REINHARD BONNKE

Isten megalkotta az első embert, Ádámot, majd megalkotta az első „civilizált” embert, Ábrahámot, akin keresztül megajándékozott minket minden idők legnagyobb felfedezésével, a HITTEL, amely a kulcs az élet titkainak megértéséhez. Ábrahám volt az első, aki használta ezt a kulcsot, és megnyitotta vele az isteni áldás és gondoskodás kincsestárát. Ezért hívja őt az Ige „a hit atyjának” (Róma 4:11). 

E nélkül a kulcs nélkül nem érthetjük meg a Teremtő gondolatait és terveit. Akkor a Tervező nélkül élünk és építkezünk, és minden, amit építünk, olyan mintha homokra építenénk. 

A zsoltáros azt mondja: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon az építők" (127:1). A hit nélküli élet = élet nélküli élet. 

A hit teszi az életet élővé. „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1 János 5:12). A hit ad az életnek elevenséget. „Csak higgy!” (Márk 5:36) 

Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,...csak ő kedves a szememnek.,,-Bír 14,3

Fiúk és lányok ezrei vak szenvedélytől vezettetve mennek házasságba, amely azután már e földön egy darab pokol lesz. A nem sikerült házasságok száma egyenes arányban növekszik az erkölcstelenséggel. Sámsonnál láthatjuk, hogy házasságkötésénél semmit sem törődött azzal a kárral, amely abból következett rá. Megvetette a tapasztalt idős emberek tanácsát, az ő esetében saját szüleiét, akik pedig istenfélő, hűséges emberek voltak. Óvva intették fiúkat ettől a kapcsolattól. "Hát nincsen a te atyádfiainak lányai között nő, hogy te elmégy, hogy feleséget végy a körülmetéletlen filiszteusok közül"?!

Sámson azonban minden figyelmeztetés ellenére így szólt: "ő kedves a szememnek". Ezeket a szemeket azonban, amiket megmérgezett a testi szépség, később kiszúrták!

Ó, bárcsak hallgatott volna Sámson a szóra! Ő azonban nemcsak kedves szülei tanácsát vetette meg, hanem Isten parancsát is. Mózes törvényében a pogányokkal való házasságot határozottan megtiltotta Isten. (2Móz 34,16)

Az Újszövetségben is ehhez hasonló utasítás van a házastársválasztásra nézve az lKor 7,39-ben: "szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban"! - ami azt jelenti, hogy a választás hívőre essék.

Egy végső, súlyos következményekkel járó tévedést abban követett el Sámson, hogy nem nézte választottjának a jellemét. Később a lány teljesen megbízhatatlannak, nem őszintének és fecsegőnek bizonyult. Ó, bárcsak Sámson jobban megnézte volna a lány szívét és jellemét, mint a szép arcát! Akkor sohasem kérte volna meg a kezét.

Minden párválasztásra is érvényes az Ige, amit Isten Sámuelnek a királyválasztással kapcsolatban mondott: "Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát..., mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van". Mily szívesen óv meg minket Isten a bajtól és szívfájdalmaktól.

Varga László: Isten asztaláról

"Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?! Ne légy fölöttébb bűnös, és ne légy bolond: Miért halnál meg idő előtt?! ...Mert az istenfélő ember minden bajból kikerül."

- Prédikátor 7,16-18

Különös tanítás. Az igazság nem abszolút jellegű? Lehet azt túlhajtani? Nem az igazságról beszél a Prédikátor, hanem a magát igaznak tartó emberről. Elviselhetetlen az az ember, akiből annyira dől az igazság, hogy képtelen megérteni, csak ítélgetni tudja botladozó, gyakran tévedő embertársát. Jobb nekünk, gyarló, közönséges embereknek, ha egymást megbecsülve igazságunkat alá tudjuk vetni Isten igazságának és egymás megértésének. Csak ne legyen ez ürügy arra, hogy tudatos bűneinkre kívánjuk az emberek megértését: nem olyan nagy dolog az, nem lehetünk mindig igazak, nem tudhatjuk mindig megérteni és követni Istennek számunkra túl magas igazságát - ahogy ügyvédek próbálják mentegetni a megrögzött gonosztevőket is. A Prédikátor könyve a gyakorlati, mindennapi életre alkalmazza Isten örök tanítását. Azért óv mindkét szélsőségtől. Mind a kettő magát az életet rombolja. Keresd Isten igazságát, próbálj hozzá józan ésszel alkalmazkodni, s bízd rá magad szerető Istenedre!

Krisztusom, Te maga vagy az igazság és az élet. Tudom, ezt a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Megvallom, nem vagyok igaz, pedig annak kellene lennem. Akaratom ellenére is túl sok bennem a megalkuvás. De keresem a teljes, a valódi, Isten szerinti igazságot, és megpróbálom ahhoz tartani magam. Segíts, hogy eközben ne legyek felfuvalkodott, könnyelműen ítélkező, ne tartsam magam másoknál igazabbnak, tudjam meglátni és megbecsülni mások értékeit! Segíts, hogy ne essem a másik szakadékba se: ne billenjek át a bűn oldalára. Erőd, kegyelmed tartson meg a két szakadék között, hogy az legyek, aki kegyelmedből vagyok: az igazságot éhező és szomjazó, azt benned, szeretetedben és tanításodban megtaláló gyermeked, akinek Te vagy az igazsága, életadó védelmezője mind ebben az életben, mind az örökkévalóságban. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KRISZTUS SZOLGÁLATÁNAK A VÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Kor 15,20-28

20 Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. 

21 Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. 

22 Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. 

23 Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. 

24 Azután jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. 

25 Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. 

26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 

27 Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. 

28 Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.

"Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét."- (1Kor 15,24-25)

Ebben a hónapban Jézus mennyei szolgálatáról olvastunk és elmélkedtünk. Végül meg akarjuk jegyezni, hogy ennek a mennyei szolgálatnak célja van. Ha ezt a célt eléri, Jézus szolgálata véget ér majd.
Krisztus munkájának a célja Isten országa. Ebből a célból jött a földre, és ezért a célért munkálkodik a mennyből. Amikor Istennek ez a királysága tökéletesen megvalósul, az Atya Istené lesz minden méltóság. Ő lesz "minden mindenekben", vagy "minden mindenkinek". Akkor Krisztus maga befejezi királyi munkáját, mint valami generális, aki visszavonul, miután a hadjáratnak vége van.
Midőn Jézus Krisztus átadja az országot az Atyának, akkorára már eltörölt minden fejedelemséget és minden hatalmat és minden erőt, vagyis akkorára már eltörölt minden tekintélyt, melyek most még ellenállnak a szuverén Istennek. Ezek közül a gonosz erők közül egy név szerint van említve, ti. a halál. Krisztusnak majd gondja lesz erre az ellenségre, mint elintézendő ügyeinek utolsó pontjára.
A Biblia nem magyarázza meg, hogy a különböző erők a mi világunkban hogyan is kerültek gonosz kezekbe, de azt tudjuk, hogy alkalmatlan kezekben vannak, és azt is tudjuk, hogy miként szabadulunk meg a gonosztól. Jézus ezt a szabadítást végezte el földi szolgálata által, és ezt végzi most is, mennyei szolgálata által. Krisztus helyreállítja Istennek az uralmát az egész világmindenségben. Akkor lesz itt a vég, amikor így szól Atyjához: "Most már minden a tiéd. Az egész világmindenség alád van vetve."
Akkor nyugalom lesz - örök nyugalom. Szombat napi nyugalom vég nélkül. Isten jóságának határtalan vagy korlátlan élvezése. Nincs bűn, nincs szenvedés, nincs harc. Végre szabadok leszünk, és megmásíthatatlanul nyugalmunk lesz. Krisztus van a parancsnoki poszton, mígcsak véget nem ér a küzdelem. Legyünk hűségesek hozzá. Már nem tarthat sokáig.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- ADD ISTENNEK AZ ELSŐ HELYET

"Jézus nem bízta magát reájuk, mert magától is tudta, mi volt az emberben" (Jn 2,24-25)

