2017. február 8., szerda

Biblia-Ige: Zsoltárok könyve 23. rész


1. Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
2. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
3. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
4. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
5. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
6. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

  A Fáraó lánya meglátta a ládácskát a sás között, s elküldte szolgálólányát és kihozatta azt... És felnevelkedett a gyermek és vitte őt a Fáraó lányához és fia gyanánt lett annak.

     2.Móz. 2,5.10

A földi életben Isten munkája és az emberi cselekedetek gyakran csodálatosan egymásba fonódnak. Ha az ember az Istentől adott alkalmat kihasználatlanul elszalasztja, ezzel súlyos, talán örökké tartó bajokat szerez magának. Mózes megmenekülésével három nagy alkalmat ad Isten, s mind a három fel is ismertetik.

Első alkalom Mirjámé. Látja, hogy jön az egyiptomi királylány az udvarhölgyeivel. A király lánya felfedezi a gyermeket, s a következő pillanatban már Mirjám ott áll előtte. Minden meggondolást félretesz, és oda mer állni szegényes ruhájában az előkelő, pompás öltözetű hölgyek elé. Nem fél annak az embernek lányától, aki népének fiait megöleti, s merészel irgalmat kérni. A testvérkéje iránti szeretet ad neki erőt arra, hogy az adott pillanatot jól kihasználja.

A másik nagy alkalom a Fáraó lányáé. Gyorsan kell határoznia. Előhozatja a ládácskát. Kinyitja és sír benne egy kisfiú. Szíve figyelmezteti a könyörületre. Mirjám előtte áll és így szól: "Elmenjek-e és hívjak-e egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közül, hogy szoptassa néked a gyermeket"? Szabad annak a Fáraó leányának, aki a zsidókat ki akarja irtani, egy zsidó gyermeket a királyi palotába hozni? A királylány kihasználja az alkalmat, és irgalmasságot mer gyakorolni. Ez a tette örökkévaló áldást jelent.

A harmadik, a legfelelősségteljesebb alkalom és feladat Mózes anyjáé. Fiának első életéveiben beleplántálja az atyái hitét gyermekébe olyannyira, hogy azt a buja pogány királyi udvar sem tudja belőle kiirtani többé.

Mit csinálunk mi hasonló alkalmak adtán?

Varga László: Isten asztaláról

   "Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod."

     János 21,18

Egyetemes emberi sors. Mégis milyen megdöbbentő. Fiatalon nem gondolunk rá, "felövezzük" a reánk bízott öregeket, és nem sokat kérdezzük, mit akarnak. Aztán ránk kerül a sor, és tudomásul kell vennünk, hogy nem sokat számít a mi akaratunk. Megyünk, ahova visznek. Milyen szomorú ez így önmagában! De mássá válik, ha tudjuk, hogy a sorsunk, a jövendőnk, a munkánk, az életünk nem a miénk, és nem a másé, hanem Isten kezében van. Egyszerre értékessé válik a legszomorúbb, tehetetlen öregség is. Amíg képesek vagyunk bizonyságot tenni Istenről, elmondani, mi mindent tett velünk egy hosszú életen át, még mindig szép, gyümölcsöző és áldott lehet az életünk. - Péternek se nagyon lehetett kedve a megfeszíttetéshez, és mégis, immár kétezer éve, hány megfeszítettnek nyújtott vigasztalást hősies bizonyságtétele. A hagyomány szerint utolsó kívánsága ez volt: fejjel lefelé feszítsék a keresztre, mert nem méltó arra, hogy úgy haljon meg, mint Mestere. Hiszen "a pillanatnyi kis szenvedés" elmúlik, de ott túl az örök élet, itt a fennmaradó bizonyságtétel sokkal nagyobb értéke mindig megmarad.
Urunk, nehéz sorsunkban, tehetetlenségben, betegségben, az öregség nyomorúságai között hozzád kiáltunk. Nem azt kérjük, hogy a mi akaratunk legyen meg, hanem a Tiéd. Ha nem mehetünk oda, ahova akarunk, ne más, Te magad övezz fel minket, és adj erőt, hogy jókedvvel, bizonyságtevő hittel, még mindig mi tudjunk, amennyire erőnkből futja, szolgálatot tenni azoknak, akik közé rendeltél. Talán egy mosolyt csalni elfáradt ápolónk arcára, talán egy bizonyságtétellel csodálkoztatni el azt, aki sajnál minket, hogy nem vagyunk sajnálatra méltók, amíg benned bízni tudunk. Arra kérünk, adj mellénk is áldozatos lelkeket, akik megéreztetik velünk a Te segítő és segítségre biztató szeretetedet! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-VISZONYLAG JÓ


A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 18,18-23
18 Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 19 Jézus ezt válaszolta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten.20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!" 21 Ő pedig így szólt: "Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva."22 Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: "Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." 23 Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. 



"Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó egyedül csak az Isten."

(Lk 18,19)

Jézus kérdése meglep bennünket: "Miért mondasz engem jónak?" Ha Jézus Krisztust nem hívhatjuk "jó Mesternek", akkor egyáltalán nincsen ilyen, hogy jó mester. "Senki sem jó, egyedül csak az Isten." De hát Jézus nem Isten örök Fia? Nem maga a Biblia mondja egy bizonyos Józsefről és egy bizonyos Barnabásról, hogy ők jó (ill. jámbor) emberek voltak? (Lk 23,50 és ApCsel 11,24 a Károli fordítás szerint. Az újford. szerint: derék. A ford. megj.) Jézus nem tagadja, hogy ő jó, de helyesbíti a hozzá forduló fiatalember egysíkú látásmódját. Ennek a gazdag ifjúnak meg kell tanulnia, hogy nagyon óvatosan bánjon ezzel a szóval, hogy "jó". A fiatalember egy jellegzetes vallásos moralizmust képvisel, amely folyamatosan fertőz minket is. A jósággal kapcsolatos elgondolásaink azon alapulnak, ahogy másokkal mérjük össze magunkat. Ezen az alapon kapjuk egymástól és adjuk egymásnak a minősítéseket, éppen úgy, ahogy az iskolában az osztályzatokat általában a többi tanuló teljesítményéhez viszonyítva adják. De Jézus az embert mindig Isten elé állítja. "Senki sem jó, egyedül csak az Isten." Arra tanít bennünket, hogy Istennek a mi életünkre vonatkozó akarata felől kérdezősködjünk. Amikor Krisztus kijelentette Isten akaratát a fiatalembernek ("Add el minden vagyonodat ... és kövess engem"), akkor ő úgy találta, hogy a követelmény túl magas. Amikor hittestvéreihez viszonyította magát, nem vallott szégyent ("Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva"). De az új követelmény hasonlíthatatlanul magas volt. Minden ember Isten jelenlétében él. Hittestvéreink nem állíthatnak fel számunkra irányadó mércét.
Mi sem ragaszthatjuk egymásra a "jó" vagy a "jobb keresztyén" jelzőt. A mi jutalmunk az Úrtól van.
Aki ismeri az "igaz Bírót", azt nem veszik le a lábáról az emberi elismerések. De ugyanilyen okból az emberi ítélkezés sem végleges.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-PILLANATNYI ÉS TARTÓS MEGSZENTELŐDÉS

 


   "Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől" (1Tesz 5,23).


