Az Egyesült Államokban több ilyen varázslás történik, mint bárhol a világon. Itt a válások és a szétesett családok száma egyenes arányban van a varázslás erejével. Ennek a tanításnak a végén egy nő, akit ismertem, akinek férje és gyermekei vannak, és mindnyájan Szent Szellemmel betöltekezett keresztények, odajött hozzám, és azt mondta: „Most láttam meg először, mi van bennem! Prince testvér, engem írtál le! Én pünkösdi varázslónő vagyok. Imádkoznál értem? Az egész családom meg van keresztelkedve Szent Szellemmel, de nincs békesség az otthonunkban.” Elkezdtem imádkozni érte, s elcsodálkoztam a sátáni erők megnyilvánulásán ebben az asszonyban. A kezét a hátgerincére tette, valami fájdalom volt ott, ami nem akarta elhagyni a testét. Dicsőség az Úrnak, hogy a végén mégis megszabadult! Ekkor Isten megnyitotta a szememet.
Említhetek egy másik példát is. Körülbelül öt évvel ezelőtt egy barátom, aki evangélista, segítségért fordult hozzám, s beszélgetésre kért. Először ebédeltünk, aztán felmentünk a szállodai szobájába, ahol elmesélte családja és saját szellemi problémáit. Majd kérte a véleményemet. „Testvérem – mondtam –, csak egy információ–forrásom van, a Biblia, s ha ez nem megbízható, akkor az egész diagnózisom sem az. De amit elmondtál, abból azt látom, hogy édesanyád varázslónő.” „Ezt mondja a feleségem is! Az anyja jó pünkösdi hívő, egy gyülekezet tagja, szólt nyelveken. Imádkoznál értem?” „Igen” – feleltem. Rátettem a kezemet, és imádkoztam. Körülbelül húsz percen keresztül valami nyúlós anyagot öklendezett ki magából. Mikor befejeződött, megjegyezte: „Ez nagyon furcsa és figyelemre méltó. Ebédre csirkét ettem, de ami eltávozott belőlem, az egészen más dolog. És nem a gyomromból jött.” Majd arról kérdezett: mit tegyenek a lányukkal, aki teljesen ellenőrizhetetlen és nevelhetetlen. Esténként eljár otthonról, csavarog, férfiakkal ismerkedik, és így tovább. „Azt tanácsolom, hogy böjtölj és imádkozz! S amikor igazán érzed Isten erejét, akkor fogj egy ruhadarabot, amit a lányod a leggyakrabban hord, tedd rá a kezedet és dorgáld meg a Sátáni erőt.” Egy évvel később találkoztunk. „Hogy van a lányod?” - kérdeztem tőle. „Megtettem, amit tanácsoltál, mondta boldogan. Imádkoztam és böjtöltem, s aztán volt egy ruhadarab, amit a lányom nagyon szeretett hordani, rátettem a kezemet, és megdorgáltam az ellenséget. Később felvette, és – hogy most egy kicsit rövidebbre fogjam – nagyon rendes, jóravaló lány lett, minden tantárgyból jeles az eredménye.” „De nem ez az egésznek a vége – folytatta –, mert egy nap eljött hozzánk anyám, és olyasmit tett, amit aligha lehetett elvárni tőle: a feleségemnek akart segíteni mosni. S akár hiszed, akár nem, amióta anyám kimosta a többi között ezt a ruhadarabot is, már ő sem volt ugyanaz a személy.”
Néhány részlettel egészíteném ki ezt a történetet, hogy érthetőbb legyen. Ismerősöm anyja pünkösdi varázslónő volt, s az ő hatása alatt csaknem tönkrement az egész család. Nagyon gyakori, hogy az ilyen nőnek van egy kedvenc unokája, aki varázslásának tárgya lesz. S ez sajnos szörnyű a gyermek számára.
A teljes evangéliumi üzletemberek egyik találkozóján St. Luisban volt egy dél-kaliforniai család: apa, anya, vő, leány és a kisfiuk. Valójában az volt a céljuk, hogy összehozzanak a vővel, mert sok problémája volt a feleségével is. Ahogy ott ültem, és hallgattam őt, megláttam: az anyós (annak látszatával, hogy ő szellemi) az egész családot uralta. S azok a családtagok, akik nem tudtak kikerülni a befolyása alól, tönkrementek. A lányának sajnos a legkisebb képessége sem volt meg arra, hogy kiszabadítsa magát az anyja uralma alól, az unokát pedig nehezen nevelhetőnek minősítették. Mindezek mögött tehát az anya, illetve a nagyanya konok, uralkodó befolyása volt. Ezt az asszonynak nagyon őszintén meg is mondtam: „Varázslónő vagy. Nem vetted észre, s tönkretetted a családodat, az otthonodat.” A férje nagyon sikeres üzletember volt, de két helyen kudarcot vallott: otthon és a gyülekezetben, mert a felesége befolyása nem engedte ezt az embert, hogy kibontakozzon szellemileg. A fiatal pár elfogadta, amit mondtam, a férj is. Az egyedüli, aki – amikor közöltem vele is ezt a tényt – fel volt háborodva, a nagymama volt. Végül a fiatalok megkérdezték tőlem: „Úgy gondolod, jó lenne, ha külön élnénk tőle, és kikerülnénk a befolyása alól?” „Meggyőződésem, hogy ezt kell tennetek! Az Ige azt mondja, hogy az ember elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez. Ha két fiatal összeházasodik, a szülőnek semmiféle beleszólása nincs már azok életébe.”
