Amanda Buys: Karizmatikus varázslás - Megtagadó ima 2.rész

MEGTÉRÉS A NEM ISTEN SZERINT VALÓ KÖZBENJÁRÁSBÓL

Megtérek és elhatárolom magam és a generációs vonalamat minden egyes istentelen imától, amit kimondtam, beleértve a kontrolláló varázsló imákat, és minden olyan imát, ami félelemből fakadt és nem hitből. Uram, szeretnék minden gonoszságot eltávolítani az életemből és kérlek téged, hogy gyere a Te jelenléteddel és azzal állítsd helyre az életem. 

Kérlek téged Uram, hogy bocsásd meg nekem, amiért félreértettem a közbenjárásnak a privilégiumát és magas szintű elhívását.
Megtérek és visszautasítok magamtól és mindenkitől a generációs vonalamban, aki elhagyta volna a szellemi őrhelyét és nem tudott Rád várni, elhatárolódok ettől.
Most azt választom, hogy a gátra állok, amíg meg nem hallom, hogy Te mit mondasz nekem, és addig fogok ott várni, amíg Te nem mondod azt, hogy most már mehetek.

Uram azt választom, hogy leírom a látásomat, azért, hogy a jövendő generációk tudjanak ez alapján haladni. A Te időzítésedet választom, hogy ez a látomás nem lesz késedelmes, nem fog elkésni. Megtérek és elhatárolom magamtól és a generációs vonalamtól azt, amikor magamra támaszkodtam, ahelyett, hogy Rád támaszkodtam volna és amikor a saját akaratomat imádkoztam a Te akaratod helyett.
Megtérek és eltávozok attól a viselkedéstől, amikor nem a Te élő Igédre támaszkodtam és halált szóltam a szeretteimre, ahelyett, hogy életet mondtam volna, amit te olyan gazdagon kiárasztottál ránk.

Megtérek és elhatárolom magam és a generációs vonalamat is, amiért nem a Te akaratodat és kívánságaidat kerestük és imádkoztuk, hanem a sajátjainkat.
Uram, én megtérek és elhatárolom magam attól, hogy behatároltalak téged Istent és mindazt, ami rajtad keresztül lehetséges lett volna.

Uram, én megtérek és elhatárolom magam attól, hogy nem a Te álmaidat kaptam és imádkoztam, mert azok olyan nagyok voltak és én kisebbel is beértem. Adnál nekem egy olyan hitet és várakozást Rád, amellyel képessé tudnál tenni engem, hogy felismerjem, hogy Te sokkal többet tudsz tenni, mint amennyit én elgondoltam vagy el tudtam képzelni?
Azt választom, hogy elfogadom a kívánságaidat és az álmaidat, amelyeket Tőled kaptam és elhiszem, hogy minden lehetséges Veled Uram.

Megtérek és elhatárolom magam attól, hogy nem ismertelek téged Urnak, nem ismertem meg a Te erődet, nem ismertem el a Te meglátogatásodnak az idejét, és hogy nem ismertelek téged és így nem tudtam azt imádkozni, ami a Te szíveden volt.
Uram, én vágyom arra, hogy tudjam és ismerjem a Te szívedet és azt tudjam imádkozni, ami a te áldásod abban.

Biblia-Ige-Ésaiás próféta könyve 61. rész

1. Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;
2. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;
3. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!
4. És megépítik a régi romokat, az ősi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait.
5. És ott állnak az idegenek, és legeltetik juhaitokat, és a jövevények szántóitok és vinczelléreitek lesznek.
6. Ti pedig az Úr papjainak hívattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek; a népek gazdagságát eszitek, és azok dicsőségével dicsekedtek.
7. Gyalázatotokért kettős jutalmat vesztek, és a szidalom helyett örvendenek örökségükben; ekként két részt öröklenek földükben, örökös örömük lesz.
8. Mert én, az Úr, a jogosságot szeretem, gyűlölöm a gazsággal szerzett ragadományt; és megadom híven jutalmukat, és örök szövetséget szerzek velök.
9. És ismeretes lesz magvok a népek közt, és ivadékaik a népségek között, valakik látják őket, megismerik őket, hogy ők az Úrtól megáldott magok.
10. Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, a ki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, a ki felrakja ékességeit.
11. Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Fáraó leánya fiának mondják. Inkább választotta az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.      Zsid. 11,24-26

Mózes hitben igen fontos döntést hozott. Igénkből három gondolatot szeretnék aláhúzni. Először ezt: "tiltakozott". Hosszú ideig a királylány fiának hívták Mózest, mint egy nagy birodalom hercegét tisztelték. Helyzete nagy dicsőséget és gazdagságot jelentett neki, de ez a cím nyugtalanította is, mert nem felelt meg a valóságnak. A Fáraó udvarában nem érezte otthon magát. Szíve és lelkiismerete népéhez vonta, a megvetett Isten népéhez. S a hit erőt adott neki arra, hogy egy napon kimondja: nem kell a hercegi cím. - Akinek múltját Istenért fel kell adnia, annak a hit ad erőt ehhez. Másodszor azt húzzuk alá: "inkább"! Mózes a döntést nem valami fellelkesült, meggondolatlan állapotában hozta. Ő vizsgált és mérlegelt. Látta Egyiptom kincseit. A bűnnek gyönyörűségét élvezhette volna, de látta, hogy mindez "ideig-óráig" való csak; hamar elmúlik, megcsal és veszélyes. Más oldalról látta Istent és az Ő országát, az örökkévalót és soha el nem múlót. Döntött és tiltakozott, hogy a Fáraó lánya fiának mondják. Harmadszor erre figyeljünk: "nagyobb gazdagság". Mit hasonlított össze? Isten dicsőségét Egyiptom kincseivel. Ha Mózes világi emberekkel tanácskozott volna, azok ezt mondták volna neki: "Hogyan?! Mint hóbortos, koldusszegény, megvetett kegyes, gazdagabbnak véled magad, mint eddig voltál, amikor rendelkezésedre állt milliónyi kincs? Megbolondultál?" Ó, bárcsak látnánk hitben tisztán és ismernénk fel, micsoda gazdag az, aki itt lenn Isten dicsőségét választja!

Varga László: Isten asztaláról

"Egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint..."      Máté 25,14-30

Isten teljes bizalommal nagy vagyont bíz mindnyájunkra: észt, erőt, tehetséget, tudást, családot, munkát, valamennyi tulajdont, kinek-kinek képessége szerint. Csak annyit kell tudnunk, hogy ez a ránk bízott vagyon nem a miénk, hanem mindenestől az Övé. Mi csak annyiért felelünk, amennyi ránk bízatott. Élhetünk vele, mintha a miénk lenne. Élvezhetjük gyönyöreit, használhatjuk értékeit, de számadással tartozunk érte. A tálentum hatalmas érték. Olyan nagy, hogy egyben használhatatlan. Fel kell váltani ahhoz, hogy élni, gazdálkodni lehessen vele. Istentől kapott képességeinket a szolgálat aprópénzére kell felváltanunk, hogy értéke szaporodjék. Mivel fogsz Urad elé állni, amikor megkérdi, mire használtad a kegyelmét, a rád bízott kincseket?

