Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

És elment egy Lévi nemzetségéből való férfi és Lévi-lányt vett feleségül.      2.Móz. 2,1

Mózes szüleinek házassága Istennek tetsző házasság volt. A Zsid. 11,23 szerint mindketten hitben állottak. Ez elengedhetetlen feltétele a boldog házasságnak. Mit használ a vagyon, az előkelő származás, a magas képzettség, ha hiányzik a hit?! S mi van, ha a házasság már bűnnel és szégyennel kezdődik?! Az igazi házasság egyetlen feltételét így nevezi meg Pál az l.Kor.7,39-ben: "szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban", - ami azt jelenti, hogy mindkét fél hívő legyen. Minden házasságban van "háborúság", nehézség, mint ahogy az l.Kor 7,28 mondja: "az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben". Ezt meg kellett tapasztalniuk Mózes szüleinek is. Jött a nehéz robotmunkák ideje, majd a Fáraó szörnyű parancsa, hogy minden újszülött fiút a folyóba kell vetni. Mózes szüleinek mit sem használt volna a nagy vagyon, vagy az előkelő származás. Csak a hit segített. Hitben merték vállalni (Zsid. 11,23), hogy kedves gyermeküket három hónapig rejtegessék. - Áldás, ha a szülők kölcsönösen erősíthetik egymást a hitben, amikor magasra csapnak a nyomorúság hullámai. így megtapasztalhatják Isten csodálatos segítségét. Mózes szülei életében eljött az idő, amikor felismerték, hogy gyermeküket ők maguk tovább már nem őrizhetik meg. Szomorú óra volt ez. Gyermeküket mégsem dobták a Nílusba. Továbbra is hitben cselekedtek. Gyermeküket egy gyékényládácskába tették, s ezt a ládácskát nemcsak egyszerűen a Nílusra, hanem Istenre bízták. Hitben vállalták a következményeket. Isten úgy dicsőíti meg magát életünkben, hogy olyan szorultságokba visz, amelyben minden bölcsességünknek, ügyességünknek csődöt kell mondania. Akkor tapasztalhatjuk meg az Ő csodáját.

Varga László: Isten asztaláról

"Szeretsz-e engem?"      János 21,16

Két egyszerű szó. Nincs az a fegyver, ami jobban mellbe vághatna. Lehet, hogy soha nem is gondolkoztál rajta. Keresztyén ember vagy, templomba jársz, most is imádkozol, persze, hogy szereted Megváltódat. Péter is úgy gondolta, hogy ez természetes, magától értetődő. Csak amikor Jézus háromszor egymásután tette fel neki ezt a kegyetlen kérdést, akkor döbbent meg, de igazán. Te hányszor mondtad ki Isten nevét könnyelműen, úgy, hogy oda se figyeltél, esetleg káromkodásban? Hányszor hallgattál istentelen társaságban, jó, nem tagadtad meg, de talán még mosolyogtál is, amikor bölcsen tagadták, kikacagták, megvetették? Soroljam? A lelkiismereted pontosabban sorolja mindezeket. Eléd áll Krisztus az igében, látod a kereszten megkínzott alakját, és feltámadott dicsőségében rád szegezi kérdő szemét, melyből feléd árad a keresztet is vállaló szeretete. Szelíden megkérdi: Valóban szeretsz te engem? Szörnyű kérdés! Próbálj felelni rá! Legalább annyit, mint Péter a harmadszori kérdésre: Uram, te tudod, egyedül csak te tudod, hogy minden mást mutató szavam, cselekedetem, gyávaságom, bűnöm ellenére én mégis szeretlek Téged.

Krisztusom, én szeretlek Téged. Nem tudom bizonyítani. Annyi mindennel vádolhatsz, és igazad van, annyiszor megbántottalak, elfelejtettelek, szégyent hoztam a nevedre, nem tettem vallást rólad, amikor kellett volna, mert gyáva, óvatos, ki tudja, milyen helyzetben voltam, éppen úgy, mint Péter azon az éjszakán. De most is itt állok előtted, s megköszönöm, hogy van egy, egyetlen tanúm, aki tudja, hogy én szeretlek Téged, és az Te vagy, Uram. Az én szavamnak nincs, nem lehet hitele ítéleted előtt, de a Te szavadnak hitele van. Tedd meg, tégy vallást helyettem arról, hogy mindennek ellenére én valóban szeretlek Téged. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-EMBEREKHEZ VISZONYÍTVA II.

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 18,9-14

9 Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: 10 "Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. 12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. 13 A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. 14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."

"Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember."

(Lk 18,11)

A világi emberek az "embert emberhez viszonyítás szintjén" élnek, mert ez az egyetlen szint, amelyet ismernek. De a vallásos emberek is könnyebbnek találják, hogy inkább a többi emberhez, mintsem Istenhez mérten éljenek. A farizeus vallásos ember volt. "Isten, hálát adok neked..." Istent szólítja meg, de gondolatai az "én és a többiek" szinten vannak: "...hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember". Állandóan a többi ember magatartásához viszonyítja a sajátját. És sokan ugyanezt tesszük, hogy lássuk, hogyan is állunk. Ami a farizeust illeti a másokkal történt összehasonlítás rá nézve volt kedvező. Ő volt a jobb adakozó és böjtölő. A vámszedőhöz viszonyítva az egyház és a társadalom oszlopa volt. Jézus természetesen nem mondja azt, hogy a vámszedő volt a "jobb". Csakhogy a vámszedő, életében először látta magát Isten megrendítő valóságának a tükrében. És akkor imádkozni kezdett. Imádsága eljutott Istenhez. A farizeus imája azon a szinten maradt, ahová tartozott. Sehogy sem emelkedett az embert emberhez viszonyítás szintje fölé. A vámszedő mellét verte és jajgatva mondta, hogy bűnös. A vámszedő nem azért ismerte fel bűnös voltát, mert rájött, hogy viszonylag annyira bűnös ember. Azért vallotta meg bűnös voltát, mert meglátta Istent. Ha egyszer ő - vagy bárki más - meglátja Istent, akkor már csak egyet lehet mondani: "Légy irgalmas nekem bűnösnek". Istennel élni különös élet - a természeti embernek különös. Egy rendkívüli dimenziójú élet. Amíg valaki nem ismeri Istent, nem tudja, hogy milyen élet is ez. Ha nem ismered Istent, lehetsz viszonylag derék ember, de ebben az esetben még nem tudnád az igazságot önmagad felől.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A LEVERTSÉG MEGFEGYELMEZÉSE

