2017. február 6., hétfő

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet: KRISZTUS FELÁLDOZTA MAGÁT ÉRETTÜNK

„Azt azonban látjuk, hogy Jézus…a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. (Zsid. 2:9)



Isten az embert tisztának és szentnek teremtette. Sátán azonban becsapta, elveit alantassá változtatta, elméjét megrontotta, gondolatait helytelen irányba terelte. Kitűzött célja az volt, hogy az egész világot megrontsa.
Krisztus látta a szörnyű veszélyt, amelybe az ember került, és elhatározta, hogy megmentése érdekében feláldozza önmagát. Az elbukott emberiség iránti szeretetből megfogalmazott célja érdekében Ő csontunkból való csont és testünkből való test lett.
„Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának… Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid. 3:14-15, 17-18).
A Szentlélek munkálkodása által egy új gondolkodásbeli és lelki elvet kellett elhozni az ember számára, aki az Istennel való közösség által eggyé kellet, hogy váljon Vele. Krisztus, a Megváltó és Újjáteremtő meg kellett, hogy tisztítsa és szentelje az ember elméjét, amelynek révén olyan erővé válhat, amely másokat is vonzani fog Hozzá. Az Ő célja az, hogy az igazság felemelő és megszentelő ereje által nemessé és méltóvá tegye az embert. Arra vágyik, hogy hogy népe felfedezze jellemét, gyakorolja befolyását, hogy mások gondolkodása is összhangba kerüljön az Ő gondolkodásával.
Mivel bűnösök vagyunk, Krisztus megtehette volna, hogy távol maradjon tőlünk. De ahelyett, hogy eltávolodott volna, Ő közénk jött és közöttünk lakozott az Istennek teljességében, hogy eggyé váljon velünk, és kegyelme által elnyerjük a tökéletességet. 
Szégyenteljes és kínos halálával lefizette megváltásunk árát. Szeretetének mélységét nem lehet megmérni.
Csodálkozom, hogy azok, akik keresztényeknek mondják magukat, nem használják ki az isteni előnyöket, nem látják elég tisztán a kereszt megbocsátó és kegyelmet hozó voltát, amely által az önző és felfuvalkodott emberi szív közvetlen kapcsolatba kerül a Szentlélekkel, hogy Krisztus gazdagsága átáradjon az elmébe, és az ember elnyerje a Szentlélek áldásait, hogy Krisztus képviselve legyen azok előtt, akik Őt nem ismerik. 

(Sign of the Times, 1902. szeptember 24)

Biblia-Ige: Zsoltárok könyve 16. rész


1. Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2. Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3. A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
4. Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5. Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6. Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7. Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8. Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
9. Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
11. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   Kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai.

     l.Móz. 47,9

Látjuk, hogy Jákob élete a szenvedésnek keserű, hosszú és nehéz iskolájává lett. Kérdezhetjük, miért kellett ennek így lennie? Azért, mert Isten úgy munkálkodott rajta, mint egy szobrász a remekművén.

Jákobon már a szenvedések iskolája előtt is volt pár kedves vonás.

Ő szívesen meg is maradt volna ilyennek. Csendes, szerény teremtésnek nézett ki, de lénye át volt szőve tisztátalansággal és ravaszsággal. Ezért jöttek a vésőütések. Lábán hamissága. Ézsau fenyegetése, Dina megszeplősítése, Rákhel halála, József elvesztése, Benjámin elvitele.

- Ezt a Jákobot látjuk az Igében a Fáraó előtt kihallgatáson.

Az l.Móz. 46,34-ben ezt olvassuk: "minden juhpásztor utálatos az Egyiptombeliek előtt". S most Jákob, ez a juhpásztor, az akkori idők legnagyobb királya előtt áll. A történet azzal végződik, hogy Jákob megáldotta a Fáraót.

A földi hatalmaság meghajol egy szegény paraszt előtt, akinek Isten a szenvedések iskolájában olyan méltóságot adott, amely előtt elhalványul az emberi dicsőség.

Az öreg Jákob egészen egyszerű, őszinte. Nem tagadja le, hogy juhpásztor. Nem akar előnyt szerezni a Fáraó előtt. Nyíltan megvallja Istenét, magát bujdosónak, zarándoknak nevezi, aki az örökkévaló haza felé tart.

A Fáraó mégis meghajlik az előtt az ember előtt, a csendes magasztosság előtt, amely ebből az emberből kisugárzik és elfogadja tőle az áldást.

A Zsid. 7,7 ezt mondja: "pedig minden ellentmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet".

Ha még egyszer megkérdezzük, hogyan lett Jákobból olyan ember, akit mint pátriárkát és Isten emberét mindmáig tisztelünk, a felelet ez: a szenvedések iskolájában.

Varga László: Isten asztaláról

   "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem...? Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged."

     János 21,17

Péter tudja, hogy tagadása után számonkérés következik. Szörnyű lehetett az a feszültség, amiben a feltámadás után hetekig élt. Már többször találkozott a feltámadott Jézussal, aki a többiekkel, sőt Tamással, a kételkedővel is beszélt. Péter egyre várta a számonkérést, de Jézus még csak rá se nézett. Készen állt bűnbánattal, mentegetőzéssel, könyörgéssel - még arra se kapott alkalmat, hogy elmondhassa. S akkor egyszerre, hivatalos nevén szólítva, mint a bíróság előtt, váratlanul, háromszor egymásután neki szegezi Jézus a kérdést: "Szeretsz te engem?" És Péter megérti, valóban csak ez a fontos. Minden egyéb megbocsátható, elfelejthető, ha ez igaz, ha pedig nem, akkor a többi sem ér semmit. Bizonyítani kellene, de mivel? Azzal, hogy kitartott mellette? Júdás is kitartott, amíg haszonra volt kilátás. Azzal, hogy nagy hangon tett nagy ígéreteket? Hogyne, amíg meg nem szorongatták. Egyetlen tanú van, aki bizonyíthat: "Uram, te tudod, hogy valóban szeretlek!" - Így kérdez Krisztus téged is. Sok bűn, tagadás, gyávaság, félreállás után mit tudsz erre felelni?
Megváltóm, életemnek talán a legsötétebb napjai azok, amikor vagy én nem tudok imádkozni, vagy világosan érzem, hogy nem felelsz imádságomra. Tudom, nem Te változol. A Te szereteted olyankor is sugárzik felém. Én vagyok az oka, hogy nem tudom felfogni azt, én hagytalak el, ha csak egy napra, egy elmulasztott bizonyságtételre is, én tettem valamit, ami elválaszt tőled, én voltam hűtlen hozzád. Nem hiszem, hogy megtagadtalak volna, biztos, hogy nem akartalak megtagadni. De az is biztos, hogy nem voltam méltó arra, hogy szóba állj velem. Uram, kérlek, olyankor is szeress. Olyankor is áraszd rám Szentlelked erejét, hogy képes legyek újra hozzád találni. Téríts vissza magadhoz! Tégy képessé az igazi imádságra, fogadj magadhoz, mert én mégis, mindenek ellenére szeretlek Téged. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-EMBEREKHEZ VISZONYÍTVA


A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 13,5-13
De Lótnak is, aki Abrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt. Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön.Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek. 10 Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az ÚR Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az ÚR kertje, mint Egyiptom földje.11 Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól. 12 Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. 13 A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az ÚR előtt. 