Urunk nem bízott senkiben sem, mégsem volt gyanakvó vagy elkeseredett. Sohasem esett kétségbe senki felől, mert bizalmát Istenbe vetette, teljes bizonyossággal hitt abban, amit Isten kegyelme elvégezhet minden emberben. Ha elsősorban emberekben bízom, végül is kétségbeesve csalódom mindenkiben, megkeseredem, mert azt vártam, hogy az ember olyan legyen, amilyen ember sohasem lehet - teljesen igazságos! Soha ne bízz senkiben, egyedül Isten kegyelmében, az Ő benned vagy másokban munkálkodó kegyelmében. Tedd első helyre Isten igényeit! "Íme itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat" (Zsid 10,9). Az ember abban engedelmeskedik, amit szükségesnek lát; Urunk Atyja akarata iránt volt engedelmes. Ma hangzik a hívás: "Valami szolgálatot kell végeznünk! - A pogányok Isten nélkül halnak meg, mennünk kell, hogy beszéljünk nekik Őróla." - Arra legyen gondunk mindenekelőtt, hogy Isten velünk szemben támasztott igényeit személy szerint kielégítsük. "Ha késik is, bízzál benne..." (Hab 2,3). Ezeknek az igehirdetéseknek az a céljuk, hogy helyesen viszonyuljunk Isten igényeihez. Amikor az Ő igényeinek eleget tettünk, akkor Ő megnyitja előttünk az utat arra, hogy másutt is érvényre juttassuk kívánságait. Isten bizalmát tedd az első helyre! "Aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be" (Mt 18,5). Isten bizalma irántam abban mutatkozik meg, hogy úgy ajándékozza magát nekem, mint egy kicsi gyermek. Isten azt várja tőlem, hogy életem "Betlehem" legyen. Engedem végbemenni, hogy természeti életem lassan átformálódjék Isten Fiának bennem való élete által? Istennek az a végső célja velem, hogy az Ő Fia ábrázolódjék ki az én halandó testemben.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A hívő ember örömének kiapadhatatlan

"S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből "-(Ézsaiás 12, 3) 

Ez Isten gyermekének legkedvesebb foglalatossága. Az isteni üdvösség kútfői, vagy más szóval forrásai üdítők és kimeríthetetlenek. Milyen üdítő forrássá lett maga az Isten Igéje milliók és milliók számára. Vigasztalás, fény, élet és szeretet árad belőle. Persze vannak olyan kutak is, amelyeket emberek készítenek. Ezek sokszor repedezettek, nem adnak vizet, vagy csak nagyon poshadt, élvezhetetlen vizet nyújtanak. Azt a forrást, amelyből üdvösség és erő árad, Isten nyitja meg. Ebből mindig örömmel meríthetünk.

Üdvösségünk forrása Jézusban van. Belőle árad felénk az élet. Ő mindenre elégséges; hol bűnbocsánatot merítünk belőle, hol bensőséges és hűséges szeretetének bizonyosságát. Egyszer a bajban való csodálatos segítség ígéretét, kegyelme gazdagságának mélységét, máskor az örökkévalóság dicsőségének vagy az ő lényének szépségét tárja fel előttünk egy-egy Ige. Miért fekszel hát eltikkadva az útszélen, Isten gyermeke, mint egykor Illés? Ha angyala révén már akkor erősítést küldött szolgájának, mennyivel több van most itt, mint egy angyal! Hiszen Jézus Krisztus van itt, az élő Istennek Fia, az élet és az öröm forrása.

Milyen sajnálatra méltó az, aki itt lent keresi ezt a forrást. Bár maga a földi élet is sok örömet és felüdülést kínál, de ez a forrás egyszer csak eldugul. Eljönnek a betegségnek, az öregedésnek a napjai, amelyek véget vetnek az élvezeteknek. Akit kielégített a szennyes, tisztátalan szórakozás, annak életében a mámort fájdalmas kijózanodás váltja fel egyszer. A bűnös örömök fájdalommá változnak, bűnbánatban, szégyenkezésben vagy önutálatban végződnek, végül pedig örök kínokban. Az istentelenség, az elszakadottság állapotában az embernek sötét gondolatai támadnak Istenről; komor lénynek tűnik előtte. A lelki életet valamiféle örömtelen tengődésnek látja, pedig éppen az ellenkezője igaz. Isten maga tele van örömmel, aki Jézus Krisztusban úgy mutatta meg magát, mint az élet és öröm forrását. A szerecsenországi komornyik is ebből merített és utána továbbment az útján - örömmel. Ezt találta meg a filippibeli börtönőr is és egész háznépével együtt örült, hogy hitre jutott, miután előzőleg Isten nélkül s ezért vigasztalás nélkül élt ebben a világban.

Napi áhítat: Csináld, amíg nem késő

Péld 13

Neveljük fel Isten bölcs embereit családunkban!

„A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra. Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, a hűtlenek mégis erőszakra vágynak. Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár. Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik. Gyűlöli az igaz a hazug beszédet, a bűnös pedig szégyent és gyalázatot okoz. Az igazság megtartja a feddhetetlenül élőt, a bűn pedig elbuktatja a vétkest. Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona. A gazdagság az ember életének váltságdíja lehet, a szegény pedig fenyegetést sem hall. Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik. A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van. Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik. A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája. Aki megveti az igét, eladósodik miatta, de aki tiszteli a parancsot, elnyeri jutalmát. A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére. A jóindulat kedvessé tesz, de a hűtlenek útja saját romlásukat okozza. Minden eszes ember okosan cselekszik, de az esztelen bolondságot terjeszt. A gonosz követ bajba esik, az igazi küldött pedig gyógyulást hoz. Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést. A beteljesült kívánság jólesik az embernek, az ostobának pedig utálatos eltérni a rossztól. Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz. A vétkeseket üldözi a baj, az igazaknak pedig szép jutalmuk lesz. A jó ember örökséget hagy még unokáinak is, a vétkes vagyona pedig az igazra vár. Sok eledelt terem a szegények szántóföldje, de van, akit tönkretesz a törvénytelenség. Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti. Az igaz jóllakásig ehet, de a bűnösök hasa éhen marad.”

Magyarázat

Ha időben metsszük a fát, jó és sok gyümölcsre számíthatunk. Ha időben műveljük a földet, reménységgel várhatjuk az aratást is. Ilyen gyermekeink nevelése is, amit ha elmulasztunk, mert sajnáljuk vagy megesik rajtuk a szívünk, pont abban akadályozzuk meg őket, hogy idővel sok és jó gyümölcsöt teremjen az életük.
Nem szeretet, hanem kegyetlen felelőtlenség gyermekeinkre hagyni, hogy határok nélkül nőjenek bele az életbe. A fenyítéssel tanítjuk őket arra, hogy tetteiknek következményei vannak, amelyekért nekik kell vállalniuk a felelősséget. A mulasztásuk, engedetlenségük, lustaságuk árát valakinek meg kell fizetnie. Elvadult és elsatnyult, torz életű emberek milliói okoznak fájdalmat maguknak, gyermekeiknek, házastársuknak, szüleiknek, mert vagy nem voltak fegyelmezve, vagy nem fogadták meg az intést. Elkényeztetett és önimádó társadalmunk a kárhozat felé vezető úton saját boldogságáért mindenre képes, mert nem érzi, nem tudja, nem hiszi, nem szólt neki senki, vagy nem vette komolyan, hogy amit vet, azt egyszer le fogja aratni.
Ideje, amíg nem késő, minden eszközt bevetni annak érdekében, hogy Isten bölcs embereit neveljük fel családunkban. Ha pedig ezt elmulasztottuk valamikor, könyörgéseinkben még mindig zörgethetjük a menny kapuját Istenünk minden emberi ellenállást, büszkeséget és minden ördögi befolyást legyőző kegyelméért.
(Nagy-Kasza Dániel)

Napi áhítat : Így működik az élet…

5Móz 6

Isten szeretetének viszonzása a kulcs a boldog és áldott élethez.