Készek vagyunk-e szembenézni ezzel a ténnyel, amikor megszentelődésért imádkozunk? A "megszentelődés" szót sokszor túl könnyen vesszük ajkunkra, de készek vagyunk-e arra, hogy bármekkora árat is megfizessünk a megszentelődésért? Földi érdekeink erős leszűkítését és Isten iránti érdeklődésünk végtelen kiszélesítését is vállalnunk kell érte. A megszentelődés azt jelenti, hogy mindenestől Isten szempontjára összpontosítjuk a figyelmünket; minden testi, lelki és szellemi erőnket foglyul ejtve készen tartjuk Isten céljaira. Engedjük-e, hogy Isten mindazt véghez vigye az életünkben, amire kiválasztott? És ha munkáját elvégezte, odaszánjuk-e magunkat is úgy, ahogyan Jézus tette? "Én őérettük odaszentelem magam" (Jn 17,19). Valójában sokan azért nem tapasztalták még meg a megszentelődést, mert még nem jöttek rá, mit is jelent a megszentelődés Isten álláspontja szerint. A megszentelődés annyira eggyé tesz Jézussal, hogy ugyanaz a lelkület vezérel minket is, mint ami Őt irányította. Felkészültünk-e arra, hogy ez mibe kerül? Ára mindaz, ami bennünk nem Istentől való. Készen vagyunk-e arra, hogy Pál apostol eme könyörgésének szárnyai minket is felemeljenek? Készek vagyunk-e ezt mondani: "Uram, tégy engem olyan szentté, amilyenné csak a kegyelemből megváltott bűnöst teheted." Az Úr Jézus imádkozott azért, hogy mi is úgy legyünk egyek vele, amint Ő egy az Atyával. A Szent Szellem egyetlen ismertetőjele az emberben a Jézus Krisztushoz való családi hasonlóság, és hogy megszabadultunk mindattól, ami nem hasonlít Őhozzá.
Készek vagyunk-e önmagunkat félreállítani, hogy a Szent Szellem munkálkodhassék bennünk?

Carl Eichhorn: Isten műhelyében


   "És a sziklás földben levők azok, akik mikor hallják. örömmel fogadják az Igét, de ezeknek nincs gyökerük. "

(Lukács 8, 13)  

Beléjük hullik, de nem hatol beléjük. A felszínen marad. A sziklásföld a szív még feltöretlen talajának a képe. Érzelmileg nincs náluk baj. Az Igét örömmel fogadják. Boldogok, fellelkesülnek, de a mélyben még erős ellenállás működik. Akaratukat még nem szolgáltatták ki az Úrnak. Még mindig saját kívánságaik és vágyaik a döntők, s így hamarosan ismét elbuknak, mihelyt természetes akaratuk megszólal. Szóban mindig készek arra, hogy örömmel mondják: az Úré vagyok, de szívük mélyén, sokszor nem is tudatosan, számtalan "nem" gyűlik fel. Hitük csak kis ideig tart. Amint kísértéssel találkoznak, elbuknak. A szenvedéstől való félelmet nem tudják magukban legyőzni. Az Igéért nem hajlandók gúnyt vagy üldöztetést magukra vállalni. Ha pedig az Úr nem teljesíti szívük kívánságait, sőt csalódások érik őket, megbotránkoznak benne. Mert mindennek úgy kell lenni, ahogy ők szeretnék.

Az igazi megtérés nemcsak érzéseinket, de akaratunkat is meg-fordítja. Annak is a meghaláson kell keresztülmennie. Nem szabad az "óembert" kegyes köntösbe öltöztetni. Le kell vetni azt mindenestől.
Még a hivő keresztyének között is milyen sokan vannak, akik soha igazán össze nem törtek. Örömteli időket megéltek már, de soha nem szomorodtak meg mélyen önmaguk miatt. Nem ismerték fel teljes elveszettségüket. Ezért van bennük annyi kemény farizeusi érzés és rejtett önigazság. Szívük talaját még soha nem puhították meg a bűnbánat könnyei. Érezni bennük a hajlíthatatlan én-t. Ha pedig becsvágyukat sérelem éri, megsértődve visszavonulnak. - Vajon az ilyen keresztyének arra vannak-e ítélve, hogy egy egész életen keresztül ebben a félúton elakadt állapotban maradjanak? Nincs lehetőség számukra, hogy megváltozzanak? De igen, Isten kegyelme kihozhatja őket ebből. Nézzük csak Pétert. Az ő szívében is töretlen volt még a magabiztosság talaja, ezért bukott el a kísértés órájában. De éppen ezen keresztül jutott őszinte, mély bűnbánatra. Keservesen sírt és önmagába vetett hite összeomlott. Nem akart már többé első lenni az apostolok között. Bensőleg teljesen megsemmisült, és ekkor kezdtek mélyre hatolni a gyökerek. Mindene lett a Megváltó, ő töltötte be őt egészen. A teljes bűnbánat eltéphetetlenül hozzá kapcsolta. Ne elégedjünk hát meg, míg énünk utolsó darabja is szét nem zúzódik.

Andrew Wommack: Kincseid

Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. (Máté 6:21)



Ha bizonyos igéket kiragadva nézünk, akkor úgy értelmezhetnénk, hogy a pénz és a gazdagság rossz dolgok. Azonban találhatunk olyan igéket is, amelyek a a gazdagságot áldásnak tartják.
Amit ezekből a látszólag ellentmondó állításokból megtudhatunk, hogy a pénz sem nem rossz, sem nem jó. A pénz szeretete az, ami minden gonosz gyökere. (1 Timótheus 6:10.)
Gazdagként és szegényként egyaránt szeretheted a pénzt. Sok ember úgy követi el a pénz szeretetének a bűnét, hogy közben egyetlen fillérje sincs.
A dolgok szeretete (kapzsiság) bálványimádás, ezt vette célba Jézus. Mivel ennyire könnyű vágyakozni a pénz és az általa biztosított dolgok után, Isten egy olyan rendszert alakított ki, melyben a bővölködés egy melléktermék, mégpedig annak mellékterméke, hogy Istent az első helyre tesszük. A Máté 6:33 szerint: “De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Nem kell elutasítanunk jobban a bőség áldását, mint a utána való kívánságot. Jézus a kincsünk, és ahogy Őt szeretjük és szolgáljuk, az összes gazdagság, amire szükségünk van, a miénk lesz.
A lézer ereje abban áll, hogy a fénysugár egyetlen pontban összpontosul benne. Hasonlóképpen, mint keresztény, az erőd attól függ, hogy mennyire összpontosítasz Jézusra.
Ismerheted Őt és ugyanakkor gazdag is lehetsz, de csak az egyiket szolgálhatod. Hűséges módon nem szolgálhatod egyszerre mindkettőt, mivel jobban fogsz az egyikre támaszkodni, mint a másikra. Csak az egyik állhat a szíved és odaszánásod középpontjában.
Azért nem gyűjtünk kincseket ezen a földön, mert szívünk ezáltal eltávozna Jézustól, és attól, amit Ő adni szeretne nekünk.
Ma Ő a te igazi kincsed.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Örömteli biztonság


"Győzelmes jobbommal támogatlak"

(Ézs 41,10)
Az elmúlástól félni hasznos dolog. A vakmerőség viszont nem vall bölcsességre. Vannak időszakok az életünkben, amikor úgy érezzük: ha most nem kapunk valami különös támogatást, elsüllyedünk. Íme, Isten a jobbját nyújtja, hogy támaszkodjunk rá. Figyeljük meg ígéretét: nemcsak a kezét nyújtja, bár az eget és a földet is fenntartja, hanem jobbját: hozzáértéssel párosult erejét, legteljesebb hatalmát. Sőt, ez még nem minden, hanem "győzelmes jobbjával" támogat. Azt a kezét nyújtja, amellyel fenntartja szentségét és végrehajtja királyi végzéseit, ezt a kezét nyújtja ki a benne bízók megtartására. Így legyen bár félelmetes a veszedelem, amiben vagyunk, mégis csodálatos, örömteli biztonságban lehetünk. Akit az Úr jobbja tart, annak még az ördög sem árthat.

