Biblia-Ige-Efézusbeliekhez írt levél 1. rész

1. Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratjából, az Efézusban lévő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek.
2. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3. Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban,
4. A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,
5. Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint,
6. Kegyelme dicsőségének magasztalására, a melylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,
7. A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.
8. Melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel,
9. Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában,
10. Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak;
11. Ő benne, a kiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleveelvégzése szerint, a ki mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik,
12. Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, a kik előre reménykedtünk a Krisztusban:
13. A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével,
14. A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei a templomba, hogy érte a törvény szokása szerint cselekedjenek, akkor Simeon karjaiba vette a gyermeket és áldotta az Istent.      Lk. 2,27-28

Szemléljük most az agg Simeon megragadó alakját! A Szentírás bizonyságtétele szerint úgy áll ő előttünk, mint a "váró Simeon". Nincs nagy méltósága. Ő csak "egy ember" volt Jeruzsálemben, de lelkülete ilyen drága volt, várta Izrael megvigasztalását. Nem a külső állapotok megjavulását várta, hanem az Üdvözítő eljövetelét. Vajon a mi várakozásunk erre irányul-e? Simeon telve volt bizalommal. A Szentlélektől kapott kinyilatkoztatást. Micsoda drága ajándék! Isten bizonyossá tette afelől, hogy megéri a Messiás eljövetelét. - Ha szívünk Istenre és az Ő Igéjére néz, mi is feleletet, világosságot, és bizonyosságot kapunk a kellő időben. - Egy meghatározott órában belső indíttatást érzett Simeon arra, hogy a templomba menjen. Engedelmeskedett ennek, és átélte ott élete legdrágább óráját. Aki engedelmeskedik a Lélek ilyen indíttatásának, az olyan hittapasztalatokat szerez, amik mások előtt elzárva maradnak. Simeon meglátta a gyermek Jézust. Első pillantásra csak azt látta: szegény szülők gyermeke. Isten azonban megnyitotta a szemét: "... látták szemeim a Te üdvösségedet!" Most már elmehet Simeon. - Sok ember szomorúságban ünnepli a karácsonyt. Könny ül a szemekben. Talán hiányzik az édesapa, a gyermek, az anya, vagy a korábbi jólét. Ha azonban Isten megérinti hitünk szemét, ha Jézusban az Üdvözítőnket látjuk, Aki meg tudja gyógyítani a megtört szíveket, akkor megtanít bennünket Isten Simeon énekére, amely soha örökké el nem némul. Akkor belőlünk is fénysugár vetődik környezetünkre, s mi is tudjuk áldani a körülöttünk lévőket, mint Simeon.

Varga László: Isten asztaláról

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."      Máté 11,28-30

Nyugalomra, a nyugtalanságban megnyugvásra vágyik minden ember. Ahhoz pedig biztonság, állandóság szükséges. Száz évvel ezelőtt az emberek húszéves korukban tudták, hogyan fogják befejezni az életüket. (Nem tudhatták, hogy számításukat két világháború borítja fel.) Abban az állandóságban nem mindenki érezte jól magát, de megvolt a biztos keret mindenki számára. Ma minden bizonytalanná vált. Senki nem tudhatja, mi lesz az élete kerete tíz év múlva. Munkahely, család, otthon, minden ideiglenes. És nincs nyugalma a léleknek. Fáradtak, kedvetlenek az emberek, tele vannak az idegklinikák. Ebben a nyugtalan világban mégis vannak békés emberek. Boldog családok, akik letették életüket, jövőjüket Isten kezébe. Változhat a világ, változhatnak saját körülményeik, Isten kezéből kiesni nem lehet. Krisztus hív, nála találunk nyugalmat, tudva, hogy ebben az életben Ő vezet, s bármi történik velem, velünk, biztos otthon vár a mennyben. Nem kell hozzá egyéb, mint felvenni a Krisztus igáját, a magunk gondja helyett a másokét. Kedves ez az iga, mert Ő irányítja hordozását. Könnyű ez a teher, mert mindig könnyebb a más gondján aggódni, mint a sajátunkon, ha a sajátunkat átadtuk Istennek.

Istenem, hallom hívásodat. Megpróbálom követni Krisztust. Az én utam bizonytalan, de az Ő útja biztos út. Azon kívánok járni. Ha a körülöttem zsongó nyugtalanság beszűrődik az életembe, megint csak hozzád fordulok. Ameddig van ereje hitemnek, hogy teljes mértékben rád bízzam magam, megnyugszom. Add, hogy ez a békesség megmaradjon holtom napjáig, míg kiszakadva a nyugtalanság világából beléphetek hozzád, a teljes, végső biztonságba. Add, hogy ezt a nyugalmat örököljék gyermekeim, unokáim! Tedd igádat kedvessé, terhünket könnyűvé, közösségünket állandóvá szereteteddel! Ámen.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-SZÖKEVÉNY VAGY TANÍTVÁNY

"Ettől fogva sokan visszavonultak az Ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (Jn 6,66).

Amikor Isten Szent Szelleme által megláttatja veled Igéjében, hogy mit akar és a te értelmed és lelked megremeg belé: tudd meg, ha nem jársz annak a látásnak a világosságában, akkor olyan életszemléletnek leszel rabszolgájává, amihez Urunknak semmi köze. A meglátott világossággal szembeni engedetlenség az embert olyan nézetek uralma alá sodorja, amelyek Jézus Krisztustól idegenek. Ne nézz semmi másra és ne mondd: "Amaz járhat ilyen nézetekkel és boldogul, miért ne boldogulhatnék hát én is úgy?" Neked az általad meglátott világosságban kell járnod, ne hasonlítgasd magad másokhoz és ne ítélgess másokat: ez Istenre és rájuk tartozik. Amikor ráébredsz arra, hogy valamilyen neked kedves vélemény összeütközik mennyei látomásoddal és mersz vitatkozni: akkor bizonyos megkötöttségek kezdenek kifejlődni benned: a vagyonra és személyes jogaidra tekintgetsz. Ezek olyasmik, amikhez Jézus Krisztusnak semmi köze sincs. Ő mindig ellene volt ezeknek, mert ezek mindannak a gyökere, ami tőle idegen. "Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg" (Lk 12,15). Ha mi ezt nem ismerjük fel, ez azért van, mert figyelmen kívül hagyjuk Urunk tanításának alapjait. Hajlamosak vagyunk hanyatt feküdni és elábrándozni régi, csodálatos élményeinkről. Pedig ha van olyan alapelv az Újszövetségben, amit Isten világossága felfed és te nem érsz fel hozzá, sőt készség sincs benned arra, hogy elérhesd: ez már a pártütés kezdete. Azt jelenti, hogy lelkiismereted már nem érzékeny az igazságra. Amint feltárult előtted egy igazság, többé már nem lehetsz ugyanaz. Abban a percben dől el, hogy tovább jutsz-e, mint Jézus Krisztus hű tanítványa, vagy szökevény leszel és lemaradsz.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MINDKÉT LÁBBAL A FÖLDÖN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mk 6,1-6

