2017. március 12., vasárnap
Biblia-Ige:Zsoltárok könyve 27. rész
1. Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?
2. Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el.
3. Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.
4. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
5. Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
6. Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
7. Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
8. Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
9. Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
10. Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
11. Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.
12. Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
13. Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
14. Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
A nép ezt mondta Áronnak: Kelj fel, csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak...! És csinált Áron öntött borjút.
2Móz 32,1. 4
|
A 32. rész elbeszéli nekünk az aranyborjú történetét. Sokféle bűnnek gonosz története ez. Az első, a fő bűn itt a türelmetlenség. A nép azt gondolta, hogy Mózes legfeljebb 2-3 napig lesz a Sinai hegyen. Aztán lejön azzal az isteni megbízatással, hogy azonnal bevezesse a népet a kietlen pusztából a tejjel és mézzel folyó Kánaánba. Naphosszat hiába kutatta szemük a Sinai hegyet. Mózes nem jött. Eltelt az első hét, utána a második, végül több, mint egy hónap. Már úgy gondolták, nem tudnak tovább várni. Mózes valószínűleg lezuhant valami szikláról, vagy éhen halt, soha nem tér vissza. Így mentek Áronhoz és ezt mondták: Csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak; mert nem tudjuk, mi történt Mózessel! A türelmetlenség az a gyökér, amelyből az aranyborjúnak mint bálványnak az imádása kinőtt. Igen, a türelmetlenség! Könnyen úgy gondolkozunk, hogy a türelmetlenség nem is olyan nagy bűn. Korántsem olyan súlyos, mint a lopás vagy erkölcstelenség. De igen! Gondoljunk csak Saulra, aki igen jól kezdte. Nem volt azonban türelme megvárni Sámuelt, hogy áldozzon, önmaga áldozott és Isten elvetette mint királyt. Mind mélyebbre és mélyebbre süllyedt, el egész az öngyilkosságig. Ó, Isten, szabadíts meg bennünket a türelmetlenségtől! |
Varga László: Isten asztaláról
"Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa."
Máté 5,10
|
A boldogság krisztusi útját járó ember mindig idegen marad a mindennapi élet világában. Minduntalan beleütközik a bűn törvényének rendjébe. Puszta jelenléte, egész magatartása idegen és élő vád az önelégültek számára, akik magukat gazdagnak tartják, meg vannak elégedve tetteikkel és bűneikkel, igényeiket kiharcolják, Istennel és embertársaikkal nem törődnek, és bolondnak tartják azt, aki másképpen él és beszél. Minél több nyomorúságot okoznak önmaguknak és másoknak, annál kevésbé tudják elviselni az Isten szerint boldog emberek jelenlétét, még kevésbé eredményeit. Az ütközés elkerülhetetlen, szükségképpen zúdítja a bajok özönét Isten fiaira, annyira, hogy az igazságért való háborúság az ő boldog életük állandó jellemzőjévé válik. De az Isten útját járó ember nyugodtan vállalhatja e nyomorúságokat, mert tudhatja, hogy az Isten országa minden földi és mennyei javainak összessége az övé, s azt tőle semmiféle földi hatalom vagy üldözés el nem veheti. Róla Isten gondoskodik, és minden háborúság ellenére, sőt annak felhasználásával következetesen és eredményesen fogja életét célra vezetni. |
Uram, vállalom országod harcait. Vállalom, mert tudom, hogy ennek a harcnak Krisztus a vezére, a győzhetetlen Úr. Látom, hogyan omlottak össze korunk hatalmas birodalmai és tanításai, de a Te egyházad és a Te igazságod megmaradt. Látom, mennyi nyomorúság származik körülöttem azok önzése, kíméletlensége, gyűlölködése nyomán, akik ma is megvetik szeretetparancsodat. Nem akarok közéjük tartozni. Tied akarok lenni. S ha ezért bolondnak tartanak, kinevetnek, meggyűlölnek - vállalom. De nem vagyok biztos abban, hogy erőm lesz végig kitartani. Adj erőt hozzá, és adj testvéreket, akikkel együtt tudjuk végigharcolni igazságod szép harcát. Ámen.
|
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-PÉTER KÖVETI JÉZUST (I.)
A mai napon olvasandó igeszakasz: Mk 1,14-20 | |||||
| |||||
"Jöjjetek utánam és emberek halászaivá teszlek benneteket." (Mk 1,17) | |||||
Ezen a napon vesztette el Simon és András apja Jézus számára mindkét fiát. És Zebedeus fiai, Jakab és János is elhagyták halászati vállalkozásukat. Milyen csodálatos módja ez gyermekeink elvesztésének! Mi készteti az embert arra, hogy kövesse Jézust? Ugyanígy azt is kérdezhetnénk, mi vette rá Ábrahámot, hogy elhagyja hazáját és elmenjen Kánaán ismeretlen földjére. Mindig egy parancs formájában hozzánk intézett "kövess engem!". De valami több is kell ide. Végül is sokan hallják a szót, az egyik ember mégis ott marad, ahol van, míg a másik elhagyja hálóját és követi Jézust. Ami számít, az a Jézusban való hit. Aki követi Jézust az meg van győződve arról, hogy Krisztus az út, Krisztus az egyetlen út. Az ilyen arra a végkövetkeztetésre jut, hogy nem engedheti meg magának, hogy ne engedelmeskedjék a hívásnak. Nem veszít, ha megy, akkor lesz vesztes, ha marad. A Krisztusban való hit tesz valakit Jézus követőjévé. Így volt ez azzal a kereskedővel, aki gyöngyöket árult. Egy nap látott egy drágagyöngyöt, amelyik olyan ellenállhatatlan módon megragadta a képzeletét, hogy egyszerűen nem tudott boldogan élni többé nélküle. Eladta hát az összes többi áruját, hogy megszerezze a nagy értékű gyöngyöt (Mt 13,46). Természetesen igaz, hogy az apostol azt mondja nekünk, maradjunk meg abban a hivatásban, amelyben elhívattunk és ott szolgáljuk az Urat (1Kor 7,20 és 24). Bizonyos sajnálatos dolgok történtek némelyekkel, akik a megtérésre szóló felhívást tévesen úgy értelmezték, mint igehirdetői szolgálatra szóló elhívást. De az is igaz, hogy hacsak nem élted át Jézus elhívását, mint életed nagy fordulóját, még nem engedelmeskedtél hívó szavának. Krisztus megszabadított minket oly sok dologtól, amelyek valamikor betöltötték érdeklődésünket. Számunkra: vagy Krisztus, vagy semmi. Az út lehet göröngyös, és lehet, hogy a Mester a szó evilági értelmében kevés vonzerővel hat, de mi hiszünk."Isten Báránya, jövök." | |||||