"Pedig mi azt reméltük... És ezen felül ma már harmadnapja, hogy ezek történtek" (Lk 24,21). A tanítványok minden ténymegállapítása helyes volt; de téves következtetéseket vontak le a tényekből. Mindaz, ami a szellemi levertség ízét hordozza, mindig rossz. Ha levertség vagy nyomottság vesz erőt rajtam, ennek mindig én magam vagyok az oka, nem Isten, nem is más valaki. Két forrás van, amiből levertség támadhat: abból, ha kielégítettem egy vágyamat, vagy abból, hogy nem elégítettem ki. A vágy célja: "Azonnal meg kell kapnom ezt vagy azt." A szellemi vágy arra ösztönöz, hogy valamilyen kérdésemre választ kérjek Istentől - ahelyett, hogy magát a választ adó Istent keresném. Minek a teljesítését kértem Istentől bizalommal? És ma - a jelenben - már harmadnapja ennek, mégsem tette meg, amit vártam; ennélfogva azt képzelem, hogy jogosan vagyok levert és jogom van hibáztatni Istent! Kisiklottunk a helyes vágányról, amikor azt erőltetjük, hogy Isten feleljen imádságunkra. Az imádság értelme az, hogy Istenbe fogódzunk, ne a válaszába. Lehetetlen, hogy levert legyen a testileg egészséges ember. A levertség a betegség tünete és ez így van a szellemi életben is. A szellemi levertség betegség és mindig magunkat hibáztathatjuk érte. Mennyei látomásokra várunk: Isten hatalmának földrengéseire és villámlásaira (levertségünk ténye bizonyítja ezt), és meg sem gondoljuk, hogy Isten szüntelenül velünk van a leghétköznapibb dolgok és emberek közepette is. Ha elvegezzük kézenfekvő kötelességünket, meg fogjuk látni Őt. Isten egyik legmeglepőbb kijelentésére akkor találunk rá, amikor megtanuljuk, hogy a közönséges, hétköznapi dolgokban valósul meg Jézus Krisztus Isten volta.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A teljes érzéketlenség

"Az útfélre hullottak pedig azok, akik hallják, azután eljön az ördög és kikapja az Igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. " (Lukács 8, 12)   A kemény útfélen a mag nem tudja életerejét kibontakoztatni. Éppígy vannak szívek is, melyekről Isten Igéje hatástalanul pattan le. Az útfél nem volt mindig ilyen kemény. Az idők folyamán taposták ilyenné. Az emberi szív is lassanként válik egyre keményebbé. - A gyermek még olyan fogékonynak mutatkozik. Felfog dolgokat, hallgatja a Megváltóról való beszédet, elgondolkozik rajta és kérdezősködik. Lelkiismerete még nem vált keménnyé. Később sok egyéb benyomás éri, sötét és gonosz hatások is. Ez mind nyomot hagy benne. A lélek az Isten szavára egyre érzéketlenebbé válik. A külvilág benyomásai egyre nagyobb erővel ostromolják és a szív tárva előttük. Romlott és gonosz emberek részéről káros befolyások érik a fiatal lelkeket. Mennyire meggyötrik és tönkreteszik őket. Sok fiatal szív olyan, mint valami kert, amit vadállatok dúltak fel. Ó, bárcsak fallal tudnád körülvenni lelkedet, hogy ne tudjon oda minden behatolni, játszótérnek tekintve azt, ami Isten szántóföldje és veteményes kertje. - A belső érzéketlenség mégcsak fokozódik azáltal, hogy a lélek megkeményedik minden jó hatással szemben. A lelkiismeretet találatok érik, megmozdul, de az ember ismét elnémítja azt. Olykor világosan érezhető vonzás támad felfelé, de az ember ismét beleveti magát a hétköznapok hajszáiába vagy éppen a szórakozások árjába. A szív érzéketlenné válik, ha folytonosan csak olyan hatásokat kap, amelyek elvonják Istentől. Az ápolatlanul és gondozatlanul maradt mag hamarosan elhal. Az ember érzéketlenné és tompává válik. A lelkiismeret elfásul és az ember semmit nem tud felfogni többé. Bár hallja Isten Igéjét, de az nem hatol a mélyre. A gonosz elkapja azt és szabad kikapnia a szívből, miután maga az ember is gonoszul bánt a szent Igével. Az ember alkalmatlanná válik a hitre. "Isten kiszolgáltatta őket elvetemült gondolkodásra" - mondja Pál apostol (Róm 1, 28). Igazságérzetük megromlott, Isten és a világosság iránt való érzékük veszendőbe ment. Végül is nyíltan gúnyolják és tagadják mindazt, ami szent. Azok az emberek, akik e kemény útfélhez hasonlítanak, az Ige számára szinte elérhetetlenek. De ha egyszer Isten ekéjével felszaggatja a kemény felületet, az Ige hatékony lehet még az ő életükben is.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Visszatérés a pártütésből

"Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz .. ." (Jób 22,23)

Elifáz ebben a versben nagy igazságot mondott ki, sok ihletett Ige összefoglalását. Kedves olvasóm, letaglózott a bűn? Rommá lett az életed? Ellened fordult az Úr, úgyhogy anyagilag csődbe jutottál, szellemileg letörtél? Vajon nem tulajdon ostobaságod juttatott-e romlásra? Ha így van, akkor első dolgod az legyen, hogy visszatérj az Úrhoz. Mélységes bűnbánattal és őszinte hittel térj vissza lázadásodból. Ezt meg kell tenned, hiszen te fordultál el attól, aki szolgájának vallottad magadat. Ez az egyedüli bölcs dolog, amit csak tehetsz, mert amíg ellene harcolsz, nem virágozhat ki az életed. Ezt a lépést sürgetően szükséges megtenned, mert amivel Isten eddig fenyített, az semmi ahhoz képest, amivel még fegyelmezhet, hiszen Ő a Mindenható. Nézd, micsoda biztató ígéret ez: "Felépülsz!" Csak a Mindenható tudja felállítani a ledőlt oszlopokat, helyreállítani a düledező falakat romos életedben. Ő viszont nemcsak képes erre, hanem meg is fogja tenni mindezt, ha megtérsz hozzá. Ne késlekedj! Megnyomorodott lelked teljesen csődbe jut, ha tovább is lázadsz, míg a szívből jövő bűnvallás megkönnyebbít, az alázatos hit pedig megvigasztal. Tedd meg ezt, és meglátod, minden rendbe fog jönni.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Keljetek föl, menjetek innen” (Mikeás 2,10)

Folyton közelebb jön az az óra, amikor hozzánk is eljön, mint mindenkihez az a hit:

 „Kelj fel, menj ki a te házadból, melyben laktál, a városból, hol ügyed után jártál, családod és barátaid köréből. Kelj fel, lépj utolsó utadra.” Mit tudunk mi ezen utazásról? Mit tudunk arról a helyről, ahova mennünk kell? Olvastunk már felőle egyet-mást és a Szentlélek is kinyilatkoztat róla némely dolgot, de mégis milyen keveset tudunk az eljövendő országról! Annyit tudunk, hogy határánál egy fekete, rohanó folyam hömpölyög tova „melynek neve: halál”. Isten ezen akar átvezetni és megígérte, hogy velünk lesz. De mi lesz a halál után? Milyen csodálatos világ fog majd ámuló tekintetünk elé tárulni? A dicsőségnek milyen szemlélése tűnik fel szemeink előtt? 

Onnan még soha senki sem jött vissza, hogy nekünk hírt hozott volna. De tudunk mégis eleget a mennyei országról, s éppen azért örömmel és vigaszsággal várjuk a hazahívást. A halál árnyékának völgyén át sötét az ösvény, mindazáltal nem félünk rálépni, mert tudjuk, hogy Isten e sötét völgyön is velünk van. Azért nem kell félnünk a veszélytől. Búcsút kell vennünk mindentől, ami nekünk idelent kedves és becses volt, de az nem baj, mert az atyai házban Atyánk honába megyünk, ott van Jézus. Ez a királyi „város, melynek fundamentuma van, melynek mestere és teremtője az Isten.” Ez lesz az utolsó bevonulás, hogy örökké annál legyünk, akit szerettünk az Ő népével együtt: az élő Isten színe előtt. Kedves keresztyén, gondolj gyakran a mennyre, mert az von tégedet felfelé és elfelejteti veled az út fáradalmait. E siralom völgye csak út a jobb hazába. 

