Ez volt az esztendő egyetlen napja, amikor a főpapnak szabad volt bemenni a szentek szentjébe, hogy meghintse vérrel a kegyelem trónusát. Ha teljes képet akarsz magadnak alkotni az engesztelési szertartásról, akkor olvasd el a 3Móz 16 fejezetét néhányszor. És ha látni szeretnéd, hogy ez az ősi ceremónia hogyan teljesedett be Krisztus által, akkor olvasd el a Zsid 9 részét. Az Engesztelés Napján két kecskebakot használtak fel. Az egyiket megölték, és a főpap bevitte annak vérét a szentek szentjébe. Ez volt az a vér, amely elfedezte a nép vétkét Isten tekintete elől, jelképezve Krisztus vérét, amely úgy elfedezi bűneinket, hogy soha többé nem leszünk bűnösök Isten előtt. Most már lelkiismeretünk megtisztult, és szolgálhatunk az élő Istennek. A másik kecskebakot ott tartották a szent sátor bejáratánál, amíg a főpap ki nem jött, és rá nem tette kezeit annak fejére. A főpap Izráel egész népe képviseletében járt el, amikor megvallotta a nép bűneit. Ezzel átruházta a bűnöket erre az állatra. Ezt a második kecskebakot rendszerint "bűnbaknak" hívjuk. Még ma is használjuk ezt a kifejezést olyan emberre alkalmazva, aki magára vállalja a felelősséget. Ez a kecskebak nem csupán viselte a felelősséget, hanem el is vitte magával a vétket, mégpedig messze-messze a pusztába, az embereknek pedig, akik elzavarták, meg kellett bizonyosodniuk afelől, hogy soha többé nem térhet vissza. A két kecskebak együtt képezi Jézus megváltó munkájának modelljét. Az ő vére elfedezi a mi bűneinket Isten tekintete elől, ugyanúgy, ahogy azt az első kecskebak tette. Ő hordozta a mi törvényszegéseink terhét. És elvitte azokat - el, messze-messze. Jézus lett a mi bűnterhünk hordozójává. Minden megvallott bűnünk az ő vállát nyomta. És amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire vitte el Jézus a mi vétkeinket tőlünk.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- BŰNBÁNAT

"Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre..." (2Kor 7,10). A bűnösségről való meggyőződést legjobban ezek a szavak fejezik ki: "Ó Megváltóm, mily szörnyű ez, Minden bűnöm téged sebez." A legritkább tapasztalat az ember életében, hogy meggyőződött bűnösségéről. Ez a küszöb Isten megértésénél. Jézus Krisztus mondta, hogy amikor a Szent Szellem eljön, meggyőzi a világot bűn tekintetében. Ha a Szent Szellem rázza fel az ember lelkiismeretét és Isten jelenlétébe viszi, akkor már nem az emberekhez való viszonya bántja, hanem Istenhez való viszonya: "...Te ellened, egyedül te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, ami gonosz a szemeid előtt..." (Zsolt 51,6). A bűnömről való meggyőzés, a bűnbocsánat és a szentség csodája úgy egybefonódik, hogy csak az lehet szent, aki bocsánatot kapott, s ezáltal Isten kegyelméből ellentéte lett annak, aki volt. A bűnbánat mindig eljuttat erre a pontra: Vétkeztem! A legbiztosabb jele annak, hogy Isten munkálkodik az emberben az, amikor egy ember ezt látja és valóban elismeri. Bármi legyen, ami ennél kevesebb, az legfeljebb csak lelkiismeret-furdalás az elkövetett rossz miatt, visszahatása annak, hogy az ember megundorodott önmagától. Isten királyságába a bűnbánat keserves fájdalmain át jutunk be, amelyek összetörik az ember jóságát. A Szent Szellem az, aki ezt a halálos harcot elindítja benne, és elkezdi kialakítani Isten Fiának életét ettől kezdve. Az új életet mindig a tudatos bűnbánat és az öntudatlan szentség bizonyítja, nem megfordítva. A bűnbánat az a szikla, amelyre a keresztyénség felépül. Az igazat megvallva, az ember nem akkor bánja meg a bűneit, amikor akarja. A bűnbánat is Isten ajándéka. A régi puritánoknak az volt a szokásuk, hogy imádkoztak a "könnyek ajándékáért". Amikor már nem tartod értékesnek a bűnbánatot, akkor a sötétségben vagy. Vizsgáld meg magad és lásd meg, nem felejtetted-e el a bűnbánat szomorúságát, az Isten szerint való szomorúságot.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Mindenkor és mindenért hála

"Hálát adjatok mindenkor mindenért az Istennek és Atyának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében! " (Ef 5, 20)   Isten gyermekeire a hálaadás jellemző. Nagyigényű emberek nehezen köszönnek meg valamit. Magától értetődően elfogadják a jót, de elégedetlenek, ha nem kívánságuk vagy elgondolásuk szerint történik valami. A kérő imádság általánosabb. A nyomorúságban olyanok is odafordulnak Istenhez, akik egyébként nem akarnak tudni róla. Hasonlítanak a kilenc bélpokloshoz, akik könyörületért Jézushoz kiáltottak, de a hálaadást már elfelejtették. Ne felejtsd el, mi minden jót tett veled az Úr! Saját cselekedeteinket nem felejtük el, és azt a rosszat sem, amit velünk tettek, azonban könnyen elfelejtjük azokat a bántalmakat, amiket Istennek okoztunk és mindazt a jót, amit Ő ennek ellenére tesz velünk. A hála az egyetlen dolog, amivel Istennek valóban örömet szerezhetünk. Csak ennyit kaphat tőlünk, hiszen mi mindig a megajándékozottak vagyunk. A hála egyúttal Isten új kegyelmének megtapasztalására is módot nyújt. "Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását" (Zsolt 50, 23). Csodálatos erő rejlik a hálaadásban és dicsőítésben (2 Krón 20, 21-26). Azt is megtapasztalhatjuk, hogy a sötét és gonosz gondolatok eltűnnek, ha elkezdjük dicsérni Őt és hálát adunk neki. A hálátlanság útján megszegényedünk, a hálaadásban mindig gazdagabbak leszünk. - "Hálát adjatok mindenkor mindenért!" - csak Jézus Krisztus által lehetséges ez. Csak őáltala ismerhetjük fel a nyomorúságos időkben is az áldásokat. Ezek mind mélyebbre visznek az Atyával és a Fiúval való közösségbe. Az Isten iránti szeretet tüzét a viharok hatalmasan felszíthatják, de a jó napokban sokszor elhal a hálaadás. A veszély pillanatában is elmarad a hála, de utána felismerjük, hogy éppen a fájdalmas tapasztalatok útján nyertünk jó gyümölcsöket. Az örökkévalóságban mindenképpen hálát adunk majd a nehéz időkért. A hála és imádat mennyei foglalatosság, a pokolban csak a tehetetlen düh kiáltása hallatszik. Már most gyakoroljuk szorgalmasan a hálaadást, hogy majd az örökkévalóságban teljes és tiszta harmóniában olvadjunk bele az Istent dicsőítő kórusba. Ha a lelkünket nyomja valami, mondjuk együtt a zsoltáríróval: "Ébredj fel lant és hárfa!" Merüljünk el Isten gazdagságában, hogy hálát tudjunk adni neki mindenért.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Ereje és békessége a miénk lehet

"Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel" (Zsolt 29,11)

Dávid megénekli, mint hallotta az Úr hangját a mennydörgésben és látta erejét a szélviharban. 

