2017. december 31., vasárnap

Urunknak hosszútűrése

„Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” - (János 7,37)


Hogy az Úr Jézus tökéletes türelemmel bírt, mutatja az a körülmény, hogy Ő az ünnepnek utolsó napjáig beszélgetett a zsidókkal és igyekezett rájuk hatni; így tesz velünk is az évnek utolsó napján, és várja, hogy részesíthessen kegyelmében. 
Valóban csodálatra méltó Urunknak hosszútűrése, amellyel némelyeket közülünk hordoz és ápol évről-évre, dacára annak, hogy állandóan ellenkeznek vele és Szentlelkét szomorítják. 
Ó, csodák-csodája, hogy még mindig a kegyelem országában élünk.
Az Úr Jézus részvéte nyomatékosan nyilvánult meg, mert kiáltott, ami nem csak azt jelentette, hogy fennhangon kiáltott, hanem meghatottságát és megindulását is jelezte. 
Ő kérlel, hogy engesztelődjünk ki Istennel. „Isten általunk szólít fel titeket – mondja az apostol – a Krisztus képében kérünk benneteket”. 
Ó, mily komoly és átható szavak! Mily mélységes lehet az a szeretet, amely az Urat könnyekre indítja a szegény bűnös fölött és késztet bennünket keblére borulni, mint anya az ő gyermekét keblére vonja. 
Bizonyára szívesen hallgatunk az ilyen gyöngéd meghívásra.
Szükségleteinkről gazdagon van gondoskodva mindenről, ami csak az embernek lelki szomja csillapítására szolgálhat. 
A lelkiismeret részére kiengesztelés és béke vár; az értelemnek az evangélium a legfőbb és legdúsabb tananyagot nyújtja; a szív részére Jézus személyisége a legnemesebb szerelemnek tárgyát képezi; az egész embernek pedig a Krisztusban levő igazság a legfenségesebb és legtisztább üdülési élvezet.

Óh, jöjjetek, kész minden már,
Kegyelmi lakomára;
A kapuk nyitva vannak már
S mindenki meg van híva.
Te rettegéssel telt kebel,
Alázott szív néz oda fel.
Meg leszel vigasztalódva.

Zsoltárok könyve 136. rész


Áldott, boldog új évet kívánok mindenkinek!

A 8-as szám a Bibliában az új kezdetet jelenti, újrakezdést, új korszakot, mint ahogyan a 7-es szám a teljességet, a befejezést, a pihenést, a megnyugvást.

,,"Mert örökkévaló az Ő kegyelme"

Zsoltárok könyve 136. rész

1. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
2. Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme.
3. Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
4. A ki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme.
5. A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az ő kegyelme.
6. A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme.
7. A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az ő kegyelme.
8. A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ő kegyelme.
9. A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ő kegyelme.
10. A ki megverte az égyiptomiakat elsőszülötteikben; mert örökkévaló az ő kegyelme.
11. A ki kihozta Izráelt azok közül; mert örökkévaló az ő kegyelme.
12. Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az ő kegyelme.
13. A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az ő kegyelme.
14. És átvitte Izráelt annak közepén; mert örökkévaló az ő kegyelme.
15. Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az ő kegyelme.
16. A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az ő kegyelme.
17. A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az ő kegyelme.
18. És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az ő kegyelme.
19. Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
20. Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
21. És örökségül adta az ő földjüket; mert örökkévaló az ő kegyelme.
22. Örökségül szolgájának, az Izráelnek; mert örökkévaló az ő kegyelme.
23. A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az ő kegyelme.
24. És megszabadított minket elleneinktől; mert örökkévaló az ő kegyelme.
25. A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az ő kegyelme.
26. Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme!
vást.

MERRE TART A HIT GYÜLEKEZETE?

MERRE TART A HIT GYÜLEKEZETE?


Ez az írást elsősorban azokhoz szól, akik a Hit Gyülekezetébe járnak, vagy jártak.


Milyen volt a gyülekezet 30 éve:
1987 tavaszán tértem meg az akkor még budaörsi gyülekezetben, ahová egy barátom hívott el. Az evangéliumi igazságok és Isten valóságos jelenléte mélyen megérintett, így az első adandó alkalommal elfogadtam Jézust megváltómnak és csatlakoztam a balatonfüredi közösséghez. Az az őszinte szeretet és elfogadás, ami a közösség tagjai között egymás felé megnyilvánult, igazi kuriózum volt a szocializmus alkonyán. Mivel az illegalitás miatt egymásra voltunk utalva, a közösség tagjai közötti kapcsolatok szorosak voltak. Elhagyva a világi barátainkat, személyes életünket a közösség tagjainak a szolgálatába állítottuk. Ha kellett otthagytuk az iskolát, elköltöztünk otthonról és egymás rendelkezésére bocsátottuk akár a lakásunkat akár az autónkat. Az időnk nagy részét (hiszen még munkahelyeket is így választottunk) a közösség építés és az embereknek való bizonyságtevés kötötte le. A gyülekezeti szolgálatokban nem volt tekintélyelvűség, vagy hierarchia (legalábbis vidéken nem), mindenki a gyülekezetért dolgozott, azt csinálta, amire éppen szükség volt. Mivel fiatal közösség voltunk és nem voltak közöttünk titulusok, nem volt pásztor, lelkész, presbiter, diakónus, evangélista stb. Petrőcz Leventét nem pásztorként tiszteltük, hanem testvérként szerettük, a feltétel nélküli teljes bizalmunkat élvezte. A közösség a rendőrség kisebb nagyobb zaklatásai ellenére folyamatosan növekedett, az emberek megtértek, meggyógyultak, sokan komoly függőségekből szabadultak meg, ima meghallgatások és mindennapi bizonyságok között éltünk.


A fordulat:

Miután az 1989-es évben a közösséget Hit Gyülekezete néven elismerték, mint bejegyzett vallási felekezetet, a gyülekezet vezetősége úgy döntött, hogy a közösség intézményesül. Ekkor kezdődött a Hit Gyülekezete, mint egyház felépítése.


A Hit Gyülekezete és a politika:

A rendszerváltással egy időben a Hit Gyülekezet részt vett az SZDSZ (politikai párt) meg-alapításában és az első választott parlamentbe több liberális képviselőt is delegált. Mivel a gyülekezet vezetése a tagok szeretetteljes bizalmát élvezte, hívők tömegeit vezette bele politikai csatározásba. A hívők közül százak léptek be különböző politikai pártokba és közülük sokan aktívan politizáltak, ez elsősorban azt jelentette, hogy a Hit Gyülekezete érdekeit kép-viselték a párton belül (Én veszprémi SZDSZ ügyvivő testületének a tagja voltam 1989-1990). A gyülekezet tagjai különböző pártok kampánycsapataival együtt plakátoztak, kampányoltak, tüntettek és szervezkedtek.


Az elmúlt 25 év országgyűlési választásaiban jó indulatú, őszinte hívők százai vesztek oda. A kampánycsapatokban kifáradt, megterhelt gyülekezeti tagok közül sokan a gyülekezettől elfordulva és megbotránkozva hagyták el a közösséget. A gyülekezet a 90-es évek első felétől folyamatosan és aktívan több párt oldalán politizált, mikor éppen kit tartott megfelelő partnernek a politikai palettán. Az hogy a „Hit Gyülekezete politikai nézetei és politikai értékrendje nem változott az elmúlt évtizedekben” egyszerűen nem igaz. Elég megnézni a valamikori SZDSZ (alapítói voltunk) programját és ma a Fideszét.


A Hit Gyülekezetét tömegek előtt tette hiteltelenné és szalonképtelenné a több évtizedes, nyílt politikai szerepvállalása. Beszélj ma egy ellenzéki beállítottságú embernek az evangéliumról, majd miután meghallgatott, térj rá a Hit Gyülekezetére és nézd meg, hogy mit szól hozzá. Az igazság az, hogy az egyház ilyen jellegű politikai szerepvállalása az Újszövetségből igazolhatatlan! A magyarázkodáshoz ki lehet kapkodni egy-egy igét a Bibliából (ahogy a gyülekezet vezetői teszik is), de az Evangélium szellemiségével és irányultságával ez a gyakorlat teljesen ellentétes. Az újszövetségi gyülekezeteknek nem küldetése és nem feladata az aktív pártpolitikai szerepvállalás.