1 Jézus akkor eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is. 2 Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: "Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak? 3 Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?" És megbotránkoztak benne. 4 Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában." 5 Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. 6 Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.

"Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik."

(Lk 2,51)

Jézus földi élete nagyrészt meglehetősen mindennapi volt, pont úgy, mint ahogy a mi életünk mindennapi. Részese volt a nappal és éjjel, az étkezés és a munka egyhangúságának. És kapcsolatban volt szüleivel, fitestvéreivel és nőtestvéreivel, éppúgy mint mi a mieinkkel. József valószínűleg korán meghalt. Még élt, amikor Jézus tizenkét éves volt, de nevét nem említi a Szentírás többé, miután Jézus megkezdi hivatalos működését 30 éves korában. Anyjáról, fitestvéreiről és nőtestvéreiről viszont történik említés (Mk 3,31.6,3). Az az ötlet, hogy Jézus Máriának az egyetlen gyermeke volt, akkor támadt, amikor az emberek elkezdték imádni Máriát. Jézusnak, mint a család legidősebb fiának, keményen kellett dolgoznia, különösen akkor, ha József Jézus fiatal korában távozott el az élők sorából. Isten bölcs döntése folytán semmit sem tudunk azokról az évekről. Semmit sem tudunk Jézus életéről csecsemőkorától kezdve egészen addig, amíg tizenkét éves lesz. Akkor hallunk templomi útjáról. Aztán pedig megint jön tizennyolc esztendő, amelyről semmit sem tudunk. Később sok történetet kiagyaltak Jézus gyermekkori csodáiról. Ezek azonban a kegyes képzelőerő szüleményei. Biztosak lehetünk afelől, hogy Jézus feltűnés nélkül dolgozott a megélhetésért. Nem változtatta a köveket kenyérré. És nem alkalmazott varázslatot, ahogy azt a televízióban a szuperemberek csinálják. Názáret városában, ahol felnőtt, az emberek úgy hívták Jézust, hogy "az ács" (Mk 6,3). Ezt mondja el történetünk. Kisvárosokban az emberek ismerik egymást. Jézus egyszerűen úgy volt ismerős, mint "az ács". Ha ács lennék, ma ezt mondanám: "Kezdjük csak el újból a mindennapi robotot." A mindennapi munka minden bizonnyal szép. Máskülönben Jézus nem tölthette volna életének javát egy ácsműhelyben. "Jézus jön!" Amikor az Úr visszajön, és a mindennapi munka végzése közben talál minket, akkor ez teljesen rendben van. Ezt csinálta ő maga is, földi életének nagyobbik részében.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Halálunk napjára vagy az Úr napjára

"Bizony hamar eljövök. Ámen, Jövel, Uram Jézus! " (Jelenések 22, 20)   Hívő őseink valamikor komolyan és buzgón készültek arra, hogy boldog haláluk legyen. Korunk életvidám nemzedéke, amely csak az ideigvalókban leli örömét, kiveri fejéből a halálnak még a gondolatát is. De Isten gyermekei Mózessel, Isten emberével együtt így imádkoznak: "Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk" és ne értelmetlenül éljünk. Számoljunk azzal, hogy életünk rövid, nehogy a legfőbb dolgot elmulasszuk. Legyen gondunk arra, hogy békességben térhessünk haza. Még sokkal inkább kell hogy betöltse lelkünket Jézus megjelenésének várása és erre a páratlanul örvendetes napra való felkészülés. A régiek az utolsó ítéletre vártak, amit az Úr tart majd, ha eljön. Jézusnak, mint királynak és vőlegénynek a visszajövetelével kapcsolatban nemigen volt lelki látásuk. Jézus ezeréves földi királyságáról hallgattak, mert azt a rajongók nemegyszer maguk akarták megvalósítani. Az Úr napja nekik a harag és borzalom napja volt. Valóban az lesz az Úr ellenségeinek a számára és akik megvetik Őt. Akik azonban az Úr Jézushoz ragaszkodnak és menyasszonyi szeretetben összekapcsolódtak vele, azoknak ez a nap a világosság és az öröm napja lesz. Akkor érkezett el a teljes váltságuk. János apostol hallja a nagy sereg hangját, mint "sok víz zúgását és mint erős mennydörgés zengését, ezt a szózatot: Halleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!" (Jel 19. 6). Kezdődik a felüdülés ideje az Úrnak színétől (Csel 3, 19). "Örüljünk és örvendezzünk, adjunk neki dicsőséget, mert eljött a Bárány menyegzője!" Hazaviszi menyasszonyát az atyai házba. Tagjaival már össze volt kapcsolva, amióta eljegyezte őket és azok egész lelkükkel igent mondtak neki. De csak hitben, lélekben voltak kapcsolatban mennyei vőlegényükkel, nem látásban. És most a megromlott földi test átváltozik elmúlhatatlan szépségű, dicsőséges testté. Örökre az Úrnál lehetnek. Elérkezett az ezeréves menyegző, a nagy páskaünnep, a minden földi szenvedéstől, valamint az Istennel ellenséges világ nyomásátol való teljes megváltás (Lk 22, 18). Ne elsősorban halálunk napjára, hanem erre a nagy, dicsőséges napra, Krisztus megjelenésének napjára tekintsünk és készüljünk fel!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Tudjunk békességben megöregedni!

"Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg" (Ézs 46,4)

Végéhez közeledik az év, és íme itt egy ígéret idősödő barátainknak, de egyben mindannyiunknak is, hiszen mindenki felett szaladnak az évek. Még néhány esztendő vagy évtized, és mindannyiunk haja megfehéredik. Ezért örvendezzünk előretekintő hittel ennek az ígéretnek. Ha megöregszünk is, Isten ugyanaz marad, mindig a nagy "Én vagyok". Az őszülő haj elmúlásunkról beszél, testünk halandóságáról, Isten ereje azonban nem múlik el. Ha már nem tudunk többé terhet viselni, sőt magunkat is alig tudjuk hordozni, az Úr hordoz bennünket. Ahogyan ifjúságunkban karjaiban hordozott minket, ugyanúgy hordoz majd az elerőtlenedés éveiben is. Ő teremtett bennünket, Ő gondot is visel ránk. Mikor már terhére leszünk barátainknak és sokszor önmagunknak is, az Úr nem fog cserbenhagyni bennünket, sőt még jobban felemel és gondosabban hordoz, mint valaha. Gyakran hosszú és csendes alkonyattal ajándékozza meg az Úr szolgáit. Míg nappal volt, keményen dolgoztak, de megöregedtek és elfáradtak Mesterük szolgálatában. Ezért így szól hozzájuk az Úr: "Most már nyugodjatok, és érezzetek meg valamit az örök nyugalomból, amelyet elkészítettem a számotokra". Ne féljünk az öregségtől. Merjünk nyugodtan és békés szívvel megöregedni, hiszen maga az Úr van velünk kegyelmének gazdagságával.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Idő és örökkévalóság

"Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk..., örökkévaló mennyei házunk. "(2Kor 5,1)

A filozófusok írnak az idő aszimmetriájáról, vagyis arról, hogy megfordíthatatlanul egy irányba halad. Mérni tudjuk, de megállítani és visszahozni nem. Megszoktuk, hogy egyik pillanat követi a másikat, egyik esztendő jön a másik után, de ritkán gondolunk arra, hogy eljön majd egy pillanat, ami után nem következik másik, mert vége szakad az időnek, és beletorkollik az örökkévalóságba, mint folyók az óceánba. A folyókat is csak a torkolatig tudjuk mérni. És mi lesz utána?


A sátán arra törekszik, hogy ne gondoljunk a jövőre, csak a pillanatra figyeljünk, hogy most jól érezzük magunkat. Isten azonban messzebbre enged látni. Mert van, ami elmúlik, de van, ami megmarad. Van, ami összeomlik, és van, ami örökkévaló.

Igénk az emberi testet és ezt a földi életet sátorhoz hasonlítja, amely ideiglenes tartózkodási hely. Ez azonban egyszer összeomlik, s belépünk az örökkévalóságba, amelynek nem lesz vége. Ott kétféle állapot létezik: Istennel az örök élet, Isten nélkül az örök szenvedés amiatt, hogy itt nem hittünk benne. Ezt a tényt nem szabad elködösíteni.

Hol töltjük az örökkévalóságot - ez minden ember számára a legfontosabb kérdés. Fontosabb, mint az, hogyan sikerül egy napunk vagy egy vállalkozásunk.
Ne feledjük, hogy minden itteni tettünknek örökkévaló következménye van! A jelenünkkel alapozzuk meg a jövőnket. És Isten megtanítja a benne hívőket már itt mindent az örökkévalóság nézőpontjából értékelni. Aki ezt gyakorolja, tudja, hogy nem az a fontos igazán, hogy ki mit szól hozzá, hanem hogy Istennek kedves-e egy tettünk. Nem az dönt, hogy van-e kedvem valamihez, hanem hogy most annak az ideje van-e, s az fontos-e másnak. Az ilyen ember könnyedén átlép az őt ért sérelmeken, de fontos lesz neki mások üdvössége. Itt áll két lábbal a földön, de mennyei normákhoz igazodik. Jellemez ez engem?

Napi áhítat-A reménység nem semmisül meg

Hét témája: Karácsony, reménység

Olvasmány: Péld 23,15–26       

Sok minden tépázza a reménységet. Tápláld megfelelő forrásból, hogy túlélje!

„Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is. Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól. Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az URat féld mindennap, mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg. Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra! Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel! Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás. Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik! Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az intést és az értelmet! Vígan örvendezik az igaznak az apja, és aki bölcset nemzett, örül annak. Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged! Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!”

Magyarázat

Az emberi bölcsesség maximum addig jut, mint az állítólagosan mexikói eredetű szólás: a remény hal meg utoljára. Eszerint sokáig, a végsőkig ki tud tartani a reménység, mindvégig érdemes bízni, de előbb-utóbb mégis összeomlik. Több ez, mint a teljes reménytelenség, de így is csak ideig-óráig hatásos, és legfeljebb embertársi bátorításokból tud táplálkozni. Ezzel szemben az isteni bölcsesség igéje arról biztosít, hogy „reménységed nem semmisül meg”. Bátran hozzátehetjük: soha. Ha minden sorstársunk kidőlne is mellőlünk, akkor sem szűnik meg a reményt tápláló forrás: az örökkévaló.
Az ígéret első része az enyhülést hozó jövőt, egyúttal a fordulat lehetőségét helyezi kilátásba. Vigasztaló ez, hiszen jelenleg a tisztességtelenek látszólag sikeresebbek, már-már irigylésre méltó mértékben. Erről a vágyakozó keserűségről lebeszél az ige, sugallva, hogy mindez csak a pillanatnyi állás. Célravezetőbb alternatívaként fogalmazza meg az Úr félelmét. Ilyenképpen az Istent tisztelő félelem és a reménység karöltve jár. Amint Jézus Krisztus elpusztíthatatlannak, legyőzhetetlennek bizonyult, úgy az őbenne gyökerező reménység is az!
(Várady Endre)

Reggeli dicséret-A üdvösség ruhája nem szűk

„Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.” Ézsaiás próféta könyve 61:10

Egy tucat felelősségemre bízott fiatallal vonatoztam keresztül a fél Kárpát-medencét, hogy valahol a Gyimesi szorosnál egy túratáborban vegyünk részt. A hosszú és unalmas utat úgy terveztük, hogy félúton megpihenünk az egyik városban, sőt másnap se utazunk tovább, hanem részt veszünk a helyi istentiszteleten, és csak harmadik nap folytatjuk zötykölődésünket Magyarország történelmi határvidéke felé.
Este, amint megérkeztünk a félúton fekvő városba, a hitközség vezetője felkért, prédikáljak másnap a gyülekezetnek. Akkoriban még igencsak kezdő voltam ilyen dolgokban, de azért szívesen elvállaltam. Igen ám, de én túratáborba készültem. 

