Biblia-Ige-Ésaiás próféta könyve 41. rész

Köszönöm neked Atyám drága Szent Fiad, Jézus nevében!

1. Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erőt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe!
2. Ki támasztá fel azt keletről, a kit igazságban hív az ő lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülő polyvát kézíve által!
3. Kergeti őket, békességgel vonul az úton, a melyen lábaival nem járt.
4. Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én!
5. Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyűltek.
6. Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erős!
7. És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülőt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerősíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon.
8. De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva;
9. Te, a kit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak:
10. Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.
11. Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek.
12. Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak.
13. Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!
14. Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!
15. Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed.
16. Te szórd, és a szél vigye el őket, és elszéleszsze őket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében.
17. A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.
18. Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá.
19. A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt,
20. Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt!
21. Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elő erősségeiteket, így szól Jákób királya.
22. Adják elő és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik először lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendőket tudassátok velünk!
23. Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt!
24. Ímé, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok is semmiből való; útálat az, a ki titeket szeret.
25. Feltámasztám északról, és eljött napkelet felől; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa.
26. Ki jelenté meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem!
27. Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek.
28. És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem őket és feleljenek nékem.
29. Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.      l.Ján. 3,8

Ebben az Igében az Úr Jézus egyik legfontosabb feladata válik nyilvánvalóvá. Ő azért jött a mennyből a földre, hogy itt az ördög munkáit lerontsa. Az Úr Jézus eljövetele bizonyos értelemben hadjárat. A sötétség sátáni uralma itt, e földön megvetette a lábát, felállította erődítményeit és bástyáit, az embereket nehéz bilincsbe verte, szolgáltatja és gyötri. Azok az erődítmények, amik mögé a Sátán elsáncolta magát, sokkal erősebbek Jerikó kőfalainál, amelyek pedig 20 méter magasak és 12 méter szélesek voltak. Emberi erő nem tudta azt lerombolni. Erősebbnek kellett jönni, mint amilyenek mi vagyunk. S Ő eljött: Jézus, az Isten Fia. Ő jobban látta, mint bárki más az ördög munkáit az emberi szívekben és a népek életében. Jézus felvette a harcot a Sátánnal. Biztosak lehetünk abban, hogy Ő egészen teljesítette feladatát, mert a mindenható Isten jelent meg benne. Ez a mi karácsonyi örömünk egy része. Máig tele van a világ az ördög munkáival. A Sátán munkája abból is felismerhető, hogy ő a hazugság atyja. Mennyire hazudnak ma az emberek! Hazudnak a politikai, a gazdasági, a kereskedelmi életben. Hazudnak saját hasznukra, hazudnak félelemből és udvariasságból. - A Sátán kevély lélek. Tőle van minden hiúság, gőg, a gyengék elnyomása, s a felettük való zsarnokoskodás. A Sátán az atyafiak vádolója is. Tőle van minden civódás, veszekedés, gyűlölet és keserűség. Szinte elcsügged az ember, ha az ördög munkáit látja a földön. De megáll az Ige: Jézus Krisztus győz! Ez az Ige beteljesedik a Sátán elleni harcban éppoly biztosan, mint ahogy a világosság erősebb a sötétségnél.

Varga László: Isten asztaláról

"Viseljétek el egymást szeretettel..."      Efezus 4,2

Fel kellene írni minden család, minden munkahely, de még a parlamentek falára is. Egyike a Szentírás leggyakorlatibb utasításainak. Erre is való a szeretet. Hiába unják az emberek a szeretet emlegetését, olyan az, mint az ételben a só, nélküle minden ízetlen. Akkor unják meg egymást a házastársak, akkor képtelenek egymás rigolyáit elviselni, amikor kihűl a szeretetük. Fiatal szerelmesek szeretni valónak találják ugyanazokat a rigolyákat. Ha szeretettel dolgoznak együtt a munkatársak, jó hangulatban oldják meg még a nehezebb kérdéseket is. Anélkül a társak legkisebb rossz szokása, egy fütyülés munka közben, egy véletlen megjegyzés azonnal felborzolja a kedélyeket. Így elviselhetetlenné válik maga a társas élet. Bűnös létünkben olyanok vagyunk, mint a sündisznó. Mindnyájunknak megvannak a maga tüskéi. A szeretet lesimítja, a szeretet hiánya védekezésre állítja ezeket a tüskéket. Hiába menekülünk a mások tüskéi elől, amíg a magunkéi szúrnak. Nincs más megoldás, ha kénytelenek vagyunk együtt élni másokkal, el kell viselnünk egymást. Lehet kényszerből, de az nagyon kellemetlen. Lehet szeretettel, és könnyűvé válik. Itt is, mint mindenütt, Krisztus módszere adja az egyetlen lehetőségét a boldog közösségi élethez.

Istenem, jó Atyám, Te állítottál egymás mellé bennünket. Egymáshoz illő segítőtársnak teremtettél, s amíg azok tudunk lenni, boldog a közösségi életünk. Bizony még a családban is elég nehéz egymás rigolyáit, szeszélyeit elviselni, különösen a mostani ideges, kapkodó életben. Adj nekünk olyan belső csendességet, melyet nem tud áttörni a külső élet zűrzavara! Segíts, hogy ne vigyük haza a munkahelyek, a rossz közösségek rossz hangulatát! És ha mégse sikerül, add meg és tartsd meg a családban a szeretetet, hogy boldogság, és ne teher legyen egymás közelsége! Adj olyan hitet és abból származó vidám, jó hangulatot, mely nemcsak elviseli, de le is győzi a nehezen elviselhető társak kellemetlenségét! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ŐRSÉGVÁLTÁS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 2,25-38

25 Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29 "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30 mert meglátták szemeim üdvösségedet, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." 33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, 34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, 35 - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata." 36 Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, 37 és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38 Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

"Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet."