"Ekkor Lót körülnézett és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld ... olyan volt az, mint az Úr kertje... Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának ... és egészen Sodomáig sátorozott."
(1Móz 13,10-12)

Nagy befolyással vannak ránk azok, akik ifjú korukban tanítottak minket. Még most is hallom egyik tanítónőmet, amint mondja: "Ábrám idős volt, Lót meg fiatal. Lótnak kellett volna kérnie Ábrámot, hogy előbb ő válasszon. De Lót kapzsi volt, Ábrám pedig szerény." Így tanított meg bennünket arra, hogy ne mi vegyünk ki először süteményt a tálcáról. Lehet, hogy kedves dolog volt ez tőle, nekünk meg hasznos, de az így elmondott történet nem ütötte meg a bibliai színvonalat. Mi mindig emberekhez viszonyítjuk az embereket. Ez az egyetlen mérce, amit ismerünk, önző vagy nemes lelkű, gazdag vagy szegény. Csakhogy ezt a játékot bármelyik moralista (erkölcscsősz) játszhatja. A Biblia az embert mindig az elsődleges, ti. az Istenhez való viszonya szempontjából nézi. Tetteinket és döntéseinket ama félelmetesen lenyűgöző háttérhez, Istenhez kell mérnünk. Ha valaki megtudott már valamit a bibliai mércéről, egyre kevésbé meri használni a sajátját. Lótnak alapjában véve nincs rossz neve a Bibliában. Az "igaz" nevet kapta, aki lelkileg gyötrődött Sodoma bűneinek láttán (2Pt 2,7-8). De ebben a számára döntő órában Lót nem élt Istennel. A Jordán völgye iránti vágya minden más megfontolásnál hatalmasabbnak bizonyult. Más emberekhez viszonyítva Lót egészen helyesen cselekedett. Ilyen alkalom az életben csak egyszer kínálkozik. Vannak emberek, akiknek ezt illetően megvan a saját filozófiájuk. Azt mondják, hogy az alkalom csak egyszer kopogtat az ajtón, és ha megragadod a pillanat kínálta lehetőséget, mindenki egyetért veled, hogy helyesen cselekedtél. Így jutott el oly sok ember oda, ahol most vannak. Szemüket elvakította a "Jordán völgye" vagy valamelyik másik ingatlan. Most csak imádkozni tudunk Istenhez, hogy ne hagyja őket aludni éjjel, hogy hánykolódjanak, forgolódjanak és felszedjék a sátorfájukat, mielőtt Sodoma elkezd égni.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-KÉSZ VAGY-E ÁLDOZATTÁ LENNI?



   "Kész vagyok kiontatni... italáldozatként" (Fil 2,17).


"Mert én immár megáldoztatom" (2Tim 4,6). Ez az akarat és nem az érzelem cselekvése. Mondd meg Istennek, hogy kész vagy áldozatul adni magad, aztán ne törődj a következményekkel; panaszkodásnak nincs helye többé, bármilyen utat választ is Isten neked. A válságon egyedül vele kell átmennünk, ebben senki sem segíthet. Külsőleg talán ugyanaz marad az életed; de az akaratod megváltozik. Menj át az akarat válságán; akkor - amikor külső életedben is beköszönt a válság. - Nem törődsz többé azzal, hogy mibe kerül. Ha ez az akaratodban nem dől el Isten előtt, akkor a végén sajnálni fogod önmagadat. "Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához" (Zsolt 118,27). Az oltáron tűz van - s ez elégetést és megtisztulást jelent. Elkülönülést egyetlen egy célra és minden olyan hajlam vagy érzékenység elpusztítását, ami nem Istentől indul ki; minden olyan kapcsolat felszámolását, amely nem tőle való. Nem te rombolod le: Isten teszi meg; te csak odakötözöd az áldozatot az oltár szarvához. Meglásd, ne kezdd el sajnálni magad, amikor a tűz égni kezd! Az ilyen tűzpróba után nem marad már benned semmi, ami rád nehezednék vagy elkedvetlenítene. Amikor bekövetkezik a válság, észreveszed, hogy a dolgok nem érintenek már olyan mértékben, mint azelőtt. Mi a te tűzpróbád? Mondd meg Istennek, hogy kész vagy áldozatul adni magad, és Isten bebizonyítja, hogy Ő mindaz lesz neked, akinek legmerészebb álmaidban sem láttad.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az Ige hatalma



   "A mag az Isten Igéje. "

(Lukács 8, 11)  

Az igazság keresése Isten Igéje nélkül csak bizonytalan tapogatózás. Milyen jelentéktelen egy gabonaszem és mégis milyen csodálatos erőt, az élet csíráját rejti magában. Vannak csendben működő erők. A növekedő fa is minden zaj nélkül tolja félre a legnehezebb köveket. Ez a képe Isten Igéjének is, a maga rejtett erőivel. Emberi szíveket változtat át úgy, ahogy arra a világ semmiféle erői nem képesek. És mint ahogy a mag sok esztendőn keresztül megőrzi csíraképességét, így Isten igéi is. Sokszor ott vannak mozdulatlanul a szívekben, míg bekövetkeznek azok a feltételek, amelyek között életre kelnek.

Az Isten és az ember között létrejött "új szövetség" elhozta az üdvösséget s az az Ige által lehet a mienk. Mária csendes szobácskájában angyal adta hírül azt és Mária hitt. Angyalok jelentették be születését, azután a pásztorok vitték tovább a hírt. Jézus maga is szó, azaz Ige útján hatott a szívekre. Apostolai ezt folytatták tovább. Így megy ez mindmáig. Az Ige a kegyelem nagy eszköze. De sajnos nem minden prédikációban lesz világossá Isten szava, Igéje. Csak az tud élő Igét hirdetni, akit Isten küld és Lelkével felruház. "Hogyan hirdessék az Igét, ha nem küldetnek?" (Róm 10, 15). - "Amint engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket" (Jn 20, 21) - mondotta Jézus a tanítványoknak, miután felruházta őket Lelkével. Az Ótestamentumban olvassuk, hogy Jeremiás idejében is volt sok prédikátor, de a legtöbben a saját nevükben szóltak. Prófétáknak, Isten szószólóinak mondták magukat, de nem voltak azok. Az Úrról beszéltek, de nem az Úr küldte őket.

