BPA: Beteg lettem, mit tegyek?

Apostolok cselekedetei élőben -
A szabadító Isten, a mi Atyánk

Biblia-Ige-Mózes V. könyve 6. rész

1. Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2. Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3. Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
10. És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél;
11. És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:
12. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!
13. Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.
14. Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;
15. (Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről.
16. Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában!
17. Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked.
18. És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak.
19. Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr.
20. Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
21. Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
22. És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23. Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24. És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25. És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Miután pedig visszatért Ábrahám Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiment őelébe Sodoma királya... Melkhisédek pedig, Sálem királya kenyeret és bort hozott, ő pedig a Magasságos Istennek papja volt. És megáldotta Ábrahámot... És tizedet adott néki Ábrahám mindenből.      1Móz 14,17-20

Két személy jött Ábrahám elé a Khédorlaomeren aratott győzelme után: egy világi fejedelem és egy pap, a Magasságos Isten papja. A világi fejedelem jött, hogy földi kincset adjon, amelyen nem nyugodhatott áldás, mivel Sodomából és Gomorából származott. Isten papja, aki szintén fejedelem és király, kenyeret és bort hozott, az asztalközösség jelképét. Ez nagy jelentőségű volt Ábrahámnak, mert ő csak egy idegen bevándorolt volt, Melkisédek pedig az ország királya. Isten tudta, hogy Ábrahámnak most különös védelemre és áldásra van szüksége. Ragyogó győzelem volt mögötte. Mindössze 318 szolgával, pásztorral, akiknek semmi katonai képzettségük nem volt, legyőzte a hatalmas, sok győzelmet aratott király seregét. Este lett. A csatát megnyerték. Az ellenség elmenekült, visszahagyva az elrabolt foglyokat és a zsákmányt. Ábrahám közel állhatott ahhoz, hogy a ragyogó siker láttán megfeledkezzen arról, hogy egyedül Isten ajándéka volt ez, Ő adta a győzelmet neki. Erre kell Melkisédeknek Ábrahámot emlékeztetnie. Így szól hozzá: "Áldott legyen Ábrahám, a Magasságos Istentől! ... Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségedet!" A Melkisédekkel való találkozással Isten Ábrahámot mindenekelőtt a kevély gondolatoktól védte meg, és felvértezte a bűnös városnak, Sodornának ajánlatával szemben. Ábrahám ezt mondhatta Sodoma királyának: "Én egy fonalszálat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tied". Adjon nekünk Isten a kritikus órákban ilyen áldott találkozást!

Varga László: Isten asztaláról

"Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüleik iránt róják le, mert ez kedves az Istennek."      1Timóteus 5,4

Természetes, hogy a szülők gondoskodnak gyermekeikről. Egyszerű ösztön, az állatok is azt teszik. Aki nem teszi meg, állatnak se jó. Hogy hogyan teszi, az már az emberséghez tartozik. Hit, erkölcs, lelkiismeret kérdése. A felnőtt utódok gondoskodása szüleikről már nem ösztöni kérdés. Az állatok ilyent nem tesznek. Emberségünktől függ, mennyire vagyunk rá képesek. Azért szól erről isteni parancs. De az kötelező. Egy társadalom emberségét az mutatja leginkább, hogyan bánnak a felnőtt utódok segítségre szoruló szüleikkel vagy nagyszüleikkel. Nagyon terhes kötelesség tud lenni. Egész családok életét nyomorítja meg. Hit, erkölcs, lelkiismeret kell hozzá. Ha a gyermekek maguk erejéből vállalják az áldozatot, Isten áldása van rajtuk, de ítélete a társadalmon. Egy mai társadalom keresztyénségét az bizonyítja, hogy a közösség hogyan vállalja fel és hogyan végzi a magatehetetlen öregek gondozását, átvállalva a terhet az utódok válláról. De ahol sem az utódok, sem a társadalom nem végzi becsületesen, az a legnagyobb ítélet, ott nem lehet keresztyénségről beszélni. Aki pedig se önmaga nem vállalja, se arról nem gondoskodik, hogy a társadalom becsületesen végezze ezt a súlyos feladatot, az ne akarjon más téren dicsekedni emberségével!

Jó Atyám, neked köszönöm meg a szüleimet. Most, felnőttként tudom igazán, mennyi áldozatot hoztak értem. Köszönöm gondoskodásukat, azt, hogy egészséges emberré neveltek, hogy munkára, tanulásra buzdítottak, hogy imádkozni, Téged tisztelni és szeretni tanítottak. Úgy szeretném mindezt meghálálni, legalább annyit tenni értük, amennyit tőlük kaptam. Tudom, hogy ez lehetetlen. De adj erőt, hogy bajaikban, öregségük nyomorúságaiban helyt állhassak, ne legyen az teher számomra. Adj rá alkalmat, képességet, szeretetet és türelmet, ne legyek méltatlan gyermekük! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ ÚJ HAZA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 21,1-8

1 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. 2 És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. 3 Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; 4 és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." 5 A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!" 6 És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. 7 Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. 8 De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál".

"A királyi széken ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent."

(Jel 21,5)

A nagy "renoválás" már megkezdődött. Nekünk úgy tűnik, hogy túlságosan sokáig tart. De nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten bölcsessége és kegyelme a "késedelem" oka. Isten világmegújító munkájának kezdeti lépéseit a legtöbben megvetik, de a tavasz első jeleiként köszöntik azok, akiknek van fülük a hallásra és van szemük a látásra. Amint Isten az Ő szava által teremtette a világot, ugyanúgy az új világot a Fiú evangéliuma által hozza létre. A magvető kiment vetni. Nekünk lehetetlennek tűnik, hogy a világ egészen megváltozzék, mert mi képtelenek vagyunk embereket megváltoztatni. Még magunkat sem tudjuk megváltoztatni. De ami lehetetlen nekünk, lehetséges Istennek. Kezdetben nekünk adta "Ádám apánkat", akinek vére folyik ereinkben. Most nekünk adta a "második Ádámot", vagyis az Úr Jézust, akinek Lelke folyik mindazokban, akik hisznek benne. Már új szívet kaptunk, új reménységet és új erőt. Erősen bízunk Istenben, hogy befejezi munkáját, és mindent újjá tesz. Soha nem szabad elbátortalanodnunk. Semmi nem olyan rossz, hogy Isten ne tudná újjá tenni. Semmi nem olyan régi, hogy Ő ne tudná megújítani. Igen, Isten kijelentette nekünk, hogy ehhez tüzet kell használnia. Isten országa ítélettel és szabadítással jön. Az ítélet már eljött a világra. Nagypéntek volt az ítélet napja. A Golgotán Isten kiöntötte haragját bűneinkre. Ezért most már nincs ítélet azok számára, akik Krisztus Jézusban vannak. Számunkra a régiek elmúltak. Azok, akik Krisztus Jézusban vannak, már megbűnhődtek bűneikért. Isten nem fog kétszer büntetni. Mi már most átkerültünk Isten szeretett Fiának az országába. Uralma alatt új életet élünk. Hamarosan napvilágra kerül, hogy Isten új nevet és új hazát adott nekünk - a remény és dicsőség földjét.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-FELISMERED-E ELHIVATÁSODAT?

"Elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére" (Róm 1,1).

