Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mózes nem félt a király haragjától.      Zsid 11,27

Amikor Péter erősnek képzelte magát, megijedt egy szolgálólánytól és megtagadta Jézust. Mikor Mózes teljesen alkalmatlannak tartotta magát arra, hogy népét megmentse, bátorságot nyert, hogy a Fáraó elé álljon, nem félve annak haragjától. Ez a bátorság még csodálatosabb, ha közelebbről megvizsgáljuk azokat a körülményeket, amelyek között Mózes cselekedett. Mózes elsősorban bűnözőként volt nyilvántartva a királyi udvarban. Mikor 40 évvel ezelőtt agyonütött egy egyiptomit, a Fáraó megharagudott rá, és meg akarta öletni. Ha közben más király került is a trónra, elég sok ember élhetett még, aki tudott a dologról, és Mózest feljelenthette volna. Mózes a Fáraónak különösen érzékeny pontját érintette. Azt a parancsot adta át, hogy engedje el Izraelt. Izrael azonban a Fáraó rabszolganépe volt, gabonatároló városokat épített neki. Az emberek általában méregbe gurulnak, amikor a vagyonuk elvesztéséről van szó. Akkor nem ismernek tréfát. Mit számított ennek a sötét lelkű zsarnoknak egy ember élete! Bizony, Mózesnek lett volna oka a félelemre, de hit által nem félt a király haragjától. Végül Mózes ismerte azt a rettenetes hatalmat, ami a Fáraót körülvette. Tudta, hogy katonai ereje szinte a legnagyobb volt az akkori világban. Aztán ismerte azokat a sötét erőket is, amelyek a varázslók révén a Fáraó rendelkezésére álltak. Hitben azonban legyőzött Mózes minden félelmet. Sem a körülmények, sem a haláltól való félelem, sem a király haragja, sem a trón körüli hatalmas erők nem félemlítették meg. Micsoda bátorságot tud adni a hit!

Varga László: Isten asztaláról

"Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól."      Jakab 1,26-27

Teljes erkölcstan. Ezt kívánja Isten. Sok helyen olvashatjuk a Bibliában. Ami a sajátos üzenete ennek az igének, az a nyelv megfékezése. Erről bőven és színesen szintén Jakab ír levele 3,1-12 részében: "Ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét." Tökéletesek nem vagyunk, tehát nagyon kellene vigyáznunk a nyelvünkre. Egy kegyetlenül kimondott szó egy életre megsebezheti testvérünket, azután lehetünk akármilyen kegyesek Isten felé. Ne csaljuk meg magunkat! Pletykás, besúgó, másokat összeugrasztó, hencegő beszédünk mögött nem lehet igazi kegyesség, még igazi emberség sem. Ha istenfélő életre szánjuk magunkat, nélkülözhetetlen az, hogy gondosan vigyázzunk beszédünk "megfékezésére".

Istenem, nagyon bűnös vagyok. A cselekedeteimre vigyázok, és örülök, ha azokat nagyjából rendben találom, amikor számadásra eléd állok, de a beszédem? Tudok én szépen, meggondoltan beszélni, amikor rávisz a szükség, de az fárasztó. Baráti társaságban meg is szólnának, ha nem nevetnék trágár vicceken, olyanokon is, melyek neveddel játszanak. Nem tudom megállni, hogy ne pletykáljam el, ami szégyellnivaló közös ismerőseinkről tudomásomra jutott. És ha haragszom valakire, olyanra is, aki gyenge, ideges, érzékeny természetű, jólesik úgy odavágni, hogy hónapokig elpirul, ha eszébe jut. Nem elég, ha azt kérem, hogy többi bűneim közt ezt is bocsásd meg. Taníts meg a tiszta beszédre! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A CSODÁLATOS NÉV

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 9,1-6

1 A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. 2 Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak. 3 Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. 4 Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. 5 Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! 6 Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!

"...és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!"

(Ézs 9,5)

A Szentírásnak ez a szakasza a Messiás országának a hajnalhasadását írja le. A legmegragadóbb próféciák egyike ez, mindig bátorságot önt a lelkünkbe. Az Ézs 9 rész próféciáját olyan megállapítások vezetik be, amelyek nehéz időkről szólnak, olyan nehéz időkről, melyek látszólag nagyon hasonlítanak a mi korunkhoz: az igazság ritka vendég (8,16-18), a babona buján terem (8,19-20), és kezd leereszkedni a sötétség (8,21-23). És akkor hirtelen fényár borítja be a nyomasztó jelenetet: "A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát." Az egésznek van valami ellenállhatatlan örömöt árasztó hangulata: "mint aratáskor szoktak örülni". Véget ért a zsarnokság, a "sanyargató vesszeje" összetört. Nem csupán arról van szó, hogy az ellenség legyőzetett, hogy a csata a mi javunkra dőlt el, hanem arról is, hogy maguk a harci eszközök is megsemmisülnek az izzó tűzben (4.v.). És ekkor tudjuk meg ennek az áldást hozó forradalmi változásnak az okát: "Mert egy gyermek születik nekünk..." Egy gyermek megszületése mindig csoda. Most azonban "a Gyermek", az élő Isten Fia jön el. Uralkodó lesz belőle, s ezzel egy új éra kezdődik: "Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége." Nevei elárulják, hogy kicsoda ő és hogy mit csinál. A "Csodálatos Tanácsos" elmondja, hogy hogyan szabadítja meg az embereket ostobaságuktól. Jó útra téríti őket tévelygésükből, és bölccsé teszi őket, hogy Isten útján járjanak. Az "Erős Isten" közli, hogy őt nem kötik a mi siralmas korlátaink. Meg fogja valósítani hatalmas és tökéletes művét egy olyan világban, ahol mi kudarcot vallunk. Az "Örökkévaló Atya" kijelenti, hogy ő bölcs és szerető szívű. Karjain minden megfáradt gyermeke nyugalmat fog találni. Megvigasztalja majd őket megpróbáltatásukban és fájdalmukban. A "Békesség Fejedelme" arról beszél, hogy ő hozza el az örök országot ennek a világnak. "Sálóm Fejedelme" a neve. Békesség és igazság fogja jellemezni ezt az országot. És az élet végre az lesz, amivé Isten szándéka szerint lennie kell. "A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!"

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett: Mindennap az Ige fényében-EGYÉNISÉG

"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét" (Mt 16,24).

