Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

De én az Úrra nézek.      Mik 7,7

Borzalmas látomást mutatott az Úr Mikeásnak népe sorsáról. Izráel fejedelmei gyűlölik a jót, és kedvelik a gonoszt (3,2). Aki jó közöttük, olyan, mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor (7,4). Ezért mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem (3,12). Mikeás mégsem esik kétségbe. Titkot ismer, amely a legszomorúbb pillanatokban is örömet és vigasztalást ad neki. Így kiált: "De én az Úrra nézek!" Felfelé irányítja tekintetét. Az emberek helyett Istenre, az ő üdvösségére néz. Minden félelem és nyomorúság ellenére megvigasztalódva mondja: "Én az Úrra nézek! Ne örülj, én ellenségem! Elesem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom." (Mik 7,7-8) Ezt a mikeási tekintetet kell nekünk is elkérnünk az Úrtól az új esztendőre. Nagyon fontos ez! - Amikor a tíz kém csak óriásokat és égig érő erődített falakat lát, mi így szólhatunk Józsuéval és Kálebbel: "De én az Úrra nézek" - s bemehetünk Kánaánba. Amikor Dávidot szidja és gyalázza Sémei, ő meg tudja magát tartóztatni Isten akarata szerint, mert nem Sémeire, hanem az Úrra néz. Amikor Józsefet be akarja hálózni Potifár álnok felesége, ő az Úrra néz, nem akar ellene vétkezni, és tiszta marad. Amikor Elizeus szolgája fél, mert Dótánt körülzárta a szíriai sereg, Elizeus egészen nyugodt marad, mert szemei az Urat és az Ő seregeit látják. Amikor egész Izráel azt gondolja, hogy Góliát a kis Dávidot felaprítja, Dávid bátran megy ellene, mert az Úrra, Megmentőjére néz. Az Úr irányítsa tekintetünket Önmagára, akkor félelem nélkül tovább vándorolhatunk.

A Charles Haddon Spurgeon által szerkesztett: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Harmatgyöngyök és Aranysugarak” című áhítatos könyv gazdag igei üzeneteket és mély mondanivalókat tartalmaz, mely minden Istent kereső és az Ő közelébe vágyó embernek értékes lehet.

„…Napjainkban, mikor olyan kevés nyugalomhoz jutunk, mert nagy a hajsza, a lótás-futás, nem valami könnyű a családdal áhítatra sorakozni; sem a hajnali órákban, még kevésbé a csendes esték idején. Ám mégis, mennyire szükséges az, hogy a benső ember el ne satnyuljon, és éhen ne haljon. Ezen akar segíteni e könyv, mely a Szentírás egyik másik részéből ad rövid szemléltetést, s így a szív gondolatait az Örökkévalóra irányítja.
Ahogy a gyengéd reggeli harmat felüdíti a száraz pázsitot, úgy kellene a reggeli órákban az Úr szavának a szíveket felüdíteni; tehát erre akar szolgálni a „Harmatgyöngyök és Aranysugarak”. Ha pedig valaki, akkor olvassa, amikor a nyugovóra térő nap a felhőket bearanyozza, akkor is hasznos rá nézve és azok részére, akik hallgatják, hogy az igazság napja jól bemélyedjen a család minden tagjának szívébe…”
(A kiadó előszava)

Charles H. Spurgeon::Izráel pusztai bolyongása véget ért-01.01.
„…már abban az évben Kánaán földjének a termését ették.” -(Józsué 5,12)
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2018/01/charles-h-spurgeonizrael-pusztai.html

Varga László: Isten asztaláról

"Megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé."      1Mózes 2,7

Istenként tisztelt régi keleti királyok felavatásakor valaki kötelezően a fülükbe súgta: "Ne feledd, hogy csak ember vagy!" Úgy kell a mai felfuvalkodott embert figyelmeztetni az ige szavával: Csak por vagy, anyag vagy, olyan élőlény vagy, mint bármelyik lenézett állat! - Hát nem vagyok Istennek a maga képére teremtett gyermeke? - De igen. Amennyire egy fénykép felmutatja egy ember képét. Ha jó a kép, az ember arca ragyoghat rajta, de ha nem sikerült, csak egy eldobnivaló papírdarab. Por vagy, anyag vagy, egyszerű élőlény vagy, amíg nem tükrözöd Isten arcát szeretetben, jóságban, engedelmességben. A minta: Krisztus. Amennyire Őt követni tudod, annyira emelkedsz ki az állatok sorából, s leszel, ami a rendeltetésed: Isten képviselője, az Ő képének hordozója mindkét teremtett világban, földön és mennyben.

Uram, köszönöm, hogy emberré teremtettél. De figyelmeztess arra is, hogy magamtól nem vagyok más, csak egyszerű élőlény! Add nekem Lelked erejét, hogy ki tudjak emelkedni az állati sorból! El ne veszítselek, s veled együtt el ne veszítsem az emberség méltóságát, nekem ígért dicsőségét! Jól tudom, nem vagyok rá méltó. Jól tudom, sokszor gonoszabb vagyok a farkasnál. Hány ember lelkét keserítettem meg, hányszor éreztem, hogy nem tudok eléd állni haragom, gyűlöletem miatt! Bocsásd meg nekem, amikor elfeledkeztem emberségemről! Emelj magadhoz, és segíts, hogy mégiscsak hasonlítani tudjak Krisztushoz, és lehessek megváltott, szerető és szeretett gyermeked! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-FUSSUK MEG A PÁLYÁT!

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 11,29-12,2 29 Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek. 30 Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azokat hét napon át. 31 Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor a kémeket békességgel befogadta. 32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. 33 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34 tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. 35 Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. 36 Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. 37 Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, 38 akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban. 39 És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret, 40 mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre. 1 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.  "Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, (Zsid 12,1-2a) Nem úgy sodródunk a következő év felé, mint valami fadarab az idő zajló tengerén. Az új esztendő úgy áll előttünk, mint egy versenypálya, amit végig kell futnunk. Isten hív el bennünket erre a versenyre és azt is megmondja, hogy miként fussunk. "Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt." Ha megpróbálsz egy versenyt a télikabátodban végigfutni, elveszted azt, mielőtt rajtolnál. A kabát akadályoz a mozgásban. És ha nem vagy formában, lomha és kövér vagy, esélyeid a legjobb esetben is csekélyek. Isten atlétáinak nem szabad bűnös szokásaikat magukkal vinni a pályára. Le kell tenniük a világi gondokat, amelyek úgy növekednek a keresztyének életében, mint a háj a túltáplált emberen. Ha Isten királyságába vagy hivatalos, a jutalom reményében nem versenyezhetsz, ha mindkét kezed kincsekkel van tele, szíved pedig meg van osztva a vágyaktól. Csak egyetlen célod lehet és edzened kell, hogy formában maradj. A verseny nehéz. Vannak, akiknek úgy kell küzdeniük, hogy ágyban fekvő betegek, mások talán üzletemberként versenyeznek, most nekigyürkőzve újból a karácsony utáni pangás miatt, néhányan üldöztetést szenvednek hitükért hatósági közegektől, sok keresztyén fiatalnak meg csak pár hét van hátra a vizsgákig vagy az új félévig. De mindannyian versenypályán vagyunk és mindnyájunknak "hit által" kell futnunk. A "stadiont", amelyben élünk, nézőktől zsúfolt lelátó veszi körül. Nem mindennapi nézők ezek. Mind atléták, akik már befejezték a versenyzést. A bizonyságtevők egész fellege azt hirdeti nekünk, hogy "hit által" fussunk. Ez a versenyfutó titka. A Zsid 11 rész egész társasága sürget minket a kitartó futásra és arra, hogy "hit által" vegyük az akadályokat. Hitünk gyújtópontjában Jézus áll. Nézz kitartóan őrá. Amíg hitünk tekintete Jézuson nyugszik, legyőzünk minden akadályt és a célban megkapjuk a koronát. Légy hát bátor és fuss!

