Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 25. rész

         

1. Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
2. Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
3. Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
4. Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
5. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
6. Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
7. Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
8. Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
9. Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
10. Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
11. A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
12. Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
13. Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
14. Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
15. Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
16. Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
17. Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
18. Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
19. Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
20. Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
21. Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
22. Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.

Napi áhítat- A bűnösökért érkező Úr

Hét témája: Az érkező Úr

Olvasmány: Lk 5,27–32                                     

Törekedj arra, hogy az erkölcsi vallásosság helyett valódi Krisztus-kapcsolatod legyen első helyen az éle­tedben!

„Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. Lévi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: „Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?” Jézus így válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.”

Magyarázat

Jézus alapjaiban felforgatta a világot. Miben nyilvánul ez meg? Abban a hozzáállásban, ahogyan az emberhez közeledik. Szóba áll azzal, akit más már messzire elkerülne. Hagyja, hogy megérintse őt egy olyan nő, akiről mindenki tudja, hogy nem tisztességes munkával keresi kenyerét. Jézus kapcsolatba lép azzal, aki tettei és életvitele alapján nem érdemelné meg. Lévit megragadja ez a hozzáállás. Tudja ő, hogy nincsenek egy szinten Jézussal. Mégis, talán Lévi érzi leginkább a változás szükségét, hogy valóban azzá váljon, akivé lennie kell. Nem azért, mert ez haszonnal, busás gazdagsággal vagy jó kapcsolati tőkével jár. Valami többről van itt szó, igazi kincsről, a lélek szabadságáról. Lévi megtapasztalja azt, hogy Jézusnak az ő személye fontos. Jézus, szereti annak ellenére, hogy hibákkal, bűnökkel áthatott az élete. Jézus nem tökéletes embereket vár, hanem őszinte és tiszta szívű követőket.
Törekedj arra, hogy az erkölcsi vallásosság helyett a valódi Krisztus-kapcsolatod legyen első helyen az életedben! Akkor másokat is helyesen látsz majd!
(Kapitány Zsolt)

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

...befogadta a kémeket békességgel.      Zsid 11,31

Az a körülmény, hogy a kémek teljesen idegenek voltak és más nemzethez tartoztak, Ráhábot arra indíthatta volna, hogy hideg fogadtatásban részesítse őket. Ő azonban hit által cselekedett, s a hit sohasem szeretetlen, még az idegenekkel szemben sem. A hit megtanít bennünket eltekinteni a nemzeti különbségtől, hiszen Isten irgalma érvényes mindenféle emberre, bármilyen bőrszíne, származása legyen is. A legjelentősebb az a körülmény, hogy Ráháb ezeket az embereket barátságosan befogadta, noha tudta, hogy ezek az ő hazáját el fogják pusztítani. Azt a komoly szemrehányást tehetnénk Ráhábnak, hogy nem volt benne hazaszeretet és szégyenteljesen viselkedett, amikor a kémeket elrejtette, ahelyett, hogy kiszolgáltatta volna őket. Ezért a hazaárulásért a legszégyenteljesebb halált érdemelte volna. A helyzet azonban egészen más volt. Ráháb világosságot nyert Istentől arra nézve, hogy hazája elvész. A kémek kiszolgáltatása Isten tervét nem hiúsította volna meg. Jerikót már nem lehetett megmenteni. Ezért nem vehetjük rossz néven Ráháb-tól, hogy számolva Isten megmásíthatatlan ítéletével, a maga és családja megmentésére gondolt. Ezáltal legalább Jerikó lakóinak egy piciny töredéke életben maradt. Mást nem tehetett. Ami cselekedetében hazája elleni hűtlenségnek látszik, alapjában véve hazáját szolgálta, amennyire az lehetséges volt. A hit megőriz attól, hogy teljesen értelmetlenül és céltalanul védjük hazánkat minden körülmény között. Kérdés, hogy Isten akarata szerint való-e az, hogy emberi becsületességből, az utolsó csepp vérig harcoljunk akkor, amikor világos már, hogy hazánkat meg nem menthetjük. Ha csupán az emberi dicsvágy vagy vak gyűlölet ilyenkor a mozgatórugó, akkor ez az álláspont bizonyára nem helyes. Ha azonban meg kell lennie, a hit ad ilyenkor szeretetet szívünkbe ellenségeink iránt is, akiket Isten hazánk megítélésére felhasznál, vagy fel akar használni (amitől mentsen meg Isten bennünket!) (Megjegyzés: Milyen más lett volna Németország sorsa, ha a szerzőnek ezeket a prófétai szavait komolyan vették volna a második világháborúban." - a fordító)

Varga László: Isten asztaláról

"Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk."      2Korinthus 5,1

Pál apostol sátorponyvatakács volt, azzal kereste kenyerét, míg egy-egy városban misszionált. Megbecsült dolog volt a sátor, nem volt szégyen, ha valaki egész életét abban töltötte. Díszes, pompás, aranyos sátrak álltak az urak rendelkezésére. Géza fejedelmünk palotát épített a fiának, de maga sátorban hunyta le a szemét, mert csak azt tartotta úrhoz illőnek. De azt mindenki, Pál is tudta, hogy a sátor ideiglenes alkotmány. Ma itt van, holnap odább költöztetik, és idővel elrongyolódik. Lehet testi életünk akármilyen díszes, aranyos, megcsodált, pár évtizednél tovább nem tart. Elkopik. Nagyszerű hasonlat: Ez a földi életünk csak sátor. Ideiglenes, romlandó, előbb-utóbb ki kell költözni belőle. Ezzel állítja szembe az ige a biztos, jól megépített házat. Nem emberi kéz alkotta, nem emberi akarat vagy érdem szerzi meg számunkra. Isten készítette hozzá tartozó, hozzá ragaszkodó gyermekei, munkatársai számára. Nem kár, nem veszteség a sátorból - legyen az akármilyen kellemes, biztos - végleges hajlékba költözni. Kár siratni azt, ami múlandó. Isten széppé teszi ezt a sátor-életet is, ameddig itt van tennivalónk. De végül oda vár. Hajléka készen vár ránk. Igyekezzünk úgy élni, úgy szolgálni, úgy szeretni és úgy imádkozni, nehogy bezárják előttünk ajtaját annak a mennyei háznak, mely már elkészítve várja beköltözésünket!

Istenem, túl sokra becsüljük ezt a földi életet. Még akkor is, ha gyenge, beteges ez a mi sátor-testünk, talán akkor még inkább, ragaszkodunk hozzá. Köszönöm, hogy adtad, hogy alkalmassá tetted mindannak befogadására, amivel meg akarsz ajándékozni minket. De nagyon szegények volnánk, ha azt gondolnánk, hogy ennyi az egész jövőnk. Mit ér az életnek minden ragyogása, ha nemsokára úgyis megöregszünk, elkopik a sátor, és mi hiába foltozgatjuk, ki kell költöznünk belőle. Köszönöm, hogy Te többre becsülsz, mint mi magunkat. Többet akarsz adni nekünk, mint amit kérni képesek vagyunk. Mutasd meg nekünk hitben és reményben már itt azt a hajlékot, melyet Krisztus készített a számunkra! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-JÉZUS JÖN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mal 3,19-24

19 Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap - mondja a Seregek URa -, nem marad sem gyökerük, sem águk. 20 De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak. 21 Úgy széttapossátok a gonoszokat, hogy porrá lesznek talpatok alatt azon a napon, amelyet elhozok! - mondja a Seregek URa. 22 Gondoljatok szolgámnak, Mózesnek a tanítására, azokra a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam az egész Izráelnek a Hóreben! 23 Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az ÚRnak nagy és félelmetes napja. 24 Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.

"Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence." "Bizony hamar eljövök."

(Mal 3,19; Jel 22,20)

"Jön az a nap". "A nagy és szörnyű nap jön." "Eljövök." Ezek a kifejezések adják meg az Ószövetség utolsó fejezetének az alaphangját. És az Újszövetség utolsó fejezete szerint a Lélek és a Menyasszony ezt mondja: "Jöjj!" Az Úr Jézus pedig megígéri: "Bizony hamar eljövök." A Bibliát keretként veszi körül a "jönni" szó, úgy is mint imádság, úgy is mint ígéret. Ezért a történelem folyamán Isten népe nemcsak azt tanulja meg, hogy tekintsen vissza és emlékezzék, és hogy nézzen felfelé és higgyen. Mi főleg arra kapunk bátorítást, hogy tekintsünk előre és várjuk az Úr eljövetelét. Ez a tanítás azért fontos, hogy megértsük magát Istent, valamint hogy megtanuljuk azt a nélkülözhetetlen magatartást, amelyet ő tőlünk megkíván. Fontos, hogy úgy ismerjük Istent, mint aki eljövendő. A legtöbb ember számára még mindig a legkönnyebb dolog úgy gondolni Istenre, mint egy örökkévaló Istenségre, aki messze felettünk lakozik. Még a nem keresztyéneknek is van valami sejtelmük Isten létéről. Hacsak valaki nem teljesen érzéketlen az élet mélyebb dimenziói iránt - gondoljunk a lét titkára, a halál rejtélyére, lelkünk vágyódására, testünk csodáira - , akkor nem tudja elkerülni azt a végkövetkeztetést, hogy Isten létezik. De ez nem elég. A biblia-hívő keresztyének egy olyan Istenben hisznek, aki eljövendő. Ő nemcsak a mi világunk felett van. Ő itt élt, és hamarosan megint belép világunkba. Ezért a mi hitvallásunk nem csupán abból áll, hogy megállapítunk dolgokat Istenről. A hit magában foglalja az ő szószerinti eljövetelében való reménységet is. Tegyük fel, hogy vendégeket vársz a karácsonyi ünnepekre ma délután 3 órára. Azon veszed észre magad, hogy kérdezed: "Jönnek már?" "Látjátok, hogy jönnek?" "Autó zaját hallom." "Igen, jönnek." A "jönni" szó minősíti vendégeidet, és mindent elárul a várakozás időszaka alatt tanúsított hozzáállásodról. Az Ószövetség és az Újszövetség valamennyi Istenről szóló híradása ebben a két szóban foglalható össze: Ő eljön.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A SZOLGÁLAT HELYES IRÁNYVONALA

"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32).

Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus. Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá. A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége. Amikor egy szellemi nyomorúságban lévő lélekkel állsz szemtől szemben, emlékezz a kereszten függő Jézus Krisztusra. Ha az ilyen lélek Istenhez juthat más vonalon is, akkor Jézus Krisztus keresztje szükségtelen. Ha másként is lehet segítened, talán együttérzéssel vagy megértéssel, akkor Jézus Krisztus árulója vagy. Saját lelkednek helyes kapcsolatban kell maradnia Istennel, és az áradjon rá másokra, ami tőle jön. Nem emberi módon kell "adnod", így Istent semmibe veszed. A mai kor szembeötlő ismertetőjele a barátságos vallásosság. Egyetlen egyet kell tennünk: Jézus Krisztust, a Megfeszítettet kell bemutatnunk mindenkor. Félrevezet minden olyan tanítás, ami nem Jézus keresztjére épül. Ha maga a szolgáló lélek hisz Jézus Krisztusban és a megváltás valóságában teljesen megbízik, meg kell ragadnia az embereket, akikhez beszél. A keresztyén munkásnak Jézus Krisztushoz való viszonya a maradandó és az mélyül el. Ettől, egyedül csak ettől függ, hogy Isten felhasználhatja-e az evangélium hirdetésére. Az Újszövetség szolgájának az az elhívatása, hogy leleplezze a bűnt és felemelje Jézus Krisztust, a Megmentőt; ezért nem is lehet költői szép beszédű, hanem szigorúan, sebészként kell eljárnia. Isten azért küldött minket, hogy Jézus Krisztust megmutassuk, nem azért, hogy csodaszép előadásokat tartsunk. Egészen olyan mélyre kell lehatolnunk, amilyen mélyrehatóan Isten vizsgált meg bennünket. Az Írást metszőkésként kell használnunk, kertelés nélkül mondjuk meg az igazságot, és az Ige tanításait rettenthetetlenül alkalmaznunk kell.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az örökkévalóság küszöbén

"A nemes harcot megharcoltam. " (2Tim 4, 7)   Pál nemcsak lelki gyermekét, Timótheust inti: "Harcold meg a hit nemes harcát" (1 Tim 6, 12), hanem pályafutása végén ő maga is örömmel és győztesen vallhatja: "A nemes harcot megharcoltam." Ezzel nem magát dicsőíti, hanem Urát, akinek egyedül köszönhető ez a győzelem. Ahol Jézus ott van egy ember életében, ott győzelem van. - A keresztyén embernek nemcsak élete végére, hanem a hit kiteljesedésére is el kell jutnia. - A keresztyén élet harcot jelent. Senki sem jut át a szoros kapun, aki nem komolyan küzd. A keskeny úton is csak harcolva lehet megmaradni. Jobbról is, balról is veszély leselkedik, látható és láthatatlan ellenfelek torlaszolják el az utat. Van létért való küzdelem is, de a nemes harc nem az ideigvalókért, hanem az örök életért folyik. Nem a test megtartásáért és megőrzéséért, hanem a lélek megmentéséért. Nem ideigvaló nyereségért, hanem az örök koronáért. - Bennünk tanyázik a legveszedelmesebb ellenség. Önmagunkat legyőzni a legnehezebb dolog, de egyúttal a legszebb győzelem. - "Megsanyargatom testemet és szolgává teszem" - mondja az apostol (1 Kor 9, 27). Tehát nem a levegőt vagdosta, hanem az ellenségre csapott le ott, ahol annak a legfájdalmasabb. Mi szívesen ápolgatjuk, kényeztetjük testünket. Pál felismerte a veszélyt, amit a test okoz, ha nem keményen bánunk vele, hanem dédelgetjük. Tudta, milyen könnyen támadnak a testből kívánságok, a nagyobb kényelemre irányuló igények, a jólétre és nyugalomra való vágy. De amint a test első helyre kerül, csak akadályára és ártalmára van a lelki életnek. Ezért Pál kíméletlen volt önmaga iránt, semmit nem nézett el magának. Megharcoltam ezt a harcot - mondja. Tehát nemcsak belefogott, de végig is harcolta életét. Csak aki győz, nyer majd örökségül mindent. Sokan harcolnak, de azután leteszik a fegyvert, kifáradnak, győzelem helyett vereséget szenvednek. Amíg e testben vagyunk, nincs nyugalmunk. Boldog az az ember, aki lankadatlanul harcol mindvégig! "Hány hívő érte el az égi célt! Hű volt, kitartott, harca véget ért. Ó, Jézus áldva légy e szentekért! - Kőszáluk, váruk voltál szüntelen, míg tartott itt lenn a nagy küzdelem. Fény voltál, csillag a vak éjjelen. - Bár vívná harcát minden gyermeked oly híven, bátran, mint e győztesek! És velük zengné majd az éneket: Halleluja! Halleluja! Halleluja!"

