ELSŐDLEGES SZERETET-NYELVEK:

1. Elismerő szavak: Amikor az illetőnek fontos, hogy szóban megdicsérjék… (Bizalmas beszélgetés, bátorítás, dicséret)

Pl:. Köszi, hogy megcsináltad! Nagyon jó az új frizurád! Nagyra értékelem, hogy … vagy! stb.

Akik ezen a csatornán tudják elsősorban feltölteni szeretet-tankjukat, azok mennyekbe szállnak a dicsérő, bátorító, kedves szavaktól és az elismerő kijelentésektől, amelyek természetesen őszinték és van alapjuk!

2. Ajándékozás: Amikor a másik képes régi ajándékokat tárgyakat őrizgetni, emlékszik rá kitől kapta és mikor az adott tárgyat, dolgot ajándékba stb.

Pl: A barátnőmtől kaptam ezt a szoknyát, és nagyon szeretem hordani.


Talán ez az egyik legkönnyebben kivitelezhető és elsajátítható csatorna, hiszen az erre érzékeny ember szinte mindenféle ajándéknak örül, csak szeretettel kell adnunk az ajándékunkat. Készíthetjük, vásárolhatjuk, a lényeg az, hogy az ajándékozott érezze és tudja, hogy rágondoltunk közben.

3. Szívességek: Amikor az illető számára a legjobban az a kifejező, ha a másik észreveszi, hogy valamire szüksége van, és segít neki.

Pl: Milyen kedves, azonnal segített megjavítani az elromlott zárat! De jó, hogy levitted a szemetet!


Aki a szívességből tett szolgálat nyelvén töltekezik, örömmel veszi, ha a szerette segít neki valamilyen formában. Csak szabadon adhatjuk és fogadhatjuk egymás szolgálatait.

4. Minőségi idő: Amikor valaki számára az a fontos, hogy a teljes figyelmeddel felé fordulj, együtt csináljatok valamit, lehetőleg csak ketten. Számukra fontos lehet, hogy meghallgassák őket, elkísérjék valahová, vagy csak bármit együtt tehessenek szeretteikkel úgy, hogy közben figyelnek egymásra.

Pl: Annyira szeretnék a barátaimmal közösen elmenni nyaralni valahová, de mindenki szervezett mást…

Ezen a nyelven értő ember az igényli, hogy bizonyos időközönként osztatlan figyelmet szenteljen rá a szerette. Csak ráfigyeljen, vele foglalkozzon, együtt legyenek bármilyen közös tevékenységet végezve. Lehet ez napi félóra, akár a hétből egy egész nap.

5. Testi érintés/ölelés: Amikor a másik szereti ha megsimogatják, megveregetik a hátát vagy megölelik. Ezeknek az embereknek valamilyen fizikai kontaktus által könnyebb érezni a másik ember szeretetét. Sok fiatal aki így működik, könnyebben sodródik bele rövid, felelőtlen szexuális kapcsolatokba. Fontos tudni magunkról, ha ez a szeretet-nyelvünk, hogy felismerjük, könnyebben befolyásolhatóak vagyunk ezen a téren.

A simogatás, az ölelés, s maga a testi érintés a szeretet kifejeződésének egyik legalapvetőbb formája. Azonban vannak olyan emberek, akik sokkal érzékenyebbek az érintésre, és jobban igénylik bárki másnál. A szeretet tankjukat testi kapcsolattal, ami a simogatástól a szexuális érintkezésig terjed, tudják feltölteni, illetve tölthetjük fel.

Dr. Gary Chapman (amerikai pszichológus, házassági tanácsadó)

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Kelj fel, Uram, és széledjenek el a Te ellenségeid, és fussanak el előled a Te gyűlölőid!      4.Móz. 10,35

Mózesnek a láda indulásakor mondott imájából egy másik intelmet is megtanulhatunk. Mózes nem így imádkozik: "Uram, széledjenek el az én ellenségeim, és fussanak el előlem az én gyűlölőim!" Hanem így: "Kelj fel, Uram, és széledjenek el a Te ellenségeid és fussanak el előled a Te gyűlölőid!" Isten ellenségeiről van szó, nem az ő ellenségeiről, s arról, hogy Isten elől fussanak el, s nem ő előle. Ebből megtanulhatjuk, hogy az imádkozónak Isten dicsőségét kell keresnie és nem a saját magáét, és Isten erejében kell bíznia, nem a saját magáéban. Nem saját ellenségeit, hanem Isten ellenségeit kell néznie. Itt megtanulhatjuk azt is, hogyan nyerhetünk az imádságban győzelmes erőt. Mózes tudta: Isten szemefénye vagyunk. Utunk Isten útja. Aki Kánaánba vezető utunkon elénk áll, az Isten tervének útját állja, az nem a mi ellenségünk, hanem Istené. Ilyen ellenségek teljes szétszóratását kéri ő hit által. Ha valóban Isten gyermeke vagy, ha Isten előtt állsz, ha utaid Isten akaratának megfelelnek, akkor (de csak akkor!) imádkozhatsz úgy, mint Mózes, igényelheted Isten erejét, imádkozhatsz, hogy akadályaid, mint Isten akadályai elháruljanak. Így kaphat az ember naponként friss győzelmi erőt. Így változik át az ellenséges hatalmaktól való félelem az Úr segítségében való vidám bizakodássá. Ha fent el akarjuk nyerni a győzelmi koronát, akkor minden reggel meg kell állanunk Urunk előtt, hogy naponként elnyerjük Tőle a győzelmet ereje és megőrző kegyelme által. Mennyivel drágább ez, mintha saját erőnkből és merészségünkből nyomulnánk előre! Így teljes belső nyugalmat nyerünk azokkal szemben is, akik munkánkat akadályozni, káromolni, vagy károsítani akarják.

Varga László: Isten asztaláról

"Jézus elment Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. Simon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak, aki odamenve megfogta a kezét és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik."      Márk 1,29-31

Ez az evangélium egyik legkedvesebb, legbiztatóbb története. Néhány komoly férfi lép be Péter szerény halászhajlékába. Élükön az Úr. A ház asszonyának ilyenkor pattannia kell. Hozni a lábmosó vizet, aztán valami ételfélét, ügyesen, gyorsan, ahogy illik. Hogy szégyellhette magát Péter anyósa, hogy ő ott fekszik az ágyban tehetetlenül, lázasan, rázza a hideg, mozdulni sincs ereje! Péter mentegetőzik, de Jézus oda se hallgat. Odalép az ágyhoz, rámosolyog a beteg öregasszonyra, fölébe hajol, megfogja a kezét, és magához emeli. Ez az egyszerű mozdulat többet mond az Isten szeretetéről, mint száz bölcs prédikáció. Ha nagyon szomorú és elhagyott vagy, lásd meg magad felett az Úr arcát! Rád néz, föléd hajol, kinyújtja a kezét, és magához emel. És egyből erőt nyersz a mai nap szolgálatára.

