Hit által nem veszett el Ráháb.
Zsid. 11,31
|
Honnan származott Ráháb hite? Ezt megmondja ő maga: "Hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres-tenger vizét előttetek" (Józs. 2,10). Ráháb tehát csak hírt hallott Isten nagy tettéről népe megmentésére. Ráháb ennek az eseménynek a híre által lett hívővé, amelyben ő Isten kezét ismerte fel. - S mi, akik már ismerjük Istent Igéjéből, vajon felismerjük-e az Ő lábnyomát a világtörténelem eseményeiben ma? Sokan csak a kíváncsiság fülével hallgatóznak a világban. Érdekes szórakozást keresnek. Ráháb megszégyeníti őket. S milyen ítélet alá esnek azok, akik Isten legnagyobb tettéről: Fiának a kereszten való feláldozásáról hallanak, s mégsem hisznek Istenben? Mi igazán hiszünk ebben? Ráháb hite abban bizonyult igaz hitnek, hogy szerette azokat, akik Isten népéhez tartoztak. Feljelenthette volna és halálra kiszolgáltathatta volna a kémeket. Nem ezt tette, hanem sokkal inkább igazi szeretetet tanúsított irántuk. Az igazi hit ma is a szeretetben nyilvánul meg. A hit nem hideg és nem érzéketlen Jézus követői iránt. Sokkal inkább keresi a velük való közösséget és javukat munkálja. A börtönőr hitre jutott, és lemosta Pálék vérző sebeit. Lídia hitre jutott, és vendégül látta Pálékat. Isten előtt a "szeretet által munkálkodó hit" érvényes (Gal. 5,6). Micsoda nyereséget hoz a hit? Ez Ráháb megmentője. Hit által nem vész el a hitetlenekkel. Csak Ráháb és családja marad életben. Egykor majd az egész világ összeomlik, mint Jerikó falai. A hívők között találtatunk-e akkor, s megmenekülünk-e? |
2016. december 18., vasárnap
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
Varga László: Isten asztaláról
"Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival."
Máté 18,21-23
|
A hosszú példázatot nem idézhetem, el kell olvasni. A király megkegyelmez szolgájának, aki adósa tízezer tálentummal, és adósságát is elengedi. Ezután a szolga elkapja egyik szolgatársát, aki jelentéktelen összeggel tartozik neki, az ugyanazokkal a szavakkal könyörög halasztásért, de a megkegyelmezett szolga börtönbe veti. Meghallva ezt a király, teljes büntetéssel sújtja kegyetlen szolgáját. Jézus így fejezi be: "Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha meg nem bocsáttok mindnyájan atyátok fiának szív szerint." Felesleges a magyarázat, de fontos felfigyelnünk: aki rossznak tartja azt, hogy a hívő ember számon kell, hogy tartsa saját bűneit, az a megbocsátásról sem tudhat. Tudnunk kell, hogy mennyi bűnnel, mulasztással, mások iránti kegyetlenséggel és közömbösséggel vétettünk Istennek, és ha kérjük, ezt Ő mind a háta mögé veti, hogy szabad lelkiismerettel élhessünk és szolgálhassunk szép, áldott, szabad életben ahhoz, hogy megértsük ellenünk vétő embertársainkat, és elfelejtve sérelmeinket, testvérként tudjunk együtt élni. Különben se vége, se hossza a rossz lelkiismeretből származó bosszúállások sorozatának. |
Jó Atyám, olyan nehéz elfelejteni, ha valaki akarattal, kegyetlenül, szeretetlenül megsért és megkárosít. Igazságosnak érzem haragomat, rosszul érzem magam, ha legalább néhány sértő szóval nem veszek elégtételt. Ez egyik bűnöm a sok közül, amiért bocsánatodat kérem. Ha én bántottam meg a másikat, azt könnyen elfelejtem, mentségem is mindig van rá, csodálkozom, ha a sértett visszaüt. Jó tudni, hogy megbocsátasz. Taníts, Uram, hogy ne vegyem ezt olyan könnyen! Nem szeretnék úgy járni, mint a példázat szerinti kegyetlen szolga. Állítsd szemem elé a Krisztus keresztjét, és azt, amikor Ő kínzóiért imádkozott! Ha nem is tudom úgy követni, legalább próbáljam. Ámen.
|
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A SZENVEDŐ MESSIÁS
A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 53,1-7 | |||||
| |||||
"Az udvari ember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" | |||||
(ApCsel 8,34) | |||||
A legtöbb zsidó továbbra is elutasítja Jézust, mert nem tudnak elképzelni egy olyan Messiást, aki szenved. Úgy gondolják, hogy a Messiásnak dicsőségesnek kell lennie. Pedig maga Jézus mondta, hogy ha figyelmesen olvasnák, akkor elhinnék, hogy ő az a Messiás, akiről az Ószövetség beszélt. Krisztus az "Írások szerint" szenvedett. Az Ézs 53 pedig az ő szenvedésének a nagy fejezete. Csakhogy a zsidók nem akarják elismerni, hogy az Ézs 53 az ő Messiásukról szól. Talán Ézsaiás próféta Istennek ez a szenvedő szolgája, mondják. Vagy az is lehetséges, hogy ez a bibliai szakasz a zsidó nép szenvedéséről beszél. A keresztyéneknek folytatniuk kell a zsidókkal való párbeszédet, és eszmecseréjük alapjául az Ószövetséget kell használniuk. A keresztyének tartoznak ezzel a zsidó népnek. A zsidó nép révén lett a miénk az üdvösség, mivel Jézus zsidó volt. Ezért nekünk oda kell tennünk ezt a szentírási szakaszt mindenki elé, de különösen is azok elé a zsidók elé, akik még hiszik, hogy Isten Igéje az. És sürgetően kell kérdeznünk: "Ki ez az ártatlan? Itt azt olvassuk, hogy Isten haragját szenvedi el, és hogy ezt mások helyett teszi. Kicsoda ő?" Az etióp ember, aki Jézusban a Megváltót találta meg, éppen a zsidó Szentírásból olvasta az Ézs 53-at, és a helyes kérdést tette fel: "Kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" A sokféle keresztyén most magyarázhatja az Ézs 53-at felebarátainak, akiknek talán az ilyesmire nincs is idejük, mivel már csak egy hét választja el őket karácsonytól. Különösen is a zsidókat kell felkeresnünk, akik nem ünneplik a karácsonyt. A zsidó a legidősebb fiú Isten gyermekei közül. Ideje már, hogy hazatérjen. Beszéljünk vele. Az egész Ószövetség közös kincsünk. Az lesz a legjobb, ha az Ézs 53-mal kezdjük. És aztán, "az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdessük neki Jézust." | |||||
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-HŰSÉGÜNK KIPRÓBÁLÁSA
"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja" (Róm 8,28). |