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- RAGASZKODJUNK A LÉNYEGHEZ

"...az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy nyíltsággal magasztaltatik majd Krisztus az én testemben akár életem, akár halálom által" (Fil 1,20). Mindenemet adom az Ő legdrágábbjáért: Krisztusért. "Az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök." Mindannyian megszégyenülünk, ha nem engedünk Jézusnak ott, ahol Ő engedelmességet kíván tőlünk. Pál így szól: "Elhatároztam, hogy mindent megteszek az Ő uralmáért, ami tőlem telik." Ez nem az elmélkedés, nem az alkudozás, hanem az akarat kérdése; akaratunkat feltétel nélkül és visszavonhatatlanul alá kell rendelnünk neki. Túlságosan kíméljük magunkat! Ez tart vissza ettől az elhatározástól, bár azt a látszatot keltjük, mintha másokra lennénk tekintettel. Ha azt fontolgatjuk, mibe kerül másoknak a mi engedelmességünk Krisztus hívó szava iránt, ezzel szinte szemére vetjük Istennek, hogy nem számol engedelmességünk következményeivel. Ragaszkodj a lényeghez! Ő tudja, Ő számol vele. Dobj ki magadból minden más meggondolást, maradj Isten színe előtt erre az egyre ügyelve: "Mindenre kész vagyok az Ő legdrágábbjáért." Elszántam magam arra, hogy egészen és feltétel nélkül neki élek, egyes-egyedül neki. Tántoríthatatlanul harcolok az Ő szentségéért! "...akár életem, akár halálom által" (21). Pál eldöntötte, hogy semmi sem riaszthatja vissza Isten akaratának teljesítésétől. Isten parancsa válsággá fog fokozódni életünkben, ha amíg gyengédebben irányított, elengedtük a fülünk mellett az Ő kívánságait. Olyan helyzetbe visz, ahol megkérdezi tőlünk: elmegyünk-e a legvégsőkig, készek vagyunk-e mindent kockára tenni Őérte? Mi pedig vitába szállunk vele! Ezért aztán gondoskodik róla, hogy olyan válságba jussunk, ahol döntenünk kell - mellette vagy ellene, és ezen a ponton kezdődik el életünk "nagy vízválasztója". Ha ez a válság téged is utolért már valamilyen módon, rendeld alá neki akaratodat feltétlenül és visszavonhatatlanul.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Újesztendőre

"Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót! Hozd fel reánk arcodnak világosságát, ó Uram! " (Zsoltár 4, 7)   Komor időkben hangzottak el ezek a szavak. Dávidnak már az is nehéz volt, mikor Saul üldözte őt. De még fájdalmasabbak voltak azok a napok, mikor saját fia lázadt fel ellene. Népe is hűtlenül elfordult tőle. Jeruzsálemben érték a legkeserűbb tapasztalatok a hűtlenség terén. Barátia és tanácsadója, Akhitófel is áruló lett. Csupán egy maroknyi hűséges ember veszi körül, mikor elhagyja palotáját és a pusztába menekül. De még ott is minden pillanatban rajtuk üthetnek Absolon seregei. "Kicsoda láttat velünk jót?" - tették fel a kérdést Dávid kísérői. Úgy érezték, minden elveszett. Csak Dávid nem csüggedt el. Külső helyzete nem volt még soha ilyen nyomorúságos és mégis teljes volt a békessége, mert az Úr vigasztalta."Örömet adsz szívembe" - mondta boldogan. Igaz, hogy ellenségeinek "búzájuk és boruk" van, ő pedig kénytelen volt mindent ott hagyni, de még így is sokkal gazdagabbnak érezte magát, mint azok. Még e súlyos helyzete sem hozott álmatlan órákat. Békességben feküdt le és mindjárt elaludt, mert az Úr védelme vette körül. - A mi utunk is sokszor vezet sötét szakaszokon át. Ugyan mit hoz ez az új esztendő is? Aki csak a körülményekre tekint, az bizony csüggedten vághat neki az útnak. De mi kérhetjük, hogy "hozd fel reánk arcodnak világosságát, ó Uram!" Mikor ez a világosság hatol szívünkbe, napfényként ragyogja be azt, még ha egyéb földi örömsugarak ki is aludtak már. - Nem sokkal e súlyos helyzet előtt Dávid lelkében is csak sötétség volt. Házasságtörésének, sőt vérontásának bűne. Isten arca elhomályosult előtte. Külsőleg ugyan hatalma tetőpontján állott, de belül boldogtalan ember volt. Csak akkor változott meg minden, mikor bűne napfényre került. "Elvetted rólam bűneimnek terhét." Szívét ismét béke és öröm töltötte el. Ne nyugodjunk bele mi sem helyzetünk vigasztalanságába. Szabad ezzel a kéréssel átlépnünk az új esztendőbe: "Hozd fel reánk arcod világosságát, Urunk!" Mikor Isten kegyelmes arca felragyog előttünk s nem homályosítják azt el bűneink, mi is diadalmasan kiálthatjuk: "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy."

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A Biblia első ígérete

"Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az asszony utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod." (1Mózes 3,15)

A bűnbe esett ember számára ez az első ígéret. Benne van az egész evangélium és a kegyelmi szövetség lényege. Nagyrészt már beteljesedett. Az asszony magvának? Jézus Krisztusnak bizony mardosta a sarkát a Sátán, és ez rettenetes mardosás volt! De milyen rettenetes a kígyó fejének végleges széttiprása! Ez lényegében már megtörtént, amikor Krisztus eltörölte a bűnt, legyőzte a halált és megtörte a Sátán hatalmát; de végső beteljesedése Urunk második eljövetelére és az utolsó ítélet napjára vár. Számunkra ez az ígéret azt a jó hírt jelenti, hogy bár a gonosz nagy erővel támadja testi természetünket, mintegy a "sarkunkat mardossa", mi azonban győzedelmeskedhetünk a Krisztusban, aki lábával az ősi kígyó fejére taposott. Egész éven át tapasztaljuk majd ezen igevers első felét, a Sátán kísértéseit és a Sátán magvából való gonoszok támadásait. Lehet, hogy úgy sarkunkba marnak majd, hogy belesántulunk; de ragadjuk meg igénk második felének biztatását, és akkor nem csüggedünk el. Hit által örvendezzünk, hogy mégis győzni fogunk Jézus Krisztusban, az asszony magvában.

Örömteli mindennapok-Legyen áldott,örömteli ,Isten kegyelmében bővölködő évetek!

,,Megkoronázod az esztendő végét gazdag aratással, lábaid nyomán bőség fakad.,, Zsolt 65,11.

Érezzétek, és lássátok meg , hogy jó az Úr!
Bizony, boldog és áldott az az ember ,aki Őbenne bízik!
Imádjátok az Örökkévalót, ti szentjei!
Mert akik Őt félik és tisztelik,nem szenvednek hiányt semmiben!
Zsolt.34,8-9-
Ezt kívánom mindannyiunknak ,hogy érezzük meg ,tapasztaljuk meg , Izleljük meg ,Isten irántunk való kegyelmét , jóságát és végtelen szeretetét minden napon .Mert ez Isten akarata .
Áldjuk az Urat mindenkor.
Jöjjetek, dicsérjétek velem az Örökkévalót,
jöjjetek, dicsérjük együtt Őt!
Legyen örömteli minden napunk 2017-ben is :)

Cseri Kálmán Igehirdetései- KIJELENTÉST KAPTAK

Alapige:Mt 2,12.

"Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba."

Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk, te kívül állsz az időn, mi pedig be vagyunk szorítva tér és idő korlátaiba, de köszönjük, hogy innen is adsz nekünk kitekintést az örökkévalóságba.

Magasztalunk téged, aki létének nincs kezdete és nincs vége.

Megvalljuk, hogy az életünket feldarabolja az idő. Neked adunk hálát azért, hogy elindulhatunk ennek az új esztendőnek az útján. Valljuk, Urunk, hogy csak a te nagy kegyelmed, hogy még nincs végünk.

Köszönjük, hogy abban, hogy ma reggel itt dicsőíthetünk téged együtt, és segítségül hívhatjuk a te nagy nevedet, benne van a te ígéreted is, hogy még terved van velünk. Köszönjük, ha még feladatokat készítettél a számunkra. Köszönjük, hogy ajándékokat készítettél el nekünk. Köszönjük különösen azt, hogy nem fogyott el a türelmed és még munkálkodni akarsz bennünk.

Bocsásd meg, Urunk, hogy ebben is a gőgünk szólal meg, amikor mindig csak azt nézzük és keressük, hogy mit akarsz elvégezni általunk, és nem vesszük komolyan: ha te alkalmasakká nem teszel minket, semmire nem vagyunk használhatók. Segíts el minket erre az igaz önismeretre. Engedd komolyan vennünk, hogy nálad nélkül semmit sem cselekedhetünk. Ugyanakkor erősítsd meg bennünk azt a hitet, hogy "az én Istenemmel táboron is átfutok és kőfalon is átugrom."

Szeretnénk ebben az évben komolyabban venni ígérteidet, mint korábban. Növeljed a hitünket. Olyan sokféle kételkedés rágja hitünknek a gyökereit, és ezért sokszor kishitűek vagy egyenesen hitetlenek leszünk.

