2017. január 25., szerda

Joel Osteen pásztor bátorító üzenete: Hogyan látott el Isten mindennel?


A Szentírás azt mondja, hogy felkentek vagyunk. A felkenés szó jelentése: bátorság, erő és képesség. Ez azt jelenti, hogy képes vagy arra, amire Isten hivatott. Meg tudod valósítani céljaid, megvannak az ötleteid, a kreativitásod, a tehetséged ahhoz, hogy sikeres légy. Túl tudsz lépni minden akadályon. Erővel vagy felfegyverezve minden csatához. Azok az erők, amik veled vannak, hatalmasabbak azoknál, amik ellened vannak. Felkentnek lenni azt jelenti, hogy Isten már felsorakoztatta a megfelelő embereket, hogy utadba kerüljenek. Már felsorakoztatta a szerencsés helyzeteket. Mindened megvan ahhoz, hogy győzelmes életet élj. Nem átlagos, éppen elviselhető, középszerű életet, hanem te kiváltságra születtél. A nagyság magjait hordozod magadban. Sosem kellene szenvednünk, hanem mindig felszabadult életet kell élnünk. Talán nem tapasztaltad meg a múltban, de ha bízol, akkor csak idő kérdése és már közeleg. Ne ragadj le ott, ahol vagy. Ne légy gyenge, legyőzött mentalitású. Húzd ki magad és legyen olyan a hozzáállasod, hogy én felkent vagyok, meg tudom valósítani álmaimat, le tudok győzni minden akadályt, a Világegyetem megalkotója fegyverezett fel erővel és tudással.
Azt mondod, Joel, engem már annyi csalódás ért. Megpróbáltam, de belebuktam. Úgy érzem, már elértem a felső határt. Nem. Talán már sok mindenen mentél keresztül, talán ért már sok balszerencse az életben, de addig nincs vége, amíg Isten nem mondja, hogy vége. Az ellenség mindig akkor küzd ellened a leghevesebben, amikor tudja, hogy Isten valami nagyszerűt tartogat számodra. Lehet, hogy túl vagy sok nehéz időszakon, de hagy jelentsem ki, hogy most új korszakba lépsz. A szelek a te javadra fordulnak meg. A Mindenható Isten hátszelet küld neked. Ha bízol és hiszel, akkor új korszakokat fogsz megtapasztalni egészségedben, anyagiakban, karrieredben. Hittel és láttad, amint másokkal megtörténik. Isten azt mondja, ez a te időd. Ez most a te időd, hogy magasabbra emelkedj. Hagyd, hogy ez a mag gyökeret verjen.

Mark 5-dik fejezetében van egy hölgy, aki már 12-éve beteg volt. Az orvosok nem adtak neki reményt. Nagyon maga alatt volt, de egy nap meghallotta, hogy Jézus a városába fog jönni. Valami mélyen legbelül azt mondta neki, ez a te korszakod. Ez a te időd a gyógyulásra, ez a te időd, hogy szabaddá válj. Amikor meglátta a rengeteg embert maga körül, arra gondolt, sosem jutok oda hozzá. Akkora a tömegnyomor, én gyenge vagyok, nem érzem jól magam. Nem hiszem, hogy képes vagyok rá. Majdnem elszalasztotta a lehetőséget, de ahelyett, hogy ezeken a negatív gondolatokon rágódott volna, elkezdte emlékeztetni magát arra, hogy: Felkent vagyok, meg tudom tenni, amit kell. Erővel vagyok felfegyverezve ehhez a csatához. Gondolatait a megfelelő irányba terelte. Elkezdett keresztültörni a tömegen és végül eljutott Jézushoz, megérintette köpönyege szegélyét és hirtelen meggyógyult. Jézus azt mondta neki Márk 5.34-ben: Lányom, a hited gyógyított meg.

Értsd meg, hogy hitünk az, ami erőnket aktiválja. Könnyű hátradőlni és azt mondani, Joel, ez nem az én korszakom. Már 3 éve semmi jó nem történt velem. Minden lehetőséget elszalasztottam. Nem! Le kell ráznod magadról ezt a legyőzött beállítódást és merj hinni. Merj felkelni és azt mondani, ez az én korszakom, ez az én időm, hogy szabad legyek. Arra gondolok, hogy néhány hónap múlva, 2008 májusában Lakewood belép az 50-dik évébe. A Szentírásban az 50-dik év nagyon jelentős. A Jubileum évének nevezik. Ez volt az az év, amikor az adósságokat eltörölték. Ez volt az az év, amikor a szolgákat szabadon engedték és minden vagyon visszakerült tulajdonosához. A Jubileum évében nagy ünnepségek voltak. Tudom, hogy ez csak szimbolikus, de merem hinni, hogy mi is belépünk a mi jubileumi évünkbe. Ez olyan időszak lesz, amikor Isten kegyét egy magasabb szinten tapasztaljuk meg. Természetfölötti lehetőségeket fogsz kapni. A Jubileum évében meg fogsz szabadulni adósságaidtól, megszabadulsz függőségeidtől és rossz beállítódásodtól. Ez lesz az az idő, amikor egészség jár át. A betegségek, fájdalmak, amelyek évekig kínoztak, minden helyre fog állni. Tudom, hogy néhányatoknak sok negatív dolog volt a múltjában, és könnyű megrekedni ott, ahol vagy, de arra kérlek, vesd meg lábad és állj úgy hozzá, hogy ez egy új nap, most belépek Jubileumom évébe. Minden kötöttségtől, korláttól megszabadulok. Felkent vagyok, tehetséges vagyok, nem maradok ott, ahol vagyok, hanem magasabbra emelkedek. Ez az én korszakom. Szeretem azt a tényt, hogy Isten már mindennel felszerelt bennünket, amire szükségünk van. Nem kell erőlködni és kikényszeríteni a dolgokat. Már minden megvan benned. Az erő, a kreativitás, az ötletek. Isten már felsorakoztatta a megfelelő embereket, a szerencsés helyzeteket, amikre szükséged van.

Olvastam egy kis pókról. Már mindannyian láttuk hogyan szövik a pókok halójukat. A szálak olyan ragadós anyaggal vannak bevonva, hogy amikor a rovar hozzáér, nemcsak beleakad, hanem oda is ragad. Ezért fordulhat elő, hogy akár egy nagy szitakötőt is meg tud fogni egy kis háló. De gondoltál már arra, hogy ha a háló olyan ragacsos, hogyan tud a pók úgy átmenni rajta, hogy nem ragad bele? Isten úgy alkotta meg a pókot, hogy olajat termel a szervezete, ami lefolyik lábaihoz és ez lehetővé teszi, hogy keresztülmenjen a hálón. Más szavakkal a pók azért nem ragad a hálóba, mert fel van kenve élete. Néhányatoknak már rég fel kellett volna adni. Olyan sok akadályon kellett túljutnod. Mások ugyanilyen helyzetben csak megrekedtek ott, ahol voltak, de te nem, te csak mentél tovább.

Miért?

Mert tudod, hogy felkent vagy. A kis pókhoz hasonlóan a felkenés az olaj, ami síkossá tesz bennünket, hogy ne ragadjunk le. Az emberek beszélnek a hátad mögött a munkahelyen, próbálják lerombolni hírnevedet, próbálnak rossz színben feltüntetni. Sokan feldühödnek, sokan próbálnak visszavágni, de nem te. Rólad lepereg, mert te be vagy olajozva. Ha felkentként jársz, semmi sem fog rajtad.

Emlékszem, fiatal koromban a tengerpartra jártam focizni a barátaimmal. Előtte jól bekentem magam Hawaiian Tropic napolajjal, hogy ne égessen meg a nap. Nem vagyok olyan nagyon gyors, de ezzel az olajjal magamon senki nem tudott megtámadni. Nálam 2-szer nagyobb fickók megragadtak, de kicsúsztam a kezeik közül. Az volt az előnyöm, hogy be voltam olajozva. Így van ez veled is, ha fel vagy kenve, a dolgok, amiknek le kellene törni téged, nem fognak. Talán elküldenek a munkahelyedről. Csalódnod kellene, le kellene törnöd, de te tovább bízol és végül egy jobb állást kapsz. Talán véget ér egy kapcsolatod. Igazságtalanság. Keserűnek, csalódottnak kellene lenned, de te tovább bízol és Isten kinyit egy másik ajtót. Ha nehéz időkkel nézel szembe, emlékeztesd magad rá: fel vagyok kenve. Nem leszek negatív, nem vesztem el örömöm, tele vagyok dicsérettel. Tudom, hogy Isten uralja a helyzetet. Hiszem, hogy azt, ami a karomat akarja, a javamra fordítja. Sokan, ha visszatekintetek életetekre, azt mondhatjátok, nem kellene itt lennem.

Hogy éltem túl azokat a nehéz időket?

Hogy gyógyultam ki abból a betegségből?