Volt nálam sportszandál, oldalzsebes, lábszárnál lecipzározható túranadrág, no és – épp az istentiszteleti alkalomra gondolva – egy rövid ujjú kék vasalt ing. 

Másnap reggel ebben a felszerelésben meg is jelentem a szervezők előtt. Ők kétszer is alaposan végigmértek, tetőtől talpig, majd talptól tetőig.
– Így akarsz prédikálni fiam? – mondta ki végül a legidősebb mindenki közös gondolatát.
– Én túratáborba készültem, nem pedig szószékre - szabadkoztam.
A gondnoknak megesett rajtam a szíve:
– Hozok én majd a fiatalembernek ruhát – és pár perc múlva visszatért egy zöld zakóval és egy tarka nyakkendővel. Kicsit kényelmetlen volt ugyan abban a nyári melegben az a három számmal kisebb zakó, de - a gyülekezeti elöljárók tekintetét figyelve - be kellett látnom, ez ebben a helyzetben másodrendű probléma. Így történt, hogy túraszandálban, oldalzsebes túranadrágban, szűk zakóban és tarka nyakkendőben prédikáltam Isten szeretetéről.

Talán megmosolyogni való ez a történet? Mindenképpen. Mégis, mikor az „üdvösség ruhájáról” olvasok a Bibliából, ez az élményem jut az eszembe. 

Annak a hitközségnek volt egy elvárása az igehirdetőkkel kapcsolatban, tudniillik, hogy zakóban és nyakkendőben legyenek. 

Én ennek nem feleltem meg, úgy is fogalmazhatnék, hogy méltatlan voltam a feladatra. 

Ők azonban méltóvá tettek az által, hogy biztosították számomra a szükséges ruhát.

Épp így van ez Isten országával is. A mennybe csak a bűntelenség ruhájában léphetünk be. Ki az közülünk, aki rendelkezik evvel? Ki az, aki még soha nem haragudott, aki soha nem irigykedett, vagy soha nem pletykálkodott még? 

Legyünk őszinték magunkhoz, ezt egyikőnk sem mondhatja el magáról. 

Ott állunk Isten előtt, önzésünktől foltos és szakadozott ruhában (ez még túrafelszerelésnek se menne el), és be kell látnunk, saját erőnkből alkalmatlanok vagyunk a mennyországra. Isten azonban azt mondja:

– Hozok én ennek az embernek megfelelő ruhát! – és biztosítja számunkra az „üdvösség ruháját”, illetve az „igazság palástját”. Isten országába csak kegyelemből juthatunk be, nem saját érdemeinkből – ez Ézsaiás üzenete. Fogadjuk hát el a felkínált ruhát! 

Mindenkit biztosíthatok, nem szűk, Isten a te méretedre szabta.

Bejegyezte: Árvai Tamás -

Biblia-Ige-Kolossébeliekhez írt levél 3. rész

1. Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,
2. Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.
3. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.
4. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.
5. Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás;
6. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira;
7. Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban.
8. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.
9. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt.
10. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt:
11. A hol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.
12. Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;
13. Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is;
14. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele.
15. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.
16. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.
17. És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.
18. Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, a miképen illik az Úrban.
19. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántok keserű kedvűek.
20. Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak.
21. Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.
22. Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem szíveteknek egyenességében, félvén az Istent.
23. És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek;
24. Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.
25. A ki pedig igazságtalanságot cselekszik, jutalmát veszi igazságtalanságának; és nincsen személyválogatás.

KENNETH COPELAND-A gyógyulás mindig eljön!

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik… betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.– Márk 16: 17- 18.

Régebben felzaklatott, ha valakire rátettem a kezemet, és nem lett jobban. Egyszer imádkoztam, kerestem Istent ezzel kapcsolatban, és így szólt a szellememhez: „A gyógyulás mindig eljön.” Emlékszem, azt mondtam: „Hogy érted, Uram, hogy a gyógyulás mindig eljön? Hiszen nem mindenki gyógyul meg.”

”Nem azt mondtam, hogy mindenki elfogadja a gyógyulását” — válaszolta. Majd nagyon komolyan szólt hozzám: „Én megteszem a részemet. És azt mondtam, ők meggyógyulnak!”
Ezek a szavak szíven ütöttek. Isten azt mondta, meggyógyulnak. Ő soha nem hazudik. Tehát, ha Isten azt mondja, hogy meggyógyulnak, az azt jelenti, hogy a gyógyulás mindig eljön. Nem Isten tartja vissza. A „fogadók” azok, akik ellenállnak. Azóta soha nem volt problémám azzal, hogy rátegyem a kezemet az emberekre, és higgyek a gyógyulásukban. Akár jobban lettek, akár nem, hitben álltam értük. Tudom, hogy ha valaki betegen távozott is az ima után, bármikor egy nevezőre juthat Isten hitével és az enyémmel – nem számít, ha akár öt év múlva – és akkor meggyógyul.

Ha rátetted valakire a kezedet, és az illető nem fogadta el a gyógyulását, ne akadályozd meg Isten erejének áradását azzal, hogy ellankadsz a hitedben. Állj meg szilárdan. Továbbra is hidd el, hogy a gyógyulás eljön, és egyszer csak az illető úgy dönt, hogy egyetért veled!

Igei olvasmány: Márk 10: 46 - 52

Biblia-Ige -,,Zsoltárok könyve 43. rész

1. Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem.

2. Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

3. Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.

4. Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!

5. Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

József küldött apjának tíz szamarat egyiptomi kincsekkel megterhelve... S Jákob ezt mondta: Elég nékem, hogy József, az én fiam még él...      l.Móz 45,23. 28

Karácsonykor ajándékokat kaptunk. Különösen az esett jól, ahogy a gyerekek örültek vágyaik beteljesedésének. Karácsonykor azonban nem szabad megállnunk a földi ajándékoknál! -Igénk egyedülálló ajándékozásról számol be. József, Jákob halottnak vélt fia, tíz szamarat küld apjának Egyiptom válogatott drágaságaival megrakva. Milyen kincsek lehettek ezek? A Szentírás nem beszél róla, de beszél arról, hogy mit mondott Jákob, amikor látta a nagy halom ajándékot. S nem ezt mondta: "Nézzétek ezeket a gyönyörű egyiptomi ruhákat! Micsoda gyönyörűek ezek az arany tálak, ezek a drágagyöngyök és fejdíszek!" Nem. Erről egy szó sincs a Bibliában. Jákob ezt kiáltja: "Elég nékem, hogy az én fiam, József még él." Mit számít nekem a sok ajándék! Megyek, hogy Józsefet megláthassam és örülhessek neki. Hasonlónak kell lenni a keresztyének szívének karácsonykor. Jóllehet nem kapunk tíz szamarat kincsekkel megrakva, hanem csupán valami csekélységet. De a fontos: oda tudunk-e sietni a földi ajándékoktól Isten ajándékához?! Elmondhatjuk-e Jákobbal: Elég ez nekem?! - Jézus, az igazi karácsonyi ajándék sokkal gazdagabbá tesz bennünket, mint amilyen Jákob lett a kincsekkel és fia viszontlátásának örömével. A halálban csak el kellett válnia tőle. Az Úrban való öröm az egyedül maradandó, igazi, örök öröm! Él ez a szívedben?

Varga László: Isten asztaláról

"Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó Urad."      Ézsaiás 54,7-8

Isten nem tehet mást, meg kell engednie a bűnök következményeit. Nem lehet elégszer ismételni: kényszerrel nem lehet se szeretetet, se önkéntes engedelmességet kierőszakolni, ami pedig az ember rendeltetése. Nem kell külön büntetés, megbüntetjük mi eléggé magunkat és egymást. Isten csak annyit tesz: elhagy, nem szól bele, elrejti arcát, szeretetét, kegyelmét előlünk. A többit, a büntetést elvégezzük mi magunk. De amikor már igen sok a nyomorúság, Isten visszafordul. Megállítja az emberi bűn tombolását, lefogja az egymás ellen acsarkodó öklöket, új hitet és szeretetet áraszt választottaiba, sikert, eredményt ad azoknak, akik a jót akarják, új, őt szolgáló vezetőket küld, és egyenesbe jönnek népének dolgai. Ez a mi reménységünk. Ez jelenti imáink meghallgatását. Erre várnak azok, akik a legnagyobb nyomorúságban is Istenhez kiáltanak. Ez a világ egyetlen reménysége. Isten nem büntetni akar, hanem boldogságot adni. Ezért jött hozzánk Krisztus, ezért adta Isten a törvényt, ezért törli el bűneinket, ezért kell tanulni, olvasni, hallgatni igéjét, ezért kell naponként beszélgetni vele az imádságban. Úgy lehet megismerni szeretetét, hűségét, megígért, soha el nem múló irgalmát, és megnyerni újra kegyelmének ránk áradó ajándékait.

Uram, Istenem, most nem magamért, népemért imádkozom. Számodra szempillantás, számunkra nemzedékek sora, mióta magunkon érezzük sújtó kezed. Pedig nem hagytál el. A benned bízókat ezalatt is megtartottad. Népünknek is adtál lehetőséget arra, hogy hozzád térjen. Szinte gúny tárgya lett, aki rólad bizonyságot tesz. Irgalmazz nekünk! Fordítsd újra felénk arcodat! Adj nekünk, népünknek, egyházunknak benned bízó, jó vezetőket! Fiataljainkat tanítsd meg, hogy érteni és értékelni tudják igédet! Unják meg a céltalanságot, szolgálni tanuljanak! Engem és családomat is áldd meg hűséggel, igazsággal, hogy mi is szolgálhassuk népünk megújulását! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- TIZENKÉT ÉVES JÉZUS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 2,41-52

41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. 44 Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. 45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. 46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, 47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. 48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged." 49 Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" 50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették. 51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, 52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

"Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? ... Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében."

(Lk 2,49.51)

Az évenkénti jeruzsálemi utazás minden bizonnyal egyike volt a Galileában élő zsidók élete fénypontjainak. Természetesen gyalog utaztak, és egy nagy csoportban. Bizonyára sokat is énekeltek. A Zsoltárok könyvében van egy erre a célra szolgáló énekgyűjtemény, a jeruzsálemi zarándokok énekei (Zsolt 120-134). Jeruzsálemben ünnepelték meg a páskát (azaz a zsidóság húsvétját. A ford. megj.), és visszatértek Názáretbe. De három nappal az elindulásuk után Jézus még mindig a rabbik lábainál ült, a templomudvarban. Ő volt a figyelem középpontjában: "És mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein." Amikor aggódó szülei megtalálták őt, Mária megkérdezte - szelíd szemrehányással -, hogy miért okozott nekik oly sok gondot. És akkor mondta Jézus ezt a kijelentésszerű választ: "Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" Tehát a mi Megváltónk tizenkét éves korában tudta már, hogy különleges kötelezettségei vannak Istennel, mint az ő Atyjával szemben. Azt azonban lehetetlen megmondani, hogy mennyire ismerte az Istennel való valóságos kapcsolatát és az Atyának az ő életére vonatkozó akaratát. Mária jól megjegyezte Jézus szavait. Minden bizonnyal félelem és öröm között élt, amikor figyelemmel kísérte fiának és Megváltójának életét. Tizenkét évvel korábban egy olyan himnuszt énekelt, amelyik hasonlított Annáéra. Talán most arra gondolt, hogy ha Annának oda kellett adnia az ő Sámuelét az Úr szolgálatára, akkor ő sem tarthatja vissza az ő Jézusát. Jézus tökéletesen emberi volt. Szülei ismerték fiuk születésének titkát, de akkor még senki más nem sejthette, hogy ő Isten Fia is. Nem szabad hogy felzaklasson bennünket a felismerés: egykor Jézus lelkes, tehetséges, de mégis közönséges zsidó fiú volt. Végül is nem azért jött ő, hogy emberfeletti emberré, hanem hogy tökéletesen emberivé tegyen bennünket. Jézus munkájának az eredménye az, hogy ma sok közönséges emberi lény van, akik boldogan szolgálják mennyei Atyjukat. És ezek közül néhányan még csak tizenkét évesek.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-FOLYTONOS VISSZATÉRÉS

"Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..." (Mt 18,3)

Az Úrnak ezek a szavai megtérésünk kezdetére vonatkoznak, de nekünk szakadatlanul meg kell térnünk életünk minden napján, visszafordulni Isten felé, mint a gyermek. 

