Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Isten veszõdik velünk

,,Istennek vagytok szántóföldje.,, -(1 Kor 3, 9)

Isten szántóföldje az emberi lélek. Milyen csodálatos ez! A lelki munka mindig Isten mûve, mi csak napszámosok és segédmunkások vagyunk abban. Aki közülünk plántál vagy öntöz, senki és semmi, az Isten minden, aki a növekedést adja. Õ lazítja fel a talajt. Kezébe veszi a szenvedések és nyomorúságok, külsõ és belsõ bajok ekéjét, feltöri vele a szívek kérges felületét, hogy a mag mély gyökeret ereszthessen. Idõvel learatja, kicsépeli, majd malmában megõrli a magot. Nem azért, hogy megsemmisítse, hanem hogy ízes kenyér legyen belõle (Ézs 28, 24-28). Micsoda türelem ez Isten részérõl! „Csak bûneiddel terheltél, vétkeiddel fárasztottál engem." Ebben a munkában Isten nem „legyen" szavával dolgozik, mint a teremtéskor. Akaratot adott az embernek. Ez az akarat gyakran akaratosságban és dacban jelentkezik, úgy, hogy Isten kénytelen így kiáltani: „Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után" (Ézs 65, 2). Szeretné megragadni teremtményét, az azonban elhúzódik elõle. Istennek sok harcába kerül, míg a megkeményedett szívû ember hajlandó alárendelni neki a maga akaratát. De milyen vigasztaló viszont, amikor ezt mondhatjuk: az Úr munkája ez bennünk. Sokszor elcsüggedünk, mikor hiányosságainkat látjuk. Belsõ életünkben nem látunk haladást és csak kevés gyümölcsöt, vagy éppen semmit. Ilyenkor szinte elvész minden bátorságunk. De micsoda áldás, mikor ilyen körülmények között is elmondhatjuk: az Úr munkája ez s Õ majd véghez is viszi.

Hagyom, hogy még többet munkálkodjon bennem, hiszen annyiszor beleszóltam már munkájába és magam akartam dolgokat megvalósítani. Most már nem akarok más lenni, mint agyag az Úr kezében. Õ formál engem és amit õ elkezd, azt be is fejezi.

De arról a nagy felelõsségrõl se feledkezzünk meg, ami abból következik, hogy Isten munkálkodik bennünk. Ellenszegülünk neki és Szentlelkének, amikor mégiscsak minden a régiben marad nálunk. Hányszor keresztezzük Isten szándékait! Szívünk vadonjából õ Édent akar varázsolni. Nosza, igyekezzünk ezen mi is és ne sajnáljuk azokat a gyomokat kiirtani, amiket õ mutat nekünk. Igéjének drága magja hadd hulljon szívünk mélyébe, hogy ott teljes szépségében kibontakozzék. Van-e ennél nagyszerûbb, mint az olyan szív, mely gazos parlagból Isten kertjévé lett? 

Hadd magasztalja a mi életünk is Isten kezének munkáját!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Olyanok lesztek, mint az Isten!      1Móz 3,5

Ezekkel a szavakkal csapta be a Sátán az embert, és ébresztette fel a vágyat benne arra, hogy Istenéhez hasonló hatalma legyen. A természeti ember erejének teljes bevetésével ezt a célt akarja elérni, de alapjában véve mindig csalatkozik. Ezzel szemben Jézus megmutatja nekünk azt az utat, amelyen valóban elérhetjük a helyes célt: "Aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok"! Az isteni út a természeti útnak éppen az ellenkezője. A szolgálat lemondás a hatalomról. A szolgálat önmagunk meghajlása a másik előtt. Szolgálni azt jelenti, hogy a másikat különbnek tartom magamnál. A trónhoz vivő úton csak azok vannak, akik elfogadják a szolgálni vágyás ajándékát. Ezt mondta az Úr Jézus két tanítványának, Jakabnak és Jánosnak is, akik azt kívánták, hogy Jézus jobb és balkeze felől üljenek az Isten országában. A trónhoz vezető út a megaláztatás völgyén megy át. Egy másik tanítást e trónra pályázóknak a Lk 19,17-ben adott az Úr Jézus: "jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevesen, legyen birodalmad tíz városon"! Az út: hűnek lenni a kevesen. Az emberi hatalomvágy nagy terveket készít és távoli célokat tűz ki. Jézus így tanít: a közvetlen közelben, házad, családod, munkád kis feladatában légy hű, ezeknek a betöltését jutalmazza Isten, ha azokat az Ő nevében cselekedted. A hűségesekre vár a korona. Végül a Jel 2,26: "Aki győz..., annak hatalmat adok". Mély tartalmú ige. Gondoljunk a kananeusok maradékaira, vasszekereikre és Izraelnek velük való harcaira! A mi harcunk a szívünkben meghúzódó bűnök ellen még keményebb és nehezebb. De csak a győztesnek ad koronát az Úr. Vajon mi azon az úton vagyunk, amely a trónhoz és koronához vezet?!

Varga László: Isten asztaláról

"Szeret az Úr, azért nincs még végünk."      Jeremiás siralmai 3,22

Csodálatos könyv a Biblia. Hatvanhat könyve között Jeremiás Siralmai a legszomorúbb. És éppen ebben a legszomorúbb, legpanaszosabb könyvben találjuk a legnagyobb örömhírt: "Szeret az Úr." Ha csak ez a három szó maradna meg a Szentírásból, elég lenne számunkra. Szomorúságunkban, nyomorúságaink között úgy kapaszkodhatunk bele, mint fuldokló a mentőkötélbe. De még nagyobb ajándék, hogy örömeinkben, sikereinkben, életünk szépségei közt mindennap hálát adhatunk azért, amit ennek az üzenetnek köszönhetünk: Szeret az Úr! Szeret, és azért gyönyörködhetünk gyermekeink csillogó szemében. Szeret, és azért végezhetjük jó kedvvel a munkánkat. Szeret, és azért olyan jó hazaérkezni, és ott szerető szíveket találni. Szeret, és azért érezhetjük biztonságban magunkat a legnehezebb körülmények között is. Szeret az Úr. Légy boldog! Örülj! Azt akarja, azért váltott meg, azért áll melletted mindennap gondviselő kegyelmével.

Köszönjük neked, édes jó Istenünk, hogy szeretsz, és hogy ezt ilyen egyszerűen, ilyen közvetlenül tudomásunkra is hozod. Bocsásd meg, hogy annyiszor megfeledkezünk róla! Bocsásd meg nagy bűnünket, kishitűségünket, hogy szomorúak is tudunk lenni, és nem ujjongani nap nap után szereteted örömének! Taníts meg rá, hogyan kell ezt a földi élet minden gondja, baja között állandóan úgy érezni, mintha először hallanánk. Hogy beleremegjen a szívünk az örömbe, valahányszor szereteted ajándékait elfogadjuk. Minden örömünk, minden eredményünk, minden sikerünk a Te ajándékod. Taníts, hogy ezt egy percig se feledjük el, s a mai napot is azzal fejezzük be: hála néked, ma is velünk voltál, köszönjük, hogy megengeded, hogy mi is szerethessünk Téged! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A BÚZASZEM TÖRVÉNYE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 12,23-33

23 Jézus így válaszolt nekik: "Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. 24 Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. 25 Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. 26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. 27 Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! 28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!" Erre hang hallatszott az égből: "Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem." 29 A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: "Angyal beszélt vele." 30 Jézus megszólalt: "Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. 31 Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. 32 Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. 33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

"Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz."