A magvető maga Jézus. Tőle jön a mag, azaz az Ige. Mi a szavainkat éppúgy nem tudjuk Igévé tenni, mint ahogy gabonamagot sem tudnánk "gyártani". Az Ige mindig csak adatik nekünk és ha eszközként rendelkezésére bocsátjuk magunkat, akkor rajtunk keresztül megszólal. Ekkor teljesül be az, hogy "aki titeket hallgat, engem hallgat". - Az ilyen Ige nem tér üresen vissza. Mindig talál szíveket, akiket áthat, foglyul ejt és bennük élővé válik. Az Ige teszi ezt és nem a mi ügyeskedéseink és módszereink. Akinek megadatott Isten Igéje, az hirdesse azt! Lesznek persze olyanok, akik elhárítják, de másokat éppen ez ragad meg úgy, mint semmi más ezen a világon. És akit az Ige ragad meg, az meg is marad. Az élő Isten Igéje nagy dolgokat cselekszik.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Áldás a városban


"Ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, áldott leszel a városban..."

(5Móz 28,2-3)
A város tele van sürgéssel-forgással, aki nap mint nap benne jár, érzi, hogy ez mennyire felőrli az embereket. Csupa lárma, kavargás, nyüzsgés, fájdalmasan nehéz robot: sok a kísértése, veszedelme és gondja. De ha Isten áldásával megyünk oda, eltűnik a nehézségek éle. Ha áldásával maradunk ott, örömet találunk kötelességeink teljesítésében, és erőt kapunk feladataink elvégzéséhez.

Isten áldása talán nem tesz minket naggyá a városban, de megtart a helyes úton; talán nem tesz gazdaggá, de megőriz becsületesnek. Legyen bár munkás, tisztviselő, igazgató, kereskedő vagy elöljáró valaki, a város sok alkalmat nyújt a hasznos életre. Ott jó halászni, ahol nyüzsög a sok hal, ott reményt adó az Úrért való munka. ahol nyüzsög a sok ember. Lehet, hogy jobban szeretjük a vidék csöndjét, de ha hivatásunk a városba szólít, azt is szeretni fogjuk, mert tág teret ad munkálkodásunknak.

Ez az ígéret arra biztat, hogy várjunk jó dolgokat, legyen fülünk nyitott az Úr szavának meghallására, kezünk kész rendelkezéseinek végrehajtására. Az engedelmesség áldást hoz. A parancsolatok megtartásának "jutalma bőséges" (Zsolt 19,12).


Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Imádkozzatok mindenkor” (Efézus 6,18)


Milyen sok imánk szállt fel azóta, hogy imádkozni kezdtünk! Első imánkban önmagunkért imádkoztunk, kegyelemért és bűneink eltörléséért esedeztünk Istenhez. Meghallgattattunk. Miután bűneinket eltörölte, mint valami felhőt, azután más kérelmeinkkel jöttünk Hozzá. Imádkoztunk a megszentelés, az Isteni vezérlet és megőrzés kegyelméért. Szorongatva éreztük magunkat a hit újabb bizonyosságáért, az ígéretek teljes elsajátításáért, a kísértések óráiban való szabadításért, hivatásunkban való megszilárdításért és a nyomorúságok idején szükséges segítségért. Szükségesnek éreztük, folyton kopogtatni Istennél, szívünk mindenféle kérelmeivel, mint valamely elzavarhatatlan koldus, kinek szükségei sohasem érnek véget. Valljátok meg Istennek gyermekei: ti sohasem lettetek volna képesek lelketek számára máshonnan nyerni valamit. Az a kenyér, amellyel lelketek táplálkozott, mennyből jött alá. Az a víz, amelyet az ivott, az élő kősziklából fakadt, ez a kőszikla a mi Urunk Jézus Krisztus. Lelketek önmagától sohasem vált volna gazdaggá. Ti Isten jóságának naponkénti vendégei vagytok, éppen azért és a szellemi és kegyelmi áldásokért esdő imáitok átláthatatlan sorozata emelkedett a menny felé. Szükségeitek számtalanok voltak, éppen azért a kegyelmi ajándékok is végtelenül megnövekedtek; amilyen sokféle volt kérelmetek, épp olyan számtalan a meghallgattatás. Tehát nincs-e okod megvallani: „Áldott legyen az Úr, ki meghallgatja az én könyörgésemnek szavát!” Mert ahányszor imádkoztál, annyiszor meg is hallgattattál Istentől. Meghallgatott a nyomorúság idején, megerősített és melletted állt akkor is, mikor megszégyenítetted csüggedéseid és kételyeid által a kegyelem trónja előtt. Gondold meg ezt, hadd teljen meg a szíved Isten iránti hálával, aki kegyelmesen meghallgatta a te szegény, gyönge könyörgésedet. „Áldjad én lelkem az Urat és el ne felejtkezzél semmi jótéteményéről.”

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja-Ma lett üdvössége

Jézus így felelt neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia." (Lk 19,9)



Úgy hangzik ez Jézus ajkán, mint egy megfellebbezhetetlen bírói ítélet: Zákeusnak üdvössége van. Gondolkozzunk el minden szaván:

Ma - ez világos határ a tegnap és a holnap között. Zákeus életének egy szakasza lezárult, és egy új kezdődött. Addig Jézus nélkül élt, mostantól Jézusnak mint Úrnak akar engedelmeskedni. Nem mindenkinél ennyire éles a határ, van előzménye is a megtérésnek, de az bizonyos, hogy minden igazi újjászületés ezt jelenti: azelőtt és azóta.

Lett - ez nemcsak arra utal, hogy addig nem volt, hanem arra is, hogy ez teljesen befejezett történés. Jézus mondta: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van..., átment a halálból az életbe." (Jn 5,24) A bűnbocsánatot nyert hívő bizonyos lehet az üdvösségében. Azután is követ még el bűnöket, de már belépett Isten országába.

Az üdvösség azt jelenti: együtt él Jézussal, a Szentlélek irányítja. Aki visszatalált a mennyei Atyához, annak van üdvössége. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek..." (Jn 1,12) Addig nem voltak azok, de a Jézusban való hit által Isten gyermekeivé lettek. Nem a haláluk után, hanem már itt. A halálunk után már nincs lehetőség erre.

Ennek a háznak - ez nem azt jelenti, hogy Zákeus egész háznépe is üdvözült. Az üdvösséget mindenkinek személyesen kell hittel elfogadnia. De az, hogy Zákeus új életet kapott Jézustól, családjához is közel hozta az Isten országát. Az újjászületett hívő túlmutat magán, mint afféle mágnesezett ember másokat is Jézushoz vonz.