Az én életem ma-A dicsőség országa- AMÍG VÁRAKOZUNK

„Legyen a ti derekatok felövezve, és szövétneketek meggyújtva; ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják.” (Lk 12:35– 36)

Most kell felkészülnünk Urunk eljövetelére. Egy pillanat alatt nem tudunk felkészülni. Az ünnepélyes eseményt megelőzően éberen kell őrködnünk és várakoznunk, s ezt komoly munkának kell kísérnie. Isten gyermekei így dicsőíthetik meg Őt. Az élet forgatagában ajkukról a hit és reménység bátorító szavai hangzanak fel. Mindenüket, beleértve önmagukat is, a Mester szolgálatába állították…
Krisztus beszámol országa elérkezésének napjáról. Nem azt mondja, hogy az egész világ meg fog térni, hanem hogy „Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Mt 24:14). 

Az evangélium hirdetése által hatalmunkban áll siettetni Isten napjának eljövetelét.
Ha Krisztus egyháza elvégezte volna az Úr által a számára kijelölt munkát, akkor már az egész világra eljutott volna a figyelmeztetés, az Úr Jézus pedig megjelent volna a Földön nagy hatalommal és dicsőséggel.

A Krisztus második eljöveteléről szóló üzenetet élő hatalomnak kell kísérnie. Nem pihenhetünk meg addig, amíg nem látjuk, hogy emberek sokasága tér meg az Úr eljöveteléről szóló üzenet áldott reménységéhez. Az apostolok idejében az általuk hirdetett üzenet komoly eredményt hozott, és sok embert fordított a bálványoktól az élő Isten szolgálata felé. A ma végzendő munka éppoly valóságos, a ma hirdetett igazság is ugyanolyan jelentős. Az egyetlen különbség, hogy amennyivel közelebb van az Úr eljövetele, annyival több buzgósággal kell hirdetnünk az üzenetet. A mi időnkre szóló üzenet világos, egyszerű, és igen-igen fontos. Cselekedjünk úgy, mint akik hisznek benne. Várni, őrködni, dolgozni, imádkozni és figyelmeztetni a világot, ez a munkánk.

Mély benyomást tettek rám azok az események, amelyek nemrégiben elvonultak előttem éjjeli látomásban. Egy nagy mozgalmat láttam – a megújulás munkáját – előrehaladni sok helyen.
Népünk engedett Isten felszólításának, és sorokba rendeződött.
Testvéreim! Az Úr beszél hozzánk, figyeljünk hát a hangjára! Tegyünk olajat a lámpásainkba, és viselkedjünk úgy, mint akik Uruk eljövetelét várják.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Az ember csak ember; de Isten valóban Isten!

"Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!" (Ézs 51,12-13)

Legyen ez az igerész maga a mai napi üzenet. Szükségtelen különösképpen kibővíteni. Félős szívű ember, olvasd, higgy benne, táplálkozz belőle és könyörögj ezzel a reménységgel az Úrhoz. Hiszen akitől félsz, az ember csupán, aki viszont megígéri, hogy vigasztalód lesz, az Isten, a te Teremtőd, a menny és a föld alkotója. Végtelen vigasztalás ez, amelyhez képest a veszély bizony eltörpül.

"De hová lesz az elnyomó izzó haragja?" Az Úr kezébe kerül. Csupán egy halandó ember az, aki dühösködik ellened. Haragja elmúlik, amint megszűnik lélegzeni. Miért rettennénk meg egy hozzánk hasonló halandótól? Ne gyalázzuk meg Istenünket azzal, hogy egy jelentéktelen emberből istent csinálunk. Hiszen akár túlzottan félünk valakitől, akár túlságosan szeretünk valakit, mindenképpen bálványt csinálunk belőle. Tekintsük az embereket embereknek, Istent pedig Istennek. Így nyugodtan végezhetjük tovább dolgunkat, mert csak az Urat féljük, senki és semmi mást.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Mire való az ünnep?

"A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! "

(Ézs 30,15)

Pilinszky János ezt írja az ünnepek lényegéről: „A statisztika azt mutatja, hogy az ünnep sokak számára a napi felelősségből az ünnepi felelőtlenségbe való menekülést jelenti... A keresztény ünnep a pihenés, a hálaadás, a megszentelés napja kell hogy legyen. A kikapcsolódás erre kevés..., valójában bekapcsolódásnak kell lennie. Az ünnep az élet egészébe való visszatalálás lehetőségét kínálja."

Az ünnepet Isten rendelte el, amikor a hetedik nap megszentelését megparancsolta. Célja az, hogy ilyenkor az ember tegye félre a maga munkáját, és Isten munkájára összpontosítson. Úgy is, hogy Isten nagy tetteiről beszélgessünk, s úgy is, hogy nyissuk ki magunkat, s kérjük, hogy ő munkálkodjék bennünk.

Az ünnep célja nem a semmittevés, de nem is a még lázasabb tevékenység, hanem kapunyitás felfelé. Tartom a kezemet, hogy Isten ajándékait átvegyem, s aztán legyen mit továbbadnom másoknak. Nincstelen leszek, ha soha nem állok csendben Isten elé, hogy beszéljen velem és gazdaggá tegyen. Előbb dolgozik bennem, utána pedig dolgozik általam.
Óvakodjunk attól, hogy ehelyett teletömjük ünnepeinket tennivalókkal, s a végére még fáradtabbak és üresebbek legyünk! Ezt csak tudatos tervezéssel lehet megvalósítani. Ne engedjünk semmilyen kényszernek! Az ajándékozást, utazást, vendéglátást is ehhez a célhoz lehet igazítani.

Az ünnep központjában az ünnepelt álljon: karácsonykor Jézus Krisztus. Ez nem a szeretet ünnepe úgy általában, hanem Isten irántunk való szeretetének ünnepe. Nem az ajándékozásé, hanem az Isten nekünk adott ajándékáé: Jézusé. Neki örüljünk, érte legyünk hálásak, vele keressük a közösséget! Akkor egymásnak is jobban tudunk örülni, hálát érezni és egymással mélyebb közösségre jutni.