(Jn 12,24)

Az izgalom Jeruzsálemben tetőpontra hágott. Az emberek azt suttogták, hogy bizonyára ez a Jézus a megígért Szabadító. A suttogás kiáltássá fokozódott amikor Jézus szamáron bevonult a városba. "Hozsánna!" - kiáltották. "Áldott a király." Akkor maga Jézus ezt mondta: "Eljött az óra, amikor megdicsőül az Emberfia". És hogy is történik majd ez? "Ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal meg..." Jézus tudja, hogy kereszt nélkül nincs korona. Az ő Atyja nem ad aratást, hacsak Jézus nem lesz vetőmaggá. Ezért adta Ő oda magát. Érettünk adta oda életét, s ezért vagyunk hálásak és ezért magasztaljuk őt örökké. De nem Jézus az egyetlen, akinek be kell töltenie a búzaszem törvényét. Ő azt mondta, hogy ez a szabály követőire nézve is érvényes. Hajlamosak vagyunk, hogy megfeledkezzünk erről. Meg kell tanulnunk és el kell hinnünk, hogy az egyetlen termés, amit ez a föld valaha is betakarít, Jézus áldozatából sarjad. De azt is meg kell értenünk, hogy Jézus áldozata ad erőt nekünk is, hogy engedelmeskedjünk a vetőmag törvényének. A búzamag, amelyet a magtárban tartanak, egyedül marad. Nem hajt hasznot. Hogy liszt és végül kenyér lehet belőle, arról most nem beszélünk. Az a lényeg, hogy csak akkor hoz termést, ha a földbe hull és "elhal". Jézus a következő mondatban világítja meg a búzaszemnek ezt a törvényét: Ha szereted az életedet, ha egyetlen ügyed önmagad megóvása, akkor nem vagy méltó az Országra. Az Isten országában való élet követi a búzaszem törvényét. Csak ha adunk, akkor kapunk, csak ha áldozunk, akkor nyerünk áldást, csak ha meghalunk, akkor élünk. Ha Jézust Uramnak hívom, életem a búzaszem törvényének van alávetve.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-VOLTÁL-E VALAHA EGYEDÜL ISTENNEL?

"Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték Őt a példázat felől azok, akik a tizenkettővel együtt körülötte voltak" (Mk 4,10). Az Ő egyedülléte velünk. Amikor Isten magához von minket szenvedés, bánat, kísértés, csalódás, betegség, meghiúsult vonzalom, összetört barátság vagy új barátság által, amikor már teljesen egyedül vagyunk vele, mi pedig - mint a villámsújtottak - egyetlen kérdést sem merünk feltenni neki: akkor kezd Ő magyarázni. Figyeld meg, hogyan neveli Jézus Krisztus a tizenkettőt: maguk a tanítványok döbbentek meg, nem a kívülálló tömeg. Folyton kérdezgették, Ő pedig folyton válaszolt; mégis csak akkor értették meg szavait, amikor vették a Szent Szellemet (Jn 14,26). Ha elindultál Istennel: egy dolog világossá lesz előtted - és Isten szándéka, hogy ez az egy feltétlenül megvilágosodjék: az a mód, ahogyan Ő veled foglalkozik. Testvéred szomorúsága és nehézségei teljesen érthetetlenek neked. Mindaddig azt képzeljük, hogy megértjük a másik embert, amíg Isten meg nem mutat nekünk egy jó adagot saját szívünk pestiséből. Az önfejűségnek és tudatlanságnak nagy területei vannak még bennünk, amelyeket a Szent Szellemnek kell feltárnia. De ez csak akkor történhetik meg, ha egyedül vagyunk Jézus Krisztussal. Egyedül vagyunk-e vele éppen most? Vagy kicsinyes véleményekkel foglalkozunk, hiábavaló vállalkozásokkal "Isten szolgálatában", vagy testi életünkre vonatkozó balga elképzelésekkel? Jézus Krisztus addig semmit sem tud megmagyarázni, amíg értelmünk lármás kérdései el nem hallgatnak és egyedül nem vagyunk vele.

Carl Eichhorn: Isten műhelyébe-Isten vesződik velünk

"Istennek vagytok szántóföldje. "

(1 Kor 3, 9)

Isten szántóföldje az emberi lélek. Milyen csodálatos ez! A lelki munka mindig Isten műve, mi csak napszámosok és segédmunkások vagyunk abban. Aki közülünk plántál vagy öntöz, senki és semmi, az Isten minden, aki a növekedést adja. Ő lazítja fel a talajt. Kezébe veszi a szenvedések és nyomorúságok, külső és belső bajok ekéjét, feltöri vele a szívek kérges felületét, hogy a mag mély gyökeret ereszthessen. Idővel learatja, kicsépeli, majd malmában megőrli a magot. Nem azért, hogy megsemmisítse, hanem hogy ízes kenyér legyen belőle (Ézs 28, 24-28). Micsoda türelem ez Isten részéről! "Csak bűneiddel terheltél, vétkeiddel fárasztottál engem." Ebben a munkában Isten nem "legyen" szavával dolgozik, mint a teremtéskor. Akaratot adott az embernek. Ez az akarat gyakran akaratosságban és dacban jelentkezik, úgy, hogy Isten kénytelen így kiáltani: "Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után" (Ézs 65, 2). Szeretné megragadni teremtményét, az azonban elhúzódik előle. Istennek sok harcába kerül, míg a megkeményedett szívű ember hajlandó alárendelni neki a maga akaratát. De milyen vigasztaló viszont, amikor ezt mondhatjuk: az Úr munkája ez bennünk. Sokszor elcsüggedünk, mikor hiányosságainkat látjuk. Belső életünkben nem látunk haladást és csak kevés gyümölcsöt, vagy éppen semmit. Ilyenkor szinte elvész minden bátorságunk. De micsoda áldás, mikor ilyen körülmények között is elmondhatjuk: az Úr munkája ez s Ő majd véghez is viszi. Hagyom, hogy még többet munkálkodjon bennem, hiszen annyiszor beleszóltam már munkájába és magam akartam dolgokat megvalósítani. Most már nem akarok más lenni, mint agyag az Úr kezében. Ő formál engem és amit ő elkezd, azt be is fejezi. De arról a nagy felelősségről se feledkezzünk meg, ami abból következik, hogy Isten munkálkodik bennünk. Ellenszegülünk neki és Szentlelkének, amikor mégiscsak minden a régiben marad nálunk. Hányszor keresztezzük Isten szándékait! Szívünk vadonjából ő Édent akar varázsolni. Nosza, igyekezzünk ezen mi is és ne sajnáljuk azokat a gyomokat kiirtani, amiket ő mutat nekünk. Igéjének drága magja hadd hulljon szívünk mélyébe, hogy ott teljes szépségében kibontakozzék. Van-e ennél nagyszerűbb, mint az olyan szív, mely gazos parlagból Isten kertjévé lett? Hadd magasztalja a mi életünk is Isten kezének munkáját!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza--Semmiképpen ki nem vet

"Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól" (Jn 6,37)

Van-e példa arra, hogy Urunk valakit, aki hozzá ment, elutasított volna? Nem volt ilyen eset, és nem is lesz soha. A pokolban az elkárhozott lelkek között egy sincs, aki ezt mondhatná: "Krisztushoz mentem, de Ő elutasított". Lehetetlenség, hogy te vagy én lennénk éppen azok, akikkel szemben Krisztus Jézus megszegné ígéretét. Ne adjunk helyet magunkban ilyen sötét gyanúnak! Ha a bennünket éppen most terhelő vétkeinkkel az Úr Jézushoz megyünk, biztosak lehetünk benne, hogy meghallgat és nem utasít el. Gyertek, menjünk hozzá együtt, azok is, akik még soha nem voltak nála, de azok is, akik már gyakran voltunk. Meg fogjuk látni, hogy egyikünk előtt sem zárja be a kegyelem ajtaját. "Ez az ember bűnösöket fogad magához" - vádolták, de Ő mégsem utasított el senkit. Mi gyöngén és bűnösen megyünk hozzá, remegő hittel és kevés ismerettel és szegényes reménnyel, de Ő nem vet el bennünket. Megyünk hozzá imádkozva, bár imádságunk erőtlen és dadogó; hitvallással, bár az hiányos; dicséretekkel, bár azokban felét sem mondjuk el érdemeinek, de Ő mégis elfogad minket. Megyünk hozzá betegen, szennyesen, elcsigázva és méltatlanul, de Ő semmiképpen ki nem vet minket. Menjünk ma is újra hozzá, mert Ő valóban soha nem fog elküldeni magától.

