Reggeli dicséret-Nem árthat nektek senki

„Istenben, akinek igéjét dicsérem, az Úrban, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” Zsoltárok könyve 56:11-12

Felcsendül az a bizonyos zene, és végre megláthatod őt. A lágy dallamra egyre jobban közeledik feléd. Még néhány lépés, és egy kezet nyújtanak feléd, az ő kezét, amit megfogsz, megragadsz, és soha többé nem engeded el.

Elhangzik két egészen egyszerű, mégis annál súlyosabb szó, két gyűrű, egy csók, és utatok innen együtt folytatódik tovább. 

Kéz a kézben vonultok ki a közös életbe. Immáron nem két különálló személy, hanem mint egy új család. Fogod a kezét, kapaszkodtok egymásba, mert így jobb, így könnyebb, így érdemes.

Ő rátok néz, és elégedetten mosolyog. A történetnek még messze nincs vége, innentől új felállásban folytatódik, de Ő tudja, hogy igy lesz a legjobb nektek. Ketten együtt az Ő áldásával, az Ő jelenlétével bármire képesek lesztek.

Ketten együtt Vele képesek lesztek a vízen járni, megélni és leküzdeni a nehézségeket. Ketten együtt Vele meg fogjátok tudni tölteni örömmel és varázzsal az egyszerű hétköznapokat is. Ketten együtt Vele tenni fogtok azért, hogy a tűz soha ne aludjon ki, hogy a próbák csak közelebb hozzanak titeket egymáshoz. Ketten együtt Vele meg tudjátok védeni a kapcsolatotokat a külső támadásoktól. 

Ketten együtt Vele nem árthat nektek semmi.

Isten nem ígér rózsaszín álmot, de egy valóságos, tapasztalatokkal teli életet. 

Nem ígéri, hogy soha nem lesz semmilyen konfliktus köztetek, de azt igen, hogy ezek mind a fejlődéseteket szolgálják. Nem ígéri, hogy nem lesz Vörös-tenger előttetek, de azt igen, hogy Ő fog titeket keresztülvezetni rajta.

Kedves Jegyesek, Házasulandók! 

Nektek ajánlom ezt a reggeli dicséretet. Ez a ti igétek. 

Kívánom, hogy ragadjátok meg együtt Isten kezét, és bármi jön szembe a közös úton veletek, ti állni fogjátok a küzdelmet, és győzni fogtok, mert az Úr megy veletek! Így nem árthat nektek senki!

Bejegyezte: Sz-Cs. Andi

Biblia-Ige-Zsoltárok könyve 37. rész

1. Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3. Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7. Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8. Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9. Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10. Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13. Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
14. Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
15. De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16. Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
17. Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18. Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20. De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
21. Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
22. Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
23. Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
25. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
26. Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
27. Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28. Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29. Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
30. Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33. De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34. Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36. De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37. Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
38. De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39. Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
40. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Melkisédek pedig, Sálem királya, kenyeret és bort hozott.      1Móz 14,18 Az Újszövetség a Zsid 7,1-22-ben egészen behatóan tárgyalja Melkisédeket mint Megváltónk előképét. Csodálatos jelenség ez az ember. Nevének mély jelentése van. Melkisédek = igazság királya. Trónra lépésekor vehette fel ezt a nevet. Ezzel azt akarta kifejezni: Az én országomban igazság uralkodjék. Gyűlöljük és vessük meg a bűnt, gyakoroljuk és szeressük az igazságot! Birodalmának "Sálem" volt a neve, ami azt jelenti: békesség. "Sálemi Melkisédek" jelentése: "az igazság békekirálya". Mennyire illik ez a cím a mi Megváltónkra: Ő gyűlöli a bűnt és szereti az igazságot. Az Ő mennyei birodalmában nincs semmi irigység, sem civakodás. De Melkisédeknek nemcsak a neve és címe előképe az Úr Jézusnak, hanem a cselekedete is. Ahogy Melkisédek megóvta Ábrahámot a kevélységtől, úgy védi Megváltónk is övéit a gőgtől. Hozzájuk lép, ha e világ fejedelme földi ajánlataival el akarja csábítani őket. Miként Melkisédek Ábrahámnak asztalközösséget adott, úgy tesz Megváltónk az övéivel itt, e földön az úri szent vacsorában - s majd egykor fönn, ahol újra issza a szőlőtőke termését övéivel (Mt 26,29). Ezt a mély, boldogító közösséget azonban nemcsak kivételes alkalmakkor adja övéinek, hanem minden napon. Imádságainkban való csendes, szent közösségünket is ilyen áldással ajándékozza meg. Ábrahám tizedszolgáltatása Melkisédeknek annak a jelképe, hogy mint alattvaló elfogadja annak királyi hatalmát. Boldog az az ember, aki így rendeli magát alá Megváltónknak. Mint hű alattvaló, felvettetik majd egykor a mennyei békesség hónába.

Varga László: Isten asztaláról

"Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta."      Máté 16,13-18

Szegény Péter, eszébe se jutott, hogy ő most valami nagy dolgot cselekszik. Jézus megkérdi: "Mit mondanak rólam az emberek?" Mindnyájan elbeszélik, mit mond róla a közvélemény. "És ti?" - szól a kérdés. Péter nem most fogalmazza meg a feleletét. Nem most jön rá. Tudja. Azért van ott. Azért hagyta el a családját. Azért választotta első perctől kezdve a vándorlást Jézus mellett. Mi van ezen kérdeznivaló? "Te vagy a Messiás, Uram!" Hát nem természetes? A nép még nem tudja, de majd rájönnek ők is. - Ez a természetesség, ez a magától értetődőség, ami életet alakít, ez az a kőszikla, amire az Egyház épül. Nem a pillanatnyi lelkesedés - az elmúlik. Nem a dicsekvés: bezzeg én tudom! - Az a bajban megbicsaklik. Ez az egész gondolkozásmód alapját képező nyugodt, biztos tudás - ez az, amit a pokol se tud megingatni. Erre épülhet az életünk.

Uram, köszönöm, hogy ezt a hitet Te adtad nekem. Köszönöm, hogy nincs szükségem emberi bölcselkedésre, hogy aszerint éljek és dolgozzam. Nyugodt vagyok, mert Te velem vagy. Tudom, hogy velem vagy. Tudom, hogy Te vagy Isten Fia, az én személyes Megváltóm, akire teljes biztonsággal bízhatom rá mind földi, mind mennyei életemet. Nem kell naponta újra töprengnem felette. Milyen jó ebben a biztos tudatban élni! Milyen jó naponta érezni és megtapasztalni szeretetedet, felém kinyúló, éltető, segítő karodat! Add, hogy ez a tudat soha meg ne inogjon bennem, így építs be anyaszentegyházadba itt, s majd az örökkévalóságban! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ATYÁNK, ÁBRAHÁM