„Ezek azok a parancsolatok, rendelkezések és döntések, amelyekről azt parancsolta Istenetek, az ÚR, hogy tanítsam meg nektek; ezeket teljesítsétek azon a földön, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek. Féld Istenedet, az URat, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok neked, te magad, a fiad és unokád, életed minden napján, hogy hosszú ideig élhess. Hallgasd meg, Izráel, tartsd meg és teljesítsd ezeket, hogy jó dolgod legyen, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az ÚR. Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra! Amikor bevisz téged Istened, az ÚR arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ad neked nagy és szép városokat, amelyeket nem te építettél, minden jóval telt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg, és megásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlőket és olajfákat, amelyeket nem te ültettél, mégis ehetsz róluk jóllakásig, akkor vigyázz: ne feledkezz meg az ÚRról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! Az URat, a te Istenedet féld, és őt szolgáld, az ő nevére esküdj! Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! Mert az ÚR, a te Istened, aki közötted van, féltőn szerető Isten. Fölgerjed ellened az ÚRnak, Istenednek haragja, és kipusztít a föld színéről. Ne kísértsétek Isteneteket, az URat, ahogyan kísértettétek Masszában. Tartsátok meg hűségesen Isteneteknek, az ÚRnak a parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt. Azt tedd, amit helyesnek és jónak lát az ÚR, hogy jó dolgod legyen, hogy bemehess, és birtokba vehesd azt a jó földet, amelyet esküvel ígért atyáidnak az ÚR, elűzve előled minden ellenségedet, ahogyan megígérte az ÚR. Ha majd a jövőben megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és döntések ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek, az ÚR, akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de kihozott bennünket az ÚR Egyiptomból erős kézzel. Az ÚR nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára. Minket pedig kihozott onnan, hogy bevigyen arra a földre, és nekünk adja azt, amelyet esküvel ígért atyáinknak. Az ÚR megparancsolta nekünk, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük az URat, a mi Istenünket, akkor jó dolgunk lesz mindenkor, és éltet bennünket az ÚR, ahogyan van ez ma is. És igazak leszünk Istenünk, az ÚR előtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk.”

Magyarázat

Isten igéje szerint a siker és a boldogság receptje nem úgy kezdődik, hogy álmodj és kívánj egy nagyot. Isten népe világos útmutatást kap arra nézve, hogy hogyan maradhat áldott, és hogyan lehet jó dolga a földön. Megvannak a magunk kis ötletei is az élethez, de ezek sokszor csak önző és szennyes szívünk diktálta vágyak, amelyek ma örömöt és sikert hoznak, de holnap halált teremnek. A mi Urunk pedig ettől akar megóvni minket.
Istenünknek az élethez adott parancsait nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen összetörés, nyomorúság, átok származik engedetlenségünkből. A szabályok és törvények megtartásán túl sokkal fontosabb, hogy megtanítsuk a következő nemzedéket az Isten szeretetére. Félreértjük Isten szándékait, amikor gyermekeinket szabad, nem szabad, illik, nem illik törvényekre tanítjuk, mert így nevelünk belőlük vallásos és képmutató farizeusokat, akik kívülről jól néznek ki, de belül romlottak. Isten szeretetére úgy taníthatjuk őket, ha elmondjuk újra és újra, mit tett velünk az ő kegyelme. Ismételgesd, emlékeztesd, vésd a szívükbe, tartsd a szemük előtt, hogy honnan hozott ki az ő erős keze. Mondd el nekik, milyen reménytelen, sötét és boldogtalan volt az életed, amíg meg nem ragadott az ő szeretete. Hadd lássák, hogy Isten szeretetének viszonzása a kulcs a boldog és áldott élethez.
(Nagy-Kasza Dániel)

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Bízzatok!

A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyõztem a világot!" (Jn 16,33)

Igazak Urunk szavai, a világon nyomorúságunk van. Kétségkívül nekem is részem van benne. A cséphadaró még nincs szögre akasztva és nem is lesz, amíg a szérû földjén fekszem. Hogyan is érezhetném otthon magam az ellenség földjén, hogyan örvendezhetnék, amíg számûzött vagyok, hogyan lehetnék kényelemben a pusztaságban? Ez nem az én nyugalmam helye. Ez a tüzes kemence világa, a kohóé és a kalapácsé. Bizony, tapasztalataim megerõsítik az Úr szavának igazságát.

De Õ kér: „Bízzatok!", mert tudja, milyen hajlamos vagyok a levertségre. A megpróbáltatásban szellemem könnyen elcsügged. De nem engedhetem, hogy erõt vegyen rajtam ez az érzés. Ha az Úr arra kér, hogy bízzam, nem szabad levertnek lennem.

Mivel bátorít az én Uram? Gyõzelmével! Azt mondja: „Én legyõztem a világot!" Az Õ harca sokkal keményebb volt, mint az enyém. Én „még nem állottam ellen egészen a vérig" (Zsid 12,4). Miért kételkedem hát a gyõzelemben? Lásd - én lelkem -, az ellenség egyszer már legyõzetett. Legyõzött ellenséggel harcolsz. Ó, te világ, tudd meg, hogy az Úr Jézus legyõzött, és kegyelme segítségével én is legyõzlek. Ezért bízom, és dicséretet énekelek gyõztes Uramnak.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Szent előrelátás

"Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben" (Mt 26,60)

Ó Uram, a legnagyobb mélységben voltál, amikor bűnősként álltál vádlóid előtt. Hited szemével mégis túl tudtál tekinteni megalázott állapotodon, és láttad eljövendő dicsőségedet. Micsoda szavak: "sőt... mostantól fogva". Szeretném megtanulni ezt a szent előrelátást, és szegénységemhen, betegségemben vagy megrágalmazva szintén azt tudni mondani: "sőt... mostantól fogva". Gyengeség helyett - tiéd volt minden hatalom; szégyen helyett - minden dicsőség; a csúfolódások között - minden hódolat. Kereszted nem homályosította el koronád fényét, sem a köpés arcod szépségét. Sőt, szenvedésed még inkább méltóvá tett a tiszteletre és a dicsőségre.

Ezért Uram, én is bátorságot szeretnék meríteni abból, hogy "mostantól fogva". El akarom felejteni a jelen nyomorúságát a jövendő diadal látomásában. Segíts eljutnom Atyád szerető közösségébe, hogy olyan béketűrő tudjak lenni, mint Te voltál. Ha csúfolnak a Te nevedért, meg ne tántorodjam, hanem mindinkább a jövendőt lássam, és egyre kevésbé a jelent. Nemsokára veled leszek, és meglátom dicsőségedet. 

Ezért nem szégyenkezem, hanem teljes szívemből mondom: "sőt... mostantól fogva".

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Egymás terhe és a magunk terhe

"Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét... mindenki a maga terhét hordozza. "(Gal 6,2.5)

A felületes bibliaolvasó azt mondja: ez ellentmondás a Bibliában. Először azt írja, hogy egymás terhét hordozzuk, utána meg ezt: ki-ki a maga terhét hordozza.

Csakhogy itt az eredeti szövegben két különböző kifejezés van. Amikor egymás terhét említi az apostol, akkor valami nagyon nehéz, erőnket meghaladó teherre gondol, a hajóteher szót használja. Az utóbbi esetben pedig azt a hátizsákot, személyes poggyászt, amit minden római katonának magának kellett vinnie.

Ha váratlan, nagy terhek zuhannak a vállunkra: betegség, gyász, munkanélküliség, anyagi gondok, megaláztatás, kudarcok, hitbeli kételyek..., olyankor a családban, a gyülekezetben, a hívők közösségében legyen természetes, hogy odaállunk egymás mellé, és segítünk a roskadozónak a terhek cipelésében, és nem mondjuk azt, hogy nekem is megvan a magam baja, vigye mindenki a magáét. Persze tudni kell elfogadni is a testvéri segítséget, le kell vetni minden büszkeséget. És nem szabad visszaélni ezzel, mert a teher attól még az enyém marad, csak most segítségre szorultam.

A személyes, megszokott, mindenkire jellemző terheimet viszont hordjam szép csendesen, zúgolódás és dicsekedés nélkül, nem terhelve meg vele feleslegesen másokat! Kérjek erőt Uramtól, aki megígérte: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi." (Ézs 40,29) Közben pedig legyen nyitva a szemem, és legyen kész a szívem észrevenni, ha valaki mellettem roskadozik! Mert az Isten országában van ilyen különös törvényszerűség is: ha nehéz a magad terhe, vedd fel a másikét is, és könnyebb lesz!

Minden gondom, keservem
Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom...
(Bonar Horatius, ford. Vargha Gyuláné és Vargha Tamás)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Igyekezzetek!

„Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?"... „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun..." (Lk 13,23-24)

Mi mindnyájan az Istennel való közösségen, az üdvösségen kívül születünk. Innen lehet bejutni az ő országába. Aki itt Jézust kérdezi, elvileg már érdeklődik, hogy vajon hány embernek sikerül ez. Erre az Úr így válaszolt: ne elmélkedj ezen, hanem lépj be!

Megszólal ebben az örömhír: be lehet lépni. Jézus Krisztus kinyitotta előttünk az üdvösség kapuját, s akik benne hisznek, őt követik, azok vele együtt bemehetnek oda. Már itt, nemcsak a halálunk után.

De megmondja azt is, hogy szoros kapun át lehet oda bejutni. Vagyis nem vihetünk magunkkal semmit. Az érdemeink, teljesítményeink, sérelmeink olyan batyuk, amiket kívül kell hagyni. A bűneink olyan terhek, amelyeket már most le lehet tenni! A belépés az őszinte bűnvallás és a bűnök elhagyása után lehetséges.

Ezt azonban nem érdemes halogatni, mert el lehet késni. Több olyan példát is említ Jézus, amikor emberek tétováztak, és elkéstek ezzel az életmentő lépéssel.

Ugyanilyen veszélyes az is, ha a kapu előtt elmélkedik valaki, hogy milyen jó lenne bemenni. Az ilyen embernek azt mondja: nem vagy messze az Isten országától. De még kívül vagy rajta!

A legfontosabb, hogy igyekezzünk. Ez a szó ezt jelenti: valaki valamit feltétlenül meg akar valósítani, mindenáron és most, kerül, amibe kerül, mert az mindennél fontosabb neki. Míg a másik szó: „sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak", a bizonytalan, tétova, halogató emberi akarás.

Isten igéje figyelmeztet: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" (Zsid 4,7)

Napi áhítat: Többet adhatsz a kényelemnél

Péld 3,1–12

Ne áldozd fel gyermekeid jövőjét a kényelmükért!

„Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved, mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked! A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél. Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból. Az ÚR intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.”

Magyarázat

Lázadó világban élünk, ahol mindenki egyéniség akar lenni, kitűnni a tömegből. Önző és becsvágyó természetünk minket is azzal kísért, hogy tartsuk a tempót a világgal, mutassuk meg magunkat, szelfizzünk, és szabaduljunk meg minden olyan szabálytól, törvénytől, ami akadályoz abban, hogy jól érezzük magunkat.
Mivel valamiből meg kell élni, dolgozunk, karriert, házat építünk, autóért és gyermekeink jövőjéért fáradozunk, a világgal együtt úgy hisszük, hogy mégiscsak az a normális, az a dolgunk, hogy hagyjunk a gyermekeinkre valami kézzel foghatót, hogy megkönnyítsük nekik az életet. Ostoba módon gyermekeink jövőjéért fáradozva mulasztjuk el, hogy a legtöbbet tegyük értük. Az életre nem azzal készítjük fel őket, ha diplomát vagy házat adunk nekik, hanem ha megmutatjuk azokat a határokat, amelyeken belül élet van, és figyelmeztetjük őket arra, hogy azon túl milyen halálos veszedelemre számíthatnak.
Ne áldozd fel gyermekeid jövőjét a kényelmükért! Vállald a nevelés felelősségét a jelenben, és ne engedd, hogy a világ etesse őket az éppen divatos szellemi hulladékával. Hadd tudják meg, hogy mennyei segítségre és tanácsra van szükségük ahhoz, hogy boldoguljanak. 

Ültesd el szívükben Isten igéjének magjait, hogy azok később gyümölcsöt teremhessenek, jólétet és békességet hozva nekik a nehéz időkben.
(Nagy-Kasza Dániel)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„A király átkelt a Kidrón-patakon.” -(2 Sámuel 15,23)

Dávid átment ezen a félelmetes patakon, mikor búslakodó társaival együtt hűtlen fia elől futott.
Az Isten szíve szerint való jámbor férfi nem lett megkímélve a nyomorúságtól, sőt inkább egész élete a szenvedések láncolata volt. Miképpen várnánk tehát azt, hogy mi minden félelemtől megszabaduljunk? Nemzetünk legelőkelőbbjei hamuval borított fejjel várakoztak a szenvedés kapujánál; miért panaszkodjunk hát mi, mintha valami különös dolog történne velünk?

Maga a Királyok Királya sem járhatott kedvesebb és felségesebb úton. Ő is átment a Kedrón patak piszkos árkán, mely Jeruzsálem szennyvizét vezette le. Istennek van ugyan egy bűn nélkül való Fia, de egyetlen egy gyermeke sincs, akinél hiányozna a meglátogatás veszélye. Nagyon jól esik nekünk az a tudat, hogy Jézus mindenben megkísértetett, ahogyan mi. Mi a mi Kedronunk most?
A hűtlen barát, valami szomorító veszteség, egy rágalmazó vád vagy szorongató érzés?

A Király átment mindezeken. Vagy talán testi szenvedés, szegénység, üldözés, szégyen az? Ezen Kedron patakok mindegyikén előttünk ment át a Király.
Azt a gondolatot, hogy a mi nyomorúságunk rendkívüli volna, egyszer s mindenkorra száműznünk kell, mert Ő, ki minden szentek feje, jól ismeri azt a fájdalmat saját tapasztalatából, amit mi olyan rendkívülinek tartunk. Sion polgárai között nem lehet egy tag sem a tettetett szentek körében, mert Immánuel az ő fejük és uralkodójuk.
Nem tekintve a gyalázatot, melyet Dávidnak el kellett viselnie, diadallal tért vissza az ő városába, s Dávid serege is győzelmesen kelt ki sírjából.

Azért legyünk bátor szívvel, mert mi is diadalmaskodni fogunk. Meríteni fogunk nagy örömmel az üdvösség kútfejéből, habár most egy ideig a bűn és fájdalom veszélyes folyamán kell is átmennünk. Bátorság! Kereszt harcosai, a Király győzött, miután átment a Kedron patakján; ti is győztök!

Reggeli dicséret: Öröm, amit nem lehet elvenni

"Ti is most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket: akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el többé tőletek." -János 16,22

A tanítványok nem értettek meg mindent Jézus szavaiból, de amit megértettek, az elszomorította őket. A jövő sötétnek és félelmetesnek tűnt Jézus jelenléte nélkül. Valami egészen mást vártak attól az utolsó jeruzsálemi úttól, s az újbóli találkozás reménységét eltakarta előlük a csalódottság, és a Krisztus haláláról szóló fájdalmas üzenet. Át kellett menniük a gyötrelmes, keserű tapasztalatokon, el kellett engedniük nagyratörő várakozásaikat. Mindezek végén mégis olyan örömöt nyertek, amit semmilyen körülmény nem tudott többé elrabolni tőlük. Krisztus feltámadásának tapasztalatával sokkal többet nyertek, mint amit korábban elképzelni tudtak volna.


Nem szívesen mondunk le dédelgetett vágyainkról, terveinkről, pedig sokszor ezek akadályozzák meg azt, hogy elfogadjuk azt, amivel Isten akar megajándékozni bennünket. Isten néha kénytelen zsákutcába vezetni bennünket, s összetörni reménységünket, mert csak így tud elvezetni bennünket önmagához, ahhoz, hogy egyedül benne keressük a reménységet és vigasztalást.


Legyen áldott a napod, s örülj Isten ígéreteinek, hiszen Krisztus feltámadt, s találkozhatsz vele!

Bejegyezte: Hiti

Zsoltárok könyve 121. rész

1. Grádicsok éneke. Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
2. Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
3. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.
4. Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!
5. Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobb kezed felől.
6. Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
7. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.
8. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

Köszöntünk Szent Szellem!: A SZELÍDEN HÍVÓ HANG

"A földindulás után tűz jött, de nem volt az Úr a tűzben sem. A tűz után egy szelíd hang hallatszott." (1Királyok könyve19:12)

A Szentlelket néha földrengéssel ábrázolja a Biblia (Apostolok cselekedetei 4:31), időnként pedig tűzzel (2:3); ám mélyen depressziós időszakában Illésnek leginkább arra volt szüksége, hogy finom, suttogó hangon hallja megszólalni a Szentlelket.
A próféta a Kármel-hegyi dicső győzelem után elmenekült, halálos rendeletet adtak ki ellene. 

