Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ezt mondta az Úr Noénak: Menj be a bárkába! És az Úr bezárta utána az ajtót.      l.Móz. 7,1.16

Egy évet és tíz napot kellett Noénak a viharoktól rázott és az özönvíztől körültombolt bárkában eltöltenie. A bizalomnak és várakozásnak nehéz iskolája volt ez. A bárka nem olyan volt, mint a hajó, hogy evezővel vagy egyéb szerkezettel irányítani lehetett volna, hogy a veszélyt jelentő sziklákat kikerülje. Egy óriási "láda" volt ez, amelybe Noé be volt zárva. Aki átélt már vihart tengeren, vagy látott hegyről leomló áradatot, az el tudja képzelni, hogy a bárka úgy dobálózott, mint egy dióhéj, s minden percben ki volt téve annak a veszélynek, hogy sziklába ütközik és darabokra szakad. Mit tehetett Noé, hogy az ilyen pusztulást elkerülje? - Semmit! - Teljesen rá volt utalva Isten megőrző kezére. Hitéletünk érésére nézve alig képzelhető el jobb helyzet az ilyennél, amikor vakon és minden segítség nélkül rá kell hagyatkoznunk az Úrra. A várakozás iskolája is nehéz lehetett Noénak. A holló és galamb kibocsátása bizonyossá tette afelől, hogy a föld felszáradt. Noé a tetőt is felnyitotta. De mivel Isten zárta be az ajtót, Istennek kellett kinyitnia is, és parancsot adni: "eredj ki a bárkából", ami végül meg is történt (8,16). Mivel Noé a bizalomnak és várakozásnak iskoláját türelmesen kijárta, Isten új áldást ajándékozhatott neki: új szövetséget és új ígéreteket.

Varga László: Isten asztaláról

"Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában."      Máté 18,3-4

Miért adja elénk Jézus példaképpen a kisgyermekeket? Tudjuk, nem születik az ember jónak. Megdöbbentően kegyetlenek tudnak lenni a kisgyermekek is. Engedetlenek, irigyek, önzők és így tovább. Ezt kellene utánozniuk a felnőtteknek? Nem. Ezek a tulajdonságok holtunkig megmaradnak. Egy alapvető különbség van a gyerekek és a felnőttek között: a kicsik egyből megérzik, hogy ki szereti őket, és teljesen rábízzák magukat. Ismerik saját gyengeségüket, ismerik és elfogadják az őket szeretők felsőbbségét, azért bízzák rá magukat mindenestől. Mi, felnőttek, nem tudjuk annyira megérezni, mennyire szeret minket Istenünk. Még Krisztus áldozatát is nehezen fogadjuk el úgy, mint saját életünk alapját. Nem tudjuk úgy bízni rá magunkat Istenre, mint a kisgyermek szerető anyjára. Ezt kell tőlük megtanulnunk. Ez az alapja földi életünk biztonságának, ez a bizonysága annak, hogy Isten a mennyben is készen tartja számunkra az örök élet koronáját. Biztos vagy ebben? Ha nem egészen, olvasd el sokszor ezt az igét! Fogadd el Krisztust Uradnak, úgy tekints rá, mint gyermeked terád.

Istenem, édes jó Atyám, a Te gyermeked vagyok. Kegyetlen, engedetlen, irigy, önző gyermeked. Olyan az én gyermekem is, mégis a szívemhez nőtt. Fogadj el engem is atyai szeretettel! Bocsásd meg sok bűnömet, melyek már nem gyermeki bűnök, hanem a felnőttek tudatos, kemény bűnei. Alázz meg, ha szükséges, de ne tagadj ki a Jézus testvérei közül! Segítsd meg pislákoló hitemet, hogy egészen hozzád térjek, és gyermeki örömmel, hálával és alázattal bízzam rá magamat, jövőmet, szeretteimet, egész életemet a Te atyai szeretetedre! Ezt a bizalmat add meg nekem, és fogadj be a mennyek országa örökösei közé a Krisztus nevében! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ ÖNKÉNTESEK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 110 1 Dávid zsoltára. Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! 2 Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között! 3 Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod. 4 Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. 5 Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján. 6 Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét. 7 A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.  "Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz." (Zsolt 110,3) Az Újszövetség gyakrabban idézi ezt a zsoltárt, mint bármelyik másikat. A zsoltár Jézus Krisztusról beszél. Két dolog van itt, ami nehézséget okozott a Jézus korabeli zsidóknak. Mindenekelőtt az, hogy Dávid Fiát Dávid Urának nevezi. Hogy lehet egy fiú nagyobb, mint az apa? (Éppen ezt a találós kérdést teszi fel Jézus a farizeusoknak. Ld. Mt 22,45) Másodszor, a Zsolt 110. részének Messiás-királya egyben pap is. Ezt olvassuk: "Pap vagy te örökké, Melkisédek módján". (4. vers) A rejtvény megoldódik, ha ismered Jézust. Jézus valóban Dávid Fia volt, de Dávid Ura is, mivel Isten Fia volt. És Jézus nemcsak király volt, hanem örökkévaló főpap is, mert önmagát ajánlotta fel áldozatul. Így lett király, és így maradt pap. Most van az a nap, amikor Jézus hatalmon van. Ma Jézusnak, a királynak, hadserege van. A hadsereg önkéntesekből áll. "Néped önként" - vagy szabadon - "követ..." Jézus mindenkit hív, de senkit nem kényszerít. Igaz, a seregébe besorozottakat kivétel nélkül szeretetével győzte le, és kétségtelen, hogy mindenkit, aki Isten lelki fegyverzetét magára öltötte, előbb a Lélek sürgető ereje ejtett foglyul. Mégis, Krisztus hadseregében az ember mindig szabadon és önként foglalja el a helyét. Krisztus csak olyanokat akar, akik vidáman adják magukat. Csak önkéntes katonákat. A katonák papok is, ami nem meglepő, ha tudjuk, hogy a hadvezér - Pap-király. És ennek a seregnek a győzelme - ami biztos, egy ilyen hadvezér esetében - eljön. De "nem suhogó kardok pengésével, sem pergő dobok zenéjével". Nem, hanem: "meglesz a mennyei ország, hidd el, Isten fiai megérkeztével". A papi katonák Isten seregében imádsággal és önmaguk odaáldozásával nyerik meg a csatát.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- KIRE NÉZEK?

"Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok..." (Ézs 45,22). Elvárjuk, hogy Isten jöjjön hozzánk áldásaival és szabadítson meg? Ő ezt mondja: "Térjetek meg hozzám, hogy megtartassatok." Istenre összpontosítani magunkat nagyon nehéz és éppen áldásai teszik ezt nehézzé. A bajok majdnem mindig Isten felé fordítják a szemünket, de ha áld, hajlandók vagyunk másfelé tekintgetni. A Hegyi Beszéd is arra tanít, hogy "szűkítsd le érdeklődési körödet annyira, hogy egész gondolkozásod, szíved és tested is Jézus Krisztusra összpontosuljon." Sokan elgondoljuk elméletben, milyennek kell lennie a keresztyénnek, de ha más szentek életét figyeljük, ez megakadályozza, hogy Istenre összpontosítsunk. Ez az út nem elég egyszerű ahhoz, hogy rajta az üdvösségbe jussunk. "Térjetek énhozzám és megtartattok", nem pedig: "meg fogtok tartatni". Ha Őreá összpontosítjuk magunkat, megtaláljuk az igazit, amit keresünk. Elfogultak és bosszúsak vagyunk Istennel szemben, pedig Ő folyvást hív: "Térjetek hozzám és megtartattok!" Nehézségeink és okoskodásaink, hogy pl. mit is csináljunk a jövő nyáron vagy holnap: mind-mind eltűnnek, mihelyt Őrá tekintünk. Szedd össze magad és nézz Istenre! Őreá építsd reménységedet! Nem baj, ha száz meg egy dolog sürget is, zárd ki őket határozottan és nézz fel Őreá. "Térjetek hozzám" és a rátekintés pillanatában tied a váltság, a megoldás.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Csak látszólagos éhség az élet