Az egyéniség beburkolja a személyes életet. Az egyéniség csupa könyöklés: elválaszt és elszigetel. A gyermek életére jellemző és ott helyén is van, de ha összetévesztjük az egyéniséget a személyiséggel, akkor mindig elszigeteltek maradunk. Az egyéniség: az Isten teremtette magház a személyiség védelmére. El kell törnie, hogy a személyiség előjöhessen belőle és Istennel közösségre juthasson. Az egyéniség csak utánzata a személyiségnek éppúgy, mint ahogy a testi vágy meghamisítása a szeretetnek. Isten a magáénak szánta az emberi természetet, az egyéniség pedig a sajátjává alázza le azt. Az egyéniség jellemző vonása a függetlenség és az önmaga igenlése. Az egyéniség állandó önérvényesítése minden másnál jobban akadályozza szellemi életünket. Azért mondod: "Nem tudok hinni", mert utadban áll az egyéniséged. Az egyéniség soha sem tud hinni, a személyiség sem tudja hitre segíteni. Figyeld meg magadat, amikor Isten Szelleme munkálkodik benned. Odataszít egyéniséged szélső peremére s itt vagy kimondod: "Nem akarom", vagy alárendeled magad a Szent Szellemnek, és megtöröd egyéniséged magházát, hogy előtörhessen belőle személyiséged. A Szent Szellem mindig erre szorít téged (Mt 5,23-24): Az a makacs valami, ami benned nem tud kibékülni testvéreddel: az egyéniséged! Isten eggyé akar tenni téged önmagával, de nem teheti ezt meg addig, amíg nem vagy kész odaadni neki a magadhoz való jogodat. "...tagadja meg magát...", azt a jogát, hogy önálló, független legyen: csak akkor van lehetősége a valódi, az isteni életnek a kibontakozásra.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Igyekezetünk végcélja

"Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba "

(Zsid 4, 11)

Isten nyugodalma vagy szombatja nem tétlen, rest nyugvás. Nem minden tevékenység nélkül való, de szabad a kapkodástól, rohanástól, a gondteli sürgés-forgástól és hajszától. A földi ember sok hiábavaló nyugtalanságot szerez magának. Kapzsiság és becsvágy forr állandóan benne és nem hagyja nyugodni. Az ilyen ember nem mehet be Isten nyugodalmába; oda csupán a belsőleg megcsendesült lelkek illenek. Igyekezzünk tehát úrrá lenni nyughatatlan testünkön és minden felinduláson, ami bűnös természetünkből tör elő! Bizonyos fajta nyugtalanságon természetesen át kell mennünk, ha be akarunk jutni Isten nyugodalmába: ez a felébredt lelkiismeret nyugtalansága. Aki ezt a nyugtalanságot elkerüli, sohasem talál igazi nyugalmat, nem jut el a lelkiismeret boldog békességére, amit már itt megkapunk, mint a menny előízét. Vessük alá magunkat Isten Lelke megítélésének, és soha ne adjuk át magunkat a hamis biztonságérzetnek, amire rettenes felébredés következik. Az is igaz, hogy Isten nyugodalmába csak azok mennek be, akik elvégezték a rájuk bízott mindennapi munkát. A rest szolga, aki semmit sem tett Uráért, nem mehet be annak örömébe. Ne sodorjon el a földi hajsza és nyüzsgés, hanem végezzük földi dolgainkat is istentiszteletként (Ef 2, 10.) Aki fáradtra dolgozta magát, elemésztődött Ura szolgálatában, azt boldog nyugalom várja. Ott is folytatódik persze a szolgálat és tevékenység, de tövis és bogáncs nélkül, amelyek most gátolják és hiábavalóvá teszik munkánkat. Ott nem lesz fáradtság, kimerültség, gyengeség és erőtelenség, amik itt megnehezítik vagy lehetetlenné teszik munkánkat. Örökre fiatalok és frissek maradunk, és éjjel-nappal tevékenykedhetünk majd, fenséges nyugalomban. Nyugalom a munkában és munkálkodás a nyugalomban: ez Isten szombatja. Isten népének nyugodalma győzelmes megpihenés a harc és tusák után. Mindenki harcol a földi létért, de kevesen veszik fel a harcot a belső ellenséggel szemben; változatlanul megkötözöttségeikben és bűneikben élnek. Vannak, akik nem szabályszerűen küzdenek és nem jutnak el a győzelemig. Hiányzik náluk a komolyság és a hit, ami egyedül biztosítja a győzelmet. Ne a magunk erejéből harcoljunk, hanem tartsunk ki hitben az Úrral, aki végül is győzelemre vezet minket.

Charles Spurgeon: Bízzál és tégy jót, és ha a jót teszed, bízzál!

"Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz" 

(Zsolt 37,3).

Jól összeillik ez a két Ige: bízzál és cselekedjél, méghozzá ebben a Szent Szellem által megadott sorrendben. Először hitünk kell legyen, hogy azután a hitünk munkálkodhassék. Az Istenben való bizalom szent, munkára indít: bízunk abban, hogy Isten jót fog adni, és mi is a jót tesszük. Ez a bizalom nem tétlenné tesz, hanem felserkent és biztat, hogy számítsunk arra, hogy az Úr munkálkodik általunk. Nem szabad aggodalmaskodnunk és a rosszat cselekednünk, hanem bíznunk kell és a jót tennünk. Nem bízhatunk tettek nélkül, és nem cselekedhetünk bizalom nélkül.

Ellenségeink szívesen kiirtanának bennünket, ha ez sikerülne nekik. De mert bízunk és a jót tesszük, nyugodtan élhetünk ott, ahova Isten állított bennünket. Nem akarunk visszamenni Egyiptomba, hanem Immánuel földjén maradunk - Isten gondviselésének, a szövetségi szeretet Kánaánjának földjén. Nem olyan könnyű megszabadulni tőlünk, mint azt az Úr ellenségei gondolják. Nem tudnak bennünket kiszorítani vagy kiutálni: ahol Isten a helyünket megjelölte, ott maradunk.

De biztonságban élhetünk és meglesz mindenünk? Az Úr megnyugtat: amilyen biztos, hogy Isten él, olyan biztos, hogy táplálni fogja népét. Csak az a dolgunk, hogy bízzunk Benne és a jót cselekedjük, az Úr gondja, hogy hitünk szerint tegyen velünk. Ha nem a hollók, Abdiás vagy egy özvegyasszony által gondoskodik rólunk, akkor majd másképpen, de biztonságban élhetünk. Felre hát a félelmekkel!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Mikor jön vissza Jézus?

"Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!" (Mt 24,44)

Jézus Krisztus második eljövetelével kapcsolatban mindig megkérdezik, hogy mikor, hogyan és miért jön vissza. A Máté 24. részben Jézus részletesen tanított erről.

Mikor jön vissza Jézus? „Azt a napot vagy azt az órát senki nem tudja..., csak az Atya egyedül." Tehát nem tudjuk, mikor jön el az a nap. Ennek ellenére több alkalommal is megpróbálták kiszámítani különböző módon. Ne tegyük ezt, hiszen a Biblia állítása világos. Viszont ha valaki tudja, hogy egy számára fontos esemény bizonyosan bekövetkezik, de nem tudja, mikor, akkor arra most kell felkészülnie, s utána nyugodtan várja annak eljövetelét.

És hogyan jön vissza Jézus? Ő maga mondta, hogy olyan váratlanul, ahogy a tolvaj szokott megjelenni. „Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!" -Ugyanakkor feltűnően jelenik majd meg. Nem lehet észre nem venni. A villámot mindenki meglátja, ez is hasonló lesz ahhoz. - És „nagy hatalommal és dicsőséggel" érkezik majd Jézus. Az első alkalommal, karácsonykor észrevétlenül és nagy nyomorúságban jött el közénk. Másodszor nem így lesz.

