2017. január 6., péntek

Az én életem ma-A dicsőség országa A SZENT VÁROS ÖRÖME

„És én, János, látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.” (Jel 21:2)


Az új Jeruzsálem, a megdicsőült új Föld fővárosa „ékes korona... az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén”. „Benne volt Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz.” „A népek az Ő világosságában fognak járni, és a Föld királyai oda viszik be dicsőségüket.” Ezt mondja az Úr: „Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.” „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népe lesznek, és maga Isten lesz velük” (Ésa 62:3; Jel 21:11, 24; Ésa 65:9; Jel 21:3).
„Nem lesz éjszaka” Isten városában. Nem lesz szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. „És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket” (Jel 22:5).
A Nap fényét feleslegessé teszi az a ragyogás, amely nem fájó, és nem vakít, pedig felmérhetetlenül túlszárnyalja a déli Nap verőfényét. A szent várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel önti el. A megváltottak az örök nappal Nap nélküli világosságában fognak járni.

Látomásaiban a próféta a bűnön és síron diadalmaskodó boldogokat Alkotójuk közelében látja. Oly közvetlenül beszélgetnek vele, mint ahogy az ember kezdetben beszélt Istennel. „Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek – mondja nekik az Úr. – Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre.
Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja”…
Amint a próféta nézi az Isten városában lakó megváltottakat, a bűn és az átok nyomától mentesen, elragadtatással kiált: „Örüljetek Jeruzsálemmel, vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind”(Ésa 66:10).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében: Halott a bûnben

,,Ez az én fiam halott volt.,, - (Lukács 15, 24)

Lelkében halott a bûnben és a vétkekben: ez a meg nem tért ember állapota. A lelkileg halott embernek nincs érzéke Isten iránt. Teljesen hidegen viselkedik Teremtõjével és Megváltójával szemben. Nem fáj neki, hogy Istent megszomorítja és megbántja. Nem örül annak, ha Istenrõl hallhat, sõt Igéjét kellemetlennek és elviselhetetlennek találja. Viszont a lelki élet egyik jele, hogy az ember érzékennyé válik fölfelé. Minél tisztább és egészségesebb az élet, annál érzékenyebb a lélek a legcsekélyebb homályra is, mely Isten arcának ragyogását eltakarhatja elõle. A bûn tompává és érzéketlenné tesz a felülrõl jövõ érintésekre.

Ahol élet van, ott mozgás van. A lelkileg holtak meg sem moccannak Isten felé. Számukra Isten nem valóság. Ha imádkoznak is, csupán az ajkak mozognak, de nem a szívek. Az ilyenek semmit sem tesznek Istenért vagy az õ ügyéért. Csak a saját maguk érdekében tevékenykednek.

A halállal megáll a testben az anyagcsere. Ahol élet van, ott állandó a körforgás. Az ember igényli a táplálékot s abból energiák lesznek. Betegség esetén elmúlik az étvágy. 
Így van ez akkor is, ha a lelki élet sorvadásnak indul. Nem éhezzük többé az Igét, sem a testvéri közösséget. A lélek nem igényel többé mennyei eledelt és ha olykor fel is vesz valamennyit, az megemésztetlen marad, nem kerül be a belsõ élet anyagcsere-forgásába és nem alakul át energiává. A lelki élet egyik legmegbízhatóbb mértéke az Isten Igéje után való éhség. „Emlékezzél meg azért - mondja Jézus a lelkileg halott szárdisi gyülekezetnek - hogyan vetted", milyen buzgósággal fogadtad az Igét és „hogyan hallottad", milyen nagy vágyakozással. S most ez a teljes igénytelenség, közöny!

Ha az ember nem ébred fel ebbõl a lelki halálból, örökre elvész. Csak az tudja, mit nyert Jézusban, aki belekóstolt valamikor az elveszettség állapotába; a halálból egyedül Õ hívhat minket életre. Amilyen bizonyos, hogy Megváltónk az Atya hatalma révén kijött a sírból, éppoly bizonyos, hogy mindazok életre jutnak, akik hit által egyek lettek Jézus Krisztussal. Persze akaratunknak sem lényegtelen a szerepe. Sokan nem is hagyják magukat ébreszteni. 
Ezért az intés, hogy „támadj fel a halálból", mihelyt szívedig ér az ébresztõ szó (Ef 5, 14).

Biblia-Ige-Rómabeliekhez írt levél 11. rész


1. Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való.
2. Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván:
3. Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
4. De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.
5. Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.
6. Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
7. Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek:
8. A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.
9. Dávid is ezt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.
10. Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátokat mindenkorra görbítsd meg.
11. Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.
12. Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök?
13. Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,
14. Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.
15. Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?
16. Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18. Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
20. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21. Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.
24. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.
25. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26. És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27. És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
28. Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
29. Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.
30. Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:
31. Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;
32. Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.
33. Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!
34. Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?
35. Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt?
36. Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

 Amikor el akarták indítani a ládát, ezt mondta Mózes: Kelj fel, Uram, és széledjenek el a Te ellenségeid!

     4.Móz. 10,35

Minden alkalommal, amikor a szövetségláda tovább vonult, Mózes első dolga az volt, hogy kezét imádságra emelje. Pedig a láda indulásánál Mózesnek bizonyára nagyon sok tennivalója volt.

Mondhatta volna: most ellenőriznem kell, hogy a léviták vigyáznak-e a szent sátorra; meg kell néznem, hogy Júda a sereg élén áll-e; saját dolgaimnak is utána kell néznem, hogy vajon Józsué mindent rendbe tett-e, imádságra éppen most nincs időm! De Mózes nem ezt tette. Mihelyt a felhőoszlop felemelkedett, mihelyt a vonulás elkezdődött, ő szakított időt imádkozásra.

Bárcsak hasonlítanánk ebben Mózesre! Mennyi mindent elrontunk amiatt, hogy az imádságot nem az első helyre tesszük. Azt gondoljuk, időt nyerünk azzal, ha imádság helyett dolgozunk. Pedig csak sok időt elvesztünk azzal, ha dolgainkat nem imádsággal kezdjük. Eliézer bizonyára nem vesztett időt azzal, hogy Lábán városába érve leszállt a tevéről, Isten vezetéséért imádkozni (l.Móz 24,12). Így sokkal hamarabb elérte célját, mintha várakozás nélkül házról házra járva kérdezősködött volna. Nehémiás sem veszített semmit azzal, hogy mielőtt választ adott volna a király kérdésére, amikor kívánsága felől érdeklődött - előbb a menny Istenéhez könyörgött (Neh. 2,4). Szabadságot, útravalót, engedélyt Jeruzsálem falainak megépítésére - egy csapásra megkapott imádságára feleletül.

Minden új nap egy útszakasz számunkra. Kezdjünk minden napot imádsággal! S ha napközben emelkedik fel számunkra Isten ládája, hogy valahová tovább vigyen minket, akkor először imádkozva nézzünk fel az Úrra, még ha egy ilyen rövid sóhajjal is: Kelj fel, Uram!


Varga László: Isten asztaláról

  "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."