Kérünk, használd fel ezt a mostani csendes alkalmat is arra, hogy közelebb kerüljünk hozzád, jobban megértsünk és megismerjünk téged, és feltétel nélküli bizalommal merjük reád bízni a jövendőnket.

Köszönjük, hogy te készíted mindannyiunk jövendőjét, és te jót végeztél felőlünk. Kérünk, győzz meg minket erről, mi pedig nem akarunk sérteni téged hitetlenséggel, hanem bízunk szavadban, igéd igazságában, ígéreteidben.

Kérünk alázatosan, ezt a bizalmat erősítsd meg bennünk most is.

Ámen.

A napkeleti bölcsek történetének ez a befejező mondata nagy örömhírt rejt magában. Akkor ragyogott ez fel előttem, amikor a karácsonyi igehirdetésre készültem, (annak a megelőző vers volt az alapja), és a történetet újra és újra elolvasva, úgy láttam, egy teljes új évi program van benne.

Mi az az örömhír, ami ebben a mondatban rejlik? Az örömhír így hangzik: Isten megőrzi azokat, akik bíznak benne attól, hogy gyilkos kezekben váljanak eszközzé mások halálára, és Ő veszi kezébe őket, s az Ő kezében lesznek eszközökké mások életének a gazdagítására. Kicsit hosszú, de egyszerű és áttekinthető: Isten megőrzi a benne bízókat attól, hogy gonoszok manipulálhassák őket és felhasználják piszkos céljaikra, mint ahogy itt Heródes akarta ezeket a bölcseket, sőt nemcsak megőrzi, hanem Ő veszi kezébe a benne bízókat, és Ő használja arra, hogy mások életét védhessék és gazdagíthassák.

Mit jelent ez? Ezek a kedves naiv tudósok mit sem sejtve kopogtattak be Jeruzsálemben Heródes palotájába és kérdezték: hol van a zsidók királya, aki most született. Nem tudták, hogy Heródes betegesen féltékeny uralkodó volt, és kíméletlenül elpusztított mindenkit, akiben vetélytársat sejthetett. Ezt azonban ravasz, álnok, hazug módon csinálta, úgy, hogy kihasználva a bölcsek jóhiszeműségét, ezt mondja nekik: "Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!"

Ezt elhitték. A bölcsek elmentek, megtalálták a kis Jézust, hódoltak előtte, átadták az ajándékaikat, és mint úriemberekhez illik, igyekeztek visszamenni, a kérésnek eleget tenni, és tájékoztatni Heródest arról, amit tapasztaltak. És itt szólt közbe Isten. Itt van ez a súlyos mondat: "Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba."

Ha visszamennek, bűnsegédei lesznek egy véres kezű diktátornak egy újabb gyilkosság megszervezésében. És akaratlanul is Jézus meggyilkolásában segédkeznek. Így azonban, hogy Isten közbeszólt, kijelentést kaptak és engedelmeskedtek Isten kijelentésének, maradt idő arra, hogy amíg őket Heródes várta, addig kimentették Betlehemből a kis Jézust. Ők pedig, amikor hazamentek, boldogan bizonyságot tettek a Megváltóról, akivel találkoztak. Kétszeresen is az élet munkálásában használta fel őket Isten: Jézus megmentésében segédkeztek közvetve, otthon pedig közvetlenül továbbadták az evangéliumot, hogy minél többen hihessenek.

Azt nézzük meg először, mi is történik itt valójában, mert ennek a hátterét is világosan kell látni, aztán azt, miért volt ez nagy dolog, hogy ők engedtek ennek a kijelentésnek, és hogy mi tette lehetővé, hogy bekövetkezzék ez a változtatás, hogy noha már eltervezték, hogy visszamennek Heródeshez, mégis más úton tértek haza.

Mi történt itt valójában? Az, hogy a hatalom gonoszul manipulálni akar jóhiszemű embereket. Vagyis Heródes be akarja szervezni ezeket a bölcseket, hogy ügynökei legyenek, és segédkezzenek neki a megszületett Messiás meggyilkolásában. Mindezt az említett álnok, ravasz, képmutató módon, mintha ő is imádni akarná a megszületett Szabadítót.

Veszélyes csapdahelyzet volt ez, amibe majdnem belementek ezek a gyanútlan tudósok. Isten minket ennek az esztendőnek az első napján szeretettel figyelmeztet, hogy készüljünk fel arra, hogy mi is kerülhetünk az idén - akár egészen váratlanul is - különböző csapdahelyzetekbe.

Fenyegeti a hívő embert az, hogy váratlanul olyan helyzetbe kerül, amit nem tud hirtelen áttekinteni, ahol csak azt látja és hallja, ami a felszínen van, ahol, ha elhiszi a hazugságot, akkor ő is áldozatul esik. Életfontosságú az, hogy mi is elmondhassuk Pál apostollal, hogy ismerjük az ördög szándékait, mert itt végül is nem Heródes van munkában, hanem a Messiás megszületésekor a Sátán kezd akcióba. Kiváló médium neki Heródes, Heródes meg munkatársakat keres ezekben a bölcsekben.

De ki látja azt, hogy honnan indul el az egész? Az látja, aki elhiszi, amit Jézus mondott a csapdát állító ősellenségről. Jézus azt mondta: két jellemző tulajdonsága van az ördögnek: hazug és hazugságnak atyja, és emberölő volt kezdettől fogva. Ahol a hazugság eszközéhez nyúlnak, mint itt Heródes, ott biztos, hogy az ördög mozgatja az eseményeket és az embereket. Ahol mások élete, boldogulása, kibontakozása, előrejutása ellen kezdődik akció, ott is biztos, hogy a háttérben maga a sötétség fejedelme, akit Jézus néven nevezett, az ördög van ott.

Ezt a legtöbben nem ismerik fel. Akikben Isten Szentlelke van, akikben Jézus Krisztus lakozik a hit által, azok felismerik, és azok elmondhatják: mi ismerjük az ő szándékait.

Miért nem sikerült itt Heródesnek ez a próbálkozása? Azért, mert ezek a bölcsek előzőleg már egy hatalmasabb Úrnak a szolgálatába szegődtek. Ők már otthon, Babilonban kaptak kijelentést Istentől. Ők már otthon elhitték azt, amit erről az élő Istenről a benne hívők mondtak nekik. Nem ismerték még igazában Istent, de a hitük már megmozdult, már egyszer egy nagy útra Isten szavára indultak el, és a kisded Jézusban is ezt a mindenható Istent ismerték fel, és azért hódoltak előtte, imádták Őt. És ebben a szolgálatban, ebben az Istennel való bármilyen laza, de mégis meglevő közösségben védve voltak.

Hányszor tapasztalhatjuk, hogy Isten olyan veszedelmektől is megóv minket, amiket észre sem vettünk. Hány helyzetben vigyázott már ránk, amikor nem láttuk a csapdát. Hányszor óvott meg - nyugodtan elmondhatom - a saját butaságom vagy tudatlanságom következményeitől ezzel az Ő gyöngéd szeretetével. Bizony úgy van az, ahogy a közelmúltban olvastuk Péter leveléből: Isten hatalma őriz minket hit által az üdvösségre.

A bölcseknek az esete gyönyörűen mutatja ezt, és jó lenne, ha megbátorítana minket ennek az esztendőnek az első napján. Nem az ő nagy ügyességük, nem a rutinuk, nem a szimatuk mentette meg őket a bajtól. Az az Isten mentette meg őket, aki elindította erre az útra, akinek terve volt velük. Nekik az volt a dolguk, hogy figyeljenek rá, és amikor kijelentést kaptak, akkor legyenek készek engedelmeskedni annak.

Jobb, ha józanul felkészülünk arra, hogy lesznek csapdák az utunkon ebben az évben is. Hogy az ördög, mint ordító oroszlán, szertejár és nézi, hogy kit nyeljen el, és át tudja változtatni magát a világosság angyalává is, és igyekszik megtéveszteni, ha lehet, még a hívőket is. Ezért kell nekünk elkérnünk azt a bölcsességet, amiről tavaly ilyenkor volt itt szó az újévi istentiszteletünkön, amelyik képessé tesz arra, hogy különbséget tegyünk Isten szerinti jó és rossz között, és legyen bátorságunk mindig újra az Isten szerinti jót választani.