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ÁTADÁS
"És Péter kezdte mondani neki: Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged" (Mk 10,28). |
Urunk erre azt feleli, hogy az átadás Őérte van, nem pedig azokért a dolgokért, amiket a tanítványok átadásukkal szereznek majd meg maguknak. Őrizkedj az olyan átadástól, amelyben számítás van: "Átadom magam Istennek, mert szeretnék szabadulni a bűntől, mert szeretnék szentté lenni." Mindez azt mutatja, hogy jól értettük meg Istent, de ez a szellemiség nem tartozik a keresztyénség tulajdonképpeni lényegéhez. Az átadás végképpen nem valamiért történik. Annyira önzően gondolkozunk, hogy Istenhez már csak azért megyünk, hogy valamit kapjunk tőle, nem pedig érte magáért. "Nem, Uram, nem Téged akarlak, csak magamat; de tisztán, Szent Szellemmel megtelve akarom magamat, hogy kirakatodba kiállítva, elmondhassam: Ezt tette Isten értem." Ha csak azért adunk oda Istennek valamit, hogy még többet kapjunk helyébe, akkor átadásunk a Szent Szellem nélkül történik, akkor nyomorúságos üzleti haszonért tesszük. Az igazi átadás nem számításból történik, hogy elnyerjük a mennyet, vagy hogy megszabaduljunk a bűntől, vagy hogy hasznára lehessünk Istennek. Az átadás az, hogy Jézus Krisztust személyesen, mindentől függetlenül előnyben részesítem. Mi történik Jézus Krisztussal, amikor a természetes kapcsolataink akadályaiba ütközünk? A legtöbben közülünk elhagyják Őt. "Igen, Uram, hallottam hívó szavad, de utamat állja az anyám, a feleségem, a saját érdekem; nem tudok tovább veled menni." Ilyenkor Jézus Krisztus azt mondja: "Nem lehetsz az én tanítványom." Az igazi átadás megkívánja, hogy a természetünkből fakadó odaadáson túljussunk. Az átadás próbája mindig a természetes kegyességen túl van. Lépj csak át rajta és Isten átöleli mindazokat, akiknek fájdalmat okoztál átadásoddal. Vigyázz, nehogy hirtelen megállj az Istennek való átadásodban. Sokaknak közülünk csak elképzelésük van az átadásról. |
Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A hitre vezető biztos út
"Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti a tanítás felől, vajon Istentől van-e vagy én magamtól szólok. " |
(János 7, 17) |
Hogyan jut el az ember a hit nagy élményére? Valami szerencsés véletlen folytán vagy egy felülről jövő és nem várt ajándék révén jut valaki hitre? Milyen gyakran halljuk ezt: "Igazán csak irigyelni lehet a kegyes embereket hitükért." Nemrégiben ezt mondta valaki nekem: "Mindeddig még nem tudtam megragadni a megváltás lényegét." Mire azt válaszoltam: "Mielőtt megragadhatná azt, kell, hogy az ragadja meg önt!" - Az Úr itt egy "megismerésről" beszél. Ennek az a lényege, hogy az igazság valami különös erővel megragad és fogva tart minket. Az Ige más szóval ezt hitnek nevezi. "Ó, bárcsak én is tudnék hinni!" Az Úr Jézus rámutatott egy útra, amelyen minden bizonnyal hitre juthatunk. "Aki akarja" - ami azt foglalja magában, hogy Isten akaratát akarja cselekedni -, az majd megismeri, hogy vajon Jézus-e az Istentől küldött Szabadító, vagy sem. Péter is ezen az úton jutott hitbizonyosságra. Teljes komolysággal akarta azt; így lett Keresztelő János tanítványa, majd Jézust követve haladt tovább az Isten akarata megismerésének útján. Te is kíséreld meg egyszer komolyan, hogy életedet Isten gondolatai és parancsai alapján rendezed be s egészen biztosan felismered majd, hogy csak egyedül Jézus tudja megadni neked azt, amit addig a magad erőfeszítései révén hiába igyekeztél elérni. Csak egyszer értsd meg Isten akaratát a maga teljességében és mélységében! Csak egyszer szánd rá magad, hogy a harag és az irigység gonosz indulatait kiszakítod szívedből, csak egyszer próbáld meg, hogy úgy szeresd felebarátodat, mint magadat és próbáld meg letaszítani énedet a trónról. Rájössz, hogy a magad erejéből soha sem viszed ezt végbe! Egyre inkább csak csődbe kerülsz önmagadra nézve. A bűntudat fokozódik és tehetetlenséged tudata egyre jobban erősödik. Egyszer valaki, aki ezt komolyan megpróbálta - Luther Márton -, ezt a vallomást tette: "mindig mélyebbre süllyedtem a bűnbe, mind kevesebb jót láttam magamban s mind lobban foglyul eltett a bűn". - De így jutsz egyre közelebb a bűnösök Megváltójához, így leszel képes befogadni a kereszt üzenetét. És Isten nyilvánvalóvá teszi előtted Fiát, mint aki egyedül segíthet téged életre és szabadságra, békességre és örömre. Hitbizonyossággá válik benned: csak ő és senki más! |
Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Kimenni örömmel
"Zebulonra ezt mondta: Örvendezz, Zebulon, ha útra kelsz" (5Móz 33,18).
Ha elutazunk, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk, Isten gondviselése kísér minket. Ha távoli országba költözünk, az Úr velünk van a szárazföldön és a vízen egyaránt. Ha elindulunk misszionáriusnak, Krisztus így biztat: "Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28,20). Mikor nap mint nap munkába indulunk örömmel mehetünk, mert tudjuk, Isten velünk lesz reggeltől estig.