Ha a magunk eszében bízunk Isten helyett, ennek olyan következményei lesznek, amikért Isten minket von felelősségre. 

Amint testünk - Isten gondviselése folytán - új helyzetbe kerül, jól vigyázzunk, hogy természeti életünk engedelmeskedjék Isten Szent Szelleme parancsainak. 

Mert ha megtettük is egyszer, még nem bizonyos, hogy mindig így teszünk majd. 

A természetinek a szellemihez való viszonya az állandó megtérésben, megfordulásban áll, de éppen ez ellen tiltakozunk. Bármilyen helyzetbe kerüljünk is, 

Isten Szelleme változatlan marad és szabadítását sem lehet megmásítani, de nekünk kell "felöltöznünk az új embert". Isten mindig felelősségre von, ha ellenállunk abban, hogy visszatérjünk hozzá. 

Ennek az ellenállásnak mindig akaratos önfejűség a gyökere. 

Ne a természeti élet uralkodjon: Istennek kell uralkodnia bennünk! 

Szellemi életünket gátolja, hogy nem akarunk folytonosan megtérni. 

Vannak idők, amikor makacsságunk még Isten trónja előtt is büszkélkedik és ezt mondja: 

"Nem akarom!" Függetlenségünket és akaratosságunkat istenítjük és hamis neveket adunk nekik. 

Amit Isten önfejűsködő gyengeségnek lát bennünk, azt mi erőnek hívjuk. 

Még egész nagy területei vannak életünknek, amik nincsenek alárendelve Istennek, és ezen csak állandó megtéréssel lehet segíteni. 

Így lassan, de biztosan a Szent Szellem uralma alá rendelhetjük az egész valónkat.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Riasztó mennyei jel

"Vágd ki! Miért foglalja a földet hiába? "

(Lukács 13, 7)

A fügefa példázatában a Megváltó fontos útmutatásokat ad a megtérés lényegéről és erőteljes, sőt riasztó intéssel példázza az ítéletes halált. A megtérés nem az ember műve, nem is ember parancsára történik. Maga Isten munkálja. A fügefa egy szőlőbe, tehát jól előkészített földbe került. Isten mindenki felé kegyelemmel fordul. Ad, mielőtt valamit követelne. Minden jól elő van készítve úgy, hogy jogosan várhatja a lelkiismeretes bűnbánat és a neki szentelt élet és szolgálat gyümölcsét. De amikor minden fáradozása eredménytelen marad, felhangzik az isteni parancs: "Vágd ki!" - Rettenetes szó ez! Nagyon keményen hangzik, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a szeretet előzőleg mindent felkínált, hogy gyümölcsöt lásson. Isten sokáig vár a gyümölcsre és keresi azt. Irgalmas főpapunk könyörgésén megindulva még egy évet vár. - A Megváltó a végsőkig elmegy: megpróbálja szívünk kemény kérgét a szenvedés csapásaival feltörni. Trágyát szór a fa köré - ezek a kegyelem különös órái, isteni szeretetének erőteljes behatásai és megnyilvánulásai. Szinte körülfogja és bekeríti a lelket kegyelme, szeretete odakínálásával. De ha mindez hiába, akkor végül mégis sor kerül az isteni ítélet végrehajtására: "Vágd ki!" Sok minden történik a függöny mögött, mely eltakarja előlünk a láthatatlan világot. A tulajdonképpeni döntés odafent történik. Valaki meghal és díszes temetést rendeznek neki, magasztaló búcsúbeszédet mondanak felette. De odafent ez a parancs hangzott el: Vágd ki! Tulajdonképpen nem "szép halál" volt, hanem rettenetes ítélet. A véget ért élet gyümölcstelen maradt, nem hozott termést Istennek. Lehet, hogy az illető sok pénzt gyűjtött, tisztességet szerzett magának, megbecsülték, de hiányzott az igazi istenfélelem gyümölcse, a Jézus iránt való bensőséges szeretet, önzetlen szolgálat embertársai felé. Az ilyen élet értéktelen Isten szemében és káros környezetére. A terméketlen fa hiába foglalja el a földet. Az az ember, aki nem terem az örökkévalóságnak gyümölcsöket, közönyösségével másokat is visszatart. Még ha kimondottan nem is él rossz életet, negatív hatással van környezetére. - Ne legyen hiábavaló rajtunk Megváltónk kegyelmes munkája, nehogy felettünk is elhangozzék az ítélet: "Vágd ki!"

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Teljes bizonyosság hűségéről

"Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged!" (Zsid 13,5)

Ezt az ígéretet jó néhányszor elmondja az Úr az Írásban. Azért ismétli olyan gyakran, hogy hűségéről kétség nélküli bizonyosságot adjon nekünk. Ne kételkedjünk ebben az ígéretben egy pillanatig sem! Annál kevésbé, mert különösen erős ígéret ez. A görög szöveg ugyanis ötszörös tagadásban fejezi ki ezt a gondolatot, mintegy teljesen kizárva még a lehetőségét is annak, hogy Isten valaha is elhagyja népe egyetlen tagját, és így az joggal érezhetné Istentől elhagyottnak magát. Ez a drága igevers nem ígér mentességet a bajoktól, de biztosít bennünket az elhagyatottság ellen. Lehet, hogy rögös és nehéz utakon kell járnunk, de az Úr segítségére és gondviselésére mindig számíthatunk. Nem kell a pénz után futnunk, mert Isten mindig lesz, és Ő többet ér, mint az arany. Az Ő pártfogása, szeretete nagyobb kincs, mint a gazdagság vagy a szerencse. Elégedjünk meg azzal, amink van, mert aki az élő Istenben hisz, az gazdagabb, mint a világ. Mi egyebet kívánhatnánk még, mint az örökkévaló Isten szeretetét. Jöjj, én lelkem! Ha Isten azt mondja, hogy soha nem hagy el téged, sem tőled el nem távozik, akkor ne tegyél mást, csak azért a kegyelemért könyörögj, hogy te se maradj el Uradtól, és egy pillanatra se hagyd el útjait.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Megszabott idő

"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt." (Préd 3,1)

Így az év vége felé óhatatlanul gondolkozunk az időről. Mi az, menynyi van belőle, mire kapjuk, kapunk-e még és mennyit? Az a határ, amelyet az évek közt vonunk, mesterséges, de ha kiértékelünk egy ilyen szakaszt, segíthet abban, hogy a következőt - ha még kapunk - helyesebben töltsük el.

