SZÖGEK

Tanmese! (ajánlom mindenkinek) 

Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt. Az apja adott neki egy zacskó szöget, hogy mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön be egy szöget az udvar végében lévő kerítésbe.

Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe. A elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe beütött szögek száma, napról napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mint a szögeket beütni a kerítésbe.

Végül elérkezett az a nap, amikor a fiú egyetlen szöget sem ütött be a kerítés fájába, Ekkor megkereste az apját, és elmesélte neki, hogy ma egyetlen szöget sem kellett a kerítésbe ütnie.

Ekkor az apja, azt mondta neki, hogy minden nap, amikor megőrzi a nyugalmát, és nem kerül veszekedésbe senkivel sem, húzzon ki egy szöget a kerítésből. A napok teltek, amikor egy nap a fiú közölte apjával, hogy már egy szög sincs a kerítésben.

Az apa elkísérte a fiát a kerítéshez, és így szólt:

-Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, de nézd csak meg mennyi lyuk van ezen a kerítésen. Ez már sosem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor összeveszel valakivel, és amikor egy gonosz dolgot mondasz neki, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezek itt a kerítésen.

Belemárthatsz egy kést egy emberbe, majd kihúzhatod azt, de a seb örökre ott marad. Mindegy hányszor is kérsz bocsánatot, a sérülés ott marad.

A szavakkal okozott seb is olyan, mint egy fizikai seb.

***
Megjegyzem: Az ember lelkében okozott sebek mind addig fájnak, és nem gyógyulnak be, amíg az "Ovosok-orvosa" meg nem gyógyítja, akiről azt mondja az írás:

"Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! - mint aki elől orcánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg" (Ézs. 53:3-5).

Kiről mondja ezt az írás: "Békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg?" - Jézus Krisztusról, aki helyettünk szenvedett halálos sebeket a szegektől. "A kerítésen túl", ha hittel megy valaki Őhozzá, mint Tamás megnézni a szegek helyét, megbizonyosodhat arról, hogy Jézus feltámadott és él!

"Jézus azt monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba (győződj meg, hogy én vagyok, akit a szegek átütöttek, de feltámadtam): és ne légy hitetlen, hanem hívő.

És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél:
BOLDOGOK, AKIK NEM LÁTNAK ÉS HISZNEK!" (Jn. 20:27-29).

Éppen Tamás példája bizonyítja, hogy a szegek nyomán el lehet jutni arra a boldogságra, hogy a hit bizonyosságával tudja az ember:
VAN SZABADÍTÓ, AKI NEMCSAK AZ INDULATOS MIVOLTUNKTÓL SZABADÍT MEG, HANEM MEGNYITOTTA SZÁMUNKRA A MENNYET IS!
Ezért okafogyottá vált a veszekedés és meg tudjuk őrzni a nyugalmunkat. - a szegek tényleg elvégezték!

Kenneth E. Hagin-Megfosztva

Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, Ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma volt a halálon, tudniillik az ördögöt.— ZSIDÓ 2,14.

Hogy megbénítsa azt, akinek hatalma volt a halálon, az ellenséget. —(Rotherham)

Jézus semmivé tette a sötétség seregeit! Megbénította halálosztó erejüket! Amikor Jézus találkozott Jánossal, aki a kijelentést kapta Pathmos szigetén, azt mondta:

 „Én vagyok… az élő; pedig halott voltam, és ímé, élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.” (Jel. 1,18)

A kulcsok a hatalmat jelképezik. Jézus legyőzte a sátánt és megfosztotta őt hatalmától. Jézus úrrá lett az egész pokol felett! Azonban nem önmagáért győzte le a sátánt. Értünk győzte le. Olyan volt ez, mintha te és én személyesen találkoztunk volna a sátánnal, legyőztük volna, megfosztva miden hatalmától, mesterként megállva felette.

Megvallás: Krisztus Jézus kielégítette az igazságosság velem szembeni követelményeit. 

Ő fizette ki a bűnért járó büntetést helyettem. Megfosztotta a sötétség seregeit felettem való hatalmuktól. A sátánnak ezért nincs hatalma felettem!

⭐A Nap Igéje

Rómabeliekhez írt levél 8. rész 38-39
,,💞Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.,,

1. Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. 

2. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13. Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
18. Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
19. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
20. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.
21. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
22. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
23. Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.
24. Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?
25. Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.
26. Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
27. A ki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.
28. Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
29. Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
30. A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
31. Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
32. A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?
33. Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;
34. Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:
35. Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?
36. A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.
37. De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett,
38. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
39. Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Az Úr ezt mondta Ábrahámnak: Tekints fel az égre és számold meg a csillagokat! ... így lesz a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.      1Móz 15,5-6

Ősapánk, Ádám azáltal hozta be a bűnt a világba, hogy helyet adott szívében az Isten szavával szembeni kételkedésnek. Ábrahám, a hívők atyja pedig azáltal nyert megigazulást, hogy a rendíthetetlen isteni szót hit által megbízhatóként tisztelte. Ábrahám számára Isten nehézzé tette a hitet. Ábrahám és felesége nagyon idősek voltak. Isten fiút ígért nekik. A dolgok természetes folyása szerint ez lehetetlen volt. A hit azonban így szól: "Ami az embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges". (Lk 18,27). Mivel ez a "lehetetlen" Ábrahám számára különösen nehéz volt, Isten esküvéssel erősítette meg ígéretét (Zsid 6,17). Ábrahám idejében az eskünek nagyon nagy jelentősége volt. Aki meg akart esküdni valamire, annak egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét, egy háromesztendős kost, egy gerlét és egy galambot kellett áldoznia. Az illetőnek ezeket az állatokat saját kezével kellett levágni. Azután ketté kellett ezeket hasítani és a két fél részt egymás ellenébe rakni, a galambot egyik, a gerlét másik oldalra tenni egészben. Aztán át kellett menni a vérző darabok között, és ezt mondani: "Ha megszegem az esküt, így vágjanak darabokra, mint ezeket az állatokat." - Nem volt könnyű az így megerősített esküket megszegni. Az 1Móz 15 elmondja, hogy Ábrahám elhozta ezeket az állatokat, levágta és kettéhasította. Amikor pedig esteledett, Isten átment közöttük füst és tűzoszlop alakjában és ezt mondta: "A te magodnak adom ezt a földet." Megérthetjük, hogy Ábrahám megtanulta és a legnagyobb bizonyossággal tudta, hogy "amit Isten ígért, meg is cselekedheti" (Róm 4,21). Boldog az, aki így hisz, mint Ábrahám.