A fájdalmak eme világa csak küszöbe a boldogság világának.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Az örök élet: Jézus

"..add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem. "(Mk 10,21)

Zákeus gazdag volt, de mégsem volt boldog. Amikor azonban találkozott Jézussal, és befogadta őt, megváltozott az élete. Visszatalált Istenhez, megtalálta önmagát, rendeződött az emberekkel való kapcsolata; kereső, nyugtalan emberből üdvösséget nyert, boldog hívő lett.

Mai igénk szereplője is gazdag volt, szintén találkozott Jézussal, de nem változott meg az élete. Maradt minden a régiben, és szomorúan távozott. Miért?

Mert azt gondolta, hogy az örök élet megvásárolható, „...mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Amikor Jézus az ő követésére hívta, s ehhez meg kellett volna szabadulnia mindattól, ami visszatartotta, „elborult az ember arca", és elment.

Pedig mekkora kegyelem, hogy érzi az örök élet hiányát! Sok mindene van, de nincs üdvössége. Milyen nagy dolog, ha valaki rájön erre, és Jézustól kéri ezt az ajándékot! Minket szorongatott-e már ez a kérdés?

De úgy kellett volna neki ez a kincs, hogy megtarthassa mindazt, amit már összegyűjtött addig. Tele volt a keze saját gazdagságával, ezért nem tudta elfogadni az örök élet ajándékát.

Zákeus komolyan vette, amit Jézus mondott neki, és azonnal meg is cselekedte. Ez az ember azonban nem vette komolyan, hogy az örök élet nem megvásárolható újabb érték a leltárban, hanem Jézus maga: a vele való személyes közösség. Csakhogy ennek az embernek az életében nem volt hely Jézus számára. Betöltötte gazdagsága, és nem volt hajlandó semmitől megválni Jézusért. Nem hitte, hogy ha bármitől megválik, nem lesz szegényebb, mert Jézussal együtt mindent megkap, amire szüksége van.

Zákeus ezt mondta: jöjjön Jézus, kerül, amibe kerül. S eltette az akadályokat az útból. Ez az ember viszont így gondolkodott: jöjjön az örök élet, ha nem kerül semmibe! Szorongatta a kincseit, s nem lett övé a kincs, amit Jézus ígért neki.

Vajon nem az az oka lelki szegénységünknek, hogy tele van a kezünk és a szívünk, és nincs helyünk Jézus számára? Mit kellene elengednem, hogy igazán gazdag legyek?

Napi áhítat-A Messiás-titok magyarázata

Olvasmány: Mk 8,27–30

Ne csak Jézust magyarázd, hanem arról is beszélj, hogy neked ő mit jelent és miért fontos!

„Jézus pedig elindult tanítványaival együtt Cézárea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: „Kinek mondanak engem az emberek?” Ők így feleltek: „Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül.” Jézus tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek mondotok engem?” Péter így válaszolt neki: „Te vagy a Krisztus.” Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek őróla.”

Magyarázat

„…senkinek ne beszéljenek őróla.” Ez egy jézusi parancs, aminek ma épp az ellenkezője van érvényben. Az Úr Jézus hatalmában áll meghatározni, hogy mi időszerű, és mi nem az. Mi, emberek gyakran máshogy látjuk és ítéljük meg az idők jeleit, mint ő. Félünk, amikor bízni kellene, cselekszünk és kapkodunk, amikor várni kellene, és tétlenkedünk, amikor világos felszólításaink vannak. Korunkban minden pillanatot fel kell használnunk arra, hogy tanítványokká tegyünk minden népet, tanítva, amit Jézus mondott.
Hogy is állnak a dolgaink? Ma is mondanak Jézusról mindenfélét, eladdig, hogy sosem élt. Meg kell válaszolnunk nekünk is, hogy mi kinek tartjuk őt. Ez mást jelent, mint hogy mit tudunk és mit hiszünk róla és vele kapcsolatban. Lehetséges, hogy tudjuk, ő a Messiás, csak éppen nem tartjuk olyan személynek, aki számunkra a mindenek feletti tekintély, az igazi kiválasztott, szabadítónak és úrnak rendelt személy. Ha úrnak tartjuk, akkor vegyük őt komolyabban, mint főnökeinket vagy bármilyen emberi tekintélyt.
A tanítványok felismerése Jézusról túlmutatott a közvélekedésen.
Kevesebbet mi sem tehetünk, bátran éljük meg hitünket annak a lehető legszemélyesebb valóságában!
(Katona Béla)

Joel Osteen: Mai napon....

Mai napon megteszek mindent, hogy Isten kedvébe járjak.

Isten mindig el akar bűvölni jóságával, ezért megtanultam, hogy nem kell keresni az áldást, a megfelelő személyt vagy anyagi dolgokat. Ha keresed Istent, őt állítod első helyre, összefonod vele életed, akkor az áldás fog megkeresni téged. Ha lelked kiválóságot mutat, adsz, szolgálsz, és jól bánsz az emberekkel, akkor Isten áldása leszáll rád. Nem szaladhatsz el, Isten jósága elöl, inkább tégy meg mindent, hogy kedvében járj. /Joel Osteen/

*************************************

Mai napon csupa jó dolgokra gondolok.

Néhányan csodálkoztok, miért vagytok nehézkesek, miért nincs meg a régi energiátok és lelkesedésetek. Mert a negatív gondolatokkal megcsapolod hited, energiád, lelkesedésed. Egy nagy vákuumhoz hasonlóan kiszívja belőled mindazt a jót, mit Isten beléd ültetett. Tanulj meg szándékosan csak a jót gondolni és újból telve leszel lelkesedéssel! /Joel Osteen/

Kenneth E. Hagin: Isten üzenete az eljövendő időkről (prófécia)

Sokak kérésére a prófécia, melyet Kenneth Hagin kapott az Úrtól földi élete végén:

Az Ő irgalmában és kegyelmében az Úr megengedte Hagin testvérnek, hogy a jövőnkbe tekintsen, és ránk hagyja a következő próféciát, mielőtt hazaköltözött.

2003. február 18-án, kedd este kapta a Winter Bible Seminar alatt.

Ahogy a jövőbe tekintünk, bátran járva az Istenbe és az Ő Igéjébe vetett hitben, ahogy Hagin testvér tanította nekünk, a hangja elkísér minket ezekkel a prófétai szavakkal:
Sokan aggódnak a jövő miatt, kíváncsiak, hogy mi fog történni?

Vajon a sötétség kerekedik felül, vagy a fény fog ragyogni?

Igen, azt mondja a Seregeknek Ura: emlékezzetek, hogy az Én kezemben vagytok.

Emlékezzetek, hogy én jobban ismerem a jövőt, mint ti a múltat — és minden rendben van!

Figyelmeztetni foglak benneteket azokra a dolgokra, amik hatással lesznek rátok.