Olykor persze szorongást érzünk induláskor, mert nem tudjuk, mi vár ránk. Ilyenkor ez az áldás jó szolgálatot tehet és felvidíthat minket. Így mikor utazáshoz csomagolunk, "csomagoljuk be" ezt az Igét is. Tegyük a szívünkbe, és ott őrizzük. Sőt, mondjuk el újra meg újra, míg örvendezve énekelünk. Szedjük fel énekelve a horgonyt, lépjünk fel zsoltárt énekelve a vonatra (kocsiba)! Legyünk örvendező nép, akik minden alkalommal boldogan dicsérik az Urat.
Az Ószövetség áldásai nekünk is szólnak, mert mi Isten népe vagyunk, akik Őt szellemben imádjuk, és nem a testben bízunk. Zebulon örvendezhet, mert az Úr megáldja útrakelését. A Zebulonnak szóló áldás nekünk is ígéretet jelent. Amikor útra kelünk, elindulunk, lehet örömre okunk.
Ha elutazunk, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk, Isten gondviselése kísér minket. Ha távoli országba költözünk, az Úr velünk van a szárazföldön és a vízen egyaránt. Ha elindulunk misszionáriusnak, Krisztus így biztat: "Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28,20). Mikor nap mint nap munkába indulunk örömmel mehetünk, mert tudjuk, Isten velünk lesz reggeltől estig.
Olykor persze szorongást érzünk induláskor, mert nem tudjuk, mi vár ránk. Ilyenkor ez az áldás jó szolgálatot tehet és felvidíthat minket. Így mikor utazáshoz csomagolunk, "csomagoljuk be" ezt az Igét is. Tegyük a szívünkbe, és ott őrizzük. Sőt, mondjuk el újra meg újra, míg örvendezve énekelünk. Szedjük fel énekelve a horgonyt, lépjünk fel zsoltárt énekelve a vonatra (kocsiba)! Legyünk örvendező nép, akik minden alkalommal boldogan dicsérik az Urat.
Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak,
„Szeresd felebarátodat.” (Máté 5,43)
Szeresd felebarátodat. Az lehet gazdag, te pedig szegény vagy, fényes palotája mellett alacsony hajlékban élsz. Naponta látod pompáját, drága ruháját és ízletes lakomáit; Isten adta neki ezt az ajándékot, ne irigyeld jó állapotát és ne táplálj ellene gonosz gondolatokat. Elégedj meg sorsoddal, ha nem sikerül jobbhoz jutnod, de ne nézd rossz érzéssel felebarátodat, ne kívánd, hogy hozzád hasonló legyen. Szeresd, akkor nem fogsz rá irigykedni.
Vagy fordítva, te vagy gazdag és melletted lakik egy szegény. Ne szégyelld őt felebarátodnak nevezni. Tartsd szemed előtt, hogy köteles vagy őt szeretni. A világ azt mondja: alacsony rangú hozzád mérve. Miben kevesebb nálad? Sokkal nagyobb a hasonlat, mint a rang és állás által való alárendeltség, mert „Isten az egész emberiséget egy vérből teremtette, kik a földnek színén lakoznak és Ő nincs messze egyikünktől sem”. Persze, ruhád jobb az övénél, de magad egy hajszállal sem vagy különb nála? Ő ember, te mivel vagy több annál? Ne felejtsd el felebarátodat szeretni, még ha rongyokkal fedezi is magát, vagy nagy szegénységben sínylődik.
Hanem te ezt mondod: „Nem szerethetem felebarátomat, mert minden jóságomért hálátlansággal és megvetéssel fizet”. Úgy, akkor szereteted nagylelkűségének megnyilatkozására annál nagyobb alkalom van. Ugyebár, inkább lennél otthon ülő katona, mint olyan harcos, aki a szeretet nehéz harcát vívja? Aki mer, az nyer. Szereteted útja bár töretlen, mindaz által lépj rá vidáman és szeresd felebarátodat bensőleg és odaadóan minden jó és balsorsban. Gyűjts eleven szenet a fejére, ha nincs esetleg mindaz megelégedésére, gondolj arra, hogy aki szeretetedet megveti, Megváltódat veti meg, aki őt még soha sem vetette meg. Tetted Jézus előtt éppen olyan kedves, mintha felebarátaid hálás elismeréssel fogadnák. Szeresd felebarátodat, mert azáltal Urad és Mestered lábnyomába lépsz. „A szeretet Istentől van. Valaki szereti atyjafiát, Istentől született és ismeri az Istent”.
Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja-Öv és páncél
"...felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját..."
(Ef 6,14)
Mi az Isten fegyverzete? Az Efézus 6,14-17 felsorolja, ismerjük meg és öltsük magunkra ezeket sorba!
Ezek a „fegyverek" az ige kardját kivéve mind védekezőeszközök. Jézus tanítványa nem támad, de megvédi magát és másokat.
Az ókori ember ha útra indult, munkához látott vagy harcba készült, hosszú ruháját felhajtotta, betűrte az öve alá, és megszorította azt. Felövezte magát. Jézus tanítványa nem álmodozva, tétován, mámorosan őgyeleg az élet útján, hanem mindig bevetésre kész, éber és józan. Erre utal a felövezés. Az igazság említése pedig arra, hogy célja elérése érdekében csak tiszta eszközöket vesz igénybe. Egyenesség, őszinteség, megbízhatóság jellemzi. Célja nem szentesíti eszközeit, azok legyenek szentek önmagukban!
A megigazulás páncélja pedig az a bizonyosság, hogy az Isten előtti igaz voltunk nem a teljesítményeinktől függ, hanem Isten a hívőt „Krisztusban" látja, tehát aki Krisztusban hisz, annak Jézus igaz voltát tulajdonítja, és ez nem változik az idők folyamán. Pál apostol írta: nincs saját igazságom, de a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől (Fil 3,9).
Mivel Isten gyermekei is követhetnek el bűnt, a sátán szereti vádolni őket, hogy elbizonytalanodjanak lelki helyzetük megítélésében. Aki azonban tudja, hogy nem saját érdemei alapján minősíti őt Isten, hanem Krisztus igazsága szerint, az tudhatja, hogy Isten őt nem veti el soha. Ezzel a bizonyossággal felvértezve harcolja a hit harcát. Ugyanakkor maga is törekszik Isten gyermekéhez méltóan élni.
Kenneth E. Hagin-Egy zsoltár!