     Máté 22,37-40

A Szentírás részletes irányítást ad az Isten akarata szerinti emberi magatartásról. Az ember könnyen elvész a sok törvény, példa, ember és Isten között, a történelem folyamán kialakult viszony részleteiben. Ezért minden időben keresték a törvények gyökerét, lényegét, vezérmotívumát. Jézust is erről kérdezték. Ő Mózes ötödik könyvéből ragadja ki ezt az ott más-más összefüggésben található két igét. Ez minden törvény lényege. Isten szeretetből, szeretettel teremti meg a világot. Az ember rendeltetése a viszontszeretet és annak megvalósítása az élet minden területén. Minden más törvény csak ennek a részletezése. Gyönyörű háromszög alakul ki belőle, kiindulhatunk bármelyik pontjáról. Kezdjük természetünk szerint: szeresd magadat! Ha igazán jót akarsz magadnak, legfontosabb, hogy milyen viszonyban vagy Isteneddel. Ő szeret, viszonozd, de ne félkézzel! Szeresd Őt érzelmeddel, értelmeddel, akaratoddal! Figyeld, mit kíván! Minden parancsa arra vonatkozik, hogy milyen szeretettel tudod szolgálni embertársaid javát. Ha Istent szereted, őket kell szolgálva szeretned. Így tartod meg Isten szeretetét, vele mindazt, ami a te javadat szolgálja. Szereted magad? Tedd meg ezt a körutat!
Uram, Istenem, olyan jó, hogy megengeded, hogy szeressem önmagamat. Ösztönöm arra biztat, hogy ezt mással nem törődve, önzően tegyem. De úgy elvesztem mind a Te, mind az emberek szeretetét, és végül önmagamat is. Adj bölcsességet, hogy megértsem tanításod nagyszerűségét, hogy csak veled és felebarátaimmal igazi szeretetközösségben tudok én is boldog lenni! Add, hogy célommá váljék minden körülöttem élő ember boldogsága, előhaladása, így tölthessem be a Krisztus törvényét, s nyerjem el a legnagyobb kincset, amit ember a földön elérhet: az örök életet, amit Krisztus az én számomra is megszerzett! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A VILÁG REMÉNYSÉGE


A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 5,13-16
13 "Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. 14 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. 15 A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. 16 Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."



"Ti vagytok a föld sója... Ti vagytok a világ világossága."

(Mt 5,13-15)

Isten "bolondjai" a föld sója. A föld soha nem fogja elhinni ezt, és Isten népét alig lehet erről meggyőzni, de a föld teremtője kijelentette: a földet megőrző összes erő Isten kicsiny nyájánál van.
A só-hasonlat az ókori embernek még sokkal többet mond, mint nekünk. Réges-régen, mielőtt a mélyhűtőt és a hűtőszekrényt feltalálták, csak egy valami létezett, amivel meg lehetett óvni az ételt a romlástól. Ez pedig a só volt. Csak a sóban volt konzerváló erő, s csak a sóval lehetett a romlandót romolhatatlanná tenni. Ezért az ókori emberek dicsőítették Istent vagy az isteneket a sóért.
Nos, amikor Krisztus a föld sójának nevezi az Ő népét, arra gondol, hogy Isten kijelölte őket: visszatartani a rothadást és megmenteni a romlandót.
Az Úr arról a félelmetes lehetőségről is szól, hogy a só elveszti az ízét. Ha ez megtörténik, nem üldöztetésnek tulajdonítható. Csak Isten népe belső megromlása okozhatja ezt. Ha Isten "bolondjai" egyszerre csak olyan ízűvé válnak mint a "világ", amikor épp úgy gondolkodnak és cselekszenek, mint a szomszédaik, akkor máris elveszítették a konzerváló erejüket. Miért? Mert bármit meg lehet ízesíteni sóval, kivéve magát a sót. Amint a só többé már nem só, vagyis amikor a keresztyénekbe már nincs többé bevésve Isten országának a lenyomata, akkor ők magukban már értéktelenek és a világot megrabolták a reménységétől. A világ megtartó ereje az egyház, amíg egyháznak marad meg.
A keresztyének a világ világosságai is. Ha kivétetnének a világból, teljes sötétség lenne. Isten ismerete tűnne el.
Alig akarjuk elhinni, hogy ennyire fontosak vagyunk. Az összes megtartó erő Isten kicsiny nyájánál van. Ezért tart meg Isten minket a világban - megtartó erőként szolgálni. De amikor már nem vagyunk többé só és világosság, Istennek nincsen szüksége ránk.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ISTEN IMÁDÁSA




   "Felütötte sátorát: Bétel volt nyugatra, Hai pedig keletre, és ott oltárt épített az Úrnak" (1Móz 12,8).


Az imádás azt jelenti: a legjobbat adjuk Istennek abból, amit Ő adott nekünk. Bánj csínján ezzel a neked jutott "legjobbal". Valahányszor Isten megáld, add vissza neki az áldást szeretetből, mint ajándékot. Legyen időd Isten előtt elmélyedni, és add vissza neki az áldásokat, felszabadultan imádva Őt. Ha valamit megtartasz magadnak, szellemi erjedés támad benned, mint ahogyan a manna is megbűzhödött, amikor felhalmozták. Isten nem engedi, hogy szellemi ajándékait magadnak tartsd meg, azt akarja, hogy visszaadd neki, hogy mások számára tehesse áldássá. Bétel az Istennel való közösség, Hai pedig a világ jelképe. Ábrahám e két hely között ütötte fel sátorát. Az Istennel való magános csendes közösségünk mélységétől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk értéke. A kapkodás sohasem jó, mindig legyen elég időnk Isten imádására. De az Istennel töltött csendes napok is csapdává lehetnek. Ott verjünk sátrat, ahol tartósan csendben lehetünk Istennel, bármilyen lármás és hangos is e világban az életünk. Nem három fokozat az imádás, a várakozás és a munka. Nem ugorhatunk át az imádásból a várásba, a várásból a munkába, Isten elgondolása az, hogy ez a három együtt járjon: Urunk életében is egybefonódott. Ő nem sietett, de nem is pihent soha. Ez önfegyelem kérdése, nem érhetjük el egyszerre.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Halott a bűnben



   "Ez az én fiam halott volt. "

(Lukács 15, 24)  

Lelkében halott a bűnben és a vétkekben: ez a meg nem tért ember állapota. A lelkileg halott embernek nincs érzéke Isten iránt. Teljesen hidegen viselkedik Teremtőjével és Megváltójával szemben. Nem fáj neki, hogy Istent megszomorítja és megbántja. Nem örül annak, ha Istenről hallhat, sőt Igéjét kellemetlennek és elviselhetetlennek találja. Viszont a lelki élet egyik jele, hogy az ember érzékennyé válik fölfelé. Minél tisztább és egészségesebb az élet, annál érzékenyebb a lélek a legcsekélyebb homályra is, mely Isten arcának ragyogását eltakarhatja előle. A bűn tompává és érzéketlenné tesz a felülről jövő érintésekre.

