„János ezt mondta neki: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket.” Jézus azonban ezt mondta: „Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem, mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma.”


Magyarázat

Közhelyes kijelentésnek számít, hogy felgyorsult világban élünk. Bármennyire is elcsépelt ez a megállapítás, attól még igaz. Különösen is arra a szeletére, amely a hozzánk eljutó új információkra vonatkozik. Úgy érnek bennünket új behatások, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Nincs igazán időnk arra, hogy szétválogassuk az értékeset az értéktelentől.
Két szélsőség között ingadozunk: vagy elfogadunk mindent, vagy pedig elutasítjuk az eddig szokottól eltérőt. Nagyobb bennünk a hajlandóság a kritika nélküli befogadásra, ha elégedetlenek vagyunk azzal, ami éppen körülvesz. Ugyanakkor hajlamosabbak vagyunk az elutasításra, ha fenyegetve érezzük magunkat, azt, amit biztosnak vélünk.
Ez egyaránt áll a mindennapjainkra és az Istenbe vetett hitünkre is. Nehéz elboldogulni a hozzánk elérkező tanítások sokaságával. Isten arra hív, hogy legyünk a hitünkben megfontoltak. Ne fogadjunk semmit kritika nélkül, ám ne is utasítsuk el a dolgokat addig, amíg meg nem vizsgáltuk. Ám ne csupán a magunk eszére hagyatkozva kutakodjunk, amikor Isten dolgait akarjuk megismerni. Figyeljünk inkább a Szentlélek bizonyságtételére. „Mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke.” (1Kor 2,10–11) A Lélek látja a mélyben lévő dolgokat, engedd hát, hogy vezessen a véleményformálásodban!

(Hajnal Zoltán)