Köszönöm, Uram, hogy az én számomra is van vigasztaló mosolyod. Látod, milyen tehetetlen, elhagyatott vagyok. Mások talán nem is veszik észre, takargatom, ameddig bírom, tettetem az erőt, erőltetem a jókedvet, nem akarom, hogy sajnáljanak. De Te, Uram, tudod, milyen nehéz ezt végigcsinálni. Végy észre engem is, minden nyomorúságommal! Szereteted csodálatos mozdulatával hajolj fölém is, mint a bibliai öregasszony fölé! Mosolyogj rám, hogy újra megtanuljak mosolyogni! Nyújtsd a kezed, hogy talpra állhassak! Adj erőt, hogy jókedvvel, megnyugodott szívvel, örömmel tudjam szolgálni azokat, akiket mellém rendeltél! Köszönöm, hogy ezt már annyiszor megtetted, köszönöm, hogy ezután is meg fogod tenni. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-TELJES MEGÚJULÁS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 9,1-8

1 Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. 2 És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: "Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid." 3 Ekkor néhány írástudó így szólt magában: "Ez Istent káromolja." 4 Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: "Miért gondoltok gonoszt szívetekben? 5 Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj!? 6 Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket a földön: Kelj fel - így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza!" 7 Az pedig felkelt, és hazament. 8 Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el őket; és dicsőítették az Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

"Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid... Kelj fel ... vedd az ágyadat és menj haza."

(Mt 9,2,6)

Az ószövetségi próféciák úgy szólnak az eljövendő Országról, mint tejjel és mézzel folyó földről. Vannak, akik azt mondják, ezeket az igéket szó szerint kell vennünk, míg mások azt állítják, hogy jelképesen kell értenünk őket. Amikor az Ószövetség azt mondja, hogy a pusztaság tele lesz rózsával, egyesek úgy gondolják, valóban virágos kertet remélünk, mások pedig azt mondják, hogy annak a jelentése a boldogság és a lelki öröm. Jézus az Istentől felkent király abban az Országban, amelyik már van és amelyik még eljövendő. Amikor hatalmas dolgokat cselekedett a földön, megmutatta, hogy mire gondol, amikor az Országról prédikál. Egy reménytelen helyzetben levő embert vittek Jézushoz. Az Úr így szólt: "Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid". Azután, hogy bebizonyítsa, neki van hatalma a bűnöket megbocsátani, járóvá tette a bénát. Az Országból minden nyomorúságnak el kell tűnnie. Krisztus azért jött, hogy újjá tegye az egész világot. Neki van hatalma arra, hogy ezt megtegye, mert van hatalma a bűnöket megbocsátani. A mi reform mozgalmaink és meg-megújuló terveink nem érnek el egyebet, mint hogy a föld arculatának sebeire tapaszt raknak. Felszámolhatunk (fel is kell számolnunk!) néhány nyomornegyedet és legyőzhetünk (le is kell győznünk!) egy bizonyos betegséget. Néha rendbe tudunk hozni még egy feldúlt családi életet is, de arra nem vagyunk képesek, hogy egy összetört szívet meggyógyítsunk. Krisztus a mi problémáinkat a gyökerüknél ragadja meg. Valamennyi probléma gyökere, minden átok oka az emberi szív gonoszsága. Ő új szívet és új reménységet ad nekünk, de nem áll meg ott, hogy új szívet és új reménységet adott. Azzal fejezi majd be, hogy új eget és új Földet ajándékoz nekünk. Ha ma megbocsáttattak bűneink, holnap majd látjuk járni a bénát. A puszta tele lesz virággal.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ÉLŐ-E AZ ÁLDOZATOM?

"Megépítette ott Ábrahám az oltárt... és megkötözte az ő fiát, Izsákot"  (1Móz 22,9).

Ez az esemény azt a nagy tévedést szemlélteti, amikor azt gondoljuk, hogy Isten végső követelése velünk szemben a halál vállalása. Isten a halál általi odaáldozást kívánja, amely képessé tesz arra, amit Jézus tett: hogy életünket odaszánjuk. Nem így, hogy "kész vagyok veled a halálba menni", hanem "kész vagyok annyira eggyé lenni a te haláloddal, hogy életemet Istennek szentelhessem". Úgy látszik, feltételezzük Istenről, hogy egyes dolgok átadását várja tőlünk. Ettől a tévedéstől tisztította meg Isten Ábrahámot és ugyanez a nevelés folyik a mi életünkben is. Isten sohasem mondja, hogy valamit csak azért adjunk oda, hogy éppen csak odaadjuk; hanem azért kívánja tőlünk ezeknek a dolgoknak a feladását, hogy hozzájuttasson ahhoz az egyhez, amiért érdemes élni: a vele közösségben való élethez! Ennek az életnek a kibontakozását gátoló kötelékek megoldozásáról van itt szó. Mihelyt Jézus halálával eggyé leszünk, ezek a kötelékek nyomban lehullanak, mi pedig olyan szoros közösségbe jutunk Istennel, hogy életünket is oda tudjuk áldozni neki. Isten szemében mit sem ér, ha meg akarunk halni érte. Azt akarja, hogy "élő áldozattá" légy (Róm 12,1), hogy minden erődet odaadd neki, Jézus Krisztus áldozata által megváltva és megszentelve. Az ilyen áldozat kedves Isten előtt.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Tévelyegve, elveszve

"Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk. "

(Ézs 53, 6)

Úgy hangzik ez az Ige, mint valami gyónás. Mindnyájan elmondhatjuk, hiszen mindnyájan, kívétel nélkül utat tévesztettünk. S nem kell valamiféle súlyos eltévelyedésekre gondolnunk. Elég vétek már a valamennyiünkben megbúvó önzés is. Ki-ki a maga útját nézi. Benne van ez már a természetünkben. Az ember elsősorban mindig önmagára gondol, a maga szívének gondolatait és terveit dédelgeti s mindenekelőtt a maga előnyét keresi. Még a legrendesebb, legderekabb embereknek is be kell vallaniok, ha lelki látásra jutnak, hogy az önzés legsötétebb útjait járták. Természettől fogva önmagunknak és legszűkebb családi körünknek élünk. "Ti pedig siettetek, ki-ki a maga házához" (Agg 1, 9). Kedveseink felé mégcsak van szeretet bennünk, de másokat már nem igen veszünk észre, vagy csak önzésünk szemüvegén keresztül látjuk őket. Nem azt kérdezzük, mit tehetnénk másokért, hanem hogy mit várhatunk mi tőlük. Ha valaki természet szerint rokonszenves előttünk, szívesen közeledünk feléje. De ha nem kellemes egyéniség, távol tartjuk magunkat tőle. Mivel saját énünk ennyire hatalmában tart minket, önszeretetünk valóságos betegségként nehezedik reánk. Azonnal ingerlékenyek és kedvetlenek leszünk, amint valaki énünket érinti. Önzésünk annyira megfertőzte lényünket, hogy szinte lehetetlen tőle megszabadulnunk. Az önszeretettől csakis az Úr iránt való szeretet tehet szabaddá. Saját énünktől csak úgy szabadulunk meg, ha átadjuk magunkat Neki. Így is mondhatnánk, hogy énünktől csak a halál révén van szabadulás. Önmagunkat kellene állandóan öldökölnünk, ami elég fájdalmas és kilátástalan dolog! De mikor kiszolgáltatjuk magunkat az Úrnak, ő a maga életébe és halálába von bele minket. Elfoglalja énünk helyét és mi ismét önmagunkra találunk őbenne. Nem tévelygünk többé, mert az ő útját járjuk. Neki élünk, aki értünk meghalt és feltámadott. Most már az ő szeretete szorongat és hajt minket. Minden emberben azt a lelket látjuk, akiért Megváltónk a vérét adta. Bárcsak valamennyiünknél valósággá válna ez az Ige: "olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez" (1 Pét 2, 25).