A vihar utáni csendben, miután megtapasztalta Isten eget-földet megrázó erejét, boldogan hirdeti, hogy az Úr erőt fog adni népének. Ő, aki biztosan röpíti a villámcsapásokat, sasszárnyon hordozza megváltottait. Ő, aki hangja erejével megrázza a földet, megrettenti hívő gyermekei minden ellenségét, és békességet ad az övéinek. Miért vagyunk gyöngék, amikor Isten erejéhez menekülhetünk? 

Miért vagyunk nyugtalanok, amikor az Úr békessége a miénk? Jézus Krisztus, a hatalmas Isten a mi erőnk: öltözzük fel Őt, és így induljunk a szolgálatba. Az Úr Krisztus a mi békességünk: csendesedjünk el és találjuk meg benne nyugalmunkat, és legyen vége félelmünknek. Milyen nagy áldás, hogy Ő lehet a mi erőnk és békességünk most és mindörökké!

Az az Isten, aki szelek szárnyán repül a viharban, uralkodik nyomorúságaink viharai felett is és hamarosan békés napokat küld. Megerősít életünk viharaiban, és örömteli dalt ad a szép időkben. Kezdjük máris énekkel magasztalni Istenünket, aki erőnk és békességünk. 

Félre a sötét gondolatokkal! Higgyünk és reménykedjünk!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Akinek két ruhája van...

"János így válaszolt nekik: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs..." 

(Lk 3,11)

Amikor Isten igéje erővel hangzik, az mindig tettekre indítja a hallgatókat. 

Amikor Keresztelő János a Jordán partján prédikált, többen ezt kérdezték: most akkor mit tegyünk?

Egyebek közt ezt is válaszolta: Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs! 

Az Isten igéjének való engedelmesség konkrét tettekben mutatkozik meg.

A háború után történt: egy asszonynak, akinek a férje hadifogságban volt, több kisgyermekről kellett gondoskodnia. Hívővé lett. Néhány nap múlva feltűnt neki, hogy egyik munkatársa téli hidegben is egy elég kopott kardigánban jön dolgozni. Kiderült, hogy nincs semmilyen kabátja. Neki két télikabátja volt, elhatározta, hogy az egyiket nekiadja. Reggel indulásnál lett csak kérdéses, hogy melyiket. Természetesnek tartotta, hogy a jobbat megtartja, a kopottat odaajándékozza. De nem volt békesség a szívében. Végül mégis a jobbikat adta oda, a régit tartotta meg magának, és utólag nagyon örült e döntésnek.

Akinek kettő van, adja oda az egyiket! De melyiket? Ezt mindig Isten végzi el a hívők szívében. 

És nem is szabad semmit úgy adni, ha nem Isten iránti hálából és örömmel tesszük. 

Csak „a jókedvű adakozót szereti az Isten" (2Kor 9,7).

Fontos tudnunk, hogy minden adakozásunk, segítésünk csak válasz Isten ajándékaira és segítésére. Nem ezzel szerzünk érdemeket nála, hanem a hálánkat akarjuk ily módon is kifejezni. Nekünk lesz öröm, ha engedünk az ő indításának, és örömöt szerzünk másoknak. Amit így örömmel ad valaki, amiatt soha nem lesz szegényebb, de átéli, hogy Isten kezében válik eszközzé, rajta keresztül tulajdonképpen Isten szeretete jut el egy emberhez. Legyen hát az egészért egyedül Istené a dicsőség!

Tőlem milyen „kabátnak" lehetne valahová elvándorolnia?

Napi áhítat- A bárka ajtaja

Hét témája: Ajtók

Olvasmány: 1Móz 6,13–17; 7,11–24                  

Ha Isten bezár egy ajtót, az sokszor a védelmünket is szolgálja.

„Ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együtt. Csinálj bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal. Így készítsd el azt: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök és magassága harminc könyök. Ablakot is csinálj a bárkára, és egy könyökre hagyd azt felülről; a bárka ajtaját az oldalára helyezd. Készíts alsó, középső és felső emeletet. Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden élőlényt. Minden el fog pusztulni, ami a földön van. ... Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén, fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az ég csatornái. Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre. Még azon a napon bement Nóé és Nóé fiai, Sém, Hám és Jáfet, Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába, és velük együtt mindenfajta élőlény, mindenféle állat és mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, mindenfajta repdeső állat, madarak és szárnyasok. Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle élőlényből. Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Isten parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé után az ajtót. Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről. A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is az ég alatt. Sőt tizenöt könyöknyit áradt a víz azután, hogy elborította a hegyeket. Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és minden ember. Minden meghalt, aminek az orrában élet lehelete volt, ami a szárazföldön élt. Eltörölt Isten minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön.”
Magyarázat

Ki ne futott volna olyan élethelyzetbe, amikor egy hivatal vagy üzlet ajtaját éppen az orrunk előtt zárták be, és a kérlelhetetlen biztonsági szakember hűvös közönyösséggel közli: már késő. Egészen apró esemény ez, de felkavaró, sőt adott esetben elkeserítő. Mégis, ez csak pillanatnyi bosszúság, az életünk megy tovább, és barátainknak panaszoljuk az embertelen bánásmódot, elfeledve, hogy valójában mi késtünk.
A bárka zárt ajtaja sokat elárul az ítélet természetéről. Bamba képekben szokta ábrázolni és érzékeltetni az ember, hogy mit várhat az utolsó ítélettől. Igyekszünk a gondolat élét venni. Pedig Isten ítélete akár velünk szembe is lehet szigorú. Ha úgy adódna, hogy az ember egész életében csak elmegy a kegyelem mellett, mert nem akar kilépni a bűneiből és belépni az Isten szent jelenlétébe, akkor ez fog kiteljesedni, nem kerül az Isten szent jelenlétébe.
Feladatunk van, elmélkednünk kell azon, hogy mit jelenthetne egy zárt ajtó a menny kapuján. Gondoljuk végig, hogy a kárhozat, akár a mi életünk realitása, tragikus jutalma is lehet! Engedjük, hogy a lelkünk megrendüljön, mert így tisztábban látunk!
(Katona Béla)

Reggeli dicséret- Megbocsátó Isten

„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk, eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket.” (Míkeás könyve 7. fejezet 18-19. vers)

Nem tudom, te hogy vagy a megbocsátással. Lehet, hogy neked ezzel nincs gondod, hogy fel sem veszed, ha megbántanak, vagy ha mégis, akkor is csupán néhány pillanat és már szívből meg is bocsátasz.