(Lk 2,29-30)

Isten megígérte Simeonnak, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiást. Ezen a rendkívüli napon a Szentlélek irányította Simeont a templomba, ahol találkozott a gyermekét vivő Máriával és Józseffel. Akkor Simeon karjaiba vette Jézust, és elénekelte énekét: "Uram, bocsássad el szolgádat békével, szent ígéreted szerint, mert te üdvözítőd én szemeim előtt nékem nyilván megjelent." (Ref. énekeskönyv 447, 1.v. A ford. megj.). Simeon nem azt kérte, hogy meghaljon. Úgy beszélt, mint valami őrszem, akinek véget ért az őrszolgálata. Ő az igazi Izráel képviselője. És íme, itt van egy öregasszony is, Áser törzséből, Anna, aki eljött hogy köszöntse a Megváltót. Simeon úgy jelenik meg előttünk, mint aki "várja Izráel vígasztalását." Anna pedig ismert egy csoport embert, akik "várták Jeruzsálem megváltását". A Biblia szerint ezek az emberek úgy lépnek a színre, mint "az Izráelen belüli Izráel", Isten igazi népe, akiknek a szíve izzott a messiási reményektől, és akiknek az ajkán naponként imádság fakadt Jeruzsálem megváltásáért. Most hát áldottak ezek a szemek, mert látják a "Csecsemőt" a templomban. És itt őrszolgálatuk véget ér. Simeon elénekli az Ószövetség hattyúdalát: "Most bocsásd el a te szolgádat, Uram. Eljött a hajnal, és szemeim meglátták üdvösségedet". Nagyon kell figyelnünk arra a híradásra, hogy Anna Áser törzséből való, olyan valakinek a törzséből, aki a legkisebb Jákób fiai közül. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy ennek a törzsnek a maradéka jön köszönteni a hajnalt, egy hosszú és boldogtalan éjszaka után. És ezzel az Ószövetség "lelép a színről" (a kiemelés a fordítótól). Ez az egyik őrszolgálat vége, de kezdete is egy másiknak. Az őrségváltás megtörtént. Most a Messiás népe, az újszövetségi igazi Izráel az, amelyik őrködik, vár és imádkozik. "S míg egykor felderül majd az Úrnak hajnala, csak virrasztói kérdik: "Meddig az éjszaka?" (Ref. énekeskönyv 392. 3.v. A ford. megj.).

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-HOL DŐL EL A CSATA?

"Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr..." (Jer 4,1).

Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom. Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek. Lehet, hogy ez a harc egy percig tart, de lehet, hogy egy esztendeig is! Ez rajtam múlik, nem Istenen. De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt. Semminek sincs többé hatalma azon az emberen, aki harcát Isten előtt megharcolta és győzött. Ha így szólok: "Várok, amíg megfelelő helyzetbe jutok, majd akkor kipróbálom Istent", akkor semmire sem jutok. Lelkem csendjében kell a dolgot elintéznem Istennel, ott, ahova semmiféle idegen nem léphet be és aztán azzal a bizonyossággal mehetek tovább, hogy megnyertem a csatát. Ha ott bent elvesztem a csatát, olyan bizonyos, hogy csapás, katasztrófa és felfordulás következik, mint ahogy bizonyos Isten végzése. Azért nem nyerem meg a csatát, mert megpróbálom előbb a külső világban megnyerni. Állj Isten elé egymagad, harcolj Őelőtte, intézd el ügyedet ott egyszer s mindenkorra! Más emberekkel szemben is úgy kell eljárnunk, hogy akarati döntésre bírjuk őket. Ez az út vezet az átadáshoz. Isten újra meg újra - nem gyakran, csak néha - válságba vezet minket. Ez lesz életünk nagy vízválasztója: vagy egyre hanyagabb és hasznavehetetlenebb keresztyének leszünk, vagy mindig jobban égünk Isten dicsőségéért: hogy a legvégsőt is odaszánjuk az Ő legfenségesebb céljáért.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A megdicsőülés útja

"Isten titkos, elrejtett bölcsességét prédikáljuk, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. " (1 Kor 2, 7)   Isten rejtett bölcsessége az emberiséggel az Ő csodálatos tervében nyilvánul meg. Abban célja a dicsőség. De ez olyan dicsőség, amelyet természeti értelmünk nem fog fel és e világ nagyjai nem értenek meg. Különben nem feszítették volna meg Jézust, a dicsőség Urát. Az Isten Fia megalázkodásában rejlő dicsőségből semmit sem láttak. Nem sejtették, hogy a legmélyebb megaláztatás és a halálig való engedelmesség útjának végcélja a dicsőség. Az ő szemükben csak egyféle dicsőség van: az öndicsőítés. Dicsfényben szeretnek tündökölni. Csak azt a világi és hatalmi dicsőséget ismerik, amelyben mint tükörben önmagukat nézhetik. Erre a dicsőségre erőszakos, kíméletlen eszközök igénybevételével jut az ember. Ezen az úton törnek sokan magasra és így érvényesülnek. Ez azonban csak látszatdicsőség, amely elmúlik. Egyik ember megbuktatja a másikat és a halál minden tündöklésnek véget vet. Az a dicsőség, amit Isten gyermekei számára készített, az Ő dicsősége. Ha Isten igazsága érvényesül benned, ha tért nyer benned és lényét kifejtheti - ez dicsőség. Ezt a célt azonban ellentétes úton érjük el: nem azzal, hogy előretörünk és mások felett győzedelmeskedünk, másokat magunk alá tiprunk. Aki Isten dicsőségét el akarja érni, annak mindig mélyebbre kell szállnia. Az Úr Jézus megalázó útja érthetetlen, sőt botránkoztató volt kora nagyjai számára. Megvetették és elvetették érte. De egyedül ezen az úton vezet Isten a dicső célba, mert csak ha semmik vagyunk, lehet Ő minden. A dicsőségbe vezető út az alázatosság, engedelmesség és önmegtagadás útja. Isten nem kímélheti meg gyermekeit az összetöretéstől. Megfosztja őket minden saját dicsőségüktől, saját erejüktől és bölcsességüktől, igényeiktől és nagyzoló gondolataiktól. Csak ezen az úton tudja őket betölteni isteni teljességével, hogy egykor egész valójuk és lényük dicsőségben ragyogjon. Boldog az az ember, aki bepillantást nyer Isten rejtett útjaiba és nem botránkozik meg, nem panaszkodik a szenvedések és összetörettetések miatt! Tudja, hogy így készíti és sokasítja meg Isten a dicsőséget. Természetünk visszaborzad az ilyen úttól, de minél inkább semmivé leszünk, annál inkább megmutathatja Ő magát. És ez dicsőség.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Szeretete és szövetsége

"Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békét adó szövetségem nem inog meg - mondja könyörülő Urad" (Ézs 54,10)

Isten szeretetének legtündöklőbb vonása az állandóság. A föld tartóoszlopai is kimozdulhatnak helyükből, de irgalmas Urunk szeretete és szövetsége soha nem hagyja cserben népét. Erős hittel megkapaszkodom ebben az ihletett kijelentésben, és ez örvendezővé teszi a lelkemet. Az évnek szinte vége van már, életem esztendei is fogyatkoznak, de az idő múlása nem változtatja meg az én Uramat. A világban újabb és újabb dolgok foglalják el a régiek helyét, szüntelenül változik minden, a mi Urunk azonban mindig ugyanaz marad. Hatalmas természeti erők hegyeket mozgatnak meg, de olyan erő nincsen, amely megváltoztathatná az örökkévaló Istent. Semmilyen múltbeli, jelen vagy eljövendő esemény nem fordíthatja el tőlem az Úr hozzám való hűségét. Én lelkem, nyugodj az Úr örök szeretetében, hiszen Ő úgy bánik veled, mint kedves, közeli hozzátartozójával. Emlékezz örök szövetségére is. Isten soha nem feledkezik meg szövetségéről - gondolj arra te is szüntelenül! Krisztus Jézusban Isten elkötelezte magát melletted, Isteneddé lett és megtart téged, mint népéhez tartozó gyermekét. Szeretetére és szövetségére - erre a kettőre úgy gondolj, mint biztos és maradandó dolgokra, amelyekben még az örökkévalóságban is részed lesz.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Csak vezess, Uram, végig!

"Mivel azonban kijelentést kaptak..., más úton tértek vissza hazájukba. "(Mt 2,12)

A napkeleti bölcseknek nagy csalódást jelenthetett, hogy az ország első embere nem is tud arról a nagy eseményről, ami miatt ők több ezer kilométert megtettek. Az írástudóknak akkor kell keresgélniük a szent könyvekben, s miután megtalálták a választ, nem indulnak el örömmel velük együtt,hanem csak útnak indítják őket.

Ilyen csalódást ma is átélhetnek Istent kereső emberek, mert képmutatók és tudatlanok a vallásosok között is vannak. De sose akadjunk el náluk, mert ez a szomorú tény semmit nem változtat azon, hogy mindnyájunknak csak Jézus Krisztus tud segíteni, de ő tud, és érdemes egészen őhozzá elmenni. Semmilyen csalódás miatt ne álljunk meg, és ne forduljunk vissza! Mindenkit ő vonz és vár, és nagy örömük a bölcseknek is Betlehemben lett, amikor Istennek kijáró tisztelettel imádták Jézust.

Ez a magyarázata annak, hogy útjuk harmadik szakasza egészen más volt, mint az előzők. Itt már közvetlenül kaptak kijelentést Istentől, és meg is értették azt. „...más úton tértek vissza hazájukba." Aki eljut egészen Jézushoz, az előtt megnyílik a menny, kapcsolatba kerül Istennel, és másként folytatódik az élete. Megváltozik a gondolkozása, felismeri, hogy más utak is vannak, mint amelyeket addig ismert. Megtanulja, hogy az emberek szívéhez a legeredményesebb út a szeretet. Hogy lehet tisztán is élni. Nem ez a legrövidebb út a meggazdagodáshoz, de ez a legbiztosabb út a békességhez és boldogsághoz.

Nagy kegyelem, hogy Isten indítására elindulhatunk a magunk pogányságából Krisztushoz. Nagy kegyelem, hogy ha valami miatt elakadunk az úton, vissza lehet rá térni, lehet folytatni. Nagy kegyelem, ha Isten végigvezet rajta, és átformál, más emberként mehetünk vissza a mieink közé. Úgy, mint akiket már Krisztus visz, s akik Krisztust visszük.

Napi áhítat- Reménység a nincstelenségben

Hét témája: Karácsony, reménység 

Olvasmány: Jób 5               


Jézus nélkül semmid sincs; vele minden a tiéd – ami számít.

„Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén. Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki. Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg a szomjazó. Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót. Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők tanácsa megdől. Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem kell félned a föld vadjaitól, mert a mező kövei is szövetségeseid, a mezei vadak is kibékülnek veled. Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek. Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű. Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be. Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!”

Magyarázat

A fuldokló az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodik, a koldus minden fillér alamizsnának örül, a sivatagban tévelygő életét egy korty víz is meghosszabbítja. A reménységet könnyű táplálni. A semmihez képest a kevés is sok.
A jóbi vallomásban nincstelenség címén nem a szegénység a hangsúlyos, így a reménység nem az anyagi kompenzációra vonatkozik. A szakaszban jellemző a szegény és gazdag, gyenge és erős, tisztesség és csalárdság szembeállítása. Nem a meggazdagodás reménységébe kapaszkodik a kisemmizett, hanem a jog- és igazságszolgáltatás ígéretébe. Nagyobb elégtétel ez bárminél. 

Ugyanígy kell értelmeznünk Jézus szavait is: 

„azért jöttem, hogy életük legyen, sőt, bőségben éljenek” (Jn 10,10). 

Jézus nem a földi bőségbe vetett reménységre hív. Életet kínál, de minden életformánál minőségibbet, tartalmasabbat, értékesebbet. Az elnyomott nincs kisegítve földi javak pótlásával, hiszen kifosztója abból is kiforgatja. Többet ér az oltalommal és igazsággal. Az Úr a kicsik pártfogója, a gyengék támasza. Az ember Jézus bemutatta empátiáját és szabadító hatalmát. Ebben érdemes reménykedni, mert valódi kiutat kínál.
(Várady Endre)

Joel Osteen-Mai napon...

Mai napon méltósággal viselem Isten koronáját. 

