Biblia-Ige-Ésaiás próféta könyve 54. rész

1. Ujjongj te meddő, ki nem szűltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr.
2. Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet.
3. Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek.
4. Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel.
5. Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik.
6. Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:
7. Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek;
8. Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.
9. Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek.
10. Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.
11. Oh te szegény, szélvésztől hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak.
12. Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekből, és egész határodat drágakövekből;
13. És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.
14. Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.
15. És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz! A ki ellened összegyűl, elesik általad.
16. Ímé, én teremtettem a kovácsot, a ki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtém a pusztítót is a vesztésre!
17. Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ne járjatok annak a népnek rendtartásai szerint... Ti örökölni fogjátok földjüket... Szentek legyetek nékem!      3Móz 20,23

Kánaán lakói a legistentelenebb emberek voltak, akik a legszörnyűbb bűnöket követték. Azért parancsolta meg Isten, hogy ki kell irtani őket, s földjüket Izraelnek kell elfoglalnia. Ez az eset előképe annak a nagy újjárendezésnek, amely előtt ez az egész Föld áll. Hovatovább a Föld a gonosz emberek hatalma alá kerül, akik botránkoztató bűnökben élnek. Isten Igéje szerint a helyzet egyre súlyosabbá válik. Végül is Isten olyan ítéletet bocsát a Földre, amelyben ellenségei elpusztulnak. Akkor teljesedik be az Úr Jézus ígérete: "Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet." (Öröklik = uralkodnak rajta az Úr Jézus nevében.) Nem messze vagyunk ettől az időtől. Vajon nem kiáltanak-e az égre a bűnök a földről?! Isten pedig szent. Amikor három és félezer év után betelt a kanaániták bűneinek mértéke, beállt az ítélet. Így lesz a napok végén is, amikor beteljesedik a dánieli prófécia: "Az ország és a hatalom és az egész ég alatt lévő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentjei népének, az Ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik." (Dán. 7,27) Mindez megtörténik, amikor az Antikrisztus megítéltetik. Ez a sátáni ember uralkodni fog az egész földön. Istent, a Magasságost káromolja, és Jézus követőit üldözi és gyilkolja bosszútól lihegve - mint egykor Saulus. Ezt a szörnyet elpusztítja az Úr, és az Úr Jézus gyülekezete - amely az üldöztetésekben megtisztul, mint József a börtönben - az Úr Jézussal él és uralkodik a földön ezer esztendeig.

Varga László: Isten asztaláról

"Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el."      Ézsaiás 40,30-31

Kétféle biztatást kapunk ezekben a gyönyörű verssorokban. Az első, hogy ne rémüljünk meg, ha elfáradunk és megbotlunk! Velejárója ez az emberi életnek. Nem lehet egy életen át folyton lelkesedni, egyfolytában boldog örömmel dolgozni, mindent pontosan, jól végezni. Igen, tudni kell, hogy el fogunk fáradni. Meg fogunk botlani. Hibákat fogunk elkövetni, és el fogunk keseredni. Csalódni fogunk önmagunkban és másokban, és nagyon szomorúak leszünk. Amikor ez bekövetkezik, tudnunk kell: igen, ez olyan természetes, mint nyár után az ősz. De azt is tudnunk kell, hogy ez akkor következik be, amikor eltévesztettük a helyes irányt. Olyankor meg kell torpanni, körül kell nézni, hogy újra megtaláljuk. A másik biztatás a fontosabb: tudatosítani kell magunkban, hogy Isten akkor is velünk van, tőle kaphatunk új iránymutatást, azzal együtt új erőt. Ha benne bízunk, ha rá figyelünk, akkor ahogy a helyes irányt megtaláljuk az Ő segítségével, meg fogjuk kapni a hozzá való új erőt is. Erőnk megújul, szárnyakat kapunk, feladataink kedvesek lesznek, újra lendülettel vághatunk neki az élet rengetegének. De csak ha Istenben bízunk. Ez az, amit nem szabad elfelejteni.

Jó Istenem, édes Atyám, elfáradt gyermekként jövök hozzád segítséget kérni. Megfáradtam, megbotlottam. Nagyon nehéz ez a mi életünk. Annyi a tévút, annyi az árok, annyi a veszedelem. Túl sok az, amit kérnek tőlem, nem vagyok hozzá elég erős. Nem tudok megállni, új erőt gyűjteni, a mindennapi hajszában egy kicsit megpihenni. Nem bízhatom másban, egyedül csak benned. Kérlek, adj új erőt, több erőt! Szállni szeretnék, repülni feléd és az emberek felé, jókedvvel, lendülettel végezni a rám váró feladatokat. Állj mellém, kérlek, és Szentlelked erejét újítsd meg bennem! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-RÖVID IDEIG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Pt 5,6-11

6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 7 Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. 8 Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: 9 álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. 10 A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. 11 Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

"A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban, az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni..."

(1Pt 5,10)

Dicsőségre hívattunk el, nem szenvedésre. A szenvedés az útnak az a szakasza, amelyen végig kell mennünk mielőtt elérjük célunkat. "Miután rövid ideig szenvedtünk", eljutunk az örök dicsőségbe. De vajon miért úgy van szó szenvedésünk idejéről, hogy az "rövid ideig" tartó? Mindenekelőtt azért, mert az csupán rövid időtartam, ha összevetjük azzal az "örök dicsőséggel", amelyre elhivattunk. Éppúgy, ahogy a szülési fájdalomról megfeledkeznek, amint a gyermek megszületett, és éppen úgy, ahogy Jákób ősatya csak néhány napnak találta a Ráhelért végzett 7 évi munkát, az örök dicsőség túláradó öröme csak rövid ideig tartóvá teszi jelenlegi szenvedésünket. Ugyanakkor Isten ezekkel a szavakkal biztosít minket afelől, hogy nem fogunk mértéken felül, vagy tűrési határon túl szenvedni. A "rövid ideig" azt jelenti, hogy Isten bizonyos határokat szabott. Hirtelen vége szakad, s akkor bevalljuk majd, hogy nem is volt olyan hosszú. Emlékeztetésül azt a vigasztalást is megkapjuk, hogy a "minden kegyelem Istene" az, aki elhívott minket. Nemcsak arról van szó, hogy kegyelemből hivattunk el, és végképp nem arról, hogy méltók voltunk az elhívásra, hanem arról, hogy Ő, aki elhívott minket, kegyelmét is adja minden körülmények között, szenvedésünk idején. Ezért ő "a minden kegyelem Istene". Kegyelme végigkíséri életünket. Ő maga fog minket felkészíteni, megszilárdítani és megerősíteni. Péter, aki ilyen bizonyosságról beszél nekünk, nagyon jól tudja, mennyire szükségünk van még mindig Isten kegyelmes karjára, mely felemel és erősen tart, miután engedelmeskedtünk a hívásnak: vedd fel a keresztet és kövesd a Mestert. Az út örök dicsőségbe vezet. Sokat nem mondhatunk erről. A dicsőség Isten létének kisugárzása, és az ő jelenlétének élvezete. Képzelőtehetségünk csődöt mond. Minden bizonnyal nagyszerűbb és gazdagabb lesz, mint ahogy előre látjuk. Tökéletesen távol lesz azonban minden szenvedés, mert teljesen jelen lesz maga Isten. Miután rövid ideig szenvedtél, meg fogod látni.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ÉBERSÉG VAGY KÉPMUTATÁS BENNÜNK

"Ha valaki látja, hogy az ő testvére vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön és Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik" (Jn 5,16).