Én sajnos nem vagyok ezen a szinten. Egyrészt tudom, hogy le kéne tenni, el kéne engedni a sértéseket, hogy keserűség ne növekedjen gyűlöletté a szívemben. De olyan nehéz a bántásokat elfelejteni… főleg, ha nap, mint nap ugyanúgy ismétlődnek…

S ami számomra a legnehezebb, önmagamnak megbocsátani. Nemcsak tudni, hanem elhinni és elfogadni azt, hogy Isten a feledés tengerébe veti a bűneimet, hogy nem hányja szememre, ha 70x7-szer is ugyanazért a hibáért kérek bocsánatot.

És a mai Ige csak megerősít abban, hogy mennyit kell még tanulnom az igazi megbocsátásról, mert oly távol áll az Ő szerető és megbocsátó jelleme az én eltorzult, földhöz, azaz bűnhözragadtgondolkodásomtól és felfogóképességemtől.

Hiszen, nála a megbocsátásnak nem feltétele a bocsánatkérés. Nem várja meg, míg bűnbánattal elé borulunk, hanem Ő, a megbántott jön, szelíden zörget és kérlel, hogy állítsuk helyre a miattunk megromlott kapcsolatunkat.

Igen, Ő a károsult és mi vagyunk a károkozók. És számomra érthetetlen módon, Ő mégis lemondott jogos követeléséről, sőt Ő nyúlt a zsebébe és Ő fizetett. Ez a megváltás, melynek nagyszerűségéből Míkeás segítségével ma ismét közelebb kerülhet hozzánk, kérlelve, hogy mi is hozzá hasonló módon lépjünk közelebb egymáshoz.

„Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítvánnékik az ő bűneiket, és ránk bízta a békéltetésnek ígéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk; Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” (2Kor.5:19-20)

Szerző: Szilárd

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által emlékezett meg élete végén József Izrael fiainak kivonulásáról." "József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket, és felvisz arra a földre, amelyet esküvel ígért... vigyétek fel innen az én csontjaimat magatokkal!      Zsid 11,22;l.Móz 50,24

Három tanulságos dolog van József búcsúzásában. Először: egészen megbocsátott testvéreinek. Tudjuk, hogy azok irigységből, gonoszságból és a pénz szeretete miatt adták el rabszolgaságra, rimánkodása és sírása ellenére. Józsefnek hatalma lett volna ahhoz, hogy félelmetesen bosszút álljon rajtuk. Ő azonban megbocsátott nekik és végig szerette őket. Igazán megbocsátott. Tanítson ez bennünket arra, hogy még a gonosz emberektől is békességben búcsúzzunk el, hogy bemehessünk a békesség honába! József megparancsolta, hogy vigyék magukkal csontjait, amikor majd visszamennek atyáik országába. Ezzel bizonyságát adta annak, hogy utolsó leheletéig szilárdan bízott Isten ígéretében, amit Isten atyáinak adott. Boldog az az ember, akinek hite még halálos ágyán is így fénylik! Ezzel szemben milyen kétségbeesettek mindazok, akik még a halálos ágyukon is földi vagyonukon csüggnek! Végül József hitét is legjobban mutatja ez a rendelkezése, hogy csontjait vigyék magukkal, amikor Isten visszaviszi őket atyáik országába. Hiszen József ezzel arról is bizonyságot tett, hogy ő nem e világ hatalmasainak, előkelőinek és gazdagjainak társaságában van otthon, hanem a megvetett és lenézett hívő atyák társaságában. Az Egyiptom fejedelmeivel való együttélés József lelki életét könnyen megbéníthatta volna. Utolsó rendelkezése azonban azt mutatja, hogy hitével elszakíthatatlanul kapcsolódott azokhoz az emberekhez, akiket nem becsült a világ, de akik élő hitben jártak. Így búcsúzott el József: felebarátainak megbocsátva, Isten ígéreteiben bízva, és Isten népéhez belsőleg hozzákapcsolódva.

Varga László: Isten asztaláról

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is."      János 14,1-3

Ez a Krisztusban hívők végső, életet, boldogságot, reménységet adó bizonyossága. Krisztus nem azért adta értünk az életét, nem azért adta kezünkbe Istennek örökké érvényes tanítását, nem azért várja el tőlünk, hogy rövid földi életünket annak szolgálatára szánjuk, hogy az élet után eldobjon magától. Azt akarja, hogy ahol Ő él, mi is ott legyünk. Abban a csodálatos világban, ahol nincs idő, nincs szenvedés, ahol Isten szemtől szemben való látásában nem kételkedhetünk, és nem tévelyeghetünk többé, de élő, személyes valóságban vehetünk részt az Ő örök munkájában. Ezért vállalták az apostolok, akik személyesen találkoztak a feltámadt Krisztussal, a legkínosabb halált is, mert ők látták, tudták, megtapasztalták a halálon túli életet, s alig várták, hogy részesei lehessenek. Ez vár téged is, testvérem. Az a végtelen szeretet, ami Krisztusnak ezekből a szavaiból árad feléd. "E világon nyomorúságotok lesz" - figyelmeztet azzal a furcsa ígérettel, amivel ember soha nem hívogathat másokat, de ő megteheti, mert sokkal többet ígérhet, mint a földi örömöket, melyeket a földi próféták és hatalmasságok kínálnak. A hitből fakadó biztonságot és boldogságot itt a földön csak előlegképpen, ráadásul ajándékozza híveinek.

Istenem, szédelgek, ha teljes mélységében belegondolok ez ige ígéretébe. Tudom, hogy velem vagy földi életemben. Tapasztalom szereteted ajándékait. Azt is hiszem, hogy van örök élet. Mégis mindig újra át kell gondolnom, hittel meg kell bizonyosodnom arról, hogy Krisztus számomra személy szerint készen tartja eleve elrendelt helyemet a mennyben. Add, Uram, hogy földi kínjaim, sok keserves gondom, kemény munkám között el ne feledkezzem erről a legnagyobb ígéretről, s ha kell, nyugodtan tudjak lemondani bármiről, mert nagyobb kincset, biztosabb nyereséget úgysem tud adni semmi, mint Krisztus a megígért örök életet. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ISTEN SZENTSÉGE ÉS AZ EMBERI BŰN