Megmutatom az utat, amerre mennetek kell, és azon fogtok járni, és áldottak lesztek. A föld minden népénél áldottabbak lesztek. Mert az én népem vagytok, és az én népem uralkodni fog. És az Úr áldásai az én népemre szállnak.Kiöntetik a kései eső. Igen, azokra a nemzetekre, amelyek most kietlenek és puszták. De az eső kiöntetik. A mag el lesz ültetve. Az aratás el fog jönni. Isten dicsősége fog ragyogni a földön.

A világból valók pedig továbbmennek azon az úton, amelyen jártak, és a sötétség erőt vesz rajtuk.

Ti azonban a világosságban fogtok járni! Az Ő Igéjének megnyilatkozása világosságot ad!

Járjatok az Ige szerint. Járjatok az Igében. Járjatok a Szellemben. És az erő megnyugszik rajtatok, és Isten dicsősége látható lesz a ti arcotokon! Sokan fordulnak majd az Úrhoz. Nagyszerű napok, csodálatos idők, hatalmas áldások várnak rátok. Ezért örvendezzetek és örüljetek!

Sokakat aggasztanak a közelmúltban történt dolgok, a rémület, ami sok ember szívét megragadta. Sokan tartanak a háborúktól. Sokan aggodalmaskodnak a jövő miatt. Úgy tűnik, hogy a sötétség nőttön-nő. Az idő horizontján sötét felhők gyülekeznek.

De — azt mondja a Seregeknek Ura — ne annak alapján járjatok, amit a fizikai szemetekkel láttok. Annak alapján járjatok, amit az Én Igém mond! Annak alapján járjatok, amit a Szent Szellem mond nektek!

Mert Ő sok ember szívéhez beszél, de azok továbbra is a természetes síkon járnak, és nem figyelnek a szívükre. Ő sok szellemhez szól! Ők azonban továbbra is az értelem birodalmában járnak, a saját gondolataikon gondolkodnak, saját útjaikat tervezgetik.

De, azt mondja a Seregek Ura, figyeljetek arra, amit a Szellem szól a szívetekhez, a szellemetekhez. És amit mondott neked, aszerint cselekedj! Arra alapozd a cselekedeteidet! Úgy cselekedj, mintha már úgy lenne, ahogy megmondta!
Örvendezz és örülj! A nehézségek közepette. Az elkerülhetetlennek tűnő vereséggel szemben is! A látszólagos kudarc közepette! Mert belső információkkal rendelkezel, információkkal az Igében, a Szellem által adott információkkal.És ezek mind valóra fognak válni. Ámen.


Büszkék vagyunk rá, hogy igei gyülekezet vagyunk, igei emberek vagyunk.

Ez így is van, és jó dolog. Mert igaz, azt mondja az Úr, hogy ti igei emberek vagytok. De ne feledjétek, hogy a Szent Szellem népe is vagytok – szellemi emberek. Igen, az Ige megy előre. De a Szellem újra és újra mozdulni akart közöttetek, de ti figyelmen kívül hagytátok Őt és csendben maradtatok.
Néhányotok ideiglenesen megnyitotta magát a Szellemnek. Mert a Szellem arra törekszik, hogy kinyilvánítsa Önmagát. Kinyilvánítja magát kijelentésben, felfedi magát nektek a tudás szaván keresztül, a bölcsesség szaván keresztül, a szellemek megkülönböztetésén keresztül.

Folyamatosan törekszik rá, hogy szóljon! Mert Ő szól az Ő népéhez a Szent Szellem által. A nyelvek nemei és magyarázata által, próféciában. Sokan visszatartották, és nem voltak hajlandóak kimondani. Ezáltal kioltották a Szellemet, és nem csak kioltották, hanem meg is szomorították a Szellemet. Igen, figyeljetek arra, amit a Szellem mond. Mert a Szent Szellem ki fog áradni ezekben az utolsó napokban. A kései eső – a korai és a kései eső, hogy összegyűjtse a föld gyümölcsét, amire az Úr vár, mielőtt újra eljön. Igen, az eső közeledik!

Ez az év, a 2003-as év, pedig a felkészülés éve. Az elkülönülés éve! Lesznek, akik elkülönülnek tőletek, és a saját útjukat járják, a saját terveiket viszik véghez, és nem lesz ott az erő, nem lesz ott a dicsőség, nem lesz ott a Szellem. A halál dermedtsége lesz úrrá rajtuk. De lesznek olyanok, akik teljesen megnyitják magukat, és azt mondják: „Igen Uram. Igen, Uram, eltévesztettem az elmúlt időben. Sokszor engedetlen voltam, bocsáss meg nekem.” Emlékezzetek: Ő megbocsát. Emlékezzetek, hogy van irgalom. Emlékezzetek, mit mond az Ige: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk; a szükség idején segítséget kapjunk.” Van tehát irgalom, és van kegyelem. Ezért szedd össze magad és menj előre és tanulj.

Tanuld meg a Szellem útjait. Tanulmányozd! Elmélkedj rajta! Helyreállítás következik! Már folyamatban van a helyreállítás. Helyreállítás! Helyreállítás, szellemi értelemben, amikor a Szellem megnyilvánulásai teljességgel helyreállíttatnak… Ő igyekezett kiosztani ezeket a megnyilvánulásokat sokatoknak, akik most itt ültök, és ti nem reagáltatok rá. Ne féljetek! Igen, az ember ember, és gyakran hibázik — elvéti, rosszul értelmezi, amit Ő mond. De ne hagyd, hogy ezek a dolgok elrettentsenek, szolgáljanak inkább tapasztalatban való gazdagodásul. Igen! Igen! Ez a helyreállítás ideje. Helyreállítás következik a világban, az érzékek birodalmában. Házasságok helyreállítása. Helyreállítása azoknak, akik nem voltak közösségben egymással… Sokan közösség nélkül vannak! Kerüljetek közösségbe! Kerüljetek közösségbe egymással. Kerüljetek összhangba Isten dicséretében és imádatában! És a dicsőség eljön, úgy, ahogy még soha nem láttad.
A 2003-as év tehát a felkészülés éve. Nem csak a felkészülés éve, hanem a helyreállítás éve is. A 2003-as év dicsőséges lesz.
De nem csupán dicsőséges lesz. Igen, Isten áldásai mindig dicsőségesek. De ne feledd, Jézust a Szellem a pusztába vezette. És a pusztaság megtapasztalása nem volt dicsőséges, egészen a végéig. Néhányatok számára, akik itt ültök, jönnek időszakok, amik nem tűnnek majd dicsőségesnek. Könnyek (sírás), igen, könnyek fognak hullani. Gyászt kell elviselni. Reggelre azonban eljön az öröm. Sok szempontból 2003 a lehetőségek éve – a helyreállítás éve, az újjáépítés éve.

És 2004? Mi a helyzet 2004-el? 2004 olyan év lesz, amelyben mindenből több lesz. Több erő, több dicsőség, több megnyilvánulás, több üdvösség, több beteljesedés a Szellemmel, több gyógyulás! 2004 az az év lesz, amikor több lesz mindenből.