Elhivatásunk elsősorban nem arra irányul, hogy szentté legyünk, hanem hogy az evangéliumot hirdessük. Az a legfontosabb, hogy felismerjük: Isten evangéliumának maradandó valóságként kell megvalósulnia. A valóság nem az emberi jóság vagy szentség, sem nem a menny vagy a pokol: a megváltás a valóság! A keresztyén munkásnak életbevágóan szüksége van arra, hogy ezt felismerje. Nekünk, mint munkásoknak, ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a megváltás az egyetlen valóság. A személyes szentség már következmény és nem ok. Ha hitünket az emberi jóságra, azaz a megváltás következményére alapozzuk, akkor ha jön a próba, összeroppanunk. Pál nem mondta, hogy magamagát választotta ki, hanem hogy "...az Istennek tetszett, aki elválasztott engem..." (Gal 1,15). Pál nem volt túlérzékeny a jellemét illetően. Amíg szemünk a magunk tisztaságára tapad, addig nem juthatunk közelebb a megváltás valóságához. Sok keresztyén munkás azért törik össze, mert inkább a maguk fehérsége után vágyódnak, mint Isten után. "Ne kívánd tőlem, hogy életem szennyes volta miatt kelljen foglalkoznom a váltság nyers valóságával; azt hiányolom: tegyen Isten valamit azért, hogy kívánatosabbá legyek saját magam előtt." Ha így gondolkozom, elárulom, hogy Isten evangéliumának valósága még nem is érintett meg engem; ez nem fenntartás nélküli átadás! Isten nem tud addig megszabadítani, amíg csak a magam jelleme érdekel. Pál nem gondol önmagával; fenntartás nélkül átadta magát arra az egyetlen célra, amire Isten kiválasztotta, hogy hirdesse Isten evangéliumát (vö. Róm 9,3).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az üdvös elégedetlenkedés

"Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűnéért zúgolódjék. "

(Jeremiás siralmai 3, 39)

Mikor Jeremiás a siralmait írta, nehéz idők jártak. Szörnyű összeomlás történt. A népet Isten büntetése sújtotta és úgy látszott, hogy teljes pusztulás következik. A hatalmas Nabukodonozor nem ismert kíméletet. Drágaság és éhínség uralkodott az elpusztult és kiürült országban. Volt tehát elég ok a panaszra és zúgolódásra. Sokan kételkedtek, hogy van-e egyáltalán Isten az égben, aki az emberek sorsát irányítja. Nem tudták ezeket az eseményeket és állapotokat Isten igazságával összeegyeztetni. Elégedetlenségre mindig és nálunk is van ok bőven. Hányszor hallunk keserű kifakadásokat. De kritizálásunkkal vagy szitkozódásunkkal a legkisebb mértékben sem változtatunk a tényeken és helyzeteken. Nem is jutunk előbbre. Az élet haszontalan és értelmetlen panaszkodásban és szemrehányásban merül ki, ha az ember nem ismeri fel végül is nyomorúságának legmélyebb okát: a bűnt. De "ki-ki a maga bűnéért zúgolódjék!" Ha megszólal ez a hang: "Keményen megostorozott engem az Úr, de nem adott át engem a halálnak" (Zsolt 118, 18), akkor ez már félnyereség. Mert ha minden nehézséget és rámjövő bajt úgy veszek, mint az Úr fenyítését és belátom, hogy az én engedetlenségem miatt van ilyen büntetésben részem, akkor már a helyes nyomon vagyok. Nem perlekedem sorsommal, hanem önmagamat vonom elsősorban számadásra. Attól pedig nem kell félnünk, hogy nagyon keményen járunk majd el, mert természettől fogva túlságosan is tekintettel vagyunk önmagunkra. Soha nem ítéljük el magunkat túlzott szigorral. Mihelyt elismerjük saját vétkeinket, a zúgolódás könnyen változik át imádsággá és kegyelemért való fohászkodássá. Sokszor rábírnak minket a külső bajok is az imádkozásra, de ez könnyen megtéveszthet, különösen ha a kért segítség elmarad. Egészen más az, amikor az ember saját bűne és lelkiismerete dolgában kerül szorítóba. Ilyenkor imádságunk már nem felületes többé, hanem így szólunk: "A mélységből kiáltok hozzád Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra" (Zsolt 130, 1-2). Az ilyen könyörgés feltétlenül meghallgatásra talál és zúgolódásunk, panaszkodásunk dicséretté és magasztalássá változik át.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten mindig meghallgat

"Meg is fog hallgatni Istenem" (Mik 7,7)

A barátok hűtlenné válhatnak, de Isten nem fordul el a megváltottaktól, sőt meghallgatja minden kérésüket. Azt mondja a próféta: "Még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz! Mert... az embernek saját háza népe is ellensége" (7,5-6). Ez nagyon keserves állapot, de Isten még ilyen esetben is hűséges (barát) marad, és elmondhatjuk neki minden bánatunkat. Bölcsességünk abban van, hogy az Úrra nézünk és nem civódunk az emberekkel. Ha barátságos kéréseinket még rokonaink is semmibe veszik, várjunk reménységgel szabadító Istenünkre, Ő meg fog hallgatni minket. Kiváltképpen meghallgat akkor, ha sok bántást és szeretetlenséget kapunk az emberektől, úgyhogy hamarosan már mi is így kiálthatunk: "Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek" (7,8). Mivel Isten élő Isten, meg tud hallgatni; mivel szerető Isten, meg is hallgat. Meghallgat, mert Ő a szövetség Istene, aki elkötelezte magát arra, hogy meghallgat minket. Aki így tud hozzá szólni: "Én Istenem", az teljes bizonyossággal elmondhatja: "Az én Istenem meg is fog hallgatni engem". Jöjj tehát, vérző szívű testvérem, és öntsd ki szomorúságodat Istened előtt! Belső szobádban borulj térdre és légy bizonyos benne: "Meghallgat engem az én Istenem."

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Az Úr a mi igazságunk!” (Jeremiás 23,6)

Az nyújtja a keresztyéneknek mindenkor a legnagyobb vigaszt és békességet, a legteljesebb nyugalmat és biztonságot, ha Krisztus tökéletese igazságára gondolnak. Milyen gyakran szomorúak és vigasz nélküliek az Úrnak szentjei! Persze ennek nem kellene úgy lenni. Hanem azt gondolom, hogy ez nem is volna úgy, ha a Krisztusban való igazságot folyton szemeik előtt tartanák. Némelyek folyton a bűn okozta romlásról, a szív gonoszságáról és a testies érzelem veleszületett alattomosságáról beszélnek. Az mind igaz; de miért nem mennek valamivel tovább, hogy eszükbe jutna, hogy „tökéletesek vagyunk az Úr Jézus Krisztusban!” 

Nem csoda, hogy az, ki folytonosan a saját nyomorára tekint nyomott és lehangolt kedélyű, de bizonyos, hogy ha arra gondolunk, hogy Krisztus a mi igazságunkká lett, akkor bátrak és vidámak lehetünk. Az isteni kegyelem előre látja a sok küzdelmet, a sátán támadásait és a nyomorúságokat, melyekkel találkoznom kell, mielőtt a mennybe jutok, de nem engedi, hogy fogyatkozásom legyen valamiben, mert Krisztus mindent megtett értem. 

A kereszten ezt mondta: „Elvégeztetett minden!” S ha elvégeztetett minden, akkor tökéletes vagyok. Általa is örvendhetek kimondhatatlan és dicsőséges örömmel, „mert nincsen nékem igazságom, mely a törvényből való volna, hanem, mely a Krisztusban való hit által van, azaz: Istentől való igazságom hit által.” Soha sem voltak szentebb emberek azoknál, mint akik a Krisztusban való igazság tanát szíveikbe fogadták. Ha a hívő megvallja: „Én teljesen Krisztusra támaszkodom, Reá építem üdvömet: méltatlanságom dacára hiszem, hogy Krisztusban üdvözülök;” – akkor a háládatosság érzése élénken nyilvánul e gondolatokban: „Ne éljek én Krisztusért? – Ne szeressem Őt és ne szolgáljak Neki, holott tudom, hogy érdeme folytán fogok üdvözülni?” „a Krisztusnak szerelme szorongat minket,” „hogy akik élnek, ezután ne éljenek maguknak, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott.” 