Varga László: Isten asztaláról

"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket."      1Péter 2,9 Felvágás, gőg áradna ezekből a nagyigényű szavakból? Akkor lenne így, ha a keresztyéneknek valamilyen bennük lévő tulajdonsága vagy tette lenne az alapja, mint a származás, jó cselekedetek, aszkézis, kegyesség vagy valami hasonló. Itt semmi efféléről nincs szó. Isten választott ki, Ő hívott el, Ő vett a maga tulajdonába, általa jól meghatározott céllal. Nincs ebben semmi dicsekednivaló, csak alázatos nagy öröm és felelősség. Minden hívő keresztyén tudja, hogy nem önmagától vált azzá. De ha Isten akaratából azzá vált, annak megfelelően kell élnie. A szent szó annyit jelent: más, mint a többi. Isten szent, egészen más, mint minden teremtménye. Aki vagy ami hozzá tartozik, mássá válik. A keresztyének mássá kell, hogy legyenek, másként kell, hogy viselkedjenek, mint a világ többi nemzete vagy csoportja. Nekik külön feladatuk van: Isten nevének, törvényének, cselekedeteinek hirdetése szavakban és tettekben. Ezért papság: a Király szolgái. Erre vannak kiválasztva minden ember közül. Felülről kapott világosságban, hitben élnek, látják Isten mennyei dicsőségét. Ezt kell továbbadniuk mindaddig, míg minden nép el nem éri ugyanezt a méltóságot. Jó Atyám, Te választottál engem is néped tagjai közé. Te adtál előbb érdeklődést, majd vágyat, végül hitet nekem. Jól tudom, mindezt nem érhettem volna el, ha nem Te veszel a kezedbe. Arra kérlek, ha elfogadtál, tarts is meg magadnak! Taníts tovább, mélyebb ismeretre! Buzdíts hűségesebb szolgálatra! Építs be egyházad közösségébe, ott mutasd meg, mi az én feladatom, és segíts, hogy betölthessem! Jogom van ezeket kérni tőled, mert Te indítottál el a hit útján, Te akarod, hogy szent nemzeted tagja és munkása legyek. Vezess úgy tehát, hogy szavammal hirdethessem, életemmel példázhassam, tetteimmel felmutathassam a Te nagy tetteidet, parancsod szerint. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-EGYÜTT ISTENNEL, AZ Ő ÚTJÁN

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 12, 1-4

1 Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. 4 Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból.

"Ábrám elment, ahogyan az Úr mondta neki."

(1Móz 12,4)

A hitből való engedelmesség nagyon egyszerűen van megfogalmazva: "Ábrám elment, ahogyan az Úr mondta neki." Isten szólt és Ábrám azt tette, amit Isten mondott. Ennél a pontnál nagyon vigyáznunk kell, nehogy egészen belemerüljünk azoknak az áldozatoknak az ecsetelésébe, amelyeket Ábrám, a mi hősünk hozott. Rendszerint elkezdünk beszélni a búcsúzás fájdalmáról, a kötelékek elszaggatásáról, arról, hogy bátor hittel mindent fölégetett maga után. Hajlamosak vagyunk arra, hogy így beszéljünk, mert ezt a nyelvet mindenki érti. Ez az általános emberi tapasztalat nyelve. Csakhogy az Istennel élő ember nem így okoskodik. Ábrám semmit nem áldozott fel. Amit maga mögött hagyott, az semmi sem volt ahhoz képest, ami várt reá. Egy kiégett egzisztenciának mondott búcsút, különösen is, ha arra gondolunk, hogy Józsué "más isteneknek" hívta azokat, akiket Ábrám atyái tiszteltek (Józsué 24,2). Ábrám rálépett egy olyan útra, amelyet Isten ígéretei ragyogtak be. Annak az embernek a szempontjából nézve, akit Isten igéje ragadott meg, Ábrám volt az elfogadó és Isten volt az ajándékozó. Az út azzal kezdődött, hogy egy ember egy szót hallott. Egy szót, amelyet Isten szólt neki. Így kezdődik az Istennel való élet. Így élték át azok a halászok ott a Galileai-tengernél, amikor Jézus hangját hallották: Kövessetek engem! Egy szót hallunk "onnan túlnanról", Istentől. Ez az evangélium hívása. Isten igéje megszabadít minket sok régi dologtól. Ha bölcsek és engedelmesek vagyunk, gyorsan széttépjük mindazt, ami megkötöz, ahelyett, hogy sopánkodnánk és haboznánk. Azok, akiket megragad az őket hívó Isten, nem sokat törődnek a búcsú fájdalmával. Életüket egy egészen új dimenzióban élik már: Isten jelenlétének és ígéreteinek az erőterében.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- AZ ELHÍVÁS BELSŐ KÉNYSZERE

"Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem" (1Kor 9,16).

Vigyázz, nehogy befogd a füled, ha Isten hívását hallod. Minden megváltott ember arra kapott elhívást, hogy a váltságról tanúskodjék: de ez nem igehirdetői elhívás, csak az igehirdetés szemléltetése. Pál azokról a gyötrelmekről beszél, amelyeket az igehirdetés belső kényszere idézett elő benne. Ebben az összefüggésben elmondott szavait ne alkalmazd azokra, akik az üdvösség elnyeréséért jönnek Istenhez. Nincs könnyebb, mint az üdvösségre eljutni, mivel ez Isten fejedelmi műve. "Jöjjetek énhozzám, én megszabadítalak titeket." Az Úr különbséget tesz az üdvösség és a tanítványság helyzete között. Jézus Krisztus keresztje mindannyiunkat üdvösségre rendel, a tanítványság azonban szabad választásunktól függ. "Ha valaki..." (Mt 16,24). Pálnak ezek a szavai Jézus tanítványaira vonatkoznak. Tőlük nem kérdezik meg, mit akarnak tenni vagy hova akarnak menni. Isten megtört kenyérré és kiöntött borrá teszi a tanítványt - tetszése szerint. "Kiválasztva Isten evangéliumának hirdetésére..." (Róm 1,1) azt jelenti: meghallottuk Isten hívását. De amikor az ember erre a hívásra felfigyel, olyan halálos küzdelem kezdődik benne, amiben minden becsvágyó törekvés csírájában elhal, minden kívánság kialszik, minden terv elmosódik és homályba vész ennek az egynek a kivételével: "Elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére." Jaj annak a léleknek, aki más irányba próbál fordulni, ha elhangzik felé ez a hívás! Ezután kiderül, van-e itt olyan ember, akinek szívügye az evangélium hirdetése, kiderül, vajon Isten megragadhat-e téged. Amikor megteszi, vigyázz, nehogy valami versenyre keljen benned Isten hívásával!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az Istennel való élet alaptörvénye

"Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok. "

(Jakab 4, 8)

Isten Igéje és Lelke arra int bennünket, hogy közeledjünk hozzá. "Fordulj már végre Isten felé!" - ezt az igazság Lelke mondja neked. Ha azonban ezt hallod: "Nincs szükséged megtérésre, jó szíved van, nem vagy rosszabb, mint mások" - ezt a hazugság lelke sugalmazza neked. A Lélek arra int, hogy ne halogasd a megtérést, a gonoszság lelke pedig azt suttogja: van még idő, élvezd az életet, még később is lesz alkalmad Istenhez fordulni. - Persze Istenhez ne csak szájjal, hanem szívvel is közeledj. Panaszkodsz, hogy csalódtál, mert Isten nem hallgatta meg imáidat. De kérdezd csak meg őszintén önmagadat, kit ért alapjában véve több csalódás. Nem sokkal inkább Isten a megcsalt és csalódott? (Malakiás 3, 8). Mag nélküli, üres héjat adunk neki. A lényeg, a szív valódi és őszinte átadása mindig elmarad. Az ember látszólag közelebb lép Istenhez, valójában azonban maga akar rendelkezni életével, idejével és javaival, s még arról mer panaszkodni, hogy csalódott Istenben. Istenhez csak egy úton lehet közeledni: a bűntől való teljes és őszinte elfordulás és az Úr Jézusnak való átadás útfán. Ő az az élő híd, amely Istenhez vezet. Ha fájdalmasnak találod Istentől való eltávolodásodat, akkor szabad az Úr Jézusra hagyatkoznod. Ő Istenhez visz téged, Jézusban pedig Isten közeledik hozzánk. Hogyan vesszük ezt észre? Úgy, hogy Isten naggyá és dicsőségessé lesz előttünk. Mindaddig, míg távol vagyunk valamitől, csak homályosan látjuk azt; így vagyunk Istennel is. Mindaddig, míg távol vagyunk tőle, nincs világos szemléletünk lényével kapcsolatban. Csak akkor pillantjuk meg dicsőségét, amikor közeledik hozzánk. Ha pedig ismét túlságosan elveszünk a földi és hiábavaló dolgokban, az éppen olyan, mintha Isten képe halványulna el. A bűn mindig zavarossá teszi és homályba borítja Isten arcát előtted. - Továbbá abban mutatkozik meg az ő közelsége, hogy belekerülünk áldásának az áramlásába. Isten soha nem jön üres kézzel, amikor hozzánk közeledik. Ez rendíthetetlen törvény: közeledsz Istenhez és ő is közeledik hozzád. Vannak, akik panaszkodnak, hogy nem éreznek semmit ebből a közellétből. Csak őszinte komolysággal közeledj. Ő már akkor közel van hozzád, amikor te még semmit sem érzel ebből. - Minden egyes ember vagy közeledik Istenhez, vagy menekül előle. Te melyik úton vagy?

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Növekedés

"Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak" (Mal 3,20)

Amikor kisüt a nap, a betegek elhagyják szobáikat és kimennek friss levegőt szívni. Amikor a napsütés elhozza a tavaszt és a nyarat, a jószág elhagyja istállóját és magasabban fekvő havasi legelőket keres. Így van ez velünk is. Amikor élő hitben közösségünk lesz az Úrral, mi is elhagyjuk a kétségbeesés sötét mélységeit és kimegyünk a szent bizalom tágas mezőire. Felmászunk az öröm hegyeire, és ott friss mennyei táplálékot találunk, nem olyant, mint a testi emberek földi "száraztakarmánya". "Kiszabadulni" és "örömmel ugrándozni": ez kettős ígéret. Én lelkem, vágyakozzál mindkét áldás után! Miért maradnál rabságban? Kelj fel és járj-kelj szabadon! Jézus Krisztus azt mondta, hogy az ő juhai bejárnak és kijárnak, és legelőt találnak. Indulj hát, és táplálkozz a határtalan szeretet dús legelőin! Miért maradnál kisded a kegyelemben? Növekedjél! A fiatal borjak gyorsan nőnek, ha gondosan táplálják őket. Hogyne növekedne a te hited is, aki Megváltód kitűnő gondoskodásában részesülsz. Növekedj hát a kegyelemben, és Urad és Megváltód ismeretében! Ne maradj szűkös viszonyok között a hit dolgában, sem pedig satnyán! Hiszen már fölragyogott az igazság napja számodra is. Felelj sugarai hívó szavára, ahogy a fák is rügyezni kezdenek a napsugár hatására! Nyisd meg szívedet, "növekedjél fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus" (Ef 4,15).

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak,

"Vérontás nélkül nem lészen bocsánat." (Zsid. 9,22)

Ez a változtathatatlan igazság hangja. Az ótestamentomi rendszer idején a bűn soha nem engesztelhetett ki vérontás nélkül. Ez áll még ma is: Engesztelés nélkül nincs bűnbocsánat. 

Azért világos, hogy Krisztuson kívül nincs reménység számomra, mert nem létezik más vérontás, melyet bűneinkért való engesztelésnek lehetne nevezni.
Hiszek Benne? Befecskendeztetett szívem az engesztelő áldozat vérével?
Abban minden ember egy nézeten van, t.i. hogy Jézusra szüksége van. 

Lehetünk bár jószívűek, tiszta erkölcsűek, szeretetreméltók vagy áldozatkészek, mindazonáltal ezen szabály alól mégsem képezhetünk kivételt. A bűn nem távozik csekélyebb hatalom elől, melyet Isten állított a kegyelem zsámolyául. Mily nagy kegyelem, hogy a megbocsátás ezen egyetlen útja előttünk nyitva van? Keressünk mást?

A külső keresztyénséggel megelégedő emberek, nem bírják felfogni afölött való örömüket, hogy Krisztusért minden bűnünk megbocsáttatott. Cselekedeteik, imáik és istentiszteletük vajmi kevés vigaszt nyújt nekik, így nem lehet valami nagy reményük, mert az egyetlen üdvöt elszalasztják és vér nélkül keresnek bocsánatot.
Szállj magadba lelkem és figyeld meg, hogy Isten igazsága a bűnt büntetés nélkül nem hagyja; lásd ez a büntetés teljesen az Úr Jézusra nehezedett; borulj le alázatos örömmel és csókolgasd annak drága lábait, ki saját vérével szerezte meg ezen engesztelést. A felébredt lelkiismeret hiába keres menedéket és vigaszt érzésekbe és okoskodásokban; ezt megszoktuk a törvény szolgaságának Egyiptomában.