A vidéki gyülekezetek vezetése:

A növekvő vidéki gyülekezetekben a 90-es évek elejétől Németh Sándor vezető lelkész pásztorokat nevezett ki (kent fel), így a vidéki gyülekezetben is megjelentek az egy személyi vezetők és ezzel párhuzamosan a szolgálati ajándékról-tekintélyről szóló tanítás. A hites tanítás szerint „szolgálati ajándék (tekintély) az a személy, akit Isten helyezett a gyülekezetekbe, hogy rajta keresztül szolgáljon a hívők felé”. Ennek a tekintélyelvű kiforgatott tanításnak az lett az eredménye, hogy a gyülekeztek élére állított egyszemélyi vezetők nem „egyenlők között az elsőként” tekintettek magukra, hanem mint „Istentől rendelt tekintélyek” teljes engedelmességet követeltek a presbiterektől és hívőktől. Így aztán előbb-utóbb teljesen leuralták a rájuk bízott közösségeket.


Itt szeretném megjegyezni, hogy az Újszövetségben sehol nem látni ezt a vezetési gyakorlatot. Az apostolok sehol nem állítottak a gyülekezetek élére egyszemélyi vezetőket, mindenhol presbiterek vezették az újszövetségi közösségeket. Ezek a hirtelen lett „szolgálati tekintélyek” idővel egyre kevésbé tűrték az ellentmondást, ezért, ha valakinek más véleménye volt a vezetésről előbb utóbb mennie kellett. Ezeknek a megbízott gyülekezetvezetőknek köszönhető, hogy a kilencvenes évek közepétől fogva előbb utóbb mindenhol meg-rekedt a vidéki gyülekezetek növekedése, gyakorlatilag a dunántúli Hit Gyülekezetek létszáma az elmúlt 20 évben stagnált. Ez persze nem azt jelenti, hogy az elmúlt 20 évben ne lettek volna megtérők, de akkora volt a lemorzsolódás, hogy a dunántúli gyülekezetek létszáma lényegesen nem változott.


A megbízott helyi gyülekezetvezetők maguk körül kialakítottak egy „megbízható” szolgálói csoportot, akik mind a véleményükben, mind a döntéseikben támogatták ezeket az egyszemélyi vezetőket. A gyülekezeten belüli kapcsolatokban kialakították az alá-fölérendeltséget és ebből fakadóan megjelent a törvénykező, szeretetlen kirekesztő viselkedés. A pásztorok és az őket körülvevő „megbízható” szolgáló testvérek kapcsolatában gyakorlattá vált a részrehajlás és a szolgalelkűségből fakadó képmutatás. Az igazsággal szemben sokszor elsőbbséget élvezett a „szolgálati tekintélyhez” való hűség és a személyes érdekek. A másként gondolkodó hívőket, pláne ha felemlítették, hogy bizonyos dolgokkal nem értenek egyet a „szolgálati tekintélyek” lázadónak, engedetlennek, destruktívnak minősítették.


Az ezt követő személyeskedő, lejárató, kirekesztő viselkedés általában elég volt ahhoz, hogy az „el-lenszegülők”elhagyják a közösséget. Az igazi tragédia az volt, hogy a gyülekezetvezető környezetében lévő szervilis támogatók egymással versenyezve segítettek neheztelni a „bajkeverőkre”, nemegyszer kémkedve utánuk és szállítva a kétes eredetű információkat (ez ma pontosan így működik). A gyülekezeteket elhagyó családok általában a környező Hit Gyülekezetekben kerestek menedéket, ami miatt sokszor súlyos ellentétek alakultak ki az egymástól gyakran csak húsz kilométerre fekvő gyülekezetek között.

Az elüldözöttek általában elmondták a sérelmeiket, amiért az otthagyott „szolgálati tekintélyek” többször azzal fizettek, hogy nyilvánosságra hozták a menekülők személyes bűnvallását (ez a fülbegyónás hites gyakorlata) és viselt dolgait, így próbálva hiteltelenné tenni az őket ért kritikákat. A befogadó gyülekezetnek nem volt érdeke a kapcsolat rendezése, mivel az átpártolt hívők létszám növekedést és anyagi bevételt jelentettek. Ezért fordul elő a mai napig, hogy egyes városokból csoportosan járnak hívők más városban található gyülekezetbe.

Senkit nem érdekel az a szomorú tény, hogy az átpártolt hívő a saját lakóhelyén inaktívvá és hiteltelenné válik, hiszen lehetetlen megmagyarázni egy Krisztus után érdeklődő személynek azt, hogy ugyan X városban lakom, de Y városba járok Istentiszteletre. Természetesen sok vidéki „szolgálati tekintély” belebukott a viselkedésébe és a dunántúli Hit Gyülekezetek megbízott vezetői, néhány kivételtől eltekintve mára lecserélődtek. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy a helyzet javult volna. A személyek ugyan változtak, de a gyülekezetvezetési gyakorlat többnyire megmaradt.


A következmény:

A Hit Gyülekezetében megbotránkozott, megfáradt hívők, ha végleg otthagyják a közösséget, legtöbbször képtelenek tartósan beépülni más keresztény gyülekezetbe. Az elkóborolt hívők vágyakoznak ugyan Isten és a testvéri közösség után, de mindenhol a hites vallásgyakorlatot és tanításokat keresik. Sokat beszélgettem más gyülekezetek vezetőivel, akik elmondták mennyire nehezen integrálódnak volt hites keresztények a csoportjaikba, sokszor nem tudják elfogadni, ha máshogy épül fel egy istentisztelet. Idegen, ha más a dicsőítés, ha más-hogy imádkoznak és kemény elmebeli ellenvetések vannak a prédikált igével kapcsolatban is. Nem csodálkozom, hiszen évekig azt hallották, hogy mindez csak a Hit Gyülekezetben tökéletes, ők a legjobbak, ők az etalon.


Én személyesen a harminc év alatt egyetlen egy alkalomra sem emlékszem, amikor más vallási közösségről a gyülekezet vezetői kritika nélkül, elismerően nyilatkoztak volna. Mindez odáig vezetett, hogy ma egy hitesben félelmet kelt még a gondolat is, hogy elhagyja a közösséget. A Hit Gyülekezete tagjai úgy gondolják, hogy a Hit Gyülekezet elhagyása üdvösségi kérdés. (Én ilyen félelmekkel a Hit Gyülekezetén kívül csak a Római Katolikus egyházban találkoztam.) Sokan ezért inkább elnyomják magukban az el-lenvetéseket, megpróbálnak kiegyezni azzal, amit tapasztalnak, mondván, jó ez így, nem az én dolgom, nem az én felelősségem.


A gyülekezet és az anyagiak:

A nyolcvanas években emlékszem olyan összejövetelre ahol a Budaörsi gyülekezet vezetése éves pénzügyi beszámolót tartott, de az intézményesülést követően ez a gyakorlat megszűnt. A gyülekezetben a pénzmozgás és felhasználás kérdése tabutéma lett, amiről ma már kérdezni sem illik (de az igazság az, nem is ajánlott). A nyolcvanas években a gyűjtés meghatározott céllal, alkalmanként történt.


A kilencvenes években megjelent a „tizedről szóló tanítás”, ami egy amerikai mintára kiforgatott bibliaértelmezés, gyakorlatilag arról szól, hogy az újszövetségben nem elégséges Jézus Krisztus kereszten elvégzett megváltói munkája, ezért, ha a hívő igazán kedves akar lenni Isten előtt és szeretne anyagi áldást, tizedet kell fizetnie. Természetesen a gyülekezet vezetése kifelé azt kommunikálja, hogy ez nem kötelező, de ennek ellent mond az az igehirdetési gyakorlat, ami a témával kapcsolatban időről-időre a pulpitus mögül, tekintélyből elhangzik.

A hívők anyagi helyzetén az évtizedek óta engedelmes tizedfizetést követő anyagi áldás nem látható, más keresztény közösségekben, ahol nem fizetnek tizedet a tagok, nem állnak rosszabbul anyagilag. Azok a hívők, akik évek óta tizedet fizetnek, annyira magukévá tették ezt a tanítást, hogy akkor sem merik visszatartani a tizedet, ha a közüzemi számlák emiatt a fiókban maradnak. A tizeddel kapcsolatban, sok hitesben él az a félelem, hogyha visszatartanák, meglopnák Istent és elvesztenék anyagi támogatását. Vajon mi építette ki a hívőkben ezt a félelmet? A szisztematikus, rendszeres tanítások a tizeddel és az anyagi áldással kapcsolatban!