Ahol élet van, ott mozgás van. A lelkileg holtak meg sem moccannak Isten felé. Számukra Isten nem valóság. Ha imádkoznak is, csupán az ajkak mozognak, de nem a szívek. Az ilyenek semmit sem tesznek Istenért vagy az ő ügyéért. Csak a saját maguk érdekében tevékenykednek.

A halállal megáll a testben az anyagcsere. Ahol élet van, ott állandó a körforgás. Az ember igényli a táplálékot s abból energiák lesznek. Betegség esetén elmúlik az étvágy. Így van ez akkor is, ha a lelki élet sorvadásnak indul. Nem éhezzük többé az Igét, sem a testvéri közösséget. A lélek nem igényel többé mennyei eledelt és ha olykor fel is vesz valamennyit, az megemésztetlen marad, nem kerül be a belső élet anyagcsere-forgásába és nem alakul át energiává. A lelki élet egyik legmegbízhatóbb mértéke az Isten Igéje után való éhség. "Emlékezzél meg azért - mondja Jézus a lelkileg halott szárdisi gyülekezetnek - hogyan vetted", milyen buzgósággal fogadtad az Igét és "hogyan hallottad", milyen nagy vágyakozással. S most ez a teljes igénytelenség, közöny!

Ha az ember nem ébred fel ebből a lelki halálból, örökre elvész. Csak az tudja, mit nyert Jézusban, aki belekóstolt valamikor az elveszettség állapotába; a halálból egyedül Ő hívhat minket életre. Amilyen bizonyos, hogy Megváltónk az Atya hatalma révén kijött a sírból, éppoly bizonyos, hogy mindazok életre jutnak, akik hit által egyek lettek Jézus Krisztussal. Persze akaratunknak sem lényegtelen a szerepe. Sokan nem is hagyiák magukat ébreszteni.
Ezért az intés, hogy "támadj fel a halálból", mihelyt szívedig ér az ébresztő szó (Ef 5, 14).

Andrew Wommack- A hit szereteten keresztül munkálkodik

Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. (Galata 5:6)

Amikor elkezdtük Jamie-vel a szolgálatot, olyan szegények voltunk, mint s templom egere. Hittem, hogy Isten bőséget ad, mégis folyamatosan küszködtünk. Egy alkalommal mindössze egy zacskó keksz és némi kóla volt nálunk élelmiszer gyanánt, amit egyik barátunktól kaptunk. Napokra be kellett osztanunk.
Akkor Jamie fogta a kocsit, és az utolsó 75 centünkkel elment a mosóautomatához. Míg odavolt, néhány súlyos imát mondtam el. Úgy tűnt, hogy az Úr nem gondoskodik a szükségeink betöltéséről. Azt mondtam az Úrnak, hogy a jobb kezem odaadnám, hogy ételt adhassak Jamie-nek. Az Úr azonnal válaszolt: “a fiamat adtam, hogy tápláljalak benneteket.” Azután emlékeztetett a Lukács 12:32-re, amely azt mondja, hogy “ne félj te kicsiny nyáj, mert az Atyádnak tetszett, hogy nektek adja a királyságot.”
Ez megtörte a szívemet. Megértettem, hogy engedtem a körülményeknek, amelyek becsaptak Isten irántunk való szeretetével kapcsolatban. Megpróbáltam ugyanis szeretet nélkül működtetni a hitemet. Megtértem, és elfogadtam Isten szeretetét. Amikor Jamie visszatért, azt mondtam neki, hogy még aznap húst fogunk enni. A gyülekezeti alkalom után az egyik barátunk meghívott magához. Több mint fél kiló halat, krumplit és más élelmiszert kaptunk tőle. Éjfél előtt leültünk, hogy ünnepeljünk. Meglepő módon ez a barátunk megpróbálta már elhozni a lakásunkhoz az ételt, de nem látta a kocsinkat, így azt feltételezte, hogy nem vagyunk otthon. Csak arra a rövid időre hiányzott a kocsink, amíg Jamie elment vele az automatához ruhát mosni, és Isten megmutatta nekem a szeretetét. Pontosan abban a pillanatban, amikor elfogadtam az Úr szeretetét, a hitem működésbe lépett, a szükségünk betöltést nyert.
Hagyd, hogy Isten szeretete bővölködjön benned, így a hited is bővölködni fog!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Kívülről való segítség


"...meg is segítlek..."

(Ézs 41,10)
A tegnapi ígéret kezeskedett az erőről mindahhoz, amit tennünk kell; a mai segítséget ígér olyan esetekre, amikor képtelenek vagyunk egyedül cselekedni. Az Úr megígéri: "megsegítlek". A belső erőt külső segítség is támogatja. Küzdelmünkben szövetségeseket állíthat mellénk az Isten, ha úgy látja jónak; de még ha nem is küldene mellénk emberi segítséget, Ő maga biztos mellettünk lesz, és ez még jobb. "Fenséges szövetségesünk" támogatása többet jelent, mint a halandók légióinak segítsége.

Az Úr segítsége a megfelelő időben érkezik: "mindig biztos segítség a nyomorúságban" (Zsolt 46,2). Segítsége igen bölcs: pontosan tudja, kinek milyen segítségre van éppen most szüksége. Segítsége hathatós ott is, ahol az emberi segítség hiábavaló. Segítsége több, mint segítség, mert elhordozza minden terhünket, és gondoskodik minden szükségletünkről. "Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nékem?!" (Zsolt 56,5).

Mivel segítségét már bebizonyította, számítsunk rá bátran most és a jövőben is. Imádkozzunk így: "Uram, légy segítségül nekem", és megtapasztaljuk, hogy "a Szent Szellem is segít a mi erőtlenségünkön" (Róma 8,26). Ezért mikor így várakozunk: "Tekintetem a hegyek felé emelem: Segítségem az Úrtól jön" (Zsolt 121,1-2), nemsokára már ezt énekelhetjük: "Uram, te megsegítettél".

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1 Péter 5,7)


Üdvös és magasztos dolog, hogy gondjainktól megszabadulhatunk e tudatban: „Neki gondja van ránk.” Kedves keresztyén! Ne tisztességtelenítsd meg magadat, mint Krisztus tanítványa gond, aggály és töprengés által: jöjj és vesd gondodat Uradra. Te inogsz a nehéz teher alatt, amelyet Atyád meg sem érezne. Ami neked összezúzó súlyként tűnik fel, az Jézus előtt kevesebb, mint az a porszem, mely a mérlegben marad. Nincs dicsőbb, mint „Istenben bízni, És Reá nézni.”