Ez volt a felkenés, amit Isten életedre tett. Ő adott neked erőt, amikor úgy érezted nem bírsz továbbmenni. Ő adott neked boldogságot, amikor szomorúnak kellett volna lenned. Ő nyitott ki egy ajtót, amikor semmilyen kiutat sem láttál. Most vissza tudsz nézni és elmondhatod, hol lennék, ha nem tapasztaltam volna meg Isten jóságát életemben. Amikor elkezdtem ministrálni, nem tudtam, hogy képes vagyok-e rá. Voltak idők, amikor elbátortalanodtam. Olyan a természetem, hogy próbálok mindenkinek a kedvében járni. Aztán hallottam egy panaszt, egy bírálatot és arra gondoltam, változtatni kell. Úgy tűnt, ebben az időben annyi minden jött ellenem, már fel akartam adni, de egy éjjel volt egy álmom. Nagyon tiszta és élénk volt. Tudtam, hogy egy sima álom. Ebben az álomban egy nagy mezőn futottam. Fölöttem repülők szálltak alacsonyan és bombákat dobtak rám. Olyan volt, mint egy filmben. A bombák a közelemben csapódtak be. Hatalmas volt a zaj, de valahogy minden alkalommal eltévesztett a bomba. Ez 4-5 alkalommal történt meg és álmomban csodálkoztam, hogy még életben vagyok. Végül berohantam egy kis házba és elrejtőztem az egyik szobában. Nagyon féltem. Hallottam, hogy a katonák jönnek és reméltem, nem fedeznek fel. De ekkor kivágódott az ajtó és rám szegezték fegyverüket. Azt hittem, mindennek vége. De legnagyobb meglepetésemre megfordultak és elmentek. Olyan volt, mintha láthatatlan lettem volna számukra. Amikor fölébredtem, olyan békességet éreztem, mint még soha.

Mélyen legbelül hallottam, amint Isten azt mondja: Joel, lehet, hogy felrobbannak körülötted a dolgok, de én a tenyeremben tartalak. Azt mondta, ha bízol bennem, egyetlen ellened fordított fegyver sem fog célba találni. Minden alkalommal, ha ellenem jönnek a dolgok, csak emlékeztetem magam, hogy felkent vagyok, ez nem fog rám hatni. Isten vezet és védelmez engem. Most is előtted jár Isten és egyengeti utad. Talán nehéz időket élsz meg, de ez nem a vég, hanem csak a kezdet. Talán úgy érzed, szárazságban élsz. Nem sokat tapasztaltál meg Isten jóságából, de ha visszanyered örömöd és hinni kezdesz, Isten megígéri, megáld téged olajjal és átsiklasz a nehézségeken. Néhányatoknak friss olajra van szüksége. Kezdd a hozzáállásoddal. Ne panaszkodj, ne a negatívra koncentrálj, hanem imádkozz. Lehet nagy a problémád, de hagy mondjam el, mi egy nagy Istent szolgálunk és a jó hír, hogy ő már ellátott téged mindennel, amire a megoldáshoz szükséged van.

Láttam valami érdekeset egy kis halról. Úgy hívják Mózes lelke és a Vörös-tenger mélyén él. Ezekben a vizekben nagy cápák is vannak, amik ezeket a fajta halakat eszik. A 70-es évek elején kutatók felfedeztek valami érdekeset ezekkel a halakkal kapcsolatban. Minden más hasonló méretű és súlyú halat megesznek a cápák, de Mózes lelkét nem eszik meg. Felfedezték, hogy azért nem, mert Mózes lelkének egyedülálló védekező rendszere van. Ha támadás éri, mérgező toxinokat bocsát ki, ami lefagyasztja a cápa száját. Mutatták a képen, hogy a kis hal a cápa kitátott szájában volt. Csak annyit kellett volna tennie, hogy becsukja a száját, de nem tudta. Isten adott valamit ennek a pici halnak, ami megvédelmezi. A cápa csak azután pár perccel tudta becsukni a száját, amikor a hal elúszott. Arra gondoltam, hogy amikor ez a kis hal a cápa szájában van, nem emelkedik a vérnyomása, nem hívja a 911-et, nem válik depresszióssá, hogy ilyen a szerencsém, hanem tudja, hogy felkent, tudja, hogy különleges. Isten már a Világ megalkotásakor elrendelte, hogy ez a hal védett legyen az ilyenfajta ellenségektől.

Te is a leghatalmasabb Isten gyermeke vagy. Nemcsak egyedülálló védelmi rendszered van, hanem Isten saját életét lehelte beléd. Körbevesz kegyével, mint egy védőpajzzsal. Azt mondja, ha ellenség támad rád, ő megvéd. Ha azok a gondolatok jönnek, hogy sosem fogsz belépni korszakodba, sosem leszel egészséges, sosem emelkedsz magasabbra, tudod, hogyan bocsásd ki a mérgező toxint az ellenség legyőzésére? Kezdd el Isten szavait idézni. Tudom, hogy több vagyok egy áldozatnál. Én vagyok a fej és nem a farok. Győztes vagyok és nem legyőzött. Ha hiszel, és Isten szavain meditálsz, akkor a cápához hasonlóan az ellenség nem tud neked ártani.

Van egy Eszter nevű fiatal hölgy a Bibliában. Sok nehézségen kellett túljutnia. Eszter árva volt, korán elvesztette szüleit. Nem sok jövője volt, de volt egy Mordechai nevű nagybátyja. Mordechai hívő volt és évekig biztatta Esztert. Bár Eszternek ilyen nehézségei voltak, olyanokat mondott neki, hogy: Eszter, nagyszerű dolgokat fogsz véghezvinni életedben. Isten keze van rajtad. Különleges, tehetséges, áldott vagy. Évről évre hallgatta Eszter ezeket a szavakat, melyek beivódtak tudatába. Egy nap a király feleséget keresett magának. Elküldte szolgáit, hogy keressék meg a 127 provincia mindegyikében a legszebb lányt. Eszter is bekerült a legszebb 127 lány közé. Azt mondod, Joel, nekem nincsenek megfelelő kapcsolataim. - Eszternek sem voltak. Nincs végzettségem. – Eszternek sem volt. Joel, én csak vidéken élek. – Eszter is ott élt.

Miről beszélek?

Túl gyakran beszélünk arról, amit nem tudunk, miközben Isten próbálja megmutatni nekünk, hogy mit tudunk megcsinálni. Átlagosan gondolkodunk, miközben Isten rendkívülit tervez velünk. Ne nyomd el álmaidat, ne várj el kevesebbet annál, mint amit Isten elültetett lelkedben. Legyenek nagy álmaid. Merd hinni, hogy valami nagyszerűre vagy képes. Eszterhez hasonlóan lehet hátrányos helyzeted, de értsd meg, Istennel nincs hátrányos helyzet. Megtartották a nagy szépségversenyt. 127 lány volt ott, de Isten Esztert választatta meg a királlyal. Ha hiszel, Isten a szükséges szerencsét hozza életedbe. Előidézi, hogy a megfelelő emberek kedveljenek, kegye kiemel a tömegből. Nem hiszem, hogy csak fizikai szépsége miatt választotta őt a király. Voltak ott más szép lányok is. Belső szépsége miatt választotta. Eszter hitte, hogy ő áldott. Hitte, hogy ő különleges. Ő Isten jóságáról beszélt.

A Szentírás azt mondja Példabeszédek 21:1-ben: A király szíve Isten kezében van.

Ez azt jelenti, hogy nem mások irányítják végzeted, hanem Isten. Ő már felsorakoztatta a megfelelő embereket, helyzeteket. De neked is meg kell tenned a részed és hinned kell, hogy áldott vagy. Hinned kell, hogy kiváltságos vagy. Ha egy ajtó bezárul, ne hátrálj meg, hidd, hogy Isten kinyit egy másik ajtót. Hidd, hogy Isten a megfelelő pozícióba hozza az embereket.

Egy éve értekeztem az egyik munkatársunkkal. Átvettük azokat az interjúkat, amiket az új könyvemmel kapcsolatban adok. Tudtam, hogy az egyik nemzeti újság is a listáján volt, ami még soha nem írt rólunk. Azt mondta a kollégám, hogy nem is fognak, mert a főnök nem igazán kedvel engem és kijelentette, hogy soha nem fog cikket megjelentetni a lelkészségünkről. Én ezt kihívásnak tekintettem. Azt mondtam a barátomnak: Tudod mit? Én hiszem, hogy egy nap megjelenik egy cikk rólunk ebben a lapban. Kb. 2 hónap múlva ez a kollégám felhívott és azt mondta, hogy van egy interjúnk ezzel a lappal. Én azt mondtam: Hogyhogy? Azt mondtad, sosem fognak meginterjúvolni. Azt válaszolta: Igen. De a főnök átkerült egy másik részlegbe és az új riporter nagyon kedvel téged. Ha hiszel, Isten elmozdítja az embereket az utadból, hogy elérhesd végzeted. Értsd meg, semmilyen személy nem tarthat vissza, hogy mindazt megkapd, amire Isten megteremtett. Talán úgy érzed most, hogy valaki az utadban van. Ez az ember nem tarthat vissza végzetedtől.