És miért jön? ítélni élőket és holtakat. Akkor történik majd meg az általános feltámadás, még a tenger is kiadja a halottakat. S akik őbenne hittek, azokat magához veszi mennyei dicsőségébe, akik őt visszautasították, azokat elveti.

Legyen bennünk friss ez a Krisztus-várás! A hívő embert a józanság jellemzi. Luthernek tulajdonítják a mondást: ha tudnám, hogy Jézus holnap visszajön, ma még elültetnék egy almafát. A végsőkig való hűség, képe ez. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy minden, ami itt történik, ideiglenes, és egyedül annak van örök értéke, amit a Krisztussal való találkozásra tekintettel teszünk. Így várjuk őt örömmel!

Napi áhítat- Feltámadást rejtő ajtó

Hét témája: Ajtók

Olvasmány: 2Kir 4,24–37.  

A nehézségek és szenvedések ajtaja mögött ha hívő szív rejtőzik, akkor ott az élet újratámad.

„És fölnyergelve a szamarat, ezt mondta a szolgalegénynek: Hajtsd az állatot állandóan, és ne akadályozz a vágtatásban, amíg nem szólók neked! Elment tehát, és megérkezett az Isten emberéhez a Karmel-hegyre. Amikor az Isten embere távolról meglátta őt, így szólt Géhazihoz, a szolgájához: Nézd csak, az ott a súnémi asszony! Fuss eléje, és kérdezd meg, hogy jól van-e ő, jól van-e a férje, és jól van-e a gyermeke? Az asszony így felelt: Jól! De amikor odaért az Isten emberéhez a hegyre, átkarolta a lábát. Géhazi odalépett, hogy félretaszítsa, de az Isten embere így szólt: Ne bántsd, hiszen el van keseredve, és az Úr eltitkolta előlem, nem jelentette ki ezt nekem. Az asszony ezt mondta: Uram, kértem-e én fiút? Nem azt mondtam-e, hogy ne hitegess engem?! Akkor Elizeus így szólt Géhazihoz: Övezd fel derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el! Ha valakivel találkozol, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd a botomat a fiú arcára! De a fiú anyja így szólt: Az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak itt! Elindult tehát Elizeus, és ment az asszony után. Géhazi már előttük elment, és a botot a fiú arcára tette, de az nem szólt és nem eszmélt. Visszatért tehát Elizeushoz, és jelentette neki, hogy nem ébredt fel a fiú. Ekkor Elizeus bement a házba, ahol a fiú holtan feküdt az ágyán. Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és imádkozott az Úrhoz. Majd fellépett az ágyra, odafeküdt a gyermek mellé, és rátette száját a szájára, szemét a szemére, tenyerét a tenyerére. Ahogy így ráhajolt, fölmelegedett a gyermek teste. Azután néhányszor föl-alá járt a házban, majd ismét odalépett, és föléje hajolt. Ekkor a fiú tüsszentett hétszer egymásután, és felnyitotta a szemét. Ő pedig odahívta Géhazit, és azt mondta: Hívd ide a súnémi asszonyt! Az odahívta, és amikor odament hozzá, így szólt: Viheted a fiadat. Az asszony, odamenve, a lábához esett, a földre borult, azután vette a fiát és elment.”

Magyarázat

A történet megválaszolatlan kérdése a miért? Sok eseménnyel kapcsolatban teszi fel ezt a kérdést az asszony és tehetjük fel mi is. Miért történt mindez? Miért nem sikerült Géhazi eljárása? Miért tette Illés, amit tett? Miért zárta be az ajtót? Nincs válasz ezekre a kérdésekre, de nem is ezekre a kérdésekre megfogalmazott válaszra van szükség, hanem a feltámadásra és az életre. A feltámadás után pedig már senkit nem érdekelnek a miértek.
Miért keserítenénk olyan kérdésekkel a saját szívünket, amelyekre nem találunk választ? Hatalmas ez a kísértésünk. Néha úgy érezzük, sarokba lett az Isten szorítva. Bizonyos csapásokra senki sem adhat magyarázatot. Nincsenek érvek, bibliai igazságok, lelkigondozói fordulatok, amelyek segíthetnének rajtunk, de ne temessük el saját magunkat! Ne zárjuk úgy magunkra életünk ajtaját, hogy Istent kívülre tessékeljük! Ne essünk kétségbe, ha nem találjuk kínzó kérdéseinkre a válaszokat!
Bölcs és bátor, aki bízik a hatalmas és szerető Istenben a szenvedései között is. Lesz nyomorúságunk ezen a földön, és meg is fogunk halni. De ha türelmesen kivárjuk Isten közbeavatkozását, legyen az a gyógyulás vagy épp a feltámadásunk, meggyógyul a rettegő szívünk.

Az én életem ma: A dicsőség országa-A MENNY FÖLDI MEGVALÓSULÁSA

„És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét, Jánost, és felvivé őket magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük, és az Ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.” 
(Mt 17:1–2)

Alkonyodik, amikor Jézus maga mellé szólítja három tanítványát, Pétert, Jakabot és Jánost; átvezeti őket a mezőkön, messze föl egy rögös ösvényen, egy magányos hegyoldalra…
Néhány lépésre eltávolodik, s a fájdalmak férfia erős kiáltással és könnyhullatással esedezik. Erőért könyörög, hogy kiállhassa a próbát az emberiség érdekében… Kiönti szívbeli vágyakozását a tanítványaiért, hogy a sötétség hatalmának órájában el ne fogyatkozzék a hitük…
Imájának most az a tárgya, hogy tanítványai szemlélhessék ama dicsőséget, amely az Övé volt az Atyával együtt a világ alapítása előtt, s országát emberi szemükkel meglássák, és így a tanítványai erősödjenek meg, mert látták azt. Azért könyörög, hogy lássák istenségének megnyilatkozását, ami majd vigaszt nyújt nekik szenvedései tetőfokának órájában; s biztosan tudhassák, Ő Isten Fia, és szégyenteljes halála a megváltási terv részét képezi.
Imája meghallgattatik. Miközben alázatosan a sziklás földre borul, hirtelen megnyílik az ég, Isten városának aranykapui szélesre tárulnak, s a hegyről leszálló szent fényesség beragyogja a Megváltó alakját. Istensége belülről átragyog az emberin, s egybeolvad a fentről jövő dicsőséggel. Térdéről felemelkedve, ott áll Krisztus isteni fenségben. Megszűnt a lelki gyötrelem. Arca most fénylik, „mint a nap”, ruhája „fehér, mint a fényesség” (Mt 17:2).
A tanítványok fölébrednek, nézik a hegyet beragyogó dicsőség áradatát. Félelemmel vegyes ámulattal szemlélik Mesterük sugárzó alakját. Amint szemük hozzászokik a csodás fényhez, látják, hogy Jézus nincs egyedül. Mellette áll két mennyei lény, aki bensőségesen beszélget vele. Egyikük Mózes, aki a Sínai hegyen beszélt Istennel, másikuk Illés, akinek megadatott az a kiváltság, ami Ádám fiai közül rajta kívül csak egynek, akit sohasem győzött le a halál hatalma… A hegyen kicsinyített formában látható volt a dicsőség jövendő országa: Krisztus, a király; Mózes, a feltámadott szentek, és Illés, az elváltozott szentek képviselője.