Csak egy példa az elmúlt 20 év szolgálati tapasztalatából, középkorú, értelmiségi hívő keresztény hölgy keresett meg, hogy beszélni szeretne velem. Elmondta, hogy évek óta fizette a tizedet és adakozott, de ennek ellenére anyagi területen folyamatos gondokkal küzdött. Egyre erősödött benne a gondolat, hogy ezért biztos ő a felelős, hiszen Isten megáldja a tizedfizetőt. Úgy érezte az lehet a probléma, hogy nem hitből és nem elég odaadóan adakozik, ezért amikor megkapta a következő havi fizetését, a teljes összeget bedobta a kosárba. Az öröm helyett azonban még mélyebb depresszióba esett.

A Hit Gyülekezete „bőségről és gazdagságról” szóló tanításai rengeteg hívőben okoznak elvetettséget, alkalmatlanságot és frusztrációt, mivel az adakozás és a tizedfizetés pulpitusról ígért gyümölcseit hosszú évek után sem tapasztalják személyes életükben.

A Hit Gyülekezete tizeddel kapcsolatos álláspontját a Hit Gyülekezete honlapján a „hit Lexikonban”találjuk, innen származik az alábbi idézet: „Az Újszövetségben – mindezek jegyében – a tized a lelkészek fizetésére, Istent szolgáló személyek szükségeinek betöltésére szolgál. Az egyház, azon belül a gyülekezetek egyéb kiadásait (istentiszteletek, rendezvények sikeres lebonyolítása, mindehhez szükséges technikai háttér, evangélium hirdetéséből és egyéb missziókból, karitatív tevékenységekből származó költségek stb.) nem a tizedből biztosítják.” Az idézet tükrözi a gyakorlatot, ezért felesleges bármit hozzáfűzni.


A tizedfizetés tanítása mellett, a gyűjtések is heti bevett gyakorlattá váltak az istentiszteleteken. A gyűjtések alkalmával felolvasott igerészek azt hivatottak alátámasztani, hogy Isten a „bőkezű adakozót szereti” és mindig „a nagyobb összeg van az úrtól”. A vidéki közösségek a bevételükből természetesen a központi gyülekezetet is támogatják, így a Hit Gyülekezete mind vidéken, mind a fővárosban akkora bevételre tett szert, hogy nem okozott gondot az intézményesülés, ingatlanok-iskolák építése, technikai fejlesztések, az ATV fenntartása, és sorolhatnám tovább. Természetesen ez a bevétel tisztes megélhetést biztosít az egyházat vezető lelkészeknek és alkalmazottaknak is.


A fent említett folyamatok belső feszültségeket és érdek ellentéteket hoztak létre a Hit Gyülekezeten belül, ami 1998-ban fájdalmas szakadáshoz vezetett. A budapesti gyülekezet vezetői közül többen felálltak és elmentek a közösségből. Több vidéki gyülekezet is csatlakozott a távozókhoz, így összesen több mint 3600 főt vesztett a közösség. Sajnos a Hit Gyülekezete vezetésének a mai napig nem sikerült rendezni a kapcsolatot és nem tudtak megbocsátani a távozóknak. Ennek a mai napig tartó feszültségnek a következménye, annak a téves hites vallásgyakorlatnak a felerősödése, hogy az un. harcos imákkal (szellemi harc) próbálnak befolyást szerezni események és emberek felett.

Ma a Hit Gyülekezetben ezért nem illik a távozókkal kapcsolatot tartani és kifejezetten rosszallják, ha valaki ellátogat a „kiszakadtak” istentiszteletére. Szomorú az a tény is, hogy ha szükséges, ma egy rövid harminc perces buzdítással simán mozgósítani lehet a hiteseket egy kis „utcai harcra”, de arra, hogy szeressék az ellenségeiket, szinte lehetetlen.


A Hit Gyülekezet ma:

A gyülekezet anyagi felemelkedésével, a létszám növekedéssel, az ATV megvásárlásával és a folyamatos aktív politikai szerepvállalással párhuzamosan megnőtt a vezető lelkésznek és a Hit Gyülekezetének társadalmi és politikai befolyása. A vezető lelkész ma már egy átlagos hívő számára elérhetetlen. Sok pásztor ma már csak hétvégenként látogatja a rábízott gyülekezetet, akkor is csak néhány órára. Ma már létezik gyülekezeti protokoll és szolgálati út. A lelkészek többsége elkülönül a hívőktől. Megvan számukra a külön vezetői protokoll szoba, amit biztonsági emberek őriznek, nehogy egy közönséges hívő megzavarja a „szolgálati ajándék” nyugalmát.


Megvan az ülésrend, a gyülekezeti termekben a tekintélyesek, gazdagok elöl és a közönségesek, szegények hátul. Létrejött a gyülekezetekben a szolgáló „gyülekezeti elit”, akik támogatói vacsorákra járnak és nem szeretet vendégségre. Amikor a HISZ ételt ad a szegényeknek, a segítők hites formaruhában osztják a bablevest. Az eseményt a gyülekezeti stáb szigorúan dokumentálja és felhasználja a gyülekezeti imázs építéséhez. Ezzel párhuzamosan a pulpitusról számtalanszor felhívják arra a figyelmet, hogy polgári réteget kívánunk megszólítani az evangéliummal. Ha betéved egy hajléktalan szegény ember, nem sok támogatásra számíthat. Ha sikerült előre cibálni és elmondatni vele a megtérő imát, ott nagyjából vége is a törődésnek.


Az egyház működtetése és fenntartása akár szervezetileg, akár anyagilag óriási terhet jelent a Hit Gyülekezetének és tagságának. Megjelentek a személyes érdekek mind a szolgálatokban, mind az egyházi alkalmazottak között. A Hit Gyülekezetben létrejött egy olyan vállalkozói réteg, akinek a megélhetése, anyagi boldogulása a gyülekezetre, annak intézményeire és tagságára épül.


Az elmúlt 25 évben sok szolgálót és átlagos hívők ezreit vesztettük el, akiket felőrölt a megfelelési kényszer. Ők azok, akik a terhek alatt megfáradtak, megütköztek, a hitben hajótörést szenvedtek és elmentek a gyülekezetből. Sok helyen a heti egy istentisztelet nem ad lehetősséget arra, hogy valóságos testvéri kapcsolatok kialakuljanak, a hívők csak felületesen ismerik egymást. Egyre több a gyülekezetekben a formális hívő és egyre kisebb a megmaradás. Megtérnek, járnak, majd eltűnnek a közösségből.

Mára a hívők egyre inkább eszközeivé váltak a felépült vallási rendszernek. Társadalmi munkában építik a gyülekezeti ingatlanokat, pakolnak, takarítanak, berendeznek, adakoznak, tizedet fizetnek, politikai kampányokon vesznek részt, ha kell, tüntetnek és felvonulnak. Ha ott vannak istentiszteleten nem zavarnak senkit, ha nincsenek ott, nem hiányoznak senkinek. A hétvégenként megjelenő „szolgálati ajándékok” sokszor a rájuk bízott gyülekezetben a hívők többségének a nevét sem ismerik.


Mivé lett a gyülekezet 30 év alatt? Vajon tényleg ez lenne Isten akarata? Látunk újszövetségi gyakorlatot arra, amivé lettünk, és amit csinálunk? Vajon nem hasonlítunk jobban a történelmi egyházakra, és azok szervezeteire, mint a bibliai mintára? Vajon csak a magánembereknek szól az intelem, miszerint: „ne gyűjtsetek kincseket a földön”, gyülekezeteknek nem? Vajon kinek szereznek dicsőséget a pazar ingatlanok, a legmodernebb technika, az ATV vagy a politikai háttér alkuk? Ha ma személyesen itt lenne Jézus, Pál apostol vagy Péter apostol, hol lenne a helyük ebben a rendszerben?


Vajon megreformálható a Hit Gyülekezete?