REINHARD BONNKE-PRÓFÉTAI LÁTÁSA EURÓPÁRÓL

A Szent Szellem sürget minket, hogy növeljük az aktivitásunkat Európa-szerte. Isten nagy dolgokat tesz ezen a kontinensen is! Európa üdvözülni fog! Erre egyedül Jézus képes - és Ő meg is fogja tenni! Én már láttam, ahogy Afrikában fordított a dolgokon. Lesothói misszionáriusi szolgálatom kezdeti nehézségeit követően egyszer csak láttam, ahogy egész nemzeteket megráz az evangélium ereje. 1987-től - amióta elkezdtük dokumentálni, hányan döntenek Krisztus mellett az összejöveteleinken - szervezetünk 72 millió megtérést regisztrált.
Igen, hitem van Európára is! Nemrég az Úr kijelentette nekem, hogy az elkövetkező években Európa városait fiatalok óriási tömegei fogják betölteni Isten dicsőítésével!
A Christ for all Nations részese akar ennek lenni, és ezért mindent megteszünk. Mi készülünk erre a napra. Légy részese te is! Rád is szükség van, veled is számolunk!
Soha ne felejtsétek el, hogy akik cselekszik az Isten akaratát beelőzik azokat, akik állandóan csak keresik azt.
Mi, szándékunk szerint, előretörünk Jézus nevében!
Afrika... és Európa üdvözülni fog!
REINHARD BONNKE

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Jósáfát csináltatott Tarsís-hajókat, hogy aranyért menjenek Ófírba, de nem tudtak elmenni, mert a hajók összetörtek Ecjón-Geberben.” -(1Királyok 22,49)

Salamon hajói mindig szerencsésen tértek vissza, de Jósafát járművei sohasem érték el az arany hazáját. A gondviselés kedvez az egyiknek, a másiknak kívánságát pedig meghiúsítja ugyanazon körülmények mellett és ugyanazon helyen; de mindannak dacára, a nagy világ kormányzója mindenkor egyforma jó és bölcs. Isten adjon most nekünk kegyelmet e mai szentírásbeli helyre tekintve, hogy őt éppen úgy tudjuk dicsőíteni az Ecjón-Geberben összetört hajókért, mint az ideiglenes áldásokkal dúsan megrakott járművekért; a kedvezményben részesültek sorsát ne irigyeljük, saját veszteségünk fölött pedig ne gyászoljunk, mintha mi másoknál fölöttébb és túl keményen lennénk meglátogatva. lehetünk mi is, mint Jósafát, kedvesek Isten előtt, ha terveink netalán nem is sikerüknek.
Jósafát veszteségének elrejtett alapja méltó a megfigyelésre, mert ez a gyökere Isten gyermekeinek némely szenvedéseinek is; ez egy bűnnel terhelt családdal való összeköttetése, az istentelenekkel való közössége volt. A 2 Krónikák 20,37-ből kivehetjük, hogy Isten prófétát küldött, aki ezt hirdette: „Mivel társultál Ahazjával, összezúzza művedet az Úr!” Ez atyai nevelés volt, melynek rá nézve áldásul kellett szolgálni, mert az 1 Királyok 22,20-ban látjuk, hogy többé nem engedte meg szolgáinak, hogy az istentelen király szolgáival menjenek el hajózni. Adná Isten, hogy Jósafátnak ezen élménye az Isten gyermekeinek intésére szolgáljon, hogy az istentelenekkel ne hajtsák fejüket egy igába. Nyomorral és fájdalommal teljes élet rendszeresen azoknak jut osztályrészül, akik a házasságban vagy más önkényesen választott módon egyesülnek a világ gyermekeivel. Ó, mily fenséges szeretet az Jézus iránt, amely által, mint Ő, szentül, ártatlanul és szennytelenül elkülöníttetünk a bűnösöktől, mert ellenkező esetben gyakran kell tapasztalnunk és hallanunk:
„Az Úr semmivé tette a te szándékodat.”

Igaz hűség e világnak
Zajához nem közelít;
Mennyben szíve, mennyben kincse,
Mely kitartásra buzdít.

Napi áhítat-A démonok főhajtása Jézus előtt

Hét témája: Márk evangéliuma

Olvasmány: Mk 3,7–12                  

A világ démonjai is leborulnak végül Jézus előtt. Aki kitart hitében, az sokszor meglátja ezt.

„Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Galileából; valamint Júdeából és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez. Jézus pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta őt, hogy megérinthesse. A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.”

Magyarázat

Az igazi győzelem nem az, amikor az ember erőszakkal az ellenfél vagy ellenség fölé kerekedik – vagy akár meg is semmisíti –, hanem az, amikor a legyőzött maga ismeri el a másik nagyságát, hősiességét, azt, hogy legyőzője jobb nála.
A démonok, a tisztátalan lelkek nyilvánosan elhangzó elismerő szavai – „Te vagy az Isten Fia” – megdöbbentik az embert. Mert azt tudjuk, hogy gyengébbek voltak Jézusnál, de azon csak ámulunk, hogy ezt nyíltan meg is vallják. Egyszerre határtalan erővel tölt el bennünket az a tudat, hogy nincs olyan gonosz, olyan démoni erő, amely ne kapitulálna, ne adná meg magát Jézus Krisztussal szemben. Még bennünk sem lehet olyan sötétség, olyan rosszaság, olyan gonoszság, amely ellent tudna állni Jézusnak. A pokol kapui sem erősek vele szemben.
A hívő embert Jézus állandó és végső hatalma, győzelme élteti. Hitét és meggyőződését Jézus Krisztus erősíti, és ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz: a hatalommal bíró Isten Fia.
Jézus jelenléte, társasága és közössége tehát a legnagyobb garancia minden gonosszal, minden démoni erővel szemben. Nem maradhat alul, aki vele van!
(Háló Gyula)

Csendes percek Istennel- A házasélet három hazugsága

„(A szeretet) mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.”
- 1Kor 13,7-8a.

Ismerem a nem működő kapcsolatok szívhasogató reménytelenségét. Az egymás mellett létezést. A hangtalan feszültséget. A könnyeket.
Házasságom első 5 éve nagyon nehéz volt. Összekerült két bűnös ember, ki-ki a maga hátizsákjával, irreális elvárásaival, igen erős akaratával.

Kiabáltunk egymással. De volt szómegvonás is. Ajtócsapkodás. Keserűség. Töprengés a feladásról. Az a nyomasztó érzés, hogy soha, de soha nem lesz változás jó irányba. Na, ekkor kezdtem meghallani a hazugságokat:


· Tévedés volt hozzámennem.
· Éreztetnie kéne velem, hogy szeret.
· Van valaki, aki jobban megfelel.


Elhittem a hazugságokat. Lassan körülszőtték a szívemet, és teljesen összezavartak. Csak azt láttam már, ami rossz a férjemben. Nem láttam benne a jót. És nem láttam magamban a rosszat.

És nem röstelltem megosztani mindezt a barátnőimmel.

Többen egyetértően bólogattak, s ezzel igazolva éreztem magam. De egy valaki nem bólogatott. Ő ezt mondta: „Értem, hogy gondolkodsz. De mit szól a Biblia?”

