KENNETH COPELAND-A gyógyulás mindig eljön!

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik… betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.– Márk 16: 17- 18.

Régebben felzaklatott, ha valakire rátettem a kezemet, és nem lett jobban. Egyszer imádkoztam, kerestem Istent ezzel kapcsolatban, és így szólt a szellememhez: „A gyógyulás mindig eljön.” Emlékszem, azt mondtam: „Hogy érted, Uram, hogy a gyógyulás mindig eljön? Hiszen nem mindenki gyógyul meg.”

”Nem azt mondtam, hogy mindenki elfogadja a gyógyulását” — válaszolta. Majd nagyon komolyan szólt hozzám: „Én megteszem a részemet. És azt mondtam, ők meggyógyulnak!”
Ezek a szavak szíven ütöttek. Isten azt mondta, meggyógyulnak. Ő soha nem hazudik. Tehát, ha Isten azt mondja, hogy meggyógyulnak, az azt jelenti, hogy a gyógyulás mindig eljön. Nem Isten tartja vissza. A „fogadók” azok, akik ellenállnak. Azóta soha nem volt problémám azzal, hogy rátegyem a kezemet az emberekre, és higgyek a gyógyulásukban. Akár jobban lettek, akár nem, hitben álltam értük. Tudom, hogy ha valaki betegen távozott is az ima után, bármikor egy nevezőre juthat Isten hitével és az enyémmel – nem számít, ha akár öt év múlva – és akkor meggyógyul.

Ha rátetted valakire a kezedet, és az illető nem fogadta el a gyógyulását, ne akadályozd meg Isten erejének áradását azzal, hogy ellankadsz a hitedben. Állj meg szilárdan. Továbbra is hidd el, hogy a gyógyulás eljön, és egyszer csak az illető úgy dönt, hogy egyetért veled!

Igei olvasmány: Márk 10: 46 - 52

Biblia-Ige -,,Zsoltárok könyve 43. rész

1. Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem.

2. Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

3. Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.

4. Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!

5. Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

József küldött apjának tíz szamarat egyiptomi kincsekkel megterhelve... S Jákob ezt mondta: Elég nékem, hogy József, az én fiam még él...      l.Móz 45,23. 28

Karácsonykor ajándékokat kaptunk. Különösen az esett jól, ahogy a gyerekek örültek vágyaik beteljesedésének. Karácsonykor azonban nem szabad megállnunk a földi ajándékoknál! -Igénk egyedülálló ajándékozásról számol be. József, Jákob halottnak vélt fia, tíz szamarat küld apjának Egyiptom válogatott drágaságaival megrakva. Milyen kincsek lehettek ezek? A Szentírás nem beszél róla, de beszél arról, hogy mit mondott Jákob, amikor látta a nagy halom ajándékot. S nem ezt mondta: "Nézzétek ezeket a gyönyörű egyiptomi ruhákat! Micsoda gyönyörűek ezek az arany tálak, ezek a drágagyöngyök és fejdíszek!" Nem. Erről egy szó sincs a Bibliában. Jákob ezt kiáltja: "Elég nékem, hogy az én fiam, József még él." Mit számít nekem a sok ajándék! Megyek, hogy Józsefet megláthassam és örülhessek neki. Hasonlónak kell lenni a keresztyének szívének karácsonykor. Jóllehet nem kapunk tíz szamarat kincsekkel megrakva, hanem csupán valami csekélységet. De a fontos: oda tudunk-e sietni a földi ajándékoktól Isten ajándékához?! Elmondhatjuk-e Jákobbal: Elég ez nekem?! - Jézus, az igazi karácsonyi ajándék sokkal gazdagabbá tesz bennünket, mint amilyen Jákob lett a kincsekkel és fia viszontlátásának örömével. A halálban csak el kellett válnia tőle. Az Úrban való öröm az egyedül maradandó, igazi, örök öröm! Él ez a szívedben?

Varga László: Isten asztaláról

"Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó Urad."      Ézsaiás 54,7-8

Isten nem tehet mást, meg kell engednie a bűnök következményeit. Nem lehet elégszer ismételni: kényszerrel nem lehet se szeretetet, se önkéntes engedelmességet kierőszakolni, ami pedig az ember rendeltetése. Nem kell külön büntetés, megbüntetjük mi eléggé magunkat és egymást. Isten csak annyit tesz: elhagy, nem szól bele, elrejti arcát, szeretetét, kegyelmét előlünk. A többit, a büntetést elvégezzük mi magunk. De amikor már igen sok a nyomorúság, Isten visszafordul. Megállítja az emberi bűn tombolását, lefogja az egymás ellen acsarkodó öklöket, új hitet és szeretetet áraszt választottaiba, sikert, eredményt ad azoknak, akik a jót akarják, új, őt szolgáló vezetőket küld, és egyenesbe jönnek népének dolgai. Ez a mi reménységünk. Ez jelenti imáink meghallgatását. Erre várnak azok, akik a legnagyobb nyomorúságban is Istenhez kiáltanak. Ez a világ egyetlen reménysége. Isten nem büntetni akar, hanem boldogságot adni. Ezért jött hozzánk Krisztus, ezért adta Isten a törvényt, ezért törli el bűneinket, ezért kell tanulni, olvasni, hallgatni igéjét, ezért kell naponként beszélgetni vele az imádságban. Úgy lehet megismerni szeretetét, hűségét, megígért, soha el nem múló irgalmát, és megnyerni újra kegyelmének ránk áradó ajándékait.

Uram, Istenem, most nem magamért, népemért imádkozom. Számodra szempillantás, számunkra nemzedékek sora, mióta magunkon érezzük sújtó kezed. Pedig nem hagytál el. A benned bízókat ezalatt is megtartottad. Népünknek is adtál lehetőséget arra, hogy hozzád térjen. Szinte gúny tárgya lett, aki rólad bizonyságot tesz. Irgalmazz nekünk! Fordítsd újra felénk arcodat! Adj nekünk, népünknek, egyházunknak benned bízó, jó vezetőket! Fiataljainkat tanítsd meg, hogy érteni és értékelni tudják igédet! Unják meg a céltalanságot, szolgálni tanuljanak! Engem és családomat is áldd meg hűséggel, igazsággal, hogy mi is szolgálhassuk népünk megújulását! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- TIZENKÉT ÉVES JÉZUS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 2,41-52

41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. 44 Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. 45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. 46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, 47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. 48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged." 49 Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" 50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették. 51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, 52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

"Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? ... Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében."