A Biblia azt tanítja, hogy az idő Istené. Ő ajándékoz nekünk mindennap újabb 24 órát. Kérdés, hogy arra használjuk-e, amire adta! Mulasztás akkor történik, ha nem arra használjuk. Időzavarba az kerül, aki tanulás helyett cseverészik, alvás helyett szórakozik stb.

Az idő helytelen felhasználása vagy eltékozlása vezet a sietéshez és a siettetéshez - amikor nincs türelmünk kivárni a dolgok természetes menetét. A kapkodás pedig felszínessé tesz, az ilyen ember több hibát vét, selejtet termel, balesetet okozhat. Feleslegesen kimeríti magát, és veszélyeztet másokat is. Aztán néha az igazán fontos dolgokat hagyjuk el, hogy elintézzük azt, ami sürget. Így károsodik az Istennel és az egymással való közösségünk.

A hívő ember hálásan látja, hogy Isten milyen bölcsen időzíti életünkben az eseményeket. Aki figyelmesen ügyel őrá, nem hamarkodik el semmit, és nem késik le semmiről. Jézus földi élete gyönyörű példa erre.

Mivel valóban ő szabja meg mindennek az idejét, ezért Isten nélkül rohanás, kapkodás, mulasztások vádja és folyamatos elégedetlenség kísér, Istenre figyelve pedig ugyanannyi idő alatt sokkal többet el lehet végezni, így is kell dolgozni keményen, de marad ereje az embernek, öröme lesz közben, a végén pedig hála és békesség van a szívében.

Napi áhítat-Nem hiábavaló az Úrban reménykedni

Hét témája: Karácsony, reménység 

Olvasmány: 25. zsoltár                       

A karácsonyi esemény által táplált reménység az év minden napján érvényes.

„Dávidé. URam, hozzád emelkedem lélekben!
Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim!
Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!
Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!
Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.
Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.
Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam!
Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.
Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat.
Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.
A te nevedért, ó URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van!
Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza.
Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet.
Közösségben van az ÚR az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket.
Szemem állandóan az ÚRra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.
Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok.
Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki!
Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet!
Nézd, mennyi ellenségem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel.
Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem!
Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem.
Szabadítsd ki, ó Isten, Izráelt minden nyomorúságából!”

Magyarázat

Dávid király imádsága sok mindnyájunkat érintő – sőt, többnyire égető – élethelyzetet vonultat föl. Ezekben minduntalan szükségét érzi az ember a szabadításnak, vezetésnek, könyörületnek, bűnbocsánatnak. Mindezen imádságos kérések megvalósíthatóságának fedezetét hozta el Jézus Krisztus földi pályafutása. Ezért lehetséges, hogy a reménység nem szégyenít meg (Róm 5,5). Az Úrral járva nincs okunk a szégyenkezésre, hiszen a legnagyobb hatalom pártfogásában élünk. Mind a jelenünkre, mind a végső jövőnkre nézve igaz ez!
Annak van nagyobb esélye a megszégyenülésre, azaz kudarcra, csalódásra, aki Istentől függetlenül tervezi boldogulását és jövőjét. Kiemelt igénk „ok nélkül” megjegyzése voltaképpen arra utal, hogy nem létezik olyan ok, ami miatt indokolt lenne az Úrtól való elpártolás. (Létezhetetlen tehát ellenpontként az okkal történő elpártolás.) Az esetleges kapcsolatmegszakítás kezdeményezője minden esetben a hűtlenné váló, Isten kegyelmes szeretetét kellőképpen értékelni nem tudó ember. A Teremtő a lehető legközelebb jött hozzánk Jézusban. Látható, hallható módon, bizonyítékát adva megbízhatóságának. Ígéretei nem lettek semmissé, hű maradt hozzájuk. Lehetetlen hát csalódni benne!
(Várady Endre)

Reggeli dicséret- Az Úr megőriz

„Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké.” (121. Zsoltár 7-8. vers)

„Szemeimet a hegyekre emelem. Honnan jön az én segítségem? Segítségem az Úrtól van, aki az eget és a földet alkotta.” Ezekkel a sorokkal kezdődik a 121. sokunk egyik legkedvesebb zsoltára, mely a nehézségek közepette oly sokszor erőt ad.

Jó, ha minden nap tudatosítjuk magunkban, és hálát adunk azért, hogy az Örökkévaló gondoskodó szeretettel vesz körül bennünket életünk minden napján. Hogy megőriz bennünket minden gonosztól…

Minden gonosztól? De akkor miért voltam beteg egy hete? Miért ment tönkre az autóm, a számítógépem? Miért engedi, hogy szenvedjenek a szeretteim?

Felületes olvasóként úgy tűnhet, itt túlzó elírás van, Isten nem minden, hanem néhány gonosztól őriz meg. Vagy?

Bizony, ma reggel ez a zsoltár földhözragadt tekintetünket más régiókba szeretné emelni. Hiszen, ha csak azért imádkozunk és csak azt várjuk, hogy őrizze meg az egészségünket, a házunkat, az utazgatásunkat, a munkahelyünket, a pénztárcánkat… „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1Kor.15:19)

De mondd csak, mikor imádkoztál utoljára azért, hogy Istenem őrizd meg a lelkemet? Őrizz meg minden olyantól, ami akadályozna abban, hogy találkozhassam Veled.

2017-ben, a reformáció emlékévében, biztos sokszor felhangzik majd Luther himnusza „Erős vár a mi Istenünk”, de vajon tiszta hittel és szívvel tudjuk elénekelni az utolsó sort; „Kincset, életet, Hitvest, gyermeket Mind elvehetik, Mit ér ez őnekik! Mienk a menny örökre!”