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A szív és az élet tisztasága

"Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent" (Mt 5,8)

Tisztaságra, főként szívünk tisztaságára kell törekednünk. Ha belülről a Szent Szellem és az Ige tisztít meg bennünket, akkor a megszentelődés és az engedelmesség által kívülről is tiszták leszünk. Szoros kapcsolat van a szív hajlandósága és a megtérés között: ha azt szeretjük, ami rossz, nem érthetjük meg a jót. Ha a szívünk szennyes, szemünk is homályos lesz. Hogyan láthatnák meg a Szent Istent azok, akik a tisztátalan dolkokat szeretik? Mekkora kiváltság, hogy már itt is megláthatjuk Istent! Ha csak egy pillantást is vethetünk rá, az már a mennyország a földön! A tiszta szívűek Krisztus Jézusban látják az Atyát. Látjuk Őt, igazságát, szeretetét, szándékát, felségét, szövetségét, valóban Őt magát látjuk a Krisztusban. De mindezt csak olyan mértékben fogjuk fel, amilyen mértékben távol tartjuk a bűnt szívünktől. Csak akik igazán kegyesen akarnak élni, azok mondhatják: "Szemem állandóan az Úrra néz" (Zsolt 25,15). Mózes kívánsága: "Mutasd meg nekem dicsőségedet!" (2Móz 33,18) csak akkor teljesedhet be a mi életünkben is, ha megtisztítjuk magunkat minden vétektől. Akkor "olyannak fogjuk látni Őt, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát" (1Jn 3,3). Az Atyánkkal megtapasztalt közösség gyönyörűsége és a mennyei színről- színre látás reménysége sarkalljon bennünket arra, hogy tartsuk tisztán a szívünket és az életünket. Urunk, adj nekünk tiszta szívet, hogy megláthassunk téged!

Napi áhítat- Jézus szava (új) életet teremt

Hét témája: Márk evangéliuma



Olvasmány: Mk 2,1–12

Életünk megújítását Isten nem a körülményeink megváltoztatásával kezdi, hanem a lelkünkkel.

„Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid.” Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: „Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: „Miért tanakodtok így szívetekben? Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! – vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!? Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Ilyet még sohasem láttunk!”

Magyarázat

Mi nagyobb ajándék: ha felszabadul az ember lelkiismerete, és kitisztul, vagy az, ha meggyógyul betegségéből?
Nyilván mindkettő csoda, Isten csodája. Mégis a lelkiismeret megtisztulása, az erős és jóra ösztönző lelkiismeret ajándéka felbecsülhetetlen. Isten Lelkének különleges és titokzatos munkája az, aminek nyomán elindul bennünk ez az óriási váltás: a hibák és a lebukás elkerülésére fordított energiák hirtelen arra fordítódnak, hogy a megértett feladatokat minél jobban, minél elszántabban és minél nagyobb kedvvel végezzük.
Sokan hihetik, hogy történetünkben a béna számára a legnagyobb csoda az a pillanat, mikor azt az ágyat, amin tehetetlenül hozták a barátai, saját maga viszi haza. Pedig neki az volt élete legnagyobb csodája, mikor Jézus azt mondta neki, hogy megbocsáttattak a bűnei, és a megbocsátás azonnal meg is történt. „Mert a tiszta lelkiismeret a legnagyobb gyógyír” – mondta egyszer egy film szereplője. Teljesen igaz, mert a gyógyulás fölötti ámulat inkább a többieknek kellett, hiszen ők a megbocsátást nem tapasztalták. De akinek van összehasonlítási alapja a kettőről, az tudja, hogy a megbocsátást semmit sem múlja felül.
Imaáhítat

Könyörögjünk, hogy Isten békessége uralja szívünket és hassa át egész életünket! (Kol 3,15–17)
(Háló Gyula)

Joel Osteen: 2017.01.01. üzenete:

Vannak emberek, akiket Isten életünkbe hoz és kulcsszerepet játszanak előbbre jutásunkban.
De ők nem azért vannak, hogy segítsenek, kedvezzenek nekünk és új ajtókat nyissanak meg, hanem pont ellenkezőleg, ezeket az embereket azért küldi Isten utunkba, hogy segíteni tudjunk nekik, kedvezni tudjunk nekik, segíthessük őket egy új szintre emelkedni. Nem jutunk magasabbra, amíg nem segítettük őket magasabbra jutni. Minél magasabbra jutnak, annál magasabbra jutsz te is.

Ha segítesz másoknak álmaik beteljesítésében, Isten segíteni fog neked is álmaid megvalósításában. Hidd el, Isten szándékosan küld embereket életünkbe.

Nézz körül! Biztosan vannak olyanok az életedben, akik a boldogságoddal, békéddel, álmaiddal függenek össze. Náluk van előrelépésed kulcsa. Ha segíted őket magasabbra jutni, akkor te is magasabbra jutsz. Ha adsz, ajándékod visszatér hozzád. Arra kérlek ma, váljon szokásoddá mások felemelése. A másokra szánt idő nem fog elveszni. Isten lát és feljegyez minden percet, amivel barátodat bátorítod, minden mérföld kerülőutat, amivel valami jót teszel, és nem csak visszafizeti, hanem megsokszorozza azt, amit elültettél. Ha felemelsz másokat, készülj fel, hogy áldás fog leszállni rád. Szerencse és kiváltságok várnak rád, új ajtók nyílnak meg. Én hiszem, hogy azért, mert adsz, mert kinyújtod kezed másokért, meg fogod látni álmaid, vágyaid, minden ígéret, melyet Isten ültetett el benned, jóságod bumerángként tér vissza hozzád. /Joel Osteen/

Napi Ige+Napi Gondolat

                                 

,,Mert mindnyájan sokféleképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.,,
(Jakab 3:2)

Napi Gondolat:

Lukács 12:6 Ugye két fillérért öt verebet is kaptok? Mégis, egyetlen ilyen verébről sem feledkezik el Isten.
Nektek pedig még a hajszálaitok is számon vannak tartva. Ezért ne aggódjatok: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.

Menyire értékes egy veréb? Az Ige szerint 5 veréb két fillért ér......az emberek számára, de Isten NEM azzal a mércével mér amivel mi emberek.
Az Ő számára egy teremtményének az élete sokkal de sokkal többet ért, gondot visel róla, ellássa, táplálja, megóvja.

És mi a helyzet velünk? Mi mennyit érünk Istennek?
Az életünk értékét Isten számára azzal tudjuk lemérni hogy Ő, mit fizetett érte, mennyibe kerültünk Neki.

Isten nem a mennynek az aranyhegyeit, sem az üvegtenger gyémántjait, hanem azzal fizetett, vásárolt meg amiből Neki csak egy volt. A tulajdon Fia vérével.
Hát ennyire vagyunk értékesek Istennek!

Ámen!

Kenneth E. Hagin élménye az Úrral

1950. szeptember 2-án esti összejövetelt tartottunk. A Bibliaóra után előrehívtam az embereket imádkozni.

Szeretném itt elmondani, hogy én épp annyira nem számítottam arra, ami következett, mint arra, hogy én leszek az első ember aki leszáll a Holdra. Előtte nem imádkoztam semmi különleges módon, nem is böjtöltem. Nem imádkoztam, hogy legyen egy ilyen megtapasztalásom. Valójában még csak nem is gondoltam ilyesmire.