Szerintem nem. Az elmúlt 30 évben felhalmozott több tízmilliárdos ingatlan és egyéb vagyon, a kialakult intézményrendszer, az iskolák, az akadémia, az ATV, a kialakult fizetett szolgálói és alkalmazotti állomány a hívők kihasználása nélkül (tizedfizetés és ingyen munka) fenntarthatatlan! És ezen még az sem segít, hogy a közösség 2017-ben több mint 1 000 000 000 Ft, igen, több mint egymilliárd Forint állami támogatáshoz jutott.


Nem az volt a célom ezzel az írással, hogy lejárassam a közösséget, vagy annak szolgálóit. Igyekeztem a tényekre szorítkozni személyeskedés nélkül. Ezzel az írással csupán tükröt akartam mutatni a közösség tagjainak, hol tartunk most. Nem sok ember van a gyülekezetben, aki több mint 30 éve a közösség tagja. Annak a folyamatnak, amit leírtam és eseményeknek, amikre hivatkozom, szemtanúja voltam és vagyok. Az itt leírt dolgokat láttam, hallottam, megéltem és természetesen, ha kell, tényekkel tudom megerősíteni.


Nem csak a Hit Gyülekezete van kényszerpályán, hanem az ott szolgáló lelkészek is. Az ő megélhetésük és egzisztenciájuk erre a rendszerre épül. Kénytelenek minden körülmények között felzárni a vezető lelkész és a felekezeti tanítások mögé. Őszintén sajnálom őket, mert áldozatai a felépült rendszernek és sokak nem is tudnak kiszállni belőle. Tagadhatatlan a lel-készek személyes felelőssége abban, amiért nem emelnek szót a visszásságokkal szemben és leplezik az igazságtalanságokat. Egyszer számot fognak adni minden megbotránkoztatott és kiábrándult hívőért annak, aki „az elveszettet megkeresi, és az elűzöttet visszahozza”.


Szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, hogy Jézus Krisztussal való személyes kap-csolatunk és a családunk üdvössége fontosabb egy vallási közösség céljainál és kiszolgálásánál. Jézus Krisztus arra hívott el bennünket, hogy őt kövessük, neki engedelmeskedjünk, ezért nem ragaszkodhatunk jobban emberekhez és felekezetekhez, mi

nt ő hozzá. Nem szeretheted jobban a felekezetedet és a lelkészedet, mint a saját családodat. Nem vagyok gyülekezet ellenes, az evangéliumi mintára felépülő közösségeket igeinek és fontosnak tartom. Nem arra akarlak buzdítani, hogy hagyd ott a Hit Gyülekezetet, de arra mindenképpen, hogy vizsgáld meg az életedben a fontossági sorrendet.

2018.03.23.


Horváth Péter

Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés

Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga…
vagy nem volt lába…
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled
a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat –
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel – mint a szalmaszálat!

Reggeli dicséret-Az Úrhoz vitt terhek

"Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz." - Zsoltárok könyve 55:23


Isten nem ad több terhet annál, mint amit el tudunk viselni. De attól még lesznek terheid. Ha Istennél hagyod, Ő hordozza az oroszlánrészét, neked csak a töredéke jut.

Gladys Aylward, aki több mint fél évszázada misszionárius volt Kínában, menekülésre kényszerült, amikor a japánok megszállták Juncsenget. Egyetlen segítővel 100 árva gyereket vezetett át a hegyeken Kína felé. Az út alatt pánikba esett. Egy álmatlan éjszaka után reggelre már semmi reménye sem maradt arra, hogy megmeneküljenek.
Egy 13 éves lány emlékeztette őt kedvenc történetükre, ahogy Mózes átkelt a Vörös-tengeren. 

- De én nem vagyok Mózes – sóhajtott Gladys kétségbeesetten.
- Ez igaz, hogy nem vagy, – mondta a lány – de Isten még mindig Isten!


Örömteli mindennapok: Mai örömteli bátorító Igénk:)

,,Így hát, ha valaki Krisztussal egyesült, akkor új teremtménnyé lett! Ami benne régi volt, elmúlt, ő pedig minden tekintetben újjá lett!,,-2 Kor.5,17


Te egy új teremtmény vagy ,minden tekintetben újjá lettél,
Többé már nem tekinthetsz úgy magadra,ahogy azelőtt.
A régi elmúlt!
Tudd,hogy ki vagy Krisztusban .Fontos,hogy lásd meg az Igében kivé lettél Őbenne és eszerint kezdd el élni az életed.Szükséges megújítanod a gondolkodásod, hogy beléphess arra a helyre,amit Isten készített neked Krisztusban.

Egy reményteljes jövőt és áldásokkal teli új évet tartogat számodra.

Legyen áldott új éved és örömteli minden napod :)

************************************

Mai örömteli bátorító :)

Ő ugyanis azt akarja, hogy mindenki üdvösségre jusson és megismerje az igazságot. 

,,Csak egyetlen Isten van és csak egyetlen közvetítő Isten és az emberek között: az emberré lett Krisztus Jézus.,,-1Timóteus 2,5-6

A Karácsony Isten szeretetének jó híre.Megjelent az üdvözitő,azért jött,hogy megmentsen, helyreállítson,hogy kapcsolatod legyen Istennel. Önmagát adja ajándékul.
Sokan ünneplik Jézus születésnapját anélkül, hogy elfogadnák az üdvösség ingyenes ajándékát.
Kibontatlanul marad évről-évre a felbecsülhetetlen ajándék.
Lehet, hogy maradt a fa alatt egy ajándék számodra ,amit még nem bontottál ki.

Ne hagyd kibontatlanul a legdrágább ajándékot!

Legyen örömteli napod:)

Napi Ige, Napi Gondolat

,,A keresztről szóló üzenet bolondság azok számára, akik elvesznek, de számunkra, akik az üdvösség felé haladunk, Istennek erejét jelenti.,,(1Korinthus 1:18)



Napi Gondolat:

,,Isten azt mondja: a kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítelek. Íme most van a kegyelem ideje! Íme most van az üdvösség napja!,, 2 Korinthus 6:2

Ma még tart Istennek kegyelme! A bűnök bocsánata! Az üdvösség útja még nyitva áll mindenki előtt! Isten még mindig hajlandó természetfeletti módon beavatkozni és átformálni életünket.
Ő még mindig keresi a lehetőséget hogy kinyilvánítása magát számodra is.

Miért habozol hát? Mért hagyod hogy a félelem, aggodalom,keserűség, uralja le az életed?
Ragadd meg Isten kinyújtott kezét! Tedd ezt meg még ma!
Ez a te napod lehet!
A megváltásod napja! Az üdvösséged napja!

Add át Neki mindazt amit te magad már képtelen vagy elhordozni, és Ő nyugodalmat ad neked!
Békességet ad neked!
Kegyelmet ad neked!
Örömöt ad neked!
Örök életet ad neked!


A Jézus nevében! Ámen!

2017. december 30., szombat

Örömteli mindennapok: Mai örömteli bátorító Igénk :)

,,Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, semmi, ami a magasságban vagy a mélységben van, semmiféle teremtmény sem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.,,- Róma 8.38-39


Ez ám a jó hír! Amikor kezed Isten kezébe helyezed, Ő megragadja azt, és nem ereszti el. Isten a maga teljes valójával kitart melletted
Egyetlen fontos igazság felől nyugodt lehetsz: Isten szeretete nem múlik el irántad.
Legyen ez az alapigazság az életed egyik legfontosabb örömforrása!
Az üdvösségedet ingyenes ajándékként kaptad.
Ez egy minden képzeletet felülmúló örömforrás a hívő számára.
Legyen örömteli napod :)

****************************************************
Az angyal pedig ezt mondta nekik:
"Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."

És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:

"Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."Lukács 2,10-14
Isten a legdrágább ajándékot adta mindannyiunknak
Ő volt az első ajándékozó.
Isten az Ő nagylelkűségét a legcsodálatosabb módon az első karácsonykor fejezte ki irántunk: Jézust adta nekünk.
Jézus az eredeti karácsonyi ajándék.
Mi azért adunk, mert Isten már ezt megelőzően adott nekünk.


