Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által nem veszett el Ráháb...      Zsid 11,31

Mivel Ráháb elhitte, hogy Isten hatalmáról és ítéletéről van szó, így kérte a kémeket: "Most azért esküdjetek meg kérlek nékem az Úrra, hogy amint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyám házával és igaz jelt adtok nekem, hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, testvéreimet és mindent, ami az övék és megmentitek a mi lelkünket a haláltól!" (Józs. 2,12-13). Három kérést tartalmaznak ezek a szavak. Először is saját életének megőrzését kéri. Ráháb megrémült attól a szörnyű sorstól, amely szülővárosa pusztulásának napján őt fenyegette. - A Szentírás bizonyságot tesz arról, hogy az utolsó ítélet felé haladunk, amikor Isten megítéli a tőle elszakadt világot. Mennyivel inkább kell tehát nekünk könyörögnünk kegyelemért, ha e napra tekintünk! Ráháb azonban nemcsak a saját élete megmentését kéri. Könyörög apja, anyja és testvérei életéért is. Ha már Ráháb is kívánta egész családja megmentését és könyörgött érte, mennyivel inkább kell ezt nekünk is kérnünk: "Ott álljunk üdvbe öltözötten, én és szeretteim köröttem! Uram, Tehozzád, hol fénylik orcád vágyódom én". Végül azt kéri Ráháb a kémektől, hogy esküdjenek meg, hogy az egész családot életben hagyják. Az ember érzi szavaiból, hogy milyen komolyan vette a dolgot. - Ha Ráháb a földi élet megmentését ilyen buzgósággal kérte, mennyivel inkább kérnünk kell nekünk a biztos ígéretet az újszövetség kegyelmi idejében arra nézve, hogy nem pusztulunk el ama napon. - S ha azok a kémek meghallgatták Ráháb kérését, mennyivel inkább meghallgatja az irgalom Istene a félő és töredelmes szív könyörgését, és bizonyossá teszi az örök üdvösség felől.

Varga László: Isten asztaláról

"Azért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok beszédemre, elhozatom Észak valamennyi népét - így szól az Úr -, meg szolgámat, Nebukadneccart, Babilónia királyát. Rázúdítom erre az országra, lakóira és valamennyi szomszédos népre."      Jeremiás 25,8-9

Mekkorát nevetett volna Nebukadneccar, a hatalmas hódító birodalom ura, ha meghallja, hogy egy jelentéktelen, kis nép lenézett prófétája őt a kis népecske Istene szolgájának nevezi! Az egész Júdea abban az időben nem volt nagyobb, mint nálunk egy-két megye. Rangját csak a főváros, a valóban nagy jelentőségű Jeruzsálem adta meg. De ebben a kis fészekben még élt az egyetlen Isten hite, a körülvevő nagyhatalmak bálványaival szemben. Ez a hit is csak pislákolt néha. Könnyen elhitte a kis nép, hogy ő jelentéktelen a nagyvilággal szemben, kezdte lebecsülni önmagát és Istenét. Mennyivel hatalmasabbak Babilon vagy Egyiptom istenei! Ekkor hangzik el Jeremiásnak, a legtragikusabb sorsú prófétának meg nem hallgatott intése: A lenézett, megvetett Úr, az egyetlen, világteremtő Isten, végrehajtja ítéletét a hűtlenné lett népen. És hiába nevetne Nebukadneccar, Isten szolgaként használja fel őt a hóhér szerepére, ítélete végrehajtására. Isten akkor is, ma is ura a történelemnek. Az a nép, mely nem hallgat rá, először erkölcsileg omlik össze, majd az események sodorják el, mert ez a törvény. Isten ellenségeit is, a legbölcsebb istentagadót, a leghitetlenebb zsarnokot is fel tudja használni a maga akaratának végrehajtására.

Mindenható Isten, a magyar népért könyörgök. A Te néped volt. Elhoztad messziről erre a földre. Kemény feladatot adtál a számára, hogy védje a boldogabb keresztyén népeket évszázadokon át minden támadás ellen. Segítségeddel kibírta. De megbicsaklott. Sokan elvesztették a hitüket, vele együtt öntudatukat. Ne vond meg tőlünk megbízatásodat! Adj még nekünk rendeltetést, jövőt! Fordítsd magadhoz gyermekeink lelkét, hogy benned hinni és bízni tudjanak, Tőled nyerjenek újra öntudatot, hűséget, felelősséget, életet! Kegyelmesen fordulj felénk! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ISTEN MŰVE EZ

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 1,26-38 26 A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, 27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. 28 Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" 29 Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. 30 Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! 31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. 32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." 34 Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?" 35 Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. 36 Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, 37 mert az Istennek semmi sem lehetetlen." 38 Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal.  "Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mikor én nem ismerek férfit? ... Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére." (Lk 1,34.36) Miért van az, hogy ilyen különös, csodálatos módon teljesíti Isten az ő ígéreteit? Emlékszel Ábrahámra és Sárára? Az éltette őket egész idő alatt, hogy ígéretet kaptak egy gyermekre vonatkozóan. De ezt a gyermeket csak akkor kapták meg, amikor mindennél világosabb lett, hogy már nem lehet gyermekük. Amikor emberileg már lehetetlen volt, akkor ajándékozta meg őket Isten a megígért gyermekkel. És ha elkezded olvasni az újszövetségi örömhírt, először egy olyan asszonyról olvasol, aki túl koros ahhoz, hogy gyermeke legyen. Azután megismerkedsz egy nővel, akinek gyermeke lesz, mielőtt még férje lenne. E két nő révén küldte el Isten a világra azokat a gyermekeket, akik után az évezredek sóvárogtak, és akiktől sorsunk függ. Nem teszi-e Isten nehézzé a hitet? Ne gondoljunk-e arra, hogy a legtöbb ember azt fogja majd mondani, hogy ez egy "csodálatos történet", ők azonban nem hiszik el, legalábbis szószerint nem? Az igei üzenet azonban az, hogy senki nem ünnepelheti karácsonyt, ha nem hisz Istenben. Karácsony Isten műve. Az ország Isten országa. Keresztelő Jánost Isten küldte. Jézus Isten Fia volt. Az egész eseménysor Isten műve volt. Ezekben a napokban a csillagon, a jászolon és a Szűzön gondolkodunk el, pedig egész idő alatt Ézsaiás egyik kérdésére kell figyelnünk: "Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az Úr hatalma?" (53,1) Kellemes dolog karácsonyi dalokat énekelni, beleélni magunkat annak hangulatába és ráhangolódni a karácsonyi időszakra. Ez azonban nem elég. "Ki előtt volt nyilvánvaló az Úr hatalma?" Zakariás és Erzsébet gyermekében, de még inkább Mária fiában, azt mutatta meg Isten, hogy az üdvösség tőle ered. A karácsonyi időszak arra való, hogy magasztaljuk Istent, csodálatos munkáiért. Csak akkor kapunk erőt mára és reménységet a jövőre nézve, ha hittel elfogadjuk Isten művét.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-AZ ATYA VONZÁSA

"Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonzza" (Jn 6,44).

