REINHARD BONNKE: A gyógyulás Isten akarata

Krisztus gyógyító szolgálata nem véletlenszerű volt. Ő mindig az Atyával összhangban mozgott; minden amit tett, az Atyáról szóló kijelentésének lényeges része volt. A gyógyítás nem időszakos dolog volt nála, ami valamiféle misztikus hátteret adott a szolgálatának, és nem is hirtelen felindulásból „követte el” a gyógyításokat. Isten nem tesz dolgokat csak úgy hébe-hóba, a pillanat hatására; igazából neki nincsenek „rövidtávú” gondolatai. Minden, amit Jézus tett, része volt örök természetének, és tökéletes összhangban volt azzal a személlyel, akit úgy ír le a Szentírás, hogy „változhatatlan”. Amilyen Jézus volt, olyan az Atya is. Miután meggyógyított egy beteget a Bethesda tavánál, így szólt: „Az én Atyám mind a mai napig munkálkodik, és én is munkálkodom” (János 5:17). A szövegkörnyezet világossá teszi, hogy a „munka”, amire Jézus utal, a gyógyítás volt. Amit tesz, megmutatja nekünk, hogy ki Ő. Így ismerjük meg, és ezért bízunk benne. Jézus azt mondja: „Kelj fel és járj!” - tedd meg hát! Isten áldjon! REINHARD BONNKE

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Átkozott dolog van közted, Izrael

,,Átkozott dolog van közted, Izrael. ,, (Józs 7,13)

Annak a következményei, hogy átok van Izraelen, világosan láthatók voltak; de az oka ennek mélyen el volt rejtve. Semmiféle bölcs, tiszta értelem és keresés nem fedhette fel. Ehhez csak egyetlen út volt: Józsué bement a szentélybe, az imakamrájába. Fölülről jövő világosságnak kellett a sötétségbe beragyognia! Jegyezzük ezt meg mi is, ha hasonló nyomorúságban vagyunk! Semmit sem segít rajtunk, ha az átok következményein jajgatunk. Istent kell kérnünk, hogy fedje fel a rejtett okokat. Egyedül Isten Lelke adhat világosságot.

Ismertem egy fiatalembert, aki erkölcstelenség miatt fegyházba került. Ott ismerte fel, hogy bűnének kezdete egy súlyos hazugság volt, amely mint egy átok nehezedett rá. Az átok emberi szemmel nézve kicsinység is lehet. Amit Ákán lopott, elenyészően kicsi volt Jerikó kincseihez képest. De nem a nagyság számít! Egy hanyagság, lopás, rossz viszonyulás a legközelebbi hozzátartozónkhoz vagy felebarátainkhoz átokként hathat életünkben. Másrészt a tisztátalan fantázia, rossz olvasmányok, meg nem engedett viselkedés is lehetnek okai a vereségnek a bűn elleni harcunkban. Minden fillér és forint, amit tisztességtelen úton szereztünk, átokká lehet.

Nincs szíved zugában elrejtve a hiúság babiloni köntöse, vagy nincsenek ott a kapzsiság és pénz utáni vágy ezüstjei és aranyrúdjai? Aki bűnének átka alól szabadulni akar, egyetlen útja van csupán: becsületes bűnvallás Isten előtt, s ha kell, emberek előtt is. Minden átok össze van kötve titkolódzással és sötétséggel.

Aki mindent becsületesen világosságra hoz, s visszaadja, amit jogtalanul szerzett, annak Isten a vereség után ismét győzelmet és üdvösséget ajándékoz.

Varga László: Isten asztaláról-"Íme, az ajtó előtt állok

"Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. ,, Jelenések 3,20. Van egy régi, jól ismert kép. Zöld növények között egy kis ház, ajtaja előtt Jézus áll, és kopogtat. Az ajtón nincs kilincs. Kinyitni csak belülről lehet. Ez a te életed is, testvérem. Jézus teljes szeretetével, minden áldásával, földi és mennyei boldogságod ajándékával be akar lépni az életedbe. De ha odabent túl nagy a zaj, ha veszedelmek és nyomorúságok dörömbölnek, csalódások jajgatnak, régi, nem teljesült vágyak követelőznek, vagy beteljesült vágyak ujjonganak, akkor nem hallatszik Krisztus halk kopogtatása. Pedig ott áll, türelmesen, az ajtó előtt. Miért nem engeded be? Igaz, akkor lehetnek ujjongásaid, amelyek megkérdőjeleződnek. Túlzó vágyaid, amelyek elhallgatnak. De a jajgatások is lecsillapodnak, a veszedelmek, nyomorúságok elcsendesednek. Ő ült asztalod mellé, és megáldotta. Krisztusom, Megváltóm, lépj be hozzám! Olyan hideg van idebent, fázik a lelkem. Mellettem vannak szeretteim, körülöttem társaim, mégis olyan egyedülvalónak, magányosnak érzem magam. Asztalomon jó ételek vannak, mégis éhezem. Szeretetre, értelmes életre, igazságra. Sokáig nem tudtam: Te hiányzol az életemből. Igéd, igazságod, irányításod, szereteted nélkül minden szín elfakul, minden cél hiábavalóvá válik, megüresedik az életem. Jöjj be, ragadj meg engem, tedd széppé, meleggé otthonomat! Hallom hangodat, hívásodat. Ha mégse lennék képes arra, hogy én nyissam meg előtted az ajtót, magad jöjj be, ha kell, csapásokkal törd be, de ne hagyj nélküled maradnom! Jöjj, Uram Jézus, vedd át az irányítást lelkem hajlékában! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A BEFEJEZŐ ÉNEK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 103,19-22:

19 Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.
20 Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!
21 Áldjátok az URat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói!
22 Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!
"Áldjátok az Urat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem az Urat!" (Zsolt 103,22)
Ha keresztyén, talán ráadásul kálvinista családi otthonban neveltek fel, egészen biztosan gyakran mondták, hogy mi Isten dicsőségére élünk. Szüleid elmondták ezt a játékról és a munkáról, a növényekről és az állatokról, még az evésről és az ivásról is. Az egész Isten dicsőségére van. Ezért van a világ. Ez az oka annak, hogy emberek élnek ezen a bolygón. Olyan gyakran hallottuk ezt!
Nem mertük megmondani, de néhányunk szemében az a gondolat, hogy Isten mindent az ő dicsőségére rendelt, egy fajta végtelen önzésnek tűnt. De akkor még tudatlanok voltunk. Most már tudjuk, hogy Isten elgondolása az ő végtelen szeretete.
Most már végre kezdjük érteni egy kicsit. Úgy találtuk, hogy a ritka pillanatok, amikor az ember őszintén boldog, azok, amikor felszabadultan tudja énekelni: "Dicsérd az Urat, óh én lelkem! Óh, az én egész bensőm imádjon téged!" Az ilyen pillanatokban nincs semmi kérnivalónk. Poharunk egyszerűen csordultig tele van. Hálaadással járulunk Istenhez.
A szabály mélyen bele van írva az emberi életbe: egész biztos, hogy boldogtalanok vagyunk, míg meg nem találjuk örömünket Istenben. Megerősítve láthatod ezt a szabályt a panaszkodó emberek életében, akik vég nélkül önmagukkal vannak elfoglalva. Amint el kezdenek törődni valaki mással, egy ének költözik be életükbe - ez az első jele a gyógyulásnak. Ősrégi szabály, hogy az az ember, aki magának él, ott keresi az örömöt, ahol soha nem lehet megtalálni.
Senki nem él önmagának és senki nem, hal önmagának. Sem az emberek, sem az angyalok nem elég függetlenek, hogy így éljenek. De nem is szomszédomnak élek, s a szomszédom sem az én számomra teremtetett. Mi mindnyájan Isten számára teremtettünk. És csak akkor találjuk meg egymást, ha magunkat Istennek adjuk. Minden élet akkor ér célhoz, amikor minden ember mindenütt áldja az Urat. Az emberi élet egy trón körül ér majd véget.
A befejező ének egy dicsőítés. És az az életművészet, ha megtanuljuk a dicsőítő éneket, amíg "úton vagyunk".

Oswald Chambers.Krisztus mindenek felett-A SZERETET SPONTÁN

"A szeretet hosszútűrő, kegyes..." (1Kor 13,4-8).

A szeretet nem fontolgat előre, hanem szabadon, váratlan és szokatlan úton tör elő. Pál szeretetfogalmából hiányzik a számító bizonyosság. Nem mondhatjuk: "Ezentúl semmi rosszat nem gondolok; mindent hinni fogok". A szeretetre jellemző az önkéntesség. Jézus kijelentéseiből nem csinálhatunk szabványt; de mikor a Szent Szellem az Ő útján járat minket, akkor önkéntelenül is az Ő követelményei szerint járunk és ha visszanézünk, csodálkozunk a meghitt érzés önzetlenségén, amely bizonyítja, hogy az igazi szeretet kényszer nélkül való. A szeretet forrásai Istenben vannak, nem bennünk. Képtelenség Isten szeretetét a saját természetes szívünkben keresni; csak akkor van ott, mikor a Szent Szellem kiárasztotta ránk. Ha bizonygatni próbáljuk Istennek, mennyire szeretjük Őt, ez biztos jele annak, hogy nem szeretjük Őt. Iránta való szeretetünket a teljes önkéntesség bizonyítja, az magától értetődően jön. Visszatekintve nem tudjuk megmondani, miért tettünk bizonyos dolgokat: a kényszer nélküli szeretet hozta létre őket. Isten élete ilyen kényszer nélküli módon szabadon nyilvánul meg, mert a szeretet forrásai a Szent Szellemben vannak (Róm 5,5).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Könyörült rajtam.