A mai napon olvasandó igeszakasz: 3Móz 3,1-5 1 Ha valakinek az áldozata békeáldozat, és marhát akar áldozatul bemutatni, akár hímet, akár nőstényt, csak hibátlant áldozzon az ÚR előtt. 2 Tegye kezét áldozatának a fejére, és vágja le a kijelentés sátrának a bejáratánál. Áron fiai, a papok pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. 3Azután a békeáldozatból mutassa be az ÚRnak tűzáldozatul a kövérjét, amely a beleket takarja, és mindazt a kövérjét, amely a beleken van. 4 Fejtse le a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál van, meg a májon levő hártyát is a vesékkel együtt. 5 Füstölögtessék el ezt Áron fiai az oltáron, rátéve az égőáldozatra, amely a tűzre rakott fán van. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.  "Tegye kezét áldozatának a fejére..." (3Móz 3,2) Bármi is az az isteni tulajdonság, ami mostanában nagy hatással van ránk, az bizony nem az ő szent volta. Ezért hát Mózes III. könyvének az olvasása lehet az az orvosság, amire nekünk szükségünk van. Isten szentsége ad jelentőséget ennek a könyvnek. Mózes III. könyve azt mutatja meg, hogy milyen módon közeledhet a szent Istenhez egy bűnös, de kiválasztott nép az ószövetségi rendelkezések értelmében. Ahhoz, hogy a nép odamehessen Istenhez, mégpedig tőle jóváhagyott úton-módon, ahhoz sokkal többre volt szükség, mint valamiféle ingcserére. Úgy látszik, ma sok ember nemcsak azt hiszi, hogy bármikor, bárhol és bármilyen módon odamehet Istenhez, hanem azt is, hogy Istennek örülnie kellene, amiért egyáltalán valamilyen figyelemre méltatják őt. Isten igazi jellemének ez a nem ismerése veszélyesebbnek bizonyulhat, mint amikor nem ismerjük az elektromosságot, és ennek megfelelően bánunk a magasfeszültségű vezetékkel. Isten, akit mi imádunk, az az Isten, aki Mózes III. könyvében megállapította azokat az "aprólékoskodó" előírásokat. Izráelnek keresnie kellett Isten orcáját, de a papoknak és az egyszerű embereknek meg kellett tartaniuk a szigorú szabályokat és hajlíthatatlan előírásokat. Ki volt jelölve a hely, elő volt írva az áldozat, annak a módnak pedig, ahogy azt be kellett mutatni, egy lépésről lépésre előírt tervet kellett követnie. Bármiféle eltérés a szabályoktól, még egy nem szándékos hiba is, elnyerte szigorú büntetését. És ez a kultusz évszázadokon át fennmaradt, Isten parancsára. Állatok milliói pusztultak el, először a szent sátor kapujánál, később a templom udvarában. Izráeliták tízezrei álltak ott, tenyerüket rátéve az áldozatul bemutatott állatok fejére. Ezzel a kézmozdulattal tudatuk tartalmát és érzéseiket vitték át azokra. Azután pedig, amikor látták a vért, a tüzet és a füstöt, meghajtották fejüket, tudva, hogy a szent és kegyelmes Isten színe előtt állnak. Rájöttünk-e már, hogy egyikünk sem közeledhet Istenhez úgy, hogy életben is marad, hacsak nem az értünk meghalt Jézus Krisztus által járul oda? Neked is, nekem is Jézus fejére kell helyeznünk kezünket. Ha nem tesszük, örökre megbánjuk.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ÍV A FELHŐKBEN

"Az én ívemet helyezem a felhőkbe s ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között" (1Móz 9,13).

Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget. "Miért nem szabadít meg engem Isten?" Már megszabadított, de én nem léptem vele kapcsolatba. "Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?" Már megtette, de az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele? Isten nagy áldásai befejezettek és készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő szövetsége alapján. Megtestesült hitetlenség Isten jeleire várni. Azt jelenti, hogy nincs benne hitem, arra várok, tegyen valamit azért, hogy hihessek. Nem fogja megtenni, mert nem ez az alapja az Isten és ember közti kapcsolatnak. Az embernek önmagából kell kilépnie Istennel kötött szövetségéért, mint ahogyan Isten is kilépett magából az emberrel kötött szövetségében. Ez az Istenben való hit kérdése - a legritkább dolog, mert mi csak saját érzéseinkben hiszünk. Nem hiszek Istennek, ha csak a kezembe nem ad valamit, amiről tudom, hogy az enyém, akkor aztán kimondom: "Most hiszek!" Ez nem hit. "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok" (Ézs 45,22). Amikor valóban szövetséget kötök Istennel, teljesen rábízom magam és végleg elengedek mindent. Akkor már nem gondolok érdemre vagy emberi hozzáadásra, hanem teljesen eláraszt annak a tudata, hogy egységre jutottam Istennel, és ezt az egységet öröm és békesség ragyogja be.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten meghallgat, de a maga módján

"Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik, feljebb, mint ahogy mi kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, annak legyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre, örökkön órökkél! " (Ef 3, 20-21)   Pál itt tapasztalatból beszél. Amikor Filippiben a börtönben ült, Szilással együtt imádkozott. Talán még a börtönőrre is gondoltak, Jézus szavaira emlékezve: "Imádkozzatok azokért, akik bántanak és üldöznek titeket." De hogy Isten még az éjjel csodálatosan ki fogja hozni őket a börtönből és hogy éppen azzal a kemény, irgalmatlan emberrel együtt fognak térdet hajtani Jézus Krisztus előtt, eszükbe sem jutott. Ennyire merészen nem mertek kérni. Néha, mintha Isten nem hallgatna meg minket, de azután minden elképzelésen felül, túláradóan cselekszik. Pál azt gondolta, sokkal jobban szolgálhatná az Urat, ha megszabadulna "töviseitől", melyet a "Sátán ökölcsapásainak" is nevez. Kérte az Urat egyszer; bizonyos várakozási idő után másodszor, azután megint várt. Végül újra, harmadszor is kérte a szabadulást. Az Úr látszólag visszautasította kérését, de mégis meghallgatta imádságát. Feleletet kapott és megvilágosodott előtte az Úr útja; hogy az Ő ereje a gyengékben mutatkozik meg igazán hatalmasan; megrepedt, összetört edényekben lesz nyilvánvaló; "cserépdarabokkal" többre jut, mint sértetlen emberi erővel. Ez a drága Ige ezreket erősített meg már azóta. Kimondhatatlan vigasztalás lett ez az ígéret: "Az én erőm erőtlenség által jut el céljához." Pálnak harmadik missziós útja végén, a jeruzsálemi látogatás alkalmával leginkább elkeseredett ellenségeitől, a hitetlen zsidóság orvtámadásaitól kellet félnie. A rómabeli keresztyének imádságát kéri levelében. Bizonyosan ő maga is imádkozott, hogy az Úr mentse ki a hitetlenek keze közül Júdeában (Róma 15, 31). De ez a kérés sem talált meghallgatásra - látszólag. A kezükbe esett. Mégis meghallgatta őt az Úr, mert kiragadta onnan. Cézáreába kerül két évi fogságba. Pihenő időt rendelt neki az Úr, amire bizonyára nagy szüksége volt. Két év múlva mégiscsak eljutott Rómába, de másképpen, mint ahogyan gondolta. Ott is hirdethette Jézus Krisztus győzelmes evangéliumát, nem úgy, mint világi nagyság, hanem mint szegény fogoly. Az Úr más úton vezet, mint ahogy elgondoljuk és kérjük, de mindig dicsőségesebb módon.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-János munkája

"Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! "(Lk 3,4)

Keresztelő János nagyon fontos lelki munkát végzett az egész nép életében. Fő erénye az volt, hogy hirdette az igazságot, és kemény mondanivalóján semmilyen meggondolásból nem volt hajlandó változtatni. Tudta, hogy hallgatóinak kell megváltozniuk, ha nem akarnak elveszni. Bármire hivatkoznak, semmi nem segít rajtuk, csak az Istenhez való visszatérés.