(Lk 2,49.51)

Az évenkénti jeruzsálemi utazás minden bizonnyal egyike volt a Galileában élő zsidók élete fénypontjainak. Természetesen gyalog utaztak, és egy nagy csoportban. Bizonyára sokat is énekeltek. A Zsoltárok könyvében van egy erre a célra szolgáló énekgyűjtemény, a jeruzsálemi zarándokok énekei (Zsolt 120-134). Jeruzsálemben ünnepelték meg a páskát (azaz a zsidóság húsvétját. A ford. megj.), és visszatértek Názáretbe. De három nappal az elindulásuk után Jézus még mindig a rabbik lábainál ült, a templomudvarban. Ő volt a figyelem középpontjában: "És mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein." Amikor aggódó szülei megtalálták őt, Mária megkérdezte - szelíd szemrehányással -, hogy miért okozott nekik oly sok gondot. És akkor mondta Jézus ezt a kijelentésszerű választ: "Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" Tehát a mi Megváltónk tizenkét éves korában tudta már, hogy különleges kötelezettségei vannak Istennel, mint az ő Atyjával szemben. Azt azonban lehetetlen megmondani, hogy mennyire ismerte az Istennel való valóságos kapcsolatát és az Atyának az ő életére vonatkozó akaratát. Mária jól megjegyezte Jézus szavait. Minden bizonnyal félelem és öröm között élt, amikor figyelemmel kísérte fiának és Megváltójának életét. Tizenkét évvel korábban egy olyan himnuszt énekelt, amelyik hasonlított Annáéra. Talán most arra gondolt, hogy ha Annának oda kellett adnia az ő Sámuelét az Úr szolgálatára, akkor ő sem tarthatja vissza az ő Jézusát. Jézus tökéletesen emberi volt. Szülei ismerték fiuk születésének titkát, de akkor még senki más nem sejthette, hogy ő Isten Fia is. Nem szabad hogy felzaklasson bennünket a felismerés: egykor Jézus lelkes, tehetséges, de mégis közönséges zsidó fiú volt. Végül is nem azért jött ő, hogy emberfeletti emberré, hanem hogy tökéletesen emberivé tegyen bennünket. Jézus munkájának az eredménye az, hogy ma sok közönséges emberi lény van, akik boldogan szolgálják mennyei Atyjukat. És ezek közül néhányan még csak tizenkét évesek.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-FOLYTONOS VISSZATÉRÉS

"Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..." (Mt 18,3)

Az Úrnak ezek a szavai megtérésünk kezdetére vonatkoznak, de nekünk szakadatlanul meg kell térnünk életünk minden napján, visszafordulni Isten felé, mint a gyermek. 

Ha a magunk eszében bízunk Isten helyett, ennek olyan következményei lesznek, amikért Isten minket von felelősségre. 

Amint testünk - Isten gondviselése folytán - új helyzetbe kerül, jól vigyázzunk, hogy természeti életünk engedelmeskedjék Isten Szent Szelleme parancsainak. 

Mert ha megtettük is egyszer, még nem bizonyos, hogy mindig így teszünk majd. 

A természetinek a szellemihez való viszonya az állandó megtérésben, megfordulásban áll, de éppen ez ellen tiltakozunk. Bármilyen helyzetbe kerüljünk is, 

Isten Szelleme változatlan marad és szabadítását sem lehet megmásítani, de nekünk kell "felöltöznünk az új embert". Isten mindig felelősségre von, ha ellenállunk abban, hogy visszatérjünk hozzá. 

Ennek az ellenállásnak mindig akaratos önfejűség a gyökere. 

Ne a természeti élet uralkodjon: Istennek kell uralkodnia bennünk! 

Szellemi életünket gátolja, hogy nem akarunk folytonosan megtérni. 

Vannak idők, amikor makacsságunk még Isten trónja előtt is büszkélkedik és ezt mondja: 

"Nem akarom!" Függetlenségünket és akaratosságunkat istenítjük és hamis neveket adunk nekik. 

Amit Isten önfejűsködő gyengeségnek lát bennünk, azt mi erőnek hívjuk. 

Még egész nagy területei vannak életünknek, amik nincsenek alárendelve Istennek, és ezen csak állandó megtéréssel lehet segíteni. 

Így lassan, de biztosan a Szent Szellem uralma alá rendelhetjük az egész valónkat.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Riasztó mennyei jel

"Vágd ki! Miért foglalja a földet hiába? "

(Lukács 13, 7)

