2016. december 19., hétfő

Kenneth E. Hagin-Megvallások


Megvallás: Isten tulajdonának gondviselőjeként, nem engedem meg a törvénytelen behatolást, nem adok teret, egy talpalatnyi helyet sem az ördögnek. Semmi lehetőséget nem adok neki.

Megvallás: Én új teremtmény vagyok a Krisztusban. Újjá vagyok teremtve. Isten élete és természete van bennem. Átmentem a halálból az életbe, egy új teremtmény vagyok!

Megvallás: Én Istentől születtem. Beleszülettem Isten családjába, Isten, az Atya, az én Atyám. Én az Õ tulajdon gyermeke vagyok. Õ az én tulajdon Atyám. Õ szeret engem. Õ gondoskodik rólam. Õ törődik velem.


Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő, mivel befogadta a kémeket békességgel.

     Zsid. 11,31

Egy-egy bátorítás minden időben sokat ér. Ilyen van most is előttünk az Igében: egy asszony, akinek rossz múltja van, a hit útjára lép. Ha ismertük volna Jerikó akkori lakosait, valószínűleg mindenki mást jobban el mertünk volna képzelni Isten országa örökösének, mint éppen Ráhábot.

De mint ahogy később Sikárban is egy mélyre bukott asszony volt az, aki először hitt Jézusban, úgy Jerikóban is egy parázna nő jutott be először Isten országába.

Ez a körülmény ezt hirdeti minden elbukott és mélyre süllyedt embernek: Ne féljetek! Ti is hitre juthattok. Weidenauban volt egy pénzhamisító és börtöntöltelék, aki élő hitre jutott, s ettől fogva csak úgy hívták: "Mihály bácsi". Ő gyakran prédikálta: "Senki se csüggedjen el! Aki engem megmentett, az a te Megmentőd is"!

Ráháb súlyos akadályokat győzött le hitre jutásának útján.

Hitetlenekkel volt körülvéve. Izrael vörös-tengeri átkelésének híre eljutott Jerikó minden lakosához. Mindnyájan megrémültek. De ezáltal senki sem jutott közülük hitre. Mindnyájan megkeményedtek a hitetlenségben. Ráháb azonban hívővé lett a hitetlenek között, hogy mi se riadjunk vissza a hívő élettől, ha hitetlen rokonok és ismerősök vesznek is körül bennünket.

Igen nehéz volt Ráhábnak a hit útja a velejáró életveszély miatt. A kémeket felismerték. Minden házat felkutattak. Ha Ráhábnál megtalálták volna őket, az életével kellett volna neki fizetnie.

A mi életünkben is jöhetnek hitpróbák, amelyek életveszéllyel járnak, azonban örök életünkről vagy örök halálunkról van szó.

Ráháb példája bátorítson bennünket!

Varga László: Isten asztaláról

  "Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek Ura."

     Malakiás 3,1

Egyike a legvilágosabb messiási jövendöléseknek. Az Ószövetség legutolsó prófétája írja. Nemcsak magáról a Messiásról jövendöl, hanem annak követéről is, aki megelőzi, bejelenti, előkészíti eljövetelét. Ez valósul meg Keresztelő Jánosban, aki meghirdeti, szinte ugyanazokkal a szavakkal: Jön már, itt van, legyetek készen! Mit jelenthet ez a jövendölés nekünk, megvalósulása után kétezer évvel, azonfelül, hogy igazolja az Ószövetség hitelét? Sokat mond éppen azzal, hogy párszáz évvel megelőzi a Krisztus megjelenését. Akik hallgatták, nyilván azt hitték, hogy azonnal, az ő életükben jelenik meg a Messiás. Azt várták a következő nemzedékek is. De Isten időszámítása más, mint a miénk. Amit ígér, megvalósul, hogy mikor, az nem ránk tartozik. Nekünk az a feladatunk, hogy lankadatlanul, reményvesztés nélkül, nemzedékről nemzedékre legyünk készen a fogadására. Mert Krisztus, aki után mai népe ugyanúgy vágyódik, biztosan visszajön, hogy megvalósítsa a maga uralmát. Ezért nézhetünk bizalommal utódaink jövője felé. De az nélkülözhetetlen, hogy aki valóban várja, mindig legyen készen a fogadására.
Krisztusunk, várva várt Urunk, ne késs! Nagy veszélyben, a Mammon mindent leigázó uralma alatt, amikor nagy tömegek mondtak már le a várakozásról, hűségben maradt néped sóvárog megjelenésedre. Én sem adom fel a reményt, hiszen látom, hogyan omlott össze csak a mi nemzedékünk életében annyi nagy, merész próbálkozás, hogy hogyan lehetne nélküled megvalósítani az emberiség nagy álmait, és maguk alá temették annyi család, annyi értékes ember életét. Nincs más remény, csak a Te uralmad. Sem a magam, sem unokáim, sem nemzetem életében. Jöjj el, Uram Jézus, valósítsd meg áldott ígéreteidet! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KI BÍRJA MAJD KI?


A mai napon olvasandó igeszakasz: Mal 2,13-3,4
13 Továbbá ezt teszitek: könnyel öntözitek az ÚR oltárát, sírtok és sóhajtoztok, mert nem tekint már az áldozatra, és nem fogadja kegyelmesen tőletek. 14 Ezt kérdezitek: Miért nem? - Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. 15 Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még lélek. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez!16 Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak tapad ruhájára - mondja a Seregek URa. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek! 17 Fárasztjátok beszédetekkel az URat. Ezt kérdezitek: Mivel fárasztjuk? - Azzal, hogy ezt mondjátok: Minden gonosztevőt jónak tart az ÚR, kedvét leli bennük! Vagy amikor ezt kérdezitek: Hol van az igazságos Isten? Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek URa.De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. 3 Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az ÚRnak. És olyan kedves lesz az ÚRnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajdani években. 



"De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik?"

(Mal 3,2)