Ha nem vigyázunk éberen arra, hogyan munkálkodik bennünk Isten Szelleme, akkor szellemi képmutatókká válunk. Látjuk, miben buknak el a többiek és ezt a meglátásunkat kritikává torzítjuk, ahelyett, hogy imádkoznánk értük. Nem éles eszünk révén részesülünk kijelentésekben, hanem a Szent Szellem által; és ha nem ügyelünk arra, honnan jön a kijelentés, akkor a kritika gyűjtőhelyévé válunk, elfelejtjük, amit Isten mond: "...könyörögjön és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik." Vigyázz magadra, különben képmutatóvá válsz, idődet és erődet arra fordítod, hogy másokat megjobbíts, mielőtt te magad imádnád az Istent! Az egyik legkényesebb teher, amit Isten valaha reánk rak, az éleslátás más lelket illetően. Azért jelent ki felőlük bizonyos dolgokat, hogy ezeknek a lelkeknek a terhét eléje vigyük és Krisztusnak felőlük való látása alakuljon ki bennünk. Ha így járunk közbe értük, Isten azt mondja: "életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik". Nem mi hozzuk kapcsolatba Istent a saját véleményünkkel, hanem ha helyesen ítéljük meg magunkat - Isten közölni tudja velünk saját gondolatait arról, akiért közbenjárunk. Lát-e bennünk Jézus Krisztus valamit saját szelleme fáradozásaiból? Addig nem, amíg vele azonosulva fel nem emelhet oda, ahonnan meglátjuk, hogyan néz Ő azokra, akikért imádkozunk. Bárcsak megtanulnánk olyan teljes szívből imádkozni másokért, hogy Jézus Krisztus teljesen megelégedett legyen közbenjárásunkkal!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Izrael, vagy: éjszakából világosságra

"Egy férfiú tusakodott vele egész a hajnal feljöveteléig. "

(1 Mózes 32, 24)

Jákóbnak úgy kellett megtapasztalnia Istent, mint ellenfelet. Hiszen Istennek még oly sok ellenvetése volt vele szemben. Igaz, hogy Ézsaúnak is sok kifogása volt Jákóbbal kapcsolatban, de az semmi sem volt ahhoz képest, ami Istennek volt irányában. Ott volt például az a hazugság, amit valamikor atyjával szemben elkövetett. Azután ahogyan kiravaszkodta magának az elsőszülöttségi áldást. Micsoda álnokság volt benne, amivel mindent saját előnyére igyekezett fordítani. - Milyen különös az, ahogy Jákób, Izrael népének ősatyja magán viseli a mindenkori ember jellemvonásait. Persze nemes vonás is akadt benne; valami magasztosabbra, nagyobbra vágyott. Ebben a tekintetben egészen más volt, mint Ézsaú, akiről az Írás azt mondja, hogy istentelen volt, azaz földhözragadt gondolkodású, szentségtelen ember, aki egy tál lencséért oly könnyelműen lemondott örökségéről. De Jákóbban még sok hiábavaló, nemtelen vonás is volt. Nem véletlen a neve sem. A Jákób név több mindent is jelent: valakinek a sarkát fogó, ravasz és alattomos. Emellett tele volt energiával; szívós volt és kitartó. Ez az embernek a természeti alkata, mindig szeretne elöl lenni, vezetőszerepet vinni. Ravaszsággal és álnok hazugságokkal előnyökre próbál szert tenni; becsvágy és pénzsóvárság uralják. Istennek kell itt belenyúlnia, midőn az embert elviszi egészen Penielig s ott megkóstoltatja vele a bűn felett kimondott isteni ítéletet és az arra kiszabott büntetést. Jákóbnak is le kellett vetnie régi énjét. Izraellé kellett lennie, hogy be tudja tölteni isteni hivatását. Amidőn azon az éjszakán egy ismeretlen hatalommal került szembe, a tusakodásban egyrészt felismerte bűnét, de másrészt Isten jelenlétét is. Hirtelen minden világossá lett előtte. Isten jelenléte mindig olyan, mint a tiszta és finom tükör, amelyben a legkisebb szeplő is azonnal meglátszik és nem rejthető el. Az a szorongás, ami ebben az éjszakai tusakodásban elfogta őt, a bűn miatt való szorongás volt. Hóseás azt mondja róla, hogy "sírt". Egész mélységében átérezte engedetlenségét és akaratosságát. Megalázta magát. Már előzőleg is volt egy ilyen érzése: "kisebb vagyok minden te jótéteményednél, melyet szolgáddal cselekedtél" - most azonban egészen összetört. Bűne ellene tett bizonyságot. Könyörögni és fohászkodni kezdett.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Lélekjelenlét

"Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától" (Péld 3,25-26)

Mikor Isten ítél, nem az övéit akarja megijeszteni. Nem azért ítél, hogy ártson az igazaknak, hanem éppen azért, hogy megvédje őket. Azt akarja, hogy népe bátor legyen. Akiket Isten jelenléte örömmel tölt el, tanúsítsanak lélekjelenlétet. Mivel az Úr maga is hirtelen jelenik majd meg, nem szabad meglepődnünk semmi váratlan történésen. Isten szeretetének felséges ajándéka, hogy a váratlanul támadt baj közepette is tudunk nyugodtak maradni. Az Úr választottainak legyen ítélőképességük, és lássák meg, hogy nem a gonosz támadása jelenti az igazi szerencsétlenséget a világ számára, hanem egyedül csak a bűn. A reá következő büntetés olyan, mint a tartósító só, amely megóv a bomlástól. Sokkal inkább féljünk a bűntől, amely a kárhozatra visz, mint a pokoltól, amely a bűn következménye. Ezért legyen az Úr népe szellemében nyugodt, csöndes. Bár a Sátán és cimborái rendkívül ravaszak, akik Istennel járnak, nem esnek rejtett csapdáikba. Menj hát, hívő testvérem és bízzál az Úrban!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Rendkívüli lélek

"Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne... "(Dán 6,4)

Dánielt tizenéves korában hurcolták el Júdából a babiloni fogságba. Ott idővel magas rangú tisztviselő lett a királyi udvarban. Istenfélő ember a pogány környezetben. Lépten-nyomon kiderült, hogy van valamije, amire gyakran szükségük van a többieknek, de ami nincs meg mindenkiben. Így emlegették: rendkívüli lélek van benne.

Miben állt ez? Dániel olyan kérdésekre is tudott válaszolni, amikre az udvar bölcsei nem. Olyan segítőkészség volt benne, amit csodáltak. Olyan becsületesen végezte hivatali munkáját, hogy nem lehetett hibát találni benne. Csendesen élt, de az élő Istennel való közösségét bátran vállalta, akkor is, ha ezért szenvednie kellett. Sugárzó ember volt: az Istennel való lelki közösségben feltöltődött, és olyan értékeket tudott továbbadni, amelyekre mindenki vágyik, de az ember magából nem tud árasztani. Átjárta Isten szentsége, és ez rendkívüli jellemet formált ki benne, ami a leghétköznapibb helyzetekben is megnyilvánult. A pogány világ pedig rászorul azokra a kincsekre, amelyeket Isten Lelke ad a benne hívőknek.

Jézus Krisztus ezt a rendkívüli lelket, az ő Szentlelkét minden benne hívő számára hozzáférhetővé tette. Isten ad Szentlelket azoknak, akik neki engedelmeskednek (ApCsel 5,32). Ne érjük be kevesebbel, ne legyünk kis igényűek a hívő életben! Isten újjászületett gyermekei kapják ezt a rendkívüli lelket, s a Szentlélek jézusi jellemet formál ki bennünk. Megtanít mindig ugyanannak maradni, hitetlen közegben is tiszta életet élni, ad olyan bölcsességet, szeretetet, ami túlmutat rajtunk Istenre, s amikor az emberek látják tetteinket, dicsőítik mennyei Atyánkat (Mt 5,14). A világnak nagy szüksége van azokra, akiket Isten Lelke vezet.

MIT TENNE JÉZUS? - A BESZÉLGETÉS

Egy képzeletbeli beszélgetés a W.W.J.D. – What Would Jesus Do? (Mit tenne Jézus?) felfogásról.

Vajon tényleg mit jelent a gyakorlatban?

Isten: Egész jól néz ki.

Rich: Köszi, de mégis micsoda?

Isten: Ez a W.W.J.D. – What Would Jesus Do? (Mit tenne Jézus?) karkötő, amit viselsz.