"Könyörült rajtam. " (1 Tim 1, 16)

Emberi elképzelésünk szerint azt várnánk, hogy Isten az ő munkájának olyan tönkretevőjét, mint Saul, végképp félreállítja. Nem akadt akkoriban olyan keresztyén, aki arra még csak gondolt is volna, hogy dühödt ellenségüket Isten irgalmassága veszi majd körül. Csak azért imádkoztak, hogy Isten hárítsa el őt és állítsa le a maga gonoszságában. Ha villám sújtott volna le rá, abban az emberek csak Isten jól megérdemelt büntetését látták volna és magasztalták volna Isten igazságát. Ehelyett azonban Isten könyörült rajta valami érthetetlen és túláradó kegyelemmel. Jézus nem lesújtó ítélettel, hanem aggódó szeretettel állt eléje az úton: Saul, Saul! Mit csinálsz, te szerencsétlen? Nem kemény szavakkal, hanem szeretetteljes komolysággal kérdezi ezt tőle. Saul lelkiismeretéhez fordul. Miért üldözöl engem, hiszen nincs okod rá.
Így tesz Jézus ma is. Mi természettől fogva ellene vagyunk. "Aki nincs velem, ellenem van." E világ szerinti gondolkodásunkkal és gőgünkkel ellenségei vagyunk. Semmibe se vettük őt, ellene szegültünk. Tanítványait nem tudjuk elviselni, kerüljük vagy szidalmazzuk őket. És még ő jön utánunk, kopogtat szívünk ajtaján és nem tágít, míg végül is megadjuk magunkat. Micsoda tengernyi szeretet, mely elnyeli vétkeinket és hamisságainkat! Saulon könyörült és értelmét, gondolkodásmódját megváltoztatta. Szívének hitetlenségét és vakságát fény váltotta fel, Isten dicsőségének ragyogása, melyet csak a hit szemei látnak. Kemény, szeretetlen lénye gazdaggá lett a szeretetben. Előzőleg a keresztyének réme volt, most pedig a lelkek áldozatos gondozója.
Micsoda változás az isteni könyörület hatalma által! Amikor Timótheusnak ír, már egy emberöltő telt el megtérése óta. Kétszer is hangsúlyozza egymás után. "Könyörült rajtam". Olyan új és nagy ez előtte akkor is, mint az első napon volt. Soha többé nem tudta elfelejteni Jézus nagylelkűségét. Az Úr soha többé nem gondolt Saul vétkeire. Éppen ez az isteni. Nekünk azonban jó visszaemlékeznünk ismételten is arra, hogy milyen vak és gonosz emberek voltunk. Akkor soha nem hal ki szívünkből a hála. Isten igazi gyermekei állandóan éheznek és szomjúhoznak Jézus kegyelme után. Az evangélium számukra mindig új és vonzó.
Jaj nekünk, ha unalmas dologgá válik! A tanítványok soha sem tudnak betelni a Megváltóval, ő napról-napra vonzóbbá lesz.

Charles H. Spurgeon:Isten ígéreteinek tárháza-A győztes jutalma

"Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja" -(Jel 2,17)

Én lelkem, buzdulj fel a szent harcban való kitartásra, mert a győztes jutalma igen nagy. 
Ma is táplál minket a táborunk körül lehulló mennyei eledel, a pusztai táplálék, amely mindennap készen van a Kánaán felé tartó zarándokok számára. De Krisztusban egy még magasabb rendű szellemi élet van fenntartva a számunkra, és olyan táplálék, amely eddig rejtve volt szemünk elől. A frigyládában lévő arany edényben volt egy adag manna, amely sohasem romlott meg, bár századokon át őrizték. Soha senki nem látta. El volt rejtve a frigyládában, a szentek szentjében. Ugyanígy van elrejtve a hívők magasabb rendű élete Krisztussal Istenben, de nemsokára részünk lesz benne. Ha az Úr Jézus kegyelme által győztesek leszünk, királyi eledelben részesülünk majd a Nagy Király vendégségén. Krisztus ez a táplálék, a mi "elrejtett mannánk", mint ahogyan Őt jelképezte a pusztában hullott manna is. Jézus Krisztus a mindenünk, úgy a magasabb rendű, mint a mindennapi törekvéseinkben egyaránt. Segít minket a harcban, győzelmet ad, és azután Ő maga lesz a jutalmunk. Urunk, segíts győzelemre!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak” (4 Mózes 14,2)

Elégedetlenek és zúgolódók manapság is vannak a keresztyének között éppen úgy, mint egykor a pusztában Izrael fiai között.
Vannak olyanok, akik minden vesszőcsapásnál hevesen kikelnek a fájdalmas fenyíték ellen. Kérdezik: „Miért vagyok ilyen keményen megpróbálva? Mit tettem, amiért ezt a nehéz fenyítéket megérdemeltem?”
Egy szavam van hozzád, te elégedetlen! Miért akarsz zúgolódni mennyei Atyád fenyítéke ellen? Lásd, milyen lázadó voltál és mégis megbocsátott! Bizonyára bölcsessége folytán, ha most jónak látja, hogy téged fenyítsen, nem kellene panaszkodnod. S egyáltalán vagy-e oly keményen fenyítve, ahogy azt bűneid miatt megérdemelnéd? Tekints a lelkedben lakozó romlásra, akkor nem fogsz tovább csodálkozni azon, hogy annak teljes kiűzéséhez annyi sok vesszőcsapásra van szükséged. Próbáld ki önmagadat a próbakövön és látni fogod, mennyi a salak aranyodba vegyítve, és mégis túl melegnek tartod ezt a tüzet a benned rejtőzködő tisztátalanságok kiolvasztására?

Nem bizonyíték-e a te elégedetlen és lázadó természeted amellett, hogy szíved még nem lett megszentelve teljesen? Nem szükséges a fenyíték? De ha te zúgolódni akarsz a fenyítő kéz ellen, akkor vigyázz magadra, mert a lázadók pórul szoktak járni!
Isten mindig kétszeresen fenyíti gyermekeit, ha az első csapást nem viselik el türelmesen.

Azonban egyet tudnod kell: „hogy Ő nem szíve szerint ver, sem bánattal nem illeti az embernek fiait.” Minden fenyítéke szeretetből származik, hogy téged megtisztítson és magához vonjon.
Az biztosan segít fenyítékét megadással viselni, ha képes vagy Atyád kezét megismerni.
„Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, valakit fiává fogad”. 
Ha a dorgálást elszenveditek, az Isten ő magát nektek ajánlja, mint fiainak; mert kicsoda olyan fiú, akit az Atya meg nem dorgál?
„Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa”.
„Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülük zúgolódnak némelyek, és elveszének a pusztító által.”

Reggeli gyöngyszemek: Isten elküldte Fiát, hogy halála által élhessünk

„Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” (1Jn 4:10)

A megváltásban Isten megmutatta szeretetét az áldozatban, melynek szélessége, mélysége és magassága megmérhetetlen. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…”

Amikor Ádám bűne reménytelen nyomorúságba taszította az emberiséget, Isten elválaszthatta volna magát az elesett teremtményektől. Úgy bánhatott volna velük, ahogy a bűnösökkel bánnak. Megparancsolhatta volna a mennyei angyaloknak, hogy töltsék ki a világra haragja poharát. Eltörölhette volna a világegyetemből ezt a sötét foltot. 

De Ő nem ezt tette. Ahelyett, hogy száműzte volna őket színe elől, még közelebb jött az elesett emberiséghez. Odaadta Fiát, hogy csontunkból való csont és testünkből való test legyen. „Az Ige testté lett és köztünk lakozott…telve kegyelemmel és igazsággal.” Krisztus a velük való kapcsolat által közelebb hozta az embereket Istenhez. Isteni természetét az emberség ruhájába öltöztette, és bemutatta a menny, a világegyetem és az el nem bukott világok előtt, hogy mennyire szereti Isten az emberek gyermekeit.

Isten embereknek adott ajándéka minden képzeletet felülmúl. Semmit sem tartott vissza. Isten nem engedte meg, hogy azt lehessen mondani: többet is tehetett volna vagy nagyobb szeretetet is tanúsíthatott volna az emberek iránt. Krisztusban az egész mennyet odaajándékozta.

A Legfelségesebb, aki az Atyával volt a világ kezdete előtt, megalázta magát, hogy felemelhesse az emberiséget. A prófécia félrevonja a fátylat, hogy szemlélhessük a Legfelségesebbet a mennyei trónon, aki emberi formában eljött világunkba, hogy értünk szenvedjen, megsebesíttessen és megtöressen a mi vétkeinkért. (Manuscript 21, 1900.)