Malakiás korában az emberek az Úr napját kérték imádságban. Így szóltak: "Óh, jöjj, Immánuel!"
Az újból felépült templom tele volt emberekkel. Könnyeket ontottak az oltár körül, mivel nem hitték el, hogy az Úr valóban törődik velük. Kételkedtek ígéretének igaz voltában. "Óh, jöjj! Óh, jöjj!" - kiabálták.
A prófétai szó keserves csalódást okozott nekik. "Igen," - mennydörögte - "az Úr azonnal jön. Hamar eljön az ő templomába. Csakhogy sok embernek bizonyára nem lesz örvendetes esemény az Úr megjelenése. Tulajdonképpen ki bírja majd ki eljövetele napját? Ki állhat meg, amikor megjelenik?"
Minden bizonnyal megdöbbentő lenne, ha Malakiás átvenné a mi egyik zegzugos extra bazársorunk hangosító berendezésének a mikrofonját. Hirtelen elhallgatna az édeskés karácsonyi zene, és egy mély hang ez mondaná: "Még hat nap, és itt van karácsony. De ki bírja majd ki eljövetele napját? Ki állhat meg, amikor megjelenik?"
De az is lehet, hogy nem okozna ilyen megdöbbenést. Talán valaki ezt mondaná: "Milyen aranyos! Felolvasást tartanak a Bibliából a rádió hullámhosszán." Valaki másnak pedig talán eszébe jut, hogy már hallotta ezeket a szavakat. "Igazán pompásan érzékeltetik a Messiás eljövetelét."
Olyan tömérdek a szó, és olyan ritka az igazság! Az ősi templom is tele volt szavakkal. "Fárasztjátok beszédetekkel az Urat" (2,17) Könnyedén kezelték a házassági szövetséghez való hűséget is (2,14-16).
Isten megjelenésének félelmetes hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat szép szavakkal, andalító énekekkel vagy jó prédikációkkal. Hitre és a hűségből fakadó cselekedetekre van szükség, mondja a próféta.
Mi nemcsak karácsonyt várjuk. Mi reménykedünk az Úr eljövetelében is. Ezért továbbra is hinnünk kell őbenne, hűségesnek kell maradnunk feleségünkhöz, és szeretnünk kell felebarátainkat, mint önmagunkat.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MI A LEGFONTOSABB?



   "Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre, hanem hogy kardot" (ang. ford.) (Mt 10,34).


Ne legyen soha részvét benned az iránt, aki arra a következtetésre akar késztetni, hogy Isten keményszívű. Isten sokkal gyengédebb, mint ahogy elképzelni tudnánk. Újra meg újra lehetőséget ad nekünk arra, hogy durvaságunkra kimutathassa gyengédségét. Ha valaki nem tud eljutni Istenhez, ez azért van, mert valami rejtegetett dolgát nem akarja odaadni Istennek. Mondja ugyan: "Elismerem, hogy rosszat tettem, de eszembe sincs odaadni azt". Lehetetlen az ilyen esetben részvéttel lennünk. Mélyre kell hatolnunk, míg rátalálunk az evangéliummal szembeni ellenkezés és neheztelés gyökerére. Sok ember kéri Isten áldását, de nem akarja elviselni, ami elevenébe vág. Ha Istennek veled is így kellett tennie, akkor neked, mint az ő szolgájának, kíméletlenül állhatatosnak kell lenned ezen a téren. Vágj bele mélyen a gyökérig, különben nem lesz gyógyulás. Úgy vésd be elméjükbe Isten üzenetét, hogy ne tudjanak elmenekülni előle, alkalmazzák magukra. Közelítsd meg őket ott, ahol vannak, míg rá nem ébrednek, mi hiányzik nekik, aztán állítsd szembe életükkel Jézus Krisztus mértékét. Ezt mondják majd: "Soha nem lehetünk ilyenek." - Akkor vésd beléjük: "Jézus Krisztus mondja: ilyennek kell lennetek." - "De hogy lehetünk ilyenek?" "Nem lehettek addig, amíg meg nem nyeritek a Szent Szellemet" (Lk 11,13). Fel kell ébresztenünk a szükségérzetet, mielőtt szó lehetne arról, hogyan segíthet rajtuk az evangélium. Emberek ezrei Isten nélkül is boldognak érzik magukat ezen a világon. "De ha boldog és igaz voltam addig is, akkor miért jött Jézus egyáltalán?" Mert ez a fajta boldogság és békesség rossz talajon termett. Jézus Krisztus eljött, hogy kardélre hányja mindazt a békességet, ami nem a vele való személyes kapcsolatra épült.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az elrejtett élet most


   "A ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd ti is megjelentek ővele együtt dicsőségben. "

(Kol 3, 3-4)  

Ebben az életben itt még rejtve van az, ami a legjobb. Az igazi keresztyéneket sokszor teljesen félreértik, bolondnak vagy képmutatónak tartják. "A világ nem ismer minket" - mondja az apostol. Nem olvasható le a hívő ember arcáról, hogy Isten gyermeke. Egyszer majd másként lesz ez. Akkor Isten és Jézus neve ragyog majd a homlokukon. A belső élet előtör és nyilvánvaló lesz a rejtett dicsőség a megdicsőült testben. - Kérdezd meg magadtól: Van nekem is ilyen rejtett életem? - Sokaknál csak külső forma a kegyesség. Talán kegyeskedő módon beszélnek, de csak fecsegők, imádságuk is csak az ajkukon van. Hallgatják Isten Igéjét, de olyanok mint az automaták. Hiányzik a szív vonzalma, a bűntől való igazi elfordulás, a rejtett irtózat minden közönséges és tisztátalan dologtól, az igazi fájdalom a gonosszal szemben való engedékenység miatt. Hiányzik a szív igazi vágyódása, hogy mindig tisztább és szentebb legyen, egyre jobban hasonlítson őhozzá. - Az igazi hívő keresztyének rejtett közösségben élnek az Úrral. Életük belsőleg összenőtt Jézussal. Nem nélkülözhetik a vele való találkozást, szüntelen feltekintenek Urukra. Mindent elébe tesznek, ami éri őket: fájdalmukat, örömüket hozzá viszik.

Sokakban a kegyes külső földi törekvéseket és gondolkozást takar. Az igazi keresztyén ember gondolkozása mennyei. Isten Igéjének hatalmas gondolatai foglalkoztatják őket, és az üdvösség tényein elmélkednek. Gondolataiknak rejtett mozgása nem hiú, álmodozó, egészségtelen elkalandozás. Bengel, Isten egyik hűséges szolgája vallotta, hogy már gyermekkorában valami nagyon fontos változás ment végbe lelkében. - Ez a rejtett élet lesz egykor nyilvánvaló. Jézus tanítványai ne törekedjenek arra, hogy ezt a kincsüket a világ elé teregessék. Amennyire fontos megvallani az igazságot, olyan elvetni való és veszélyes, ha személyes belső élményeinket kiteregetjük és saját jótetteinket kikürtöljük. - Ahol nincs semmi, ott a dicsőségben sem lesz semmi nyilvánvalóvá. Rettenetes és megdöbbentő csalódás lesz majd, ha az ilyen lelkek belső üressége felszínre kerül és akkor kiderül, hogy egész életükben olyannak képzelték magukat, amilyenek soha nem voltak. - Legyen az életünk elrejtve Istenben!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A próbatételek nem roppantják össze életünket


"Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük"

(Zsolt 34,21)
Ez az ígéret az előző versből következően ( a szövegösszefüggés alapján) a sok bántást elszenvedni kénytelen igaz emberhez szól: "Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr!" Megsebesíthetik a bőrén, vagy még mélyebben is, de nagyobb baja nem eshet, a csontja nem törik el.

