2017. március 14., kedd
Biblia-Ige: Zsoltárok könyve 145. rész
1. Dávid dicsérő éneke. Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!
2. Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
3. Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan.
4. Nemzedék nemzedéknek dícséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
5. A te méltóságod dicső fényéről, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
6. Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
7. A te nagy jóságod emlékeiről áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
8. Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9. Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.
10. Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.
11. Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik.
12. Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát, és az ő országának fényes dicsőségét.
13. A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre.
14. Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.
15. Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.
16. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.
17. Igaz az Úr minden ő útában, és minden dolgában kegyelmes.
18. Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt.
19. Beteljesíti az őt félőknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.
20. Megőrzi az Úr mindazokat, a kik őt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.
21. Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az ő szent nevét áldja minden test örökkön örökké!
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
És látta Mózes, hogy a nép megvadult... Megállt a tábor kapujában és ezt mondta: aki az Úré, ide hozzám!
2Móz 32,25-26
|
Áron elkérte a néptől az arany ékszereket és szobrot öntött belőle. így lett az aranyborjú. "Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak Egyiptom földéről" - kiáltották a tévelygők. Áron oltárt épített és kihirdettette: "holnap az Úrnak ünnepe lesz"! A bukást így kellett igazolni. Áldoztak hálaadó és égőáldozattal. Aztán nagy lakomához telepedtek le, ettek, ittak, majd felkeltek játszani és táncolni. Minden fényesen sikerült, a népnek meglett az akarata. Istentisztelet, amelyen elkábította a résztvevőket a lenyűgöző élmény. Nem volt itt komoly, ítéletes prédikáció. Mózes komoly, figyelmeztető hangját elfelejtették. Végre sikerült a vallásosságot és az evilági kívánságokat békésen egyesíteni! S akkor valószínűleg valaki a Sinaira nézett. Ki jön ott? - lökte meg a mellette levőt. A halottnak vélt ember kiemelkedő alakját látták. Szájról szájra járt a hír: jön Mózes! A játék és a tánc félbeszakadt. - Most ott áll Mózes a borjú előtt. A táblák, amiket Mózes a hegyről hozott, összetörve fekszenek a földön. Lángoló dühvel dönti le a borjút, töri össze és szórja a vízbe porát, s itatja meg Izraellel. Aztán Áronhoz megy Mózes. S nem mint fiatalabb testvér áll az idősebb előtt. Az Isten szolgája kéri számon az ingatag papot: "Mit tett neked ez a nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted"?! Ezt követi a büntetés, amely 3000 ember életébe kerül. |
Varga László: Isten asztaláról
"Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek!"
1Királyok 18,21
|
Ez az utasítás sokkal nehezebb, mint gondolnánk. Azt kívánja tőlünk, amitől a legjobban irtózunk: határozott állásfoglalást. Sokszor halljuk a vádat: a keresztyénség türelmetlen, kizárólagos. Hiányzik belőle a megértés mások igazsága iránt. Pedig azt még sokan elismerik, ha valaki éppen ilyen türelmetlenül és kizárólagosan magának akarja a házastársát, és nem fogadja el, ha azt más is igényli. Igen, nekünk kell az Isten. Kizárólagosan Ő kell. Pontosan az Ő szeretete, az Ő ereje, az Ő váltsága, az Ő üdvözítése kell nekünk. Tele van a világ Baalokkal, bálványokkal. Lehet válogatni belőlük. De tüzet - lelket melengető, megtisztító, életet adó tüzet - egyik sem tud szítani. Isten szeretetét nem lehet fél kézzel birtokolni. Az élet és a halál között nincs középút. Az üdvösséget vagy elnyerjük, vagy nem. Akár tetszik, akár nem, dönteni kell. A nem döntés is döntés, negatív döntés: nem vállalom Krisztust egyedüli Uramnak. Megtehetjük. Isten adta meg hozzá a jogot, a szabadságot. |
Uram, olyan jó lenne mindennap biztosan állni egyedül a Te szolgálatodban. Én meg nem tagadlak, most is hozzád imádkozom, mindig kérem a segítségedet. Jó keresztyénnek tartom magam. És mégis, néha annyira kell a pénz, nem mindig nézem meg, honnan juthatok hozzá. Olyan fontos az emberek véleménye, nem mindig vállalom, hogy szemben álljak velük, bár a lelkiismeretem azt kívánná. Káromkodnak mellettem, nincs bátorságom kikérni magamnak. Gonosz emberek támogatására van szükségem, nem mindig merem előttük vállalni hitemet. Sokszor sántikálok kétfelé. Bocsásd meg, Uram, nehogy megtagadj ezért! Tőled kérek újra erőt a biztos, a határozott helytálláshoz. Ámen.
|
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-PÉTER KÖVETI JÉZUST (III.)