Jó Istenem, bocsásd meg, ha elégedetlenkedtem, mert több tálentumot szerettem volna kapni Tőled és az élettől. Bocsásd meg, ha nem értettem meg, hogy annak könnyebb, aki kevesebbet kapott, mert kevesebb a felelőssége. Bocsásd meg, ha azt is elprédáltam, ami keveset kaptam, mert nem értettem meg, milyen sokat használhattam volna vele, ha akaratod szerint váltottam volna fel a mindennapi lelkiismeretes szolgálat aprópénzére. De most is látom, még mindig mennyi kincsem maradt! Neked köszönöm azokat: házastársam szeretetét, gyermekeim mosolyát, barátaim megbecsülését, munkám eredményét, megannyi gazdagságát rám áradó kegyelmednek. Ne engedd, hogy ezeket elprédáljam! Segíts, hogy naponta tudjam szaporítani ajándékaidat mások életében, örömében! Add áldásodat javaidra, hogy az én kezemben is áldássá válhassanak! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ISTEN BŐKEZŰSÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 18,24-30

24 Jézus ezt látva, így szólt: "Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van. 25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni." 26 Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: "Akkor ki üdvözülhet?" 27 Ő így felelt: "Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges." 28 Ekkor így szólt Péter: "Íme, mi elhagytuk mindenünket, és követtünk téged." 29 Ő pedig ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, 30 hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet."

"Bizony mondom nektek, hogy senki sincsen olyan, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet."

(Lk 18,29-30)

Amikor a gazdag ifjú nemet mondott Jézus felhívására, hogy kövesse Őt - lévén az ár túl magas - a tanítványok megkérdezték, hogy mi lesz az ő jutalmuk. Végül is ők mindent feladtak Jézus követéséért. Jézus újra meglepő választ adott. Nem egyszer azt olvassuk az evangéliumokban, hogy Jézus megdorgálta tanítványait, mert helytelen kérdést kérdeztek. És úgy tűnik, hogy ebben az esetben túl messzire mentek. Azt várnánk, hogy Jézus így szól: "Csak kövessetek engem, és semmit ne gondoljatok a jutalommal." Ahelyett azonban, hogy megszidná őket, Jézus a legmegragadóbb színekkel festi meg az Istennel való élet képét. Krisztus tágra nyitja a palota ajtóit és elébünk tárja Isten bőkezűségét. "Nem lehettek vesztesek, ha engem követtek" - mondja. Nyertesek lesztek ebben az életben, az eljövendő világban pedig tiétek lesz az örök élet. Mindenért, amit feladtok "sokszorosát" vagy "százszorosát" kapjátok. Ez egy nagyon előnyös "kamatú befektetés", bármelyik betétkönyvben. Gyakran emlékeztetnünk kell egymást Jézus figyelmeztetésére, hogy annak az embernek, aki megnyeri az egész világot, lelkét azonban elveszíti, semmi haszna nem lesz abból a befektetésből, amelyet életnek nevezünk. De emlékeznünk kell az Ő ígéretére is, hogy azok, akik feladják világias életüket, óriási haszonra lelnek Isten országában. Mi bűnös módon hajlamosak vagyunk arra, hogy keveset adjunk és keveset reméljünk. Most tanítson meg bennünket Isten az Ő Lelke által, hogy mindenünket odaadjuk és mindazt reméljük, amit Jézus megígért. Jézus ezt az örvendetes hírt fenntartás nélkül közli velünk. Tudjuk, hogy bőkezű Istenünk van. Mivel ezt tudjuk, sokkal könnyebb felégetnünk a hidat és zarándokútra mennünk Ábrahám atyánkkal és mindazokkal, akik úgy hisznek, ahogyan ő hitt.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-KIMERÜLTÉL SZELLEMILEG?

"Örökkévaló Isten az Úr... nem fárad és nem lankad el" (Ézs 40,28).

Akkor merülünk ki, ha életerőink elhasználódtak. A szellemi kimerültség nem a bűn, hanem a szolgálat következménye. Hogy kimerülsz-e vagy nem, az attól függ, honnan meríted az erőutánpótlást. Jézus azt mondta Péternek: "Legeltesd az én juhaimat", mégsem adott neki takarmányt és legelőt. Megtört kenyérré és kiöntött borrá lenni azt jelenti, hogy nekünk magunknak kell a lelkek táplálékává lennünk mindaddig, amíg meg nem tanulnak Istenből táplálkozni. Hagyd, hogy merítsenek ki utolsó cseppig, de legyen gondod a szükséges erőutánpótlásra, különben kimerült leszel. Míg mások meg nem tanulnak egyenesen Jézus Krisztus életéből meríteni, addig rajtad keresztül merítenek belőle. A szó szoros értelmében "kiszívnak", ha még nem tudnak Istenből táplálkozni. Istennek tartozunk vele, hogy bárányaiért és juhaiért úgy adjuk oda erőnk legjavát, mintha neki magának adnánk. Kimerültségbe vitt az az út, amelyen Istennek szolgáltál eddig? Ha igen, akkor kutasd át hajlamaidat: mi indított a szolgálatra? Az emberek iránti együttérzésed-e vagy Jézus Krisztus váltsága? Újra meg újra nézz vonzalmaid mélyére és gondold meg, honnan meríted az erőt? Nincs jogod azt mondani; "Uram, úgy ki vagyok merülve!" Azért váltott meg és szentelt meg, hogy kimeríthessen. Légy kimerítve Isten számára, de legyen gondod arra, hogy erőtartalékod is Istenben legyen. "Minden forrásaim tebenned vannak" (Zsolt 87,7).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Érzelmi keresztyének

"Örüljetek reszketéssel. "

(Zsoltár 2, 11)