Csak a hű lélek hiszi, hogy Isten irányítja a körülményeit. Külső körülményeinket illetően sok szabadságot engedünk meg magunknak. Nem hisszük, hogy Isten ereje ott van mögöttük, bár mondjuk, hogy hisszük, mégis a történéseket úgy vesszük, mintha emberektől indulnának ki. Minden körülmény közepette hittel teljes csak az lehet, aki egyetlen hűséget ismer csak: az Ura iránti hűséget. Isten hirtelen változást enged meg körülményeinkben és akkor ébredünk rá, hogy hűtlenek lettünk hozzá, mert nem ismertük fel, hogy mindent Ő rendezett így. Nem láttuk meg, mi volt a célja, és most az a bizonyos eset soha nem fog megismétlődni az életünkben. Mindig itt következik be a hűség próbája. Ha megtanuljuk imádni Istent a szorongató körülmények között, két másodperc alatt változtathat rajtuk, amint neki tetszik. A Jézus Krisztushoz való hűséget nem tartják nagyra manapság. A munkához, a szolgálathoz és minden máshoz hűek vagyunk, csak azt ne kérjék tőlünk, hogy hűek legyünk Jézus Krisztushoz. Sok keresztyén rendkívül türelmetlen, amikor a Jézus iránti hűségről beszélnek nekik. Urunkat keresztyén munkatársai jobban megfosztják trónjától, mint a világ. Istenből áldást osztogató gépet csinálnak, Jézus Krisztust pedig besorolják a többi szolga közé. Nem az a fontos, hogy mi dolgozzunk Istenért, hanem hogy olyan hűségesek legyünk hozzá, hogy Ő végezhesse el a munkáját általunk. "Számítok rá, hogy a végsőkig szolgáltok nekem, nem panaszkodtok s részemről nem vártok magyarázatot." Isten úgy akar felhasználni minket, mint ahogyan saját Fiát felhasználta. |
Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Készülés a halálra
"Rendeld el házadat, mert meghalsz! " |
(2 Királyok 20, 1) |
Ezékiás királyt csodálatos megtapasztalásai közepette (Ézs 37) halálos betegség támadta meg. Mint fiatal, talán 39 éves férfi, még távolról sem gondolt a halálra. "Hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől?" Nyomorúságában nem volt vigasztalása. Ekkor jön hozzá az Úr szolgája, Ézsaiás, ezzel az üzenettel: "Rendeld el házadat, mert meghalsz!" Helyes-e, ha a súlyos betegnek minden reménységét elvesszük és izgalomba hozzuk? Sok orvos szükségesnek tartja, hogy ilyenkor valamit hazudjon a betegnek, és a hozzátartozók is többnyire segítik ebben. Nem akarnak fájdalmat okozni a betegnek, nem akarják elvenni tőle az utolsó szalmaszálat, amibe kapaszkodik. Mégis rossz szolgálatot tesznek neki ezzel. Az igazság mindig jótétemény, akkor is, ha nagyon fáj. A szeretet nem durván veti azt oda, hanem óvatosan és gyöngéden közli. Nem borzasztó-e, ha a beteg élete utolsó napjait hiábavaló reménykedéssel tölti, ahelyett hogy ebben a drága időben arra készülne fel, hogy megtegye a nagy lépést az örökkévalóságba? - Ezékiás nem volt készen. Keservesen sírt. Bűnei ott voltak közte és Isten között. Az ítélet borzalmai ragadják meg. Megtörve kiált irgalomért. És Isten a háta mögé veti bűneit - most már meghalhatna, de tizenöt évi haladékot kap. Te meg tudnál halni - most? "Rendeld el házadat!" Jó, ha a külső körülményeket idejében elrendezzük és mindenünkről végrendelkezünk. Attól még nem hal meg az ember, ha a halál gondolatával foglalkozik. De még fontosabb a szív dolgait rendbe hozni; mindenekelőtt az Istenhez való viszonyodat. Ne vigyél át meg nem vallott bűnt az örökkévalóságba! Takaríts ki alaposan, ne legyen teher a lelkiismereteden. Beszélj egy lelkigondozóval, akihez bizalmad van. Ne félj a világosságtól! De hozd rendbe dolgaidat az emberekkel is! Talán van jogtalan holmi a házadban - add vissza! Vagy kölcsön kértél valamit, a másik elfelejtette, és ha nem is szándékosan, de figyelmetlenségből megtartottad. Talán szeretetlen beszéddel megbántottál valakit, vagy magatartásoddal fájdalmat okoztál neki. Késedelem nélkül menj el hozzá, vagy levélben kérj bocsánatot tőle. Tégy meg mindent azért, hogy nyugodtan távozhass el erről a földről. Talán még ad neked időt Isten, mint egykor Ezékiásnak; de bárhogyan is van, nem készülhetsz fel elég korán a búcsúzásra. |
Napi áhítat- Mennydörgéssel érkező Úr
„A harmadik hónapban, azután hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába. Refídímből útnak indulva megérkeztek a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel szemben. Mózes fölment Istenhez, az ÚR pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak. Azután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket az ÚR parancsolt neki. Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. Mózes megvitte a nép válaszát az ÚRnak. Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, elmegyek hozzád sűrű felhőben, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és neked is higgyenek mindenkor. És elmondta Mózes a nép válaszát az ÚRnak. Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat. Legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll az ÚR az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre. És vonj határt a nép körül, és mondd: Őrizkedjetek fölmenni a hegyre, még a szélét se érintsétek! Meg kell halnia mindenkinek, aki érinti azt. Nem szabad kézzel hozzányúlni az ilyenhez, hanem meg kell kövezni, vagy nyíllal lelőni; akár állat, akár ember az, nem maradhat életben. Majd csak ha a kürt hosszan zeng, akkor szabad fölmenni a hegyre. Akkor lejött Mózes a hegyről a néphez, elrendelte, hogy a nép szentelje meg magát, és mossák ki felsőruhájukat. Majd ezt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra! Asszonyhoz ne közeledjetek! A harmadik napon virradatkor pedig mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor megrémült az egész nép a táborban. Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és ők megálltak a hegy lábánál. A Sínai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az ÚR. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész hegy nagyon rengett. A kürt zengése egyre erősebben hangzott. Mózes beszélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki. Leszállt tehát az ÚR a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, és fölhívta az ÚR Mózest a hegy csúcsára. Mózes fölment. Az ÚR így szólt Mózeshez: Menj le, és intsd meg a népet, hogy ne törjön előre azért, hogy lássa az URat, mert akkor sokan elesnek közülük. Még a papok is, akik különben közeledhetnek az ÚRhoz, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az ÚR! Mózes azt felelte az ÚRnak: Nem jöhet föl a nép a Sínai-hegyre, hiszen te intettél így bennünket: Vonj határt a hegy körül, és tartsd szentnek azt! De az ÚR ezt mondta neki: Indulj, menj le, és jöjj fel Áronnal együtt! De a papok és a nép ne törjön előre, és ne jöjjenek föl az ÚRhoz, hogy rájuk ne rontson. Mózes tehát lement a néphez, és ezt megmondta nekik.”
Magyarázat
Isten a legjobbat szeretné nyújtani nekünk, teremtményeinek szavaival, tetteivel és egész lényével. Azt szeretné, hogy vele kapcsolatban legyünk. S ez a kapcsolat egyre erősebb és szorosabb legyen. Megszólít, jelez, finoman int, minden kétséget kizáróan figyelmeztet. A szövetségkötés előtt az Úr nyilvánvalóan kifejezte, hogy mennyire komolyan gondolja népével azt. A mennydörgés, villámlás, sűrű felhő mindezt erősítette. Mózes beszélt az Úrral, ő pedig felelt neki. (Természetesen nem két egyenrangú félről van szó.)