Gyönge lehet a lábunk, de hatalmas az Isten jobbja. Rögös lehet az utunk, de a Mindenható támogatását élvezzük. Ezért bátran előre: nem fogunk elesni! Támaszkodjunk szüntelenül arra, aki mindent fenntart. Isten nem vonja meg tőlünk erejét, mert Ő nem tagadja meg magát. Hűséges ígéretéhez és hűséges Fiához, ezért nem hagy el minket soha. Milyen boldoggá tevő ígéret ez! Boldogok lettünk tőle valóban?

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Akit nevezz el Jézusnak” (Máté 1,21)


Ha valaki előttünk kedves és drága, akkor minden rá vonatkozó dolog fontossá lesz nekünk. 
Így az Úr Jézus Krisztus is minden igaz hívő előtt olyan fontos, hogy minden vele kapcsolatos dolog rendkívül becses neki. 
„Minden öltözeted mirha, aloé és kásia illatúak”, így énekelt Dávid, mintha a megváltónak még a ruhája is oly becsessé vált volna szent személye által, hogy azt szeretnie kellene. Igaz az, hogy minden hely, melyet szent lábai tapostak, minden szó, mely nemes ajkáról elszállt, minden gondolat, melyet a szeretet szavai kifejeztek, kimondhatatlan értékkel bírnak előttünk. 
Sőt ez érvényes Krisztus nevére is, mindez igen kellemesen érinti a hívők füleit. 
Ha Ő a gyülekezet Urának, vőlegényének, barátjának neveztetik, vagy ha úgy említtetik, mint Bárány, aki a világ fundamentumának megvetése előtt a mészárszékbe lett szánva úgy, mint király, próféta vagy pap. 
Mesterünk nevei: Messiás, Immánuel, csodálatos, tanácsos, erős, hatalmas, hős – mind-mind olyan, mint a csepegő méz, melynek minden cseppje drága. Ha valami kedvesebb lehet minden névnél, úgy az nem lehet más, mint Jézus szívének csengése. 
Jézus? Ez az a név, mely a mennyei hárfákat kellemesen átlengi. Jézus! Ő az, aki örömeinket betölti. Ha egy név becsesebb minden név fölött, akkor az csakis ez a név lehet. Ez be van szőve énekeink szövegébe és dallamába. Sok énekünk ezzel a névvel kezdődik és az éneklésre méltók között alig akad csak egy is, melyben elő ne fordulna. Ez örömünk summája. 
Ez az a kellemes hang, melyet a mennyei harangok hallatnak. 
Szentelt ének egy szóban, tartalmában nézve tenger, rövidségét tekintve azonban csak egy csepp; hasonlíthatatlan két szótagú egyházi ének; az örökkévalóság öt betűből álló himnusza.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-El lehet késni

"Amikor útnak indult (Jézus), odafutott hozzá egy ember... "(Mk 10,17)

Mivel volt tele a gazdag ember keze, ami miatt nem tudta elfogadni az örök élet ajándékát Jézustól? Tennivalókkal, feladatokkal, intéznivalóval.

Akkor futott már Jézus után, amikor Jézus elindult onnan, ahol tanított. Késve ért oda, mert előbb még el akart intézni valamit. Nem ez az „előbb" az oka annak, hogy lemaradunk sok jóról, amit Jézus az őt keresőknek kínál?

Mivel késve érkezett, nem hallotta azt, amire a legnagyobb szüksége lett volna, amivel Jézus befejezte tanítását: „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." (Mk 10,15) Éppen ez volt ennek az embernek a kérdése: ki mehet be Isten országába? Éppen ezt magyarázta Jézus: az örök élet ajándék, azt nem lehet sem kiérdemelni, sem megfizetni, csak alázatos hittel elfogadni, „...mit tegyek, hogy elnyerjem...?" Azt tedd, hogy tartsd a kezed, és hálásan fogadd el!

Ezt azonban nem lehet így futtában, mellesleg, minden dolgunk után. Ez vagy fontos neked valóban, és akkor minden elé helyezed, vagy csak utólag hallod, hogy ilyen is van, de nem lesz a tied.

Egyre jobban felgyorsul körülöttünk az élet, egyre több feladat terhel, és számos lehetőség csábít, túlterhelt emberek vagyunk, akiknek tele van a fejük gonddal, a naptáruk tennivalókkal, és sok fontos dologra nem szánunk időt. Még a vasárnap is úgy telik gyakran, mint a többi nap. A sürgős gyakran kiszorítja azt, ami igazán fontos lenne. Nehogy úgy járjunk, mint Jézus példázatában azok, akik késve érkeztek a menyegzőre, s már bezárták előttük az ajtót (Mt 25,10)!

Csendesedjünk el, s inkább mást hagyjunk el, de törődjünk a lelkünkkel és egymással, amíg lehet!

Siessetek, hamar lejár! / Kegyelme már régóta vár. / Ma még lehet, ma még szabad, / borulj le a kereszt alatt!

(Füle Lajos)


Kenneth E. Hagin : Hitből!

…Az igaz ember pedig hitből él. — RÓMA 1,17.


A hitélet a legcsodálatosabb élet a világon! Isten azt akarja, hogy így éljünk, és hogy így járjunk. 
,
, Mert hitben járunk, nem látásban; ,,(2Kor. 5,7) 
Legyen összhang a szavaid és a cselekedeteid között.

Ha hitet beszélsz, akkor hitben is kell járnod, a hited alapján kell cselekedned. Ha hívő vagy, a szavaidnak egyezniük kell a cselekedeteiddel. Semmi haszna, ha hitet beszélsz, de nem cselekszel a hited alapján. Annak sem lenne — ha egyáltalán lehetséges volna —, hogy hittel cselekedjél anélkül, hogy hitet beszélnél, mert a szavaidnak és a cselekedeteidnek egyezniük kell. Sokan egyik pillanatban bejelentik:

— Én bízom Istenben, hogy Ő betölti minden szükségemet.

Majd a következő pillanatban azt mondják:

— Valószínűleg le kell mondanom az autómról, mert nem tudom fizetni a részleteket. Egyik pillanatban mintha hittel beszélnének, a következő pillanatban azután a cselekedeteikkel megcáfolják azt. Néhányan még idézik is Isten Igéjét, azt mondván:

—Tudom, hogy az Úr azt mondja a Filippi 4,19-ben: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.”

— És én bízom abban, hogy Ő betölti a szükségleteinket, de sajnos valószínűleg kikapcsolják a telefonunkat, mert nem tudjuk kifizetni a számlát. Kezdj el cselekedni Isten Igéjének igazsága alapján.

Megvallás: Én hitből élek. Hitem van az élő Isten Igéjében. Az Ő Igéjének igazsága alapján cselekszem.