Nagy vigasztalás ez Isten szenvedő gyermekeinek. Olyan vigasztalás, amelyet én is bátran elfogadok, hiszen mind ez ideig nem tett bennem semmi nagy kárt a sokféle próbatétel. Nem vesztettem el sem hitemet, sem reménységemet, sem szeretetemet. Sőt, egyre több erőt és képességet nyertem. Gazdagabb lettem ismeretben, tapasztalatokban, türelemben, állhatatosságban, mint amilyen a próbatételek előtt voltam. Még az örömet sem veszítettem el. Számos ütés nyomát viselem, betegség, gyász, levertség, rágalmazás és ellenállás sebesítettek meg, de a sebek begyógyultak, és csontom egy sem tört el. Ennek az okát nem is nagyon kell keresnem. Ha bízunk az Úrban, Ő megőrzi minden csontunkat, és ha csontjaink az Ő védelme alatt állnak, biztosak lehetünk, hogy nem is fog eltörni egy sem.

Jöjj, én lelkem, ne szomorkodjál! Tudom, fáj, hogy megsebesültél, de lásd, a csontod nem tört össze. Tűrd a nehézségeket és engedd át a félelmet azoknak, akik nem bíznak Istenben.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Van visszaút

..".aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el..." (Jn 6,37)



Egy fiú egy alkalommal nagyon összeveszett a szüleivel. Mindkét fél durva volt, de a fiú különösen szemtelen és tiszteletlen. Utána megszökött otthonról. Keserves hetek következtek, gazdátlanul hányódott, veszélyes helyzetekbe is került. Aztán közeledett a karácsony, és egyre jobban vágyódott haza. De vajon visszafogadják-e? Írt egy levelet a szüleinek, amelyben bocsánatot kért, és jelezte, hogy karácsony délután melyik vonattal érkezik. Azt kérte, hogy ha meg tudnak bocsátani, kössenek egy fehér zsebkendőt a ház előtti almafára. Ha nem, akkor nem megy többé haza. A vonaton nagyon ideges volt, félt kinézni az ablakon, mert ha nem lesz zsebkendő, nem tudja, mitévő legyen. Amikor azonban a házuk előtt haladt el a vonat, megrendülve látta, hogy négy-öt fehér zsebkendőt is lenget a szél a fán. Boldogan ment haza, és kibékült a szüleivel.

Karácsony ezt az örömhírt hirdeti: télvíz idején kivirágzott az almafa, Isten szeretetének a fehér zsebkendője Jézus Krisztus testet öltése, közénk érkezése. Isten bűnbocsátó kegyelme nélkül a mi sorsunk is teljesen reménytelen lenne. De ő kész megbocsátani, mert Jézus eleget tett az ő igazságának, helyettünk elszenvedte bűneink ítéletét. S aki ezt komolyan veszi, vagyis hisz Jézusban, az új életet kezdhet.

Készen vagyunk-e mi is ugyanígy megbocsátani az ellenünk vétkezőknek? És akarunk-e hálából egészen Isten akarata szerint élni, ami a legjobb, sőt az egyetlen életlehetőség a számunkra?

A bűnből hozzád sietek, mert szomjazom kegyelmedet. Te nyugtass meg, én Jézusom! Ím neked szívem átadom. (Philipp Melanchthon)

Napi áhítat- Mennyei fénnyel érkező Úr

Hét témája: Az érkező Úr

Olvasmány: ApCsel 9,1–9

Légy hálás Isten közbeavatkozásaiért! Életed kiteljesedését szolgálják azok!


„Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.” A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.”

Magyarázat

Isten számos módon képes szólni hozzánk. Van úgy, hogy azonnal felismerjük, máskor megerősítésére van szükségünk, megint máskor csak később jövünk rá, hogy ő szólt. Saul, a keresztényüldöző, térdre esve, megvakulva szembesül azzal, hogy döntenie kell Krisztus mellett, vagy Krisztus ellen éli további életét. Krisztus hozzá érkezett, megragadta őt. Jézus nem úgy nyilvánult meg Pál előtt, hogy nem volt más választása. Pál önként, szabadon reagálhatott Krisztus szavára. Ahogy John Stott mondja: „Az isteni kegyelem sohasem tiporja el az emberi személyiséget, éppen ellenkezőleg: az ember az isteni kegyelem folytán válhat igazán emberivé.”

Johnny Cash, a világhírű énekes, a siker mámorától, függőségek hatásától és romokban heverő kapcsolatoktól kiégve egy hatalmas barlangrendszerben akart véget vetni életének 1967-ben. Három órán keresztül kúszott a barlangban, míg elemlámpája teljesen lemerült. Ahogy fogalmazott: „A fény teljes hiánya megmutatta, hogy abban a pillanatban a legtávolabb voltam Istentől.” A sötétben várta a halált, mégis egy alapvető igazságot ismert fel: „Azt gondoltam, hogy elhagytam őt, de ő nem hagyott el.” S ez a gondolat teljes békével, tisztasággal és józansággal töltötte el. Rájött, Isten más életet szánt neki. A barlangból kibotorkálva új életet kezdett.

Légy hálás Isten közbeavatkozásaiért!

(Kapitány Zsolt)

Az én életem ma-A dicsőség országa- TANULJUK MEG A GYŐZELMI ÉNEKET MÁR MOST

„Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.” (2Móz 15:1)

Ez az ének és az a nagy szabadulás, amelyre ez emlékeztette őket, olyan mély benyomást tett a népre, amelyet soha senki és semmi sem törölhetett ki az emlékezetéből. Izráel prófétái és énekesei korszakról korszakra visszhangozták ennek az éneknek a szavait, amely bizonyságot tesz arról, hogy egyedül Jahve az ereje és szabadítója a benne bízóknak. Ez az ének nemcsak a zsidó nép tulajdona. Előremutat az igazság ellenségeinek pusztulására és Isten Izráelének végső győzelmére. Páthmós prófétája látta a fehér ruhába öltözött sokaságot, amely kivívta a győzelmet, és az üvegtenger partján, kezében Isten hárfájával énekelte

„Mózesnek, Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét”
(Jel 15:2–3).

„Nem nékünk, Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért” (Zsolt 115:1). 
Ez a lelkület hatotta át Izráelnek a szabadulásról szóló énekét, és ez a lelkület lakozik mindazok szívében, akik szeretik Istent. Amikor Isten kiszabadítja lelkünket a bűn bilincséből, akkor a Vörös-tengernél történt szabadításnál sokkal nagyobb dologban részesít… A naponkénti áldásnak, amelyet Isten kezéből kapunk, és mindenekfelett Jézus áldozatának, amely elhozta nekünk a boldogságot, és elérhetővé tette számunkra a Mennyet, állandó hálára kell késztetnie bennünket. Végtelen könyörületet és páratlan szeretetet mutatott meg Isten irántunk, elveszett bűnösök iránt azzal, hogy összekapcsolt bennünket önmagával, és különleges tulajdonává tett bennünket… Dicsérnünk kell Istent azért az áldott reménységért, amelyet a megváltás nagy tervének ismerete ébresztett a szívünkben. Dicsérnünk kell Istent mennyei örökségünkért és nekünk is szóló gazdag ígéreteiért. Mindenekfelett pedig dicsérnünk kell Istent, mert Jézus azért jött el, azért halt meg, azért támadt fel, azért van most is közöttünk Igéjében Szentlelkével, azért ment fel a mennyekbe, hogy közbenjárjon értünk Istennél…
A Menny lakói Istent dicsérik. Tanuljuk meg az angyalok énekét már most, hogy majd mi is énekelhessük, amikor ott leszünk a mennyei szentek soraiban. Mondjuk együtt Dáviddal:

„Dicsérem az Urat, amíg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok” (Zsolt 146:2).
„Dicsérnek téged a népek, óh, Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan” (Zsolt 67:6).