Amikor Isten vonz engem, akaratom azonnal döntés előtt áll: elfogadom-e azt a kijelentést, amit Isten adott - akarok-e hozzá menni? Szellemi dolgokban vitatkozni szégyenletes. Ne tárgyalj senkivel, amikor Isten szól hozzád. A hit nem az értelem dolga. A hit felelős cselekvés, aminél fogva önként átengedem magam Istennek. Teljesen Istenre hagyatkozom-e és megteszem-e, amit mond? Ha igen, meglátom majd, hogy olyan valóságra építek, ami éppolyan biztosan áll, mint Isten trónja. Az evangélium hirdetésénél mindig akarati döntésre szólítsd fel az embereket. A hit - hinni akarás. Alá kell rendelnem akaratomat, mégpedig nem egy másik ember rábeszélőképességének, hanem egyenesen Isten felé haladva, bízva benne és abban, amit mondott, amíg semmiben sem hiszek már, amit én tettem, egyedül csak Istenben. Az akadály az, hogy nem akarok bízni Istenben, csak abban, amit ésszel megmérek. Ameddig az érzéseim érvényesülnek, vakon mindent kockára kell tennem. Akarnom kell hinni, ez pedig soha nem történhetik anélkül, hogy erőszakkal el ne különítsem magam régi útjaimtól és a dolgok régi szemléletétől és át ne álljak egészen Isten oldalára. Minden ember úgy van teremtve, hogy többre törekszik, mint amit meg tud fogni. Isten maga vonz engem és a vele való kapcsolatom elsősorban személyes és nem az értelmemen alapszik. Isten csodájaképpen az én hinniakarásom juttat el a vele való kapcsolatba, és csak azután kezdem megérteni és értékelni ennek a folyamatnak a csodálatos voltát.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az örökkévalóság küszöbén

"A hitet megtartottam. "

(2 Tim 4, 7)

A keresztyén ember harcában és futásában a hit ad erőt. Aki saját erejéből harcol és fut, az elbukik és kimerül. A hit az Úr Jézushoz ragaszkodik és benne Isten erejét kapja meg. Aki hisz, az legyőzhetetlennek bizonyul és végig kitart. Minden azon fordul meg, hogy kitartunk-e a hitben. Aki feladja a hitet, elveszett. "Mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." A gonosz ellenség mindent elkövet, hogy elvegye hitünket, mert akkor nyert ügye van. Jönnek súlyos, nehéz napok, amikor úgy látszik, mintha minden imádságunk hiábavaló lenne. Mintha bezárult volna az ég és a Magasságos nem törődne velünk. "Hol van most a te Istened?" - "Mit segít rajtad minden imádságod?" Ilyen és hasonló, kételyt támasztó kérdésekkel próbálja az ellenség tüzes nyilaival átütni a hit pajzsát. De elszántan álljunk ellene! Csak el ne dobjuk bizodalmunkat! Isten sokszor eltakarja előttünk azt, ami szívében van. Elrejtőzik előlünk. Most kell hitünknek igazán valóságosnak bizonyulni. Amíg kézzelfoghatóan tapasztaljuk Isten szeretetét, érezzük, hogy felemel és hordoz, addig nem nehéz hinni. De ha visszavonul és hallgat, sőt látszólag ellenünk van, akkor jut érvényre az igazi hit, mely nem lát semmit, de mégis az Ő Igéjébe fogódzik, minden érzékelhető biztosíték nélkül. Ilyen hite volt a kananeus asszonynak. A Megváltó idegennek, sőt elutasítónak mutatta magát. Kemény szóval küldte el magától. De az asszony szaván fogta az Urat, s elfogadta, hogy az ebek közé tartozik: ezért kért a lehulló morzsákból. Ez legyőzte Jézust. - Aki kitart a hitben, csodálatos dolgokat él át. Nagy jutalma van, meglátja az Urat és az Ő dicsőségét. Tartsunk ki a hitben mindvégig! Most még sötét homályon át Látom az Úr ábrázatát. De nemsoká a mennybe' fenn, Őt szemtől szembe nézhetem. Most még megértni nem tudom, Mért visz Atyám nehéz úton, De látom majd, ha fönn leszek, Bizalmam ő nem csalta meg. Most még csak hitből élek én, De biztat a dicső remény, Hogy fellegen, homályon át, Eléri lelkem otthonát. Ott látom tiszta fénybe' majd, Amit itt még homály takart, S zeng ajkam ott új éneket, a Báránynak dicséretet.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Biztosan számíthatsz rá

"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban" 

(Zsolt 46,2).

Nem sokat ér az olyan segítség, amelyik éppen akkor hiányzik, amikor szükség volna rá. Az otthon felejtett horgony nem segít a tengerészen a vihar órájában. Hiába volt valamikor pénze az adósnak, ha most követelnek rajta egy összeget. Nagyon kevés a "biztos segítség"-nek nevezhető földi támogatónk. Az ilyenek rendszerint messze vannak, amikor szükségünk van rájuk, és még messzebb, ha már egyszer igénybe vettük segítségüket. De az Úr, a mi Istenünk mindig jelen van, amikor keressük, jelen van, amikor szükségünk van rá és akkor is, ha már többször is igénybe vettük segítségét.