Legyen imádságunk ennek az évnek az elején is, hogy Isten ajándékozzon meg ilyen bölcsességgel. Bízzunk abban, hogy megvalósulhat az, amiről Pál apostol az Efézusi levél 6. részében ír: hogy Isten hatalmasan megerősít minket Jézus Krisztusban, és nekünk adja az Istennek minden fegyverét, hogy megállhassunk az ördög minden ravaszságával szemben. Amikor megálltunk, akkor még sem magunknak fogjuk tulajdonítani ezt a csodát, hanem azt az Istent magasztaljuk, akinek a hatalma megőrzött.

Nekünk csak erre az eltökéltségre van szükségünk, hogy ami a sötétség fejedelmétől jön, abból nem kell egy szemernyi sem, most ebben az egy esetben sem, meg úgy látszólag sem, semmi sem.

Tegnap olvastuk bibliaolvasó kalauzunk szerint Jézus megkísértésének történetét, és újra felragyogott előttem az a tántoríthatatlan eltökéltség, amivel a mi Megváltó Urunk az Atyának, az Atya kijelentésének, az írott igének engedelmeskedett. Mondhatott az ördög, amit akart, újabb és újabb támadásokat intézhetett ellene, visszapattant minden róla. Az jutott eszembe, olyan volt Jézus az ördög számára, mint egy gömb, nem volt rajta fogás. Mondja is ezt egy helyen. A János evangéliumában olvassuk: Őbenne (Jézusban) nincsen semmije az ördögnek. Bennünk sajnos megvan a bűn, Jézusban nem volt meg. A bűn, mint fogódzó, mindig kínálja magát a kísértőnek. Ezért kell ébereknek lennünk és ragaszkodni a mi Urunkhoz.

Ennyit arról, hogy mi történt itt valójában.

Aztán nézzük meg azt is, miért volt ez nagy dolog, hogy ezek a bölcsek készek voltak megváltoztatni az útvonalukat? Miért van itt ez a hangsúlyos: azonban? "Mivel azonban kijelentést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba."

Azért, mert elhatározták, hogy visszamennek. Ez volt a természetes nekik. Ő kérte, ők meg készségesek voltak. Mi sem magától értetődőbb. Ez nem szorul magyarázatra. Segítséget kértek tőlük, igazán semmiből sem áll, hogy amerről jöttek, arra mennek haza is. Igen ám, csak azt nem szabad elfelejtenünk, hogy az ördög mindig ügyesen álcázza valódi céljait, és valamivel igyekszik megnehezíteni mindig az Istennek való engedelmességünket. Itt ezzel álcázta, és ezzel nehezítette meg a bölcseknek, hogy hiszen Heródes is imádni akarja a megszületett királyt, a Messiást. Hiszen olyan udvariasan és kedvesen kérte, hát illik erre udvariasan úgy válaszolni, hogy teljesítjük a kérését, különösen, ha az semmibe nem kerül nekünk. Megyünk és beszámolunk.

Ők tehát már elhatároztak valamit. Isten azonban valami mást parancsol nekik. És ez a döntő mindig, mindannyiunk életében, hogy itt mit csinálunk. Kész-e az ember félretenni mindent. A protokollt, az illemet, az udvariasságot, vagy egyszerűen csak megszokásból egymást követő gépies cselekedeteket, ha kijelentést kapott. Ha Isten közbeszólt és valami mást mond, akkor kész vagyok-e mindenestől, az egész érvrendszeremmel félre állni Isten útjából, és azt mondani: Uram, parancsolj előre fáradni, és én csak utánad jövök. Akárki, akármit mond. Akármilyen Heródes, akármilyen kedvesen kért, akárhogyan elhatározták már közösen, mindent megváltoztatunk, ha te mást kívánsz.

Ezt be kell gyakorolni. Nem szeretem szóval úgy mondják: engedelmesség, de itt ennek most konkrét tartalma van. Ez azt jelenti, hogy már volt egy tervem, ami minden tekintetben jónak látszik, semmi rossz nincs benne. Isten azonban valami miatt rossznak látja. És Ő mást akar velem. Akkor okoskodás nélkül, halogatás nélkül kész vagyok-e félreállni, és azt mondani: igen, Atyám. Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy azt szépen elterveztük, vagy ahogy tőlünk várják, hanem úgy, ahogy te akarod. És amit te mondasz, arra én feltétlenül igent mondok.

Mivel a bölcsek erre készek voltak, megmenekültek attól, hogy egy gonosz diktátor kezében játékszerré váljanak, és közvetve Krisztusgyilkosokká, és így lehettek alkalmasakká arra, hogy Jézus életének a megmentéséhez hozzájárultak. Ez azonban nem könnyű, főleg ha már elhatároztuk.

Érdekes az a kifejezés, és tulajdonképpen emiatt figyeltem fel erre az igére, ami itt az ősi szövegben áll: más úton tértek vissza hazájukba. Ez egy hadi kifejezés, azt jelenti, hogy a már elfoglalt területet újra elhagyni, visszavonulni. Ez mindig nehezünkre esik. Már elfoglaltam valamit, megvan a tervünk, összeült a családi tanács. Mindenki jónak látja, és egyszerre csak Isten beleszól és keresztülhúzza. Először talán az Ő igéjével, vagy a lelkiismeretünkön keresztül, ha nem hallgatunk rá, akkor az eseményeket alakítja úgy, hogy meghiúsítják a tervünket. Minél előbb észreveszi valaki, hogy kijelentést kapott, és minél előbb kész engedelmeskedni, annál boldogabb, és annál kevesebb szenvedést okoz magának.

Mert ilyenkor szólal meg az: jaj, mit szólnak hozzá, jaj, micsoda presztízsveszteség ez. A hitelük, az önérzetük, a becsületük szenved csorbát, hiszen várja őket az a nagy úr, aki milyen kedvesen kérte meg őket erre. És így tovább, lehet sorolni. És lehet, hogy nem értették, hogy Isten miért tiltja meg, hogy visszamenjenek, és miért parancsolja, hogy más úton menjenek, de ebben példák lehetnek előttünk ezek a derék emberek, hogy nem szorul indokolásra az, amit Isten mond. Ha Ő azt mondta, és ez a kijelentés, akkor azt teszem.

Utólag a leggyakrabban megértjük, mert Isten a mi értelmünket is meg szokta győzni, de néha próbára teszi a hitünket, hogy amit nem értek, de bizonyos vagyok benne, hogy Ő mondta, kész vagyok-e azt is meglépni. Ez a hitnek, ez az Istenbe vetett feltétel nélküli bizalomnak a gesztusa mindig. És ezt Isten mindig csodálatosan megáldja és megjutalmazza.

Jó lenne, ha úgy indulnánk erre az évre, hogy elkérjük Istentől a bátorságot ahhoz, hogy mindig készek legyünk változtatni akármin, ami neki nem kedves. És eleve, látatlanban igent mondjunk arra, ami az Ő akarata.

Hadd mondjak két bibliai példát arra, hogy milyen az, aki nem képes erre vagy nem is kész, és hogy jár az, aki kész változtatni, amikor kijelentést kap. Két bibliai királyról szól a történet.

Az egyik az a Heródes, aki nem ez volt, hanem aki Jézus halálakor volt Galilea fejedelme, Heródes Antipas (az volt a mellékneve). Ő egyszer a születésnapját ünnepelte. Összehívta az ország vezetőit és nagy dínomdánom volt, az átforrósodott hangulatban tett egy könnyelmű ígéretet annak a gyönyörűséges leányzónak, Salóménak, aki ott a táncával szórakoztatta őket, hogy kérj, amit akarsz, és megadom neked. Volt ebben sok nagyképűség is, hogy ő mindent megtehet, csak nem gondolta, hogy a leány az anyja tanácsára Keresztelő János fejét kéri. Salóme anyja haragudott Jánosra, mert János megmondta az igazat. Heródesről azt olvassuk, hogy nagyon elszomorodott, amikor ezt hallotta, mert Jánost prófétának tartotta, de a vendégekre való tekintettel elküldte a hóhért és még aznap kivégeztette Jánost.

Hogyan menekülhetett volna meg ettől? Csak egyféleképpen, ha van bátorsága azt mondani: bocsánatot kérek, könnyelmű volt a kijelentésem. Ezt az egyet nem! Kérj valami mást. Keresztelő János az Isten embere, próféta, nem bántjuk. - Na, de milyen "égés" lett volna ez ott a díszes vendégsereg előtt? Hátha égés, égés. Akinek könnyen eljár a szája, és felelőtlen ígérteket mond, az megérdemli, hogy utána szégyenkezzék. De Keresztelő János fejét akkor sem! Ezt ő tudta, hogy Isten akarata az lenne: nem! A lelkiismerete tiltakozott ellene. Márk evangélium 6. részéből ez világosan kiderül. De a vendégekre való tekintettel nem volt bátorsága változtatni.