A fügefa példázatában a Megváltó fontos útmutatásokat ad a megtérés lényegéről és erőteljes, sőt riasztó intéssel példázza az ítéletes halált. A megtérés nem az ember műve, nem is ember parancsára történik. Maga Isten munkálja. A fügefa egy szőlőbe, tehát jól előkészített földbe került. Isten mindenki felé kegyelemmel fordul. Ad, mielőtt valamit követelne. Minden jól elő van készítve úgy, hogy jogosan várhatja a lelkiismeretes bűnbánat és a neki szentelt élet és szolgálat gyümölcsét. De amikor minden fáradozása eredménytelen marad, felhangzik az isteni parancs: "Vágd ki!" - Rettenetes szó ez! Nagyon keményen hangzik, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a szeretet előzőleg mindent felkínált, hogy gyümölcsöt lásson. Isten sokáig vár a gyümölcsre és keresi azt. Irgalmas főpapunk könyörgésén megindulva még egy évet vár. - A Megváltó a végsőkig elmegy: megpróbálja szívünk kemény kérgét a szenvedés csapásaival feltörni. Trágyát szór a fa köré - ezek a kegyelem különös órái, isteni szeretetének erőteljes behatásai és megnyilvánulásai. Szinte körülfogja és bekeríti a lelket kegyelme, szeretete odakínálásával. De ha mindez hiába, akkor végül mégis sor kerül az isteni ítélet végrehajtására: "Vágd ki!" Sok minden történik a függöny mögött, mely eltakarja előlünk a láthatatlan világot. A tulajdonképpeni döntés odafent történik. Valaki meghal és díszes temetést rendeznek neki, magasztaló búcsúbeszédet mondanak felette. De odafent ez a parancs hangzott el: Vágd ki! Tulajdonképpen nem "szép halál" volt, hanem rettenetes ítélet. A véget ért élet gyümölcstelen maradt, nem hozott termést Istennek. Lehet, hogy az illető sok pénzt gyűjtött, tisztességet szerzett magának, megbecsülték, de hiányzott az igazi istenfélelem gyümölcse, a Jézus iránt való bensőséges szeretet, önzetlen szolgálat embertársai felé. Az ilyen élet értéktelen Isten szemében és káros környezetére. A terméketlen fa hiába foglalja el a földet. Az az ember, aki nem terem az örökkévalóságnak gyümölcsöket, közönyösségével másokat is visszatart. Még ha kimondottan nem is él rossz életet, negatív hatással van környezetére. - Ne legyen hiábavaló rajtunk Megváltónk kegyelmes munkája, nehogy felettünk is elhangozzék az ítélet: "Vágd ki!"

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Teljes bizonyosság hűségéről

"Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged!" (Zsid 13,5)

Ezt az ígéretet jó néhányszor elmondja az Úr az Írásban. Azért ismétli olyan gyakran, hogy hűségéről kétség nélküli bizonyosságot adjon nekünk. Ne kételkedjünk ebben az ígéretben egy pillanatig sem! Annál kevésbé, mert különösen erős ígéret ez. A görög szöveg ugyanis ötszörös tagadásban fejezi ki ezt a gondolatot, mintegy teljesen kizárva még a lehetőségét is annak, hogy Isten valaha is elhagyja népe egyetlen tagját, és így az joggal érezhetné Istentől elhagyottnak magát. Ez a drága igevers nem ígér mentességet a bajoktól, de biztosít bennünket az elhagyatottság ellen. Lehet, hogy rögös és nehéz utakon kell járnunk, de az Úr segítségére és gondviselésére mindig számíthatunk. Nem kell a pénz után futnunk, mert Isten mindig lesz, és Ő többet ér, mint az arany. Az Ő pártfogása, szeretete nagyobb kincs, mint a gazdagság vagy a szerencse. Elégedjünk meg azzal, amink van, mert aki az élő Istenben hisz, az gazdagabb, mint a világ. Mi egyebet kívánhatnánk még, mint az örökkévaló Isten szeretetét. Jöjj, én lelkem! Ha Isten azt mondja, hogy soha nem hagy el téged, sem tőled el nem távozik, akkor ne tegyél mást, csak azért a kegyelemért könyörögj, hogy te se maradj el Uradtól, és egy pillanatra se hagyd el útjait.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Megszabott idő

"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt." (Préd 3,1)

Így az év vége felé óhatatlanul gondolkozunk az időről. Mi az, menynyi van belőle, mire kapjuk, kapunk-e még és mennyit? Az a határ, amelyet az évek közt vonunk, mesterséges, de ha kiértékelünk egy ilyen szakaszt, segíthet abban, hogy a következőt - ha még kapunk - helyesebben töltsük el.

A Biblia azt tanítja, hogy az idő Istené. Ő ajándékoz nekünk mindennap újabb 24 órát. Kérdés, hogy arra használjuk-e, amire adta! Mulasztás akkor történik, ha nem arra használjuk. Időzavarba az kerül, aki tanulás helyett cseverészik, alvás helyett szórakozik stb.

Az idő helytelen felhasználása vagy eltékozlása vezet a sietéshez és a siettetéshez - amikor nincs türelmünk kivárni a dolgok természetes menetét. A kapkodás pedig felszínessé tesz, az ilyen ember több hibát vét, selejtet termel, balesetet okozhat. Feleslegesen kimeríti magát, és veszélyeztet másokat is. Aztán néha az igazán fontos dolgokat hagyjuk el, hogy elintézzük azt, ami sürget. Így károsodik az Istennel és az egymással való közösségünk.

A hívő ember hálásan látja, hogy Isten milyen bölcsen időzíti életünkben az eseményeket. Aki figyelmesen ügyel őrá, nem hamarkodik el semmit, és nem késik le semmiről. Jézus földi élete gyönyörű példa erre.

Mivel valóban ő szabja meg mindennek az idejét, ezért Isten nélkül rohanás, kapkodás, mulasztások vádja és folyamatos elégedetlenség kísér, Istenre figyelve pedig ugyanannyi idő alatt sokkal többet el lehet végezni, így is kell dolgozni keményen, de marad ereje az embernek, öröme lesz közben, a végén pedig hála és békesség van a szívében.

Napi áhítat-Nem hiábavaló az Úrban reménykedni

Hét témája: Karácsony, reménység 

Olvasmány: 25. zsoltár                       

A karácsonyi esemény által táplált reménység az év minden napján érvényes.

„Dávidé. URam, hozzád emelkedem lélekben!
Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim!
Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!
Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!
Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.
Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.
Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam!
Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.
Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat.
Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.
A te nevedért, ó URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van!
Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza.
Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet.
Közösségben van az ÚR az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket.
Szemem állandóan az ÚRra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.
Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok.
Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki!
Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet!
Nézd, mennyi ellenségem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel.
Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem!
Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem.
Szabadítsd ki, ó Isten, Izráelt minden nyomorúságából!”