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 7,2-8 2 Ő erre így szólt: "Atyámfiai, férfiak és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, 3 és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet mutatok neked. 4 Ekkor kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja, Isten áttelepítette őt onnan erre a földre, amelyen ti most laktok. 5 Nem adott neki ebből örökségül egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy neki adja azt birtokul és majd utódjának, pedig nem volt gyermeke. 6 Így mondta meg Isten, hogy utódja jövevény lesz idegen földön, és rabszolgává teszik, és nyomorgatják négyszáz esztendeig. 7 De ezt a népet, amelynek szolgálnak, ítélettel sújtom, így szólt az Isten, ők pedig ezek után kiszabadulnak, és szolgálni fognak nekem ezen a helyen. 8 A körülmetélés szövetségét is adta neki. Így nemzette Ábrahám Izsákot, és körülmetélte őt a nyolcadik napon, Izsák pedig Jákóbot, Jákób viszont a tizenkét ősatyát.  "Ő mindnyájunk atyja." (Róm 4,16) Három világvallás formál jogot Ábrahámra mint atyjára. Joggal vagy jogtalanul, de valamennyi: zsidó, keresztyén és mohamedán, Ábrahám leszármazottjának tekinti magát. Kétségtelen, hogy mindhárom csoportban vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy jó okuk van arra, hogy igényt támasszanak Ábrahám atyára. Ha viszont e milliók közül bárki azon a véleményen lenne, hogy ennek az Ábrahámmal való kapcsolatnak az alapján különleges bánásmódra érezheti magát feljogosítva Istennél, nagyon téved. Istennél nem lehet benyújtani ilyen számlákat. Azok számítandók Isten népe közé, akikben Ábrahám hite lakozik. Csak azokban teljesednek be Isten ígéretei, akik úgy hisznek, ahogy Ábrahám hitt. Ábrahám Istennel élt. Ez az az életstílus, amit a legtöbben nem ismernek. Lehet, hogy néhányan, akik olvassátok e sorokat, nemrég léptetek házasságra. Az ilyen ember most tudja majd meg, hogy mit jelent együtt élni asszonyával, vagy férjével. Először meg kell ezt szokni. Újból és újból elcsodálkozik az ember azon, hogy ez az emberi kapcsolata mennyire mindent áthat. Később úgy találja, gondolni sem tud saját magára anélkül, hogy feleségére vagy férjére ne gondoljon. De az Istennel való élet még idegenebb egy kívülvaló számára mint a házasélet az agglegénynek. Ez olyan csodálatos partneri viszony, amelyik minden gondolatunkra, szavunkra és tettünkre kihatással van. Nehéz megtalálni ennek az életformának a modelljeit. Talán elég szerencsés vagy és van egy barátod vagy rokonod, aki példaképed lehet az Istennel való élet tekintetében. Merjük remélni, hogy így van. De ahhoz, hogy hiteles modelled legyen az ilyen életstílusra, mégiscsak a Bibliához kell fordulnod. Ábrahám élete különösen is megmutatja, hogy mit jelent Istennel élni. Ábrahám mindazoknak az atyja, akiknek az élete Isten jelenléte és ígérete uralma alatt áll.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ISTEN ELHÍVÁSA

"Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem, hogy hirdessem az evangéliumot..." (1Kor 1,17).

Pál megállapítja itt, hogy Isten az evangélium hirdetésére hív el, de emlékezik rá, mit ért "evangélium" alatt: a mi Urunk Jézus Krisztus váltságának valóságát. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a megszentelődést tegyük igehirdetésünk céljává. Pál csak szemléltetés céljából említi saját tapasztalatát, ez sohasem öncél nála. Nem az a megbízatásunk, hogy üdvösségről és megszentelődésről beszéljünk, hanem hogy magasztaljuk Jézus Krisztust (Jn 12,32). Eltorzítjuk a valóságot, ha azt mondjuk: Jézus Krisztus azért szenvedett, hogy belőlem szentet faragjon. Ő az egész világ megváltásáért szenvedett, újra vissza akarta állítani az emberiséget Isten trónja elé épségben, eredeti tisztaságában. Az a tény, hogy a megváltást megtapasztalhatjuk, csak megmutatja a váltság hatalmát és valóságát, de a megváltásnak nem ez a célja. Ha Isten embermódra érezne, mennyire fárasztaná és fájna neki, hogy örökösen siránkozunk üdvösségünk és megszentelődésünk miatt. Reggeltől estig csak a minket érintő dolgokra pazaroljuk Isten erőit, azokra, amiktől mi szeretnénk megszabadulni. Amikor rátalálunk Isten evangéliuma valóságának kősziklájára, soha többé nem zaklatjuk Istent kicsinyes és személyes panaszokkal. Pál apostol életének egyetlen szenvedélye volt: az evangélium hirdetése. Örömest fogadta a szenvedést, a csalódásokat és a nyomorúságot, mert tudta, hogy ezek tartják meg őt Isten evangéliuma iránti tántoríthatatlan hűségben.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Csak a világos bizonyságtétel célravezető

"Hogyan higgyenek pedig abban, aki felől nem hallottak? Ámde hogyan halljanak igehirdető nélkül? " (Róma 10, 14)   A tudást nem lehet túlértékelni, de lebecsülnünk sem szabad. Hogyan hihet valaki, ha nem hall Krisztusról, sem pedig Istennek az ember megmentésére irányuló erőfeszítéseiről? A hit nem csupán tudás, hanem bizonyosság is. De ismeret nélkül nem jutunk bizonyosságra. Fontos, hogy világos módon mutassanak rá előttünk a lelki élet tényeire, különben nem tudjuk hitben magunkévá tenni azokat. Vannak emberek, akiknél a hitélet érzésekben és hangulatokban merül ki. Azt állítják, hogy elég lelki hatást kapnak a természeten vagy a művészeten keresztül. Mikor egy nagyszerű hegyi tájat szemlélnek, a végtelenség érzése hatja át őket. Egy zenedarab élvezete közben emelkedett hangulatba kerülnek. Ez a vallásuk. Véleményük szerint a szavak csak zavarfák az érzések közvetlenségét és erejét. Azt vallják, hogy a "legfőbb lény" úgyis kikutathatatlan és megismerhetetlen. - Hála legyen azért, hogy Isten mentő munkája révén igyekszik megnyerni az elveszett embert; hogy elküldte, halálba adta, majd feltámasztotta Fiát és egyszer ismét elküldi nagy tervének befejezésére. Most is ő küld bizonyságtévőket dicsőséges dolgai hirdetésére, felruházza őket lelki erőkkel és hatalommal. Önmagától senki sem képes bizonyságot tenni az üdvösség dolgairól, ez felülről adatik s csak így segíthet a bizonyságtevés hitre. Az Isten titkaiba való bepillantás, a világos, határozott és a hallgatók szükségleteihez igazodó bizonyságtétel, a Léleknek a szívekben és lelkiismeretekben megnyilvánuló munkája - mindez imádságban elkért ajándék. A hallgatót megragadja a hallott Ige, úgy érzi, hogy az egyenesen neki szól, az ő szükségeire válaszol. Kinyújtja a kezét utána, elfogadja és vele együtt Jézus Krisztust is, akiről az Ige bizonyságot tesz. Tehát nem csak meghall és megtud valamit, hanem megragadja, birtokába veszi azt. Csak így lesz nyilvánvalóvá az Ige csodálatos hatása és így tapasztalja meg a bűnös az Isten gyermekévé való átalakulás nagy élményét. Mindez a hit megtapasztalása. De a hitnek is szüksége van valamire, amire támaszkodik, amire épül. Ködre nem építhetünk. Az egyetlen és biztos alap: Jézus Krisztus és az Ő Igéje: "az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak" (Lk 21, 33).