Ellen Gould White: Az én életem ma című könyvéből-

Reggeli dicséret- Bátorságcetli

„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.”-Zsoltárok könyve 23:4.

Kislányomnak készítettem egy adventi naptárat. Minden nap egy-egy mókás feladat, közös játék, tevékenység várja, vagy ha nagyon zsúfoltnak tűnik már előre is az adott dátum, akkor jöhet a jolly joker mazsola szaloncukorpapír alakú alufóliába csomagolva. Mivel a zsebeket is épp elég munka volt megvarrni, gondoltam, a feladatok megalkotásán majd spórolok némi időt, és különböző babás-mamás oldalakról szemezgetek.

Az ott lévő ötletek között találtam a bátorságcetlit is, miszerint "ha valamire nagyon vágysz, de nem mered megtenni, ezzel a cetlivel a zsebedben legközelebb sikerülni fog".

Isten ma reggel egy ilyen "cetlivel" szeretne megajándékozni. Egy igével, ami erőt ad neked az élet kihívásaihoz. Egy igével, ami nem placebo, hanem valóság. Egy igével, amit Ő a saját vérével pecsételt meg.

Ezzel az igével bátor lehetsz. Nem kell félned, mert Ő veled van. Vagy ha félsz is, nem kell, hogy a félelem irányítsa a döntéseidet. Ember vagy, Isten előtt nem kell megjátszanod a rendíthetetlen hőst. Előtte felvállalhatod minden érzelmedet. Érezheted azt, hogy félsz, ez egy természetes reakció. Épp elég rémisztő dologgal kell nap mint nap szembenézned.

Mondd ki bátran: félek, de Isten velem van, és erőt ad nekem. Megrémít az, ami előtt állok, de a világ Teremtője támogat engem, ezért nem fog megbénítani a félelem. Nem a rettegés fogja irányítani a lépésimet, hanem a hatalmas Isten ereje. A félelem elmúlik, és én szabad vagyok a győzelemre, mert a Mindenható harcol értem.

Bátor vagyok, mert tudom, hogy nem vagyok egyedül. Bátor vagyok, és győzni fogok, mert Isten már győzött helyettem. Már nem félek, mert tudom, bármi jöhet velem szemben az úton, az Ő kezében biztonságban vagyok.

Hát tedd zsebre ezt az ígéretet, és indulj neki az előtted álló hét kihívásainak Isten erejével!
Szerző: Sz-Cs. Andi

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által hagyta el Mózes Egyiptomot.      Zsid 11,27

Az akadályok hegyei álltak Izrael Egyiptomból való kiszabadulásának útjában, de Mózes elmozdította ezeket. Lássunk három főakadályt, amit legyőzött. Elhívásánál ezt mondja Mózes: "Uram, nem vagyok én ékesen szóló..., sem azóta, hogy szóltál szolgáddal, mert én nehéz nyelvű vagyok" (2.Móz 4,10). Vannak, akik csak szerénységből mondják, hogy nincs jó beszédkészségük, Mózesnek azonban ez kétségtelenül gyenge pontja volt. Hite azonban legyőzte ezt a gyengeségét. Vannak emberek, akik nagy beszédkészségükkel Isten országának munkájában semmire sem mennek, vagy egyenesen ártanak. Isten szeme a hitre néz. A másik akadály Mózes számára a "király haragja" volt. Már az első találkozásukkor lángoló dühvel így kiáltott: "Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak"? Végül pedig így fenyegette meg Mózest: "Vigyázz magadra, hogy többet arcomat meg ne lásd!" Hogyan tombolhatott dühében ez a zsarnok, amikor meghallotta, hogy az olcsó rabszolgaerők milliói elhagyták az országot! Mózes azonban hit által nem félt a király haragjától. Végül súlyos akadály volt számára népének hitetlensége. Hosszú ideig egyáltalán nem akarták elhinni, hogy ütött a szabadulás órája. Legtöbben eltompultan beletörődtek a megváltozhatatlannak vélt rabszolgasorsba. Ezt az akadályt is legyőzte Mózes. Nem törte le a hitetlenség, hanem tovább harcolt, hitt és imádkozott hitben - míg csak a nép ki nem szabadult. "Bízzál, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? Él még, ki annyi vésznek torkából már kivont. Bajaidból kiment Ő, szűnnek keserveid, Rád még a jó Teremtő víg napot is derít."

Varga László: Isten asztaláról

"Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben! Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?"      Máté 21,28-32

Sokszor szégyelltem magam, amikor lenézett, rossznak, bűnösnek ítélt emberek vállaltak olyan áldozatokat, melyeket én elutasítottam. Világosan mutatja Jézusnak ez a kis példázata, hogy Istent milyen kevéssé érdeklik a szavaink. Még az imádságaink, bizonyságtételeink is csak annak fényében, hogyan mutatkozik meg azok eredménye magatartásunkban. Isten szívesen megbocsátja morgolódásunkat, kedvetlenségünket a szolgálatban, talán még csúnya szavainkat is, ha tetteink megcáfolják azokat. Persze, hogy jobb, szebb, üdítőbb, ha örömmel, lelkesen szolgáljuk akaratát. Ha gyakoroljuk, megtapasztaljuk, hogy örömöt ad, gyönyörűséget a nehéz munkában is. Mégiscsak jobb lelkesen szolgálni, mint kényszeredetten. A szolgálat hitünk gyümölcse, egy szép, érett gyümölcs mindig kedvesebb, mint a fanyar kényszer érett. De az üzenet világos: lehet lázadozni, tiltakozni, haragudni, mást hibáztatni, de végül végezzük el a feladatunkat!

Jó Atyám, bocsáss meg, nem mindig teljesítem szívesen akaratodat. Sokszor tenném inkább azt, amit megtiltottál. Sokszor csábítanak bűnös kívánságok, kellemes szórakozások, barátságos semmittevések, s egyáltalán nincs kedvem azokról lemondani azért, hogy a Tőled megkívánt, jól ismert feladataimat elvégezzem. Köszönöm, hogy megbocsátod kedvetlenségemet, morgolódásomat, ha végül mégiscsak megteszem, amit tennem kell. Adj hozzá erőt, Atyám! De arra kérlek, ne hagyj ilyen kedvetlenségben! Add, hogy lássam magam előtt szép céljaidat, és lelkesedni tudjak! Add, hogy örülni tudjak minden eredménynek, ami szolgálatomból származik! Még akkor is, ha nem látom az eredményét, ha csődöt mond jóakaratom, ha kinevetnek érte az emberek, akkor is add meg azt a jó érzést, hogy én megtettem a magamét, a többi nem az én dolgom, hanem a Tiéd. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-IMMÁNUEL