Huhhh. A Biblia? Nem gondoltam, hogy jámbor javaslata segíthetne. Ám a következő napokban újra meg újra hallottam magamban az indítványát, hogy üssem fel a Bibliát.
Vonakodva és szkeptikusan megtettem egyik délután. A barátnőm több helyet is javasolt, köztük az 1Kor 13-at. Ahogy elolvastam a listát arról, milyen kéne, hogy legyen a szeretet, nagyon elcsüggedtem. Az én szeretetem nem volt jóságos, nem volt türelmes, nem volt állhatatos. A szeretet, amit a férjem iránt éreztem, súlyosan sérült volt.
Becsuktam a Bibliát. Mást nem tett, csak még rosszabbul éreztem magam. Ennyit erről.

Aztán pár nappal később hallottam egy interjút egy keresztény rádióadón. Egy pár beszélt ugyanezekről az igeversekről. Gyorsan tovább akartam kapcsolni egy szájbiggyesztéssel – ugyan mit tudják ők, milyen nehéz tud lenni -, amikor egyikük mondott valamit, ami megállított: 

„A szeretet nem érzés, hanem elhatározás.”

Hoppá.

Amint odajutottam, felnyitottam újra az 1 Korintus 13-at. Most nem úgy olvastam a listát, hogy mi az, amit éreznem kellene, hanem úgy, hogy mit kell elhatároznom, milyenné kell tennem a szeretetemet. A szeretetem legyen jóságos. A szeretetem legyen türelmes. A szeretetem legyen állhatatos. Nem azért, mert úgy érzem, hanem azért, mert úgy akarom.

Közben Isten a férjem lelkén is munkálkodott. Együtt határoztuk el, hogy igazodunk az 1 Korintus13-hoz, szeretetdöntéseket hozunk ebbe az irányba. Lassacskán a közénk épült kőfal kezdett lebomlani.
Nem volt könnyű. Nem történt meg egyik napról a másikra. De lassan az egymáshoz való hozzáállásunk, az egymás felé irányuló cselekedeteink átalakultak. Már nem hittem a házasélet hazugságainak, 3 igazsággal cseréltem fel őket:

· A jó házasság nem arról szól, hogy jó társad van, hanem inkább arról, hogy jó társ vagy.
· A szeretet elhatározás.
· A szomszéd füve nem zöldebb. A fű ott zöldebb, ahol öntözik és gondozzák.

Bizonyára te is hallottad már a házasélet hazugságait. Fáj a szívem érted, ha nehéz házasságban élsz. Hidd el, tudom, hogy a rosszul működő kapcsolatok sokkal bonyolultabbak annál, semhogy egy ilyen elmélkedés megoldhatná őket. De talán volt valami, ami egyetlen kis csomót fel tud oldani, vagy egy villanásnyi reményt sugároz a mai napodba.

Uram, köszönöm az igazságokat, amikre tanítasz, akkor is, ha nehéz szívvel olvasom őket. Köszönöm Neked Szentlelkedet, Aki segít elfordulnom a hazugságoktól, hogy a Te Igazságodban járjak. Jézus nevében, Ámen.

Hozzászólások:

Egyszer már elém került ez az írás, azonban akkor én is valahogy úgy voltam vele, mint te az 1Kor 13-mal: úgy gondoltam, hogy úgysem tudod, hogy én hogy érzek. Viszont most már teljesen értem, hogy miről beszélsz.
Mi még csak most vasárnap leszünk 1 éves házasok, de azt tudom mondani, hogy az első 7-8 hónap szörnyű volt. Rengeteget veszekedtünk, s azok voltak, amiket te leírtál: ajtócsapkodás, beszédmegvonás stb.
Néha már azt gondoltuk, hogy nem kellett volna összeházasodnunk, s el kellene válnunk. Közben persze sokat imádkoztunk mindketten, de leginkább arról szóltak az imák, hogy a másik változzon meg, s ne legyenek konfliktusaink.
Aztán egy nap már annyira elharapózódott a kapcsolatunk, hogy én haza sem akartam menni, mert nem akartam találkozni vele. A saját férjemmel, akit közben elképesztően szerettem. Végül hazamentem, s a szokásos történt: veszekedtünk. Ő elrohant, én pedig felhívtam egy barátomat, s elmeséltem neki, hogy már megint mi történt. Aztán egyszer csak beugrott, hogy miért nem tudom elmesélni a férjemnek is, hogy mi játszódik le bennem, hogy hogyan érzek, hogy mik bántanak, hogy mennyire rossz vele állandóan veszekedni és, hogy mennyire szeretem mégis. Ugyanis ezeket meséltem el a barátomnak is, s persze teljesen őszintén és emberi hangsúllyal. Mikor hazajött a férjem, összeszorítottam a fogamat, félretettem az összes addigi szokásomat, s elmondtam szinte szóról-szóra ugyanazt(s ugyanolyan hangnemben), mint amit pár perccel azelőtt másnak. S akkor ott valami megváltozott. Elmondtam neki mindent, s ő is elmondott mindent, hogy mit miért csinál és, hogy miből alakultak ki ezek neki stb.... Együtt sírtunk, s rájöttünk arra, hogy mennyire nem voltunk egymással szeretteljesek. Nem voltunk türelmesek, jóságosak, állhatatosak. Leültünk együtt imádkozni. Megfogadtuk Istennek, hogy bármi történjék is, mi örökre együtt maradunk, itt vagyunk Ő előtte, s hajlandóak vagyunk bármit megtenni azért, hogy együtt maradjunk, s boldogan éljük le a hátralevő életünket. Segítsen abban, hogy a másik érdekeit nézzük a helyzetekben, hogy szeretettel tudjunk egymáshoz szólni, hogy szeretetben tudjuk megoldani a problémákat. Ugyanis problémáink voltak. Volt 3-4 igazán nagy gondunk, s mellette több kisebb.
Azóta is vannak veszekedések? Igen. Azóta is volt, hogy haragudtunk egymásra? Igen. Hiszen a változás egy lassú, nehéz folyamat. Figyelni arra, hogy hogyan szólok a másikhoz, mit mondok neki, nem-e bántom meg vele. Eleinte sokszor kétszer mondtuk el a dolgokat: elsőnek a szokásaink szerint(beszólva, haraggal stb.), aztán bocsánatot kértünk, s elismételtük emberi hangon.
De ez csak egy dolog, mert más problémáink is voltak: azok még nem oldódtak meg, de látszanak megoldódni. Keresztény könyveket olvasunk az adott témákról, s ami nagyon sokat jelentett a házasságunknak: EGYÜTT OLVASSUK A BIBLIÁT, s MINDEN NAP.
Sokat imádkozunk a kapcsolatért, együtt is, külön is, sokkal jobban odafigyelünk a másik szavára, hiszen a másik nem azért mondogat valamit állandóan, hogy rosszat akarjon vele, hanem, mert őt tényleg zavarja a probléma.
100 szónak is 1 a vége: el kell határozni,hogy az ember szereti a másikat, s képes mindent megtenni azért, hogy jó legyen Neki. Ha pedig már az erőnk végéhez érünk, akkor mást nem tehetünk, mint, hogy Istenhez fordulunk.

Szia!

Mi tiz eve vagyunk hazasok, es hazassag elott ot evig ismertuk egymast. Megis az elso ev nagyon nehez volt, es meg vagy ot evig kemenyen meg kellett dolgozni a szeretetert. Igaz, hogy mai napig is odafigyelunk egymasra, megbeszelunk mindent oszinten, es egyutt imadkozunk. A hazassag, es a szeretet kemeny lelki munka. Nem jon magatol. Isten segitsege nelkul ma nem lennenk tiz eves hazasok. Benned nagyon magamra ismertem. En is azt hittem, hogy esszel mindent meg lehet erteni. Aztan jott a szerelem, es sok minden megvaltozott. Az elet nem tokeletes, ahogy mi sem vagyunk azok. Az Ur ereje es segitsege nelkul semmit sem lehet elerni, foleg a szeretet teren. Az Ur aldasa es segitsege legyen az eleteden. Szeretettel udvozol Melinda

Én pont fordítva vagyok. Az első 8-10 év nagyon jó volt. Aztán a gyerekek, a napi robot, az építkezés, s mind ezt remekül túléltük, s most 30 év után gyötrődünk, mert úgy érzi, nem vele foglalkozok a legtöbbet, nem neki ugrok ha hív, stb. S közben nem bírom megszakadok. Három gyerekre, háztartásra, kertre figyeljek, csináljam, nem tudom meddig bírom. Bízva bízok mikor olvasom a bejegyzéseiteket, s erőt merítek belőle. Jó lenne másképp lenne. Imádkozok Istenhez. Az Úr áldjon benneteket.!