Ekkor Illés elkeseredve, kimerülten elbujdosott a Sínai-pusztába, és ott vándorolt szomorúan, önsajnálatba burkolózva, öngyilkos gondolatoktól kísértve. Ha valaki ilyen állapotba kerül, annak nem hangos mennydörgésre, égető tűzre vagy erős szélre van szüksége. Illést megbénította az érzelmi fájdalom, ezért csak egy szelíd, kedves hang szólíthatta meg a szívét. Ez a vigasztaló a Szentlélek hangja volt. Ő biztosította barátját, hogy szolgálata folytatódik, s végül győzelmet arat. 

A próféta pedig a gyöngéd, szeretetteljes gondoskodásnak ebben a pillanatában született újjá!

Freeman lelkész éppen befejezett egy nagyon sikeres evangelizációs sorozatot a gyülekezetében. Több mint negyvenen keresztelkedtek meg, sok megtérés történt, többen pedig ismét átadták az életüket Jézusnak. Ott egészen legbelül azonban az igehirdető - Illéshez hasonlóan - súlyos csüggedést érzett. Úgy gondolta, hogy az előadások eredményessége talán elhallgattatja a kritikusait, és elszigeteli azoknak csoportját, akik megpróbálták átvenni az uralmat a gyülekezeti bizottságban. De nem így történt, ezért Freeman prédikátor már a lemondását fontolgatta. 

"Egy kiadós pihenésre van szükséged! — tanácsolta a felesége. - Az elmúlt 6 hétben heti 7 napot dolgoztál, és minden nap 12 órát! Most szakíts időt a pihenésre, a csendes sétákra, az olvasásra, az imára és a családodra! Csak figyeld meg, milyen gyorsan rendbe jössz!
Igaza volt! Isten hatalmasan fel tudta használni a későbbiek során ezt a lelkészt, mert hallgatott a Lélek  szelíd hangjára vagy kedves suttogására.

Imádság a mai napra
"Uram, nyisd meg fülemet, hogy halljam ma a Te szelís hangodat! Köszönöm, hogy Te nem hagyod magukra a megfáradtakat, hanem erős karoddal átöleled, és visszafordítod őket újra a szolgálat és az öröm felé!"

Reggeli gyöngyszemek: A parancsolat biztos

„Kezének cselekedete hűség és igazság, minden döntése helyes. Megingathatatlanok mindörökké, hűségéből és egyenességből származnak.” (Zsolt 111:7-8)

Ádám és Éva teremtésükkor ismerték Isten törvényét. Szívükbe volt írva, és megértették kívánalmait. Isten törvénye már létezett az ember teremtése előtt. Feltételei a szent lényekre voltak alkalmazva; még az angyalokat is ez a törvény kormányozta. A bűneset után az igazságosság elvei változatlanok maradtak. Semmit sem vettek el a törvényből, és egyetlen szent előírásához sem lehetett hozzátenni. A törvény kezdettől fogva létezett és létezni fog az örökkévalóság szüntelen korszakain keresztül. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1104.)

E törvény iránti engedelmességünk kötelezettsége a világnak szóló utolsó kegyelemüzenet középponti része. Isten törvénye nem új dolog. Nem létrehozza a szentséget, hanem megismerteti velünk, hogy mi a szent. Nem más, mint az irgalom, jóság és szeretet elveinek kifejeződése. Bemutatja az elbukott emberiségnek Isten jellemét, és világosan lefekteti az ember kötelességeit. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1104, 1105.)

Mivel Isten kormányzásának alapja a szeretet törvénye, ezért minden értelmes lény boldogsága az igazság nagy alapelveivel való teljes összhangjától függ. Isten minden teremtményétől szeretetszolgálatot kíván – olyan szolgálatot, amely az Ő jellemének méltánylásából fakad. Nem leli örömét a kikényszerített engedelmességben, hanem mindenkinek szabad választást biztosít, hogy önként ajánlhassa fel szolgálatát. (Patriarchs and Prophets, 34.)

„Minden Ő végzése tökéletes...” Ami emberi tekintélyen alapszik, meghiúsul; de ami Isten változhatatlan szavának sziklájára épül, örökké megáll. (The Great Controversy, 288.)

Reggeli gyöngyszemek: Az angyalok állandóan fel-le járnak a mennyei lajtorján

„És álmot látott: íme, egy létra volt a földön felállítva, melynek teteje az eget érte, és íme, Isten angyalai fel s alá jártak azon.” (1Móz 28:12)

A világ e kicsiny foltja az univerzum legnagyobb érdeklődésének tárgya…Mégis, kapcsolatba kerülünk városaink nyüzsgő tevékenységével, elvegyülünk az átjárók, utcák és vásárcsarnokok zsúfolt forgatagában; az ember úgy él, mintha az életben az üzlet, a sport és a szórakozás lenne minden – mintha csak e világ lenne, aminek le kell kötnie gondolatainkat. Milyen kevesen elmélkednek a láthatatlan dolgok felett!

Az egész menny mély érdeklődéssel figyeli az embereket, akik oly elfoglaltak, és még csak fogalmuk sincs a láthatatlan dolgokról… Időnként a mennyei ügynökök félrevonják a függönyt, mely eltakarja a láthatatlan világot, hogy elménket elvonják a nagy rohanástól, és észrevegyük, hogy tanúi vannak mindannak, amit mondunk és teszünk, amit üzleti ügyeinkben végzünk, vagy amikor egyedül csak önmagunkra gondolunk…

E mennyei lények szolgáló angyalok, akik gyakran emberi formát öltenek, idegenekként társalogva azokkal, akik Isten munkájában foglalatosak. Elhagyatott helyeken a veszélyben lévő utazó mellé szegődnek társul. Vihartól hányt hajókon félelmet elűző és reményt keltő szavakat szólnak a veszedelem idején. Sokan, különféle körülmények között, hallották már más világok lakóinak a hangját. Időről időre hadseregek élére állnak. Volt, amikor járványok és betegségek megszüntetésére küldettek el. Előfordult, hogy családok szerény asztalánál ettek, vagy fáradt utazóként szállást kértek éjszakára....

A mennyei angyalok minden jó dologban együttműködnek velünk, összekötve ezáltal a földet a mennyel. 

(The Review and Herald, November 22, 1898.)

REINHARD BONNKE

A mi titkunk: Isten. 

Ő emeli meg a képességeink küszöbét, hogy meg tudjunk felelni magas elvárásainak. Neki nem az a szándéka, hogy híressé vagy naggyá tegyen minket, hanem az, hogy éppen elég naggyá tegyen minket ahhoz, hogy alkalmasakká váljunk a szolgálatára. Mert a valódi nagyság abban áll, hogy azt teszed, amit Isten mond. Ő soha nem kér tőlünk olyat, amit nélküle megtehetnénk, és vele mindent meg tudunk tenni. Ezt ő maga ígéri. Isten és én, együtt, szó szerint bármit meg tudunk tenni! Az afrikaiaknak van egy példázatuk egy elefántról, amint éppen átmegy egy hídon, füle mögött egy hangyával. Mikor átértek, megszólal a hangya: 

„Hűha..., jól megrengettük a hidat!” Képzeld el: Jézus és TE jól „megrengetitek a hidat”! 

Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Kezdte az Úr Lelke Sámsont indítani...,, -Bír 13,25

Az elpártolt Izrael a filiszteusok hatalma alá került. Sámson személyében támasztott Isten nekik szabadítót. Ígéretteljesen kezdődik története e szavakkal: 

"Felnőtt a gyermek. Megáldotta az Úr. És kezdte az Úrnak Lelke őt indítani". Ez a 13. rész utolsó verse. Meglepő módon a 14. rész azonban így kezdődik: "Lement Sámson Timnáthba és meglátott egy nőt a filiszteusok leányai közül. És mikor hazament..., ezt mondta szüleinek: vegyétek őt nekem feleségül..., mert csak ő kedves a szemem előtt". Az ember azt várta volna, hogy Sámson mindjobban és határozottabban Isten Lelkének fegyelme és vezetése alá kerül. Ő azonban a test uralma alá került. Ó, milyen gyakran ismétlődik ez a szomorú történet! Szép és reményteljes kezdet, Isten Lelkének a munkája az ifjúkorban, aztán világi kapcsolatok, a Sátán hálója és csapdája.