Mindenki elől imádkozott, én meg letérdeltem az emelvényre egy összecsukható szék mellé a szószék közelében.
Elkezdtem nyelveken imádkozni, és hallottam, hogy azt mondja egy hang:
- Jöjj fel ide!
Először nem voltam tudatában annak, hogy a hang hozzám szól. Azt hittem, mindenki hallotta.
- Jöjj fel ide! - mondta újra a hang.
Majd felnéztem, és láttam Jézust ott állni, ahol a sátor tetejének kellett volna lennie. Ahogy újra felnéztem, a sátor eltűnt, és Isten megengedte nekem, hogy beláthassak a szellemvilágba.
Jézus állt ott, én pedig az Ő jelenlétében álltam. Ő egy koronát tartott a kezében. Ez a korona olyan különlegesen gyönyörű volt, hogy azt emberi nyelv le sem tudja írni.
Jézus azt mondta nekem:
- Ez a lélekmentő koronája. Az én népem olyan felelőtlen és közönyös. Ezt a koronát kapja minden egyes gyermekem. Én szólok és azt mondom: "Menj, és beszélj ezzel!" vagy "Imádkozz azért!", de az enyéim túlságosan elfoglaltak, elmulasztják megtenni, a lelkek meg elvesznek, mert ők nem hajlandók engedelmeskedni nekem.
- Jöjj fel ide!
Úgy tűnt, megyek Ővele együtt keresztül a levegőn, amíg el nem érkeztünk egy gyönyörű városhoz. Nem mentünk be egészen a városba, de közelről megtekintettük, mint mikor az ember felmegy a hegyre, és lenéz a völgyben fekvő városra. Szavakkal nem lehet leírni ennek a szépségét!
Jézus azt mondta: az emberek önző módon azt mondják, hogy készen állnak a mennybemenetelre. A kastélyaikról beszélnek és a menny dicsőségéről, mialatt sokan körülöttük a sötétségben élnek és a reménytelenségben. Jézus azt mondta, hogy meg kell osztanom a reménységemet velük, és meg kell hívnom őket, hogy jöjjenek velem a mennybe.
Majd Jézus hozzám fordult és azt mondta:
- Most pedig menjünk le a pokolba.
Jöttünk lefelé, ki a mennyországból, és amikor elértünk a földhöz, nem álltunk meg, hanem tovább haladtunk.
Lementünk a pokolba, és ahogy bementünk oda, láttam alakokat, akik emberi lényeknek tűntek, lángba burkolva.
Azt mondtam:
- Uram, ez éppen úgy néz ki, mint amikor meghaltam, és lejöttem ide 1933 április 22-én. Te szóltál, és én feljöttem innen. Akkor megtértem és imádkoztam, kértem a megbocsátásodat, és Te üdvözítettél engem. Most azonban annyira másképp érzem magam: nem félek, és nem vagyok úgy megrémülve, mint akkor.
Jézus azt mondta nekem:
- Figyelmeztesd az embereket erre a helyre!
Utána visszahozott engem a földre. Tudatára ébredtem, hogy az emelvényen térdelek, az összecsukható szék mellett, Jézus pedig ott állt mellettem. Hallottam, hogy az emberek mindenütt imádkoznak körülöttem.

Reggeli dicséret- Örülök

„Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.” 

-János harmadik levele 1:4

Maga a létezésed örömet okoz nekem. El sem tudod hinni, mennyire örültem, amikor megtudtam, hogy már itt vagy velem, bennem, és kevesebb, mint kilenc hónap múlva, ha minden jól alakul, végre szemtől szemben is találkozhatunk. Igen, féltem is. Féltem, nehogy te is visszafordulj, ahogy a testvéred tette. De minden nap, minden egyes mozgásod, minden egyes jól sikerült vizsgálat, ultrahangos felvétel növelte bennem az örömet, és a félelem lassan távozni kényszerült.

Örülök, mert megszülettél, mert egészséges vagy. Hihetetlenül nagy örömet tudsz okozni a mosolyoddal, a nevetéseddel, azzal, ahogy hozzám bújsz. Azzal, ahogy mondod nekem: "Mami, gyere! Ide csüccs!" Szinte elolvadok, amikor átölelsz engem, és csak úgy magadtól adsz egy puszit oda, ahova éppen felérsz.

Örülök, annak, ahogy beszélsz, hogy mindent, de tényleg mindent próbálsz visszaismételni abból, amit tőlünk hallasz. Örülök, amikor látlak rohangálni a lakásban. Örülök, amikor kacagva ugrabugrálsz az ágyon, és már egyre szabályosabban lököd el magadat a talajtól. Örülök, amikor meghajtod a fejed az étkezés előtt, és várod, hogy együtt kérjünk áldást az ételre. Örülök, amikor az autóban ülve indulás előtt jelzed, hogy imádkozzunk. Örülök, amikor esténként elalvás előtt kéred az éppen aktuális kedvenc mesédet.

Örülök annak, ahogy ragaszkodsz hozzám és Apucihoz, ahogy sorolod név szerint a családod tagjait a kutyusokat sem hagyva ki a névsorolvasásból.

Örülök, hogy az életed részese lehetek, és remélem, ez az örömöm még nagyon-nagyon sokáig eltarthat. Örülök annak, hogy láthatom a fejlődésedet, és ígérem, igyekszem lépést tartani veled, hogy örömként élhessem meg mindazt a csodát, ami ránk vár.

Örülni fogok annak, amikor láthatom, milyen élvezettel ásod bele magad a kedvenc tudományos témakörödbe, még akkor is, ha majd Apuci érdeklődési körét követed, és olyan dolgokat állsz neki olvasni, melyekhez én cseppet sem értek.


Örülni fogok annak, amikor megtalálod a neked megfelelő hivatást, amikor életed szerelmének igent mondasz (na jó, most még a szívinfarktus kerülget, de ígérem, akkor és ott moderálni fogom magam, és igyekszem elrejteni a félelmet az arcomról, hogy az én kicsi lányom férjhez megy).

És azt hiszem, a legnagyobb örömet akkor fogom átélni, amikor te magad választod Istent társadnak, vezetődnek, barátodnak, Megváltódnak. Amikor te magad fogod Őt ismerni, és már nemcsak a mi elbeszéléseinkre, tapasztalatainkra építkezel. Boldog leszek, amikor azt látom, hogy olyan fetétel nélküli bizalommal fordulsz hozzá, mint most hozzánk.

Örülni fogok, ha nem fogsz félni Tőle, ha a legbizalmasabb lény lesz az életedben. Örülni fogok, amikor igent mondasz Isten hívására, és Vele éled az életedet. És ez az öröm sosem fog elmúlni. Ezért imádkozom ma. Érted.

Bejegyezte: Sz-Cs. Andi

Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 122. rész

1. Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!
2. Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
3. Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
4. A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.
5. Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.
6. Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!
7. Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
8. Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
9. Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Miért kellett Jézusnak meghalnia értünk?

Miért nem volt lehetséges véráldozat nélkül?