Napi áhítat-Isteni és emberi gondolkodás

Olvasmány: Mk 8,31–33



Az Isten szerinti gondolkodás sok fölösleges aggodalomtól óvja meg az embert.
„És tanítani kezdte őket arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Jézus nyíltan beszélt erről a dologról. Péter ekkor magához vonva őt meg akarta dorgálni; ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megdorgálta Pétert, és ezt mondta: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”
Magyarázat

A tanítványokra olyan „élmények” vártak, amelyeket minden embernek nehéz feldolgoznia. A szenvedés útját végigjáró Mester, akinek a követésére szegődtek, nem vonzó, sőt, tiltakozást vált ki még a szenvedés gondolata is. Az ember annyira lázad, hogy a Mestert is eltántorítaná bölcs és szerető szándékától.
Vannak az Isten által eltervezett utaknak nehéz szakaszai is. Nem a semmiből varázsol az Úr könnyű megoldásokat, hanem igazsággal, szeretettel és erővel megvívott csaták győzelmeivel építkezik. Minden csoda és megoldás mögött tervezés, áldozat és kitartás áll. Miért képzelnénk, hogy saját életünkben elkerülhető lesz az áldozat, a fáradság, a kitartás és az önmegtagadás? A Megváltó eszközkészletének ezek szerves részei. Mikor imádkozunk és Istenre várunk, azt várjuk, hogy ő valamit tesz, hatalmasan, szeretetből, ellenállhatatlant.
A megváltás műve kész, de a tanítványoknak szolgálat közben, később, használniuk kellett Jézus nehéz eszközeit is, ahogyan talán nekünk is. Ne lepődjünk meg, ha valamiért áldozatot kell vállalnunk, vagy keményen kell dolgoznunk! Isten világához ez természetesebben tartozik, mint a tétlenség.
By Kakuk Gyula

Reggeli dicséret- Az Úr küldetésében

„És hallám az Úrnak szavát, aki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!”-(Ézsaiás könyve 6. fejezet 8. vers)

Egy történet szerint, dél-afrikai tartózkodása során Dr. David Livingstone skót missziónárius orvost a Londoni Missziónárius Társaság levélben kereste meg:

Mr. Livingstone, tudomásunkra jutott, milyen nagyszerű munkát végez Afrika ismeretlen, civilizációtól távoli vidékein. Elhatároztuk, hogy szeretnénk támogatni munkáját, és küldenénk olyan elszánt fiatalembereket, akik segítenék eme nemes szolgálatát. Kérjük, írja meg jelenleg hol tartózkodik, milyenek ott a körülmények, van-e valamilyen jó út oda?

Livingstone válasza erre az volt: 
Ha csak olyan embereket tudnak küldeni, akiknek jó útra van szükség, akkor nem tartok igényt felajánlásukra. Ide olyanokat küldjenek, akik eljönnek akkor, ha egyáltalán nincs út.”

Bizony, egy-egy nagy horderejű prédikáció hatására, mások tapasztalatait látva, hallva, a Szentlélek csodás ajándékait várva, vagy hogy ne maradjunk szégyenben a gyülekezet előtt könnyű fogadkozva kimondani; „Ímhol vagyok, küldj el engemet!”

Mikor azonban a tettek mezejére kéne lépni, akkor jönnek a kifogások: 
Megyek Uram, csak előtte meséld el, milyen körülmények, próbák várnak majd rám! 
Megyek Uram, hisz megígértem, de mondd el, hogy mit kapok cserébe azért, hogy feladom a kényelmem és követlek téged! (Máté 19:27)

Bevallom, bár nem egy latrina mélyéről, de a próbák szövevényes dzsungeléből, amikor úgy láttam nincs semerre kiút, Jeremiáshoz hasonlóan, kissé csalódottan, értetlenkedve, hogy másra számítottam, belőlem is kitört:
„Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! 
Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet; Mert ahányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem. Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok;

DE! és olyan jó ma is átérezni ezt: DE mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.” (Jer.20:7-9)
Én ezért mondom neki ma is: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!”

Bejegyezte: Szilárd

Biblia-Ige-Júdás Apostol levele 1. rész


1. Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:
2. Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen.
3. Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.
4. Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.
5. Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.
6. És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
7. Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.
8. Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.
9. Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!
10. Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.
11. Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.
12. Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák;
13. Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
14. Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével,
15. Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.
16. Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájok kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók.
17. Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, a melyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak.
18. Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, a kik az ő istentelen kívánságai szerint járnak.
19. Ezek azok, a kik különszakadnak, érzékiek, kikben nincsen Szent Lélek.
20. Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által,
21. Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre.
22. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket.
23. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, a melyet a test beszennyezett.
24. Annak pedig, a ki titeket a bűntől megőrízhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel,
25. Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké. Ámen.

2017. február 7., kedd

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   És elment egy Lévi nemzetségéből való férfi és Lévi-lányt vett feleségül.

     2.Móz. 2,1

Mózes szüleinek házassága Istennek tetsző házasság volt. A Zsid. 11,23 szerint mindketten hitben állottak. Ez elengedhetetlen feltétele a boldog házasságnak.

Mit használ a vagyon, az előkelő származás, a magas képzettség, ha hiányzik a hit?! S mi van, ha a házasság már bűnnel és szégyennel kezdődik?!

Az igazi házasság egyetlen feltételét így nevezi meg Pál az l.Kor.7,39-ben: "szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban", - ami azt jelenti, hogy mindkét fél hívő legyen.

Minden házasságban van "háborúság", nehézség, mint ahogy az l.Kor 7,28 mondja: "az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben".

Ezt meg kellett tapasztalniuk Mózes szüleinek is. Jött a nehéz robotmunkák ideje, majd a Fáraó szörnyű parancsa, hogy minden újszülött fiút a folyóba kell vetni. Mózes szüleinek mit sem használt volna a nagy vagyon, vagy az előkelő származás. Csak a hit segített.

Hitben merték vállalni (Zsid. 11,23), hogy kedves gyermeküket három hónapig rejtegessék.

- Áldás, ha a szülők kölcsönösen erősíthetik egymást a hitben, amikor magasra csapnak a nyomorúság hullámai. így megtapasztalhatják Isten csodálatos segítségét.

Mózes szülei életében eljött az idő, amikor felismerték, hogy gyermeküket ők maguk tovább már nem őrizhetik meg. Szomorú óra volt ez. Gyermeküket mégsem dobták a Nílusba. Továbbra is hitben cselekedtek. Gyermeküket egy gyékényládácskába tették, s ezt a ládácskát nemcsak egyszerűen a Nílusra, hanem Istenre bízták. Hitben vállalták a következményeket.

Isten úgy dicsőíti meg magát életünkben, hogy olyan szorultságokba visz, amelyben minden bölcsességünknek, ügyességünknek csődöt kell mondania. Akkor tapasztalhatjuk meg az Ő csodáját.

Varga László: Isten asztaláról

"Szeretsz-e engem?"

     János 21,16

Két egyszerű szó. Nincs az a fegyver, ami jobban mellbe vághatna. Lehet, hogy soha nem is gondolkoztál rajta. Keresztyén ember vagy, templomba jársz, most is imádkozol, persze, hogy szereted Megváltódat. Péter is úgy gondolta, hogy ez természetes, magától értetődő. Csak amikor Jézus háromszor egymásután tette fel neki ezt a kegyetlen kérdést, akkor döbbent meg, de igazán. Te hányszor mondtad ki Isten nevét könnyelműen, úgy, hogy oda se figyeltél, esetleg káromkodásban? Hányszor hallgattál istentelen társaságban, jó, nem tagadtad meg, de talán még mosolyogtál is, amikor bölcsen tagadták, kikacagták, megvetették? Soroljam? A lelkiismereted pontosabban sorolja mindezeket. Eléd áll Krisztus az igében, látod a kereszten megkínzott alakját, és feltámadott dicsőségében rád szegezi kérdő szemét, melyből feléd árad a keresztet is vállaló szeretete. Szelíden megkérdi: Valóban szeretsz te engem? Szörnyű kérdés! Próbálj felelni rá! Legalább annyit, mint Péter a harmadszori kérdésre: Uram, te tudod, egyedül csak te tudod, hogy minden mást mutató szavam, cselekedetem, gyávaságom, bűnöm ellenére én mégis szeretlek Téged.
Krisztusom, én szeretlek Téged. Nem tudom bizonyítani. Annyi mindennel vádolhatsz, és igazad van, annyiszor megbántottalak, elfelejtettelek, szégyent hoztam a nevedre, nem tettem vallást rólad, amikor kellett volna, mert gyáva, óvatos, ki tudja, milyen helyzetben voltam, éppen úgy, mint Péter azon az éjszakán. De most is itt állok előtted, s megköszönöm, hogy van egy, egyetlen tanúm, aki tudja, hogy én szeretlek Téged, és az Te vagy, Uram. Az én szavamnak nincs, nem lehet hitele ítéleted előtt, de a Te szavadnak hitele van. Tedd meg, tégy vallást helyettem arról, hogy mindennek ellenére én valóban szeretlek Téged. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-EMBEREKHEZ VISZONYÍTVA II.