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Soha ne ess kétségbe!

"De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak" (Mal 3,20)

Ez a prófécia részben már beteljesedett dicsőséges Urunk első eljövetelekor, egészen második eljövetelekor fog beteljesedni, de mint ígéret valóra válhat a mindennapjainkban is. Sötét az eged, kedves olvasóm? Még az éjszaka feketesége is sűrűsödik körülötted? Ne ess ezért kétségbe; hiszen felkél újra a nap! Amikor az éjszaka a legsötétebb, akkor van legközelebb a hajnal. "Az éjszaka elmúlik, a nappal pedig már egészen közel van" (Róma 13,12). A fölkelő nap nem a közönséges nap lesz, hanem "az igazság napja", amelynek minden sugara szentség. Azért jön, hogy megvidámítson minket, igazság és irgalom útján jön, de még szabadításunk érdekében sem törli el a törvény érvényét. Jézus Krisztus kijelenti Isten szentségét és szeretetét. Ha tehát eljön szabadulásunk, az valóságos lesz, mert igazság szerint való. Csak egy dologban kell megvizsgálnunk magunkat: Féljük-e valóban az Úr nevét? Tiszteljük-e az élő Istent, és az Ő útján járunk-e? Ha ez így van, akkor az éjszaka már nem tart soká a számunkra, és ha elérkezik a reggel, lelkünk minden betegsége és szomorúsága egyszer s mindenkorra elmúlik; fény, meleg, öröm és tiszta látás lesz a részünk, és ezt lelki betegségünkből és nyomorúságunkból való gyógyulás követi majd. Felragyogott már nekünk Krisztus napvilága? Akkor üljünk ki fényére! Elrejtette arcát előlünk? Akkor várjuk, amíg felragyog a számunkra! Mert amilyen bizonyos a napkelte, olyan biztos az is, hogy "fel fog ragyogni azoknak, akik nevét félik".

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És éneket mondanak az Urnak útjai felöl”-(Zsoltárok könyve 138. rész 5. vers)

A keresztyének énekelni kezdenek az Úrnak útai felől, mivel a kereszt tövénél megszabadultak nehéz terhüktől. Az angyalok éneke sem hangzik olyan kedvesen, mint az elragadtatás első dicséneke, mely Isten gyermeke lelkének mélyéből fakad akkor, amidőn békét talál.
Tudjátok mit ír erről Bunyan „Zarándok Útja” című művében:
 „Midőn a szegény zarándok megszabadult terhétől, a kereszt tövénél ujjongott, ugrándozott örömében és énekelve folytatta útját tovább:

Oh, áldott szent az Úr
Üdvösség feje,
Oh, ember! érettem
Szégyennel illetve!”

Hívő lélek, emlékszel arra az órára, midőn láncaid lehulltak? Emlékszel még azon helyre, hol az Úr Jézus feléd közeledett és azt mondotta: „Öröktől fogva szerettelek tégedet, eltörlöm a te hamisságodat, mint a felhőt és a te bűneidet, mint a ködöt.
Bűneidről soha meg nem emlékezem örökké.” Ah, mily boldog idő, midőn az Úr Jézus elveszi a bűnadósságot.
Mikor az Úr első ízben megbocsátotta bűneimet, annyira fokozódott örömöm, hogy ugráltam és táncoltam.
Mikor hazafelé mentem azon házból, hol szabadulásom felől bizonyossá lettem, arra éreztem magamat kötelezve, hogy megmentésem történetét az utca kövezetének is hirdessem.
Szívem annyira telve volt örömmel, hogy minden lehulló hópehelynek szerettem volna beszélni Jézus csodálatos szeretetéről, ki egyik leggonoszabb ellenfelének eltörölte bűneit.
De nem csak a keresztyéni élet kezdetén van sok okuk a hívőknek énekelni, amíg e földön zarándokolnak, folyton találnak okot arra, hogy az Úrnak utai felől énekeljenek; az Úr állandó hűsége felől szerzett tapasztalataik az alábbi nyilatkozatra kényszeríti őket: „Áldom az Urat minden időben, mindenkor az Ő dicsérete az én számban vagyon.”
Azon légy testvérem, hogy még ma magasztald az Urat!

„Míg e földön zarándoklunk,
Folyton téged magasztalunk”

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Az elveszett ember

"..(Jézus) Jerikóba ért, és áthaladt rajta. Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt." (Lk 19,1-2)

Zákeus története meggyőzően szemlélteti, hogyan változik meg egy ember, ha találkozik Jézussal. Ő fővámszedő volt Jerikóban, a pezsgő kereskedővárosban. Gazdag volt, mert a vámszedők általában többet hajtottak be, mint ami járt. Ezért és a megszálló rómaiakkal való együttműködésük miatt megvetették őket az emberek. Vámszedőnek lenni nyereségvágyból elkövetett hazaárulást jelentett.

Magas pozíciója és sok pénze azonban nem tette boldoggá Zákeust. Ezt igazolja szenvedélyes keresése is, ami akkor szűnt meg, amikor Jézus bement hozzá. A történet végén azt olvassuk: „az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet". Ami elveszett, az nincs a helyén, s ahol van, ott elpusztul. Mint a hal a szárazon.

Ilyen „elveszett" állapotba születünk mindnyájan. A legtöbb ember gyakorlatilag Isten nélkül tölti a mindennapjait. A hiányunkat különféle módon próbáljuk pótolni, de az elhagyott Istent nem pótolja semmi. Később kitűnik, hogy Zákeus ismerte a mózesi törvényt is, mert annak alapján szabta ki magára a büntetést, de ez sem tette kiegyensúlyozott, elégedett, harmonikus személyiséggé.

Jézus közelében lett ilyen. Ott rendeződött az önértékelése, emberi kapcsolatai, és lett új értékrendje. Erre mondta a Megváltó: ma lett üdvössége ennek a háznak.

Jézus nélkül én is elveszett vagyok. Ő azonban azért jött, hogy Istenhez visszavezessen.
A vele való közösség az a közeg - mint halnak a víz -, amiben kibontakozik az ember, és valódi, teljes élete lesz.

Napi áhítat- Az egyoldalú hagyomány veszélye

Olvasmány: Mk 7,1–23

Az ember lelkénél sose becsüld többre a formákat, a hagyományokat!