,,A Krisztus Igéje lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel… —KOLOSSÉ 3,16.
Az alábbi zsoltárt a Szent Szellem adta nekem a szavakkal kapcsolatban. A szavak annyira jelentéktelennek, kicsinynek tűnnek, hogy az emberek gyakran figyelembe sem veszik őket. A hittel kimondott szavak azonban valóságot teremtenek…
Kelj fel hát és szólj, ahogy az univerzum Teremtője is tette, aki hittel mondta: „legyen” — és lett. Ha a szavak, amiket állandóan kimondasz, tele vannak negatívizmussal és vereséggel, megteremtik a vereséget, sikertelenné, beteggé és oktalanná tesznek téged.
Azok a szavak azonban, amiket az Ő Szelleme ihletett, amit az emberek Szent Írásnak hívnak, azok a szavak, a hit fülével meghallva, és a hittel teli szívből kimondva, az életedben és a családod életében is sikert és győzelmet, egészséget, és gyógyulást fognak teremteni.
Körülmények, sötétség és gondok, mind elfutnak előled. Az Ő Szellemétől ihletett Igéjével beteljesedve, lássa el a nyelved a feladatát. Legyen gondod rá, hogy csakis az igazat szóld, mert az Ő Igéje igazság.
Szóld a hit és a szeretet szavát, olyan szavakat, amik igazak, és a szellemi valóságok többé nem állnak távol tőled, és nem tűnnek majd valótlanságnak a számodra. Az élet minden áldása pedig, legyen az szellemi, anyagi, fizikai vagy pénzügyi, hozzád jönnek és nálad lakoznak!
KENNETH COPELAND: Az engedelmesség nem jelentéktelen dolog
,,Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentum nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.,, – Lukács 6: 49
Vannak olyan időszakok az életedben, amikor úgy tűnik, minden istentiszteleten, és minden ima, vagy igeolvasás alatt kijelentést kapsz Istentől? Nekem vannak. Szellemi értelemben minden nagyszerűen megy. Magasabban szárnyalok, mint a Himalája. És akkor hirtelen mintha elvágták volna.
Szellemileg kezdek kiszáradni. Bár ugyanúgy imádkozom, és ugyanannyit olvasom az Igét, mégsem jutok előre. Szellemi értelemben kiszáradtam. Sokáig nem értettem, miért van ez. Nem volt bűn az életemben – erről gondoskodtam. Imádkoztam, elmélkedtem az Igén, megvallottam és megcselekedtem, mégsem láttam eredményét. Nem jutottam sehova.
Álltam a tükör előtt, újra és újra megvallottam a hitemet, de csupán annyi történt, hogy kiment a hangom!
Ha veled is történt már ilyen, tanácsolhatok valamit?
Gondolj vissza az elmúlt időszakra, és keresd meg, mi volt az utolsó dolog, amit Isten kért tőled, és nem tetted meg – aztán tedd meg!
Valószínűleg nem nagy dologról van szó, látszólag apróságról. De hidd el nekem, a kis engedetlenségek éppúgy leállítják a Szellem áradását, mint a nagyok.
A legtöbben nem ismerjük fel ezt. Térdre borulunk, és azt mondjuk: Ó, Uram, elmegyek Kínába szolgálni Téged. Elmegyek Afrikába. Vagy Oroszországba. De amikor Isten azt mondja, menjünk át a szomszédba, azt nem vesszük komolyan. Ezt nem tudom megtenni. A szomszéd nem kedvel engem. Különben is olyan akarok lenni, mint Schambach testvér, és olyan nagy sátorban akarok prédikálni, mint ő.
Ha ilyesmit mondtál, térj meg, menj vissza oda, ahol letértél az útról, és tedd meg, amire Isten indított. Mostantól kezdve ne felejtsd el a következőt: nem számít, milyen jelentéktelennek tűnik az, amit Isten kér tőled, az engedelmesség a fontos!
Az egyszerű, engedelmes cselekedetek fogják a szellemi házadat megtartani… különben összeomlik. A sok kis dolog összessége mutatja meg azt az irányt, amerre az életünknek haladnia kell.
Igei olvasmány: Lukács 16: 1-10.
Napi áhítat-Jézus a dolgok mélyére lát
Heti téma: Márk Evangéliuma:
Mk 9,38–41
Ne dogmatikájuk, ideológiájuk vagy filozófiájuk alapján ítéljük meg az embereket, hanem gyümölcseikről!
„János ezt mondta neki: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket.” Jézus azonban ezt mondta: „Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem, mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma.”
Magyarázat
Közhelyes kijelentésnek számít, hogy felgyorsult világban élünk. Bármennyire is elcsépelt ez a megállapítás, attól még igaz. Különösen is arra a szeletére, amely a hozzánk eljutó új információkra vonatkozik. Úgy érnek bennünket új behatások, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Nincs igazán időnk arra, hogy szétválogassuk az értékeset az értéktelentől.
Két szélsőség között ingadozunk: vagy elfogadunk mindent, vagy pedig elutasítjuk az eddig szokottól eltérőt. Nagyobb bennünk a hajlandóság a kritika nélküli befogadásra, ha elégedetlenek vagyunk azzal, ami éppen körülvesz. Ugyanakkor hajlamosabbak vagyunk az elutasításra, ha fenyegetve érezzük magunkat, azt, amit biztosnak vélünk.
Ez egyaránt áll a mindennapjainkra és az Istenbe vetett hitünkre is. Nehéz elboldogulni a hozzánk elérkező tanítások sokaságával. Isten arra hív, hogy legyünk a hitünkben megfontoltak. Ne fogadjunk semmit kritika nélkül, ám ne is utasítsuk el a dolgokat addig, amíg meg nem vizsgáltuk. Ám ne csupán a magunk eszére hagyatkozva kutakodjunk, amikor Isten dolgait akarjuk megismerni. Figyeljünk inkább a Szentlélek bizonyságtételére. „Mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke.” (1Kor 2,10–11) A Lélek látja a mélyben lévő dolgokat, engedd hát, hogy vezessen a véleményformálásodban!
(Hajnal Zoltán)
Joyce Meyer-BOCSÁSS MEG!