Mikor szeretjük mi egymást: ha szó nélkül nézzük, hogy valaki tönkreteszi magát és családját, vagy ha szeretettel megmondjuk neki az igazságot, akkor is, ha az kényelmetlen feladat? Az lenne a szeretet, ha finomkodásból nem beszélünk az üdvösség és kárhozat tényéről? Akkor szeretjük a gyermekeinket, ha a korszerűség jegyében nem fegyelmezzük, nem is neveljük őket?

Aki az igazságot hirdeti, annak ez mindig áldozatba kerül. Keresztelő János is vállalta a minden komfort nélküli életet, távol a családtól. Nem mindenkinek kell így élnie, de készek vagyunk-e áldozatot is hozni az igazságért?

Akik elfogadták, amit mondott, azokat bemerítette a Jordán vizébe, jelképezve, hogy az illető meghalt a régi életének, s a vízből egy új ember emelkedik fel. Ezt pedig egészen konkrét változásnak kellett követnie az emberek életében (Lk 3,1-14).

Ezért nevezi Jánost a Biblia Jézus útkészítőjének. Mert Istentől a bűneink választanak el, ezt az akadályt úgy lehet félretenni az útból, ha nevén nevezzük, megvalljuk és elhagyjuk a bűnt. Bocsánatot rá Jézus Krisztus kereszthalála szerzett. János különösen az emberi gőg, önhittség, képmutatás, büszkeség ellen prédikált.

Legyen ez a mi adventi programunk: feltérképezni, mi áll leginkább Jézus útjában, és ne halogassuk annak eltávolítását!

A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelenik (V. Thilo, ford. Czeglédy Sándor)

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Átmégy rajta, de nem nyel el

"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg" (Ézs 43,2).

Nincs híd, mégis át kell mennünk a vízen, és éreznünk kell a folyó sodrását. De Isten jelenléte a sodrásban többet ér számunkra, mintha egy komphajó vinne át bennünket a másik partra. Meg kell próbáltatnunk, de diadalmaskodhatunk, mert maga az Úr lesz velünk, és Ő hatalmasabb, mint a vízáradat. Még ha máskor távol is lenne tőlünk, a nehézségek és veszedelmek között bizonyosan velünk van. Bár csapjanak magasra az élet bajainak hullámai körülöttünk, az Úr minden alkalommal átsegít rajtuk.

Isten ellenségei kiagyalhatnak sok mindent a vesztünkre, és kegyetlen csúfolódásaik hasonlók lehetnek a tüzes kemencéhez, de mit árt ez nekünk? Átmegyünk a tűzön. Ha Isten velünk van, nem perzselődünk meg; még a tűz szaga sem érződik meg rajtunk.

Milyen csodálatos biztonságban van a felülről született és a menny felé tartó zarándok! Az áradatba nem fullad bele, a tűz nem égeti meg.
Ó Uram, a Te jelenléted a legjobb védelem utunk számtalan veszedelme között. Íme, hittel rád bízom magam, és szellemem nyugalomra talál benned.

Andrew Womack: A bővölködésről

Az Egyházban bővelkedés-ellenes hozzáállás tapasztalható, sokan akarnak mégis bőségben élni. Annak, hogy ilyen hozzáállás az uralkodó, oka van. Néhány bővelkedést hirdető tanító életvitele kritikát érdemelne. Ezt megértjük.
A hit azonban hallásból ered ( Róm. 10:17), és a bővelkedéshez vezető hit a bővelkedésről szóló tanítások hallásából származik.

Tudnunk kell, mit tanít az Ige a bővelkedésről. Az 1Krón. 29:12. szerint: 

A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése. 

Azt mondja az Úr, hogy a benne bízók semmilyen jóban nem szenvednek hiányt (Zsolt. 34:10.). 

A magadba, vagy e világ rendszerébe vetett hit viszont biztos recept a katasztrófára.
 „Az embernek nincs hatalmában az ő útja.”
( Jer. 10:23.). 

Van egy jobb út: Istené. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképpen e mai napon van. 5Móz. 8:18. 

Isten ad erőt a gazdagság megszerzéséhez. Ne feledd azonban: Isten nem közvetlenül adja a vagyont, hanem a megszerzéséhez szükséges erőt, képességeket adja meg. Ha észreveszed, ha nem, akkor is Ő a jóléted forrása. Mondhatod persze: „Hisz én dolgoztam meg a pénzemért! Nem Isten adta, én kerestem meg!” Hadd kérdezzek valamit: Mit tettél azért, hogy a történelemnek ebben a csodálatos időszakában jöhess világra? Születhettünk volna rabszolgáknak egy olyan országba, ahol nincsenek gazdasági kilátások. Nem mi adtunk magunknak képességeket és tehetséget. 

Fejleszthetjük a tehetségünket, de mindannyian olyan ajándékokkal rendelkezünk, melyeket Isten adott számunkra. Azt nem fejleszthetjük, amit nem ad nekünk. Ha a vegyületek csak kicsit is másként lennének az agyadban, lehetnél veszettül dühöngő őrült. Ha lenne valamilyen debilitást okozó fogyatékosságod, nem tudnál dolgozni. Tehát ismét mondom: akár felismered, akár nem, Isten a forrása jólétednek. A pénzügyi bővelkedés nem abból áll, hogy Isten pénzt ad neked. 

Ő a kenetet adja, ami képessé tesz a bővelkedésre. Az igazi érték nem a pénz, a ház, egy autó vagy anyagi, megfogható dolgok, hanem a kenet ahhoz, hogy vagyonhoz tudj jutni. A pénz nem gazdagság, a pénz a bővelkedés ‘mellékterméke’. Az igazi érték Isten támogató jóindulata. Sok keresztény esik abba a hibába, hogy a bővelkedést az anyagi javak mennyisége alapján méri. 

A bővelkedés az, hogy Istenre támaszkodunk, mint forrásunkra. Vannak bővelkedő emberek, akik nem bíznak Istenben, de rendszerint romba is döntik életüket (1Tim. 6:9.). 

Nehézségeik, házassági problémáik vannak, stresszben élnek, stb. (1 Tim. 6:10.). Lehet, hogy gazdagok, de ez más életterületeken sokba kerül nekik. 