Sőt, Ő több, mint segítség! Biztos segítség! Biztosabb, mint a legjobb barátunk, mert Ő velünk van minden szükségünkben, biztosabb, mint mi magunk, mert mi néha elveszítjük a fejünket, Ő azonban mindig tudja a megoldást. Rá mindig számíthatunk, érezzük támogatását, együttérzését minden bajunkban. Rá most, ebben a sok bajjal küszködő korban is biztosan számíthatunk. Bízzunk hát Benne! Oltalmunk Ő, rejtőzzünk el Benne; erősségünk Ő, erősödjünk meg Benne. Segítségünk Ő, támaszkodjunk rá, biztos segítségünk Ő, próbáljuk ki ezt most mindjárt! Egy pillanatig sem kell aggodalmaskodnunk vagy félnünk. "A Seregeknek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk" (46,12).

‹ 12.21 Bűneink a tenger fenekénfel

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Hogyan ünnepeljünk?

"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét..." (Jn 1,14)

A karácsony elnevezés a latin carnatío = megtestesülés szóból származik. Karácsony az Úr Jézus emberré lételének ünnepe. Jézus Krisztus az ő örök isteni természete mellé magára vette a mi emberi természetünket is, mert csak így lehetett segíteni rajtunk. Minden karácsonykor erre kellene emlékeznünk, és ezért hálát adnunk.

Az ünnep tartalma azonban az idők folyamán eltorzult. Sokak számára egyenesen teher a hozzá tapadt sok szokás és többletkötelesség. Ilyenkor felbolydul az ország, aki teheti, vásárol, utazik, vendégeskedik - s az ünnep kimerül ebben, és sok ember is kimerül az ünnep végére.

Segítség lehet, ha megtervezzük a tennivalókat, csak a valóban szükségeset vesszük célba, elosztjuk a feladatokat, és csendet is készítünk az ünnepekre. Az ajándékozás ne legyen kényszer, ne versenyezzünk egymással, ne fokozzuk le üzletté! Az ajándékot ne a forintértéke, hanem a szeretetértéke tegye kedvessé. Saját kézzel készített tárgyak, amelyek mögött figyelmesség, szellemesség van, nagyobb örömöt szerezhetnek, mint bármi más. Egyáltalán az örömszerzés legyen a cél! S örömöt szellemi értékekkel is lehet szerezni, egymást ilyesmivel is gazdagabbá tehetjük.

És ne feledkezzünk el azokról, akiknek senki nem készít ajándékot! Nézzünk körül, imádságban kérjünk tanácsot Istentől, s legalább egyvalakinek készítsünk így szép ünnepet!
Az ünnep lényege pedig, az élő Krisztussal való közösség, a benne való öröm, maradjon meg a hétköznapokban is, tegye ünneppé legszürkébb óráinkat is!

Napi áhítat- Ragyogva jelenik meg

Hét témája: Az érkező Úr

Olvasmány: 50. zsoltár                  

Keresd ma is Isten lenyűgöző és ragyogó voltát, és hagyd, hogy magával ragadjon!

„Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig.
A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten.
Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar.
Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét.
Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!
Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.)
Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én!
Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért,
de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat.
Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata.
Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is.
Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti.
Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét?
Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!
Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.
A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet?
Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet!
Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz.
Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző.
Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod.
Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem!
Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül!
Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.”

Magyarázat

Teremtett világunk tele van csodálatos földrajzi helyekkel. Akár csak egy fényképet látunk egy csodás tájról, vagy épp a helyszínen csodálhatjuk meg a hatalmas hegyeket, a kanyargó folyókat, a végtelen tengert vagy a különböző természeti formákat, ilyenkor nehezen tudunk betelni a látvánnyal. Máskor az kerít hatalmába, hogy milyen összetett és aprólékosan megalkotott az emberi lény. Rácsodálkozunk arra, hogyan működnek egyes testrészeink, érzékszerveink. De hatalmába kerít egy gyermek is, akinek látjuk fejlődését, növekedését, s hogy miként formálódik személyisége. Megint máskor magával ragad a korunkat jellemző technológiai fejlődés, s próbáljuk legalább egy kicsit megérteni, mi hogyan működik. Számos dolog lenyűgözhet bennünket akár a hétköznapokban vagy az ünnepnapok során. Nagyszerű, ha ezekre rácsodálkozunk, hiszen minden jó adomány a világosság Atyjától származik.
Isten lenyűgöző Úr, olyan ragyogó Úr, aki hozzánk, bűnös emberekhez hatalmas szeretettel és odaadással ragaszkodik. Teszi ezt akkor is, ha nem mindig értjük őt, és nem mindig értjük, hogy mit miért tesz vagy enged meg. Keresd ma is Isten lenyűgöző és ragyogó voltát, és hagyd, hogy magával ragadjon!
(Kapitány Zsolt)

Reggeli dicséret- Szénégetők Jézus születésénél

„Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.”
Lukács evangéliuma 2:16-18

Középiskolás koromban osztályunk a tavaszi szünetben elutazott a Mátrába. Az egyik osztálytársunk szüleinek volt ott egy kis családi nyaralója, és azt szálltuk meg, mintegy harmincan. Minden helyet kihasználtunk, a padlástól a pincéig. Az első este a helyemet kerestem. A nappaliban szó sem volt alvásról, a padlás megtelt, a pincében csöndesen duruzsoltak ugyan, de közben vastagon pöfékeltek, kint meg még túl hideg volt. Így aztán, ha már nem pihenhettünk, elhatároztuk osztálytársammal, felfedezzük a környéket. Meleg öltözet, bakancs, zseblámpa, minden megvolt az éjszakai kalandhoz, és nekivágtunk a mátrai erdőnek. 