Jézus azt tanította, hogy bocsássunk meg azoknak, akik megbántanak, imádkozzunk azokért, akik rosszat tesznek ellenünk és áldjuk azokat, akik átkoznak. Ez nagyon nehéz, de van valami, ami még nehezebb: egy gyűlölettel, nehezteléssel és keserűséggel teli életet élni.
A megsebzett érzelmek börtönné válhatnak, amik bezárnak minket a fájdalmunk cellájába és a többi embert kívül rekesztik.
Az a fura, hogy a nehezteléstől, keserűségtől, haragtól és fájdalomtól mi szenvedünk, nem pedig az, aki ártott nekünk. Mindezek a dolgok minket emésztenek fel belülről.
A Máté 18:23-5 elmondja, hogy ha nem bocsátunk meg akkor a hóhérok (az angol fordításban kínzók) kezébe kerülünk. Elég nagy kín, amikor gyűlöletes gondolatok forognak az agyunkban valakivel kapcsolatban.
A megbocsátás a kulcs, ami kinyitja a fájdalom és gyötrődés börtönének ajtaját. Magadnak teszel szívességet, ha megbocsátasz.
A másik dolog, amiben hasznos számunkra a megbocsátás az, hogy Istent felhatalmazza arra, hogy munkálkodjon bennünk.
Sokkal boldogabbak vagyunk és fizikailag is jobban érezzük magunkat, ha nem vagyunk tele a meg-nem-bocsátás mérgével. A keserűség, neheztelés és meg-nem bocsátás okozta stressz és nyomás komoly betegségek kialakulásához vezethet.
A Márk 11.22-26 világosan tanítja, hogy a meg-nem-bocsátás, megakadályozza, hogy a hitünk működjön.Ha a megbocsátást választod, azzal segítesz magadon és másokon.
Azonban, nem csak magamon, hanem a másik emberen is segítek, azáltal, hogy elengedem, és átadom Istennek, hogy végezze el benne, amire csak Ő képes.
Ha az útba állok – azaz, én magam akarok bosszút állni, vagy elbánni a helyzettel, ahelyett, hogy Istenben bíznék – akkor Isten addig nem köteles elbánni az illetővel.
Viszont, ha a megbocsátáson keresztül az Ő kezébe tesszük azokat, akik megbántanak minket, akkor ezt meg is fogja tenni.
Az Istennel való kapcsolatodra is kihatással van a megbocsátás.
Az Istennel való kapcsolatod szabadon szárnyal, ha hajlandó vagy megbocsátani, viszont megreked a meg-nem-bocsátás hatására.
A megbocsátás elveszi a teret a Sátántól, és a lehetőséget, hogy becsaphasson minket (2Korinthus 2:10,11).
Az Efezusi 4:26,27 arra tanít, hogy ne hagyjuk lemenni a napot haraggal a szívünkben. Ha harag van a szívünkben, akkor helyet adunk a Sátánnak.
Ne hagyd, hogy a gonosz gyötörjön. Légy kész hamar megbocsátani.
Jézus azért jött, hogy a börtönünk ajtaját kinyissa és szabaddá tegyen. Ő meg akar gyógyítani. A kérdés: te akarod-e?
A megsebzett érzelmek börtönné válhatnak, amik bezárnak minket a fájdalmunk cellájába és a többi embert kívül rekesztik.
Az a fura, hogy a nehezteléstől, keserűségtől, haragtól és fájdalomtól mi szenvedünk, nem pedig az, aki ártott nekünk. Mindezek a dolgok minket emésztenek fel belülről.
A Máté 18:23-5 elmondja, hogy ha nem bocsátunk meg akkor a hóhérok (az angol fordításban kínzók) kezébe kerülünk. Elég nagy kín, amikor gyűlöletes gondolatok forognak az agyunkban valakivel kapcsolatban.
A megbocsátás a kulcs, ami kinyitja a fájdalom és gyötrődés börtönének ajtaját. Magadnak teszel szívességet, ha megbocsátasz.
A másik dolog, amiben hasznos számunkra a megbocsátás az, hogy Istent felhatalmazza arra, hogy munkálkodjon bennünk.
Sokkal boldogabbak vagyunk és fizikailag is jobban érezzük magunkat, ha nem vagyunk tele a meg-nem-bocsátás mérgével. A keserűség, neheztelés és meg-nem bocsátás okozta stressz és nyomás komoly betegségek kialakulásához vezethet.
A Márk 11.22-26 világosan tanítja, hogy a meg-nem-bocsátás, megakadályozza, hogy a hitünk működjön.Ha a megbocsátást választod, azzal segítesz magadon és másokon.
Azonban, nem csak magamon, hanem a másik emberen is segítek, azáltal, hogy elengedem, és átadom Istennek, hogy végezze el benne, amire csak Ő képes.
Ha az útba állok – azaz, én magam akarok bosszút állni, vagy elbánni a helyzettel, ahelyett, hogy Istenben bíznék – akkor Isten addig nem köteles elbánni az illetővel.
Viszont, ha a megbocsátáson keresztül az Ő kezébe tesszük azokat, akik megbántanak minket, akkor ezt meg is fogja tenni.
Az Istennel való kapcsolatodra is kihatással van a megbocsátás.
Az Istennel való kapcsolatod szabadon szárnyal, ha hajlandó vagy megbocsátani, viszont megreked a meg-nem-bocsátás hatására.
A megbocsátás elveszi a teret a Sátántól, és a lehetőséget, hogy becsaphasson minket (2Korinthus 2:10,11).
Az Efezusi 4:26,27 arra tanít, hogy ne hagyjuk lemenni a napot haraggal a szívünkben. Ha harag van a szívünkben, akkor helyet adunk a Sátánnak.
Ne hagyd, hogy a gonosz gyötörjön. Légy kész hamar megbocsátani.
Jézus azért jött, hogy a börtönünk ajtaját kinyissa és szabaddá tegyen. Ő meg akar gyógyítani. A kérdés: te akarod-e?
Reggeli dicséret-Bizalom
„De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.” Jeremiás könyve 17:7-8
Bízol bennünk. Még akkor is, ha nagyon sokszor nem érted, miért történnek körülötted és veled olyan dolgok, amiket nem tudsz felfogni, és amik talán nem tűnnek mindig a legjobbnak. Miért kell délben aludni, miért kell a doktornénihez menni, miért kell oltást kapni, ami akárki akármit mond, fáj. Miért kell leülni enni, amikor annyi érdekes dolog vesz körül. Miért kell bevenni az orvosságot, miért kell átöltözni reggel a pizsamából egy másik ruhába.