Az Úr érkezik, és szövetséget ajánl közte és közted. A szövetség elköteleződést jelent. Elkötelezem magam az Úr iránt, elkötelezem magam vele való folyamatos kapcsolatra, a vele való beszélgetésre. Nem elég, hogy azt mondom: „Én egyszer már mondtam, hogy szeretlek. És ezt nem vontam vissza.” A jó kapcsolat alapja a kommunikáció, a párbeszéd. Mit teszel akkor, amikor egyértelmű Isten szava számodra? Bízol benne? Elhiszed, hogy a legjobbat akarja neked? Megteszed, amit mond? Várd az érkező Urat!
Az Úr érkezik, és szövetséget ajánl közte és közted. A szövetség elköteleződést jelent. Elkötelezem magam az Úr iránt, elkötelezem magam vele való folyamatos kapcsolatra, a vele való beszélgetésre. Nem elég, hogy azt mondom: „Én egyszer már mondtam, hogy szeretlek. És ezt nem vontam vissza.” A jó kapcsolat alapja a kommunikáció, a párbeszéd. Mit teszel akkor, amikor egyértelmű Isten szava számodra? Bízol benne? Elhiszed, hogy a legjobbat akarja neked? Megteszed, amit mond? Várd az érkező Urat!
Imaáhítat
Adjunk hálát a megpróbáltatásainkból fakadó krisztusi örömért! (Jak 1,2–4.12)
Kapitány Zsolt
Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Megvéd és befedez
"Istenem, szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem." (Zsolt 57,2/b)
Gyors szárnycsapásokkal siet az anyamadár kicsinyei védelmére. Nem vesztegeti idejét, amikor élelemszerző úton van, vagy amikor oltalmaznia kell őket a veszélytől. A mi Urunk is sasszárnyakon siet választottai megmentésére.
Az anyamadár kiterjeszti szárnyait a fészekben ülő kicsinyek felett. Tulajdon testével rejti el őket. A tyúk teste melegével melengeti csibéit, és szárnyaiból hajlékot képez, amelyben otthon érezhetik magukat kicsinyei. A mindenható Isten, a mi Urunk, ilyen oltalom választottai számára. Ő a mi menedékünk, otthonunk, mindenünk.
Amit a vigyázó és szárnyaival befedező madár a kicsinyei számára jelent, azt jelenti az Úr a mi számunkra. Ezt újra meg újra hálaadással megtapasztalhatjuk. Megvéd minden gonosztól. Az Úr ugyan a madár szárnyához hasonlítja oltalmát, de mennyivel nagyobb oltalom az, mint a madarak tollazata. A Seregek Urának ereje rejlik benne. Legyen ez vigasztalás a számunkra, hiszen a mindenható szeretet siet, hogy megszabadítson és elrejtsen bennünket. Isten szárnyai gyorsabbak és gyengédebbek, mint a madáré, rejtőzzünk el bizalommal szárnyai árnyékában, és találjunk ott nyugalomra!
Gyors szárnycsapásokkal siet az anyamadár kicsinyei védelmére. Nem vesztegeti idejét, amikor élelemszerző úton van, vagy amikor oltalmaznia kell őket a veszélytől. A mi Urunk is sasszárnyakon siet választottai megmentésére.
Az anyamadár kiterjeszti szárnyait a fészekben ülő kicsinyek felett. Tulajdon testével rejti el őket. A tyúk teste melegével melengeti csibéit, és szárnyaiból hajlékot képez, amelyben otthon érezhetik magukat kicsinyei. A mindenható Isten, a mi Urunk, ilyen oltalom választottai számára. Ő a mi menedékünk, otthonunk, mindenünk.
Amit a vigyázó és szárnyaival befedező madár a kicsinyei számára jelent, azt jelenti az Úr a mi számunkra. Ezt újra meg újra hálaadással megtapasztalhatjuk. Megvéd minden gonosztól. Az Úr ugyan a madár szárnyához hasonlítja oltalmát, de mennyivel nagyobb oltalom az, mint a madarak tollazata. A Seregek Urának ereje rejlik benne. Legyen ez vigasztalás a számunkra, hiszen a mindenható szeretet siet, hogy megszabadítson és elrejtsen bennünket. Isten szárnyai gyorsabbak és gyengédebbek, mint a madáré, rejtőzzünk el bizalommal szárnyai árnyékában, és találjunk ott nyugalomra!
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Immánuel
Kodály Zoltán Adventi ének című műve egy középkori himnusz feldolgozása. Ez a himnusz Ézsaiás könyvének négy Messiás-jövendölését sorolja fel, így ragyogtatja fel az eljövendő Krisztus nagyságát.
Immánuel ezt jelenti: velünk az Isten. Karácsony, Jézus testté létele azt bizonyítja, hogy Isten nem ellensége az embernek, nem is közönyösen nézi, hogyan „forog keserű levében", hanem utánanyúl, kiemeli abból a szakadékból, amelyből önerejéből nem tud kijönni. A testté lett Krisztusban Isten ezt a mentő szeretetét kínálja nekünk.
A Jessze vesszeje (Ézs 11,1) kifejezés arra utal, hogy mivel Jézus Isainak (ennek másik alakja a Jessze), Dávid apjának a leszármazottja, benne teljesednek be mindazok a próféciák, amelyeket Isten az eljövendő Messiásról kijelentett.
Ő a „napkelet", a felkelő nap is, aki az Istentől elszakadt világ lelki sötétségébe olyan fényt hozott, ami leleplez, útbaigazít, segít tájékozódni, sőt kivezet a halálból az életbe (Ézs 9,1; Károli: 9,2).
És ő a Dávid kulcsa (Ézs 22,22), aki megnyitotta minden benne hívő előtt a mennyország kapuját, lehetővé tette a bűnös embernek az élő Istennel való találkozást, ezért hasadt ketté halálakor a templom kárpitja. Erre egyedül ő volt képes.
Ádventi gyertyák
Ádventi gyertyák
Meggyulladt az első gyertyám
Ádvent első vasárnapján.
Hosszú percekig néztem a lángját,
Eszembe juttatta az Úr Jézus jászlát.
Ott jártam gondolatban én is,
Hallottam róla, de meglepett mégis.
Az a kép, amit itt láttam,
Nem volt olyan, mint vártam.
Meggyulladt a második gyertyám
Ádvent második vasárnapján.
Hosszú percekig néztem a fényét,
Eszembe juttatta a csillag tündöklését.
Messze-messze elmentem,
Hogy láthassam végre Mesterem.
Csillag fénye hosszan vezetett,
Siettem, hogy megleljem a gyermeket.
Meggyulladt a harmadik gyertyám
Ádvent harmadik vasárnapján.
Megéreztem kellemes melegét,
Eszembe juttatta az Isten szeretetét.
Az Isten elküldte a Megváltót.
Mégsem nyitottak Neki ajtót.
Az Isten lealázta hozzánk magát,
Elküldte egyetlen szeretett Fiát.
Meggyulladt a negyedik gyertyám
Ádvent negyedik vasárnapján.
S ahogy a gyertya szélén folyt le a viasz,
Eszembe jutott az egyetlen vigasz.
Hogy nekem is megszületett a Megváltó,
Szívemen nyitva van neki az ajtó.
Ádventkor született meg nekem,
Most már Uram és Mesterem.
2016. december 17., szombat
Advent negyedik vasárnapja
Advent IV vasárnapjával magunk mögött hagyjuk az adventi szent időt, véget ér a karácsonyt megelőző készülődési időszak. A küszöbön álló karácsonyi ünnepkör előtt számba vehetjük a megtett lelki utat.