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 7,10-17 10 Ezután így szólt az ÚR Áházhoz: 11Kérj jelt Istenedtől, az ÚRtól, akár lentről a mélyből, akár fentről a magasból! 12 De Áház így válaszolt: Nem kérek, nem kísértem az URat! 13 Akkor ezt mondta Ézsaiás: Halljátok meg, Dávid háza! Nem elég, hogy embereket fárasztotok, még Istenemet is fárasztjátok? 14 Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. 15 Tejszínt és mézet fog az enni, amíg meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani. 16 Mert mielőtt ez a gyermek meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani, elhagyott lesz az a föld, amelynek két királyától rettegsz. 17 Hoz majd az ÚR rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek még nem voltak, mióta Efraim elvált Júdától: elhozza Asszíria királyát.  "Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék amit az Úr mondott a próféták által: "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten." (Mt 1,22-23) Volt egy király, akinek Áház volt a neve. Megijedt, mert két másik király készült megtámadni országát. Ézsaiás próféta így szólt Áház királyhoz: "Ne félj! Isten velünk van." De a király nem akart hallgatni a vallásos beszédre. "Kérj jelet Istenedtől, az Úrtól," - mondta a próféta. A király azonban ezt mondta: "Ne, ne zaklass engem." És még hozzátette nagy jámboran: "Nem kisértem az Urat." Ekkor jött a nem kért jel: Egy szűznek gyermeke lesz, akit Immánuelnek hívnak majd, azaz: Velünk az Isten. Mielőtt a gyermek felnő, az Úr elpusztítja azokat az ellenségeket, akiktől Áház fél, és Áház saját hazája is megsemmisül majd. Semmit sem tudunk Immánuel születésének körülményeiről, ha egyáltalán született ilyen jelképes nevű fiúgyermek Áház és Ézsaiás napjaiban. A névadás azonban sajátos módon egy jövőbeli eseményre vonatkozó jel volt, nevezetesen Jézus születésére utalt. Sok évvel azután, hogy a próféta szólt, Szűz Mária megszülte Immánuelt, a mi áldott Megváltónkat. Akkor teljesedett be a szabadításra utaló jel. Vegyük észre, hogy az Immánuel-jel eredetileg egy fenyegetés formájában elhangzott bejelentés volt. Ha maga Isten mutatja meg, hogy ő az ő népével van, akkor jaj nektek, ha mégsem hisztek. Most itt áll előttünk Isten hatalmának és szeretetének mindent eldöntő bizonyítéka. "Velünk az Isten." Most már nincs okunk arra, hogy kételkedjünk Istennek a világra vonatkozó szándékait illetően. Ő egyszer s mindenkorra úgy határozott, hogy oldalunkra áll: Immánuel. Most már nem szabad, hogy lelki kételyeink legyenek, és félelemnek sincs helye életünkben. Isten nincs ellenünk. Isten értünk van. És ha ő értünk van, akkor ki van ellenünk? Az ítéletet hirdető próféták nagyon is meghallgatásra találnak. A gazdasági életről és a jövőről beszélnek, de képtelenek látni a jelet: Immánuel, velünk az Isten. Nem szabad, hogy hitetlen beszédük feldúljon minket. Immánuel született. Ezért nem fogunk félni.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- A TERMÉSZETI ÉLET ODAÁLDOZÁSA

"Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól" (Gal 4,22).

A Galatákhoz írt levelében Pál nem a bűnnel foglalkozik, hanem azzal, milyen viszonyban van egymással a szellemi és a természeti. A természeti életnek szellemivé kell válnia azáltal, hogy odaáldozzuk, különben szörnyű hasadás áll be az életünkben. Miért rendelkezett Isten úgy, hogy a természetit fel kell áldozni? Nem rendelkezés ez, hanem az Ő beleegyező akarata. Az Ő rendelése az volt, hogy a természeti élet engedelmesség által formálódjék szellemivé. A bűn miatt kell a természetit odaáldoznunk. Ábrahámnak először oda kellett áldoznia Izmáelt, mielőtt feláldozta Izsákot. Többen közülünk szellemi áldozattal akarnak Istennek áldozni, mielőtt odaáldozták volna a természetit. Csak egyféleképpen áldozhatunk szellemi áldozattal Istennek: ha testünket odaadjuk élő áldozatul. A megszentelődés sokkal több, mint csupán a bűntől való szabadulás, azt jelenti, hogy megváltott önmagamat önként kiszolgáltatom Istennek, kerüljön, amibe kerül. Ha nem áldozzuk fel a testit a szellemiért, a természeti élet kigúnyolja Isten Fiának életét bennünk és állandóan ingadozóvá tesz. A meg nem fegyelmezett szellemi életnek mindig ez a következménye. Rosszul járunk, amikor nyakasan tiltakozunk az ellen, hogy testileg, értelmileg és erkölcsileg fegyelmezzük magunkat. "Engem gyermekkoromban sem fegyelmeztek" - mondod. Akkor most kell fegyelmezned magadat. Ha nem teszed, Istenért való személyes életedet teljesen szétrombolod. Isten addig nem áll természeti életünk mellé, amíg mi azt kényeztetjük. De amint kitaszítjuk a pusztába és elszántan féken tartjuk, Isten vele lesz, forrásokat és oázisokat nyit meg és beteljesíti a természeti számára adott minden ígéretét.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Halálfélelmünkben Isten vigasztal

"Mert akik e sátorban vagyunk is, megterhelten sóhajtozunk, mivel nem kívánjuk ezt levetni, hanem amazt erre felölteni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet. "

(2 Kor 5, 4)

A meghalás gondolata az apostol számára is keserűséget rejtett magában. A halál mindig természetellenes marad. Bár mostani sátorházunkban sok a szenvedés és teher, mégsem óhajtjuk a halált. Nem vagyunk életuntak, mint egyesek, ha rosszul megy a soruk, hanem életkedv tölt be minket. Nem keressük a halált, ellenkezőleg - irtózatot vált ki belőlünk a gondolata. Maga Isten oltotta természetünkbe a haláltól való borzadást. E testben élve, sóhajtozunk. Sátorháza, (teste) elbomlásának a gondolata megterhelte az apostol lelkét. Jobban szeretné, ha nem kellene a halandóság ruháját levetni, hanem mindjárt felvehetné a halhatatlanságot. Hiszen azok a hívők sem halnak meg, akik megérik az Úr Jézus visszajövetelét. Azonnal elváltoznak és a földi test helyébe mindjárt megdicsőült testet kapnak. Ha ezt a halhatatlan, megdicsőült testet szeretnénk felöltözni, akkor belsőleg már fel kellett öltöznünk a Bárány vérében megmosott új ruhát, a megigazulás ruháját, nehogy a bűn mezítelenségében mutatkozzunk (Jel 3, 18). Most még rejtegetjük romlottságunkat, de ha a test meghal, akkor mezítelenek és leplezetlenek vagyunk Isten előtt. - Krisztusban elnyerjük az üdvösség ruháját, ami örökre elrejti Isten elől bűnünk rútságát. Csak így lehetünk megdicsőült szépségben hasonlók őhozzá. Ez után sóhajtozik Pál is. De Isten nemcsak úgy alkotott. hogy a haláltól borzadjunk, hanem Szentlelkét adta nekünk a jövendő üdvösség zálogaként. A Lélek ellensúlyozza a halálfélelmet, általa legyőzzük azt. Ő állandóan vigasztal, mégha a halál közelít is hozzánk. A Szentlélek személyes kapcsolatba hoz a Megváltóval. Ez a kapcsolat személyes ugyan, de még hitbeli kapcsolat csupán. Még nem látjuk Őt; hitben járunk, nem látásban. Nem térben vagyunk távol az Úrtól, hanem fizikai testünk képez válaszfalat. Bensőnk már most egy vele, de a halálnak a teste még elválaszt tőle. Ezért mindazokban, akik megkapták Jézus Lelkét, egyrészt ugyan ellenszenv él a halállal szemben, de másrészt a halál dicsőséges reménységgel tölti be őket, hogy egészen Jézusnál lehetnek majd. Így gondolkozol-e te is, vagy félelemmel tölt el a halál gondolata?