Van már üdvösségem Jézusért? Hozzá vonz másokat is neki engedelmes életem?


Kenneth E. Hagin-Megbénítva

És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak […] Eltemettetvén Ővele együtt a keresztségben, akiben együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta Őt a halálból. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele…
 —KOLOSSÉ 2,10. 12. 13.


Figyeljük meg ezt a kifejezést: „az Isten erejébe vetett hit által”.
Jézus az Isten erejébe vetett hit által eleveníttetett meg (keltetett életre), és mi is ugyanakkor keltettünk életre. 
Isten volt az, aki feltámasztotta Jézust a halálból. 
Isten volt az, aki olyan nevet adományozott Jézusnak, amely minden név felett való. 
Isten volt az, aki eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára. (Kol. 2,14) 
Isten volt az, aki megfosztotta hatalmuktól a sötétség erőit és átadta azt (a hatalmat) a Fiúnak.
(Kol. 2,15) 
És Isten volt az, aki Ővele együtt minket is megelevenített. Isten szemében, törvényesség szempontjából, mi akkor lettünk újjáteremtve, amikor Jézus megeleveníttetett és életre keltetett. „Mert az Ő alkotása vagyunk, újrateremtetvén a Krisztus Jézusban…” (Ef. 2,10)

A mi újjáteremtésünknek ténye akkor lett élő valóság az életünkben, amikor újjászülettünk (új teremtménnyé lettünk). Krisztussal együtt feltámasztattunk!
Ővele együtt megeleveníttettünk! Ővele együtt ültettünk. (Ef. 2,4–6)

Megvallás: Jézus az én fejem. Jézus az Úr mindenek felett. Jézus helyettem győzte le a sátánt. 
Jézus megfosztotta a sátánt a felettem való hatalmától. Ez olyan volt a menny, a pokol és az egész univerzum szemében, mintha én magam találkoztam volna a sátánnal, és legyőztem volna, megfosztva hatalmától, mesterként állva felette. Ezért, Krisztus Jézusban én több, mint győztes vagyok. Én a hatalom birtokosa vagyok, a sátán és annak minden serege felett mesterként és úrként állok!


Andrew Wommack: A legjobb védekezés

Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. (Máté 5:39)


Melyiket szeretnéd inkább, hogy Isten védjen meg, vagy pedig saját magad védd meg magadat?
Ezt a választást kínálja fel itt Jézus.
A másik arc odafordítása” nem a visszaélés receptje, hanem inkább az, hogy igénybe veszed Isten segítségét a védelmedben.

Sok ember azt gondolja, hogy Jézus ezen instrukciói garantálják, hogy mások ki fogják használni őket. Ez így is lenne, ha nem vennénk számításba Istent! Azonban, ha követjük a parancsolatait, akkor tudjuk, hogy az oldalunkon áll.
Azt mondja a Róma 12:19-ben “Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: “Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr.”
Amikor visszatámadunk, akkor a saját erőnkre számítunk; de amikor odafordítjuk a másik orcánkat, akkor Istent hívjuk a védelmünkre.
Miután megértettük ezt, nyilvánvalóvá válik hogy ezek az instrukciók a javunkra vannak.
A Jakab 1:20 szerint az ember haragja nem viszi végbe Isten igazságát. Függetlenül attól, hogy mennyire megfelelőnek tűnhet a haragunk, vagy mennyire változtathatná meg haragunk az embereket vagy élethelyzeteket, véleményünk szerint ilyen módon sohasem érjük el Isten legjobbját.
Amikor magadat véded, Istent akadályozod abban, hogy téged védhessen.
Amikor a másik orcádat az ellenséged felé fordítod, akkor Isten erejét felszabadítod a saját oldaladon. Hagyd, hogy Isten védjen meg ma.

Napi áhítat- Jézus érintésére várva

Hét témája: Márk evangéliuma
                                                                              

Olvasmány: Mk 8,22–26                      

A Lélek érintései nagyobb erőt adnak annál is, mintha egy tömeg ragadna magával.
Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?” Az felnézett, és így szólt: „Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak.” Aztán Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: „Még a faluba se menj be!”

Magyarázat

Van, amit nem értünk, és van, amit biztosan hihetünk. A kapcsolat Jézus és az ember között gyógyító. Semmit sem értünk a gyógyítás folyamatából, a betegség természetéből. Éppen úgy szemléljük az eseményeket, mint amikor kórházban a műtőszoba előtt várakozunk, és reméljük a szeretteinkkel kapcsolatos jó híreket. Akik a műtőben vannak, értik a dolgukat, ennyit elég is tudnunk.
Sokan állítják és gondolják, hogy nincs mit várniuk Istentől. Valljuk meg őszintén, még hívő körökben is élnek sokan, akik jobban bíznak a kézzelfogható és logikával jól leírható folyamatokban, mint a természet felett is uralkodó Jézusban. Erről azok az aggodalmaink árulkodnak, amelyeket akkor érzünk, amikor valamilyen helyzetben, eseményben már nem a mi kezünkben van az irányítás, csak történnek velünk a dolgok. E történetben nagy bölcsesség és gyógyulást generáló hozzáállás volt a beteget Jézushoz vinni, hogy érintse meg.
Aggódunk szeretteinkért, ha nemesebb lélek lakik bennünk. Még a számunkra közömbösökért, sőt az ellenségeinkért is? Az üdvösségükért, vagy inkább a testi jólétükért? Imádságainkban, konkrétan szavainkkal, tetteinkkel vonjuk őket Jézushoz, mert szükségük van rá!
(Katona Béla)

Joel Osteen: Mai napon...

Mai napon Isten kíséri lépteim.

Isten már mindenkinek szándékosan elejtett maréknyi kiváltságot, előléptetést, egészséget, tudást, jó összeköttetést a jövőjében. Előtted vannak, csak arra várnak, hogy arra menj. Csak higgyél és nyújtsd a legtöbbet és te is be fogsz lépni áldásaid földjére. Ott van előtted, Isten elhelyezte a jövődben.
Csak tedd, ami a te dolgod és bele fogsz sétálni. Néha szinte bűnösnek érzed magad Isten áldásai miatt, de ez nem baj. 
Te csak menj és lépj előre! 
/Joel Osteen/







***************************************************

Mai napon megteszek mindent, hogy Isten kedvébe járjak.
Isten mindig el akar bűvölni jóságával, ezért megtanultam, hogy nem kell keresni az áldást, a megfelelő személyt vagy anyagi dolgokat.
Ha keresed Istent, őt állítod első helyre, összefonod vele életed, akkor az áldás fog megkeresni téged. Ha lelked kiválóságot mutat, adsz, szolgálsz, és jól bánsz az emberekkel, akkor Isten áldása leszáll rád. Nem szaladhatsz el, Isten jósága elöl, inkább tégy meg mindent, hogy kedvében járj.
 /Joel Osteen/


Reggeli dicséret-Az erő és béke forrása

Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel. -Zsoltár 29,11 


Előbb-utóbb mindannyian elfáradunk, néha belefáradunk az életbe. Szükségünk van feltöltődésre, megújulásra. Hol találjuk meg ennek forrását? Szórakozásban, bulizásban? A hétköznapok egyhangúságát kétségkívül megtörhetjük így, de többnyire fáradtabbak vagyunk, mint előtte, s gyakran szenvedélyek fogságában találjuk magunkat rövid időn belül… 
El kell döntenünk tehát, hogy csupán kikapcsolódást vagy ennél többet: felüdülést keresünk-e?