"Íme, egy törvénytudó felkelt és kísértve őt, ezt mondta: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? "

(Lukács 10, 25)

Ez az írástudó a legsúlyosabb kérdéssel fordult Jézushoz. De számára ez az életbevágó kérdés csupán értelem és elmélet problémája volt. Nem volt ő igazán üdvösség után vágyakozó, kereső lélek. Csak az Urat akarta próbára tenni, hogy vajon ért-e a Bibliához? Ma is sokan vannak ilyenek, akik a Bibliával s általában Isten dolgaival csak értelemszerűen foglalkoznak. Szívesen bocsátkoznak vitába, de csak azért, hogy ismereteiket csillogtassák s emellett mindig nekik van igazuk, mindent jobban tudnak. Jézus nem utasította csak úgy egyszerűen el ezt a tudományára büszke férfiút, de megszégyenítette isteni bölcsességével és fölényével. Megkérdezi a törvénytudót, ha ennyire jártas az isteni dolgokban, hogy a "törvényben mi van megírva?" Persze, hogy a törvénytudó nem akar a tudatlanság látszatába keveredni és egészen helyes választ ad. S hogy zavarát leplezze és a látszatot is megőrizze, úgy csinál, mint aki felvilágosítást szeretne kapni: "De ki az én felebarátom?" Jézus azonban nem siet megrajzolni, pontosan körülhatárolni a "felebarát" fogalmát. Mit használt annak a zsidó embernek, aki rablók kezébe esett, hogy a pap és a lévita elvileg, névszerint felebarátai voltak? Nem cselekedtek vele testvéri módon, hanem lelketlenül sorsára hagyták. A samaritánus viszont nem tartozott szorosan vett felebarátai körébe. A zsidók sohasem ismerték el őket testvérnépnek. És mégis a samaritánus testvérként viselkedett a szerencsétlenül járt zsidó emberrel szemben. Mindenki felebarátod, aki segítségedre szorul. De ne csak névleg légy felebarát, hanem úgy is cselekedjél. Nem a kegyes szavak és ismeretek használnak, hanem a tett. Sokan úgy gondolják, hogy azoknak a szűk köréhez tartoznak, akik Krisztusban testvérek, a szükség idején azonban nem bizonyulnak annak. Jaj az ilyeneknek! Jó viszont azoknak, akik nem dicsekesznek keresztyén látásaikkal, de keresztyén módon járnak el másokkal szemben. Minden elméleti ismeretnél, amivel az ember csak önmagát csapja be, többet ér az isteni élet után való igazi éhség és a gyakorlati hivő élet. Lehet, hogy ez az írástudó is lelkiismeretében tövissel ment tovább. Talán felderengett előtte az is, hogy mindent újra kell kezdenie. S ha ez így történt, akkor Jézus vele is elérte célját.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Embernek fia, micsoda a szőlőtőke fája egyéb fához képest? avagy a szőlővessző az erdőben való fákhoz képest?” (Ezékiel 15,2)

Ezen szavak az Isten gyermekei megalázására szolgálnak; őket Isten szőlőjének nevezik, de mivel különbek ők természet szerint másoknál? Isten jósága folytán váltak termékennyé, mert jó talajba plántálta őket; a szentség kőfalán nevelte őket az Úr; s gyümölcseiket az Ő dicsőségére hozzák, de mit érnének Istenünk nélkül? Mit érnének a Szentlélek állandó befolyása nélkül, ki a termékenységet adományozza nekik?

Ó, hívő ember, tanuld meg itt minden büszkeségedet levetni, mert be kell ismerned, hogy arra semmi okod sincs. Bárki is légy, nincs semmid, amivel kérkedhetnél. Minél többet bírsz, annál inkább adós vagy Istennek; és nincs miért büszkének lenni arra, ami téged adóssá tesz. Nézz vissza múltodra, figyeld meg mi voltál. Gondold meg, mi volnál most az isteni kegyelem nélkül. És gondolj arra, hogy mi vagy még most is. Nem bánt-e a lelkiismereted? Nem áll-e lelked előtt ezerféle tévelygésed és nem mondja-e, hogy nem vagy méltó fiának hívattatni? És ha mégis valamit csinált belőled, nem arra mutat-e az, hogy kegyelme változtatott meg téged? Te, akinek nagy hited van, még nagy bűnös volnál, ha Isten meg nem térített volna. Te, aki az igazságért buzgólkodol, éppen úgy harcolnál a tévelygések mellett is, ha a kegyelem át nem hatott volna. Azért ne légy gőgös, még habár nagy jónak és a kegyelem bőséges gazdagságának birtokában vagy is, még azon esetben sem mondhatod magadénak bűneiden és nyomorodon kívül a legcsekélyebbet is. Ó, mily sajátságos önámítás, hogy te, ki mindent ajándékba kaptál, azt véled, hogy felfuvalkodhatsz, szegény koldus, aki Megváltód jóságából élsz, olyan vagy, akinek élete kialszik, ha Jézusból új életáramot nem kapsz – és mégis gőgös vagy! Ó, te balga szív!

„Ti vesszők, Hozzá vagytok kötve!

Mélyen Belé nőttetek?

Sebeibe vagytok temetve?

Benne boldogok lettetek?

Kössön Hozzá a hit s szeretet!

El ne vegye senki e kincset!”

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Keresztyén nagylelkűség

"Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr" (Zsolt 41,2)

A szegényre gondolni, sorát szívünkre venni: keresztyén kötelesség. Maga Jézus Krisztus helyezte a szívünkre: "a szegények mindig veletek lesznek" (Mt 26,11). Sokan sietve, meggondolatlanul adnak pénzt a szegényeknek, még többen semmit sem adnak. Ez a drága ígéret azoknak szól, akiknek gondjuk van a szegényekre, közelről megvizsgálják az ügyüket, terveket készítenek megsegítésükre és körültekintően véghez is viszik azokat. Ezzel a gondoskodással többet tehetünk, mint a pénzzel, de a legtöbbet a kettővel együtt. Akik így gondolnak a szegényre, azoknak maga az Úr ígér segítséget, ha bajba kerültek. Különleges gondviselésben lesz részünk, ha az Úr látja, hogy mi is próbálunk másokról gondoskodni. Mert akármilyen nagylelkűek vagyunk is, a bajokat mi sem fogjuk elkerülni; de jótékonyságunk feljogosít arra, hogy számítsunk az Úr szabadítására. Ő nem szegi meg adott szavát és ígéretét. Lehet, hogy a szőrösszívű fösvények is kiabálnak valahogy a bajokról, de a bőkezű és nagylelkű hívőkön maga az Úr segít. Ahogyan másokkal szemben cselekedtél, úgy cselekszik az Úr veled. Ezért bátran adj oda mindent, amivel csak segíthetsz másokon!

Joel Osteen: Mai napon...

Mai napon megtapasztalom Isten kiváltságait életem felett.

Ha valaki megkérdezi tőled, hogyan jutottál el idáig, te azt válaszolod: nem tudom, én csak belebotlottam a szerencsémbe. Nem, ez nem szerencse volt, ez Isten kiváltsága volt. Te csak továbbra is növeld meg életed vízióját! Ne gondolkozz azon, hogy miért nem fog megtörténni. 

Higgyél! Hidd, hogy mindent el tudsz érni! Élj elvárással, tudván, hogy bármelyik pillanatban keresztezheti utad egy maréknyi kiváltság. Találkozol valakivel, aki egy lehetőséghez vezet, felbukkan egy távoli rokon... Isten már rég elhelyezte mindezt a jövődben. Nincs más dolgod, mint hinni. Ha hiszel, akkor az utadba fognak kerülni. Hidd el, nem lesz véletlen, hanem puszta szándékosság. Isten szánt szándékkal tette oda őket. /Joel Osteen/


********************************************

Mai napon befogadom és elfogadom a változást.