| |||||
A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 21,15-19 | |||||
| |||||
"Miután ezt mondta (ti. Jézus), így szólt hozzá (ti. Péterhez): "Kövess engem!" | |||||
(Jn 21,19) | |||||
Amikor Jézus meghalt, senki nem érezte nyomorultabbul magát, mint Simon Péter, hisz Péter kétszeresen is elveszítette Mesterét. Egyszer a többiekkel együtt a halálban, és egyszer azzal, hogy megtagadta őt. "Nem ismerem őt, nem tartozom hozzá." Ezt mondta Péter. Péter "helyreállítása" három lépésben történt. Először az angyal így szólt a asszonyoknak: "...mondjátok meg tanítványainak és Péternek... " (Mk 16,7) Más szavakkal: "Péter, ez a hír neked is szól. Te mégis az enyém vagy." A második lépés az volt, hogy maga Jézus jelent meg Péternek. Nem tudjuk, mit mondott neki e találkozás alkalmával. Négyszemközti beszélgetés volt az. Csak azt tudjuk, hogy megtörtént. (Lk 24,34 ill. 1Kor 15,5) A harmadik lépés a hivatalos helyreállítás volt. A jelenet valószínűleg úgy volt beállítva, hogy emlékeztessen bennünket arra az éjszakára, amikor Péter megtagadta az Urat. A reggeli szürkületben megint izzik a faszénparázs. Három kérdés hangzik el és Péternek megint háromszor kell megmondania, hogy milyen is a Jézushoz fűződő kapcsolata. Krisztus kérdéseire válaszolva Péter kinyilvánítja szeretetét és hűségét, de (most) sokkal kevésbé magabiztos. Harmadszorra Péter "elszomorodott", mert a kérdések fájtak. És, hogy ért véget mindez? Ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel kezdődött: "Kövess engem". De most ezeknek a szavaknak sokkal mélyebb az értelmük. Először Péter lelkes kezdő volt. Most már sebhelyes ember, akit a félelem, a hit és a bűnbánat "helyreállított". Kevésbé magabiztos. "Tudom, hogy nem ismerem magam, de Te ismersz, Uram. Te mindent tudsz, és tudod, hogy szeretlek Téged." Aki csak egy rövid ideje is követi már Krisztust, érzi, amit Péter érzett. Megtanulunk kevesebbet remélni önmagunktól és többet Krisztustól. Tudjuk, hogy a tanítványság útja szenvedéssel van kikövezve, és, hogy csak az Ő kegyelme elég ahhoz, hogy folytassuk utunkat. Valahányszor ránézünk, olykor fáradtan, zavartan vagy bizonytalanul, Ő egyszerűen így szól nekünk: "Kövess engem!". |
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ENGEDELMESSÉG
"Akinek odaszánjátok magatokat szolgául az engedelmességre, annak vagytok szolgái" (Róm 6,26). |
Ha meg akarom vizsgálni, hogy melyik hatalom uralkodik rajtam, akkor mindenekelőtt azzal a kellemetlen ténnyel kell szembenéznem, hogy én magam vagyok felelős azért, hogy ki uralkodik rajtam. Ha önmagamnak vagyok rabszolgája, csak magamat hibáztathatom érte; akkor a múltban valamikor behódoltam önmagamnak. Hasonlóképpen ha Istennek engedelmeskedem, ezt azért teszem, mert megadtam magam neki. Ha gyermekkorodban az önzésnek engedsz, rájössz, hogy nincs ennél bilincsbeverőbb zsarnokság a földön. Az embernek nincs hatalma arra, hogy széttörje az így létrejött hajlamok bilincseit. Csak egy másodpercig engedj egy kívánságnak (emlékezz csak rá, mi a kívánság: "Ezt azonnal meg kell kapnom" - akár testi, akár gondolati kívánság is az) - és bár meggyűlölöd magad azért, hogy engedtél, mégis megkötözött rabszolgája vagy annak a kívánságnak. Nincs emberi hatalom, amely megszabadíthatna! Csak egy útja van a szabadulásnak: Jézus Krisztus váltsága! Teljes alázattal át kell adnod magad annak az egy valakinek, aki meg tudja törni ezt a feletted uralkodó hatalmat. Felkent engem, ...hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek" (Ézs 61,1). Megfigyelheted ezt a legkisebb, szinte nevetségesnek látszó dolgokban is. "Ó én akkor hagyom abba ezt a szokást, amikor akarom." Nem tudod abbahagyni, mert készakarva engedtél neki. Könnyű elénekelni, hogy "Ő széttöri rabbilincsünk", de lehet, hogy ugyanakkor önmagadhoz kötött rabszolgaéletet élsz. Az emberi élet rabszolgaságának minden formáját egyedül Jézus Krisztus tudja összetörni, ha meghódolsz előtte. |
Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A kegyelem kapuja
"Íme nyitott ajtót adtam eléd. " |
(Jelenések 3, 8) |