Így mutatta meg Isten az ember iránti szeretetét. Krisztusban az egész mennyet odaadta, hogy Isten erkölcsi képmása helyreállíttasson az emberben…Kegyelmének teljességét biztosította számunkra. (The General Conference Bulletin, October 1, 1899.)

Napi Ige, Napi Gondolat

Napi Gondolat

Ésaiás 43:19 Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.

Mindannyian vagyunk úgy hogy meglankadunk, sekélyessé válik életünk, és a hatalmában kerít az az érzés hogy Isten elhagyott.
Isten pontosan ismeri ezt az élethelyzetet, tudja hogy időnként mennyire nehéz megvívni a hitnek a nemes harcát.

Ezért ígéri azt hogy a pusztában is utat tőr, és a kiszikkadt földből is folyóvizet fakaszt.....újat cselekszik, olyan magaslatokra emel amiről még álmodni sem mertünk.....ha hűségesen kitartunk az Ő ígéretei mellett.

A Zsidó 10: 23 azt mondja hogy Isten hű és kitart az ígéretei mellett, a 2Thimotheus 2:13 pedig azt találjuk hogy még ha mi hitetlenkedünk is Ő hű marad.

Engedd el múltat, ne a múltban élj, állj rá Isten ígéreteire, és adj hálát minden nap az ÚJ KEZDETÉRT!
Isten elkéri a múltadat, hogy megváltoztassa a jelened, és ezáltal beteljesítse a jövődet!

A Jézus nevében!
Ámen!

**********************

Napi Ige

Jézus tanítványai közül sokan elfordultak tőle, és többé nem követték őt. Ő pedig megkérdezte a tizenkét apostolt: „Ti is el akartok menni?”
Simon Péter felelt: „Uram, kihez mehetnénk?! A te szavaid vezetnek az örök életre.
(János 6:66-68 Egyszerű fordítás)

******************************

Napi Ige:

Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mi módon tudhatjuk azért az utat?
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam. (János 14:5-6)

********************************************

Napi Gondolat:

Ésaiás 54:17 Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.

A mindennapi harcaidban Nem vagy egyedül! Az ördög folyamatosan azon van hogy elgáncsoljon, ő azt szeretné hogy egy lanyha, eltompult, kiégett keresztény legyél.

Az Igerész szerint Isten világosan kijelenti hogy egyetlen ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden gáncsoskodó, veled perlekedő embert Ő eltávolít az életedből.

Mindezt azonban csak akkor:
Ha mozdulsz, vívod a hit nemes és szép harcát.
Ha hirdeted a megbékélés Evangéliumát.
Ha taposod amaz ősi kígyó (ördög) fejét.

Ne feledd a GYŐZELEM A TIÉD!
EZ A TE ÖRÖKSÉGED KRISZTUS JÉZUSBAN!

Ámen!

Reggeli dicséret: Valami hányzik

„Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényeit! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az Úr haragjának napján!” -Zofóniás könyve 2:3

"Valami elgurult valahová." - mondta egyik nap a kislányom, miközben a buborékfújó kupakját piszkálta, a benne lévő golyó pedig kipottyant belőle, és eltűnt valamerre az autó gyermekülésének rejtett zugaiban. És a probléma nem hagyta nyugodni addig, míg el nem értük utazásunk célját, kiszálltunk, megkerestük és megtaláltuk azt a valamit. Ami elgurult. Valahová.

Az édes megfogalmazás ellenére Ő nagyon is jól tudta, mit keres, csak azt nem tudta, hol lehet. De tudta, hogy szüksége van rá, hogy neki ez a valami fontos, és mindenképpen meg kell keresni, meg kell találni.

Szeretnék én is itt tartani, hogy tudjam, mi veszett el, mit kell megkeresnem és megtalálnom. És meg is akarjam találni, nem nyugodva, amíg sikerre nem jutok. Mert sokszor azt sem tudom, mi az a valami, hogy az inkább "Valaki". Sokszor nem is tudom, mi hiányzik, és hol veszett el útközben.

Lehet, hogy ismerős neked is ez az érzés, kedves Olvasó. Hát akkor keressünk együtt! Ma reggel Isten igéje hozzánk szól. Ma van az ideje a keresésnek és a megtalálásnak. Ma van az ideje annak, hogy őszintén bevalljuk magunknak, "valami elgurult valahová". Valami, amire igenis szükségünk van, az Istennel való kapcsolat, valahol elveszett, miközben tettük a dolgunkat fáradhatatlanul.

Ma reggel Isten bátorítani szeretne minket. Keressük Őt! Menjünk vissza az utolsó ismert pontig, ahol még megvolt, és induljunk el onnan Vele. Ne hagyjuk, hogy a mindennapok dolgai, a nehézségek, problémák, az élet kihívásai és örömei eltakarják előlünk az arcát! Ne engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy Nélküle élünk tovább, mert nekünk elsősorban Rá van szükségünk.

Keressük az Urat, és tegyünk a Vele való kapcsolatért! Ő nyitott az újrakezdésre. Akárhányszor. Ő nem erőlteti magát senkire, hanem azt szeretné, ha mi magunk ismernénk fel a valódi szükségleteinket. Hogy a szívünkből igazán Ő hiányzik.

A mai nap még a miénk. Itt az ideje, hogy megkeressük Istent. Mert "valami elgurult valahová".

Bejegyezte: Sz-Cs. Andi

Ésaiás próféta könyve 40. rész

1. Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
2. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
3. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4. Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
5. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
6. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
7. Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.
8. Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
9. Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
10. Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.
11. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
12. Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?
13. Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa?
14. Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?
15. Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
16. És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra.
17. Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.
18. És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?
19. A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;
20. A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.
21. Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
22. Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;
23. Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
24. Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el:
25. Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
26. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
27. Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
28. Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
29. Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
30. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
31. De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

Heti imagondolatok: ÁLLHATATOS IMA

"Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel miden szentekért." (Efézus 6:18)

MILYEN TANÍTÁST KAPUNK AZ ÁLLHATATOSSÁGRÓL ÉS A KITARTÁSRÓL?

Szüntelen imádkozzatok: "Folytonos ima és buzgó éberség nélkül abban a veszélyben vagyunk, hogy hanyagokká leszünk, és az egyenes ösvényről letérünk. Ellenfelünk folytonosan akadályozni akarja a kegyelem trónjához vezető utunkat, hogy a bensőséges imát és hitet nélkülözve, ne jussunk azon kegyelemhez és erőhöz, mellyel a kísértéseket legyőzhetjük."

Semmi ne akadályozzon: "Semmi sem - legyen az bármilyen drága vagy szeretetreméltó - töltheti be annyira elménket és vágyainkat, hogy elfordítson bennünket az Isten szavának tanulmányozásától és a buzgó imádságtól." | "A szentség nem elragadtatás, hanem az Isten akarata iránti szüntelen engedelmesség. Azt jelenti, hogy az ember mindazzal az Igével él, ami Isten szájából kijött, és hogy a mennyei Atya akaratát cselekszi."

A kitartó ima hatása: "Legyen egyre nagyobb bizodalmunk abban, hogy Isten Lelke velünk lesz, tisztává és szentté tesz bennünket; olyan egyenesekké és szilárdakká, mint Libanon cédrusai." | "Az őszinte, hívő szívből fakadó imának nagy hatása van és sok mindent elérhet. Isten nem mindig úgy válaszol imáinkra, ahogy elvárjuk, mert nem mindig azt kérjük, ami igazán javunkra válik. De az Ő végtelen szeretete és bölcsessége által megadja nekünk mindazt, amire leginkább szükségünk van."

Az eredményt bízd Istenre: "Amit Isten megígért, azt bármikor teljesítheti és a munkát, amit népére bízott, bármikor bevégezheti népe által. Jobb nekünk az, hogy Isten nem mindig válaszolja meg imáinkat, amikor szeretnénk, és nem mindig olyan feleletet ad, amilyet elvárnánk. Kérésünk ne hasonlítson parancshoz, inkább legyen azoknak a vágyaknak a kifejezése, amit szeretnénk Isten elé tárni."

A kitartó ima példája: "Pünkösdkor a Végtelen Hatalommal nyilatkoztatta ki magát gyülekezetének. A tanítványok szíve annyira megtelt jó indulattal, hogy késztette őket: menjenek el a világ végezetéig és tanúskodjanak mellette. Isten őrizzen meg bennünket, mondták, hogy bármi mással dicsekedjünk, mintsem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével." | "Buzgó, kitartó ima által elnyerték a Szentlélek jelenlétét; kimentek a veszendő lelkek iránti szeretettel megtelve, lelkesen munkálkodtak azon, hogy a kereszt diadalát kiterjesszék. Vajon Isten Lelke nem jön-e el ma is válaszul a buzgó és kitartó imára, és nem tölti-e be erejével az embereket?. Amit az Úr akkor megtett az Ő tanítványaiért, az ugyanolyan fontos, vagy még fontosabb, mai népe életében is."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Ha úgy érezzük, hogy nehezen tudjuk követni Isten tervét életünkben, akkor kitartó imádságra kell törekednünk. Nincs olyan fizikai, szellemi, érzelmi vagy lelki bűn, melyet az ima ne tudna gyógykezelni Buzgó, élő, hitből fakadó imáknak kell megfoganniuk szívünkben, tudván azt, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, ezért Ő teljesíti kéréseinket Ha szívünk és értelmünk tökéletes összhangba kerül a Szentháromsággal, akkor Isten mindenekfeletti hatalma ugyanúgy megnyilatkozik ma, mint ahogy az pünkösd napján történt. Isten megmozgatja az eget és a földet, hogy válaszoljon gyermekei kitartó imájára, feltéve, hogy az ima nem önző.

