„

Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 62. rész

1. Az éneklőmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.
2. Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom.
3. Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.
4. Meddig támadtok még egy ember ellen; meddig törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen?
5. Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék őt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.
6. Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem.
7. Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.
8. Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van.
9. Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Szela.
10. Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.
11. Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok;
12. Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.
13. Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál.      l.Móz. 3,1

Az első Ige így szól a Sátánról: "ravaszabb volt minden mezei vadnál". Ő a legravaszabb minden teremtmények között, ősellenségünk, akitől leginkább őrizkednünk kell. Félrevezette az embert és nyomorúságba taszította. Ravaszul munkálkodik. Alig észrevehető módon vezet el bennünket az Isten szerinti irányból: hamisan állítja a váltót. Fokozatosan változtatja az irányt. Ha a legkisebb mértékben is enged az ember a tévelyítőnek, gyorsan tovább viszi a helytelen irányban. Ezért: Vigyázzatok! Vigyázzatok! Vigyázzatok! - Másik ravaszsága: elégedetlenné tenni az embert. Ezer és ezer fa volt az Édenben, tekintetre kedves és eledelre jó (2,9). De mindezeket semminek állította azzal az eggyel szemben, amely meg volt tiltva. "Ha erről nem ehetsz, mit ér a többi!" - Így vezet tévútra a Sátán ezer és ezer fiatalt. Csalogatja őket a félhomályos, holdvilágos utcákra, amelyek vége veszedelem. Ezért: Vigyázzatok! Vigyázzatok! Vigyázzatok! Ragyogó várakozásokat ébreszt az ellenség: "olyanok lesztek, mint az Isten". A legmagasabb csúcsra viszi fel az embert, hogy onnan taszítsa le a mélységek mélységébe. Ó, bárcsak maradt volna az ember az alázatban! Ezért: Vigyázzatok! Vigyázzatok! Vigyázzatok! A leggyalázatosabb munkája a Sátánnak abban áll, hogy bizalmatlanságot ébreszt Isten ellen az ember szívében. "Kicsinek és butának akar Ő tartani benneteket! Mindent sajnál tőletek! A legjobbat azért zárta el előletek!" Ó, hogy nem kiáltott az ember mindjárt így: "Távozz tőlem, Sátán!" Az ember kinyitotta a szívét az Isten elleni bizalmatlanság előtt. Ez a bizalmatlanság a világ tulajdonképpeni bűne. Ebbe a kígyóméregbe betegedett bele az embervilág. Csak az igazi hit gyógyítja ki belőle.

Varga László: Isten asztaláról

"Ekkor így szólt Mária: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a Te beszéded szerint!"      Lukács 1,38

Nem a menny királynőjének, hanem egy egyszerű falusi leánykának szólt Isten üzenete. Ezt a kislányt választotta ki Isten, hogy a maga öröktől fogva való tervének eszköze legyen. Évszázadokon át vezetett egy családot nemzedékről nemzedékre, eleve megígérve egyes tagjainak, mint Ábrahámnak, Dávidnak, hogy belőlük fog származni a Messiás, a felkent király, a világ megváltója. Közben voltak a család történetében dicsőséges korszakok és nyomorúságos rabságok, tagjai közt hűséges szolgák és felkent királyok, bálványozó férfiak és méltatlan asszonyok, akiknek nevét gondosan feljegyezték a próféták. Ezt mind számon tartotta a család, azért mégis hihetetlen volt, amikor a kis názáreti szobában megszólalt Isten üzenete: téged választott az Úr, hogy anyja légy a Messiásnak! Természetes, hogy nem érti, hogy megdöbben, de a végén alázatosan meghajtja a fejét: vállalom! És vállalja a vőlegénye kételkedését, vállalja a jászolt, vállalja, hogy fiával nem értik meg egymást, végül a keresztet. Végig nem értve és meg nem értve, de egyet világosan tudva: hogy ha Isten kiválasztotta a feladatra, neki engedelmeskednie kell. Sohasem királynőként, annál sokkal nagyobb tisztességben: Isten egyszerű, engedelmes szolgálóleányaként, örök példaképpen, mindhalálig.

Jó Istenem, nekem is példát adtál Mária áldozatos engedelmességében. Nekem nem szántál különleges, világraszóló küldetést, de én is tudom, hogy eleve elrendelt feladatom van ebben az életben. Azon a ponton az én helytállásomra van szükség. Mutasd meg, Uram, nekem is világosan, hol, mikor, mi a feladatom, és adj hozzá erőt, hogy én is tudjak engedelmeskedni akaratodnak! Akkor is, ha nehéz, akkor is, ha nem kedvemre való, tudjam azt, hogy mi a Te akaratod, és legyek képes azt végig vállalni és végrehajtani. Taníts meg a szóra: "Történjék velem a Te beszéded szerint!" Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ISTEN BÖLCSESSÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Kor 2,1-9 1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. 2 Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. 3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. 4 Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; 5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. 6 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, 7 hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8 Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 9 Hanem hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.  "Isten titkos bölcsességét szóljuk... Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel." (1Kor 2,7-8) Pál nem olyanféle titkos tudományról beszél, amelyet némely kultusz és titkos társaság magának tulajdonít. Az elrejtett bölcsesség az evangélium, a Krisztusról szóló örömhír. Istennek ez a bölcsessége a Krisztus, mégpedig mint megfeszített Isten Fia, aki meghalt a mi üdvösségünkért. Ez a bölcsesség el volt rejtve. Ez azt jelenti, hogy senki nem ismerhette azt, amíg ki nem jelentetett. És ember nem találhatta ki azt, mert Isten bölcsessége. Isten olyan módon készített üdvösséget, mely az Ő bölcsességét árulja el és gúny tárgyává teszi minden vallás üdvözítési sémáját. Szem nem látta és fül nem hallotta azt korábban, ti. Krisztus halálát és feltámadását. A kereszten a bűn teljes erővel Krisztusra támadt. Krisztus nem "magányos harcos" volt, aki szörnyű halált halt. Nem! Ő az új emberiség feje volt. Népe képviselőjeként tette, amit tett. Azután feltámadt. És megint nem csak egy magányos hős volt, aki visszatér sírjából: az új termés "első zsengéje" volt Ő. Krisztus halálában a Sátán adta ki maradék erejét. Krisztus feltámadásában pedig Isten mutatkozott meg ereje teljében. Abban a pillanatban egy új korszakhoz vezető ajtó nyílt meg. Leszállt a menny ereje. A Szentlélek új és örök életet ad mindenkinek, aki Jézus Krisztusban hisz. Ez az evangélium. A Krisztusban elnyerhető üdvösség útját mutatja meg most Isten. Egyszerű szavakkal történik az igehirdetés és szerte a világon folyik az igei magvetés. Ennek az Igének kell megmentenie az emberiséget és helyreállítani a világot. Időt kell szakítanunk és fáradságot kell magunknak vennünk, hogy elsajátítsuk, hogy magunkévá tegyük ezt. Mivel csak Isten Lelke tanít meg minket Isten bölcsességére, ezért könyörögnünk kell a Szentlélekért, míg tanulmányozzuk Isten igéjét.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-VOLTÁL-E VALAHA EGYEDÜL ISTENNEL?