Már jócskán bent voltunk az erdőben, mikor valami szokatlan fényességet fedeztünk fel. Nem házból jött, de még csak nem is elektromos lámpából. Tűz, de mintha egy óriási kemencéből áradt volna. Közelebb mentünk, és nemsokára három hatalmas szénégető társaságában találtuk magunkat. Óriások voltak hozzánk képest, az egyik úgy dobálta a tűzbe az ölnyi vastagságú fatörzseket, mintha fogpiszkálók lettek volna. Ijesztő küllemük ellenére barátságosan hellyel kínáltak minket. Egy hatalmas gerendára ültünk, a tűztől mintegy 10-15 méterre, de még így is éreztük a kemence forróságát. Beszélgetni kezdtünk. Egészen addig bennem egy romantikus kép élt az egyszerű magyar falusi emberek beszédjéről, de idealizmusom hamar szertefoszlott. Ízes magyarsággal káromkodtak. De nem egyfélét, hogy unalmas legyen, gazdag szókincsből merítettek, kreatívan kombinálva a válogatott kifejezéseket. Barátommal először azt se tudtuk, sírjunk, vagy nevessünk. Mindemellett fontos témákat vitattak meg velünk. Kielemezték az aktuális politikai helyzetet, gyorsan megállapítva, kiket kellene a szénégető kemencébe vetni. De beszélgettünk a munkájukról, családjukról, de még a csillagokról és a régi szép időkről is. Minden nyersesség ük, faragatlanságuk ellenére, a beszélgetés végére az a benyomásom támadt, hogy ezek a szénégetők melegszívű, jóravaló emberek.

A betlehemi történet pásztorait mi úgy szoktuk elképzelni, mint ahogyan a képeslapon látjuk őket. Ájtatos szemmel, bocskorukat alázatosan szorongatva, merengve néznek a kisded Jézusra. Lehetséges azonban, hogy ezt a romantikus elképzelésünket módosítanunk kell némiképp. Az ókori keleti pásztorok stílusa nem sokban térhetett el a mátrai szénégetőkétől. Bizonyára sokat káromkodtak, talán a letelepedettek magántulajdonát sem tisztelték kellőképpen, és esti beszélgetéseikben gyorsan pálcát törtek ismert politikai személyiségek fölött. Ha ez így van – ötlik föl bennünk önkéntelenül a kérdés –, akkor miért pont nekik jelentették meg az angyalok a Messiás megszületését? Akkor miért pont ők mentek el ahhoz az istállóhoz? Hogy van az, hogy Isten faragatlan és nyers embereket használt föl arra, hogy Isten örömhírét továbbítsák?

A válasz egyszerű. Isten szeretete olyan, mint a víz. Ahogy a víz is a magasból lefolyva mindig a legalacsonyabb pontnál állapodik meg, úgy Isten is a társadalom legalsó embereit érinti meg legkönnyebben üzenetével. A kemény és nyers burok mögött sokszor Istenre éhes lélek lakik. Ezért voltak a pásztorok a legalkalmasabbak.

Ha Isten megtalálja az utat a legkeményebb ember szívéhez is, akkor neked is van reményed…

Bejegyezte: Árvai Tamás

Az én életem ma-A dicsőség országa- HATALMAS JUTALOM

„Ha valakinek a munkája… megmarad, jutalmát veszi.” (1Kor 3:14)

Dicsőséges lesz a hűségesek jutalma, amikor Isten és a Bárány köré gyűlnek. Amikor János Isten dicsőségét látta, halottként esett össze, mert nem bírta elviselni a látványt. Amikor azonban Isten gyermekei halhatatlanságot öltenek magukra, úgy látják majd Őt, „amint van” (1Jn 3:2). A trón elé állhatnak, mert Isten szeretett Fia elfogadja őket. Isten eltörli minden álnokságukat. Minden bűntettük feledésbe merül. Immár láthatják Isten trónjának teljes dicsőségét. Részt vállaltak Krisztus szenvedéseiben, munkatársai voltak a megváltás tervében, és most részestársai abban a nagy örömben, hogy ott láthatják Isten országában az összes üdvözültet, aki Istent fogja dicsőíteni az örökkévalóságon át…
Azon a napon a megváltottak az Atya és Fiú dicsőségében ragyognak majd. Az angyalok aranyhárfával a kezükben üdvözlik a királyt és győzelmének jelvényeit… Diadalének csendül fel majd, és betölti az egész Mennyet. Krisztus győzelmet aratott. Belép a mennyei udvarokba az üdvözültek kíséretében, akik tanúsítják, hogy Jézus földi szenvedése és áldozathalála nem volt hiábavaló.
A Föld zarándokaira otthon vár. Az igazak elnyerik új öltözetüket, dicsőséges koronájukat és a győzelem pálmaágait. Minden, ami Isten gondviselésében zavaros volt előttük, világossá válik az eljövendő világban. A nehezen érthető dolgok magyarázatot nyernek. A kegyelem titkai feltárulnak előttünk. Ahol véges elménk csak zavart és megszegett ígéreteket fedezett fel, a legtökéletesebb és legcsodálatosabb összhangot láthatjuk meg. Megtudjuk, hogy a legnehezebbnek tűnő tapasztalatokat a végtelen szeretet rendelte el az életünkben. Amint megismerjük annak gyöngéd gondoskodását, aki minden dolgot a hasznunkra fordított, kimondhatatlan örömmel és a dicsőség teljességével fogunk örvendezni.

Sürgetlek benneteket, készüljetek fel Krisztusnak az ég felhőiben való eljövetelére… Készüljetek el az ítéletre, hogy amikor Krisztus eljön – hogy csodálattal szemléljék mindazok, akik hisznek benne –, ti is azok között legyetek, akik békességben találkoznak vele.

Biblia-Ige-Józsué könyve 1. rész

1. És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:
2. Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.
3. Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek.
4. A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.
5. Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.
6. Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.
7. Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!
8. El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.
9. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.
10. Parancsola azért Józsué a nép előljáróinak, mondván:
11. Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek birtokul.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által nem veszett el Ráháb...      Zsid 11,31