Az Ó-szövetségi olvasmányban a Kr.e VIII században, Izaiás próféta ajkán Isten arra buzdította Ácház királyt, hogy kérjen jelet, hogy ez által megerősödjön a bizalma. Annak ellenére, hogy Ácház visszautasította ezt a lehetőséget, Isten mégis jelet ígért:
„Ime a szűz fogan, fiút szül és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: velünk az Isten.”
Az evangéliumban már a beteljesülés tárul elénk.
Szent Máté evangélista miközben Jézus születésének körülményeiről ír-
Az Úr Jézus történelmi születésénél Isten olyan személyek közreműködésére épített, akik szeretetből készek voltak áldozatot vállalni és ehhez személyes terveiket is feláldozták.
József készülődött, várakozott, de egy egész másfajta életet álmodott meg. Mária jegyeseként csakis arra készülhetett, hogy feleségül vegye őt, de azt kellett látnia, hogy Mária gyermeket vár. El akarta bocsátani, de az álmában megjelent angyal üzenetére megváltoztatta emberi elhatározását.
Mivel igaz ember volt, nyitott tudott maradni Isten hívására. Képes volt arra, hogy saját emberi terveit alárendelje Isten akaratának.
Hogyha párhuzamot vonunk a saját adventi készülődésünk és szent József várakozása között, rádöbbenhetünk, hogy a hívő életünkben, vagy épp a karácsonyt megelőző várakozásunkban mennyi megszokottság van. Ezek lehetnek jól bevált módszerek, hogy miként szoktunk tenni dolgokat, pl. hogyan készülünk fel a karácsony ünnepére. Természetesen ez hasznos lehet, hiszen sokat számít a tapasztalat. Miért is ne tennénk azt, amit már kipróbáltunk, azt, ami már jól bevált?
Mégis szűkség van egy többlet nyitottságra, odafigyelésre, személyes vállalásra.
Jézus térhódítása bennünk és közöttünk csak a szeretetből vállalt áldozataink révén történik meg. Ehhez pedig nem elég a megszokás, a rutin, többre van szűkség.
Józsefnek álmában szólt az Isten és „amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.” József képes volt a dolgok megszokott rendjét megváltoztatni, és saját emberi terveit alárendelni Isten akaratának, és kész volt együtt működni ezzel az isteni tervvel.
Nekünk is figyelnünk kell, és olvasnunk kell azokból a jelekből, amelyeken keresztül Isten üzen.
Lehet, hogy ez imádságban történik meg, az is lehet, hogy egy jóakarónk által szólít meg minket, vagy a szentírás-, vagy lelki olvasmány szavain keresztül hallatja a hangját.
Nagyon sok módja és lehetősége van annak, hogy Isten üzenete elérkezzen hozzánk.
Mindenképp, most a küszöbön álló karácsonyi időben, József példájára, legyünk készek meghallani Isten jóra ösztönző szavát, és még ha áldozatba kerülne is, cselekedjünk annak megfelelően!
Ámen!
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
Elnyelte őket a tenger.
Zsid. 11,29
|
Mózes felemeli botját. A tenger visszatér. Az egyiptomiak menekülnének, de az Úr a tengerbe veti őket. A Fáraó és serege elpusztult. Ez a pusztulás ítélet. Hosszú időn át dolgoztatták rabszolgaként Izraelt jogtalanul az egyiptomiak. Végül a Fáraó azt a rettenetes parancsot adta ki, hogy minden fiúgyermeket a Nílusba kell fojtani. Félelmetes gyilkosság volt ez. Isten bölcsessége most gyors, alapos és igaz ítéletet tartott. A Fáraó nem halhatott meg sem betegségben, sem fegyver által, hanem olyan halált kellett elszenvednie, amit ő ezerszeresen végbevitetett a zsidó gyerekeken: a tengerbe fulladt. Itt is érvényes a Jel. 16,7: "Igen, mindenható Úristen, igazak és igazságosak a te ítéleteid". - Egy kanáritenyésztőnek az a gondolata támadt, hogy megvakítja legszebb madarait, hogy még szebben énekeljenek. Mikor aztán gyermekük született - vak volt. A második is ugyanúgy! "Ne tévelyegjetek!" Él az igazságos Isten. A világtörténelem vége hatalmasan be fogja ezt bizonyítani. A Fáraó pusztulása felejthetetlen emlékműve az isteni ítéletnek mind Izrael, mind az egész világ számára. Isten akaratából mindmáig hangzik az Ige: "Lovat lovasával a tengerbe vetett"! Isten úgy intézte a Fáraó megítélését, hogy nem volt szüksége emberi kézre, hogy ezt a zsarnokot óriási erejével együtt megsemmisítse. "Éneklek az Úrnak, mert fenséges Ő..." Bárcsak életes maradna bennünk ez az Ige a nehéz antikrisztusi időkben is! - Végül a Fáraó pusztulása isteni igazolás volt Mózesnek, az Isten szolgájának. Sokáig nehéz volt Mózes helyzete. A nép gyakran elégedetlen volt vele kapcsolatban. Most Isten igazolta őt mint eszközét és szolgáját. Hasonlót élnek át minden időben azok, akik Isten akarata szerint élnek, de az emberek megvetik őket. |
Varga László: Isten asztaláról
"Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."
Máté 10,29-31
|
Mintha ezt is mosolyogva mondaná Jézus. Mihez is hasonlítja nagyra becsült önmagunk értékét? Két kis verébhez. Meg is nyugtat: nem kell félni, nem kell magunkat lebecsülni, mi sok verébnél értékesebbek vagyunk. Képzeljük el Amerika elnökét, amint azzal dicsérik, hogy ő sok verébnél értékesebb! És magamat? De Jézus mosolyából mégis a legnagyobb biztatást nyerjük. Igaz, nem érünk mi olyan sokat, amennyit feltételezünk magunkról, de a valódi értékünket Isten adja meg. Éppen azáltal, hogy számom tart. Ő tesz a maga gyermekévé. Ő ad fontos rendeltetést egyenként nekünk. Ő készít örök életet a számunkra. És közben, mint az édesanya, akinek a szeretete akkor sugárzik a legszebben, amikor tréfálkozik gyermekével, Krisztus maga vállalja, hogy örök értéket ad nekünk. Kell ennél kedvesebb, melegebb biztatás? Még egy igen fontos tanítás rejtőzik mögötte. Isten nem hagyja magára a teremtett világot. Nemcsak az emberekre van gondja, hanem minden létezőt számon tart, irányít, céljaira felhasznál. Céljait a földön csak az emberekkel osztja meg, minden más a célnak megfelelő törvényei szerint él vagy létezik. Az ember méltósága az, hogy tudatosan állhat be Isten munkájába, mint felhatalmazott munkatársa. |
Jó Istenem, olyan jólesik, hogy úgy beszélsz velünk, mint szerető szülő a gyermekével. Előtted a veréb is fontos, mert pontos szerepe van a nagy egységben, melyben mindent számon tartasz. Jó tudni, hogy ebben nekem is megvan a helyem. Hogy nem véletlenül ténfergek a földön, hanem egyenesen nekem készített feladat áll előttem, és Te számon tartod még az egészségemet is aszerint, hogy mennyire felel meg elvégzendő feladatomnak. Kérlek, vezess rá a sajátos, nekem rendelt feladatra, hogy verébnyi értékű életem valódi értéket nyerjen. Akarok munkatársad lenni. Ha nem jól végzem a feladatom, irányíts, míg megtalálom a helyes módszert. Csak ne maradjak ki számon tartott gyermekeid közül! Ámen.