Rich: Ah. Igen, van belőle még öt darab.

Isten: Tudom. Így mindig van egy, ami passzol a ruhádhoz.

Rich: Bizony. Szuper, ugye?

Isten: Igen, van választék.

Rich: Bizony.

Isten: Csak az a kár, hogy nem több.

Rich: Nos, igen, talán veszek még egy párat.

Isten: Nem, nem arra gondoltam, hogy még több WWJD – karkötőt kellene vásárolnod a gyűjteményedbe.

Rich: Oh, Isten! Szerintem mi most két külön dologról beszélünk.

Isten: Nem.

Rich: Khm, kissé sietős a dolgom Uram, szóval, ha valamit mondani akarsz, akkor nem tudnád egyszerűen közölni velem?

Isten: Már megtettem.

Rich: Szerintem még mindig nem tudom, hogy miről van szó.

Isten: Fussunk neki még egyszer, oké? Lapozd fel az János első levele 2: 4-5-öt.

Rich: Uh. Rendben, adj egy percet.

Isten: Ott van az ágyad alatt.

Rich: Micsoda, kicsoda?

Isten: A Bibliád.

Rich: Honnan tudod, hogy mit ke…

Isten: Én vagyok az Isten, már elfelejtetted? Mindent tudok.

Rich: Oh, tényleg. Oké. Az ige tehát így szól: "Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. A ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;" Uram… mondd meg nekem, hogy mégis mit értesz ez alatt?

Isten: Én csak azt szeretném mondani, hogy jó lenne, ha a WWJD – karkötőd többet jelentene, mint egy menő ruhadarab. De abban az esetben bizony némileg többe is kerülne…

Rich: Hé, álljunk csak meg egy szóra! Én ezt a karkötőt nem csak divatból hordom! Tudom, hogy mit jelent, és hiszek is benne!

Isten: Hinni egy mondatban és azon életmód szerint élni, az bizony két különböző dolog.

Rich: Hallgatlak.

Isten: Nos, a WWJD – életstílus szerinti élet némi szabadidő áldozattal jár.

Rich: A barátnőm?

Isten: És néhány barátod.

Rich: A haverjaim?

Isten: És esetleg olyan dolgok, amiket a szabadidődben szoktál csinálni.

Rich: A TV-sorozataim?

Isten: A WWJD-nek az a mondanivalója, hogy mielőtt bármit cselekednél, megkérdezed magadtól, hogy
"Mit tenne Jézus".

Rich: Igen, persze… elméletileg.

Isten: Hogy micsoda?

Rich: Izé, úgy gondolom… hogy mindannyian tudjuk, hogy mit jelentenek azok a betűk.

Isten: De…?

Rich: De ahhoz, hogy komolyan vegyük, mármint tényleg nap mint nap minden esetben feltegyük magunknak a kérdést… nos úgy gondolom, hogy az mindent megváltoztatna, vagy legalábbis nagyon sokat!

Isten: Keresd meg János első levele 2: 6-ot.

Rich: Oké. Megvan. "A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, mint ő járt." Hm.

Isten: Szóval akkor most mi a helyzet? Mert ez a felirat a karkötőn vagy egy divatos kijelentés, vagy egy életstílus, melyhez komoly kötelezettség társul?

Rich: De Uram, nem hiszem, hogy érted miről beszélek. Ha én valóban minden alkalommal feltenném a kérdést, hogy Te mit tennél, akkor nem tartom valószínűnek, hogy Te elmennél a haverjaimmal péntek este a moziba megnézni azt a filmet.

Isten: Azt a filmet biztosan nem.

Rich: És gondolom, hogy Karla-val sem töltenél annyi időt.

Isten: Nem először fordult elő, hogy lopott, és te semmit sem tettél ez ellen, és rólam sem szoktál vele beszélgetni. Hátráltat téged! És szerintem is jobb lenne, ha nem töltenél vele olyan sok időt.

Rich: Isten, ha ezt a kérdést…

Isten: Ha ezt nem teszed, és továbbra is ezt a karkötőt hordod, akkor hazug vagy.

Rich: Szerintem kicsit túlzol, nem gondolod?

Isten: Olvasd el még egyszer a szavaimat: János első levele 2: 4. Az ige utolsó részét.

Rich: "…hazug az, és nincs meg abban az igazság". Aú!

Isten: Igen… aú. Én meghaltam ezekért a szavakért.

Rich: Tudom.

Isten: És azért is, hogy neked adhassam az erőt, mely e szavak betartásához szükségeltetik.

Rich: Istenem, én nem vagyok olyan erős.

Isten: Tudom. Én teremtettelek, tán már elfelejtetted? Ismerem a gyengeségeidet, tudok minden egyes megkísértésedről. De hatalmamban áll felruházni téged azzal az erővel, amire szükséged van ahhoz, hogy teljesíteni tudd, amire elhívtalak.

Rich: Te tudod, hogy ez mit jelent, de vannak péntek esték, amikor egyedül vagyok odahaza.

Isten: Nem, nem vagy egyedül. Megígértem, hogy soha nem hagylak el. Nagyon örülnék neki, ha ezeket a magányos péntek éjszakákat velem töltenéd.

Rich: Komolyan mondod?

Isten: Annyira komolyan, hogy a véremet adtam ezért.

Rich: De… péntek este… egyedül Istennel??

Isten: Oh, drága gyermekem, a dolgok, melyeket az életedben megcselekedni vágyok, az álmok, melyeket neked készülök adni, a látomások arról, hogy mi mindent szeretnék veled közösen véghezvinni. Oly sok mindenem van számodra, hogy az elméd fel sem tudná fogni, ha most egyszerre elmondanám.

Rich: Húha. Nekem? Ez nagyon izgalmas. Te tényleg zseniális vagy. Én is hatalmas terveken szoktam álmodozni. Abban nagyon jó vagyok.

Isten: Igen, az vagy. De az én álmaim sokkal nagyobbak, mint a képzelőerőd! Nézd meg az Efézus 3:20-as igeverset!

Rich: Oké, meg is van: "Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,".

Isten: És mi áll a Jeremiás 29: 11-ben?

Rich: Ótestamentum. Ez az: "Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek." Tyűha.

Isten: Édes fiam. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy hagyjalak eltévelyedni. Szomorúsággal tölt el látnom, hogy a WWJD karkötőd csak egy darab anyag, mely a csuklódon pihen, viszont sokkal többet jelent annál.

Rich: Bocsáss meg nekem Atyám. Igazából sosem gondolkodtam el ezen.

Isten: Sokkal több kínon mentem keresztül, mint amennyit el tudnál képzelni… és mindezt azért, hogy te a WWJD életet élhesd, ahelyett, hogy csak felveszed, mint egy ruhadarabot!

Rich: Valóban nagyon sok mindent el kellett szenvedned.

Isten: És mindezt azért tettem, mert szeretlek.

Rich: De Atyám, én ezt a szeretetet egyáltalán nem érdemlem meg.

Isten: És tudod mit? Ha te lennél az egyetlen személy az egész világon, akkor is felvettem volna a keresztet – egyedül érted!

Rich: Jézusom, meg tudsz nekem bocsátani? Annyira sajnálom. Nem akarom a halálodat magától értetődő cselekedetként kezelni. Nem szeretnék hazug lenni. Az igazság útján akarok veled járni, hogy az emberek lássák a különbséget az életemben. Bocsáss meg, hogy természetesnek vettem az áldozatodat. Jézusom tölts el a Te erőddel és vezess utadon. Hadd legyek egy megmunkálásra váró anyag a kezedben. Változtass engemet a Te hasonlatosságodra.

Isten: Úgy legyen!

Rich: Uram, most sietnem kell, hogy el ne késsek a zongoraóráról, mert utána van egy nagyon fontos találkozóm.

Isten: Tényleg? Kivel?

Rich: A Bibliámmal és az én mennyei Atyámmal. El kell beszélgetnem vele a barátaimról, a szabadidőmről és a szórakozási szokásaimról.