Szerető Jézus! Segíts nekünk eggyé lenni Veled; odaszentelni kezünk, szívünk, értelmünk és mindent, amink van Neked, hogy Szentlelked továbbáradjon rajtunk keresztül, megtelve az éhezők, a szegények, a betegek és a szenvedők iránti szeretettel és együttérzéssel.

A forráskönyv: "Közösség Istennel"

BIZALOM ISTENBEN: Ő elégíti meg lelkünket

A LEGKEDVELTEBB BIBLIAI KÖNYVEK

Melyik a legjobb könyv a Bibliában? Talán úgy gondolod, hogy eretnekség egyet kiemelni, és azt állítani, hogy jobb, mint a többi, de mindenkinek megvan a maga kedvence.

Te az Ószövetség drámai történelmi elbeszéléseit részesíted előnyben, vagy az újszövetségi levelekbe szeretsz belefeledkezni? Az evangéliumokat olvasod szívesen vagy nálad a próféták élveznek előnyt?

A Bible Society által nemrégen végzett felmérés némileg megvilágítja, melyek az emberek kedvenc bibliai könyvei. A válaszok talán meglepők lesznek számodra.

1. János evangéliuma
János mindig is kitűnt különbözőségével. Evangéliuma nem hasonlít a szinoptikusokra, a Máté, Márk és Lukács által lejegyzettekre. Talán Jézus híres "én vagyok" mondásai vonzzák az embereket, vagy az ikonikus prológus, mely a Teremtés bevezető szavaival kezdi Jézus pre-egzisztenciájának bemutatását: "Kezdetben volt az Ige…" Másrészt minden bizonnyal a János 3:16 miatt olyan híres ez az evangélium. Hogy is van ez az igevers?

2. A zsoltárok könyve
Mindenki szereti a zsoltárokat, ez a Bibliának az a része, mely szó szerint végigénekelhető. Szavai adják az alapanyagot sok ma is népszerű keresztyén énekhez, sőt, vannak olyan tradicionális gyülekezetek, ahol csak a zsoltárokat éneklik. Néhány zsoltár eléggé nagy kihívást jelent, de gazdag és változatos módon fejezik ki, hogyan dicsőíti az ember Istent az élet megpróbáltatásai közepette is. Nyilván neked is van kedvenc zsoltárod, de a legnépszerűbb a 23. zsoltár:

"Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért."



3. Lukács evangéliuma
Sajnáljuk Mátét és Márkot, de a szinoptikusok közül csak Lukács került be az öt legnépszerűbb közé. Lukács evangéliuma tele van egyedi, csak nála elhangzó történetekkel. Enélkül az evangélium nélkül nem ismernénk sem az irgalmas samaritánus, sem a tékozló fiú példázatát – pedig ezek Jézus leghíresebb példázatai, és ezek szemléltetik legjobban Isten nagylelkű szeretetét. Lukács evangéliumának leghíresebb verse az, amikor Jézus felolvas az Ézsaiás 61-ből a zsinagógában, kijelentve szolgálatának lényegét:

"Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat" (Lukács 4:18).

4. Ruth könyve
Ez talán meglepő tétel. Ruth könyve nagyjelentőségű történet, és nem csupán azért, mert egy nő a főszereplője. Ez egy szerelmi történet, amely arról szól, hogyan lehet felülemelkedni vallási és etnikai határokon, és arról, hogy Isten időnként milyen kifürkészhetetlen módon végzi munkáját. Gyakran olvasnak belőle esküvőkön. Hogy mi a leghíresebb verse?

"Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!" (Ruth 1:16–17).

5. A rómaiakhoz írt levél
Pál apostol sok jó dolgot írt, de a rómaiakhoz írt levele minden bizonnyal a legolvasottabb műve. Ez az egyik legtöbbször idézett könyv, és valószínűleg az evangélium üzenetének legalaposabb teológiai leírása és magyarázata. Beszél a teremtésről, a bűnbeesésről, Izráelről, a megváltásról, melyet Jézus hozott el, a Jézusba vetett hitről, a Szentlélek általi életről, az elrendelésről, a szenvedésről, hogy csak néhány témáját említsük. A rómaiakhoz írt levélben találjuk a reménység és vigasztalás sokat emlegetett igeversét:

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott" (Róma 8:28).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Pál vallomása a bûnrõl és a kegyelemrõl (II.)

De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsõsorban bennem mutassa meg az õ teljes hosszútûrését, hogy példaképe legyek azoknak, akik majd hisznek benne az örök életre.(1 Tim 1, 16)

Az az isteni irgalom, melyet az apostol megtapasztalt, nemcsak neki vált javára, hanem tanulság és vigasztalás lett mindazoknak, akik õutána hitre jutottak. Pál Jézus nevének gyalázója, gyülekezetének pedig üldözõje volt s az Úr mégis legyõzte õt.

„Tudatlanul cselekedtem, hitetlenségben." Úgy hangzik ez, mint valami mentegetõdzés, pedig ha pontosabban megfigyeljük, nem az. A hitetlenség ugyanis a Szentírás szerint mindig valami kárhozatos dolog. Magva az igazsággal szemben való ellenállás. Amit magyar Bibliánk így fordít le, hogy „tudatlanul", az az egész Újszövetség tanúsága szerint olyasmit jelent, hogy valaki nem is akar valamirõl tudni. Pál tehát nem akarja egykori sötét állapotát szépíteni, mintha valamiképpen kiérdemelte volna Isten könyörületességét. Ezt mi soha nem tudjuk kiérdemelni, legfeljebb eljátszani s ezt is csak akkor, ha valaki, miután hitben állt és megismerte az igazságot, ismét istenkáromlóvá és a hivõk üldözõjévé lesz. - Pálnak bõségesen volt alkalma, hogy megragadja az evangélium igazságát. Akadtak ugyan a kezére került szegény áldozatok között olyanok is, akik hitüket megtagadták (Csel 26, 11), de sokan voltak olyanok is, akik állhatatosak maradtak mindhalálig. Látta és hallotta, mint fejezte be életét István, Jézusnak ez a ragyogó bizonyságtevõje, de behunyta szemét az ott szétáradó fény elõl.

Minden idõkben akadtak emberek, akik harcoltak a keresztyénség ellen, üldözték Isten gyermekeit és elzárkóztak Isten dicsõségének azokból kiáradó ragyogása elõl. De még az ilyeneket sem szabad feladnunk. Az Úr a legerõsebbet is rabjává teheti. Õ tudja egyedül, kik elõl zárja el az utat és kit enged magához. - Pál példája igen nagy vigasztalás lehet azoknak, akik hasonló utakat jártak. Amikor egy megrögzött bûnös megvilágosodik, lehet, hogy elõször azt gondolja: nálam már késõ, túl gonosz voltam. Krisztus kifejezett ellenségei, akik másokat is elfordítottak, könnyen kételkedhetnek saját menekülésükben. De Pál példája számukra is bátorítólag hathat. Bármilyen nagy is a bûn, Isten kegyelme még nagyobb. Senki se kételkedjék a szabadulásban. 

Aki elõtt Isten felfedi elesett voltát, azt át is segíti az örök életre.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Teljes bátorsággal

"Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet... "

(ApCsel 4,29)

Ez az imádság akkor hangzott el, amikor üldözni kezdték a keresztényeket Jeruzsálemben. Nem védelmet kértek Istentől, végképp nem valami rosszat az ellenségre, hanem azt, hogy továbbra is teljes bátorsággal hirdessék az igét. Ebből lesz az ellenségnek is a legnagyobb haszna.

Ez a görög szó az eredeti szövegben nagyon gazdag jelentésű: egyenesen, nyíltan, egyértelműen elmondani valamit, ami a hallgatóknak fontos. Aki így beszél, az nem hallgat el semmit az információból, azt sem, amit esetleg nem szívesen hallgatnak, mert a hallgató érdeke, hogy mindenről értesüljön.

Ma nagy ködösítés folyik. Egyeseknek egyenesen tanítják, hogyan rejthetik el gondolataikat a szavaik mögé. Sok féligazság, kétértelmű beszéd, csúsztatás hangzik el. Az igehirdetés nem lehet soha ilyen, és a keresztény ember beszéde sem. Van, aki tudja, mit beszél, s van, aki beszél, amit tud. Nekünk az előbbiek közé kell tartoznunk.