Az Úr Jézus azt mondja magáról, hogy nála van a Dávid kulcsa. Amit ő kinyit, senki be nem zárja és amit bezár, senki ki nem nyitja. Csak az Újtestamentum alapján érthetjük meg ezt a kifejezést. A király után legnagyobb méltósága a királyi ház miniszterének volt. Nála volt a "Dávid házának kulcsa", azaz felügyelt a királyi palotára és kézben tartotta az uralkodó háztartásának ügyeit. Hozzá fordultak mindazok, akik bebocsátást kértek a királyhoz. Ézsaiás próféta korában egy bizonyos Sebna töltötte be ezt a tisztet. Ő azonban a saját becsvágya kielégítésére használta fel méltóságát, ezért az ő helyébe másvalaki került, egy Eljákim nevezetű ember, aki viszont atyai érzülettel viseltetett a nép iránt. Isten háza felett az Úr Jézus ügyel fel. Az lép be oda, akinek ő ajtót nyit. Nincsenek kegyeltjei és nem használja fel méltóságát saját érdekében. Igazságosan jár el s mindenkinek kinyitja Isten házának ajtaját, aki őszinte bűnbánattal közeledik és vágyakozik a kegyelem után. - A nyitott ajtó Isten házán valami minden mást felülmúló drága dolog. Annak, aki előtt feltárul, ki szabad jönnie végre vétkei börtönéből, hogy odajáruljon a kegyelem királyi trónjához. Minden gondját, terhét lerakhatja e királyi szék előtt és kérései meghallgatásra találnak. Ezen az ajtón keresztül mennyei levegő árad be életünkbe. Vele szemben a föld fojtogató levegője alig enged lélegzethez. Mit segít rajtunk, ha minden emberi ajtó nyitva is áll előttünk, de a menny ajtaja zárva! És mi árt nekünk, ha az emberi ajtók becsukódnak, de ezzel szemben a kegyelem kapuja kinyílik? Akinek az Úr kinyitja ezt a kaput, az előtt sok emberi ajtó bezárul. Ezt a veszteséget azonban könnyen elfelejti az ember, hiszen a kegyelem kapuja mellett egyéb olyan testvéri ajtók is megnyílnak, melyek többet érnek minden világi díszkapunál. Ilyen nyitott ajtót adott Jézus a filadelfiai gyülekezet elé is. Vigasztalás volt ez nekik a tusakodások között, melyeket el kellett szenvedniök. Eléd is ad majd nyitott kaput, ha szíved odavisz és békesség után vágyódsz. De azután használjuk is ezt a nyitott kaput! Jézus azt mondja neked is: "eléd adtam". Csak azután lépjünk is be rajta és "járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat nyerjünk" (Zsid 4, 16). Ne álljunk meg töprengve és kételkedve az ajtó előtt. Nekünk magunknak kell belépni rajta. |
Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Gyengéd vigasztalás
"Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket" (Ézs 66.13)
Anyai vigasztalás! Ez maga a gyöngédség! Egy anya mennyire együtt tud érezni gyermekével a bánatban. Hogyan öleli keblére, mennyire szívére veszi szomorúságát! Gvermeke mindent elmondhat neki, és ő úgy együtt érez vele, mint ahogyan senki más! Minden vigasztalója közül anyját szereti legjobban a gyermek, és sokszor így van ezzel még a felnőtt férfi is.
Ha Isten így lehajol hozzánk, hogy mint egy édesanya vigasztaljon minket, akkor jósága semmivel sem mérhető össze. Mert azt könnyen megértjük, hogy Isten olyan, mint apánk, de olyan is lenne, mint gyengéd anyánk? Bizony, így van ez: szent bizalmasságban élhetünk vele, határtalan bizalommal fordulhatunk felé, és vigasztalást, végtelen szent nyugodalmat találunk nála. Ha maga Isten a vigasztalónk, a fájdalomnak nem lehet többé helye a szívünkben. Mondjuk el neki minden bánatunkat, még akkor is, ha panaszunk csak sóhajtásba és (vagy) zokogásba fullad. Ő nem veti meg könnyeinket, hiszen anyánk sem tette ezt, Ő is ismeri gyenge voltunkat és megbocsátja bűneinket, csak ezt még bizonyosabban, tökéletesebben teszi, mint arra anyánk képes volt. Ne próbáljuk hát egyedül hordozni fájdalmunkat, szomorúságunkat, mert ezzel bánatot okozunk ennyire kedves és jóságos Urunknak. Kezdjük minden napunkat szerető Istenünkkel való közösségben, és ugyanígy végezzük is be. Az anyák sem fáradnak bele a gyermekeikkel való törődésbe, hát még akkor a mi Urunk!
Anyai vigasztalás! Ez maga a gyöngédség! Egy anya mennyire együtt tud érezni gyermekével a bánatban. Hogyan öleli keblére, mennyire szívére veszi szomorúságát! Gvermeke mindent elmondhat neki, és ő úgy együtt érez vele, mint ahogyan senki más! Minden vigasztalója közül anyját szereti legjobban a gyermek, és sokszor így van ezzel még a felnőtt férfi is.
Ha Isten így lehajol hozzánk, hogy mint egy édesanya vigasztaljon minket, akkor jósága semmivel sem mérhető össze. Mert azt könnyen megértjük, hogy Isten olyan, mint apánk, de olyan is lenne, mint gyengéd anyánk? Bizony, így van ez: szent bizalmasságban élhetünk vele, határtalan bizalommal fordulhatunk felé, és vigasztalást, végtelen szent nyugodalmat találunk nála. Ha maga Isten a vigasztalónk, a fájdalomnak nem lehet többé helye a szívünkben. Mondjuk el neki minden bánatunkat, még akkor is, ha panaszunk csak sóhajtásba és (vagy) zokogásba fullad. Ő nem veti meg könnyeinket, hiszen anyánk sem tette ezt, Ő is ismeri gyenge voltunkat és megbocsátja bűneinket, csak ezt még bizonyosabban, tökéletesebben teszi, mint arra anyánk képes volt. Ne próbáljuk hát egyedül hordozni fájdalmunkat, szomorúságunkat, mert ezzel bánatot okozunk ennyire kedves és jóságos Urunknak. Kezdjük minden napunkat szerető Istenünkkel való közösségben, és ugyanígy végezzük is be. Az anyák sem fáradnak bele a gyermekeikkel való törődésbe, hát még akkor a mi Urunk!
Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja-A hit pajzsa
"Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. "(Ef 6,16)
Van, aminek a valóságát úgy érzékeljük, hogy látjuk, másvalamit úgy, hogy halljuk, tapintjuk, s van, amiről csak másoktól értesülünk. Például a Himaláján kevesen jártunk, mégis elhisszük, melyek a legmagasabb csúcsai, s melyik hány méter magas. És van a valóságnak olyan része is, amit érzékszerveinkkel nem tudunk felfogni, mégis létezik. Istenről például annyit tudhatunk, amennyit ő a Bibliában elmondott magáról. A hit az az „érzékszervünk", amivel ezt komolyan vesszük. S aztán tapasztaljuk is, hogy mindez valóban igaz.
A hit tehát az Isten kijelentését igaznak tartó ismeret, és a benne való személyes bizalom. Az ördög ezt a bizonyosságunkat akarja mindig megrendíteni. Kérdéseket tesz fel, s azzal kételyeket támaszt az emberben: csakugyan van Isten; valóban azt tette, amiről a Biblia beszél; helyes az, hogy egy gondolkodó ember komolyan veszi, ami ott le van írva...? Ezekkel a „nyilakkal" lövöldözi az ellenség a hívő ember békességét, bizonyosságát.
Ezek ellen véd a hit pajzsa. A római seregben kétféle pajzsot használtak: volt egy kisebb, kerek pajzs, s egy szinte ajtó nagyságú, ami az egész embert védte. Itt az utóbbinak megfelelő szót használja a Szentírás.
Aki komolyan veszi, hogy a Biblia valóban Isten igéje, hogy Isten nem hazudik, ezért az ő igéje is igaz, az a kételkedés nyilai elé odatartja a hit pajzsát. Jézus a kísértések idején gyakran mondta ezt: meg van írva - és ebben teljesen bizonyos volt, így tudott ellenállni, megállni és győzni.
Elég-e az nekem, hogy meg van írva a Bibliában? Tudom-e elég jól, hogy mi van megírva? A kísértések idején használom-e bátran, teljes meggyőződéssel a hit pajzsát, ezt a bizonyosságot?
Van, aminek a valóságát úgy érzékeljük, hogy látjuk, másvalamit úgy, hogy halljuk, tapintjuk, s van, amiről csak másoktól értesülünk. Például a Himaláján kevesen jártunk, mégis elhisszük, melyek a legmagasabb csúcsai, s melyik hány méter magas. És van a valóságnak olyan része is, amit érzékszerveinkkel nem tudunk felfogni, mégis létezik. Istenről például annyit tudhatunk, amennyit ő a Bibliában elmondott magáról. A hit az az „érzékszervünk", amivel ezt komolyan vesszük. S aztán tapasztaljuk is, hogy mindez valóban igaz.
A hit tehát az Isten kijelentését igaznak tartó ismeret, és a benne való személyes bizalom. Az ördög ezt a bizonyosságunkat akarja mindig megrendíteni. Kérdéseket tesz fel, s azzal kételyeket támaszt az emberben: csakugyan van Isten; valóban azt tette, amiről a Biblia beszél; helyes az, hogy egy gondolkodó ember komolyan veszi, ami ott le van írva...? Ezekkel a „nyilakkal" lövöldözi az ellenség a hívő ember békességét, bizonyosságát.
Ezek ellen véd a hit pajzsa. A római seregben kétféle pajzsot használtak: volt egy kisebb, kerek pajzs, s egy szinte ajtó nagyságú, ami az egész embert védte. Itt az utóbbinak megfelelő szót használja a Szentírás.
Aki komolyan veszi, hogy a Biblia valóban Isten igéje, hogy Isten nem hazudik, ezért az ő igéje is igaz, az a kételkedés nyilai elé odatartja a hit pajzsát. Jézus a kísértések idején gyakran mondta ezt: meg van írva - és ebben teljesen bizonyos volt, így tudott ellenállni, megállni és győzni.
Elég-e az nekem, hogy meg van írva a Bibliában? Tudom-e elég jól, hogy mi van megírva? A kísértések idején használom-e bátran, teljes meggyőződéssel a hit pajzsát, ezt a bizonyosságot?
Napi áhítat: Só és békesség
Heti téma: Márk evangélium
Mk 9,49–50
Lelkesedés és harmónia. Fél ember vagy bármelyik nélkül.
Magyarázat
A meggyőződéssel élő ember nem tud csak úgy egyszerűen sodródni a mindennapjaiban. Döntéseit meghatározza az, amiben hisz, cselekedeteit áthatja mindaz, amit értékesnek, követendőnek tart. Az ilyen ember nem feltétlenül tart a tömeggel, hanem vállalja a szembenállást a felettes hatalmakkal. Küzd, ám nem a küzdelem élteti. Azért harcol, hogy minél többekkel megismertesse azt, ami őt is élteti. Minél erősebb a meggyőződése, annál inkább hatással van a körülötte élőkre. Olyan, mint a só…
Mi történik, ha meginog a bizonyosság, mert belefárad az állandó küzdelembe, és terhére van a folyton megújuló meg nem értettség? Ekkor jön az az állapot, amelyet Jézus úgy mutat be, mint az ízét vesztett sót. Haszontalanná, hatástalanná válik, már nem tud elgondolkodtatni, egy más életre hívni. És történik még valami…
Bár látszólag nem kell küzdenie, hiszen belesimul a környezetébe, mégis sokkal több baja lesz az ott élőkkel. Hogy van ez?