A bűnnel terhelt lelkiismeret számára egyetlen enyhülést a kereszten szenvedő Megváltóra való pillantásban található. "Vérben van az élet," ezt mondja a lévitai törvény, ragaszkodjunk mi is azon bizonyossághoz, hogy az a hitnek, az örömnek és minden más kegyelemnek élete.

"Hittel szent vérére pillantva
Szívem bátorságra jutott;
A gazdag kegyelem forrása
A vér, mely értem ontatott!"

IMA

Mennyei Atyám !

A Názáreti Jézus Krisztus Szent és Hatalmas nevében , jövök eléd és meghajolok a Te nagyságod előtt, és köszönetet mondok neked , mert vigyáztál ránk és meg tartottál minket a Te szeretetedben , a kegyelmed által .

Drága Jézus ! Kérlek , hogy a mai napon is nyújtsd ki a Te gyógyító kezeidet minden betegre és gyógyítsd minden betegséget , Uram kérlek hogy mutasd meg a Te gyógyító erődet és a csodáidat a mai napon is , mert Te nem változol , Te tegnap , ma  és mindörökké ugyan az vagy , köszönöm Uram , hogy Te a mai napon is meg tartod az ígéreteidet mert Te nem ember vagy Te Isten vagy és amit megígérsz , mindazt megadod nekünk .Köszönöm Uram !

Köszönöm , hogy Te vagy az Út , az igazság , és az élet , és senki nem mehet az Atyánkhoz csak is Te általad!  Köszönöm , drága Jézus , hogy Te azt mondtad , hogy bármit kérhetünk az Atyánktól a Te nevedben , és meg adja azt nekünk a mi mennyei Atyánk .

Köszönöm drága Jézus , hogy ki hoztál minket a sötétség fogságából  és most már a világosságban járhatunk veled , mert Te vagy a világ világossága és aki veled jár az nem járhat a sötétségben.

Köszönöm drága Jézus , hogy Te vagy a mi Istenünk és szeretsz minket , köszönöm hogy bennem élsz és én benned élhetek , mert nincs náladnál nagyobb. Uram , mert Te vagy a világ mindenség Ura, Te vagy a mi főpapunk  és Te vagy a Jó Pásztor aki ha a száz bárányból elveszik egy, Te ott hagyod a kilencven kilencet és meg keresed azt az egy elveszettet és amikor meg találod a válladra veszed és vissza viszed a kilencven kilenchez mert úgy örülsz neki .

Köszönöm drága Jézusom hogy így szeretsz minket .

Drága Vigasztaló Szent Szellem , kérlek hogy jöjj a mai napon is és áradj szét rajtunk és kenj fel minket , a Te keneteddel és kérlek , hogy taníts , és vezess minket az igazság útján , kérlek drága Szent Lélek , hogy erősíts meg minket a mai napon is , hogy győztesen fussuk meg a pályánkat a mai napon is, hogy a Jézus nevében, betegekre tegyük a kezeinket és meg gyógyuljanak és a Jézus nevében démonokat űzzünk  és a Jézus nevében halottakat támasszunk, fel a Jézus nevében kígyókon és skorpiókon tapossunk és az ellenség minden erején és semmi meg nem árthat nékünk .

Drága Vigasztaló Szent Szellem , köszönöm , hogy az én testem a Szent Szellem temploma , mert Az Isten Szelleme lakik én bennem , és nagyobb az aki bennem van , mint aki a világban van  és nem félek mert az Isten velem kicsoda ellenem ember mit árthat nekem .

Mennyei Atyám , a Jézus nevében , kérlek , hogy tarts meg és őrizz meg minket a mai napon is a Te kegyelmedben és a szeretetedet áraszd ki ránk , Uram a Jézus nevében , kérlek , töltsd be a mai napon is minden szükségünket és a Te akaratod legyen meg a mai napon is mindenki életében .

Mennyei Atyám , a Jézus Krisztus Szent és Hatalmas nevében köszönöm, hogy meg hallgatsz és megadod minden kéréseinket , legyen áldott a Te neved , minden tisztelet és hála a tied legyen , minden imádás és dicsőség a tied legyen a Te Fiad a Jézus Krisztus Szent és Hatalmas nevében , amely név áldott , amely névben van a mi váltságunk és az örök életünk , most és mindörökké .

Halleluja !!!

Drága Jézus ! Köszönöm , hogy a mai napon is tart a kegyelem napja és Te meg tartasz minket és a Te kegyelmedet ki árasztod mi ránk .

Áldott legyen a mi Urunk és az Istenünk a Jézus Krisztus Atyja , a Jézus nevében , most és mindörökké .

Amen !!! Amen !!! Amen !!!

Balog Gusztáv megosztása-

Napi áhítat- Nem maradhatott titokban

Olvasmány: Mk 7,24–30

Ha nem egyértelmű másoknak, hogy Krisztus benned él, akkor lehet, hogy számodra is titokban van ő.

„Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és nem akarta, hogy bárki is tudjon róla. De nem maradhatott titokban, mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, eljött hozzá, és a lába elé borult. Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, és azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából. Jézus ezt mondta az asszonynak: Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az pedig így válaszolt neki: Uram, a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból. Jézus ezt mondta neki: Ezért a szavadért, mondom, menj el, leányodból kiment az ördög. Amikor hazaért az asszony, látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.”

Magyarázat

Fiatal lelkipásztor koromban egy közgyűlésen felszólalt egy ötvenes atyámfia. Lelkesen bizonygatta rátermettségét, amikor eldicsekedett a „túlélési technikájával”: Testvérek, én már három éve dolgozom jelenlegi munkahelyemen. És még senki sem tudja rólam, hogy hívő vagyok. Nem is zaklat senki emiatt. Mert az Úrról nem szavakkal kell bizonyságot tenni, hanem élettel!
Igen. Sajnos, abban az időben ez egy biztos támpontnak számított anyagilag. De milyen orgonavirág vagy nyíló ibolyaszál az, melyet nem lehet megtalálni az illata hívogató vonzása alapján?!
Mai igénk szerint Jézus jelenléte nem maradhatott titokban. És ez így természetes azóta is. Ha mégis titokban maradhatott, akkor ő a valóságban talán nincs is ott.
„Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között. Ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre.” (2Kor 2,15–16)
Jézus égi, kegyelmi illata megérintette egy kétségbeesett asszony szívét-lelkét. És a gonosz lélek azonnal kiment a tébolyult leányból. – A sátán Jézusnak még az édeni illatától is elmenekül!
Ahol élsz, ahol jársz, ahol időd legjavát töltöd, titokban maradhat-e, hogy te az övé vagy és ő a tiéd?
(Gerzsenyi Sándor)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-A kereső ember

"Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Ezért előrefutott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. "(Lk 19,3-4)

Aki keresni kezdi Jézust, bizonyos lehet benne, hogy Jézus már előbb kereste őt.