Sámson története figyelmeztesse mindazokat, akik érzik, hogy Isten Lelke munkálkodni kezd bennük! Ne gondolják, hogy ők olyan emberek, akik mindent megengedhetnek maguknak! Sámson elrettentő példa. Kezdetben őt is indította Isten Lelke. Később azonban a világ rabja lett, belsőleg és külsőleg megvakulva gúny tárgyává vált környezetében.

Isten Lelke kezdte indítani, Sámson azonban kivonta magát a Lélek fegyelme alól, testivé lett. Ó, bárcsak megmaradt volna a Lélek vezetése alatt, akkor nem kiszúrt szemmel fejezte volna be életét, s nem kellett volna a filiszteusok malmát hajtania!

Gondoljatok arra, fiatalok, hogy Isten arra hívott el benneteket, hogy az Ő jegyesei legyetek!

Ne engedjétek, hogy behálózzon a testi szépség! Szolgaság rejtőzik mögötte. Gondoljatok erre, ti szülők! Kérjetek az Úrtól szent állhatatosságot, hogy gyermekeitekkel szemben tudjatok szent "nem"-et mondani! Felelősek vagytok gyermekeitekért!

Varga László: Isten asztaláról

"Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született? 

Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei."- János 9,1-3.

Nehéz helyzetekben ösztönösen mindig az okokat kutatjuk. Csapások esetén Isten okait: miért adta vagy engedte a csapást egy-egy emberre. Jézus elégszer megmondja, nem ránk tartozik. Mégis, leghűségesebb tanítványai is mindegyre felteszik neki ezt a kérdést. Nem könnyű kérdés. Miért született vakon egy ember? Mi okból szenved? Ebben az esetben Jézus felel. A szenvedéseknek nem az okát, hanem a célját kell keresnünk. Isten mindig mindennel, ami velünk történik, valamilyen célt akar elérni. Nem feltétlenül szükséges, hogy mi tudjuk ezt a célt, de azt igen, hogy Isten szeret, és a szenvedéssel is szeretetével akar valamit elérni. Rendszerint magával a szenvedővel. Máskor eszközként használja fel egyik gyermeke szenvedését a másik irányítására. Eredménye attól is függ, milyen lélekkel fogadja el az ember a szenvedést. Az a jó, ha eszköznek ajánljuk fel nyomorúságainkat Isten céljai szolgálatára, s ha magunk vállaljuk ezt a szolgálatot. A fenti esetben azért volt szükség erre a vakra, hogy gyógyulásában megmutatkozzék Jézus hatalma a nyomorúság felett. De milyen boldogságot jelentett a vaknak, amikor látott, és amikor felismerte azt, aki meggyógyította!


Uram, Istenem, nem vagyok rá képes, hogy ne tegyem fel a szenvedésben, akár a magaméban, akár másokéban, a kérdést: miért versz engem, vagy azt, akit szeretek? Jó olvasni, hogy Te azt akarod, hogy a szenvedésnek ne az okát, hanem a célját keressük. Ha éppen büntetsz vele, akkor is tudjam a célját: megtérésre, tisztult életre akarsz vezetni. Add, hogy feltörő indulatom ne utasítsa el büntetésedet! Adj hitet, hogy elfogadjam, s próbáljam a magam és a Te céljaid számára hasznossá tenni szenvedésemet! Add meg a gyógyulást is, Atyám, hogy hálát adhassak neked. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-NÁLA VANNAK A KULCSOK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 1,9-18.

9 Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. 

10 Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, 

11 amely ezt mondta: "Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába". 

12 Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, 

13 és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; 

14 feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; 

15 lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; 

16 jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. 

17 Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: 

"Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, 

18 és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.

"Ő rám tette jobbját és így szólt: Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai."

(Jel 1,17-18)

Mi mindannyian meg fogunk halni. Hacsak Krisztus vissza nem jön a következő száz éven belül, e sorok összes olvasója halott lesz már.
Talán rémítőnek tartod ezt a gondolatot. Lehet, hogy szükségtelen ez a figyelmeztetés. Senki nem tagadhatja viszont, hogy a valóságnak megfelelő.
A halál a mi állandó kísérőnk, ámbár soha nem szokjuk meg. Ha egy ember úgy beszél a halálról, mint barátjáról, az az ember már nem egészséges. A halál a mi ellenségünk (1Kor 15,26), bármi más mondanivalónk van is nekünk keresztyéneknek róla. Hála Istennek többet is tudunk mondani.
A halál egy sötét függöny, és senki nem láthat át rajta. Magas fal, és senki nem nézhet át fölötte. Minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb számban tűnnek el a függöny mögött azok az emberek, akiket valaha ismertünk. Senki nem tért vissza.
Csak egy ember van, aki így ment el és visszatért. A neve: Jézus. Ő az, aki most szembejön velünk, mert "az élők földjének lakója". Hozzánk lép amíg földi utunkat járjuk. Végtelenül gyengéd mozdulattal János fejére tette kezét. "Ne félj, én vagyok az első, én vagyok az utolsó is. Meg kell halnod, de én halott voltam és élek. Amikor át kell menned a kapun, ne félj. Én ott vagyok. És nálam vannak a kulcsok."
Úgy beszél, mint aki a halált a halál saját birodalmában győzte le. És neki minden joga megvan, hogy így beszéljen. Ő maga örökre kikerült a halál uralma alól, de a halál nem került ki Krisztus uralma alól. Erre gondol, amikor így szól: "Nálam vannak a kulcsok." Hatalma a sötét függönyön túlra is kiterjed.
Amennyire látjuk, az igazak és a gonoszok ugyanazon a kapun át hagyják el ezt az életet. Ugyanazon fal mögött tűnnek el. De mi meghallottuk az Igét és megkaptuk Jézus Krisztus lelkét. Ezért bizalommal látjuk utunkat. Még amikor meg kell is tennünk azt az utolsó lépést, halljuk az ő hangját: "Ne félj. Nálam vannak a kulcsok."

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-IGEN... DE...

"Követlek téged Uram, de..." (Lk 9,61)

Tegyük fel, hogy Isten olyat kér tőled, ami próbára teszi józan eszedet. Mit tennél akkor? Vonakodnál? Ha a fizikai világ területén megszoktál valamit, azt mindaddig teszed, amíg határozottan nem szakítasz ezzel a szokással. Ez a szellemi élet területén is így van. 

Újra meg újra nekirugaszkodsz, hogy megtedd, amit Jézus Krisztus kíván, de mindig újra visszafordulsz a döntő pontnál - amíg végre eltökélten átadod magad neki. "Igen, de - feltéve, hogy engedek Istennek ebben a dologban - mi lesz akkor? Igen, engedelmeskedni akarok Istennek, ha engedi használni a józan eszemet, de ne kívánja tőlem, hogy a bizonytalanságba lépjek." 

Jézus Krisztus a benne bízóktól ugyanazt a vakmerő lelkületet várja el, amilyet a természeti ember tanúsít. 

Ha valaki olyasmibe kezd bele, amit érdemes megtennie, akkor jön majd az alkalom, amikor mindent kockára kell tennie. Jézus Krisztus szellemi vonalon megkívánja, hogy tégy mindent kockára, amit józan eszed még a markában tart, merj beleugrani abba, amit Ő mond. 

Mihelyt ezt megteszed, úgy találod, hogy amit Ő mond, ugyanolyan szilárdan megáll, akárcsak a józan ész. Lehet, hogy Jézus Krisztus szavai a józan ész ítélőszéke előtt esztelenségnek látszanak; de vidd oda azokat a hit ítélőszéke elé és szellemedben kezded látni, hogy az valóban Isten szava. 

Bízzál Istenben teljesen, és amikor kockázatba visz, vágj neki! A válság idején pogány módra cselekszünk. 