Ha üdvöt nyerünk a nekünk tulajdonított igazság által, akkor ezen ajándékozott igazságot nagyra kell becsülnünk.
Magasztaltassál Urunk, Te a mi igazságunk vagy!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Az igazi bizonyíték

"Szeretlek benneteket - mondja az Úr. De ti azt kérdezitek: Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket? "(Mal 1,2)

Istentől bármit kérdezhetünk, ő türelmesen válaszol, vagy viszontkérdéssel gondolkozásra serkent. Ha viszont szemtelen, gőgös kérdést intézünk hozzá, az mindig leleplezi vakságunkat: azért beszélünk így, mert nem látjuk a valóságot. S az Istennel szembeni vádjaink csak a tőle való távolságot igazolják.

A babiloni fogság után hazatért nép hozzákezdett az ország újjáépítéséhez. Szépen haladtak, de természetesen voltak nehézségek is az évtizedekig elhanyagolt földön. Akkor egy alkalommal Isten ezt mondta a prófétán keresztül: szeretlek benneteket. Mire az emberek felháborodva válaszoltak: miből láthatjuk, hogy szeretsz minket? És sok gondjukra, bajukra gondoltak.

Az azonban nem jutott eszükbe, hogy sokszoros szövetségszegésük ellenére Isten hű maradt népéhez, nem engedte, hogy megsemmisüljenek a fogságban, hazahozta őket, megengedte, hogy mindent újrakezdjenek, megújította ígéreteit, megbocsátotta múltjukat, és jövőt készített nekik? Ez nem számít? Csak azt látják, hogy fárasztó a romokat eltakarítani, és felverte a gyom a földeket?

Mi miből látjuk, hogy Isten szeret minket? Nincs-e ott a mi szívünkben is olykor ez a keserű elégedetlenség és szemrehányás?

Isten irántunk való szeretetének van egy objektív bizonyítéka:

„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért." (1Jn 4,9-10)

Az egyetlen bűntelen meghalt azért, hogy nekünk életünk legyen itt a földön és a halálunk után is. Ebből láthatjuk, hogy Isten szeret. Ez a tény életünk számos gondja, nehézsége között is nagy hálával és békességgel töltsön el!

Igei megvallások

Megigazultam hit által és békességem van az Atyával, mert az Ő Fiának vére megszabadított a

sátán kezéből és átvitt a halálból az életbe, Isten országába.

(Róma5/1; Kolossé 1/13-14; 1 János 3/14)

 Jézus Krisztus bűnné tette magát értem, hogy Isten fiává legyek. Nem aranyon és ezüstön

váltott meg engem, hanem az Ő tulajdon vérével, az apámtól, anyámtól örökölt hiábavaló

életemből. (1 Péter 1/18-19).

 Jézus Krisztust befogadtam a szívembe, az életembe, és Ő hatalmat adott arra, hogy Isten

fiává válhassak. (János 1/12).

 A régi meghalt, és új teremtés vagyok. Igazságban és valóságos szentségben teremtettem.

Isten országa bennem van: igazság, békesség, és Szent Szellemtől való öröm. 

(Róma 6/11; Róma 14/17).

 Nincsen immár semmi kárhoztatásom, mert Jézus Krisztusban vagyok.

 Meg van írva, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, mert a test és a vér nem használ

semmit, a szellem az, ami megelevenít. (1 Kor 15/50).

 Nem testi ember vagyok, hanem szellemi ember, Isten szolgája, mert ami szellemtől született,

szellem az. (János 3/5-6).

 Meg van írva, hogy aki meghalt a bűnnek, az felszabadult a bűn alól. (Róma 6/7-9).

 Most megvallom, hogy az én tagjaim, és szellemem felett nem uralkodik a bűn, a halál, a

betegség, az erőtlenség, hanem a kegyelem, az örök élet, az egészség és az erő.

 Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. (Galata 2/20).

 Nagyobb Az, aki bennem van, mint aki e világban van! (1 János 4/4).

 Nem félek, mert Isten velem, kicsoda ellenem? Nem a félelem van bennem, hanem az erőnek,

szeretetnek, józanságnak szelleme, az Úrnak a szelleme, a Krisztus értelme.

(Róma 8/13).

 Testem a Szent Szellem temploma, mert Jézus Krisztusnak vére megváltott az ördög kezéből,

és az én testem nem az ördögé, nem magamé, hanem Istené. (1 Kor 6/19).

 Ezért dicsérlek és magasztallak Istenem a lelkemben, testemben, szellememben.

 Jézus vére lemosott rólam minden bűnt, minden tisztátalanságot, mert Jézus azért jött, hogy az

ördögnek a munkáját lerontsa énbennem. Lefegyverezte a gonosz angyalok és gonosz

szellemek hadseregeit, és engesztelő áldozatával, vérével eltörölte az ellenem szóló vádiratot.

Ő az én váltságom és hiszek Ő benne és megkeresztelkedtem, ezért üdvösségem van,

bizalommal nézek Isten ítéletének napjára. (Jelenések 1/5; 1 János 1/7; 1 János 3/8; János 5/24).

 A hit a reménylett dolgoknak a valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

(Zsidó 11/1).

 Lehetetlen nekem hit nélkül Istennek tetszeni. Hiszem, hogy ő létezik és megjutalmaz, mert én

Őt keresem. (János 11/25; Zsidó 11/6).

 Meg van írva, az igaz ember hitből él. Olyan ember vagyok, akit nem a látások vezetnek és a

tapasztalatok, hanem az Isten igéjébe vetett hit, ezért minden lehetséges nekem. (Róma 1/17).

 Ha azt mondom a hegynek: „Ess a tengerbe!” és szívemben nem kételkedem, meglesz, mert

Isten szelleme lakozik bennem. (Máté 17/20; Márk 11/23).

 És elvezet minden igazságra, eszembe juttatja Jézus beszédeit, bizonyságot tesz a

szellememben, hogy én Isten gyermeke vagyok, aki nem testtől és vértől, férfi indulatától

született, hanem Istentől. (János 14/26).

 Új szívet kaptam, új elmét, s a szívem hústáblájára fel van írva Isten törvénye. Az Ő beszéde

énbennem is élet, erő, energia, amely legyőzte és legyőzi a sátán királyságát, a vádolást, a

kárhoztatást, a bűntudatot, a gonosz szellemeket, a gonosz angyalokat. (Ezékiel 11/19; Jeremiás 31/33; 1 Kor 4/20).

 Ugyanaz a szellem lakozik bennem gazdagon, amely teremtette a világot, amely fenntartja a

világot, ami megszünteti a világot és ez a beszéd megtartja az életemet, ezért dicsérem az én

Istenemet, magasztalom és áldom Őt. (János 1/3-4 ).

 Jézus Krisztus átokká és szegénnyé lett, hogy én meggazdagodjam és bővölködő életem

legyen. (1 Kor 8/9).

 Élő víznek folyamai ömlenek belőlem, nem a nyomások áradnak rólam. (János 7/38).

 Felveszem az igazságnak fegyvereit! (Efézus 6/11-20).

 Felveszem az üdvösség sisakját és elszakítom az én gondolataimat a hitetlenségtől,

kételkedéstől, pesszimizmustól, reménytelenségtől, mert az üdvösség sisakja a reménység

sisakja. Megtagadom a felejtést, a bizonytalanságot, a zavarodottságot.

 A reménység nem szégyenít meg. (Róma 5/5).