Sok esetben elhamarkodott az az öröm, amivel az evangéliumot fogadják. Aki nem ismerte fel a bűn nyomorúságát, annak az öröme csak múló mámor. Nem marad meg a kísértések idején, mert csak érzésekre alapozódott. Egy bizonyos pontig bárki eljuthat a megtérés útján, de mivel szeretné megőrizni az emberek megbecsülését és szeretetét, visszariad a lemondásoktól, az engedelmesség útjától. Nem akarja magát egészen kiszolgáltatni az Úrnak. Csak jó napokban akar az Úr tanítványa lenni. Amint azonban gúny és üldöztetés éri, csődöt mond és elbukik. Kiderül, hogy öröme érzelmi jellegű volt csupán. A mi természeti érzelmeink változók, fel és alá hullámzanak; hol az eget csapkodja örömünk, hol a szomorúság halálos mélységeibe zuhanunk. Ideig-óráig" mégcsak örvend az ember a világosságnak, ami belehatol a földi sötétségbe, de azután elveszti vonzóerejét és jönnek a csüggesztő hangulatok. Az ember azt hiszi, hogy lelke mélyéig keresztyén, mert boldognak érzi magát. De az, amit hangulatilag vagy érzelmileg magunkénak tudunk, még nem biztos, hogy a valóságban is az. Az öröm felhőiből könnyen alázuhan az ember és szégyenkezéssel ébred annak tudatára, hogy túlértékelte önmagát. Péter annyira erősnek érezte az Úr iránt való szeretetét, hogy készen volt a börtönbe vagy akár a halálba is menni vele. De mennyire csalnak az érzések: néhány óra múlva megtagadta őt. - Egy evangélizáció alkalmával egy leány az Ige hatása alá került. Az Isten szerint való megszomorodás után túláradó öröm fogta el. Szülei és szomszédai nem győztek csodálkozni a változáson és bátor bizonyságtételén. Az öröm csodálatos hetei következtek. Azonban később jelentkezett egy kérő, aki nem volt hívő ember. Az Úrban való öröm elhalványult és az Úr Igéje ellenére, benső engedetlenségből "igen"-t mondott a kérőnek. A belső elhidegülés és az Istentől való eltávolodás évei jöttek; azután egyik szenvedés a másikat érte, de a fiatal nő nem értette meg többé az Urat. Az egykori búzgó odaadás csak érzelmi dolog volt nála. Nem mindig azok a legnagyszerűbb keresztyének, akiket eláraszt az öröm, mint ahogy nem azok a legrosszabb keresztyének, akik belsőleg még mindig sok szomorúságon, ítéleten mennek keresztül. Amikor csüggeteg vagy, ne ess kétségbe, hanem örülj annak, hogy bűneid ellenére ís, mégis az Úr Jézus tulajdona vagy.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Megtisztítva a salaktól

"Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Uram, Istenem!" (Zak 13,9)

A kegyelem nemes érccé változtat minket, de ehhez szükségszerűen a tüzes kohón kell átmennünk. Megijedünk ettől, inkább maradunk a mezőn békén heverő, de értéktelen kőnek? Ha igen, akkor a rosszabbik részt választottuk, mint Ézsau, aki egy tál lencséért eladta elsőszülöttségi jogát. Nem, Uram, inkább vess minket a tüzes kohóba, mint hogy távol kerüljünk Tőled! A tűz nem pusztít, csak tisztít. Át kell mennünk rajta, de Isten nem hagy benne. Az Úr számára az övéi olyan drágák, mint az ezüst, ezért akarja őket megtisztítani a salaktól. Aki bölcs, az örül ennek a tisztogatásnak, és nem vonakodik tőle. Azért imádkozzunk tehát, hogy tisztítson meg az Úr a salaktól, ne pedig azért, hogy kíméljen meg az olvasztó kemencétől. Ó, Urunk, Te valóban tűzben próbálsz meg bennünket! Csaknem elolvadunk a lángok hevében. De ez a Te utad, és ezért ez a legjobb út a mi számunkra is. Tarts meg bennünket a próbák tüzében, tisztíts meg teljesen, mert mi a tieid akarunk lenni mindörökké!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Ekkor Dávid megkérdezte az Urat” (2 Sámuel 5,23)

Mikor Dávid az Urat megkérdezte, éppen akkor a filiszteusok ellen harcolt, és döntő győzelmet aratott. Nagy sereggel vonultak fel a filiszteusok, de Dávid Isten segítségével szétverte őket. Figyeljük meg jól, hogy mikor a filiszteusok másodszor is eljöttek, Dávid nem ütközött meg velük, míg meg nem kérdezte az Urat. Mivel első ízben győzött, mondhatta volna, mint hasonló esetben sokan mondani szokták: „Most újból fog sikerülni; bízhatom abban, hogy az előbbi győzelem után ismét megverem őket. Miért tartanám fel magamat azzal, hogy az Urat kérdezném meg előbb?” Dávid nem úgy tett. Már egy csatát megnyert az Úr hatalma által, de nem merészkedett a másik megnyerését is biztosra venni hasonló eljárás nélkül. Tehát megkérdezte: „Felmenjek-e újból a filiszteusok ellen?” Várt addig, míg Istentől megkapta a választ. Tanuld meg Dávidtól, hogy semmihez se kezdj Isten nélkül. Kedves keresztyén, ha kötelességeid ösvényét akarod megismerni, úgy Istent fogadd el vezetőnek; ha hajódat a sötét hullámok felett kormányozni akarod, akkor bízd a Mindenható kezére a kormányt. Sok szirtet fogsz elkerülni, ha Atyádnak engeded át a vezetést; sok zátonyt és örvényt veszély nélkül mellőzhetsz, ha engedelmességgel alá adod magad az Ő korlátlan akaratának és igéjének. „Ha a keresztyén saját szerencséjének kovácsa akar lenni, bizonyosan az ujjára fog koppintani,” azt mondták a régi puritánok; és ebben nagy igazság van. Bízzuk magunkat Isten vezetésére. Ha a gondviselés késik, várj te is, míg megérkezik. Aki a gondviselést meg akarja előzni, az majd örülni fog, ha az ismét visszatérhet és utána futhat. „Én vezetlek téged és megmutatom neked az utat, melyen járj,” így hangzott Isten ígérete az Ő népéhez. Azért hozzuk minden szükségünket Ő hozzá és mondjuk ezt: „Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?” Ne menj ki ma imakamrádból addig, amíg meg nem kérdezed az Urat.

„Minden enged hatalmának,
Szent az Ő akarata;
Segíteni készül annak Ő,
Kinek Benne bizalma van.”

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Van Önmegváltás?

"Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva." (Mk 10,20)

Mivel volt még tele a gazdag ember keze? A teljesítményeivel. Jó nevelést kapott, gyerekkorától komolyan vette a tízparancsolatot. Vallásos családban nőtt fel, ismeri a Szentírást, és erkölcsös életet él.

És még sincs üdvössége? Nem meglepő ez? Márpedig ez gyakran előfordul. Ne becsüljük le azt, ha valaki ismeri a Bibliát, igyekszik megtartani a parancsolatokat, szokott imádkozni, és erkölcsösen él! Az Ige azonban arra figyelmeztet, hogy ez kevés az üdvösséghez.

Mint ahogyan annak az írástudónak is kevés volt, aki egyetértett Jézussal a parancsolatok kérdésében, Jézus mégis ezzel zárta beszélgetésüket: nem vagy messze az Isten országától. Közelebb vagy hozzá, mint akik semmit sem tudnak róla, de ugyanúgy kívül vagy rajta, mint ők. Miért? Mert minden emberi és vallásos jó teljesítményhez feltétlenül szükséges a Krisztussal való személyes összetartozás. Az, hogy összeköltözzön a hívő Krisztussal, ahogyan azt Zákeus tette.

Ez a gazdag ember Krisztus nélkül szeretné az örök életet. Zákeus befogadta Krisztust, s utána rádöbbent, hogy az örök életet is megnyerte. Úrnak vallotta Jézust, s ezért engedelmeskedett is neki.