Ha hiszel Istenben, akkor azt mondja rólad Jézus, hogy a föld sója vagy. Hiteddel, a megváltás felőli bizonyosságoddal az a küldetésed, hogy hatással légy a körülötted lévőkre. Arra hívott Isten, hogy hozzá, Krisztus keresztjéhez vonzd az embereket. Amíg ezt teszed, békességed lesz. Lesznek ugyan küzdelmeid, azonban Isten szeretete, az ő minden értelmet meghaladó békessége járhat át, hiszen a helyeden vagy!
Hogy éled most az életed? Tudsz hatni másokra? Van békesség a lelkedben a körülötted lévők iránt? Ne elégedj meg kevesebbel!
By Kakuk Gyula
Mk 9,49–50
Lelkesedés és harmónia. Fél ember vagy bármelyik nélkül.
„Mert tűzzel sózatik meg mindenki. Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással.”
Magyarázat
A meggyőződéssel élő ember nem tud csak úgy egyszerűen sodródni a mindennapjaiban. Döntéseit meghatározza az, amiben hisz, cselekedeteit áthatja mindaz, amit értékesnek, követendőnek tart. Az ilyen ember nem feltétlenül tart a tömeggel, hanem vállalja a szembenállást a felettes hatalmakkal. Küzd, ám nem a küzdelem élteti. Azért harcol, hogy minél többekkel megismertesse azt, ami őt is élteti. Minél erősebb a meggyőződése, annál inkább hatással van a körülötte élőkre. Olyan, mint a só…
Mi történik, ha meginog a bizonyosság, mert belefárad az állandó küzdelembe, és terhére van a folyton megújuló meg nem értettség? Ekkor jön az az állapot, amelyet Jézus úgy mutat be, mint az ízét vesztett sót. Haszontalanná, hatástalanná válik, már nem tud elgondolkodtatni, egy más életre hívni. És történik még valami…
Bár látszólag nem kell küzdenie, hiszen belesimul a környezetébe, mégis sokkal több baja lesz az ott élőkkel. Hogy van ez?
Ha hiszel Istenben, akkor azt mondja rólad Jézus, hogy a föld sója vagy. Hiteddel, a megváltás felőli bizonyosságoddal az a küldetésed, hogy hatással légy a körülötted lévőkre. Arra hívott Isten, hogy hozzá, Krisztus keresztjéhez vonzd az embereket. Amíg ezt teszed, békességed lesz. Lesznek ugyan küzdelmeid, azonban Isten szeretete, az ő minden értelmet meghaladó békessége járhat át, hiszen a helyeden vagy!
Hogy éled most az életed? Tudsz hatni másokra? Van békesség a lelkedben a körülötted lévők iránt? Ne elégedj meg kevesebbel!
By Kakuk Gyula
Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak
„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1 Korintus 10,12)
KENNETH COPELAND: Eső jön!
,,Ti is, Sionnak fiai! Örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban. ,,– Jóel 2: 23
Szellemi áradás közeledik. Isten megígérte.
Megígérte a Szent Szellem erejének olyan kiáradását, ami elhozza a legnagyobb aratást, a legtöbb üdvösséget, amit valaha láttunk. Évek óta olvasunk erről az Igében, és évek óta hallunk prédikációkat. Olyan sokat néztünk már a mennybe erre az aratásra várván, hogy megmerevedett a szellemi nyakunk. Van bennünk egy kép, miszerint Isten valami nagy mennyei kancsóból kiönti a Szent Szellemét. De az a helyzet, hogy rossz irányba nézünk! Azok az edények, amikből Isten kiárasztja az erejét, itt vannak a földön. Jézus így szólt erről: „Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” A várva várt idők végi kiáradás, az élő víznek folyamai, a hívőkből törnek elő. A bennünk lévő Szent Szellem lesz a forrása minden jelnek és csodának, amiről a próféták szóltak. És amikor buzgók leszünk a közbenjárás imájában, ez az erő elkezd áradni. A Zakariás 10: 1 azt mondja: „Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn.” Az imáink, a közbenjárásunk fogja megindítani Isten Szellemének óriási kiáradását. Ahogy összekapcsolódunk, és élő víznek folyamai törnek elő belőlünk, szellemi erő árad ki itt a földön.
Imádkozzunk tehát a Szent Szellem kiáradásáért. Járjunk közbe a kiáradásért. Az imaéletünkben elsődleges legyen a szellemi erő hatalmas kiáradásának fontossága.
Dicsőség Istennek, az esőfelhők már gyülekeznek!
Igei olvasmány: Jóel 2: 23-32
Szellemi áradás közeledik. Isten megígérte.
Megígérte a Szent Szellem erejének olyan kiáradását, ami elhozza a legnagyobb aratást, a legtöbb üdvösséget, amit valaha láttunk. Évek óta olvasunk erről az Igében, és évek óta hallunk prédikációkat. Olyan sokat néztünk már a mennybe erre az aratásra várván, hogy megmerevedett a szellemi nyakunk. Van bennünk egy kép, miszerint Isten valami nagy mennyei kancsóból kiönti a Szent Szellemét. De az a helyzet, hogy rossz irányba nézünk! Azok az edények, amikből Isten kiárasztja az erejét, itt vannak a földön. Jézus így szólt erről: „Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” A várva várt idők végi kiáradás, az élő víznek folyamai, a hívőkből törnek elő. A bennünk lévő Szent Szellem lesz a forrása minden jelnek és csodának, amiről a próféták szóltak. És amikor buzgók leszünk a közbenjárás imájában, ez az erő elkezd áradni. A Zakariás 10: 1 azt mondja: „Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn.” Az imáink, a közbenjárásunk fogja megindítani Isten Szellemének óriási kiáradását. Ahogy összekapcsolódunk, és élő víznek folyamai törnek elő belőlünk, szellemi erő árad ki itt a földön.