Isten: Na látod!

Rich: Mit?

Isten: Pontosan ezt tenné Jézus is!

Az én életem ma: ODASZENTELEM MINDENEMET

Az én odaszentelődésem ma

„Kérlek azért titeket, atyámfiai, Isten irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” (Római levél 12,1)

Isten arra kér bennünket, hogy teljes szívvel szenteljük oda magunkat az Ő szolgálatára, mások megsegítésére. Gondosan fejlesztenünk kell a képességeinket. Isten a talentumainkat jó célokra adta nekünk, nem azért, hogy megrontsuk azokat, vagy visszaéljünk velük. Használat által kell fejlesztenünk az adottságainkat, hogy Isten munkáját végezhessük általuk.

Arra van szükségünk, hogy átadjuk magunkat Isten szolgálatára, és áldozatunkat oly tökéletessé tegyük, amennyire csak lehetséges – mert Isten szolgálatában nem elégedhetünk meg kevesebbel, mint a legjobbal, amit felajánlhatunk. Akik teljes szívükből szeretik Istent, a legteljesebb szolgálatot kívánják adni Teremtőjüknek, és állandóan arra törekszenek, hogy lényük minden erejét összhangba hozzák azokkal a törvényekkel, amelyek fejlesztik a képességeiket, hogy Isten akaratát cselekedhessék.

Személyes odaszentelődésre van szükségünk, amire csak akkor leszünk képesek, ha tökéletesítjük és ápoljuk szívünk szentségét.

Kérd imádban: „Mennyei Atyám, vonj magadhoz engem teljesen! Minden tervemet lábaidhoz teszem. Használj fel engem ma szolgálatodban. Maradj velem, és engedd, hogy minden munkámat általad végezzem!” Tedd meg ezt minden napon.

Ha minden erőnkkel odaszenteljük magunkat Istennek, az Ő szolgálatára, ez sok mindent egyszerűbbé tesz számunkra, és segít megoldani a problémákat, nehéz kérdéseket. Megkönnyíti és megrövidíti a természetes, érzéki szív szenvedélyeivel vívott ezernyi küzdelmünket. A hit aranykötele ifjak és idősek szívét egyaránt Jézushoz köti. Általa a készséges és engedelmes szívűek biztosan eljutnak Isten városába.

Amikor kibontakoztak előttünk Isten mélységei, becsüljük meg ezeket a drága alkalmakat! Fogadjunk be és őrizzünk meg minden mennyből küldött fénysugarat, s akkor ösvényünk egyre világosabb lesz, a teljes délig.
,,Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.,, (Példabeszédek könyve 4,18).

Reggeli dicséret: Jó tett helyébe hót várj!

„Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza.”

Példabeszédek 11. fejezet 27. verse

Azok a fránya elvárások... Jó tett helyébe jót várj! J Ismerjük a közmondást, ám a magyar szépen átköltötte ezt a népi bölcsességet arra, hogy jó tett helyébe jót ne várj. Mintha a gyakorlat szülte volna ezt az állítást, vagy néhány rossz tapasztalatot begyűjtő ember hangos szava? Nem tudom, de tény az, hogy én személy szerint nem értek ezzel egyet.

Azok közé tartozom, akik ha látnak bajba jutott embert megyek és megpróbálok segíteni valahogy. Legutóbb éppen a szomszédunktól kérdeztem, hogy miben segíthetek neki, miközben láttam, hogy egy elemlámpával a Volvo motorja előtt hajlong. Gondoltam nem az általános tiszteletadás jele ez közte és az autó között. Egy egeret keresett... nem tudtam segíteni... együtt hajlongtunk tovább a kombi előtt. A feleségem aggódva telefonált, hogy hol késlekedek, de mondtam, hogy nyugodjon meg, mert együtt tisztelgünk a kisegérnek... Más dolgokban is igyekszem az emberek segítségére lenni. Úgy gondolom, hogy ez kötelességem, nem csak azért, mert keresztény vagyok és Jézus is ezt tette volna, hanem azért, mert emberek vagyunk, és jól esik, ha segítséget kapunk, és ez mosolyra fakaszt mindkettőnket. Túl ezeken ez egy bibliai alapelv.

Itt Angliában kb. másfél hónappal ezelőtt történt, egy szombati nap volt, amikor a feleségemmel elkészültünk, hogy induljunk a gyülekezetbe. Felöltöztünk, megreggeliztünk, és beültünk az autóba. Éppen Kinga vezetett, és legnagyobb szerencsétlenségünkre az autónk úgy gondolta, hogy a második körforgalom kapujában leáll. Próbálta újra indítani a motort, de nem történt semmi. Gyorsan helyet cseréltünk, hogy hátha a férfi, erős akaratára beindul, de semmi. Négy autós állt meg és kérdezték, hogy segíthetnek e rajtunk, de nem tudtak tenni semmit értünk. Azért jól esett az együttérzésük. Megállt az ötödik autós, kérdezte hogy segíthet-e valahogy, de én csak annyit mondtam, hogy attól tartok, nem fog beindulni az autó. Erre azt felelte, hogy semmi baj akkor arrébb kell húzni, mert itt nagyon rossz helyen állunk. Én csak annyit mondtam: csináljuk. Kiszállt a férfi az autójából és annyit mormog félhangosan magyarul, hogy: „hogy is mondják, hogy vontatókötél?” Nagyon megörültem, és válaszoltam magyarul. Kiderült, hogy két percre lakunk egymástól, hazáig húzott, jót beszélgettünk, és néhány magyar autószerelőnek a telefonszámát is megkaptam, valamint kaptunk egy autót, amit addig használhattunk, amíg a mienk kész nem lett. Vannak még csodák!

Én nem vagyok nagy ember, és nem tettem soha nagy dolgokat, de aki jóra törekszik, az jóakaratot szerez. Megéri!