Ha azonban Isten szerint bővelkedsz, akkor Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást. (Péld. 10:22.). Hiszem, hogy a bővelkedéshez vezető első lépés az, hogy felismerjük: Isten pénzügyeinek csak sáfárai vagyunk. Ez nagy gondolkodásbeli változtatást igényel ahhoz képest, ami a világ mai látásmódja a pénzről. A világ arra bátorít, hogy tulajdonos legyél, ne sáfár. Nem tőled függ azonban, mit teszel a pénzeddel. Isten adja az anyagiakat, hogy azzal kapcsolatban is Őbenne bízz. Ő fog aztán bővelkedővé tenni. Tudom, hogy ez már szinte hihetetlenül jónak hangzik, de igaz. Istennek terve van az életeddel. Indulj ki a sáfári hozzáállásból, és engedd, hogy Ő legyen a tulajdonos. Áldott leszel. Ha Isten lesz a forrásod, minden szükségletedet be fogja tölteni. Nem a világi gazdaság állásától függően, mely válságokkal és recesszióval terhelt, hanem a saját gazdasága alapján.
Márpedig az hatalmas! Fil. 4:19.: Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. Isten azt mondja, minden szükségedet megelégíti! Nem a világi berendezkedés alapjain. Ha Isten lesz a forrásod, nemcsak természetfeletti jólétnek fogsz örvendeni, hanem olyan békességben lesz részed, mely a világiaknak nem adatik meg. Amikor az emberek adakoznak, sokszor úgy érzik, abból adnak, amit ők kerestek meg. Végül is ők dolgoztak a fizetésért. Minden meg fog azonban változni, ha úgy tekintenek magukra, mint Isten forrásainak kezelőire. Az a sáfár, aki felelősnek érzi magát azért, amit Isten rá bízott. Gyerekjáték lenne Istenben bízni az anyagiak területén! Ha viszont nem vagy erre képes, akkor az Úr mennyei gazdagságot sem fog rád bízni, ahogy Jézus is mondja Lukács evangéliumának 16. fejezetében:
Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit? Lk. 16:10-11. Némelyek azért nem gyógyulnak meg, mert nem fejlődik a hitük az anyagiak terén. Ne érts félre: nem azt mondom, hogy megvásárolhatod a gyógyulást. Ez téves gondolkodás. Vannak azonban, akik azért nem látják meg testükön a gyógyulást, mert a „kevesen” (Lk. 16:10.) nem bíztak Istenben. Nem minden esetben ez a helyzet, de elég gyakori. Ez a kiindulópont. Nem ugorhatod át. Ha igazán megérted az anyagi sáfárság gondolatát, az áldássá tesz mások számára is. 

Ahogy a 2Kor. 9:8. írja: Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Isten azért árasztja rád kegyelmét, hogy te is 'áraszthass' másokra – hogy adhass. 

Az anyagiak hátterében ne a szerzés legyen a mozgatórugó, hanem az adás. Ez kulcsfontosságú. Sokan azért utasítják el a bővelkedés evangéliumáról szóló tanítást, mert úgy tartják, önző, pénzsóvár okok vezérlik. Azt mondják: „Eleget kaptam már. Lehet, hogy nem vagyok gazdag, de tető van a fejem felett, és alapvető szükségleteimet Isten betölti. Nem akarok többet.” Ez az önző hozzáállás! Ha mindened megvan, amit kívánhatsz, bízz abban, hogy Isten még többet fog adni, hogy segíthess másoknak. Azt gondolni: „Nekem van elég – a többiek pedig nem érdekelnek!" - igazi önző hozzáállás. Nem azért kell jólétben élnünk, hogy nekünk több legyen, hanem hogy nagyobb áldás lehessünk mások számára. 

Az Úr azt mondta Abrámnak, hogy megáldja és áldássá teszi (1Móz. 12:2.). 

Nem adhatod oda, amid nincs. Abrám sem lehetett áldássá mások számára addig, míg nem nyert áldást. Ugyanígy, nem tölthetjük be Isten számunkra eltervezett céljait, ha nem leszünk részesei gazdagságának. Isten Királysága nem jut előbbre, ha népe szükségben van. 

Szükségünk van erre a kijelentésre. Meg kell értenünk, hogyan érhetjük el a jólétet Isten által. 

Engem Isten hívott el, hogy létrehozzam a Charis Bibliaiskolát (Charis Bible College), mely tízezrek életét változtatja meg, akik aztán Krisztus egész Testére hatással lehetnek a világon. 

Nagy dolog ez, és sok pénzbe kerül. Imádkozom, hogy ti, barátaim, engedjétek Istent, hogy kiárassza rátok jókedvét, és ezzel képessé tegyen minden jó cselekedetre (Zsolt. 35:27.)

Napi áhítat- A megtartott ige kinyitja az ajtót

Hét témája: Ajtók

Olvasmány: Jel 3,7–13                                   

Úgy olvasd a Bibliát, mintha először és utoljára olvasnád, s akkor megnyitja számodra a mennyet.

„A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged. Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak. 

Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”

Magyarázat

A nyitott ajtó képe a lehetőségeket fogalmazza meg. A zárt ajtó Noé bárkáján és a jézusi példázatban a vőlegény megérkezése után a kegyelem és a lehetőségek végét jelentette, végleg. Nyitva van az ajtó az Atyához Jézusban, aki a juhok ajtajának határozta meg önmagát. Nyitva volt az ajtó egy sajátos történelmi lehetőségre, az igehirdetésre. Az újszövetségi kor egésze egy nyitott ajtó. A megtérés lehetőségének ideje. Nehezen találhatnánk fontosabb lehetőséget annál, mint hogy az ember bemehet a szoros, de nyitott kapun az örök életre.
Érzékeljük és értjük-e a nyitott kapu vonz­erejét és rendkívüliségét? Tragikus lenne, ha annak boldog illúziójában élnénk, hogy ha belátunk a nyitott kapun Isten országának áldásaiba, örömeibe, akkor velünk minden rendben. Más dolog tudni arról, hogy sírás nem lesz többé, gyász nem lesz többé, bűn oda nem jut be, és más benne élni a vigasztalásban és a szentségben.
A nyitott ajtó egy erős felszólítás: Lépj be Isten országába! Térj meg! Bánd meg és hagyd el a bűneid! De egy gyülekezet előtti nyitott ajtó a munkára is hív: Hívjatok be mindenkit! Mit kezdünk a nyitott ajtóval?
Imaáhítat

Könyörögjünk, hogy az olvasott ige megértése által felismerjük Krisztust és az ő akaratát! (ApCsel 8,29–36)
(Katona Béla)

Az én életem ma: A dicsőség országa-ISTEN DICSŐSÉGES TERVE

„Hogy amiképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.”  (Róm 5:21)