A Szentírás azt mondja, senki sem szállhat szembe Istenünkkel. Ne légy keserű, ne próbáld kikényszeríteni a dolgokat, csak higgyél és Isten megvívja csatáidat és elvisz oda, ahol lenned kell. Ez történt Eszterrel. Egy árva volt a provinciában, nem volt jövője és most a palotában van, most jómódú.

Miről beszélek?

Istennél nincs hátrányos helyzet. Lehetsz túl balszerencsén, csalódásokon, de hagy bátorítsalak, ne maradj azokon az oldalakon, új fejezetek várnak rád. A Szentírás beszél arról, hogyan rögzítette Isten életünk minden napját még mielőtt megszülettünk. Ez azt jelenti, hogy már meg van írva életed története egy könyvben. A jó hír, hogy nagyszerű vége lesz. De sokan, ha visszaesést élnek meg vagy hátrányos helyzetben vannak, egyszerűen elfogadják, hogy ilyen az élet.

Mi történik?

Leragadnak ezen az oldalon. Ha visszanyered tüzed és elkezdesz előre törni, hinni, elvárni, akkor valahol a jövődben új fejezethez érsz, ami mindezt összerakja. Nem érted most a sötét időket, de megvan az oka. Higgyél és eljön a következő fejezet. Új korszak közeleg. Itt a kulcs: Esztert Isten jogságáról tanúsították. Mordechai folyamatosan hittel töltötte fel, mint pl.: Eszter, bár árva vagy és nem laksz szép helyen, nincsenek csinos ruháid, de te mégis különleges vagy. Isten keze van rajtad, nagyszerű dolgokat fogsz véghezvinni. Eszter újra és újra hallgatta ezt és elkezdett hinni benne. Az igazság az, hogy mindenkinek szüksége van valakire, aki hittel tölti fel.

Amikor elkezdtem pásztorkodni ebben a templomban, Victoria mondta nekem, hogy áldott vagyok. Azt mondta, egyszer nagy emberek előtt fogsz állni, amikor még a színfalak mögött a kamerával foglalkoztam. Hittel, győzelemmel töltött fel. Valakinek fel kell tárnia benned a nagyság magjait. Józsuának Mózes volt, Eliasnak Elizsau, Timothynak Pál. Ha neked nincs senkid, aki győzelemmel töltsön fel, engedd meg nekem, hogy én legyek a Mordechai-od. Hadd mondjam el, hogy nagyságra születtél, a Mindenható Isten magját hordod magadban. Nincs olyan akadály, amit nem tudsz legyőzni. Nincs olyan hátrány, ami visszatarthat. Isten a tenyerében tart, ő felfegyverzett téged. A megfelelő emberek már az utadban vannak. A gyarapodás új korszakaiba lépsz be. Isten feltámasztja a feladott álmokat. Helyreállítja a leírt kapcsolatokat. Új életet lehel egészségedbe, anyagiakba, karrieredbe. Hallom, amint Isten azt mondja: Most belépsz a Jubileum évébe. Ez a te időd a felemelkedésre, a felszabadulásra.

Miért nem teszel úgy, mint az a hölgy, aki keresztülvágott a tömegen?

Kelj fel és mondd, ez most az én korszakom. Ha ezt megteszed, meglátod Isten jóságának egy magasabb fokát. Eszterhez hasonlóan olyan helyekre juttat el, amiről nem is álmodtál. Az az imám számotokra, hogy ne éljetek a kétség árnyékában, mert áldottak vagytok és legjobb napjaitok nem mögöttetek, hanem még előttetek vannak.

Lisa E Szanyel megosztása-

Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 147. rész


1. Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
2. Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
3. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
4. Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
5. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
6. Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
7. Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
8. A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
9. A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
10. Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
11. Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
12. Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
13. Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
14. Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
15. Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
16. Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
17. Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
18. Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
19. Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
20. Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

Cseri Kálmán



(Kecskemét, 1939. április 30. – ) magyar református lelkipásztor.

Kecskeméten érettségizett 1957-ben. Tanulmányait a Károli Gáspár Református Teológián folytatta, ahol 1962-ben végzett. 3 évig Cecén, majd 6 évig Budahegyvidéken szolgált segédlelkészként. Innen hívta meg lelkipásztorának a pasaréti gyülekezet Joó Sándor halála után, 1971-ben. 39 éven keresztül a Pasaréti Református Egyházközség vezető lelkésze, innen vonult nyugdíjba 2010. június 30-án. Utóda Horváth Géza lett, aki 1988-tól a nagyvarsányi református gyülekezet lelkipásztora volt.

Cseri Kálmán hitvallása szerint minden gyakorlati kérdésben is Isten igéje, a Biblia szerint szeretne dönteni és cselekedni. A református lelkipásztori irodalom kiemelkedő művelője, akit nemcsak Magyarországon, hanem a határokon túl is széles körben ismernek. Több mint húsz önálló, számos kiadást megért kötete, nagyszámú folyóiratcikke és publikációja jelent meg.

(forrás: Wikipédia)

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Jertek, építsünk tornyot, amelynek teteje az eget érje!

     l.Móz. 11,4

Kain utódai nagyon megsokasodtak. Lakóhelyeiket egyre inkább kiterjesztették kelet felé.

Egyre inkább letelepedtek és szilárd lakóházakat építettek sátrak helyett.

Az egyik építőmester így szólt egyszer: "Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lett nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt." Erős, szilárd házak épültek.

Ez ellen semmi ellenvetésünk nem lehet. De tovább így szól róluk az Ige: "És ezt mondták: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az eget érje és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén". Ó, bárcsak maradtak volna ezek az emberek a téglaégetésnél és házépítésnél!

De most olyat kezdtek el, ami utálatos Isten előtt. Kevély terveket tápláltak szívükben. A gőg lelke előtt, amely az ördög lelke, megnyitották belsőjüket. Ettől a pillanattól ellenük volt Isten és vállalkozásuk kudarcra volt ítélve. Nagy nevet akartak maguknak szerezni.

De "ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos" (Lk. 16,15). Alapjában véve Bábel építői megszégyenültek. Ezek közül a kevély, dicsőségre vágyó emberek közül még csak egynek a neve sem maradt fenn. A büszke torony a porba süllyedt, s mint nyomorúságos romhalmaz, a mai napig bizonyság azok ellen, akik Istent nem tisztelik.

Ez a lelkület napjainkban is munkálkodik azokban, akik óriási vállalkozásokba kezdenek a gazdasági vagy politikai életben, hogy maguknak nevet szerezzenek. A vége ennek mindig csak egy lehet: nyomorúságos romhalmaz.

Tanuljuk meg ebből a történetből, milyen igaz marad az Ige: "Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad" (l.Pt. 5,5).

Varga László: Isten asztaláról

 "Megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá... A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve... A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis... a tizenkettedik ametiszt."
     Jelenések 21,10-20
A Jelenések könyvének csodálatos szimbólumai talán itt ragyognak a legszebben. A menny "városának" leírása képekben. A Bárány menyasszonya: a mennyei örök egyház. Minden részletén a tizenkettes szám uralkodik: Isten népének számszimbóluma. Kapuja az Ószövetség: Izráel törzsei. Alapkövei az apostolok: Krisztus evangéliuma. Minden falát a tizenkétezres számszimbólum jelzi, összességében a tizenkétszer tizenkétezer, a száznegyvennégyezer: Isten népének tökéletes teljessége. (A 3 a tökéletesség, a 10 a teljesség, 12 az Isten népének számszimbóluma. Ezek szorzata: 12x103=144.000.) Díszei az üdvözültek. Itt van az igazi evangélium, örömüzenet a mi számunkra: különbözők a díszek, de mindegyik drágakő. Különbözők az üdvözülők, de Istennek mindegyik értékes, drága gyermeke. Mindegyiknek megvan a maga helye a menny "városában". Nem az a kérdés, hogy te melyik drágakő jele alá tartozol, annál inkább az: odatartozol-e, vagy sem, drágakő lehetsz-e Isten szemében? Nem arravalóságodtól függ, csak attól: akarsz-e az övé lenni itt és odatúl, a "csodavárosban"?
Krisztusom, akarok a Tied lenni. Tudom, nem vagyok odavaló. Nem ragyog belőlem semmiféle drágakőnek fénye, csak gyarló emberi nyomorúság. De vágyom oda menni. Vágyom veled lenni. Vágyom arra, hogy én is ott legyek "menyasszonyodnak", örökkön élő mennyei egyházadnak csodálatos, emberi szóval elmondhatatlan dicsőségében. Ne bűneimet, méltatlanságomat nézd, Uram! Szereteted azt mind eltörölheti, ha Te akarod. Szeress engem, bűnös gyermekedet, fogadj be szeretteimmel együtt mennyei otthonodba! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-HŰSÉG


A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 24,45-51
45 "Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? 46 Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!47 Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. 48 Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram,49 és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: 50 megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; 51 akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás." 



"Boldog az a szolga, akit ebben a munkában talál ura, amikor megjön."