Ráháb hite - bár olyan volt, mint a pislogó mécs -, mégis igazi hit volt, amely magában foglalt három lényeges dolgot. Először is: "Az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön" (Józs. 2,11). Ráháb így szól: "a ti Istenetek". Valószínűleg kezdetben abban a tévedésben volt ő is, mint Naámán, a hadvezér, hogy Izrael Istene is csak egy nép Istene, olyan, mint a pogány népek "nemzeti" istenei, csak sokkal hatalmasabb náluk. Ez a hite azonban kiszélesedett. Ráháb ezt mondja: "Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet". Nemcsak Izrael Istenének fölényét ismeri el, hanem hitben azt is tudja, hogy az izraeliták teljes győzelmet aratnak a kanaánitákon. Ez a felismerés Ráháb természeti emberének keserű és nehéz volt. Minden ember szereti a hazáját, és háború esetén kívánja a győzelmét. Ráháb ezt is mondhatta volna a kémeknek: Én mégis hiszem, hogy a mieink legyőznek benneteket. Nekünk sokkal jobb fegyvereink vannak, harcosaink erősebbek és képzettebbek, erődítményeink bevehetetlenek. Ő azonban hitben így szólt: Isten most úgy rendelte, hogy ti elfoglaljátok országunkat. Tudom, hogy megáll Isten végzése, s én nem lázadok ellene. Ráháb hitben felismerte azt az ítéletet, amely népére következett. Tudta, hogy megsemmisítő háború lesz, amelyben ő is és egész rokonsága is elvész, hacsak különös kegyelmet nem talál. - Isten munkálja bennünk, akik az Ő Igéjét ismerjük, az igazi hitet, hogy mindenütt és minden helyzetben lássuk az Ő hatalmát! Az Ő országának végső győzelme vigasztaljon meg minket, s egykor együtt a hívők egész seregével részesítsen bennünket Jézus Krisztus győzelmében, amikor eljön az Ő országa!

Varga László: Isten asztaláról

"Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: Mester... Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz? ... - Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. ... Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek ..."      János 8,1-9

Egyike a ravasz próbálkozásoknak, hogy Jézust beszédében megfogják: vagy a mózesi, vagy a világi törvénnyel kerüljön szembe. Jézus nem mondta, hogy a törvény érvénytelen. Aki bűnös, méltó a halálra. Csak a bírák illetékességét kérdőjelezte meg. Nincs jogunk egymás felett ítéletet mondani. Sokan károsnak tartják, hogy minden embert bűnösségének belátására késztet a hit, mert ezzel sérti az emberek öntudatát. Kell az ahhoz, hogy testvérnek lássuk a nálunk gyengébbeket, bűnösebbeket is. Aki nem akarja elismerni saját bűnös voltát, soha nem tud megértéssel fordulni mások felé. Milyen könnyen dobnak ma is követ egymásra magukat erre méltónak tartó emberek! Tiszteletre méltóbbak voltak Jézus kísértői, amikor elsomfordálásukkal elismerték bűnösségüket. Nem biztos, hogy hasonló helyzetben ma nem kerülne bőven, aki vállalná a kődobálást. Az egyetlen bíró, aki illetékes lett volna halálra ítélni a reszkető bűnös asszonyt, nem ítélt. Kegyelmezett. De nem következmények nélkül. Ítélete: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és többé ne vétkezz!" - mindnyájunkra érvényes.

Kegyelmes Istenem, ilyen ítélettel fordulj hozzám is, amikor tetten érsz bűneimben! Bevallom, hogy bűnös vagyok, mégis milyen sokszor ítélkezem mások felett. Őszintén ítélkezem. Nagyon felháborít, nem az, amivel csak magának okoz kárt valaki, de a kíméletlen kizsákmányolás, a mások bőrén kívánó meggazdagodás, a belegázolás mások becsületébe, és ehhez hasonló bűnök. Kell az az alázat, hogy én is bűnös vagyok, hogy lecsillapodjam. Hogy ne dobáljak követ akkor, amikor nincs is igazam. Hogy tudjam, én se vagyok illetékes az ítélkezésre. De ha felettem ítélkeznek illetéktelenek, kérlek, engem is védj meg! Úgy is, hogy közben figyelmeztetsz: többé ne vétkezzem. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A FELKÉSZÍTÉS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 1,13-17 13 De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. 14 Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, 15 mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, 16 Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, 17 és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé."  "Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát." "És előtte jár Illés lelkével és erejével." (Mal 3,23; Lk 1,17) Mintegy 400 év van Malakiás könyvének befejezése és az Újszövetség kezdete között. Isten egyik utolsó üzenete, amelyet Malakiás közvetítésével küldött az, hogy ő elküldi majd Illést, a prófétát. És az első dolog, amit Gábriel Zakariás papnak mondott ez volt: "Fiad az Úr előtt jár Illés lelkével és erejével." Az Újszövetség ott kezdődik, ahol az Ószövetség véget ér. Az Úr eljön, és Illés őelőtte jár. Isten elküldte Keresztelő Jánost, hogy felkészítse népét magának az Úrnak az eljövetelére. Keresztelő János teljesítette feladatát, mégpedig "Illés lelkével és erejével". Illés volt az az ember, aki megmondta Izráelnek: "Hagyjátok abba a kétfelé sántikálást." Szakítaniuk kellett azzal a kellően át nem gondolt vallásossággal, amely nem mond igent, mert nem mond nemet. Illés felhívta Izráelt, hogy félreérthetetlenül döntsön: "Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baal, akkor őt kövessétek" (1Kir 18,21). Ha készek akarunk lenni arra, hogy találkozzunk az Úrral, akkor először szembesülnünk kell Keresztelő János üzenetével: Ha az Úr az Isten, szolgáljátok őt, ha azonban a pénz az Isten, szolgáljátok azt. Hagyjatok fel azzal, hogy megpróbáltok egy időben két különböző irányba menni. Térjetek meg, máskülönben... Találkoznunk kell Keresztelő Jánossal, ha találkozni akarunk Jézussal. Ez azt jelenti, hogy hallgatnunk kell a bűnbánatra és megtérésre hívó szóra, hogy egyedül Jézusban bízhassunk. Csak akkor hihetünk Jézusban, ha minden más hitet feladunk. Ha igent mondunk Jézusnak, nemet kell mondanunk minden más úrnak. Ez egy kissé nyersen hangzik a jóakaratnak ebben a karácsonyi szezonában. Keresztelő János igehirdetései nem alkalmasak arra, hogy szövegként kerüljenek rá a karácsonyi üdvözlőlapokra. De hát mindig is nagy szakadék van aközött, amit Isten mond nekünk, és amit mi akarunk hallani. Nem kerülheted ki Keresztelő Jánost, ha találkozni akarsz az Úrral.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-TAPASZTALAT VAGY KIJELENTÉS

"Mert az Isten Szellemét vettük, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk" (1Kor 2,12).