Mi a helyzet 2005-el? Az idő tovább megy, vagy megszűnik? 2005 – az ítélet éve. Ítélet. Ha megítéljük magunkat, nem kapunk ítéletet. De amikor ítéletet kapunk, átadnak minket a sátánnak a test pusztulására, hogy a szellem megmeneküljön az Úr Jézus napján. Ítélet jön az egyénekre. Ítélet a családokban. Ítélet a nemzetekben. A szigorúság ideje. A fegyelmezés ideje. A kiigazítás ideje. De az év vége dicsőséges lesz. Változások lesznek. Sokan megítélik magukat. Nemzetek fognak Istenhez fordulni. Dicsőséges módon fog befejeződni.

Mi a helyzet 2006-al kapcsolatban? Nincs rá mód, hogy elmondjuk! Ó, Uram! Hogyan lehetne leírni?

És ez még csak a kezdet. Igen, amikor azt mondom, „kezdet”, arról beszélek, ami az év elején történik! Egyre növekszik majd az ereje… dicsőséges év lesz. A mennyország éve lesz a földön! De a vég még dicsőségesebb lesz, mint a kezdet. Ezért örülj és örvendezz! Az ellenség le van győzve! Jézus diadalmaskodott. A győzelem mindenkié. Senkinek nem maradhat üres a keze, hanem mindenkinek teljes győzelemben kell járnia, követelve a jogait és kiváltságait Jézus Krisztusban… semmit nem az Atyától követelünk – mert Ő az, aki mindenről gondoskodott. Hanem az ördögtől követelünk, aki igyekszik meghiúsítani Isten tervét, aki próbálja megakadályozni, hogy valóra váljon.
De minden valóra fog válni. Végül minden valósággá fog válni.

A Szent Szellem ma este nagyon sok szolgálóhoz szólt. Szólt hozzátok az elmúlt időkben is.

Pontosan elmondta, mit tegyetek. Még nem tettétek meg! És azon csodálkoztok, miért tart vissza bizonyos dolgokat. Csodálkoztok, miért olyan nehéz, vagy miért tűnik olyan göröngyösnek az út. Menjetek, és figyeljetek arra, amit a Szent Szellem mond. A gyülekezeted ne csak Ige gyülekezet legyen, hanem a Szent Szellem gyülekezete is. Mindig tedd első helyre az Igét.

Mozdulj a Szent Szellemben, az Igével összhangban.

És a dicsőség meg fog nyilvánulni. Sokan még látni is fogják a dicsőséget.

És az Úr áldásai hatalmas folyamként fognak áradni. Köszönjük Neked, Úr Jézus!

Horváth Gábor megosztása: köszönjük :)

Reggeli dicséret: "Rájössz mi az istenismeret"

„...bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret.” -Példabeszédek könyve 2. fejezet 3-5. verse

Egyszer csörög a telefon. Felveszem és következő történik: kedves hangon egy férfi visszautasíthatatlan lehetőséget vázolt fel nekem. Semmit nem kell tennem néhány apróságon kívül (ami a személyes adataimat érintette, kártyaszám, jelszavak, stb...), és cserébe máris hozzájuthatok egy nagyobb összegű pénznyereményhez. Teljesen rácsodálkoztam, hogy ennyire átlátszó dumával próbálja elcsenni az adataimat. Nálam nem ért célt, de lehet valakinél igen.

Ha kérünk valamit, és cserébe adnunk kell valamit, mindig mérlegelünk, hogy az nekünk megéri-e? Nem kell tudósnak lenni hozzá, és ezzel nem a nálam okosabbakat szeretném diszkriminálni, de ez egy igazán kiváló feltétel: Kérj bölcsességet, és HA úgy keresed, mint az ezüstöt, akkor megérted az élet értelmét. Ha istenismeret nélkül kívánjuk élni az életünket, akkor nem vagyunk bölcsek, bölcsek pedig akkor leszünk, ha megértjük, hogy mit tett Isten értünk. Ha megértjük, hogy Isten mi mindent megtett értünk, nem fogunk ellenállni Neki. Nem is tudnánk, mert ez a megértés, egy olyan szoros kapcsolatba hoz Krisztussal és így magával Atyával is, hogy nem akarunk többet nélküle élni.

A tapasztalataim alapján a legtöbb kérés pusztán a javak megszerzésére irányul. 

Értelem nélkül azonban képtelenek vagyunk jó döntést hozni, úgyhogy amire legelőször szükségünk van az pontosan az értelem. szükségünk van istenismeretre?
„Az istenismeret minden igazi műveltség és minden igazi szolgálat alapja. Ez az egyedüli valóságos védelem a kísértés ellen. Egyedül ez tehet bennünket jellemben Istenhez hasonlóvá. 

Ez az az ismeret, amire szükségük van mindazoknak, akik embertársaik felemelkedésén dolgoznak. A jellem átalakulása, az élet tisztasága, a szolgálat hatékonysága, a helyes elvekhez való ragaszkodás - mind az igaz istenismeret függvénye. 

Ez az ismeret elengedhetetlen mind a jelen, mind az eljövendő életre való felkészülésben.” (NOL-287.old.)

"A Szentnek ismerete az eszesség" (Péld 9:10).

Bejegyezte: Laszlo Osvald

Biblia-Ige: Korinthusbeliekhez írt II. levél 1. rész

1. Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:
2. Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;
4. A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.
5. Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.
6. De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.
7. Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.
8. Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:
9. Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:
10. A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;
11. Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.
12. Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.
13. Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;
14. A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.
15. És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;
16. És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.
17. Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?
18. De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.
19. Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.
20. Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.
21. A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az;
22. A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.
23. Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.
24. Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet: KRISZTUS FELÁLDOZTA MAGÁT ÉRETTÜNK

„Azt azonban látjuk, hogy Jézus…a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. (Zsid. 2:9)

Isten az embert tisztának és szentnek teremtette. Sátán azonban becsapta, elveit alantassá változtatta, elméjét megrontotta, gondolatait helytelen irányba terelte. Kitűzött célja az volt, hogy az egész világot megrontsa.
Krisztus látta a szörnyű veszélyt, amelybe az ember került, és elhatározta, hogy megmentése érdekében feláldozza önmagát. Az elbukott emberiség iránti szeretetből megfogalmazott célja érdekében Ő csontunkból való csont és testünkből való test lett.
„Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának… Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid. 3:14-15, 17-18).
A Szentlélek munkálkodása által egy új gondolkodásbeli és lelki elvet kellett elhozni az ember számára, aki az Istennel való közösség által eggyé kellet, hogy váljon Vele. Krisztus, a Megváltó és Újjáteremtő meg kellett, hogy tisztítsa és szentelje az ember elméjét, amelynek révén olyan erővé válhat, amely másokat is vonzani fog Hozzá. Az Ő célja az, hogy az igazság felemelő és megszentelő ereje által nemessé és méltóvá tegye az embert. Arra vágyik, hogy hogy népe felfedezze jellemét, gyakorolja befolyását, hogy mások gondolkodása is összhangba kerüljön az Ő gondolkodásával.
Mivel bűnösök vagyunk, Krisztus megtehette volna, hogy távol maradjon tőlünk. De ahelyett, hogy eltávolodott volna, Ő közénk jött és közöttünk lakozott az Istennek teljességében, hogy eggyé váljon velünk, és kegyelme által elnyerjük a tökéletességet. 