Csendes percek Istennel-

A HÉT IDÉZETE :

Mennyei Atyám, az évnek ebben a szakaszában elözönlenek az üzenetek, melyek arra csábítanak, hogy adjunk és kapjunk. Ám miközben az ajándékok halma egyre dagad a fa alatt, mindez nem tudja eloszlatni a szívünkben kongó ürességet. A fényes papírba burkolt és masnival átkötött csomagok helyett inkább beszélgetésekkel, közös emlékekkel, emlékezetes pillanatokkal, kedvességgel és nevetéssel árassz el bennünket! Segíts, hogy megnyíljunk, hogy kinyújtsuk kezünket a rég megszakadt kötelékek után, s hogy hagyjuk, hogy elérjenek bennünket a váratlan helyekről érkező érintések! Ámen

Csendes percek Istennel-Amire Isten karácsonykor emlékeztet

"Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet." 1Kor. 13:13.

Karácsony közeledtével nagyon könnyen elfoglaltakká válunk a főzés, díszítés, vásárlás miatt és elfeledkezünk arról, hogy miért tesszük mindezt. Néha a számunkra legkedvesebb emberek elvesznek a sürgés-forgás, a sűrű időbeosztás, az ünnepi partik és a karácsonyi előadások között. Néhány évvel ezelőtt megírtam az 1 Korintus 13 karácsonyi változatát, hogy segítsen emlékeznem arra, amit Pál apostol is a legfontosabbnak tart - a szeretetre. Immár családi hagyománnyá vált, hogy kifüggesztjük valahová a házban, hogy emlékeztessen minket arra, ami valójában fontos az ünnepek alatt.

Mivel ti is családom részévé váltatok, veletek is megosztom.

Az 1 Korintus 13 karácsonyi változata
©By Sharon Jaynes ( a szerző változata)

Ha tökéletesen kidíszítem is házamat ünnepi masnikkal, fényfűzérekkel és csillogó üveggömbükkel, de szeretet nincs bennem családom iránt, olyanná lettem, mint egy lakberendező.

Ha a konyhában robotolok is több tucat karácsonyi sütit sütve, fenséges ételt készítve, csodálatraméltó ünnepi asztalt terítve, de szeretet nincs bennem családom iránt, nem vagyok más, csak egy szakács.

Ha az önkéntes konyhán, a gyermekotthonban segítek is, vagy mindenemet odaadom adományként,de szeretet nincs bennem családom iránt, semmi hasznom abból.

Ha a fát csillogó angyalokkal, horgolt hópelyhekkel díszítem is fel, ha számtalan ünnepi partin is veszek részt, vagy ha a kórusban éneklek is, de nem figyelek Jézusra, elmulasztom a lényeget.

A szeretet megáll főzés közben, hogy megölelje a gyermeket.

A szeretet félreteszí a díszítést, hogy megcsókolja a férjet.
A szeretet türelmes, jóságos, bár nyugtalan és fáradt.
A szeretet nem irigyli a másik otthonát, ahol összhangban van a karácsonyi teríték.
A szeretet nem üvölt a gyerekekre, hogy útban vannak.
A szeretet nem csak azoknak ad, akik viszonozni tudják, hanem együtt örül azokkal, akik nem tudnak cserébe semmit adni.
A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik. A video játék eltörik, a gyöngysor elveszlik, a golfütő megrozsdásodik. De ha szeretetet adsz, az örökké megmarad.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy elküldted Betlehembe Fiadat, Jézust, azon a csillagos éjszakán. Irántam való szereteted csodálatra késztet. Kérlek ne engedd, hogy megfeledkezzek a karácsony igazi lényegéről, és segíts örvendeznem Jézus megszületésének. Engedd, hogy tudjak úgy adni az embereknek, ahogyan Te adtál nekem - szeretettel! Jézus nevében, Ámen

Forrás: girlfriendsingod.com 2016.12.19 Sharon Jaynes:One Thing God Wants You to Remember fordítás:Király Mónika fotó:pinterest.com

http://virtualiskavezonoknek.blogspot.de/

Reggeli dicséret- Nézz az ég felé

„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül.
Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.” Pál levele a Kolossébeliekhez 3. fejezet 1-2 verse

Az első rész („Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal...) nyilván egy folytatása, vagy inkább egy ellenpontja annak, amit az előző fejezet 20. versében lehet olvasni: „ha tehát Krisztussal meghaltatok...”. A Krisztusban való meghalás a keresztény élet alapja, a Krisztusban való feltámadás, viszont annak eredménye. A keresztény élet pozitív végét vagy mondhatnánk úgy is, hogy kezdetét mutatja meg Pál.

„Az odafennvalókkal törődjetek...” hangzik a parancs, amely felfelé mutat. Nem a testre irányul, nem arra, ami előttünk van, hanem felfele. Érdekes, hogy Jézus a Menyből szállt alá, (Jn3,13). Egyértelműen a Menyre irányítja a figyelmünket ez a mondat.

Budapesten laktam, és habár én magam nem vagyok valami érdekelt az építészet területén, de mindig érdekesnek találtam az épületeket, amik a múlt század elején épültek, különbnél különb díszekkel ellátva. Az egyik padtársam egy pesti fiú volt, és sokat sétálgattunk a főváros utcáin. Sokszor hallattam őt, ahogyan elégedetlenül mondogatja, hogy milyen rossz ez a város... Én nem így láttam a dolgokat, és mondtam, hogy valóban igaza van akkor, ha csak a cipője orráig néz, de ha kicsit feljebb emeli a tekintetét akkor egész más megvilágításban fogja látni az utcákat.

Ez nem egy nagy történet, de utána ez fiú mintha még levegőt is máshogy vett volna, és azt mondta, hogy már nagyon rég nem látta így a várost, mint ahogy most. Gyakran vagyunk mi is úgy, hogy nem látjuk a fától az erdőt, és nem látjuk meg még a keresztényi élet szépségét sem, mert csak a szabályokra helyezzük a hangsúlyt. A Tízparancsolat nem szabály, hanem lehetőség arra, hogy tökéletesen éljük az életünket! Persze senki sem akar tökéletlen életet, mindenki a legjobbat akarja.

Bejegyezte: Laszlo Osvald

Kenneth E. Hagin-Megvallások

Megvallás: Isten tulajdonának gondviselőjeként, nem engedem meg a törvénytelen behatolást, nem adok teret, egy talpalatnyi helyet sem az ördögnek. Semmi lehetőséget nem adok neki.

Megvallás: Én új teremtmény vagyok a Krisztusban. Újjá vagyok teremtve. Isten élete és természete van bennem. Átmentem a halálból az életbe, egy új teremtmény vagyok!