 Amit most nem látok, de reménykedek benne, azt látni fogom és az enyém lesz. Hűséges

vagyok Istenemhez.

 Felveszem az igazságnak mellvasát, mert már igaz ember vagyok, nem a magam cselekedetei

által, hanem Jézus Krisztus engesztelő áldozata által. A hitem tulajdoníttatik nekem igazságul,

a mi alkalmas voltunk az Úrtól van. (Efézus 2/8-9).

 Megtagadom az elvetettséget, a vádlást, a bűntudat, az alkalmatlanság érzését. Az Úr szeret

engem és a testvérek is szeretnek engem. (1 János 4/9-10).

 Jézus bűnné lett, hogy én bűn nélkül élhessek. (Galata 1/4).

 Felveszem az igazlelkűség övét az én derekamra, és elszakítom magamat minden

érzékenységtől, haragtól, sértődékenységtől, félelmektől, és megbocsátok minden embernek,

akik vétkeztek ellenem, és kivetek a szívemből minden panaszt, ami volt bennem az emberek

felé és megbocsátok magamnak is.

 Meg van írva, hogy amikor imádkozni kezdtek, bocsássatok meg az embereknek, és

engedjetek el minden panaszt, hogy az imáitok meghallgattassanak. (Kolossé 3/13, Márk 11/25).

 Felveszem lábaimra a békesség saruját, ahová én megyek, ahol én állok, ott békesség van, az

marad, és jó hírt mondok. Mert meg van írva: Mily gyönyörűségesek a békesség hirdetőinek

lábai. Ezért az én lábaimból kivetek minden erőszakosságot, nyugtalanságot, idegességet, és

megtagadok minden háborúságot, viszályt és erőszakoskodást. (Ézsaiás 52/7).

 Felveszem a kezembe a hitnek pajzsát, és megoltom az ördögnek minden tüzes nyilát, minden

kritikát, vádló beszédeket, átkokat, szidalmakat, káromlásokat, hízelkedő beszédeket

megerőtlenítek, és ezek mind hatástalanok az életemre, mert egyetlen ellenem készült fegyver

sem lesz jó szerencsés.

 Számba veszem a szellem kardját, az Istennek az igéjét, amely olyan, mint a kétélű kard, a

sziklazúzó pöröly, amely öl és megelevenít, amely elhat a csontok és a velők megoszlásáig.

Kivetek az én számból minden fecsegést, kritizálást, kétséget, aggodalmaskodást. (Zsidó 4/12).

 Felveszem a dicséret köntösét, ami a hátamat védi, és ellene megyek a szomorúságnak, a

hangulatoknak, a kedvtelenségnek, a fásultságnak, a depressziónak, a letargiának: a gyász, a

halál szelleme ellen felveszem az Öröm Szellemét. A mi Istenünk, Jákob és Izrael Istene az

élők Istene!

 Megöldöklöm az én földi tagjaimat, a paráznaságot, a tisztátalanságot, bujaságot, a gonosz

kívánságot, a fösvénységet, ami bálványimádás. Kivetek a szívemből haragot, patvarkodást,

megosztást, és felöltöm az új embert, a könyörületes szívet, a józanságot, alázatosságot,

szelídséget, a hosszútűrést és mindennek tetejébe a tökéletesség kötelét, a Szeretetet. Szeretett

lény vagyok, én is szeretem az embereket. (Kolossé 3/1-16).

 Ellene állok az ördögnek, mert meg van írva: Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek. 

Én odaszánom magam az Atya szeretetére és szeretem Őt teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes

elmémből és minden erőmből. Az én Istenemet imádom, és csak neki szolgálok, mert egy az

Isten, egy az üdvözítő. Megtagadok minden hamis filozófiát, vallásosságot, ateizmust,

materializmust, humanizmust, kommunizmust, és mindent, ami az előző életemben történt,

kárnak és szemétek ítélek. (Jakab 4/7; Máté 4/10; 5 Mózes 6/4-5; Filippi 3/7; 1 Kor 6/19).

 Az én testem temploma, a Szent Szellem temploma mely meg van tisztítva Jézus vére által.

Az én testem, tagjaim Istennek vannak szánva, az Ő szolgálatára.

 Minden elvégeztetett a Bárány vére által. Legyőzöm az ördögöt az Jézus vére által, az én

bizonyságételem által, az odaszánt életemmel. (Jelenések 12/11; Márk 16/17).

 Ellene megyek az Úr Jézus nevében a varázslásnak, uralkodásnak, manipulálásnak, Jézabel

szellemének, makacsságnak, önfejűségnek, önakaratnak, engedetlenségnek, kevélységnek,

önzésnek, lázadásnak. (Galata 5/17-21).

 Elszakítom magamat a fertelmes bálványoktól, az okkultizmustól.

 Minden erőt lerázok, amelyek korlátoznak Isten megismerésében. Lerontom az ördög

munkáját, az Úr Jézus nevében ellene megyek a szülői előítéleteknek, a rágalmaknak,

nézeteknek, véleményeknek. (2 Tim 1/7).

 Minden félelmet megtagadok Jézus nevében: emberektől, betegségektől, haláltól és jövőtől.

Megtagadok minden bizonytalanságot, határozatlanságot, kisebbségi érzést, félénkséget.

 Az Úr Jézus nevében hatástalanítok minden gyávaságot, csüggedést, reménytelenséget,

idegességet, feszültséget, halogatást, késleltetést.

 Jézus nevében elvetem a menekülést, a visszavonulást, a kiábrándulást, a közömbösséget, a

passzivitást, álmosságot, fáradságot. (Ézsaiás 53/4).

 Én Jézus sebeiben meggyógyultam. Ő gyógyít meg engem, Ő a szabadítóm.

 Dicsérem Őt, magasztalom és áldom. Az Ő kegyelme által tartatom meg, az Ő igéjén

növekedek. (Galata 3/13-14).

 Köszönöm, hogy Ábrahám minden áldásának örököse lehetek, és áldott vagyok bejöttömben

és kimentemben és áldott az én magomnak gyümölcse, minden áldott, amire ráteszem a

kezem, és ellenségeimet megfutamítod. Egy úton jönnek, és hét úton szaladnak előlem, mert

Isten kinyújtott karja nem rövidült meg. Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Harcol

értünk, esedezik az Atyánál, kihoz bennünket még az oroszlán torkából is, mert az Ő szeretete

és kegyelme hatalmas. (5 Mózes 28/1-14; Ézsaiás 59/1; Zsidó 13/8; Máté 23/8-11).

 Kérlek Téged, Úr Jézus, erősítsd a hitemet, gyógyíts meg, mert egy a Doktor, légy Mesterem,

én jó tanítvány leszek. Füleimet odahajtom a te Igédre. Kérem a Te kegyelmed gazdagságát a

szeretteimre, a testvéreimre, minden ellenségemre, hogy jöjjön el a Te országod dicsőséggel,

erővel mireánk. (Példabeszédek 4/20).

 Várunk Úr Jézus! Mihamarabb jöjj el! Szeretünk Téged! (27 Zsoltár).

 Köszönöm, hogy rész lehetek Krisztus testében. Ezért dicsérlek, magasztallak és áldalak

Téged. (Efézus 5/29-36)

Napi áhítat- Jézus egyre ismertebb lesz

Olvasmány: Mk 6,53–56 

Az a hívő, aki nem lesz egyre ismertebb és szeretettebb, már jó ideje nem fejlődik a hitben.

„A túlsó partra átkelve megérkeztek Genezáretbe, és kikötöttek. Amikor kiszálltak a hajóból, az emberek azonnal felismerték őt, és körbefutották a hírrel az egész környéket; kezdték a betegeket oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen volt. Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy azok legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meggyógyultak.”