Szégyenteljes és kínos halálával lefizette megváltásunk árát. Szeretetének mélységét nem lehet megmérni.
Csodálkozom, hogy azok, akik keresztényeknek mondják magukat, nem használják ki az isteni előnyöket, nem látják elég tisztán a kereszt megbocsátó és kegyelmet hozó voltát, amely által az önző és felfuvalkodott emberi szív közvetlen kapcsolatba kerül a Szentlélekkel, hogy Krisztus gazdagsága átáradjon az elmébe, és az ember elnyerje a Szentlélek áldásait, hogy Krisztus képviselve legyen azok előtt, akik Őt nem ismerik. 

(Sign of the Times, 1902. szeptember 24)

Biblia-Ige: Zsoltárok könyve 16. rész

1. Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2. Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3. A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
4. Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5. Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6. Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7. Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8. Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
9. Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
11. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai.      l.Móz. 47,9

Látjuk, hogy Jákob élete a szenvedésnek keserű, hosszú és nehéz iskolájává lett. Kérdezhetjük, miért kellett ennek így lennie? Azért, mert Isten úgy munkálkodott rajta, mint egy szobrász a remekművén. Jákobon már a szenvedések iskolája előtt is volt pár kedves vonás. Ő szívesen meg is maradt volna ilyennek. Csendes, szerény teremtésnek nézett ki, de lénye át volt szőve tisztátalansággal és ravaszsággal. Ezért jöttek a vésőütések. Lábán hamissága. Ézsau fenyegetése, Dina megszeplősítése, Rákhel halála, József elvesztése, Benjámin elvitele. - Ezt a Jákobot látjuk az Igében a Fáraó előtt kihallgatáson. Az l.Móz. 46,34-ben ezt olvassuk: "minden juhpásztor utálatos az Egyiptombeliek előtt". S most Jákob, ez a juhpásztor, az akkori idők legnagyobb királya előtt áll. A történet azzal végződik, hogy Jákob megáldotta a Fáraót. A földi hatalmaság meghajol egy szegény paraszt előtt, akinek Isten a szenvedések iskolájában olyan méltóságot adott, amely előtt elhalványul az emberi dicsőség. Az öreg Jákob egészen egyszerű, őszinte. Nem tagadja le, hogy juhpásztor. Nem akar előnyt szerezni a Fáraó előtt. Nyíltan megvallja Istenét, magát bujdosónak, zarándoknak nevezi, aki az örökkévaló haza felé tart. A Fáraó mégis meghajlik az előtt az ember előtt, a csendes magasztosság előtt, amely ebből az emberből kisugárzik és elfogadja tőle az áldást. A Zsid. 7,7 ezt mondja: "pedig minden ellentmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet". Ha még egyszer megkérdezzük, hogyan lett Jákobból olyan ember, akit mint pátriárkát és Isten emberét mindmáig tisztelünk, a felelet ez: a szenvedések iskolájában.

Varga László: Isten asztaláról

"Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem...? Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged."      János 21,17

Péter tudja, hogy tagadása után számonkérés következik. Szörnyű lehetett az a feszültség, amiben a feltámadás után hetekig élt. Már többször találkozott a feltámadott Jézussal, aki a többiekkel, sőt Tamással, a kételkedővel is beszélt. Péter egyre várta a számonkérést, de Jézus még csak rá se nézett. Készen állt bűnbánattal, mentegetőzéssel, könyörgéssel - még arra se kapott alkalmat, hogy elmondhassa. S akkor egyszerre, hivatalos nevén szólítva, mint a bíróság előtt, váratlanul, háromszor egymásután neki szegezi Jézus a kérdést: "Szeretsz te engem?" És Péter megérti, valóban csak ez a fontos. Minden egyéb megbocsátható, elfelejthető, ha ez igaz, ha pedig nem, akkor a többi sem ér semmit. Bizonyítani kellene, de mivel? Azzal, hogy kitartott mellette? Júdás is kitartott, amíg haszonra volt kilátás. Azzal, hogy nagy hangon tett nagy ígéreteket? Hogyne, amíg meg nem szorongatták. Egyetlen tanú van, aki bizonyíthat: "Uram, te tudod, hogy valóban szeretlek!" - Így kérdez Krisztus téged is. Sok bűn, tagadás, gyávaság, félreállás után mit tudsz erre felelni?

Megváltóm, életemnek talán a legsötétebb napjai azok, amikor vagy én nem tudok imádkozni, vagy világosan érzem, hogy nem felelsz imádságomra. Tudom, nem Te változol. A Te szereteted olyankor is sugárzik felém. Én vagyok az oka, hogy nem tudom felfogni azt, én hagytalak el, ha csak egy napra, egy elmulasztott bizonyságtételre is, én tettem valamit, ami elválaszt tőled, én voltam hűtlen hozzád. Nem hiszem, hogy megtagadtalak volna, biztos, hogy nem akartalak megtagadni. De az is biztos, hogy nem voltam méltó arra, hogy szóba állj velem. Uram, kérlek, olyankor is szeress. Olyankor is áraszd rám Szentlelked erejét, hogy képes legyek újra hozzád találni. Téríts vissza magadhoz! Tégy képessé az igazi imádságra, fogadj magadhoz, mert én mégis, mindenek ellenére szeretlek Téged. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-EMBEREKHEZ VISZONYÍTVA

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 13,5-13 5 De Lótnak is, aki Abrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, 6 és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt. 7 Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön. 8 Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! 9 Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek. 10 Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az ÚR Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az ÚR kertje, mint Egyiptom földje. 11 Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól. 12 Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. 13 A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az ÚR előtt.  "Ekkor Lót körülnézett és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld ... olyan volt az, mint az Úr kertje... Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának ... és egészen Sodomáig sátorozott." (1Móz 13,10-12) Nagy befolyással vannak ránk azok, akik ifjú korukban tanítottak minket. Még most is hallom egyik tanítónőmet, amint mondja: "Ábrám idős volt, Lót meg fiatal. Lótnak kellett volna kérnie Ábrámot, hogy előbb ő válasszon. De Lót kapzsi volt, Ábrám pedig szerény." Így tanított meg bennünket arra, hogy ne mi vegyünk ki először süteményt a tálcáról. Lehet, hogy kedves dolog volt ez tőle, nekünk meg hasznos, de az így elmondott történet nem ütötte meg a bibliai színvonalat. Mi mindig emberekhez viszonyítjuk az embereket. Ez az egyetlen mérce, amit ismerünk, önző vagy nemes lelkű, gazdag vagy szegény. Csakhogy ezt a játékot bármelyik moralista (erkölcscsősz) játszhatja. A Biblia az embert mindig az elsődleges, ti. az Istenhez való viszonya szempontjából nézi. Tetteinket és döntéseinket ama félelmetesen lenyűgöző háttérhez, Istenhez kell mérnünk. Ha valaki megtudott már valamit a bibliai mércéről, egyre kevésbé meri használni a sajátját. Lótnak alapjában véve nincs rossz neve a Bibliában. Az "igaz" nevet kapta, aki lelkileg gyötrődött Sodoma bűneinek láttán (2Pt 2,7-8). De ebben a számára döntő órában Lót nem élt Istennel. A Jordán völgye iránti vágya minden más megfontolásnál hatalmasabbnak bizonyult. Más emberekhez viszonyítva Lót egészen helyesen cselekedett. Ilyen alkalom az életben csak egyszer kínálkozik. Vannak emberek, akiknek ezt illetően megvan a saját filozófiájuk. Azt mondják, hogy az alkalom csak egyszer kopogtat az ajtón, és ha megragadod a pillanat kínálta lehetőséget, mindenki egyetért veled, hogy helyesen cselekedtél. Így jutott el oly sok ember oda, ahol most vannak. Szemüket elvakította a "Jordán völgye" vagy valamelyik másik ingatlan. Most csak imádkozni tudunk Istenhez, hogy ne hagyja őket aludni éjjel, hogy hánykolódjanak, forgolódjanak és felszedjék a sátorfájukat, mielőtt Sodoma elkezd égni.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-KÉSZ VAGY-E ÁLDOZATTÁ LENNI?