Áhítat morzsák-Az örökké élő Úr!

Ámde Krisztus feltámadott! -1 Korinthus 15:12-26

„Ha pedig Krisztus fel nem támadott…” Ez a legszörnyűbb „ha”, amely csak bekerülhet az emberi értelembe. S ha el tudja érni, hogy ott szállásra találjon, és foglalkozzanak vele, akkor a hatása az lesz, hogy a lélek legszebb reményei mind úgy elszáradnak, mint azon zsenge hajtások, amiket a csípős fagy megdermeszt. Nézd csak, hogyan száradnak el…

„Hiábavaló a ti hitetek…” Ekkor a hitünknek nem lenne több ereje és tartóssága, mint Jónás bokrának. Sőt mi több, soha nem is lenne igazán élő és hathatós. Csupán szánalomra méltó téveszme lenne – gyönyörű, de oly’ üres, mint egy buborék, ami aztán szét is pukkad az arimátiai József sírjánál, ahová az Urat temették.

„Még bűneitekben vagytok….” A megbocsátás reményére és az Istennel való megbékélésre is végzetes csapás zúdulna, és nem maradna más, csak „az ítéletnek valami félelmes várása”. A végzet mindvégig ott rejtőzködne a hazugságok kidíszített színfala mögött, és egészen a keserű végig üldözne bennünket.

„Minden embernél nyomorultabbak vagyunk…” Az öröm lehullana és meghalna, mint egy halálosan megsebzett pacsirta. A dal tovatűnne szívünkből. Szent hellyé pedig egy sír válna…

“Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül!” Igen, hadd fejezzem be ezzel az igével! Ez hozza el a lelkembe a reggelt és a dallamokat, és olyan szent örömöt ad, melynek vége sohasem szakad!

Charles Spurgeon:Isten ígéreteinek tárháza- Isten a szövetségesünk

"De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak" (2Móz 23,22).

Az Úr Krisztust tisztelnünk kell és engedelmeskednünk kell neki, ha az Ő népe vagyunk. Ő Istennel együtt uralkodik, az Atya nevében szól, tehát a parancsainak való engedelmesség feltétlen kötelességünk. Ha nem teljesítjük parancsolatait, elvesztjük az ígéretet.

Micsoda nagy áldást ígér ez a vers annak, aki teljes engedelmességben jár! Az Úr véd- és dacszövetséget köt az övéivel. Megáldja azokat, akik népét áldják, és megátkozza az őket átkozókat. Szívvel-lélekkel együttérez népével, és mindig teljesen átlátja helyzetüket. Milven óriási védelmet jelent ez számunkra! Nem kell bajlódnunk ellenségeinkkel, ha biztosak vagyunk abban, hogy azok Isten ellenségei is. Ha az Úr, a mi Istenünk, veszi kezébe ügyünket, nyugodtan rábízhatjuk ellenségeinket.

Ami személyes dolgainkat illeti, ne legyenek ellenségeink. Az igazság és a becsületesség védelmében viszont harcba kell szállnunk. Ebben a szent háborúban az örökkévaló Isten a szövetségesünk, és ha lelkiismeretesen engedelmeskedünk törvényének, azt ígéri, hogy teljes erejével mellettünk fog harcolni. Ezért senki emberfiától nem kell félnünk.

Áhítat morzsák-Az örökké élő Úr!

Jelenések 1:9-18

Hadd elmélkedjem ezen egyszerű szavakon, és hadd nézzek bele, hosszan és elcsendesedve, mérhetetlenül mély egyszerűségük csodálatos mélységébe. Egy idős vidéki bácsi mondogatta nekem, hogy megerősítené a szememet, ha jó hosszan mély kutakba néznék. És minden bizonnyal megerősíti a szívem szemét, ha ilyen kutakba tekintek bele jó alaposan.

„Én vagyok az Élő.” Milyen csodálatos átalakulás ment végbe Dr. Dale életében annak hatására, hogy egy nap, a dolgozószobájában ülve megvilágosodott számára – úgy, mint még soha azelőtt –, hogy Jézus Krisztus él! „Krisztus él!” – ismételgette újra és újra, míg e hangos szavak harsona-zenéje szíve minden zugát betöltötte. „Krisztus él!”

„Pedig halott voltam.” Igen, az Úr végighaladt a halál sötét helyén. Lábnyomok maradtak ott hátra, és ezek magának a Győztes Úrnak a lábnyomai, végig az út mentén. „Krisztus nem vezet engem sötétebb helyiségbe, mint amelyen Ő már keresztülhaladt.”

„És íme, élek örökkön-örökké!” „Jézus legyőzte a halált, és annak minden erejét.” A halál soha többé nem fog már múlékony trónján hencegni. Ereje megtört; „fullánkja” elveszítette a mérgét; a látszólag mindenevő szájából tovatűnt minden dicsekvés! „Ó, sír, hol van a te győzelmed?”

És itt van számomra az Örömhír: „Mert Én élek, ti is élni fogtok!”

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- János halála

"Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét." (Mk 6,25)



Heródes a születésnapján nagy fogadást adott az ország vezetőinek. Ezen Heródiás lánya is táncolt. Annyira megtetszett a királynak, hogy azt ígérte, bármit megad neki, amit kér. Anyja tanácsára Keresztelő János fejét kérte. Erre nem gondolt Heródes, de nem merte megváltoztatni ígéretét, elküldött a börtönbe, és lefejeztette Isten prófétáját.

Önmagában is megrendítő ez a történet, de magyarázatra szorul benne az, hogy miért volt kész erre az a Heródes, aki tisztelte Jánost, és szívesen hallgatta tanítását. Azért, mert mindig csak félig vette komolyan azt, amit mondott. S aki Isten igéjét hallgatja ugyan, de nem engedelmeskedik neki, könnyen kerülhet olyan helyzetbe, ahol olyasmit kell tennie, amit nem akart. Mert aki csak félig akar Istenhez tartozni, az előbb-utóbb nagyot bukik.