Magyarázat

Dávid király imádsága sok mindnyájunkat érintő – sőt, többnyire égető – élethelyzetet vonultat föl. Ezekben minduntalan szükségét érzi az ember a szabadításnak, vezetésnek, könyörületnek, bűnbocsánatnak. Mindezen imádságos kérések megvalósíthatóságának fedezetét hozta el Jézus Krisztus földi pályafutása. Ezért lehetséges, hogy a reménység nem szégyenít meg (Róm 5,5). Az Úrral járva nincs okunk a szégyenkezésre, hiszen a legnagyobb hatalom pártfogásában élünk. Mind a jelenünkre, mind a végső jövőnkre nézve igaz ez!
Annak van nagyobb esélye a megszégyenülésre, azaz kudarcra, csalódásra, aki Istentől függetlenül tervezi boldogulását és jövőjét. Kiemelt igénk „ok nélkül” megjegyzése voltaképpen arra utal, hogy nem létezik olyan ok, ami miatt indokolt lenne az Úrtól való elpártolás. (Létezhetetlen tehát ellenpontként az okkal történő elpártolás.) Az esetleges kapcsolatmegszakítás kezdeményezője minden esetben a hűtlenné váló, Isten kegyelmes szeretetét kellőképpen értékelni nem tudó ember. A Teremtő a lehető legközelebb jött hozzánk Jézusban. Látható, hallható módon, bizonyítékát adva megbízhatóságának. Ígéretei nem lettek semmissé, hű maradt hozzájuk. Lehetetlen hát csalódni benne!
(Várady Endre)

Reggeli dicséret- Az Úr megőriz

„Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké.” (121. Zsoltár 7-8. vers)

„Szemeimet a hegyekre emelem. Honnan jön az én segítségem? Segítségem az Úrtól van, aki az eget és a földet alkotta.” Ezekkel a sorokkal kezdődik a 121. sokunk egyik legkedvesebb zsoltára, mely a nehézségek közepette oly sokszor erőt ad.

Jó, ha minden nap tudatosítjuk magunkban, és hálát adunk azért, hogy az Örökkévaló gondoskodó szeretettel vesz körül bennünket életünk minden napján. Hogy megőriz bennünket minden gonosztól…

Minden gonosztól? De akkor miért voltam beteg egy hete? Miért ment tönkre az autóm, a számítógépem? Miért engedi, hogy szenvedjenek a szeretteim?

Felületes olvasóként úgy tűnhet, itt túlzó elírás van, Isten nem minden, hanem néhány gonosztól őriz meg. Vagy?

Bizony, ma reggel ez a zsoltár földhözragadt tekintetünket más régiókba szeretné emelni. Hiszen, ha csak azért imádkozunk és csak azt várjuk, hogy őrizze meg az egészségünket, a házunkat, az utazgatásunkat, a munkahelyünket, a pénztárcánkat… „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1Kor.15:19)

De mondd csak, mikor imádkoztál utoljára azért, hogy Istenem őrizd meg a lelkemet? Őrizz meg minden olyantól, ami akadályozna abban, hogy találkozhassam Veled.

2017-ben, a reformáció emlékévében, biztos sokszor felhangzik majd Luther himnusza „Erős vár a mi Istenünk”, de vajon tiszta hittel és szívvel tudjuk elénekelni az utolsó sort; „Kincset, életet, Hitvest, gyermeket Mind elvehetik, Mit ér ez őnekik! Mienk a menny örökre!”

Bizony, a kincseid, a családod, de még saját földi életednél is fontosabb Isten számára az örök életed őrzése, és Jézus is erre figyelmeztet: „ne féljetekazoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attólféljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.” (Máté 10:28)

Ennek tudatában értékeld át életed és mondd el Tóth Árpáddal;

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.
(Tóth Árpád: Isten oltó-kése)

Biblia-Ige-Sámuel II. könyve 22. rész

1. Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2. És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3. Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4. Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5. Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
6. A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.
7. Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8. Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9. Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10. Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11. A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12. Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13. Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14. És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15. Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16. És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17. Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18. Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19. Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20. Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21. Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22. Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23. Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24. Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25. Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26. Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27. A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28. Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29. Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30. Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31. Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32. Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33. Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34. Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35. Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36. Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37. Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38. Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39. Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40. Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41. Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42. Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43. Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44. Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45. Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46. Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47. Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48. Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49. Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50. Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51. Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!

Biblia-Ige-Ésaiás próféta könyve 41. rész

Köszönöm neked Atyám drága Szent Fiad, Jézus nevében!

1. Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erőt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe!
2. Ki támasztá fel azt keletről, a kit igazságban hív az ő lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülő polyvát kézíve által!
3. Kergeti őket, békességgel vonul az úton, a melyen lábaival nem járt.
4. Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én!
5. Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyűltek.
6. Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erős!
7. És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülőt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerősíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon.
8. De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva;
9. Te, a kit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak:
10. Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.
11. Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek.
12. Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak.
13. Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!
14. Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!
15. Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed.
16. Te szórd, és a szél vigye el őket, és elszéleszsze őket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében.
17. A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.
18. Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá.
19. A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt,
20. Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt!
21. Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elő erősségeiteket, így szól Jákób királya.
22. Adják elő és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik először lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendőket tudassátok velünk!
23. Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt!
24. Ímé, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok is semmiből való; útálat az, a ki titeket szeret.
25. Feltámasztám északról, és eljött napkelet felől; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa.
26. Ki jelenté meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem!
27. Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek.
28. És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem őket és feleljenek nékem.
29. Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.      l.Ján. 3,8