|
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-FELHANGZIK AZ EVANGÉLIUM
| |||||||||
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A MEGVÁLTÁS RÁSZORULTTÁ TESZ ÉS MEG IS ELÉGÍT
"Testi ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének gondolatát, mert bolondság az neki" (1Kor 2,14). |
Maga Isten evangéliuma teremti meg azt az érzést, hogy szükségünk van rá. Pál mondja: "Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik..." - akik gazemberek? Nem, hanem "akik elvesznek, mert bennük e világ istene megvakította a hitetlenek gondolkodását". Az emberek nagy többsége az erkölcsösséget elérhetőnek tartja saját erejéből, nem érzik szükségét az evangéliumnak. Csak Isten teremti meg ezt a rászorultságot, addig nincs is tudatában az ember ennek, amíg Isten önmagát meg nem bizonyítja. Jézus mondta: "Kérjetek és adatik nektek!", de Isten nem adhat addig, amíg nem kérünk. Nem akarja Ő visszatartani ajándékait, de ez a módja annak, hogy a megváltás alapján véghezvigyen dolgokat. Kérésünk útján Isten elindít olyan folyamatokat és megteremt olyan dolgokat, amik nem léteznek mindaddig, amíg mi nem kérünk. A megváltás belső valósága az, hogy szüntelenül teremt. Amint megteremti bennünk Isten életét, éppúgy megteremti mindazt, ami ehhez az élethez tartozik. Senki sem elégítheti ki azt a hiányérzetet, csak az, aki támasztotta. Ez a megváltás értelme - teremt és megelégít. "És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32). Mi saját megtapasztalásainkat hirdetjük és az emberek érdeklődnek is, de nem ébred fel bennük hiányérzet. De ha Jézus Krisztus felemeltetik, Isten Szelleme tudatossá teszi bennünk, hogy Őrá van szükségünk. Az evangélium hirdetése mögött Isten váltságművének teremtő ereje munkálkodik az emberek lelkében. Soha nem a személyes bizonyságtétel menti meg az embereket. "Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, szellem és élet" (Jn 6, 63). |
Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Dicsőséges halál
"Íme, látom a megnyílt eget és az Ember Fiát Isten jobbja felől állni. " |
(Cselekedetek 7, 56) |
Dicső halál! István Szentlélekkel telve és a reá váró kibeszélhetetlen boldogság és dicsőség előízével lép át a halál küszöbén, mert látta a megnyílt eget és Jézust. Nem ülve látta Őt a maga fenséges nyugalmában, hanem állva. Ilyen tiszteletadással fogadja első vértanúját az Úr. Egyben azt is mutatja ez, hogy Ő kész segítségül és védelmül odaállni gyülekezete mellé. István nem is látta ellenségei dühtől égő arcát, mert felfelé tekintett. Így ajándékba kapta, hogy láthatta Isten dicsőségét és a Megváltót, aki készen állt fogadására. Aki így hal meg, jól hal meg. Persze, külsőleg borzalmas és nem kellemes dolog volt ez a halál. Gyűlölettől izzó ellenségei rárohannak; mint valami gazembert végighurcolják az utcákon és mint egy kutyát agyonkövezik. Mégis boldog és derűsen szép halál ez, mert megnyílt felette az ég, mialatt lent a pokol dühöngött. - Jézus engesztelő halála az övéi halálát szelíd elalvássá és boldog elköltözéssé változtatta. Aki így hal meg Jézusban, jól hal meg; akár emberek bestiális durvasággal kínozzák halálra, akár más nehéz halállal hal meg. - Gyakran hallja az ember, amint némelyek dicsekedve beszélnek arról, ha valaki csendesen elaludt, mintha az már a boldog vég bizonyítéka volna. Csak az hal meg boldogan, aki Jézusé és a hit és a szeretet bensőséges kapcsolata köti vele össze. Néha még a hívők is nehéz harcokat vívnak a halál előtt. A Sátán okozza ezeket a belső viharokat és tusákat. Még egyszer átmennek egy megítéltetésen, hogy így odakerüljön egész életük Isten szent arcának világossága elé. Ott minden saját munkájuk megsemmisül, csak azért, hogy Jézus legyen minden. Hittel elmondhatják: "Látom a megnyílt eget!" Nem ritka eset, hogy valaki nehéz órák után megkapja a menny e boldog előízét és elköltözése előtt bepillanthat a mennyei világba. Ez elveszi a halál keserűségét. A hívő ember szívesen hagyja itt a földet. Nem elszakítás lesz ez, hanem futás a Megváltó felé. Bárcsak a mi utolsó óránk is olyan lenne, mint Jézus barátaié és a menny polgáraié. "Uram, ó add, ha vándorutam majd véget ér itt a borúban, Elérjek hozzád, s te fényes orcád meglássam én. - Ott álljunk üdvbe öltözötten, én és szeretteim köröttem! Uram tehozzád, hol fénylik orcád, vágyódom én!" |
Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A legmeghittebb és legáldottabb közösség
"... mindenkor az Úrral leszünk"
(1Tesz 4,17)
|
Míg e földön élünk, az Úr van velünk, amikor hazahív, mi leszünk vele. A hívő nem szakad el Megváltójától. Egyek ők, és mindvégig egyek is maradnak: Krisztus nem lehet meg az övéi nélkül, mert akkor csak fő lenne, test nélkül. Akár elragadtatunk az égbe, akár a paradicsomban nyugszunk, akár itt e földön élűnk, Krisztusban vagyunk: ki választhat el tőle?
Milyen nagy öröm ez! Legfőbb tisztességünk, nyugalmunk, vigasztalásunk, gyönyörűségünk, hogy az Úrral lehetünk. Nincs, ami ezt felülmúlná, vagy akárcsak megközelítené. Együtt élünk vele itt a földön, érezzük, amikor megalázzák, elutasítják, érezzük, amikor szenved. De egykor vele leszünk a mennyei dicsőségben is, élvezni fogjuk az örök nyugalmat, Isten királyi uralmát, annak minden megnyilatkozásában. Úgy élünk majd, ahogyan Krisztus, és vele együtt örvendezünk örökkön-örökké. Ó Uram, ha mindörökre veled lehetek majd, valóban egyedülállóan dicsőséges sorsot szántál nekem. Nem irigylem még az arkangyalokat sem. Mindörökké az Úrral lenni: ez a legcsodálatosabb dolog, amit a mennyről el tudok képzelni. Nem az aranyhárfák, nem a tündöklő koronák, nem is a tiszta fény jelenti számomra a legnagyobb dicsőséget, hanem Krisztus maga és a vele való közösség. Ebben a legdrágább közösségben élhetek mindörökké. |
Reggeli dicséret-Vár ránk az Isten
"Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok (új eget és új földet - ld. 13. vers), igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben. A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok..."
2Pt 3,14-15.
Mindennek van oka, minden valami okból történik, vagy kell történnie. Mivel várod az új eget, az új földet, mivel szeretnél az eljövendő ország polgára lenni, mivel szeretnéd az örök életet - mindennek hatással kell lennie az életedre. Ha komolyan gondolod, akkor ez nem maradhat pusztán vágy, csupán gondolat. Muszáj tettekké válnia.