Az Ő képmása szerint

„Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése.” -(Prédikátor 7,8)


Nézzetek Dávid Urára és Mesterére; lásd az ő kezdetét. Ő volt a legmegvetettebb és a legalábbvalóbb, teljes fájdalmakkal és betegséggel. Oly nagyon megvetett volt, hogy előle elfedezték az arcukat. 
Nos, meg akarjátok látni még miként lett vége? Ott ül ő Atyjának jobbja felől, míg len minden ellensége lába alá tétetik zsámolyul.
„Amilyen Ő, mi is olyanok vagyunk a világon”. 

A keresztet kell hordoznotok, mert különben soha nem fog benneteket díszíteni a korona; át kell gázolnotok a mocsarat, mert különben soha nem járhattok az aranyutcákon; ezért légy víg és örvendezz, te szegény keresztyén ember. „Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése.” 

Nézd meg csak a csúszómászó hernyót, milyen szánalomra méltó látvány! Ez kezdete ennek a teremtménynek. Ott látod-e, azt a pillangót gyönyörű, széles és fénylő szárnyakkal? 
Lásd, ott ringatózik a nap sugaraiban és a fakadozó virágok kelyheiből iszik; teljes élettel és boldogsággal; az a vége ennek a teremtménynek. 

Te magad vagy az a csúszó hernyó, míg csak be nem szövődsz a halál gubójába; de majd mikor Krisztus megjelenik, akkor hasonló leszel Őhozzá, mert látni fogod Őt valóságban. 

Örvendj addig is, míg hasonlítanod szabad Őhozzá, te, mint egy féreg, nem ember, hogy azután – mint Ő – elvehessed a teljes jutalmat, mikor majd újra felébredsz az Ő képmása szerint

Ez a nyers gyémánt a köszörűs nyikorgó kövére vitetik; Ő leköszörüli minden oldalán. Némi részecskék elpusztulnak, több részei, melyek magának a gyémántnak is értékesnek tűnnek. Íme, a király megkoronáztatik; ez az ékesség a király fejére lesz helyezve, mialatt örömrivalgástól harsognak a trombiták. 
A koronából valami fénylő sugár törtet elő; ez ugyan abból a gyémántból csillámlik, mellyen nemrég a köszörűs olyan kíméletlenül bánt el. Teljes nyugalommal hasonlíthatod magadat ehhez a gyémánthoz, mivel te tagja vagy az Úr népének, ez az élet pedig a köszörülés és fényezés ideje. 

Hagyd csak a hitet és türelmet munkálkodni rajtad, végezzék dolgukat, mert ama napon, mikor majd az örök, halhatatlan és láthatatlan királyi fejére tétetik a korona, belőled is ki fog csillámlani a dicsőség sugara. 
Ezt mondja a seregek Ura: „És lesznek nekem azon a napon, melyen ígéretemet beteljesítem, kiváltképpen való népemmé”. „Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése.”

Zsoltárok könyve 70. rész 6.vers


1. Az éneklőmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.
2. Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!
3. Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, a kik bajomat kivánják.
4. Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
5. Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!
6. Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél!


Napi áhítat: Jézus első templomi szolgálata

Olvasmány: Lk 2,41–52
A Krisztusra nyitott szív növekszik kedvességben. Az őt kiszorító szív saját önzésébe fullad.


41„Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. 44 Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. 45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. 46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, 47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. 48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.” 49 Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” 50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették. 51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, 52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.”
Jézus három napja a templomban. Az engedelmes gyermek, aki még mindig fiatal édesanyját és egyre idősödő apját nem szokta kellemetlen, bánattal teli meglepetések elé állítani. Eltűnésekor szülei jó helyen kezdték keresni: a rokonok közt. Csak arra későn jöttek rá, hogy Jézusnak van egy sokkal közelebbi rokona, és annak a házában talált otthonra. Mint Fiú, azt teszi, amit tennie kell: kérdezgeti a vendégeket, ismerkedik Atyja szolgáival, s hagyja, hogy őt is megismerjék. Anyja értetlenül, a napok óta tartó kereséstől elgyötörten, és anyai szíve rémképeitől üldözötten áll előtte. Akárcsak húsz évvel később a kereszt alatt, amikor az Atya szolgái – „nem tudják, mit cselekszenek” – lerombolják Krisztus testének templomát, megölik az örököst, s az anya rémképei valóra válnak, elveszíti fiát a legborzalmasabb módon, három napra. De most még hallgatják őt, a gyermeket. Még tudnak őszintén csodálkozni rajta, még engedik szívüknek, hogy megkedvelje ezt a fiút. Mert még gyermek. Még nincs hatalma a nép fölött. Még nem féltik tőle a sajátjukat.
Nyitott a szívünk megismerni az isteni Gyermeket? Vagy azt hisszük, van már hatalmunk, amire veszélyt jelent?

(Szommer Hajnalka)

2017. december 29., péntek

Mindeddig megsegített bennünket az Úr!

„Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” -(1Sámuel 7,12)


Ez a szó „mindeddig” egyúttal kéz is, mely visszautal a múltra is. Habár húsz vagy talán már hetven év telt el életünkből, mégis így van: „mindeddig megsegített bennünket az Úr!”

Szegénységen és gazdagságon, betegségen és egészségen át, otthon, az idegenben, szárazon és vízen, tisztességben és gyalázatban, üldözésben és örömben, szomorúságban és győzelemben, imában, kísértésben; mindenütt és mindenkor így áll ez: „mindeddig megsegített bennünket az Úr!” 

Szívesen tekintünk a hosszan nyúló fasorok zöldlombos termeibe. Csodás szép látvány az, a sor egyik végétől a másikig azt a dicső kilátást élvezni, mintha zöld templomot látnánk, mely sugároszlopon nyugszik és a bolthajtásos, egymáson keresztülnyúló ruganyos ágak, melyek a lombtetőt hordozzák; ezekre tekintünk éveinknek hosszú termein keresztül, fölöttünk megpillantjuk a kegyelem zöld lombívét, oldalt pedig Üdvözítőnk hűségének és jóságának erős oszlopait, melyek örömeinket hordozzák. Ezen zöld ágak között nem énekelnek madarak? De igen, itt sokan vannak a kedves énekesek, s valamennyien magasztalják azt a kegyelmet, melyben mi „mindeddig” részesültünk. 

Ez az ige rámutat a jövőre is, mert ha valamely ember egy bizonyos mérföldkőhöz érkezik és feljegyzi „eddig”, akkor még nem áll a végén, hanem van még út előtte egy meghatározott távolságig. Több szomorúság, több öröm; több kísértés, több diadal; több könyörgés, több felmagasztalás; több fáradtság, több erő; több küzdelem, több győzelem; végül elérkezik a betegség, öregség, elgyengülés és a halál. Nos, ekkor vége mindennek? Nem! Ekkor következik a feltámadott testben az ébredés, Jézus tökéletességének képlete szerint, ekkor következnek a trónok, a hárfák, énekek, zsoltárok, fehér ruhák, Jézus meglátása, a szentek közössége, Istennek dicsősége, az örök javaknak özöne, a végtelenül boldog gyönyör. Ó, legyél hát jó bizodalommal és örömmel te hívő keresztyén, s hálával hangoztasd: „Eben Haezer!” 
Ha te a menny világosságánál olvasod: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr” – mily dicső és csoda teljes látvány fog akkor álmélkodó szemeid elé tárulni!

Örömteli mindennapok: Mai bátorító Igénk :)

,,Bocsássatok meg egymásnak, amiként Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.,,Efézus 4,32-



Közeledik az évnek a vége. Sokunk szívében vannak tüskék,kisebb- nagyobb neheztelések mások felé.
Lehetséges a Szeretetet szeretetlenséggel ünnepelni, gondolkodtál ezen?
Azt gondolom, lehetetlen úgy ünnepelni, hogy neheztelés van a szívedben .Szeretet nélkül nem lesz teljes az ünnep.
Isten azt kéri tőlünk,hogy bocsássunk meg,ahogy Ő is megbocsátott nekünk. Ahogy Ő !
Nem mindig könnyü,de ha arra nézel amit Ő megbocsátott neked és el is tudod fogadni ,akkor te is képes leszel erre. Csak abban az esetben nem tudsz megbocsátani,ha még te sem fogadtad el az Ő bocsánatát,kegyelmét .
Dönts úgy ma,hogy elengedsz a szívedből mindent és csak a szeretet fog ott maradni.
Ő már megbocsátott! Te következel!
Bocsáss meg, mert Isten is megbocsátott neked!