Szenvedés gyermeke, légy türelmes, Isten nem hagyott téged figyelmen kívül a világ kormányzásában. Az, ki a verebeket táplálja, megadja neked is, amire szükséged van. Ne aggódj kételkedő gondolatokkal sorsodon; remélj, csak remélj határozottan. Övezd fel magadat a hit fegyverével a nyomorúság áramlata ellen, úgy a te hitbizonyosságod véget vet minden fájdalomnak. Van egy, aki gondoskodik rólad. Kinek szeme szeretve nyugszik rajtad, szíve részvéttől dobog fájdalmaid miatt, mindenható karja meghozza neked az óhajtott segítséget. A legsötétebb felhő is a kegyelem esőjét fogja árasztani. A legsötétebb éjjel is távozik a tiszta hajnalpír elől. Ha az övé vagy, bekötözi sebeidet és gyógyítja megtört szívedet. A meglátogatás idején ne kételkedjél kegyelmében; hidd, hogy a nyomorúság napjaiban éppen úgy szeret téged, mint az öröm idején. Milyen üde és nyugodt életed lehetne, ha a mindenható Istenre bíznád magadat teljesen. Egy marok liszttel a vékában és egy kevés olajjal a korsóban Illés átélte az éhséget, ilyen tapasztalatod lesz majd neked is. Ha Isten gondoskodik rólad, mi szükség van arra, hogy te is gondoskodjál? Rá bízod lelkedet, miért ne bíznád rá testedet is? Ő még sohasem vonakodott terhedet levenni, még soha nem ingadozott annak súlya alatt. Jöjj tehát kedves lélek, legyen vége minden aggodalmas gondjaidnak, hagyd Istenre, - a te Uradra – minden terhedet, Ő meg fogja adni szívednek minden kívánságát. „Dicső dolog türelemmel lenni és az Úr segítségét várni.”

*************************************************

„Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől.”
(1 Mózes 1,4)

A világosság fenséges isteni adomány és már azért is annak kell tekintenünk, mert az a szeretet ama jóságos „Legyen”-éből ered. Nekünk, kik azt élvezhetjük, azért hálásabbaknak kellene lennünk, hogy abban és azáltal Istent mindjobban megismerhessük.

Salamon azt mondja: A testi világosság kedves; de az evangélium világossága végtelenül értékesebb, mert az az isteni és örök tárgyakat világítja meg és halhatatlan természetünknek tesz szolgálatot. Ha a Szentlélek nekünk szellemi világosságot ajándékoz és megnyitja szemeinket, hogy Istennek dicsőségét az Úr Jézus ábrázatjában láthatjuk, akkor a bűnt felismerjük valódi színében és tudatára jövünk annak, hogy milyenek vagyunk a valóságban, látjuk a legszentségesebb Istent, úgy, amint magát kijelentette, az üdvtervet, melyet hirdetett és a jövendő világot, a Szentírás leírása szerint. A lelki világosságnak többféle sugara és szivárvány színe van, de az mind jó, legyen az ismeret, öröm, szentség vagy élet. Ha már az a világosság, melyet nyertünk oly jó, milyennek kell lennie a tulajdonképpeni világosságnak és milyen fenséges lehet az Ő megjelenésének helye!

Ó, Uram! Mivel a Te világosságod oly jó, ó ajándékozz nekünk több világosságot, ó, ajándékozd nekünk mindenek előtt Magadat, az igaz Világosságot!

Mihelyt valami jó jön létre ezen a világon, az elkülönülés szükségessé válik, mert mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Isten őket szétválasztotta, mi ne keverjük össze. A világosság fiainak nem szabad egyesülni a sötétség cselekedeteivel, tanaival és hazugságaival. A világosság fiainak józanoknak, tisztességeseknek és vigyázóknak kell lenniük Uruk munkájában, azok pedig, akik a sötétség cselekedeteit űzik, örökké a sötétségben maradnak. A hívők közössége a világosság fenyítéke által különüljön el a sötétségtől, hasonlóan tisztán kell tartani magunkat, a világ be ne szennyezzen bennünket. Az ítéletben, a viselkedésben, a hallgatásban, a tanokban és a társalgásban különbséget kell tennünk a jó és rossz között; azon nagy különbséget, melyet az Úr a teremtés első napján tett, tartsuk szem előtt.

Ó, Úr Jézus, légy a mi világosságunk ma ezen az egész napon át, mert nekünk, embereknek csak a Te világosságod az egyedüli igaz világosság.

Napi áhítat- Feltöltődés a dolgos napok között

Hét témája: Márk evangéliuma



Olvasmány: Mk 1,32–39                                


Jézus sikerességének, Istennek való tökéletes megfelelésének a folyamatos imakapcsolat volt a titka. Ezt a titkát cseppet sem rejti el – beléd csepegtetheti, hogy feltöltődj.
„Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat; az egész város összegyűlt az ajtó előtt. Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték őt. Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele levők azonban utána siettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: „Mindenki téged keres.” Ő pedig ezt mondta nekik: „Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.” És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.”

Magyarázat

Tegnap úgy láttuk Jézust, mint aki rohamtempóban kapkodva hajtja végre sürgető teendőit. Ez alapján téves következtetést vonhatnánk le róla, a „siető Istenről”. Soha nem siet el semmit! Nem hamarkodja el döntéseit, szavait, tetteit. Ézsaiáson keresztül szépen megfogalmazza ezt a hozzáállását: „Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.” (Ézs 60,22b – Károli)
Ma itt van előttünk időbeosztásának, munkabírásának és egész életvitelének kulcsa: az imádkozás. Bár fárasztó napja volt a sok tanítással és gyógyítással, az őt körülvevő tanítványokkal és megszállottakkal, mégis rászánja az időt az imádságra. És nem csak úgy kutyafuttában, ahogy néha mi szoktuk… Előkészül az Isten elé járulásra felkeléssel, ki- és elmenetellel, a szabad idő és a nyugodt helyszín megválasztásával, ahogy nekünk is kellene! Mert ezzel jó példát mutat, amit csak gondos kereséssel, „utánasietéssel” találunk meg. Na, ebben kövessük őt!
Mert különben este majd sopánkodhatunk őelőtte imában a pörgésre, rohanásra, ezeregy tennivalóra hivatkozva, hogy ezt is elrontottuk, azzal is csúnyán bántunk, amaz se sikerült. Inkább beszéljük meg vele előre a napunkat! Még az e heti utolsó munkanapunkat is.
(Papp Dániel)

Az én életem ma- A dicsőség országa - A VILÁGEGYETEM FELFEDEZÉSE

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” (1Kor 13:12)



„Most tükör által homályosan látunk”(1Kor 13:12). 
Istenről csak annyit tudhatunk, amennyit az emberekkel való eljárásai és a természet dolgai visszatükröznek belőle. De majd színről színre látjuk Őt, és nem lesz köztünk fénytompító fátyol…
A szeretet és rokonszenv, amelyet Isten plántált a lélekbe, a legszebb és legigazabb kifejezésre jut. A bűntelen kapcsolat a szent lényekkel, a harmonikus együttlét az angyalokkal és azokkal, akik megmosták ruháikat, és megfehérítették a Bárány vérében, a szent kötelék, amely összekapcsol „minden nemzetséget” „Mennyen és Földön” (Ef 3:15), hozzájárul a megváltottak boldogságához.
Ott a halhatatlan lények soha nem csökkenő örömmel fogják a teremtő hatalom csodáját, a megváltó szeretet titkait fürkészni. Ott nem lesz kísértő, kegyetlen, ámító ellenség…
A világegyetem minden kincse kutatásra tárul Isten megváltott gyermekei elé. A halandóság béklyóitól megszabadult ember fáradhatatlanul szárnyal távoli világok felé, amelyeknek lakói sírtak az emberi szenvedés láttán, de örömének csendült ajkukon már egyetlen ember megtérésének hírére is. E Föld lakói kimondhatatlan élvezettel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket a végtelen korszakokon át Isten keze munkájának szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét, a napokat, csillagokat és naprendszereket, amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre – a legparányibbtól a legnagyobbig – a Teremtő neve van írva. Minden Isten végtelen hatalmát hirdeti.
És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Minél többet megtud az ember Istenről, annál jobban csodálja jellemét. Ahogy Jézus feltárja a megváltás kincseit és a Sátánnal vívott nagy küzdelem csodálatos eredményeit, a megváltottak szívét még nagyobb áhítat tölti be, és még mámorosabb örömmel pengetik aranyhárfájukat. Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang cseng össze a dicsőítés hatalmas kórusában.