Imádkozzunk tehát a Szent Szellem kiáradásáért. Járjunk közbe a kiáradásért. Az imaéletünkben elsődleges legyen a szellemi erő hatalmas kiáradásának fontossága.
Dicsőség Istennek, az esőfelhők már gyülekeznek!
Igei olvasmány: Jóel 2: 23-32
Kenneth E. Hagin-Akadályok!
,,… és követé Őt [Jézust] nagy sokaság, és szorongatják vala Őt. És egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt, […] mikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját. — MÁRK 5,24. 25. 27.
Gyógyulása megszerzéséhez, ennek az asszonynak számos akadályt kellett legyőznie. Abban az időben, a vallásos hagyományok szerint, egy vérfolyásos asszony a leprásokkal egy kategóriába tatozott. Nem volt szabad nyilvánosan emberekkel érintkeznie. Ha valaki közelített hozzá, hangosan kiáltania kellett: „Tisztátalan vagyok! Tisztátalan vagyok!”
Az ókori Izrael asszonyainak nem voltak ugyanazok a jogai és kiváltságai a nyilvánosság előtt való szabad megjelenésre, mint a mi modern világunkban. Mondhatjuk, hogy emberek sokasága állt közte és a gyógyulása között. A közvélemény és vallásos neveltetése állt útjában annak, hogy Jézushoz jusson. Ő azonban leküzdötte ezeket az akadályokat, átgázolt a tömegen és kinyúlva megérintette Jézus ruháját. Nem imádkozott, hogy Isten győzze le az akadályokat; ő maga cselekedett! Neked is magadnak kell tenned valamit azokkal az akadályokkal, amelyekkel szembesülsz. Túl sokan várnak arra, hogy Isten tegyen valamit, önmaguknak semmi szerepet nem hagynak az áldások átvételében. Pedig nekünk is megvan a saját szerepünk. Hitben kell cselekednünk, ha kapni akarunk valamit Istentől!
Megvallás: Én hívő vagyok, nem kételkedő. Van hitem. Győztes vagyok. Semmilyen akadály nem állhat az utamba Isten áldásainak megszerzésében. Legyőzök minden akadályt Isten Igéjébe vetett hitem által!
Krisztusi élet:Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet-KRISZTUS ÁTHIDALTA A SZAKADÉKOT, AMELYET A BŰN OKOZOTT
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn. 3:16)
A bűn gyökere az önzés. Lucifer, az oltalmazó kerub első kívánt lenni a mennyben. Kezébe akarta ragadni a mennyei lények feletti hatalmat, hogy elfordítsa őket Teremtőjüktől és a maga számára nyerje meg hódolatukat. Ezért hamis színben tüntette fel Istent: azzal vádolta, hogy öndicsőítésre vágyik. A Teremtőt - Aki maga a szeretet – Lucifer a saját gonosz tulajdonságaival akarta felruházni. Így csapta be az angyalokat, és így vezette félre az embereket is. Rávette őket arra, hogy kételkedjenek Isten szavában, és ne bízzanak jóságában. Mivel Isten az igazságszolgáltatás és a félelmetes fenség Istene, Sátán azon mesterkedett, hogy szigorúnak és kérlelhetetlennek lássák Őt. Így vonta az embereket a maga oldalára Isten elleni lázadásában; és a világra ráborult a szomorúság éjszakája.
A hamis istenismeret homálya ülte meg a Földet. Hogy a sötét árnyat eloszlassa a fény, és a világ visszatérjen Istenhez, meg kell törni Sátán megtévesztő hatalmát. Ehhez nem lehet kényszert alkalmazni. Az erőszak ellenkezik Isten kormányzatának elveivel. Isten csak szeretetből fakadó szolgálatot kíván, a szeretetet pedig nem lehet megparancsolni, nem lehet erőszakkal, tekintéllyel kikényszeríteni. Szeretetet csak szeretet ébreszthet. Istent ismerni annyit jelent, mint szeretni Őt. Be kell mutatni jellemét, mint Sátán jellemének ellentétét. Ezt pedig az egész világmindenségben csak egyetlen lény tehette meg. Csak az mutathatta be Isten szeretetét, aki ismerte annak magasságát és mélységét. Az Igazság Napjának kell felragyognia a világ sötét éje felett „és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt” (Mal. 4:2).
Megváltásunk terve nem Ádám bukása utána – mint utólagos megoldás – jött létre. A megváltás terve „ama titoknak kijelentése” volt „mely örök időtől fogva el volt hallgatva” (Róm. 16:25). A megváltás terve azokat az elveket tárta fel, amelyek Isten trónjának alappillérei voltak öröktől fogva. Isten és Krisztus kezdettől tudtak Sátán hitehagyásáról, és arról, hogy az ember is bűnbe esik a lázadó megtévesztő befolyása következtében. Nem Isten akarta a bűnt, de látta előre, hogy lesz, és gondoskodott ennek a rettenetes veszedelemnek a legyőzéséről.