Ez hiányzott ennek az embernek az életéből. Neki Jézus csak Mester, akitől szívesen hallgatja a tanítást. De arra nem hajlandó, hogy elkötelezze magát mellette, hogy sorsközösséget vállaljon vele, hogy tegye is azt, amit Jézus mondott neki: hogy kövesse őt. Semmit nem hajlandó letenni a kezéből, s így hiába nyújtja felé Jézus az örök élet ajándékát.

Ki nekem Jézus: Úr vagy csak Mester? Csak hallgatni szoktam őt, vagy teszem is azonnal, amit mond? Engedelmesség nélkül csak ítélet lesz rajtunk mindaz, amit tudunk róla.

Napi áhítat-Senki sem tudja önmagát megmenteni

Olvasmány: Mk 8,34–38

Csak olyasmi menti meg az embert, ami jóval fölötte áll, amit semmi nem befolyásolhat. 

És ez egyedül Isten.

„Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”

Magyarázat

Emberi kísértés arra gondolni, hogy talán nincs Isten, ha nem látjuk nap mint nap igazságos döntéseit, az ártatlan védelmét, és a bűnös gyors felelősségre vonását. 

De mit is mondott az Úr Jézus? Fel kell készülnünk az igazságtalan helyzetekre, szembe kell néznünk a nehézségekkel is, nehogy csalódás érjen minket. Mulandó és örök viszonyrendszerben kell értelmeznünk önmagunkat. Nem magyarázatra van szükségünk a szenvedésre vonatkozóan, hanem az élet urára, a bűnbocsánatot osztó Istenre.
Ami igazán fontos, azt az Úr Jézus megtette kereszthalálával. 

Végül, ezen a földön mindent elvesztünk, hisz meghalunk. Ahogy a hétköznapi dolgainkban igyekszünk egészséges fontossági sorrendet tartani, bizonyos dolgokra jobban, másokra kevésbé ügyelünk. Bölcs, aki vigyáz az egészségére, körültekintő a kapcsolataiban és anyagi dolgaiban, közben sok aprósággal is törődünk, de ha kell, lemondunk azokról a fontosabbakért.
Ha komolyan vesszük a saját hívőségünket, apróságnak tartjuk akár anyagi helyzetünket, de még az egészségünket is ahhoz képest, hogy milyen állapotban van a lelkünk.

Joel Osteen: Mai napon..

Mai napon nagyszerűen fogom érezni magam, és élvezem Isten kirobbanó jóságát.

Minden nap köszönd meg Istennek, hogy a javadra rendezi el a dolgokat.
Ha aggódunk, negatív gondolatok járnak a fejünkben, azzal csak rosszabb lesz. Nemcsak, hogy rosszul fogjuk érezni magunkat, hanem még több rosszat, még több vereséget, még több középszerűséget vonzunk be. Húzz egy vonalat, és mondd: Ennyi volt.
És nincs más dolgod, mint élvezni Isten áldását, jóságát és győzelmét életed felett.
/Joel Osteen/

************************************

Mai napon köszönök minden jóságot és áldást.

Ha valami felkavarja életed, a dolgok kellemetlenné válnak, változások következnek be, ne kezdj el sopánkodni, hogy miért történnek velem ezek a rossz dolgok, semmi jó nem történik velem…
Hanem fordítsd meg és mondd: Istenem, tudom, hogy még kezedben tartod a dolgokat és azért kavarsz össze mindent, mert új ajtót akarsz nekem nyitni, hogy egy magasabb szintre emelj.
Fogadom és köszönöm, Hálás vagyok érte. /Joel Osteen/

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet: KRISZTUS ÉLŐ VÍZ SZÁMUNKRA

„Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” (Jn. 7:37-38)

Azon a reggelen a pap azt a szertartást végezte, amely a pusztai szikla megütésére emlékeztetett. A szikla Őt jelképezte, aki halála által az üdvösség élő patakját árasztja minden szomjazóra. Krisztus szava az élet vize. Az összegyűlt tömeg színe előtt elkülönítette magát: üssék meg, hogy az élet vize ömölhessen a világra.

Krisztus megütésével Sátán az élet Fejedelmét akarta megsemmisíteni, de a megütött sziklából élő víz folyt. Amint Jézus beszélt az emberekhez, a szíveket különös tisztelet hatotta át, és sokan készek voltak együtt felkiáltani a samáriai asszonnyal:

„Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam!” (Jn. 4:15)
Jézus ismerte a lelki szükségleteket. Pompa, gazdagság, tisztesség nem elégítheti meg a szívet.

 „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám” (Jn. 7:37).

Szívesen fogadja a gazdagot, a szegényt, a magas és alacsony sorsút.

Ígérete szerint könnyít a megterhelt lelken, megvigasztalja a szomorkodót, reményt önt a csüggedőbe. Jézus hallgatói közül sokan gyászolták szertefoszlott reményeiket, másokat titkos bánat emésztett, sokan világi dolgokkal, emberi dicséretekkel akarták kielégíteni szüntelen vágyakozásukat, de amikor mindent elértek, rájöttek, hogy repedezett kutat ástak, nem olthatják belőle szomjukat. Elégedetlenül, szomorúan álltak az örömteli színtér csillogása közepette. A hirtelen kiáltás: „ha valaki szomjúhozik”, kizökkentette őket szomorú meditálásukból, és amint hallgatták az ezután következő szavakat, új reménység gyúlt szívükben.

A Szentlélek segítségével felismerték Jézus szavaiban az üdvösség mérhetetlen ajándékát.
Krisztus kiáltó szava ma is hangzik a szomjazó lélekhez, és még nagyobb erővel hív minket, mint azokat, akik a templomban, az ünnep utolsó napján hallották.

A kút mindenki számára nyitva áll.
A menny felajánlja a fáradt, megterhelt lelkeknek az örök élet üdítő vizét. Jézus még mindig kiáltja:
„Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék” (Jn. 7:37).
„Aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel. 22:17).
„Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne” (Jn. 4:14)

Reggeli dicséret-Istennel a hátad mögött

„Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben.
Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.”-

Zsoltárok könyve 18:29-30

Gyerekkorom egyik kedvenc filmje volt A medve (1988). Ebben egy elárvult medvebocs és egy vadászok által megsebesített óriási grizzly barátságát mutatja be a francia rendező. A film utolsó izgalmas képsora az, amikor az egyedül maradt bocsot egy puma támadja meg. A nagymacska gyorsabban fut, mint a kis medve, aki kétségbeesésében egy folyó fölé benyúló faágra menekül. Így azonban zsákutcába jut, a puma pedig kérlelhetetlenül közeledik. A hátráló medve alatt eltörik a fa, beleesik a folyóba és elsodorja a víz. A puma a parton követi, majd megtámadja a vízből kikászálódó kétségbeesett medvebocsot. A macska belekarmol a kis medve orrába, aki ekkor vadul elkezd ordítani. A puma először meglepődik, lassan hátrál, majd jobbnak látja távozni. A harcias medvebocs diadalmasan két lábra ágaskodik, közben a kamera úgy fordul, hogy a néző megpillantja a bocs mögött bömbölő hatalmas grizzlyt. Ekkor válik világossá, a puma nem a kis medvétől, hanem a pártfogójától ijedt meg (a lenyűgöző jelenetet megtekintheted: 

https://www.youtube.com/watch?v=GwpcwVq8kYo).