Ha lezárul egy korszak, el kell fogadnunk és fel kell készülnünk az új befogadására. Ez azt jelenti, hogy ne beszélj tovább az elvesztett állásról, a sikertelen kapcsolatról vagy arról, milyen gyorsan tudtál futni fiatalabb korodban, hogy milyen fitt voltál és mennyi hajad volt még. Ma egy új nap van és el kell fogadnod azt, ahol vagy. Meg kell tanulnod ezt a változást. Értsd meg, ami a múltban jó volt, az akkor helyes volt. De Isten haladó, szeret új dolgokat tenni. És ha ma a legtöbbet akarod magadból kihozni, akkor meg kell tanulnod nem csak elfogadni, hanem befogadni is a változást.

/Joel Osteen/

Napi áhítat-Jézus viharoltó szava

Hét témája: Márk evangéliuma

Olvasmány: Mk 4,35–41             

  

Hidd el, sokkal több erőd lesz a bajok közt is, ha Jézussal vagy. Akkor benned elcsitulnak a viharok, és mindent elbírsz.

„Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra.” Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: „Hallgass el, némulj meg!” És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”

Magyarázat

Van egy régi ifjúsági ének, melynek egyik sora úgy hangzik: „Nincs oly sötét, nagy vihar, mit le nem csendesít.” Elméletben talán tudjuk is ezt az igazságot, de amikor nehéz helyzetbe kerülünk, akkor könnyen utat engedünk a kétségbeesésnek, a félelemnek.
Így voltak ezzel a tanítványok is. Sok tanítást hallottak és csodát láttak már Mesterüktől, de amikor életveszélyes helyzetbe kerültek, az érzelmeik legyőzték a hitüket, és hangosan kiáltoztak.
Milyen érdekes, hogy miközben a tanítványok, akik közül többen gyakorlott hajósok voltak, elveszítették nyugalmukat, addig Jézus békésen aludt a hajó hátsó részében. Nem zavarták őt a hullámok, mivel hite erős volt.
A tanítványok kezdetben talán maguk próbálták megoldani ezt a vészhelyzetet. Minden erejüket összeszedve próbáltak partot érni, merni a hajóba beömlő vizet, de sikertelenül. Utoljára kiáltanak Jézushoz. Neki egyetlen szavára pedig lecsendesedik a tenger. Megszűnik a veszély.
Nem hasonlóan teszünk mi is? Mikor bajba kerülünk, mikor a hullámok elborítanak bennünket, kétségbeesünk, aztán próbáljuk magunk megoldani a helyzetet, s ha már semmi sem segít, akkor megyünk Jézushoz? Nem lenne jobb már az elején megszólítani őt, elmondani neki nehézségünket, harcainkat? Higgyünk abban, hogy neki hatalma van minden vihar felett, és hogy gondja van ránk!
Imaáhítat

Könyörögjünk munkanélküli testvéreinkért! (Mt 20,1.6–7a)
(Merényi Zoltán)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- A lélek tápláléka

"Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." 

(Mt 4,4)

Aki elindult a Jézusba vetett hit útján, annak lelki táplálékra van szüksége, hogy tudjon azon járni. Ugyanúgy életkérdés ez neki, mint ahogyan a fizikai erőnlét feltétele a rendszeres táplálkozás.
A lélek tápláléka az ige. A Biblia olvasása és az igehirdetések figyelmes hallgatása erősíti a hívő lelki életét. Isten ezen az úton beszél velünk, így tanácsol, vezet, vigasztal, bátorít és fedd. Jézus arra figyelmeztet, hogy aki valóban emberi életet akar élni, annak szüksége van Isten igéjére.

Az igével ugyanúgy kell táplálkozni, mint a kenyérrel. Abból is naponta eszünk, sorban szeleteljük, megrágjuk, és az emésztés során lesz belőle erő, gondolat, teljesítmény, gyarapodás. A Bibliát is jó naponta olvasnunk, nem összevissza, hanem egy-egy könyvet sorban, végig és gondolkozva, „megrágva". Aztán lesz az igéből szeretet, türelem, bölcsesség, lelki erő.

Az eredményes bibliaolvasás öt mozzanatból áll:

1. Röviden imádkozom, hogy Isten segítse megértenem hozzám szóló üzenetét.

2. Elolvasom a soron következő szakaszt többször is, egyre lassabban.

3. Kérdéseket teszek fel: miről is van itt szó, mit mond ez a rész Istenről, mit mond az emberről, vajon mit üzen általa most nekem Isten?

4. A legfontosabbakat egy-két mondatban felírom egy füzetbe. A leghangsúlyosabb bibliai verset könyv nélkül megtanulom, napközben is ismétlem.

5. Nyugodtan, részletesen imádkozom. Imádságomat hálaadással kezdem, bűnvallással folytatom, majd Isten elé hozom mások problémáit, végül könyörgök magamért.

Természetesen nem valami iskolás rend betartása teszi eredményessé lelki táplálkozásunkat, de a rendszeres napi táplálkozás meglátszik a hívő ember lelki kondícióján, egészséges növekedést biztosít a hitének, s bőven visszakapjuk azt a fél vagy egy órát, amit erre szánunk.

Cseri Kálmán Igehirdetései- “HA AZ ÚR AKARJA…”

Lekció: Lk 13,1-9---Alapige: Jak 4,13-16

“Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz.”

Imádkozzunk!

Köszönjünk, Istenünk, hogy jó pásztorunk voltál az elmúlt héten is. Köszönjük, hogy akkor is gondoskodsz rólunk, ha azt nem érdemeljük meg, akkor is ajándékokat adsz, ha eszünkbe sem jut, hogy megköszönjünk neked.

Köszönjük, hogy körülvettél oltalmaddal, elkészítetted az igét is akár táplálkoztunk azzal, akár nem. Köszönjük, hogy bármikor elérhettünk egyszerű imádságunkkal. Köszönjük, hogy közel vagy mindenkihez, akinek megtört a szíve, és aki téged keres és nálad keres oltalmat.

Áldunk azért, hogy itt is itt vagy. Köszönjük, hogy megígérted igédben és Szentlelkeddel jelen vagy, hagyod magad megtalálni, sőt elénk jössz az úton, te teszed lehetővé, hogy találkozzunk veled.

Engedd, hogy ebben a csendes órában valóban veled találkozhassunk. Könyörgünk most különösen is Szentlelkedért. Egyedül a te Lelked tud igazi vigasztalást adni mindnyájunknak. Csak Szentlelked tud meggyőzni minket bűn, igazság és ítélet tekintetében. Egyedül a te Lelked tud elvezetni bennünket a teljes igazságra.

Urunk, olyan büszkén hangoztatjuk sokszor, hogy mi mindent tudunk, hogy mi mindent tapasztaltunk. Azt képzeljük olykor, hogy bármire képesek vagyunk, és lépten-nyomon kiderül tehetetlenségünk. Szeretnénk előtted becsületesen megállni, megvallani gyengeségeinket, bukásainkat, temérdek bűnünket, tisztátalanságunkat és egyedül a kegyelmedben bízunk. Könyörülj rajtunk, hogy elmondhassuk: noha te utálod a bűnt, a kegyelmed sokaságából mi bűnösök eléd mehetünk. Engedd, hogy megtisztuljunk most. Állítsd át téves gondolatainkat, szabadíts meg terheinktől, ajándékozz meg önmagaddal.

Kérünk, igéddel és Szentlelkeddel munkálkodj, és azt végezd el most bennünk, ami szerinted most a legfontosabb. Ámen.

Ma gyászol az ország. Minden jó érzésű ember osztozik azoknak a fájdalmában, akik a szörnyű autóbusz-baleset miatt elveszítették szerettüket. Minden haláleset fájdalmas, de amikor az életük elején álló fiataloktól kell elbúcsúznunk, az különösen is szívszorító. Egyedül Isten adhat igazi vigasztalást a gyászolóknak, és kérjük, hogy adjon is, és fordítsa a szívüket egészen a mi feltámadott Urunk Jézus Krisztus felé, és a vele való találkozásban kapjanak igazi békességet.