Zákeus látni akarja a Megváltót. Hallott róla, s ez bizalmat ébresztett a szívében. Hallgatnunk kell az evangéliumot, mert a hit mindig az Isten igéjének hallása során születik (Róm 10,17). Aki hallotta, hogy Jézus Krisztus milyen tetteket vitt véghez mások életében, maga is vágyakozni kezd őutána.

A kereső ember előtt azonban mindig vannak akadályok. Zákeust a termete és az emberek ellenszenve akadályozta abban, hogy lássa Jézust. A mi esetünkben gyakran előítélet, kételyek, képmutató vallásos emberekben való csalódás nehezíti a találkozást. Ezeket azonban le lehet győzni. Zákeus előkelő ember létére is felmászott egy fára, hogy segítsen magán. Vállalta a szégyent, áldozatot is kész volt hozni azért, hogy lássa Jézust. Mi milyen áldozatra vagyunk készek, hogy találkozzunk vele?

Ott kereste az Urat, ahol megtalálható volt: „arra kellett elmennie". Hol lehet ma leginkább találkozni Jézussal? Ő maga mondta: ahol emberek őérte jönnek össze, ahol a róla szóló evangélium hangzik.

De Zákeus mégsem találta még meg. Miért? Mert aki csak látni kívánja, de nem akarja nyíltan elkötelezni magát mellette, az nem találja meg. Aki úgy gondolja, hogy majd saját maga megoldja lelki hiányának pótlását, kudarcot vall. S aki elbújik Jézus elől a lombok közé, az nem találkozhat vele. Vele csak lent lehet találkozni, magunkat megalázva, bűneinket megvallva. Ne nézegessük, méregessük őt, hanem boruljunk le előtte, és mondjuk el saját imádságunkként:

Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom... Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.
(Finn népi ének, ford. Podmaniczky Pál)

Joel Osteen: Mai napon...

Mai napon, egyetlen lehetőséget sem hagyok ki, és csupa jó dolgokat teszek.

Soha nem leszünk boldogok, ha csak a magunk szükségleteit nézzük. Az igazi öröm abból származik, amikor átadjuk másoknak az életünket. Jobb emberré akarsz válni? Kezdj el jobban bánni az emberekkel! Figyel oda a környezetedben élőkre,sőt az idegenekre is. Figyelj arra, hogy kinek, mit mondasz. Figyel arra, hogy kivel mit teszel! Légy érzékeny a szükségeikre, és ne szalassz el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy jót tegyél! Ne feledd, az igazi szeretetet, mindig a tettek bizonyítják.
/Joel Osteen/

***********************
Mai napon egyezséget kötök Istennel

Amikor Isten ígéretet tesz nekünk, lehet, hogy nem látszik értelme, lehet, hogy nem megszokott, de ha azt mondjuk: elfogadom Istenem, lehet, hogy lehetetlennek tűnik, de tudom, hogy te meg tudod valósítani a lehetetlent is, ezért egyezséget kötök veled és hiszem, hogy megtörténik csak azért, mert Te mondod. /Joel Osteen/

Reggeli dicséret- Félelem nélkül

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.”- (23. Zsoltár 4. vers)

Egy felmérés szerint az emberek 25%-a 40 évesen teszi először komolyabban mérlegre az életét, újrafogalmazza céljait, vágyait. 

A 60 éveseknek már 50%-a, azaz fele gondol gyakran a továbbélés esélyeire. 

A 70 év felettiek 90%-ánál pedig szinte minden nap jelen van az elmúlás gondolata.

Bizony, az évek múlását jelzi az is, hogy már nem esküvőkre, hanem temetésekre járunk, egyre több barátunktól és ismerősünktől veszünk búcsút, ahogy többször szembesülünk az halállal, és egyre többször jut eszünkbe, hogy mi lesz, ha már nem leszünk…

Persze erről nem szabad beszélni, mert még azt gondolnák, hogy hatalmába kerített a depresszió, a hitetlenség, a félelem. S közben mindannyiunkat ott feszít belülről, először a tiltakozás, az egyezkedés, majd a belenyugvás.

A Biblia legismertebb zsoltára arról szól, hogy Isten bennünket életre teremtett. Zöldellő legelőt és hűs forrást, vidámságot kínál fel. Ám, mint oktalan birkák hátat fordítottunk neki és a halál árnyékának völgyében találtuk magunkat.

Ám Dávid, azt írja, nem kell félnünk, mert a Jó Pásztor nem hagyja elveszni övéit, botjával kihúzza a szakadékból, majd vállára veszi őket és az Ő jósága és kegyelme folytán örökre Vele lehetünk.

„Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” (1Kor.15:54-55)

S míg ma a halál árnyékának völgyében jársz; jusson eszedbe a Jó Pásztor gondoskodó szeretete, mely kiűz belőled minden félelmet és az apostollal együtt legyen hitvallásod:

„meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm.8:38-39)

Bejegyezte: Szilárd

Reggeli dicséret-Nem árthat nektek senki

„Istenben, akinek igéjét dicsérem, az Úrban, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” Zsoltárok könyve 56:11-12

Felcsendül az a bizonyos zene, és végre megláthatod őt. A lágy dallamra egyre jobban közeledik feléd. Még néhány lépés, és egy kezet nyújtanak feléd, az ő kezét, amit megfogsz, megragadsz, és soha többé nem engeded el.

Elhangzik két egészen egyszerű, mégis annál súlyosabb szó, két gyűrű, egy csók, és utatok innen együtt folytatódik tovább. 

Kéz a kézben vonultok ki a közös életbe. Immáron nem két különálló személy, hanem mint egy új család. Fogod a kezét, kapaszkodtok egymásba, mert így jobb, így könnyebb, így érdemes.

Ő rátok néz, és elégedetten mosolyog. A történetnek még messze nincs vége, innentől új felállásban folytatódik, de Ő tudja, hogy igy lesz a legjobb nektek. Ketten együtt az Ő áldásával, az Ő jelenlétével bármire képesek lesztek.