Áldott ünnepi készülődést!
Legyen örömteli napod :)

*************************************************************


Mai örömteli bátorító Igénk :)

,,Ami Istentől született, az legyőzi a világot, ami pedig a világot legyőzte, az a hitünk.,, 1 János 5,4

Az Ige azt mondja, már győztes vagy. Ha van hited, legyőzted a világot. Ha újjászülettél ,Ő egy győztes életet adott neked.
Hit által mindenre képes vagy. 
,,Ő mindenkor diadalra vezet Krisztusban.,,(2Kor.2,14)
Mert ugyan ki más győzhetné le a világot, mint az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
Azért született a Földre, hogy te egy győztes életet élhess és megkaphasd az örök életet.

Az ő isteni hatalma mindennel megajándékozott bennünket, ami ahhoz szükséges, hogy Isten tetszésére és dicsőségére éljünk — azon keresztül ajándékozott meg, hogy egyre jobban és bensőségesebben megismerjük őt, aki a saját dicsőségébe hív bennünket.
(2 Péter1,3)
Ha még nem igy látod magad, itt az ideje ,hogy így lásd.
Krisztus benned van! Mindenre van erőd Őbenne!

Legyen örömteli napod :)

Csendes percek Istennel:Az Úr édessége

„Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr édességét, hadd látogassam templomát.”
Zsolt 27:4

Az érdes sebhelyet a férjem hátán sokan visszataszítónak tarthatják. Számomra az édesség jegye. Arra a szeretetre emlékeztet, amit azon a napon bizonyított.
Csodálatos emlékű napnak ígérkezett, amit együtt töltünk férjem szüleivel a dél-karolinai hegyek lábánál.

Kirándulásunk fénypontja a Slippery Rock (Csúszós szikla) lesz, egy természetes vízesés a hűvös Pisgah erdőben.

Egy helybéli idegenvezető javaslatára, végül megváltoztattuk a tervet, és egy másik vízeséshez mentünk.

Amikor megérkeztünk, csalódva láttuk, hogy nem egészen olyan ez a vízesés, mint amilyennek mondták.
Kevésbé védett, meredekebb, kisebb vízhozammal. Nem volt korlát, nem voltak lépcsők, kötelek. Csalódottak voltunk, de eldöntöttük, mindent megteszünk, hogy jól érezzük magunkat.
Greg figyelte a gyerekeket, ahogy elindultak lefelé a meredek lejtőn. Érezte, hogy nem lesz zökkenőmentes az ereszkedés, ezért odaszólt kilenc éves kislányunknak: „Várj meg, menjünk együtt.”
A nevetés, a sikongatások örömmel töltötték el a szívemet. Meg akartam örökíteni a pillanatot, ezért lehajtottam a fejem, hogy beállítsam a fényképezőgép objektívjét. Belenézve a gépbe, elkaptam a férjem tekintetét. Láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Gyorsan levettem a gépet a szemem elől, épp időben, hogy lássam, amint Greg kinyújtja a lábát, hogy a megcsúszott kislányunk alá kerüljön. Madison feje helyett a férjem csupasz háta csattant neki a kőfalnak.
A kirándulás a sürgősségi osztályon végződött. A tíz centis hasadás a hátán jelezte, hogy megmentette a lányunk életét. Mára már csak egy vastag piros sebhely, a családja iránti szeretet bizonyítéka.
Az Első Szerelmem is tele van sebhelyekkel. Bár nem látom őket, tudom, hogy ott vannak. Fiatal voltam, naiv, én is korlát, lépcsők, kötelek nélkül indultam le a lejtőn. Csak egy kicsit „élni” akartam. Épp mielőtt nekicsapódtam volna a sziklának, meghallottam Jézus hívását: „Várj meg, jövök, és kiemellek a bajból, majd én vezetlek.” Kitárt karjába vetettem magam, megmenekültem.
Sokan vannak, akik mint én, a maguk útján akarnak járni. Nem veszik figyelembe a bűn lehúzó erejét, ami hozzácsapja őket a világ kemény falához. Ehhez hasonló gondolatokkal indul az egész: „Csak egy kicsit szemezek a bűnnel, szórakozni akarok!” vagy „Elegem van a felelősségből. Most rajtam a sor. A gyerekek várjanak.” Vagy „Nem akarok mindig alkalmazkodni hozzá. Ez az én életem is.” Óhatatlan a bukás.
És közben Jézus végig ott áll a tetőn, és inti őket: „Várj meg, menjünk együtt, majd én vezetlek.”
Nem törődnek az Emberrel. Nem veszik figyelembe az erejét. Nem veszik észre a sebhelyeket, amik bizonyítják, hogy szeretete odaszögezte az ormótlan keresztre, míg teste-lelke felsikoltott.
Én már látom, mekkora árat fizetett azért, hogy engem kimenekítsen a bajból, s csak azt tudom mondani: „Ó, az Úr édessége”.

Uram, add, hogy minden nap Rád tekintsek. Segíts, hogy betartsam utasításaidat, figyelmeztetéseidet, tudva, hogy te jobban szeretsz, mint én magamat. Szeretlek, Uram. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2009. november 18.Lynn Cowell, www.proverbs31.org, 
fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

Példabeszédek 3. rész 3.vers

,,❤Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;,,

1. Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd;
2. Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.
3. Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;
4. Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.
5. Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
6. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.
7. Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.
8. Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.
9. Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből.
10. Eképen megtelnek a te csűreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.
11. Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ő dorgálását.
12. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.
13. Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.
14. Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.
15. Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá.
16. Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.
17. Az ő útai gyönyörűséges útak, és minden ösvényei: békesség.
18. Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!
19. Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel.
20. Az ő tudománya által fakadtak ki a mélységből a vizek, és a felhők csepegnek harmatot,
21. Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcseséget, és a meggondolást!
22. És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.
23. Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.
24. Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod.
25. Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő;
26. Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól.
27. Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.
28. Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér.
29. Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott ő együtt ül bátorságosan te veled.
30. Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.
31. Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.
32. Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka.
33. Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.
34. Ha kik csúfolók, ő megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ád kedvességet.
35. A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.
 

2017. december 28., csütörtök

Napi áhítat: Anna üzenete

Olvasmány: Lk 2,36–40

Krisztus személye összeköt. Ő a közös nevező idős és fiatal, férfi és nő közt. Senkit sem zár ki a szolgálatából.


36„Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Ásér törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, 37 és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38 Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. 39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. 40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.”
Krisztusról beszélni kell. Ezt kapják feladatul azok az egyszerű férfiemberek Betlehem mezején, akik be se léphetnek a templomba, s az az előrehaladott korú asszony, aki el sem távozott onnan már évtizedek óta. Nem az a kérdés, hogy nő vagy sem. Hogy egy nő beszélhet-e a templomban. Hogy aktív korú-e még, akinek tiszta a gondolkodása, vagy elnézik a szegény öregasszonynak, ha időnként összevissza beszél.
Nem húzódik félre tőle a rózsás arcú fiatal anya, hogy védje újszülött gyermekét, a kis negyvennapost, el ne kapjon valami betegséget a százéves öregtől.
Nem. Mind a nép, mind a vallási vezetők, a templomszolgák odafigyelnek Annára. Mert látták, milyen lélek lakik benne.
Ha Isten elhívása egyértelmű valaki szolgálatában, ott nem kérdés az elhívott kora, neme, nemzetisége, családi állapota. Annában megvolt a prófétálás ajándéka: tudta Isten szemszögéből értelmezni a múltat, a jelent s a jövőt. Mikor mit mutatott neki Isten.
S amit most mutatott, az élete betetőzése volt, reménységének – ami egyezett népe sok évezredes reménységével – beteljesedése. És boldogan hirdette mindenkinek.

(Szommer Hajnalka)

Mihelyt a lélek új öntudatra ébred

„Amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem” -(Galata 2,20)

Amikor az Úr nagy irgalmasságában itt járt és minket vérünkben fetrengeni látott, mindenekelőtt ezt mondta: „élj!” 