Reggeli dicséret-Jó reggelt! Ideje felébredni!


Vannak emberek, lehet, te is közéjük tartozol, akik szeretnek óracsörgés után még kicsit lustálkodni, szunyókálni. Nincs is ezzel semmi gond, ha nem az utolsó pillanatra állítottad be a jelzőórát. Azonban, ha azonnal ki kell pattannod az ágyból, akkor meg kell tenned!

Pál is erre figyelmeztet az alábbi Igében:

„Mindezt tegyétek meg, mert tudjátok az időt, eljött az óra, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka elmúlt, a nappal elközelgett. Vessük le azért a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”
Rómabeliekhez írt levél 13:11-12.

Muszáj felébredni, mert most már tényleg közelebb van hozzánk az üdvösség, mint akkor, amikor hívőkké lettünk. Közelebb, mint tegnap volt.

Még ha csak a szomszéd országba megyünk is – mondjuk nyaralni – akkor is készülünk az útra. Mennyivel inkább kéne készülnünk arra a hatalmas eseményre, amit a Jelenések könyve így ír le: Eljön a felhőkön és MINDEN szem meglátja őt.

Hatalmas események szem- és fültanúi lehetünk hamarosan. Rázzuk le hát a megkötöző, álmosító béklyóinkat, nézzünk fel az égre, figyeljük a jeleket és várjuk a mi hamarosan visszaérkező Jézusunkat, aki éppen most, már erősen készülődik, hogy visszajöjjön, és magához vegyen minket, és átadja örök otthonunkat. Ez az igazi reménység, ami éltet minket! Ezért tényleg érdemes felébredni!

Énekeskönyvünk 138-as éneke jutott ma reggel eszembe, mialatt a fenti bibliaszöveget olvastam. Kérlek, ha ismered, dúdolgasd a mai napon, egészen addig, míg szavai elérik szívedet.

Mondd, miért szunnyadsz, hisz vár égi otthon?
Mért nem vagy éber, e hon oly közel?
Ébredj, ó ébredj és ölts lelki fegyvert.
Kelj fel, és mondjad: Ó Jézus jövel!

Mondd, miért szunnyadsz, és alszol ily későn?
Győztesre vár csak a szent jutalom!
Jézusunk nem késik, Ő eljön hamar.
Mondd, hogyan állsz meg majd ama napon?

Félelem tölti el ezreknek szívét,
Mert gyötri lelkük a nagy számadás.
Ó, figyelj, hív téged az égi szózat.
Harc után rád örök megnyugvás vár.

Nézz fel az égre, és várd híven Jézust.
Ádventjét hirdetik már a jelek.
Vigadj és örvendj, hisz Jézusunk jön már.
S Ővele dicsfényben angyalsereg

Bejegyezte: Gyürüs Panni

CSENDES ÉJ

CSENDES ÉJ <3 Silent Night <3 - SINEAD O'CONNOR
Magyar dalszöveg, az egyik változat:
Csendes éj, drága Szent éj
mindenek álma mély.
nincs fent már csak a drága szent pár,
várja gyermekük alszik-e már.
Küldj le rá álmot nagy ég,
küldj le rá álmot nagy ég.
Csendes éj, drága Szent éj
örvendj szív, bízva kérj!
Isten gyermeke áldva néz rád,
hív az óra, amely víg reményt ad.
Jézus a Földre le szállt,
Jézusunk Földre leszállt.
Csendes éj, drága Szent éj
pásztor nép gyorsan kélj!
Halld az angyali alleluját,
száll itt zengve a távolon át:
üdv hozó Jézusunk él,
üdv hozó Jézusunk él!
<3
(Gy. Farkas és T. Betti valamint Sz. Erzsébet)

2016. december 18., vasárnap

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

 Hit által nem veszett el Ráháb.

     Zsid. 11,31

Honnan származott Ráháb hite? Ezt megmondja ő maga: "Hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres-tenger vizét előttetek" (Józs. 2,10).

Ráháb tehát csak hírt hallott Isten nagy tettéről népe megmentésére.

Ráháb ennek az eseménynek a híre által lett hívővé, amelyben ő Isten kezét ismerte fel.

- S mi, akik már ismerjük Istent Igéjéből, vajon felismerjük-e az Ő lábnyomát a világtörténelem eseményeiben ma?

Sokan csak a kíváncsiság fülével hallgatóznak a világban. Érdekes szórakozást keresnek. Ráháb megszégyeníti őket.

S milyen ítélet alá esnek azok, akik Isten legnagyobb tettéről: Fiának a kereszten való feláldozásáról hallanak, s mégsem hisznek Istenben?

Mi igazán hiszünk ebben?

Ráháb hite abban bizonyult igaz hitnek, hogy szerette azokat, akik Isten népéhez tartoztak. Feljelenthette volna és halálra kiszolgáltathatta volna a kémeket. Nem ezt tette, hanem sokkal inkább igazi szeretetet tanúsított irántuk.

Az igazi hit ma is a szeretetben nyilvánul meg. A hit nem hideg és nem érzéketlen Jézus követői iránt. Sokkal inkább keresi a velük való közösséget és javukat munkálja.

A börtönőr hitre jutott, és lemosta Pálék vérző sebeit. Lídia hitre jutott, és vendégül látta Pálékat. Isten előtt a "szeretet által munkálkodó hit" érvényes (Gal. 5,6).

Micsoda nyereséget hoz a hit? Ez Ráháb megmentője. Hit által nem vész el a hitetlenekkel. Csak Ráháb és családja marad életben.

Egykor majd az egész világ összeomlik, mint Jerikó falai. A hívők között találtatunk-e akkor, s megmenekülünk-e?

Varga László: Isten asztaláról

   "Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival."