Bejegyezte: Laszlo Osvald

Biblia-Ige: Mózes IV. könyve 6. rész

1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor férfi vagy asszony külön fogadást tesz, nazireusi fogadást, hogy így az Úrnak szentelje magát:
3. Bortól és részegítő italtól szakassza el magát; boreczetet és részegítő italból való eczetet ne igyék, és semmi szőlőből csinált italt se igyék, se új, se asszú szőlőt ne egyék.
4. Az ő nazireusságának egész idején át semmit a félét ne igyék, a mi a szőlőtőről kerül, a szőlő magvától fogva a szőlő héjáig.
5. Az ő nazireusi fogadásának egész idején, beretva az ő fejét ne járja; míg be nem teljesednek a napok, a melyekre az Úrnak szentelte magát, szent legyen, hagyja növekedni az ő fejének hajfürteit.
6. Az egész időn át, a melyre az Úrnak szentelte magát, megholtnak testéhez be ne menjen.
7. Se atyjának, se anyjának, se fiú- se leánytestvéreinek holttestével meg ne fertőztesse magát, mikor meghalnak, mert az ő Istenének nazireussága van az ő fején.
8. Az ő nazireusságának egész idejében szent legyen az Úrnak.
9. Ha pedig meghal valaki ő nála hirtelenséggel, és megfertőzteti az ő nazireus fejét: nyírja meg a fejét az ő tisztulásának napján, a hetedik napon nyírja meg azt.
10. A nyolczadik napon pedig vigyen két gerliczét vagy két galambfiat a papnak a gyülekezet sátorának nyílásához.
11. És készítse el a pap egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul, és szerezzen néki engesztelést, a miért vétkezett a holttest miatt; és szentelje meg annak fejét azon napon.
12. És az ő nazireusságának napjait szentelje újra az Úrnak, és vigyen az ő vétkéért való áldozatul egy esztendős bárányt; az elébbi napok pedig essenek el, mert megfertőztette az ő nazireusságát.
13. Ez pedig a nazireus törvénye: A mely napon betelik az ő nazireusságának ideje, vigyék őt a gyülekezet sátorának nyílásához.
14. Ő pedig vigye fel az ő áldozatját az Úrnak: egy esztendős, ép hím bárányt egészen égőáldozatul, és egy esztendős, ép nőstény bárányt bűnért való áldozatul, és egy ép kost hálaáldozatul.
15. Továbbá egy kosár kovásztalan kenyeret, olajjal elegyített lánglisztből való lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, a hozzájok való étel- és italáldozatokkal.
16. És vigye azokat a pap az Úr elé, és készítse el annak bűnéért való áldozatát és egészen égőáldozatát.
17. A kost is készítse el hálaadó áldozatul az Úrnak, a kosárban lévő kovásztalan kenyerekkel egybe, és készítse el a pap az ahhoz való étel- és italáldozatot is.
18. A nazireus pedig nyírja meg az ő nazireus fejét a gyülekezet sátorának nyílásánál, és vegye az ő nazireus fejének haját, és tegye azt a tűzre, a mely van a hálaadó áldozat alatt.
19. Vegye azután a pap a kosnak megfőtt lapoczkáját, és egy kovásztalan lepényt a kosárból, és egy kovásztalan pogácsát, és tegye a nazireus tenyerére, minekutána megnyirta az ő nazireus fejét.
20. És lóbálja meg a pap azokat áldozatul az Úr előtt; a papnak szenteltetett ez, a meglóbált szegyen és a felemelt lapoczkán felül. Azután igyék bort a nazireus.
21. Ez a nazireus törvénye, a ki fogadást tett, és az ő áldozata az ő nazireusságáért az Úrnak, azonkivül, a mihez módja van. Az ő fogadása szerint, a melyet fogadott, a képen cselekedjék, az ő nazireusságának törvénye szerint.
22. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
23. Szólj Áronnak és az ő fiainak, mondván: Így áldjátok meg Izráel fiait, mondván nékik:
24. Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet.
25. Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.
26. Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked.
27. Így tegyék az én nevemet Izráel fiaira, hogy én megáldjam őket.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„bűnösök közé sorolják” (Ézsaiás 53,12)

Miért engedte magát az Úr Jézus a bűnösök közé számláltatni? E csodálatos leereszkedéshez több fontos ok szolgáltatott alapot. Ezen állapotában annál inkább lehetett testvérei szószólójává. Némely ítélkezésnél a védő teljesen védencének a helyébe áll és a törvény értelmében nem lehet őket különböző személynek tekinteni. Ha a bűnös az égi törvényszék előtt megjelenik, az Úr Jézus maga helyettesíti őt. Ott áll, hogy a vádakra feleljen. Oldalára, kezeire és lábaira mutatva, felszólítja az igazságszolgáltatás figyelmét, hogy az általa képviselt bűnös ellen minden lehetőt hozzon fel, de Ő hivatkozik vérére és mivel magát a bűnösök közé engedte számláltatni s azok pártjára állt, oly nagy sikerrel végzi védőbeszédét, hogy a bíró ezt az ítéletet hirdeti ki: „Ezeket bocsássátok el; ők fel lettek mentve az örök tűz kárhozatától, mert Jézusban meg lettek váltva”. A mi Urunk Jézus a gonoszok közé lett számlálva, hogy azok teljes szívükből vonzódhassanak Hozzá. Hogyan félhetnénk attól, aki velünk egy jegyzékbe van felvéve? Tartózkodás nélkül jöhetünk Hozzá és Neki megvallhatjuk vétkeinket. Mivel hozzánk hasonlóvá lett téve, nem kárhoztathat bennünket. Nem azért lett-e a gonoszok közé számítva, hogy az Ő szentjeinek piros könyvébe legyünk bejegyezve? Ő szent volt és a szentek közé lett számlálva; mi vétkesek voltunk és a bűnösökhöz lettünk számlálva; Ő átíratta nevét abból a jegyzékből a fekete könyvbe, a mi nevünk pedig ki lett törölve a fekete könyvből és be lett írva az élet könyvébe, mert Jézus és az övéi között teljes csere történik. A mi nyomorult, bűnös állapotunkat teljesen magára vette, azt pedig, amivel Ő rendelkezik, nekünk adja. Igazsága, vére és minden, ami az Övé, ami javunkra lesz írva. Hívő lélek, örülj Azzal való egységednek, aki a bűnösökkel egyenlőnek lett tekintve; mutasd meg, hogy tényleg meg lettél váltva, mivel te is azokhoz számíttatsz, akik Őbenne nyilvánulnak meg, mint új teremtmények.

Biblia-Ige-Efézusbeliekhez írt levél 6. rész

1. Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz.
2. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel).
3. Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön.
4. Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.
5. Ti szolgák, engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, mint a Krisztusnak;
6. Nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratját lélekből,
7. Jó akarattal, mint a kik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek;
8. Tudván, hogy kiki a mi jót cselekszik, azt veendi az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados.
9. Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek ő velök, elhegyván a fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van, és személyválogatás nincsen Ő nála.
10. Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
11. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
13. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
14. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
15. És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;
16. Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;
17. Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:
18. Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,
19. Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát,
20. A melyért követséget viselek lánczok között; hogy bátran szóljak arról, a miképen kell szólanom.
21. Hogy pedig ti is megtudjátok dolgaimat, hogy mit cselekeszem, mindent megismertet veletek Tikhikus, a szeretett atyafi és hív szolga az Úrban;
22. Kit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy megismerjétek a mi dolgainkat, és megvígasztalja a ti szíveteket.
23. Békesség az atyafiaknak és szeretet hittel egybe az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól!
24. A kegyelem legyen mindazokkal, a kik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanságban. Ámen.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mikor földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a vetéseid szélét... fedd meg a te felebarátodat nyilván... igaz (pontos) mérték legyen köztetek!      3Móz 19,9.17. 36

Fontos tanításokat tartalmaz ez a rész. Megmutatja, hogy miben kellett és miben nem kellett Izraelnek pontosnak lenni. Nem kellett pontosnak lenni az aratásban és szüretben. Kalászokat és fürtöket kellett otthagyniuk, hogy a szegényeknek is maradjon. Pontosnak kellett azonban lenniük a mértékekben, súlyokban és a felebarátról való beszédben: "Ne gyűlöld atyádfiát szívedben, fedd meg felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed bűneinek terhét!" (17. v.) Olyan szent művészet ez, amelyre csak a Szentlélek taníthat meg bennünket. Nézzük Jonathánt, milyen alázattal és gyengédséggel, mégis milyen határozottan figyelmezteti apját, hogy igazságtalanul jár el, amikor meg akarja ölni Dávidot. Vagy tekintsünk Ábrahámra (l.Móz 21,25), aki határozottan, de tisztelettel beszél Abimélekkel a kutakról, amit Abimélek szolgái erőszakkal elvettek tőle. Így sikerült Abimélekkel olyan szövetséget kötnie, amelyből mindkettőjüknek áldás származott. Vagy nézzük Dánielt (Dán. 5,17), aki Istentől kapott hatalommal feddi meg a megittasodott királyt e szavakkal: "nem aláztad meg szívedet... sőt felemelkedtél az egek Ura ellen". Könyörögjünk Isten Lelkéért, aki elvégzi bennünk, hogy ne gyűlöljük felebarátunkat, hanem szeretettel s határozottsággal figyelmeztessük őt hibáira! A Lélek tanít meg arra is, amiben nem kell pontosaknak lennünk, vagyis kapzsisággal nem kell a forintokat kuporgatnunk, de arra is, amiben pontosaknak kell lennünk: megadni azt mindenkinek, amivel tartozunk: pénzben, beszédben, cselekedetben.