Magyarázat

Amikor „eljött az időnek teljessége” (Gal 4,4), megérkezett e földre az ígért Messiás. Akik őt várták, nem „akarták” őt felismerni, elismerni. Akik viszont talán nem is várták, azok között egyre ismertebb lett a neve és a hírneve.
Ahol ő testben élt és járt-kelt, emberek százainak-ezreinek voltak problémái, betegségei, naponkénti kenyérgondjai, félelmei, megkötözöttségei. Hallották, hogy itt a segítő, a szabadító! Látni vágytak őt és hallani, közel jutni hozzá, legalább egyetlen érintésre, mert – állítólag – annyi is elég, hogy a gyógyíthatatlan nyomorék kiszabaduljon kínjai és reménytelensége láncai közül.
„Istenek” megszámlálhatatlan sokaságáról tud a népek történelme. Az egyiktől „kenyeret és cirkuszt” várnak, a másiktól békét és nyugalmat, a harmadiktól anyagiakat, földet, kincseket, dicsőséget remélnek a benne hívők.
Kétezer évvel ezelőtt egy új Isten neve lesz egyre ismertebb. Először a szülőhazájában, aztán el egészen a föld végső határáig. Ma már mind az öt kontinensen hirdetik Jézus Krisztus nevét és megváltó szeretetét – hívei, tanítványai. Emberek milliói és milliárdjai hittek, hisznek benne. Neve egyre ismertebb lesz.
Te hová tartozol? A bizonytalan keresők, vagy a nem elég szilárd hitű kétkedők közé? Vagy ott vagy azok között, akik már találkoztak vele, befogadták, szeretik és szolgálják?! Testestől-lelkestől az övé vagy már?
S vajon tovább szoktad-e adni a „jó hírt” – másoknak is?
(Gerzsenyi Sándor)

Reggeli dicséret- Ebben egyetértünk

„Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”
Zsidókhoz írt levél 10. fejezet 24-25. verse

Milyen hatással vannak másokra szavaink és cselekedeteink? 

A kérdés és a válasz is már-már az általánosnál is unalmasabb. Tudjuk a választ: „...a szavaink tükrözzék a tetteinket...”. Amíg a szülővárosomban éltem, mindennap ugyanazokon az utcákon mentem az iskolában, minden bokrot, fát, házat, kutyát, majdnem még a madarakat is ismertem, tudtam, hogy mi hol van, mi miután következik. Miután elköltöztem, és eltelt néhány hónap, mintha a várost kicserélték volna. A házakon kívül semmi nem volt ugyanaz. Úgy tűnt, minden megváltozott pedig nem változott semmi, csak már elszoktam a megszokottól, így ugyanazok a dolgok teljesen újként hatottak rám. Sokszor ugyanez a helyzet a jól ismert szövegekkel és válaszokkal is. 

Tudom mit kell mondanom, talán még azt is tudom, mit kell tegyek de igazából mindent automatikusan teszek.

Jézus a hegyi beszédben azt mondja, hogy „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Pál ismét figyelmeztet, szavaink legyenek kellemesek, sóval fűszerezettek, bátorítóak, segítőek, ne pedig kioktatóak, vagy károgóak.

A mai reggeli gondolat második része pedig arra ösztökél bennünket, hogy maradjunk hűségesek, és ne hozzuk szavazati helyzetbe a lábunkat. Tartsunk össze és minden intézkedésünk ezt a célt kell szolgálja. Nem megalkuvás árán, hanem a mindenki által jól ismert elvek alapján. Közel a nap. 

Nincs máskor nagyobb szükség az összetartásra mint most.

Isten segítsen valamennyinket, hogy a teljes igazságra eljuthassunk és megláthassuk Krisztust, a Megváltómat, és Tiedet!

Bejegyezte: Laszlo Osvald

💥Mai Igerész💥

Thessalonikabeliekhez írt II. levél 3. rész 

1. Végezetre imádkozzatok értünk atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és dicsőíttessék, a miként ti köztetek is.
2. És hogy meneküljünk meg az alkalmatlan és gonosz emberektől. Mert nem mindenkié a hit!
3. De hű az Úr, a ki megerősít titeket és megőriz a gonosztól.
4. Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni azokat, a miket parancsolunk.
5. Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra.
6. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, a melyet mi tőlünk kapott.
7. Magatok is tudjátok, mimódon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül.
8. Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére.
9. Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek.
10. Mert a mikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.
11. Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közületek, a kik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak.
12. Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva, a magok kenyerét egyék.
13. Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jó cselekvésben.
14. Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok vele, hogy megszégyenüljön.
15. De ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit.
16. Maga pedig a békességnek Ura adjon néktek mindenkor minden tekintetben békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!
17. A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, a mi ismertető jegye minden levelemnek. Így írok.
18. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájatokkal! Ámen.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- A felülrõl való megszomorodás

,,Az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre.,, -(2 Kor 7, 10)

Mint minden, ami felülrõl jön, az Isten által munkált szomorúság is áldott dolog. Van meddõ szomorúság is. A világ szerint való megszomorodás halált szerez, ahogy Igénk mondja. Az ilyenfajta szomorúságnál az ember nem szabadul meg nyomorúságától. Csak tépelõdik s közben egyre mélyebbre fúrja magát a szomorúságba. Állandóan csak önmaga körül forog. „Bárcsak ezt vagy azt tettem volna..." - mondogatja folyton. Az ilyesfajta szomorúság tébolyba vagy kétségbeesésbe vezet. Valami bekerült a lélekbe, ami ott bomlasztólag hat; valamiféle kedvetlenség vagy keserûség, ami egész bensõnket emészti s az embert használhatatlanná teszi.

Mennyivel más az a fajta szomorúság, melyet Isten Lelke kelt fel a lélekben. Elõször is az ember nem a bûn káros és kellemetlen következményei miatt szomorkodik, hanem a bûn miatt, amely azokat elõidézte. Nem is emberek elõtt szégyeljük magunkat, hanem Isten elõtt. Nem annyira az ideig való javak elvesztését sajnáljuk, mint a belsõ javaknak - békesség, tisztaság - eljátszását. És ha az embernek meg is van mindene, amit csak szíve kíván, mégis mélységesen kielégületlennek érzi magát akkor, mikor ez a felülrõl való megszomorodás lelkében elkezdõdik. Igen, az ilyen ember szívesen vesz magára még bajokat és szenvedéseket is, csakhogy a lelkiismeretét nyomó tehertõl és a szívére nehezedõ búskomorságtól megszabadujon. - Elõttem van például valaki, aki a háború folyamán házasságtörés bûnébe került. Hazatért és egy idõ múlva felébredt lelkiismerete. Kínozta, gyötörte õt. Nem talált nyugalmat, amíg feleségének be nem vallotta hûtlenségét. Az szörnyû szemrehányásokat tett neki. A férfi nyugodtan tûrt mindent. Most, hogy szíve megkönnyebült, végre meg tudja ragadni a bûnbocsánat nagy kegyelmi ajándékát. Meg is mondja, hogy most már azzal sem törõdne, ha a városban mindenki megtudná a dolgot és gúnyolódnának rajta. Egy asszony többéves szolgálat után kénytelen bevallani fõnökének kisebb hûtlen kezeléseit. Közben világi fogalmak szerint mindig igen hûséges tisztviselõ volt. Miután megtért, hajlandó volt mégis jóhírét is odadobni, csakhogy könnyítsen lelkiismeretén. Valóban csodálatos erõ van az Isten szerint való megszomorodásban.

Kenneth Hagin : Ismeret!