Egy másik király: Júda királya volt az az Amásia, aki egyszer hadat akart indítani. Ehhez zsoldosokat fogadott fel. Nagy zsoldot, a teljes összeg nagyobbik részét előre kifizette nekik, és akkor jött Isten prófétája, hogy álljon meg az egész! Isten azt üzeni neked, hogy el fogod veszíteni ezt a hadjáratot. Na de már kifizettem a zsoldnak a nagy részét - mondja Amásia. Itt hangzik el egy nagyon szép mondat: az Úr Isten neked annál sokkal többet adhat. Amásiának volt bátorsága lemondani a hadjáratot, - majdnem őt támadták meg azok, akiket zsoldosként felfogadott, olyan dühösek voltak, elúszott a pénz is, - de nem sokkal ezután egészen más módon Isten nagy győzelmet adott neki zsoldosok nélkül.

Mert, aki kész engedelmeskedni Istennek, akinek van bátorsága megváltoztatni a terveit, ha kijelentést kap, annak az életében Isten csodái jelennek meg, és Isten különösen megáldja azt.

Ebből a szempontból, úgy gondolom, háromféle ember van: vannak, akik Istentől függetlenül terveznek és cselekszenek. Vannak, akik terveznek, és utána Isten jóváhagyását kérik a terveikre, és az Ő segítségét kérik a saját cselekedeteik megvalósítására: Én Istenem segíts meg abban, hogy megvalósítsam, amit nélküled elterveztem. Ez a vallásos ember. S vannak a hívők, akik szintén gondolkoznak és terveznek, de mihelyt kijelentést kapnak, félretesznek minden tervet, hogy azt tehessék, amit Isten parancsolt nekik.

A hitetlen Istentől független, teszi mindezt, a vallásos Isten jóváhagyását kéri a saját terveire, a hívő pedig mielőtt nekikezd bárminek, már kérdezi: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? meg közben is kérdezi, meg amikor már kész a terve, akkor is figyel Istenre, és mindig kész annak megfelelően módosítani, ahogyan azt Isten akarataként megérti.

Éppen erről szól a harmadik része ennek az igének. Tudniillik az, hogy ehhez viszont hallani és érteni kell Istennek a kijelentését. Mert róluk is azt olvastuk, hogy mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Érdekes, hogy itt már Isten nem az ő nyelvükön, a csillagok nyelvén beszél velük, mint amikor elindította őket Babilonból. Itt már közvetlen módon kapnak kijelentést. Álom által, mert nekik még nem volt kezükben az írott ige, ahogy a mi kezünkben van.

Fontos lenne, de most nem akarok kitérni, hogy az álmok és látomások jelentőségét ne tartsuk olyan sokra, mint ahogy sokan teszik. A mai álmok és látomások a legritkább esetben vannak Istentől, szinte sohasem. Isten ma velünk az Ő igéjén keresztül beszél. Ezt kellene sokkal jobban megismerni, tanulmányozni, komolyan venni, és ehhez igazítani magunkat.

Hogy mi a különbség az álomlátomás és Isten igéje között, azt a Jeremiás könyve 23. részéből rendkívül élesen olvashatjuk: ahogy a polyva aránylik a búzához, úgy aránylik az álomlátomás az Isten igéjéhez. A polyvát elfújja a szél, azt a szelelésnél szemétnek tekintették. Viheti a szél, az nem való semmire, az nem takarmány, az csak szúr. A tiszta szem az érték. A tiszta szem az ige, az álmok és látomások a polyva. De amíg nem volt írott ige, addig Isten ritkán ilyen módon közölte akaratát az emberekkel.

Sokszor van az, hogy valaki olvassa a Bibliát és mégsem érti. Hallgatja az igehirdetést, és semmi személyeset és konkrétat nem tud kihámozni belőle. Mi a feltétele annak, hogy valaki értse? Ezért olvastam fel az előbb a János evangéliuma 10. részéből Jézus szavait, aki azt mondja itt: a juhok hallgatnak a pásztor hangjára, a maga juhait nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. (3-5 v.)

A maga juhai követik, mert ismerik a hangját. Itt lesz döntő az, hogy kinek a juha vagy, kire szoktál figyelni, kire hallgatsz, kinek a "szavát lesed", ahogy egyik szép énekünk mondja. Kit követsz, kihez tartozunk, mert a maga juhai ismerik az Ő hangját, és azok követik is Őt.

Heródes az ördögnek a juha volt és őt követte, az ő szavára hallgatott. Ezek a bölcsek már elhatározták, hogy Istennek akarnak engedelmeskedni. És íme, a legkülönbözőbb módon, most már a harmadik féle módon, felismerik az Isten kijelentését és követik is azt.

Szoktassuk a fülünket a Pásztor hangjához. Ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy naponta tanulmányozzuk az igét, hogy ismerős legyen nekünk a Pásztor hangja. Hogy ha éppen nincs a kezünkben vagy zsebünkben Biblia, akkor is igeszerűen tudjunk gondolkozni, akkor is a Pásztorra tudjunk hallgatni, és Istennek bennünk lakozó Szentlelke, akit az újjászületéskor ad, segítsen különbséget tenni igaz és hamis között, és bátorítson minket az engedelmességre. Mert így valósul meg az, ami ezeknek a bölcseknek az életében, hogy ahelyett, hogy Krisztusgyilkosokká váltak volna, Krisztushordozókká lettek. Vitték haza mindazt, amit kaptak ezen az úton Istentől.

Hálás vagyok Istennek, hogy így indít el minket ennek az új esztendőnek az útjára. Józanít, számoljunk azzal, hogy csapdák lesznek, de azokat fel lehet ismerni, és ki lehet kerülni. Bátorít, hogy merjünk változtatni még az elkészített terveken is, ha kijelentést kapunk, ha az Isten igéjével nem egyezik, ha Isten közben valami mást parancsol nekünk. És ez akkor fog egyre könnyebben megvalósulni, ha a fülünk hozzászokik a Pásztor hangjához. Ha naponta figyelünk rá, hallgatjuk Őt, örülünk annak, amit mond, és engedelmeskedünk neki.

Egészen a teológiai tanulmányaim végéig minden nyarat egy kertészetben dolgoztam, amelynek a vezetője édesapám volt. Egy ilyen kis üzemben mindig, mindenféle előfordulhat, sokféle munkafolyamat van, s a külső körülmények, meg az emberi adottságok beleszólnak sokszor, és módosítani, változtatni kell. Sok emlékem van arról, hogy megegyeztünk valamiben, elindultunk, hozzákezdtünk. Egyszer csak jött egy küldönc, mondjuk egy kisgyerek, és azt mondta: ne így csináljátok, hanem amúgy. Az első kérdésünk az volt: ki mondta? Édesapám. Akkor legfeljebb elmondattuk vele még egyszer, hogy egyformán mondja el kétszer a parancsot, és ha igen, akkor gondolkodás nélkül változtattunk. Ez biztonságérzetté sűrűsödött bennem, hogy ha ő mondja, akkor biztos, hogy úgy jó és úgy kell csinálni, mert ez sokszor kiderült már.

Miért nincs meg bennünk ez a megingathatatlan bizonyosság, hogy ha az én mennyei Atyám mondja, akkor azt úgy kell csinálni? Hát Ő már csak jobban tudja, mint én! Én a pillanatot látom, ott is csak egészen felszínesen az eseményeket, Ő pedig átlátja a múltat, jelent, jövőt, és kimondhatatlanul szeret engem. Mindennel a javamat akarja munkálni, és ezért ad kijelentést újra és újra. És akkor jövök én, az okos hívő, és elkezdem magyarázni a mindenható Atyámnak, hogy az nem úgy van, hanem emígy, meg később kellene, meg másnak, meg miért. Nem szégyelljük magunkat? Micsoda hitetlenség van emögött, és micsoda gőg!

Hálás vagyok Istennek azért, amit ezeken a napkeleti bölcseken keresztül, most a karácsonyi történettől függetlenül megtanított. Szeretnék bátorítani mindenkit, hogy legyen ez az esztendő a gyakorlatozásnak az ideje. Gyakoroljuk be egyre jobban azt, hogy éberen figyelem a csapdákat, nem kell belemenni, Isten figyelmeztet erre. Hogy mindig kész vagyok bármilyen változtatásra, ha Ő mondja. És a fülemet odatartom folyamatosan, hogy egyre egyszerűbben érzékeljem, hogy valóban Ő mond valamit és nem az én csalárd lelkem sugallja.