(Mt 24,46)

A sáfárság gondolata nagyon jelentős a Biblia világában, de a modern élet nem sok segítséget nyújt nekünk abban, hogy megmagyarázzuk, ki is az a sáfár. A régieknek nem állt rendelkezésükre vonat vagy repülőgép. Az utazás hosszadalmas volt. Amikor valaki útra kelt, megesett, hogy több mint egy évig távol volt. Így a tulajdonát vagy üzletét egy sáfárra bízta távolléte idejére. Ez a valaki, a sáfár, teljes körű felhatalmazást kapott, hogy lebonyolítsa az üzleti ügyeket, vagy hogy vezesse a háztartást, amíg a gazda meg nem jön. A gazda visszatérte az elszámolás napja is volt. És mivel az uraság útját nem egy utazási iroda tervezte meg, a hazatérés időpontja bizonytalan volt.
Láthatjuk, hogy milyen kitűnő például szolgált a sáfárság intézménye Urunknak, amikor figyelmeztetni akarta követőit, hogy várakozzanak és dolgozzanak, miközben reménykednek visszajövetelében. Ezért számos példázat szól sáfárokról, akik uruk dolgát végzik és akiknek állandóan szem előtt kell tartaniok, hogy gazdájuk váratlanul jön meg. A példázatok lényege nem az, hogy a gazda sokáig távol lesz, hanem, hogy váratlanul jön haza.
Nos, ha választanod kellene valakit, akire rábízd üzletedet vagy gazdaságodat, melyik lenne az a kívánatos jellemvonás, amelyet keresnél benne? A megbízhatóság, a hűség lenne az. A sáfárban nem az a legfontosabb, hogy briliáns elme legyen, hanem, hogy hűséges legyen. A hű sáfár minden döntésében gazdájára gondol először. És minden éjjel úgy tartja rendben könyveit, s vállalata annyira rendben van, hogy ha ura még az éjjel megjön, kész legyen számot adni.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ENGEDJ TERET ISTENNEK



   "De mikor az Istennek tetszett..." (Gal 1,15).


Nekünk, mint Isten munkásainak meg kell tanulnunk, hogy teret engedjünk, szabad mozgást biztosítsunk Istennek. Számítgatunk, mérlegeljük a lehetőségeket, aztán megállapítjuk, hogy ez vagy az fog történni, de közben megfeledkezünk arról, hogy Isten a maga tetszése szerint, váratlanul belenyúlhat az eseményekbe. Meglepődnénk-e, ha Ő úgy toppanna be összejövetelünkre, ahogyan sohasem gondoltuk volna? Ne szabd meg, hogy milyen különleges úton jöjjön; Őt várd, így engedj teret neki. Várd az Ő jövetelét, de ne te határozd meg, hogyan jöjjön. Bármilyen jól ismerhetjük Istent: azt a nagy leckét meg kell tanulnunk, hogy Ő bármelyik pillanatban meglepően megmutathatja magát. Hajlamosak vagyunk a meglepetésnek ezt a mozzanatát kihagyni számításunkból, pedig Isten sohasem munkálkodik másképpen. "Amikor az Istennek tetszett..." Őrizd meg életedet olyan állandó kapcsolatban Istennel, hogy az Ő meglepő hatalmával jobbról is, balról is megmutatkozhasson. Légy mindig várakozó helyzetben és vigyázz: engedj teret Istennek, hogy bármikor közbeléphessen, amikor neki tetszik.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A lélek gyógyulást keres



   "Akarsz-e meggyógyulni? "

(János 5, 6)  

A bethesdai beteg már 38 éve ágyhoz volt kötve. Nem is gondolt már komolyan arra, hogy egyszer még másként is lehetne. Megszokta nyomorúságos állapotát. De az Úr felrázta őt eltompultságából. Életének sötét, sivár magánosságába reménysugár hull: számodra is van még segítség, van még remény. Akarod? Sajnos a legtöbben egyáltalán nem vágynak arra, hogy a bűn sokkal végzetesebb nyomorúságából megszabaduljanak. Megszokták istentelen állapotukat. Mást már el sem tudnak képzelni. A lélek egyáltalán nem érzi, hogy beteg. Sőt, szenvedélyesen hódol olyan dolgoknak, amikről tudja, hogy romlására vannak s talán még testileg is csak tönkreteszik. - A testi betegségek sok esetben a lélek sérüléseit, fogyatkozásait és sebeit tükrözik. A kapzsiság például belső megkeményedést hoz magával, kéregként veszi körül a lelket és megkövesíti azt. A testi gyönyöröknek és szenvedélyeknek belső ziláltság, felbomlás, szétesés a következménye. Minden bűn megbénítja, gúzsba köti a lelket, akárcsak valami bénító betegség, úgy, hogy nem tud többé szabadon mozogni, Isten felé lendülni. Elszakad Istentől, akinél egyedül találhatna gyógyulást. Sorvadásnak, halálnak van kiszolgáltatva.

A bűn egyik legsúlyosabb következménye a lelkiismeret szörnyű megsebesülése. Minden vétek elsősorban a lelkiismeret sérülését vonja maga után, amely éppen olyan érzékeny, mint a szemünk. Amíg fájdalmas érzékenység van benne, amit Isten Igéje is kiválthat, a lelkiismeret még nem egészen halott.

Akarsz-e meggyógyulni? Jézus ezzel a kérdéssál olyan emberhez közelít, akiben még van érzékenység a maga belső baja, nyavalyája iránt. Akarsz-e meggyógyulni? Lehet, hogy időközben vannak olyan pillanataid, amikor akarsz, de azután ismét régi lényed kerekedik felül. Mentegeted, kisebbítgeted vétkeidet. Az olyan betegen, aki nem vállalja azt, hogy beteg, nem lehet segíteni. Ha egyszer átérzed a magad szomorú belső helyzetét és minden áron meg akarsz gyógyulni, a lelkek nagy orvosa téged is kezelésébe vehet. És mégha kétségbeejtően nagy is már a kár, gyógyíthatatlannak látszanak a sebek, ő meg tud és meg akar gyógyítani. Sebei hozzák gyógyulásunkat. Vére az az orvosság, mely helyreállítja a halálra sebesült és beteg lelket. Csak bizalommal fordulj hozzá. Nála nincs reménytelen eset.



Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Az Úr hűségét magasztalom, az Úr tetteit dicsérem: mindazt, amit az Úr tett értünk” (Ézsaiás 63,7)


Avagy te nem tehetnéd ezt? Talán nem nyerted kegyelmének bizonyítékát? Bármennyire meghomályosodott utad e szempillantásban, mégsem vagy képes elfelejteni azon boldog órát, amikor az Úr Jézus eléd jött és ezt mondta: „Jöjj hozzám”. Nem emlékszel azon elragadó élvezetre, amely akkor hatott át, amikor az Úr béklyóidat feltörte és láncaidat elszaggatta és megvigasztalt: „Jövök, hogy köteleidet eloldozzam, és téged szabaddá tegyelek!” Vagy ha az első szeretetet elfelejtetted, akkor életutad mentén létezni fog még valahol egy becses távolságjelző oszlop, amelyet a moha még nem nőtt be egészen, amelyen olvashatod irántad való szeretetének és kegyelmének boldog emlékét. Nem sírtál még soha úgy fájdalmaid között, mint most, s nem segített ki téged abból? Nem voltál még soha szükségben, amelyből kimentett volna? Amidőn kellemetlenségek közé jutottál, nem mentett meg abból?

Kelj fel és menj le tapasztalataid Nílus folyamához, szedj össze néhány gyékényszálat, és fonj abból kosarat, fektesd bele hited kis fiacskáját, hadd úszkáljon ezen a vízen. Ne feledd el, amit Isten érted tett, forgasd jótéteményeinek emléklapjait és tekints vissza az elmúlt napokra. Emlékszel a Jordán mellett levő országban egy kis hegyre? Nem közeledett az Úr soha még feléd a Hermónnál? Felemeled a szemeidet a hegyekre, ahonnan a segítség jön? Még soha sem kaptál segítséget a szükség idején? De igen, egész bizonyosan. Azért térj vissza egy kissé azon kegyelemhez, melyet tegnap élveztél, s hogyha most minden homályba borult, gyújtsd meg a múlt lámpásait, azok megvilágítják az éjt és te bízni fogsz az Úrban, mígnem a nap feljön és elmúlik az éj. „Emlékezzél meg Uram, a te irgalmasságodról és kegyelmességedről, mely öröktől fogva van”.

„Óh, szenvedők menedéke!
Tőled vajon ki ne nyerne
Áldást, segélyt, nyugtot, üdvöt,
Hozzád, ha bűnbánólag jött.”

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Felel az őszinte bűnvallásra


"Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gy önyörködjék"

(Jób 33,27-28)
Ez az igazság szava, egy istenfélő ember bizonyságtétele, és így egyenértékű egy ígérettel. Amit az Úr tett és most tesz, azt tenni fogja, amíg a világ áll. Az Úr keblére ölel bárkit, aki őszinte bűnvallással közelít hozzá, sőt állandóan keresi azokat, akik vétkeik miatt szorult helyzetben vannak.