"...maguk között azonban tanítványainak mindent megmagyarázott" (Mk 4,34).

Vele való egyedüllétünk. Jézus Krisztus nem azért von félre minket, hogy egész idő alatt magyarázzon nekünk. Mindent csak akkor tár fel előttünk, ha már meg tudjuk érteni. Mások élete példázat nekünk: Isten kibetűzteti belőlük a saját lelkünket. Lassan halad ez a munka, úgyannyira, hogy Istennek az egész életünk idejére és az örökkévalóságra is szüksége van ahhoz, hogy valakit tervéhez formálhasson. Az egyetlen mód arra, hogy Isten felhasználhasson minket az, ha engedjük, hogy saját jellemünk girbe-görbeségein és hasadékain végigvezessen. Elképesztő, mennyire nem ismerjük magunkat! Még ha látjuk, akkor sem ismerjük fel irigységünket, lustaságunkat, büszkeségünket. Jézus leleplezi előttünk: mennyi mindent rejtegetett testünk, mielőtt az Ő kegyelme munkálkodni kezdett bennünk. Ki tanulta meg, hogy bátran belenézzen önmagába? Szabaduljunk meg attól az elképzeléstől, hogy megértjük magunkat, ez az utolsó beképzeltségünk, amit el kell hagynunk. Egyedül Isten ismer minket. A szellemi élet legnagyobb átka az önhittség. Ha valaha csak felvillant volna előttünk az, hogy milyenek vagyunk Isten szemében, többé soha nem mondanánk: "Ó, milyen méltatlan vagyok", mert tudnánk, hogy még kifejezni is lehetetlen, mennyire azok vagyunk. Míg meg nem győződünk méltatlanságunkról, Isten szorosságban tart mindaddig, amíg egyedül nem maradunk vele. Akinek a szívében egy morzsányi büszkeség vagy beképzeltség van, annak Jézus semmit sem tud megmagyarázni. Olyan csalódáson vezet át, amelyben megsebzi értelmi gőgünket, leleplezi csalárd szívünket. Megmutatja fegyelmezetlen hajlamainkat - olyan dolgokat, amelyekről sohasem gondoltuk volna, hogy Ő azok miatt akar négyszemközt lenni velünk. Összejöveteleken sok mindent hallunk, de nem értjük meg addig, amíg Isten félre nem von minket, hogy ezekről négyszemközt beszéljen velünk.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten nem mondott le a világról

"A szántóföld pedig a világ. "

(Máté 13, 38)

Isten szeretettel öleli magához az egész világot. Szíve mindig kitárva. Szeretné megnyerni ezt a világot, mely ellene mond, ellene szegül, sőt fellázadt ellene. Annyira szerette ezt a világot, hogy legkedvesebbjét adta érte, Jézus Krisztusban megbékéltette azt önmagával. Amióta Megváltónk a kereszten kiszenvedett, készen áll a bűnbocsánat, a megtisztulás lehetősége. Bűneink nem súlyos kövek többé, melyek szükségszerűen a mélybe húzzák az embert. Jézusban bűnbocsánatot kaphatunk. S ami még ennél is több: Isten szeretete arról is gondoskodott, hogy a világ megismerhesse az isteni megváltás nagy tényét. Követeket bocsátott ki, szívükre helyezte a megbékéltetés üzenetét, amit azok most bizonyságtételeikben elmondanak a világnak. Szerte-szét szórják mindenütt a jó magot. "Menjetek e széles világra!" - hangzik a megbízás. Rajtuk keresztül könyörög, int és sürget Isten: adjátok fel az ellenállást Teremtőtökkel szemben, hagyjátok magatokat megbékéltetni! Kezét is felénk nyújtja békességgel: fogadd el e kezet és ne légy állhatatosan ellenszegülő! A Szentlélek ezeken a követeken keresztül igyekszik meggyőzni a világot hitetlensége gonosz voltáról. Hiszen itt van a bűn gyökere: az ember nem akar hinni a Megváltóban, félreismeri, megveti őt. Az isteni Lélek arról a megigazulásrólgyőzi meg a világot, melyet a legelesettebb, legistentelenebb ember is megkaphat a megdicsőült Úrban. S végül  arról győzi meg a világot, hogy a sátán megítéltetett, kimondatott rá az ítélet a kereszten. Nincs joga többé egy lelket sem fogvatartani, ha az szabadulást keres. Senkinek az útját nem torlaszolhatja el, aki megtérésre vágyik. Egy áldott evangéliumi munkás kis füzetet adott ki egyszer ezen a címen: "Evangélium az istentelenek számára." Egy könnyelmű és züllésnek indult ember meglátta azt egy kirakatban. Öntelten azt mondta: "Végre valami az én számomra is." Megvette, elolvasta s megrendülten hitt abban, aki az istentelent megigazítja. Engedjük, hogy ez az isteni szeretet a mi szívünkben is hasson. Ne feledjük el, hogy mielőtt még mi kezeinket kitárnánk Isten felé, ő már régen kinyújtotta kezét utánunk. Vár reánk és felkínál mindent, hogy Fiához s őáltala önmagához vonjon minket.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza--Mindvégig szeret

"Mert nem vet el örökre az Úr" (JSir 3,31)

Elvethet egy időre, de nem örökre. Az asszony levetheti ékszereit néhány napra, de nem feledkezik meg róluk, nem dobja ki azokat a szemétbe. Ugyanígy az Úr sem veti el azokat, akiket szeret; mert "szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig" (Jn 13,1). Egyesek úgy beszélnek a kegyelemben lételről és az abból való kiesésről, mintha mezei nyulak lennénk, akik üregeikből ki- és be futkosnak; pedig nem így van ez. Az Úr szeretete ennél sokkal maradandóbb és mélyebb szeretet. Ő öröktől fogva kiválasztott minket és mindörökké szeretni fog bennünket. Úgy szeretett, hogy meghalt értünk, és mi bizonyosak lehetünk afelől, hogy szeretete soha el nem fogy. Dicsősége úgy összefonódik a hívők megmentésével, hogy soha többé nem vetheti el őket, ahogyan, mint a dicsőség királya, nem vetheti el tulajdon királyi palástját sem. Nem! Az Úr Jézus, mint a mi főnk, soha el nem veti tagjait, mint Vőlegény, soha el nem taszítja menyasszonyát. Azt hitted, téged elvetett? Miért gondoltál ilyen gonoszat az Úrról, aki eljegyzett magának téged? Vesd el az efféle gondolatokat, és soha ne engedd, hogy befészkeljék magukat a szívedbe! "Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet előbb kiválasztott" (Róm 11,2). "Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől" (Mal 2,16).