Ne felejtsd el, hogy nem az határozza meg az értéked, amit az emberek tettek, vagy nem tettek veled. És az sem határozza meg az értéked, hogy te mit tettél, vagy nem tettél. Az értékedet Alkotód határozza meg, Aki az élet leheletét lehelte beléd. Ne feledd, csodálatos műalkotásának nevez téged. /Joel Osteen/

Mai napon nem érzem rosszul magam, mert tudom, hogy értékes vagyok. 

A szégyen keltés az ellenség egyik kedvenc eszköze. 

Nem véletlen hívják őt a „vádlónak”. 

Minden egyes hibádra és minden egyes bukásodra emlékeztet, még arra is, ami egyáltalán nem a te hibád volt. 

Megpróbál meggyőzni róla, hogy te voltál az oka. Akár a te hibád volt, akár nem, nem kell hordoznod a szégyen nyomasztó terhét, nem kell rosszul érezned és ostoroznod magad. 

Amikor az ellenség azt mondja „szégyelld magad”, Isten azt mondja:

 „A szégyenedet elvettem. 

A bűneidet megbocsátottam. Megváltottalak, megszabadítottalak.  

Tudd, hogy értékes vagy!”

Reggeli dicséret- Törvény és békesség

„Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok.” Zsoltárok könyve 119. fejezet 165. verse

Egy meleg nyári napon a diákok az egyetemen az utolsó vizsgájukra készültek, az államvizsgára. 

A fiatal felnőttek között az izgalom szinte tapintható volt, és a folyón, ami az év többi napján a diákok hangjától hangos, most nem lehetett mást hallani, csak a könyvek, jegyzetek lapjainak forgatását, nagy sóhajtozásokat, és néhány egymást bátorító szót, mondatot. 

A verejték mindenki homlokán megjelent és nemcsak a rekkenő hőség miatt, és a zakó miatt, amit fiúknak, lányoknak egyaránt viselniük kellett, hanem a vizsgabizottság elé lépéstől való félelem miatt. 

De kész, innen már nincs visszaút, mindenkinek számot kell adni arról hogy mit tud, és az is ki fog derülni, hogy ki mit nem tud. Ebben az ideges hangulatban megjelent egy diák, akinek az arcán nyugodtág volt, aki nem volt ideges attól, hogy a bizottság előtt számot kell adni, hanem teljes magabiztossággal, mosollyal az arcán érkezett meg a folyosóra. 

Aki csak látta, megkérdezte: „Te nem vagy ideges?” –Nem!- Hangzott a válasz.

Mindenki csak kérdezte, hogy miért ilyen nyugodt, mire ő elmondta, hogy azért nem fél, mert amit csak lehetett megtett azért, hogy a lehető legjobb eredményt érje el, és az egész ügyet Istenre bízza. Ő engedte meg, hogy eljussunk idáig, és a legjobbat akarja nekünk. 

Érdeklődve hallgatták a diáktárs bizonyságtevését.
Ez azért volt érdekes, mert ez volt az első alkalom, amikor megértették a diáktársai is, hogy mit jelent az Isten törvényének szeretete. 

Békét árasztott a keresztény diák lénye, és megnyugtatta a többit. Most érdeklődve hallgatták, míg korábban mindig félbeszakították, amikor Istenről beszélt.

Bejegyezte: Laszlo Osvald -

Biblia-Ige-Zsoltárok könyve 57. rész

1. Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült.
2. Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
3. A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.
4. Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
5. Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
6. Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
7. Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.
8. Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
9. Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
10. Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között
11. Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
12. Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Anna odaállott..., hálát adott az Úrnak és szólott Jézus felől mindazoknak, akik Jeruzsálemben a megváltást várták."      Lk 2,38

Azok között, akik a gyermek Jézus körül voltak, egyike a legáldottabbaknak Anna. Ő tűrő, imádkozó és bizonyságtevő asszony volt. Isten nehéz életúton vezette. Hét évi házasság után elvesztette férjét. Nehéz sorsát csak az özvegyek tudják igazán megérteni. Ez a fájdalom arra indíthatta volna Annát, hogy perbe szálljon Istennel és hátat fordítson Neki. Ő azonban még inkább Istenhez fordult. Nem keserű ember lett belőle, hanem áldott, szenvedések által megpróbált tűrő és imádkozó ember. Emberi támaszát elvesztette. Özvegyi járadék nem volt még abban az időben. Anna azonban ismerte az árvák és özvegyek Atyját. Előtte öntötte ki a szívét. Kedvelt tartózkodási helye a templom volt, az a hely, ahol Isten közelségét érezte. Itt töltötte el élete idejének javát. Az Istennel való rejtett együttlétben találta legnagyobb boldogságát, miután a földi boldogság elvétetett tőle. Olyan örömöt nyert így, amely nagyobb minden családi örömnél. Ki mérhetné fel azt az áldást, amit nyert az évek során Anna az imádkozásnak ezen a csendes helyén! Minden világi élvezet és öröm szánalmas dolog volt ehhez képest. Végül úgy látjuk Annát, mint bizonyságtevőt. Az az áldás, amit Isten csendes elrejtettségben ad, nyilvánvalóvá szokott válni. Az öreg Simeonhoz odalépett Anna, hogy Istent magasztalja a gyermek Jézusért. Aztán elment Jeruzsálembe azokhoz, akik az eljövendő váltság után sóvárogtak, s elmondta nekik a jó hírt, hogy az Üdvözítő megszületett. - Az az öröm, ami Annát betöltötte, mindnyájunké lehet, s aki ezt megismeri, annak ajkán túlárad Jézus dicsérete.

Varga László: Isten asztaláról

"Bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt."      Máté 2,1-2

A megszületett Messiásnak, a testté lett Igének tanúkra van szüksége. Azokat el is hívja. A zsidókból a pásztorokat, a pogányokból a bölcseket hívta születése tanújául. Ma téged hív. Bizonytalan a hited? A pásztorok tudatlan, a bölcsek zavaros tudású emberek voltak, de engedtek a hívásnak, elindultak, és némi bizonytalankodás után eljutottak Betlehembe, mert Isten vezette őket odáig. Nem a tökéleteseket hívja, hanem tökéletességre akarja vezetni a bizonytalanokat. Azért hívja magához őket, hogy biztos hitet nyerjenek. Minket is azért hív Krisztushoz. Nem azt nézi, milyen vagy, azt nézi, mivé akar tenni. Azért kell az ünnep, hogy mindig újra figyelmeztessen: Van Megváltód! Isten nem hagy magadra! Érted is jött, neked is üdvösséget szerzett. Ne állj meg félúton! Szeret téged Atyád. Halld meg hívását, fogadd el életadó szeretetét!