"Kész vagyok kiontatni... italáldozatként" (Fil 2,17).

"Mert én immár megáldoztatom" (2Tim 4,6). Ez az akarat és nem az érzelem cselekvése. Mondd meg Istennek, hogy kész vagy áldozatul adni magad, aztán ne törődj a következményekkel; panaszkodásnak nincs helye többé, bármilyen utat választ is Isten neked. A válságon egyedül vele kell átmennünk, ebben senki sem segíthet. Külsőleg talán ugyanaz marad az életed; de az akaratod megváltozik. Menj át az akarat válságán; akkor - amikor külső életedben is beköszönt a válság. - Nem törődsz többé azzal, hogy mibe kerül. Ha ez az akaratodban nem dől el Isten előtt, akkor a végén sajnálni fogod önmagadat. "Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához" (Zsolt 118,27). Az oltáron tűz van - s ez elégetést és megtisztulást jelent. Elkülönülést egyetlen egy célra és minden olyan hajlam vagy érzékenység elpusztítását, ami nem Istentől indul ki; minden olyan kapcsolat felszámolását, amely nem tőle való. Nem te rombolod le: Isten teszi meg; te csak odakötözöd az áldozatot az oltár szarvához. Meglásd, ne kezdd el sajnálni magad, amikor a tűz égni kezd! Az ilyen tűzpróba után nem marad már benned semmi, ami rád nehezednék vagy elkedvetlenítene. Amikor bekövetkezik a válság, észreveszed, hogy a dolgok nem érintenek már olyan mértékben, mint azelőtt. Mi a te tűzpróbád? Mondd meg Istennek, hogy kész vagy áldozatul adni magad, és Isten bebizonyítja, hogy Ő mindaz lesz neked, akinek legmerészebb álmaidban sem láttad.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az Ige hatalma

"A mag az Isten Igéje. " (Lukács 8, 11)   Az igazság keresése Isten Igéje nélkül csak bizonytalan tapogatózás. Milyen jelentéktelen egy gabonaszem és mégis milyen csodálatos erőt, az élet csíráját rejti magában. Vannak csendben működő erők. A növekedő fa is minden zaj nélkül tolja félre a legnehezebb köveket. Ez a képe Isten Igéjének is, a maga rejtett erőivel. Emberi szíveket változtat át úgy, ahogy arra a világ semmiféle erői nem képesek. És mint ahogy a mag sok esztendőn keresztül megőrzi csíraképességét, így Isten igéi is. Sokszor ott vannak mozdulatlanul a szívekben, míg bekövetkeznek azok a feltételek, amelyek között életre kelnek. Az Isten és az ember között létrejött "új szövetség" elhozta az üdvösséget s az az Ige által lehet a mienk. Mária csendes szobácskájában angyal adta hírül azt és Mária hitt. Angyalok jelentették be születését, azután a pásztorok vitték tovább a hírt. Jézus maga is szó, azaz Ige útján hatott a szívekre. Apostolai ezt folytatták tovább. Így megy ez mindmáig. Az Ige a kegyelem nagy eszköze. De sajnos nem minden prédikációban lesz világossá Isten szava, Igéje. Csak az tud élő Igét hirdetni, akit Isten küld és Lelkével felruház. "Hogyan hirdessék az Igét, ha nem küldetnek?" (Róm 10, 15). - "Amint engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket" (Jn 20, 21) - mondotta Jézus a tanítványoknak, miután felruházta őket Lelkével. Az Ótestamentumban olvassuk, hogy Jeremiás idejében is volt sok prédikátor, de a legtöbben a saját nevükben szóltak. Prófétáknak, Isten szószólóinak mondták magukat, de nem voltak azok. Az Úrról beszéltek, de nem az Úr küldte őket. A magvető maga Jézus. Tőle jön a mag, azaz az Ige. Mi a szavainkat éppúgy nem tudjuk Igévé tenni, mint ahogy gabonamagot sem tudnánk "gyártani". Az Ige mindig csak adatik nekünk és ha eszközként rendelkezésére bocsátjuk magunkat, akkor rajtunk keresztül megszólal. Ekkor teljesül be az, hogy "aki titeket hallgat, engem hallgat". - Az ilyen Ige nem tér üresen vissza. Mindig talál szíveket, akiket áthat, foglyul ejt és bennük élővé válik. Az Ige teszi ezt és nem a mi ügyeskedéseink és módszereink. Akinek megadatott Isten Igéje, az hirdesse azt! Lesznek persze olyanok, akik elhárítják, de másokat éppen ez ragad meg úgy, mint semmi más ezen a világon. És akit az Ige ragad meg, az meg is marad. Az élő Isten Igéje nagy dolgokat cselekszik.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Áldás a városban

"Ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, áldott leszel a városban..." (5Móz 28,2-3)

A város tele van sürgéssel-forgással, aki nap mint nap benne jár, érzi, hogy ez mennyire felőrli az embereket. Csupa lárma, kavargás, nyüzsgés, fájdalmasan nehéz robot: sok a kísértése, veszedelme és gondja. De ha Isten áldásával megyünk oda, eltűnik a nehézségek éle. Ha áldásával maradunk ott, örömet találunk kötelességeink teljesítésében, és erőt kapunk feladataink elvégzéséhez. Isten áldása talán nem tesz minket naggyá a városban, de megtart a helyes úton; talán nem tesz gazdaggá, de megőriz becsületesnek. Legyen bár munkás, tisztviselő, igazgató, kereskedő vagy elöljáró valaki, a város sok alkalmat nyújt a hasznos életre. Ott jó halászni, ahol nyüzsög a sok hal, ott reményt adó az Úrért való munka. ahol nyüzsög a sok ember. Lehet, hogy jobban szeretjük a vidék csöndjét, de ha hivatásunk a városba szólít, azt is szeretni fogjuk, mert tág teret ad munkálkodásunknak. Ez az ígéret arra biztat, hogy várjunk jó dolgokat, legyen fülünk nyitott az Úr szavának meghallására, kezünk kész rendelkezéseinek végrehajtására. Az engedelmesség áldást hoz. A parancsolatok megtartásának "jutalma bőséges" (Zsolt 19,12).