Ketten együtt Vele képesek lesztek a vízen járni, megélni és leküzdeni a nehézségeket. Ketten együtt Vele meg fogjátok tudni tölteni örömmel és varázzsal az egyszerű hétköznapokat is. Ketten együtt Vele tenni fogtok azért, hogy a tűz soha ne aludjon ki, hogy a próbák csak közelebb hozzanak titeket egymáshoz. Ketten együtt Vele meg tudjátok védeni a kapcsolatotokat a külső támadásoktól. 

Ketten együtt Vele nem árthat nektek semmi.

Isten nem ígér rózsaszín álmot, de egy valóságos, tapasztalatokkal teli életet. 

Nem ígéri, hogy soha nem lesz semmilyen konfliktus köztetek, de azt igen, hogy ezek mind a fejlődéseteket szolgálják. Nem ígéri, hogy nem lesz Vörös-tenger előttetek, de azt igen, hogy Ő fog titeket keresztülvezetni rajta.

Kedves Jegyesek, Házasulandók! 

Nektek ajánlom ezt a reggeli dicséretet. Ez a ti igétek. 

Kívánom, hogy ragadjátok meg együtt Isten kezét, és bármi jön szembe a közös úton veletek, ti állni fogjátok a küzdelmet, és győzni fogtok, mert az Úr megy veletek! Így nem árthat nektek senki!

Bejegyezte: Sz-Cs. Andi

Biblia-Ige-Zsoltárok könyve 37. rész

1. Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3. Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7. Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8. Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9. Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10. Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13. Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
14. Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
15. De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16. Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
17. Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18. Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20. De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
21. Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
22. Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
23. Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
25. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
26. Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
27. Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28. Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29. Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
30. Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33. De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34. Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36. De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37. Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
38. De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39. Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
40. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Melkisédek pedig, Sálem királya, kenyeret és bort hozott.      1Móz 14,18 Az Újszövetség a Zsid 7,1-22-ben egészen behatóan tárgyalja Melkisédeket mint Megváltónk előképét. Csodálatos jelenség ez az ember. Nevének mély jelentése van. Melkisédek = igazság királya. Trónra lépésekor vehette fel ezt a nevet. Ezzel azt akarta kifejezni: Az én országomban igazság uralkodjék. Gyűlöljük és vessük meg a bűnt, gyakoroljuk és szeressük az igazságot! Birodalmának "Sálem" volt a neve, ami azt jelenti: békesség. "Sálemi Melkisédek" jelentése: "az igazság békekirálya". Mennyire illik ez a cím a mi Megváltónkra: Ő gyűlöli a bűnt és szereti az igazságot. Az Ő mennyei birodalmában nincs semmi irigység, sem civakodás. De Melkisédeknek nemcsak a neve és címe előképe az Úr Jézusnak, hanem a cselekedete is. Ahogy Melkisédek megóvta Ábrahámot a kevélységtől, úgy védi Megváltónk is övéit a gőgtől. Hozzájuk lép, ha e világ fejedelme földi ajánlataival el akarja csábítani őket. Miként Melkisédek Ábrahámnak asztalközösséget adott, úgy tesz Megváltónk az övéivel itt, e földön az úri szent vacsorában - s majd egykor fönn, ahol újra issza a szőlőtőke termését övéivel (Mt 26,29). Ezt a mély, boldogító közösséget azonban nemcsak kivételes alkalmakkor adja övéinek, hanem minden napon. Imádságainkban való csendes, szent közösségünket is ilyen áldással ajándékozza meg. Ábrahám tizedszolgáltatása Melkisédeknek annak a jelképe, hogy mint alattvaló elfogadja annak királyi hatalmát. Boldog az az ember, aki így rendeli magát alá Megváltónknak. Mint hű alattvaló, felvettetik majd egykor a mennyei békesség hónába.

Varga László: Isten asztaláról

"Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta."      Máté 16,13-18

Szegény Péter, eszébe se jutott, hogy ő most valami nagy dolgot cselekszik. Jézus megkérdi: "Mit mondanak rólam az emberek?" Mindnyájan elbeszélik, mit mond róla a közvélemény. "És ti?" - szól a kérdés. Péter nem most fogalmazza meg a feleletét. Nem most jön rá. Tudja. Azért van ott. Azért hagyta el a családját. Azért választotta első perctől kezdve a vándorlást Jézus mellett. Mi van ezen kérdeznivaló? "Te vagy a Messiás, Uram!" Hát nem természetes? A nép még nem tudja, de majd rájönnek ők is. - Ez a természetesség, ez a magától értetődőség, ami életet alakít, ez az a kőszikla, amire az Egyház épül. Nem a pillanatnyi lelkesedés - az elmúlik. Nem a dicsekvés: bezzeg én tudom! - Az a bajban megbicsaklik. Ez az egész gondolkozásmód alapját képező nyugodt, biztos tudás - ez az, amit a pokol se tud megingatni. Erre épülhet az életünk.

Uram, köszönöm, hogy ezt a hitet Te adtad nekem. Köszönöm, hogy nincs szükségem emberi bölcselkedésre, hogy aszerint éljek és dolgozzam. Nyugodt vagyok, mert Te velem vagy. Tudom, hogy velem vagy. Tudom, hogy Te vagy Isten Fia, az én személyes Megváltóm, akire teljes biztonsággal bízhatom rá mind földi, mind mennyei életemet. Nem kell naponta újra töprengnem felette. Milyen jó ebben a biztos tudatban élni! Milyen jó naponta érezni és megtapasztalni szeretetedet, felém kinyúló, éltető, segítő karodat! Add, hogy ez a tudat soha meg ne inogjon bennem, így építs be anyaszentegyházadba itt, s majd az örökkévalóságban! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ATYÁNK, ÁBRAHÁM