Minket viszont ez a tragédia is serkentsen arra, hogy gondolkozzunk. Ennek kapcsán függetlenül a személyektől, gondoljunk végig néhány olyan bibliai igazságot, amit lehet, hogy ismerünk, de nem biztos, hogy a szívünk mélyéig engedtük, és valóban átformálhatta a szemléletünket. Ehhez a gondolkozáshoz szeretnék a Szentírás alapján néhány szempontot adni.

Az első, amit megemlítek: megrendítő volt számomra az, hogy milyen sokan egyáltalán nem rendültek meg ennek a balesetnek a hallatán. Tudom, hogy sokfélék vagyunk és egy-egy eseményre sokféleképpen reagálunk, de feltűnő és ijesztő volt számomra az, hogy különösen a fiatalok és a gyermekek között ez egyáltalán semmiféle megrendülést nem okozott. Hihetetlen közönnyel hallgatták, mint egy hírt a többi közül.

Az emberi lélekkel foglalkozók egy idő óta egyre többet írnak arról, hogy bizonyos elsivatagosodás tapasztalható az emberek lelkében. Egyebek közt ez abban is megmutatkozik, hogy egyre többen vannak, akik nem tudnak sírni. Beszéltem többekkel, akik azt mondták: úgy szorított belül valami és jó lenne sírni, de nincsenek könnyeim. Kiszárad az embereknek a lelke. Ebből nagy lelki szegénység következik.

Különösen az ifjabb nemzedék egyre képtelenebb a megrendülésre. Most nem arról van szó, hogy ríkassuk meg egymást, hanem arról, hogy ami valóban tragikus, arra valahogy úgy próbáljunk reagálni. Olyan temérdek halált, kegyetlenséget látnak ezek a gyerekek nap mint nap a televízióban és az órákon át nézett videókban, hogy elveszíti az emberi élet az értékét számukra. Főleg a másoknak az élete. A sok kegyetlenség, ármány, gyilkolás, öldöklés láttán érzéketlenekké válnak. Természetessé válik számukra az, ami nem csak természetellenes, hanem a legnagyobb szörnyűség: emberek életét kioltani.

Lehet, hogy valaki azt mondja: joggal mondják, hogy a columbiai földrengésben több ezren veszítették az életüket, vagy a közvetlen közelünkben folyik a népirtás, és a világ felelősei csak ezt mondják: ejnye, ejnye és nincs következménye. Különösebb könnyek nélkül vesszük tudomásul, hogy magzatok százezreinek az életét oltják ki folyamatosan. Mi van abban olyan nagy? — kérdezte valaki, hogy tizenhat diák és két tanár egy szempillantás alatt a halálát lelte.

Jézus Krisztus tudott megrendülni. Azt olvassuk: Lázár sírjánál sírt, népe jövőjére gondolva is kicsordultak a könnyei, és éppen a mai napi igénkben is olvastuk, hogy könyörületességre indult, és mások nyomorúságát látva soha nem maradt közömbös.

Ne hagyjuk, hogy cserzetté váljék a lelkünk, és az a sok szörnyűség, amivel találkozunk keményre döngölje a szívünket! Tegyünk meg mindent azért, hogy azok a gyerekek, fiatalok, akikért Isten személy szerint minket tett felelősekké, érző szívű emberekké nőjenek fel, akik képesek és készek együtt érezni másokkal, akik tudnak őszintén sírni a sírókkal és örülni az örülőkkel, akiknek fontos a másik ember, különösképpen a másik ember élete. És akik nemcsak együtt érezni tudnak, hanem baj esetén készek tenni is a másik nyomorúságának az enyhítéséért.

A másik, amit szeretnék megemlíteni: ez a baleset újra jól szemléltette számunkra, hogy milyen hamar véget érhet egy ember élete. Ez közhely, mindenki tudja, és mégsem vesszük komolyan. Talán sérti a hiúságunkat, ha be kell ismernünk, hogy ennyire nem tudjuk megőrizni magunkat. Hányszor bocsátják el szülők a gyerekeiket így: vigyázz magadra! Nem tudunk vigyázni magunkra. Nem tudunk bizonyos helyzetekben vigyázni egymásra sem. Nem tud megtartani minket a technikánk sem, amiben sokszor sokkal jobban bízunk, mint a mindenható Istenben, vagy egyenesen mindenhatónak tekintjük már lassan a technikát, annál inkább, mert mi alkottuk, és minket dicsőít. Nem tud megtartani bennünket, tehetetlenek vagyunk.

Csakugyan úgy van, ahogy itt a következő oldalon olvassuk a Szentírásban: “Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull…” (1Pét 1,24)

Palesztinában, ha reggel lekaszálták a mezőt, a virágos rétet, az egy-két óra alatt megfonnyadt és a nagy hőségben estére már száraz volt, akár össze is lehetett gyűjteni. Egy nap elég volt neki. Azt mondja a Szentírás: ennyi az ember élete. Annál fontosabb az, hogy mindnyájunknak legyen olyan életünk, ami lekaszálhatatlan. Amit a nagy kaszás, a halál sem tud levágni. Ami túléli a halálunkat, hogy a miénk legyen az az élet, amiről ha még kettőt lapozunk a Bibliában, a János levelében azt olvassuk: “Fiacskáim, örök életet adott nekünk az Isten, de ez az élet az Ő Fiában, Jézus Krisztusban van. Akié a Fiú, azé az élet. Akiben viszont nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.”

Ha valaki ezt higgadtan végiggondolja, nem juthat más eredményre, mint arra, hogy akkor a legfontosabb tennivalónk, hogy ezt az életet megszerezzük. És ha ez az élet Jézus személyéhez van kötve, sőt Ő maga ez az élet, — én vagyok az élet, mondotta többször is —, akkor mindennél sürgősebb, hogy Ővele valóságos közösségbe kerüljön az ember. Utána nyugodtan várhat bármi mást.

A harmadik, amit említeni szeretnék: ez az amire sokan egyáltalán nem gondolnak. Valószínű, hogy nem úgy indultak el ezek a testvéreink sem, hogy gondoltak volna arra, hogy erről a szép téli kirándulásról soha nem fognak visszatérni. Mindenki tudja, hogy egyszer meghalunk, és mégis általános reflex, hogy elhessegetik az emberek maguktól ennek még a gondolatát is, és egyáltalán nem készülnek fel rá. Pedig nagy bölcsesség volt a mögött, hogy a középkori szerzetesek egy csoportja úgy köszöntötte egymást, hogy előre fordították a tenyerüket, és ezzel arra figyelmeztették a másikat, hogy ha kis kiegészítést eszközlünk, akkor két nagy M betű van a tenyerünkbe írva. Ez a két M azt jelenti: mementó móri. Ne feledd, hogy meg fogsz halni. Ezzel nem ijesztgetni akarták egymást, ezzel az embernek azt az alapvető felelősségét igyekeztek ébren tartani, hogy ha valamiről tudom, hogy bizonyosan bekövetkezik, de körülbelül sem tudom, mikor, akkor ha felelős ember vagyok, arra most felkészülök. Utána gond nélkül élhetem a napjaimat. Egyébként mindig fennáll a veszélye annak, hogy készületlenül talál. Bizonyos, hogy váratlanul fog találni, de nem kell hogy készületlenül érjen. Isten ad lehetőséget arra, és a Biblia tele van erre való figyelmeztetéssel, hogy fel lehet készülni.

Olyan szomorú az, hogy két véglet jellemzi az embereknek a halról, a halálukról való gondolkozását. Az egyik az a torzítás, ami mostanában, az utóbbi évtizedekben egy új irányzattá is vált, meg kell szerettetni az emberekkel a halált. A halál a nagy megváltó, meg kell vele barátkoztatni az embereket. Nincs abban semmi rossz. A másik pedig: hallani sem akarok róla. Ne is beszéljünk róla, nem kell rá gondolni!