El merjük mi is mondani Jób vallomását? Nem vétkeztünk-e mindnyájan személy szerint, hogy el kellene mondanunk: "Vétkeztem"? Vétkeztem, szándékosan elferdítettem az igazságot? Vétkeztem és rájöttem, hogy semmi hasznom nem lett belőle, sőt, az örök kárhozat fenyeget? Ha így van, siessünk ezzel az őszinte vallomással Istenhez! Ő nem kér ennél többet, de mi ennél kevesebbet nem tehetünk.

Hivatkozzunk ígéretére Jézus Krisztus nevében. Ő megszabadít bennünket a pokol előttünk feltáruló szándékától, életet és világosságot ajándékoz nekünk. Miért esnénk kétségbe? Miért kételkednénk? Az Úr nem gúnyolja ki az alázatos lelkeket, Ő komolyan veszi azt, amit mondott. A vétkeseknek bűnbocsánatot ígér. Akik halált érdemelnek, bocsánatot nyerhetnek nála.

Uram, én megvallom bűnömet, és kérem, bocsáss meg nekem!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- A szenvedés oka és célja

"Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! "(Lk 15,17)



Nyomorúságaink idején gyakran feltesszük a kérdést: miért van szenvedés? Mi a szenvedések valódi oka? És van-e értelme? Ha Isten szeret, miért engedi, hogy ártatlan embereket megkínozzanak, kicsi gyerekek éhen haljanak, mások tehetetlen beteggé váljanak, életük delén meghaljanak?

A Biblia leírja, hogy abban a világban, amelybe Isten az embert teremtette, nem volt szenvedés. Ott ismeretlen volt a fájdalom, nélkülözés, félelem. Az Istennel való közösségben mindene megvolt az embernek, ami boldoggá tette.

Az ember azonban megvonta bizalmát Istentől, fellázadt ellene, és saját kezébe vette sorsát. Kilépett ebből a közösségből, s ott „kívül" megjelent a verejték, betegség, veszekedés, háború, halál. Minden szenvedés tehát rossz döntésünk következménye.

Isten azonban annyira szereti az embert, hogy lehetővé tette számára, hogy visszataláljon hozzá. És még a szenvedéseket is felhasználja arra, hogy figyelmeztesse: ide jutottál nélkülem. De egyben hív is vissza magához.

Jól mutatja ezt a tékozló fiú példázata: őt nem az apja küldte el otthonról, egyértelműen saját lázadása miatt került az éhhalál szélére. Az apja azonban továbbra is szerette, és éppen a disznók között, korgó gyomorral jutott eszébe az apai ház bősége, valamint a hazatérés lehetősége. A szenvedése emlékeztette elhagyott és elfelejtett otthonára.

Nem Isten küldte ránk a szenvedést, de még ezt is felhasználja arra, hogy eszméltessen, magához visszahívjon, helyreállítsa velünk kötött és általunk megszegett szövetségét, amiben újra életlehetőséget kapunk. Aki enged ennek a hívásnak, az attól kezdve egészen másként hordozza a bajokat, vagy meg is szabadul némelyiktől. Aki nem enged, azt sokszor még inkább megkeményítik a szenvedései Istennel szemben.

Boldog ember az, akit szenvedései önvizsgálatra indítanak és Istenhez fordítanak. Az ilyen ember utólag felismeri: „Bizony, javamra vált a nagy keserűség." (Ézs 38,17)




Napi áhítat- Jézus gyógyító ereje

Olvasmány: Mk 5,25–34



Ha Istent közel engeded magadhoz, akkor ereje és Lelke rád sugárzik.
„Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett; amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok. Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából. Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat? Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem? Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt. Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Magyarázat

Jairus lánya tizenkét éves volt, a vérfolyásos asszony tizenkét éve volt beteg. A kislánynak túl rövid volt ez az idő, az asszony számára túl hosszú.
Az idő hosszát annak tartalma alapján érezzük. Ha az embernek fájdalmai vannak, egyetlen perc is óráknak tűnik, ugyanakkor egy kellemes időtöltés szeretteinkkel pillanatok alatt elrepül.
Az asszony már minden lehetőséget kipróbált. Már semmije sem maradt. Ráadásul az állapota is egyre rosszabbodott. Betegségét szégyellte, hiszen a vér folyamatosan tisztátalanná tette. Közösségbe is csak titokban mehetett. Ezért sem mert Jézus elé állni kérésével, csak hátulról érintette őt.
Sokan élnek ma is szégyenérzettel. Titkolóznak, álarcokat hordanak, és nagyon törekednek arra, hogy ki ne derüljön az igazság felőlük, mert akkor bizonyára mindenki megbotránkozik bennük, és egyedül maradnak.
Jézus előrehívja az asszonyt. Kihívja a rejtőzködésből. Az asszony pedig remegve a félelemtől borul Gyógyítója elé. Jézus előtt nem kell szégyenkeznie. Ő szereti és elfogadja, meggyógyítja hosszú betegségéből.
Így mehetünk mi is elrontott életünkkel, döntéseinkkel, betegségeinkkel, titkainkkal, szégyenünkkel Megváltónk elé, aki kész elfogadni és újjáteremteni bennünket. Tisztává és feddhetetlenné tesz, akiknek nincs okuk többé szégyenre.
Készítette Kakuk Gyula

Reggeli dicséret- Mennyei főpapunk

„Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsidókhoz írt levél 4. fejezet 15. vers)

A Szentély fennállásának idején a főpap töltötte be a legfontosabb tisztséget. Egyrészt felügyelte és irányította a vallási életet, ő mutatta be a mindennapi áldozatot (2Móz.29:42), másrészt évente egyszer, az engesztelés napján csak ő léphetett be a Szentek Szentjébe (3Móz.16.f.).

Ez a nap, melyet a Biblia a szombatok szombatjának, kötelező böjtnapnak is nevez, a bűnök rendezésének napja volt, mikor a főpap Isten elé járulva bocsánatot kért az egész közösség által elkövetett bűnökre, miközben ők kicsinytől nagyig könyörögve önvizsgálatot tartottak.

Az Újszövetség pedig világosan beszél arról, hogy az összes áldozat, az ünnepek, maga a templom, mint épület, vagy akár a főpap személye is, mind-mind földi leképezése Jézus áldozatának és Isten helyreállító tervének.

Tehát a földi szentélyhez hasonlóan a mennyben is van, sőt mondhatni ott van az igazi Szentély, ahol Jézus, mint főpap, saját vérét áldozatként bemutatva közbenjár értünk.

Közbenjárás, imádság másokért? Hát, igen ez nekünk is könnyen megy, egészen addig, míg számunkra ismeretlen, sosem látott őslakókért, az ott dolgozó missziónáriusokért, vagy saját szeretteinkért, barátainkért tesszük.

De kinek jutna eszébe ellensége előmeneteléért imádkozni?! Hát még erőfeszítéseket is tenni azért, hogy neki jobb legyen?! Úgy vélem Áronnak, mint földi főpapnak nem lehetett könnyű azokért végezni ezt a szolgálatot, akik zúgolódtak ellene és testvérével együtt meg akarták ölni.

S mit tesz Jézus, mint mennyei főpapunk? Felfoghatatlan szeretet! Könyörög azért, hogy én, aki megöltem ott lehessek az Ő országában! Minden nap ott áll az Atya előtt és kéri, bocsássa meg a trehányságomat, nézze el, hogy szeretetlenül csak a magam boldogulását keresem.

S míg ezen a szerető közbenjárói szolgálaton gondolkodunk, még inkább magához hív:
Gyere, „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” (Zsid. 4:16)