Heródes „félt Jánostól", de nem félt Istentől. „Igaz és szent embernek tartotta", de nem tartotta nélkülözhetetlennek. Megpróbálta védeni a felesége haragjától, de ebben a kritikus helyzetben nem védte meg. Sok dologban hallgatott rá, de ebben az egyben nem, amikor azt mondta neki János: „Nem szabad együtt élned a testvéred feleségével."

Szívesen hallgatta őt, de a végén mégis végleg elhallgattatta.

Félig nem lehet követni Jézus Krisztust sem. Vannak ilyen „majd-nem"-emberek, akik hallgatják, sok mindenben egyetértenek vele, de ha nem teszik meg, amit mondott, és nem mindenben engedelmesek neki, akkor úgy járnak, mint aki majdnem elérte a vonatot - vagyis lekéste. A majdnem keresztények a kárhozat várományosai.

Nagy szégyen, nagy „égés" lett volna, ha Heródes a gyilkos kívánságot hallva visszavonja ígéretét. De inkább égjen itt valaki a szégyen tüzében rövid ideig, mint a kárhozat tüzében örökké!

Uram, segíts, hogy teljes szívemből és minden tekintetben kövesselek téged!

Joel Osteen: Mai napon nem ragaszkodom a régihez..

Mai napon nem ragaszkodom a régihez, használom hitemet, nyitott vagyok a változásra. :)

A változás elkerülhetetlen. Változnak az emberek, munkahelyek, a csillagok, de még az évszakok is változnak. Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy szükségünk legyen a változásra, de sokan elutasítják ezt. Ragaszkodnak a régihez. Isten nem akarja, hogy megrekedjünk. Isten úgy dolgozik, hogy kizökkent bennünket a megszokott helyzetekből és olyan helyzetekbe hoz, amelyben terjeszkedésre késztet bennünket. Olyan helyzetekbe, hogy használjuk hitünket. Isten néha felkavarja a dolgokat. Könnyű ilyenkor megkeseredni, negatívvá válni, hogy Istenem, miért történik ez. De a helyes megközelítés, ha nyitott maradsz, tudván, hogy Isten uralja a helyzetet. Ha befogadod ezt a változást, akkor azok a szelek, amiknek le kellene küzdeniük téged, valójában végzeted felé fognak repíteni. Maradj nyitott a változásra. /Joel Osteen/

Reggeli dicséret- Amikor meghaltam

"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem."
Galata 2,20

Amikor meghaltam, vége az életemnek. Nem veszek levegőt, nem dobban meg többé a szívem, nem gondolok semmire, mert nem létezem. Amikor meghaltam, minden megszűnik, a világom, a terveim, a gondolataim, a tetteim. Akkor már nem lát senki, nem beszél hozzám senki, nem hall engem senki.

Ha Krisztussal haltam meg, vége az addigi életemnek, mert Ő meghalt helyettem. Az én hibáim, bűneim, helytelen tetteim, álnokságom és minden vétkem miatt. Amit eddig tettem, nem számít, amit eddig gondoltam, lényegtelen. Ahogy eddig éltem nem élek úgy tovább, mert az az élet már nem az enyém. Jézus olyan büntetést szenvedett el értem, amit sohasem tudtam volna elhordozni, így adósságom olyan nagy, amit sohasem tudok visszafizetni. Mindenem, amim van, már az Övé, az életem is az Övé, én is az Övé vagyok.

Újra élek, de most már az életem olyan, mintha Ő élne helyettem. Amikor újra lélegzem Ő lélegzik, amit látok, Ő is látja, amit hallok, arra Ő is figyel. Minden mozdulatomban Ő mozdul, én lettem az Ő teste, hogy tetteim az Ő tettei legyenek. Gondolatai engem inspirálnak, vezetnek. Bár nem látom magamban a teljes engedelmességet, a ráhagyatkozást, az Őrá figyelést, mégis hiszem, hogy Vele járva végül legyőzöm legnagyobb ellenségem: hitetlen önmagam.

Hitben járok, Benne élek, Őt követem, Őt szeretem, mert Ő előbb szeretett engem. Meghalt értem, mikor még nem is ismertem, életét adta, mikor még ellene éltem.

Szerző: Restás László

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mózes az Isten népével való együttnyomorgást választotta.      Zsid 11,25

A dicsőséget, élvezeteket és gazdagságot Mózes kevésre becsülte. Mire törekedett akkor? Az Isten népével való közösségre. Izraelt csak hitben tekinthette ilyennek Mózes. Külsőleg rabszolgahorda volt csupán, amelynek reménysége sem lehetett a szabadulásra. Mózes azonban tudta: ez a nép Isten drága ígéretének hordozója. S ha külsőképpen semmi sem volt felismerhető szent méltóságából, ha súlyos jellembeli hibái voltak is, s ha az atyák hite már kialvóban volt is bennük Mózes úgy tekintette őket, mint Isten népét. Csak hozzájuk akart tartozni, noha megvetettek voltak. Az újszövetség hívői, Isten valóságos népe, itt lenn most is megvetett. Súlyos hiányosságok találhatók benne, kigúnyolják, de aki megnyerte az igazi hit titkát, az csak ehhez a néphez akar tartozni, s nem ismer szebb életet ennél. Mózes "Krisztus gyalázatát" nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél. A Krisztusért való gyalázatot? Igen. Az l.Kor. 10-ből nyilvánvaló, hogy Krisztus volt az a "Kőszikla", Aki Izraelt Egyiptomból kihozta és a pusztában követte. Aki megvetette Izrael népét, az Urukat és Megváltójukat is megvetette. Izraelnek ezzel a Vezérével a szégyent közösen hordozni Mózes számára nagyobb tisztesség volt, mint e világ hiábavaló dicsősége. Mennyivel inkább így kellene nekünk gondolkoznunk és cselekednünk, akik Urunk és Megváltónk isteni méltóságát világosan ismerjük! Végül Mózesről ezt mondja a Szentírás: "a megjutalmazásra tekintett". Az igazi hit nem sóvárog a jutalom után. "Haszontalan szolgák vagyunk, akik csak azt tettük, ami kötelességünk volt" (Lk. 17,10). A hívők jutalmát Ábrahámnak, a hívők atyjának így ígérte meg Isten: "Én pajzsod vagyok neked, és jutalmad igen nagy".