„Köré gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek, mert észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszik. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományához, és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása. Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel? Ő pedig ezt válaszolta nekik: Ti képmutatók, igazán illik rátok Ézsaiás próféta szava, amint meg van írva: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanításokat és parancsolatokat tanítanak.” Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok. Ezt is mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát. Mert Mózes ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.” Ti pedig így beszéltek: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni, akkor már nem engeditek, hogy bármit is tegyen apjáért vagy anyjáért; és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét a ti továbbadott hagyományotokkal. De sok más ehhez hasonlót is tesztek.
Ismét odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg! Nincs semmi, ami kívülről az emberbe jutva tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!
Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. Ő pedig ezt mondta nekik: Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül? Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt, és hozzátette: Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, rágalmazás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, és teszik tisztátalanná az embert.”

Magyarázat

Mennyire meg volt sértődve magyar nemzetünk, amikor 45-ben az összes népi és vallási hagyományunkat leminősítve, földre vetve és sárba tiporva láttuk magunk körül! – Úgy találjuk, hogy napjainkban viszont – világi vonalon – sokan vállalkoznak rá, hogy „reanimálják”, újraélesszék a régi, hagyományos szokásokat.
Az ősi hagyomány egyoldalú tiszteletét ítéli meg Jézus az akkori vallási vezetők életgyakorlatában. Mert – lám! – a tiszta és szent élet keskeny útja nem a mosdótálon és kéztörlő kendőn keresztül vezet a biblikus istentisztelet megszentelt aktusához!
Ézsaiás próféta felszólít minket is: elsősorban a szívünk legyen közel Istenhez, hogy ő is saját népének vallhasson bennünket (Ézs 29,13).
Hitvallásunknak igen fontos tétele az úgynevezett „első parancsolat”, mely szerint „a Szentírás… a legtökéletesebb próbakő, amellyel minden emberi hagyományt, tanítást és gyakorlatot megvizsgálhatunk”. – Természetesen „a Szentlélek világosságában értelmezve” a fölvetődő problémákat.
Isten kinyilatkoztatása egyértelműen a „törvény”. A mi gyarló értelmezésünk gyakran csak szimpla „törvényeskedés”. Ez utóbbiért nem érdemes feláldozni lelki békénket.
Van miért bűnbánatot tartanunk ma reggel!
(Gerzsenyi Sándor)

Biblia-Ige -Zsoltárok 20.rész

1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2. Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.
3. Küldjön néked segítséget a szent helyről; és a Sionból támogasson téged.
4. Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek. Szela.
5. Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.
6. Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk: teljesítse az Úr minden kérésedet!
7. Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével.
8. Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.
9. Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk.
10. Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá.

BPA: Beteg lettem, mit tegyek?

Apostolok cselekedetei élőben -
A szabadító Isten, a mi Atyánk

Biblia-Ige-Mózes V. könyve 6. rész

1. Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2. Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3. Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
10. És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél;
11. És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:
12. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!
13. Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.
14. Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;
15. (Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről.
16. Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában!
17. Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked.
18. És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak.
19. Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr.
20. Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
21. Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
22. És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23. Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24. És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25. És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Miután pedig visszatért Ábrahám Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiment őelébe Sodoma királya... Melkhisédek pedig, Sálem királya kenyeret és bort hozott, ő pedig a Magasságos Istennek papja volt. És megáldotta Ábrahámot... És tizedet adott néki Ábrahám mindenből.      1Móz 14,17-20

Két személy jött Ábrahám elé a Khédorlaomeren aratott győzelme után: egy világi fejedelem és egy pap, a Magasságos Isten papja. A világi fejedelem jött, hogy földi kincset adjon, amelyen nem nyugodhatott áldás, mivel Sodomából és Gomorából származott. Isten papja, aki szintén fejedelem és király, kenyeret és bort hozott, az asztalközösség jelképét. Ez nagy jelentőségű volt Ábrahámnak, mert ő csak egy idegen bevándorolt volt, Melkisédek pedig az ország királya. Isten tudta, hogy Ábrahámnak most különös védelemre és áldásra van szüksége. Ragyogó győzelem volt mögötte. Mindössze 318 szolgával, pásztorral, akiknek semmi katonai képzettségük nem volt, legyőzte a hatalmas, sok győzelmet aratott király seregét. Este lett. A csatát megnyerték. Az ellenség elmenekült, visszahagyva az elrabolt foglyokat és a zsákmányt. Ábrahám közel állhatott ahhoz, hogy a ragyogó siker láttán megfeledkezzen arról, hogy egyedül Isten ajándéka volt ez, Ő adta a győzelmet neki. Erre kell Melkisédeknek Ábrahámot emlékeztetnie. Így szól hozzá: "Áldott legyen Ábrahám, a Magasságos Istentől! ... Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségedet!" A Melkisédekkel való találkozással Isten Ábrahámot mindenekelőtt a kevély gondolatoktól védte meg, és felvértezte a bűnös városnak, Sodornának ajánlatával szemben. Ábrahám ezt mondhatta Sodoma királyának: "Én egy fonalszálat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tied". Adjon nekünk Isten a kritikus órákban ilyen áldott találkozást!

Varga László: Isten asztaláról

"Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüleik iránt róják le, mert ez kedves az Istennek."      1Timóteus 5,4

Természetes, hogy a szülők gondoskodnak gyermekeikről. Egyszerű ösztön, az állatok is azt teszik. Aki nem teszi meg, állatnak se jó. Hogy hogyan teszi, az már az emberséghez tartozik. Hit, erkölcs, lelkiismeret kérdése. A felnőtt utódok gondoskodása szüleikről már nem ösztöni kérdés. Az állatok ilyent nem tesznek. Emberségünktől függ, mennyire vagyunk rá képesek. Azért szól erről isteni parancs. De az kötelező. Egy társadalom emberségét az mutatja leginkább, hogyan bánnak a felnőtt utódok segítségre szoruló szüleikkel vagy nagyszüleikkel. Nagyon terhes kötelesség tud lenni. Egész családok életét nyomorítja meg. Hit, erkölcs, lelkiismeret kell hozzá. Ha a gyermekek maguk erejéből vállalják az áldozatot, Isten áldása van rajtuk, de ítélete a társadalmon. Egy mai társadalom keresztyénségét az bizonyítja, hogy a közösség hogyan vállalja fel és hogyan végzi a magatehetetlen öregek gondozását, átvállalva a terhet az utódok válláról. De ahol sem az utódok, sem a társadalom nem végzi becsületesen, az a legnagyobb ítélet, ott nem lehet keresztyénségről beszélni. Aki pedig se önmaga nem vállalja, se arról nem gondoskodik, hogy a társadalom becsületesen végezze ezt a súlyos feladatot, az ne akarjon más téren dicsekedni emberségével!