Isten igéje rendkívül józan könyv. Minket arra tanít, hogy ami holt biztos, hogy bekövetkezik, arra készüljek fel. Csak addig készülhetek fel, amíg erre lehetőségem van. A Biblia azt mondja: ellenség a halál. De a hívőt Jézushoz viszi közelebb. De csak a hívőnek tesz jót és viszi hozzá közelebb. Boldogok a halottak — írja a Biblia —, akik az Úrban halnak meg. A többiek nem. Akkor én hadd legyek boldog, és ezt most kell rendezni.

Nem bölcs dolog tehát az, ha valaki engedi, hogy sodorja magával a mindennapi hajsza vagy beleássa magát valami sajátos tevékenységébe és egyáltalán nem gondol erre. Mintha sose kellene megállnia az Isten ítélőszéke előtt.

Szeretném most minden póz nélkül, alázattal és szeretettel felmutatni a két tenyeremet, és azt mondani: mementó móri. Emlékezz arra, hogy meg fogsz halni, mert egészen bizonyos hogy mindannyiunk életében bekövetkezik egyszer az a pillanat, ami annak a tizenhat diáknak és két tanárnak az életében teljesen váratlanul következett be ott. Nekünk Isten még adott lehetőséget a felkészülésre.

Éppen ez a következő. Mit jelent felkészülni arra, hogy meg kell állnunk Isten színe előtt? Jézus egyszer egészen konkrétan beszélt erről. A Lukács evangéliumában így olvassuk ezt: “Azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt — mondom nektek —: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.” (13,4-5)

Jeruzsálemben egyszer ledőlt egy torony és magaalá temetett tizennyolc embert. Megindult a találgatás: miért dőlt rájuk, miért éppen ők haltak meg? Jézus azt mondja: nem ezek a fontos kérdések. A fontos kérdés: ez nagy figyelmeztetés nektek, akikre nem dőlt rátok a torony. És ha meg nem tértek, ti is ugyanúgy elvesztek. Azok nem voltak bűnösebbek, mint ti, de ez a tragikus esemény figyelmeztetés a számotokra.

Mit jelent megtérni? Két héttel ezelőtt részletesen hallottunk erről itt egy igehirdetést. Azt jelenti, hogy valaki végre megalázza magát Isten előtt. Tőle kér bocsánatot a bűneire, egyedül Jézus Krisztus érdemében reménykedik és átadja az uralmat Jézusnak az élete felett. Vele kezd el élni, de nem elméletben, meg gondolatban, hanem ténylegesen, a valóságban.

Megtérni azt jelenti, amit a tékozló fiú életében a hazatérés jelentett. Odaállt az apja elé és azt mondta: apám, vétkeztem. Semmi jót nem érdemlek tőled, de ha lehetne, mégis itthon szeretnék maradni, és neked engedelmeskedni. Ez a megtérés. Tisztába teszem a múltamat, megvallom Istennek, és rábízom a jövőmet, kész vagyok ezen túl csak neki engedelmeskedni. Akinek az életében ez elkezdődik, azt bármikor elérheti az a pillanat, hogy megáll a szíve, és át kell lépnie élet és halál mezsgyéjén. Semmi különösebb nem történik vele. Mert az az élet, aki maga Jézus, az elvehetetlen. Az megmarad a hívőnek a halálban a halála után is. Akinek az élet Krisztus, annak a meghalás valóban nyereség.

Szeretném javasolni, hogy ma délután szent komolysággal gondolkozzunk el azon, hogy bekövetkezett-e már a mi életünkben ez, amit így nevez a Biblia: megtérés? Viszonylag sok szó esik erről, éppen ezért fennáll a veszélye, hogy nem jelent semmit. Gondolkozzunk el ezen, hogy ha Jézus azt mondja: ha meg nem tértek ugyanúgy vesztek el, mint akikre a torony rádőlt, akkor ezt a lépést minél előbb meg kell tennünk.

Éppen itt érkezünk el alapigénkhez. Ahhoz, hogy valaki ezt őszintén megtegye, le kell mondania arról a rejtett gőgről, amiről Jakab apostol levelének ebben a részében ír. “Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk, és nyereséget szerzünk, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz.”

Abban a gyülekezetben viszonylag sok kereskedő volt, akik olykor hónapokig tartó utazásokat tettek és tapasztalataik alapján előre ki tudták számítani mekkora nyereséggel térnek majd vissza. Ez magabiztosakká tette őket. Az értelmes ember tud tervezni, vannak már tapasztalatai, megfigyelései és úgy beszéltek leendő útjaikról, mintha már visszajöttek volna onnan. Mintha az ő kezükben lenne a jövő, mintha ők lennének Isten. Nem mondták, hogy Isten nincs, de valahogy így gondolkoztak: Isten van, csak nem számít.

Jakab alázatra inti őket. Azt mondja: legyetek már józanok, azt sem tudjátok megéritek-e a mai estét, nem az, hogy egy év múlva mekkora nyereséggel jöttök vissza honnan. Nem vagytok urai az eseményeknek és végképp nincs kezetekben a jövő. De a jövőtök, a sorsotok a hatalmas és titeket nagyon szerető Isten kezében van. Őreá kell tehát bíznotok magatokat, szeretteiteket, egész jövendőtőket mindenestül. Ha az Úr akarja, akkor élünk és akkor majd ezt meg azt fogjuk cselekedni. Így kellene gondolkozni.

Ez a teljes Istenre hagyatkozás a józan szemlélet. Ez az Istenben valóban hívő embereknek a gyakorlata. Az ilyen ember is tervez, neki is vannak megfigyelései és tapasztalatai, de mindent Istentől tesz függővé. Nem hiszi magáról, hogy ő a maga ura. Sőt, az ad neki biztonságot, hogy tudja, hogy nem a maga ura, hanem Jézus Krisztus tulajdona. Éppen az a békességének és a reménységének a forrása, hogy nemcsak megtanulta és időnként elszajkózza, hanem egész lényével ráállt erre a biztos alapra: “Mind életemben, mind halálomban, mind testestől, mind lelkestől nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett és engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított és úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshet le a fejemről, sőt minden az én üdvösségemet kell hogy szolgálja.”

Aki ezt valóban hiszi, annak egészen másként telik el az élete. Az egészen másként fogadja a veszteségeket, az őt érő csapásokat, a gyászt is, és az egészen másként múlik majd ki ebből a világból. Az a teljes valóságon tájékozódik. Az tudja, hogy ha meghal Krisztushoz kerül még közelebb. Ahhoz a Krisztushoz, akit valamennyire már itt megismerhetett, és aki neki magát az életet jelentette. Számára a halál nem az élet vége, hanem a mulandóságnak és sokféle keserűségnek és szenvedésnek a vége.

Isten olyan kegyelmesen időzítette, hogy ezen a héten három olyan súlyos beteg testvérünket is látogathattam, akik tudják, hogy rövid idejük van már hátra ezen a földön. Megerősítette az én hitemet is az a békesség, az az Istenre hagyatkozás, az a józan reménység, bizonyosság és várakozás, ahogyan ők a hamarosan várható halálukról és az utána következőkről beszéltek. Mert így is lehet beszélni, akinek az élet valóban Krisztus lett. Istentől fogadták el a helyzetüket, Istenre bízzák magukat, Isten kezében tudják a szeretteiket, akiket itt fognak hagyni, tudják hova mennek, kihez mennek, mi vár rájuk, és a legegyszerűbb természetességgel tudtunk beszélni minden olyan kérdésről, ami az élettel, a halállal, velük, szeretteikkel, a jövendővel kapcsolatos. Tele volt a szívük hálával az iránt az Isten iránt, akit megismerhettek.

Nem hívők ágyszélén is szoktam ülni, amikor hazafelé készülnek. Ég és föld a két szemlélet, a két magatartás. Orvosok mondják el: mennyire másként hal meg egy élő hitű — ők úgy mondják: vallásos — ember, és mennyire másként az, akire talán ott szakad rá az utolsó időkben: jaj, mi is lesz? Bizonyos-e, hogy nincs semmi utána, meg hogy is van, hogy nincs semmi? Egy csomó megoldatlanság, tisztázatlanság, a teljes felkészületlenség egy ilyen komoly súlyos lépésre, határátlépésre, vagy pedig aki felkészülten indul oda és tudja hova, mert tudja, hogy kihez.