Varga László: Isten asztaláról

"De ha nem hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára..., akkor rád szállnak mindezek az átkok, és kísérni fognak téged. Átkozott leszel a városban, és átkozott leszel a mezőn... Átkot, zűrzavart és fenyegető veszélyt bocsát rád az Úr minden vállalkozásodban... Vereséggel sújt téged az Úr ellenségeid előtt. Egy úton vonulsz föl ellenük, de hét úton menekülsz előlük. Elrettentő példa leszel a föld minden országának. ... Déli napfényben is tapogatózni fogsz... és nem segít rajtad senki. ... Házat építesz, de nem te költözöl bele... Fiaid és leányaid más nép hatalmába kerülnek, te meg csak nézed,... de nem tehetsz semmit. ... A köztetek élő jövevény mindinkább föléd kerül, ... az lesz az első, te pedig az utolsó. ... Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked ott az Úr."      5Mózes 28,15-65

Néhány mondat a mózesi nagy átokból. Kemény szavak hosszú sora, melyek érvényességét tapasztaljuk. Nem lenne más az életünk, ha együtt és egyenként következetesen Isten törvénye szerint éltek volna apáink és élnénk mi is? Mosolygunk az ilyen igényen, elképzelhetetlen, s ha az egész nép nem úgy él, hiába egy-két ember akarása. Nem igaz. Egy-két család életében is megmutatkozik a kegyelem. Bele lehet-e törődni abba, hogy mindez a sok nyomorúság megvalósul közöttünk? Ha csak az idézett mondatokat vesszük, melyik nem érvényes reánk? Nem kellene megpróbálni változtatni rajta? A közösség egyes emberekből áll. Például belőled!

Istenem, olyan borzalmas végigolvasni nagy átkodat. Kegyetlennek látunk, ha így szólsz hozzánk. De ha jól belegondolunk, mi okozta népünk és önmagunk sok veszedelmét, kénytelenek vagyunk belátni, hogy nem is lehetett volna más eredménye egyéni és közös bűneinknek. Nem szerettünk eléggé Téged, sem egymást, sem népünket. Ma sem vagyunk hajlandók egyéni érdekeinkről lemondani a közösség kedvéért. Következménye pedig az lesz, hogy tovább örökítjük az átkot utódainkra. Tégy csodát, Urunk! Ne a világot, minket változtass meg, akkor lehet más reményünk. Legalább a gyermekeinket fordítsd magad felé, hogy megszűnhessen felettünk az átok! Adj jövendőt nekünk és utódainknak! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ŐT HALLGASSÁTOK!

A mai napon olvasandó igeszakasz: 5Móz 18,15-22 15 Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az ÚR, olyant, mint én, őreá hallgassatok! 16 Egészen úgy, ahogyan kérted Istenedtől, az ÚRtól a Hóreben, az összegyülekezés napján, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni Istenemnek, az ÚRnak a szavát, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet, mert meghalok. 17 Akkor az ÚR így szólt hozzám: Jól mondották. 18 Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. 19 És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom. 20 Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét mond az én nevemben, amelyet nem parancsoltam neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg! 21 De gondolhatnád magadban: Miről ismerjük meg, hogy nem az ÚR mondott egy igét? 22 Ha egy próféta az ÚR nevében mond egy igét, de az nem történik meg, nem teljesedik be: azt az igét nem az ÚR mondotta, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle!  "Maga Mózes mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr Isten, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek."  (ApCsel 3,22) A próféta Isten igéjét mondja az embereknek. Ha nem lennének próféták, az emberek nem ismernék Istent vagy az ő akaratát. Nem lehetsz próféta saját elhatározásodból, tehát azzal, hogy megnöveszted a szakálladat, hogy szigorú vagy, hogy hangosan kiabálsz. Isten nevezi ki az ő prófétáit. Isten legnagyobb prófétája az Ószövetségben Mózes volt. Közvetlenül beszélt hozzá Isten. Mózes közvetítésével kapta Izráel a törvény és az istentiszteleti élet egész rendszerét. Búcsúbeszédében Mózes egy prófétáról szólt, olyan valakiről, aki - úgymond - "olyan, mint én", akit majd Isten támaszt nekik. Mózes arra figyelmeztetett, hogy annak a prófétának a szájába Isten az ő tulajdon szavát fogja adni, ezért ennek az eljövendő prófétának feltétel nélkül engedelmeskedniök kell. És hogy maga Isten fogja megbüntetni az engedetleneket. Sok évvel ezután két férfi idézte Mózesnek ezeket a szavait. A templomtéren beszéltek a hallgatósághoz, amelyik égett a vágytól, hogy cselekedje amit Mózes parancsolt. Nos, mondta Péter és János, ha engedelmeskedni akartok Mózesnek, akkor hallgassatok a Názáreti Jézusra, mert ő az a próféta, akit Isten Mózes által megígért (ApCsel 3). Ez a két ember, Péter és János, egyszer egy hegyen volt, ahol a legcsodálatosabb élményben volt részük. Látták Jézust megdicsőülni mennyei ragyogásban. Maga Isten volt azon a hegyen, Péter és János pedig a földön feküdtek, és megpróbáltak a föld alá bújni félelmükben. Aztán volt ott két másik ember is a hegyen, mégpedig Mózes és Illés, Isten két nagy szószólója az ószövetségi korból. Éppen Jézussal beszélgettek. Péter és János talán szerettek volna hallani valamit Mózes bölcsességéből. Esetleg arra gondoltak, milyen nagyszerű lenne saját fülükkel hallani Illés hangját. De akkor megszólalt Isten és ezt mondta: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok." (Mt 17,5). Minden embernek fel kell hagynia azzal, hogy vallásos szakértőkre és hamis prófétákra figyeljen. Minden embernek azt kell tennie, amit Isten mondott a hegyen. Őt hallgassátok! Nem ismerjük igazán Istent, hacsak nem Jézus szavaiból és tetteiből ismerjük őt.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A TERMÉSZETINEK MEGTÁMADÁSA

"Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt" (Gal 5,24).

A természeti élet nem bűnös. A bűnt kell megtagadnunk, hogy semmilyen formában ne legyen közünk a bűnhöz. A bűn a pokolhoz és az ördöghöz tartozik, én pedig, mint Isten gyermeke, a mennyé és Istené vagyok. Ebben az Igében nem a bűnnel való szakításról van szó, hanem a magamhoz való jogom, függetlenségem és önmagam igenlésének a feladásáról - ezen a fronton kell megvívnunk a harcot. Olyan dolgok ezek, amelyek a természeti oldalról nézve helyesek, nemesek és jók, de ezek tartanak vissza a legjobbtól, ami Istentől való. Lelkünket a létező leghevesebb csatába az sodorja, amikor felismerjük: természetes erényeink ellenkeznek azzal, hogy átadjuk magunkat Istennek. Csak igen kevesen harcolnak a szennyes, a rossz, a gonosz ellen, a legtöbben a jó ellen harcolunk. A jó gyűlöli a legjobbat és minél magasabbra jutsz a természeti erények létrafokain, annál hevesebb az ellenkezésed Jézus Krisztus ellen. "Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették..." - kiszolgáltattunk neki minden természeti elemet, igazán mindent, nemcsak egynéhányat. Jézus mondja: "Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát" (Mt 16,24), azaz tagadja meg az önmagához való jogát, ezt pedig nem teheti meg addig, amíg meg nem látja, kicsoda Jézus Krisztus. Vigyázz, ne vonakodj elmenni saját függetlenséged temetésére. A természeti élet nem szellemi, azzá csak odaáldozás által lehet. Amíg határozottan fel nem áldozzuk a természetit, addig a természetfeletti sohasem válhat bennünk természetessé. Itt nincsenek kitaposott utak, saját magunknak kell rátalálnunk. Ez nem imádság kérdése, hanem ezt végre kell hajtani.