Lehet, hogy a tömegből talán csak egyetlenegy elég bátor arra, hogy hitben Istennel számoljon.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Az istentelenek álboldogsága

"Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőségeinek. "(Márk 6, 21) 

Heródes látszólag boldog ember volt. Mindent megkapott, amit szíve megkívánt. Gonosz szenvedélyre lobban saját bátyja felesége iránt. Sötét terve sikerült s az asszony, Heródiás, az övé lett. A nagyszabású születésnapi vacsorán Heródes az egész fényes társaság középpontja. A jókedv magasra csap. Csak aki a dolgok mélyére lát, veszi észre, hogy a fény és a pompa hazug. Az Istentől való elszakadottságban soha nincs igazi boldogság. Lehetséges, hogy sokszor féktelen öröm fogja el őket, lelkük mélyén azonban sötét árnyak vannak. Isznak a mámorító kehelyből, kacagásuk önfeledt, de az öröm látszata alatt egyre sivárabb a lélek. Cifra nyomorúságban élnek. Minden lépés, amit a világ szerint elképzelt boldogság felé tesznek, egy-egy lépés lefelé a romlás és pusztulás útján. Bűnös terveik szerencsés kimenetele egyre jobban Isten haragját halmozza fejükre, s ez egyszer szörnyű módon robban majd ki. "A balgatagok szerencséje elveszti őket" (Péld 1, 32).

A testi vágyak azonban kiölik az emberből mindazt, ami még talán nemes volt benne. Durvává és állatiassá teszik. Heródes egy nép felett uralkodott, csak éppen önmaga felett veszítette el az uralmát. Milyen szánalmasan ingatag az ember Isten nélkül! - Az ünnepi lakoma fénypontja Heródes életében szomorú fordulópontot jelentett. 

Annak előtte mindig volt valamiféle fogékonyság benne a jóra. Félte (tisztelte) Keresztelő Jánost, mert megértett valamit annak tiszta és szent lényéből. Heródiás ugyanakkor gyűlölte őt és boldogságának megzavaróját látta benne. Ebben az asszonyban már régen kialudt minden jóérzés. Most azonban Heródes is fordulóponthoz ért. Azt tette, amiről meg volt győződve, hogy rossz: hozzájárulását adta a szörnyű bűnhöz, Isten szent emberének a kivégzéséhez. Lelkiismeretének figyelmeztető szavát elhallgattatta, mert vendégei előtt nem akart határozatlannak és szószegőnek bizonyulni. De ezzel a paranccsal megpecsételte saját sorsát is. Attól kedzve egyre mélyebbre süllyedt, lelkiismerete mindinkább elnémult. S amikor egyszer Jézussal személyes találkozásra került a sor, nem fogott fel semmit annak hatalmából. Csak a kíváncsiskodás keltette fel érdeklődését a Megváltó iránt, s amikor az nem elégítette ki, gúnyt űz belőle. 

- Ne irigyeljük soha az istentelenek látszólagos boldogságát, inkább sajnáljuk őket!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Fogjátok meg nekünk a rókákat, a rókafiakat, akik a szőlőket elpusztítják.”-(Énekek éneke 2,15)

Egy kis tövis sok fájdalmat okozhat. Egy kis felhő eltakarhatja a napot. A kis rókák elpusztítják a szőlőhegyet, s a kis bűnök szívfájdalmat idéznek elő az érzékeny léleknél. Ezek a kis bűnök garázdálkodnak a szívben és tisztátalanná teszik azt egészen olyan dolgokkal, amit Krisztus gyűlöl, úgy, hogy azután felüdítő társaságát és kedves közösségét nem tarthatja fenn velünk. Valami nagy bűn nem teheti tönkre a keresztyént, de egy kis bűn nyomorulttá teheti. Jézus csak úgy járhat népével, ha azok minden ismert bűnt kiűznek. Ő mondja: „Ha az Én parancsolataimat megtartjátok, az Én szeretetemben maradtok meg, miképpen Én és az Én Atyámnak parancsolatait megtartottam és maradok az Ő szerelmében.” Némely keresztyén nagyon gyéren örvend Megváltója közellétének. Mi okozza azt? Egy érzékeny gyermekre bizonyára nagyon fájdalmas érzés volna, ha azt venné észre, hogy Atyjától el van különülve. Istennek gyermeke vagy és mégis nyugodtan tudsz lenni, Atyád arcának látása nélkül? Hogyan? Krisztus jegyese volnál, és mégis jól érzed magad Tőle távol is? Igazán, te nagyon messzire mentél, mert Krisztus jegyese óhajtozva gyászol, mint a galamb játszótársa után, ha elhagyta őt. Azért tedd fel magadnak ezt a kérdést: „Mi űzte el tőlem Krisztust?” Bűneid kőfala mögé rejtette el arcát. Ez a kőfal lehet, hogy csak apró kavicsokból van összerakva, de az egyre megy. A tenger cseppekből áll; a sziklák apró szemcsékből vannak összetéve; az a tenger is, mely téged Krisztustól elválaszt, lehet, hogy kis bűneid cseppjeivel van tele. S az a szikla, melyen bárkád majdnem ronccsá zúzódik, lehet, hogy kis bűneid piciny korallállatainak naponkénti munkája által keletkezett. Ha Krisztussal akarsz élni, Krisztussal járni, Krisztusra nézni, Krisztussal társalogni, akkor őrizkedj „a rókafiaktól, melyek a szőlőket pusztítják, mert a mi szőlőink virágzásban vannak”. Jézus hív téged, hogy menj Vele azokat megfogni. Ő bizonyosan összefogdossa azokat egykettőre és könnyen, min Sámson. Menj el Vele a vadászatra!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Ruth

"Mert ahová te mégy, odamegyek... Néped az én népem, és Istened az én Istenem... csak a halál választ el engem tőled! "- (Ruth 1,16-17)

Ezt Ruth mondta az anyósának, amikor azt a tanácsot kapta tőle, hogy ne menjen el vele idegenbe. Ruth azonban eldöntötte, hogy vele marad, nem fordult vissza, mint a társa.

Naomi mindenekelőtt Ruth irgalmas szívét említi. Irgalmas volt a férjéhez, míg az élt, és irgalmas idős özvegy anyósához is. Nem a maga boldogulását keresi, hanem neki akar segíteni. A Biblia szerint az irgalmasság nagy érték, az emberi együttélés olaja. Irgalmas az, aki akkor is segít, ha nem fogják megfizetni, elég neki az, hogy szüksége van rá a másiknak. Az irgalmas ember megértő, türelmes, tud elengedni, megbocsátani, áldozatot hozni. Ahonnan kivész az irgalom, ott elviselhetetlen lesz az együttélés.

De Ruth hűséges is. Hű akar maradni az élő Istenhez, akit anyósán keresztül valamennyire már megismert, de a magára maradt idős rokonához is. És ettől nem lehet eltántorítani. Orpá visszafordult, mert csak sodródott. Ruth kitart, mert döntött, és ő tudja, hova akar megérkezni, és miért oda. Nagy erőt ad a hűség: a hitben, házasságban, hivatásban, hazaszeretetben egyaránt.

Hűsége a bizalomból táplálkozott. Bízott Naomiban, és bízott Istenben. A jövőjük teljesen kilátástalan. Mennek a semmire, ő idegenbe, fiatal özvegyként, mi lesz belőle - anyósa betegápolója? De ez nem rettenti, hanem az élő Istenbe vetett bizalom bátorítja.

Megérkezve pedig alázatos, enged mindenben anyósának, tudva, hogy ő ismeri az ottani viszonyokat. Közben pedig keményen dolgozik, kettőjük helyett is.

Isten nem feledkezik el róluk. Ruth csak Istent és anyósát tartotta szem előtt, de kapott társat, otthont, kenyeret, békességet is. Sőt az Úr Jézus egyik ősanyjává vált. Ki sejtette ezt előre?

Isten veled harcol

„Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.” (Lukács 19:13)

Jézus mondta: „Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.” (Lukács 19:12–13). 

Kereskedni azt jelenti, kamatoztatni a ránk bízottakat, nyereséget szerezni. Nem arra hívott Isten, hogy „tartsuk a frontot”, hanem arra, hogy elinduljunk, és új területeket hódítsunk meg. 

Krisztus nem egy legyőzött, hanem egy győzedelmes egyházért jön vissza. „De az esélyek nem tűnnek jónak” – mondod. Akkor szemügyre kell venned Isten esélyeit! 

Az ő stratégiai számításai szerint egy is legyőzhet ezernyi ellenséget, kettő pedig tízezret (ld. 5Mózes 32:30). 