A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 18,9-14
Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: 10 "Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. 12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.13 A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. 14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik." 



"Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember."
(Lk 18,11)

A világi emberek az "embert emberhez viszonyítás szintjén" élnek, mert ez az egyetlen szint, amelyet ismernek. De a vallásos emberek is könnyebbnek találják, hogy inkább a többi emberhez, mintsem Istenhez mérten éljenek. A farizeus vallásos ember volt. "Isten, hálát adok neked..." Istent szólítja meg, de gondolatai az "én és a többiek" szinten vannak: "...hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember". Állandóan a többi ember magatartásához viszonyítja a sajátját. És sokan ugyanezt tesszük, hogy lássuk, hogyan is állunk. Ami a farizeust illeti a másokkal történt összehasonlítás rá nézve volt kedvező. Ő volt a jobb adakozó és böjtölő. A vámszedőhöz viszonyítva az egyház és a társadalom oszlopa volt. Jézus természetesen nem mondja azt, hogy a vámszedő volt a "jobb". Csakhogy a vámszedő, életében először látta magát Isten megrendítő valóságának a tükrében. És akkor imádkozni kezdett. Imádsága eljutott Istenhez. A farizeus imája azon a szinten maradt, ahová tartozott. Sehogy sem emelkedett az embert emberhez viszonyítás szintje fölé. A vámszedő mellét verte és jajgatva mondta, hogy bűnös. A vámszedő nem azért ismerte fel bűnös voltát, mert rájött, hogy viszonylag annyira bűnös ember. Azért vallotta meg bűnös voltát, mert meglátta Istent. Ha egyszer ő - vagy bárki más - meglátja Istent, akkor már csak egyet lehet mondani: "Légy irgalmas nekem bűnösnek". Istennel élni különös élet - a természeti embernek különös. Egy rendkívüli dimenziójú élet.
Amíg valaki nem ismeri Istent, nem tudja, hogy milyen élet is ez. Ha nem ismered Istent, lehetsz viszonylag derék ember, de ebben az esetben még nem tudnád az igazságot önmagad felől.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A LEVERTSÉG MEGFEGYELMEZÉSE



   "Pedig mi azt reméltük... És ezen felül ma már harmadnapja, hogy ezek történtek" (Lk 24,21).


A tanítványok minden ténymegállapítása helyes volt; de téves következtetéseket vontak le a tényekből. Mindaz, ami a szellemi levertség ízét hordozza, mindig rossz. Ha levertség vagy nyomottság vesz erőt rajtam, ennek mindig én magam vagyok az oka, nem Isten, nem is más valaki. Két forrás van, amiből levertség támadhat: abból, ha kielégítettem egy vágyamat, vagy abból, hogy nem elégítettem ki. A vágy célja: "Azonnal meg kell kapnom ezt vagy azt." A szellemi vágy arra ösztönöz, hogy valamilyen kérdésemre választ kérjek Istentől - ahelyett, hogy magát a választ adó Istent keresném. Minek a teljesítését kértem Istentől bizalommal? És ma - a jelenben - már harmadnapja ennek, mégsem tette meg, amit vártam; ennélfogva azt képzelem, hogy jogosan vagyok levert és jogom van hibáztatni Istent! Kisiklottunk a helyes vágányról, amikor azt erőltetjük, hogy Isten feleljen imádságunkra. Az imádság értelme az, hogy Istenbe fogódzunk, ne a válaszába. Lehetetlen, hogy levert legyen a testileg egészséges ember. A levertség a betegség tünete és ez így van a szellemi életben is. A szellemi levertség betegség és mindig magunkat hibáztathatjuk érte. Mennyei látomásokra várunk: Isten hatalmának földrengéseire és villámlásaira (levertségünk ténye bizonyítja ezt), és meg sem gondoljuk, hogy Isten szüntelenül velünk van a leghétköznapibb dolgok és emberek közepette is.
Ha elvegezzük kézenfekvő kötelességünket, meg fogjuk látni Őt. Isten egyik legmeglepőbb kijelentésére akkor találunk rá, amikor megtanuljuk, hogy a közönséges, hétköznapi dolgokban valósul meg Jézus Krisztus Isten volta.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A teljes érzéketlenség



   "Az útfélre hullottak pedig azok, akik hallják, azután eljön az ördög és kikapja az Igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. "

(Lukács 8, 12)  

A kemény útfélen a mag nem tudja életerejét kibontakoztatni. Éppígy vannak szívek is, melyekről Isten Igéje hatástalanul pattan le. Az útfél nem volt mindig ilyen kemény. Az idők folyamán taposták ilyenné. Az emberi szív is lassanként válik egyre keményebbé. - A gyermek még olyan fogékonynak mutatkozik. Felfog dolgokat, hallgatja a Megváltóról való beszédet, elgondolkozik rajta és kérdezősködik. Lelkiismerete még nem vált keménnyé. Később sok egyéb benyomás éri, sötét és gonosz hatások is. Ez mind nyomot hagy benne. A lélek az Isten szavára egyre érzéketlenebbé válik. A külvilág benyomásai egyre nagyobb erővel ostromolják és a szív tárva előttük. Romlott és gonosz emberek részéről káros befolyások érik a fiatal lelkeket. Mennyire meggyötrik és tönkreteszik őket. Sok fiatal szív olyan, mint valami kert, amit vadállatok dúltak fel. Ó, bárcsak fallal tudnád körülvenni lelkedet, hogy ne tudjon oda minden behatolni, játszótérnek tekintve azt, ami Isten szántóföldje és veteményes kertje. - A belső érzéketlenség mégcsak fokozódik azáltal, hogy a lélek megkeményedik minden jó hatással szemben. A lelkiismeretet találatok érik, megmozdul, de az ember ismét elnémítja azt. Olykor világosan érezhető vonzás támad felfelé, de az ember ismét beleveti magát a hétköznapok hajszáiába vagy éppen a szórakozások árjába. A szív érzéketlenné válik, ha folytonosan csak olyan hatásokat kap, amelyek elvonják Istentől. Az ápolatlanul és gondozatlanul maradt mag hamarosan elhal. Az ember érzéketlenné és tompává válik. A lelkiismeret elfásul és az ember semmit nem tud felfogni többé. Bár hallja Isten Igéjét, de az nem hatol a mélyre. A gonosz elkapja azt és szabad kikapnia a szívből, miután maga az ember is gonoszul bánt a szent Igével. Az ember alkalmatlanná válik a hitre. "Isten kiszolgáltatta őket elvetemült gondolkodásra" - mondja Pál apostol (Róm 1, 28). Igazságérzetük megromlott, Isten és a világosság iránt való érzékük veszendőbe ment. Végül is nyíltan gúnyolják és tagadják mindazt, ami szent. Azok az emberek, akik e kemény útfélhez hasonlítanak, az Ige számára szinte elérhetetlenek. De ha egyszer Isten ekéjével felszaggatja a kemény felületet, az Ige hatékony lehet még az ő életükben is.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Visszatérés a pártütésből


"Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz .. ."