Jó Atyám, neked köszönöm meg a szüleimet. Most, felnőttként tudom igazán, mennyi áldozatot hoztak értem. Köszönöm gondoskodásukat, azt, hogy egészséges emberré neveltek, hogy munkára, tanulásra buzdítottak, hogy imádkozni, Téged tisztelni és szeretni tanítottak. Úgy szeretném mindezt meghálálni, legalább annyit tenni értük, amennyit tőlük kaptam. Tudom, hogy ez lehetetlen. De adj erőt, hogy bajaikban, öregségük nyomorúságaiban helyt állhassak, ne legyen az teher számomra. Adj rá alkalmat, képességet, szeretetet és türelmet, ne legyek méltatlan gyermekük! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ ÚJ HAZA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 21,1-8

1 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. 2 És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. 3 Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; 4 és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." 5 A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!" 6 És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. 7 Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. 8 De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál".

"A királyi széken ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent."

(Jel 21,5)

A nagy "renoválás" már megkezdődött. Nekünk úgy tűnik, hogy túlságosan sokáig tart. De nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten bölcsessége és kegyelme a "késedelem" oka. Isten világmegújító munkájának kezdeti lépéseit a legtöbben megvetik, de a tavasz első jeleiként köszöntik azok, akiknek van fülük a hallásra és van szemük a látásra. Amint Isten az Ő szava által teremtette a világot, ugyanúgy az új világot a Fiú evangéliuma által hozza létre. A magvető kiment vetni. Nekünk lehetetlennek tűnik, hogy a világ egészen megváltozzék, mert mi képtelenek vagyunk embereket megváltoztatni. Még magunkat sem tudjuk megváltoztatni. De ami lehetetlen nekünk, lehetséges Istennek. Kezdetben nekünk adta "Ádám apánkat", akinek vére folyik ereinkben. Most nekünk adta a "második Ádámot", vagyis az Úr Jézust, akinek Lelke folyik mindazokban, akik hisznek benne. Már új szívet kaptunk, új reménységet és új erőt. Erősen bízunk Istenben, hogy befejezi munkáját, és mindent újjá tesz. Soha nem szabad elbátortalanodnunk. Semmi nem olyan rossz, hogy Isten ne tudná újjá tenni. Semmi nem olyan régi, hogy Ő ne tudná megújítani. Igen, Isten kijelentette nekünk, hogy ehhez tüzet kell használnia. Isten országa ítélettel és szabadítással jön. Az ítélet már eljött a világra. Nagypéntek volt az ítélet napja. A Golgotán Isten kiöntötte haragját bűneinkre. Ezért most már nincs ítélet azok számára, akik Krisztus Jézusban vannak. Számunkra a régiek elmúltak. Azok, akik Krisztus Jézusban vannak, már megbűnhődtek bűneikért. Isten nem fog kétszer büntetni. Mi már most átkerültünk Isten szeretett Fiának az országába. Uralma alatt új életet élünk. Hamarosan napvilágra kerül, hogy Isten új nevet és új hazát adott nekünk - a remény és dicsőség földjét.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-FELISMERED-E ELHIVATÁSODAT?

"Elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére" (Róm 1,1).

Elhivatásunk elsősorban nem arra irányul, hogy szentté legyünk, hanem hogy az evangéliumot hirdessük. Az a legfontosabb, hogy felismerjük: Isten evangéliumának maradandó valóságként kell megvalósulnia. A valóság nem az emberi jóság vagy szentség, sem nem a menny vagy a pokol: a megváltás a valóság! A keresztyén munkásnak életbevágóan szüksége van arra, hogy ezt felismerje. Nekünk, mint munkásoknak, ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a megváltás az egyetlen valóság. A személyes szentség már következmény és nem ok. Ha hitünket az emberi jóságra, azaz a megváltás következményére alapozzuk, akkor ha jön a próba, összeroppanunk. Pál nem mondta, hogy magamagát választotta ki, hanem hogy "...az Istennek tetszett, aki elválasztott engem..." (Gal 1,15). Pál nem volt túlérzékeny a jellemét illetően. Amíg szemünk a magunk tisztaságára tapad, addig nem juthatunk közelebb a megváltás valóságához. Sok keresztyén munkás azért törik össze, mert inkább a maguk fehérsége után vágyódnak, mint Isten után. "Ne kívánd tőlem, hogy életem szennyes volta miatt kelljen foglalkoznom a váltság nyers valóságával; azt hiányolom: tegyen Isten valamit azért, hogy kívánatosabbá legyek saját magam előtt." Ha így gondolkozom, elárulom, hogy Isten evangéliumának valósága még nem is érintett meg engem; ez nem fenntartás nélküli átadás! Isten nem tud addig megszabadítani, amíg csak a magam jelleme érdekel. Pál nem gondol önmagával; fenntartás nélkül átadta magát arra az egyetlen célra, amire Isten kiválasztotta, hogy hirdesse Isten evangéliumát (vö. Róm 9,3).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az üdvös elégedetlenkedés

"Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűnéért zúgolódjék. "

(Jeremiás siralmai 3, 39)

Mikor Jeremiás a siralmait írta, nehéz idők jártak. Szörnyű összeomlás történt. A népet Isten büntetése sújtotta és úgy látszott, hogy teljes pusztulás következik. A hatalmas Nabukodonozor nem ismert kíméletet. Drágaság és éhínség uralkodott az elpusztult és kiürült országban. Volt tehát elég ok a panaszra és zúgolódásra. Sokan kételkedtek, hogy van-e egyáltalán Isten az égben, aki az emberek sorsát irányítja. Nem tudták ezeket az eseményeket és állapotokat Isten igazságával összeegyeztetni. Elégedetlenségre mindig és nálunk is van ok bőven. Hányszor hallunk keserű kifakadásokat. De kritizálásunkkal vagy szitkozódásunkkal a legkisebb mértékben sem változtatunk a tényeken és helyzeteken. Nem is jutunk előbbre. Az élet haszontalan és értelmetlen panaszkodásban és szemrehányásban merül ki, ha az ember nem ismeri fel végül is nyomorúságának legmélyebb okát: a bűnt. De "ki-ki a maga bűnéért zúgolódjék!" Ha megszólal ez a hang: "Keményen megostorozott engem az Úr, de nem adott át engem a halálnak" (Zsolt 118, 18), akkor ez már félnyereség. Mert ha minden nehézséget és rámjövő bajt úgy veszek, mint az Úr fenyítését és belátom, hogy az én engedetlenségem miatt van ilyen büntetésben részem, akkor már a helyes nyomon vagyok. Nem perlekedem sorsommal, hanem önmagamat vonom elsősorban számadásra. Attól pedig nem kell félnünk, hogy nagyon keményen járunk majd el, mert természettől fogva túlságosan is tekintettel vagyunk önmagunkra. Soha nem ítéljük el magunkat túlzott szigorral. Mihelyt elismerjük saját vétkeinket, a zúgolódás könnyen változik át imádsággá és kegyelemért való fohászkodássá. Sokszor rábírnak minket a külső bajok is az imádkozásra, de ez könnyen megtéveszthet, különösen ha a kért segítség elmarad. Egészen más az, amikor az ember saját bűne és lelkiismerete dolgában kerül szorítóba. Ilyenkor imádságunk már nem felületes többé, hanem így szólunk: "A mélységből kiáltok hozzád Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra" (Zsolt 130, 1-2). Az ilyen könyörgés feltétlenül meghallgatásra talál és zúgolódásunk, panaszkodásunk dicséretté és magasztalássá változik át.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten mindig meghallgat