Az Isten szeretetéről, a Jézus Krisztusban megvalósult váltságról szóló beszéd mindig világos, érthető, és a hallgatók érdekében hangzik. Pál apostol mindig Isten teljes akaratát hirdette, még ha megverték miatta, akkor is. Mert szerette azokat, akiknek mondta.

Bátorság azért kell ehhez, mert a világ egyre messzebb sodródik Isten igéjétől. Tehát az igehirdetés idegen az emberek számára. Aki valami hízelgőt mond, azt szívesebben hallgatják. Az emberek bármit könnyebben elhisznek, mint a Szentírás igaz és életmentő igazságait. A Krisztus által felkínált szabadítás leleplezi tehetetlenségünket, s ez sérti büszkeségünket. Bátorság, teljes meggyőződés és a hallgatók iránti nagy szeretet kell ahhoz, hogy mégis mondjuk és éljük Isten igéjét. Imádkozzunk mi is azért, amiért a jeruzsálemi keresztények annak idején!

Napi áhítat: Elhívatáshoz méltó élet

Ef 4,1–6

Az Istenhez tartozás kiváltságos, magasztos állapot. Csak tartással szabad viselni.

„Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.”

Magyarázat

Isten országának egyik paradoxonja: a szentséget bizonyos fokú megközelíthetőséggel kell ötvöznünk a mindennapi életben, hogy hitelesek legyünk és segíteni tudjunk másoknak is. Vannak komoly és szent hívők, akik ugyanakkor semmilyen módon nem tudnak a körülöttük lévőkhöz kapcsolódni, ha egyáltalán törekszenek erre. Talán a személyiségük is zártabb, és a szentségre való felhívást úgy valósítják meg, hogy – a könnyebb ellenállás irányába mozdulva – egyszerűen megszakítanak minden kapcsolatot, amely a földi problémák világába húzná le őket. A másik végletbe tartozók viszont annak érdekében, hogy fenntartsák kapcsolataikat – mivel sok emberrel érzik jól magukat –, esetleg maguk is hívőkhöz méltatlan gyakorlatokba sodródnak.
Jézus valóságos követésével azonban az eredeti adottságaink óhatatlanul is változni kezdenek, mégpedig az ő hasonlatosságára. A hirtelen haragból és túlzott temperamentumosságból így szelídség és türelem alakulhat, az emberkerülő magatartásból pedig az emberek iránti féltő szeretet. Imádkozzunk, hogy ne a beidegződéseinknek vagy óemberi természetünknek megfelelően viselkedjünk ma, hanem az Úr Jézustól kapott új természetben járhassunk – őhozzá méltó módon!
(Nemeshegyi-Horváth Anna)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Légy oltalmam a veszedelem napján!”(Jeremiás 17,17)

A keresztyének útja nem ragyog mindig napfényben. A homálynak és viharnak is megvan a maga ideje. Jóllehet az van megírva Isten igéjében: „Az ő útjuk gyönyörűségnek utjai és az ő ösvényük békességnek ösvényei. Az is nagy igazság, hogy az istenfélelem az embernek itt e földön békességet és nyugalmat, odafenn pedig üdvösséget ígér.”Azonban a tapasztalat arra tanít, hogy habár „az igazaknak útja hasonló a fénylő világossághoz, mely igyekszik világítani annyira, hogy az erejében lévő naphoz legyen hasonló”, ez a világosság némelykor mégis elhomályosodik. Időnként felhők takarják a hit napját, ilyenkor a lélek sötétben jár és nem lát világosságot. Sokan örvendhettek egy ideig Isten jelenlétének, sütkéreztek a napfényben keresztyén vándorútjuk kezdetén, „zöld réteken” haladtak tova és „friss vízzel” frissítették magukat, azonban egyszerre csak azt látták hogyan homályosodik fölöttük a ragyogó égbolt. Gósen földje helyett homokos, égető pusztába kerülnek, üde víz helyett zavaros folyókat találnak, melyeknek vizei keserűek s ilyenkor panaszkodnak: „Ha Isten gyermeke volnék, ennek nem volna szabad így történni”. Ugyan ne beszélj így, hogy most egy kissé homályba jutottál! Isten legkiválóbb szentjeinek is kellett ürmöt inni, leghívebb gyermekeinek is hordozniuk kellett a keresztet. Nincs olyan hívő, ki szakadatlan boldogságot élvezhetett volna. Nem létezik olyan keresztyén, ki képes lenne hárfáját megóvni attól, hogy sohasem kellene azt Babilon folyóvize mellett felfüggeszteni a fűzfákra. Talány gyönyörűséges és felhőtlen életpályát kaptál eleinte az Úrtól, mivel gyenge és félénk voltál. Mérsékelte a szelet a megnyírt bárány kedvéért, de most, miután a lelki életben megerősödtél, részt kell venned Isten felnőtt gyermekeinek érettebb és zordabb tapasztalataiban is. A szélre és viharra szükségünk van hitünk gyakorlása és önigazságunk elkorhadt ágának levágása végett, hogy Krisztusban erősebben meggyökerezzünk. A meglátogatás ideje nyilvánvalóvá teszi előttünk dicső reménységünk értékét.




„Ez időnek, szenvedését
A reménység rövidíti,
Isten kegye édesíti,
Ki majd a mennybe segít!”

Joel Osteen pásztor bátorító üzenete: Te valakinek a csodája vagy!

Sokan várnak csodát, de te magad is lehetsz valakinek az életében csoda. Isten embereket használ, hogy csoda történjen. A hozzáállásunk az legyen, hogy az embereknek tegyünk valami jót: valakit bátorítsunk, a szükségét betöltsük, valakihez ma kedvesek legyünk – hogy valakinek légy a csodája. Az örömünk összefüggésben van azzal, mennyit adunk annyit adunk. Sokan azért boldogtalanok, mert fukarok. Csak a saját szükségeikre fókuszálnak. De ki kell lépnünk magunkból. Amikor kilépsz a lakásod ajtaján, mondd azt: Uram, hadd legyek áldás ma valaki számára. Hozz Uram valakit az utamba, akinek az életében olyat tudok tenni, ami megváltoztatja az életét. És keresd a lehetőséget, hogy jót tégy. Lehet, hogy nem tűnik nagynak, valahol egy mosoly, egy bátorító szó, vagy valakinek a vacsoráját kifizeted. Éljünk azért, hogy adni tudjunk, ne azért hogy kapjunk.

Mindennap az legyen a célod, hogy legalább egy jó dolgot tégy valakiért. A házastársadnak, a szomszédodnak, munkatársadnak vagy egy teljesen idegennek. Nem szükséges külön alkalom ehhez, ne várd meg a születésnapot, a karácsonyt, egy közönséges nap is kiváló alkalom ehhez. Hozz egy csokor virágot a feleségednek, hívd föl a barátodat és mondd neki, mennyire fontos neked, vagy a szomszédodnak kedveskedj valamivel. Vagy adj a pizza futárnak egy extra 100 forintot. Légy valakinek a csodája. Egy egyszerű ajándék, vagy egy telefon a barátodnak szomorúságában, egy bátorító szó – lehet, hogy pont erre van szüksége, hogy tovább tudjon menni. Ez az egyik legcsodálatosabb, és legkifizetődőbb életmód: hogy találj mindennap valakit, akihez jó lehetsz. Határozd el, és keresd az utat, hogyan lehetsz áldás mások számára. Lehet, hogy neked is szükséged van csodára, de légy te a mag mások életében a csodához. Úgy kelj fel: kinek lehetek ma áldás? És ne úgy, hogy szükségem van áldásra! Ez a kulcs az igazi boldogsághoz. Uram segíts, hogy valaki áldásának az eszköze tudjak lenni.

Egy szállodában mellettem állt egy férfi, és épp akkor fogyott ki a mobil telefonja. S úgy nézett ki, mint aki elveszett egy idegen országban. Odaadtam az enyémet. Nem akarta elfogadni: nem, nekem egy messzi országba kell telefonálnom. Nem baj, mondtam. Amikor hallottam, hogy Koreába telefonál, már egy kicsit másképp gondoltam... Amikor végül, úgy öt perces beszélgetés után visszaadta a telefont, nagyon hálásan köszönte meg, mondta: nem is tudod, mit jelentett nekem ez a telefon. Lehet, hogy nekem 20 dolláromba került, de tudod, amikor másokhoz jó vagyok, Isten is jó hozzám. Valakinek a számára csoda voltam aznap. Ábrahámnak azt mondta az Úr: megáldalak, és áldássá teszlek... A kulcs, hogy képes légy másoknak áldás lenni. Soha nem leszünk annyira áldottak, amennyire Isten akarja, ha azt az áldást nem osztjuk meg másokkal. Jézus pontosan így élt: arra törekedett, hogy valakinek csoda legyen: meggyógyította a betegeket, táplálta az éheseket, megáldotta a gyermekeket, megvigasztalta a magányosokat. Apcsel.10,38 Isten felkente Őt, hogy körbejárjon jót tévén. Nem szükséges tudnod, hogy kell prédikálni, vagy nem kell megtanulnod különböző doktrínákat. Amire szükséged van az az, hogy mindennap keresd a lehetőséget, hogyan lehetsz áldás mások életében.
Áruházban voltam, eleredt az eső, és rossz volt látnom, hogy az emberek eláztak. Mindenkinek nem tudtam segíteni, de elővettem az esernyőmet a kocsiból, és két hölgynek odaadtam. Ők nem akarták elhinni, mondták: „ó Istenem, pont Őt kértük, hogy adjon nekünk egy esernyőt.” Mire én: „meghallgatta, és küldött egy angyalt az esernyővel.” Én voltam akkor a csoda az életükben.