Reggeli dicséret-Légy készen!


Pár napja léptünk át az újabb évbe. Hetekkel korábban sokan lázban égtek, mit vegyenek, hova, kihez kell elmenni, kit ne felejtsenek el megajándékozni. Idegesség, kapkodás, türelmetlenség és tolakodás jellemezett sok embert. A rádió, televízió ontotta magából a reklámot, mit, hol, mikor, kinek érdemes megvenni, beszerezni, elutazni. Minden mozgásban volt.
Elérkezett a karácsony, helyükre kerültek az ajándékok, megtörténtek a párperces nagyi-látogatások, kényszeredett mosolyok, letörölt fáradtság-cseppek, és már itt is volt szilveszter. Durrogtak, robbantak a petárdák, a pezsgős üvegek. Minden lüktetett, mozgott.
Közben talán észre sem vettük, hogy a homokóra ismét átfordult, hogy ismét – egy évvel –közelebb kerültünk a végső célhoz, az egyetlenhez, amiért érdemes élni, küzdeni. Ahhoz a célhoz, amit Jézus megígért tanítványainak: hamarosan visszajövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ott legyetek, ahol én vagyok.
Mi meg csak menetelünk céltalanul néha eszetlenül, mintha vágóhídra mennénk – és közben semmit nem veszünk észre az idők jeleiből, amikről Jézus beszélt. „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, melyik órában jön el a ti Uratok. Azért legyetek készen ti is, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok.” Máté evangéliuma 24:42, 44
„A világon minden mozgásban és nyugtalanságban van. Az idők jelei vészjóslóak. Az eljövendő események előrevetik árnyékukat. Isten Lelke visszavonul a Földről, és egymást követik a szerencsétlenségek földön és vízen. Erős viharok, földrengések, tüzek, áradások, gyilkosságok mindenfelé… Az emberek gyorsan felsorakoznak egy kiválasztott zászló alá… 
Nyugtalanul várakoznak, és figyelik vezetőik minden mozdulatát. Vannak, akik éberen várakoznak Urunk megjelenésére, és munkálkodnak is ezért. Mások az első nagy hitehagyó fővezérsége alatt menetelnek. Kevesen hiszik szívükkel és lelkükkel, hogy van kárhozat, melyet el lehet kerülnünk, és van menny, amelyet el lehet nyernünk.”

Ima: Istenem! Emelj föl! Nem akarok a többséggel a kárhozat felé menetelni! Veled szeretném tölteni az örökkévalóságot! Segíts készen lennem akkor is, ha a mai nap lenne földi életem utolsó napja! Add, hogy merjek más lenni. Hogy merjem fölvállalni, hogy a Tiéd vagyok. Hogy szeretlek Téged. Ámen

Bejegyezte: Gyürüs Panni

Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 103. rész



1. A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
2. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4. A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5. A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7. Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8. Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15. Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17. De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
18. Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19. Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20. Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22. Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

2017. január 5., csütörtök

Andrew Wommack- A keresztények “jele”

“Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” 
(János 13:35)-János 13:31-35.


Ez egy fantasztikus kijelentés Jézustól! A keresztény ember megkülönböztető jellemvonása a kereszténység Feje szerint az, hogy egymást szeretjük. Úgy tűnik, hogy a mai gyülekezet számára ez nem általánosan osztott nézet. Valódi szeretet ápolása más hívők felé a legtöbb keresztény számára nem számít elsődleges szempontnak. Jézus mégis azt mondta, hogy ez az első számú dolog, ami a nem hívők számára megmutatja, hogy Ő valóságos és ma is él.
Krisztus Teste hatalmas pénzeket fektetett be az elveszettek elérésébe. Látványos épületeket építettünk, párnázott székeket tettünk a termeinkbe, légkondicionáltuk a gyülekezeteinket, hogy több embert vonzzunk be. Körbeutaztuk a földet, és hatalmas evangelizációs kampányokat tartottunk. Ennek ellenére az egymás iránti szeretetünk, ami Jézus szerint a legjobban képes Őt megjeleníteni, hiányos, vagy nem is létezik. Vannak matricáink az autóinkon, de a szívünkben nincs szeretet.
Az első századi keresztényeknek nem voltak kazettái, könyvei vagy videói. Nem voltak matricák a tevéiken, melyekkel a sivatagot járták. Olyan házakban jöttek össze, melyek nélkülözték a rádió és tv nyújtotta előnyöket, mégis hatalmas befolyást gyakoroltak a világra az evangéliummal. Hogy volt ez lehetséges? Birtokukban volt az Istentől származó szeretet, melyet Isten és emberek felé gyakoroltak.
Júdás a korabeli keresztény összejövetelekről úgy beszélt, mint a szeretet ünnepségeiről (Júdás 1:12). Bőségében voltak a szeretetnek és hasonlóképpen az Örömhírnek is – a kettő között pedig közvetlen kapcsolat van. Légy te is élő plakátja az Örömhírnek. Ahogy engeded, hogy az Ő szeretete kisugározzon belőled testvéreid és az elveszettek felé, a nem hívő emberek fel fogják ismerni, hogy Jézus benned él.

Biblia-Ige-Ésaiás próféta könyve 32. rész



1. Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
2. Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
3. És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
4. A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
5. Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
6. Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
7. A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
8. De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
9. Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam`, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem`!
10. Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
11. Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
12. Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
13. Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
14. A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
15. Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
16. És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
17. És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
18. Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
19. De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!
20. Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!

Gloria Copeland-Hitből élni: ez egy életstílus!

Szenvedd el velem együtt a nehézségeket, mint a Jézus Krisztus jó katonája.– 2 Timótheus 2:3



A nehéz időszakok elkerülhetetlenek, ezt tudnod kell. Igaz, hogy meg vagy váltva az átoktól, és a sátán ezt nem tudja megváltoztatni, de meg fog téged próbálni. Tehát ne lepődj meg, ha nehéz idők jönnek.