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 7,2-8 2 Ő erre így szólt: "Atyámfiai, férfiak és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, 3 és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet mutatok neked. 4 Ekkor kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja, Isten áttelepítette őt onnan erre a földre, amelyen ti most laktok. 5 Nem adott neki ebből örökségül egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy neki adja azt birtokul és majd utódjának, pedig nem volt gyermeke. 6 Így mondta meg Isten, hogy utódja jövevény lesz idegen földön, és rabszolgává teszik, és nyomorgatják négyszáz esztendeig. 7 De ezt a népet, amelynek szolgálnak, ítélettel sújtom, így szólt az Isten, ők pedig ezek után kiszabadulnak, és szolgálni fognak nekem ezen a helyen. 8 A körülmetélés szövetségét is adta neki. Így nemzette Ábrahám Izsákot, és körülmetélte őt a nyolcadik napon, Izsák pedig Jákóbot, Jákób viszont a tizenkét ősatyát.  "Ő mindnyájunk atyja." (Róm 4,16) Három világvallás formál jogot Ábrahámra mint atyjára. Joggal vagy jogtalanul, de valamennyi: zsidó, keresztyén és mohamedán, Ábrahám leszármazottjának tekinti magát. Kétségtelen, hogy mindhárom csoportban vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy jó okuk van arra, hogy igényt támasszanak Ábrahám atyára. Ha viszont e milliók közül bárki azon a véleményen lenne, hogy ennek az Ábrahámmal való kapcsolatnak az alapján különleges bánásmódra érezheti magát feljogosítva Istennél, nagyon téved. Istennél nem lehet benyújtani ilyen számlákat. Azok számítandók Isten népe közé, akikben Ábrahám hite lakozik. Csak azokban teljesednek be Isten ígéretei, akik úgy hisznek, ahogy Ábrahám hitt. Ábrahám Istennel élt. Ez az az életstílus, amit a legtöbben nem ismernek. Lehet, hogy néhányan, akik olvassátok e sorokat, nemrég léptetek házasságra. Az ilyen ember most tudja majd meg, hogy mit jelent együtt élni asszonyával, vagy férjével. Először meg kell ezt szokni. Újból és újból elcsodálkozik az ember azon, hogy ez az emberi kapcsolata mennyire mindent áthat. Később úgy találja, gondolni sem tud saját magára anélkül, hogy feleségére vagy férjére ne gondoljon. De az Istennel való élet még idegenebb egy kívülvaló számára mint a házasélet az agglegénynek. Ez olyan csodálatos partneri viszony, amelyik minden gondolatunkra, szavunkra és tettünkre kihatással van. Nehéz megtalálni ennek az életformának a modelljeit. Talán elég szerencsés vagy és van egy barátod vagy rokonod, aki példaképed lehet az Istennel való élet tekintetében. Merjük remélni, hogy így van. De ahhoz, hogy hiteles modelled legyen az ilyen életstílusra, mégiscsak a Bibliához kell fordulnod. Ábrahám élete különösen is megmutatja, hogy mit jelent Istennel élni. Ábrahám mindazoknak az atyja, akiknek az élete Isten jelenléte és ígérete uralma alatt áll.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ISTEN ELHÍVÁSA

"Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem, hogy hirdessem az evangéliumot..." (1Kor 1,17).

Pál megállapítja itt, hogy Isten az evangélium hirdetésére hív el, de emlékezik rá, mit ért "evangélium" alatt: a mi Urunk Jézus Krisztus váltságának valóságát. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a megszentelődést tegyük igehirdetésünk céljává. Pál csak szemléltetés céljából említi saját tapasztalatát, ez sohasem öncél nála. Nem az a megbízatásunk, hogy üdvösségről és megszentelődésről beszéljünk, hanem hogy magasztaljuk Jézus Krisztust (Jn 12,32). Eltorzítjuk a valóságot, ha azt mondjuk: Jézus Krisztus azért szenvedett, hogy belőlem szentet faragjon. Ő az egész világ megváltásáért szenvedett, újra vissza akarta állítani az emberiséget Isten trónja elé épségben, eredeti tisztaságában. Az a tény, hogy a megváltást megtapasztalhatjuk, csak megmutatja a váltság hatalmát és valóságát, de a megváltásnak nem ez a célja. Ha Isten embermódra érezne, mennyire fárasztaná és fájna neki, hogy örökösen siránkozunk üdvösségünk és megszentelődésünk miatt. Reggeltől estig csak a minket érintő dolgokra pazaroljuk Isten erőit, azokra, amiktől mi szeretnénk megszabadulni. Amikor rátalálunk Isten evangéliuma valóságának kősziklájára, soha többé nem zaklatjuk Istent kicsinyes és személyes panaszokkal. Pál apostol életének egyetlen szenvedélye volt: az evangélium hirdetése. Örömest fogadta a szenvedést, a csalódásokat és a nyomorúságot, mert tudta, hogy ezek tartják meg őt Isten evangéliuma iránti tántoríthatatlan hűségben.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Csak a világos bizonyságtétel célravezető

"Hogyan higgyenek pedig abban, aki felől nem hallottak? Ámde hogyan halljanak igehirdető nélkül? " (Róma 10, 14)   A tudást nem lehet túlértékelni, de lebecsülnünk sem szabad. Hogyan hihet valaki, ha nem hall Krisztusról, sem pedig Istennek az ember megmentésére irányuló erőfeszítéseiről? A hit nem csupán tudás, hanem bizonyosság is. De ismeret nélkül nem jutunk bizonyosságra. Fontos, hogy világos módon mutassanak rá előttünk a lelki élet tényeire, különben nem tudjuk hitben magunkévá tenni azokat. Vannak emberek, akiknél a hitélet érzésekben és hangulatokban merül ki. Azt állítják, hogy elég lelki hatást kapnak a természeten vagy a művészeten keresztül. Mikor egy nagyszerű hegyi tájat szemlélnek, a végtelenség érzése hatja át őket. Egy zenedarab élvezete közben emelkedett hangulatba kerülnek. Ez a vallásuk. Véleményük szerint a szavak csak zavarfák az érzések közvetlenségét és erejét. Azt vallják, hogy a "legfőbb lény" úgyis kikutathatatlan és megismerhetetlen. - Hála legyen azért, hogy Isten mentő munkája révén igyekszik megnyerni az elveszett embert; hogy elküldte, halálba adta, majd feltámasztotta Fiát és egyszer ismét elküldi nagy tervének befejezésére. Most is ő küld bizonyságtévőket dicsőséges dolgai hirdetésére, felruházza őket lelki erőkkel és hatalommal. Önmagától senki sem képes bizonyságot tenni az üdvösség dolgairól, ez felülről adatik s csak így segíthet a bizonyságtevés hitre. Az Isten titkaiba való bepillantás, a világos, határozott és a hallgatók szükségleteihez igazodó bizonyságtétel, a Léleknek a szívekben és lelkiismeretekben megnyilvánuló munkája - mindez imádságban elkért ajándék. A hallgatót megragadja a hallott Ige, úgy érzi, hogy az egyenesen neki szól, az ő szükségeire válaszol. Kinyújtja a kezét utána, elfogadja és vele együtt Jézus Krisztust is, akiről az Ige bizonyságot tesz. Tehát nem csak meghall és megtud valamit, hanem megragadja, birtokába veszi azt. Csak így lesz nyilvánvalóvá az Ige csodálatos hatása és így tapasztalja meg a bűnös az Isten gyermekévé való átalakulás nagy élményét. Mindez a hit megtapasztalása. De a hitnek is szüksége van valamire, amire támaszkodik, amire épül. Ködre nem építhetünk. Az egyetlen és biztos alap: Jézus Krisztus és az Ő Igéje: "az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak" (Lk 21, 33).