Varga László: Isten asztaláról

"Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában."      Máté 10,28

Bizony, félünk azoktól, akik megölhetik a testünket. Nem annyira a gyilkosoktól félünk, gyakrabban attól, aki elveheti a szabadságunkat, a munkánkat, a fizetésünket, aki kidobhatja az iskolából a gyermekünket. Jó, hogy van, akihez menekülhetünk. Aki biztat, hogy megvéd. Aki erősebb minden ellenségünknél. Aki olyan sokszor elmondja a Szentírásban - azért mondja, mert tudja, hogy okunk van a félelemre -, hogy "ne félj, én vagyok veled!". De ha Ő az egyetlen, aki megvédhet, milyen fontos az, hogy vele jóban legyünk! Ki védhet meg vele szemben, ha Ő ítél? Az Ő ítélete nem erre a néhány esztendőre szól, hanem mindörökre. Tudnunk kell, nem mindenki jut el az örök életre. Hogy hány százalék fog oda kerülni, nem ránk tartozik. De az biztos, hogy akire Isten kimondja, hogy "nem ismerlek téged", az úgy hull ki a létből, az öröklétből, mint a gyári selejt a szemétdombra. A gyehenna Jeruzsálem szemétégető telepe volt. Nehogy én is oda kerüljek! Azért kell sürgősen, még ma kérnem Isten kegyelmét, megbocsátó szeretetét.

Ítélő Uram, nem akarok félni Tőled. Olyan jó biztonságban tudni magam gondviselésedben és ígéreteidben. Mégis sokszor olyan vagyok, mint a szemtelen gyermek, aki sírva kéredzkedik apja vállára, és mikor felvették, kinyújtja a nyelvét. Lehet, hogy amikor minden kérésemet meghallgattad, másnap káromkodva gyalázom nevedet, hálaadás helyett nagy hangon dicsekszem, vagy el is feledkezem rólad. Taníts hálára, amire nem neked van szükséged, hanem azoknak, akiket Te bízol rám. Add, hogy én képviseljem feléjük azt a biztonságot, amit Tőled már megkaptam, és biztassam a félőket: ne félj, veled van az Úr! Ámen.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-SZENTSÉG VAGY MEGKEMÉNYEDÉS ISTENNEL SZEMBEN

"Álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró" (Ézs 59,16). Sokan azért hagyjuk abba az imádkozást és keményedünk meg Istennel szemben, mert csupán érzelmileg vagyunk érdekelve az imádkozásban. Jól hangzik, ha elmondjuk, hogy imádkozunk; könyveket olvasunk az imádságról, amelyek megmondják, hogy az imádságnak jótékony, áldott hatása van, lelkünk megnyugszik, szellemünk felemelkedik, amikor imádkozunk; de Ézsaiás szavai arra mutatnak, hogy Istent ámulatba ejtik az ilyen gondolatok az imádságról. Az imádatnak és a közbenjáró imádságnak kéz a kézben kell haladnia; egyik sem lehetséges a másik nélkül. Másokért imádkozni azt jelenti: figyelni, hogy Krisztus állásfoglalását felismerjük azzal szemben, akiért imádkozunk. Ahelyett, hogy imádnánk Istent, gyakran csak megállapításokat tákolunk össze arról, miként hat az imádság. Magasztaljuk Istent, vagy vitába szállunk vele? "Nem látom, hogyan hajtod ezt végre." Ez biztos jele annak, hogy nem imádjuk Őt. Amikor elveszítjük Istent a szemünk elől, akkor kemények és dogmatikusak leszünk. Önfejűen árasztjuk el trónját kéréseinkkel, és szinte diktáljuk neki, hogy mit tegyen. Nem imádjuk Istent, nem törekszünk arra, hogy Krisztus gondolkozása kiformálódjék a szívünkben. Ha Istennel szemben megkeményedünk, akkor az emberek iránt is kemények leszünk. Úgy imádjuk-e Istent, hogy magunkat összeszedve Őt megragadjuk és így felfoghatjuk az Ő gondolatait azokról, akikért imádkozunk? Szent, szinte rokoni kapcsolatban élünk Istennel, vagy kemények és dogmatikusak vagyunk? "De hiszen úgy sincs senki, aki igazán közbenjár másokért!" Akkor légy te magad az az egyetlen, aki imádja Istent és szent közösségben él vele! Kezdd el a közbenjáró imádság igazi munkáját és gondold meg, hogy ez olyan munka, amelyhez minden erőre szükség van; de ez a munka nem ejt tőrbe. Az evangélium hirdetése tőrbe ejthet, de a közbenjáró imádság soha.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Izrael, vagy: éjszakából világosságra

"Jákób pedig egyedül maradt... "

(1 Mózes 32, 24)

Izrael népe történelmének elején olvasunk a későbbi névadó ősatyának éjszakai tusakodásáról. Örök időkre szóló tanítást rejt ez magában. Lelki harc volt, de ugyanakkor testi tusakodásban is kifejezésre jutott. A külső harc a belsőnek tükörképe volt. Jákób rögtön gyanította, hogy emberfeletti lénnyel van dolga, aki a késő éjszakai órákban elé állott. De hogy maga Jahve volt az, ez csak később lett előtte világossá. Hóseás próféta pedig azt mondja nekünk, hogy egy angyal volt, akinek képében maga Isten jelent meg. A Biblia gyakran beszél arról, hogy angyal képében jelenik és szólal meg az Isten. A csodálatos ebben a harcban az, hogy voltaképpen mindkét fél győzött, Isten csakúgy, mint Jákób.  Isten most vette teljesen kezébe Jákóbot. Rátalált; Jákób pedig Istenre. Végre igazán megtört és elnyerte a teljes áldást. Itt-ott Isten már jelét adta annak, hogy Jákóbot szereti, de még sok mindent el kellett hordoznia vele kapcsolatban, ami nem volt rendjén. Isten azonban tud várni. Húsz éven keresztül végtelen nagy türelemmel mennyi testi és vétkes dolgot viselt el Jákóbbal kapcsolatban. Most azonban ütött az óra, hogy törésre vigye vele a dolgot és célba juttassa. És ez pontosan a legmegfelelőbb időpontban történt. Jákób ugyanis szorult helyzetbe jutott. Maga mögött felégette a hidakat Lábán felé, előtte pedig Ézsaú állt négyszáz fegyveres emberrel. Úgyszólván sem előre, sem hátra nem tudott mozdulni. Mindentől el volt vágva. Valósággal odakényszerült tehát Istenhez. Úgy érezte, hogy egyedül kell maradnia. Éjszaka volt. Lelkében már derengett, hogy mi is következik s ő készen állt már az Istennel való nagy találkozásra. Nappalaink zajában olyan nehezen halljuk meg Isten hangját. Aki fél a magánosságtól, soha nem tapasztalja majd meg a hívő élet mélyebb igazságait. Hiszen még a szemünk is tisztábban és élesebben lát sokszor éjszaka, mint nappal. Az elcsendesedés percei vagy órái nélkül ellaposodik életünk. Amilyen áldásos lehet a másokkal való közösség, annyira nélkülözhetetlen a csendesség belső életünk számára. Ott, a Jabbók révénél a késő éjszakai órákban Istennek komoly beszéde volt Jákóbbal. Szószerint és mélyebb értelemben is éjszaka volt. A lélek tusakodásának éjszakájából egy egész életre szóló áldás születhet meg a te számodra is.

Reggeli dicséret-Figyelmeztetés!

„...Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” -Máté evangéliuma 24. fejezet 24. verse

Ha tudnánk, hogy a miniszterelnök ma délután 5 órakor a lakásunkba érkeznénk, hogyan várnánk? Az egész házat kitakarítanánk, a nagytakarítás ideje lenne ez. Az összes ablakot lemosnánk a szőnyeget, kitakarítanánk, az asszonyok megfőznék a finomabbnál finomabb ételeket természetesen több fogásosat. A férfiak a kertet rendezgetnék, a kerti ülűgarnitúrát, vagy éppen a kerítést vagy az ajtót festené le, hogy mire jön miniszter, mindent a legtökéletesebben találjon (ne legyünk ebben a miniszteri kérdésben érzelmeinktől vezéreltek).