Ezt tette legelőször, mert a szellemi (lelki) életben ez egy elmulaszthatatlan és első követelmény; míg ez nekünk nem adatik, addig nem vagyunk arra alkalmasak, hogy részesedjünk a királyság javaiban. 

De az az élet, melyet a kegyelem a szenteknek abban a pillanatban ajándékul ad, mihelyt a lélek új öntudatra ébred, nem más, mint Krisztus élete, mely felénk belőle ömlik, mint a törzs nedve az ágaknak és lelkünket élő összeköttetésbe hozza a Jézussal való kölcsönös együttérzésben. 
A hit ama kegyelem, mi ezt az egyesülést munkálja, mert Belőle indult ki, mint első zsenge
Ő az a nyak, mely a gyülekezet testét a dicsőn sugárzó fővel összeköti.

Ó Irgalom, Dicskoronám,
Kinek menny és föld hódol, -
Tied vagyok, tekints reám
Téríts meg a gonosztól;
Ó, végy szíved irgalmába,
Csak Te moshatsz meg tisztára
És életem megújul.

A hit benső és rettenthetetlen szeretettel ragaszkodik az Úr Jézushoz.
Ő ismeri annak méltóságát és értékét, ennek kiválóságát és dicsőségét; semmiféle megkísértés nem veheti rá, hogy valami egyébbe helyezze bizalmát; az Úr Jézus pedig oly nagyon gyönyörködik ezen a mennyből származott kegyelmen, hogy soha nem szűnik meg ezt erősítgetni és fenntartani az Ő örök karjainak szerető ölelésével és minden tekintetben kielégítő erejével. 

Ezért van meg itt az élő, érezhető és gyönyörteljes egyesülés, mely megajándékoz bőséges szeretettel, bizalommal, részvéttel, jósággal és örömmel, melyekből mindketten: a Vőlegény és a Menyasszony oly örömmel isznak. Mikor a lélek láthatólag ezt a krisztusi jegyet önmagán észreveszi, akkor ugyan az a pulzus, ütőér ver mindkettőjük szívében, s egyféle vér pezseg mindkettőjük ereiben. Akkor a szív olyan közel van a mennyhez, amennyire csak lehetséges e földön és el van készítve a legmagasztosabb és leglelkesebb szeretetbeli közösség élvezetéhez.

János Evangyélioma 1. rész 14.vers


1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
15. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
16. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
17. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.
18. Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.
19. És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?
20. És megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus.
21. És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felele: Nem.
22. Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől?
23. Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.
24. És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:
25. És megkérdék őt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?
26. Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de köztetek van, a kit ti nem ismertek.
27. Ő az, a ki utánam jő, a ki előttem lett, a kinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam.
28. Ezek Béthabarában lettek, a Jordánon túl, a hol János keresztel vala.
29. Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!
30. Ez az, a kiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, a ki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
31. És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki vízzel keresztelek.
32. És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta.
33. És én nem ismertem őt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.
34. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.
35. Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül;
36. És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!
37. És hallá őt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.
38. Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik:
39. Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?
40. Monda nékik: Jőjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.
41. A kettő közül, a kik Jánostól ezt hallották és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.
42. Találkozék ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Krisztus);
43. És vezeté őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kőszikla).
44. A következő napon Galileába akart menni Jézus; és találkozék Fileppel, és monda néki: Kövess engem!
45. Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter városából való volt.
46. Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.
47. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!
48. Látá Jézus Nátánaelt ő hozzá menni, és monda ő felőle: Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.
49. Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.
50. Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!
51. Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.
52. És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.

2017. december 27., szerda

Napi áhítat: A békés befejezés feltétele

Olvasmány: Lk 2,25–35

Aki életében találkozott Krisztussal mint üdvösséghozóval, békével mehet hozzá, amikor kiszabott ideje lejár.


25„Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30 mert meglátták szemeim üdvösségedet, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.” 33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, 34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, 35 – a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.”
Simeon szoros kapcsolatban élt Isten Lelkével. Pünkösd előtt. Ígéretet kapott tőle arra, hogy még itt a földön, halandó életében megismerheti a Szentháromság valamennyi személyét. S nem csalódott. Sem az Úristenben, akit gyermekségétől fogva követett; sem a Szentlélekben, mert nemcsak a tőle kapott ígéret bizonyult igaznak, de templomba „indítása” sem volt vaklárma; sem a csodában, ami egy pólya és pár kilónyi emberi sejtcsoport takarásában került a szeme elé, amit nem homályosított el ez a szokatlan rejtekhely: azonnal felismerte a Fiúban a Messiást! S azonnal felismerte az időt is. Az övét. Akárhány éves is volt, elérkezett elbocsáthatósága e földi létből. 
De gondolatai a ténymegállapítás után nem önmaga körül forognak. Adja, osztja, amije még van: áldását, s a jövőképet, amit a Lélek mutat neki a Gyermekről s az anyáról, a népről. Az ő várakozása betelt. 

A szülőké már elkezdődött, s kezdik megérteni, hogy ez a gyermek nem az övék. Sokaké. És hiába ők viselik gondját éjjel-nappal, hiába ők vannak mellette napi 24 órában, megtörténik, hogy valaki, aki életében először pillant rá, többet tud róla náluk. Mert Isten ezúttal nem Máriának üzent, nem is Józseffel beszélt. S a pásztorok is messze tanyáznak innét. Hanem egy jeruzsálemi emberrel, aki épp itt van a templomban, s aki régebb óta várta ezt a gyermeket, mint ahogy Mária kiválasztatott.

(Szommer Hajnalka)

Heti imagondolatok: HOGYAN JÁRT ÉNÓKH ISTENNEL?

"És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé." 
(1Mózes 5:24)

MIT JELENT EZ A MONDAT: "ÉNÓKH ISTENNEL JÁRT"?

Mindennapi munka közbeni csendes könyörgés: "Mindennapi munkánk közben lelkünkben fel kell emelkednünk a mennybe imáink által. Ezek a csendes fohászok jó illatként emelkednek fel a kegyelem trónjához, és az ellenség megremeg. Így járt Énókh Istennel. Isten pedig vele volt és segítséget nyújtott neki a szükség idején. Az ima a lélek lélegzetvétele. A lelki erő titka. A kegyelem más eszközei nem helyettesíthetik, mert a lélek egészsége rajta múlik. Az ima közvetlen kapcsolatba vonja a szívet az élet forrásával, és megerősíti a vallásos tapasztalat izmait."

Szüntelen ima: "Bár kellően meg tudnám értetni Isten művének minden munkásával, hogy milyen nagy szükség van komoly, szüntelen imára. Nem állhatnak szüntelenül térdeiken, de szívüket felemelhetik Istenhez. Így járt Énókh is Istennel." | "Énókh Istennel járása nem valami révület vagy látomás volt, hanem ő naponkénti élete minden feladatában Istennel járt. Nem lett belőle remete, aki teljesen elzárkózik a világtól, mert volt egy feladata, amit el kellett a világban végeznie Istenért. A családban és emberi kapcsolataiban, mint férj és apa, mint barát és polgár az Úr állhatatos, rendíthetetlen szolgája volt."


A maradék előképe: "Ennek az Istenfélő prófétának a jelleme ábrázolja azt a szentséget, amit mindazoknak el kell érniük, akik Krisztus második eljövetelekor 'áron vétetnek meg a földről.' (Jel 14:3). Énókhhoz hasonlóan Isten népe igyekszik szívét megtisztítani, Isten akaratát követni, mígnem visszatükrözik Krisztus képmását. Mint Énókh is tette, figyelmeztetni fogják a világot az Úr második eljövetelére és a törvényszegőket sújtó ítéletre. Miként Énókh mennybeszállt, mielőtt a világ víz által elpusztult, az élő igazak is a földről az égbe ragadtatnak, mielőtt az tűz által elpusztul."

