Olvasmány: Lk 2,1–20                                        


A karácsonykor felidézett esemény hatása ma is tart. Engedd, hogy átjárjon!
„Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.” Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.”

Magyarázat

Egy-egy jelentős történelmi személy életművének hatása leginkább saját nemzedékében vagy a közvetlen következőkében érzékelhető. Vívmányaik előbb-utóbb túlhaladottá válnak, legfeljebb alapozó rétegként húzódnak meg a mindenkori felszín alatt. Tudomány, technika, politika színtere és aktualitásaik változékonyak. A kiválóságok életművei születési emléknapokká zsugorodnak. Jézusé azonban jóval több, kilóg a sorból, hiszen ő születése után több mint kétezer évvel is él, életműve pedig örök érvényű.
Az egész Biblia központi üzenete benne rejlik ebben az egyetlen mondatban. Utal Jézusnak mind emberi (Dávid háza), mind isteni (Úr!) származására. Születésével – ami végbement történelmi esemény – testi formát öltött, hogy véghez vihesse szabadító tettét. Tér („városban”) és idő („ma”) keretei közé lépett. Mindez céllal, a mi érdekünkben („nektek”) történt.
A pásztorok kiváltsága csupán abban állt, hogy elsőként értesültek a jó hírről. Érvényét ez nem vesztette, sőt azóta elhallatszik a föld végső határáig! Így jutott el hozzánk is. Elcsépelhetetlenül visszhangzik a mai ünnepnapon: kész és képes megszabadítani minket is!
Imaáhítat

Adjunk hálát a mások hasznát kereső,
megszületett Jézusért! (1Kor 10,31–33)

(Várady Endre)