Fiam! Ha beveszed az én beszédemet, és az én parancsolataimat elrejted magadnál, […] akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. Mert az Úr ád bölcsességet, az Ő szájából tudás és megértés származik. — PÉLDABESZÉDEK 2,1. 5–6.

A valóságos hit Isten Igéjének ismeretéből származik. Az emberi akarat, illetve értelem semmilyen erőfeszítésére nincs szükségünk ahhoz, hogy hitet kapjunk. A tudás hittel jár. Mihelyt megvan a tudás világossága, a hit is megvan.

Ahogy a zsoltáros mondta: „A Te Igéd megnyilatkozása világosságot ad…” (Zsolt. 119,130) Az emberek gyakran imádkoznak hitért. Pedig tulajdonképpen Isten Igéjének ismeretére lenne szükségük!

Ahol megvan Isten Igéjének ismerete, természetszerűen a hit is megvan. Örökké imádkozhatsz hitért, ha nem szerzel ismeretet Isten Igéjéből, sohasem jutsz hithez. Táplálkozz Isten Igéjével. Elmélkedj Isten Igéjén, és ne feledd: „…a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje (Rhema) által.” (Róm. 10,17)

Megvallás: Én befogadom Isten Igéjét. Elrejtem a bensőmben. Az Úr ismeretére jutok, mert az Úr szájából tudás és megértés származik. Befogadom Isten Igéjének ismeretét, ebből pedig hit származik. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.

Creflo Dollar- ISTEN HOGYAN SZERET?

1Jn 3,16: Isten úgy szerette (agapeo) ezt a világot, úgy odaszánta magát, annyira oda-kötözte magát ehhez a világhoz - egészen addig, amíg eggyé vált a világgal, felvette a bűnt a kereszten. 

Eggyé vált az önző emberekkel, a szem, a test kívánságával, Jézus eggyé vált a büszke, semmirekellő, önző, bűnös emberekkel. Miért nem akar a világ Vele eggyé válni? Azért mert azt mondják: ha odaszánom magam neki, akkor olyan leszek előbb-utóbb, mint Jézus.

Jézus annyira agapeo (szeret) téged, hogy eggyé akar válni veled. Isten a legodaszántabb, akivel valaha is találkozhatsz, nem tudsz elmenekülni tőle, mert bármit teszel, bármennyire hosszú ideig, ha abbahagyod, az Úr szeretete ott fog várni. Oda van szánva, függetlenül attól, hogy mit csinálsz. Ne engedd, hogy bárki bemagyarázza, hogy Isten elhagyott. Ő mindig akar veled valamit kezdeni, csak tőled függ, hogy te akarod-e ezt. Isten agapeo a világot. Ha hiszel benne, nem veszel el, hanem örök életet nyersz.

Az emberek azt mondják a világosságra, hogy nem kérek belőle, mert a régit nem adom fel, túl jó nekem a régi utam, nem éri meg a világosságot választani. Túl régen teszem, függővé váltam a régi dolgaimtól, ezért nem választom a világosságot. Amikor így teszel, meg fogsz lepődni később. S amikor bizonyos dolgok megtörténnek veled, azt mondod majd: aha, Isten büntet. Micsoda dolog, hogy így büntet engem, miért engedi meg?!

Azt kell figyelembe venned, most van itt az az idő, amikor ha nem veszed figyelembe a világosságot, az ítélet helyére jutsz. Az út a végére ért.

Meglátod az ítéletet egyének, nemzetek, kormányok, helyi gyülekezetek életében. Mind-azokéban, akik azt hiszik, hogy rejtetten élhetik a dolgaikat - de azon az úton nem érhetik el a jó végcélt, és ez nem Isten hibája lesz! A mi oldalunkon van a döntés, hogy elfogadjuk-e a világosságot vagy sem. Az ítélet már eljött, és rajtunk múlik, hogy mit választunk: ha választod inkább a sötétséget, mint a világosságot, akkor jön az ítélet.

Azt mondod, nagyon nehéz időszakaid vannak? Hát persze hogy vannak. Ennek ellenére akadnak olyanok, akik mégsem fordulnak meg. Ez esetben az ítélet idején fogod megtanulni az igazságosságot. Miért van erre szükséged?

Nem egyszerűbb a Bibliát olvasni, és az ige szerint cselekedni?

Gyere, mielőtt bajba kerülsz. Amikor elveszíted a munkádat, családodat, egészségedet - ne akkor gyere. Ne akkor mondd: oké Uram, megfordulok.

Ne várd ezt meg! Itt van a világosság, a fény. Ne kérdezd: miért, amikor már húsz éve a rossz úton mégy. Kérdezed, hogy miért van sötét, miközben a lámpa fel van gyújtva!

Nagyon nagy meglepetés-korban élünk: az útnak egyszer csak vége szakad, és az em-berek elérkeznek a végéhez. Hányszor mentünk saját utunkra, rossz útra, mert nem gondoltuk végig? S utána az Úrhoz mentünk, hogy nem értem Uram!

Pedig csak a rossz úton mentünk. Annak az útnak a végén halál, romlás, anyagi veszteség, életek, gyermekek elvesztése történhet.

Észreveszik a fényt, megkapják a választ, és mégis elfordulnak tőle. Ahelyett, hogy megfordulnál és a jó irányba mennél, találkozol az ítélettel. Ha megtérsz, ha megfordulsz, ítéletként túlcsorduló áldásokkal, meghallgatott imákkal találkozol. Az erőnek és áldásnak a kitöltésével találkozol.

Hiába mondod, hogy nem érted az egészet. A te dolgod annyi, hogy ha rájössz hogy rossz úton vagy - fordulj meg. Ne Istent és ne is az ördögöt vádold. Csakis magadat - a döntés a te kezedben van. Az úton lenni már egy ítélet.

Az ítélet egyedül tőled függ. Nem kell nyelveken imádkoznod, hogy a választ megkapd. Megmondom neked én: ne úgy viselkedj, mint a bolondok, ez nem az az idő. Vagy előfordulhat, hogy a statisztika része leszel. Mert mi az ítélet napjaiban élünk: vagy a jó, vagy a rossz ítélet napjaiban. Én a jó úton akarok haladni.
Megvallás:

Jézus nevében egy minőségi döntést hozok: soha nem utasítom vissza a világosságot. Nem engedem, hogy az életem a rossz ítélet alá essen. Megtérek most, JÉZUSHOZ akarok menni. Én szeretem, agapeo, Istent, és nem a világot. A világosságot, és nem a sötétséget. Ámen.

Horváth Ilona megosztása-

KENNETH COPELAND- Tedd az Igét első helyre!

Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszédétől. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged. 

– Példabeszédek 4: 5-6

Manapság Isten egyre több olyan embert nevel fel, akik éhesek. Éhesek arra, hogy mélyebben megismerjék az Urat.

Éhesek arra, hogy Őt szolgálják – a szószékről, vagy távoli helyeken, otthon, munkahelyeken és bárhol, ahova csak Isten küldi őket. Olyan emberek, akik egyszerűen nem érik be azzal, hogy azon az úton járjanak, ahol a legkisebb ellenállást találják, és így elhajókázzanak a mennybe. Nem. Eltökéltek, hogy megfutják a pályájukat… hogy elnyerjék a jutalmukat, ahogy Pál apostol mondta. Szellemileg szólva, a kiválóság felé vezető úton járnak.

Te is közéjük tartozol-e?

Ha igen, akkor öt egyszerű szót szeretnék megosztani veled, ami szerintem lehetővé teszi, hogy nyertesként fusd meg a pályádat:

Tedd az Igét első helyre.