A 29. Zsoltár 11. verse úgy mutatja be Istent, mint aki az erő forrása lesz népe számára: „Az Úr ad (majd) erőt népének”. Ha az egész zsoltárt elolvassuk, azt is megérthetjük, hogyan: a Szava által. Isten szava teremtő hatalom, amely felette áll a természet erőinek, uralja a vizeket, a viharokat, a tüzet, megrendíti a földet. A természet elemeinek tombolásakor átérezhetjük gyengeségünket , kiszolgáltatottságunkat. Isten azonban felette áll a természet erőinek is. Szavában megvan a hatalom ahhoz, hogy bennünket is megújítson, mind fizikailag, mind lelkileg. Ígéreteiben és vigasztalásaiban, szeretetében és kegyelmében békességre találhatunk. Szava képes átforrósítani a szívünket szeretetre, önfeláldozásra. Kinek szólnak ezek a csodálatos ígéretek?



Kinek ad erőt Isten, és kit áld meg békességgel? „Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.” Miért csak a népét? Személyválogató vagy szűkkeblű lenne Isten? Szó sincs róla! Isten tiszteletben tartja mindenkinek a szabad választását, s nem önkényesen húzza meg a határvonalat. Mi emberek sokszor semmibe vesszük egymás lelkiismereti szabadságát, és átlépjük a határokat, Isten azonban sohasem teszi ezt! Azok életében tud szavának teremtő, megújító hatalma és szabadító ereje megnyilatkozni, akik bíznak benne (vö. Ésa. 40,30), és tisztelik őt, ahogyan a zsoltár elején erre felszólít minket: „Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.” Zsoltár 29,1 – 2
Legyen áldott a napod, s újuljon meg erőd és békességed!

Bejegyezte: Hiti

Biblia-Ige-Zsoltárok könyve 68. rész


1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke.
2. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
3. A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
4. Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
5. Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
6. Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
7. Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
8. Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
9. A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
10. Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
11. Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
12. Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
13. A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
14. Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
15. Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.
16. Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
17. Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké!
18. Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
19. Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!
20. Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
21. Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
22. Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
23. Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
24. Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
25. Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
26. Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
27. A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
28. Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.
29. Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
30. A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
31. Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
32. Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
33. E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.
34. A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.
35. Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.
36. Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!

2017. február 5., vasárnap

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet-ISTENTŐL KÜLDÖTT TANÍTÓ

„Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát…, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.” (Gal. 4:4-5)


Krisztus első jövetelének idejében a földet és a népeket nagy sötétség lepte be. Az igazság letekintett a mennyből a földre, és sehol sem látta, hogy képe visszatükröződött volna. A lelki homály az egész vallási világot hatalmába kerítette, és majdnem minden embert kábulatba ejtett.

A földön minden egy Tanító után sóhajtozott, akit csakis Isten küldhet el – egy olyan Tanítóért, amelyben majd egyesülni fog az isteni az emberivel. Fontos volt, hogy Krisztus emberként eljöjjön, és a világ élére álljon, hogy felemelje az elbukott emberi lényeket. Csakis ilyen módon valósulhatott meg Isten kinyilatkoztatása az emberiség előtt.
Krisztus önkéntesen lemondott királyi ruhájáról és koronájáról, és lejött a földre, hogy megmutassa, mivé lehet az ember, ha együttműködik Istennel. Azért jött, hogy fény legyen a sötétben, hogy jelenlétének világossága által elűzze a sötétséget.

Az Atya és a Fiú tanácskoztak, és úgy határoztak, hogy Krisztus kisdedként kell e világra jöjjön, és a többi emberhez hasonlóan gyermekké majd felnőtté váljon, miközben átéli azoknak megpróbáltatásait, de mindezt bűn elkövetése nélkül, hogy az emberek meglássák Benne azt a példaképet, amellyé ők is válhatnak, és hogy megtudja, gyakorlatilag miként segítheti őket a bűn feletti győzelemre. Minden emberhez hasonlóan próbákkal és kísértésekkel kellett szembenéznie. 
Az Ő ereje és irányítása révén bárki élhet egy olyan életet, amelyet Ő élt.

A pátriárkák és a próféták megjövendölték egy különleges Tanító érkezését, akinek szavai legyőzhetetlen erővel és tekintéllyel fognak bírni. Hirdetni fogja az evangéliumot a szegényeknek, és hírül adja az Úr kegyelmének idejét. Fel fogja állítani a jogosságot a földön, a szigetek pedig reményt vetnek törvényébe; a népek az Ő világosságában járnak majd, a királyok pedig sugarainak ragyogásában. Ő volt a „szövetség hírnöke”, az „igazság napja”. 

Amikor elérkezett „az időnek teljessége, Isten kibocsátotta az Ő Fiát”… 
A mennyei Tanító megérkezett. Ki volt Ő? Nem kevesebb, mint maga Isten Fia. 
Ő Istenként, ugyanakkor az emberi nemzetség nagyobbik testvéreként érkezett.

Ő úgy élt, ahogyan másokat is tanított… Az volt, amit az embereknek tanított. 
Szavai nem csak élettapasztalatát, hanem jellemét is kifejezték. Nem csak másokat tanított az igazságra,
Ő maga volt az igazság. Tanítása ennek köszönhetően bírt oly nagy erővel.

Derek Prince: A varázslás-avagy vedd észre,ha leuralnak




https://www.facebook.com/notes/isten-kincses-l%C3%A1d%C3%A1ja/derek-prince-a-var%C3%A1zsl%C3%A1s-avagy-vedd-%C3%A9szreha-leuralnak/750320221801533

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   Jákob ezt mondta a Fáraónak... kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai.

     1Móz 47,9

Jákob egész élete alapvetően megváltozott attól az időtől fogva, amikor tisztességtelen módon megszerezte az elsőszülötteknek járó áldást. Addig nyugodtan, békésen telt az élete otthon, a juhok mellett. Attól a naptól fogva azonban, amikor a csalás megtörtént, odalett a nyugalma. Ézsau keserű haragja és gyűlölete állandó fenyegetést jelentett neki. Végül is menekülnie kellett.