Maga a megváltás a valóság, nem annak a megtapasztalása. De a megváltásnak nincs addig jelentősége számomra, amíg nem szól hozzám az én tudatos életem nyelvén. Amikor felülről születtem, Isten Szelleme megszabadít önmagamtól és azonosít engem Jézus Krisztussal. Ha tapasztalataimnál maradok, akkor azok nem a megváltás alapján jöttek létre. Az méri le, hogy a megváltás hozta-e létre megtapasztalásaimat, hogy mindig szabad maradok-e önmagamtól és nem a tapasztalataimat veszem a valóság alapjául, hanem magát a valóságot látom, amely megteremtette ezeket a tapasztalataimat. Nincs a megtapasztalásaimnak semmi értéke akkor, ha nem tartanak meg engem a forrásnál, Jézus Krisztusnál. Ha a Szent Szellem erejét arra próbálod korlátozni magadban, hogy egyéni megtapasztalásokat teremtsen benned, észreveszed majd, hogy a Szent Szellem minden köteléket széttép és újra visszavisz a történeti Krisztushoz. Ne táplálj olyan élményt magadban, amelynek nem Isten a forrása és nem az Istenben való hit az eredménye. Úr-e Jézus Krisztus az élményeid felett, vagy azokat teszed úrrá fölötte? Van-e olyan tapasztalatod, ami drágább neked Uradnál? Neki úrrá kell lennie fölötted, ezért ne végy figyelembe semmilyen élményt, amely felett nem Ő uralkodik. Eljön az idő, amikor Isten maga tesz türelmetlenné élményeiddel szemben és ezt mondod: "Mindegy, hogy mit tapasztaltam meg, de Krisztusban, Uramban bizonyos vagyok." Légy könyörtelen magaddal szemben, amikor elmúlt tapasztalataidról beszélnél. Az a hit, amely biztos önmaga felől, nem hit. Csak az a hit igazi, amely Istenben bizonyos.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Az örökkévalóság küszöbén

"Futásomat elvégeztem. "

(2 Tim 4, 7)

A hívö keresztyén harcol és - fut. Fut a szeretet pályáján, a hit útján és az igazság korlátjain belül; ez a feladata. Fut az előtte levő cél felé, a mennyei kincsért és szinte szárnyra kel, mert az élő reménység megeleveníti a szívét. Fut az Úrral való találkozás vágyával, mint azok a szüzek, akik kimentek a vőlegény elé. Tehát soha nem torpan meg! Mindig előre! - ez a jelszó. A világ embere céltalanul fut. Céljai földi élete keretei közé vannak bezárva és nem haladják meg azokat. Ha vége az életüknek, vége a céloknak is. A hívő ember életének földöntúli célja van: a jövendő dicsőség. Tehát nem bizonytalan jövő felé tart. Az apostol célhoz ért, bevégezte futását. - Sokan egy ideig szépen futnak, azután engedik magukat feltartóztatni. Ezt rója fel Pál is a galatáknak (Gal 5, 7). Fennakadnak a visszásságokon és akadályokon, vagy éppen a mulandó dolgokon. A kényelemnek és gyönyörnek adják át magukat, ahelyett hogy megállás nélkül előrehaladnának. Nem futás a hitéletük, hanem csak andalgó vánszorgás, vagy kényelmes séta, amiből hiányzik a hit ereje és a buzgóság. Ezt a ballagást csakhamar a megállás követi. A keresztyénnek állandóan menekülnie kell e világ hiú, gonosz útjairól és szakadatlanul az Úr felé kell haladnia, mert nála lesz örökké. Ó, mennyire az a döntő, hogy bevégezzük futásunkat! - Hányszor látunk sírokon kereszt helyett letört oszlopot. A világ gyermeke akaratlanul is kimondja ezzel a megsemmisítő ítéletet saját élete felett. Akinek az életében Jézusnak nincsen helye és Isten nem érvényesítheti akaratát, ahol nem az Ő gondolatai és tervei valósulnak meg, ott nincs beteljesedés. Ott a halál szánalmas abbamaradás. Végig megálld a nagy tusát, Erőt Urad, a Krisztus ád. Nyerd el, neked mit félretett, a koronát, az életet. A célra fuss, hogy mennybe juss, Ott vár reád az égi juss. Krisztus a cél és Ő az út, Ki véle jár, az mennybe jut. Ne csüggedezz, Ő elfedez, Ő enned ád, ölébe vesz. Ha gondodat mind ráveted, Krisztus lesz majd az életed. Bízzál, ne félj, a Krisztus él. Ő megsegít, Ő benned él. Csak higgy, Urad és Mestered Lesz mindenekben mindened.

Biblia-Ige-Ésaiás próféta könyve 42. rész

1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.

Biblia-Ige-1. Thesszalonika 5:1-10.

"Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét. Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk."

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Bűneink a tenger fenekén

"Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!"
(Mik 7,19).

Isten soha nem szűnik meg szeretni, de hamarosan megszűnik haragudni. Választottai iránti szeretete természetéből fakad, haragja viszont csupán feladata elvégzéséből. Szeret, mert Ő maga a szeretet, és haragszik, mert erre a mi javunkra van szükség. De nem tud sokáig haragudni. Szívének szeretete újra felülkerekedik, könyörül népe nyomorúságán és véget vet szenvedéseiknek.

Milyen nagy ígéret, hogy "eltapossa bűneinket"! Legyőzi azokat. Bűneink rabszolgává akarnak tenni minket, de az Úr győzelmet ad felettük. Hamarosan megtörik erejük, mint a kánaánitáknak, de igába hajtjuk őket, hogy végül teljesen elpusztuljanak.

Milyen dicsőséges bűneink megsemmisítésének módja is. "Minden vétkünket", tehát az egész bűnsereget "a tenger mélyére dobja" - csak a Mindenható karja tud ilyen csodát művelni. "A tenger mélyére", oda, ahol a fáraó is odaveszett seregestül. Nem valami sekély vízbe veti, ahonnan a víz hullámzásától újra életre kelhetnek, hanem a tenger fenekére. Ott megsemmisülnek, a mélyre zuhannak, mint egy kő. Dicséret és hála legyen érte Istenünknek!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Mint csillagok

"...legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban..."
(Fil 2,15)

A református templomok tornyán levő csillag arra emlékeztet, hogy a napkeleti bölcsek egy csillag fényét követve találtak oda a gyermek Jézushoz. Mai igénk pedig arra biztat, hogy mi magunk legyünk csillagokká. Mit jelent ez?