Megvallás: Én Istentől születtem. Beleszülettem Isten családjába, Isten, az Atya, az én Atyám. Én az Õ tulajdon gyermeke vagyok. Õ az én tulajdon Atyám. Õ szeret engem. Õ gondoskodik rólam. Õ törődik velem.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő, mivel befogadta a kémeket békességgel.      Zsid. 11,31

Egy-egy bátorítás minden időben sokat ér. Ilyen van most is előttünk az Igében: egy asszony, akinek rossz múltja van, a hit útjára lép. Ha ismertük volna Jerikó akkori lakosait, valószínűleg mindenki mást jobban el mertünk volna képzelni Isten országa örökösének, mint éppen Ráhábot. De mint ahogy később Sikárban is egy mélyre bukott asszony volt az, aki először hitt Jézusban, úgy Jerikóban is egy parázna nő jutott be először Isten országába. Ez a körülmény ezt hirdeti minden elbukott és mélyre süllyedt embernek: Ne féljetek! Ti is hitre juthattok. Weidenauban volt egy pénzhamisító és börtöntöltelék, aki élő hitre jutott, s ettől fogva csak úgy hívták: "Mihály bácsi". Ő gyakran prédikálta: "Senki se csüggedjen el! Aki engem megmentett, az a te Megmentőd is"! Ráháb súlyos akadályokat győzött le hitre jutásának útján. Hitetlenekkel volt körülvéve. Izrael vörös-tengeri átkelésének híre eljutott Jerikó minden lakosához. Mindnyájan megrémültek. De ezáltal senki sem jutott közülük hitre. Mindnyájan megkeményedtek a hitetlenségben. Ráháb azonban hívővé lett a hitetlenek között, hogy mi se riadjunk vissza a hívő élettől, ha hitetlen rokonok és ismerősök vesznek is körül bennünket. Igen nehéz volt Ráhábnak a hit útja a velejáró életveszély miatt. A kémeket felismerték. Minden házat felkutattak. Ha Ráhábnál megtalálták volna őket, az életével kellett volna neki fizetnie. A mi életünkben is jöhetnek hitpróbák, amelyek életveszéllyel járnak, azonban örök életünkről vagy örök halálunkról van szó. Ráháb példája bátorítson bennünket!

Varga László: Isten asztaláról

"Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek Ura."      Malakiás 3,1

Egyike a legvilágosabb messiási jövendöléseknek. Az Ószövetség legutolsó prófétája írja. Nemcsak magáról a Messiásról jövendöl, hanem annak követéről is, aki megelőzi, bejelenti, előkészíti eljövetelét. Ez valósul meg Keresztelő Jánosban, aki meghirdeti, szinte ugyanazokkal a szavakkal: Jön már, itt van, legyetek készen! Mit jelenthet ez a jövendölés nekünk, megvalósulása után kétezer évvel, azonfelül, hogy igazolja az Ószövetség hitelét? Sokat mond éppen azzal, hogy párszáz évvel megelőzi a Krisztus megjelenését. Akik hallgatták, nyilván azt hitték, hogy azonnal, az ő életükben jelenik meg a Messiás. Azt várták a következő nemzedékek is. De Isten időszámítása más, mint a miénk. Amit ígér, megvalósul, hogy mikor, az nem ránk tartozik. Nekünk az a feladatunk, hogy lankadatlanul, reményvesztés nélkül, nemzedékről nemzedékre legyünk készen a fogadására. Mert Krisztus, aki után mai népe ugyanúgy vágyódik, biztosan visszajön, hogy megvalósítsa a maga uralmát. Ezért nézhetünk bizalommal utódaink jövője felé. De az nélkülözhetetlen, hogy aki valóban várja, mindig legyen készen a fogadására.

Krisztusunk, várva várt Urunk, ne késs! Nagy veszélyben, a Mammon mindent leigázó uralma alatt, amikor nagy tömegek mondtak már le a várakozásról, hűségben maradt néped sóvárog megjelenésedre. Én sem adom fel a reményt, hiszen látom, hogyan omlott össze csak a mi nemzedékünk életében annyi nagy, merész próbálkozás, hogy hogyan lehetne nélküled megvalósítani az emberiség nagy álmait, és maguk alá temették annyi család, annyi értékes ember életét. Nincs más remény, csak a Te uralmad. Sem a magam, sem unokáim, sem nemzetem életében. Jöjj el, Uram Jézus, valósítsd meg áldott ígéreteidet! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KI BÍRJA MAJD KI?

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mal 2,13-3,4

13 Továbbá ezt teszitek: könnyel öntözitek az ÚR oltárát, sírtok és sóhajtoztok, mert nem tekint már az áldozatra, és nem fogadja kegyelmesen tőletek. 14 Ezt kérdezitek: Miért nem? - Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. 15 Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még lélek. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! 16 Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak tapad ruhájára - mondja a Seregek URa. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek! 17 Fárasztjátok beszédetekkel az URat. Ezt kérdezitek: Mivel fárasztjuk? - Azzal, hogy ezt mondjátok: Minden gonosztevőt jónak tart az ÚR, kedvét leli bennük! Vagy amikor ezt kérdezitek: Hol van az igazságos Isten? 1 Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek URa. 2 De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. 3 Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az ÚRnak. 4 És olyan kedves lesz az ÚRnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajdani években.

"De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik?"

(Mal 3,2)

Malakiás korában az emberek az Úr napját kérték imádságban. Így szóltak: "Óh, jöjj, Immánuel!" Az újból felépült templom tele volt emberekkel. Könnyeket ontottak az oltár körül, mivel nem hitték el, hogy az Úr valóban törődik velük. Kételkedtek ígéretének igaz voltában. "Óh, jöjj! Óh, jöjj!" - kiabálták. A prófétai szó keserves csalódást okozott nekik. "Igen," - mennydörögte - "az Úr azonnal jön. Hamar eljön az ő templomába. Csakhogy sok embernek bizonyára nem lesz örvendetes esemény az Úr megjelenése. Tulajdonképpen ki bírja majd ki eljövetele napját? Ki állhat meg, amikor megjelenik?" Minden bizonnyal megdöbbentő lenne, ha Malakiás átvenné a mi egyik zegzugos extra bazársorunk hangosító berendezésének a mikrofonját. Hirtelen elhallgatna az édeskés karácsonyi zene, és egy mély hang ez mondaná: "Még hat nap, és itt van karácsony. De ki bírja majd ki eljövetele napját? Ki állhat meg, amikor megjelenik?" De az is lehet, hogy nem okozna ilyen megdöbbenést. Talán valaki ezt mondaná: "Milyen aranyos! Felolvasást tartanak a Bibliából a rádió hullámhosszán." Valaki másnak pedig talán eszébe jut, hogy már hallotta ezeket a szavakat. "Igazán pompásan érzékeltetik a Messiás eljövetelét." Olyan tömérdek a szó, és olyan ritka az igazság! Az ősi templom is tele volt szavakkal. "Fárasztjátok beszédetekkel az Urat" (2,17) Könnyedén kezelték a házassági szövetséghez való hűséget is (2,14-16). Isten megjelenésének félelmetes hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat szép szavakkal, andalító énekekkel vagy jó prédikációkkal. Hitre és a hűségből fakadó cselekedetekre van szükség, mondja a próféta. Mi nemcsak karácsonyt várjuk. Mi reménykedünk az Úr eljövetelében is. Ezért továbbra is hinnünk kell őbenne, hűségesnek kell maradnunk feleségünkhöz, és szeretnünk kell felebarátainkat, mint önmagunkat.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MI A LEGFONTOSABB?

"Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre, hanem hogy kardot" (ang. ford.) (Mt 10,34).

Ne legyen soha részvét benned az iránt, aki arra a következtetésre akar késztetni, hogy Isten keményszívű. Isten sokkal gyengédebb, mint ahogy elképzelni tudnánk. Újra meg újra lehetőséget ad nekünk arra, hogy durvaságunkra kimutathassa gyengédségét. Ha valaki nem tud eljutni Istenhez, ez azért van, mert valami rejtegetett dolgát nem akarja odaadni Istennek. Mondja ugyan: "Elismerem, hogy rosszat tettem, de eszembe sincs odaadni azt". Lehetetlen az ilyen esetben részvéttel lennünk. Mélyre kell hatolnunk, míg rátalálunk az evangéliummal szembeni ellenkezés és neheztelés gyökerére. Sok ember kéri Isten áldását, de nem akarja elviselni, ami elevenébe vág. Ha Istennek veled is így kellett tennie, akkor neked, mint az ő szolgájának, kíméletlenül állhatatosnak kell lenned ezen a téren. Vágj bele mélyen a gyökérig, különben nem lesz gyógyulás. Úgy vésd be elméjükbe Isten üzenetét, hogy ne tudjanak elmenekülni előle, alkalmazzák magukra. Közelítsd meg őket ott, ahol vannak, míg rá nem ébrednek, mi hiányzik nekik, aztán állítsd szembe életükkel Jézus Krisztus mértékét. Ezt mondják majd: "Soha nem lehetünk ilyenek." - Akkor vésd beléjük: "Jézus Krisztus mondja: ilyennek kell lennetek." - "De hogy lehetünk ilyenek?" "Nem lehettek addig, amíg meg nem nyeritek a Szent Szellemet" (Lk 11,13). Fel kell ébresztenünk a szükségérzetet, mielőtt szó lehetne arról, hogyan segíthet rajtuk az evangélium. Emberek ezrei Isten nélkül is boldognak érzik magukat ezen a világon. "De ha boldog és igaz voltam addig is, akkor miért jött Jézus egyáltalán?" Mert ez a fajta boldogság és békesség rossz talajon termett. Jézus Krisztus eljött, hogy kardélre hányja mindazt a békességet, ami nem a vele való személyes kapcsolatra épült.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az elrejtett élet most

"A ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd ti is megjelentek ővele együtt dicsőségben. "

(Kol 3, 3-4)

Ebben az életben itt még rejtve van az, ami a legjobb. Az igazi keresztyéneket sokszor teljesen félreértik, bolondnak vagy képmutatónak tartják. "A világ nem ismer minket" - mondja az apostol. Nem olvasható le a hívő ember arcáról, hogy Isten gyermeke. Egyszer majd másként lesz ez. Akkor Isten és Jézus neve ragyog majd a homlokukon. A belső élet előtör és nyilvánvaló lesz a rejtett dicsőség a megdicsőült testben. - Kérdezd meg magadtól: Van nekem is ilyen rejtett életem? - Sokaknál csak külső forma a kegyesség. Talán kegyeskedő módon beszélnek, de csak fecsegők, imádságuk is csak az ajkukon van. Hallgatják Isten Igéjét, de olyanok mint az automaták. Hiányzik a szív vonzalma, a bűntől való igazi elfordulás, a rejtett irtózat minden közönséges és tisztátalan dologtól, az igazi fájdalom a gonosszal szemben való engedékenység miatt. Hiányzik a szív igazi vágyódása, hogy mindig tisztább és szentebb legyen, egyre jobban hasonlítson őhozzá. - Az igazi hívő keresztyének rejtett közösségben élnek az Úrral. Életük belsőleg összenőtt Jézussal. Nem nélkülözhetik a vele való találkozást, szüntelen feltekintenek Urukra. Mindent elébe tesznek, ami éri őket: fájdalmukat, örömüket hozzá viszik. Sokakban a kegyes külső földi törekvéseket és gondolkozást takar. Az igazi keresztyén ember gondolkozása mennyei. Isten Igéjének hatalmas gondolatai foglalkoztatják őket, és az üdvösség tényein elmélkednek. Gondolataiknak rejtett mozgása nem hiú, álmodozó, egészségtelen elkalandozás. Bengel, Isten egyik hűséges szolgája vallotta, hogy már gyermekkorában valami nagyon fontos változás ment végbe lelkében. - Ez a rejtett élet lesz egykor nyilvánvaló. Jézus tanítványai ne törekedjenek arra, hogy ezt a kincsüket a világ elé teregessék. Amennyire fontos megvallani az igazságot, olyan elvetni való és veszélyes, ha személyes belső élményeinket kiteregetjük és saját jótetteinket kikürtöljük. - Ahol nincs semmi, ott a dicsőségben sem lesz semmi nyilvánvalóvá. Rettenetes és megdöbbentő csalódás lesz majd, ha az ilyen lelkek belső üressége felszínre kerül és akkor kiderül, hogy egész életükben olyannak képzelték magukat, amilyenek soha nem voltak. - Legyen az életünk elrejtve Istenben!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A próbatételek nem roppantják össze életünket

"Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük" (Zsolt 34,21)

Ez az ígéret az előző versből következően ( a szövegösszefüggés alapján) a sok bántást elszenvedni kénytelen igaz emberhez szól: "Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr!" Megsebesíthetik a bőrén, vagy még mélyebben is, de nagyobb baja nem eshet, a csontja nem törik el. Nagy vigasztalás ez Isten szenvedő gyermekeinek. Olyan vigasztalás, amelyet én is bátran elfogadok, hiszen mind ez ideig nem tett bennem semmi nagy kárt a sokféle próbatétel. Nem vesztettem el sem hitemet, sem reménységemet, sem szeretetemet. Sőt, egyre több erőt és képességet nyertem. Gazdagabb lettem ismeretben, tapasztalatokban, türelemben, állhatatosságban, mint amilyen a próbatételek előtt voltam. Még az örömet sem veszítettem el. Számos ütés nyomát viselem, betegség, gyász, levertség, rágalmazás és ellenállás sebesítettek meg, de a sebek begyógyultak, és csontom egy sem tört el. Ennek az okát nem is nagyon kell keresnem. Ha bízunk az Úrban, Ő megőrzi minden csontunkat, és ha csontjaink az Ő védelme alatt állnak, biztosak lehetünk, hogy nem is fog eltörni egy sem. Jöjj, én lelkem, ne szomorkodjál! Tudom, fáj, hogy megsebesültél, de lásd, a csontod nem tört össze. Tűrd a nehézségeket és engedd át a félelmet azoknak, akik nem bíznak Istenben.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Van visszaút

..".aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el..." (Jn 6,37)

Egy fiú egy alkalommal nagyon összeveszett a szüleivel. Mindkét fél durva volt, de a fiú különösen szemtelen és tiszteletlen. Utána megszökött otthonról. Keserves hetek következtek, gazdátlanul hányódott, veszélyes helyzetekbe is került. Aztán közeledett a karácsony, és egyre jobban vágyódott haza. De vajon visszafogadják-e? Írt egy levelet a szüleinek, amelyben bocsánatot kért, és jelezte, hogy karácsony délután melyik vonattal érkezik. Azt kérte, hogy ha meg tudnak bocsátani, kössenek egy fehér zsebkendőt a ház előtti almafára. Ha nem, akkor nem megy többé haza. A vonaton nagyon ideges volt, félt kinézni az ablakon, mert ha nem lesz zsebkendő, nem tudja, mitévő legyen. Amikor azonban a házuk előtt haladt el a vonat, megrendülve látta, hogy négy-öt fehér zsebkendőt is lenget a szél a fán. Boldogan ment haza, és kibékült a szüleivel.