Andrew Wommack: Isten igazságai

HOGYAN VISZONYUL ISTEN AZ EMBERHEZ?

A legtöbben azt hiszik, hogy ki kell érdemelniük az Úr szeretetét, kegyelmét. De Isten nem azért szeretet téged, mert te méltó lettél erre, hanem azért szeret, mert Ő maga a szeretet. Az Isten hozzád való viszonya soha nem változik meg. Isten nem fog jobban szeretni, mert szent életet élsz, és ha nem élsz eléggé szent életet, akkor sem fog kevésbé szeretni. Isten szeretete az Ő kegyelméből fakad és az nem a mi jóságunk vagy érdemeink függvénye.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem fontos, hogy miképpen cselekszünk. Amiképpen cselekszel, az hatással van rád, Istenhez való viszonyodra.

MI VÁLASZTJA EL AZ EMBERT A SZERETŐ ISTENTŐL?

Az egyetlen bűn, amiért megítéli az embereket a Szent Szellem, hogyha nem hisznek Jézus Krisztusban! János 16:9. „A bűn az, hogy nem hisznek énbennem;”

Az egyetlen bűn, ami az embert a pokolra, az örök kárhozatra juttatja, ha elutasítja Jézus Krisztust, mint Megváltót.
ISTENNEL VALÓ FÜGGŐSÉGI KAPCSOLAT HELYREÁLLÍTÁSA

A megváltás már 2000 évvel ezelőtt megtörtént. Jézus már akkor keresztre vitte az összes bűnödet, amikor még meg sem születtél. Már akkor, ott a Golgotán megbocsáttattak a vétkeid. I. János 2:2. „mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.”
TE ELFOGADTAD ŐT?

Ha Te Jézust már elfogadtad és befogadtad személyes megváltódnak az életedbe, ha elfogadtad Őt, mint személyes Uradat, akkor az összes többi bűnöd is megbocsáttatott. Ha Jézust Uraddá tetted, akkor az Atya – Jézuson keresztül – úgy tekint rád, mint Jézusra! Teljesnek, tisztának lát téged!

Az emberek azonban belenéznek a tükörbe és azt mondják, hogy lát az Isten engem tökéletesnek, hiszen rengeteg problémát látok saját magamban. Nem vagyok olyan amilyennek lennem kéne.

„de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” I. Sám. 16:7. 

Vagyis Isten a Te újjászületett szellemedre tekint.

„Az Isten Szellem, és akik imádják őt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk.” János 4:24. Ha igazából Istennel valós kapcsolatot akarsz kialakítani, akkor ezt a kapcsolatot arra kell alapoznod, hogy ki vagy valójában a szellemben és nem arra, hogy milyenek a külsődleges cselekedeteid, és nem is arra, hogy miképpen gondolkozol.

MI TÖRTÉNIK AKKOR, AMIKOR JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL ÚJJÁSZÜLETSZ?

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” II. Kor. 5:17. Amikor újjászületsz a szellemed születik újjá, és nem a fizikai tested. A szellemünk az, ami teljesen megváltozott.

Ef.1:13. azt mondja, hogy a Szent Szellem által lepecsételtettél azután, ahogy hívővé lettél. 

„Őbenne pedig titeket is – miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek – eljegyzett pecsétjével, a megígért Szent Szellemmel.”

A Te szellemed szinte egy vákuum fóliába lett csomagolva. Semmi tisztátalanság nem tud hozzá férkőzni a te lepecsételt szellemedhez, mert az le lett pecsételve a Szent Szellem által. És ez a tökéletesség örökké tart!

HONNAN TUDOD, AZT, HOGY MILYEN A SZELLEMED VALÓJÁBAN?

Jézus beszél erről: János 6:63. „azok a szavak, amelyeket én szólok nektek azok szellem és élet.” 

A biblia tökéletes lenyomata annak, hogy melyek a szellemi igazságok. Jakab egy lelki tükörhöz hasonlítja a bibliát. Amikor az igét olvassuk az olyan minthogyha egy szellemei tükörbe néznénk bele.

A biblia mondja, az Efézus levél 3: alapján, hogy mindenféle szellemi áldással meg vagyunk áldva. Ezekre alapozva azt mondhatom, hogy „áldott vagyok”, „megvagyok gyógyulva”, „Isten szeret engem”, …. és Isten úgy tekint rám, mint ahogy Jézusra, tisztának és szentnek lát. Ha valóban hinnétek ezt, akkor olyan, mint depresszió nem érne a közeletekbe. Akkor lehetetlen lenne depresszióba esni, ha értenétek, hogy miként tekint az Úr rátok! De mi abban kezdünk el hinni, hogy miképpen érzünk magunkkal kapcsolatban. A szerint kéne járnotok, hogy mit láttok ebben a szellemi tükörben, amit rólatok ír az ige. Magad elé kell venni az ige tükrét, hogy megtudd, hogy mit mond rólad.

Az ige azt mondja „Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.” Zsid. 10:14. Vagyis megszenteltettél Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer és mindenkorra. 

andreÉs Amikor megszenteltettél tökéletessé is lettél téve. A te szellemed az, ami tökéletessé lett.

Az elméd és a fizikai tested nem tökéletes még.

De hogyha odaszánod a testedet az ördögnek a bűn által, a bűnbeesésen keresztül, bejárást engedsz az ördögnek a testedbe a bűn által. Megnyitod magadat a betegségeknek, megnyitod magadat a problémáknak. Megnyitod az elmédet a depresszió számára és a nem bátorító, hanem a visszahúzó gondolatoknak.

A kulcs a keresztény élethez az, hogy megtanuljuk, hogyan és miképpen élhetünk a szellemben és nem a testben.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

"Ti pedig a Krisztuséi vagytok" (1Korintus 3:23.)

Ti pedig a Krisztuséi vagytok. Ti az Ő tulajdona vagytok mint adomány, mert az atya titeket a Fiúnak adott; az Ő tulajdona, véres váltságdíja folytán, mert a nagy árat váltságtokért lefizette; az Övé vagytok ígéreteitek folytán, mert átadtátok, odaígértétek magatokat Neki; sajátjai vagytok rokonság által, mert nevéről neveztettek, testvéreivé és örökös társaivá lettetek.