Bizony, a kincseid, a családod, de még saját földi életednél is fontosabb Isten számára az örök életed őrzése, és Jézus is erre figyelmeztet: „ne féljetekazoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attólféljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.” (Máté 10:28)

Ennek tudatában értékeld át életed és mondd el Tóth Árpáddal;

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.
(Tóth Árpád: Isten oltó-kése)

Biblia-Ige-Sámuel II. könyve 22. rész

1. Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2. És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3. Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4. Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5. Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
6. A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.
7. Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8. Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9. Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10. Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11. A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12. Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13. Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14. És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15. Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16. És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17. Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18. Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19. Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20. Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21. Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22. Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23. Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24. Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25. Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26. Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27. A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28. Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29. Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30. Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31. Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32. Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33. Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34. Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35. Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36. Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37. Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38. Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39. Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40. Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41. Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42. Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43. Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44. Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45. Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46. Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47. Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48. Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49. Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50. Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51. Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!

Biblia-Ige-Ésaiás próféta könyve 41. rész

Köszönöm neked Atyám drága Szent Fiad, Jézus nevében!

1. Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erőt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe!
2. Ki támasztá fel azt keletről, a kit igazságban hív az ő lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülő polyvát kézíve által!
3. Kergeti őket, békességgel vonul az úton, a melyen lábaival nem járt.
4. Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én!
5. Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyűltek.
6. Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erős!
7. És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülőt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerősíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon.
8. De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva;
9. Te, a kit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak:
10. Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.
11. Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek.
12. Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak.
13. Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!
14. Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!
15. Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed.
16. Te szórd, és a szél vigye el őket, és elszéleszsze őket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében.
17. A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.
18. Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá.
19. A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt,
20. Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt!
21. Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elő erősségeiteket, így szól Jákób királya.
22. Adják elő és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik először lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendőket tudassátok velünk!
23. Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt!
24. Ímé, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok is semmiből való; útálat az, a ki titeket szeret.
25. Feltámasztám északról, és eljött napkelet felől; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa.
26. Ki jelenté meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem!
27. Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek.
28. És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem őket és feleljenek nékem.
29. Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.      l.Ján. 3,8

Ebben az Igében az Úr Jézus egyik legfontosabb feladata válik nyilvánvalóvá. Ő azért jött a mennyből a földre, hogy itt az ördög munkáit lerontsa. Az Úr Jézus eljövetele bizonyos értelemben hadjárat. A sötétség sátáni uralma itt, e földön megvetette a lábát, felállította erődítményeit és bástyáit, az embereket nehéz bilincsbe verte, szolgáltatja és gyötri. Azok az erődítmények, amik mögé a Sátán elsáncolta magát, sokkal erősebbek Jerikó kőfalainál, amelyek pedig 20 méter magasak és 12 méter szélesek voltak. Emberi erő nem tudta azt lerombolni. Erősebbnek kellett jönni, mint amilyenek mi vagyunk. S Ő eljött: Jézus, az Isten Fia. Ő jobban látta, mint bárki más az ördög munkáit az emberi szívekben és a népek életében. Jézus felvette a harcot a Sátánnal. Biztosak lehetünk abban, hogy Ő egészen teljesítette feladatát, mert a mindenható Isten jelent meg benne. Ez a mi karácsonyi örömünk egy része. Máig tele van a világ az ördög munkáival. A Sátán munkája abból is felismerhető, hogy ő a hazugság atyja. Mennyire hazudnak ma az emberek! Hazudnak a politikai, a gazdasági, a kereskedelmi életben. Hazudnak saját hasznukra, hazudnak félelemből és udvariasságból. - A Sátán kevély lélek. Tőle van minden hiúság, gőg, a gyengék elnyomása, s a felettük való zsarnokoskodás. A Sátán az atyafiak vádolója is. Tőle van minden civódás, veszekedés, gyűlölet és keserűség. Szinte elcsügged az ember, ha az ördög munkáit látja a földön. De megáll az Ige: Jézus Krisztus győz! Ez az Ige beteljesedik a Sátán elleni harcban éppoly biztosan, mint ahogy a világosság erősebb a sötétségnél.

Varga László: Isten asztaláról

"Viseljétek el egymást szeretettel..."      Efezus 4,2

Fel kellene írni minden család, minden munkahely, de még a parlamentek falára is. Egyike a Szentírás leggyakorlatibb utasításainak. Erre is való a szeretet. Hiába unják az emberek a szeretet emlegetését, olyan az, mint az ételben a só, nélküle minden ízetlen. Akkor unják meg egymást a házastársak, akkor képtelenek egymás rigolyáit elviselni, amikor kihűl a szeretetük. Fiatal szerelmesek szeretni valónak találják ugyanazokat a rigolyákat. Ha szeretettel dolgoznak együtt a munkatársak, jó hangulatban oldják meg még a nehezebb kérdéseket is. Anélkül a társak legkisebb rossz szokása, egy fütyülés munka közben, egy véletlen megjegyzés azonnal felborzolja a kedélyeket. Így elviselhetetlenné válik maga a társas élet. Bűnös létünkben olyanok vagyunk, mint a sündisznó. Mindnyájunknak megvannak a maga tüskéi. A szeretet lesimítja, a szeretet hiánya védekezésre állítja ezeket a tüskéket. Hiába menekülünk a mások tüskéi elől, amíg a magunkéi szúrnak. Nincs más megoldás, ha kénytelenek vagyunk együtt élni másokkal, el kell viselnünk egymást. Lehet kényszerből, de az nagyon kellemetlen. Lehet szeretettel, és könnyűvé válik. Itt is, mint mindenütt, Krisztus módszere adja az egyetlen lehetőségét a boldog közösségi élethez.

Istenem, jó Atyám, Te állítottál egymás mellé bennünket. Egymáshoz illő segítőtársnak teremtettél, s amíg azok tudunk lenni, boldog a közösségi életünk. Bizony még a családban is elég nehéz egymás rigolyáit, szeszélyeit elviselni, különösen a mostani ideges, kapkodó életben. Adj nekünk olyan belső csendességet, melyet nem tud áttörni a külső élet zűrzavara! Segíts, hogy ne vigyük haza a munkahelyek, a rossz közösségek rossz hangulatát! És ha mégse sikerül, add meg és tartsd meg a családban a szeretetet, hogy boldogság, és ne teher legyen egymás közelsége! Adj olyan hitet és abból származó vidám, jó hangulatot, mely nemcsak elviseli, de le is győzi a nehezen elviselhető társak kellemetlenségét! Ámen.