Bejegyezte: Szilárd

Biblia-Ige-Bírák könyve 18. rész


1. Ebben az időben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban keresett a Dán nemzetsége magának örökséget, a hol lakjék, mert nem jutott néki mind ez ideig az Izráel törzsei között osztályrész.
2. És elküldöttek a Dán fiai az ő házoknépe közül öt férfiút, vitéz férfiakat a magok határaikból, Czórából és Estháolból, hogy kémleljék ki és nézzék meg jól a földet, és mondának nékik: Menjetek el, kémleljétek ki a földet. És elérkeztek az Efraim hegyéhez, a Míka házához, és ott megháltak.
3. Mikor a Míka házánál voltak, megismerték az ifjú Lévitának hangját, és hozzá mentek, és mondának néki: Ki hozott téged ide? Mit csinálsz itt, és mi járatban vagy?
4. Ő pedig monda nékik: Ezt meg ezt cselekedte velem Míka, és megfogadott engem, és papjává lettem.
5. És mondának néki: Kérdezd meg Istentől, hogy hadd tudjuk meg, ha szerencsés lesz-é a mi útunk, a melyen járunk?
6. És monda nékik a pap: Menjetek el békességgel; a ti útatok, a melyen jártok, az Úr előtt van.
7. És elment az öt férfiú, és Laisba jutott, és látták a népet, a mely benne volt, hogy minden félelem nélkül lakik, a Sidonbeliek szokása szerint él csendesen és bátorságosan, és nincs senki, a ki őket bántaná az országban, vagy úr volna felettök, és távol vannak a sidoniaktól, és nincs senkivel semmi dolguk.
8. És mikor visszatértek atyjokfiaihoz Czórába és Estháolba, és kérdezték tőlök az ő atyjokfiai: Mi jóval jártatok?
9. Mondának: Keljetek fel, és menjünk fel ellenök, mert láttuk a földet, hogy ímé igen jó, és ti veszteg ültök? ne legyetek restek a menetelre, hogy elmenjetek elfoglalni azt a földet.
10. Ha elmentek, biztonságban élő néphez mentek, és a tartomány tágas; mert Isten kezetekbe adta azt a helyet, a hol semmiben sincs hiány, a mi csak a földön van.
11. És elment onnét a Dán nemzetségéből, Czórából és Estháolból, hatszáz férfiú hadiszerszámokkal felkészülten.
12. És felvonultak, és táborba szállottak Kirjáth-Jeárimban, Júdában. Ezért hívják azt a helyet Dán táborának mind e mai napig. És ez Kirjáth-Jeárim mögött fekszik.
13. És onnan felvonultak az Efraim hegyére, és Míka házába mentek.
14. És szólott az az öt férfiú, a ki elment kikémlelni Lais földét és monda atyjafiainak: Tudjátok-é, hogy ebben a házban efód és teráf, faragott és öntött bálvány van? Hát elgondolhatjátok, hogy mit cselekedjetek.
15. És betértek oda, és az ifjú Lévitához mentek a Míka házába, és köszöntötték őt: Békességgel!
16. A hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiú pedig, kik a Dán fiai közül valók voltak, a kapu előtt állott.
17. És az az öt férfiú, a ki a föld kikémlelésére ment volt el, mikor felment és megérkezett oda, elvette a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt; a pap pedig ott állott a kapu előtt a hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiúval.
18. Mikor pedig ezek a Míka házához bementek és elvették a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt, monda nékik a pap: Mit míveltek?
19. Azok pedig mondának néki: Hallgass, tedd kezed ajakadra, és jőjj el velünk, és légy nékünk atyánk és papunk. Melyik jobb, hogy egy ember házának légy papja, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek légy papja?
20. És örvendett ezen a papnak szíve, és elvitte az efódot és a teráfot és a faragott képet, és velök a nép közé ment.
21. És megfordulván elvonultak, magok előtt küldve a gyermekeket, a barmokat és drágaságaikat.
22. Mikor pedig már messze jártak a Míka házától, a férfiak, a kik a Míka házának szomszédságában laktak, összegyűltek, és utána mentek a Dán fiainak.
23. És utánok kiáltoztak a Dán fiainak. Azok pedig visszafordulván mondának Míkának: Mi bajod van, hogy így felsereglettél?
24. És monda: Isteneimet vettétek el, a melyeket készíttettem, és papomat, és elmentetek, hát mim van még egyebem? és mégis azt mondjátok nékem: mi bajom van?
25. És mondának néki a Dán fiai: Ne hallasd többé hangodat, hogy rátok ne rontsanak e felbőszített emberek, és te a magad életét és házadnépe életét el ne veszítsd!
26. És elmentek a Dán fiai a magok útján, és mikor Míka látta, hogy azok erősebbek nála, megfordult, és visszatért házához.
27. Ők pedig elvitték, a mit Míka készíttetett, és a papot, a ki nála volt, és Lais ellen mentek, a nyugodtan és biztonságban élő nép ellen, és leölték őket fegyvernek élivel, és a várost megégették tűzzel.
28. És nem volt senki, a ki őket megszabadította volna, mert messze volt Sidontól, és semmi dolguk nem volt senkivel. Lais pedig a Béth-Rehob völgyében feküdt és itt építették meg a várost, és telepedtek meg benne.
29. És elnevezték a város nevét Dánnak, atyjoknak Dánnak nevéről, a ki Izráelnek született volt. Bár először Lais volt a város neve.
30. És felállították magoknak a Dán fiai a faragott képet, és Jonathán, a Manasse fiának Gersomnak fia és az ő fiai voltak papok a Dán nemzetségében egészen a föld fogságának idejéig.
31. És felállítva tarták a Míka faragott képét, a melyet az készíttetett, mindaddig, míg az Istenháza Silóban volt.

Sid Roth EZ TERMÉSZETFÖLÖTTI-Kevin Zadai Meghalt 1-2.rész

Találkozott Jézussal és Üzenettel Tért Vissza!
1.rész:


2.rész


2017. január 24., kedd

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Elegendõ a hallgatás csupán?

,,És mindenki, aki hallja ezeket az én beszédeimet és nem cselekszi azokat, hasonló lesz ahhoz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát.,, -(Máté 7, 26)

Sokan vannak, akik nem hajlandók megtenni a döntõ lépést. Eljutnak ugyan a megtérésig, de nem akarnak bemenni a szoros kapun; magatartásukat, életüket nem akarják Isten Igéjéhez igazítani. Ez pedig éppen olyan nagy bolondság, mint amikor valaki házát futóhomokra építi. Nincs alapja, vihar és fergeteg hamarosan összedöntik. Persze, hogy könnyebb és kényelmesebb alapos fundamentum nélkül építeni. Mélyre ásni és szilárd alapot vetni, ez komoly munkát igényel. Még földi vonatkozásban is megbosszulja magát a lompos munka és a gondatlanság, a keresztyén életben pedig egyenesen rettenetes következményei vannak a nemtörõdömségnek. Sokan azt hiszik egy életen át, hogy õk jó keresztyének, hiszen istentiszteleteken vagy összejöveteleken Isten Igéjét hallgatják, de az ítélet napja mindazt, ami nem mély és nem szilárdan megalapozott, elsepri, mint a pelyvát.

Egy háznak az a rendeltetése, hogy hajlék és menedék legyen. Ezt a védelmet és elrejtettséget Istenben keresi a hivõ ember. Így lesz õ „erõs várunk". De az Istennel való közösség csak azoknak nyújt ilyen hajlékot, akik teljes szívvel hozzá térnek. Ha valaki olcsón ki akarja fizetni Istent azzal, hogy meghallgatja ugyan Igéjét, de nem engedelmeskedik annak, csak játékot ûz belõle. Az ilyen ember a bajok idején, amikor viharok és csapások jönnek, magára marad, nincs vigasztalása, elveszti a fejét, tele lesz aggodalommal és kétellyel, minden összezavarodik elõtte. A ház fövényre épült. Az a fajta gyatra keresztyénség mond teljes csõdöt, mely nélkülözi az alapvetõ megtérést. De az is kegyelem, ha ez a látszatépület a súlyos próbák terhe alatt összeroppan. Az ember legalább fölébred az önáltatásból és igazi bûnbánatot gyakorolva új és megbízhatóbb alapokat rakhat le. Mert jaj nekünk, ha csak ama napon derül majd ki, hogy nem volt semmiféle fundamentum! Akkor már nem lehet a kárt helyrehozni. Az ember örökre hajléktalan marad.

Ezért: „Serkenj fel, aki aluszol és támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus." Legyen bátorságod a benned levõ sötétség és elbizakodottság feltárására, hogy világosságra juss és hogy Krisztusra, mint szilárd fundamentumra építhess.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

 Nimród kezdett hatalmassá lenni a földön. Ez hatalmas vadász volt az Úr előtt. Az ő birodalmának kezdete volt Bábel... és építette Ninivét... és Reszent, ez az a nagy város.

     l.Móz. 10,8-12

Nimródban a nagy földi dicsőség képe áll előttünk.

Ő Khám unokája volt, akit Nóé megátkozott. Noha ehhez a megátkozott nemzetséghez tartozott, külsőleg mégis igen magasra vitte. Nemcsak hatalmas vadász volt, akitől a legerősebb vad is félt, hanem egy nagy birodalom alapítója is, Bábel, Erek, Akkád és Kálnéh volt birodalmának kezdete.

Azt gondolhatnánk, ez elég is volt neki. De Nimród nem volt megelégedett. Telhetetlen tettvágy űzte tovább és tovább. Mindig újabb városokat, országokat és birodalmakat kellett elfoglalnia, mindig nagyobb dicsőséget kellett szereznie.

Bevonult Asszíriába, felépítette Ninivét, Rekhobótot és Kaláht, ehhez Reszent, a nagy várost.

Mit látunk ebből? Aki földi nagyságra, hatalomra és uralomra törekszik, az sohasem elégszik meg. Mindig több kell neki.

Ha valaki Nimródot élete végén megkérdezte volna: "Most már elég? Most már boldog vagy?" - ő valószínűleg ezt felelte volna: "Ez csak a kicsiny kezdet! Az egész világot meg kell nyernem."

- Mennyire más Isten gyermekének a gondolata, aki felismerte a bűnös ember telhetetlenségét, de az Úrban való megelégedést és örömöt is:

"E világnak ékessége nyugtot nem ad itt nekem,

Mind elmúlik hiú fénye, gond az és csak félelem.