     Máté 18,21-23

A hosszú példázatot nem idézhetem, el kell olvasni. A király megkegyelmez szolgájának, aki adósa tízezer tálentummal, és adósságát is elengedi. Ezután a szolga elkapja egyik szolgatársát, aki jelentéktelen összeggel tartozik neki, az ugyanazokkal a szavakkal könyörög halasztásért, de a megkegyelmezett szolga börtönbe veti. Meghallva ezt a király, teljes büntetéssel sújtja kegyetlen szolgáját. Jézus így fejezi be: "Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha meg nem bocsáttok mindnyájan atyátok fiának szív szerint." Felesleges a magyarázat, de fontos felfigyelnünk: aki rossznak tartja azt, hogy a hívő ember számon kell, hogy tartsa saját bűneit, az a megbocsátásról sem tudhat. Tudnunk kell, hogy mennyi bűnnel, mulasztással, mások iránti kegyetlenséggel és közömbösséggel vétettünk Istennek, és ha kérjük, ezt Ő mind a háta mögé veti, hogy szabad lelkiismerettel élhessünk és szolgálhassunk szép, áldott, szabad életben ahhoz, hogy megértsük ellenünk vétő embertársainkat, és elfelejtve sérelmeinket, testvérként tudjunk együtt élni. Különben se vége, se hossza a rossz lelkiismeretből származó bosszúállások sorozatának.
Jó Atyám, olyan nehéz elfelejteni, ha valaki akarattal, kegyetlenül, szeretetlenül megsért és megkárosít. Igazságosnak érzem haragomat, rosszul érzem magam, ha legalább néhány sértő szóval nem veszek elégtételt. Ez egyik bűnöm a sok közül, amiért bocsánatodat kérem. Ha én bántottam meg a másikat, azt könnyen elfelejtem, mentségem is mindig van rá, csodálkozom, ha a sértett visszaüt. Jó tudni, hogy megbocsátasz. Taníts, Uram, hogy ne vegyem ezt olyan könnyen! Nem szeretnék úgy járni, mint a példázat szerinti kegyetlen szolga. Állítsd szemem elé a Krisztus keresztjét, és azt, amikor Ő kínzóiért imádkozott! Ha nem is tudom úgy követni, legalább próbáljam. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A SZENVEDŐ MESSIÁS


A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 53,1-7
Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? 2 Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. 4 Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. 7 Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. 



"Az udvari ember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?"

(ApCsel 8,34)


A legtöbb zsidó továbbra is elutasítja Jézust, mert nem tudnak elképzelni egy olyan Messiást, aki szenved. Úgy gondolják, hogy a Messiásnak dicsőségesnek kell lennie. Pedig maga Jézus mondta, hogy ha figyelmesen olvasnák, akkor elhinnék, hogy ő az a Messiás, akiről az Ószövetség beszélt. Krisztus az "Írások szerint" szenvedett. Az Ézs 53 pedig az ő szenvedésének a nagy fejezete.
Csakhogy a zsidók nem akarják elismerni, hogy az Ézs 53 az ő Messiásukról szól. Talán Ézsaiás próféta Istennek ez a szenvedő szolgája, mondják. Vagy az is lehetséges, hogy ez a bibliai szakasz a zsidó nép szenvedéséről beszél.
A keresztyéneknek folytatniuk kell a zsidókkal való párbeszédet, és eszmecseréjük alapjául az Ószövetséget kell használniuk. A keresztyének tartoznak ezzel a zsidó népnek. A zsidó nép révén lett a miénk az üdvösség, mivel Jézus zsidó volt.
Ezért nekünk oda kell tennünk ezt a szentírási szakaszt mindenki elé, de különösen is azok elé a zsidók elé, akik még hiszik, hogy Isten Igéje az. És sürgetően kell kérdeznünk: "Ki ez az ártatlan? Itt azt olvassuk, hogy Isten haragját szenvedi el, és hogy ezt mások helyett teszi. Kicsoda ő?"
Az etióp ember, aki Jézusban a Megváltót találta meg, éppen a zsidó Szentírásból olvasta az Ézs 53-at, és a helyes kérdést tette fel: "Kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?"
A sokféle keresztyén most magyarázhatja az Ézs 53-at felebarátainak, akiknek talán az ilyesmire nincs is idejük, mivel már csak egy hét választja el őket karácsonytól. Különösen is a zsidókat kell felkeresnünk, akik nem ünneplik a karácsonyt.
A zsidó a legidősebb fiú Isten gyermekei közül. Ideje már, hogy hazatérjen. Beszéljünk vele. Az egész Ószövetség közös kincsünk. Az lesz a legjobb, ha az Ézs 53-mal kezdjük. És aztán, "az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdessük neki Jézust."

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-HŰSÉGÜNK KIPRÓBÁLÁSA



   "Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja" (Róm 8,28).


Csak a hű lélek hiszi, hogy Isten irányítja a körülményeit. Külső körülményeinket illetően sok szabadságot engedünk meg magunknak. Nem hisszük, hogy Isten ereje ott van mögöttük, bár mondjuk, hogy hisszük, mégis a történéseket úgy vesszük, mintha emberektől indulnának ki. Minden körülmény közepette hittel teljes csak az lehet, aki egyetlen hűséget ismer csak: az Ura iránti hűséget. Isten hirtelen változást enged meg körülményeinkben és akkor ébredünk rá, hogy hűtlenek lettünk hozzá, mert nem ismertük fel, hogy mindent Ő rendezett így. Nem láttuk meg, mi volt a célja, és most az a bizonyos eset soha nem fog megismétlődni az életünkben. Mindig itt következik be a hűség próbája. Ha megtanuljuk imádni Istent a szorongató körülmények között, két másodperc alatt változtathat rajtuk, amint neki tetszik. A Jézus Krisztushoz való hűséget nem tartják nagyra manapság. A munkához, a szolgálathoz és minden máshoz hűek vagyunk, csak azt ne kérjék tőlünk, hogy hűek legyünk Jézus Krisztushoz. Sok keresztyén rendkívül türelmetlen, amikor a Jézus iránti hűségről beszélnek nekik. Urunkat keresztyén munkatársai jobban megfosztják trónjától, mint a világ. Istenből áldást osztogató gépet csinálnak, Jézus Krisztust pedig besorolják a többi szolga közé. Nem az a fontos, hogy mi dolgozzunk Istenért, hanem hogy olyan hűségesek legyünk hozzá, hogy Ő végezhesse el a munkáját általunk. "Számítok rá, hogy a végsőkig szolgáltok nekem, nem panaszkodtok s részemről nem vártok magyarázatot." Isten úgy akar felhasználni minket, mint ahogyan saját Fiát felhasználta.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Készülés a halálra




   "Rendeld el házadat, mert meghalsz! "

(2 Királyok 20, 1)  

Ezékiás királyt csodálatos megtapasztalásai közepette (Ézs 37) halálos betegség támadta meg. Mint fiatal, talán 39 éves férfi, még távolról sem gondolt a halálra. "Hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől?" Nyomorúságában nem volt vigasztalása. Ekkor jön hozzá az Úr szolgája, Ézsaiás, ezzel az üzenettel: "Rendeld el házadat, mert meghalsz!" Helyes-e, ha a súlyos betegnek minden reménységét elvesszük és izgalomba hozzuk? Sok orvos szükségesnek tartja, hogy ilyenkor valamit hazudjon a betegnek, és a hozzátartozók is többnyire segítik ebben. Nem akarnak fájdalmat okozni a betegnek, nem akarják elvenni tőle az utolsó szalmaszálat, amibe kapaszkodik. Mégis rossz szolgálatot tesznek neki ezzel. Az igazság mindig jótétemény, akkor is, ha nagyon fáj. A szeretet nem durván veti azt oda, hanem óvatosan és gyöngéden közli. Nem borzasztó-e, ha a beteg élete utolsó napjait hiábavaló reménykedéssel tölti, ahelyett hogy ebben a drága időben arra készülne fel, hogy megtegye a nagy lépést az örökkévalóságba? - Ezékiás nem volt készen. Keservesen sírt. Bűnei ott voltak közte és Isten között. Az ítélet borzalmai ragadják meg. Megtörve kiált irgalomért. És Isten a háta mögé veti bűneit - most már meghalhatna, de tizenöt évi haladékot kap. Te meg tudnál halni - most?