Mit tesznek a csillagok? Egy kicsit világítanak, s nem mondják, hogy ilyen sötétségben nincs értelme ennyi fényt adni. De ennél is fontosabb, hogy a csillagokhoz igazodni lehet. Amikor még nem voltak műszerek, a hajósok a csillagok állása alapján állapították meg, merre kell menniük.

Isten akarata az, hogy minden hívő ember ilyen útmutató „csillag" legyen. Ezen a világon nagy sötétség van. Az emberek szívében, fejében sok sötét indulat, gondolat lakik. Az önzés, gyűlölet, durvaság, hazugság világában Isten gyermekeinek mutatniuk kell a Jézus Krisztushoz vezető utat, és azt, hogy másképpen is lehet élni. Hogyan történik ez?
Egy gyárban az egyik munkás javasolta, hogy a karácsony előtti utolsó munkanapon mindenki hozzon egy üveg bort, és csinálnak egy nagy murit. Ekkor valaki azt mondta: tudjátok, mi van a Bélával. (Mindenki tudta: Béla négy ujját levágta a gép, most egyedül van otthon, s nem tudja, tud-e majd dolgozni.) Jó lenne, ha mindenki elhozná egy fél üveg bor árát, és vinnénk neki valami ajándékot karácsonyra együtt. Nem könnyen, de ráálltak. A sötétben felragyogott egy kis fény, csillaggá lett valaki.

Jézus Krisztus eljövetelével maga a nap kelt fel. Ő a világ világossága, tőle kaphatunk fényt mindnyájan.

Ma a legrövidebb a nappal, és leghosszabb az éjszaka. Mától kezdve nőni fog a világosság, és csökken a sötétség. Legyen ez így a mi életünkben is!

Napi áhítat- A váratlanul érkező Úr

Hét témája: Az érkező Úr

Olvasmány: Jel 3,1–6                                          

Ha helyeden vagy, az Úr érkezhet bármilyen váratlanul is, készen talál!

„A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”

Magyarázat

Az ünnepi készülődésben az elmúlt hetekben és hónapokban próbáltuk megtudni, hogy kinek milyen ajándék lenne a legmegfelelőbb. Mi az, amivel örömöt tudnánk szerezni. Valakinek talán egy izgalmas könyv, egy csinos ruha, egy várva várt játék, egy ízletes meglepetésvacsora, egy kettesben eltöltött wellnesshétvége, vagy éppen egy kézzel készített kedves ajándék tud örömet okozni. S reménykedünk abban, hogy amikor átadjuk ajándékunkat, valóban örömet szerzünk majd vele.
Hívő keresztényként Urunknak és megváltónknak is szeretnénk örömet okozni. S valójában elsősorban neki szeretnénk örömet okozni, még akkor is, ha szerettünknek adunk, vagy embertársunkért teszünk valamit. Hogyan tudunk Jézusnak örömet szerezni? A válasz egyszerű és összetett. Egyszerű, mert mindenkinek ugyanazon szavakkal lehet kifejezni, s mégis összetett, mert mindenkinek mást jelent. Jézus Krisztusnak leginkább úgy tudsz örömet okozni, ha a helyeden vagy. Ha azt teszed, amit ő szeretne, hogy tegyél. Ott vagy, ahol lenned kell. Úgy élsz, ahogyan ő várja tőled. És ez az élet bármely területére igaz, legyen szó családról, munkáról, gyülekezetről, társadalmi szerepvállalásról, tanulásról vagy akár kikapcsolódásról. Ha helyeden vagy, az Úr érkezhet bármilyen váratlanul is, készen talál, s te örömet szerzel neki!
(Kapitány Zsolt)

Az én életem ma-A dicsőség országa- HAZAFELÉ

„Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” (Mt 25:34)

Krisztus eljövetele közelebb van, mint akkor volt, amikor hívőkké lettünk.
A nagy küzdelem a végéhez közeledik. Isten csapásai elérték a Földet.
Ünnepélyesen figyelmeztet az Úr: „Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mt 24:44)…
A földi történelem végső szakaszában élünk. A jövendölések gyors egymásutánban teljesednek be.
A próbaidő órái sebesen peregnek. Egyetlen perc vesztegetni való időnk sincs.
Vigyázzunk, nehogy elaludjunk az őrhelyünkön. Senki se mondja a szívében vagy tetteivel: „Halogatja Urunk az ő eljövetelét” (Mt 24:48).
Hirdessük Krisztus közeli eljövetelét a figyelmeztetés komoly szavaival…
Az Úr hamarosan eljön. Már most felkészültnek kell lennünk ahhoz, hogy békességben várhassuk az Ő eljövetelét. Legyünk eltökéltek, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy a körülöttünk élők is megismerjék a világosságot. Ne csüggedjünk, hanem legyünk mindig derűsek, és tartsuk Jézust szüntelenül a szemünk előtt, mert hamarosan eljön, és nekünk készen kell várnunk a megjelenését. Mily dicső lesz megpillantani Őt, és megváltottaiként fogadni üdvözlését!
Régóta várunk, de reménységünknek nem szabad elhalványulnia. Ha Krisztus szépségét szemléljük, akkor örökre áldottak leszünk. Feltör belőlem a kiáltás: hazafelé tartunk!
Közeledünk az időhöz, amikor Krisztus eljön hatalommal és nagy dicsőséggel, hogy örök otthonukba vigye megváltottait…
Régóta várjuk Üdvözítőnk eljövetelét, de az ígéret semmivel sem bizonytalanabb. Nemsokára megígért otthonunkban leszünk. Ott majd Jézus az Isten trónjából eredő víz mellé vezet, és megmagyarázza a sötétnek vélt gondviselését, amelyeken e Földön átvezetett, jellemünk tökéletesítése céljából. A helyreállított Éden szépségeit teljes dicsőségükben láthatjuk meg.
A Jézus által fejünkre helyezett koronát az Üdvözítő lába elé tesszük. Aranyhárfánkat pengetve, megtöltjük az egész Mennyet a trónon ülőnek dicséretével.