(Jób 22,23)
Elifáz ebben a versben nagy igazságot mondott ki, sok ihletett Ige összefoglalását. Kedves olvasóm, letaglózott a bűn? Rommá lett az életed? Ellened fordult az Úr, úgyhogy anyagilag csődbe jutottál, szellemileg letörtél? Vajon nem tulajdon ostobaságod juttatott-e romlásra? Ha így van, akkor első dolgod az legyen, hogy visszatérj az Úrhoz. Mélységes bűnbánattal és őszinte hittel térj vissza lázadásodból. Ezt meg kell tenned, hiszen te fordultál el attól, aki szolgájának vallottad magadat. Ez az egyedüli bölcs dolog, amit csak tehetsz, mert amíg ellene harcolsz, nem virágozhat ki az életed. Ezt a lépést sürgetően szükséges megtenned, mert amivel Isten eddig fenyített, az semmi ahhoz képest, amivel még fegyelmezhet, hiszen Ő a Mindenható.

Nézd, micsoda biztató ígéret ez: "Felépülsz!" Csak a Mindenható tudja felállítani a ledőlt oszlopokat, helyreállítani a düledező falakat romos életedben. Ő viszont nemcsak képes erre, hanem meg is fogja tenni mindezt, ha megtérsz hozzá. Ne késlekedj! Megnyomorodott lelked teljesen csődbe jut, ha tovább is lázadsz, míg a szívből jövő bűnvallás megkönnyebbít, az alázatos hit pedig megvigasztal. Tedd meg ezt, és meglátod, minden rendbe fog jönni.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Keljetek föl, menjetek innen” (Mikeás 2,10)


Folyton közelebb jön az az óra, amikor hozzánk is eljön, mint mindenkihez az a hit:
 „Kelj fel, menj ki a te házadból, melyben laktál, a városból, hol ügyed után jártál, családod és barátaid köréből. Kelj fel, lépj utolsó utadra.” Mit tudunk mi ezen utazásról? Mit tudunk arról a helyről, ahova mennünk kell? Olvastunk már felőle egyet-mást és a Szentlélek is kinyilatkoztat róla némely dolgot, de mégis milyen keveset tudunk az eljövendő országról! Annyit tudunk, hogy határánál egy fekete, rohanó folyam hömpölyög tova „melynek neve: halál”. Isten ezen akar átvezetni és megígérte, hogy velünk lesz. De mi lesz a halál után? Milyen csodálatos világ fog majd ámuló tekintetünk elé tárulni? A dicsőségnek milyen szemlélése tűnik fel szemeink előtt? 
Onnan még soha senki sem jött vissza, hogy nekünk hírt hozott volna. De tudunk mégis eleget a mennyei országról, s éppen azért örömmel és vigaszsággal várjuk a hazahívást. A halál árnyékának völgyén át sötét az ösvény, mindazáltal nem félünk rálépni, mert tudjuk, hogy Isten e sötét völgyön is velünk van. Azért nem kell félnünk a veszélytől. Búcsút kell vennünk mindentől, ami nekünk idelent kedves és becses volt, de az nem baj, mert az atyai házban Atyánk honába megyünk, ott van Jézus. Ez a királyi „város, melynek fundamentuma van, melynek mestere és teremtője az Isten.” Ez lesz az utolsó bevonulás, hogy örökké annál legyünk, akit szerettünk az Ő népével együtt: az élő Isten színe előtt. Kedves keresztyén, gondolj gyakran a mennyre, mert az von tégedet felfelé és elfelejteti veled az út fáradalmait. E siralom völgye csak út a jobb hazába. 
A fájdalmak eme világa csak küszöbe a boldogság világának.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Az örök élet: Jézus

"..add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem. "(Mk 10,21)



Zákeus gazdag volt, de mégsem volt boldog. Amikor azonban találkozott Jézussal, és befogadta őt, megváltozott az élete. Visszatalált Istenhez, megtalálta önmagát, rendeződött az emberekkel való kapcsolata; kereső, nyugtalan emberből üdvösséget nyert, boldog hívő lett.

Mai igénk szereplője is gazdag volt, szintén találkozott Jézussal, de nem változott meg az élete. Maradt minden a régiben, és szomorúan távozott. Miért?

Mert azt gondolta, hogy az örök élet megvásárolható, „...mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Amikor Jézus az ő követésére hívta, s ehhez meg kellett volna szabadulnia mindattól, ami visszatartotta, „elborult az ember arca", és elment.

Pedig mekkora kegyelem, hogy érzi az örök élet hiányát! Sok mindene van, de nincs üdvössége. Milyen nagy dolog, ha valaki rájön erre, és Jézustól kéri ezt az ajándékot! Minket szorongatott-e már ez a kérdés?

De úgy kellett volna neki ez a kincs, hogy megtarthassa mindazt, amit már összegyűjtött addig. Tele volt a keze saját gazdagságával, ezért nem tudta elfogadni az örök élet ajándékát.

Zákeus komolyan vette, amit Jézus mondott neki, és azonnal meg is cselekedte. Ez az ember azonban nem vette komolyan, hogy az örök élet nem megvásárolható újabb érték a leltárban, hanem Jézus maga: a vele való személyes közösség. Csakhogy ennek az embernek az életében nem volt hely Jézus számára. Betöltötte gazdagsága, és nem volt hajlandó semmitől megválni Jézusért. Nem hitte, hogy ha bármitől megválik, nem lesz szegényebb, mert Jézussal együtt mindent megkap, amire szüksége van.

Zákeus ezt mondta: jöjjön Jézus, kerül, amibe kerül. S eltette az akadályokat az útból. Ez az ember viszont így gondolkodott: jöjjön az örök élet, ha nem kerül semmibe! Szorongatta a kincseit, s nem lett övé a kincs, amit Jézus ígért neki.

Vajon nem az az oka lelki szegénységünknek, hogy tele van a kezünk és a szívünk, és nincs helyünk Jézus számára? Mit kellene elengednem, hogy igazán gazdag legyek?



Napi áhítat-A Messiás-titok magyarázata

Olvasmány: Mk 8,27–30



Ne csak Jézust magyarázd, hanem arról is beszélj, hogy neked ő mit jelent és miért fontos!
„Jézus pedig elindult tanítványaival együtt Cézárea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: „Kinek mondanak engem az emberek?” Ők így feleltek: „Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül.” Jézus tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek mondotok engem?” Péter így válaszolt neki: „Te vagy a Krisztus.” Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek őróla.”

Magyarázat

„…senkinek ne beszéljenek őróla.” Ez egy jézusi parancs, aminek ma épp az ellenkezője van érvényben. Az Úr Jézus hatalmában áll meghatározni, hogy mi időszerű, és mi nem az. Mi, emberek gyakran máshogy látjuk és ítéljük meg az idők jeleit, mint ő. Félünk, amikor bízni kellene, cselekszünk és kapkodunk, amikor várni kellene, és tétlenkedünk, amikor világos felszólításaink vannak. Korunkban minden pillanatot fel kell használnunk arra, hogy tanítványokká tegyünk minden népet, tanítva, amit Jézus mondott.
Hogy is állnak a dolgaink? Ma is mondanak Jézusról mindenfélét, eladdig, hogy sosem élt. Meg kell válaszolnunk nekünk is, hogy mi kinek tartjuk őt. Ez mást jelent, mint hogy mit tudunk és mit hiszünk róla és vele kapcsolatban. Lehetséges, hogy tudjuk, ő a Messiás, csak éppen nem tartjuk olyan személynek, aki számunkra a mindenek feletti tekintély, az igazi kiválasztott, szabadítónak és úrnak rendelt személy. Ha úrnak tartjuk, akkor vegyük őt komolyabban, mint főnökeinket vagy bármilyen emberi tekintélyt.
A tanítványok felismerése Jézusról túlmutatott a közvélekedésen.
Kevesebbet mi sem tehetünk, bátran éljük meg hitünket annak a lehető legszemélyesebb valóságában!
(Katona Béla)

Joel Osteen: Mai napon....