Mivel Jézus lejött a földre és köztünk élt, tudjuk, hogy Isten ismeri megpróbáltatásainkat, és együtt érez velünk fájdalmainkban. Ádám minden leszármazottja tudatában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja. Minden kegyelmet hirdető tanítás, minden örömről szóló ígéret, minden szeretetből fakadó cselekedet, a Megváltó földi életének egész isteni vonzereje azt hirdeti, hogy „velünk az Isten.” (Mt. 1:23)
A hamis istenismeret homálya ülte meg a Földet. Hogy a sötét árnyat eloszlassa a fény, és a világ visszatérjen Istenhez, meg kell törni Sátán megtévesztő hatalmát. Ehhez nem lehet kényszert alkalmazni. Az erőszak ellenkezik Isten kormányzatának elveivel. Isten csak szeretetből fakadó szolgálatot kíván, a szeretetet pedig nem lehet megparancsolni, nem lehet erőszakkal, tekintéllyel kikényszeríteni. Szeretetet csak szeretet ébreszthet. Istent ismerni annyit jelent, mint szeretni Őt. Be kell mutatni jellemét, mint Sátán jellemének ellentétét. Ezt pedig az egész világmindenségben csak egyetlen lény tehette meg. Csak az mutathatta be Isten szeretetét, aki ismerte annak magasságát és mélységét. Az Igazság Napjának kell felragyognia a világ sötét éje felett „és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt” (Mal. 4:2).
Megváltásunk terve nem Ádám bukása utána – mint utólagos megoldás – jött létre. A megváltás terve „ama titoknak kijelentése” volt „mely örök időtől fogva el volt hallgatva” (Róm. 16:25). A megváltás terve azokat az elveket tárta fel, amelyek Isten trónjának alappillérei voltak öröktől fogva. Isten és Krisztus kezdettől tudtak Sátán hitehagyásáról, és arról, hogy az ember is bűnbe esik a lázadó megtévesztő befolyása következtében. Nem Isten akarta a bűnt, de látta előre, hogy lesz, és gondoskodott ennek a rettenetes veszedelemnek a legyőzéséről.
Mivel Jézus lejött a földre és köztünk élt, tudjuk, hogy Isten ismeri megpróbáltatásainkat, és együtt érez velünk fájdalmainkban. Ádám minden leszármazottja tudatában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja. Minden kegyelmet hirdető tanítás, minden örömről szóló ígéret, minden szeretetből fakadó cselekedet, a Megváltó földi életének egész isteni vonzereje azt hirdeti, hogy „velünk az Isten.” (Mt. 1:23)
Isten csodálatos kegyelme: A KÍSÉRTÉS VISSZAUTASÍTÁSA
KEGYELEM TRÓNJA |
''Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra, eljő, hogy megpróbálja e Föld lakosait.'' (Jelenések 3:10)
Az egész Menny a szívén viseli a Földön végzett munkát, amely a férfiaknak és nőknek az örök életre való felkészítéséért folyik. Isten a terve szerint embereket tisztel meg azáltal, hogy Krisztus munkatársai lehetnek az emberek megmentésében. Tekintsék szentnek Isten munkáját, és hozzanak neki naponta öröm- és hálaáldozatot irgalma hatalmának viszonzásául. Ez a hatalom naponta a segítségünkre siet a lelki életben való növekedésünk céljából. Nem elkerülhetetlen az, hogy bárki is behódoljon Sátán kísértéseinek, megbecstelenítse lelkiismeretét, és megszomorítsa a Szentlelket. Isten mindenről gondoskodott számunkra Igéjén keresztül, mindenki segítséget kaphat a győzelemre való törekvésében. Még azoknak a vallásos életében is, akik végül győzedelmet aratnak, nyomasztó bizonytalanság és megpróbáltatás zajlik le. De mert ismerik a Szentírást, eszükbe jutnak Isten bátorító ígéretei. Ezek megnyugtatják szívüket, és megerősítik a Mindenható hatalmába vetett hitüket. Ezt olvassák: ''Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassák a Jézus Krisztus megjelenésekor.'' (1Pét 1:7)
A jó hit próbája értékesebb az aranynál. Mindenki értse meg, hogy ez Krisztus iskolájának és fegyelmezésének fontos része, amely elengedhetetlen a világiasság salakjától való megtisztításuk és lecsiszolásuk érdekében. Szedjétek össze minden erőtöket, hogy fölfelé tekintsetek, ne pedig alá a nehézségekre. Ha így tesztek, nem fogtok elalélni az úton. A felhőn túl nemsokára megpillanthatjátok Jézus segítségre nyújtott kezét. Nem lesz más dolgotok, mint egyszerű hittel odanyújtani kezeteket, és rábízni magatokat a vezetésére. A nagy hírnév az emberek között olyan, mint a homokba írott betű, de a szeplőtlen jellem mindörökké megmarad. Istentől kaptátok az értelmet és ítélőképességet, amelynek segítségével felfoghatjátok ígéreteit. Jézus készséggel segít benneteket az erős és kiegyensúlyozott jellem kiformálásában.
Reggeli dicséret: Fénytompító fátyol
„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.”
Korinthusiakhoz írt első levél 13. fejezet 12 verse.
A jól ismert szeretet himnusz befejező szakaszából származik a ma reggeli bibliaversünk. Nagyon szép és szívet melengető sorok ezek, sokan szeretjük újra és újra olvasni.