Akár az a célod, hogy kitűnő evangélista légy, akár első osztályú mérnök az Úr szolgálatában, az Isten Igéjéből származó bölcsesség az, ami célbajuttat. Jézus ezt így fogalmazta meg: „Keressétek először Istennek országát, és az Ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Máté 6, 33)

Tégy meg bármit, ami szükséges ahhoz, hogy teljesen átitasd magad Isten Igéjével. Használj ki minden percet, olvasd, tanulmányozd, hallgasd az Igét, és elmélkedj rajta. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de ha minőségi döntést hoztál, hogy elérj valamit Jézus Krisztus szolgálatában, és eltökélted, hogy komolyan veszed a nagy küldetést, akkor szorgalmasnak kell lenned. Tedd az Igét első helyre, és akkor biztosan dicsőséges győzelmek előtt állsz.

Igei olvasmány: Példabeszédek 4: 1-18

KENNETH COPELAND- IGAZ VAGY!

...nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való megigazulásom a hit alapján. (Filippi 3,9)

Nem érdekel, milyen nagy hibát követtél el tegnap, vagy hányszor rontottad már el a dolgokat, azt akarom, hogy úgy kezdd ezt a napot, hogy tudod: igaz vagy! Nem azért, mert bármit is tettél, hanem mert a Jézusban való hit által elfogadtad Isten megigazultságát.

Csak nézd meg a sok-sok jó dolgot, amit Isten Igéje szerint a megigazultság lehetővé tesz:

"Az igaz virágzik, mint a pálmafa" (Zsoltárok 92,12).

"Az igazak javán örül a város" (Példabeszédek 11,10).

"Az igazaknak pedig magva megszabadul" (Példabeszédek 11,21).

"Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az Ő fülei azoknak könyörgésein" (1Péter 3,12).

"Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal" (Zsoltárok 5,12).

"Ha igazak kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket" (Zsoltárok 34,17).

"Ifjú voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem hogy magzatja kenyeret kéregetett volna" (Zsoltárok 37,25).

"Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak" (Zsoltárok 37,29).

"Szereti az Úr az igazakat" (Zsoltárok 146,8).

Ne hagyd, hogy az ördög kiraboljon bármelyik áldásból azzal, hogy azt mondja, nem vagy rá méltó. Rázd le! Kiáltsd hangosan:

"Én Isten megigazultsága vagyok!"

Majd lépj ki hitben, és élvezd azokat a kiváltságokat, amelyeket Isten elkészített neked!

Igei olvasmány: Róma 3,21-28

K.Copeland.

KENNETH COPELAND-Bűnös vagy megigazult?

Ez az a szövetség, melyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr. Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat. … És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. – Zsidó 10: 16-17

A Biblia szerint a törvény alatt minden évben fel kellett áldozni egy állatot a bűnök elfedezésére. Ezt az „elfedez” szót az egész Ószövetségben olvashatjuk. Mondok valami izgalmasat: az Újszövetségben sehol nem szerepel.

Egy másik görög szó használatos arra, amit Jézus tett értünk a kereszten. Ez a szó az „eltörlés”. Tudod, mit jelent ez? Azt, hogy nincsen többé bűnprobléma. Jézus megoldotta! Amikor elfogadtad Uradnak, akkor Ő nem csupán elfedezte a bűneidet, hanem megigazított téged, a Szent Szellem által újjáteremtett, és most mint igaz állsz Isten előtt, mintha a bűn soha nem is létezett volna. Sok hívő nem érti ezt a csodálatos igazságot. Te hogy vagy ezzel? Te bűntudatban élsz? Bűnösnek látod magad, vagy Jézus vérével megtisztított embernek? ”Végül is, Copeland testvér, én csak egy öreg bűnös vagyok, aki kegyelemből üdvösséget nyert.” Nem, ez nem igaz. Öreg bűnös voltál, de a kegyelem örökre Isten igazságává tett téged. Most már az Ő alkotása vagy, teremtetvén a Krisztus Jézusban! Ami Istent illeti, a múltad el van felejtve. Meghalt a kereszten.

Gondolkozz el ezen. Hassa át a tudatodat, és kelj fel bátran, fogadd el a bűntől való szabadságot, ami a Krisztus Jézusban a tiéd. Fogadd el a megigazulást, amit csak Isten Báránya tud megadni.

Igei olvasmány: Zsidó 9: 11-26

KENNETH COPELAND- Üdv az élvonalban!

Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és mindenféle gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak. – 
Máté 5:11-12

Amikor üldöztetés ér, ne üldögélj és sírdogálj miatta. Ne pazarold önsajnálatra az idődet. Nem azért ér üldöztetés, mert a sátán a te piszkálásodban leli örömét, hanem azért, mert veszélyt jelentesz számára.

Mert a szívedbe rejtetted az Igét, és tudja, hogy ha nem képes onnan kilopni, akkor bajt okozol neki, és tehetetlen lesz ezzel szemben. Ezért örvendezz! Ha komoly üldözetésben van részed, az azt jelenti, hogy bejutottál az élvonalba. Azt jelenti, hogy az ördög olyan komolyan vesz téged, hogy a legjobb játékosait küldi, hogy kiüssenek a nyeregből! Azok a játékosok, akik eljutnak a Superbowlig[1], nem próbálnak onnan kikerülni, ugye? Nem mondják, „Öregem, bárcsak ne kellene részt vennem a Superbowlban. Azok a srácok a legnagyobb, legjobb játékosok az egész országban. Talán lebetegszem, és nem kell játszanom.” Nem! Örülnek a lehetőségnek. „Hadd menjek!” mondják. „Egész életemben azért küzdöttem, hogy bekerüljek, ezért most megmutatom, hogy én vagyok a legjobb!” Neked is ilyennek kell lenned, amikor a sátán kihívást intéz feléd. Örömmel kell fogadnod a kihívást, tudva, hogy győztesként jössz ki belőle. Elvégre, Istennel sikerülni fog. Ő soha nem áll meg azon gondolkozni, hogy vajon van-e erőforrása ahhoz, hogy kihozzon téged a problémákból. Ő tudja, hogy bármit le tud győzni, amivel a sátán ellened jön.

Tehát, amikor üldözés ér, bízz Istenben, és örvendezz, tudva, hogy bejutottál az élvonalba!

Igei olvasmány: 1Péter 4: 12-19

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Az Úr pedig ezt mondta Ábrahámnak, miután elvált tőle Lót: Emeld fel szemedet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra! Mert mind az egész földet, amelyet látsz, neked adom és a te magodnak örökké.      1Móz 13,14-15

Ábrahámnak más módszere volt a gazdálkodásban, mint Lótnak. Neki nem az üzlet volt a legfontosabb és legelső ügye. Pásztorai és Lót pásztorai között az állandó civódás fájdalmat jelentett neki. Ezen változtatni kellett, s ez pedig nem ment szakítás nélkül. Mint családfő és mint öregebb, megtarthatta volna a jobb legelőt magának és Lótot egyszerűen más helyre utasíthatta volna. De ő nem tette ezt. Ábrahám pásztorai gondolhatták és mondhatták: "hogy lehet a mi gazdánk ilyen balga és ügyetlen"! Ábrahámnak nem az üzlet és az előny volt a legfontosabb. O mindenekelőtt Istennek akart tetszeni és másoknak áldássá lenni. Látta ezt Isten, aki egyszer így szólt: "Enyém az ezüst és enyém az arany" (Agg 2,8). Alig vonult el Lót, az állítólagos jó üzletember, Isten megjelent Ábrahámnak és ezt mondta: "Emeld fel szemedet! Mindent, amit látsz, neked adom örökre." Lót felemelte szemét kívánsággal teli tekintettel - és mindent elvesztett. Ábrahám felemelte szemét hittel teli tekintettel és mindent megnyert.  Üzleti szempontból nézve az is értelmetlenség volt, hogy Ábrahám 318 szolgájával együtt vállalta hűtlen unokaöccsének kiszabadítását. Még balgább dolog volt, hogy visszautasította Sodorna királyának ajándékát, aki a visszaszerzett jószágokat mind felajánlotta neki (14,21-24). Mégis, ki volt a bölcsebb "üzletember", Lót vagy Ábrahám? A mi kapzsisággal terhelt időnkben, amikor mindenki igyekszik meggazdagodni, bárcsak tanulnánk meg Ábrahámtól, hogy anyagi ügyeinket hogyan kell Isten áldásával intézni!