Drága Hozzászóló!

Nagyon sok erőt kívánok a mindennapok küzdelmeihez. Olyan jó, hogy Istenhez fordulhatunk útmutatásért, tanácsért, erőért, házasságunkért! 

Nem tudom, ismered-e a Tűzálló (vagy a Szerelempróba) című filmet?
Ha esetleg szívesen megnéznéd, a linket itt találod:
http://www.kegyelem.net/videok/film/tuzbiztos-hazassag-szerelemproba-video_c9fc72dc1.html

A filmben említett könyv itthon is megvásárolható a "Merj szeretni" címen. 

Érdemes lenne megnézned a filmet, és ha Isten indít rá, elindulni a könyvben leírt 40 napos programon! 

Szilárdan hiszem, hogy Isten minden kapcsolatot meg tud újítani!
Isten oltalmazzon, őrizzen és vezessen ezen az úton! Isten áldjon! <3

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Isten neve szent

"...szenteltessék meg a te neved... "(Mt 6,9)

A megszólítás után következik három te-kérés és három mi-kérés.

Ez is azt jelzi, hogy az imádság központja Isten, és nem mi. Az a cél, hogy az imádság is őhozzá segítse közelebb az imádkozót, és nem az, hogy elsoroljuk neki kéréseinket. Ő úgyis jól tudja, mire van szükségünk, mielőtt kérnénk tőle.

Mit jelent ez a kérés: szenteltessék meg a te neved? A név: maga a személy. Ha ezt mondom: ehhez nem adom a nevemet, az azt jelenti: én nem állok e mellé az ügy mellé.

Szent pedig az, ami Isten céljaira elkülönített, ami más, mint a profán, az általános, a közönséges. Isten pedig egészen más, mint bármelyik teremtménye. Ezt az ő mindenek felett álló, egészen más voltát felismerni, tisztelni és másoknak is megvallani: ez jelenti az ő nevének (személyének) megszentelését.

A szent azt is jelenti: bűntől mentes, teljesen tiszta. Isten önmagában szent, nem mi tesszük azzá. Mi csak elismerjük ezt, és így viszonyulunk hozzá.

Megszentségteleníti viszont az ő nevét az, aki káromolja, szükségtelenül emlegeti, aki rajta kívül bárki mást - például egy embert - vallásos tiszteletben részesít, ahhoz imádkozik, vagy aki babonás, okkult hittel az ördögtől kér segítséget, illetve aki képmutató módon él, s miatta káromolják mások Isten szent nevét.

Megszenteli mindenki, aki mint egyedüli Istent imádja, szívből tiszteli, benne bízik, őt másokkal hitelesen megismerteti, és úgy él, hogy az élete különbözik az általánostól, mert megjelenik benne valami Isten tisztaságából, szentségéből (Zsid 12,10). Isten akarata éppen az, hogy a benne hívőkön keresztül az ő szentsége beleáradjon a világba.

Vajon általam megszenteltetik-e Isten neve?

Joel Osteen: Mai napon megtapasztalom...

Mai napon megtapasztalom a feltámadás erejét az életem területén.

Ha van az életednek olyan területe, aminek feltámadásra van szüksége – egy kapcsolat, egy álom, a remény – helyezd a Mindenható Isten kezébe. Hitben add át Neki ilyen egyszerű szavakkal: „Atyám, bízom Benned. A kezedbe helyezem ezt a dolgot, mert tudom, hogy Te vagy az, Aki a halottat életre kelted és a halott dolgokat feltámasztod.” Azután, bízz benne, hogy Ő mindent a javadra fog munkálni. Adj hálát és dicsérd Őt, miközben vársz. Maradj hűséges az Igéjéhez és tapasztald meg feltámadási erejét az életed minden területén.
 /Joel Osteen/

***********************************************

Mai napon mélységes hálával fogadom Isten ajándékait.

Minden egyes nap Isten ajándéka. Az élet túl rövid ahhoz, hogy negatívan sértődötten, keserűen vagy csalódottan éljük. Kezdd el hinni, hogy Isten irányítja a lépteidet. Hidd, hogy kézben tartja életed eseményeit. Hidd, hogy Neki megvan a megoldása a problémáidra. Őrizd meg a nyugalmadat és a hitedet, mert Ő megígérte, „hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik" /Joel Osteen/

Reggeli dicséret- Amikor úgy tűnik, messzeségben vagy...

A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. -Jeremiás próféta könyve 31:3.

Személye törvényen kívül áll. Bárki megölheti, vagy bárki kiszolgáltathatja ellenségeinek. Rejtegetni, bújtatni, szökésben segédkezni bűnrészesség, melyet szintén halállal súlyt a birodalmi törvény. Írásait fölkutatják és elégetik. Gondolatait tilos kinyomtatni, vagy terjeszteni. A vele való kapcsolat, tárgyalás, vagy együttműködés önmagában véve is lázadásnak számít. Ez volt az úgynevezett Szent Német-Római Birodalom császárának, V. Károlynak Wormsban 1521 májusában a világfelforgató eretnek, Luther Márton ellen hozott végzése.
Mikor a fiatal ágostonrendi szerzetes hazafelé tartott az őt kiközösítő birodalmi gyűlésről, szürkület tájt négy lovast pillantott meg az erdei úton felé közeledni. Valószínűleg a torkában doboghatott a szíve, amikor a durva katonák zsákot húztak a fejére, lerángatták őt a szekérről, majd lóra ültetve elvágtattak vele.
– Ennyi volt hát Márton testvér küldetése – gondolhatta magában. Sorsa reménytelen, túl messzinek tűnik az Úr.
Csakhogy a lovasok nem a császár elé, sem pedig a pápához viszik az ijedt tudóst, hanem egy eldugott várba, Wartburgba, éppen azért, hogy megóvják őt azoktól az ellenségeitől, akik tényleg ártani akarnának neki.
Luther Márton ebben a válságos időszakban kézzel foghatóan megtapasztalta Jeremiás szavait. „Bár messzinek tűnt az Úr segítsége, ő még is megjelent, és abban nyilvánította ki szeretetét iránta, hogy biztonságos helyre magához vonta őt.” Tíz hónapos fogság a Mindenható ölelésében – ez volt Luther legtermékenyebb időszaka. Lefordította Isten üzenetét, az Újszövetséget az egyszerű emberek nyelvére.


Bármilyen messze is érzed magad az Úrtól, ő magához akar vonni ma reggel is téged. Fordítsd hát le te is Isten üzenetét a mai emberek nyelvére.