E történet a kis medvebocsról megvilágítja számomra, hogy honnan merít Dávid bátorságot, amikor az éjszaka sötétjében nekiront a rablónak, majd (feltehetően a tolvaj üldözése érdekében) kőkerítésen ugrik át. Dávid tudta, hogy Isten áll mögötte, és ez önbizalmat adott neki ilyen veszélyes vállalkozások során is. Mindazonáltal senkit nem arra szeretnék bátorítani, hogy rohanjon neki a feszítővassal, késsel, vagy esetleg lőfegyverrel fölszerelt betörőknek – Dávid más korban élt, más nehézségekkel és lehetőségekkel. A lényeg, amit viszont joggal elleshetünk az ószövetség bátor rabló-aprítójától, az az önbizalom, egészen pontosan fogalmazva az Istenbizalom dolga. Bármilyen kihívás előtt is állsz ma reggel (matek dolgozat az iskolában, állásinterjú, tárgyalás a munkahelyi főnökkel, orvosi kivizsgálás, vagy a gyereknevelés ügyes-bajos gondjai), tudatosítsd magadban, hogy Isten ott áll mögötted! Ne magadból próbálj erőt és bátorságot meríteni, mert az nem minden esetben elégséges. Magabiztosságod és önbizalmad forrása az legyen, hogy nem vagy egyedül ezekben a kihívásokban!

Biblia-Ige- Mikeás próféta könyve 7. rész

1. Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
2. Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
3. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
4. A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
5. Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
6. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
7. De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
8. Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!
9. Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát.
10. De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár.
11. Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!
12. Azon a napon eljőnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertől tengerig és hegytől hegyig.
13. És pusztává lesz a föld az ő lakói miatt, az ő cselekedeteik gyümölcséért.
14. Legeltesd népedet a te vessződdel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdőben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!
15. Mint az Égyiptom földéről kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.
16. Látják ezt a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;
17. Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled!
18. Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
19. Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!
20. Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.

Biblia-Ige: Zsoltárok könyve 23. rész

1. Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
2. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
3. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
4. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
5. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
6. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A Fáraó lánya meglátta a ládácskát a sás között, s elküldte szolgálólányát és kihozatta azt... És felnevelkedett a gyermek és vitte őt a Fáraó lányához és fia gyanánt lett annak.      2.Móz. 2,5.10

A földi életben Isten munkája és az emberi cselekedetek gyakran csodálatosan egymásba fonódnak. Ha az ember az Istentől adott alkalmat kihasználatlanul elszalasztja, ezzel súlyos, talán örökké tartó bajokat szerez magának. Mózes megmenekülésével három nagy alkalmat ad Isten, s mind a három fel is ismertetik. Első alkalom Mirjámé. Látja, hogy jön az egyiptomi királylány az udvarhölgyeivel. A király lánya felfedezi a gyermeket, s a következő pillanatban már Mirjám ott áll előtte. Minden meggondolást félretesz, és oda mer állni szegényes ruhájában az előkelő, pompás öltözetű hölgyek elé. Nem fél annak az embernek lányától, aki népének fiait megöleti, s merészel irgalmat kérni. A testvérkéje iránti szeretet ad neki erőt arra, hogy az adott pillanatot jól kihasználja. A másik nagy alkalom a Fáraó lányáé. Gyorsan kell határoznia. Előhozatja a ládácskát. Kinyitja és sír benne egy kisfiú. Szíve figyelmezteti a könyörületre. Mirjám előtte áll és így szól: "Elmenjek-e és hívjak-e egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közül, hogy szoptassa néked a gyermeket"? Szabad annak a Fáraó leányának, aki a zsidókat ki akarja irtani, egy zsidó gyermeket a királyi palotába hozni? A királylány kihasználja az alkalmat, és irgalmasságot mer gyakorolni. Ez a tette örökkévaló áldást jelent. A harmadik, a legfelelősségteljesebb alkalom és feladat Mózes anyjáé. Fiának első életéveiben beleplántálja az atyái hitét gyermekébe olyannyira, hogy azt a buja pogány királyi udvar sem tudja belőle kiirtani többé. Mit csinálunk mi hasonló alkalmak adtán?

Varga László: Isten asztaláról

"Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod."      János 21,18

Egyetemes emberi sors. Mégis milyen megdöbbentő. Fiatalon nem gondolunk rá, "felövezzük" a reánk bízott öregeket, és nem sokat kérdezzük, mit akarnak. Aztán ránk kerül a sor, és tudomásul kell vennünk, hogy nem sokat számít a mi akaratunk. Megyünk, ahova visznek. Milyen szomorú ez így önmagában! De mássá válik, ha tudjuk, hogy a sorsunk, a jövendőnk, a munkánk, az életünk nem a miénk, és nem a másé, hanem Isten kezében van. Egyszerre értékessé válik a legszomorúbb, tehetetlen öregség is. Amíg képesek vagyunk bizonyságot tenni Istenről, elmondani, mi mindent tett velünk egy hosszú életen át, még mindig szép, gyümölcsöző és áldott lehet az életünk. - Péternek se nagyon lehetett kedve a megfeszíttetéshez, és mégis, immár kétezer éve, hány megfeszítettnek nyújtott vigasztalást hősies bizonyságtétele. A hagyomány szerint utolsó kívánsága ez volt: fejjel lefelé feszítsék a keresztre, mert nem méltó arra, hogy úgy haljon meg, mint Mestere. Hiszen "a pillanatnyi kis szenvedés" elmúlik, de ott túl az örök élet, itt a fennmaradó bizonyságtétel sokkal nagyobb értéke mindig megmarad.

Urunk, nehéz sorsunkban, tehetetlenségben, betegségben, az öregség nyomorúságai között hozzád kiáltunk. Nem azt kérjük, hogy a mi akaratunk legyen meg, hanem a Tiéd. Ha nem mehetünk oda, ahova akarunk, ne más, Te magad övezz fel minket, és adj erőt, hogy jókedvvel, bizonyságtevő hittel, még mindig mi tudjunk, amennyire erőnkből futja, szolgálatot tenni azoknak, akik közé rendeltél. Talán egy mosolyt csalni elfáradt ápolónk arcára, talán egy bizonyságtétellel csodálkoztatni el azt, aki sajnál minket, hogy nem vagyunk sajnálatra méltók, amíg benned bízni tudunk. Arra kérünk, adj mellénk is áldozatos lelkeket, akik megéreztetik velünk a Te segítő és segítségre biztató szeretetedet! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-VISZONYLAG JÓ

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 18,18-23

18 Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 19 Jézus ezt válaszolta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten. 20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!" 21 Ő pedig így szólt: "Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva." 22 Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: "Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." 23 Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.

"Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó egyedül csak az Isten."