Ahhoz, hogy ez valóra váljon, meg kell erőltetni magad, erőt kell venned magadon. Néha vannak dolgok, amik nem jók és mi mégis sietünk megtenni. Máskor meg, amikor a jót kellene tennünk, lassúak vagyunk. Azt gondoljuk: majd mindennek eljön a maga ideje, majd oda jutok. De nem haladhatunk a magunk tempója szerint, ha időre igyekezünk. Bár a jellem fejlődését nem lehet erőltetni, mégis meg kell ragadnunk minden lehetőséget, minden alkalmat arra, hogy formálódjunk az Isten kezében. Ez nem megy próba nélkül, ezért írja Jakab is, hogy "Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek" (Jak 1,2). A próba Isten műhelye, ahol rajtunk dolgozik. A hitünkön. "...hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül." (Jak 1,3-4) Így leszünk tisztává, így találhat minket az Úr feddhetetlennek, amikor eljön. Legyünk hát mindig békességben, bármi történjék is, maradjunk Isten kezében, mert ott vagyunk egyedül biztonságban. A próbákban tartsunk ki mindig a jó mellett, ragaszkodjunk mindvégig az Ő tanácsához, mert csak így haladhatunk előre.
Olyan türelmes az Isten! Képes kivárni, hogy megváltozzunk. Képes időt hagyni nekünk, hogy megéljük tévedéseinket, hogy belássuk helytelen választásainkat. Vár ránk, hogy változzunk, hogy jobb emberré legyünk. Ezt mi sokszor nem látjuk, nem érzékeljük, mert egy életen át tart és már szeretnénk ott lenni, már szeretnénk elérni. Ő a türelmes, mi türelmetlenek vagyunk, de akkor járunk jól, ha azt tarjuk javunkra váló dolognak, amit ő akar velünk cselekedni, mert ez vezet egyedül üdvösségre. Így hát örüljünk annak, hogy nincs még itt az utunk vége! Örüljünk, hogy van még időnk!
Bejegyezte: Restás László
2016. december 16., péntek
Alfred Christlieb:Bizonyságaid örökkévaló örökségem
...amit, mikor az egyiptomiak megpróbáltak, elnyelte őket a tenger.
Zsid. 11,29
|
Ezeknek az egyiptomiaknak a példája sokféle esztelenségtől akar megóvni bennünket. - Ők olyan emberek voltak, akik a maguk akaratát minden áron keresztül akarták vinni. Tábornokaival együtt elhatározta a Fáraó, hogy a zsidókat minden körülmények között visszakényszerítik hatalmuk alá. A tenger csodálatos kettéválása meggyőzhette volna őket arról, hogy Izrael oldalán egy magasabb "Kéz" avatkozott be, de ők ezt nem vették figyelembe. A mozgatórugó a kapzsiságuk volt. Saját akaratuk lett az elpusztítójuk. Isten őrizzen meg minket saját szívünk ilyen álnokságától! A Fáraónak és seregének példája óvjon meg bennünket attól is, hogy a hit útjára hitetlen szívvel lépjünk! Mózes Isten parancsára hívő szívvel ment bele a tengerbe. Az egyiptomiak azt hitték, hogy utánozhatják, náluk azonban hiányoztak az előfeltételek. Náluk nem volt Isten Igéje, amire hivatkozhattak volna. Saját gondolatuk után mentek, és önkényesen választották ezt az utat. - Sokszor megtörténik, hogy Isten áldott embereinek a tetteit külsőleg utánozni próbálják. Amikor Pál Efézusban a Szentlélek erejével az Úr Jézus nevében megszállottakat gyógyított, Skéva fiai is előálltak, s azt remélték, hogy Pál szavainak az alkalmazásával ugyanazt az eredményt elérik. Megszégyenülve kellett azonban elmenekülniük. Isten őrizzen meg bennünket minden utánzástól az Ő országa munkájában! Végül a Fáraó példája óv bennünket minden vakmerőségtől is. Különösen háborús időkben csalogat a kapzsiság és dicsőségvágy vakmerő vállalkozásokra. "Ami hitből nincs, bűn az." (Róm. 14,23) A vakmerőség legtöbbször keserűen megbosszulja magát. Így óvjon bennünket a Fáraó sorsa a saját akaratunk véghezvitelétől, az utánzástól és a vakmerőségtől. |
Varga László: Isten asztaláról
"Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat."
Hóseás 2,21-22
|
Hóseás a házasság egységével vagy annak megrontásával példázza Istennek és népének viszonyát. Keményen ítéli meg a nép "paráznaságát", de a legszebb szavakkal mutatja Isten szeretetét népe iránt, mint a férj szeretetét ifjú felesége iránt. E gyönyörű sorok ezt példázzák: Isten, mint szerető vőlegény, eljegyzi magának jegyesét, népét. Kemény dorgálás után e rész elején így szól a vőlegény: "Azért most én csábítom el őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek." Azután következik az eljegyzés, a legszebb jegyajándékokkal: igazság, törvény, szeretet, irgalom, hit ajándékával. Az igazság valóban ajándék, Isten egyedül tehet minket igazakká, ahogy megtisztít, megigazít bűnbocsánatával. A törvényt is Ő adja: azt a rendet, melynek vezetése alatt végig lehet élni egy tiszta, igaz életet. Ez a fegyelmezett élet kemény lenne, de azonnal mássá teszi az, ha benne nem a szigorúság, hanem a szeretet uralkodik, mint minden igaz viszony éltető ereje. Ebből következik az irgalom: elfedezni a jegyes minden gyengeségét, hibáját, a szeretet erejével. Ez mind a vőlegény ajándéka. A hit is ajándék, de ez már a menyasszony felelete: hittel elfogadni az ajándékokat, életre szólóan bízni a vőlegény szeretetében, magunk teljes átadásával. Ez Isten és népének igaz viszonya. |
Uram, én is tagja vagyok szeretett népednek, én is kérem ajándékaidat. Én sem vagyok különb, mint a próféta által dorgált régi nép, magam is részese voltam és vagyok népem bűneinek, hűtlenségének. De szeretlek téged, Uram, és tudom, hogy Te is szeretsz engem, mint néped tagját. Kérlek, ez a szeretet tisztítson meg engem! Ha akarod, megtisztíthatsz - ahogy a leprás is kérte Jézustól. Ha segítesz, méltó tagja tudok lenni Krisztus jegyesének, az anyaszentegyháznak. Ha Te adsz erőt, hűséggel fogok helytállni. De magamban nem merek bízni, csak akkor, ha ajándékaiddal támogatsz. Ámen.