Te lehetsz valakinek a csodája!
Ezt az esernyőt ugye odaadtam valakinek, ami 18 dollárt ért. De amikor adsz, neked is adatik. Néhány hónappal később egy hotelben voltam, és szintén eleredt az eső. Az egyik portás egy díszes, drága esernyőt tartott, mintha kettőből gyúrták volna, olyan nagy volt. Mikor kiléptem, kérdezte: „van Önnek esernyője?” Mondtam: „nincs”. Odanyújtotta: „akkor ez legyen az Öné, nekünk van elég.” Az Úr bőségesen megáldotta az én esernyő-ajándékozásomat – duplán adta vissza. Az a portás bearanyozta azt a napomat. Ő volt az én csodám.

Mikor jó vagy az emberekhez, Isten biztosítja, hogy az emberek is jók legyenek hozzád. Gal.6,10: ahogy lehetőség kínálkozik számunkra, tegyünk jó dolgokat az emberekkel. Bármikor, amikor lehetőséged van, hogy áldás légy valaki számára, ne mulaszd el a lehetőséget. Ne mondd: majd legközelebb. Ne mulaszd el, hogy valakinek az életében csoda légy. Ha látod az irodában, hogy valaki kedvetlen, letört, ne sétálj el mellette. Lehet, hogy nehéz napja volt. Kérdezd meg tőle: tudunk együtt imádkozni? Vagy hívd meg ebédre, hogy kibeszélje magából. Nemrég egy kedves barátom volt kórházban, és látta, hogy az egyik nővérke nagyon letört. Kérdezte, mi a baj? Ő azt válaszolta: „a gyerekeim iskoláztatása nagyon sokba kerül, és úgy néz ki, hogy nem tudom fizetni.” Pedig milyen messziről jött ide (nem amerikai volt), és úgy tűnt, hogy mégsem sikerül neki, hogy jobb életük legyen. A barátom azt mondta: „ameddig a gyerekek jó jegyeket hoznak, én fizetem az iskolájukat! Nem csak a középiskolájukat, de az egyetemet is.” (1000-1000 dollár volt a középiskola.) ez a nővérke meg sem tudott szólalni - a barátom lett az ő csodája. Mindannyian valakinek a csodája vagyunk – keresd a személyt, keresd a lehetőségeket. Persze nem mindenki tud olyan módon, oly sok pénzzel segíteni, mint a barátom, de mindenki tud tenni valamit, ami segíthet másokon! Ha egy barátod utazik, vidd ki őt a reptérre, és menj érte. Ha a szomszédod költözik, és készül egy teherautót bérelni, neked pedig van, ajánld föl neki. Egyik barátom épp egy új kocsit vett, ajánlottam egy forgalmazót, akitől 10 ezer dollárral kevesebbért tudta megvenni. Lehet, hogy tudsz segíteni valakinek, hogy olcsóbban vásárolhasson. Hiszem, hogy rendkívül sok lehetőség van a környezetünkben – csak érzékenyebbnek kell lennünk, jobban oda kell figyelnünk.

Nemrég két hölggyel beszéltem, és kérdeztem tőlük: „egy család vagytok?” „Nem – válaszolta az idősebbik hölgy -, de olyan ez a lány, mintha a lányom lenne. Amikor az észak-keleti részről átköltözött a gyülekezetünk, ide a mostani helyünkre, ő volt, aki segített, hogy tudjak járni a gyülekezetbe, mert én már nem tudok autópályán közlekedni.” A fiatal hölgy hozza el minden vasárnap az idősebbet. S ő annyira hálás! Pedig a fiatalabb hölgy majdnem fél órára lakik az idősebbtől, ez idejébe és pénzébe is kerül, de ez nem akadályozza meg abban, hogy segítsen. Ő tudta, hogy azért áldott, hogy áldás legyen másoknak, látta a lehetőséget és ki is használta azt. Két év óta ez az idős hölgy csak egyetlenegy istentiszteletet mulasztott! Amikor ezt elbeszélték, ez a hölgy átölelte a fiatalabbat, és mondta: Joel, ez a lány az én csodám! Pontosan, gondoltam. Isten szívéhez a legközelebb az áll, amikor embereken segítesz. A Prédikátor 11,1 azt mondja: adj bőkezűen, mert a te ajándékaid visszajönnek hozzád. Lehet, hogy ami most valami apró szívességnek tűnik, az végül nagy dologgá nő. Hallottam egy házaspárról, akik gyereket akartak örökbe fogadni. Közben dolgoztak egy szolgálatban, amely szükségben levő gyereknek adott cipőket. A legtöbb gyerek árvagyerek volt. Épp vásároltak egy teniszcipőt egy ismeretlen kisfiúnak, akiről tudták, hogy erre van szüksége, és belerakták a képüket a kis cipődobozba, és ráírták, hogy sok szeretettel, hogy az a fiú, aki ezt megkapja, tudja azonosítani, hogy ki segített neki. És fél évvel később visszakaptak egy levelet, egy 6 éves kisfiú képével, aki a teniszcipőt megkapta, és nagyon hálás volt. Ahogy meglátták a fényképet, tudták: őt kell örökbe fogadniuk. És végül sikerült is. A fiú később mondta: mikor megkapta a teniszcipőt, felemelte a dobozt és mondta: az én szüleim ebben a dobozban vannak!

A te ajándékod vissza fog jönni hozzád. Ez a házaspár 13 dollárt költött egy teniszcipőre, és egy drága gyermeket kapott vissza. Mikor valaki életében áldás vagy, akkor Isten ezt az áldást használja magként arra, hogy te áldást kapj. Ha valamelyikőtöknek szüksége van ma csodára, akkor légy te először csoda mások életben. Mit teszel másokért? Neked Istentől van egy feladatod: hogy mindennap légy jó valakihez! Vannak ötletes módszerek arra, hogy áldás lehess. Nem kell ehhez mindig sok pénz. Lehet, hogy tudsz valaki gyermekére vigyázni. Hallasz egy házaspárt, akik arról beszélnek, hogy mennyire fáradtak már. Ajánld fel, hogy egy nap vigyázol a gyerekekre, hogy ők pihenjenek addig, vagy elmenjenek egyet vacsorázni kettesben. Ez nem kerül pénzedbe, csak idődbe. Persze lehet, hogy az többe kerül, mintha pénzt adnál. Amikor az idődet odaadod, ez valódi befektetés. Vagy légy egy fiatal támogatója. Vagy idős szomszédaidnak gyámolítója. Annyiféle lehetőség van arra, hogy áldás lehess. A kulcs az, hogy legyen egy olyan attitűdöd, hozzáállásod, amely arra vágyakozik mindenkor, hogyan lehetsz valaki számára áldás.

Amikor először találkoztam Viktóriával (felesége), egy idős hölgynek volt a barátnője. Elvitte rendszeresen a gyülekezetbe, és legalább egyszer egy héten vacsorázni. És nem a család barátja volt ez a hölgy, hanem csak egy magányos, idős hölgy volt. Tudod, mennyi ilyen ember él a környezetedben? Miért nem fogadsz „örökbe” egy ilyen embert? Nem a pénzedre van szüksége igazán, hanem az idődre: hogy valakivel beszélgethessen. Légy kész arra, hogy hallgasd őt, s mikor újra és újra ugyanazt a történetet meséli, nevess úgy, mintha először hallanád. Te is leszel idős, és neked is jól esne, ha meglátogatnának.

Vannak, akiknek idős szülei vannak. Lehet, hogy már rég nem láttad őket, annyira elfoglalt vagy – szükséges, hogy a listádon előkelő helyen legyenek! Nemcsak kötelességünk, de felelősségünk is, hogy gondoskodjunk az idősebb családtagjainkról. 5Móz 5,16: tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön. Ez az egyedüli parancs, ami ígérettel együtt van. Ez egy különleges áldás. Nem csak az, hogy gondoskodsz a szüleidről, hanem hogy légy kedves és készséges a környezetedben élő idősekről. S ha meglátogatod a kerületben levő idősek otthonát, tudd, hogy ez Isten előtt nagyon kedves. Ha van ilyen idős ember a közeledben, javítsd meg a légkondicionálóját, mosogass el, takarítsd ki a szobáját, és Isten mosolya lesz rajtad.