(Lk 18,19)

Jézus kérdése meglep bennünket: "Miért mondasz engem jónak?" Ha Jézus Krisztust nem hívhatjuk "jó Mesternek", akkor egyáltalán nincsen ilyen, hogy jó mester. "Senki sem jó, egyedül csak az Isten." De hát Jézus nem Isten örök Fia? Nem maga a Biblia mondja egy bizonyos Józsefről és egy bizonyos Barnabásról, hogy ők jó (ill. jámbor) emberek voltak? (Lk 23,50 és ApCsel 11,24 a Károli fordítás szerint. Az újford. szerint: derék. A ford. megj.) Jézus nem tagadja, hogy ő jó, de helyesbíti a hozzá forduló fiatalember egysíkú látásmódját. Ennek a gazdag ifjúnak meg kell tanulnia, hogy nagyon óvatosan bánjon ezzel a szóval, hogy "jó". A fiatalember egy jellegzetes vallásos moralizmust képvisel, amely folyamatosan fertőz minket is. A jósággal kapcsolatos elgondolásaink azon alapulnak, ahogy másokkal mérjük össze magunkat. Ezen az alapon kapjuk egymástól és adjuk egymásnak a minősítéseket, éppen úgy, ahogy az iskolában az osztályzatokat általában a többi tanuló teljesítményéhez viszonyítva adják. De Jézus az embert mindig Isten elé állítja. "Senki sem jó, egyedül csak az Isten." Arra tanít bennünket, hogy Istennek a mi életünkre vonatkozó akarata felől kérdezősködjünk. Amikor Krisztus kijelentette Isten akaratát a fiatalembernek ("Add el minden vagyonodat ... és kövess engem"), akkor ő úgy találta, hogy a követelmény túl magas. Amikor hittestvéreihez viszonyította magát, nem vallott szégyent ("Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva"). De az új követelmény hasonlíthatatlanul magas volt. Minden ember Isten jelenlétében él. Hittestvéreink nem állíthatnak fel számunkra irányadó mércét. Mi sem ragaszthatjuk egymásra a "jó" vagy a "jobb keresztyén" jelzőt. A mi jutalmunk az Úrtól van. Aki ismeri az "igaz Bírót", azt nem veszik le a lábáról az emberi elismerések. De ugyanilyen okból az emberi ítélkezés sem végleges.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-PILLANATNYI ÉS TARTÓS MEGSZENTELŐDÉS

"Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől" (1Tesz 5,23). Készek vagyunk-e szembenézni ezzel a ténnyel, amikor megszentelődésért imádkozunk? A "megszentelődés" szót sokszor túl könnyen vesszük ajkunkra, de készek vagyunk-e arra, hogy bármekkora árat is megfizessünk a megszentelődésért? Földi érdekeink erős leszűkítését és Isten iránti érdeklődésünk végtelen kiszélesítését is vállalnunk kell érte. A megszentelődés azt jelenti, hogy mindenestől Isten szempontjára összpontosítjuk a figyelmünket; minden testi, lelki és szellemi erőnket foglyul ejtve készen tartjuk Isten céljaira. Engedjük-e, hogy Isten mindazt véghez vigye az életünkben, amire kiválasztott? És ha munkáját elvégezte, odaszánjuk-e magunkat is úgy, ahogyan Jézus tette? "Én őérettük odaszentelem magam" (Jn 17,19). Valójában sokan azért nem tapasztalták még meg a megszentelődést, mert még nem jöttek rá, mit is jelent a megszentelődés Isten álláspontja szerint. A megszentelődés annyira eggyé tesz Jézussal, hogy ugyanaz a lelkület vezérel minket is, mint ami Őt irányította. Felkészültünk-e arra, hogy ez mibe kerül? Ára mindaz, ami bennünk nem Istentől való. Készen vagyunk-e arra, hogy Pál apostol eme könyörgésének szárnyai minket is felemeljenek? Készek vagyunk-e ezt mondani: "Uram, tégy engem olyan szentté, amilyenné csak a kegyelemből megváltott bűnöst teheted." Az Úr Jézus imádkozott azért, hogy mi is úgy legyünk egyek vele, amint Ő egy az Atyával. A Szent Szellem egyetlen ismertetőjele az emberben a Jézus Krisztushoz való családi hasonlóság, és hogy megszabadultunk mindattól, ami nem hasonlít Őhozzá. Készek vagyunk-e önmagunkat félreállítani, hogy a Szent Szellem munkálkodhassék bennünk?

Carl Eichhorn: Isten műhelyében

"És a sziklás földben levők azok, akik mikor hallják. örömmel fogadják az Igét, de ezeknek nincs gyökerük. "

(Lukács 8, 13)

Beléjük hullik, de nem hatol beléjük. A felszínen marad. A sziklásföld a szív még feltöretlen talajának a képe. Érzelmileg nincs náluk baj. Az Igét örömmel fogadják. Boldogok, fellelkesülnek, de a mélyben még erős ellenállás működik. Akaratukat még nem szolgáltatták ki az Úrnak. Még mindig saját kívánságaik és vágyaik a döntők, s így hamarosan ismét elbuknak, mihelyt természetes akaratuk megszólal. Szóban mindig készek arra, hogy örömmel mondják: az Úré vagyok, de szívük mélyén, sokszor nem is tudatosan, számtalan "nem" gyűlik fel. Hitük csak kis ideig tart. Amint kísértéssel találkoznak, elbuknak. A szenvedéstől való félelmet nem tudják magukban legyőzni. Az Igéért nem hajlandók gúnyt vagy üldöztetést magukra vállalni. Ha pedig az Úr nem teljesíti szívük kívánságait, sőt csalódások érik őket, megbotránkoznak benne. Mert mindennek úgy kell lenni, ahogy ők szeretnék. Az igazi megtérés nemcsak érzéseinket, de akaratunkat is meg-fordítja. Annak is a meghaláson kell keresztülmennie. Nem szabad az "óembert" kegyes köntösbe öltöztetni. Le kell vetni azt mindenestől. Még a hivő keresztyének között is milyen sokan vannak, akik soha igazán össze nem törtek. Örömteli időket megéltek már, de soha nem szomorodtak meg mélyen önmaguk miatt. Nem ismerték fel teljes elveszettségüket. Ezért van bennük annyi kemény farizeusi érzés és rejtett önigazság. Szívük talaját még soha nem puhították meg a bűnbánat könnyei. Érezni bennük a hajlíthatatlan én-t. Ha pedig becsvágyukat sérelem éri, megsértődve visszavonulnak. - Vajon az ilyen keresztyének arra vannak-e ítélve, hogy egy egész életen keresztül ebben a félúton elakadt állapotban maradjanak? Nincs lehetőség számukra, hogy megváltozzanak? De igen, Isten kegyelme kihozhatja őket ebből. Nézzük csak Pétert. Az ő szívében is töretlen volt még a magabiztosság talaja, ezért bukott el a kísértés órájában. De éppen ezen keresztül jutott őszinte, mély bűnbánatra. Keservesen sírt és önmagába vetett hite összeomlott. Nem akart már többé első lenni az apostolok között. Bensőleg teljesen megsemmisült, és ekkor kezdtek mélyre hatolni a gyökerek. Mindene lett a Megváltó, ő töltötte be őt egészen. A teljes bűnbánat eltéphetetlenül hozzá kapcsolta. Ne elégedjünk hát meg, míg énünk utolsó darabja is szét nem zúzódik.