Jézusnak azért kellett meghalnia az emberiségért, mert Ő volt az egyetlen ember a Biblia szerint, aki mentes volt a bűntől, ezért alkalmassá vált arra, hogy az egész emberiséget képviselje Isten előtt, vagyis bűneinket Isten ráhelyezhesse. Ha Jézus bűnös lett volna, akkor nem a mi, hanem a saját bűneiért halt volna meg.
A bűnért való halálra azért volt szükség, mert Ádámnak Isten azt mondta: ha vétkezel, bizonnyal meghalsz. Aki meghal, betöltötte a bűnei következményeit. Nagyon fontos igazság, hogy az áldozat ne maradjon a halál uralma alatt: vagyis a halált és annak következményeit fölszámolja önmaga számára, hogy ezáltal az emberiség számára egy új alternatívát hozzon.
Jézus ezeknek az alapkövetelményeknek teljes mértékben megfelelt. Isten kétségkívül megtehette volna, hogy áldozat nélkül, erővel fölszámolja a bűnt, de akkor nem áradt volna ki a kegyelem, csak az igazságszolgáltatás, ennek pedig az lett volna az eredménye, hogy az egész emberiség a gonosz angyalok, bukott szellemi lények sorsára jutott volna, nem részesülhettek volna a kegyelemből. Emiatt kellett az engesztelő áldozatnak megfelelnie a bűn és büntetés törvényének, valamint Istennek megadnia azt az engesztelést, amelynek következtében az emberiség bűnére kiönti a haragját.
A názáreti Jézus Krisztusban ez az igazságszolgáltatás megtörtént, az én büntetésemet hordozta, és ha én azonosulok ezzel, akkor azonosulok a föltámadásával is, ezzel pedig Isten a názáreti Jézus Krisztus érdemei miatt elfogadja, hogy én már bűnhődtem a bűneim miatt, és mentesít a kárhoztató ítélet alól. Csak Jézus vére az, amely nemcsak az igazságszolgáltatás tényét bizonyítja, hanem életet is közvetít az emberek számára, és lehetővé teszi, hogy az ember megbéküljön Istennel, ezáltal Isten javai és áldásai kiáradjanak a szellemére, lelkére...

A Szentháromság nem három Istent jelent, hanem egy és ugyanazon természetnek a három létformáját, három személyben való kinyilatkoztatását jelenti.
Jézus Krisztus szerezte meg az engesztelő áldozatával a bűnbocsánatot, amely az Istennel való közösség felvételének és az abban való megmaradásnak a feltétele. Négyezer éven keresztül az istenkeresés alapproblémája az volt, hogy a bűnbeesés által Isten igazságát megsértő emberiség nem tudta megszerezni a bűnei bocsánatát, mert azt kizárólag tökéletes, Isten számára elfogadható áldozattal lehetett. Ezért már az Ószövetségben is az engesztelő áldozat volt az istenkeresés alapja, bár az csupán jelképes tartalommal és értékkel rendelkezett.
Az Újszövetség azért jó hír, mert Jézus vére megszerezte az emberek számára a bűnbocsánatot. Azt, hogy Isten elfogadta az Ő áldozatát a föltámadása, valamint a Szent Szellem eljövetele igazolja. Így a bűnbocsánatadásban az Atya is benne van, de a Szent Szellem is, aki a Krisztus által megszerzett áldásokat közvetíti.
Ámen!    Hallelujah!

Németh Sándor-

A csodálatos fal!

Ellenséges csapatok közeledtek a faluhoz. Az emberek szörnyű dolgokat beszéltek kegyetlenségükről. Sokan elmenekültek, és üresen hagyták házaikat. A falu szélén lakott egy öreg néni az unokájával.

Úgy gondolom- mondta a nagymama az unokájának- nekünk meg kell védenünk a falut. Térdeljünk le tehát és imádkozzunk. Elővette öreg imakönyvét, feltette a szemüvegét és rákezdett az egyik egyházi énekre. „ Építs falat körénk és ments meg ellenségeinktől.”

Ó nagymama milyen jó lenne, ha a jó Isten falat építene körénk. Annál inkább jó lenne ez, mert a mi házunk a legelső és itt lesznek a legéhesebbek a farkasok.

Ne csüggedj gyermekem, Istennél semmi sem lehetetlen, még ez is megtörténhet.

Közben odakinn havazni kezdet, föltámadt a szél és hordani kezdte a havat. Az ellenséges csapatok is megérkeztek. Ezt onnan tudták, hogy kiáltozást és jajgatást lehetett hallani a faluból. Egy teljes órán keresztül hallani lehetett a lovak dobogását. A nagymama házában azonban minden rendben volt. Egyetlen ellenséges katona sem tette be a lábát. Nyugodtan lefeküdtek tehát és így várták a reggelt. Ekkor aztán felkelt nagyanyó és óvatosan kinyitotta a konyhaajtót. De mi az? Megvakult talán? Megdörzsöli a szemét és sehogy sem érti, miért nem lát ki az utcára. Hamarosan erre is rájött. A ház teljes hosszában egy hatalmas hóhegy emelkedett, amit a szél hordott össze és teljesen elzárta a házat a világtól. Ez volt az a fal amelyet Isten épített benne bízó gyermekei megmentésére. Így aztán megmenekültek az ellenség támadásától és megköszönték Istennek, hogy meghallgatta imádságukat.

Forrás: Győzedelmes Gyülekezet

KENNETH COPELAND- A probléma gyökere!

Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. – 1 Sámuel 16: 7.

Többnyire azt kérjük Istentől, hogy oldja meg a problémákat körülöttünk, amikor igazából Ő a bennünk lévő problémát akarja megoldani. Én is így voltam évekig a súlyommal kapcsolatban. Imádkoztam és imádkoztam, hogy Isten segítsen lefogyni.

Mégis, újra és újra kudarcot vallottam. Szó szerint több száz kilót adtam le és szedtem föl újra.

Végül egy napon komolyan eltökéltem magam. Azt mondtam Istennek: „Nem teszek egy lépést sem, amíg ki nem találom, mit tegyek!” Ezután böjtölni kezdtem, elzárkóztam a külvilágtól, és elhatároztam, hogy hallani fogok Istentől. Mialatt böjtöltem, az Úr megmutatta nekem a probléma valódi forrását. Azt mondta, hogy bár le akartam fogyni, az étkezési szokásaimon, hosszú távon nem szándékoztam változtatni. Olyan voltam, mint egy alkoholista, aki állandóan inni akar, és azt várja, hogy ez nem lesz hatással rá. Én kilencszer akartam egy nap enni, de nem szerettem volna többet nyomni nyolcvan kilónál! Hirtelen megértettem, hogy Isten nem elégedett meg azzal, hogy megszabadít a fölösleges kilóimtól, amik „kívül” voltak – a bennem lévő falánkságtól akart megszabadítani. Ezért azon nyomban megtértem ebből a bűnből. (Akkor értettem meg, hogy milyen nehéz egy alkoholistának beismerni, hogy alkoholista.) Majd ahelyett, hogy azt kértem volna Istentől, szabadítson meg a súlyproblémámtól, arra kértem, hogy szabadítson meg az étkezési problémámtól.

Meg is tette.

Ha úgy tűnik, hogy az imáid nem változtatják meg a körülötted lévő problémákat, akkor talán itt az ideje, hogy magadba nézz. Talán itt az ideje, hogy megkérd Istent, munkálkodjon a probléma gyökerén!

Igei olvasmány: Zsoltárok 139: 1-10, 23-24

Az én életem ma- A dicsőség országa- TEKINTSÜNK FEL!