Istenem, szerető Atyám! Köszönöm, hogy ezen az ünnepen is magadhoz hívsz. Köszönöm a tegnapi igét, az úrvacsora kegyelmét. Köszönöm gyermekeim örömét, az egybegyűlt család meleg szeretetét. Köszönöm, hogy a gyülekezet családjában megtalálhattam gyermekeid közösségét. A megszületett Megváltó egy családdá akar tenni mindnyájunkat. Segíts, hogy hívásod engem is szíven találjon, hogy egész hittel álljak be Krisztus seregébe, úgy vállaljam az örömszerzés feladatát azok felé is, akik még nem érezték meg a hit örömét, akik most sem tudnak örülni Megváltónk születésének! Velük együtt vezess el engem is a vele való boldog találkozásra! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KARVEZETŐK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 2,8-14 8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: 11 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." 13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14 "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."  "Dicsőség a magasságban Istennek." (Lk 2,14 Jó lenne, ha az emberek tényleg jobban odafigyelnének, amikor "az angyali hírnökök" énekelnek. Egyáltalán nem azt énekelték, hogy "dicsőség az újszülött királynak". A most született király levetette királyi köntösét. Félretette dicsőségét, és nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. És "a jóakaratú embereket" sem említették az angyalok, akikről a legtöbb karácsonyi üdvözlőlap beszél. Az angyalok így énekeltek: "Dicsőség Istennek." Isten bizonyára ezt mondta az angyaloknak: "Tanítsátok meg a föld lakóit arra, hogy hogyan kell énekelni." Akkor az angyalok elkezdték azzal a sorral, amelyik számukra a legtermészetesebb volt: "Dicsőség a magasságban Istennek." Csakhogy mi sok nehézségen megyünk keresztül, míg megtanuljuk ezt az első sort. Isten első parancsolata így hangzik: "Ne legyen más Istened rajtam kívül!" Más szavakkal: "Dicsőség a magasságban Istennek. "És az első dolog, amiért megtanulunk imádkozni: "Szenteltessék meg a te neved." Más szavakkal: "Dicsőség a magasságban Istennek." Ma van az a nap, amikor az emberek köszönés után ezt kérdezik egymástól: "Jól töltötted a karácsonyi ünnepeket?" Olyan kérdéssé formálhatnánk ezt át, amellyel a lelki élet felől érdeklődünk, mégpedig így: "Egy kicsit könnyebb most már ezt mondanod: "Dicsőség a magasságban az Istennek?" Isten üdvösséget hozott a világnak. És az angyalok a teremtett világ karvezetőivé váltak. Az egész teremtett világnak meg kell tanulnia énekelni: "Dicsőség a magasságban Istennek." Jézus belép a hívők életébe, és ennek az az eredménye, hogy újjárendeződik az életük. Mostantól kezdve Isten az első. És az élet egésze úgy szerveződik, hogy dicsőség térjen Isten nevére. Az életnek ez az átalakulása az az új ének, melyet lassan megtanulunk énekelni. Bizonyára még az angyalok is csalódnak amiatt, amit a világ énekel, de őnekik is várniuk kell, míg Krisztus befejezi munkáját. És akkor, amikor majd Isten lesz "minden mindenekben", vagy "minden mindenkinek", akkor az egész világmindenségnek egy éneke lesz. Minden, minden ember és minden angyal ezt fogja énekelni: "Dicsőség a magasságban Istennek."

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-VILÁGOSSÁGBAN JÁRUNK

"Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van... Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden egyes bűntől" (1Jn 1,7). Nagy tévedésbe estünk, ha a bűntől való tudatos szabadulást összetévesztjük a megváltás bűntől megszabadító hatalmával. Egyetlen ember sem tudja, mi a bűn, amíg újjá nem születik. Az a bűn, amit Jézus Krisztus a Golgotán magára vett. Valóságos szabadulásom bizonyítéka az, hogy felismerem magamban a valóságosan bűnös természetet. Jézus Krisztus váltságművének végső hatása által ismeri meg az ember, hogy mi a bűn, ha részesül az Ő feltétlen tökéletességében. A Szent Szellem mind öntudatlan, mind tudatos életünk területén hathatóssá teszi a kiengesztelést és csak ha már munkálkodik bennünk a Szent Szellem kibeszélhetetlen hatalma, akkor értjük meg, mit jelent az 1János 1,7: "Jézus Krisztusnak... vére megtisztít minket minden bűntől." Ez nemcsak a tudatos bűnre, hanem arra a végtelenül mélyen gyökerező bűnszövevényre is vonatkozik, amit bennem csak a Szent Szellem tud felfedni, világosságra hozni. Ha világosságban járok, amint Isten is a világosságban van - nem a saját tudásom világosságában, hanem Istenében -, ha úgy járok benne, hogy semmit sem takargatok előtte, akkor legnagyobb csodálatomra felismerem, hogy Jézus Krisztus vére annyira megtisztít engem minden bűntől, hogy még a Mindenható Isten sem lát semmi megfeddnivalót bennem. Ez győz meg tudatomban arról, hogy élesen, áthatóan felismerjem mi a bűn. Isten szeretete, amely bennem munkálkodik, viszi véghez, hogy mindazt, ami nem fér össze Isten szentségével, én is a Szent Szellem gyűlöletével gyűlöljem. Akkor járok a világosságban, ha mindaz ami a sötétségből való, közelebb hajt engem a világosság forrásához.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az újszülött nevei (II.)