Nagyon könnyű olyanoknak jót tenni, akik viszonozni tudják. De igazi együtt érző szívre van szükség ahhoz, hogy olyasvalakinek tégy jót, aki nem tudja ezt viszonozni. A jó hír az: ha az emberek nem tudják visszafizetni – Isten fogja visszafizetni. És az mindig több, mint amire te számítanál. Példabeszéd 19,17: az, aki kedves a szegényekhez, és kölcsönad, az az Úrnak ad kölcsön, és Ő bőségesen visszafizeti. Amikor mi jót teszünk a kevésbé szerencsésekkel, a szükségben levőkkel, akkor Istennek adunk kölcsön. Ha Isten jóindulatát keresed, akkor keress olyat, aki nem tudja visszafizetni a te jótetteidet. Egy gyereket, egy idős szomszédot, segíts egy olyan barátot, aki nem tudja ezt viszonozni. Mit csinálunk mi is akkor, amikor a várakozásaink felett segítenek nekünk? Mindent megteszünk azért az emberért, amit csak tudunk. El tudod képzelni, Isten mit érez hasonló helyzetben? Amikor veszel egy cipőt egy rászoruló gyereknek, vagy segítesz idős szomszédaidon? Te egy jóindulatot szerzel Istennél. Mintha kölcsönadnál neki. Kérdezd meg magadtól: kit ismersz, akivel jót tudnál tenni?

Neked is szükséged van csodára, áttörésre, gyógyulásra. De ez mindig magvetéssel kezdődik: hogy légy te valakinek a csodája! Odaadni egy esernyőt, vásárolni egy cipőt – ez mind csoda. Légy érzékeny a környezetre. Ha tudod, hogy valakinek új ruhára van szüksége, segítsd ki – akár úgy, hogy kölcsönözd neki, amire szüksége van. Rájöttem, hogy a mi gardróbunkban is gyakran van ilyen csoda. Mi a gyerekeink kinőtt ruháját, vagy iskolatáskáját, amik jó állapotban vannak, mindig odaadjuk másoknak. Mid van a régi holmik között, ami másnak a csodája lehet? Ne porosodjon a lakásodban. Azt gondolod: ezt nem adom, ez a kedvenc ruhám volt évekig. De te is tudod, hogy már nincs szükséged rá, és már nem fogod soha hordani. Add oda valakinek! Vagy épp egy barátoddal mégy el egy áruházba, és valamit nagyon szeretne megvenni, de visszateszi, mert drága. Miért nem veszed meg neki? Nem kell hetekig imádkoznod, hogy Isten akaratát megtudd. A szíved tudja, mit tegyen, még ha az elméd tiltakozik is. Hadd adjam most az Úr szavát: légy jó az emberekhez, áldd meg őket, amikor csak tudod! Ha legközelebb helyzetbe kerülsz, és az elméd tiltakozik, emlékezz: tedd meg! Ne gondold, hogy fölösleges nagylelkűsködésről van szó. Soha nem tudsz rosszat tenni, amikor megáldasz embereket – és még ha fölösleges lenne is, Isten akkor is megáldja.

Az embereknek egyébként is legtöbbször nem az ajándékaidra van szükségük, hanem a szeretetedre. Soha ne hallgass azokra a hangokra, amelyek meg akarnak ebben akadályozni. Ha van a szívedben vágy, hogy jót tégy, ez Istentől van. Ne várd, hogy más tegye meg helyetted. Mikor gyerek voltam, gyakran hallottam, hogy anyám mondja apámnak: „tudnál imádkozni ezért, vagy azért, elmennél ide, és segítenél?” 10 év telt el, mire apám mondta: „szívem, a te szívedben van ez a szándék – nem gondolod, hogy neked kellene megtenned?”

Ha látjuk, hogy valaki segítségre szorul, légy te az, aki segítesz rajta, te vagy az, aki tudnál segíteni, ne várd, hogy másvalaki tegye. Isten nem adná a szívedbe a vágyat, ha nem akarná, hogy segíts. Lehet, hogy imádkoznod kell, vagy egy jó szót, vagy ajándékot adnod, de ne mulaszd el a lehetőséget. Ez egy izgalmas életmód. Nagyon unalmas csak magadnak élni. Üres élet az, ha csak a saját vágyaid, céljaid foglalkoztatnak. Az élet sokkal több ennél. Ne azzal kezdd a napot: hogyan lehetnék ma áldott, hanem úgy: hogyan lehetnék áldás valakinek? Valamit mindenkinek az életében meg tudsz tenni. Légy te az a plusz. Emlékezz: az örömöd összefüggésben van a te adásoddal. Ha ezt az adó életstílust kifejleszted, és arra figyelsz, hogyan tudsz valaki életében csoda lenni, akkor nemcsak boldogabb, teljesebb életet tudsz élni, hanem ezt a magot fogja Isten arra használni, hogy gazdagabbá tegye a te életedet is.

Lisa E Szanyel megosztása-

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,, Ákán ezt mondta: Uram - megkívántam - elvettem - elástam. Józsué így szólt: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged az Úr!,, (Józs 7,21. 25.)

Nézzük meg még közelebbről Ákán történetét!

Belép ez az ember egy előkelő házba. Az előszobában fel van akasztva egy értékes köpeny. "Ez neked való lenne" - súgja neki az ördög. Ákán nézegeti a köpenyt, felveszi. Úgy illik rá, mintha ráöntötték volna! És nézd - a sarokban egy pénztárca és egy rúd arany. Mindjárt elvette és a zsebébe dugta, a köpenyt összehajtotta és elvitte. Nyert a Sátán!

Ó, bárcsak hallgatott volna Ákán a lelkiismeret szelíd hangjára! Bárcsak olyan szíve lett volna, amely az odafenn-valókat keresi! Bárcsak a felesége intette volna, hogy ne ássa el a lopott dolgokat! Azonban a feleségének is Safira-lelke volt. Most már van kincse, de mellé rossz lelkiismerete is.

Az egész Izrael telve van örömmel. Ünneplik a nagyszerű győzelmet. Minden arc sugárzik, csak Ákán homlokát borítja árnyék. Nem ízlik neki az ünnepi lakoma arról az asztalról, amely alatt elásva ott a lopott kincs. Más családapák háznépükkel együtt adnak hálát Istennek azért, mert csodásan megsegítette őket.

Ákán nem tud imádkozni. A rossz lelkiismeret azt rabolta el tőle, ami nekünk a menny egy darabja itt e földön: az Istennel való bizalomteljes kapcsolatot. Másnap már utoléri a sorsa. A sorsvetés nemzetségére, családjára, háznépére, s végül az ő nevére esik.

Józsué az Úr nevében megkövezés általi halálra ítéli.

Egész Izraelnek fel kell sorakozni, mindenkinek egy-egy kővel. S nemsokára a gonosztevő felett egy egész halom emelkedik: Ákán szégyenének emléke az Akkor völgyében. Ákán ezt kiáltja nekünk: "Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe és csapdába esnek". Jobb, ha a mennyei Jeruzsálem arany utcái után és Isten igazságának fehér ruhája után vágyunk, mint a babiloni köpeny és az aranyrúd után!

Varga László: Isten asztaláról-Nincs senkiben nagyobb szeretet annál

"Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon..."

(János 15,13-16)

A legmagasabb emberi méltóságot adó eleve elrendelésnek talán a legszebb igéje. Nincs a földön nagyobb méltóság, mint Krisztus barátjának lenni. Nincs a földnek olyan kincse, ami ezzel felérne, amiért ezt józan ésszel fel lehetne cserélni. Tudomásunkra hozza céljait, melyekre minket mint barátait munkatársául választott. Megmutatta személyesen a munkamódszerét: az áldozatos szolgálatot. Életét adta a legnagyobb szeretettel, hogy eltörölje terhelő bűneinket, feloldja kínzó bűntudatunkat, hogy szabad lelkiismerettel végezhessük azt a feladatot, melyre Ő választott ki minket, melyet eleve, születésünk előtt elrendelt; és mindent megad ahhoz, hogy képesek legyünk azt megvalósítani. Barátként áll mellettünk egész életünkben, minden kérdésünkben, és örök barátsággal vár bennünket mennyei birodalmába. Kérdése annyi: Hiszed-e, vállalod-e ezt? Barátságot nem lehet, nem is fog rád kényszeríteni.

Uram, nem vagyok méltó erre a barátságra! Nem szerénységből mondom, minden porcikámmal érzem méltatlanságomat. Kissé még félek is tőle. Bár tudom, Te az életemet nem halálra, hanem holtig tartó munkára kéred, és azt már tudnám vállalni, de félek, nemcsak régebbi bűneim akadályoznak, melyeket kész vagy megbocsátani, de ezután sem tudok méltó barátsággal állni eléd. Csak ha Te állsz mellém, ha Te biztatsz naponként, ha Te erősíted meg hitemet, ha Te védsz meg a mindennapok elterelő gondjai között, akkor tudok valamit bizonyítani. Légy barátom, maradj mellettem! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven:Mindennap az Ige fényében-ISTEN SZÖVETSÉGÉBEN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 103,6-18.
6 Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR.
7 Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izrael fiaival.
8 Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
9 Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.
10 Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. 11 Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.
12 Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.
13 Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.
14 Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
15 Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. 16 Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.
17 De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;
18 azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.