Mai napon megteszek mindent, hogy Isten kedvébe járjak.




Isten mindig el akar bűvölni jóságával, ezért megtanultam, hogy nem kell keresni az áldást, a megfelelő személyt vagy anyagi dolgokat. Ha keresed Istent, őt állítod első helyre, összefonod vele életed, akkor az áldás fog megkeresni téged. Ha lelked kiválóságot mutat, adsz, szolgálsz, és jól bánsz az emberekkel, akkor Isten áldása leszáll rád. Nem szaladhatsz el, Isten jósága elöl, inkább tégy meg mindent, hogy kedvében járj. /Joel Osteen/

*************************************

Mai napon csupa jó dolgokra gondolok.



Néhányan csodálkoztok, miért vagytok nehézkesek, miért nincs meg a régi energiátok és lelkesedésetek. Mert a negatív gondolatokkal megcsapolod hited, energiád, lelkesedésed. Egy nagy vákuumhoz hasonlóan kiszívja belőled mindazt a jót, mit Isten beléd ültetett. Tanulj meg szándékosan csak a jót gondolni és újból telve leszel lelkesedéssel! /Joel Osteen/

Kenneth E. Hagin: Isten üzenete az eljövendő időkről (prófécia)

Sokak kérésére a prófécia, melyet Kenneth Hagin kapott az Úrtól földi élete végén:



Az Ő irgalmában és kegyelmében az Úr megengedte Hagin testvérnek, hogy a jövőnkbe tekintsen, és ránk hagyja a következő próféciát, mielőtt hazaköltözött.

2003. február 18-án, kedd este kapta a Winter Bible Seminar alatt.

Ahogy a jövőbe tekintünk, bátran járva az Istenbe és az Ő Igéjébe vetett hitben, ahogy Hagin testvér tanította nekünk, a hangja elkísér minket ezekkel a prófétai szavakkal:
Sokan aggódnak a jövő miatt, kíváncsiak, hogy mi fog történni?

Vajon a sötétség kerekedik felül, vagy a fény fog ragyogni?

Igen, azt mondja a Seregeknek Ura: emlékezzetek, hogy az Én kezemben vagytok.

Emlékezzetek, hogy én jobban ismerem a jövőt, mint ti a múltat — és minden rendben van!

Figyelmeztetni foglak benneteket azokra a dolgokra, amik hatással lesznek rátok.

Megmutatom az utat, amerre mennetek kell, és azon fogtok járni, és áldottak lesztek. A föld minden népénél áldottabbak lesztek. Mert az én népem vagytok, és az én népem uralkodni fog. És az Úr áldásai az én népemre szállnak.Kiöntetik a kései eső. Igen, azokra a nemzetekre, amelyek most kietlenek és puszták. De az eső kiöntetik. A mag el lesz ültetve. Az aratás el fog jönni. Isten dicsősége fog ragyogni a földön.

A világból valók pedig továbbmennek azon az úton, amelyen jártak, és a sötétség erőt vesz rajtuk.

Ti azonban a világosságban fogtok járni! Az Ő Igéjének megnyilatkozása világosságot ad!

Járjatok az Ige szerint. Járjatok az Igében. Járjatok a Szellemben. És az erő megnyugszik rajtatok, és Isten dicsősége látható lesz a ti arcotokon! Sokan fordulnak majd az Úrhoz. Nagyszerű napok, csodálatos idők, hatalmas áldások várnak rátok. Ezért örvendezzetek és örüljetek!

Sokakat aggasztanak a közelmúltban történt dolgok, a rémület, ami sok ember szívét megragadta. Sokan tartanak a háborúktól. Sokan aggodalmaskodnak a jövő miatt. Úgy tűnik, hogy a sötétség nőttön-nő. Az idő horizontján sötét felhők gyülekeznek.

De — azt mondja a Seregeknek Ura — ne annak alapján járjatok, amit a fizikai szemetekkel láttok. Annak alapján járjatok, amit az Én Igém mond! Annak alapján járjatok, amit a Szent Szellem mond nektek!

Mert Ő sok ember szívéhez beszél, de azok továbbra is a természetes síkon járnak, és nem figyelnek a szívükre. Ő sok szellemhez szól! Ők azonban továbbra is az értelem birodalmában járnak, a saját gondolataikon gondolkodnak, saját útjaikat tervezgetik.

De, azt mondja a Seregek Ura, figyeljetek arra, amit a Szellem szól a szívetekhez, a szellemetekhez. És amit mondott neked, aszerint cselekedj! Arra alapozd a cselekedeteidet! Úgy cselekedj, mintha már úgy lenne, ahogy megmondta!
Örvendezz és örülj! A nehézségek közepette. Az elkerülhetetlennek tűnő vereséggel szemben is! A látszólagos kudarc közepette! Mert belső információkkal rendelkezel, információkkal az Igében, a Szellem által adott információkkal.És ezek mind valóra fognak válni. Ámen.


Büszkék vagyunk rá, hogy igei gyülekezet vagyunk, igei emberek vagyunk.

Ez így is van, és jó dolog. Mert igaz, azt mondja az Úr, hogy ti igei emberek vagytok. De ne feledjétek, hogy a Szent Szellem népe is vagytok – szellemi emberek. Igen, az Ige megy előre. De a Szellem újra és újra mozdulni akart közöttetek, de ti figyelmen kívül hagytátok Őt és csendben maradtatok.
Néhányotok ideiglenesen megnyitotta magát a Szellemnek. Mert a Szellem arra törekszik, hogy kinyilvánítsa Önmagát. Kinyilvánítja magát kijelentésben, felfedi magát nektek a tudás szaván keresztül, a bölcsesség szaván keresztül, a szellemek megkülönböztetésén keresztül.

Folyamatosan törekszik rá, hogy szóljon! Mert Ő szól az Ő népéhez a Szent Szellem által. A nyelvek nemei és magyarázata által, próféciában. Sokan visszatartották, és nem voltak hajlandóak kimondani. Ezáltal kioltották a Szellemet, és nem csak kioltották, hanem meg is szomorították a Szellemet. Igen, figyeljetek arra, amit a Szellem mond. Mert a Szent Szellem ki fog áradni ezekben az utolsó napokban. A kései eső – a korai és a kései eső, hogy összegyűjtse a föld gyümölcsét, amire az Úr vár, mielőtt újra eljön. Igen, az eső közeledik!

Ez az év, a 2003-as év, pedig a felkészülés éve. Az elkülönülés éve! Lesznek, akik elkülönülnek tőletek, és a saját útjukat járják, a saját terveiket viszik véghez, és nem lesz ott az erő, nem lesz ott a dicsőség, nem lesz ott a Szellem. A halál dermedtsége lesz úrrá rajtuk. De lesznek olyanok, akik teljesen megnyitják magukat, és azt mondják: „Igen Uram. Igen, Uram, eltévesztettem az elmúlt időben. Sokszor engedetlen voltam, bocsáss meg nekem.” Emlékezzetek: Ő megbocsát. Emlékezzetek, hogy van irgalom. Emlékezzetek, mit mond az Ige: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk; a szükség idején segítséget kapjunk.” Van tehát irgalom, és van kegyelem. Ezért szedd össze magad és menj előre és tanulj.