Bízol bennünk annak ellenére is, hogy nem vagyunk tökéletesek. Sem apuci, sem én. A türelmünk véges. Az erőnk, energiánk véges. Hibázunk. Megesik, hogy mérges vagy ránk, mert azt mondjuk, most már elég, vagy egyenesen nemet mondunk valamire. Dühös vagy, sírva fakadsz, hatalmas könnycseppek gördülnek le pici arcodon. De a mi kezünkben nyugszol meg. Mert ott érzed magad biztonságban.
Ma még úgy látod, mi tudjuk a legjobban. Ma még a te szemedben mi vagyunk a legerősebbek, a legbölcsebbek, a legviccesebbek, a legszebbek. Tudom, eljön az idő, amikor majd mindent megkérdőjelezel. Amikor lázadsz, és te fogod jobban tudni. De ennek így kell lennie, és bízom abban, hogy a belénk vetett bizalmad, a tapasztalatod, hogy feltétel nélkül szeretünk, megmarad valahogy. És bízom abba, hogy amikorra kitomboltad magad, visszatalálunk majd egymáshoz egy még érettebb formában.
Szeretném magamnak a bizalmadat. Szeretnék én is így fordulni Istenhez, hinni Benne, a bölcsességében, abban, hogy ő a legerősebb, leghatalmasabb, legértelmesebb, legjobb és legjobban szerető lény. Szeretnék én is belé kapaszkodni akkor is, ha nem értem a körülöttem zajló eseményeket, ha nem tudom, miért éppen velem történik, ami történik, és szeretném nála megtalálni a megnyugvást a könnyek után.
Bízol bennünk. Még akkor is, ha nagyon sokszor nem érted, miért történnek körülötted és veled olyan dolgok, amiket nem tudsz felfogni, és amik talán nem tűnnek mindig a legjobbnak. Miért kell délben aludni, miért kell a doktornénihez menni, miért kell oltást kapni, ami akárki akármit mond, fáj. Miért kell leülni enni, amikor annyi érdekes dolog vesz körül. Miért kell bevenni az orvosságot, miért kell átöltözni reggel a pizsamából egy másik ruhába.
Bízol bennünk annak ellenére is, hogy nem vagyunk tökéletesek. Sem apuci, sem én. A türelmünk véges. Az erőnk, energiánk véges. Hibázunk. Megesik, hogy mérges vagy ránk, mert azt mondjuk, most már elég, vagy egyenesen nemet mondunk valamire. Dühös vagy, sírva fakadsz, hatalmas könnycseppek gördülnek le pici arcodon. De a mi kezünkben nyugszol meg. Mert ott érzed magad biztonságban.
Ma még úgy látod, mi tudjuk a legjobban. Ma még a te szemedben mi vagyunk a legerősebbek, a legbölcsebbek, a legviccesebbek, a legszebbek. Tudom, eljön az idő, amikor majd mindent megkérdőjelezel. Amikor lázadsz, és te fogod jobban tudni. De ennek így kell lennie, és bízom abban, hogy a belénk vetett bizalmad, a tapasztalatod, hogy feltétel nélkül szeretünk, megmarad valahogy. És bízom abba, hogy amikorra kitomboltad magad, visszatalálunk majd egymáshoz egy még érettebb formában.
Szeretném magamnak a bizalmadat. Szeretnék én is így fordulni Istenhez, hinni Benne, a bölcsességében, abban, hogy ő a legerősebb, leghatalmasabb, legértelmesebb, legjobb és legjobban szerető lény. Szeretnék én is belé kapaszkodni akkor is, ha nem értem a körülöttem zajló eseményeket, ha nem tudom, miért éppen velem történik, ami történik, és szeretném nála megtalálni a megnyugvást a könnyek után.
Tudod, én is küzdök. Igen, lázadok is. Igen, sokszor van, hogy úgy gondolom, én tudom jobban. Istennél is jobban. De szeretnék rátalálni. Újból rátalálni. Visszatalálni hozzá, és meglátni Őt másként, mint eddig. És így kapaszkodni belé. A te bizalmaddal, és a megélt közös történetekkel, hogy megismertem Istent. Újból. Igazán.
Bejegyezte: Sz-Cs. Andi
Bejegyezte: Sz-Cs. Andi
Isten csodálatos kegyelme-KRISZTUS OSZTOZIK ATYJÁVAL A TRÓNON
KEGYELEM TRÓNJA |
''Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.'' (Zsoltárok 110:1)
Az Atya szeretete felfoghatatlan, leírhatatlan és egyedülálló. Ebből a szeretetből fakadt, hogy beleegyezzen egyszülött Fia halálába, hogy ezáltal a lázongó ember egységbe kerülhessen a Menny kormányzatával, és megmeneküljön törvényszegésének büntetésétől. Isten Fia leereszkedett királyi trónjáról, szegénnyé lett értünk, hogy szegénysége által gazdaggá lehessünk. A fájdalmak férfia lett, hogy az örökké tartó öröm részeseivé tehessen bennünket. Isten megengedte szeretett, kegyelemmel és igazsággal teljes Fiának, hogy a leírhatatlan dicsőségű országból egy olyan világba érkezzen, amelyet megcsúfított a bűn, és amelyet a halál és átok keserűsége árnyékoz be. Mivel Jézus lejött a Földre, és köztünk élt, tudjuk, hogy Isten ismeri megpróbáltatásainkat, és együtt érez velünk fájdalmunkban. Ádám minden leszármazottja tudatában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja. Minden kegyelmet hirdető tanítás, minden örömről szóló ígéret, minden szeretetből fakadó cselekedet, a Megváltó földi életének egész Isteni vonzereje azt hirdeti, hogy ''velünk az Isten…'' (Máté evangéliuma1:23)
Ember volta az emberi család közösségébe vonta Krisztust, Isteni lénye pedig Isten trónjához kapcsolta. Mint ember Fia, példát adott az engedelmességre; mint Isten Fia, erőt ad, hogy engedelmeskedni tudjunk. A betlehemi gyermek, a szelíd és alázatos Üdvözítő maga Isten, aki ''megjelent testben…'' (1Tim 3:16) ''Velünk az Isten.'' (Máté evangéliuma1:23) Ez a záloga bűntől való szabadulásunknak. Ezért bízhatunk abban, hogy erőt kapunk a Menny törvénye iránti engedelmességhez. Az Üdvözítő felvette emberi természetünket, s ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, amit többé nem lehet széttépni. Örökre magához kötözött minket. ''Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen.'' (Ézsaiás könyve9:6) Fiának személyében Isten örökbe fogadta az emberi természetet, és a legmagasabbra, a Mennybe helyezte. ''Az embernek Fia'' az, akivel megosztja a világmindenség trónját. Krisztusban egyesül a földi és a mennyei család. A megdicsőült Krisztus a mi testvérünk. Az emberiség magába zárja a Mennyet, a végtelen szeretet Istene pedig keblére öleli az emberiséget.