|
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-SOHASEM EGYEDÜL
A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 43,1-4 |
1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 4 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. |
"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg." |
(Ézs 43,2) |
Az Úr nem mondta Izráelnek és nekünk, hogy sohasem fogunk átmenni tűzön és vízen. Azt viszont mondta, hogy: "Ha vízen kelsz át, én veled vagyok", és: "Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg." Nem követelhetjük azt, amit Isten soha nem ígért meg. Meghazudtoljuk őt, ha azt gondoljuk vagy tanítjuk, hogy bennünket "bársonyosan zöld réteken" és nem "sötét völgyeken" át vezet. De igényelnünk kell azt, amit Isten megígért. Azt ígérte, hogy velünk jön. Megköveteli tőlünk, hogy keresztülmenjünk a folyón, és átmenjünk a tűzön, de nem kell egyedül mennünk. Izráel népe tudta, hogy ez mit jelent. Tudták, hogy atyáik hajdan átmentek a Vörös-tenger hullámain, és nem fulladtak bele, mivel az Úr velük volt (2Móz 14). Ezért hát arra is számíthattak, hogy történelmük legsötétebb órájában, miután majd szétszóratnak a népek között, az Úr vissza fogja vezetni őket, át vízen és tűzön. És nekünk ezt még jobban kell tudnunk, mint az ószövetségi egyháznak, mert a "betlehemi születés" és a "golgotai halál" után élünk. Isten Fia eljött hozzánk, és úttörőnk lett. Átkelt a számunkra mély vízen, és járt a lángok között. Nincs olyan veszedelem, amellyel nem találkozott, nincs olyan gyengeség, amelyet nem élt át, és nincs olyan kísértés, amellyel nem nézett farkasszemet. Bizonyos értelemben mi Izráel népének a zarándokútját éljük át újra. Az ígéret városa még túl van a látóhatáron, és az odavezető út hosszú. Isten nem ígérte azt, hogy meg fog kímélni bennünket a vízen való átkelés félelmétől. Lehet, hogy keresztül kell mennünk a lángokon. De Isten megígérte, hogy nem fogunk belefulladni, és nem fogunk elveszni. Krisztus velünk van. Ezért érjük el majd a várost teljes biztonságban. |
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-HARCOLJ ISTEN ELŐTT
"Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét... imádkozzatok minden időben..." (Ef 6,13.18). |
Nemcsak azok ellen a dolgok ellen kell küzdened, amelyek megakadályozzák, hogy Istenhez juss; tusakodnod kell a lelkekért is imádságodban. De soha ne mondd, hogy Istennel harcolsz, ez nem igaz az Írás szerint. Ha harcolsz Istennel, egész életedre nyomorék leszel. Amikor Isten közelít hozzád a neked nem kívánatos úton és te megragadod Őt, mint ahogy Jákób harcolt vele, akkor arra kényszeríted, hogy kificamítsa a csípőcsontodat. Ne sántikálj az Isten útjain, hanem előtte küzdj meg a dolgokkal és felettébb diadalmassá leszel általa. Csak ez az Isten előtti harc számít az Ő királyságában. Ha arra kérsz, hogy imádkozzam érted, de én nem vagyok felkészülve Krisztusban, imádságom mit sem használ, de ha beteljesedem Krisztussal, imádságaim győzelemre jutnak. Csak akkor eredményes az imádság, amikor teljességben történik: "Vegyétek fel az Isten egész fegyverzetét." Mindig tégy különbséget Isten rendelkezése és megengedő akarata között, azaz gondviselő akarata között. Parancsai változhatatlanok, megengedő akaratáért pedig harcolnunk kell Őelőtte. Megengedő akaratával szembeni ellenállásunk engedelmességre jut a parancsaival szemben. "Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja", azoknak, akik hűségesek maradnak megbízásához, a Jézus Krisztusban kapott elhívásukhoz. Istennek az a célja az Ő megengedő akaratával, hogy gyermekeit a világ előtt bemutassa. Nem szabad pipogyán viselkednünk és lemondással szólni: "Ez Isten akarata." Ez nem azt jelenti, hogy Istennel harcban álljunk, hanem Őelőtte a dolgokkal harcoljunk. Vigyázz, nehogy tunyán ott kuporogj Isten előtt, ahelyett, hogy dicsőséges harcra kelnél, hogy megragadhasd az Ő erejét. |
Carl Eichhorn: Isten műhelyében--A megdicsőülés küszöbén
"Mindnyájan olyannak látták az arcát, mint egy angyalét. " |
(Cselekedetek 6, 15) |
A dicsőség Lelkének milyen csodálatos ereje nyugodott meg Istvánon (1 Pét 4, 14). Arcának ezzel a ragyogásával arra mutat a Szentlélek, hogy Jézusnak ez a bizonyságtevője nem keseredett meg és nem háborodott fel a hamis vádakon, hanem nagy belső örömmel állt a főtanács előtt. Ez az öröm sugárzott arcáról. Isten ezzel világosan és érthetően bizonyította be az ellenségnek hűséges szolgája ártatlanságát. Milyen mély benyomást kelthetett ez a főtanács embereiben! Jézusnak a Tábor hegyi megdicsőülésére emlékeztet ez a ragyogás. A belső világosság kisugárzása mutatta, hogy Istvánt a kegyelem ragyogása töltötte be. Megérett a mennyre, fiatal volt és már érett kalász! Nem az öregség érlel meg az örökkévalóságra! Ellenkezőleg, aki nem indult el a menny irányába, az mindig mélyebben gyökerezik a földbe. Akit Isten Lelke nem ébresztett fel, az mindig tompább, közönyösebb, hidegebb lesz és mint valami gép, a megszokás vágányain mozog. - István teljesen az Úr Jézus tanítványává érett és tökéletes bizonyságot tett az igazságról. Az idős kor bölcsessége és a fiatalság tüze együtt volt benne. Szabad volt minden ember- és halálfélelemtől, szabad a világtól, és ezért kész arra, hogy belépjen a mennyei világba. Csodálatos dolog Jézus igazi tanítványának lenni! Erős, bárkivel felveheti a harcot, mégis készségesen megadja magát. Bölcs, senki nem szólhat ellene, mégis szó nélkül elviseli a gonosz gyalázásokat. Senki nem veheti el tőle a belső, boldog, Istenben való békességet. Ez a szent boldogság tölti be és ragyog belőle. Mennyire megkötözi a természeti embert a mások vélekedése! Kapaszkodik az életbe, fél a haláltól. István csak Istent félte, ezért beszélt félelem nélkül a tanács előtt. Védekezése vádbeszéd lett a legfelsőbb hatóság ellen. Amikor látta fenyegető magatartásukat és azt, hogy már nem akarják meghallgatni, a legerőteljesebb és legfájdalmasabb igazságokat is megmondta még nekik, azok mint pörölyütések hullottak rájuk. Ez legyen a példánk! Kötnek még földi meggondolások? Attól függ a döntésed, hogy mit mondanak az emberek? Gyűlölni és üldözni fognak? Talán az életed is kockán forog? Amíg az emberek és földi életünknek rabjai vagyunk, nem vagyunk még érettek az örökkévalóságra. Ezért szakadj el mindentől, ami a látható világhoz köt! |
Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Ha Isten kiűzi, te ne tűrd meg!
"Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak is, és ha erősek is"
(Józs 17,18)
|
Ha biztosak vagyunk a győzelemben, vitéz tettekre bátorodunk. Ilyenkor hittel vonul az ember a harcba és bátran tör előre ott is, ahol különben félne. Mi a bennünk és körülöttünk lévő gonosszal háborúskodunk, és biztosaknak kellene lennünk abban, hogy győzni fogunk, és hogy ez a győzelem Krisztus érdeméért lehet a miénk. Nem a vereség tudatában indulunk a küzdelembe, hanem hogy győzünk, és így győzni is fogunk. Isten kegyelmének végtelen hatalma támogatja a gonosz minden formája elleni harcot, ezért lehetünk biztosak a győzelemben.