Tanuld meg a Szellem útjait. Tanulmányozd! Elmélkedj rajta! Helyreállítás következik! Már folyamatban van a helyreállítás. Helyreállítás! Helyreállítás, szellemi értelemben, amikor a Szellem megnyilvánulásai teljességgel helyreállíttatnak… Ő igyekezett kiosztani ezeket a megnyilvánulásokat sokatoknak, akik most itt ültök, és ti nem reagáltatok rá. Ne féljetek! Igen, az ember ember, és gyakran hibázik — elvéti, rosszul értelmezi, amit Ő mond. De ne hagyd, hogy ezek a dolgok elrettentsenek, szolgáljanak inkább tapasztalatban való gazdagodásul. Igen! Igen! Ez a helyreállítás ideje. Helyreállítás következik a világban, az érzékek birodalmában. Házasságok helyreállítása. Helyreállítása azoknak, akik nem voltak közösségben egymással… Sokan közösség nélkül vannak! Kerüljetek közösségbe! Kerüljetek közösségbe egymással. Kerüljetek összhangba Isten dicséretében és imádatában! És a dicsőség eljön, úgy, ahogy még soha nem láttad.
A 2003-as év tehát a felkészülés éve. Nem csak a felkészülés éve, hanem a helyreállítás éve is. A 2003-as év dicsőséges lesz.
De nem csupán dicsőséges lesz. Igen, Isten áldásai mindig dicsőségesek. De ne feledd, Jézust a Szellem a pusztába vezette. És a pusztaság megtapasztalása nem volt dicsőséges, egészen a végéig. Néhányatok számára, akik itt ültök, jönnek időszakok, amik nem tűnnek majd dicsőségesnek. Könnyek (sírás), igen, könnyek fognak hullani. Gyászt kell elviselni. Reggelre azonban eljön az öröm. Sok szempontból 2003 a lehetőségek éve – a helyreállítás éve, az újjáépítés éve.

És 2004? Mi a helyzet 2004-el? 2004 olyan év lesz, amelyben mindenből több lesz. Több erő, több dicsőség, több megnyilvánulás, több üdvösség, több beteljesedés a Szellemmel, több gyógyulás! 2004 az az év lesz, amikor több lesz mindenből.

Mi a helyzet 2005-el? Az idő tovább megy, vagy megszűnik? 2005 – az ítélet éve. Ítélet. Ha megítéljük magunkat, nem kapunk ítéletet. De amikor ítéletet kapunk, átadnak minket a sátánnak a test pusztulására, hogy a szellem megmeneküljön az Úr Jézus napján. Ítélet jön az egyénekre. Ítélet a családokban. Ítélet a nemzetekben. A szigorúság ideje. A fegyelmezés ideje. A kiigazítás ideje. De az év vége dicsőséges lesz. Változások lesznek. Sokan megítélik magukat. Nemzetek fognak Istenhez fordulni. Dicsőséges módon fog befejeződni.

Mi a helyzet 2006-al kapcsolatban? Nincs rá mód, hogy elmondjuk! Ó, Uram! Hogyan lehetne leírni?

És ez még csak a kezdet. Igen, amikor azt mondom, „kezdet”, arról beszélek, ami az év elején történik! Egyre növekszik majd az ereje… dicsőséges év lesz. A mennyország éve lesz a földön! De a vég még dicsőségesebb lesz, mint a kezdet. Ezért örülj és örvendezz! Az ellenség le van győzve! Jézus diadalmaskodott. A győzelem mindenkié. Senkinek nem maradhat üres a keze, hanem mindenkinek teljes győzelemben kell járnia, követelve a jogait és kiváltságait Jézus Krisztusban… semmit nem az Atyától követelünk – mert Ő az, aki mindenről gondoskodott. Hanem az ördögtől követelünk, aki igyekszik meghiúsítani Isten tervét, aki próbálja megakadályozni, hogy valóra váljon.
De minden valóra fog válni. Végül minden valósággá fog válni.

A Szent Szellem ma este nagyon sok szolgálóhoz szólt. Szólt hozzátok az elmúlt időkben is.

Pontosan elmondta, mit tegyetek. Még nem tettétek meg! És azon csodálkoztok, miért tart vissza bizonyos dolgokat. Csodálkoztok, miért olyan nehéz, vagy miért tűnik olyan göröngyösnek az út. Menjetek, és figyeljetek arra, amit a Szent Szellem mond. A gyülekezeted ne csak Ige gyülekezet legyen, hanem a Szent Szellem gyülekezete is. Mindig tedd első helyre az Igét.

Mozdulj a Szent Szellemben, az Igével összhangban.

És a dicsőség meg fog nyilvánulni. Sokan még látni is fogják a dicsőséget.

És az Úr áldásai hatalmas folyamként fognak áradni. Köszönjük Neked, Úr Jézus!

Horváth Gábor megosztása: köszönjük :)

Reggeli dicséret: "Rájössz mi az istenismeret"

„...bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret.” -Példabeszédek könyve 2. fejezet 3-5. verse



Egyszer csörög a telefon. Felveszem és következő történik: kedves hangon egy férfi visszautasíthatatlan lehetőséget vázolt fel nekem. Semmit nem kell tennem néhány apróságon kívül (ami a személyes adataimat érintette, kártyaszám, jelszavak, stb...), és cserébe máris hozzájuthatok egy nagyobb összegű pénznyereményhez. Teljesen rácsodálkoztam, hogy ennyire átlátszó dumával próbálja elcsenni az adataimat. Nálam nem ért célt, de lehet valakinél igen.

Ha kérünk valamit, és cserébe adnunk kell valamit, mindig mérlegelünk, hogy az nekünk megéri-e? Nem kell tudósnak lenni hozzá, és ezzel nem a nálam okosabbakat szeretném diszkriminálni, de ez egy igazán kiváló feltétel: Kérj bölcsességet, és HA úgy keresed, mint az ezüstöt, akkor megérted az élet értelmét. Ha istenismeret nélkül kívánjuk élni az életünket, akkor nem vagyunk bölcsek, bölcsek pedig akkor leszünk, ha megértjük, hogy mit tett Isten értünk. Ha megértjük, hogy Isten mi mindent megtett értünk, nem fogunk ellenállni Neki. Nem is tudnánk, mert ez a megértés, egy olyan szoros kapcsolatba hoz Krisztussal és így magával Atyával is, hogy nem akarunk többet nélküle élni.

A tapasztalataim alapján a legtöbb kérés pusztán a javak megszerzésére irányul. 
Értelem nélkül azonban képtelenek vagyunk jó döntést hozni, úgyhogy amire legelőször szükségünk van az pontosan az értelem. szükségünk van istenismeretre?
„Az istenismeret minden igazi műveltség és minden igazi szolgálat alapja. Ez az egyedüli valóságos védelem a kísértés ellen. Egyedül ez tehet bennünket jellemben Istenhez hasonlóvá. 
Ez az az ismeret, amire szükségük van mindazoknak, akik embertársaik felemelkedésén dolgoznak. A jellem átalakulása, az élet tisztasága, a szolgálat hatékonysága, a helyes elvekhez való ragaszkodás - mind az igaz istenismeret függvénye. 
Ez az ismeret elengedhetetlen mind a jelen, mind az eljövendő életre való felkészülésben.” (NOL-287.old.)

"A Szentnek ismerete az eszesség" (Péld 9:10).

Bejegyezte: Laszlo Osvald