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Imádkozzatok mindenkor” (Efézus 6,18)

Milyen sok imánk szállt fel azóta, hogy imádkozni kezdtünk! Első imánkban önmagunkért imádkoztunk, kegyelemért és bűneink eltörléséért esedeztünk Istenhez. Meghallgattattunk. Miután bűneinket eltörölte, mint valami felhőt, azután más kérelmeinkkel jöttünk Hozzá. Imádkoztunk a megszentelés, az Isteni vezérlet és megőrzés kegyelméért. Szorongatva éreztük magunkat a hit újabb bizonyosságáért, az ígéretek teljes elsajátításáért, a kísértések óráiban való szabadításért, hivatásunkban való megszilárdításért és a nyomorúságok idején szükséges segítségért. Szükségesnek éreztük, folyton kopogtatni Istennél, szívünk mindenféle kérelmeivel, mint valamely elzavarhatatlan koldus, kinek szükségei sohasem érnek véget. Valljátok meg Istennek gyermekei: ti sohasem lettetek volna képesek lelketek számára máshonnan nyerni valamit. Az a kenyér, amellyel lelketek táplálkozott, mennyből jött alá. Az a víz, amelyet az ivott, az élő kősziklából fakadt, ez a kőszikla a mi Urunk Jézus Krisztus. Lelketek önmagától sohasem vált volna gazdaggá. Ti Isten jóságának naponkénti vendégei vagytok, éppen azért és a szellemi és kegyelmi áldásokért esdő imáitok átláthatatlan sorozata emelkedett a menny felé. Szükségeitek számtalanok voltak, éppen azért a kegyelmi ajándékok is végtelenül megnövekedtek; amilyen sokféle volt kérelmetek, épp olyan számtalan a meghallgattatás. Tehát nincs-e okod megvallani: „Áldott legyen az Úr, ki meghallgatja az én könyörgésemnek szavát!” Mert ahányszor imádkoztál, annyiszor meg is hallgattattál Istentől. Meghallgatott a nyomorúság idején, megerősített és melletted állt akkor is, mikor megszégyenítetted csüggedéseid és kételyeid által a kegyelem trónja előtt. Gondold meg ezt, hadd teljen meg a szíved Isten iránti hálával, aki kegyelmesen meghallgatta a te szegény, gyönge könyörgésedet. „Áldjad én lelkem az Urat és el ne felejtkezzél semmi jótéteményéről.”

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja-Ma lett üdvössége

Jézus így felelt neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia." (Lk 19,9)

Úgy hangzik ez Jézus ajkán, mint egy megfellebbezhetetlen bírói ítélet: Zákeusnak üdvössége van. Gondolkozzunk el minden szaván:

Ma - ez világos határ a tegnap és a holnap között. Zákeus életének egy szakasza lezárult, és egy új kezdődött. Addig Jézus nélkül élt, mostantól Jézusnak mint Úrnak akar engedelmeskedni. Nem mindenkinél ennyire éles a határ, van előzménye is a megtérésnek, de az bizonyos, hogy minden igazi újjászületés ezt jelenti: azelőtt és azóta.

Lett - ez nemcsak arra utal, hogy addig nem volt, hanem arra is, hogy ez teljesen befejezett történés. Jézus mondta: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van..., átment a halálból az életbe." (Jn 5,24) A bűnbocsánatot nyert hívő bizonyos lehet az üdvösségében. Azután is követ még el bűnöket, de már belépett Isten országába.

Az üdvösség azt jelenti: együtt él Jézussal, a Szentlélek irányítja. Aki visszatalált a mennyei Atyához, annak van üdvössége. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek..." (Jn 1,12) Addig nem voltak azok, de a Jézusban való hit által Isten gyermekeivé lettek. Nem a haláluk után, hanem már itt. A halálunk után már nincs lehetőség erre.

Ennek a háznak - ez nem azt jelenti, hogy Zákeus egész háznépe is üdvözült. Az üdvösséget mindenkinek személyesen kell hittel elfogadnia. De az, hogy Zákeus új életet kapott Jézustól, családjához is közel hozta az Isten országát. Az újjászületett hívő túlmutat magán, mint afféle mágnesezett ember másokat is Jézushoz vonz.

Van már üdvösségem Jézusért? Hozzá vonz másokat is neki engedelmes életem?

Kenneth E. Hagin-Megbénítva

És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak […] Eltemettetvén Ővele együtt a keresztségben, akiben együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta Őt a halálból. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele…

 —KOLOSSÉ 2,10. 12. 13.

Figyeljük meg ezt a kifejezést: „az Isten erejébe vetett hit által”.

Jézus az Isten erejébe vetett hit által eleveníttetett meg (keltetett életre), és mi is ugyanakkor keltettünk életre. 

Isten volt az, aki feltámasztotta Jézust a halálból. 

Isten volt az, aki olyan nevet adományozott Jézusnak, amely minden név felett való. 

Isten volt az, aki eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára. (Kol. 2,14) 

Isten volt az, aki megfosztotta hatalmuktól a sötétség erőit és átadta azt (a hatalmat) a Fiúnak.
(Kol. 2,15) 

És Isten volt az, aki Ővele együtt minket is megelevenített. Isten szemében, törvényesség szempontjából, mi akkor lettünk újjáteremtve, amikor Jézus megeleveníttetett és életre keltetett. „Mert az Ő alkotása vagyunk, újrateremtetvén a Krisztus Jézusban…” (Ef. 2,10)

A mi újjáteremtésünknek ténye akkor lett élő valóság az életünkben, amikor újjászülettünk (új teremtménnyé lettünk). Krisztussal együtt feltámasztattunk!
Ővele együtt megeleveníttettünk! Ővele együtt ültettünk. (Ef. 2,4–6)

Megvallás: Jézus az én fejem. Jézus az Úr mindenek felett. Jézus helyettem győzte le a sátánt. 

Jézus megfosztotta a sátánt a felettem való hatalmától. Ez olyan volt a menny, a pokol és az egész univerzum szemében, mintha én magam találkoztam volna a sátánnal, és legyőztem volna, megfosztva hatalmától, mesterként állva felette. Ezért, Krisztus Jézusban én több, mint győztes vagyok. Én a hatalom birtokosa vagyok, a sátán és annak minden serege felett mesterként és úrként állok!

Andrew Wommack: A legjobb védekezés

Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. (Máté 5:39)

Melyiket szeretnéd inkább, hogy Isten védjen meg, vagy pedig saját magad védd meg magadat?
Ezt a választást kínálja fel itt Jézus.
” A másik arc odafordítása” nem a visszaélés receptje, hanem inkább az, hogy igénybe veszed Isten segítségét a védelmedben.

Sok ember azt gondolja, hogy Jézus ezen instrukciói garantálják, hogy mások ki fogják használni őket. Ez így is lenne, ha nem vennénk számításba Istent! Azonban, ha követjük a parancsolatait, akkor tudjuk, hogy az oldalunkon áll.
Azt mondja a Róma 12:19-ben “Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: “Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr.”
Amikor visszatámadunk, akkor a saját erőnkre számítunk; de amikor odafordítjuk a másik orcánkat, akkor Istent hívjuk a védelmünkre.
Miután megértettük ezt, nyilvánvalóvá válik hogy ezek az instrukciók a javunkra vannak.
A Jakab 1:20 szerint az ember haragja nem viszi végbe Isten igazságát. Függetlenül attól, hogy mennyire megfelelőnek tűnhet a haragunk, vagy mennyire változtathatná meg haragunk az embereket vagy élethelyzeteket, véleményünk szerint ilyen módon sohasem érjük el Isten legjobbját.
Amikor magadat véded, Istent akadályozod abban, hogy téged védhessen.
Amikor a másik orcádat az ellenséged felé fordítod, akkor Isten erejét felszabadítod a saját oldaladon. Hagyd, hogy Isten védjen meg ma.