"És hívják nevét örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége. "

(Ézsaiás 9,6-7)

Örökkévalóság Atyja - ez a harmadik kettős név. Az Atya jelentette ki magát a gyermekben. Jézusban megfoghatóvá lett Isten, belőle az Atya szeretete sugárzik felénk. Ő az, aki bepillantást enged az Isten szívébe és gondolataiba. Azt mondta nekünk Istenről, hogy Ő a "mi" Atyánk! Neki adott át az Atya mindent. Elmondhatta: "Én és az Atya egy vagyunk. Aki engem látott, látta az Atyát." Ezért az Atya szeretete tölti el lelkét. Így szólítja meg az övéit: "Fiam" (Mt 9, 2) "leányom" (Lk 8, 48). Földi Atyánk és nevelőnk csak egy ideig van (Zsid 12, 9-10). "Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem" (Zsolt 27, 10). A Megváltó megmarad nekünk. Szerető gondoskodása és jóakaró, de komoly fegyelmezése soha nem ér véget. "Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13, 8). Békesség fejedelme: aki békét szerez. E világ fejedelmei és hatalmasai többnyire nem szerzik, hanem megrontják a békét. Hatalmi, birtoklási és pénzvágyuk mindig újabb háborút okoz. Miattuk lesz a föld vérrel itatott harcmező. Nem szűnik meg az erőszakosság, az elnyomás miatt való sóhaj. Ennek az újszülött gyermeknek a békebirodalma naggyá, világot átfogóvá lesz - akkor, amikor Ő visszajön hatalommal és dicsőséggel. Akkor kezdődik el a földön királyi uralma. Vége lesz a háborúknak, mert félretolja a rendzavarókat, hatalmaskodókat, rablókat és igazságtalanokat - Istennek és az Ő felkentjének minden ellenségét. "Igazságban ítéli a gyengéket és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett" (Ézs 11, 3-4). "Igazságosan uralkodik az emberek felett; aki Isten félelmével uralkodik: olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel" (2 Sám 23, 3-4). A béke az igazságosságon nyugszik. A bűnből viszály és háború támad. A békesség fejedelme most azoknak a szívében alapozza meg uralmát, akik megnyíltak előtte és neki adták magukat. Isten gyermekeinek békessége az ítéleten és az igazságosságon nyugszik. Az igazságtalanság helyére, amely bennünk uralkodott- mert a "bűn a törvénytelenség" (1 ln 3, 4) -igazságnak kell lépnie, amit Isten Fia keresztjén készített nekünk. Ha azután megigazultunk hit által, akkor békességünk van Istennel.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Csak Isten ígéreteiben bízzál!

"Ekkor Péter így szólt hozzá: Ha mindenki megbotránkozik benned, én soha meg nem botránkozom" (Mt 26,33)

Hiszen ez nem isteni ígéret - mondhatja valaki, és igaza is van. Nem Isten, hanem egy ember ígérete, és ezért nem is vált valóra. Péter komolyan hitte, hogy meg tudja tenni, amit mondott. De az olyan ígéret, amelynek nincs jobb alapja, mint egy ember elhatározása, az eleve kudarcra van ítélve. Alighogy jött a kísértés, Péter megtagadta mesterét, sőt tagadását esküvel is megerősítette. Ennyit ér az ember szava. Az első ütésre eltörik, mint a cserépedény. Mit érnek a nagy elhatározások? Annyit, mint a gyümölcsfa virága, amely Isten gondozásával gyümölccsé érhet, de magára hagyatva lesodorja az ágról az első szél. Valakinek a becsületszavára csak annyit adjál, amennyit az ér. Saját elhatározásaidban azonban egyáltalán ne bízzál. Isten ígéreteiben bízzál egyedül. Azokra építsd a jelenedet és jövődet, itteni életedet és az eljövendőt és mindent, ami csak rád és szeretteidre vonatkozik. Ezen kis könyv minden lapja egy beváltandó ígéretet, "csekket" tartalmaz a hívők számára. A mai lap figyelmeztetni akar arra, hogy nem mindegy, hogy hol váltjuk be a csekket és kinek az aláírása van azon. Csak Isten "csekkjeiben" bízzál, de azokban határtalan bizalommal. Ne bízz magadban vagy bárki másban a kelleténél jobban, hanem teljesen és kizárólag az Úrra építs!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-A bölcsek útja

"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben..., íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe..." (Mt 2,1)

Az ötödik századtól terjedt el az a legenda, hogy három király látogatta meg a kis Jézust Betlehemben. A Biblia híradása nem szól arról, hogy hányan mentek, csak az derül ki, hogy olyan csillagászattal is foglalkozó tudósok voltak, akik feltehetően Babilonból indultak el, ahol a fogság után ott maradt zsidóktól hallhattak arról, hogy jön majd egy nagy király, aki isteni teljhatalommal cselekszik. S amikor a Jupiter (királycsillag) és a Szaturnusz (Izrael csillaga) ritka együttállása bekövetkezett, nekik ez azt jelentette, hogy Izraelben megszületett ez a nagy király. Elmentek hát, hogy hódoljanak előtte.

Így kapcsolódik össze a hallott ige az ember sajátos gondolkozásmódjával, így beszél Isten mindenkivel a neki érthető nyelven.

Útjuknak három szakasza volt:

Először a hazájuktól Jeruzsálemig. Nagyon messziről indultak el: térben több ezer kilométerről, szellemileg pedig a komor végzethittől. Akit azonban Isten szeretete vonzani kezd, az bármilyen messzeségből el fog jutni hozzá. Akkor is, ha nem kapott vallásos nevelést, s akkor is, ha erkölcsileg mélyre került közben.

Másodszor Jeruzsálemből Betlehemig. Megérkezve a fővárosba a királytól kértek tájékoztatást. Nem tudták, hogy Heródes betegesen féltékeny, s egy új király születésének híre őt is, az embereket is félelemmel tölti el. A szakemberek megkeresik Mikeás könyvében: a Messiásnak Betlehemben kell megszületnie. Az nyolc-tíz kilométerre van Jeruzsálemtől, de nem kíséri el őket senki. Ez nagy csalódás lehetett, de elindultak oda, megtalálták a gyermek Jézust. Nagy örömmel örvendeztek, és ajándékaikat átadva imádták őt.
Istenem, segíts végigjárni azt az utat, amin a te szereteted indított el Jézushoz!

Napi áhítat-Új hajtás a gyökerekről

Hét témája: Karácsony, reménység

Olvasmány: Ézs 11,1–10                     

Jézus születése a teremtés csodájának megismétlése.