Mutasd meg tehát kedves keresztény, cselekedeted által, hogy Jézus szolgája, barátja és jegyese vagy. 

Ha bűn kísért téged, úgy feleld ezt: "Mi módon mívelném e nagy gonoszságot; hiszen én Krisztusé vagyok". Egy halhatatlan törvény meggátolja a bűn elkövetésében a Krisztus barátait. 

Ha gazdag nyereség csalogat a bűnre, akkor csak mondjátok, hogy Krisztuséi vagytok és ne nyúljatok semmihez. Ha zavarba jöttök és veszély fenyeget, legyetek szilárdak és gondoljátok meg, hogy Krisztuséi vagytok. Oda vagytok állítva, hol mások hanyagul ülnek és bámulnak, ti csak menjetek minden erőtök igénybevételével a munkára; az izzadság csurog le homlokotokon és már kezdtek lankadni, úgy kiáltsatok: "Nem , én nem akarok nyugodni, mert Krisztusé vagyok!" 

Ha nem volnék véren véren megvásárolva, úgy talán hasonlóan tudnék tenni, mint Issakhár, ki a határok közt letáborozott; de én Krisztusé vagyok, tehát nem szabad nyugodnom". 

Ha az élvezetek szirénéneke az igazság útjáról el akar csalogatni, úgy mondjátok: 

"A ti éneketekkel és keringéstekkel nem vezethettek félre, mert Krisztusé vagyok". 

Ha Isten ügye szólít, kövesd; ha a szűkölködő kér tőled, add neki vagyonod és életed, mert te Krisztusé vagy. Sohse tagadd meg hitedet. Tetteid legyenek mindig Krisztushoz méltóak, beszéded kedvességgel megsózatott, szólásod és eljárásod mennyei; hogy mindenki, aki téged lát, tudja meg, hogy a Megváltóé vagy és benned szeretete és szent érzelme lakik. 

"Római polgár vagyok", ez volt régente egy érinthetetlen védőlevél; sokkal inkább kell, hogy ez az ige neked védőlevél és előnyként szolgáljon a szent életben való haladáshoz: "Krisztusé vagyok!" 

Boldog az és örvendhet azon lélek, ki vonakodás nélkül teljesen átadja magát Jézusnak.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Atyánk a mennyben

"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy... "(Mt 6,9)

Láttuk, hogy az imádkozó hívő azzal a bizalommal szólíthatja meg Istent, ahogyan egy kisgyermek az apját. Jézus azonban azonnal hozzáteszi: ennek a bizalomnak mélységes tisztelettel kell párosulnia. Isten a mi szerető Atyánk, de egyben az a mindenható Úr is, aki a mennyekben van. Ő teremett mindent, s ma is az övé minden hatalom.

A helyes imádság alapja a bizalom és a tisztelet. Jöjjek egyszerűen, mint a gyermek! Nem szépen kell imádkozni, hanem őszintén, de ne feledjem, kihez szólok: ő a Teremtő, én pedig a teremtménye vagyok. Ő igaz és szent, én tele vagyok bűnnel. Nem természetes, hogy imádkozhatom, csak az ő egyszülött Fiára való tekintettel enged maga elé Isten. De így, fogadott gyermekeként szeretettel vár.

Isten a mennyekben van: ez arra utal, hogy teljhatalmú, szuverén Ura mindennek. Neki minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen. Ne féljek tehát semmitől, és ne aggodalmaskodjam semmi miatt! Azzal dicsőítem őt, hogy bízom benne feltétel nélkül.

Mivel azonban ő Úr mindenek felett, nem lehet semmire kényszeríteni, nem lehet befolyásolni, tökéletes szabadságában azt tesz, amit akar - de irántunk való nagy szeretetéből mindig azt cselekszi, ami javunkra van. És egyedül ő tudja, mi szolgálja valóban a javunkat. Ezért minden imádságunk végén teljes bizonyossággal mondhatjuk: ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te! Erre is Jézus Krisztus tanított minket.

A bizalom ne váljék bizalmaskodássá, a tisztelet pedig ne legyen tartózkodó félelem az ismeretlentől! Hiszen mi ismerjük mennyei Atyánkat, aki úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Napi áhítat- Jézus látja a szívünk állapotát

Hét témája: Márk evangéliuma

Olvasmány: Mk 3,1–6                       
Igen szomorú, amikor a hit és a vallás gyakorlataitól megnyomorodnak embe­rek. És még szomorúbb, ha senki nem háborodik fel ezen.

„Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember; figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: „Állj ki középre!” Hozzájuk pedig így szólt: „Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?” De azok hallgattak. Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.”

Magyarázat

Eperjes Károly – Kossuth-díjas hívő színművész – egy előadásában hangsúlyozta, hogy mennyi szörnyűséget rejt magában minden izmus, ideológia.
Nemcsak a kommunizmus, a fasizmus, a szociáldarwinizmus lehet embertelen, hanem a vallásos izmusok is épp olyan megnyomorító erővel bírhatnak. Az európai kultúra épp a vallásos fundamentalizmus vagy a pragmatizmus rémével néz farkasszemet. Természetesen vannak kevésbé félelmetes izmusok, de azok akkor sem jó akaratúak és hasznosak.
Amikor a szentség fokára emelünk bármit is Isten és az emberi élet mellett, akkor megadtuk a hatalmat annak a tárgynak, cselekménynek, szokásnak arra, hogy elvegye az életünket.
De jó, hogy Jézus nem ezt mondta a beteg kezű embernek: Nagyon sajnálom az állapotodat, de a szombat az szombat. Ezen nem lehet változtatni, a kezed helyett örülj a szombatnak. Ugye, mennyire cinikus az az álláspont, amely vallásos tiszteletet követel, mégis emberellenesen gyakorolja a hitet?
Vannak helyzetek, amelyekben még Jézus is felháborodik és megtelik haraggal az életért, ahogy József Attila is fogalmazta ezekre a helyzetekre a helyes magatartást: „Érted haragszom én, nem ellened…”
(Háló Gyula)

Reggeli dicséret- Mustármagnyi hit

„Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne néktek.”
(Lukács evangéliuma 17. fejezet 6. vers)

A tanítványok csodálattal nézték, ahogy Mesterük szolgálata nyomán „a vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak, és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik” (Máté 11:5) 

Majd odaléptek Hozzá és azt kérték; „Növeld a mi hitünket!” (Luk.17:5)

Bizony, sokszor mi is ezt kérjük. S miért? Azért, mert mi is azt szeretnénk, hogy nagy sokaság kövessen minket és ámulva nézzék, hogy milyen nagy és látványos dolgokat viszünk végbe. 