Karácsony ezt az örömhírt hirdeti: télvíz idején kivirágzott az almafa, Isten szeretetének a fehér zsebkendője Jézus Krisztus testet öltése, közénk érkezése. Isten bűnbocsátó kegyelme nélkül a mi sorsunk is teljesen reménytelen lenne. De ő kész megbocsátani, mert Jézus eleget tett az ő igazságának, helyettünk elszenvedte bűneink ítéletét. S aki ezt komolyan veszi, vagyis hisz Jézusban, az új életet kezdhet.

Készen vagyunk-e mi is ugyanígy megbocsátani az ellenünk vétkezőknek? És akarunk-e hálából egészen Isten akarata szerint élni, ami a legjobb, sőt az egyetlen életlehetőség a számunkra?

A bűnből hozzád sietek, mert szomjazom kegyelmedet. Te nyugtass meg, én Jézusom! Ím neked szívem átadom. (Philipp Melanchthon)

Napi áhítat- Mennyei fénnyel érkező Úr

Hét témája: Az érkező Úr

Olvasmány: ApCsel 9,1–9

Légy hálás Isten közbeavatkozásaiért! Életed kiteljesedését szolgálják azok!

„Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.” A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.”

Magyarázat

Isten számos módon képes szólni hozzánk. Van úgy, hogy azonnal felismerjük, máskor megerősítésére van szükségünk, megint máskor csak később jövünk rá, hogy ő szólt. Saul, a keresztényüldöző, térdre esve, megvakulva szembesül azzal, hogy döntenie kell Krisztus mellett, vagy Krisztus ellen éli további életét. Krisztus hozzá érkezett, megragadta őt. Jézus nem úgy nyilvánult meg Pál előtt, hogy nem volt más választása. Pál önként, szabadon reagálhatott Krisztus szavára. Ahogy John Stott mondja: „Az isteni kegyelem sohasem tiporja el az emberi személyiséget, éppen ellenkezőleg: az ember az isteni kegyelem folytán válhat igazán emberivé.”

Johnny Cash, a világhírű énekes, a siker mámorától, függőségek hatásától és romokban heverő kapcsolatoktól kiégve egy hatalmas barlangrendszerben akart véget vetni életének 1967-ben. Három órán keresztül kúszott a barlangban, míg elemlámpája teljesen lemerült. Ahogy fogalmazott: „A fény teljes hiánya megmutatta, hogy abban a pillanatban a legtávolabb voltam Istentől.” A sötétben várta a halált, mégis egy alapvető igazságot ismert fel: „Azt gondoltam, hogy elhagytam őt, de ő nem hagyott el.” S ez a gondolat teljes békével, tisztasággal és józansággal töltötte el. Rájött, Isten más életet szánt neki. A barlangból kibotorkálva új életet kezdett.

Légy hálás Isten közbeavatkozásaiért!

(Kapitány Zsolt)

Az én életem ma-A dicsőség országa- TANULJUK MEG A GYŐZELMI ÉNEKET MÁR MOST

„Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.” (2Móz 15:1)

Ez az ének és az a nagy szabadulás, amelyre ez emlékeztette őket, olyan mély benyomást tett a népre, amelyet soha senki és semmi sem törölhetett ki az emlékezetéből. Izráel prófétái és énekesei korszakról korszakra visszhangozták ennek az éneknek a szavait, amely bizonyságot tesz arról, hogy egyedül Jahve az ereje és szabadítója a benne bízóknak. Ez az ének nemcsak a zsidó nép tulajdona. Előremutat az igazság ellenségeinek pusztulására és Isten Izráelének végső győzelmére. Páthmós prófétája látta a fehér ruhába öltözött sokaságot, amely kivívta a győzelmet, és az üvegtenger partján, kezében Isten hárfájával énekelte

„Mózesnek, Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét” (Jel 15:2–3).

„Nem nékünk, Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért” (Zsolt 115:1). 

Ez a lelkület hatotta át Izráelnek a szabadulásról szóló énekét, és ez a lelkület lakozik mindazok szívében, akik szeretik Istent. Amikor Isten kiszabadítja lelkünket a bűn bilincséből, akkor a Vörös-tengernél történt szabadításnál sokkal nagyobb dologban részesít… A naponkénti áldásnak, amelyet Isten kezéből kapunk, és mindenekfelett Jézus áldozatának, amely elhozta nekünk a boldogságot, és elérhetővé tette számunkra a Mennyet, állandó hálára kell késztetnie bennünket. Végtelen könyörületet és páratlan szeretetet mutatott meg Isten irántunk, elveszett bűnösök iránt azzal, hogy összekapcsolt bennünket önmagával, és különleges tulajdonává tett bennünket… Dicsérnünk kell Istent azért az áldott reménységért, amelyet a megváltás nagy tervének ismerete ébresztett a szívünkben. Dicsérnünk kell Istent mennyei örökségünkért és nekünk is szóló gazdag ígéreteiért. Mindenekfelett pedig dicsérnünk kell Istent, mert Jézus azért jött el, azért halt meg, azért támadt fel, azért van most is közöttünk Igéjében Szentlelkével, azért ment fel a mennyekbe, hogy közbenjárjon értünk Istennél…
A Menny lakói Istent dicsérik. Tanuljuk meg az angyalok énekét már most, hogy majd mi is énekelhessük, amikor ott leszünk a mennyei szentek soraiban. Mondjuk együtt Dáviddal:

„Dicsérem az Urat, amíg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok” (Zsolt 146:2).
„Dicsérnek téged a népek, óh, Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan” (Zsolt 67:6).

Reggeli dicséret-Jó reggelt! Ideje felébredni!

Vannak emberek, lehet, te is közéjük tartozol, akik szeretnek óracsörgés után még kicsit lustálkodni, szunyókálni. Nincs is ezzel semmi gond, ha nem az utolsó pillanatra állítottad be a jelzőórát. Azonban, ha azonnal ki kell pattannod az ágyból, akkor meg kell tenned!

Pál is erre figyelmeztet az alábbi Igében:

„Mindezt tegyétek meg, mert tudjátok az időt, eljött az óra, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka elmúlt, a nappal elközelgett. Vessük le azért a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”
Rómabeliekhez írt levél 13:11-12.

Muszáj felébredni, mert most már tényleg közelebb van hozzánk az üdvösség, mint akkor, amikor hívőkké lettünk. Közelebb, mint tegnap volt.