„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűnéért.” (Ésa 40:1–2)

Isten egyháza a gonoszsággal folytatott hosszú küzdelme legsötétebb napjaiban kinyilatkoztatásokat kapott Jahve örök érvényű szándékáról. Isten a jelen megpróbáltatásain túl megláttatja a jövő győzelmét és örömét, amikor a harc már véget ér, és a megváltottak belépnek az ígéret földjére. A dicső jövő látomásait, az Isten keze által rajzolt jeleneteket tartsa egyháza nagy becsben ma, amikor a korszakok küzdelmének záró jelenetei gyorsan peregnek, és a megígért áldások nemsokára a maguk teljességében megvalósulnak.
(Prophets and Kings 722.)
Nekünk, akik közvetlenül a megvalósulás határán állunk, milyen végtelenül fontos, érdekfeszítő a bekövetkezendő dolgok ábrázolása, ama eseményeké, amelyekre Isten gyermekei figyelnek, várnak, vágyakoznak, és amelyekért imádkoznak, amióta ősszüleink kiléptek az Édenből!
Zarándoktársaim! Még itt vagyunk a földi élet árnyai és zűrzavarai között. De Megváltónk nemsokára megjelenik, hogy szabadulást és nyugalmat hozzon. Lássuk meg hitben a jövő áldásait, ahogy Isten megrajzolta őket! Krisztus, aki meghalt a világ bűnéért, szélesre tárja az Éden kapuit mindazok előtt, akik hisznek benne. A harc Krisztus győzelmével nemsokára véget ér, és meglátjuk Őt, akiben örök életünk reménysége összpontosul. Ha majd nála leszünk, semminek tűnik majd ennek az életnek minden próbája és szenvedése. Az előbbi dolgokra „...nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe”. „Ne veszítsétek el hát bizodalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségünk, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy igen, igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” „Izráelt megszabadítja az Úr örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé” (Ésa 65:17; Zsid 10:35–37; Ésa 45:17).
Nézz fel, nézz fel, és növekedjen a hited! Ez a hit irányítsa lépteidet azon a keskeny ösvényen, amely a város kapuin át a végtelenbe vezet, a megváltottak részére készített, végtelenül dicsőséges jövőbe.

Az én életem ma- A dicsőség országa- BŐSÉGES KÁRPÓTLÁS

„Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő, és nem késik.” (Zsid 10:35–37)

Istennek csodálatos türelme van. Az igazságszolgáltatás sokáig vár, és ezalatt az irgalom védi a bűnöst. „Igazság és jogosság az ő székének erőssége” (Zsolt 97:2)… A világ vakmerően áthágja Isten törvényét. Mivel Isten régóta tűr, lábbal tiporják tekintélyét… Van azonban egy határ, amelyet nem léphetnek át, és már közel vannak a határhoz. Már most is majdnem túllépték Isten türelmének határvonalát, kegyelmének és irgalmának határát. Az Úr közbelép, hogy megvédje méltóságát, megszabadítsa népét, és visszaszorítsa a gonoszság áradatát…
Most, amikor túlsúlyban van a gonoszság, tudhatjuk, hogy közel van a végső válság. Amikor az emberek majdnem egyetemesen szembehelyezkednek Isten törvényével, amikor népét elnyomják és bántalmazzák, az Úr Isten nemsokára így szól: „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mind ez ideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben” (Dán 12:1).
Padlásszobákból és viskókból; börtönökből és vesztőhelyekről; hegyekről és pusztaságokból; barlangokból és tengerparti üregekből fogja Krisztus magához gyűjteni gyermekeit… Földi törvényszékek Isten gyermekeire a leggonoszabb bűnözőknek kijáró büntetést szabták. De közel van már az a nap, amikor Isten lesz a „bíró” (Zsolt 50:6), és a földi ítéleteket a visszájukra fordítja.
 „Népe gyalázatát eltávolítja” (Ésa 25:8). Fehér ruhát kapnak…
Bármilyen keresztet hordtak, bármit vesztettek, bárhogyan üldözték őket, még ha földi életükkel kellett is fizetniük, Isten bőségesen kárpótolja gyermekeit. „Látják az Ő orcáját; és az Ő neve a homlokukon lesz” (Jel 22:4).

Az én életem ma- A dicsőség országa- ÖRÖK BIZTONSÁG

„És az Úr lesz az egész Földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.” (Zak 14:9)

A megváltás nagy terve eredményeképpen a világ teljes mértékben visszakerül Isten kezébe. Mindaz, ami a bűn által elveszett, eredeti formájában áll helyre. Isten nemcsak az embert, hanem a Földet is megváltja, hogy ez legyen örökkévaló lakhelye az engedelmeseknek. Sátán hatezer éve küzd azért, hogy a Földet a birtokában tartsa. Most mégis Istennek a Föld teremtésénél kifejezett eredeti terve valósul meg. „De a magasságos egeknek szentjei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké” (Dán 7:18).
„Napkelettől fogva napnyugatig dicsértessék az Úr neve!” (Zsolt 113:3) „Minden végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig” (Zsolt 119:89; 111:7–8). Azokat a szent törvényeket, amelyeket Sátán gyűlölt, és igyekezett megsemmisíteni, a bűntelen világegyetem mindenütt megbecsüli.
(Patriarchs and Prophets 342.)
Krisztus megváltói munkája igazságot szolgáltat Isten uralmának. Megtudja a világ, hogy a Mindenható a szeretet Istene. Sátán vádjai alaptalanoknak bizonyulnak; jelleméről lehullik a lepel. A lázadás soha többé nem ismétlődhet meg. Bűn soha többé nem hatolhat be a világegyetembe. A hitehagyás ellen mindenki örökre biztosítva van. Az önfeláldozó szeretet eltéphetetlen kötelékkel egyesíti a Föld és a Menny lakóit Teremtőjükkel.
A megváltás munkája befejeződik. Ott, ahol eláradt a bűn, Isten kegyelme még bőségesebb lesz. A földet – amit Sátán magának igényel – Isten nemcsak megváltja, hanem meg is dicsőíti. A mi kis világunk, amely a bűn átka miatt az egyetlen sötét folt az Ő dicső teremtésén, a világegyetem minden más világát felülmúló megbecsülésben részesül. Itt, ahol Isten Fia emberi testben sátorozott, ahol a dicsőség Királya élt, szenvedett és meghalt, amikor mindent megújít, itt lesz „Isten sátora az emberekkel [...] és velük lakozik, és azok az ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük, az ő Istenük” (Jel 21:3). A megváltottak pedig a végtelen korszakokon át – miközben az Úr világosságában járnak – dicsőíteni fogják Őt kimondhatatlan ajándékáért, aki Immánuel, „VELÜNK AZ ISTEN!”

„A vízbe dobott kenyér visszatér...!

Valamikor egy fiúcska házról házra járva kereste meg a tanulásához szükséges pénzt, amikor azt vette észre, hogy már csak 10 centje van, ami alighogy elég vajmi kis élelemre, mert már éhes is volt. Elhatározta, hogy a következő háznál valami ennivalót kér. Ámde, elveszett a bátorsága, amikor egy szép lány nyitott neki ajtót, így étel helyett csak egy pohár vizet kért.