Ilyenkor szilárdan meg kell állnod hitben, és Isten Igéjének igazsága alapján kell szólnod és cselekedned, akkor is, ha nem azt látod magad körül. Lesznek idők, amikor minden szörnyűségesnek fog tűnni. Ilyenkor kell jó katonaként eltűrnöd a nehézségeket. Olyan sokan hallják a hit üzenetét a gyógyulással vagy a gyarapodással kapcsolatban, és gondolják, „Hé, ezt én is megpróbálom!” Aztán amikor nehéz idők jönnek, feladják.

Figyelmeztetlek, a hitből való élet nem olyan, amit megpróbálunk. Ez egy életstílus. Ezt éled, amikor nehéz. Ezt éled, amikor könnyű. Állandóan hitből élsz, mert nem csak azért teszed ezt, hogy abból előnyöd származzon. Azért élsz hitből, mert tudod, hogy a hit Isten tetszésére van (Zsidó 11:6).

Lehet, hogy időnként egy kicsit nehézzé válnak a dolgok, de biztosíthatlak, mindig győztesként fogsz kijönni ezekből, ha jó katonaként elviseled a nehézségeket. Ha nem vagy hajlandó feladni, tiéd lesz a győzelem. Az egyetlen vesztes az a keresztény, aki feladja!


Igei olvasmány: 4 Mózes 14:1-24

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   ...elindultak Izrael fiai... tábort ütöttek Izrael fiai.

     4.Móz. 9,17

A felhőoszlop mögött való pusztai vándorlás során még egy fontos dolgot tanultak Izrael fiai: megtanultak vigyázni, őrködni.

A felhőoszlop gyakran különös, érthetetlen kerülő úton vezette őket. Néha hosszan állt egyhelyben a pusztában, pedig az izraeliták mindenáron menni szerettek volna előre.

De "még ha a felhő sok napig nyugodott a hajlékon, akkor is megtartották Izrael fiai az Úr rendelését és nem indultak el." (4.Móz. 9,19) Hány lángész van, akinek türelmetlenségével küzdenie kell, amíg várni megtanul!

A keresztyén olyan ember, aki tud várni. Várni azt jelenti, hogy Mózessel 40 évig a pusztában az Úr elhívó szavát lesem. Várni azt jelenti, hogy nyugodtan maradok Józseffel a börtönben, ha a pohárnok megfeledkezik az ígéretéről. Várni azt jelenti, hogy a frissen megtért buzgó Saullal Tárzusban maradok, amíg Barnabással együtt munkába nem küld a Lélek.

Tudunk mi várni? Akkor is, ha a felhőoszlop hónapokon át egy nehéz betegágy fölött áll? Ó, Uram, bocsásd meg minden türelmetlenségemet!

Izrael fiai elindultak - Izrael fiai táboroztak. "Az Úr szava szerint mentek Izrael fiai, és az Úr szava szerint táboroztak". (18. v.) Ez majdnem katonásan cseng. Krisztus katonái között más fegyelem uralkodik, mint a Saul hadseregében, amely szétszéledt, amikor nem ment Sámuel (l.Sám. 13,8).

Az Üdvözítőnek ott kell engedelmeskednünk, ahová állított bennünket. Tanuljunk meg engedelmeskedni, mint Ábrahám, amikor Izsákot kellett feláldoznia, mint Pál, amikor neki Isten más utat mutatott, mint amin ő akart járni (Csel. 16,6)! Nem mindenki vezethető úgy, mint Pál. Jónás először nem akart engedelmeskedni. Isten azonban megtanította erre. Zwingli mondta el a zürichi bemutatkozó prédikációjában, hogy előbb azért imádkozott, ne küldje őt Isten Zürichbe. De most engedelmeskedik.

Uram, taníts minket is várni és engedelmeskedni akaratod szerint!

Varga László: Isten asztaláról

    "Az Úristen az embert elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze."

     1Mózes 2,15

Sok értelmetlen mese szól arról, milyen jó volt Ádámnak, csak sétálgatott a csodakertben, ette a finom gyümölcsöket, és süttette magát a nappal. Hát erről szó sincs az Írásban. Nem restségre, hanem komoly, Isten gyermekének, az Ő képmásának méltóságához illő feladatra teremtette és rendelte Isten az embert. Téged, is, testvérem. Elhelyezett egy számodra készített "kertben". Hát nem Éden, mert bizony eléggé megrontotta már elődeink ezernyi bűne! De Isten segítségével azzá lehet tenni. És ez a te feladatod. Hogy úgy őrizd, ami abból még megmaradt, hogy úgy műveld azt a darabka, Isten teremtette, talpalatnyi életteret, ahova behelyezett, hogy az Édennek sugara, Isten gondoskodó szeretetének boldogsága ragyogjon fel rajta mindazok számára, akik oda betévednek. Az ő általad nyert boldogságuknak visszfénye tegye széppé, áldottá a Te életedet.
Köszönöm, Istenem, hogy számomra is kirendelted azt a helyet, ahol otthon lehetek, ahol boldog lehetek, ha vigyázok rá, ha törvényed szerint művelem és őrzöm. Bocsásd meg, ha éppen én rontottam meg bűneimmel, tehetetlenségemmel, restségemmel, hitetlenségemmel vagy éppen gonoszságommal. Belátom, minden egyes bűnömmel leginkább magamnak ártottam, a magam Édenét tettem élvezhetetlenné. Segítségedet kérem, hogy meg tudjam őrizni tisztának, szépnek, boldogságot adónak nemcsak a magam, de mindazok számára, akiket mellém adtál! Segíts, hogy valóban csodakert, Éden legyen az magam, családom és minden rám bízott testvérem számára! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ÖRVENDEZZETEK TI ISTEN "BOLONDJAI"!


A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 5,1-12
Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. 10 Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. 11 Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. 12 Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek." 



"Boldogok a lelki szegények, ... akik sírnak, ... a szelídek, ... akik éheznek és szomjaznak az igazságra ..., az

(Mt 5,3-10)

Köztudott, hogy legalább négy milliárd ember él a Földön. Egy milliárd az annyi mint ezerszer millió ember. Elképzelhetetlen szám ez. Mindnyájuknak megvannak a saját reményei, vágyai, célkitűzései.
Van köztünk egy csoport, az emberek előtt ismeretlen, akiket költőink nem énekelnek meg, de akiknek mégis angyalok szolgálnak. Mindenütt megtalálhatók a földkerekségen, és Isten tudja nevüket.
Mi különbözteti meg ezeket a másokkal össze nem téveszthető embereket? Az, hogy ők Istenbe vetették reményüket. Igéjét halálosan komolyan veszik, és remélik, hogy Isten királyi uralma megvalósul e világon. Ezért ők nem ennek a világnak a gyermekeivel tartanak lépést, még ha külsőre nagyon is olyanoknak tűnnek, mint a többiek. Ők lelki értelemben szegények, míg a többiek dicsekszenek képességeikkel, s úgy gondolják, hogy tökéletesen birtokában vannak azoknak.
Ők sírnak, míg mások - úgy tűnik -, táncmulatságot tartanak szüntelen. Ők szelídek, míg a többiek törtetnek. Szívük ég az Isten iránti vágytól. Mindenki más harácsol, amíg az előnyös, de ők nem adják fel a játszmát és nem adják be a derekukat. Állandóan éheznek és szomjaznak Isten igazságára.
A durva énközpontúság közepette ők irgalmasak. Ámbár a bujaság és a házasságtörés ünnepelt szórakozásnak minősül, ők tiszta szívűek maradnak. Amikor a vita kirobban, nem vonulnak védekező állásba, hanem békét teremtenek.
Jézus kiterjeszti föléjük kezét. "Boldogok vagytok. Tietek a mennyek országa".
Bátorság, Istennek népe! Álljatok ellent a világ szorongatásának! Bízzatok kitartóan Istenben! Jézus a ti uratok, nektek adja örökségül az Országot!