Hadd javasoljam megint: készítsünk egy kis csendet magunknak. Álljunk oda becsületesen Isten elé és így gondolkozzunk az élet és halál kérdéseiről. Feleljünk ezekre a kényes kérdésekre, hogy kié az én életem tulajdonképpen. Kinek a tulajdona vagyok? Komolyan azt hisszük még hogy a magunk urai vagyunk? Komolyan kételkedünk abban, hogy Istennek minden lehetséges, az is, ami az embereknél lehetetlen? Megszabadulhatunk a szorongástól is meg az önhittségtől is és eljuthatunk erre a nagy belső szabadságra: ha az Úr akarja, akkor élünk, és akkor ezt meg azt fogjuk cselekedni.

Ne feledjük el, amit Jézus itt mond: ha meg nem tértek, ti is hasonlóképpen elvesztek. Még meg lehet térnünk és meg lehet újulnunk, erősödnünk a Krisztussal való közösségben annyira, hogy másokat is Őhozzá tudunk hívni.

Ebben akar megerősíteni bennünket az úri szent vacsora sákramentumával is a mi Urunk. Ezek az egyszerű jegyek ma is az Úrnak halálát hirdetik. Jézus Krisztus felkészült az Ő kereszthalálára. Jézus Krisztus elfogadta az Atyától az ő halálát, de nem maradt a halálban. Harmadnapon feltámadott, ma is él. Sokan beszéltünk már vele ma is. Sokan tapasztaltuk az Ő szeretetét az elmúlt napokban is. Sokaknak az jelenti valóban az életet, hogy vele járnak egészen valóságos módon. Nekünk is ezt az Ő teljes életét kínálja, amelyik életet nem veszítjük el a halálban sem.

Itt sok mindent vagy akár mindent is elveszíthetünk, de Isten elsegíthet minket oda, hogy a saját imádságunkként mondjuk el:

A földön, ha elvesztem
Szerelmem tárgyait,
Maradjon meg mellettem
Szerelmed és a hit,
Csak azt el ne veszítsem,
Mi benned, ó Úr Isten,
Remélni megtanít!
És ha valaki ezt nem veszíti el, akkor mindene megmaradt.

Imádkozzunk:

Jézus Krisztus, dicsőítünk téged feltámadásodért, magasztalunk, mert legyőzted a bűnt, a halált, a kárhozatot, az ördögöt. Köszönjük, hogy akik benned hisznek azoknak nem kell egy életen át rettegniük a haláltól.

Köszönjük, hogy előre vigasztalást adsz a szívünkbe, hogy ha szükség van rá, akkor bővölködjünk a vigasztalásban is.

Könyörgünk hozzád ma különösen a gyászolókért. Azokért is, akik most Kőszegen meg Szombathelyen gyászolnak, azokért is, akik közülünk az elmúlt héten álltak meg ravatal mellett, és mindazokért, akiknek a mai napig fáj valakinek az elvesztése és szenvednek a hiánya miatt.

Könyörgünk hozzád azokért is, akik sosem gondolnak arra, hogy egyszer az ő szívük is megáll és meg kell állniok előtted. De azokért is, akiket rabságban tart a félelem. Könyörgünk azokért, akiknek nem érték mások élete. Kérünk, állítsd le a gyűlölködést és öldöklést ezen a világon. Leplezd le az életünkben is azt, amivel gyötörjük, kínozzuk egymást, vagy akár megrövidítjük egymás életét.

Könyörgünk hozzád ezen a vasárnapon külön is a leprás betegekért. Áldunk téged azért, hogy közöttük is hangzik az evangélium, és egyre többen újjászületnek és új életük lesz tebenned. Kérünk, kísérje a te áldásod azokat az orvosokat, ápolókat, lelki munkásokat, akik közöttük szolgálnak, és nem féltik az életüket sem.

Köszönjük, hogy rád bízhatjuk mindnyájan személyes gondjainkat. Segíts el minket az Isten fiainak a szabadságára! Ajándékozz meg minket a te békességeddel, amit te nem úgy adsz, mint ahogy a világ adja! Adj a szívünkbe élő reménységet csüggesztő körülmények között is és taníts meg ezt a tőled kapott békességet, reménységet, tartást mások javára is fordítani.

Nyisd ki a szemünket, hogy lássuk kiket bíztál ránk, és add, hogy szívesen adjunk tovább minden olyan lelki áldást, amit tőled kapunk. Segíts igazán megszentelnünk a mai napot és add, hogy a jövő héten sokkal hűségesebben ragaszkodjunk hozzád, mint eddig.

Ámen

Reggeli dicséret- Kapaszkodj!

„Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”

Zsoltárok könyve 91:9-12

Olvasod a híreket, és nem térsz magadhoz. 16 halott. És megannyi sebesült. Otthon pedig a rettegő, gyászoló családok, osztálytársak, barátok. Belegondolni is szörnyű, min mennek most keresztül. És legbelül a szíved mélyén talán nem is akarsz belegondolni. Egy kialakulóban lévő kis életet már elveszítettél, és a sort nem akarod folytatni.

Három éve történt.
Ültél a buszon, és nyomasztó érzés lett rajtad úrrá. Valami nincs rendben. Kezeddel lágyan a hasadat fogtad, és próbáltad védeni a benne rejtőzködő életet. "Kapaszkodj, Kicsikém! Minden rendben lesz! Szeretlek!" -súgtad befelé. Próbáltál megnyugodni, próbáltad elhessegetni az egyre erősödő rossz előérzetet, végül két óra múlva kiderült, nincs már ott, akit védeni próbáltál, akinek suttogtál. Visszafordult.

Teljesen összetörtél. Egyszerre voltál dühös és csalódott. Becsapva érezted magad, és gyászoltál a magad módján. Gyászoltad Őt és az anyaságodat, a néhány hét örömét, a fejben megindult tervezést, a kibővült család gondolatát, a várakozást. Tele voltál kérdésekkel, miértekkel. Nem értetted, mire volt ez jó, miért engedte meg Isten.

Aztán jöttek a kedves jó tanácsok, hogy "ennek így kellett lennie", meg, hogy "biztos nem volt itt az ideje", és te azt kívántad némán, bárcsak ne szóltak volna inkább egy szót sem. Mert ezt csak az értheti meg valamennyire is, aki a saját bőrén tapasztalta. Mert ez egyáltalán nem ilyen egyszerű.

Végül el kellett engedned. Őt is és a kérdéseidet is, és bíznod kellett értetlenül Istenben, hogy egy napon majd választ ad neked.

Mert könnyű abban a hitben élni, hogy akik Istent szeretik, azokat nem érheti semmi baj, vagy ha rossz esik meg velük, akkor az Úr majd valami csodálatos, látványos szabadítást fog adni. Esetleg azt gondolni, hogy a tragédiák azért történnek, mert valami gond van az Istennel való kapcsolatban.

De a valóság nem ilyen egyszerű. Van, hogy nincs válasz a "miért történt" kérdésre. Van, hogy Isten nem válaszol, vagy nem azt a választ adja, amit szeretnél hallani. Megengedi a tragédiát. És az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy belé kapaszkodsz. Akkor is, ha nem érted. Akkor is, ha dühös vagy rá.

Ma Isten ezt kéri tőled. Kapaszkodj belé! Történjen bármi, érezd bárhogy magad, legyen bármennyi kérdés a fejedben, adjanak neked bármilyen fájdalmas tanácsot a körülötted lévők, te ragadd meg Isten kezét!

Van, hogy Ő nem véd meg a borzalmaktól, nem veszi el a fájdalmat, nem választja ketté a tengert és Lázár sem támad fel a sírjából. De egy biztos. Ő nem marad tétlen. Lehet, hogy nemleges a válasza, de nem kell egyedül végigélned a megrázó eseményeket. Ő ott volt, ott van és a jövőben is ott lesz melletted. Veled sír, veled gyászol, és veled lép majd tovább, ha eljön annak az ideje.