"Rendeld el házadat!" Jó, ha a külső körülményeket idejében elrendezzük és mindenünkről végrendelkezünk. Attól még nem hal meg az ember, ha a halál gondolatával foglalkozik. De még fontosabb a szív dolgait rendbe hozni; mindenekelőtt az Istenhez való viszonyodat. Ne vigyél át meg nem vallott bűnt az örökkévalóságba! Takaríts ki alaposan, ne legyen teher a lelkiismereteden. Beszélj egy lelkigondozóval, akihez bizalmad van. Ne félj a világosságtól! De hozd rendbe dolgaidat az emberekkel is! Talán van jogtalan holmi a házadban - add vissza! Vagy kölcsön kértél valamit, a másik elfelejtette, és ha nem is szándékosan, de figyelmetlenségből megtartottad. Talán szeretetlen beszéddel megbántottál valakit, vagy magatartásoddal fájdalmat okoztál neki. Késedelem nélkül menj el hozzá, vagy levélben kérj bocsánatot tőle. Tégy meg mindent azért, hogy nyugodtan távozhass el erről a földről. Talán még ad neked időt Isten, mint egykor Ezékiásnak; de bárhogyan is van, nem készülhetsz fel elég korán a búcsúzásra.

Napi áhítat- Mennydörgéssel érkező Úr

Olvasmány: 2Móz 19,1–25

Az Istennel való kapcsolat párbeszéd, te beszélsz, Isten válaszol!


„A harmadik hónapban, azután hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába. Refídímből útnak indulva megérkeztek a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel szemben. Mózes fölment Istenhez, az ÚR pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak. Azután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket az ÚR parancsolt neki. Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. Mózes megvitte a nép válaszát az ÚRnak. Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, elmegyek hozzád sűrű felhőben, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és neked is higgyenek mindenkor. És elmondta Mózes a nép válaszát az ÚRnak. Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat. Legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll az ÚR az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre. És vonj határt a nép körül, és mondd: Őrizkedjetek fölmenni a hegyre, még a szélét se érintsétek! Meg kell halnia mindenkinek, aki érinti azt. Nem szabad kézzel hozzányúlni az ilyenhez, hanem meg kell kövezni, vagy nyíllal lelőni; akár állat, akár ember az, nem maradhat életben. Majd csak ha a kürt hosszan zeng, akkor szabad fölmenni a hegyre. Akkor lejött Mózes a hegyről a néphez, elrendelte, hogy a nép szentelje meg magát, és mossák ki felsőruhájukat. Majd ezt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra! Asszonyhoz ne közeledjetek! A harmadik napon virradatkor pedig mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor megrémült az egész nép a táborban. Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és ők megálltak a hegy lábánál. A Sínai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az ÚR. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész hegy nagyon rengett. A kürt zengése egyre erősebben hangzott. Mózes beszélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki. Leszállt tehát az ÚR a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, és fölhívta az ÚR Mózest a hegy csúcsára. Mózes fölment. Az ÚR így szólt Mózeshez: Menj le, és intsd meg a népet, hogy ne törjön előre azért, hogy lássa az URat, mert akkor sokan elesnek közülük. Még a papok is, akik különben közeledhetnek az ÚRhoz, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az ÚR! Mózes azt felelte az ÚRnak: Nem jöhet föl a nép a Sínai-hegyre, hiszen te intettél így bennünket: Vonj határt a hegy körül, és tartsd szentnek azt! De az ÚR ezt mondta neki: Indulj, menj le, és jöjj fel Áronnal együtt! De a papok és a nép ne törjön előre, és ne jöjjenek föl az ÚRhoz, hogy rájuk ne rontson. Mózes tehát lement a néphez, és ezt megmondta nekik.”

Magyarázat

Isten a legjobbat szeretné nyújtani nekünk, teremtményeinek szavaival, tetteivel és egész lényével. Azt szeretné, hogy vele kapcsolatban legyünk. S ez a kapcsolat egyre erősebb és szorosabb legyen. Megszólít, jelez, finoman int, minden kétséget kizáróan figyelmeztet. A szövetségkötés előtt az Úr nyilvánvalóan kifejezte, hogy mennyire komolyan gondolja népével azt. A mennydörgés, villámlás, sűrű felhő mindezt erősítette. Mózes beszélt az Úrral, ő pedig felelt neki. (Természetesen nem két egyenrangú félről van szó.)
Az Úr érkezik, és szövetséget ajánl közte és közted. A szövetség elköteleződést jelent. Elkötelezem magam az Úr iránt, elkötelezem magam vele való folyamatos kapcsolatra, a vele való beszélgetésre. Nem elég, hogy azt mondom: „Én egyszer már mondtam, hogy szeretlek. És ezt nem vontam vissza.” A jó kapcsolat alapja a kommunikáció, a párbeszéd. Mit teszel akkor, amikor egyértelmű Isten szava számodra? Bízol benne? Elhiszed, hogy a legjobbat akarja neked? Megteszed, amit mond? Várd az érkező Urat!

Imaáhítat

Adjunk hálát a megpróbáltatásainkból fakadó krisztusi örömért! (Jak 1,2–4.12)
Kapitány Zsolt

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Megvéd és befedez

"Istenem, szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem." (Zsolt 57,2/b)



Gyors szárnycsapásokkal siet az anyamadár kicsinyei védelmére. Nem vesztegeti idejét, amikor élelemszerző úton van, vagy amikor oltalmaznia kell őket a veszélytől. A mi Urunk is sasszárnyakon siet választottai megmentésére.

Az anyamadár kiterjeszti szárnyait a fészekben ülő kicsinyek felett. Tulajdon testével rejti el őket. A tyúk teste melegével melengeti csibéit, és szárnyaiból hajlékot képez, amelyben otthon érezhetik magukat kicsinyei. A mindenható Isten, a mi Urunk, ilyen oltalom választottai számára. Ő a mi menedékünk, otthonunk, mindenünk.