"Meg is fog hallgatni Istenem" (Mik 7,7)

A barátok hűtlenné válhatnak, de Isten nem fordul el a megváltottaktól, sőt meghallgatja minden kérésüket. Azt mondja a próféta: "Még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz! Mert... az embernek saját háza népe is ellensége" (7,5-6). Ez nagyon keserves állapot, de Isten még ilyen esetben is hűséges (barát) marad, és elmondhatjuk neki minden bánatunkat. Bölcsességünk abban van, hogy az Úrra nézünk és nem civódunk az emberekkel. Ha barátságos kéréseinket még rokonaink is semmibe veszik, várjunk reménységgel szabadító Istenünkre, Ő meg fog hallgatni minket. Kiváltképpen meghallgat akkor, ha sok bántást és szeretetlenséget kapunk az emberektől, úgyhogy hamarosan már mi is így kiálthatunk: "Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek" (7,8). Mivel Isten élő Isten, meg tud hallgatni; mivel szerető Isten, meg is hallgat. Meghallgat, mert Ő a szövetség Istene, aki elkötelezte magát arra, hogy meghallgat minket. Aki így tud hozzá szólni: "Én Istenem", az teljes bizonyossággal elmondhatja: "Az én Istenem meg is fog hallgatni engem". Jöjj tehát, vérző szívű testvérem, és öntsd ki szomorúságodat Istened előtt! Belső szobádban borulj térdre és légy bizonyos benne: "Meghallgat engem az én Istenem."

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Az Úr a mi igazságunk!” (Jeremiás 23,6)

Az nyújtja a keresztyéneknek mindenkor a legnagyobb vigaszt és békességet, a legteljesebb nyugalmat és biztonságot, ha Krisztus tökéletese igazságára gondolnak. Milyen gyakran szomorúak és vigasz nélküliek az Úrnak szentjei! Persze ennek nem kellene úgy lenni. Hanem azt gondolom, hogy ez nem is volna úgy, ha a Krisztusban való igazságot folyton szemeik előtt tartanák. Némelyek folyton a bűn okozta romlásról, a szív gonoszságáról és a testies érzelem veleszületett alattomosságáról beszélnek. Az mind igaz; de miért nem mennek valamivel tovább, hogy eszükbe jutna, hogy „tökéletesek vagyunk az Úr Jézus Krisztusban!” 

Nem csoda, hogy az, ki folytonosan a saját nyomorára tekint nyomott és lehangolt kedélyű, de bizonyos, hogy ha arra gondolunk, hogy Krisztus a mi igazságunkká lett, akkor bátrak és vidámak lehetünk. Az isteni kegyelem előre látja a sok küzdelmet, a sátán támadásait és a nyomorúságokat, melyekkel találkoznom kell, mielőtt a mennybe jutok, de nem engedi, hogy fogyatkozásom legyen valamiben, mert Krisztus mindent megtett értem. 

A kereszten ezt mondta: „Elvégeztetett minden!” S ha elvégeztetett minden, akkor tökéletes vagyok. Általa is örvendhetek kimondhatatlan és dicsőséges örömmel, „mert nincsen nékem igazságom, mely a törvényből való volna, hanem, mely a Krisztusban való hit által van, azaz: Istentől való igazságom hit által.” Soha sem voltak szentebb emberek azoknál, mint akik a Krisztusban való igazság tanát szíveikbe fogadták. Ha a hívő megvallja: „Én teljesen Krisztusra támaszkodom, Reá építem üdvömet: méltatlanságom dacára hiszem, hogy Krisztusban üdvözülök;” – akkor a háládatosság érzése élénken nyilvánul e gondolatokban: „Ne éljek én Krisztusért? – Ne szeressem Őt és ne szolgáljak Neki, holott tudom, hogy érdeme folytán fogok üdvözülni?” „a Krisztusnak szerelme szorongat minket,” „hogy akik élnek, ezután ne éljenek maguknak, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott.” 

Ha üdvöt nyerünk a nekünk tulajdonított igazság által, akkor ezen ajándékozott igazságot nagyra kell becsülnünk.
Magasztaltassál Urunk, Te a mi igazságunk vagy!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Az igazi bizonyíték

"Szeretlek benneteket - mondja az Úr. De ti azt kérdezitek: Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket? "(Mal 1,2)

Istentől bármit kérdezhetünk, ő türelmesen válaszol, vagy viszontkérdéssel gondolkozásra serkent. Ha viszont szemtelen, gőgös kérdést intézünk hozzá, az mindig leleplezi vakságunkat: azért beszélünk így, mert nem látjuk a valóságot. S az Istennel szembeni vádjaink csak a tőle való távolságot igazolják.

A babiloni fogság után hazatért nép hozzákezdett az ország újjáépítéséhez. Szépen haladtak, de természetesen voltak nehézségek is az évtizedekig elhanyagolt földön. Akkor egy alkalommal Isten ezt mondta a prófétán keresztül: szeretlek benneteket. Mire az emberek felháborodva válaszoltak: miből láthatjuk, hogy szeretsz minket? És sok gondjukra, bajukra gondoltak.

Az azonban nem jutott eszükbe, hogy sokszoros szövetségszegésük ellenére Isten hű maradt népéhez, nem engedte, hogy megsemmisüljenek a fogságban, hazahozta őket, megengedte, hogy mindent újrakezdjenek, megújította ígéreteit, megbocsátotta múltjukat, és jövőt készített nekik? Ez nem számít? Csak azt látják, hogy fárasztó a romokat eltakarítani, és felverte a gyom a földeket?

Mi miből látjuk, hogy Isten szeret minket? Nincs-e ott a mi szívünkben is olykor ez a keserű elégedetlenség és szemrehányás?

Isten irántunk való szeretetének van egy objektív bizonyítéka:

„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért." (1Jn 4,9-10)

Az egyetlen bűntelen meghalt azért, hogy nekünk életünk legyen itt a földön és a halálunk után is. Ebből láthatjuk, hogy Isten szeret. Ez a tény életünk számos gondja, nehézsége között is nagy hálával és békességgel töltsön el!

Igei megvallások

Megigazultam hit által és békességem van az Atyával, mert az Ő Fiának vére megszabadított a

sátán kezéből és átvitt a halálból az életbe, Isten országába.

(Róma5/1; Kolossé 1/13-14; 1 János 3/14)

 Jézus Krisztus bűnné tette magát értem, hogy Isten fiává legyek. Nem aranyon és ezüstön

váltott meg engem, hanem az Ő tulajdon vérével, az apámtól, anyámtól örökölt hiábavaló

életemből. (1 Péter 1/18-19).

 Jézus Krisztust befogadtam a szívembe, az életembe, és Ő hatalmat adott arra, hogy Isten

fiává válhassak. (János 1/12).

 A régi meghalt, és új teremtés vagyok. Igazságban és valóságos szentségben teremtettem.