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-AZ Ő EREJÉBEN VALÓ ÉLET KÖVETKEZMÉNYEI



   "Ahova én megyek, most oda nem jöhetsz, később azonban utánam jössz" (Jn 13,36).

"És miután ezt mondta, így szólt neki: Kövess engem!" (Jn 21,19). Három évvel azelőtt már mondta Jézus: "Kövess engem", és akkor Péternek könnyű volt engedelmeskedni. Jézus vonzóereje megragadta, nem szorult rá a Szent Szellem segítségére, hogy követhesse. Aztán odáig jutott, hogy megtagadta Jézust és a szíve összetört. Később megkapta a Szent Szellemet és most Jézus újra mondja: "Kövess engem!" Most nem lát mást maga előtt, csak a megmentő Úr Jézus Krisztust. Az első "kövess engem"-ben nem volt semmi titokszerű: csak külső követés volt. Ez a második most arra hívta, hogy a belső vértanúságban is kövesse Őt (Jn 21,18). E két hívás között Péter esküdözve és átkozódva megtagadta Jézust! Végére jutott saját erejének és magabiztosságának; nem volt már egyetlen idegszála sem, amire rá merte volna bízni magát. Megalázott állapota alkalmassá tette arra, hogy feltámadott Ura adhasson neki valamit: "Rájuk lehelt és mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet!" (Jn 20,22). Sohase bízzál abban a változásban, amit Isten munkált ki benned, csak egyetlen személyre építs: az Úr Jézus Krisztusra, és arra a Szent Szellemre, akit Ő adott. Fogadkozásaink és elhatározásaink az Ő megtagadásába sodornak bele, mert nincs hatalmunk megvalósítani őket.
Csak amikor önmagunkkal végeztünk, vagyis teljesen megadtuk magunkat - nemcsak elképzelve, hanem valóságosan -, akkor fogadhatjuk be a Szent Szellemet. "Vegyétek a Szent Szellemet" - ez belénk hatol. Most már csak egyetlen egy vezércsillaga van az életünknek: az Úr Jézus Krisztus.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Szomorú, tönkrement kép



   "Régente mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, kivánságoknak és különféle élvezeteknek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlöltek és egymást gyűlölők. "

(Titus 3, 3)  

Milyen mélyre süllyedt az ember, a legnemesebb teremtmény! Nem szép az a kép, amit az apostol megrajzol itt, de pontosan megfelel a valóságnak. Esztelen az ember, míg távol van Istentől. Nincs világossága az ő akarata felől. Földi dolgokban lehet okos, éleselméjű, erkölcsi értékelése és felfogása mégis eltompult abban a tekintetben, hogy mi a helyes Isten előtt. A bölcsesség kezdete az istenfélelem és ahol ez hiányzik, ott az ember a maga mértéke és elgondolásai alapján cselekszik. Nem azt kérdezi, mit kíván Isten, hanem hogy pillanatnyilag mi hasznos és előnyös. Isten irányítását sem érti. Mindenben csak véletlent lát és megkeseredik, elégedetlenkedik, ha valami nem úgy történik, amint elgondolta vagy ahogy szeretné. Mivel nincs önismerete, nem érti meg a szenvedés és a bűn között levő rejtett összefüggést. Az erkölcsi tudatlanság teljes elsötétedéshez vezethet. Az ember gondolkodása kificamodik, a gonoszt jónak tartja, a jót pedig rossznak. Mindaddig, míg az ember nem engedi magát Isten Igéje és akarata által irányítani, tévelyeg. Ha nem rendeli magát Jézus Krisztus, az egyetlen igazi vezető alá, félrevezetők kezébe kerül, akik hamisan irányítják.

"Kívánságoknak és különféle élvezeteknek rabjai voltunk." Aki a saját maga ura akar lenni, végül is a tisztátalan kívánságoknak és szenvedélyeknek a rabszolgája lesz. Akár akarja, akár nem, kénytelen az élvezeteknek, a kapzsiságnak és becsvágynak hódolni és mindig mélyebbre süllyed. - "Gonoszságban és irigységben élők." Mindenkit irigyel, akinek jobban megy a dolga, vagy akinek több van. - "Gyűlöltek voltunk" - mondja az apostol. Az önző és irigy ember nem éppen szeretetreméltó. Panaszkodik, hogy őt nem szereti senki, pedig ezen nincs mit csodálkoznia. Maga vágja el a szeretet szálait, bár később vágyakozik utána.

Ilyenek vagyunk mindnyájan, míg egy felülről jövő fordulat be nem következik. Míg Isten szeretetének napsugara át nem járja sötét és hideg lényünket. Ebben a sötétségben vagyunk még? Vagy elmondhatjuk az apostollal, hogy "régente" ilyen sötét és szomorú emberek voltunk?

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Csodálatos kezesség


"Megerősítlek..."

(Ézs 41,10)
Ha szolgálnunk vagy szenvednünk kell, összeszedjük minden erőnket, mégis úgy találjuk, hogy ez kevesebb, mint gondoltuk, és kevesebb, mint amennyire szükségünk lenne. De amíg olyan ígéretünk van, mint ez a fenti Ige, amelyre valóban építhetünk, ne csüggedjünk, mert ez biztosít minket arról, hogy megkapjuk mindazt, amire szükségünk van. Isten ereje kimeríthetetlen; és ezt az erőt velünk is közölheti; és megígérte, hogy közölni is fogja. Lelkünk tápláléka, szívünk gyógyítója szeretne lenni, és így akar erőt adni nekünk. Kimondhatatlan, mennyi erőt tud adni Isten azembernek. Ha megkapjuk ezt az erőt, emberi gyöngeségünk nem akadály többé.

Emlékszünk még életünknek munkákkal és próbatételekkel terhes időszakaira, amikor olyan rendkívüli erőt nyertünk, hogy magunk is álmélkodtunk rajta? Veszély közepette tudtunk nyugodtak lenni, gyászban elcsöndesedni, rágalmazások tüzében is megállni, betegséget békén tűrni. Valóban úgy van az, hogy amikor váratlan próbatételek érnek bennünket, Isten különösen nagy erőt ad elhordozásához. Szinte kilépünk gyarló önmagunkból. A gyávák bátrak lesznek, a balgáknak bölcsesség adatik, a hallgatagok abban az órában megkapják, hogy mit kell mondjanak. Tulajdon gyöngeségem megrémít, de Isten ígérete felbátorít.

"Uram, erősíts meg engem a te ígéreted szerint!) (Zsolt 119,25).