Ahogyan a vendéget várjuk és készülünk ahhoz hasonlóan kell az Urat várni! Várni úgy, hogy konkrétan nem tudjuk, hogy mikor jön el. Tehát az időpont kérdéses, de az eljövetele viszont tény.

Ha valamilyen változást élünk át, akkor előbb vagy utóbb hozzá simulunk a bennünket érő változáshoz. Ha meglátjuk Jézust eljönni nem lesz mihez idomulni, mert azt az előtt kell megtenni, mielőtt még visszajönne. Talán ez egyeseknek kicsit furcsán hangzik. Hogy is tudnék valamihez alkalmazkodni, amit még csak nem is ismerek. Azonban szeretném mindenkinek elmondani, hogy tudunk alkalmazkodni Hozzá a saját környezetünkben. Sokat hallottam arról, hogy a keresztény befolyás milyen pozitív hatást gyakorol a környezetükre. Egy valódi keresztény család befolyása nagyon is tetszetős annak, aki kívülről szemléli (és természetesen annak is felüdítő, aki gyakorolja). Ezt a biblia úgy nevezi, hogy legyél fény, legyél világosság a világ számára. 

Lássák az emberek a jó cselekedeteket, amelyek a mennyi Atyát dicsőítik meg és nem saját magunkat.

szerző: László Osvald

Heti imagondolatok: HOGY MEGISMERJELEK TÉGED

"Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent,
és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." (János 17:3)

HOGYAN LEHET SZEMÉLYES TAPASZTALATOMMÁ JÉZUS ÜDVÖSSÉGET JELENTŐ ISMERETE?

Az írás tanulmányozása által: "A Szentírás az igazság tökéletes zsinórmértéke, ezért a nevelésben a legfőbb helyet kell biztosítanunk számára. Ha olyan nevelésben akarunk részesülni, amely méltó Isten nevére, akkor meg kell ismernünk Istent és a megváltó Krisztust úgy, ahogyan a Szentírás kinyilatkoztatja. Mivel Isten jellemének tökéletességét szemlélik, ezért elméjük megújul és lelkük átalakul Isten képmására. Milyen nevelés lehet ennél magasabb rendűbb? Melyik nevelés lehet egyenrangú vele? Isten eszménye magasabb, mint ahova a legszellemesebb emberi gondolat elérhet. A kegyesség, az Istenhez való hasonlóság a cél, amit el kell érnünk."

Tapasztalati ismeret: "Vajon ismerjük-e Istent úgy, ahogyan ismernünk kellene Őt? Milyen vigaszt és örömet jelentene nekünk, hanaponta megtanulnánk azt a leckét, amit Isten szeretne megtanítani velünk? Tapasztalatból kell Őt ismernünk. Ezért igen hasznos lenne, ha több időt töltenénk csendes imában, hogy személyes közösségbe kerülhessünk mennyei Atyánkkal."

A lélek újjáteremtése Isten képmására: "Mindazoknak, akik üdvözülnek, meg kell ismerniük Istent úgy, ahogy Krisztus kinyilatkoz-tatja számunkra. Olyan ismeret ez, ami átformálja a jellemet. Ez az ismeret, ha befogadjuk, a lelket Isten képmására alakítja át. Olyan lelki Brőt kölcsönöz lényünknek, mely Isteni eredetű." | "Isten azt akarja, hogy követői olyanok legyenek emberi természetükben, mint amilyen Jézus volt. Az Ő ereje által olyan tiszta és nemes életet kell élnünk, mint amilyet Megváltónk élt.'"

A próféciák tanulmányozása: "Tanulmányozni kell a próféciákat és össze kell vetni Krisztus életét a próféták írásaival. Ő újra meg újra azonosította magát a próféciákkal. Azt mondta: ezeket rólam írták, ezek rólam tesznek tanúbizonyságot. A Biblia az egyetlen könyv, mely pozitív leírást tartalmaz Krisztus Jézusról, és ha minden emberi lélek mint tankönyvet kutatná és engedelmeskedne útmutatásainak, akkor egyetlen léleknek sem kellene elvesznie."

Az Igéből élet fakad: "Az a teremtő energia, amely létrehozta a világokat, Isten szavában van. Ez az Ige erőt ad, életet teremt. Minden parancsa ígéret, amelyet ha az akarat magáévá tesz és a lélek elfogad, akkor a Végtelen életet viszi magával. Átformálja természetünket, és lelkünket Isten képmására újjáteremti."

Beszélgetni Istennel: "Ha állandóan az Urat nézzük, és hálaadó, dicsőítő szívünket hozzá emeljük, vallási életünk mindig élénk lesz. Imáinkban Istennel beszélgetünk, mint barát a baráttal, és Ő maga mondja el nekünk titkait."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Másképpen nem ismerhetjük meg sem Istent, sem az Ő tervét életünkkel kapcsolatban, csak úgy, ha buzgó ima, bibliatanulmányozás, Krisztus élete feletti elmélkedés, valamint a Szentlélelekre való figyelés által naponta bensőséges kapcsolatba kerülünk Vele. Krisztus a példaképünk. Imádkozó élete következtében képes volt szeretettel viszonyulni az emberekhez akkor is, amikor megcsúfolták, megalázták, leköpték, megverték, és végül keresztre feszítették. Képesek vagyunk-e hasonló magatartást tanúsítani?

Ha Krisztus életéről elmélkedünk, toleranciaszintünk növekszik, és megtanuljuk, mit jelent türelmes, kedves, megbocsátó és szerető embernek lenni, így alakulunk át Krisztus képmására.

Jelen kor és idők jelei

AZ ÜLDÖZTETÉS ÉS HATÁSAI.

A különböző missziós szervezetek rendelkezésére álló adatok alapján jelenleg több millió keresztényt üldöznek a hitéért, és közülük az elmúlt év során hétezret öltek meg.

Észak-Korea 14 éve megszakítatlanul vezeti a keresztényekkel szemben legellenségesebbnek és legveszélyesebbnek tartott országok listáját. Irak, Szomália helyére lépve, a második legveszélyesebb országnak számít a keresztény hívők számára. A harmadik helyen álló Eritreát mostanában csak Afrika Észak-Koreájának nevezik az egyre súlyosabb méreteket öltő paranoia és az erősödő diktatúra miatt. Indiában, a világ második legnépesebb országában három éve folyamatosan erősödik a vallási üldöztetés. Lisa Pearce, az Open Doors UK & Ireland elnöke a következőket mondta:

"A keresztények helyzete egyre rosszabb minden térségben, ahol jelen vagyunk, és ráadásul egyre gyorsabb ütemben romlik. Ugyanakkor a világ számos területén, a hihetetlen nyomás és a sokak által fizetett súlyos ár ellenére, az egyház növekszik. Mindig van remény, de hozzá kell tennem, hogy ismeretlen vizeken járunk. A keresztényüldözés soha nem látott mértékben erősödik."

A lista második helyén álló Irakban a 2003-as adatok szerint még 2 millió keresztény élt, ma számuk nem lehet több 200 ezernél. Irakhoz hasonlóan a szíriai keresztények is az iszlám dzsihádisták kedvelt célpontjai. Az Iszlám Állam által felügyelt területeken tilos a keresztény hit, az ország többi részén viszont tilos más hitre térni az iszlámból.

A távol keletről és más muzulmán országokból érkező hírek alapján az ember azt gondolná, hogy a keresztények nagyobb biztonságban vannak a nyugati országokban, pedig nem mindenhol ez a helyzet. A Breitbart London szerint a keresztény menekültek éppen olyan nagy veszélyben vannak a radikális muszlimok miatt az európai országokban, mint voltak saját hazájukban.

Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a kereszténység üldöztetésben született és Isten gyermekei egy olyan királyság tagjai, amin a "pokol kapui sem vehetnek diadalmat," hiszen egy örök Kősziklára épült. Az egyház nemcsak üldöztetésben született, de az üldöztetés más korokban is megerősítette az igaz hívőket.