Az a terv, amely által az ember megváltható – és csakis általa váltható meg –, az egész Menny mérhetetlen áldozatát igényelte. Az angyalok nem tudtak örülni, amikor Krisztus feltárta előttük a megváltás tervét, mert látták, hogy az ember üdvössége szeretett parancsnokuk kimondhatatlan szenvedésébe kerül. Fájdalommal és csodálattal hallgatták, amikor elmondta, hogy miként kell a Menny tisztaságát és békéjét, örömét, dicsőségét és a halhatatlanságot otthagyva alászállnia, és együtt élnie a földi romlottsággal, vállalva a fájdalmat, szégyent és halált. A bűnös és a bűn büntetése közé kell állnia; de kevesen fogják Isten Fiaként elfogadni. Elhagyja a Menny királyaként elfoglalt magasztos helyét, megjelenik a Földön, emberré alázva magát, és tapasztalatból tudja meg, milyen fájdalmakat és kísértéseket kell az embernek kiállnia. Erre mind szükség van, hogy segíthessen azokon, akiket Sátán megkísért (Zsid 2:18).
Krisztus elmondta, hogy tanítói küldetése végén gonosz emberek kezébe kerül, és úgy sértegetik és kínozzák, ahogy csak Sátán ösztönzésére tudják. A legkegyetlenebb halállal, bűnözőként, ég és Föld között kell meghalnia. Hosszú órákig tartó haláltusája oly szörnyű lesz, hogy az angyalok elfedik arcukat, mert nem bírják nézni. Miközben a törvényszegés bűne – az egész világ bűnének súlya – reánehezedik, az Atyja arcának elrejtésével járó lelki gyötrelmet is ki kell bírnia…
Krisztus kérte az angyalok seregét, hogy működjenek együtt azzal a tervvel, amelyet az Atya elfogadott, és örvendezzenek, hogy halála által az ember megbékélhet Istennel.
Ekkor öröm, kimondhatatlan boldogság töltötte el a Mennyet. 
Egy megváltott világ dicsősége és szépsége felülmúlta az élet Fejedelmének gyötrelmét és áldozatát. A Menny visszhangozta annak az éneknek az első dallamait, amely később Betlehem dombjai felett csendült fel,
 „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, és e Földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lk 2:14).

Forrás: (The Ellen G. White Comments)

Reggeli dicséret- Jó munkát végez

„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.”
Pál Filipiekhez írt levele 1. fejezet 6. verse

Pálnak ez a levele akkor keletkezett, amikor fogságban volt, és mégis az öröm levelének hívjuk. Az üdvözlés után Pál hálaadással kezdi a levelet, amiből egy verset olvashatunk e mai napon.

Szorongattatott helyzetben hálát adni példaadó cselekedet. Pedig a börtön sötétjében is az a tény, hogy egy Krisztus követő gyülekezet megalakult, csoda, tehát ok van a hálaadásra. De nemcsak a puszta létezésért örül, hanem annak is, hogy szolgál.

Az élet sok veszélyes szakaszán vezetőre van szükségünk, amint a hajónak révkalauz kell a homokzátonyok között vagy a sziklás folyón. Hol találunk ilyen vezetőre? A Bibliához utasítunk benneteket, kedves testvéreink. A Bibliát Isten ihlette, szent emberek írták. Pontosan és világosan megmutatja mind az ifjak, mind az idősek kötelességeit. Emelkedetté teszi a gondolkodásunkat. A Biblia a jellem tökéletes mértékét tárja elénk, csalhatatlan útmutató minden körülmények között, egészen életünk végéig.

A Biblia lecsillapítja szívünket, szent örömmel tölti el lelkünket. Fogadjátok el, mint tanácsadótokat, mint mindennapjaitok mértékét. Igénybe kell vennünk a kegyelem valamennyi eszközét, hogy szívünk Isten szeretetében bővelkedjék, „hogy el tudjátok bírálni, mi a helyes. Akkor tiszták és kifogástalanok lesztek Krisztus napjára, és bővelkedni fogtok az igaz élet… gyümölcseiben.” (Fil. 1:10–11) Keresztény életünknek erősödnie, izmosodnia kell. A Szentírásban elénk tárt magas színvonalat el lehet, s el is kell érnünk, ha Isten gyermekei akarunk lenni. Nem topoghatunk egy helyben. Vagy előrehaladunk, vagy visszaesünk. Lelki jellegű ismeretekkel kell bírnotok, hogy „felfoghassátok minden szentekkel együtt, mi a szélessége és hosszúsága, magassága és mélysége, megismerjétek Krisztus minden ismeretet felülhaladó szeretetét, és beteljetek Isten egész teljességével” (Ef. 3:18–19).

Szerző: Laszlo Osvald

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Jákob botja végére hajolva imádta Istent.      Zsid 11,21

A haldokló Jákobnak ezt a mozdulatát a hit cselekedeteként állítja elénk a Szentírás. Miért? Az 1.Móz 47. szerint amikor Jákob halálát közeledni érezte, ünnepélyesen megígértette fiával, Józseffel, hogy őt nem Egyiptomban, hanem atyáinak, Ábrahámnak és Izsáknak sírjába temeti el. Miután erre József esküvel kötelezte magát, Jákob botja végére hajolt, szó szerint "Istent imádva borult ágya fejére". Nem mindennapi dolog, hogy valaki szívesen válik meg ettől az élettől. Sokaknak nehéz harcot és nagy keserűséget jelent ez. Jákobnak a hite tette lehetővé, hogy hálás imádatban váljon meg a földi élettől. Egyiptomban Jákobnak bizonyára igen díszes temetést rendeztek volna, neki azonban sokkal fontosabb volt az isteni ígéretek hordozóival való közösség. Amikor e kívánságának teljesítését József biztosította, imádva borult le Jákob Istene előtt. Mi is békében haza mehetünk, mint Jákob és mint Simeon, ha hitben egyek vagyunk Ábrahámmal, az ősatyával, akit a Szentírás a "hívők atyjának" nevez (Róm 4,11)! Végül a hálás imádattal ezt akarta Jákob kifejezni: Fiam hű lesz hozzám és ígéretét meg fogja tartani. Micsoda mélységes öröm, ha hívő édesapa abban a bizonyosságban búcsúzhat, hogy gyermekei és utódai Isten jó tetszésének útján fognak járni! Így tért a mennyei hazába Trudel Dorottya Maennedorfban, azzal a határozott bizonyossággal, hogy az akkor még fiatal Zeller Sámuel, akire az egész intézetet hagyta, hűséges lesz. Trudel Dorottya nem vallott szégyent hitében. Milyen boldogság Istent imádva hazamenni abban a biztos tudatban, hogy egy vagyok azokkal a hívőkkel, akik már előttem hazamentek, s bizonyos vagyok abban, hogy Isten az utódoknak is hűséges, hívő szívet ajándékoz!