Ehhez, pedig úgy gondoljuk, valami hatalmas szuper erőre van szükségünk…

S mit válaszolt és válaszol ma is Jézus erre a kérésre? Gyere és fogj a kezedbe egy mustármagot, (ha nincs otthon, vehetsz egy szem borsot is, bár az már kicsit nagyobb)! Úgy-e milyen kis apróság? Jelentéktelen kis semmi. De vedd csak a szádba és rágd szét!

Igen, most már tudhatod, a hit erejét ne a nagy projektekben, ne az épületek nagyságában, ne a prédikációk számában, vagy hosszában, ne a jelenlévők létszámában, ne a külsőségekben keresd. Az igazi erő belül van, s ha ez felszínre kerül, akkor nincs lehetetlen.

Ugyanakkor jó lenne, ha fák és hegyek mozgatása helyett, azon gondolkodnánk, hogy a mai nap apró, jelentéktelennek tűnő feladatait úgy végezzük el, hogy abból mások is megtapasztalják a menny áldásait.

„Aki szerényen elindul kis tudásával, és elmondja azt, amit tud, miközben szorgalmasan igyekszik tudását növelni, tapasztalni fogja, hogy a menny minden kincse kitárulkozik előtte. 

Minél inkább törekszik a világosságot továbbítani, annál több világosságot kap.

Minél nagyobb igyekezettel - de felebaráti szeretettel - próbálja Isten szavát megmagyarázni másoknak, annál jobban megérti ő maga is. Minél inkább használjuk ismereteinket és képességeinket, annál jobban bővül a tudásunk, és szaporodnak talentumaink.” 

(E.G.White; Krisztus példázatai 245.o.)

Bejegyezte: Szilárd

Biblia-Ige-Zsoltárok könyve 15. rész

1. Dávid zsoltára. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?
2. A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.
3. Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.
4. A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.
5. Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Az alapvetõ hiba

,,Nincs istenfélelem szemük elõtt.. ,,- (Róma 3, 18)

Az apostol ezzel fejezi be a meg nem tért ember szomorú képének megrajzolását. Minden erkölcsi eltévelyedés gyökerét az istenfélelem hiányában látja. Az istenfélelem olyan, mint valami gát. Ha megroppan és enged, a zavaros vizek akadály nélkül átcsapnak rajta, elpusztítva mindent. - Ahol nincs istenfélelem, ott a lelkiismeretnek is vége. Ha az erkölcsi törvények többé nem isten törvényei, megszûnik kötelezõ erejük is. Ha a házasságban az ember nem Isten szent rendjét látja, bátran megtöri a hûséget. Amikor az ember elszakad Istentõl, minden egyéb tekintély is összeomlik. Nem hajlandó többé semmiféle felsõbbséget elismerni. Ahol Istent nem félik, ott a szülõket sem. Az ember fölébe helyezi magát a törvénynek s hidegen vesz mindent.

Ahol egy nép nem féli többé Istent, ott csak felbomlás jöhet. Az erkölcsi fogalmak elmosódnak s nem marad egyéb, mint a puszta önzés, mely kíméletlenül tör céljára. Az istenfélelemmel együtt elenyészik a jog és igazság is. Az ember úgy látja, nem az a helyes, amit Isten kíván, hanem amit saját érdekei követelnek meg és az a jogtalan, ami az önzõ kívánságoknak és vágyaknak „megállj"-t parancsol. Az ilyen emberek elõtt a lelkiismeretesség korlátoltság. A becsületességet ostobaságnak tartják.

Ahol az istenfélelemnek nincs többé helye, ott az emberek csak a büntetéstõl és a szégyentõl félnek. Nem azt kérdezik cselekedeteik elõtt: mit szól hozzá majd Isten, hanem azt, hogy mit mondanak majd az emberek? Félelem nélkül cselekszik a gonoszt, csak ki ne derüljön. Valóban igaza van az Igének, mikor az Istentõl való elszakadást tartja a bajok gyökerének, amibõl minden más gonosz is ered. „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány (ismeret) nélkül való" - kiáltja Hóseás. Ésaiás pedig Istennek ezzel a szívbemarkoló panaszával kezdi könyvét: „Fiakat neveltem... és õk elpártoltak tõlem... Elhagyták az Urat, megutálták Izrael Szentjét és elfordultak tõle..." - S végül, ahol nincs istenfélelem, ott a hit alapvetõ feltétele is hiányzik. Teljes hitetlenség lesz úrrá az emberen. Ahogyan a hit a lélek helyes viszonyulása Istenhez, úgy a hitetlenség ennek pontosan az ellenkezõje. - Így mutat rá a Biblia e két dologra: az ember dicsõségének és méltóságának, valamint elfajulásának és nyomorúságának titkára.

GLORIA COPELAND-Ragaszkodj ahhoz, hogy meghallod Isten hangját!

Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem. – János 10: 27

Olyan sok hívő bizonytalan abban, hogy képes-e meghallani Istent, hogy ismeri-e a hangját. Folyton attól félnek, hogy nem ismerik fel, ha a Szent Szellem szól hozzájuk.

Nem ismerik fel, hogy a Szellem hangjának meghallása a Biblia szerint minden egyes hívő kiváltsága. (Róma 8: 14) Csupán annyit kell tennünk, hogy hittel elfogadjuk, és olyan állapotba hozzuk magunkat, hogy meghalljuk Istent. Legközelebb, amikor az ördög azt mondja neked, hogy nem tudod meghallani Isten hangját, emlékeztesd magad erre. Jézus azt mondta, hogy a juhai ismerik a hangját, és az idegen hangját nem követik. Ezt ígéri Isten ma neked. A Szent Szellem Isten írott szavával megegyezően vezet. (János 16: 13) Ha tehát nem ismered az Igét, nehezebben fogod felismerni Isten vezetését. Ismerd meg Isten hangját, elmélkedj az Igén, és tanulmányozd. Kövesd Isten utasítását, amit Józsuénak adott: elmélkedj az Igén éjjel és nappal. Cselekedj annak alapján, amit olvasol a Bibliában – ne csak akkor, amikor könnyű, hanem minden alkalommal. Légy engedelmes a legkisebb dolgokban is! Az írott Igének való folyamatos engedelmesség éretté tesz, és a szellemi füled rá fog hangolódni a Szellem hangjára. Hamarosan olyan könnyen fel fogod ismerni az Ő hangját, mint a legjobb barátodét.

Tehát, ahelyett, hogy azon tűnődsz, tudsz-e hallani Istentől, ragaszkodj ahhoz, hogy hallj Tőle!

Aztán kezdd el javítani a szellemi hallásodat azzal, hogy időt töltesz az Igében.

