Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, hanem csak akkor, amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül. Meg is jegyezték jól ezt az igét, de tanakodtak maguk között: mit jelent feltámadni a halottak közül. Ezért megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő pedig így válaszolt: „Illés valóban előbb jön el és helyreállít mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? De mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla.”


Magyarázat

Láttuk a dicsőséget, de mi az a feltámadás, és mi a helyzet Illéssel? Elég nagy zavar volt a tanítványok fejében, valahogy nem igazán értették a ma már olyan nyilvánvaló összefüggéseket. Jártak Jézussal, érte őket dicsőség, voltak nehéz kérdéseik, és átéltek rémisztő időszakokat is. Voltak fent is és lent is, de mindenütt Jézussal.

Mi a magunk útját járjuk a Mesterrel, nem a történelmet ismételjük színjátékban, és nem a történelem ismétlődik az életünkben, hanem a mi korunk hozta eseményekben igyekszünk a Jézus-követést megélni. Vannak lélekemelő és elkeserítő időszakai a mi életünknek is. Olyanok, amelyekre nem számítottunk volna, amit feldolgozni és megérteni is nehéz, de mindezeket Jézus társaságában élhetjük át mi is a Szentlélek által.

A tanítványoknak egy adott időszakban kellett elővenniük azt az élményt, ami Jézus megdicsőülésében számukra adatott. Talán időnként nekünk is vissza kellene idéznünk azokat a lélekemelő pillanatokat, amelyek nekünk adattak személyesen vagy épp a bibliai feljegyzésekben. Legyenek eleven emlékeink Isten nagyságáról, amikor úgy érezzük, könnyen elveszíthetjük a józanságunkat!