Mennyei helyeken járt:
"Énókh szíve örökkévaló kinccsel volt tele. Feltekintett a mennyei városra; látta a dicsőség Királyát a Sionon. Minél jobban vágyott Isten otthonába, annál nagyobb volt érdeklődése. 'Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják.' Énókh háromszáz éven át kereste a tiszta szívet, hogy összhangba legyen a mennyel. Három évszázadon átjárt Istennel. Naponta vágyott közelebbi kapcsolatra, a közösségben való növekedésre, míg végül Isten magához emelte. Ott állt az örökkévaló világ küszöbén. Egyetlen lépés választotta el az áldott földtől, és most megnyíltak a kapuk, és az Istennel járás, mely olyan hosszúra nyúlt a földön, befejeződött a kapukon átlépve a Szent Városban. Ilyen közösségre kell törekednünk Istennel nekünk is."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Isten szeretettel, együttérzéssel hív bennünket. Enókhoz hasonlóan feleljünk neki teljes szívből és elméből. Akkor Isten testünket szent templommá, lakhelyévé teszi. Úgy járhatunk Istennel, hogy Ő bennünk fog lakni. Ez lehet örömteli tapasztalatunk mostantól kezdve mindaddig, amíg Jézus el nem jön. Nincs nagyobb öröm és kiváltság, mint az, ha kezünket és szívünket egyesíthetjük azzal, aki szereti lelkünket. Teljes egységben, elveszve az Ő szerető karjaiban, tapintatosan gondoskodik rólunk és végül elvisz bennünket mennyei otthonunkba. Ne engedd, hogy bármi is megfosszon téged ettől a drága tapasztalattól Egyetlen dolog van, amiért érdemes élni.

Szerető Jézus! Segíts nekünk, hogy mindennél nagyobb értéket tulajdonítsunk a Veled való szoros kapcsolatnak és együttjárásnak.

A valódi istenfélelem

„Felnő-e a nád mocsár nélkül? Megnő-e a sás víz nélkül?”
-(Jób 8,11)

A káka szívós és üres; épp olyan a képmutató is; nincsen benne szilárdság és megbízhatóság. Őt minden külső befolyás és a tudománynak bárminemű szele ide-oda hajtogatja, mint a gyenge nádat; ezért nem tűri meg a kákát a szélvihar, de a képmutatók sem szenvedtetnek meg a bajok általi üldöztetésekben.

Éppúgy nem szeretnék csaló, mint megcsalatott lenni; talán arra fog szolgálni e mai lecke, hogy nekem megmutassa, képmutató vagyok-e vagy nem? 

A káka természeténél fogva vízben él és fennállását a nedvességnek és sárnak köszönheti, melyben gyökeret vert, de csak hadd száradjon ki az iszap, azonnal elhervad a káka, gyarapodása teljesen és egészen külső körülményektől függ: a bőséges víz burjánozva neveli, ámde a szárazság rögtön tönkreteszi. 

Vajon így állok én is? Csak akkor szolgálok Istennek, mikor a jámborok között vagyok, vagy mikor az isteni félelem nekem hasznot és nyereséget hajt? Vagy csak akkor szeretem az Urat, mikor kezeiből ideigvaló szerencsét kapok? 

Ha így van, akkor nyomorult képmutató vagyok, s a fonnyadó kákához hasonlóan el kell pusztulnom, ha a halál megfoszt engem a külső örömtől. 

De ha őszintén tanúskodhatom arról, hogy habár testi jólétem csekély, környezetem pedig a kegyelemmel szemben inkább ellenséges, mint reményre buzdító, de én ennek dacára mégis szilárdan megállok jámborságomban, akkor remélhetem, hogy valódi élő istenfélelem lakik bennem. 

A sás nem növekedhet, ha nincsen nedvessége; de azok az ültetvények, melyeket az Úr plántált, még a szárazság idején is virágzanak. 
Némelykor az istenfélő ember akkor gyarapszik legjobban, mikor ideigvaló körülményei és viszonyai rosszabbodnak. Aki Krisztust csak a zsákmányért követi, az iskariótes Júdás; aki csak kenyérért és halért követi, az a hitetlenség fia, de aki Őt személye iránti, mesterkélten szeretetből követi, az a szeretett népéhez tartozik. 
Uram engedd, hogy életemet Benned leljem és ne a nyereség mocsarában vagy e világnak kedvezményeiben.

Segíts engem, hogy a szívem- Tied szerint – tiszta legyen. Változatlan érzelemben.
Ámen!

2017. december 26., kedd

Napi áhítat: Féleleműző-Engedelmes szülők


Olvasmány: Lk 2,8–14

Nem az a baj, ha félsz Istentől. Inkább az, ha ennek ellenére nem keresed a vele való találkozást. Ha megtörténik, nem érted, mitől is féltél.
8„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet,amely az egész nép öröme lesz: 11 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” 13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.
Adjunk hálát a meggazdagításunkért szegénnyé lett Úr Jézus Krisztusért! (2Kor 8,9)

Egy mező éjszaka, az ördög nélkül. Egy elrejtett hely a földön, ahol a történelem egy rövid idejéig megnyílik a menny a földiek előtt. Félelmet keltő. És csodálatos. Feledhetetlen. És egyértelmű. Hitet ébresztő, és alázatban tartó. Egy szóval: megrendítő. Azóta talán a csillagok fénye nem halványult a fölött a mező fölött, de bombák szaggatták szét földjét, népek vonultak, taposták éjjel és nappal, a fű s az emberi életek megszámlálhatatlan sokasága száradt el rajta, benne. Mert nem a hely a szent. Hanem az Isten jelenléte. A reménység isteni Gyermeke véghez vitte küldetését. Az angyalok által hirdetett nagy örömnek híja nem lett. Miért aktuális mégis ma is az angyal biztatása: „Ne féljetek…” Mert végesként az örökkévalóval találkozni ma sem kevésbé megrendítő. Akik nagy hangon követelik Isten látását („hiszem, ha látom”), nemhogy a mindenség Ura, csupán egyik harcos angyali szolgája, sőt a legkisebb mennyei hírhozó előtt is holtra válnának. Nem húsnak és vérnek való látvány. Mégis magát a mindenség Teremtőjét, a felséges Istent láthatták azok a pásztorok, akik a jászolban fekvő gyermek szemébe néztek. És ott, őelőtte nem volt bennük félelem. Csak csodálat. Érthetetlen szívmelegség, béke, nyugalom, távol a szállásaikat betöltő, zsibongó emberseregtől. Nem mindenki számára volt öröm annak híre, hogy aki született, azért született, hogy üdvözítsen. De az édenkert ősi kígyója kizáratott ebből a találkozásból: mikor ember és Isten újra közel került egymáshoz.

Engedelmes szülők


Olvasmány: Lk 2,21–24

Amikor Isten földi szülőket keresett Fiának, a választás fontos szempontja volt a neki engedelmes lélek. Az ő értékrendjében ez a magatartás ma sem ér kevesebbet. És tanulható.
21„Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. 22 Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;” 24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.”

Adjunk hálát, hogy az Úr Jézus által fölragyogott a halál sötétjét elűző világosság!
(Ézs 9,1.5)

Krisztus emberszülei nem voltak bűntelenek. S bár tudták, hogy a fiú, aki a családjukba született, maga Isten, aki bűntelen, nem estek gondolkodóba: vajon mi vonatkozik rá a törvényből, és miből húzhatná ki magát. Például egy ilyen gyermek szüleinek kell-e egyáltalán áldozatot bemutatniuk az elsőszülöttükért? Hiszen valójában nem is az ő elsőszülöttük. Meg egyáltalán, meg kell-e őt váltani az áldozattal (4Móz 18,15), hiszen ő nem az Istené, hanem maga az Isten? Talán megspórolhatnák. Az újabb költséges és fárasztó utat is Jeruzsálembe, az áldozati állat árát is, hisz úgyis szegények (3Móz 12,8). A napkeleti bölcsek még úton voltak feléjük kincseikkel. Vagy tegyék meg a szomszédok miatt? Látszatból? Talán nem volt itt semmi tépelődés. A törvény megtartása annyira szívükbe volt írva, hogy természetesen járták végig az isteni rend útját a Fiúval. Ha csupán a szomszédok miatt tették volna, akkor sem gondolhatnánk róluk rosszat, hiszen a felnőtt Jézus maga is tett dolgokat nem valódi szükségből, hanem mert „így illik”, hogy ne botránkoztasson (gondoljunk bemerítkezésére vagy adófizetésére). Bárhogy is, Mária és József helyesen járt el. Ezt mutatják számukra is az újabb megerősítések, amelyeket átélnek a templomban (Simeon és Anna). Isten törvényének engedelmeskedni mindig nyereséget jelent



(Szommer Hajnalka)