A Lábán házához való érkezésével a szenvedések újabb iskolája kezdődött el. A kapzsi ember kihasználta a szorgalmas Jákobot. "Úgy voltam, hogy nappal a hőség emésztett, éjjel a hideg... te pedig béremet tízszer is megváltoztatattad" (lMóz 31,40-41). Végül Jákobnak innen is menekülnie kellett.

Lábán üldözte, de Isten rettentése miatt békén kellett hagynia. Amikor Lábán abbahagyta az üldözést, feltűnt Ézsau 400 emberével. Mi lesz most? Kivégez a testvérem? Nehéz tusakodás után átéli az Istennel és bátyjával való megbékélést. Ézsau békén elvonul. De most meg fiai szereznek fájdalmat és izgalmat neki. Testvérüket, Dinát megszeplősíti Sekhem. Bátyjai véres bosszút állnak. Jákob egész családja a legnagyobb életveszélybe kerül. A szerencsétlenséget kegyelmesen elfordítja Isten.

Ahogy tovább vándorol Jákob, meghal Rákhel, a szeretett feleség. Egy időre nyugalmasabb az élete, Józsefben leli örömét. De egyszer hozzák fia véres ruháját. Az idős apa szeretne fájdalmában a sírba szállni. Gondokkal teli évek következnek a sötét és gonosz fiakkal való együttélésben, ami felemészti erejét. Majd jön az éhínség, az izgalmas út Egyiptomba, Simeon elvesztése, Benjámin elengedése - igazán megérthetjük Jákobot, amikor a Fáraónak azt mondja: "Kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai".

Varga László: Isten asztaláról

"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól."

     Filippi 1,2

Íme Pál köszöntése, jót kívánása legkedvesebb gyülekezetének írt levelében. Mindkét szavának tág értelme van. A "kegyelem" jelenti az áldást, Isten szeretetének és ajándékainak kiáramlását. A "békesség" Pál anyanyelvén így hangzik: "sálóm", ez a szó pedig mindent jelent, ami jó és szép lehet az életben, amit két egymást szerető ember kívánhat a másiknak: külső és belső békességet, nyugalmat, jólétet, örömöt, boldogságot. Olyan szép az, hogy az anyaországi reformátusok "Áldás, békesség!", az erdélyiek "Békesség Istentől!" szavakkal köszöntik egymást, mindketten ebből az igéből idézve. Ezt üzeni nekünk Isten. Ezt kívánja adni, ami nem kapható másfele, csak nála, ahogy az Úr Jézus Krisztus tanítja és közvetíti nekünk. Tőle kell kérni magunknak, és tőle kell kérni egymás számára. Őszinte szóval kell kérni: őszinte hittel, hogy Ő azt megadhatja és meg is akarja adni. Őszinte szeretettel, hogy azt én valóban kívánom annak, akit ezzel a szóval köszöntök. Akkor tudhatom, hogy Isten sem tekinti ezt egyszerű gépies köszönésnek, meghallgatja, és valóban megáldja vele azt is, aki kéri, azt is, akinek számára kéri.
Istenünk, Tőled kérjük a kegyelmet és a békességet. Nagyon hiányzik mindkettő mai életünkből. Kegyetlen világban élünk, mindenki csak önmagával törődik, nincs segítség a gyengék, tehetetlenek, elhagyottak számára. És nincs békességünk. A világ háborútól, terrortól, maffiától, kizsákmányolástól fél, az egyes ember kenyere elvesztésétől, családja felbomlásától. Békesség csak ott van, ahol rád bízzuk magunkat, áldás csak ott, ahol Te ajándékozol meg vele minket. Könyörgünk, Atyánk, ne hagyd ezt a mi világunkat, ne hagyd a mi népünket beleveszni a hitetlenség átkába! Újítsd meg rajtunk kegyelmedet, hozd vissza apáink hitének erejét, áldását, békességét! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-VISSZA ISTENHEZ


A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 12,7-13,4
Az ÚR megjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Ő pedig oltárt épített ott az ÚRnak, aki megjelent neki. Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felütötte sátrát. Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott is az ÚRnak, és segítségül hívta az ÚR nevét. Azután útnak indult Abrám, és továbbvonult a Délvidék felé. 10 Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Abrám Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert súlyos éhínség volt azon a földön. 11 Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Nézd csak! Tudom, hogy szép arcú asszony vagy. 12 Ha meglátnak az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak.13 Mondd, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen a te réveden, és életben maradjak általad. 14 Így is történt. Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak látták, hogy nagyon szép az asszony. 15 A fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték a fáraónak, és elvitték az asszonyt a fáraó házába. 16 Abrámnak pedig jó sora lett az asszony révén: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. 17 De nagy csapásokkal sújtotta az ÚR a fáraót és házát Abrám felesége, Száraj miatt. 18 Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged?19 Miért mondtad, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj! 20 Embereket is rendelt mellé a fáraó, és azok kivezették őt, feleségét és mindenét, amije csak volt. Abrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lót is vele jött a Délvidékre. Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya. A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között, annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott is segítségül hívta Abrám az ÚR nevét. 



"Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged?"

(1Móz 12,18)

A fáraó megdorgálta Ábrámot. Lehet, hogy nem volt annyira nemes a fáraó, mint amilyennek tűnik. De igaza volt. Mindig nehéz dolog elviselni, ha olyanok intenek meg minket, akik nem ismerik az Urat. Megszégyenítő számunkra. Figyeld meg, hogy Ábrám nem mond semmit. Szégyelli magát. Isten sem mond semmit. Legalábbis a Biblia nem jegyez fel semmit arról, amit mondott. Isten cselekszik. Kibogozza Ábrámot abból a kínos bonyodalomból, amelyet magának köszönhet. Az Úr hű maradt szövetségeséhez. Még a fáraó is rájött, hogy Isten Ábrámnak, érdemtelen barátjának a pártján áll. A karaván kanyargós úton haladt Egyiptomból Juda pusztája felé. Ábrám népe csendes volt és szégyellte magát. De van valami istenien nagyszerű ebben a hangulatban. Amikor szégyelljük magunkat, akkor legalább megtalálhatjuk Istent újból, még ha különben tekintetünket is alig merjük az égre emelni. Amikor büszkék vagyunk magunkra, akkor nincs szükségünk Istenre, és Ő elrejti arcát előlünk. Ábrám most tanulja meg, hogy Isten nem olyan valaki, aki ígéretet tesz és azután hagyja az embert saját útján menni. Ez elképzelhetetlen. Isten soha nem hagy el bennünket. Sem éjjel, sem nappal. Még amikor elég ostobák vagyunk is ahhoz, hogy a magunk választotta úton haladjunk, akkor is ott van titokban velünk. Még azt is megteszi, hogy kiszabadít minket saját ostobaságunk következményeiből. Most figyeljük meg, hogy hol ér véget az út. Ha mi írtuk volna meg ezt a történetet, azzal fejeztük volna be, hogy Ábrám és Száraj könnyek között kibékülnek. Lehet, hogy történt ilyen kibékülés. De egy ilyen kifejlet csak a mi regényeinkbe illik, a Bibliának nem lehet a lényege. Bételnél egy térdeplő alakot látunk az oltár előtt. Egy ember újból megtalálta Istenét. Ábrám az oltárnál térdel. Ábrám visszatalált Istenhez. Most már újból él. Olyan ez, mint amikor egy újszövetségi keresztyén rátalál a keresztre, ahol Isten és az ember megbékélt egymással.
Ott találunk életet, mert ott ismerjük meg Istent.