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, olyan nagynak látunk most téged ennek a történetnek a világosságánál is. Olyan jó látnunk, hogy te adtad nekünk a Megváltót, és senki és semmi nem pusztíthatta el Őt. Jó látnunk, hogy te védted ezeket a jóhiszemű, gyanútlan embereket. Te vezetted őket igaz ösvényen, a te utadon. Te beszéltél hozzájuk, és megtaláltad azt a nyelvet, amit ők értettek. Te formáltad őket, és te használtad őket a pogányságban, és egyáltalán minden jót, szépet és nagyot te cselekszel ezen a földön.

Téged magasztalunk mindazért, ami az életünkben tiszta és jó, hiszen mindet te munkáltad ki igéd és Szentlelked által.

Alázatosan kérünk, folytasd ezt az áldott munkádat bennünk ebben az évben is. Adj a szívünkbe egészséges szomjúságot igéd után, hogy vágyakozzunk arra, hogy egyre jobban megismerjük, és azon keresztül megismerhessünk téged.

Segíts, hogy egyre világosabban lássuk, hol a helyünk ebben a világban, melyik úton akarsz minket vezetni, melyikünket mire akarsz használni. Sokszor mi vagyunk legfőbb akadálya annak, Urunk, hogy a te újjáteremtő munkádat végezhesd bennünk.

Köszönjük, hogy nem tudjuk megakadályozni, de nem akarjuk késleltetni, vagy nehezíteni sem. Szeretnénk teljes bizalommal belesimulni a te kezedbe. Nem akarunk mi senki másnak a kezében eszközökké válni, de nagy megtiszteltetésnek tartjuk, ha te kézbe veszel minket. Szeretnénk a testben hátralevő időnket mindenestől a te dicsőségedre és mások javára eltölteni.

Segíts minket ebben. Nyisd ki a szemünket, hogy észrevegyük a csapdákat. Adj eltökéltséget a szívünkbe, hogy mi csak tőled akarunk ajándékot, parancsot, tanácsot elfogadni, és nem kell semmi, ami a gonosztól jön. Adj nekünk készséget, lelki rugalmasságot, hogy mindig készek legyünk bármin változtatni, ha úgy értjük meg akaratodat.

Kérünk, Atyánk, hogy legyen ebben az évben valóban a mi lábainknak szövétneke és ösvényünknek világossága a te igéd. Segíts, hogy mindnyájan juhaid közé tartozzunk, és így értsük a te szavadat, és az engedelmesség lelkével támogass minket, hogy egyre könnyebb legyen engedelmeskednünk is neked.

Hittel reád bízzuk magunkat, szeretteinket, egyházunkat, népünket.

Könyörgünk hozzád az evangélium terjedéséért. Könyörgünk, hogy te álld útját a gonoszságnak. Könyörgünk, adj lelki ébredést itt a mi országunkban is. Kérjük, használj minket abban a pogány világban, amelyikben élünk, hogy tudjuk szeretni azokat, akik közé letettél minket, és tudjunk hitelesen tereád mutatni, téged nekik bemutatni, az életünkkel is felmutatni.

Segíts előbbre lépnünk a tiszta, megszentelt életben, és ajándékozz meg minket Jézus Krisztus, ígéreted szerint ebben az évben is azzal a békességgel, amit csak te tudsz adni, és amit nem úgy adsz, mint ahogy a világ adja, és a te örömöddel, amit nem vehet el semmi módon a világ.

Segíts most ebben a csendben együtt is odaállni eléd és beszélni veled.

Ámen.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Kinek a keze tette?

"Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! "
(5Móz 8,17)

Hogyan értékeljük ennek az évnek az eseményeit? Van, aki dicsekszik: ezzel a két kezemmel szereztem mindent. Van, aki panaszkodik: miért próbált engem Isten, miért nehezedett rám a keze?

S van, aki panaszkodva dicsekszik.

Isten ezt mondja: ne gondolkozz így, mert ez felszínes és hamis megállapítás! Hiszen már az is Isten ajándéka volt, hogy adott neked két munkáskezet, adott munkát, a munkádra áldást. Isten sorolja a népnek: kinek a keze szabadított ki Egyiptomból, ki választotta ketté a tengert, ki táplált éveken át a pusztában, ki vezetett el az ígéret földjének a határához? Egyedül Isten hatalmas keze.

Aki ezt nem látja, hamisan ítéli meg a múltat. A jót magának tulajdonítja, a rossz miatt Istent vádolja. Nem látja, hogy minden jót Istentől kapott ajándékba, s Isten még a próbákat is a nép javára használta fel. A Biblia azt írja, hogy még a jó cselekedeteket is Isten készíti el nekünk, hogy azokat megtehessük. Egyedül őt illeti a dicsőség.

Aki ezt nem látja, árt magának a jelenben. Mert aki magának tulajdonítja azt, amit Isten tett érte, az meglopja az Urat, és így szembehelyezkedik vele. Az pedig életveszélyes Isten népe számára, ha a világ sok fenyegetése közt kiszolgáltatottá válik, és Istent is ellenségévé teszi
Ezzel veszélyezteti az ilyen ember a jövőjét is. Mert aki magában bízik, azt magára hagyja az Úr, nem számíthat az ő védelmére és további ajándékaira.

Mi hát a helyes magatartás az év utolsó napján? Őszinte bűnbánat minden hitetlenségünk, dicsekedésünk, önhittségünk miatt. Buzgó hálaadás Isten sok meg nem érdemelt ajándékáért. És annak megvallása, hogy nem a mi kezünk erejében bízunk, hanem egyedül Jézus Krisztus érettünk is átszögezett kezének érdemében és irgalmában.

MAI IGE - Bob Gass írásaiból-Ebben az évben kövesd Isten tervét!

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek… jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.” (Jeremiás 29:11–12 RÚF).

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek.” (Jeremiás 29:11)

Isten azt mondja: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek… jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.” (Jeremiás 29:11–12 RÚF).


Ebben az évben kérd el Isten tervét! Nyomorúságos dolog olyan szerepet játszani, amit nem rád szabtak. Mintha egy olyan cipőben járnál, ami nem a te méreted. Nos, miben vagy jó? Mit szeretsz legjobban csinálni? Milyen teljesítménytől érzed magad legjobban? Írj össze három pillanatot az életedből, amikor élesen átérezted ezt a beteljesedettség érzést. Mit árul el ez a céljaidról? Ha a pénz nem számítana, mivel töltenéd napjaidat? Hogyan viszonyul ez ahhoz, ahol most tartasz az életben? Milyen kis lépést tudnál megtenni most rögtön – egy telefonhívás, egy levél megírása, egy rövid e-mail elküldése –, ami igazi elhívásod felé vezetne? Mit tanultál meg kudarcaidból a célodat illetően? Vannak olyan területek, melyek nyilvánvalóan nem tartoznak elhívásodba? Ki az, akit csodálsz azért, ahogy felhasználja talentumait? Miben hasonlítasz arra az emberre? Mit tanulhatsz tőle? Hogyan írnád le erre az évre vonatkozó látásodat? Vagy milyennek látod az életedet mostantól számított öt év múlva? Tíz év múlva? Kik azok az emberek, akik tényleg értik, hogy ki vagy? Megkérdezted már tőlük, hogy szerintük mi lehet a rendeltetésed? Adtak valamilyen javaslatot arra nézve, hogyan kellene használnod talentumaidat? Ha megírhatnád saját gyászjelentésedet, mi állna benne? Mit szeretnél, mire emlékezzenek veled kapcsolatban az emberek?

Most, az új év kezdetén kérd el Istentől az Ő tervét!

Forrás: Mai Ige 2017-01-01

Ez az elmélkedés hangzó formátumban is meghallgatható a www.maiige.hu honlapon.

Reggeli dicséret- Boldog új évet!

„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.”- Lukács evangéliuma 21:19

Átléptél az új évbe, szíved pedig még tele van reménnyel. Talán ez az év jobb lesz, mint az előző. Talán több lesz benne a béke és kevesebb a borzalom. Talán kevesebb hozzád közelálló embert fogsz elveszíteni. Talán több sikert tudhatsz majd magad mögött, mint kudarcot úgy a magánéleted, mint a munka terén. Talán.

Isten ma reggel rózsaszín álomképek helyett egy nagyon is valós bátorítást küld neked. Kitartó leszel. Állhatatos.

