„Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.
De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. Bocsásd el őket, hogy a környező tanyákra és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak. Ő azonban így válaszolt nekik: Ti adjatok nekik enni! De ők ezt mondták neki: Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik? Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Amikor megnézték, ezt mondták: Öt kenyerünk van meg két halunk. Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportokban a zöld fűre. Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. Miután mind ettek, és jóllaktak, összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.”

Magyarázat

A Bibliában a „gondviselő” kifejezést harminchat esetben olvashatjuk (Károli-ford.), de mindig emberi méltatás szintjén. A keresztény gondolkodás és irodalom azonban Isten felség-jelzői közé emelte, tehát nemcsak gondot visel rólunk az Úr, hanem ő a mi imádott és áldó Gondviselőnk, aki mindig és minden élethelyzetben biztonságosan gondoskodik rólunk, benne bízó gyermekeiről.
Az erre a hétre ajánlott Márk evangéliumából kiemelt igeszakaszok úgy mutatják be az Úr Jézus Krisztust, Isten Fiát, hogy aki csak bízik (hisz) benne, testi-lelki-szellemi vonatkozásban egyaránt „jóllakhat” javaival. A rajongó tömeg királlyá akarná őt tenni, mert égre néző szemmel annyi kenyeret „tud csinálni”, hogy ezrek jóllakhatnak belőle. Mi pedig azért merjük rábízni magunkat, mivel ő (hitünk szerint) Király, akinek az a természete, hogy „ad!”: kegyelmet, kenyeret, szentséget, szeretetet, gyógyulást, új erőt. És még a halálból is feltámadást, majd pedig örök életet.
Szeretnél azok közé tartozni, akik az „élet kenyerének” továbbítói az Istenre éhesen vágyakozó embertársak között? Szegődj hozzá tanítványnak, engedj nemes megbízásának: „Ti adjatok nekik enni!” – Ma ugyanis már milliárdos nagyságrendben számlálhatjuk azokat, akik olyanok, mint a pásztor nélkül való juhok.
Imaáhítat

Adjunk hálát, hogy a meggyógyult leprások közül sokan az élő Istenre is rátaláltak! (2Kir 5,9–15)
(Gerzsenyi Sándor)