Isten országa bennem van: igazság, békesség, és Szent Szellemtől való öröm. 

(Róma 6/11; Róma 14/17).

 Nincsen immár semmi kárhoztatásom, mert Jézus Krisztusban vagyok.

 Meg van írva, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, mert a test és a vér nem használ

semmit, a szellem az, ami megelevenít. (1 Kor 15/50).

 Nem testi ember vagyok, hanem szellemi ember, Isten szolgája, mert ami szellemtől született,

szellem az. (János 3/5-6).

 Meg van írva, hogy aki meghalt a bűnnek, az felszabadult a bűn alól. (Róma 6/7-9).

 Most megvallom, hogy az én tagjaim, és szellemem felett nem uralkodik a bűn, a halál, a

betegség, az erőtlenség, hanem a kegyelem, az örök élet, az egészség és az erő.

 Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. (Galata 2/20).

 Nagyobb Az, aki bennem van, mint aki e világban van! (1 János 4/4).

 Nem félek, mert Isten velem, kicsoda ellenem? Nem a félelem van bennem, hanem az erőnek,

szeretetnek, józanságnak szelleme, az Úrnak a szelleme, a Krisztus értelme.

(Róma 8/13).

 Testem a Szent Szellem temploma, mert Jézus Krisztusnak vére megváltott az ördög kezéből,

és az én testem nem az ördögé, nem magamé, hanem Istené. (1 Kor 6/19).

 Ezért dicsérlek és magasztallak Istenem a lelkemben, testemben, szellememben.

 Jézus vére lemosott rólam minden bűnt, minden tisztátalanságot, mert Jézus azért jött, hogy az

ördögnek a munkáját lerontsa énbennem. Lefegyverezte a gonosz angyalok és gonosz

szellemek hadseregeit, és engesztelő áldozatával, vérével eltörölte az ellenem szóló vádiratot.

Ő az én váltságom és hiszek Ő benne és megkeresztelkedtem, ezért üdvösségem van,

bizalommal nézek Isten ítéletének napjára. (Jelenések 1/5; 1 János 1/7; 1 János 3/8; János 5/24).

 A hit a reménylett dolgoknak a valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

(Zsidó 11/1).

 Lehetetlen nekem hit nélkül Istennek tetszeni. Hiszem, hogy ő létezik és megjutalmaz, mert én

Őt keresem. (János 11/25; Zsidó 11/6).

 Meg van írva, az igaz ember hitből él. Olyan ember vagyok, akit nem a látások vezetnek és a

tapasztalatok, hanem az Isten igéjébe vetett hit, ezért minden lehetséges nekem. (Róma 1/17).

 Ha azt mondom a hegynek: „Ess a tengerbe!” és szívemben nem kételkedem, meglesz, mert

Isten szelleme lakozik bennem. (Máté 17/20; Márk 11/23).

 És elvezet minden igazságra, eszembe juttatja Jézus beszédeit, bizonyságot tesz a

szellememben, hogy én Isten gyermeke vagyok, aki nem testtől és vértől, férfi indulatától

született, hanem Istentől. (János 14/26).

 Új szívet kaptam, új elmét, s a szívem hústáblájára fel van írva Isten törvénye. Az Ő beszéde

énbennem is élet, erő, energia, amely legyőzte és legyőzi a sátán királyságát, a vádolást, a

kárhoztatást, a bűntudatot, a gonosz szellemeket, a gonosz angyalokat. (Ezékiel 11/19; Jeremiás 31/33; 1 Kor 4/20).

 Ugyanaz a szellem lakozik bennem gazdagon, amely teremtette a világot, amely fenntartja a

világot, ami megszünteti a világot és ez a beszéd megtartja az életemet, ezért dicsérem az én

Istenemet, magasztalom és áldom Őt. (János 1/3-4 ).

 Jézus Krisztus átokká és szegénnyé lett, hogy én meggazdagodjam és bővölködő életem

legyen. (1 Kor 8/9).

 Élő víznek folyamai ömlenek belőlem, nem a nyomások áradnak rólam. (János 7/38).

 Felveszem az igazságnak fegyvereit! (Efézus 6/11-20).

 Felveszem az üdvösség sisakját és elszakítom az én gondolataimat a hitetlenségtől,

kételkedéstől, pesszimizmustól, reménytelenségtől, mert az üdvösség sisakja a reménység

sisakja. Megtagadom a felejtést, a bizonytalanságot, a zavarodottságot.

 A reménység nem szégyenít meg. (Róma 5/5).

 Amit most nem látok, de reménykedek benne, azt látni fogom és az enyém lesz. Hűséges

vagyok Istenemhez.

 Felveszem az igazságnak mellvasát, mert már igaz ember vagyok, nem a magam cselekedetei

által, hanem Jézus Krisztus engesztelő áldozata által. A hitem tulajdoníttatik nekem igazságul,

a mi alkalmas voltunk az Úrtól van. (Efézus 2/8-9).

 Megtagadom az elvetettséget, a vádlást, a bűntudat, az alkalmatlanság érzését. Az Úr szeret

engem és a testvérek is szeretnek engem. (1 János 4/9-10).

 Jézus bűnné lett, hogy én bűn nélkül élhessek. (Galata 1/4).

 Felveszem az igazlelkűség övét az én derekamra, és elszakítom magamat minden

érzékenységtől, haragtól, sértődékenységtől, félelmektől, és megbocsátok minden embernek,

akik vétkeztek ellenem, és kivetek a szívemből minden panaszt, ami volt bennem az emberek

felé és megbocsátok magamnak is.

 Meg van írva, hogy amikor imádkozni kezdtek, bocsássatok meg az embereknek, és

engedjetek el minden panaszt, hogy az imáitok meghallgattassanak. (Kolossé 3/13, Márk 11/25).

 Felveszem lábaimra a békesség saruját, ahová én megyek, ahol én állok, ott békesség van, az

marad, és jó hírt mondok. Mert meg van írva: Mily gyönyörűségesek a békesség hirdetőinek

lábai. Ezért az én lábaimból kivetek minden erőszakosságot, nyugtalanságot, idegességet, és

megtagadok minden háborúságot, viszályt és erőszakoskodást. (Ézsaiás 52/7).

 Felveszem a kezembe a hitnek pajzsát, és megoltom az ördögnek minden tüzes nyilát, minden

kritikát, vádló beszédeket, átkokat, szidalmakat, káromlásokat, hízelkedő beszédeket

megerőtlenítek, és ezek mind hatástalanok az életemre, mert egyetlen ellenem készült fegyver

sem lesz jó szerencsés.

 Számba veszem a szellem kardját, az Istennek az igéjét, amely olyan, mint a kétélű kard, a

sziklazúzó pöröly, amely öl és megelevenít, amely elhat a csontok és a velők megoszlásáig.

Kivetek az én számból minden fecsegést, kritizálást, kétséget, aggodalmaskodást. (Zsidó 4/12).