Ő melletted van, bármi történjék is az életedben. Ő kezében tartja az eseményeket és gondot visel rólad. Arra kér, hogy higgy Neki, higgy Benne! Már nem tart sokáig a Gonosz uralma. Jézus győzött felette és egy napon elhozza az Ő országát, ahol minden kérdésedre válszt ad majd. Addig pedig kapaszkodj belé, és éld az életedet az Ő oltalmában!

„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16:33)

Bejegyezte: Sz-Cs. Andi

REINHARD BONNKE-A SZENT SZELLEM, A MENNY SZELE

A Szent Szellem nem azért jött, hogy meghitt légkört teremtsen a gyülekezetben. És nem is akkor jön csak az istentiszteletre, ha mi megfelelő légkört teremtünk számára - se csendes várakozással, se hangos kiáltozásokkal. A Szent Szellemet nem kell odavonzani, csalogatni, győzködni vagy segítségül hívni. Ő nem egy vonakodó vagy közömbös látogató, hanem egy saját akaratát és szándékát követő Személy, aki azért jön el, hogy átvegye az irányítást.

Az apostolok nem imádkoztak a Szent Szellemért, Ő mégis eljött, és teljesen betöltötte a helyet - bármilyen atmoszférát is tapasztaltak a tanítványok, elsöpörte a „sebesen zúgó szél” (ApCsel 2,2).
A Szellem maga a Menny atmoszférája, és vele a Menny jön le közénk. Ő a „pneuma”, a Menny szele, amely keresztülfúj áporodott tradícióinkon és tespedtségünkön! Bár énekelhetjük, hogy „Jöjj, Szent Szellem!”, azonban tudnunk kell, hogy nem a hívásunk miatt jön. Ő nem egy vendég, vagy egy idegen, akit egy-két órára vendégül látunk, hanem a Menny Ura, és Ő hív meg minket a jelenlétébe! A Szent Szellem ott talál magának természetes környezetet, ahol jelen van a hit és az Isten Igéje. REINHARD BONNKE

Biblia-Ige- Zsoltarok 18:26-31.

"Az irgalmashoz irgalmas vagy: a feddhetetlenhez feddhetetlen vagy.
A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
Mert Te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Mert Te gyújtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Mert általad a táboron is átfutok, és az én Istenem által a kőfalon is átugrok.
Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; pajzsa Ő mindazoknak, akik benne bíznak."

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Őszinte vágyakozás az élet után

,,Aki szomjúhozik, jöjjön el és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.,,-(Jelenések 22, 17)

„Aki szomjúhozik." A szomjúság csillapíthatatlan vágy, mely parancsoló módon kielégítést követel. Alig van elviselhetetlenebb az égetõ szomjúságnál. Lelkünkben is ilyen leküzdhetetlen vágyakozásnak kell lennie az Istenbõl eredõ élet után. De csak a bűntudat alatt kezd a lélek enyhülésért kiáltani Krisztusban.

„Aki szomjúhozik, jöjjön el." Ez az utolsó hívó szó Jézus szájából Bibliánkban. A királyok Királyának hívását ember nem utasíthatja vissza. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák Isten igazságát. Nincs rettenetesebb, mint a telítettség, a csömör. A belsõ sorvadás biztos jele ez és a lelki halál útján az elsõ állomás.

„És aki akarja, vegye az élet vizét." Teljes akarásra van szükség. Jóllehet sokan szeretnének az életük végén az üdvösség birtokában kimenni e világból, de nem akarják azt most és ma. Inkább csak kegyes vágy, mint akarás van bennük. Gyakran találkozhatunk olyan keresõ lelkekkel, akik akarják Jézust, de a világot is, a földi dolgokat is. Ilyenkor nem is olyan egyszerû világosan felismernünk, mit is akarunk lényünk legmélyén. Egészen õszinte emberek gyakran elismerik, hogy akarásuk alapjában véve nem teljes. Mert ha valaki egészen akarja Jézust és semmi mást, akkor már nyert az ügye. - Törekedj arra, hogy akarásod szilárd és teljes legyen. Isten „munkálja az akarást", de csak azokban, akik õszintén bevallják nem-akarásukat. Bizonyos mértékig az üdvösség az ember akaratának függvénye: „aki akarja, vegye..." Az Úr ismeri az ember szívét. Tudja, milyen nehezen szánja rá magát arra, hogy gyermekként vegyen, elfogadjon. Ezért teszi hozzá ezt is: „ingyen".

A saját érdem rögeszméje mélyen benne gyökerezik a szívekben. Mindenbõl, még az imádságból is érdemet farag magának az ember s úgy gondolja, hogy ezáltal Istent majd mozgásba hozza. Pedig helyesen nézve az imádság csupán kinyújtott kéz, mely hittel megragadja azt, amit az isteni irgalom nekünk szánt. - Az „ingyen" szócska drága vigasztalást rejt magában. Isten ajándékát mindenki megkaphatja, aki õszintén akarja. De ez súlyos felelõsséget is helyez ránk. Senki sem mondhatja, hogy túl magas, számomra elérhetetlen volt az ár. Az isteni élet ingyen a tied, csak valóban akard azt.

Biblia-Ige- Apostolok Cselekedetei 13. rész 38. verstől

38. Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata:
39. És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul.
40. Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak:
41. Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.
42. Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.
43. Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
44. A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására,
45. Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.
46. Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk.
47. Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.
48. A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.
49. Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.
50. A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.
51. Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.
52. A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.

Hogyan vegyük a gyógyulást Jézus Krisztusban? - Németh Sándor igehirdetése

Ádám és leszármazottai a bűnbeesés következtében ki lettek szolgáltatva a betegségek, fájdalmak és szenvedések minden formájának, melyek az ember ellenségei. Isten megváltó tervének, üdvözítő munkájának célja, hogy visszafordítsa mindazokat a folyamatokat, amelyek a bűnbeesés után indultak el az emberiség történetében. Már az Ószövetségben kijelentette magáról, hogy minden betegségre vonatkozóan megvan benne a gyógyító képesség. Ha azt szeretnénk, hogy az Úr gyógyítóként legyen jelen az életünkben, illetve védelmezze az egészségünket, akkor ennek fontos feltétele az Isten beszédére való figyelem, a szavára való hallgatás, valamint az Isten Igéjének megfelelő cselekvés és beszéd.

Elhangzott igék:

Apostolok Cselekedetei 3,1-8
II. Mózes könyve 15,25
1 Péter levél 2,24
János Evangéliuma 4,24
1 Korinthus levél 2,14
Efézus levél 1,17-18
Zsidó levél 11,26-27
Zsidó levél 11,1
2 Korintus levél 4,18
Róma levél 10,17
Zsidó levél 4,12

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ezt mondta az Isten Noénak: Csinálj magadnak bárkát gófer fából... És úgy cselekedett Noé, amint parancsolta néki Isten, mindent akképpen cselekedett.      l.Móz. 6,14,22

Micsoda nevetés törhetett ki a világban, amikor Noé, ez a "különcködő szent" a szárazföldön egy rettenetes nagy hajó építésébe kezdett! Ha újságok lettek volna abban az időben, bizonyára csúfolódó cikkek jelentek volna meg a kegyesek legújabb elmebetegségéről. De Noé, Isten embere, aki egyedül járt Istennel az elfordult és elvetemült nemzetségben, csendben tovább építette bárkáját a csúfolódás és gúnyolódás ellenére. Hogy gyötörhették rokonai, szomszédai és ismerősei, ennek a szerintük értelmetlennek tűnő munkának a láttán! Az egész világ, aki csak hallott róla, nagy és kicsi, gazdag és szegény, tudós és tudatlan, mindnyájan egyetértettek abban, hogy Noénak elment az esze. Pedig mégis Noé volt az egyetlen értelmes ember akkor azok között, akik őt bolondnak tartották. Mit válaszolt ő csúfolódásukra? Semmit! Hallgatott és építette tovább bárkáját. Értelmi aggályaikról úgysem tudta volna lebeszélni őket. Az igazi keresztyéneket, akik teljes komolysággal veszik az Úr Jézus követését, manapság is mint a világtól idegen lényeket kigúnyolják. Bolondoknak tartják őket. Ők is úgy vannak, mint Noé: eltűrve a gúnyt, csendesen munkálkodnak tovább, ahogyan Isten nekik megparancsolta. A legnehezebb órákat azzal okozhatta a Sátán Noénak, amikor azt sugallta neki, hogy minden, amit csinál, csak önáltatás. Saját ötletét összetéveszti Isten szavával. De Noé nem hagyta magát félrevezetni. Mindent megtett, amit az Úr parancsolt neki, s így csodálatosan igazolódott munkája Istentől. Eljött az óra, amikor csúfolódói őt, a "bolondot" jajkiáltások között az egyetlen "okosnak" ismerték el. Maradjon Noé a példaképünk!