Bejegyezte: Árvai Tamás

„

Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 62. rész

1. Az éneklőmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.
2. Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom.
3. Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.
4. Meddig támadtok még egy ember ellen; meddig törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen?
5. Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék őt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.
6. Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem.
7. Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.
8. Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van.
9. Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Szela.
10. Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.
11. Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok;
12. Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.
13. Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál.      l.Móz. 3,1

Az első Ige így szól a Sátánról: "ravaszabb volt minden mezei vadnál". Ő a legravaszabb minden teremtmények között, ősellenségünk, akitől leginkább őrizkednünk kell. Félrevezette az embert és nyomorúságba taszította. Ravaszul munkálkodik. Alig észrevehető módon vezet el bennünket az Isten szerinti irányból: hamisan állítja a váltót. Fokozatosan változtatja az irányt. Ha a legkisebb mértékben is enged az ember a tévelyítőnek, gyorsan tovább viszi a helytelen irányban. Ezért: Vigyázzatok! Vigyázzatok! Vigyázzatok! - Másik ravaszsága: elégedetlenné tenni az embert. Ezer és ezer fa volt az Édenben, tekintetre kedves és eledelre jó (2,9). De mindezeket semminek állította azzal az eggyel szemben, amely meg volt tiltva. "Ha erről nem ehetsz, mit ér a többi!" - Így vezet tévútra a Sátán ezer és ezer fiatalt. Csalogatja őket a félhomályos, holdvilágos utcákra, amelyek vége veszedelem. Ezért: Vigyázzatok! Vigyázzatok! Vigyázzatok! Ragyogó várakozásokat ébreszt az ellenség: "olyanok lesztek, mint az Isten". A legmagasabb csúcsra viszi fel az embert, hogy onnan taszítsa le a mélységek mélységébe. Ó, bárcsak maradt volna az ember az alázatban! Ezért: Vigyázzatok! Vigyázzatok! Vigyázzatok! A leggyalázatosabb munkája a Sátánnak abban áll, hogy bizalmatlanságot ébreszt Isten ellen az ember szívében. "Kicsinek és butának akar Ő tartani benneteket! Mindent sajnál tőletek! A legjobbat azért zárta el előletek!" Ó, hogy nem kiáltott az ember mindjárt így: "Távozz tőlem, Sátán!" Az ember kinyitotta a szívét az Isten elleni bizalmatlanság előtt. Ez a bizalmatlanság a világ tulajdonképpeni bűne. Ebbe a kígyóméregbe betegedett bele az embervilág. Csak az igazi hit gyógyítja ki belőle.

Varga László: Isten asztaláról

"Ekkor így szólt Mária: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a Te beszéded szerint!"      Lukács 1,38

Nem a menny királynőjének, hanem egy egyszerű falusi leánykának szólt Isten üzenete. Ezt a kislányt választotta ki Isten, hogy a maga öröktől fogva való tervének eszköze legyen. Évszázadokon át vezetett egy családot nemzedékről nemzedékre, eleve megígérve egyes tagjainak, mint Ábrahámnak, Dávidnak, hogy belőlük fog származni a Messiás, a felkent király, a világ megváltója. Közben voltak a család történetében dicsőséges korszakok és nyomorúságos rabságok, tagjai közt hűséges szolgák és felkent királyok, bálványozó férfiak és méltatlan asszonyok, akiknek nevét gondosan feljegyezték a próféták. Ezt mind számon tartotta a család, azért mégis hihetetlen volt, amikor a kis názáreti szobában megszólalt Isten üzenete: téged választott az Úr, hogy anyja légy a Messiásnak! Természetes, hogy nem érti, hogy megdöbben, de a végén alázatosan meghajtja a fejét: vállalom! És vállalja a vőlegénye kételkedését, vállalja a jászolt, vállalja, hogy fiával nem értik meg egymást, végül a keresztet. Végig nem értve és meg nem értve, de egyet világosan tudva: hogy ha Isten kiválasztotta a feladatra, neki engedelmeskednie kell. Sohasem királynőként, annál sokkal nagyobb tisztességben: Isten egyszerű, engedelmes szolgálóleányaként, örök példaképpen, mindhalálig.

Jó Istenem, nekem is példát adtál Mária áldozatos engedelmességében. Nekem nem szántál különleges, világraszóló küldetést, de én is tudom, hogy eleve elrendelt feladatom van ebben az életben. Azon a ponton az én helytállásomra van szükség. Mutasd meg, Uram, nekem is világosan, hol, mikor, mi a feladatom, és adj hozzá erőt, hogy én is tudjak engedelmeskedni akaratodnak! Akkor is, ha nehéz, akkor is, ha nem kedvemre való, tudjam azt, hogy mi a Te akaratod, és legyek képes azt végig vállalni és végrehajtani. Taníts meg a szóra: "Történjék velem a Te beszéded szerint!" Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ISTEN BÖLCSESSÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Kor 2,1-9 1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. 2 Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. 3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. 4 Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; 5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. 6 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, 7 hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8 Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 9 Hanem hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.  "Isten titkos bölcsességét szóljuk... Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel." (1Kor 2,7-8) Pál nem olyanféle titkos tudományról beszél, amelyet némely kultusz és titkos társaság magának tulajdonít. Az elrejtett bölcsesség az evangélium, a Krisztusról szóló örömhír. Istennek ez a bölcsessége a Krisztus, mégpedig mint megfeszített Isten Fia, aki meghalt a mi üdvösségünkért. Ez a bölcsesség el volt rejtve. Ez azt jelenti, hogy senki nem ismerhette azt, amíg ki nem jelentetett. És ember nem találhatta ki azt, mert Isten bölcsessége. Isten olyan módon készített üdvösséget, mely az Ő bölcsességét árulja el és gúny tárgyává teszi minden vallás üdvözítési sémáját. Szem nem látta és fül nem hallotta azt korábban, ti. Krisztus halálát és feltámadását. A kereszten a bűn teljes erővel Krisztusra támadt. Krisztus nem "magányos harcos" volt, aki szörnyű halált halt. Nem! Ő az új emberiség feje volt. Népe képviselőjeként tette, amit tett. Azután feltámadt. És megint nem csak egy magányos hős volt, aki visszatér sírjából: az új termés "első zsengéje" volt Ő. Krisztus halálában a Sátán adta ki maradék erejét. Krisztus feltámadásában pedig Isten mutatkozott meg ereje teljében. Abban a pillanatban egy új korszakhoz vezető ajtó nyílt meg. Leszállt a menny ereje. A Szentlélek új és örök életet ad mindenkinek, aki Jézus Krisztusban hisz. Ez az evangélium. A Krisztusban elnyerhető üdvösség útját mutatja meg most Isten. Egyszerű szavakkal történik az igehirdetés és szerte a világon folyik az igei magvetés. Ennek az Igének kell megmentenie az emberiséget és helyreállítani a világot. Időt kell szakítanunk és fáradságot kell magunknak vennünk, hogy elsajátítsuk, hogy magunkévá tegyük ezt. Mivel csak Isten Lelke tanít meg minket Isten bölcsességére, ezért könyörögnünk kell a Szentlélekért, míg tanulmányozzuk Isten igéjét.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-VOLTÁL-E VALAHA EGYEDÜL ISTENNEL?

"...maguk között azonban tanítványainak mindent megmagyarázott" (Mk 4,34).

Vele való egyedüllétünk. Jézus Krisztus nem azért von félre minket, hogy egész idő alatt magyarázzon nekünk. Mindent csak akkor tár fel előttünk, ha már meg tudjuk érteni. Mások élete példázat nekünk: Isten kibetűzteti belőlük a saját lelkünket. Lassan halad ez a munka, úgyannyira, hogy Istennek az egész életünk idejére és az örökkévalóságra is szüksége van ahhoz, hogy valakit tervéhez formálhasson. Az egyetlen mód arra, hogy Isten felhasználhasson minket az, ha engedjük, hogy saját jellemünk girbe-görbeségein és hasadékain végigvezessen. Elképesztő, mennyire nem ismerjük magunkat! Még ha látjuk, akkor sem ismerjük fel irigységünket, lustaságunkat, büszkeségünket. Jézus leleplezi előttünk: mennyi mindent rejtegetett testünk, mielőtt az Ő kegyelme munkálkodni kezdett bennünk. Ki tanulta meg, hogy bátran belenézzen önmagába? Szabaduljunk meg attól az elképzeléstől, hogy megértjük magunkat, ez az utolsó beképzeltségünk, amit el kell hagynunk. Egyedül Isten ismer minket. A szellemi élet legnagyobb átka az önhittség. Ha valaha csak felvillant volna előttünk az, hogy milyenek vagyunk Isten szemében, többé soha nem mondanánk: "Ó, milyen méltatlan vagyok", mert tudnánk, hogy még kifejezni is lehetetlen, mennyire azok vagyunk. Míg meg nem győződünk méltatlanságunkról, Isten szorosságban tart mindaddig, amíg egyedül nem maradunk vele. Akinek a szívében egy morzsányi büszkeség vagy beképzeltség van, annak Jézus semmit sem tud megmagyarázni. Olyan csalódáson vezet át, amelyben megsebzi értelmi gőgünket, leleplezi csalárd szívünket. Megmutatja fegyelmezetlen hajlamainkat - olyan dolgokat, amelyekről sohasem gondoltuk volna, hogy Ő azok miatt akar négyszemközt lenni velünk. Összejöveteleken sok mindent hallunk, de nem értjük meg addig, amíg Isten félre nem von minket, hogy ezekről négyszemközt beszéljen velünk.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten nem mondott le a világról

