Advent IV vasárnapjával magunk mögött hagyjuk az adventi szent időt, véget ér a karácsonyt megelőző készülődési időszak. A küszöbön álló karácsonyi ünnepkör előtt számba vehetjük a megtett lelki utat.
Az Ó-szövetségi olvasmányban a Kr.e VIII században, Izaiás próféta ajkán Isten arra buzdította Ácház királyt, hogy kérjen jelet, hogy ez által megerősödjön a bizalma. Annak ellenére, hogy Ácház visszautasította ezt a lehetőséget, Isten mégis jelet ígért:
„Ime a szűz fogan, fiút szül és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: velünk az Isten.”
Az evangéliumban már a beteljesülés tárul elénk.
Szent Máté evangélista miközben Jézus születésének körülményeiről ír-
Az Úr Jézus történelmi születésénél Isten olyan személyek közreműködésére épített, akik szeretetből készek voltak áldozatot vállalni és ehhez személyes terveiket is feláldozták.
József készülődött, várakozott, de egy egész másfajta életet álmodott meg. Mária jegyeseként csakis arra készülhetett, hogy feleségül vegye őt, de azt kellett látnia, hogy Mária gyermeket vár. El akarta bocsátani, de az álmában megjelent angyal üzenetére megváltoztatta emberi elhatározását.
Mivel igaz ember volt, nyitott tudott maradni Isten hívására. Képes volt arra, hogy saját emberi terveit alárendelje Isten akaratának.
Hogyha párhuzamot vonunk a saját adventi készülődésünk és szent József várakozása között, rádöbbenhetünk, hogy a hívő életünkben, vagy épp a karácsonyt megelőző várakozásunkban mennyi megszokottság van. Ezek lehetnek jól bevált módszerek, hogy miként szoktunk tenni dolgokat, pl. hogyan készülünk fel a karácsony ünnepére. Természetesen ez hasznos lehet, hiszen sokat számít a tapasztalat. Miért is ne tennénk azt, amit már kipróbáltunk, azt, ami már jól bevált?
Mégis szűkség van egy többlet nyitottságra, odafigyelésre, személyes vállalásra.
Jézus térhódítása bennünk és közöttünk csak a szeretetből vállalt áldozataink révén történik meg. Ehhez pedig nem elég a megszokás, a rutin, többre van szűkség.
Józsefnek álmában szólt az Isten és „amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.” József képes volt a dolgok megszokott rendjét megváltoztatni, és saját emberi terveit alárendelni Isten akaratának, és kész volt együtt működni ezzel az isteni tervvel.
Nekünk is figyelnünk kell, és olvasnunk kell azokból a jelekből, amelyeken keresztül Isten üzen.
Lehet, hogy ez imádságban történik meg, az is lehet, hogy egy jóakarónk által szólít meg minket, vagy a szentírás-, vagy lelki olvasmány szavain keresztül hallatja a hangját.
Nagyon sok módja és lehetősége van annak, hogy Isten üzenete elérkezzen hozzánk.
Mindenképp, most a küszöbön álló karácsonyi időben, József példájára, legyünk készek meghallani Isten jóra ösztönző szavát, és még ha áldozatba kerülne is, cselekedjünk annak megfelelően!
Ámen!
A Jézus születéséről szóló híradást "jó hírnek" vagy "evangéliumnak" nevezik. Ez a kifejezés Ézsaiásnak egy látomásából való, amelyben látja a jó hír hozóját, aki a hegyeken át közeledik, hogy örömöt szerezzen Sionnak. Az újtestamentumi időktől fogva a Jézusról szóló beszéd mindig "a jó hír hirdetése".