Varga László: Isten asztaláról

"Jobb a puszta földjén lakni, mint zsémbes és bosszús asszonnyal."      Példabeszédek 21,19

Azt mondják, ma egészen más a nők helyzete és a családok élete, mint a régi időkben, amikor a nőket elnyomták, valóságos rabszolgaságban éltek, semmi joguk nem volt. Ma bezzeg szabadok, egyenjogúak, boldogok. Kedves testvérem, hány ismerősödre ismersz rá keserűen elmosolyodva, amikor ezt az igét olvasod? Remélem, nem önmagadra? Az emberi természet akkor is ugyanaz volt, a zsémbesség és bosszúság sem változott. A papucsférjek sorsa akkor sem volt különb. Akkor is éppen úgy nevettek rajtuk mások, akik talán ugyanazt az igát húzták, de éppen a többiek kinevetésével próbálták eltakarni a maguk hasonló nyomorúságát. Nem jó megvetni a régieket, nem érdemes dicsekedni mai világunk nagyszerűségével. Igaz, akkor nem utaztak a Holdra, de otthon csak az volt boldog, aki ma, aki családi életét is Isten törvénye szerint tudta irányítani, szeretetben és egyetértésben. A zsémbes és bosszús asszonyok pedig mosolyoghatnak e szavakon, de próbáljanak úgy megváltozni, hogy másoknak véletlenül se jusson ez az ige eszükbe, ha velük találkoznak.

Jó Istenünk, add, hogy ezek a mindennapra érvényes igék Szentlelked erejével tudják megváltoztatni azok életét, akik elé tükröt tartanak. Te azért adtad a családot, hogy boldoggá tedd általa az embereket, akiket mint egymáshoz illőket vezet egymás mellé a Te jó rendelésed. Tudjuk, amelyik családban naponta szól igéd, ott nem lesz zsémbesség, bosszúság, emiatti elkeseredés. Adj nekünk boldog, istenfélő családokat, s bennük kiegyensúlyozott, egymásnak szolgáló, a Te törvényed szerint alakuló életet! Áldd meg az én családomat is tiszta szeretettel, békességgel, közös gondokkal és közös eredményekkel! Soha ne kelljen magunkra venni mai igénk tanítását! Őrizz meg attól, hogy inkább a pusztába kívánkozzunk, mint egymás mellé! Áldásodat kérjük magunkra, családunkra, egész életünkre. Ámen.

Krisztus mindenek felett- GONDOLJ ARRA, AMIRE ISTEN EMLÉKEZIK

"Emlékezem... gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére..." (Jer 2,2). Mindig olyan kényszer nélkül kedves vagyok-e Istenhez, amilyen szoktam lenni, vagy azt várom, hogy Ő legyen kedves hozzám? Betöltenek-e azok a kicsi dolgok, amelyek megörvendeztetik Isten szívét, vagy azon jajgatok, hogy rosszul megy a dolgom? Nem lehet öröm abban a lélekben, aki elfelejtette: mi tetszik Istennek. Nagy dolog elgondolni, hogy Jézus Krisztusnak szüksége van rám - "Adj innom!" (Jn 4,7). Mennyi kedvességet mutattam iránta az elmúlt héten? Neve jó hírét hirdette-e az életem? Isten így szól népéhez: "Ti már nem szerettek engem, de én visszagondolok azokra az időkre, amikor még szerettetek." "Emlékezem mátkaságod szeretetére!" Betölt-e a Jézus Krisztus iránti túláradó szeretet most is, mint kezdetben, amikor a magam útját is elhagytam, csakhogy bebizonyítsam neki odaadásomat? Úgy talál-e rám ma Ő, a régi időkre emlékezve, amikor rajta kívül senki mással nem törődtem? Így van-e most is, vagy csak bölcselkedem afelett, hogyan szeressük Őt? Szeretem-e Őt annyira, hogy már nem számít, hova megyek? Vagy csak a tekintélyemet féltem, amivel "tartoznak" nekem és azt méregetem, hogy mennyi szolgálatra kötelezhetnek? Ha arra gondolva, amire Isten emlékezik, felfedezem, hogy Ő már nem az nekem, aki egykor volt: akkor hadd hasson ez reám megszégyenítően és megalázóan, mert ez a szégyenkezés Isten szerint való szomorúsággá lesz, amely megbánhatatlan megtérést szerez.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Őszinte vágyakozás az élet után

"Aki szomjúhozik, jöjjön el és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. "

(Jelenések 22, 17)

"Aki szomjúhozik." A szomjúság csillapíthatatlan vágy, mely parancsoló módon kielégítést követel. Alig van elviselhetetlenebb az égető szomjúságnál. Lelkünkben is ilyen leküzdhetetlen vágyakozásnak kell lennie az Istenből eredő élet után. De csak a bűntudat alatt kezd a lélek enyhülésért kiáltani Krisztusban. "Aki szomjúhozik, jöjjön el." Ez az utolsó hívó szó Jézus szájából Bibliánkban. A királyok Királyának hívását ember nem utasíthatja vissza. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák Isten igazságát. Nincs rettenetesebb, mint a telítettség, a csömör. A belső sorvadás biztos jele ez és a lelki halál útján az első állomás. "És aki akarja, vegye az élet vizét." Teljes akarásra van szükség. Jóllehet sokan szeretnének az életük végén az üdvösség birtokában kimenni e világból, de nem akarják azt most és ma. Inkább csak kegyes vágy, mint akarás van bennük. Gyakran találkozhatunk olyan kereső lelkekkel, akik akarják Jézust, de a világot is, a földi dolgokat is. Ilyenkor nem is olyan egyszerű világosan felismernünk, mit is akarunk lényünk legmélyén. Egészen őszinte emberek gyakran elismerik, hogy akarásuk alapjában véve nem teljes. Mert ha valaki egészen akarja Jézust és semmi mást, akkor már nyert az ügye. - Törekedj arra, hogy akarásod szilárd és teljes legyen. Isten "munkálja az akarást", de csak azokban, akik őszintén bevallják nem-akarásukat. Bizonyos mértékig az üdvösség az ember akaratának függvénye: "aki akarja, vegye..." Az Úr ismeri az ember szívét. Tudja, milyen nehezen szánja rá magát arra, hogy gyermekként vegyen, elfogadjon. Ezért teszi hozzá ezt is: "ingyen". A saját érdem rögeszméje mélyen benne gyökerezik a szívekben. Mindenből, még az imádságból is érdemet farag magának az ember s úgy gondolja, hogy ezáltal Istent majd mozgásba hozza. Pedig helyesen nézve az imádság csupán kinyújtott kéz, mely hittel megragadja azt, amit az isteni irgalom nekünk szánt. - Az "ingyen" szócska drága vigasztalást rejt magában. Isten ajándékát mindenki megkaphatja, aki őszintén akarja. De ez súlyos felelősséget is helyez ránk. Senki sem mondhatja, hogy túl magas, számomra elérhetetlen volt az ár. Az isteni élet ingyen a tied, csak valóban akard azt.