Ez a világ elmúlik; Jézus él s uralkodik.

Nagy a világ gazdagsága, nem adhatja mégsem azt.

Mit kegyelmed sokasága életemnek osztogat.

Ez az áldott kegyelem lett mindennél több nekem.

Uram, add, hogy csak az légyen éltem célja, mindenem,

Véled lennem, benned élnem, míg tart földi életem!

Hozzád mindig hű legyek, S nyerjek örök életet!"

Varga László: Isten asztaláról

"A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését."

     Róma 8,19

Micsoda hatalmas feladat! A teremtett világ még nem érte el a célját. Pontos célját csak a Teremtő ismeri, de bizonyos, hogy az jó, boldogságadó, dicsőséges és csodálatos. Annyit tudunk, hogy Isten mindent szeretetből teremtett, és az Ő céljai szeretetből kell, hogy megvalósuljanak. Szeretetre pedig, legalábbis ezen a földön, csak mi, emberek vagyunk képesek. Mi vagyunk arra rendelve, hogy szeretetből, meggyőződésből szolgáljuk Atyánk akaratát. A teremtett világ évmilliók óta várja, hogy a beleteremtett lehetőségek boldogságra, Isten dicsőségére szolgáljanak, ne maradjanak hiábavaló adottságok. Hogy megjelenjenek Istennek örömmel szolgáló fiai, akik megvalósítják azokat. Hogy végül egy egymást szerető, egymásnak szolgáló emberiség tegye boldog otthonává a teremtett világot. Érzed, testvérem, mekkora méltóságot, milyen csodálatos feladatot és lehetőséget jelent ez a te számodra? Akarsz-e Istennek igaz gyermeke lenni, a magad környezetében Isten szeretetének képviselője, felmutatója, a világteremtés céljának megvalósítója?
Istenem, köszönöm, hogy ilyen csodálatos, soha nem képzelt távlatot nyit meg előttem a Te üzeneted. Olyan kicsinek, jelentéktelennek tudom magam teremtett nagy világodban. Még az én szűkre szabott, kicsi világomban is. Nem is merek nagy dolgokról álmodozni. Inkább csak magamnak, családomnak, szűk kis körömnek életében szeretnék hasznossá válni, valamit megvalósítani. Igéd sokkal többet ígér. Kérlek, adj bátorságot, hogy én ezt merjem végiggondolni, s magamat felajánlani a Te hatalmas terveid szolgálatára! Tudom, nem kell nekem világraszóló nagy dolgokat végrehajtani. De add tudnom, hogy minden kis szolgálatom a Te nagy céljaidhoz tartozik, hogy értelme és célja van annak, amit tehetek, s hogy azt éppen rám bízod. Segíts, hogy hű fiadként végezzem a boldogságszerzés szent szolgálatát! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-MÚLIK AZ IDŐ


A mai napon olvasandó igeszakasz: Gal 4,1-7
Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, hanem gyámok és gondozók fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig.Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve,hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. 6 Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!" 7 Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is. 



"De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát."

(Gal 4,4)

Természetesnek tűnik, hogy úgy gondoljunk az időre és a történelemre, mint valami körforgásra, mivel így jelenik meg előttünk, lelki sötétségben élők előtt. Az emberi lét a születés, a növekedés, az érett kor és a halál ciklusain rohan át. Úgy látszik, hogy egy-egy nép ugyanazt a pályát futja be: feltűnik, életerőssé, virágzóvá válik, hanyatlani kezd, majd eltűnik. A négy évszak is azt a látszatot kelti, mintha a természet nagy körforgásában csupán négy küllő lenne.
Ha egyszer elfogadtuk, hogy minden ciklikusan halad, elveszítettük a lehetőségét annak, hogy az életnek bármiféle értelmet, a történelemnek bármiféle jelentést tulajdonítsunk. Ami fenn van, egyszer lekerül, ami lenn van, ismét felkerül. Körbejárunk, és mi magunk egy nagyobb körforgás része vagyunk. Körbe-körbe forgunk és közben bennünket is forgatnak. Talán van ott valaki vagy valami a kormánynál. Ki tudja?
A Biblia arra tanít bennünket, hogy egészen másként szemléljük az életet és az időt. Beszél "az idő teljességéről", amikor Isten elküldte Fiát, és az "utolsó napról", amikor a Fiú ismét eljön. A "teljesség" szó megjeleníti előttünk egy hordónak a képét, amelybe víz folyik. Mindegyik csepp növeli az összmennyiséget. És végül a hordó tele lesz.
Az élet, az idő és a történelem nem az, mint aminek látszik. És a mai nap, vagyis január 24. nem csupán egy másik küllő egy nagy kerékben, ami egyre csak forog. Nem egy másik menet a körhintán, nem egy másik futam az élet bűvös körében. Nem, hanem egy másik csepp Isten hordójában. A napok és a hetek "elfolynak" és mi öregebbek leszünk. De e napok folyásának célja van. Isten az, aki figyeli és szabályozza a folyamatot. Hamarosan hallani fogjuk a főangyal szavát. Felhangzik a trombita hangja, mert "az a nap" eljött. "Állj! Betelt az idő!"
Az idő múlik. Meg kell tanulnunk, hogy hogyan használjuk ki. Ne félj, de ne légy meggondolatlan sem. Isten országa közeledik.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ELLENÁLLHATATLAN MEGBÍZATÁS




   "Azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek" (Csel 26,16).


Pál látomása a damaszkuszi úton nem múló fellángolás volt, hanem olyan látomás, amely világos és nyomatékos utasításokat tartalmazott, és ő maga mondja: "Nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt" (19). Urunk valóban ezt mondta Pálnak: Egész életedet hatalmamba veszem: ne legyen más szándékod, törekvésed vagy célod, mint amit én tűzök ki eléd! "Ő nékem választott edényem" (Csel 9,15). Újjászületésünk után - ha egyáltalán szellemi emberek vagyunk -, mindegyikünk kapott látást afelől, mit kíván tőle Jézus: és meg kell tanulnunk ezt a nagy dolgot, hogy ne legyünk engedetlenek a mennyei látás iránt, ne mondjuk, hogy elérhetetlen. Nem elég tudnunk, hogy Isten megváltotta a világot és hogy a Szent Szellem véghezviheti bennem mindazt, amit Jézus tett értem, hanem a vele való személyes kapcsolat az alap, amire életemnek fel kell épülnie. Pál nem üzenetet vagy tanítást kapott itt, hogy azt tovább adja, hanem élő, személyes, mindent átfogó kapcsolatba került Jézus Krisztussal. A 16. vers ellenállhatatlan parancs: "Kelj fel..., hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek." Pál egy személynek szentelte oda magát, nem egy ügynek. Egyedül és teljesen Jézus Krisztusé volt: nem nézett másra, csak érte élt. "Elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről" (1Kor 2,2).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Elegendő a hallgatás csupán?



   "És mindenki, aki hallja ezeket az én beszédeimet és nem cselekszi azokat, hasonló lesz ahhoz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát. "

(Máté 7, 26)  

Sokan vannak, akik nem hajlandók megtenni a döntő lépést. Eljutnak ugyan a megtérésig, de nem akarnak bemenni a szoros kapun; magatartásukat, életüket nem akarják Isten Igéjéhez igazítani. Ez pedig éppen olyan nagy bolondság, mint amikor valaki házát futóhomokra építi. Nincs alapja, vihar és fergeteg hamarosan összedöntik. Persze, hogy könnyebb és kényelmesebb alapos fundamentum nélkül építeni. Mélyre ásni és szilárd alapot vetni, ez komoly munkát igényel. Még földi vonatkozásban is megbosszulja magát a lompos munka és a gondatlanság, a keresztyén életben pedig egyenesen rettenetes következményei vannak a nemtörődömségnek. Sokan azt hiszik egy életen át, hogy ők jó keresztyének, hiszen istentiszteleteken vagy összejöveteleken Isten Igéjét hallgatják, de az ítélet napja mindazt, ami nem mély és nem szilárdan megalapozott, elsepri, mint a pelyvát.

Egy háznak az a rendeltetése, hogy hajlék és menedék legyen. Ezt a védelmet és elrejtettséget Istenben keresi a hivő ember. Így lesz ő "erős várunk". De az Istennel való közösség csak azoknak nyújt ilyen hajlékot, akik teljes szívvel hozzá térnek. Ha valaki olcsón ki akarja fizetni Istent azzal, hogy meghallgatja ugyan Igéjét, de nem engedelmeskedik annak, csak játékot űz belőle. Az ilyen ember a bajok idején, amikor viharok és csapások jönnek, magára marad, nincs vigasztalása, elveszti a fejét, tele lesz aggodalommal és kétellyel, minden összezavarodik előtte. A ház fövényre épült. Az a fajta gyatra keresztyénség mond teljes csődöt, mely nélkülözi az alapvető megtérést. De az is kegyelem, ha ez a látszatépület a súlyos próbák terhe alatt összeroppan. Az ember legalább fölébred az önáltatásból és igazi bűnbánatot gyakorolva új és megbízhatóbb alapokat rakhat le. Mert jaj nekünk, ha csak ama napon derül majd ki, hogy nem volt semmiféle fundamentum! Akkor már nem lehet a kárt helyrehozni. Az ember örökre hajléktalan marad.