Még ha csak a szomszéd országba megyünk is – mondjuk nyaralni – akkor is készülünk az útra. Mennyivel inkább kéne készülnünk arra a hatalmas eseményre, amit a Jelenések könyve így ír le: Eljön a felhőkön és MINDEN szem meglátja őt.

Hatalmas események szem- és fültanúi lehetünk hamarosan. Rázzuk le hát a megkötöző, álmosító béklyóinkat, nézzünk fel az égre, figyeljük a jeleket és várjuk a mi hamarosan visszaérkező Jézusunkat, aki éppen most, már erősen készülődik, hogy visszajöjjön, és magához vegyen minket, és átadja örök otthonunkat. Ez az igazi reménység, ami éltet minket! Ezért tényleg érdemes felébredni!

Énekeskönyvünk 138-as éneke jutott ma reggel eszembe, mialatt a fenti bibliaszöveget olvastam. Kérlek, ha ismered, dúdolgasd a mai napon, egészen addig, míg szavai elérik szívedet.

Mondd, miért szunnyadsz, hisz vár égi otthon?
Mért nem vagy éber, e hon oly közel?
Ébredj, ó ébredj és ölts lelki fegyvert.
Kelj fel, és mondjad: Ó Jézus jövel!

Mondd, miért szunnyadsz, és alszol ily későn?
Győztesre vár csak a szent jutalom!
Jézusunk nem késik, Ő eljön hamar.
Mondd, hogyan állsz meg majd ama napon?

Félelem tölti el ezreknek szívét,
Mert gyötri lelkük a nagy számadás.
Ó, figyelj, hív téged az égi szózat.
Harc után rád örök megnyugvás vár.

Nézz fel az égre, és várd híven Jézust.
Ádventjét hirdetik már a jelek.
Vigadj és örvendj, hisz Jézusunk jön már.
S Ővele dicsfényben angyalsereg

Bejegyezte: Gyürüs Panni

CSENDES ÉJ

CSENDES ÉJ <3 Silent Night <3 - SINEAD O'CONNOR

Magyar dalszöveg, az egyik változat:

Csendes éj, drága Szent éj
mindenek álma mély.
nincs fent már csak a drága szent pár,
várja gyermekük alszik-e már.
Küldj le rá álmot nagy ég,
küldj le rá álmot nagy ég.
Csendes éj, drága Szent éj
örvendj szív, bízva kérj!
Isten gyermeke áldva néz rád,
hív az óra, amely víg reményt ad.
Jézus a Földre le szállt,
Jézusunk Földre leszállt.

Csendes éj, drága Szent éj
pásztor nép gyorsan kélj!
Halld az angyali alleluját,
száll itt zengve a távolon át:
üdv hozó Jézusunk él,
üdv hozó Jézusunk él!

<3
(Gy. Farkas és T. Betti valamint Sz. Erzsébet)

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által nem veszett el Ráháb.      Zsid. 11,31

Honnan származott Ráháb hite? Ezt megmondja ő maga: "Hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres-tenger vizét előttetek" (Józs. 2,10). Ráháb tehát csak hírt hallott Isten nagy tettéről népe megmentésére. Ráháb ennek az eseménynek a híre által lett hívővé, amelyben ő Isten kezét ismerte fel. - S mi, akik már ismerjük Istent Igéjéből, vajon felismerjük-e az Ő lábnyomát a világtörténelem eseményeiben ma? Sokan csak a kíváncsiság fülével hallgatóznak a világban. Érdekes szórakozást keresnek. Ráháb megszégyeníti őket. S milyen ítélet alá esnek azok, akik Isten legnagyobb tettéről: Fiának a kereszten való feláldozásáról hallanak, s mégsem hisznek Istenben? Mi igazán hiszünk ebben? Ráháb hite abban bizonyult igaz hitnek, hogy szerette azokat, akik Isten népéhez tartoztak. Feljelenthette volna és halálra kiszolgáltathatta volna a kémeket. Nem ezt tette, hanem sokkal inkább igazi szeretetet tanúsított irántuk. Az igazi hit ma is a szeretetben nyilvánul meg. A hit nem hideg és nem érzéketlen Jézus követői iránt. Sokkal inkább keresi a velük való közösséget és javukat munkálja. A börtönőr hitre jutott, és lemosta Pálék vérző sebeit. Lídia hitre jutott, és vendégül látta Pálékat. Isten előtt a "szeretet által munkálkodó hit" érvényes (Gal. 5,6). Micsoda nyereséget hoz a hit? Ez Ráháb megmentője. Hit által nem vész el a hitetlenekkel. Csak Ráháb és családja marad életben. Egykor majd az egész világ összeomlik, mint Jerikó falai. A hívők között találtatunk-e akkor, s megmenekülünk-e?

Varga László: Isten asztaláról

"Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival."      Máté 18,21-23

A hosszú példázatot nem idézhetem, el kell olvasni. A király megkegyelmez szolgájának, aki adósa tízezer tálentummal, és adósságát is elengedi. Ezután a szolga elkapja egyik szolgatársát, aki jelentéktelen összeggel tartozik neki, az ugyanazokkal a szavakkal könyörög halasztásért, de a megkegyelmezett szolga börtönbe veti. Meghallva ezt a király, teljes büntetéssel sújtja kegyetlen szolgáját. Jézus így fejezi be: "Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha meg nem bocsáttok mindnyájan atyátok fiának szív szerint." Felesleges a magyarázat, de fontos felfigyelnünk: aki rossznak tartja azt, hogy a hívő ember számon kell, hogy tartsa saját bűneit, az a megbocsátásról sem tudhat. Tudnunk kell, hogy mennyi bűnnel, mulasztással, mások iránti kegyetlenséggel és közömbösséggel vétettünk Istennek, és ha kérjük, ezt Ő mind a háta mögé veti, hogy szabad lelkiismerettel élhessünk és szolgálhassunk szép, áldott, szabad életben ahhoz, hogy megértsük ellenünk vétő embertársainkat, és elfelejtve sérelmeinket, testvérként tudjunk együtt élni. Különben se vége, se hossza a rossz lelkiismeretből származó bosszúállások sorozatának.

Jó Atyám, olyan nehéz elfelejteni, ha valaki akarattal, kegyetlenül, szeretetlenül megsért és megkárosít. Igazságosnak érzem haragomat, rosszul érzem magam, ha legalább néhány sértő szóval nem veszek elégtételt. Ez egyik bűnöm a sok közül, amiért bocsánatodat kérem. Ha én bántottam meg a másikat, azt könnyen elfelejtem, mentségem is mindig van rá, csodálkozom, ha a sértett visszaüt. Jó tudni, hogy megbocsátasz. Taníts, Uram, hogy ne vegyem ezt olyan könnyen! Nem szeretnék úgy járni, mint a példázat szerinti kegyetlen szolga. Állítsd szemem elé a Krisztus keresztjét, és azt, amikor Ő kínzóiért imádkozott! Ha nem is tudom úgy követni, legalább próbáljam. Ámen.