Amit a vigyázó és szárnyaival befedező madár a kicsinyei számára jelent, azt jelenti az Úr a mi számunkra. Ezt újra meg újra hálaadással megtapasztalhatjuk. Megvéd minden gonosztól. Az Úr ugyan a madár szárnyához hasonlítja oltalmát, de mennyivel nagyobb oltalom az, mint a madarak tollazata. A Seregek Urának ereje rejlik benne. Legyen ez vigasztalás a számunkra, hiszen a mindenható szeretet siet, hogy megszabadítson és elrejtsen bennünket. Isten szárnyai gyorsabbak és gyengédebbek, mint a madáré, rejtőzzünk el bizalommal szárnyai árnyékában, és találjunk ott nyugalomra!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Immánuel

"Íme, egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. "(Ezs 7,14)



Kodály Zoltán Adventi ének című műve egy középkori himnusz feldolgozása. Ez a himnusz Ézsaiás könyvének négy Messiás-jövendölését sorolja fel, így ragyogtatja fel az eljövendő Krisztus nagyságát.

Immánuel ezt jelenti: velünk az Isten. Karácsony, Jézus testté létele azt bizonyítja, hogy Isten nem ellensége az embernek, nem is közönyösen nézi, hogyan „forog keserű levében", hanem utánanyúl, kiemeli abból a szakadékból, amelyből önerejéből nem tud kijönni. A testté lett Krisztusban Isten ezt a mentő szeretetét kínálja nekünk.

A Jessze vesszeje (Ézs 11,1) kifejezés arra utal, hogy mivel Jézus Isainak (ennek másik alakja a Jessze), Dávid apjának a leszármazottja, benne teljesednek be mindazok a próféciák, amelyeket Isten az eljövendő Messiásról kijelentett.

Ő a „napkelet", a felkelő nap is, aki az Istentől elszakadt világ lelki sötétségébe olyan fényt hozott, ami leleplez, útbaigazít, segít tájékozódni, sőt kivezet a halálból az életbe (Ézs 9,1; Károli: 9,2).

És ő a Dávid kulcsa (Ézs 22,22), aki megnyitotta minden benne hívő előtt a mennyország kapuját, lehetővé tette a bűnös embernek az élő Istennel való találkozást, ezért hasadt ketté halálakor a templom kárpitja. Erre egyedül ő volt képes.


Ádventi gyertyák


Ádventi gyertyák

Meggyulladt az első gyertyám
Ádvent első vasárnapján.
Hosszú percekig néztem a lángját,
Eszembe juttatta az Úr Jézus jászlát.
Ott jártam gondolatban én is,
Hallottam róla, de meglepett mégis.
Az a kép, amit itt láttam,
Nem volt olyan, mint vártam.

Meggyulladt a második gyertyám
Ádvent második vasárnapján.
Hosszú percekig néztem a fényét,
Eszembe juttatta a csillag tündöklését.
Messze-messze elmentem,
Hogy láthassam végre Mesterem.
Csillag fénye hosszan vezetett,
Siettem, hogy megleljem a gyermeket.

Meggyulladt a harmadik gyertyám
Ádvent harmadik vasárnapján.
Megéreztem kellemes melegét,
Eszembe juttatta az Isten szeretetét.
Az Isten elküldte a Megváltót.
Mégsem nyitottak Neki ajtót.
Az Isten lealázta hozzánk magát,
Elküldte egyetlen szeretett Fiát.

Meggyulladt a negyedik gyertyám
Ádvent negyedik vasárnapján.
S ahogy a gyertya szélén folyt le a viasz,
Eszembe jutott az egyetlen vigasz.
Hogy nekem is megszületett a Megváltó,
Szívemen nyitva van neki az ajtó.
Ádventkor született meg nekem,
Most már Uram és Mesterem.

2016. december 17., szombat

Advent negyedik vasárnapja

Advent IV vasárnapjával magunk mögött hagyjuk az adventi szent időt, véget ér a karácsonyt megelőző készülődési időszak. A küszöbön álló karácsonyi ünnepkör előtt számba vehetjük a megtett lelki utat.



  Az Ó-szövetségi olvasmányban a Kr.e VIII században, Izaiás próféta ajkán Isten arra buzdította Ácház királyt, hogy kérjen jelet, hogy ez által megerősödjön a bizalma. Annak ellenére, hogy Ácház visszautasította ezt a lehetőséget, Isten mégis jelet ígért: 

Ime a szűz fogan, fiút szül és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: velünk az Isten.”

Az evangéliumban már a beteljesülés tárul elénk. 
Szent Máté evangélista miközben Jézus születésének körülményeiről ír-
 Az Úr Jézus történelmi születésénél Isten olyan személyek közreműködésére épített, akik szeretetből készek voltak áldozatot vállalni és ehhez személyes terveiket is feláldozták.
József készülődött, várakozott, de egy egész másfajta életet álmodott meg. Mária jegyeseként csakis arra készülhetett, hogy feleségül vegye őt, de azt kellett látnia, hogy Mária gyermeket vár. El akarta bocsátani, de az álmában megjelent angyal üzenetére megváltoztatta emberi elhatározását.
Mivel igaz ember volt, nyitott tudott maradni Isten hívására. Képes volt arra, hogy saját emberi terveit alárendelje Isten akaratának.
Hogyha párhuzamot vonunk a saját adventi készülődésünk és szent József várakozása között, rádöbbenhetünk, hogy a hívő életünkben, vagy épp a karácsonyt megelőző várakozásunkban mennyi megszokottság van. Ezek lehetnek jól bevált módszerek, hogy miként szoktunk tenni dolgokat, pl. hogyan készülünk fel a karácsony ünnepére. Természetesen ez hasznos lehet, hiszen sokat számít a tapasztalat. Miért is ne tennénk azt, amit már kipróbáltunk, azt, ami már jól bevált? 
Mégis szűkség van egy többlet nyitottságra, odafigyelésre, személyes vállalásra.  
Jézus térhódítása bennünk és közöttünk csak a szeretetből vállalt áldozataink révén történik meg. Ehhez pedig nem elég a megszokás, a rutin, többre van szűkség.

Józsefnek álmában szólt az Isten és „amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.” József képes volt a dolgok megszokott rendjét megváltoztatni, és saját emberi terveit alárendelni Isten akaratának, és kész volt együtt működni ezzel az isteni tervvel.

Nekünk is figyelnünk kell, és olvasnunk kell azokból a jelekből, amelyeken keresztül Isten üzen.
Lehet, hogy ez imádságban történik meg, az is lehet, hogy egy jóakarónk által szólít meg minket, vagy a szentírás-, vagy lelki olvasmány szavain keresztül hallatja a hangját. 
Nagyon sok módja és lehetősége van annak, hogy Isten üzenete elérkezzen hozzánk.
Mindenképp, most a küszöbön álló karácsonyi  időben, József példájára, legyünk készek meghallani Isten jóra ösztönző szavát, és még ha áldozatba kerülne is, cselekedjünk annak megfelelően!
Ámen! 

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   Elnyelte őket a tenger.

     Zsid. 11,29

Mózes felemeli botját. A tenger visszatér. Az egyiptomiak menekülnének, de az Úr a tengerbe veti őket. A Fáraó és serege elpusztult.