"Az ember napjai olyanok, mint a fű... De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van ... azokkal, akik megtartják szövetségét."(Zsolt 103,15-18)

Milyen megragadó szóképeket használ a Biblia, hogy körülírja Isten kegyelmét! Kegyelme olyan nagy, amilyen magasan van az ég, olyan messzire veti el bűneinket, amilyen messze van napkelet napnyugattól, Isten irgalmassága olyan gyengéd, mint az apa szeretete tévelygő gyermeke iránt. Miután Isten kegyelme kijelentetett Jézusban és szeretete az ő saját Fiában, arra kapunk utasítást megint, hogy "mérjük meg" Istennek a Krisztus Jézusban megmutatkozott szeretetének "szélességét és hosszúságát, magasságát és mélységét". És egyikünk sem fogja megérteni egymagában annak nagyságát. De meg kell kísérelnünk megérteni "minden szenttel együtt", hogy mi a terjedelme és jellemző vonása "Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetének" (Ef 3,18-19).
Miután a zsoltáros beszélt Istennek a bűnös emberek iránti szeretetéről, változik a kép. Az ember nemcsak bűnös, hanem gyenge is. "Napjai olyanok, mint a fű." Természetesen lehet szépség és kiválóság az emberi életben, de olyan rövid ideig tartó - "mint a mező virága". Az egyes ember élete hamar elmúlik és elfelejtik azt. Az emberi élet nemcsak bűnös, hanem törékeny is. És annyira rövid.
De ebben a fűhöz, virághoz hasonló létben megismertük Isten szövetségi kegyelmét, az ő hűséges szeretetét. A mi rövid és bizonytalan életünket átíveli Isten irgalmának szivárványa. Ez az ív az örökkévalóság két pillére között feszül.
Isten szövetséget kötött velünk és gyermekeinkkel. Ez az örökkévaló Istenhez fűződő viszonyunk, ez a kegyelmi szövetség teszi az életet értelmessé. Nélküle az élet fű és virág. Ma még itt van, holnap már nincs sehol. A szövetségi élet nélkül nincs értelme az emberiség történelmének.
Ezért ha bárki át akarja élni az igazi életet, tartsa meg Isten szövetségét. És ha van csak egyetlen dolog is, amit mindnyájunknak észben kell tartanunk, ez nem más, mint: "teljesíteni rendelkezéseit".

Oswald Chambers.Krisztus mindenek felett-A BIZONYTALANSÁGBAN KEGYELEM VAN

"Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk" (1Jn 3,2).

Természetünk hajlamos arra, hogy számítgassunk és mérlegeljünk, ezért a bizonytalanságban rosszat látunk. Úgy képzeljük, hogy valamilyen célra kell törnünk, pedig a szellemi életnek nem ilyen a természete. A szellemi élet természete az, hogy bizonyosságunk van a bizonytalanságban is, ezért sehol sem rakunk fészket. A józan ész azt mondja: "Tegyük fel, hogy ha ilyen helyzetben lennék..." Nem tudjuk belegondolni magunkat olyan helyzetbe, amiben még nem voltunk.

A józan eszünk szerinti élet egyik ismertetőjele a bizonyosság: de a szellemi életben ott van a bizonytalanság kegyelme.

Ha bizonyossággal építünk Istenre, ez azt jelenti, hogy minden utunkban bizonytalanok vagyunk, nem tudjuk, mit hoz a holnap. Szomorú sóhajtozással szokták ezt így mondogatni, pedig inkább a lélegzetelállító várakozás kifejezése lehetne ez. Bizonytalanok vagyunk következő lépésünk felől, de bizonyosak vagyunk Istenben. Amint Istenre hagyatkozva megtesszük legközelebbi kötelességünket, Ő elhalmozza életünket meglepetésekkel. Ha bizonyos hitbeli irányt akarunk képviselni, valami meghal; már nem Istenben hiszünk, csak a benne való hitben. Jézus mondja: "Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..."

A szellemi élet a gyermek élete. Nem vagyunk bizonytalanságban Isten felől, de bizonytalanok vagyunk abban, mit tesz Ő legközelebb. Ha csak a hitünkben vagyunk bizonyosak, szigorúak és méltóságteljesek leszünk. Nézeteinken pedig a végérvényesség átka van.

Ha helyes viszonyban vagyunk Istennel, életünk tele van örvendező bizonytalansággal és várakozással. "Higgyetek énbennem" - mondta az Úr Jézus. Nem azt mondta: "Higgyétek el ezt meg ezt felőlem". 
Bízd rá az egész életedet! Dicsőségesen bizonytalan, hogy hogyan, de Ő jönni fog. Maradj hű hozzá!

Reggeli dicséret: Az örökkévaló világ dicsősége

„Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van Tenálad; a Te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.”- Zsoltár 16,11.

„Az örökkévaló világ dicsősége feltárult előttem. El kell mondanom neked, hogy érdemes elnyerni a mennyet. Életed célja legyen, hogy beilleszkedj a megváltottak, a szent angyalok és a világ Üdvözítőjének közösségébe. Ha csak egyszer is megpillantottuk volna az égi várost, sohasem akarnánk ezen a földön lakozni. Vannak gyönyörű tájak itt is, és élvezzük a természet szépségeinek látványát. Mindezt Isten teremtette. Tudom, hogy ha szeretem Istent, és megtartom a parancsolatait, van egy mindent meghaladó, örök értékű dicsőség, fenntartva számomra a mennyben.”

„A tűzzel megtisztított Föld sokkal szebb lesz. A gyönyörű zöld fű soha nem hervad el. A rózsák, liliomok sokasága, és a számtalan csodálatos virág sohasem szárad el, nem veszíti el szépségét és illatát. Az oroszlán, amelytől itt rettegnünk kellett, ott együtt játszik a báránnyal, s mindenütt béke és harmónia lesz. Az új Föld fiai egyenesek és magasak lesznek, testük nem torzul el.

A szentek fejét a dicsőség koronája ékesíti majd. Aranyhárfákon játszanak, és a megváltás, a szabadulás énekét éneklik, dalt szereznek Istennek. Korábbi megpróbáltatásaik és szenvedéseik elfeledtetnek az új Föld dicsősége közepette.”

„Mindaz, ami földünkön szép, juttassa eszünkbe leendő otthonunk kristálytiszta folyóit, a zöld mezőket, a gyönyörű fákat, a ragyogó, szent várost, a fehér ruhás énekeseket – a szépségnek azt a világát, amelyet egyetlen művész sem tud lefesteni, s nincs olyan halandó nyelv, amely ki tudná fejezni.”

„Gondoljunk az üdvözültek otthonára, de ne felejtsük el, hogy a legragyogóbb elképzeléseinknél is dicsőségesebb lesz.”

„Emberi nyelv nem képes arra, hogy leírja az igazak jutalmát. Csak azok előtt lesz igazán ismert, akik szemlélik majd.” 

(The Story of Redemption [A megváltás története], 430–431. o.)

Bejegyezte: Restás László

Reggeli gyöngyszemek: Megtisztíttatunk, amint Krisztus is tiszta

„És akiben megvan ez a reménység iránta, az mind megtisztítja magát, ahogyan ő is tiszta.” (1Jn 3:3)

Krisztus felemeli és megnemesíti az ember elméjét, megtisztítva azt minden salaktól, hogy az ember megbecsülhesse ezt a példátlan szeretetet.
Bűnbánat, hit és jó cselekedetek által az ember tökéletesítheti az igaz jellemet, és Krisztus érdemei által igényelheti Isten fiinak kiváltságait. Az isteni igazság elvei, melyeket befogadunk és szívünkben ápolunk, az erkölcsi kiválóság olyan magaslataira emelnek minket, melyre nem gondoltuk, hogy valaha is eljuthatunk. „És mindenki, aki Őbenne remél, megtisztítja magát, amint Ő is tiszta.”

A szív szentsége és az élet tisztasága voltak Krisztus tanításainak fő tárgyai. Hegyi beszédében, miután elmondta, mit kell tennünk és mit nem kell tennünk, hogy boldogok legyünk, így szólt: „Legyetek azért tökéletesek, miként mennyei Atyátok tökéletes.” Tökéletesség, szentség – ha ezeknek híjával van, az ember nem lesz képes megvalósítani azokat az elveket, melyek reá bízattak. Szentség nélkül az emberi szív önző, bűnös és gonosz. A szentség teszi gyümölcsözővé és minden jó cselekedetben bővelkedővé az embert. Sosem fárad meg a jó cselekvésében és nem keresi a világi elismerést; ellenben arra az elismerésre vágyakozik, melyben a mennyei Felség fogja őt részesíteni, amikor a megszentelteket trónja elé állítja…A szív szentsége helyes tettekre vezeti az embert.
Amilyen tiszta Isten az Ő életterében, olyan tiszta legyen az ember is a magáéban. Olyanná is lesz, ha Krisztus, a dicsőség reménysége formálódott ki benne; mert Krisztus életét, gondolkodását és jellemét tükrözi vissza.

A keresztény jellem nemes méltósága úgy fog ragyogni, mint a nap, és a Krisztus arcáról ragyogó fény sugarai tükröződni fognak azokon, akik megtisztítják magukat, amint Ő is tiszta.

A szív tisztasága az élet tisztaságához vezet.
(The Signs of the Times, April 21, 1881.)