Így aztán a szülők egyedül tértek haza, a fiatal pár is külön utazott el. Nagyon figyelemre méltó, amit ez a fiatalember egy évvel később nekem levélben írt (én addigra már el is felejtettem az egészet). Vázlatosan ismertette, mi történt velük azóta, amióta egyedül élnek. Minden dologban jobbra fordult a család sorsa. A kisfiút nem sorolják már a problémás gyerekek közé, a fiatal anya érett, erős bizonyságtevő, szellemi keresztény lett, ő – a férj – pedig szolgálatot kezdett el az Úrban, és megalapozta magát abban. S mindez kilenc hónap alatt történt, miután megszabadultak a rossz befolyástól. Nagyon sok hasonló eset van az Egyesül Államokban. Egyiket a másik után hallom, s tudom, hogy az ilyen családban élő férfi sosem lehet azzá, amire Isten kirendelte: sem az otthonában, sem Isten gyülekezetében. Lehet sikeres bármilyen területen, de otthon nem tudja magát megértetni, sem azt megérteni, hogy miért van elnyomva, és miért képtelen fejlődni.
Személyes meggyőződésem, hogy ez ma a legfenyegetőbb probléma az Egyesült Államokban. S azt hiszem, hogy ennek a problémának a megoldása lenne a legnagyobb forradalom is. Az USA alapvetően nők által irányított nemzet (Magyarország is! – megj.) Sokfelé utaztam, de sehol máshol nem tapasztaltam a nők ilyen nagymértékű uralkodását. A nemzeti tőke 80%–a a nők kezében van, és a gyülekezetekben 10:1 az aktívan tevékenykedő nők–férfiak aránya. A gyülekezet és az otthon, a két fő szellemi terület, legnagyobb részt a nők kezében van. Nem mondom, hogy ezek az asszonyok valamennyien varázslónők, de állítom, hogy ebben a nemzetben a varázslás ereje a férfiakat lent tartja, a nőket pedig olyan helyzetbe emeli, amelyhez nincs meg a képességük, és amelyre Isten nem rendelte őket.
Ezen felül azt is hiszem, hogy a varázslás a legelső politikai, nemzeti veszély. Én csak látogatóként költöztem az USA–ba – és megköszönöm az állampolgárságot! – nincs személyes közöm az amerikai történelemhez, de a legutóbbi időben megismertem annak néhány részletét, s úgy látom, hogy két nagy áramlat alakítja. Az egyik Isten igazsága, olyan mértékben, ahogyan Izráelen kívül egyetlen nemzetet sem befolyásolt. A másik a Sátán ellentámadása. Ez a kettő egymással harcban áll. S a nemzet sorsát az határozza meg, hogy e két ellentmondásos erő harcának mi lesz a kimenetele.
Minden amerikai tudja, hogy 1850. óta az elnökök közül sokan nagyon furcsa és tragikus körülmények között haltak meg. Az első Abraham Lincoln volt. Nagyon csodálom őt, és tudom, hogy keresztény volt. Egyik könyvemben – melynek címe „Történelemformálás ima és böjt által” – írtam Abraham Lincolnról, aki az egész nemzetet imára és böjtre hívta fel, s kiáltványában csodálatraméltóan írt például arról, hogy egyedül az a nemzet sikeres, amelynek Isten az Ura. Ugyanebben a könyvben több olyan vezető, orvos, ügyvéd példáját is említettem, akik a „megalázkodás napjaiban” imádkoztak és böjtöltek a nemzetért. (Washington is olyan személy volt, aki hitt az ima és a böjt erejében. Voltak időszakok, például 1773–ban is, amikor napokat töltött imában és böjtben.)
De Abraham Lincoln felesége mélyen belemerült az okkultizmusba, rávette férjét, hogy engedélyezze szeánszok rendezését a Fehér Házban. Lincoln ugyan nem vett részt aktívan ezekben, de jelen volt. Mélységes meggyőződésem, hogy ennek rendkívüli kihatásai voltak az akkori amerikai történelemre, és annak további alakulására. Ezzel átok alá került a Fehér Ház, s a mai napig átok alatt van. Valószínűleg a keresztények rendkívüli imájára van szükség ahhoz, hogy ez az átok megtörjön. Ami keveset tudok az USA történelméről, annak alapján úgy látom, hogy hatalmas konfliktus van a két erő között: a világosság és a sötétség erői között."
Péter életében eljött egy nap, mikor már nem tudta többé Jézust követni. Természetesen szerette a Mestert. Midőn a csőcselék a kertben megpróbált kezet emelni Mesterére, Péter kardot rántott. Egy hajszálon múlt, hogy el nem találta a koponyát, és levágta Málkus fülét. Ne mondjuk, hogy Péter nem szerette Jézust. Csakhogy Jézus annyira más volt. Megdorgálta barátját és megérintette ellenségét gyógyító kezével.