Ezért: "Serkenj fel, aki aluszol és támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus." Legyen bátorságod a benned levő sötétség és elbizakodottság feltárására, hogy világosságra juss és hogy Krisztusra, mint szilárd fundamentumra építhess.

MAI IGE - Bob Gass írásaiból-Krisztushoz tartozol

Eljegyeztelek titeket… Krisztusnak.” 2Korinthus 11:2 NKJV *



A bibliai időkben a gyűrűváltás sokkal többet jelentett, mint a mai eljegyzés: a házassági szertartás része volt. A jegyespár attól kezdve már egynek számított. A házasság elhálása azonban csak egy évvel később történt meg. A köztes időben a vőlegény felépítette új közös otthonukat, továbbra is udvarolt a menyasszonynak, igyekezett jobban megismerni őt, és engedte, hogy a lány is megismerje őt. A menyasszony is felkészüléssel töltötte idejét, igyekezett megtudni mindent, amit csak lehetett vőlegényéről, hogy majd minden vonatkozásban kedvére tehessen. Végül a vőlegény elvitte menyasszonyát új otthonukba, és megkezdhették közös életüket, mint férj és feleség. Mi értelme ennek az illusztrációnak? Egyszerűen ez: az Egyház Krisztus menyasszonya, ezért sóvárogva kellene várnunk azt a percet, amikor vele való egységünk beteljesedik, és részt vehetünk a Bárány menyegzői lakomáján a mennyben (ld. Jelenések 19:7). Addig is Jézus elvégzi az ő részét, helyet készítve nekünk, imádkozva és közbenjárva értünk, folyamatosan „udvarol” nekünk, elhalmoz szeretetének jeleivel, és segít, hogy egyre jobban megismerjük őt (ld. Efezus 4:13). És mi a mi részünk? Az, hogy tudatában legyünk annak: az életvitelünk őt tükrözi. Senki sem szeretné, ha a felesége hamis csekkeket állítana ki, illetlen beszélgetésekbe kapcsolódna be, nyilvánosan részegeskedne, vagy más férfiakkal flörtölne. Azt szeretné, ha távol tartaná magát az efféle viselkedéstől, mert szereti őt, és azt szeretné, hogy jó hírneve legyen. Azt akarja, hogy felesége jót tükrözzön róla és a családjukról. Másként fogalmazva: az, hogy el vagy jegyezve Krisztusnak, azt jelenti, hogy többé nem önmagadnak, hanem neki élsz!

* New King James Version (NKJV)

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Gondot visel lépteinkre


"Híveinek lábát megőrzi"

(1Sám 2,9)
Az út síkos, lábaink gyöngék, de az Úr megőrzi lépteinket. Ha engedelmes hittel átadjuk magunkat neki, és az Övéi leszünk, Ő maga fog vigyázni reánk. Nemcsak angyalainak parancsol, hogy őrizzenek, hanem maga ügyel lépteinkre.

Megóvja lábunkat az eleséstől, hogy be ne szennyezzük ruhánkat, kárt ne valljunk lelkünkben, és ne adjunk okot az ellenségnek a gyalázkodásra.

Megóvja lábunkat a tévelygéstől, hogy ne kövessük a tévtanítást, ostobaságot vagy a világ útját.

Megóvja lábunkat, hogy meg ne dagadjon a fáradságtól, fel ne horzsolódjék a hosszú és rögös úton.

Megóvja lábunkat a sebesüléstől: cipőnk rézből és vasból lesz, ha kard élén vagy mérgeskígyókon taposunk is, hogy meg ne sérüljünk, se mérgezést ne szenvedjünk.

Kiszabadítja lábunkat a tőrből, hogy rosszakaratú és hatalmas ellenségünk csalárdsága be ne fonjon bennünket.

Ilyen ígéret birtokában fussuk meg pályánkat fáradság nélkül, és járjunk félelem nélkül. Az, aki oltalmazza lábunkat, hatalmas erővel teszi azt.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától” (Zsoltárok 91,3)


Isten kétféle értelemben menti meg az övéit a madarász csapdájától. A csapdától és a csapdából. Megszabadítja a csapdától, mert nem engedi, hogy belejussanak; azonban, ha már belekerültek, megszabadítja őket belőle. Némelyeknek az első ígéret becsesebb, másoknak pedig a második bír nagyobb értékkel.
„Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától”. Hogyan? Gyakran a nyomorúság azon eszköz, amellyel Isten megszabadít bennünket. Isten tudja, hogy esésünk mihamarabb romlásba dönt, azért bocsátja ránk kegyelmesen nevelő vesszejét. Kérdezzük: „Uram, miért teszed ezt?” De nem tudjuk, hogy nyomorúságainknak egy nagyobb veszélytől kellett megóvni bennünket. Sokan megszabadultak már a fájdalom és kereszt által az örök veszedelemtől; azok riasztották el a madarakat a csapdából. Más esetben meg azáltal őrzi Isten az övéit a madarász csapdájától, hogy lelki erőt ad nekik, melynek következtében, ha a gonosz kísérti őket, ezt mondhatják: „Mi módon művelném e nagy gonoszságot, vétkezve az én Istenem ellen?” Ó, de mily üdvös dolog az, hogy – ha a hívő valamely vigyázatlan pillanatban a hálóba kerül – Isten őt megszabadítja belőle! Ó, könnyelmű, rettegj, de ne csüggedj el. Ha el is tévedtél, halld, amit Megváltód mond: „Térjetek vissza hűtlen fiak és kegyelmes leszek hozzátok”. De te azt mondod, hogy nem térhetsz vissza, mert meg vagy fogva a hálóban. Akkor hallgasd meg ezt az ígéretet: „Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától”. Megszabadít mindazon gonosztól, amelybe jutottál és ha nem szűnsz meg tévelygésed fölött gyászolni és bánkódni, akkor nem hagy el Az, aki téged szeretett. Dicsőséggel vesz körül, örömöt és boldogságot ad olyannyira, hogy megrontott tetemed is örülni fog. A paradicsom madarai közül egy sem fog elveszni a madarász csapdájában.

„Jézus, életforrás, Te segíts győzni!
Lásd, sok veszély s nyomor vesz körül!
Erőm gyenge, én nem bírok küzdeni,
Ellenem fenyeget kegyetlenül!
Ha nem állsz mellettem folyton segítve,
Úgy a harc részemre el van veszítve!”

Napi áhítat- Jézus gyásztörő szava

Hét témája: Márk evangéliuma                                                                                             
Olvasmány: Mk 5,21–24.35–43                    


A gyászban nincs nagyobb vigasz ennél: Isten velem van, ezért szembe tudok nézni a veszteségemmel, mert nem maradtam magamra.
„Amikor Jézus ismét átkelt hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, ő pedig a tenger partján maradt. Akkor jött egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon. Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság követte őt, és tolongott körülötte. … Még beszélt Jézus, amikor emberek érkeztek a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondták: Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert? Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy! És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének. Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, bement, és így szólt hozzájuk: Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik. Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel! A leányka pedig azonnal felkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; azután szólt, hogy adjanak enni a leánykának.”

Magyarázat

Talán át tudjuk érezni Jairus fájdalmát. Ennek a zsinagógai elöljárónak a kislánya halt meg. Szörnyű tragédia. Pedig Jairus mindent megtett, amit emberileg lehetett. Orvosokat hívott, még Jézusért is elszaladt. Mindhiába, semmi és senki sem tudott segíteni rajta. Valószínű tele volt miértekkel, kérdésekkel. Hogyan engedhette meg ezt az Isten, pedig ő egész életében neki szolgált. Ha a vérfolyásos asszony nem tartóztatta volna fel Jézust, talán még odaérhettek volna, mielőtt a kislány szervezete végleg feladja a harcot.
Döbbenetes lehetett ebben a helyzetben meghallani Jézus hangját, aki azt mondta, hogy a lány nem halt meg, csak alszik. A lány pedig Jézus szavára felkelt. Ahogyan a vihar egy pillanat alatt lecsendesült, a megszállott megszabadult, úgy kelt most életre a halott. 
Jézus szavának ereje van. „Ne félj, csak higgy” – hangzik felénk is a szózat. Lehet bármilyen nehézség, kétségbeejtő helyzet, Jézus Krisztus számára nem lehetetlen azt megoldani.
Talán nem támasztja fel elhunyt szeretteinket, de szava vigaszt nyújt a gyászban. 
Ezt élhettem át magam is a közelmúltban, mikor elhunyt nővérem sírjánál szolgáltam. 
Jézus szeretete körülölelt bennünket. Az ige szavai reménységet és hitet ébresztettek.
(Merényi Zoltán)