Nem ígéri, hogy 2017 problémamentes lesz, hogy csupa jó esemény vár rád tele vidámsággal és nevetéssel. De azt megígéri, hogy melletted lesz mindvégig, és ezt be is tartja. Te az Ő gyermeke vagy, ezért bármi jön be azon az ajtón, amit új évnek hívunk, te állni fogod a sarat, és győztesként fogsz kikerülni belőle, mert nem egyedül kell harcolnod, hanem a világegyetem Teremtőjével az oldaladon.

Állhatatos leszel, mert Ő az, aki ehhez erőt ad neked. Hittel bele fogsz kapaszkodni, mert tudod, Ő az egyetlen biztos pont, Akire lehet alapozni. Soha nem leszel egyedül, mert Isten nem fog cserbenhagyni a legkeményebb pillanatban sem.

Hát emeld fel a fejedet, és vágj neki 2017-nek! Éld meg minden percét, a jókat és kevésbé jókat, a vidáman magasakat a gyászosan mélyekkel együtt Istennel az oldaladon, mért így lesz igazán boldog az új esztendőd!

Heti imagondolatok

HOGYAN JÁRT ÉNÓKH ISTENNEL?

"És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé." (1Mózes 5:24)

MIT JELENT EZ A MONDAT: "ÉNÓKH ISTENNEL JÁRT"?

Mindennapi munka közbeni csendes könyörgés: "Mindennapi munkánk közben lelkünkben fel kell emelkednünk a mennybe imáink által. Ezek a csendes fohászok jó illatként emelkednek fel a kegyelem trónjához, és az ellenség megremeg... Így járt Énókh Istennel. Isten pedig vele volt és segítséget nyújtott neki a szükség idején. Az ima a lélek lélegzetvétele. A lelki erő titka. A kegyelem más eszközei nem helyettesíthetik, mert a lélek egészsége rajta múlik. Az ima közvetlen kapcsolatba vonja a szívet az élet forrásával, és megerősíti a vallásos tapasztalat izmait."

Szüntelen ima: "Bár kellően meg tudnám értetni Isten művének minden munkásával, hogy milyen nagy szükség van komoly, szüntelen imára. Nem állhatnak szüntelenül térdeiken, de szívüket felemelhetik Istenhez. Így járt Énókh is Istennel." | "Énókh Istennel járása nem valami révület vagy látomás volt, hanem ő naponkénti élete minden feladatában Istennel járt. Nem lett belőle remete, aki teljesen elzárkózik a világtól, mert volt egy feladata, amit el kellett a világban végeznie Istenért. A családban és emberi kapcsolataiban, mint férj és apa, mint barát és polgár az Úr állhatatos, rendíthetetlen szolgája volt."

A maradék előképe: "Ennek az Istenfélő prófétának a jelleme ábrázolja azt a szentséget, amit mindazoknak el kell érniük, akik Krisztus második eljövetelekor 'áron vétetnek meg a földről...' (Jel 14:3). Énókhhoz hasonlóan Isten népe igyekszik szívét megtisztítani, Isten akaratát követni, mígnem visszatükrözik Krisztus képmását. Mint Énókh is tette, figyelmeztetni fogják a világot az Úr második eljövetelére és a törvényszegőket sújtó ítéletre... Miként Énókh mennybeszállt, mielőtt a világ víz által elpusztult, az élő igazak is a földről az égbe ragadtatnak, mielőtt az tűz által elpusztul."

Mennyei helyeken járt: "Énókh szíve örökkévaló kinccsel volt tele. Feltekintett a mennyei városra; látta a dicsőség Királyát a Sionon. Minél jobban vágyott Isten otthonába, annál nagyobb volt érdeklődése... 'Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják.' Énókh háromszáz éven át kereste a tiszta szívet, hogy összhangba legyen a mennyel. Három évszázadon átjárt Istennel. Naponta vágyott közelebbi kapcsolatra, a közösségben való növekedésre, míg végül Isten magához emelte. Ott állt az örökkévaló világ küszöbén. Egyetlen lépés választotta el az áldott földtől, és most megnyíltak a kapuk, és az Istennel járás, mely olyan hosszúra nyúlt a földön, befejeződött a kapukon átlépve a Szent Városban. Ilyen közösségre kell törekednünk Istennel nekünk is."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK
Isten szeretettel, együttérzéssel hív bennünket. Enókhoz hasonlóan feleljünk neki teljes szívből és elméből. Akkor Isten testünket szent templommá, lakhelyévé teszi. Úgy járhatunk Istennel, hogy Ő bennünk fog lakni. Ez lehet örömteli tapasztalatunk mostantól kezdve mindaddig, amíg Jézus el nem jön. Nincs nagyobb öröm és kiváltság, mint az, ha kezünket és szívünket egyesíthetjük azzal, aki szereti lelkünket. Teljes egységben, elveszve az Ő szerető karjaiban, tapintatosan gondoskodik rólunk és végül elvisz bennünket mennyei otthonunkba. Ne engedd, hogy bármi is megfosszon téged ettől a drága tapasztalattól Egyetlen dolog van, amiért érdemes élni.

Szerető Jézus! Segíts nekünk, hogy mindennél nagyobb értéket tulajdonítsunk a Veled való szoros kapcsolatnak és együttjárásnak.

Biblia-Ige-Mózes V. könyve 11. rész

1. Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, tartsd meg az ő megtartani valóit: rendeléseit, végzéseit és parancsolatait minden időben.
2. És tudjátok meg ma (mert nem a ti fiaitokkal szólok, a kik nem tudják és nem látták) az Úrnak, a te Isteneteknek fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját,
3. Jeleit és cselekedeteit, a melyeket Égyiptomban cselekedett a Faraóval, az égyiptombeliek királyával, és az ő egész földével;
4. És a melyeket cselekedett az égyiptombeliek seregével, lovaival és szekereivel, mivelhogy reájok árasztá a Veres tenger vizeit, mikor üldözének titeket, és elveszté őket az Úr mind e mai napig;
5. És a melyeket cselekedett veletek a pusztában, a míg e helyre jutátok;
6. És a melyeket cselekedett Dáthánnal és Abirámmal, Eliábnak a Rúben fiának fiaival, mikor a föld megnyitá az ő száját, és elnyelé őket háznépeikkel, sátoraikkal, és minden marhájokkal egyetemben, a mely az övék vala, az egész Izráel között.
7. Mert saját szemeitekkel láttátok az Úrnak minden nagy cselekedetét, a melyeket cselekedett.
8. Tartsátok meg azért mind a parancsolatokat, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy megerősödjetek, bemenjetek és bírjátok a földet, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt.
9. És hogy sok ideig élhessetek a földön, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik és az ő magvoknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.
10. Mert a föld, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt, nem olyan az, mint Égyiptomnak földe, a honnan kijöttetek; a melyben elveted vala a te magodat és a te lábaddal kell vala megöntöznöd, mint egy veteményes kertet;
11. Hanem az a föld, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt, hegyes-völgyes föld, az égnek esőjéből iszik vizet.
12. Oly föld az, a melyre az Úr, a te Istened visel gondot; mindenkor rajta függenek az Úrnak, a te Istenednek szemei az esztendő kezdetétől az esztendő végéig.
13. Lészen azért, hogyha valóban engedelmeskedtek az én parancsolataimnak, a melyeket én ma parancsolok néktek, úgy hogy az Urat, a ti Istenteket szeretitek, és néki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből:
14. Esőt adok a ti földetekre alkalmatos időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat;
15. Füvet is adok a te meződre a te barmaidnak; te pedig eszel és megelégszel.
16. Vigyázzatok azért, hogy a ti szívetek meg ne csalattassék, és el ne térjetek, és ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne boruljatok le előttök.
17. Különben az Úrnak haragja felgerjed reátok, és bezárja az eget, hogy eső ne legyen, és a föld az ő gyümölcsét meg ne teremje; és hamarsággal elvesztek a jó földről, a melyet az Úr ád néktek.
18. Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között;
19. És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.
20. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra;
21. Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, a míg az ég a föld felett lészen.
22. Mert ha szorosan megtartjátok mind e parancsolatot, a melyet én parancsolok néktek, hogy a szerint cselekedjetek; ha szeretitek az Urat, a ti Istenteket, ha minden ő útain jártok, és ő hozzá ragaszkodtok:
23. Akkor kiűzi az Úr mind azokat a nemzeteket ti előletek, és úrrá lesztek nálatoknál nagyobb és erősebb nemzeteken.
24. Minden hely, a melyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a pusztától a Libanonig, és a folyóvíztől, az Eufrátes folyóvizétől a nyugoti tengerig lesz a ti határotok.
25. Nem állhat meg senki előttetek; azt míveli az Úr, a ti Istenetek, hogy féljenek és rettegjenek titeket az egész föld színén, a melyre rátapostok, a mint megmondotta néktek.
26. Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot!
27. Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek;
28. Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, a melyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertetek.
29. És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt: akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ebál hegyén.
30. Nemde azok túl vannak a Jordánon, a napnyugoti út megett, a Kananeusok földén, a kik a síkságon laknak Gilgálnak átellenében, a Móré tölgyei mellett?!
31. Mert ti átmentek a Jordánon, hogy bemenvén bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek. Ha bírni fogjátok azt, és lakni fogtok abban:
32. Vigyázzatok, hogy mind e rendelések és végzések szerint cselekedjetek, a melyeket én ma adok ti előtökbe.