Biblia-Ige-Zsoltárok könyve 38. rész
1. Dávid zsoltára emlékeztetőül.
2. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
3. Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
4. Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
5. Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
6. Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
7. Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
8. Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
9. Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
10. Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
11. Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa - az sincs már velem.
12. Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
13. De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
14. De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
15. És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
16. Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
17. Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
18. És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
19. Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
20. De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
21. És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
22. Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
23. Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
2017. március 11., szombat
Biblia-Ige-Zsoltárok könyve 119. rész
1. Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2. Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
3. És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
4. Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
5. Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
6. Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7. Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8. A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
9. Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10. Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11. Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13. Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14. Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15. A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
17. Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18. Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19. Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
20. Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21. Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22. Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
23. Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
24. A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
25. Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26. Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27. Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28. Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29. A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30. Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
31. Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32. A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33. Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
34. Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
35. Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36. Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37. Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38. Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39. Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40. Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41. És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42. Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43. És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44. És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45. És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46. És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47. És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48. És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
49. Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
50. Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51. A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
52. Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
53. Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54. Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55. Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56. Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
57. Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58. Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59. Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60. Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61. Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
62. Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63. Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64. A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65. Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66. Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67. Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68. Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69. A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
70. Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71. Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72. A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73. A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74. A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75. Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76. Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77. Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78. Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
79. Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80. Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81. Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
82. A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83. Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
84. Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
85. Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
86. Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87. Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88. A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89. Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90. Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
91. A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92. Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93. Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94. Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95. Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
96. Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97. Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98. Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100. Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101. Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102. Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
103. Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
104. A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105. Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106. Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107. Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108. Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109. Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
110. Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111. A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112. Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
113. Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114. Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115. Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116. Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117. Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118. Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
119. Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120. Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
121. Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122. Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123. Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124. Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125. Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126. Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127. Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128. Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
129. Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
130. A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
131. Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132. Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
133. Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134. Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
135. A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136. Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137. Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138. A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139. Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
140. Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141. Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
142. A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143. Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
144. A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145. Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146. Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
147. Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148. Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
149. Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150. Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
151. Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152. Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153. Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
154. Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155. Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
156. Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157. Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
158. Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159. Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160. A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161. A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
162. Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163. A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164. Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165. A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166. Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167. Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168. Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
169. Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170. Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171. Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172. Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173. Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174. Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
175. Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176. Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
Áronnak is úgy készítették a szent ruhákat, amint az Úr megparancsolta Mózesnek.
2Móz 39,1
|
A mi Urunkat, Jézus Krisztust "nagy Főpap"-nak nevezi a Zsid 4. Külsőképpen nem lehetett ezt rajta felismerni. Olyan ruhát hordott, mint bármely ember. Lelki szemmel nézve azonban a főpapi ruházat teljes díszében áll előttünk az Úr. Ahol Áron ruházatában fehér anyagról van szó, az a legfinomabb, makulátlan tiszta gyolcsból volt elkészítve. A mi nagy főpapunkról ezt mondja az Ige: "Mindenben hozzánk hasonló volt, de bűn nélkül". Makulátlanul tiszta volt az Úr ifjúságától fogva. A haragnak, keserűségnek, testi kívánságnak, pénzsóvárságnak, bosszúnak semmi foltja nem volt rajta. Tiszta volt gondolatvilága, imaélete, családi élete, tiszta a gyermekkorban, ifjúságában és felnőtt korában. Ahol Áron ruhájának pirosnak kellett lennie, az bíborból volt, jelezve a királyi méltóságot. Nos, Jézus szíve teljességéből alázatos volt. Amikor királlyá akarták tenni, elvonult közülük. De mint király szállt szembe a viharral, a hullámokkal és démonokkal. Pilátusnak királyi hatalommal felelt. Heródes előtt királyi fenséggel hallgatott. - És a hósen (a mellre való táblácska)! Milyen hűséges volt az Úr Jézus a másokért való könyörgésben! Imádkozott Péterért, hogy el ne fogyatkozzék a hite. A kereszten imádkozott kínzóiért és azokért, akik gyalázták. Milyen vigasztaló számunkra a Zsid 7,25: "Ő mindenképpen idvezítheti azokat, akik Ő általa járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy esedezzék érettük". Végül a homlokon lévő tábla: Szentség az Úrnak! Üdvözítőnk életében minden Istennek volt szentelt: beszéde, hallgatása, pihenése, cselekvése, szenvedése, harcai és halála: "Szentség az Úrnak!" Ha egy igazi hűséges gyermeke az Úrnak meglátogat bennünket, eltávozásakor valami titokteljes áldást hagy maga után. Majdnem kétezer éve, hogy Megváltónk elment e földről. De még ma is érezzük áldását. |
Varga László: Isten asztaláról
| |||||
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-JÉZUS KÖVETÉSE
| |||||
A mai napon olvasandó igeszakasz: Mk 8,27-38 | |||||
| |||||
| |||||
Amikor Winston Churchill Nagy-Britannia miniszterelnöke lett, "vért, verejtéket és könnyeket" ígért. Ennek ellenére soha még nem sorakozott fel nép így vezetője támogatására, mint a britek legnagyszerűbb órájukban. Elfogadták Churchillt és felhívását, mert tudták, hogy nincs más út a győzelemhez. Amikor Krisztus azzal a hívással jön hozzánk, hogy tanítványai legyünk, önmegtagadást követel és keresztet ad a vállunkra, hogy hordozzuk, azaz "vért, verejtéket és könnyeket" kér. El kell fogadnunk Őt és felhívását, mert nincs más út a győzelemhez. Az összes többi "megváltó" vezetése alatt csak vereség az osztályrészünk. Önmegtagadás és kereszthordozás Jézus tanítványa számára ugyanannak a tevékenységnek két oldala. Az értelmét akkor fogjuk fel a legjobban, ha magára Krisztusra nézünk, aki visszautasított egy életvitelt és tudatosan választotta a szeretet és engedelmesség útját. Magunk megtagadása és a keresztünk hordozása sokkal többet foglal magában, mint elutasítani egy bizonyos kedvtelést és eltűrni valami kényelmetlenséget. Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy nagy önmegtagadást gyakorolnak, ha visszautasítanak egy darab süteményt vendégségben. És némelyek azt gondolják, hogy azt a keresztet hordozzák, amelyről Krisztus szólt, ha az emberi nemet általánosan érő megpróbáltatásokon mennek át, pedig Krisztus olyan bajokról beszélt, amelyeket követőinek tart fenn. Hogy pontosan mit jelent az önmegtagadás és a kereszthordozás, azt néhány szóval nem lehet megmagyarázni. Nem lehet megtanulni egyetlen leckében. Ez a halál és egyszersmind az élet útja. Ne mondjuk túl hamar, hogy ismerjük. Oly sok mindent kell megtanulnunk a tanítványságnak ezen az útján. Oly sok régi dolgot kell elfelejtenünk és oly sok újat kell elsajátítanunk. Ezért hát nem szabad azt mondanunk, hogy mindent tudunk róla, mielőtt alaposan megnéztük volna. | |||||
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MENNYEI LÁTÁS
"Én nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt" (Csel 26,19). |
Ha elveszítjük a mennyei látást, csak mi magunk vagyunk felelősek érte. Azáltal veszítjük el, hogy szellemileg léket kapunk. Ha Istenbe vetett hitünket nem gyakoroljuk a mindennapi élet dolgaiban, akkor egy-kettőre odavan az Istentől kapott látás. Egyetlen úton lehetünk engedelmesek a mennyei látás iránt: ha minden tőlünk telhetőt megteszünk Isten legfenségesebb céljáért. De ez csak akkor lehetséges, ha a látást szakadatlanul és elszántan emlékezetünkbe idézzük. Próbára vagyunk téve a percnek mind a hatvan másodpercében és minden órának mind a hatvan percében, nemcsak az imádság és az áhítat vagy az összejövetel idején. "Ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3). Mi nem tudunk felemelkedni a látásig, de élhetünk ihletés alatt, amíg be nem teljesedik. Baj, ha olyan tevékenyek vagyunk, hogy egészen elfelejtjük a látást. Eleinte még láttuk, de nem vártuk be, hanem belevetettük magunkat a gyakorlati munkába és mire a látás megvalósult, már nem is láttuk. Isten iránti hűségünk próbája, hogy várunk-e arra a látásra, amelynek a beteljesedése késik. Saját magunk valljuk kárát, ha a gyakorlati munka rabságába esve figyelmen kívül hagyjuk a látás beteljesedését. Ügyelj Isten viharszeleire! Isten csak a forgószéllel szórhatja szét, vetheti be szentjeit. Rólad nem az derül ki majd, hogy üres héj vagy csak? Ez attól függ, hogy élsz-e annak a világosságában, amit megláttál, vagy nem. Engedd, hogy Isten szórjon el, addig ne menj, míg ezt meg nem teszi. Ha magad választod meg a helyed, csak üres héjnak bizonyulsz majd. De ha Isten vet el, gyümölcsöt hozol. Életbevágóan fontos, hogy kicsi dolgokat is a látás fényében tegyünk meg. Ez azt jelenti: gyakoroljuk magunkat abban, hogy a mennyei látás világosságában járjunk. |
Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A hit kockázata
"Péter így szólt: Uram, parancsolj, hogy odamehessek hozzád a vízen. Ő pedig szólt: jöjj! " |
(Máté 14, 28-29) |
Jézus útja szakadatlanul a hit útja volt. De a mi utunk is - Jézushoz vagy Jézussal - mindig a hit útja, azaz állandó kockázat. Ilyen kockázat volt Péter tengeren járása is. Jézus ezzel nem Péter kíváncsiságát akarta kielégíteni vagy önelégültségét táplálni. Azt akarta minden időkre leszögezni, hogy a hozzávezető vagy a velejárt út minden, csak nem könnyű. Csak a világ szerint való okosság gondol ki magának egy széles utat, amit saját természetes értelme világít meg. A hit útja viszont a természeti embernek mindig bolondság. Mindaz, ami ellentétes a megszokott emberi tapasztalatokkal, lehetetlen előtte. Az ilyen ember nem hisz és nem is meri az Urat arra kérni: "Parancsolj, hogy hozzád mehessek!" Csak azon a széles úton, melyen az emberek sokasága jár, Iát magának szilárd talajt. Ott látszólag minden rendben van és nem lehet kétség a sikert illetően. Milyen gyakran jutottak már emberek ingoványra, jóllehet mindent olyan okosan kiterveltek! És milyen sokan majd csak odaát ébrednek annak a tudatára, hogy eltévesztették a helyes utat és a kárhozatba jutottak. A Jézushoz vezető út s a vele járt út nem hat csábítótag. Nem ígér megbecsülést vagy előnyöket, sőt csak megvetést és gyalázatot. Pusztán és sötétségen vezet át, miközben mások napsütötte, széles utakon mennek tovább. "Úgysem szabadulok meg már soha régi énemtől, megrögzött utaimtól" - monda egy hang belül, mert csak a láthatókkal számol. Jézus azonban azt monda: "Jöjj!" - Ő az, aki vágyat ébresztett lelkedben s ezen keresztül hív magához. Építs bátran és bizalommal arra, amit ő mond! Ő erősebb, mint körülményeid és mindazok a nehézségek, melyek veled szemben tornyosulnak. Erősebb azoknál a sötét hatalmaknál is, melyek nem akarnak elengedni téged. Kérd az Urat hittel: "Parancsolj, hogy odamehessek hozzád a vízen!" És ne nézz közben magadra és bűneidre! Ne nézd a nehézségek tengerét sem, vagy a sátáni ellenállás viharát. Csak az Úrra tekints és hittel figyeli a szavára: "Jöjj!" - Azután lépj a kegyelem vizére és járj a hullámokon, magad mögött hagyva a régi megszokások, üres előítéletek és kételyek hajóját! |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)