"A szántóföld pedig a világ. "

(Máté 13, 38)

Isten szeretettel öleli magához az egész világot. Szíve mindig kitárva. Szeretné megnyerni ezt a világot, mely ellene mond, ellene szegül, sőt fellázadt ellene. Annyira szerette ezt a világot, hogy legkedvesebbjét adta érte, Jézus Krisztusban megbékéltette azt önmagával. Amióta Megváltónk a kereszten kiszenvedett, készen áll a bűnbocsánat, a megtisztulás lehetősége. Bűneink nem súlyos kövek többé, melyek szükségszerűen a mélybe húzzák az embert. Jézusban bűnbocsánatot kaphatunk. S ami még ennél is több: Isten szeretete arról is gondoskodott, hogy a világ megismerhesse az isteni megváltás nagy tényét. Követeket bocsátott ki, szívükre helyezte a megbékéltetés üzenetét, amit azok most bizonyságtételeikben elmondanak a világnak. Szerte-szét szórják mindenütt a jó magot. "Menjetek e széles világra!" - hangzik a megbízás. Rajtuk keresztül könyörög, int és sürget Isten: adjátok fel az ellenállást Teremtőtökkel szemben, hagyjátok magatokat megbékéltetni! Kezét is felénk nyújtja békességgel: fogadd el e kezet és ne légy állhatatosan ellenszegülő! A Szentlélek ezeken a követeken keresztül igyekszik meggyőzni a világot hitetlensége gonosz voltáról. Hiszen itt van a bűn gyökere: az ember nem akar hinni a Megváltóban, félreismeri, megveti őt. Az isteni Lélek arról a megigazulásrólgyőzi meg a világot, melyet a legelesettebb, legistentelenebb ember is megkaphat a megdicsőült Úrban. S végül  arról győzi meg a világot, hogy a sátán megítéltetett, kimondatott rá az ítélet a kereszten. Nincs joga többé egy lelket sem fogvatartani, ha az szabadulást keres. Senkinek az útját nem torlaszolhatja el, aki megtérésre vágyik. Egy áldott evangéliumi munkás kis füzetet adott ki egyszer ezen a címen: "Evangélium az istentelenek számára." Egy könnyelmű és züllésnek indult ember meglátta azt egy kirakatban. Öntelten azt mondta: "Végre valami az én számomra is." Megvette, elolvasta s megrendülten hitt abban, aki az istentelent megigazítja. Engedjük, hogy ez az isteni szeretet a mi szívünkben is hasson. Ne feledjük el, hogy mielőtt még mi kezeinket kitárnánk Isten felé, ő már régen kinyújtotta kezét utánunk. Vár reánk és felkínál mindent, hogy Fiához s őáltala önmagához vonjon minket.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza--Mindvégig szeret

"Mert nem vet el örökre az Úr" (JSir 3,31)

Elvethet egy időre, de nem örökre. Az asszony levetheti ékszereit néhány napra, de nem feledkezik meg róluk, nem dobja ki azokat a szemétbe. Ugyanígy az Úr sem veti el azokat, akiket szeret; mert "szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig" (Jn 13,1). Egyesek úgy beszélnek a kegyelemben lételről és az abból való kiesésről, mintha mezei nyulak lennénk, akik üregeikből ki- és be futkosnak; pedig nem így van ez. Az Úr szeretete ennél sokkal maradandóbb és mélyebb szeretet. Ő öröktől fogva kiválasztott minket és mindörökké szeretni fog bennünket. Úgy szeretett, hogy meghalt értünk, és mi bizonyosak lehetünk afelől, hogy szeretete soha el nem fogy. Dicsősége úgy összefonódik a hívők megmentésével, hogy soha többé nem vetheti el őket, ahogyan, mint a dicsőség királya, nem vetheti el tulajdon királyi palástját sem. Nem! Az Úr Jézus, mint a mi főnk, soha el nem veti tagjait, mint Vőlegény, soha el nem taszítja menyasszonyát. Azt hitted, téged elvetett? Miért gondoltál ilyen gonoszat az Úrról, aki eljegyzett magának téged? Vesd el az efféle gondolatokat, és soha ne engedd, hogy befészkeljék magukat a szívedbe! "Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet előbb kiválasztott" (Róm 11,2). "Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől" (Mal 2,16).

Andrew Wommack: Isten igazságai

HOGYAN VISZONYUL ISTEN AZ EMBERHEZ?

A legtöbben azt hiszik, hogy ki kell érdemelniük az Úr szeretetét, kegyelmét. De Isten nem azért szeretet téged, mert te méltó lettél erre, hanem azért szeret, mert Ő maga a szeretet. Az Isten hozzád való viszonya soha nem változik meg. Isten nem fog jobban szeretni, mert szent életet élsz, és ha nem élsz eléggé szent életet, akkor sem fog kevésbé szeretni. Isten szeretete az Ő kegyelméből fakad és az nem a mi jóságunk vagy érdemeink függvénye.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem fontos, hogy miképpen cselekszünk. Amiképpen cselekszel, az hatással van rád, Istenhez való viszonyodra.

MI VÁLASZTJA EL AZ EMBERT A SZERETŐ ISTENTŐL?

Az egyetlen bűn, amiért megítéli az embereket a Szent Szellem, hogyha nem hisznek Jézus Krisztusban! János 16:9. „A bűn az, hogy nem hisznek énbennem;”

Az egyetlen bűn, ami az embert a pokolra, az örök kárhozatra juttatja, ha elutasítja Jézus Krisztust, mint Megváltót.
ISTENNEL VALÓ FÜGGŐSÉGI KAPCSOLAT HELYREÁLLÍTÁSA

A megváltás már 2000 évvel ezelőtt megtörtént. Jézus már akkor keresztre vitte az összes bűnödet, amikor még meg sem születtél. Már akkor, ott a Golgotán megbocsáttattak a vétkeid. I. János 2:2. „mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.”
TE ELFOGADTAD ŐT?

Ha Te Jézust már elfogadtad és befogadtad személyes megváltódnak az életedbe, ha elfogadtad Őt, mint személyes Uradat, akkor az összes többi bűnöd is megbocsáttatott. Ha Jézust Uraddá tetted, akkor az Atya – Jézuson keresztül – úgy tekint rád, mint Jézusra! Teljesnek, tisztának lát téged!

Az emberek azonban belenéznek a tükörbe és azt mondják, hogy lát az Isten engem tökéletesnek, hiszen rengeteg problémát látok saját magamban. Nem vagyok olyan amilyennek lennem kéne.

„de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” I. Sám. 16:7. 

Vagyis Isten a Te újjászületett szellemedre tekint.