Andrew Wommack: Kincseid

Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. (Máté 6:21)

Ha bizonyos igéket kiragadva nézünk, akkor úgy értelmezhetnénk, hogy a pénz és a gazdagság rossz dolgok. Azonban találhatunk olyan igéket is, amelyek a a gazdagságot áldásnak tartják.
Amit ezekből a látszólag ellentmondó állításokból megtudhatunk, hogy a pénz sem nem rossz, sem nem jó. A pénz szeretete az, ami minden gonosz gyökere. (1 Timótheus 6:10.)
Gazdagként és szegényként egyaránt szeretheted a pénzt. Sok ember úgy követi el a pénz szeretetének a bűnét, hogy közben egyetlen fillérje sincs.
A dolgok szeretete (kapzsiság) bálványimádás, ezt vette célba Jézus. Mivel ennyire könnyű vágyakozni a pénz és az általa biztosított dolgok után, Isten egy olyan rendszert alakított ki, melyben a bővölködés egy melléktermék, mégpedig annak mellékterméke, hogy Istent az első helyre tesszük. A Máté 6:33 szerint: “De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Nem kell elutasítanunk jobban a bőség áldását, mint a utána való kívánságot. Jézus a kincsünk, és ahogy Őt szeretjük és szolgáljuk, az összes gazdagság, amire szükségünk van, a miénk lesz.
A lézer ereje abban áll, hogy a fénysugár egyetlen pontban összpontosul benne. Hasonlóképpen, mint keresztény, az erőd attól függ, hogy mennyire összpontosítasz Jézusra.
Ismerheted Őt és ugyanakkor gazdag is lehetsz, de csak az egyiket szolgálhatod. Hűséges módon nem szolgálhatod egyszerre mindkettőt, mivel jobban fogsz az egyikre támaszkodni, mint a másikra. Csak az egyik állhat a szíved és odaszánásod középpontjában.
Azért nem gyűjtünk kincseket ezen a földön, mert szívünk ezáltal eltávozna Jézustól, és attól, amit Ő adni szeretne nekünk.
Ma Ő a te igazi kincsed.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Örömteli biztonság

"Győzelmes jobbommal támogatlak" (Ézs 41,10)

Az elmúlástól félni hasznos dolog. A vakmerőség viszont nem vall bölcsességre. Vannak időszakok az életünkben, amikor úgy érezzük: ha most nem kapunk valami különös támogatást, elsüllyedünk. Íme, Isten a jobbját nyújtja, hogy támaszkodjunk rá. Figyeljük meg ígéretét: nemcsak a kezét nyújtja, bár az eget és a földet is fenntartja, hanem jobbját: hozzáértéssel párosult erejét, legteljesebb hatalmát. Sőt, ez még nem minden, hanem "győzelmes jobbjával" támogat. Azt a kezét nyújtja, amellyel fenntartja szentségét és végrehajtja királyi végzéseit, ezt a kezét nyújtja ki a benne bízók megtartására. Így legyen bár félelmetes a veszedelem, amiben vagyunk, mégis csodálatos, örömteli biztonságban lehetünk. Akit az Úr jobbja tart, annak még az ördög sem árthat. Gyönge lehet a lábunk, de hatalmas az Isten jobbja. Rögös lehet az utunk, de a Mindenható támogatását élvezzük. Ezért bátran előre: nem fogunk elesni! Támaszkodjunk szüntelenül arra, aki mindent fenntart. Isten nem vonja meg tőlünk erejét, mert Ő nem tagadja meg magát. Hűséges ígéretéhez és hűséges Fiához, ezért nem hagy el minket soha. Milyen boldoggá tevő ígéret ez! Boldogok lettünk tőle valóban?

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Akit nevezz el Jézusnak” (Máté 1,21)

Ha valaki előttünk kedves és drága, akkor minden rá vonatkozó dolog fontossá lesz nekünk. 

Így az Úr Jézus Krisztus is minden igaz hívő előtt olyan fontos, hogy minden vele kapcsolatos dolog rendkívül becses neki. 

„Minden öltözeted mirha, aloé és kásia illatúak”, így énekelt Dávid, mintha a megváltónak még a ruhája is oly becsessé vált volna szent személye által, hogy azt szeretnie kellene. Igaz az, hogy minden hely, melyet szent lábai tapostak, minden szó, mely nemes ajkáról elszállt, minden gondolat, melyet a szeretet szavai kifejeztek, kimondhatatlan értékkel bírnak előttünk. 

Sőt ez érvényes Krisztus nevére is, mindez igen kellemesen érinti a hívők füleit. 

Ha Ő a gyülekezet Urának, vőlegényének, barátjának neveztetik, vagy ha úgy említtetik, mint Bárány, aki a világ fundamentumának megvetése előtt a mészárszékbe lett szánva úgy, mint király, próféta vagy pap. 

Mesterünk nevei: Messiás, Immánuel, csodálatos, tanácsos, erős, hatalmas, hős – mind-mind olyan, mint a csepegő méz, melynek minden cseppje drága. Ha valami kedvesebb lehet minden névnél, úgy az nem lehet más, mint Jézus szívének csengése. 

Jézus? Ez az a név, mely a mennyei hárfákat kellemesen átlengi. Jézus! Ő az, aki örömeinket betölti. Ha egy név becsesebb minden név fölött, akkor az csakis ez a név lehet. Ez be van szőve énekeink szövegébe és dallamába. Sok énekünk ezzel a névvel kezdődik és az éneklésre méltók között alig akad csak egy is, melyben elő ne fordulna. Ez örömünk summája. 

Ez az a kellemes hang, melyet a mennyei harangok hallatnak. 

Szentelt ének egy szóban, tartalmában nézve tenger, rövidségét tekintve azonban csak egy csepp; hasonlíthatatlan két szótagú egyházi ének; az örökkévalóság öt betűből álló himnusza.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-El lehet késni

"Amikor útnak indult (Jézus), odafutott hozzá egy ember... "(Mk 10,17)

Mivel volt tele a gazdag ember keze, ami miatt nem tudta elfogadni az örök élet ajándékát Jézustól? Tennivalókkal, feladatokkal, intéznivalóval.

Akkor futott már Jézus után, amikor Jézus elindult onnan, ahol tanított. Késve ért oda, mert előbb még el akart intézni valamit. Nem ez az „előbb" az oka annak, hogy lemaradunk sok jóról, amit Jézus az őt keresőknek kínál?

Mivel késve érkezett, nem hallotta azt, amire a legnagyobb szüksége lett volna, amivel Jézus befejezte tanítását: „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." (Mk 10,15) Éppen ez volt ennek az embernek a kérdése: ki mehet be Isten országába? Éppen ezt magyarázta Jézus: az örök élet ajándék, azt nem lehet sem kiérdemelni, sem megfizetni, csak alázatos hittel elfogadni, „...mit tegyek, hogy elnyerjem...?" Azt tedd, hogy tartsd a kezed, és hálásan fogadd el!