A lány látta, hogy éhes a fiú, hozott hát neki egy pohár tejet. Lassan megitta, majd megkérdezte:
- Mivel tartozom?
- Semmivel, felelt a lány:
Anyukám úgy tanított, hogy sose hagyjuk megfizetni azt, amikor
kedvesek vagyunk.
- Hát, akkor... tiszta szívemből köszönöm.
Amikor Howard Kelly elhagyta ezt a házat, nem csak fizikailag érezte magát erősebbnek, hanem a lassan majdnem elvesztett hitében is. Pár év múltán a lány súlyosan megbetegedett. A helybeli orvosok tehetetlenek voltak, ezért egy nagyvárosba küldték őt, specialistákat hívtak hozzá, hogy azok foglalkozzanak ezzel a ritka betegséggel, konzultációra odahívták doktor Howard Kellyt is, aki amikor meghallotta a város nevét, ahonnan a beteg jött, furcsa fény gyulladt ki a szemében.
Azonnal elindult a folyosón, ami a beteg szobájához vezetett. Bement, hogy megnézze őt. Azonnal megismerte. Visszament a konzultációs szobába azzal az eltökélt szándékkal, hogy erejéhez képest mindent megtesz a beteg életéért.
Ettől a naptól különös figyelmet szentelt neki. Hosszú idő elteltével megnyerte ezt a harcot.
Doktor Kelly kérte, hogy a kezelésért kiállított számlát terjesszék neki elő jóváhagyásra. Ránézett a számlára, széljegyzetet írt rá, majd beküldte a beteg szobájába.
A hölgy félt belenézni. Tudta, hogy a költségeket egész életén át fizetheti, végül mégis csak kinyitotta...
Szeme a számla szélén levő megjegyzésre tévedt.
Ezt olvasta: «teljes egészében megfizetve egy pohár tejjel». Aláírás : doktor Howard Kelly.
Örömkönnyek lepték el az arcát és hálás szívvel imádkozott: - Köszönöm Neked Istenem! Terjedjen továbbra is szereteted az emberi szíveken és kezeken keresztül!

Így szól egy közmondás:
A vízbe dobott kenyér visszatér“

"Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt. " Prédikátor 11,1

Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 42. rész

1. Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása.
2. Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
3. Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?
4. Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"
5. Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.
6. Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.
7. Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.
8. Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
9. Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
10. Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
11. Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
12. Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Kelj fel, Uram, és széledjenek el a Te ellenségeid!      4.Móz. 10,35

Milyen egyszerű Mózes imája! Úgy cseng, mint egy gyermek kérése apjához, hogy keljen fel és védje meg őt. Szabad nekünk ilyen gyermeki módon imádkoznunk. Mózes elsősorban azokat a veszélyeket tárja Isten elé, amik az új útszakaszban rejtőzködhetnek. Érheti őket ellenséges törzsek rajtaütésszerű támadása, mint már gyakran megtörtént. Ezért Mózes nem akkor kéri már az Úr segítségét, amikor az ellenség támadása bekövetkezett. Nem, minden alkalommal, amikor a láda indult, Isten kezébe tette a nép minden gondját ellenségeik miatt: "Kelj fel, Uram, és széledjenek el a Te ellenségeid!" - Fontos figyelmeztetés ez nekünk a reggeli imádságra. Az ellenségek, akikkel találkozunk, gyakran külső ellenségek. A láthatatlan világ hatalmasságaival van dolgunk, akik veszedelmesebbek minden amálekita és moábita seregnél. Ezek a démoni hatalmak óránként megtámadhatnak Kánaánba való vándorlásunk során. Minden reggel imádkozva kell felvérteznünk magunkat. Milyen könnyen magával ragadja a vándort a tisztátalanság, türelmetlenség, szeretetlenség és harag hatalma! Váratlanul ránk támadhatnak. Ezért fontos minden reggel Isten elé állnunk, hogy az előre nem látható veszélyekre, a nem várt látogatásokra és a Sátán támadásaira nézve kérjük Őt. Könyörögjünk így minden reggel: Uram, ismered gyengeségemet, ismered a hatalmasságokat is, akik rám akarnak törni. Uram, vigyázz rám! Ne add az ellenségnek lelkemet! Őrizz meg, mint szemed fényét! Emlékezz meg ígéretedről: "Az Úr körülveszi népét mostantól fogva mindörökké." Ha mi imádságban így felfegyverkezünk, akkor napunk úgy telik el, hogy nem hozunk szégyent az Úrra.

Varga László: Isten asztaláról

"A kígyó... ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?"      1Mózes 3,1

A kígyó kérdése logikus. Ő állat. Neki mindent szabad, amit az ösztöne megenged. A kép értelmében: egy majom nyugodtan ehetett a tiltott fáról, ha hozzáfért, számára nem szabadon teljesítendő erkölcsi parancs, hanem kötött ösztön jelenti a korlátot. Felháborító és érthetetlen tehát a tilalom: megteheted, de ne tedd, mert nem szabad! De ugyanúgy tesszük fel magunknak a kérdést, amikor állati ösztöneink elé gátat állít Isten erkölcsi törvénye. "Ne ölj!" Hát köteles vagyok minden aljasságot eltűrni? "Ne paráználkodjál!" Hát már gyönyörködni se szabad egy szép asszony látványában? "Ne lopj!" Hát tűrjem, hogy más mindent ellopjon, ami pedig nekem járna? "Tégy jót mindenkivel!" Káin felel belőlem: "Őrizője vagyok én az én atyámfiának?" És így tovább. Persze, hogy nem igaz. De olyan jó kibúvó ez az ősi kígyó-okosság. Szabad utat ad ösztöneimnek. "Dehogy haltok meg! Nem lesz abból semmi baj. Tedd meg, ha kívánod!" És így válik az istenképű ember állattá.

Uram, ha embernek teremtettél, adj erőt, hogy ember maradhassak! Érzem, tapasztalom, bennem is működnek az állati ösztönök. Testiségem tiltakozik minden parancsod, minden tilalmad ellen. Köszönöm, hogy lelkiismeretem a Te törvényedet súgja. Köszönöm, hogy belém építetted az erkölcs iránti vágyat, hogy olyan jó érzés aszerint cselekedni. Köszönöm, hogy naponta figyelmeztetsz a szabad engedelmesség emberi méltóságára. De gyenge vagyok. Ismersz, Uram, a magam erejéből nem tudok ellenállni ösztöneim követelésének. Gyarló bűnös vagyok, Te adj erőt igazi emberségemnek! Csak a Te Lelked naponkénti segítségével tudom teljesíteni emberségemhez szabott parancsaidat. Ne vond meg tőlem Lelked ajándékát! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 11,1-9

1 Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. 2 Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. 3 Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, 4 hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. 5 Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. 6 Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. 7 A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. 8 A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét. 9 Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.

"Tele lesz a föld az Úr ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja."

(Ézs 11,9)

Itt az Ézs 11-ben egy másik képe áll előttünk a remény és dicsőség földjének. Először a kiváló királyról olvasunk, aki uralja ezt az országot. A "vesszőszál", aki Dávid háza ledöntött fatörzséből sarjadt ki, Jézus Krisztus. Az Ő uralma alatt, - mondja a próféta - az országban igazság, békesség és nyugalom van. A király eltörli a gonoszságot, igazságosan bánik a szegényekkel és az alázatosokkal, s az ország békéje kiterjed emberre és állatra. Teljes a harmónia. Teljes a "shalom" (héberül: békesség). Ami ezt a világot oly nagyszerűvé teszi, az a Messiás uralma. Azt is mondhatnánk, hogy ez az ország az ígéret földje, mert "tele lesz a föld az Úr ismeretével". Ez a két dolog mindig együtt jár. Amikor Isten neve megszenteltetik, az Ország jön el, s amikor az Ország eljön, a föld telve lesz az Úr ismeretével. Egyszer egy taxisofőr megpróbált parkolni egy zsúfolt utcában, s megkarcolta egy másik autó lökhárítóját. A dühös tulajdonos kiugrott krómacél "házából", és hangosan gyalázta Jézus Krisztus nevét. A taxisofőr akkor így szólt: Uram, miért nem olyan valakinek a nevét használja, akit ismer? Az átkozódás nem csupán közönséges szokás, hanem a tudatlanságnak a biztos jele is. Amint valaki megismeri Jézust, abbahagyja az átkozódást és imádkozni kezd. Ezért nem is tudjuk, hogy mi fáj nekünk jobban: a meggondolatlan szitkozódás-e, vagy a tudatlanság, amit ez elárul. Azt mondhatnánk, Krisztus azért jött a világra, hogy megalapítsa az Országot, de azt is mondhatnánk, hogy jött, azért, hogy mindnyájunknak tanítást adjon Istenről. Ez a kettő ugyanaz. Krisztus elküldte a Szentlelket, hogy engedelmességre késztessen minket a mi Királyunk, Krisztus iránt, vagy hogy megismertesse velünk Istent, a mi Atyánkat. Amikor az Ország eljön majd, a föld tele lesz az Úr ismeretével.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-JÉZUS BIZALMASA

"Annyi idő óta veletek vagyok és mégsem ismertél meg engem?" (Jn 14,9).