Ez a pusztulás ítélet. Hosszú időn át dolgoztatták rabszolgaként Izraelt jogtalanul az egyiptomiak. Végül a Fáraó azt a rettenetes parancsot adta ki, hogy minden fiúgyermeket a Nílusba kell fojtani. Félelmetes gyilkosság volt ez. Isten bölcsessége most gyors, alapos és igaz ítéletet tartott.
A Fáraó nem halhatott meg sem betegségben, sem fegyver által, hanem olyan halált kellett elszenvednie, amit ő ezerszeresen végbevitetett a zsidó gyerekeken: a tengerbe fulladt.

Itt is érvényes a Jel. 16,7: "Igen, mindenható Úristen, igazak és igazságosak a te ítéleteid".
- Egy kanáritenyésztőnek az a gondolata támadt, hogy megvakítja legszebb madarait, hogy még szebben énekeljenek. Mikor aztán gyermekük született - vak volt. A második is ugyanúgy!

"Ne tévelyegjetek!" Él az igazságos Isten. A világtörténelem vége hatalmasan be fogja ezt bizonyítani.

A Fáraó pusztulása felejthetetlen emlékműve az isteni ítéletnek mind Izrael, mind az egész világ számára. Isten akaratából mindmáig hangzik az Ige: "Lovat lovasával a tengerbe vetett"!
Isten úgy intézte a Fáraó megítélését, hogy nem volt szüksége emberi kézre, hogy ezt a zsarnokot óriási erejével együtt megsemmisítse.

"Éneklek az Úrnak, mert fenséges Ő..." Bárcsak életes maradna bennünk ez az Ige a nehéz antikrisztusi időkben is!
- Végül a Fáraó pusztulása isteni igazolás volt Mózesnek, az Isten szolgájának. Sokáig nehéz volt Mózes helyzete. A nép gyakran elégedetlen volt vele kapcsolatban. Most Isten igazolta őt mint eszközét és szolgáját.
Hasonlót élnek át minden időben azok, akik Isten akarata szerint élnek, de az emberek megvetik őket.

Varga László: Isten asztaláról

   "Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."

     Máté 10,29-31

Mintha ezt is mosolyogva mondaná Jézus. Mihez is hasonlítja nagyra becsült önmagunk értékét? Két kis verébhez. Meg is nyugtat: nem kell félni, nem kell magunkat lebecsülni, mi sok verébnél értékesebbek vagyunk. Képzeljük el Amerika elnökét, amint azzal dicsérik, hogy ő sok verébnél értékesebb! És magamat? De Jézus mosolyából mégis a legnagyobb biztatást nyerjük. Igaz, nem érünk mi olyan sokat, amennyit feltételezünk magunkról, de a valódi értékünket Isten adja meg. Éppen azáltal, hogy számom tart. Ő tesz a maga gyermekévé. Ő ad fontos rendeltetést egyenként nekünk. Ő készít örök életet a számunkra. És közben, mint az édesanya, akinek a szeretete akkor sugárzik a legszebben, amikor tréfálkozik gyermekével, Krisztus maga vállalja, hogy örök értéket ad nekünk. Kell ennél kedvesebb, melegebb biztatás? Még egy igen fontos tanítás rejtőzik mögötte. Isten nem hagyja magára a teremtett világot. Nemcsak az emberekre van gondja, hanem minden létezőt számon tart, irányít, céljaira felhasznál. Céljait a földön csak az emberekkel osztja meg, minden más a célnak megfelelő törvényei szerint él vagy létezik. Az ember méltósága az, hogy tudatosan állhat be Isten munkájába, mint felhatalmazott munkatársa.
Jó Istenem, olyan jólesik, hogy úgy beszélsz velünk, mint szerető szülő a gyermekével. Előtted a veréb is fontos, mert pontos szerepe van a nagy egységben, melyben mindent számon tartasz. Jó tudni, hogy ebben nekem is megvan a helyem. Hogy nem véletlenül ténfergek a földön, hanem egyenesen nekem készített feladat áll előttem, és Te számon tartod még az egészségemet is aszerint, hogy mennyire felel meg elvégzendő feladatomnak. Kérlek, vezess rá a sajátos, nekem rendelt feladatra, hogy verébnyi értékű életem valódi értéket nyerjen. Akarok munkatársad lenni. Ha nem jól végzem a feladatom, irányíts, míg megtalálom a helyes módszert. Csak ne maradjak ki számon tartott gyermekeid közül! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-FELHANGZIK AZ EVANGÉLIUM



A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 52,7-10
Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az ÚR a Sionra. 9 Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az ÚR, megváltotta Jeruzsálemet! 10 Kinyújtotta szent karját az ÚR minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását.



"Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába!"

(Ézs 52,7; Róm 10,15)


A Jézus születéséről szóló híradást "jó hírnek" vagy "evangéliumnak" nevezik. Ez a kifejezés Ézsaiásnak egy látomásából való, amelyben látja a jó hír hozóját, aki a hegyeken át közeledik, hogy örömöt szerezzen Sionnak. Az újtestamentumi időktől fogva a Jézusról szóló beszéd mindig "a jó hír hirdetése".
Az első jó hírt egy mennyei követ hozta, aki így szólt: "Hirdetek nektek nagy örömet" (Lk 2,10). Ez azon az éjjelen volt, amikor Jézus megszületett.
Néhányan már olyan gyakran és olyan sokat hallottunk Jézusról, hogy hozzászoktunk az evangéliumhoz. Ez veszélyes. Amikor az evangélium egy régi történet, a prédikáció pedig tudósítás lesz, akkor halálos veszedelembe kerültünk, mert a Jézusról szóló történet első- és utolsósorban jó hír, örvendetes híradás.
Ha újból tudni akarod, hogy mi is az, hogy "jó hír", akkor idézd emlékezetedbe az 1945. évi hollandiai helyzetet. Tavasz volt, elmúlt a legfélelmetesebb tél, amelyet Európa valaha is ismert. A fiakat megölték, az apák tehetetlenek voltak, a lányok bizonytalanságban éltek, az anyák már nem tudták megadni gyermekeiknek a mindennapi eledelt. Emberek haltak éhen. És a náci elnyomók csizmái alatt nyögve Istenhez kiáltottak. Istentiszteleteken találkoztak. És a hosszú, sötét éjszakákban (nem volt világítás) buzgón imádkoztak szabadságért, segítségért, kiútért.
Május 4-én este egy hír járta be az országot. Felvillanyozó hír volt, és gyorsabban terjedt, mint a préritűz: "Vége van! Vége van a háborúnak! Béke van!"
Egyetlenegy egészséges ember sem maradt ülve. Tömegek tódultak ki a sötét utcákra. Valaki énekelni kezdett. A szabadság dala volt az. És mindenki határtalanul boldog volt.
Ez áll legközelebb ahhoz, ami karácsonykor történt. Azon az éjszakán megnyílt a menny, és egy hang ezt mondta: "Vége van! Egyszer s mindenkorra vége! A föld végső határa is meglátja most már Istenünk szabadítását."