Ebben az Igében az Úr Jézus egyik legfontosabb feladata válik nyilvánvalóvá. Ő azért jött a mennyből a földre, hogy itt az ördög munkáit lerontsa. Az Úr Jézus eljövetele bizonyos értelemben hadjárat. A sötétség sátáni uralma itt, e földön megvetette a lábát, felállította erődítményeit és bástyáit, az embereket nehéz bilincsbe verte, szolgáltatja és gyötri. Azok az erődítmények, amik mögé a Sátán elsáncolta magát, sokkal erősebbek Jerikó kőfalainál, amelyek pedig 20 méter magasak és 12 méter szélesek voltak. Emberi erő nem tudta azt lerombolni. Erősebbnek kellett jönni, mint amilyenek mi vagyunk. S Ő eljött: Jézus, az Isten Fia. Ő jobban látta, mint bárki más az ördög munkáit az emberi szívekben és a népek életében. Jézus felvette a harcot a Sátánnal. Biztosak lehetünk abban, hogy Ő egészen teljesítette feladatát, mert a mindenható Isten jelent meg benne. Ez a mi karácsonyi örömünk egy része. Máig tele van a világ az ördög munkáival. A Sátán munkája abból is felismerhető, hogy ő a hazugság atyja. Mennyire hazudnak ma az emberek! Hazudnak a politikai, a gazdasági, a kereskedelmi életben. Hazudnak saját hasznukra, hazudnak félelemből és udvariasságból. - A Sátán kevély lélek. Tőle van minden hiúság, gőg, a gyengék elnyomása, s a felettük való zsarnokoskodás. A Sátán az atyafiak vádolója is. Tőle van minden civódás, veszekedés, gyűlölet és keserűség. Szinte elcsügged az ember, ha az ördög munkáit látja a földön. De megáll az Ige: Jézus Krisztus győz! Ez az Ige beteljesedik a Sátán elleni harcban éppoly biztosan, mint ahogy a világosság erősebb a sötétségnél.

Varga László: Isten asztaláról

"Viseljétek el egymást szeretettel..."      Efezus 4,2

Fel kellene írni minden család, minden munkahely, de még a parlamentek falára is. Egyike a Szentírás leggyakorlatibb utasításainak. Erre is való a szeretet. Hiába unják az emberek a szeretet emlegetését, olyan az, mint az ételben a só, nélküle minden ízetlen. Akkor unják meg egymást a házastársak, akkor képtelenek egymás rigolyáit elviselni, amikor kihűl a szeretetük. Fiatal szerelmesek szeretni valónak találják ugyanazokat a rigolyákat. Ha szeretettel dolgoznak együtt a munkatársak, jó hangulatban oldják meg még a nehezebb kérdéseket is. Anélkül a társak legkisebb rossz szokása, egy fütyülés munka közben, egy véletlen megjegyzés azonnal felborzolja a kedélyeket. Így elviselhetetlenné válik maga a társas élet. Bűnös létünkben olyanok vagyunk, mint a sündisznó. Mindnyájunknak megvannak a maga tüskéi. A szeretet lesimítja, a szeretet hiánya védekezésre állítja ezeket a tüskéket. Hiába menekülünk a mások tüskéi elől, amíg a magunkéi szúrnak. Nincs más megoldás, ha kénytelenek vagyunk együtt élni másokkal, el kell viselnünk egymást. Lehet kényszerből, de az nagyon kellemetlen. Lehet szeretettel, és könnyűvé válik. Itt is, mint mindenütt, Krisztus módszere adja az egyetlen lehetőségét a boldog közösségi élethez.

Istenem, jó Atyám, Te állítottál egymás mellé bennünket. Egymáshoz illő segítőtársnak teremtettél, s amíg azok tudunk lenni, boldog a közösségi életünk. Bizony még a családban is elég nehéz egymás rigolyáit, szeszélyeit elviselni, különösen a mostani ideges, kapkodó életben. Adj nekünk olyan belső csendességet, melyet nem tud áttörni a külső élet zűrzavara! Segíts, hogy ne vigyük haza a munkahelyek, a rossz közösségek rossz hangulatát! És ha mégse sikerül, add meg és tartsd meg a családban a szeretetet, hogy boldogság, és ne teher legyen egymás közelsége! Adj olyan hitet és abból származó vidám, jó hangulatot, mely nemcsak elviseli, de le is győzi a nehezen elviselhető társak kellemetlenségét! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ŐRSÉGVÁLTÁS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 2,25-38

25 Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29 "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30 mert meglátták szemeim üdvösségedet, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." 33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, 34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, 35 - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata." 36 Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, 37 és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38 Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

"Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet."

(Lk 2,29-30)

Isten megígérte Simeonnak, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiást. Ezen a rendkívüli napon a Szentlélek irányította Simeont a templomba, ahol találkozott a gyermekét vivő Máriával és Józseffel. Akkor Simeon karjaiba vette Jézust, és elénekelte énekét: "Uram, bocsássad el szolgádat békével, szent ígéreted szerint, mert te üdvözítőd én szemeim előtt nékem nyilván megjelent." (Ref. énekeskönyv 447, 1.v. A ford. megj.). Simeon nem azt kérte, hogy meghaljon. Úgy beszélt, mint valami őrszem, akinek véget ért az őrszolgálata. Ő az igazi Izráel képviselője. És íme, itt van egy öregasszony is, Áser törzséből, Anna, aki eljött hogy köszöntse a Megváltót. Simeon úgy jelenik meg előttünk, mint aki "várja Izráel vígasztalását." Anna pedig ismert egy csoport embert, akik "várták Jeruzsálem megváltását". A Biblia szerint ezek az emberek úgy lépnek a színre, mint "az Izráelen belüli Izráel", Isten igazi népe, akiknek a szíve izzott a messiási reményektől, és akiknek az ajkán naponként imádság fakadt Jeruzsálem megváltásáért. Most hát áldottak ezek a szemek, mert látják a "Csecsemőt" a templomban. És itt őrszolgálatuk véget ér. Simeon elénekli az Ószövetség hattyúdalát: "Most bocsásd el a te szolgádat, Uram. Eljött a hajnal, és szemeim meglátták üdvösségedet". Nagyon kell figyelnünk arra a híradásra, hogy Anna Áser törzséből való, olyan valakinek a törzséből, aki a legkisebb Jákób fiai közül. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy ennek a törzsnek a maradéka jön köszönteni a hajnalt, egy hosszú és boldogtalan éjszaka után. És ezzel az Ószövetség "lelép a színről" (a kiemelés a fordítótól). Ez az egyik őrszolgálat vége, de kezdete is egy másiknak. Az őrségváltás megtörtént. Most a Messiás népe, az újszövetségi igazi Izráel az, amelyik őrködik, vár és imádkozik. "S míg egykor felderül majd az Úrnak hajnala, csak virrasztói kérdik: "Meddig az éjszaka?" (Ref. énekeskönyv 392. 3.v. A ford. megj.).