Reggeli dicséret- Világíts a sötétben!

„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.”
(Ézsaiás könyve 60. fejezet 1-3. vers)

A minap, a piacon járva a sok csillogó karácsonyi dísz között megakadt a szemem egy szép nagy szivárványszínű gyertyán, melyről jól látszott, hogy egyedi kézműves termék. S mikor az eladó elmondta, hogy csak ma és csak nekem fél áron odaadja, nem gondolkodtam tovább, azonnal megvettem.

Hazafelé menet, látva, hogy a legtöbb ház ablakában mécsesek égnek, fényfüzérek villognak, elhatároztam, hogy az én szivárványszínű gyertyámnak is az utcára néző ablakban lesz a helye, hogy minden arra járó megcsodálja.

Így, az én ’fénysugaram’ a legszebb gyertyatartómban került a nappali ablakába. S ahogy meggyújtottam, pompás fénye és fahéjas illata azonnal betöltötte a szobát. Vidáman kezdtem kitakarítani, készülődve az ünnepre. De örömöm csakhamar elszállt, mert a szép gyertyám rendre kihunyt.

Igen, párszor a pakolásból eredő huzat miatt aludt el, aztán néhányszor a szellőztetés oltotta el a lángot, majd az állandó újragyújtásból akkor lett elegem, mikor észrevettem, hogy a szomszéd gyerekek rajtam szórakozva elfújogatják a gyertyát.

Becsuktam az ablakot, de hiába. Valahol még mindig járt a levegő. Ekkor leengedtem a redőnyt, kitömködtem ajtón, ablakon az összes rést és lyukat. Az egész lakást hermetikusan lezártam. Nem hogy egy légy, de egy bacilus sem jut be.

A gyertyát az asztalra tettem, meggyújtottam és… és… kis idő múlva megint csak pislákolt, majd füstcsíkot eresztve megadta magát. Miért? Hogyan? Rossz a gyertya? Nem. Az égéshez oxigén kell. S ezt én magam szívtam el a gyertyám elől.

Jézus azt mondja, mi vagyunk a világ világossága (Máté 5:14). De akkor miért nem világítunk? Lehet megelégeltük, hogy a különböző széljárás játékszere legyünk? Lehet meguntuk, hogy mások folyamatosan eloltják lelkesedésünket? Lehet, úgy gondoljuk, hogy világíthatunk, ha mindezt kiküszöböljük és bezárkózunk saját világunkba?

Alapigazság: Ahhoz, hogy a gyertya világítson, oxigén kell, s ahhoz hogy a szereteted láthatóvá váljon, egy, A MÁSIK ember KELL.

„Az egyház csak akkor élhet Krisztus jelenlétének az erejével, ha tevékenyen vesz részt Krisztus munkájának a végzésében... Ennek a munkának az elhanyagolása idézi elő az egyházban a lelki gyengeséget és hanyatlást.Ahol nem munkálkodnak erőteljesen másokért, ott elfogy a szeretet és meggyengül a hit.” (E.G.White, Jézus Élete )

Ezen okulva: Kelj fel! Világíts!

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket!

Karácsony közeledtével fehérbe öltözik a természet, a lelkünket átjárja az ünnep meghitt, meleg hangulata. Ilyenkor úgy gondoljuk, minden probléma orvosolható, mindenre van gyógyír.

A szeretet erejével minden legyőzhető. De jó is lenne, ha egész évben így maradna és a küzdelmes napjainkban ebből a szeretetből erőt meríthetnénk!

Hamarosan eljő az év legboldogabb napja, a születés ünnepe. Mindenkinek kívánom álmai megvalósulását, a tiszta, emberi érzések sokszori átélését, életünk kiteljesedését!

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket!

"A szeretetnek nincs szüksége eszményi alakokra. A szeretet olyan, mint... de nem, nincs hasonlat a szeretetre. Nincs oka, nincs magyarázat reá. A szeretet, úgy látszik, önmagáért való. 

Néha felgyűlik egy emberben és kiárad.,,

(Márai Sándor)

Biblia-Ige-Sámuel II. könyve 22: 1-7.

1. Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2. És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3. Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4. Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.  
5. Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
6. A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.
7. Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.

Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 25. rész

         

1. Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
2. Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
3. Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
4. Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
5. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
6. Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
7. Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
8. Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
9. Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
10. Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
11. A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
12. Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
13. Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
14. Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
15. Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
16. Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
17. Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
18. Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
19. Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
20. Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
21. Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
22. Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.

Napi áhítat- A bűnösökért érkező Úr

Hét témája: Az érkező Úr

Olvasmány: Lk 5,27–32                                     

Törekedj arra, hogy az erkölcsi vallásosság helyett valódi Krisztus-kapcsolatod legyen első helyen az éle­tedben!

„Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. Lévi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: „Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?” Jézus így válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.”

Magyarázat

Jézus alapjaiban felforgatta a világot. Miben nyilvánul ez meg? Abban a hozzáállásban, ahogyan az emberhez közeledik. Szóba áll azzal, akit más már messzire elkerülne. Hagyja, hogy megérintse őt egy olyan nő, akiről mindenki tudja, hogy nem tisztességes munkával keresi kenyerét. Jézus kapcsolatba lép azzal, aki tettei és életvitele alapján nem érdemelné meg. Lévit megragadja ez a hozzáállás. Tudja ő, hogy nincsenek egy szinten Jézussal. Mégis, talán Lévi érzi leginkább a változás szükségét, hogy valóban azzá váljon, akivé lennie kell. Nem azért, mert ez haszonnal, busás gazdagsággal vagy jó kapcsolati tőkével jár. Valami többről van itt szó, igazi kincsről, a lélek szabadságáról. Lévi megtapasztalja azt, hogy Jézusnak az ő személye fontos. Jézus, szereti annak ellenére, hogy hibákkal, bűnökkel áthatott az élete. Jézus nem tökéletes embereket vár, hanem őszinte és tiszta szívű követőket.
Törekedj arra, hogy az erkölcsi vallásosság helyett a valódi Krisztus-kapcsolatod legyen első helyen az életedben! Akkor másokat is helyesen látsz majd!
(Kapitány Zsolt)