Biblia-Ige- Korinthusbeliekhez írt II. levél 13. rész

1. Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. Két vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog.
2. Előre megmondtam és előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most is távollétemben írom azoknak, a kik ezelőtt vétkeztek, és a többieknek mind, hogy ha ismét odamegyek, nem leszek kíméletes;
3. Mert hát az általam szóló Krisztusnak bizonyságát keresitek, a ki irányotokban nem erőtelen, hanem erős ti bennetek.
4. Mert noha megfeszíttetett erőtelenségből, mindazáltal él Istennek hatalmából. És noha mi erőtelenek vagyunk benne, de vele együtt élünk majd Isten erejéből ti nálatok.
5. Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.
6. De reménylem, hogy megismeritek, hogy mi nem vagyunk méltatlanok.
7. Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk.
8. Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.
9. Mert örvendünk, ha mi erőtelenek vagyunk, ti meg erősek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért.
10. Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, a melyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra.
11. Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vígasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek.
12. Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan.
13. Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Elbeszélte Mózes az apósának... mindazt a sok bajt, ami útközben érte őket, és hogy mi módon szabadította meg őket az Úr.      2.Móz. 18,8

Mózes és Jetró együtt ülnek a sátorban Izrael pusztai vándorlása közben. Mózes elbeszéli mindazt a bajt, ami az utóbbi időben érte őket. Kétféle dolog van a szívén. Egyik a sok nehézség, amit a Fáraó megátalkodottsága és a nép hitetlensége miatt átélt. A sok akadály és baj az úton. A nép zúgolódása milyen rosszul is esett neki! Az Egyiptomból való kivonulás, és ami azután következett, bizony nem volt gyerekjáték. De nem ez volt az egyetlen, amiről Mózes beszámolt. Minden nehézségben megtapasztalta Isten kezének segítségét. Minél nagyobb volt a baj, annál nagyobb volt a segítség is: a Fáraót rettenetes hadseregével együtt elnyelte a Veres-tenger. - Mózes elbeszélése úgy hangzik, mint egy kétszólamú ének. Először a mély basszus: "a sok baj"! Aztán egy csengő, magas, vidám hang: "Az Úr megszabadított bennünket"! - Az év végére érkeztünk. Mi is visszanézünk pusztai vándorlásunk egy darabjára. Mi van a szívünkben? Nem úgy vagyunk, mint Mózes? Visszatekintünk a sok bajra, külső és belső nehézségre. Még egyszer végignézhetjük és elbeszélhetjük. De éneklésünk ne legyen egyszólamú! A sötét mély hang ne legyen az egyetlen és a végső! Ezt is meg kell vallanunk: Isten hű maradt! Soha nem hagyott cserben. Magasztaljuk ezért Őt! Nem vagyunk méltók irgalmára és hűségére. Amikor a csüggedés erőt akart venni rajtunk, mindjárt ott volt az Ő megmentő keze, amely a süllyedő Pétert felemelte. Ez a kéz vezessen át bennünket az új esztendőbe!

Varga László: Isten asztaláról

Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: "Bizony, hamar eljövök." Ámen. Jöjj, Uram Jézus! Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.      Jelenések 22,20-21 Ezek a Szentírás legutolsó szavai. Krisztus utolsó ígérete, népének leghőbb kérése van benne. A "bizony" esküszó. Krisztus esküvel fogadja, hogy eljön megvalósítani Isten országát, annak minden ígéretét. Nem bízza másra, megvalósulásáról személyesen fog gondoskodni. A "hamar" relatív fogalom. Nekünk nagyon hosszú az a sok évszázad, ami az ígéret óta eltelt. Azt sem tudhatjuk, nem ránk tartozik, hogy mennyi van még hátra. De biztos, hogy el fog jönni. Addig sem hagy magunkra, tapasztaljuk közelebbre szóló ígéretét: "Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Számára "hamar" van az az idő, ameddig várja, hogy megfelelőképpen fogadja őt a megváltott ember. Nekünk, övéinek, úgy kell élnünk, arra kell gyermekeinket nevelnünk, mintha holnap már itt lenne, s mi boldogan, készen fogadjuk Őt. Úgy kell szolgálnunk, dolgoznunk, gyermekeket nevelnünk, utódainkról gondoskodnunk, mintha még sok nemzedék következne utánunk, s mi erős láncszemként állnánk helyt a rohanó idő forgatagában. De egy napig se maradhat úgy az egyház, Isten népe, benne mi magunk, hogy ne sóhajtanánk hittel: Jöjj, Uram Jézus! Addig pedig biztasson az utolsó mondat áldó szava: "Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen." Jöjj el, Uram Jézus! Földi életünk ezernyi nyomorúságában, saját bűneink terhét hordozva, mások bűneinek átkát szenvedve, az emberi bölcsesség naponta megújuló csődjét tapasztalva, embervilágunk zavaros iránytalanságát figyelve ez marad egyetlen reménységünk. Köszönjük, hogy mindennap velünk vagy. Köszönjük, hogy igédben mindennap irányítást, bátorítást adsz. És köszönjük nagy ígéretedet, hogy idejében eljössz, és meg fogod valósítani minden ígéretedet. Kérünk, ne várj soká! Jöjj, és hozd el országod diadalát! Készítsd fel népedet, benne engem és enyéimet, méltó fogadásodra! Addig pedig adj kitartást, erőt, hitet és bizalmat, maradjon velünk, mindnyájunkkal kegyelmed! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ÉV VÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 130 1 Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, URam! 2 Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! 3 Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? 4 De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. 5 Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. 6 Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. 7 Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. 8 Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.  "Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged." (Zsolt 130,3-4) Minden népnek és sok vallásnak megvannak a maga szokásai, amelyekkel megünnepli az egyik évből a másikba való átmenetelt. Az észak-amerikai kontinensen nekünk olyan sajátosan rossz szokásunk van, amellyel megpróbáljuk Szilvesztert az esztendő legzajosabb éjszakájává változtatni. Ez természetesen helyenként más és más, de az egész a legtöbb helyen az emberek eszelős kurjongatásába torkollik. Miféle ideges nemzeti rendellenesség ez? Talán félelem? A keresztyén embernek nem kell úgy járkálnia föl és alá ezen a mai napon, mintha ő lenne az utolsó farizeus, de legalábbis józannak kell lennie, mivel hogy neki néhány dolgot meg kell beszélnie Istenével. Ez az év elmúlt. "Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram ki marad meg akkor?" Tudunk-e szakítani ma tíz percet arra, hogy elgondolkodjunk a múlt évben elkövetett bűneinken? Van-e rá időnk, lelki érzékenységünk és erkölcsi komolyságunk, hogy tíz percre a múlt évben elkövetett összes mulasztásunkra gondoljunk? És aztán szavakba tudnánk-e azokat önteni, és meg tudnánk-e őket vallani Istennek? "De nálad van a bocsánat..." Istenem, mi lenne, ha én ezt nem tudnám?! Te fogod a te ceruzádat, ó, Istenem , és most ráírod a múlt évi naptár mindegyik oldalára: "Meg vannak bocsátva, meg vannak bocsátva, és még egyszer: meg vannak bocsátva." Te Jézus vérével írod le azt, én pedig könnyeimen át hálásan látom. Csak ha már nem gyötör bennünket többé a múlt, csak akkor nézhetjük derűsen a jelent és készülhetünk a jövőbe tekintve. Mi nem tudunk a jövőbe látni, és ne is akarjuk tetetni magunkat, mintha tudnánk. Az újságok megpróbálnak előhozakodni jövendöléseikkel. Ma és holnap a régi sarlatánok és csillagjósok megint csinos összeggel fogják megvágni a mi technikai korunk babonás gyermekeit. De mi Istenbe vetjük bizalmunkat. A jövőt illetően mi csak egyet tudunk, ti. ezt: Jézus jön.