„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét. Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja. Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert zászlóként magaslik ki a népek közül, és székhelye dicsőséges lesz.”

Magyarázat

A pusztulásnak nagy hatalma van. Fizikailag életképtelenné tesz, lelkileg pedig letaglóz, megbénít, cselekvésképtelenné tesz, kilátástalanságba taszít, és erőteljesen rongálja a jövőre irányuló hitet. Egy erdőirtás képe ilyesmi. Korábbi árnyas lombok és azokat benépesítő állatvilág helyett tuskórengeteg és perzselő napsütés. Elvárhatatlan csoda, hogy az élet áttörjön a pusztuláson, mégis rendszerint megtörténik.
Elsődlegesen a politikailag és vallásilag csődbe ment választott nép számára bármily hihetetlen, de volt visszatérés a meredek lejtőről – a prófétai igék jövendölése szerint. Csaknem egykori, eredeti pompájában lassacskán helyreállt az élet minden területe. Másodsorban, néhány száz évvel később Dávid házának kései leszármazottjaként a nép lelki sorvadása közepette jelent meg Jézus Krisztus a megváltást és örök életet felkínálva a haldokló emberiségnek.
Harmadrészt – ami ma még jövő – második eljövetelekor fogja az Úr maradéktalanul helyreállítani az életet annak paradicsomi zavartalanságában (6–10. v.).
E prófécia fáradhatatlan reménységre sarkall mindnyájunkat: sosem szabad feladni! A pillanatnyi (vagy épp régóta tartó) látszatkörülmények ellenére létezik újrakezdés, folytatás. Az élet Ura lehetővé tette ezt.
(Várady Endre)

Reggeli dicséret- A teljesség

"Mert Őbenne (Krisztusban) lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak" Kolossé 2.9-10

Ki tudná felmérni mi mindent jelent számunkra az, hogy Krisztusban lakozik az istenség egész teljessége testileg?! Nem csupán valamennyi az istenségből, hanem egész teljessége! Mit árul el ez Isten hozzánk való viszonyulásáról, szeretetéről, együttérzéséről? Milyen őszinteségre késztethet ez minket a hozzá való közeledésünkben? Milyen reménységet jelent ez számunkra amikor saját korlátainkba ütközünk, vagy amikor az ígéreteinek teljesedésére várakozunk?

Pál apostol azt mondja: "...Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róma 8.31) Krisztus pedig nem csupán velünk van, hanem mi őbenne vagyunk, ő pedig mibennünk. Ennél szorosabb kapcsolat nem létezik...

"Ti Őbenne vagytok beteljesedve..." Nem önmagunkban, s nem önmagunktól nyerjük el a teljességet. Bármennyit küzdünk érte, bármennyit kísérletezünk vele, bármennyi erőt, figyelmet szánunk rá, a teljességet Krisztusban találjuk meg.

Éppen ezért az igazi kérdés az, hogy miként lehet miénk Ő maga? Mit jelent ma az, hogy mi őbenne vagyunk, ő pedig mibennünk? Hogyan ragadhatjuk meg őt és istenségének teljességét hitünkkel, és élhetjük át benne a teljességet napról napra?

Legyen áldott a napod, s ne feledd: "Velünk az Isten" (Máté 1.23)!

 

"...és közbül ragyogtak a felhők,

az Isten színpalettái, melyekre

rákeni végtelen élete minden

pompázó ragyogását..."

(Radnóti Miklós: Tájképek, Alkonyat a parton - részlet)

Örömteli mindennapok-Érted született a földre

Mert egy gyermek születik ,fiút ad nekünk az Örökkévaló,
aki vállára veszi az uralom terhét.
Így hívják: „Csodálatos, Tanácsadó,
Erős Isten, Öröklét Forrása,
Békesség Fejedelme.”Békéje és uralkodása egyre jobban kiterjed,véget nem ér soha!
Királyként ül Dávid trónján,melynek igazság az alapja.
Igazságosság által uralkodik attól kezdve örökké.
Féltő szeretetének tüze[b] által az Örökkévaló, a Seregek Ura viszi ezt véghez., Ézsaiás 9,6-7.

Egy gyermek születése mindig csoda, de a gyerek akiről Ézsaiás beszél nem csupán egy család számára születik, hanem az egész világnak.
Isten egy gyermeket adott,
Aki összeköt a mennyel, és Aki megold mindent.
Aki helyreállítja a kapcsolatot Isten és az bukott ember között.
Aki egyszer és mindenkorra lerendezi és megfizeti a bűn zsoldját.
Aki győzelmet arat a halál fölött.
Aki a sátánt az örök ellenséget a lábaink alá veti.
Aki hit által uralmat vesz a szívedben, és örök életet ad.Ámen!

Az Ő neve JÉZUS KRISZTUS!
Áldott ,Örömteli Karácsonyt :)

Cseri Kálmán: A Kegyelem harmatja - A pásztorok útja

A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik. (Lukács 2,20 MBT Újfordítás)

Jézus születésének hírét legelőször a pásztorok hallották meg, mégpedig egy angyaltól. Miért éppen ők? Mert Isten a megvetett, lenézett embereket gyakran különös szeretettel részesíti előnyben. Mert ők az általános felfordulás közepette is csendben voltak, és akkor is ébren őrködtek, amikor a világ aludt. Ma nagy altatás folyik, boldog, aki éberen figyel Isten kijelentésére, sok mindent idejében meg fog hallani és érteni.

A karácsonyi prédikáció így szól: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában (Betlehemben). Ennek minden szava külön és így együtt is nagyon sokat jelent. Nem hiába lett ez nagy öröme az egész népnek. Nekünk az-e? Már a gyermek Jézus Szabadító, Úr, Messiás. Ő nekünk született, s meg lehet találni őt egy konkrét helyen.

A pásztorok hitték is, meg nem is. Mi is így vagyunk olykor Isten igéjével. Ők azonban nem érték be ezzel, felkerekedtek, és meg akartak győződni a valóságról. S meg is találták a gyermeket pontosan ott és úgy, ahogyan Isten küldötte mondta. Ez a becsületes magatartás: teljes bizonyosságra vágyom, elmegyek hát egészen Jézusig. Ott a tények meggyőzik a kételkedőt is.