Igei olvasmány: János 10: 1 - 9

Zsoltárok könyve 4. rész

1. Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.
2. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
3. Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
4. Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
5. Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
6. Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
7. Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
8. Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.
9. Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.      l.Móz 1,1

Ezekkel a szavakkal kezdődik a Szentírás, a Biblia, Isten igéje. Nem azért Isten Igéje, mert ez a szó: Isten, gyakran előfordul benne, nem is azért, mert olyan szavak vannak benne, amelyek Isten szájából származnak. Azért Isten Igéje, mert ezáltal megláthatjuk azt, hogyan bánik Isten a világgal és az emberrel, Isten szívéig láthat be általa az ember, amely miérettünk dobog. Igéjében érthetjük meg Őt, s juthatunk Vele közösségre. Mi, szegény földi emberek szívesen rajta hagyjuk tekintetünket azon, ami e földön látható. Isten Igéje felemeli tekintetünket Isten munkájára, cselekedeteire. A teremtéstörténetben nyilvánvalóvá válik az Ige mindenek felett való hatalma. Isten szólt - és lett. "Ő szólt és meglett, Ő parancsolt és előállott." (Zsolt 33,9) Isten minden munkájáról így szól az Ige: "És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, ímé igen jó". (l.Móz. 1,31) Az "igen jók" közül is az ember volt a legjobb, Isten képmása és Isten képviselője a földön. Ó, bárcsak így marad volna! De az ember a bűn miatt lezuhant ebből a magasságból. Szíve úgy néz ki, mint a föld, amelyről a 2. vers szól: "A föld pedig kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén". Igen: pusztaság, üres, sötét. Így pusztította el a bűn az Isten képmását. Megváltoztatta, visszájára fordította. A Szentírás azonban megmutatja nekünk, hogy Isten mindent, amit elkezdett, jó véghez visz, nem hagyja népét a bűnben heverni. Amit elkezdett, azt dicsőségesen viszi véghez.

Varga László: Isten asztaláról

"Így szólt az Úr igéje Jónáshoz... Indulj, menj Ninivébe...! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr elől."      Jónás 1,1-3

Ninive, a nagy ellenség, keletre volt Jeruzsálemtől. Tarsis nyugatra, az akkori világ legvégén. Próféta volt Jónás, Isten választott embere. De "nem volt bolond", hogy oda menjen, ahol csak kellemetlenségekre számíthatott. Inkább menekül. Mintha az Úr elől el lehetne menekülni. Én is kiválasztott vagyok, én is tudom, hogy nem lehet, mégis milyen gyakran menekülök ellenkező irányba, pedig ismerem, mit akar, mit vár el tőlem szerető Istenem. Szeretetét, kegyelmét milyen örömmel fogadom, de hogy a kellemetlen feladatot is vállaljam, talán éppen az ellenségem szolgálatában? Annyira nem vagyok próféta! Menjen más, én már indulok is Tarsis felé, a világ túlsó végére. Utóvégre azért szeretem Istent, hogy Ő teljesítse az én kívánságomat, vagy nem?

Jó Istenem, milyen nehéz azt elfogadni, hogy a legkellemetlenebb ellenségem is a Te gyermeked, felebarátom, akit szeretnem és szolgálnom kell. Hogy tudjam én ezt felfogni gyarló hitemmel? Szolgáljam, amikor megüt, kicsúfol, megrabol, azt kívánod tőlem? Túl sok ez nekem, Uram. De hova meneküljek a Te arcod elől? Kívánságod teljesítéséhez adj nekem erősebb hitet! Ha kell, kényszeríts rá! Vagy tedd Te barátommá ellenségemet! De ne engedd, hogy belemeneküljek az idegen világba, ahol nem látom jóságodat, nem érzem szeretetedet, ahol nélküled értelmetlenné válik az életem, még a most semmirevaló hitem is. Őrizz meg magad mellett, és tégy képessé a legkellemetlenebb szolgálatra is, hogy ott találjam meg igazi célomat, boldogságomat, örök életemet, Krisztus példája szerint, az Ő oldalán. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ÍGY JÖN EL ISTEN ORSZÁGA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 13,3-14 3 Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: "Íme, kiment a magvető vetni, 4 és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. 5 Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; 6 de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. 7 Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. 8 A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. 9 Akinek van füle, hallja!" 10 A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: "Miért beszélsz nekik példázatokban?" 11 Ő így válaszolt: "Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. 12 Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. 13 Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek." 14 "Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!  "Íme, kiment a magvető vetni." (Mt 13,3b) Amikor Jézus elmondta ezt a példázatot, sokan voltak, akik nem fogták fel annak értelmét. Valójában csak azok értették meg, akiknek "fülük volt a hallásra", akiknek "megadatott, hogy értsék a mennyek országának titkait". Mi teszi annyira nehezen érthetővé ezt a példázatot? Az emberek mindnyájan várták, hogy meglátják az ország eljövetelét. Keresztelő János korábban azt mondta, hogy már egészen közel van. Azt mondta, hogy már jön az "arató": "...gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel". Jézus ugyanerről az országról szól, de nem "aratóról", hanem "magvetőről" beszél. Semmi látványosság nincs a magvető munkájában. Hinti a magot. Türelmesen vár. Tudja, hogy sok a mag, ami veszendőbe megy, legalábbis az olyan fajta szántóföldön, amilyenen az ókori palesztinai gazda vetett. Köves és sziklás, tövissel és bogánccsal teli. Némely magot egyszerűen elragadnak a madarak. Mégis lesz termés. Aratásra jó terméshozam várható. Így jön el Isten országa. Így nyeri vissza magának Isten a világot. Nem úgy, hogy tüzet küld le a földre. Még nem az "aratót" küldi el, hanem a "magvetőt". Ha van füled a hallásra, hallod. Ha megadatott neked, hogy ismerd Istennek céljait, felfogod majd, hogy a legyőzhetetlen Isten országa a magvető alázatos munkájával jön el. Mostanáig semmi látványos dolog nem történt. A "király" eljött, de szolgai formában. Látszólag minden olyan maradt, amilyen mindig is volt, de azok, akik ismerik "az ország" titkait, feszülten várnak és megsokszorozzák imáikat. Mert íme a magvető kiment vetni...

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MIBE KERÜL ISTEN IRÁNTI ENGEDELMESSÉGEM MÁSOKNAK?

"...megragadtak egy cirénei Simon nevű férfit... és rátették a keresztfát..." (Lk 23,26).