Varga László: Isten asztaláról

Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!"       Máté 3,3

Nem volt kietlenebb pusztaság Palesztina területén annak idején, mint amilyen a mai európai társadalomban uralkodik. Ahol sikerült Krisztust, a naivnak, elavultnak mondott hitet kiirtani a lelkekből, ott eltűnt vele a szeretet, a bizalom, a segíteni akarás, a közösség. Maradt a puszta elidegenedés, önzés, gyűlölet. De az Úr be akar vonulni, úrrá akar lenni a mi pusztaságaink felett is. Lépésről lépésre, embertől emberig akar bevonulni. Ahol lába hitetlenség, szeretetlenség mocsarába mélyed, ott megáll. Nem lép tovább. Ott megmarad a kietlen mocsár. Rajtam át is út vezet, gyermekem, barátom, embertársam felé. Csak egy talpalatnyi pihenő az, amit én adhatok a lába alá. Megpihenhet rajtam, továbbléphet rólam, vagy belesüpped lába bűneim, nemtörődömségem sarába, felszúrják talpát haragom, bosszúvágyam, gyűlölködésem tüskéi? Az Ő szava kér: Adj egy lépésnyi teret diadalutamnak, hogy továbbléphessek rólad, hogy békét, boldogságot, viruló tavaszt hozzak saját magad, szeretteid, a melletted élő többi ember életébe!

Uram, tégy engem szolgáddá, diadalutad engedelmes eszközévé! Térj be, kérlek, az én életembe is, ne kerülj ki engem! Voltak, vannak áldott lelkek, akik lépéseidet felém irányították. Akiken keresztül Te léptél felém, és tudom, milyen boldogság, amikor megjelensz, amikor szavad, szereteted, gondoskodásod áldást, békességet hoz az életembe. Segíts, hogy én is utaddá lehessek, segíts, hogy továbbvezessem áldásodat a többiek felé! Adj mellém másokat is, akikkel együtt élő kövekként rakhassuk ki utadat! Úgy vágynak a boldogságra szeretteim, szomszédaim, munkatársaim, s én olyan keveset tudok adni nekik. Kérlek, jöjj feléjük, rajtam, gyenge hitemen, bizonytalan szavaimon, mégis segíteni vágyó lelkemen keresztül lépj be az ő életükbe is! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A FELADAT ÉS A PÁRTFOGÓ

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 28,16-20

16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 17 Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. 18 Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, 20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

"Nekem adatott minden hatalom... tegyetek tanítvánnyá minden népet ... tanítva őket, hogy megtartsák mindazt ...

(Mt 28,18-20)

Az a munka, melyet Krisztus, halálával és feltámadásával elvégzett, tökéletes. Ezért használ feltétlen kifejezéseket, amikor mint feltámadott Úr találkozik tanítványaival. Figyeld meg, hogyan használja a "minden" szót. "Minden" hatalom neki adatott mennyen és földön. "Minden" népnek az Ő tanítványává kell válnia. Jézus jelen lesz népe körében, "minden" hátralévő (ti. az Ő eljöveteléig hátralévő) napon. Valójában negyedszer használja ezt a szót, amikor azt mondja, hogy meg kell tanulnunk megtartani "mindazt", amit Ő parancsolt. A "minden" szó azt jelenti, hogy nincs kivétel. Krisztus korlátlan feladattal bízta meg tanítványait: Tegyetek tanítvánnyá minden népet. A tanítványnak el kell mennie, hogy másokat is tanítvánnyá tegyen. Ha valaki hisz, meg kell keresztelkednie a "Névben", és azután meg kell tanulnia Jézus tanítványaként élni. Péternek nem lehetnek tanítványai, Andrásnak követői, Jánosnak nem lehet egyháza. Minden apostolnak és misszionáriusnak az a feladata, hogy az egyetlen Mesternek, Jézus Krisztusnak szerezzen tanítványokat. Nem szabad elfelejtenünk, a feladat azzal összefüggésben van kijelölve számunkra, hogy Krisztusé a hatalom. Máskülönben lehetetlen lenne Krisztus egyházának teljesíteni Krisztus parancsát, mert nekünk nincs saját hatalmunk. De Krisztus az Ő követői fölé emelte erejének védőpajzsát: enyém minden hatalom. Ezért, menjetek el és tegyetek tanítvánnyá minden népet - mondta. És ha ez még nem elég, hogy elvegye kisebbrendűségi érzésünket, mely a határtalan (és véget nem érő) feladat miatt tölt el minket, maga a Király biztosít minket arról, hogy velünk van. Nem csupán erejének védőpajzsát emeli misszionáriusai fölé, hanem Ő maga megy velük. Tanítvánnyá lenni és tanítvánnyá tenni - ez a mi feladatunk. Hinni az Ő hatalmában - ez a mi erőforrásunk. Bízni az Ő jelenlétében - ez a mi vigasztalásunk.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- AZ ENGEDELMESSÉG DILEMMÁJA

"És Sámuel nem merte megjelenteni Élinek a látomást" (1Sám 3,15). Isten ritkán szól hozzánk megdöbbenést keltően, de sokszor olyan úton, amit könnyen félremagyarázunk és ezt mondjuk: "Csodálnám, ha ez Isten szava lenne!" "Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11) - mondja Ézsaiás, azaz nyomasztó körülmények által szólt az Úr hozzá. Semmi sem érint minket igazán, csak ha maga az Úr szól. Felismerjük-e a kezét, vagy csak a véletlennek tulajdonítjuk a dolgokat? Legyen ez a magatartásod: "Szólj Uram" (1Sám 3,9) és életed eseménydús regénnyé lesz. Bármikor szorongatnak a körülmények, mondd ezt: Szólj, Uram! Jusson időd az Úrra való figyelésre! A büntetés rá akar vezetni, hogy magamtól is ezt mondjam: "Szólj, Uram!" Emlékezz vissza arra, amikor Isten beszélt veled. Elfelejtetted mit mondott? Talán a Lukács 11,13 vagy 1Tesszalonika 5,23 volt a szava? Figyelés közben finomul a hallásunk és - mint Jézus - mi is mindig halljuk majd Istent. Elmondjam-e az én "Élimnek", amit Isten megmutatott nekem? Ez az engedelmesség dilemmája. Engedetlenné leszünk, ha a műkedvelő gondviselés szerepében meg akarjuk kímélni Élit - vagyis a legjobb embert, akit ismerünk. Isten nem bízta meg Sámuelt azzal, hogy szóljon Élinek; neki magának kellett ezt eldöntenie. Lehet, hogy sérteni fogja Élit, amit Isten mondott neked róla, de ha távol akarod tartani mástól a szenvedést, ez akadály lesz közted és Isten között. Ha a jobb kéz levágását vagy a szem kivájását akarod megakadályozni, csak saját károdra lesz. Ne kérj mástól tanácsot olyan dologban, amelyben Isten tőled várja a döntést. Ha mégis megteszed, majdnem mindig a Sátán pártjára állsz. "Azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel" (Gal 1,16).