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Soha ne ess kétségbe!

"De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak" (Mal 3,20)

Ez a prófécia részben már beteljesedett dicsőséges Urunk első eljövetelekor, egészen második eljövetelekor fog beteljesedni, de mint ígéret valóra válhat a mindennapjainkban is. Sötét az eged, kedves olvasóm? Még az éjszaka feketesége is sűrűsödik körülötted? Ne ess ezért kétségbe; hiszen felkél újra a nap! Amikor az éjszaka a legsötétebb, akkor van legközelebb a hajnal. "Az éjszaka elmúlik, a nappal pedig már egészen közel van" (Róma 13,12). A fölkelő nap nem a közönséges nap lesz, hanem "az igazság napja", amelynek minden sugara szentség. Azért jön, hogy megvidámítson minket, igazság és irgalom útján jön, de még szabadításunk érdekében sem törli el a törvény érvényét. Jézus Krisztus kijelenti Isten szentségét és szeretetét. Ha tehát eljön szabadulásunk, az valóságos lesz, mert igazság szerint való. Csak egy dologban kell megvizsgálnunk magunkat: Féljük-e valóban az Úr nevét? Tiszteljük-e az élő Istent, és az Ő útján járunk-e? Ha ez így van, akkor az éjszaka már nem tart soká a számunkra, és ha elérkezik a reggel, lelkünk minden betegsége és szomorúsága egyszer s mindenkorra elmúlik; fény, meleg, öröm és tiszta látás lesz a részünk, és ezt lelki betegségünkből és nyomorúságunkból való gyógyulás követi majd. Felragyogott már nekünk Krisztus napvilága? Akkor üljünk ki fényére! Elrejtette arcát előlünk? Akkor várjuk, amíg felragyog a számunkra! Mert amilyen bizonyos a napkelte, olyan biztos az is, hogy "fel fog ragyogni azoknak, akik nevét félik".

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És éneket mondanak az Urnak útjai felöl”-(Zsoltárok könyve 138. rész 5. vers)

A keresztyének énekelni kezdenek az Úrnak útai felől, mivel a kereszt tövénél megszabadultak nehéz terhüktől. Az angyalok éneke sem hangzik olyan kedvesen, mint az elragadtatás első dicséneke, mely Isten gyermeke lelkének mélyéből fakad akkor, amidőn békét talál.
Tudjátok mit ír erről Bunyan „Zarándok Útja” című művében:
 „Midőn a szegény zarándok megszabadult terhétől, a kereszt tövénél ujjongott, ugrándozott örömében és énekelve folytatta útját tovább:

Oh, áldott szent az Úr
Üdvösség feje,
Oh, ember! érettem
Szégyennel illetve!”

Hívő lélek, emlékszel arra az órára, midőn láncaid lehulltak? Emlékszel még azon helyre, hol az Úr Jézus feléd közeledett és azt mondotta: „Öröktől fogva szerettelek tégedet, eltörlöm a te hamisságodat, mint a felhőt és a te bűneidet, mint a ködöt.
Bűneidről soha meg nem emlékezem örökké.” Ah, mily boldog idő, midőn az Úr Jézus elveszi a bűnadósságot.
Mikor az Úr első ízben megbocsátotta bűneimet, annyira fokozódott örömöm, hogy ugráltam és táncoltam.
Mikor hazafelé mentem azon házból, hol szabadulásom felől bizonyossá lettem, arra éreztem magamat kötelezve, hogy megmentésem történetét az utca kövezetének is hirdessem.
Szívem annyira telve volt örömmel, hogy minden lehulló hópehelynek szerettem volna beszélni Jézus csodálatos szeretetéről, ki egyik leggonoszabb ellenfelének eltörölte bűneit.
De nem csak a keresztyéni élet kezdetén van sok okuk a hívőknek énekelni, amíg e földön zarándokolnak, folyton találnak okot arra, hogy az Úrnak utai felől énekeljenek; az Úr állandó hűsége felől szerzett tapasztalataik az alábbi nyilatkozatra kényszeríti őket: „Áldom az Urat minden időben, mindenkor az Ő dicsérete az én számban vagyon.”
Azon légy testvérem, hogy még ma magasztald az Urat!

„Míg e földön zarándoklunk,
Folyton téged magasztalunk”

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Az elveszett ember

"..(Jézus) Jerikóba ért, és áthaladt rajta. Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt." (Lk 19,1-2)

Zákeus története meggyőzően szemlélteti, hogyan változik meg egy ember, ha találkozik Jézussal. Ő fővámszedő volt Jerikóban, a pezsgő kereskedővárosban. Gazdag volt, mert a vámszedők általában többet hajtottak be, mint ami járt. Ezért és a megszálló rómaiakkal való együttműködésük miatt megvetették őket az emberek. Vámszedőnek lenni nyereségvágyból elkövetett hazaárulást jelentett.

Magas pozíciója és sok pénze azonban nem tette boldoggá Zákeust. Ezt igazolja szenvedélyes keresése is, ami akkor szűnt meg, amikor Jézus bement hozzá. A történet végén azt olvassuk: „az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet". Ami elveszett, az nincs a helyén, s ahol van, ott elpusztul. Mint a hal a szárazon.

Ilyen „elveszett" állapotba születünk mindnyájan. A legtöbb ember gyakorlatilag Isten nélkül tölti a mindennapjait. A hiányunkat különféle módon próbáljuk pótolni, de az elhagyott Istent nem pótolja semmi. Később kitűnik, hogy Zákeus ismerte a mózesi törvényt is, mert annak alapján szabta ki magára a büntetést, de ez sem tette kiegyensúlyozott, elégedett, harmonikus személyiséggé.

Jézus közelében lett ilyen. Ott rendeződött az önértékelése, emberi kapcsolatai, és lett új értékrendje. Erre mondta a Megváltó: ma lett üdvössége ennek a háznak.

Jézus nélkül én is elveszett vagyok. Ő azonban azért jött, hogy Istenhez visszavezessen.
A vele való közösség az a közeg - mint halnak a víz -, amiben kibontakozik az ember, és valódi, teljes élete lesz.