Krisztus mindenek felett-KÉSZ VAGY-E ÁLDOZATTÁ LENNI?



   "De ha kiontatik is vérem italáldozatként hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, örülök és együtt örülök mindnyájatokkal" (Fil 2,17).


Akarsz-e áldozattá lenni a hívők szolgálatára - kész vagy-e kiontani véred italáldozatként mások hite oltárán? Vagy ezt mondod: Most még nem adom oda magam áldozatul, nem óhajtom, hogy Isten válassza meg a munkámat, majd én magam választom ki saját odaszentelésem színfalait, szeretném, ha lenne arra méltó közönségem, akik felfigyelnek rám és ezt mondják: Jól csináltad! Más a magad magános útját járni méltóságteljes hősiességgel, de megint más, ha az Isten által kijelölt úton jársz, ahol mások talpa alatt lábtörlő leszel. Ha talán Isten arra akar megtanítani, hogy ezt mondd: "Tudok megaláztatni is" (Fil 4,22) - kész vagy-e így is odaáldozni magad? Kész vagy-e kisebb lenni, mint egy csepp víz a vederben? Hajlandó vagy-e olyan reménytelenül jelentéktelen lenni, hogy elvégzett szolgálatoddal kapcsolatban még csak nem is emlékeznek rád? Kész vagy-e adni, felemésztődni és nem várni, hogy neked szolgáljanak, hanem hogy te szolgálj? Sok szent nem "tud" megalázó munkát végezni, azt gondolja: akkor marad szent, ha a méltóságán aluli munkát nem vállalja.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Egy elszalasztott alkalom



   "De mikor az igazságról, az önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett [Pál] beszélni, Félix megrémülve ezt mondta: Most menj el, de mikor alkalmam lesz, magamhoz hívatlak."

(Cselekedetek 24, 25) 

Félix helytartó azt remélte, hogy érdekes magyarázatokat hall majd arról a különös hitről, melyet Pál képviselt. De a dolgok másként alakultak. Az Ige őt is eltalálta. Pál az igazságról beszélt; Félix pedig a császárnak igazságtalan képviselője volt. Pál a tiszta, önmegtartóztató életről beszélt neki, Félixnek pedig ezen a ponton súlyos bűnei voltak. Végül pedig arról az eljövendő ítéletről volt szó, mely a föld hatalmasait is utoléri. A helytartónak igen melege lett. Lelkiismeretében találva érezte magát. Ez egyébként jó jel, ha az ember még megdöbben. Azt mutatja, hogy még nem keményedett meg egészen. Druzilláról viszont, Félix feleségéről nem olvassuk, hogy megrémült volna. Kemény és érzéketlen maradt, noha zsidó származása révén ismerte Isten törvényét. Félix - Pál révén - életében először került szembe az igazsággal. A kegyelem órája ez az ő számára. Isten még ezt a mélyre süllyedt embert is meg akarja menteni. Az a rémület, amely őt meglepi, elindulás lehetne az üdvösség felé. Csak engednie kellett volna, hogy az igazság tövise hasson és fejet kellett volna hajtania a kárhoztató ítélet előtt. Akkor Pál a hitben való szabadulás útját is megmutathatta volna neki Jézus Krisztusban. Félix azonban gyorsan félbeszakította a beszélgetést, elhalasztva a döntést. A megtérés kérdésében azonban minden halasztás egyben jóvátehetetlen mulasztás.

Félixnek ma is sok követője van. Emberek hatásokat kapnak, de elhessegetik azokat. "Ma még nem! Először hadd élvezzem ki ifjúságomat, hadd szerezzem meg ezt vagy azt." Ahelyett, hogy megragadnánk az alkalmakat, elmulasztjuk azokat. - Félix intő példa marad minden időkben. Nem kelt ő ki hevesen az igazság ellen, de nem is engedte azt közel magához. Mindenféle meggondolásai és kifogásai voltak. De nem is volt könnyű Félixnek, hogy keresztyén legyen. Istennél azonban minden lehetséges és a Jézusban való hit minden akadályon áttör. A meg nem tért ember a keresztyénségben mindig valami megvalósíthatatlant Iát. - Milyen sok emberhez lép oda Jézus legalább egyszer életükben, de hagyják őt továbbmenni.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Az igazságnak elég tétetett


"Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket"

(2Móz 12,13)
Számomra Krisztus drága vére vigasztalás, Isten előtt pedig szabadulásom záloga. Még amikor magam képtelen vagyok is azt észlelni, Isten Krisztus vérére néz, és elmegy mellettem, "kihagy" az ítéletből. Ha éppen elhomályosodnak hitem szemei, akkor is biztonságban lehetek, mert Isten szemei nem homályosodnak el, Ő állandóan látja a nagy Áldozat vérét. Micsoda öröm ez!

Isten megtekinti szeretett Fia áldozatának mély(séges) jelentőségét és azt a végtelen gazdagságot, amit az magában foglal. Az áldozatra néz, és nem feledkezik meg arról, hogy igazságának már elégtételt szerzett és Krisztusban megdicsőíttetett. Amikor a teremtést befejezte, ezt mondta Isten róla: "Íme, minden igen jó" (1Móz 1,31). De vajon mit mondott szeretett Fia engedelmességéről, mindhalálig való engedelmességéről? Istennek kimondhatatalan gyönyörűsége van Krisztusban és abban a kedves illatban, amelyet áldozata jelentett, midőn bűntelen önmagát feláldozta Istennek a bűnösökért (elveszettekért).