És visszafelé már ezzel a meggyőződéssel lesznek ők is „angyalok", Isten követei, akik dicsőítik az Urat nagy tetteiért, és maguk is hirdetik a karácsonyi örömhírt. Teljes bizonyossággal tanúskodnak arról, hogy mi az igazság.

Mi tehát a pásztorok útja? Az éjszaka csendjében igét hallottak. Nem egészen értették, de aszerint cselekedtek, elmentek és megnézték, igaz-e. Minden tekintetben igaznak bizonyult. így ők is hirdették azt másoknak.

Ma is az ige hallgatása vezet el Jézushoz. De a templomtól el kell jutni őhozzá, személyesen meg kell ismernünk őt a hit által. Ez változtatja meg minden ember életét, betölti örömmel, és hiteles tanúvá teszi.

Kenneth E. Hagin-A felejtés ideje

Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus… még hetvenszer hétszer is.– Máté 18:21-22

Emlékszel arra, amikor…? Ezt a kérdést sokszor halljuk a karácsonyi időszakban. Családunkkal és barátainkkal felidézzük az elmúlt ünnepek emlékeit, élvezettel gondolunk vissza régi dolgokra, amíg egyszer elkerülhetetlenül eszünkbe jut olyasvalami, amit pedig szeretnénk inkább elfelejteni.
Hirtelen újra érezzük a fájdalmat. Egy szülői kritika tüskéje, egy barát be nem teljesített ígérete, visszautasítások, csalódások, szívfájdalmak…
Mit kezdjünk az ilyen emlékekkel? Évről évre magunkkal kell cipelnünk, mint sok más terhet?
Nem. Ledobhatjuk őket. Valójában le is kell dobnunk. Erre egy mód létezik: a megbocsátás.
A megbocsátás egyszerű dolognak tűnik. Mégis, valójában kevesen tesszük meg. Úgy gondoljuk, hogy a megbocsátás egy lehetőség csupán az életben, amit alkalmazhatunk, ha akarunk. De ez nem így van. Alapvető követelmény minden hívő számára. Valójában, ami Istent illeti, a meg nem bocsátás bűn. A Máté 18-ban Jézus elénk tár egy példázatot, ami jól illusztrálja a szörnyű következményeit. A történet egy szolgáról szól, aki több millió dollárnak megfelelő összeggel tartozott valakinek. Amikor a tartozás esedékessé vált, a szolga esedezett az urának: „Uram, legyél türelmes velem, és mindent visszafizetek.” Az úr annyira megszánta őt, hogy eltörölte az egész adósságot!
Nem sokkal később ugyanez a szolga megkeresett valakit, aki 15 dollárral tartozott neki. A szolgatársa nem tudott fizetni, de ő nem törődött a könyörgésével, és börtönbe csukatta.
Amikor az ura ezt meghallotta, haragra gerjedt. Magához hívatta a gonosz szolgát, és átadta a hóhéroknak, amíg vissza nem fizette a tartozását.
Figyelj fel a meg nem bocsátott tartozás nagyságára. Tizenöt dollár. A kis adósságok dühítenek fel minket a leggyakrabban. Apró-cseprő neheztelések férj és feleség vagy testvérek között. Apró meg nem bocsátások, amelyek túl jelentéktelennek tűnnek ahhoz, hogy foglalkozzunk velük. Vigyázz! Ezeket az adósságokat használja a sátán, hogy gyötörjön téged.
Végül is, Jézus egy hegyet kitevő adósságokat törölt el neked. Megengedheted magadnak, hogy nagylelkű légy, és elengedd mások filléres adósságait.
Tölts időt a Szent Szellemmel, hadd mutasson rá benned a meg nem bocsátás területeire. Majd térj meg, és engedd el azt magadtól. Legyen ez a karácsony több az emlékek idejénél. Legyen a felejtésideje.

Igei olvasmány: Máté 18:21-35

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ez... akkor történt, amikor Szíriában Ciréneus volt a helytartó.      Lk. 2,2

Az az idő, amelyben Jézus született, igen nehéz idő volt. Isten azt akarja mondani nekünk ezáltal, hogy a keserű nehézségek nem tartóztathatják fel az Ő áldását, sőt egyengetik annak útját. Nehéz politikai viszonyok uralkodtak akkor. Idegen hatalom tartotta megszállva az országot, amelyben Jézus született. Súlyos adót kellett a lakosságnak fizetni, ennek felemelése érdekében rendelte el Augusztusz a népszámlálást. Az országot kiszipolyozták. Súlyos teher nehezedett az életre. Úgy gondolkoztak, csak akkor fordulhat jobbra a sorsuk, ha a rómaiak kivonulnak és Izrael újra önálló lesz. S mégis az történt, hogy Isten éppen ezek között a szomorú körülmények között adta legnagyobb áldását ebbe az országba a Messiás megszületése által. A nyomorúságos körülményeknek kellett elősegíteniük azt, hogy Jézus Betlehemben szülessék meg. - A nehéz politikai helyzet nem akadálya Isten áldásának! S a szomorú lakásviszonyok? Milyen ínség volt e tekintetben Betlehemben! Egy olyan házaspárnak, mint József és Mária, legalább egy vagy két szobácskára lett volna szüksége, s ők semmi lakhelyet sem kaptak. Csak egy istálló sarkában húzódhattak meg. Egyetlen bútor sem volt itt. Nem volt semmi kényelem. De Isten ebben a lakásínségben ajándékozta meg őket minden idők legnagyobb áldásával. Micsoda vigasztalás ez azoknak, akik hasonló szükségben szenvednek! Isten ebben a helyzetben is adhatja legnagyobb áldását nekik. S végül: a nehéz anyagi viszonyok! Mikor Mária és József a gyermek Jézust a templomba felvitték, nem tudtak mást áldozni, csak egy pár galambot: a legszegényebbek áldozatát. Isten azonban a legnagyobb ajándékot adta - amit csak adhatott - ezeknek a szegény embereknek ebben a nyomorúságos anyagi körülményben. - Ezrek, akik valamikor gazdagok voltak, most szegények. - Isten rendelése az, hogy a szegények Jézus Krisztus által meggazdagodjanak!