Némelyik bűnünk már "vas harci kocsivá" keményedett vérmérsékletünkben, korábbi szokásainkban, kapcsolatainkban és elfoglaltságunkban. Ennek ellenére le kell győznünk azokat. Akkor is, ha igen erősek, mi pedig hozzájuk képest nagyon gyengék vagyunk. Isten nevében nekünk kell felülkerekednünk, és ez sikerülni is fog. Ha csak egy bűn is uralkodik rajtunk, már nem vagyunk az Úr szabad gyermekei. Aki rab, az rab, legyen bár csak egy lánccal megkötve. Nem mehetünk a mennybe, ha az az egy bűn uralkodik rajtunk, hiszen a szentekről meg van írva: "A bűnnek nem lesz többé uralma rajtatok". Fel hát, pusztítsunk ki minden "kánaánitát", törjük darabokra a vas harci kocsikat! A Seregek Ura velünk van, ki állhatna ellen bűnt összezúzó hatalmának. |
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- A sorsdöntő de
"...de a te szavadra mégis kivetem a hálókat." (Lk 5,5)
Egy sötét éjszaka. A Genezáreti tóban a halak éjszakára a mélyebb vízbe húzódnak, mert ott nem hűl le olyan gyorsan a víz, nappal viszont a part menti sekélyben szétszóródnak. A halászok ezért éjjel dolgoztak, s a mélyben halásztak. Péter és társai ezt jól tudták, egyik éjjel azonban szorgos munkájuk ellenére sem fogtak semmit.
Hajnali derengés. Ahogy ilyen kudarcos éjszaka után a hálóikat tisztogatták, Jézus jött oda, s azt kérte Pétertől, vigye egy kissé beljebb a parttól, hogy onnan tanítsa a sokaságot. Péternek nem nagy kedve volt ehhez, de megtette, s így ő is kénytelen volt hallgatni Jézus szavait.
Nappali világosság. Befejezve a tanítást arra kérte Pétert, evezzen a mélyre, és vesse ki a hálókat. Péter válaszából kitűnik, mennyire bosszantotta ez a kérés, amiben a teljes hozzá nem értés is megszólalt: ilyenkor a mély vízben nincsenek halak. Jézus szavai azonban dolgoztak Péter szívében, s elhangzott egy sorsdöntő „de": nem látom értelmét, de mivel te mondod, megteszem. És annyi halat fogtak, hogy két hajót megtöltöttek.
„Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" Nem a nagy zsákmánnyal foglalkozott, mert teljes világosságban meglátta, ki ő valójában, és ki Jézus. Már nem Mesternek szólította, hanem Uramnak.
Néha engedi megtapasztalnunk Jézus, milyen tehetetlenek vagyunk nélküle. Átéljük a kudarcok éjszakáját, amikor hiábavalónak bizonyul minden jó szándék, erőfeszítés, hozzáértés, nem fogunk semmit. - Jézus szavai nyomán mindig derengeni kezd valami, de az ő isteni teljhatalmát és érthetetlen szeretetét csak az tapasztalja meg, aki kész neki önmaga ellenében is engedni. Nem értem, mást gondolok, de a te szavadra mégis megteszem, amit mondtál. Ekkor látjuk helyesen önmagunkat is és Jézust is.
Mire kellene ezt most kimondanom?
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Az ítélet Istene is az Ur
"..sebed gyógyíthatatlan..., mert van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?!"
(Náh 3,19)
Náhum próféta megjövendölte, hogyan fog elpusztulni Asszíria fővárosa, Ninive. A könyvében leírtak Kr. e. 612-ben olyan pontosan beteljesedtek, hogy némelyek gyanakodtak, hogy ez nem is jövendölés, hanem utólagos leírás volt.
Náhum próféta megjövendölte, hogyan fog elpusztulni Asszíria fővárosa, Ninive. A könyvében leírtak Kr. e. 612-ben olyan pontosan beteljesedtek, hogy némelyek gyanakodtak, hogy ez nem is jövendölés, hanem utólagos leírás volt.
A tudományos vizsgálat azonban állítja, hogy ez a rövid könyv jóval 612 előtt keletkezett.
Ninivének olyan fekvése és védfala volt, hogy bevehetetlennek tartották. Szinte elképzelhetetlen kincset halmoztak fel benne, amelyet hírhedt kegyetlenséggel zsákmányoltak folyamatosan. A leírás ragadozó oroszlánhoz hasonlítja ezt a várost. De Náhum megjövendöli, hogy Isten nem hagyja büntetés nélkül a bűnt, és Ninive el fog pusztulni.
Isten azonban soha nem az ítélet végrehajtásával kezdi, hanem figyelmeztet az ő igéjével. Korábban Jónás prédikált ebben a városban, amire akkor ijedtükben hallgattak is, de érdemi változás nem követte azt az alkalmi felbuzdulást, és így visszaestek régi bűneikbe. Vigyázzunk erre mindig: Isten igéjét csak egészen komolyan érdemes venni, aminek radikális és végleges életváltozást kell jelentenie.
Isten viszont nemcsak irgalmas, de igazságos is. Az ítélet késése gyakran megtéveszti az embereket, úgy gondolják, lehet következmények nélkül vétkezni. Szeretnénk is magunknak egy olyan Jóistent elképzelni, aki nem néz oda, amikor vétkezünk. Az élő Isten azonban nem ilyen. A bűnbánó bűnösnek megbocsát, de a makacsul vétkezőt megítéli. Ne irigyeljük azokat, akik ninivei módra élnek!
Az egész emberiség is egy nagy ítélet előtt áll, amelyet a visszatérő Jézus Krisztus hajt majd végre. Ez elől az egyetlen menedék, ha valaki hiszi, hogy bűneink büntetését ő már elszenvedte a keresztfán, és neki engedelmes életet élünk. Aki azonban nem törődik ezzel, annak a sebe valóban gyógyíthatatlan.
Ninivének olyan fekvése és védfala volt, hogy bevehetetlennek tartották. Szinte elképzelhetetlen kincset halmoztak fel benne, amelyet hírhedt kegyetlenséggel zsákmányoltak folyamatosan. A leírás ragadozó oroszlánhoz hasonlítja ezt a várost. De Náhum megjövendöli, hogy Isten nem hagyja büntetés nélkül a bűnt, és Ninive el fog pusztulni.
Isten azonban soha nem az ítélet végrehajtásával kezdi, hanem figyelmeztet az ő igéjével. Korábban Jónás prédikált ebben a városban, amire akkor ijedtükben hallgattak is, de érdemi változás nem követte azt az alkalmi felbuzdulást, és így visszaestek régi bűneikbe. Vigyázzunk erre mindig: Isten igéjét csak egészen komolyan érdemes venni, aminek radikális és végleges életváltozást kell jelentenie.
Isten viszont nemcsak irgalmas, de igazságos is. Az ítélet késése gyakran megtéveszti az embereket, úgy gondolják, lehet következmények nélkül vétkezni. Szeretnénk is magunknak egy olyan Jóistent elképzelni, aki nem néz oda, amikor vétkezünk. Az élő Isten azonban nem ilyen. A bűnbánó bűnösnek megbocsát, de a makacsul vétkezőt megítéli. Ne irigyeljük azokat, akik ninivei módra élnek!
Az egész emberiség is egy nagy ítélet előtt áll, amelyet a visszatérő Jézus Krisztus hajt majd végre. Ez elől az egyetlen menedék, ha valaki hiszi, hogy bűneink büntetését ő már elszenvedte a keresztfán, és neki engedelmes életet élünk. Aki azonban nem törődik ezzel, annak a sebe valóban gyógyíthatatlan.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)