Ha Istennek engedelmeskedünk, ez másoknak többe kerül, mint nekünk magunknak: itt a bökkenő! Ha szeretjük Urunkat, az engedelmesség nem áldozat nekünk, hanem gyönyörűség, azoknak azonban, akik nem szeretik Őt, jó sokba kerül. Engedelmességünk következtében mások tervei felborulnak, és ezért így gúnyolnak minket: "Ezt nevezed keresztyénségnek?" Kikerülhetjük ezt a szenvedést; de ha Istennek akarunk engedni, akkor nem szabad kikerülnünk: kell, hogy megfizessék az árát. Emberi büszkeségünk tiltakozik ez ellen. Ezt mondjuk ilyenkor: "Soha senkitől semmit nem fogadok el." De vagy megteszed, vagy elleneszegülsz Istennek. Nincs jogunk rá, hogy jobb körülményeket igényeljünk magunknak, mint amilyenekben Urunk élt (Lk 8,2-3). Szellemi életünkben pangás áll be, ha ezt mondjuk: "Mindent magam akarok elviselni." Nem vagy rá képes. Úgy bele vagyunk szőve Isten egyetemes terveibe, hogy mihelyt engedelmeskedünk, ezt azonnal megérzik mások is. Megmaradunk-e az engedelmességben akkor is, ha Isten azt kívánja, hogy lemondjunk függetlenségünkről? Hajlandók vagyunk-e átmenni ezen a megaláztatáson, vagy pedig hátat fordítva a másik irányt választjuk: "Nem akarom, hogy mások szenvedjenek miattam." Ha ezt az utat választjuk, engedetlenek leszünk Isten iránt. Ez ugyan azonnal könnyít helyzetünkön - de megszomorítjuk vele az Urat. Ha azonban engedünk Istennek, Ő maga fog gondoskodni azokról, akiknek viselniük kell engedelmességünk következményeit. - Engedelmeskedjünk, és bízzuk a következményeket Őreá. Vigyázz, ne akard előírni Istennek, hogy minek szabad történnie, ha engedelmeskedsz neki!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Az alapvető hiba

"Nincs istenfélelem szemük előtt. "

(Róma 3, 18)

Az apostol ezzel fejezi be a meg nem tért ember szomorú képének megrajzolását. Minden erkölcsi eltévelyedés gyökerét az istenfélelem hiányában látja. Az istenfélelem olyan, mint valami gát. Ha megroppan és enged, a zavaros vizek akadály nélkül átcsapnak rajta, elpusztítva mindent. - Ahol nincs istenfélelem, ott a lelkiismeretnek is vége. Ha az erkölcsi törvények többé nem isten törvényei, megszűnik kötelező erejük is. Ha a házasságban az ember nem Isten szent rendjét látja, bátran megtöri a hűséget. Amikor az ember elszakad Istentől, minden egyéb tekintély is összeomlik. Nem hajlandó többé semmiféle felsőbbséget elismerni. Ahol Istent nem félik, ott a szülőket sem. Az ember fölébe helyezi magát a törvénynek s hidegen vesz mindent. Ahol egy nép nem féli többé Istent, ott csak felbomlás jöhet. Az erkölcsi fogalmak elmosódnak s nem marad egyéb, mint a puszta önzés, mely kíméletlenül tör céljára. Az istenfélelemmel együtt elenyészik a jog és igazság is. Az ember úgy látja, nem az a helyes, amit Isten kíván, hanem amit saját érdekei követelnek meg és az a jogtalan, ami az önző kívánságoknak és vágyaknak "megállj"-t parancsol. Az ilyen emberek előtt a lelkiismeretesség korlátoltság. A becsületességet ostobaságnak tartják. Ahol az istenfélelemnek nincs többé helye, ott az emberek csak a büntetéstől és a szégyentől félnek. Nem azt kérdezik cselekedeteik előtt: mit szól hozzá majd Isten, hanem azt, hogy mit mondanak majd az emberek? Félelem nélkül cselekszik a gonoszt, csak ki ne derüljön. Valóban igaza van az Igének, mikor az Istentől való elszakadást tartja a bajok gyökerének, amiből minden más gonosz is ered. "Elvész az én népem, mivelhogy tudomány (ismeret) nélkül való" - kiáltja Hóseás. Ésaiás pedig Istennek ezzel a szívbemarkoló panaszával kezdi könyvét: "Fiakat neveltem... és ők elpártoltak tőlem... Elhagyták az Urat, megutálták Izrael Szentjét és elfordultak tőle..." - S végül, ahol nincs istenfélelem, ott a hit alapvető feltétele is hiányzik. Teljes hitetlenség lesz úrrá az emberen. Ahogyan a hit a lélek helyes viszonyulása Istenhez, úgy a hitetlenség ennek pontosan az ellenkezője. - Így mutat rá a Biblia e két dologra: az ember dicsőségének és méltóságának, valamint elfajulásának és nyomorúságának titkára.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárház-A hit látja a szivárványt

"Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn..." (1Móz 9,14)

Felhő most is van bőven, de nem félünk attól, hogy a világot özönvíz pusztítja el. Elég gyakran látjuk a szivárványt ahhoz, hogy ne legyenek ilyen aggályaink. A szövetség, amelyet az Úr Nóéval kötött, szilárdan áll, és mi nem kételkedünk benne. Akkor hát miért gondoljuk, hogy a bajok felhői, amelyek most elhomályosítják életünk egét, végül is romlásunkat tudnák okozni? Hagyjunk fel az ilyen alaptalan és méltatlan gondolatokkal! Ahol földi érzékeink csak a nyomorúság felhőit látják, ott a hit mindig látja a szövetség ígéretének szivárványát. Istennek van olyan íja, amelyből a pusztulás nyilait lőhetné ki; de íme, az íj most fölfelé van irányítva. Nincs húrja és nincsenek nyílvesszői; olyan íj, amelyet csak nézni kell, nem hadakozásra való. Sok színből áll, örömet és gyönyörűséget fejez ki, nem vérvörös a mészárlástól, nem fekete a haragtól. Ezért bátorodjunk fel! Isten soha nem sötétíti el felettünk úgy az eget, hogy ne adná szövetségének tanújelét, de még ha meg is tenné, akkor is bízzunk benne, mert Ő nem változik, nem hazudik és semmi meg nem akadályozhatja abban, hogy békessége szövetségét megtartsa.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Mi Atyánk...

"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy... "(Mt 6,9)

A Jézus Krisztustól tanult imádságot sokszor úgy mondjuk el, hogy oda se figyelünk. Vizsgáljuk meg néhány napon át, mit is jelentenek ennek az imádságnak a mondatai!

Jézus így kezdi: mi Atyánk. Olyan szót használ itt, amellyel a kisgyerekek szólították az apjukat. Ilyen egyszerűen és ilyen bizalommal járulhatunk a mindenható Istenhez, ahogyan egy kisgyermek megy az apjához, akiről tudja, hogy szereti.