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-HOL DŐL EL A CSATA?

"Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr..." (Jer 4,1).

Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom. Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek. Lehet, hogy ez a harc egy percig tart, de lehet, hogy egy esztendeig is! Ez rajtam múlik, nem Istenen. De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt. Semminek sincs többé hatalma azon az emberen, aki harcát Isten előtt megharcolta és győzött. Ha így szólok: "Várok, amíg megfelelő helyzetbe jutok, majd akkor kipróbálom Istent", akkor semmire sem jutok. Lelkem csendjében kell a dolgot elintéznem Istennel, ott, ahova semmiféle idegen nem léphet be és aztán azzal a bizonyossággal mehetek tovább, hogy megnyertem a csatát. Ha ott bent elvesztem a csatát, olyan bizonyos, hogy csapás, katasztrófa és felfordulás következik, mint ahogy bizonyos Isten végzése. Azért nem nyerem meg a csatát, mert megpróbálom előbb a külső világban megnyerni. Állj Isten elé egymagad, harcolj Őelőtte, intézd el ügyedet ott egyszer s mindenkorra! Más emberekkel szemben is úgy kell eljárnunk, hogy akarati döntésre bírjuk őket. Ez az út vezet az átadáshoz. Isten újra meg újra - nem gyakran, csak néha - válságba vezet minket. Ez lesz életünk nagy vízválasztója: vagy egyre hanyagabb és hasznavehetetlenebb keresztyének leszünk, vagy mindig jobban égünk Isten dicsőségéért: hogy a legvégsőt is odaszánjuk az Ő legfenségesebb céljáért.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A megdicsőülés útja

"Isten titkos, elrejtett bölcsességét prédikáljuk, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. " (1 Kor 2, 7)   Isten rejtett bölcsessége az emberiséggel az Ő csodálatos tervében nyilvánul meg. Abban célja a dicsőség. De ez olyan dicsőség, amelyet természeti értelmünk nem fog fel és e világ nagyjai nem értenek meg. Különben nem feszítették volna meg Jézust, a dicsőség Urát. Az Isten Fia megalázkodásában rejlő dicsőségből semmit sem láttak. Nem sejtették, hogy a legmélyebb megaláztatás és a halálig való engedelmesség útjának végcélja a dicsőség. Az ő szemükben csak egyféle dicsőség van: az öndicsőítés. Dicsfényben szeretnek tündökölni. Csak azt a világi és hatalmi dicsőséget ismerik, amelyben mint tükörben önmagukat nézhetik. Erre a dicsőségre erőszakos, kíméletlen eszközök igénybevételével jut az ember. Ezen az úton törnek sokan magasra és így érvényesülnek. Ez azonban csak látszatdicsőség, amely elmúlik. Egyik ember megbuktatja a másikat és a halál minden tündöklésnek véget vet. Az a dicsőség, amit Isten gyermekei számára készített, az Ő dicsősége. Ha Isten igazsága érvényesül benned, ha tért nyer benned és lényét kifejtheti - ez dicsőség. Ezt a célt azonban ellentétes úton érjük el: nem azzal, hogy előretörünk és mások felett győzedelmeskedünk, másokat magunk alá tiprunk. Aki Isten dicsőségét el akarja érni, annak mindig mélyebbre kell szállnia. Az Úr Jézus megalázó útja érthetetlen, sőt botránkoztató volt kora nagyjai számára. Megvetették és elvetették érte. De egyedül ezen az úton vezet Isten a dicső célba, mert csak ha semmik vagyunk, lehet Ő minden. A dicsőségbe vezető út az alázatosság, engedelmesség és önmegtagadás útja. Isten nem kímélheti meg gyermekeit az összetöretéstől. Megfosztja őket minden saját dicsőségüktől, saját erejüktől és bölcsességüktől, igényeiktől és nagyzoló gondolataiktól. Csak ezen az úton tudja őket betölteni isteni teljességével, hogy egykor egész valójuk és lényük dicsőségben ragyogjon. Boldog az az ember, aki bepillantást nyer Isten rejtett útjaiba és nem botránkozik meg, nem panaszkodik a szenvedések és összetörettetések miatt! Tudja, hogy így készíti és sokasítja meg Isten a dicsőséget. Természetünk visszaborzad az ilyen úttól, de minél inkább semmivé leszünk, annál inkább megmutathatja Ő magát. És ez dicsőség.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Szeretete és szövetsége

"Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békét adó szövetségem nem inog meg - mondja könyörülő Urad" (Ézs 54,10)

Isten szeretetének legtündöklőbb vonása az állandóság. A föld tartóoszlopai is kimozdulhatnak helyükből, de irgalmas Urunk szeretete és szövetsége soha nem hagyja cserben népét. Erős hittel megkapaszkodom ebben az ihletett kijelentésben, és ez örvendezővé teszi a lelkemet. Az évnek szinte vége van már, életem esztendei is fogyatkoznak, de az idő múlása nem változtatja meg az én Uramat. A világban újabb és újabb dolgok foglalják el a régiek helyét, szüntelenül változik minden, a mi Urunk azonban mindig ugyanaz marad. Hatalmas természeti erők hegyeket mozgatnak meg, de olyan erő nincsen, amely megváltoztathatná az örökkévaló Istent. Semmilyen múltbeli, jelen vagy eljövendő esemény nem fordíthatja el tőlem az Úr hozzám való hűségét. Én lelkem, nyugodj az Úr örök szeretetében, hiszen Ő úgy bánik veled, mint kedves, közeli hozzátartozójával. Emlékezz örök szövetségére is. Isten soha nem feledkezik meg szövetségéről - gondolj arra te is szüntelenül! Krisztus Jézusban Isten elkötelezte magát melletted, Isteneddé lett és megtart téged, mint népéhez tartozó gyermekét. Szeretetére és szövetségére - erre a kettőre úgy gondolj, mint biztos és maradandó dolgokra, amelyekben még az örökkévalóságban is részed lesz.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Csak vezess, Uram, végig!