Isten szeret kézbe venni kicsinek és jelentéktelennek tűnő dolgokat, hogy aztán megsokszorozva őket, győzelmet érjen el velük. Amikor Isten azt mondta Gedeonnak, hogy őt és háromszáz katonáját fogja használni arra, hogy megsemmisítsen egy több ezer fős sereget, Gedeon emlékeztette Istent arra, hogy ő a legkisebb törzs legkisebb családjából származik. 

Isten azonban ezt mondta: „Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna” (Bírák 6:16). 

Amikor Isten így biztat valamivel, az elűz minden kétséget és félelmet. Gedeon azt mondta háromszáz emberének: „Ha megfújom a kürtöt… akkor ti is fújjátok meg a kürtöt az egész tábor körül, és kiáltsátok: Az Úrért és Gedeonért!” (Bírák 7:18). 

Ha kivont karddal elindulsz, a vállad mögött hátratekintve láthatod, hogy az Úr is kivonta kardját, és az oldaladon halad. Nem vagy egyedül. Isten melletted harcol, így biztosan győzni fogsz.

velunkazisten.hu

Victoria Osteen: Élj igazán!

Túl sokan úgy élik az életüket, hogy gépiesen végigmennek a különböző mozzanatokon; kipipálják a teendők listáján az elvégzett dolgokat, lélegeznek, de nem élnek igazán. Isten nem akarja, hogy csak végigmenjünk a napjainkon. Ő azt akarja, hogy igazán éljünk!

A János 10:10-ben Jézus azt mondja, Ő azért jött, hogy életet adjon, nem csak valamilyen életet, hanem „teljes és túláradóan bőséges életet” (EF).

Az egyik kulcsa annak, hogy élvezni tudjuk az életet az, hogy a megbocsátás művészetét magas szintre emeljük. Amikor ragaszkodunk a sérelmeinkhez, azokból gyorsan keserűség válik, ami úgy működik, mint egy érzelmi rákbetegség. Azonban, amikor felülkerekedünk a sérelmeinken, akkor a szeretetet választjuk. Ha elengedjük a rossz dolgokat, azzal helyet adunk a jó dolgoknak – annak az életnek, amit Isten tartogat a számunkra.

Arra biztatlak, hogy ha valaki megbántott, és még mindig összeszorul a gyomrod, ha meglátod az illetőt, vagy ha eszedbe jut, vidd a dolgot Isten elé, és engedd meg Neki, hogy meglágyítsa a szívedet. Ne hagyd, hogy a megbocsátatlanság visszatartson, lenyomjon és megakadályozzon abban, hogy igazán élj.

Ez nem könnyű, és rendben van, ha azt mondod: „Istenem, egyáltalán nincs ínyemre, hogy megbocsássak, de kérlek, add nekem a Te kegyelmedet és erődet, hogy képes legyek megtenni. Rád bízom a szívem, ezt az embert és ezt a helyzetet. Te vagy egyedül képes a megbocsátást kimunkálni az életemben.”

Ha meg akarjuk változtatni az életünket, akkor ezt belülről kell elkezdenünk.
A változás mindig a szívből indul ki. Engedd el a sérelmeidet, válaszd a szeretetet, a „teljes és túláradóan bőséges életet”, amit Jézus elkészített számodra.

„A tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Ezzel szemben én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet!” (János 10:10, EF)

Magyar fordítás: ahitatok.hu-

Reggeli dicséret-Csak így, egyszerűen

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.”Gal 2:20

Sok ember szeretne egy új életet és ennek számtalan oka van. Egy azonban közös bennük: gondjuk volt a régivel. Akárhogy is, a Biblia felkínál egy lehetőséget az újrakezdésre, egyetlen, valóban lehetséges megoldást. Kérdés, hogy szeretnénk-e?

Az első lépés, meg kell értenünk, hogy ehhez előbb meg kell halnunk. Sokan, akik elégedetlenek a sorsukkal, valójában a körülményeikkel elégedetlenek, vagy az elért eredményeikkel és csak ezt szeretnék megváltoztatni. Az újrakezdésben is csak az új esélyt, a lehetőséget látják csupán és nem értik, ahhoz, hogy minden megváltozzon, hogy jobb legyen nekik kell újjászületniük. Igen újjászületni, nem csupán megváltozni. Mert meg kell értenünk, hogy valami olyannak kell megtörténnie velünk, amire mi képtelenek vagyunk, ami nekünk lehetetlen. Meg kell látnunk, mennyire rá vagyunk utalva Istenre. Pál ezt fejezi ki azzal, hogy keresztre kell kerülnünk Krisztussal.

A második lépés, át kell adni az irányítást. Ez sem egyszerű! Felnőtt emberként megszoktuk, hogy mi döntünk mindenben. Ez ezután is így lesz, de valami más is fontos. Eddig a döntéseinket saját vágyaink, elképzeléseink, érdekeink szerint hoztuk meg. Az Isten adta új élet feltétele, hogy a döntéseinket úgy hozzuk meg, hogy mindent alárendelünk Isten akaratának. Nem mi élünk többé, hanem krisztusi életet élünk. Nem néhány percről, vagy óráról van szó naponta. Nem is heti egy napról, amikor istentiszteletre megyünk. Hanem teljes életünkről, minden időnkről! Az új élet lényege, hogy úgy élünk, mintha mi lennénk Krisztus. Azt tesszük, amit Ő tenne a helyünkben.

A harmadik lépés, hogy hitben élünk, mert ezt az életet nem lehet másként élni. Meg lehet próbálni, de nem fog sikerülni. Miért, mert nem kivitelezhető! Nem vagyunk képesek erre az áldozatra, erre az átadásra csak akkor, ha a Megváltónkra figyelünk, ha meglátjuk megértjük azt, amit Ő tett értünk. Csak akkor, ha megtapasztaljuk azt a szeretetet, melynél nagyobb nem létezik a világmindenségben és ha megragadjuk hittel Isten örökkévalóságba nyúló megoldását.

Bejegyezte: Restás László

Isten csodálatos kegyelme: AKI AZ EGÉSZ VILÁGRÓL GONDOSKODIK

''Kérjed tőlem, és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a Föld határait.'' (Zsoltárok 2:8)

''A szántóföld pedig a világ'' (Máté evangéliuma 13:38).

Mi jobban megértjük ma, hogy ez a kijelentés mit jelent, mint az apostolok, akik megbízatást kaptak az evangélium prédikálására. Az egész világ egy hatalmas misszióterület. A világ jelenlegi rettenetes állapota arra a gondolatra késztethetne bennünket, hogy Krisztus halála majdnem hiábavaló volt, és Sátán diadalmaskodott. Bennünket azonban nem csalt meg. Sátán látszólagos győzelme ellenére Krisztus folytatja munkáját a Menny szentélyében, és a Földön is. Hirdetni kell a komoly, ünnepélyes, intő üzenetet a legnehezebb területeken, a legszentelenebb városokban, minden helységben, ahol a hármas angyali üzenet fénye még nem virradt fel. Minden egyes embernek meg kell hallani a hívást a Bárány menyegzőjére. Hirdetni kell faluról falura, városról városra, országról országra a korszerű igazság üzenetét, nem pompával, hanem a Lélek erejével. Mielőtt az ember Isten országának tagjává válhatna, jellemének meg kell tisztulnia a bűntől. Krisztus kegyelme által meg kell szentelődnie.

Krisztus vágyik arra, hogy megnyilatkoztassa kegyelmét; és jellemének és képmásának pecsétjét a világra helyezze. A Menny lázadója felajánlotta neki a világ országait, hogy ezzel megvásárolja Krisztus elkötelezettségét a gonoszság fejedelme felé. Ő azonban az igazságosság országának megalapítására jött el, és nem azért, hogy megvásárolják. Nem kívánt elállni eredeti szándékától. A Föld Krisztus megvásárolt öröksége. Jézus azt szeretné, ha az emberek szabadok, tiszták és szentek lennének. Noha Sátán emberi eszközökön keresztül igyekszik megakadályozni Krisztus szándékát, a kiontott vér által olyan kivívandó győzelem vár még ránk, amely megdicsőíti Istent és a Bárányt. Jézus országa növekedni fog, és átöleli majd az egész világot. 

Krisztus nem elégszik meg mindaddig, amíg a győzelem teljessé nem válik. ''Lelke szenvedése folytán látni fog.'' ''És félik napnyugattól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét'' (Ézsaiás könyve53:11; 59:19).