De vajon minden ember Isten gyermeke? A Biblia azt tanítja, hogy nem. Minden ember Isten teremtménye, de mi úgy születünk, hogy inkább szembeállunk Istennel, tiltakozunk fennhatósága és parancsai ellen, tőle függetlenül akarunk élni. Jézus Krisztus tesz minket Isten ellenségeiből Isten gyermekeivé. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében... Istentől születtek." (Jn 1,12-13)

Istent tehát csak az nevezheti atyjának, aki újjászületett, aki Jézusban hisz, vagyis tudja, hogy egyedül Jézus kereszthaláláért kap Istentől bocsánatot, és hálából neki engedelmesen akar élni.

Az ilyen ember viszont nemcsak szerető Atyát kap a mindenható Istenben, hanem testvéreket is. Ezért mondja Jézus: mi Atyánk. Aki Isten akaratát cselekszi, azt a Megváltó testvérének tekinti. Ez a „mi" nem az egész emberiség nagy összetartozására vonatkozik, hanem azokra, akiket a Szentlélek egy nagy családdá formál, ez a „szentek közössége".

Ki vagyok én: még Isten ellensége, vagy már Isten gyermeke? Tudom-e, hogy Isten országát csak Isten gyermekei örökölhetik? Akarok-e azzá lenni? Meglátszik-e rajtam, hogy isteni természet részesévé lettem (2Pt 1,4)? Őszintén szeretem-e hívő testvéreimet?

MAI IGE - Bob Gass írásaiból- Vigyázz a szádra 1.rész

"...amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj."...(Lukács 6:45)

"Ó ez csak pár jelentéktelen szó volt. Nem nagy ügy!" Tévedés! Szavaink igenis nagy dolgok és sokat jelentenek! "A jó ember szíve jó kincséből hozza el a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj"(Lukács 6:45). Szavaidnak lehet jó vagy rossz hatása is.

1.)Végy fontolóra néhány negatív hatást.: 
A szavakkal lelkük mélyéig megsebezhetünk másokat. "Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés..." a romlott (nyelv) összetöri a lelket" (Példabeszédek 15:4). 
A meggondolatlanul kimondott szavak lerombolhatják a kapcsolatot két ember között. "Megrontja szájával embertársát a elvetemült"..." (Példabeszéd 11:9). 
A szavak érzelmi sőt akár fizikai halált is okozhatnak. "Élet és halál van a nyelv hatalmában..."(Példabeszédek 18:21)

2.)Most figyelj meg néhány pozitív hatást: 
Szavaid életet lehelhetnek egy kapcsolatba. "A szelíd nyelv életnek a fája..." (Példabeszédek 15:4). 
A megfelelő szavak segíthetnek meggyógyítani egy sérült kapcsolatot."... a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek" (Példabeszéd 16:24). 
A jól megválogatott szavak segíthetnek, hogy valóban megértsük egymást. "... a nyájas ajkak gyarapítják a tudást" (Példabeszéd 16:21) megfelel időben kimondott szavak közelebb vihetne minket egymáshoz. "Mint aranyalma az ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó" (Példabeszéd 25:11).

Számít, hogy mit mondasz, tehát figyelj oda a szavaidra!

Napi áhítat- Jézus mindennek felette áll

Hét témája: Márk evangéliuma- Olvasmány: Mk 2,23–28      
       

Nem az ember van a gyülekezetért, hanem a gyülekezet van az emberi élet fejlődéséért.

„És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok így szóltak hozzá: „Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?” Erre ő ezt kérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak? Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak.” Majd hozzátette Jézus: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”

Magyarázat

Lenkovics Barnabás jogtudós, az Alkotmánybíróság elnöke fogalmazta meg egy interjúban: „Az emberi jogok központi kérdése nem a jog, hanem az ember. Azt vallom, hogy a jog van az emberért, és nem az ember a jogért.”
Képesek vagyunk olykor felborítani az életnek ezt az egyszerű szabályát. Ilyenkor elkezdődik a jog, a média, a reklámok, a kereskedelem, a munkahelyek, a család, az iskola, és olykor még a gyülekezet embertelensége is. Akkor, amikor nem az emberért tartunk fenn valamit, hanem a látszatért, egyesek presztízséért, a profitért, vagy az intézményt, gyülekezetet önmagáért. Némely vallásokban az istenség olyan abszolútum, aki mellett teljesen mindegy, hogy élek vagy elpusztulok, mert a vallás felfogása szerint mindegyik az istenséget dicsőíti.
Jézus ezzel biztosan nem ért egyet. Szerinte Isten törvényeinek nem az a célja, hogy ha bele is pusztulunk, akkor is be kell tartanunk őket. Jézus jog- és törvényértelmezésének zsenialitása épp abban rejlik, hogy még Istent is úgy mutatta be az embereknek, mint aki a mi életünket szolgálja mint Atya.
Magáról is így beszél: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Mert nem a halottak dicsérik az Urat, nem azok, akik a csend honába tértek, hanem az élők. Az élet dicsőíti Istent.
(Háló Gyula)

Joel Osteen- Mai napon új dolgokat fogok megtenni. :)

Mai napon új dolgokat fogok megtenni.

Ha a sebeidet nyalogatod, és magadat sajnálod, az sehová sem vezet. Hagynod kell, hogy az ajtó becsukódjon. Engedd el a csalódást. Engedd el a bukásokat. Nem tudod megváltoztatni a múltat, de meg tudod változtatnia jövőt. Menj tovább, és meg fogod látni az új dolgokat, amiket Isten készített el számodra. /Joel Osteen/



***********************************************

Mai napon emlékszem, mikor teljes volt éltemben a sötétség, és arra is, mikor Isten egy pillanat alatt mindezt fénnyé változtatta. Csodás lehetőségek, csodás emberek és helyzetek kerültek utamba.

Emlékezz! Emlékszel arra, amikor magányos voltál és Isten egy nagyszerű személyt küldött az életedbe? Emlékszel arra, amikor az orvos azt mondta lehetetlen, Isten természetfeletti módon mégis meggyógyított? Emlékszel arra, amikor teljes volt a sötétség, és úgy érezted, soha többé nem fogsz már egy boldog reggelre ébredni, aztán Isten mindent megváltoztatott, és csüggedés helyett öröméneket adott Szükségünk van ezekre az emlékezésekre. Hogy miért?

Mert segítenek Isten hűségére összpontosítani, és a helyes irányban tartják az elménket és a szívünket. Segítenek hálásnak lenni, ami megnyitja az áldások kapuját. 

Minden nap szakíts időt arra, hogy a jó dolgokon elmélkedj, amiket Istentől kaptál. /Joel Osteen/