Ezt azonban nem lehet így futtában, mellesleg, minden dolgunk után. Ez vagy fontos neked valóban, és akkor minden elé helyezed, vagy csak utólag hallod, hogy ilyen is van, de nem lesz a tied.

Egyre jobban felgyorsul körülöttünk az élet, egyre több feladat terhel, és számos lehetőség csábít, túlterhelt emberek vagyunk, akiknek tele van a fejük gonddal, a naptáruk tennivalókkal, és sok fontos dologra nem szánunk időt. Még a vasárnap is úgy telik gyakran, mint a többi nap. A sürgős gyakran kiszorítja azt, ami igazán fontos lenne. Nehogy úgy járjunk, mint Jézus példázatában azok, akik késve érkeztek a menyegzőre, s már bezárták előttük az ajtót (Mt 25,10)!

Csendesedjünk el, s inkább mást hagyjunk el, de törődjünk a lelkünkkel és egymással, amíg lehet!

Siessetek, hamar lejár! / Kegyelme már régóta vár. / Ma még lehet, ma még szabad, / borulj le a kereszt alatt!

(Füle Lajos)

Kenneth E. Hagin : Hitből!

…Az igaz ember pedig hitből él. — RÓMA 1,17.

A hitélet a legcsodálatosabb élet a világon! Isten azt akarja, hogy így éljünk, és hogy így járjunk. 

,

, Mert hitben járunk, nem látásban; ,,(2Kor. 5,7) 

Legyen összhang a szavaid és a cselekedeteid között.

Ha hitet beszélsz, akkor hitben is kell járnod, a hited alapján kell cselekedned. Ha hívő vagy, a szavaidnak egyezniük kell a cselekedeteiddel. Semmi haszna, ha hitet beszélsz, de nem cselekszel a hited alapján. Annak sem lenne — ha egyáltalán lehetséges volna —, hogy hittel cselekedjél anélkül, hogy hitet beszélnél, mert a szavaidnak és a cselekedeteidnek egyezniük kell. Sokan egyik pillanatban bejelentik:

— Én bízom Istenben, hogy Ő betölti minden szükségemet.

Majd a következő pillanatban azt mondják:

— Valószínűleg le kell mondanom az autómról, mert nem tudom fizetni a részleteket. Egyik pillanatban mintha hittel beszélnének, a következő pillanatban azután a cselekedeteikkel megcáfolják azt. Néhányan még idézik is Isten Igéjét, azt mondván:

—Tudom, hogy az Úr azt mondja a Filippi 4,19-ben: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.”

— És én bízom abban, hogy Ő betölti a szükségleteinket, de sajnos valószínűleg kikapcsolják a telefonunkat, mert nem tudjuk kifizetni a számlát. Kezdj el cselekedni Isten Igéjének igazsága alapján.

Megvallás: Én hitből élek. Hitem van az élő Isten Igéjében. Az Ő Igéjének igazsága alapján cselekszem.

Napi áhítat-Isteni és emberi gondolkodás

Olvasmány: Mk 8,31–33

Az Isten szerinti gondolkodás sok fölösleges aggodalomtól óvja meg az embert.

„És tanítani kezdte őket arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Jézus nyíltan beszélt erről a dologról. Péter ekkor magához vonva őt meg akarta dorgálni; ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megdorgálta Pétert, és ezt mondta: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”

Magyarázat

A tanítványokra olyan „élmények” vártak, amelyeket minden embernek nehéz feldolgoznia. A szenvedés útját végigjáró Mester, akinek a követésére szegődtek, nem vonzó, sőt, tiltakozást vált ki még a szenvedés gondolata is. Az ember annyira lázad, hogy a Mestert is eltántorítaná bölcs és szerető szándékától.
Vannak az Isten által eltervezett utaknak nehéz szakaszai is. Nem a semmiből varázsol az Úr könnyű megoldásokat, hanem igazsággal, szeretettel és erővel megvívott csaták győzelmeivel építkezik. Minden csoda és megoldás mögött tervezés, áldozat és kitartás áll. Miért képzelnénk, hogy saját életünkben elkerülhető lesz az áldozat, a fáradság, a kitartás és az önmegtagadás? A Megváltó eszközkészletének ezek szerves részei. Mikor imádkozunk és Istenre várunk, azt várjuk, hogy ő valamit tesz, hatalmasan, szeretetből, ellenállhatatlant.
A megváltás műve kész, de a tanítványoknak szolgálat közben, később, használniuk kellett Jézus nehéz eszközeit is, ahogyan talán nekünk is. Ne lepődjünk meg, ha valamiért áldozatot kell vállalnunk, vagy keményen kell dolgoznunk! Isten világához ez természetesebben tartozik, mint a tétlenség.
By Kakuk Gyula

Reggeli dicséret- Az Úr küldetésében

„És hallám az Úrnak szavát, aki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!”-(Ézsaiás könyve 6. fejezet 8. vers)

Egy történet szerint, dél-afrikai tartózkodása során Dr. David Livingstone skót missziónárius orvost a Londoni Missziónárius Társaság levélben kereste meg:

Mr. Livingstone, tudomásunkra jutott, milyen nagyszerű munkát végez Afrika ismeretlen, civilizációtól távoli vidékein. Elhatároztuk, hogy szeretnénk támogatni munkáját, és küldenénk olyan elszánt fiatalembereket, akik segítenék eme nemes szolgálatát. Kérjük, írja meg jelenleg hol tartózkodik, milyenek ott a körülmények, van-e valamilyen jó út oda?

Livingstone válasza erre az volt: 

Ha csak olyan embereket tudnak küldeni, akiknek jó útra van szükség, akkor nem tartok igényt felajánlásukra. Ide olyanokat küldjenek, akik eljönnek akkor, ha egyáltalán nincs út.”

Bizony, egy-egy nagy horderejű prédikáció hatására, mások tapasztalatait látva, hallva, a Szentlélek csodás ajándékait várva, vagy hogy ne maradjunk szégyenben a gyülekezet előtt könnyű fogadkozva kimondani; „Ímhol vagyok, küldj el engemet!”

Mikor azonban a tettek mezejére kéne lépni, akkor jönnek a kifogások: 

Megyek Uram, csak előtte meséld el, milyen körülmények, próbák várnak majd rám! 

Megyek Uram, hisz megígértem, de mondd el, hogy mit kapok cserébe azért, hogy feladom a kényelmem és követlek téged! (Máté 19:27)

Bevallom, bár nem egy latrina mélyéről, de a próbák szövevényes dzsungeléből, amikor úgy láttam nincs semerre kiút, Jeremiáshoz hasonlóan, kissé csalódottan, értetlenkedve, hogy másra számítottam, belőlem is kitört:
„Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! 

Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet; Mert ahányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem. Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok;

DE! és olyan jó ma is átérezni ezt: DE mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.” (Jer.20:7-9)

Én ezért mondom neki ma is: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!”

Bejegyezte: Szilárd