A becslések szerint Mao kulturális forradalma során 20 millió kínai veszítette életét. A keresztények azonban szilárdan kitartottak a történelem egyik legkeményebb és legkiterjedtebb üldöztetése ellenére. Az üldöztetés nem volt képes elpusztítani az egyházat, ehelyett a helyi hívők saját lábukra álltak és megerősödtek. Az 1977 óta eltelt időszakban a kereszténység terjedése Kínán belül példanélküli. A kutatók szerint 1990-re a hívők száma már 30 és 75 millió között volt. Mao Ce-tung, tudtán kívül, a történelem egyik legeredményesebb evangélistája lett.

A kommunizmus hasonló hatást ért el az egykori Szovjetunióban is. William Lane Craig a vasfüggöny összeomlását követően megkérdezte Andrej Grib híres orosz kozmológust, hogy szerinte miért kezdtek az emberek tömegesen Istenhez fordulni országában a változások után, mire Grib a következőket válaszolta:

'A matematikában létezik egy úgynevezett indirekt bizonyítás, amiben feltesszük a bizonyítani kívánt állítás tagadását és logikai lépések segítségével bebizonyítjuk, hogy az hamis. Vagyis az igazságot azzal bizonyítjuk, hogy megmutatjuk ez ellenkezőjének a hamisságát. A marxista ateizmust hetven éven át teszteltük ebben az országban és nem működött, így mindenki úgy gondolja, hogy az ellenkezőjének igaznak kell lennie."

A nagy sárkány tehát, az ősi kígyó, testvéreink vádlója hiába tombol itt a Földön, hiába próbálkozik fizikai, intellektuális, szellemi és egyéb támadásokkal, mert legyőzték őt a Bárány vérével és szánalmas fegyverei nem járnak szerencsével. Pállal együtt bátran mondhatjuk tehát, hogy bár "mindenütt szorongatnak, de össze nem roppantanak, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe, üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letiportak, de nem elveszettek." (2. Korinthus 4:8-9)

Isten ígéreteinek tárháza-Az újjáteremtett test

"Aki az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket" (Fil 3,21)

Amikor gyötör a testi fájdalom és képtelenek vagyunk még imádkozni is, érezzük, milyen nyomorúságos a testünk. Amikor pedig a testi szenvedély csábít, megtapasztaljuk, milyen nagyon találó a "gyarló" jelző. Testünk alázatosságra tanít minket, és ez a legjobb, amit velünk tesz. Bárcsak igazán alázatosak lennénk, mivel testünk az állatokhoz, sőt a föld porához kapcsol bennünket!

De Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus, mindezt megváltoztatja. Az Ő megdicsőült testéhez hasonlóvá formálja mindazok testét, akik hisznek benne. Hit által már átformálódott a lelkünk, és testünk is úgy át fog alakulni, hogy méltó szállása legyen megújult szellemünknek. 

Nem tudjuk, mikor megy majd végbe ez a nagy átalakulás, de az a tény, hogy erre számíthatunk, segítsen át a mostani megpróbáltatásokon és testünk minden nyomorúságán. 

Nemsokára olyanok leszünk, mint Krisztus. Nem sajog a testünk, nem lesz homályos a látásunk, sem gyönge a szívünk. 

Az öreg test nem lesz erőtlenségek gyűjteménye, a beteg sem a gyötrelmek tárháza, hanem "hasonlatos az Ő dicsőséges testéhez." Micsoda reménység! Még testünk is megnyugodhat az ilyen feltámadás reménységében.
Charles H. Spurgeon-

Isten csodálatos kegyelme: OSZTATLAN ODASZENTELŐDÉS

A KEGYELEM TRÓNJA
''Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.'' (Galátzabeliekhez 5:24)

Azt a parancsot kaptuk, hogy feszítsük meg testünket minden hajlamával és kívánságával. Hogyan tegyük ezt? Talán fájdalmat okozzunk a testünknek? Nem, hanem ítéljük halálra bűnre csábító kísértéseket. Űzzük ki az elménkből a romlott gondolatokat! Minden gondolatot ejtsünk foglyul Jézus Krisztusnak. Isten szeretete uralkodjék mindenekfelett; Krisztus osztatlan trónt foglaljon el. A testünket megvásárolt tulajdonának kell tekintenünk. A test tagjai legyenek az igazság eszközei. Ebben a világban két királyság van, Krisztusé és Sátáné. Mindegyikünk e két királyság valamelyikéhez tartozik. Krisztus így szólt a tanítványokért elmondott csodálatos imádságában: ''Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, aminthogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te Igéd igazság. Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világba.'' (János evangéliuma 17:15-18)

Isten akarata nem az, hogy zárjuk el magunkat a világtól, de miközben a világban vagyunk, Istennek kell szentelnünk az életünket. Ne kövessük a világot. Jó befolyásként és ízesítő sóként kell élnünk a világban. Egy szentségtelen, tisztátalan és bálványimádó nemzetség közepette kell tiszta és szent életet élnünk, megmutatva, hogy Krisztus kegyelmének van ereje visszaállítani az Isteni képmást az emberben. Megmentő befolyást kell árasztanunk a világban. A világ a bűn és romlás melegágyává lett. Ne kövessük annak útjait és szokásait! Szüntelenül vissza kell utasítanunk szabados elveit. A kegyelem áldása azért adatik az embernek, hogy a mennyei világegyetem és az elbukott Föld megláthassa azt, amit egyébként nem láthatna meg, Krisztus jellemének tökéletességét. A nagy gyógyító azért jött a Földünkre, hogy megmutassa az embernek, kegyelme által olyan életet élnek, amelynek eredményeként az Isten nagy napján ezt az áldott bizonyságot mondhassák róluk: ''Őbenne vagytok beteljesedve.'' (Kol 2:20)

Biblia-Ige: Zsoltárok könyve: Zsoltárok könyve 66. rész

1. Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2. Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
3. Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4. Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
5. Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
6. A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
7. A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
8. Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
9. A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10. Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11. Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12. Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
13. Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14. A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15. Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
16. Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17. Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18. Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19. Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20. Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ne cselekedjetek úgy... mint Kánaán földén cselekszenek, ahová beviszlek titeket!      3Móz 18,3

Ez a fejezet irtózatot gerjesztő bepillantást nyújt a kánaániták bűneibe. A legförtelmesebb erkölcstelenségben éltek azok, a közeli rokonaikkal, sőt még az állatokkal is. Ezt kell figyelembe venni azoknak, akik megbotránkoznak azon, hogy Isten megparancsolta kiirtásukat. Az izraelitáknak azonban ezt mondta Isten: ne cselekedjetek úgy, ahogy ők cselekszenek! Isten népénél más erkölcsiségnek kellett uralkodnia, mint a bálványimádóknál. Ez érvényes a mai idők hívő keresztyéneire is. Világosan különbözniük kell azoktól, akik nem keresztyének. Az Úr Jézus ezt mondta: "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig mondom néktek, szeressétek ellenségeiteket!" Micsoda parancs! Ez meghaladja az emberi mértéket. Az ellenség szeretése isteni. A világ embere csak családtagjait, barátait szereti, a keresztyén ellenségeit is. Keresi a lehetőségét annak, hogy jót tegyen vele, a világ embere pedig azt keresi, hogyan árthat ellenségének. A keresztyén imádkozik azokért, akik kergetik és üldözik, áldja azokat, akik őt átkozzák, és jót tesz azokkal, akik gyűlölik, megbocsát ellenségeinek, mint József a testvéreinek, és mint az Úr Jézus kínzóinak. Aki cselekedni akarja Istennek ezt a parancsát: "Ne cselekedjetek úgy, mint Kánaán földén cselekszenek" - az vegye szívére Péter szavait: ne fussatok velük a kicsapongás áradatában! (1.Pt 4,3-5) Hogyan vehet részt egy hívő világi italozásokban? Örülhet valaki az Úr Jézus érte történt halálának a kocsmaasztal mellett? Itt készülhet az örökkévalóságra? Szeretné, ha az Úr Jézus visszajövetele azok társaságában találná, akik az Ő ellenségei és megvetői?