"Mivel azonban kijelentést kaptak..., más úton tértek vissza hazájukba. "(Mt 2,12)

A napkeleti bölcseknek nagy csalódást jelenthetett, hogy az ország első embere nem is tud arról a nagy eseményről, ami miatt ők több ezer kilométert megtettek. Az írástudóknak akkor kell keresgélniük a szent könyvekben, s miután megtalálták a választ, nem indulnak el örömmel velük együtt,hanem csak útnak indítják őket.

Ilyen csalódást ma is átélhetnek Istent kereső emberek, mert képmutatók és tudatlanok a vallásosok között is vannak. De sose akadjunk el náluk, mert ez a szomorú tény semmit nem változtat azon, hogy mindnyájunknak csak Jézus Krisztus tud segíteni, de ő tud, és érdemes egészen őhozzá elmenni. Semmilyen csalódás miatt ne álljunk meg, és ne forduljunk vissza! Mindenkit ő vonz és vár, és nagy örömük a bölcseknek is Betlehemben lett, amikor Istennek kijáró tisztelettel imádták Jézust.

Ez a magyarázata annak, hogy útjuk harmadik szakasza egészen más volt, mint az előzők. Itt már közvetlenül kaptak kijelentést Istentől, és meg is értették azt. „...más úton tértek vissza hazájukba." Aki eljut egészen Jézushoz, az előtt megnyílik a menny, kapcsolatba kerül Istennel, és másként folytatódik az élete. Megváltozik a gondolkozása, felismeri, hogy más utak is vannak, mint amelyeket addig ismert. Megtanulja, hogy az emberek szívéhez a legeredményesebb út a szeretet. Hogy lehet tisztán is élni. Nem ez a legrövidebb út a meggazdagodáshoz, de ez a legbiztosabb út a békességhez és boldogsághoz.

Nagy kegyelem, hogy Isten indítására elindulhatunk a magunk pogányságából Krisztushoz. Nagy kegyelem, hogy ha valami miatt elakadunk az úton, vissza lehet rá térni, lehet folytatni. Nagy kegyelem, ha Isten végigvezet rajta, és átformál, más emberként mehetünk vissza a mieink közé. Úgy, mint akiket már Krisztus visz, s akik Krisztust visszük.

Napi áhítat- Reménység a nincstelenségben

Hét témája: Karácsony, reménység 

Olvasmány: Jób 5               


Jézus nélkül semmid sincs; vele minden a tiéd – ami számít.

„Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén. Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki. Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg a szomjazó. Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót. Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők tanácsa megdől. Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem kell félned a föld vadjaitól, mert a mező kövei is szövetségeseid, a mezei vadak is kibékülnek veled. Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek. Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű. Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be. Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!”

Magyarázat

A fuldokló az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodik, a koldus minden fillér alamizsnának örül, a sivatagban tévelygő életét egy korty víz is meghosszabbítja. A reménységet könnyű táplálni. A semmihez képest a kevés is sok.
A jóbi vallomásban nincstelenség címén nem a szegénység a hangsúlyos, így a reménység nem az anyagi kompenzációra vonatkozik. A szakaszban jellemző a szegény és gazdag, gyenge és erős, tisztesség és csalárdság szembeállítása. Nem a meggazdagodás reménységébe kapaszkodik a kisemmizett, hanem a jog- és igazságszolgáltatás ígéretébe. Nagyobb elégtétel ez bárminél. 

Ugyanígy kell értelmeznünk Jézus szavait is: 

„azért jöttem, hogy életük legyen, sőt, bőségben éljenek” (Jn 10,10). 

Jézus nem a földi bőségbe vetett reménységre hív. Életet kínál, de minden életformánál minőségibbet, tartalmasabbat, értékesebbet. Az elnyomott nincs kisegítve földi javak pótlásával, hiszen kifosztója abból is kiforgatja. Többet ér az oltalommal és igazsággal. Az Úr a kicsik pártfogója, a gyengék támasza. Az ember Jézus bemutatta empátiáját és szabadító hatalmát. Ebben érdemes reménykedni, mert valódi kiutat kínál.
(Várady Endre)

Joel Osteen-Mai napon...

Mai napon méltósággal viselem Isten koronáját. 

Ne felejtsd el, hogy nem az határozza meg az értéked, amit az emberek tettek, vagy nem tettek veled. És az sem határozza meg az értéked, hogy te mit tettél, vagy nem tettél. Az értékedet Alkotód határozza meg, Aki az élet leheletét lehelte beléd. Ne feledd, csodálatos műalkotásának nevez téged. /Joel Osteen/

Mai napon nem érzem rosszul magam, mert tudom, hogy értékes vagyok. 

A szégyen keltés az ellenség egyik kedvenc eszköze. 

Nem véletlen hívják őt a „vádlónak”. 

Minden egyes hibádra és minden egyes bukásodra emlékeztet, még arra is, ami egyáltalán nem a te hibád volt. 

Megpróbál meggyőzni róla, hogy te voltál az oka. Akár a te hibád volt, akár nem, nem kell hordoznod a szégyen nyomasztó terhét, nem kell rosszul érezned és ostoroznod magad. 

Amikor az ellenség azt mondja „szégyelld magad”, Isten azt mondja:

 „A szégyenedet elvettem. 

A bűneidet megbocsátottam. Megváltottalak, megszabadítottalak.  

Tudd, hogy értékes vagy!”

Reggeli dicséret- Törvény és békesség

„Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok.” Zsoltárok könyve 119. fejezet 165. verse

Egy meleg nyári napon a diákok az egyetemen az utolsó vizsgájukra készültek, az államvizsgára. 