Napi áhítat-Vészhívás a bajban

Olvasmány: Mk 1,29–31                  

Amikor sürgős segítségre van szükséged, akkor sürgősen mondd el Jézusnak! Ő majd időzíti a maga közbelépését, miután te szolgálhatod őt – sürgősen.
„Mindjárt ezután kimentek a zsinagógából, és Jézus elment Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. Simon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak, aki odamenve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.”

Magyarázat

Életem egyik feledhetetlen élménye volt, amikor – már lelkipásztor koromban – hideg vizes törölközővel hűtötték le láztól forró testemet. Egy velem egyidős kórházi ápoló testvér szakszerű és kíméletlen beavatkozása volt ez, tiltakozásom és viszolygásom ellenére. Ellentmondást nem tűrően cserélgette a hideg borogatást, hogy lassan-lassan szűnjék a láz, hűljön a test, gyógyuljak meg. Azóta is megvagyok!
Jézusnak ez gyorsabban és hatékonyabban ment. A lázat „azonnal” lecsillapította. Ilyen módszert ápoló nem tud alkalmazni, orvosok még nem találták fel. Ez az időhatározó szócska jelzi Jézus hatalmát és természetfelettiségét. Márk sűrűn használja, negyvenkétszer van evangéliumában, főképpen a Jézushoz kapcsolódó események sorrendiségét és azonnaliságát hangsúlyozza vele. Rövid igénkben is háromszor találjuk meg. Mindjárt kimennek a zsinagógából, azonnal szólnak Jézusnak a betegről, akit rögtön elhagy a láz. Micsoda idősík! A megszokott feletti, az emberin túli, egyenesen isteni.
Erre a Jézusra számíthatsz. Nem biztos, hogy ugyanilyen azonnalisággal fog rajtad segíteni, de láthatod, megteheti. A te feladatod az, hogy szólj neki a bajod vagy mások baja felől. Hogy amikor megfog és fölemel, ne ellenkezz, hanem meggyógyulva szolgálj neki!
(Papp Dániel)

Kenneth E. Hagin - A világosságot hit követi

A Te Igéd megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűt. — ZSOLTÁROK 119,130.



Tinédzserkoromra ágyhoz kötött beteg lettem. Az orvostudomány akkori állása szerint halálra ítélt. Egész addigi életemben hallottam prédikációkat az újjászületésről, ismertem Isten akaratát az üdvösséggel kapcsolatban. Így, amikor betegágyamon az Úrhoz jöttem, semmi kétség nem volt bennem afelől, hogy Ő meghallgat engem. E tekintetben megvolt a megfelelő megértésem. Ezért nem kételkedtem, nem is hitetlenkedtem az üdvösségemmel kapcsolatban. Elfogadtam az üdvösséget és tudtam, hogy üdvösséget nyertem.

De még mindig fekvőbeteg voltam! Persze, akkor még nem értettem, mit mond az Ige az isteni gyógyításról, az imáról és a hitről. Addig csak azt hallottam a prédikátoroktól a gyógyulással kapcsolatban: „Ezt csak hagyd az Úrra. Ő tudja ezt a legjobban.” Így igaz, de Isten az Igéjében már gondoskodott arról, hogy megkaphassuk a legjobbat! A Biblia hosszas tanulmányozása után eljött az idő, amikor megértettem, hogy pontosan milyen lépéseket kell megtennem az imában, és megvilágosodott előttem, hogyan tudom felszabadítani a hitemet. Ha előbb rájöttem volna, már hónapokkal azelőtt kiszállhattam volna a betegágyból. Istennek nem volt előre meghatározott ideje a meggyógyításomra.

Ez nem így van. Ő mindennap ugyanaz! A baj nem Istennel volt, nem is azzal, hogy meg akar-e engem gyógyítani. Velem volt a baj. Mihelyst rájöttem, hogy mit mond Isten Igéje a gyógyulásról, és ennek megfelelően cselekedtem is, meglett az eredménye! Ahogy jön a világosság, a hit már ott van.

Megvallás: Meg fogom ismerni, mit mond Isten Igéje, és a szerint fogok cselekedni. Így eredményeket fogok elérni. Gondom lesz arra, hogy Isten Igéje bejusson a szellemembe. A világosság jön, a hit pedig követi azt.

Az én életem ma-A dicsőség országa- FÖLDI ÉS MENNYEI ISKOLA

„Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás; de mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.” (1Kor 13:9–10)



Tekintsünk hittel az eljövendőkre, és tegyük magunkévá Istennek a szellemi fejlődésünkről adott ígéretét. A Mennyben emberi értelmünk egyesülhet az istenivel, és lelkünk minden ereje közvetlenül kapcsolódhat össze a világosság forrásával. Örvendezni fogunk abban, hogy ami értelmetlennek tűnt Isten gondviselésében, az immár mind érthetővé válik. A nehezen érthető dolgok magyarázatra találnak.
(Testimonies for the Church, vol.5, 706.)
Ott mindazok, akik önzetlen lelkülettel munkálkodtak, szemlélni fogják munkájuk eredményét. Meglátják minden helyes alapelv és nemes tett kibontakozását, amiből itt alig látunk valamit. A világ legnemesebb munkáinak eredményeiből milyen kevés láttatik meg ebben az életben a cselekvő előtt! Milyen sokan dolgoznak önzetlenül és fáradhatatlanul azokért, akik távol vannak tőlük, és akiket nem is ismernek! A szülők és tanítók lefekszenek utolsó, mély álmukba. Életük, munkájuk látszólag hiábavaló volt. Nem tudják, hogy hűségük az áldás olyan forrását nyitotta meg, amely sohasem apad el. Csak hitben látják, hogy gyermekeik, akiket felneveltek, áldássá lesznek, és befolyásuk ezerszeresen megismétlődik. Sok munkás az erő, a reménység és a bátorítás üzenetét küldi szét a világba; olyan szavakat, amelyek megnyugvást jelentenek a vágyakozó szíveknek minden országban. Ők azonban magányosan, az ismeretlenség homályában munkálkodva, csak keveset tudnak fáradozásaik eredményeiről. Így lelki ajándékokat nyernek, terheket hordoznak, és elvégzik a munkát. Az emberek elvetik a magot, amelyből sírjuk felett mások aratják le az áldott termést. Fákat ültetnek, hogy mások ehessék meg gyümölcsét. Itt, ezen a Földön megelégszenek azzal, ha azt tudják, hogy mozgásba hozták a jóra indító tényezőket; az eljövendő világon azonban meglátják majd mindezek hatását és ellenhatását.
A Mennyben jelentést vezetnek mindazon lelki ajándékokról, amelyeket Isten azért adott, hogy az embereket önzetlenségre indítsa. A mennyei iskola tanulmányainak egyik tárgya és jutalma az lesz, hogy nyomon követhetjük azt a széles területet, amelyet besugároztunk Isten igazságával. Szemlélhetjük azokat, akik erőfeszítésünk által emelkedtek fel, és megláthatjuk életük alakulásában az igazság kibontakozását.