Nem szemrehányásként hangzanak ezek a szavak, de nem is fejeznek ki meglepetést. Jézus csak egy lépéssel tovább akarja vezetni Fülöpöt. Jézus az, akivel legutoljára jutunk bizalmas viszonyba. Pünkösd előtt a tanítványok úgy ismerték Jézust, mint aki hatalmat adott nekik a démonok kiűzésére és a lelkek felébresztésére (Lk 10,18-20). Már ez is csodálatos közelség volt, de Ő még ennél is bensőségesebb, bizalmasabb kapcsolatot készült teremteni: "Titeket pedig barátaimnak mondottalak" (Jn 15,15). A barátság ritka a földön. A barátság a gondolkozás, a szív és a szellem azonosságát jelenti. Életünk iskolája arra szeretne képesíteni minket, hogy eljussunk erre a Jézus Krisztussal való legszorosabb közösségre. Áldásait elfogadjuk, szavait ismerjük, de vajon Őt magát ismerjük-e? Jézus azt mondta tanítványainak: "Jobb nektek, hogy én elmenjek" (Jn 16,7). Olyan kapcsolatba kíván lépni velük, hogy továbbvezethesse őket. Jézus örül, ha tanítványa időt szentel a vele való bizalmas együttlétre. A gyümölcstermés is mindig ennek a bizalmas egységnek a bizonyítéka (Jn 15,1-4). Ha egyszer Jézus Krisztus bizalmasaivá leszünk, többé nem vagyunk egyedül. Nincs szükségünk az emberek együttérzésére, megértésére: folyvást mi adhatunk nekik anélkül, hogy azt leereszkedésnek éreznék. A Jézussal bizalmas viszonyban élő szent sohasem akar hatást kelteni, hanem érezni lehet, hogy Jézus Krisztus akadálytalanul élhet benne, hiszen Ő töltötte be lényének legmélyebb szakadékát. Az ilyen élet erős, nyugodt, szellemi egészség benyomását kelti. Ezt adja Urunk azoknak, akik bizalmas viszonyba kerülnek vele.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Elmerülve a világba

"Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek... adtak, vettek, ültettek, építettek... "

(Lukács 17, 27-28)

Ezekben a földi foglalatosságokban merült ki az emberek élete az özönvíz előtt csakúgy, mint később, Sodomában és Gomorrában. Istent nem keresték. Eközben olyan biztonságban érezték magukat, mintha másképp nem is folyhatna az élet, míg azután jött a katasztrófa és valamennyiüket elsodorta. Az Istent nem ismerő ember e világba kapaszkodik. Ha a láthatatlanokkal és örökkévalókkal nincs kapcsolata, a láthatókba és ideigvalókba merül el. Így volt ez, így van most is és így lesz, különösen az idők végén. Az ideigvalók uralják az ember gondolkodását. Jézus visszajövetelére senki sem gondol, sőt mosolyog e gondolaton. Az Úrnak az a napja teljesen váratlanul éri majd a legtöbb embert. Isten gyermekei is esznek és isznak. De náluk nem a gyomruk a döntő s nem a körül forog minden: mit együnk, mit igyunk? Őket az foglalkoztatja: elérem-e majd én is a nagy célt és megmenekül-e a lelkem? Engedik, hogy testi jólétükről a mennyei Atya gondoskodjon, aki nem hagyja gyermekeit elveszni. Ők is "házasodnak és férjhez mennek", de nem úgy, mint e világ gyermekei, akiket ebben kizárólag a test ösztönei vezetnek. Nem akarnak mindenáron házastársra szert tenni, mintha a házasélet lenne a legfőbb jó. Isten gyermekei mindent Jézus nevében tesznek; házasságra vonatkozó döntésük is így születik. Nem lépnek olyan kapcsolatra, melynél a legfőbb dolog, a Megváltóba vetett hit és szeretet egysége hiányzik. - Ők is "adnak és vesznek", de nem a pénzkérdés áll a középpontban. Nem törekszenek tisztességtelen haszonra s nem ragaszkodnak kétségbeesetten földi javaikhoz. Ők is "ültetnek és építenek", azaz szorgalommal és hűséggel dolgoznak, de a napi munkát is istentiszteletnek tekintik. Itt a földön nem otthonra, csak hajlékra akarnak szert tenni. Tudják, hogy otthonuk odafent van és itt csak sáfárok, nem tulajdonosok: zarándokok, de nem polgárok. Nagy dolog, ha valóban szabadok vagyunk a földiektől. Isten is segít ebben, amikor lemetsz életünkről darabokat, úgy hogy belevérzünk. Különösen ott vág nagyon mélyre, ahol meg vagyunk kötözve. Ne jajgassunk és ne berzenkedjünk soha ez ellen! Mindenben és mindentől szabadon előre tekinteni, nem pedig hátrafelé; ez Isten gyermekeinek drága kiváltsága.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Szüntelenül növekedve

"Ennél nagyobb dolgot fogsz látni" (Jn 1,50)

Ez az ígéret egy gyermekként bízó hívőhöz szólt, aki egyetlen meggyőző érv alapján kész volt elfogadni Jézust Isten Fiának, Izrael királyának. Aki kész arra, hogy lásson, fog is látni; reménytelen vakságunk oka az, hogy behunyjuk a szemünket. Már sok mindent láttunk. Az Úr nagy és kifürkészhetetlen dolgokat mutatott már nekünk, s ezért dicsérjük is nevét. Vannak azonban még Igéjében nagyobb igazságok, vannak mélyebb tapasztalatok, van magasabb rendű közösség, hasznosabb szolgálat, nagyobb erő, szeretet és bölcsesség. Mindez vár még ránk, ha készek vagyunk hinni az Úrban. A tévtanok kitalálása csak rombol, de nagy álgás, van az igazság keresésén és megtalálásán. Megnyílik előttünk az ég, és világosan látjuk az odavezető utat az Emberfia személyében, és jobban felismerjük a földi és mennyei világ közti összefüggést. Tartsuk szemünket nyitva a szellemi világ dolgai felé, és akarjunk egyre többet meglátni belőle! Higgyük, hogy életünk nem foszlik szét a semmibe, sőt, szüntelenül növekedni fogunk, és egyre nagyobb dolgokat látunk, amíg majd egyszer színről-színre meglátjuk magát a hatalmas Istent, és soha többé nem veszítjük el Őt szemünk elől.