Varga László: Isten asztaláról

"Jön majd olyan idő - így szól az én Uram, az Úr -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására. Támolyognak majd tengertől tengerig... és keresik az Úr igéjét, de nem találják."      Ámósz 8,11-12 Nem lehetne jobban jellemezni mostani korunkat. Kenyere, itala bőven van a keresztyén népeknek, jutna másoknak is elég, mégis fél, mégis szerencsétlennek, veszélyben lévőnek érzi magát minden nép. Kétségbeesetten keresik a megoldást, a megmentő eszmét, az igazságot. A Kárpátokban történt, hogy két sízőt meglepett a köd. Megfagyott holttestük mellett látták másnap, hogy körbe-körbe jártak, néha egészen közel a menedékházhoz, de nem találták meg. Így keresi ma a világ az igét, s ha nem találja meg, úgy járhatunk mind, mint azok a sízők. Az emberek persze nem tudják, hogy Isten igéjét keresik. Honnan tudnák, ha az el van rejtve előlük? Ha az egyház csak óvatosan hirdeti, maga se tudja, hogy az az egyetlen megoldás. Ha a tömegek elhitték, hogy már elavult, nem kell komolyan venni. Ezer szekta, babona, idegen vallás szédíti a népet, mindegyik bőven talál híveket, mert annyira szomjazza különösen az ifjúság az igazságot. "Támolyognak tengertől tengerig, és nem találják." Ebből az ördögi körből emberileg nincs kiút. Egyedül Isten tehet csodát, ébredést, amit hasonló helyzetben már többször megtett. Imádkoznunk kell, hogy újra megtegye. Uram, Istenem, nagy gazdagságában és hatalmában annyira megromlott volna már az emberiség, hogy nem tudsz vele mit kezdeni? A technikai csodák dicsősége annyira elködösítette értelmünket, hogy nem látjuk meg tőle a mélységből kivezető egyetlen utat? A Te igazságod, a szolgáló szeretet nélkül nem lesz jövője gyermekeinknek! Ha rajtunk már nem lehet, könyörülj rajtuk, a jövendő nemzedékeken! Add szájukba és szívükbe igédet, a megváltó, felszabadító, jövőt jelentő igazságot! Add, hogy gyermekeink megtaláljanak, és készek legyenek szolgálni Téged! Ments meg, Uram, minket! Ámen.

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja-Keresztelő János születése

"...meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül... nagy lesz ő az Úr előtt..." (Lk 1,13-15)



Az első advent jeles alakja Keresztelő János volt. Ismerjük meg az ő életét!

Júdea hegyes vidékének egy kis falujában egy házaspár régóta imádkozott gyermekért. Most már abba is hagyták, mert megöregedtek. Egyik nap azonban, amikor Zakariás éppen a papi feladatait végezte Jeruzsálemben, Isten azt üzente neki, hogy fiuk születik, aki a Messiás útkészítője lesz. Hitte is, nem is. Hitetlensége miatt addig, amíg a kis János meg nem született, megnémult. Amikor újra tudott beszélni, hálás szóval magasztalta Istent (Lk 1. rész).

Most csak azt vegyük észre, hogyan építi be Isten kis emberek csendes imádságát a maga világot kormányzó tervébe! Isten nagyszabású üdvterve már a világ megteremtése előtt készen volt. Ezt ő lépésről lépésre feltartóztathatatlanul megvalósítja. Ehhez emberekre is szüksége van. Például Zakariást is kiválasztotta arra, hogy az ő fia legyen Jézus előfutára. De még nincs is fia, s ők már öregek. Ez nem akadály. Lesz gyermekük idejében, egészen megszokott módon. A csoda benne az, ahogyan Isten ezt a nekik már elképzelhetetlen eseményt időzíti és megvalósítja. Mert miközben Isten nagy terve kibontakozik, ő számon tartja az éveken át elhangzott imádságokat is, és felel azokra.

Istennél minden időzítve van, nincs összevisszaság. Ő nem rögtönöz, és nem kapkod, mindent végtelen bölcsessége szerint, a mi érdekünkben valósít meg.

Így merjük-e rábízni életünk apró és jelentős dolgait és a világ sorsdöntő ügyeit egyaránt? Zakariás hitetlensége nem lett akadálya Isten cselekvésének. Az ő tettei nem a mi hitünktől függnek, de magunkat szegényítjük meg, ha kételkedünk ígéreteiben. Szálljunk szembe mindig a magunk kételyeivel! „Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amil az Úr mondott neki." (Lk 1,45)

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ITT VAN ISTEN KÖZTÜNK

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 40,33-38

33 Azután elrendezte az udvart a hajlék és az oltár körül, és rátette a függönyt az udvar kapujára. Így végezte el Mózes a munkát. 34 Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot. 35 És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a felhő, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot. 36 Valahányszor fölszállt a felhő a hajlékról, útnak indultak Izráel fiai egész vándorlásuk alatt. 37 Ha nem szállt föl a felhő, nem indultak el ők se, amíg föl nem szállt. 38 Mert nappal az ÚR felhője volt a hajlékon, éjjel pedig tűz volt rajta. Izráel egész háza látta ezt vándorlása egész idején.

"És az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot." "Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?"

(2Móz 40,34; 1Kor 3,16)

Az egy félelmetes pillanat volt. Amikor Mózes befejezte a szent sátor építését, a mindenható Isten beköltözött. Az Úr dicsősége töltötte be a sátrat. Azt gondolnánk, hogy amikor Isten ennyire közel jön, és jelenléte ennyire látható lesz, akkor az emberek, akiket Isten így meglátogatott, napjaikat mélységes hódolatban és engedelmességben töltik. De tudjuk, hogy Izráel népe a pusztai vándorlás évei alatt sokszor volt lázadó és engedetlen. Jézus személyének fenséges csodája az volt, hogy úgy jött hozzánk, mint testben megjelent Isten. Ahogy János mondja: "Az Ige testté lett, itt élt ("sátorozott") közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét..."(Jn 1,14). Azt gondolnánk, hogy amikor Isten annyira közel jön hozzánk, hogy ő maga találkozik velünk testben, s így jelenvalóvá válik, akkor az emberek hinni és élni akarnak. Nagyon sok ember volt azonban, aki nem engedelmeskedett ennek az evangéliumnak. A hitetlen emberek mind a mai napig azt mondogatják, hogy Jézus nem lehetett Isten, hogy ő egy rendkívüli hittel bíró mindennapi ember volt. Pünkösd napja óta a keresztyének együtt alkotják Isten templomát, mivel Isten Lelke lakik bennük. Most Isten az ő szent templomában van. Sok országban lakik, és sok nyelven beszél. Sok ember viszont ezt nem hiszi el. Manapság sok ember úgy gondolja, hogy ha Isten egyáltalán lakik valahol a Földön, akkor annak horribilis összegből felépített templomnak kell lennie, sok e világi berendezéssel. Ezzel szemben az a teljes igazság, hogy Isten azokban a férfiakban, nőkben és gyermekekben lakozik, akik hisznek Jézusban. Isten jelenléte az olyan emberi életekben válik láthatóvá és kézzel foghatóvá, akiket az ő kegyelme megáldott, és akik az ő Lelkének uralma alatt élnek. Az Úr dicsősége egy napon - nem is olyan sokára - be fogja tölteni a Földet. Akkor majd senki sem fogja mondani, hogy az lehetetlen, hogy az nem így van. Meg fogjuk tapasztalni azt, amit mindig hittünk. Mások meg fogják látni azt, amit szívük nem volt hajlandó elfogadni.