A fiatal felnőttek között az izgalom szinte tapintható volt, és a folyón, ami az év többi napján a diákok hangjától hangos, most nem lehetett mást hallani, csak a könyvek, jegyzetek lapjainak forgatását, nagy sóhajtozásokat, és néhány egymást bátorító szót, mondatot. 

A verejték mindenki homlokán megjelent és nemcsak a rekkenő hőség miatt, és a zakó miatt, amit fiúknak, lányoknak egyaránt viselniük kellett, hanem a vizsgabizottság elé lépéstől való félelem miatt. 

De kész, innen már nincs visszaút, mindenkinek számot kell adni arról hogy mit tud, és az is ki fog derülni, hogy ki mit nem tud. Ebben az ideges hangulatban megjelent egy diák, akinek az arcán nyugodtág volt, aki nem volt ideges attól, hogy a bizottság előtt számot kell adni, hanem teljes magabiztossággal, mosollyal az arcán érkezett meg a folyosóra. 

Aki csak látta, megkérdezte: „Te nem vagy ideges?” –Nem!- Hangzott a válasz.

Mindenki csak kérdezte, hogy miért ilyen nyugodt, mire ő elmondta, hogy azért nem fél, mert amit csak lehetett megtett azért, hogy a lehető legjobb eredményt érje el, és az egész ügyet Istenre bízza. Ő engedte meg, hogy eljussunk idáig, és a legjobbat akarja nekünk. 

Érdeklődve hallgatták a diáktárs bizonyságtevését.
Ez azért volt érdekes, mert ez volt az első alkalom, amikor megértették a diáktársai is, hogy mit jelent az Isten törvényének szeretete. 

Békét árasztott a keresztény diák lénye, és megnyugtatta a többit. Most érdeklődve hallgatták, míg korábban mindig félbeszakították, amikor Istenről beszélt.

Bejegyezte: Laszlo Osvald -

Biblia-Ige-Zsoltárok könyve 57. rész

1. Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült.
2. Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
3. A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.
4. Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
5. Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
6. Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
7. Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.
8. Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
9. Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
10. Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között
11. Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
12. Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Anna odaállott..., hálát adott az Úrnak és szólott Jézus felől mindazoknak, akik Jeruzsálemben a megváltást várták."      Lk 2,38

Azok között, akik a gyermek Jézus körül voltak, egyike a legáldottabbaknak Anna. Ő tűrő, imádkozó és bizonyságtevő asszony volt. Isten nehéz életúton vezette. Hét évi házasság után elvesztette férjét. Nehéz sorsát csak az özvegyek tudják igazán megérteni. Ez a fájdalom arra indíthatta volna Annát, hogy perbe szálljon Istennel és hátat fordítson Neki. Ő azonban még inkább Istenhez fordult. Nem keserű ember lett belőle, hanem áldott, szenvedések által megpróbált tűrő és imádkozó ember. Emberi támaszát elvesztette. Özvegyi járadék nem volt még abban az időben. Anna azonban ismerte az árvák és özvegyek Atyját. Előtte öntötte ki a szívét. Kedvelt tartózkodási helye a templom volt, az a hely, ahol Isten közelségét érezte. Itt töltötte el élete idejének javát. Az Istennel való rejtett együttlétben találta legnagyobb boldogságát, miután a földi boldogság elvétetett tőle. Olyan örömöt nyert így, amely nagyobb minden családi örömnél. Ki mérhetné fel azt az áldást, amit nyert az évek során Anna az imádkozásnak ezen a csendes helyén! Minden világi élvezet és öröm szánalmas dolog volt ehhez képest. Végül úgy látjuk Annát, mint bizonyságtevőt. Az az áldás, amit Isten csendes elrejtettségben ad, nyilvánvalóvá szokott válni. Az öreg Simeonhoz odalépett Anna, hogy Istent magasztalja a gyermek Jézusért. Aztán elment Jeruzsálembe azokhoz, akik az eljövendő váltság után sóvárogtak, s elmondta nekik a jó hírt, hogy az Üdvözítő megszületett. - Az az öröm, ami Annát betöltötte, mindnyájunké lehet, s aki ezt megismeri, annak ajkán túlárad Jézus dicsérete.

Varga László: Isten asztaláról

"Bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt."      Máté 2,1-2

A megszületett Messiásnak, a testté lett Igének tanúkra van szüksége. Azokat el is hívja. A zsidókból a pásztorokat, a pogányokból a bölcseket hívta születése tanújául. Ma téged hív. Bizonytalan a hited? A pásztorok tudatlan, a bölcsek zavaros tudású emberek voltak, de engedtek a hívásnak, elindultak, és némi bizonytalankodás után eljutottak Betlehembe, mert Isten vezette őket odáig. Nem a tökéleteseket hívja, hanem tökéletességre akarja vezetni a bizonytalanokat. Azért hívja magához őket, hogy biztos hitet nyerjenek. Minket is azért hív Krisztushoz. Nem azt nézi, milyen vagy, azt nézi, mivé akar tenni. Azért kell az ünnep, hogy mindig újra figyelmeztessen: Van Megváltód! Isten nem hagy magadra! Érted is jött, neked is üdvösséget szerzett. Ne állj meg félúton! Szeret téged Atyád. Halld meg hívását, fogadd el életadó szeretetét!

Istenem, szerető Atyám! Köszönöm, hogy ezen az ünnepen is magadhoz hívsz. Köszönöm a tegnapi igét, az úrvacsora kegyelmét. Köszönöm gyermekeim örömét, az egybegyűlt család meleg szeretetét. Köszönöm, hogy a gyülekezet családjában megtalálhattam gyermekeid közösségét. A megszületett Megváltó egy családdá akar tenni mindnyájunkat. Segíts, hogy hívásod engem is szíven találjon, hogy egész hittel álljak be Krisztus seregébe, úgy vállaljam az örömszerzés feladatát azok felé is, akik még nem érezték meg a hit örömét, akik most sem tudnak örülni Megváltónk születésének! Velük együtt vezess el engem is a vele való boldog találkozásra! Ámen.