Ezért lehetünk biztonságban. Isten áldozata és Igéje nyújtja ezt a tökéletes biztonságot. "Ki akar hagyni" minket az ítéletből, és ki is fog hagyni, mert dicsőséges Közbenjárónk vállalta a halált helyettünk, és Isten elfogadta áldozatát. Igazsága összefonódott szeretetével, hogy örökre szabadulást nyújtson mindazoknak, akiket Krisztus vérével meghintett.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül.” (1 János 4,14)


Kedves gondolat az, hogy az Úr Jézus Krisztus az Ő Atyjának akarata, kívánsága, tanácsa beleegyezése folytán jött e világba. Az Atya küldte Őt, az emberiség megváltása végett. Könnyen elfelejtjük, hogy a három egy Isten személyei között való különbség dacára, a dicsőségre nézve nincs különbség közöttük. Sok esetben megtörténik, hogy megváltásunk vagy legalább az abban megnyilatkozott szeretet mélységére való tekintettel, több dicsőséget tulajdonítunk az Úr Jézusnak, mint az Atyának. Ez nagy tévedés. Hogyan történt az Úr Jézus földre jövetele? Nem az Atya küldte-e Őt? Ha beszéde hatalmas és kedves volt, avagy nem az Atya tette-e ajkait olyan megnyerővé, hogy az újszövetség ékesen szóló hirdetője lenne? Aki az Atyát, a Fiút és a Szentlelket úgy ismeri meg, amint ismernie kell, az egyik részére sem ismer el előnyt irántuk a szeretetben; látja őket Betlehemben, a Gecsemánéban és a Golgotán, egyenlőképen közreműködni a Megváltás munkájában. Keresztyén ember, bizalmadat teljesen és kizárólagosan az ember Jézus Krisztusba helyezted? Reménységed csupán Ő belé vetetted? Egyesültél vele? Akkor hidd el, hogy a mennynek Istenével egyesültél. Amint az ember Jézus Krisztus testvéreddé lett és vele a legbensőbb közösségben élsz, úgy az által az örök Istennel is összeköttetésben vagy és a Jehova a te Atyád és barátod. Belemerültél már valaha a Jehova szívében lévő szeretet mélységébe, melynél fogva elküldte fiát a kegyelem nagy művének keresztülvitelére? Ha nem, úgy ma vedd azt megfigyelés alá. Az Atya küldte Őt! Forgasd ezt szívedbe. Gondolkodjál a felett, hogyan teszi Jézus Atyja akaratát. Nézd a haldokló Megváltó sebiben az Atya szeretetét. Jézusra vonatkozó gondolataitokat hozzátok kapcsolatba az örök és dicsőséges Istennel, mert „az Úr akarta Őt megrontani és betegség alá vetni.”

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Az új ember

"Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki." (Lk 19,8)


Zákeus befogadta Jézust a házába, a szívébe, Jézus pedig feltétel nélkül bement egy ilyen bűnöshöz is. Ő nem azt mondja: szeretlek, ha megváltozol, hanem ezt: szeretlek, s majd meg fogsz változni.

A fővámszedő azonban kezdi rosszul érezni magát, mert Jézus és a lopott pénz nem fér meg egy fedél alatt. S mivel Zákeus döntött Jézus mellett, szabadulni akar a bűneitől. Nem törődik vele, ki mit szól hozzá, engedelmeskedik élete új Urának - anélkül, hogy Jézus parancsolná neki. Kilép a házából, és kárpótolja, akiket megkárosított. Mégpedig négyszeresen, mert ezt írja Mózes törvénye, a Szentírás (2Móz 21,37; Károli: 2Móz 22,1).

S mihelyt a Biblia szerint kezd cselekedni, Jézus kijelenti: belépett Isten országába, ma lett üdvössége. Tudom-e, mit ír a Szentírás szerelemről, házasságról, munkáról, pénzről, imádságról? Miben kellene Isten igéjéhez igazodnom?

Zákeus tehát látja a bűnét, megvallja azt, és igeszerűen kezd cselekedni. Ez mind a Szentlélek munkája. Ő teremti újjá azt, aki Jézust befogadta. Aki addig pénzt szedett, most pénzt osztogat, mégpedig a szegényeknek, s azoknak, akik miatta lettek szegényebbek. Egészen megváltozott a gondolkozása, hiszen „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az" (2Kor 5,17).

Ebben az egyetlen szóban benne van új hitvallása: Uram. A farizeusok soha nem szólították Jézust így, mindig csak ezt mondták: Mester, tanító.

Látom-e a bűneimet, kész vagyok-e néven nevezni és megvallani őket? S látom-e azokat, akik miattam lettek szegényebbek? Mit zsarolok ki szüleimtől, házastársamtól, munkatársaimtól? Kész vagyok-e pótolni, amit lehet, s kérni és hálásan komolyan venni Isten bocsánatát?

"Az Isten Bárányára / Leteszem bűnöm én, / És lelkem béke várja / Ott a kereszt tövén. / A szívem mindenestül / Az Úr elé viszem, / Megtisztul minden szennytül / A Jézus vériben..."
(Bonar Horatius)


Napi áhítat- Miért kíván jelt ez a nemzedék?

Olvasnivaló: Mk 8,11–21

Azok kívánnak jeleket, bizonyítékokat, akik nem veszik fontolóra a folyamatokat, akik csak a felszínen maradnak.

„Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt. Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: „Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.” Ezzel otthagyta őket, és ismét hajóba szállva elment a túlsó partra. De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban. Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!” Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük. Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?” Így feleltek: „Tizenkettőt.” „És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?” Ezt mondták: „Hetet.” Erre Jézus újra megkérdezte: „Még mindig nem értitek?”


Magyarázat

Jézus szomorúan, lelke mélyéből sóhajt. Az egyik legkeményebb és legmegrázóbb döntést hozza azokkal szemben, akik csak kísértik, de nem szívük tisztaságával és alázatával keresik az Istennel való találkozást: „…nem adatik jel…”
Miféle emberi szándék mutatkozik meg itt farizeusokban és tanítványokban egyaránt? Hitetlenség, figyelmetlenség, értetlenség, önzés. A láthatatlan Isten folyamatosan önmagát nyilatkoztatja ki, amit megláthatunk a Bibliában, a természetben és a történelemben is. Aki keresi Istent, meg is találhatja. A legnagyobb kinyilatkoztatás maga Jézus, aki a testet öltött Ige, Isten látható megjelenése. Ahelyett, hogy fogadná az ember, és elindulna vele az Isten megismerésében és megtapasztalásában, még tesztelni akarja. A gondolat is abszurd, bár mondhatnánk: „Érthető az emberek óvatossága, hisz nagy a tét.” Ha akarjuk, meg tudjuk érteni a kor kételkedőit. De érthető Jézus szomorúsága is. A kedves közeledésre bizalmatlanság a válasz azoktól, akik a kísértések idejében nem szoktak ennyire körültekintőek lenni.
Ne Jézusban kételkedj! A hitünk bizalom a minket is biztosan szerető Istenben.

Imaáhítat

Könyörögjünk, hogy a baptisták testvérközössége betölthesse küldetését napjainkban is! (ApCsel 1,6–8)

(Katona Béla)