 Felveszem a dicséret köntösét, ami a hátamat védi, és ellene megyek a szomorúságnak, a

hangulatoknak, a kedvtelenségnek, a fásultságnak, a depressziónak, a letargiának: a gyász, a

halál szelleme ellen felveszem az Öröm Szellemét. A mi Istenünk, Jákob és Izrael Istene az

élők Istene!

 Megöldöklöm az én földi tagjaimat, a paráznaságot, a tisztátalanságot, bujaságot, a gonosz

kívánságot, a fösvénységet, ami bálványimádás. Kivetek a szívemből haragot, patvarkodást,

megosztást, és felöltöm az új embert, a könyörületes szívet, a józanságot, alázatosságot,

szelídséget, a hosszútűrést és mindennek tetejébe a tökéletesség kötelét, a Szeretetet. Szeretett

lény vagyok, én is szeretem az embereket. (Kolossé 3/1-16).

 Ellene állok az ördögnek, mert meg van írva: Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek. 

Én odaszánom magam az Atya szeretetére és szeretem Őt teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes

elmémből és minden erőmből. Az én Istenemet imádom, és csak neki szolgálok, mert egy az

Isten, egy az üdvözítő. Megtagadok minden hamis filozófiát, vallásosságot, ateizmust,

materializmust, humanizmust, kommunizmust, és mindent, ami az előző életemben történt,

kárnak és szemétek ítélek. (Jakab 4/7; Máté 4/10; 5 Mózes 6/4-5; Filippi 3/7; 1 Kor 6/19).

 Az én testem temploma, a Szent Szellem temploma mely meg van tisztítva Jézus vére által.

Az én testem, tagjaim Istennek vannak szánva, az Ő szolgálatára.

 Minden elvégeztetett a Bárány vére által. Legyőzöm az ördögöt az Jézus vére által, az én

bizonyságételem által, az odaszánt életemmel. (Jelenések 12/11; Márk 16/17).

 Ellene megyek az Úr Jézus nevében a varázslásnak, uralkodásnak, manipulálásnak, Jézabel

szellemének, makacsságnak, önfejűségnek, önakaratnak, engedetlenségnek, kevélységnek,

önzésnek, lázadásnak. (Galata 5/17-21).

 Elszakítom magamat a fertelmes bálványoktól, az okkultizmustól.

 Minden erőt lerázok, amelyek korlátoznak Isten megismerésében. Lerontom az ördög

munkáját, az Úr Jézus nevében ellene megyek a szülői előítéleteknek, a rágalmaknak,

nézeteknek, véleményeknek. (2 Tim 1/7).

 Minden félelmet megtagadok Jézus nevében: emberektől, betegségektől, haláltól és jövőtől.

Megtagadok minden bizonytalanságot, határozatlanságot, kisebbségi érzést, félénkséget.

 Az Úr Jézus nevében hatástalanítok minden gyávaságot, csüggedést, reménytelenséget,

idegességet, feszültséget, halogatást, késleltetést.

 Jézus nevében elvetem a menekülést, a visszavonulást, a kiábrándulást, a közömbösséget, a

passzivitást, álmosságot, fáradságot. (Ézsaiás 53/4).

 Én Jézus sebeiben meggyógyultam. Ő gyógyít meg engem, Ő a szabadítóm.

 Dicsérem Őt, magasztalom és áldom. Az Ő kegyelme által tartatom meg, az Ő igéjén

növekedek. (Galata 3/13-14).

 Köszönöm, hogy Ábrahám minden áldásának örököse lehetek, és áldott vagyok bejöttömben

és kimentemben és áldott az én magomnak gyümölcse, minden áldott, amire ráteszem a

kezem, és ellenségeimet megfutamítod. Egy úton jönnek, és hét úton szaladnak előlem, mert

Isten kinyújtott karja nem rövidült meg. Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Harcol

értünk, esedezik az Atyánál, kihoz bennünket még az oroszlán torkából is, mert az Ő szeretete

és kegyelme hatalmas. (5 Mózes 28/1-14; Ézsaiás 59/1; Zsidó 13/8; Máté 23/8-11).

 Kérlek Téged, Úr Jézus, erősítsd a hitemet, gyógyíts meg, mert egy a Doktor, légy Mesterem,

én jó tanítvány leszek. Füleimet odahajtom a te Igédre. Kérem a Te kegyelmed gazdagságát a

szeretteimre, a testvéreimre, minden ellenségemre, hogy jöjjön el a Te országod dicsőséggel,

erővel mireánk. (Példabeszédek 4/20).

 Várunk Úr Jézus! Mihamarabb jöjj el! Szeretünk Téged! (27 Zsoltár).

 Köszönöm, hogy rész lehetek Krisztus testében. Ezért dicsérlek, magasztallak és áldalak

Téged. (Efézus 5/29-36)

Napi áhítat- Jézus egyre ismertebb lesz

Olvasmány: Mk 6,53–56 

Az a hívő, aki nem lesz egyre ismertebb és szeretettebb, már jó ideje nem fejlődik a hitben.

„A túlsó partra átkelve megérkeztek Genezáretbe, és kikötöttek. Amikor kiszálltak a hajóból, az emberek azonnal felismerték őt, és körbefutották a hírrel az egész környéket; kezdték a betegeket oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen volt. Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy azok legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meggyógyultak.”

Magyarázat

Amikor „eljött az időnek teljessége” (Gal 4,4), megérkezett e földre az ígért Messiás. Akik őt várták, nem „akarták” őt felismerni, elismerni. Akik viszont talán nem is várták, azok között egyre ismertebb lett a neve és a hírneve.
Ahol ő testben élt és járt-kelt, emberek százainak-ezreinek voltak problémái, betegségei, naponkénti kenyérgondjai, félelmei, megkötözöttségei. Hallották, hogy itt a segítő, a szabadító! Látni vágytak őt és hallani, közel jutni hozzá, legalább egyetlen érintésre, mert – állítólag – annyi is elég, hogy a gyógyíthatatlan nyomorék kiszabaduljon kínjai és reménytelensége láncai közül.
„Istenek” megszámlálhatatlan sokaságáról tud a népek történelme. Az egyiktől „kenyeret és cirkuszt” várnak, a másiktól békét és nyugalmat, a harmadiktól anyagiakat, földet, kincseket, dicsőséget remélnek a benne hívők.
Kétezer évvel ezelőtt egy új Isten neve lesz egyre ismertebb. Először a szülőhazájában, aztán el egészen a föld végső határáig. Ma már mind az öt kontinensen hirdetik Jézus Krisztus nevét és megváltó szeretetét – hívei, tanítványai. Emberek milliói és milliárdjai hittek, hisznek benne. Neve egyre ismertebb lesz.
Te hová tartozol? A bizonytalan keresők, vagy a nem elég szilárd hitű kétkedők közé? Vagy ott vagy azok között, akik már találkoztak vele, befogadták, szeretik és szolgálják?! Testestől-lelkestől az övé vagy már?
S vajon tovább szoktad-e adni a „jó hírt” – másoknak is?
(Gerzsenyi Sándor)