„Az Isten Szellem, és akik imádják őt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk.” János 4:24. Ha igazából Istennel valós kapcsolatot akarsz kialakítani, akkor ezt a kapcsolatot arra kell alapoznod, hogy ki vagy valójában a szellemben és nem arra, hogy milyenek a külsődleges cselekedeteid, és nem is arra, hogy miképpen gondolkozol.

MI TÖRTÉNIK AKKOR, AMIKOR JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL ÚJJÁSZÜLETSZ?

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” II. Kor. 5:17. Amikor újjászületsz a szellemed születik újjá, és nem a fizikai tested. A szellemünk az, ami teljesen megváltozott.

Ef.1:13. azt mondja, hogy a Szent Szellem által lepecsételtettél azután, ahogy hívővé lettél. 

„Őbenne pedig titeket is – miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek – eljegyzett pecsétjével, a megígért Szent Szellemmel.”

A Te szellemed szinte egy vákuum fóliába lett csomagolva. Semmi tisztátalanság nem tud hozzá férkőzni a te lepecsételt szellemedhez, mert az le lett pecsételve a Szent Szellem által. És ez a tökéletesség örökké tart!

HONNAN TUDOD, AZT, HOGY MILYEN A SZELLEMED VALÓJÁBAN?

Jézus beszél erről: János 6:63. „azok a szavak, amelyeket én szólok nektek azok szellem és élet.” 

A biblia tökéletes lenyomata annak, hogy melyek a szellemi igazságok. Jakab egy lelki tükörhöz hasonlítja a bibliát. Amikor az igét olvassuk az olyan minthogyha egy szellemei tükörbe néznénk bele.

A biblia mondja, az Efézus levél 3: alapján, hogy mindenféle szellemi áldással meg vagyunk áldva. Ezekre alapozva azt mondhatom, hogy „áldott vagyok”, „megvagyok gyógyulva”, „Isten szeret engem”, …. és Isten úgy tekint rám, mint ahogy Jézusra, tisztának és szentnek lát. Ha valóban hinnétek ezt, akkor olyan, mint depresszió nem érne a közeletekbe. Akkor lehetetlen lenne depresszióba esni, ha értenétek, hogy miként tekint az Úr rátok! De mi abban kezdünk el hinni, hogy miképpen érzünk magunkkal kapcsolatban. A szerint kéne járnotok, hogy mit láttok ebben a szellemi tükörben, amit rólatok ír az ige. Magad elé kell venni az ige tükrét, hogy megtudd, hogy mit mond rólad.

Az ige azt mondja „Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.” Zsid. 10:14. Vagyis megszenteltettél Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer és mindenkorra. 

andreÉs Amikor megszenteltettél tökéletessé is lettél téve. A te szellemed az, ami tökéletessé lett.

Az elméd és a fizikai tested nem tökéletes még.

De hogyha odaszánod a testedet az ördögnek a bűn által, a bűnbeesésen keresztül, bejárást engedsz az ördögnek a testedbe a bűn által. Megnyitod magadat a betegségeknek, megnyitod magadat a problémáknak. Megnyitod az elmédet a depresszió számára és a nem bátorító, hanem a visszahúzó gondolatoknak.

A kulcs a keresztény élethez az, hogy megtanuljuk, hogyan és miképpen élhetünk a szellemben és nem a testben.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

"Ti pedig a Krisztuséi vagytok" (1Korintus 3:23.)

Ti pedig a Krisztuséi vagytok. Ti az Ő tulajdona vagytok mint adomány, mert az atya titeket a Fiúnak adott; az Ő tulajdona, véres váltságdíja folytán, mert a nagy árat váltságtokért lefizette; az Övé vagytok ígéreteitek folytán, mert átadtátok, odaígértétek magatokat Neki; sajátjai vagytok rokonság által, mert nevéről neveztettek, testvéreivé és örökös társaivá lettetek.

Mutasd meg tehát kedves keresztény, cselekedeted által, hogy Jézus szolgája, barátja és jegyese vagy. 

Ha bűn kísért téged, úgy feleld ezt: "Mi módon mívelném e nagy gonoszságot; hiszen én Krisztusé vagyok". Egy halhatatlan törvény meggátolja a bűn elkövetésében a Krisztus barátait. 

Ha gazdag nyereség csalogat a bűnre, akkor csak mondjátok, hogy Krisztuséi vagytok és ne nyúljatok semmihez. Ha zavarba jöttök és veszély fenyeget, legyetek szilárdak és gondoljátok meg, hogy Krisztuséi vagytok. Oda vagytok állítva, hol mások hanyagul ülnek és bámulnak, ti csak menjetek minden erőtök igénybevételével a munkára; az izzadság csurog le homlokotokon és már kezdtek lankadni, úgy kiáltsatok: "Nem , én nem akarok nyugodni, mert Krisztusé vagyok!" 

Ha nem volnék véren véren megvásárolva, úgy talán hasonlóan tudnék tenni, mint Issakhár, ki a határok közt letáborozott; de én Krisztusé vagyok, tehát nem szabad nyugodnom". 

Ha az élvezetek szirénéneke az igazság útjáról el akar csalogatni, úgy mondjátok: 

"A ti éneketekkel és keringéstekkel nem vezethettek félre, mert Krisztusé vagyok". 

Ha Isten ügye szólít, kövesd; ha a szűkölködő kér tőled, add neki vagyonod és életed, mert te Krisztusé vagy. Sohse tagadd meg hitedet. Tetteid legyenek mindig Krisztushoz méltóak, beszéded kedvességgel megsózatott, szólásod és eljárásod mennyei; hogy mindenki, aki téged lát, tudja meg, hogy a Megváltóé vagy és benned szeretete és szent érzelme lakik. 

"Római polgár vagyok", ez volt régente egy érinthetetlen védőlevél; sokkal inkább kell, hogy ez az ige neked védőlevél és előnyként szolgáljon a szent életben való haladáshoz: "Krisztusé vagyok!" 

Boldog az és örvendhet azon lélek, ki vonakodás nélkül teljesen átadja magát Jézusnak.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Atyánk a mennyben

"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy... "(Mt 6,9)

Láttuk, hogy az imádkozó hívő azzal a bizalommal szólíthatja meg Istent, ahogyan egy kisgyermek az apját. Jézus azonban azonnal hozzáteszi: ennek a bizalomnak mélységes tisztelettel kell párosulnia. Isten a mi szerető Atyánk, de egyben az a mindenható Úr is, aki a mennyekben van. Ő teremett mindent, s ma is az övé minden hatalom.

A helyes imádság alapja a bizalom és a tisztelet. Jöjjek egyszerűen, mint a gyermek! Nem szépen kell imádkozni, hanem őszintén, de ne feledjem, kihez szólok: ő a Teremtő, én pedig a teremtménye vagyok. Ő igaz és szent, én tele vagyok bűnnel. Nem természetes, hogy imádkozhatom, csak az ő egyszülött Fiára való tekintettel enged maga elé Isten. De így, fogadott gyermekeként szeretettel vár.

Isten a mennyekben van: ez arra utal, hogy teljhatalmú, szuverén Ura mindennek. Neki minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen. Ne féljek tehát semmitől, és ne aggodalmaskodjam semmi miatt! Azzal dicsőítem őt, hogy bízom benne feltétel nélkül.

Mivel azonban ő Úr mindenek felett, nem lehet semmire kényszeríteni, nem lehet befolyásolni, tökéletes szabadságában azt tesz, amit akar - de irántunk való nagy szeretetéből mindig azt cselekszi, ami javunkra van. És egyedül ő tudja, mi szolgálja valóban a javunkat. Ezért minden imádságunk végén teljes bizonyossággal mondhatjuk: ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te! Erre is Jézus Krisztus tanított minket.

A bizalom ne váljék bizalmaskodássá, a tisztelet pedig ne legyen tartózkodó félelem az ismeretlentől! Hiszen mi ismerjük mennyei Atyánkat, aki úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.