Mennyire ismered Istent? Most Istenről csak annyit tudhatunk, amennyire az emberekkel való eljárásai során megismerhettük, és a természet amennyit a természet dolgai visszatükröznek Belőle. Ez elegendő számodra?
Vannak, akik beérik annyival, hogy Isten létezik, de komolyabb kapcsolat kialakítása már fárasztó számukra. Igazából én úgy látom, hogy nagyon sok ilyen ember. Az elköteleződéstől egyre inkább félnek. Miért vállal ma az ember egyre kevesebb felelősséget? Egy kedves ismerősöm néhány évvel ezelőtt nyitott egy céget. Először csak ő maga dolgozott, aztán felvett egy embert, kicsivel később még egyet. Összesen nyolc alkalmazottja volt, míg egyszer úgy döntött, hogy elajándékozza a vállalkozását, mert az Úr szólítja őt, hogy mennyen prédikálni az embereknek. Hangsúlyozom, hogy elajándékozni akarta a cégét, nem eladni! Erre az elhatározásra 2016 nyarán határozta el magát. Megkérdezte a munkavállalóit egyesével, hogy átvennék-e az irányítását a vállalkozásnak, és mindenki nemmel felelt. Nem kellett nekik, mert nem akartak több felelősséget vállalni.
Vannak akik, nagyon elszántan keresik Istent, hogy minél többet megtudhassanak róla, hogy minél mélyebb és bensőségesebb kapcsolat alakuljon ki. Ők a győzők, akik a világtörténelem végén, színről színre láthatják Őt, csodálhatják arcát, „és nem lesz köztük fénytompító fátyol.”
Bejegyezte: Laszlo Osvald
Korinthusiakhoz írt első levél 13. fejezet 12 verse.
Mennyire ismered Istent? Most Istenről csak annyit tudhatunk, amennyire az emberekkel való eljárásai során megismerhettük, és a természet amennyit a természet dolgai visszatükröznek Belőle. Ez elegendő számodra?
Vannak, akik beérik annyival, hogy Isten létezik, de komolyabb kapcsolat kialakítása már fárasztó számukra. Igazából én úgy látom, hogy nagyon sok ilyen ember. Az elköteleződéstől egyre inkább félnek. Miért vállal ma az ember egyre kevesebb felelősséget? Egy kedves ismerősöm néhány évvel ezelőtt nyitott egy céget. Először csak ő maga dolgozott, aztán felvett egy embert, kicsivel később még egyet. Összesen nyolc alkalmazottja volt, míg egyszer úgy döntött, hogy elajándékozza a vállalkozását, mert az Úr szólítja őt, hogy mennyen prédikálni az embereknek. Hangsúlyozom, hogy elajándékozni akarta a cégét, nem eladni! Erre az elhatározásra 2016 nyarán határozta el magát. Megkérdezte a munkavállalóit egyesével, hogy átvennék-e az irányítását a vállalkozásnak, és mindenki nemmel felelt. Nem kellett nekik, mert nem akartak több felelősséget vállalni.
Vannak akik, nagyon elszántan keresik Istent, hogy minél többet megtudhassanak róla, hogy minél mélyebb és bensőségesebb kapcsolat alakuljon ki. Ők a győzők, akik a világtörténelem végén, színről színre láthatják Őt, csodálhatják arcát, „és nem lesz köztük fénytompító fátyol.”
Bejegyezte: Laszlo Osvald
Biblia-Ige: Zsoltárok könyve 145. rész
1. Dávid dicsérő éneke. Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!
2. Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
3. Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan.
4. Nemzedék nemzedéknek dícséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
5. A te méltóságod dicső fényéről, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
6. Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
7. A te nagy jóságod emlékeiről áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
8. Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9. Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.
10. Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.
11. Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik.
12. Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát, és az ő országának fényes dicsőségét.
13. A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre.
14. Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.
15. Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.
16. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.
17. Igaz az Úr minden ő útában, és minden dolgában kegyelmes.
18. Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt.
19. Beteljesíti az őt félőknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.
20. Megőrzi az Úr mindazokat, a kik őt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.
21. Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az ő szent nevét áldja minden test örökkön örökké!
2017. március 13., hétfő
Derek Prince tanítás
"Egyszer egy összejövetelen tartottam előadást, és Isten megnyitotta a szememet egy olyan dologban, amiről nem prédikáltam még. Arról kezdtem el beszélni, hogy mennyi asszony uralkodik a férjén, a családján – tulajdonképpen akaratán kívül. Megpróbál mindenkit az uralma alá hajtani. Rámutattam, hogy az ilyen otthonokban a férfi nem tudja elfoglalni azt a helyét, amit Istentől kapott. Lehet sikeres az üzleti életben, a munkahelyén, de soha nem lesz teljesen kifejlett szellemi ember, mégpedig azért nem, mert állandó nyomás alatt él otthon, s ez a feleségétől jön. A benne lévő varázslástól. Rámutattam, hogy ez általában lázadást okoz a gyermekekben, s széttöri az otthont. A varázslás a világon az első számú romboló erő.
Az Egyesült Államokban több ilyen varázslás történik, mint bárhol a világon. Itt a válások és a szétesett családok száma egyenes arányban van a varázslás erejével. Ennek a tanításnak a végén egy nő, akit ismertem, akinek férje és gyermekei vannak, és mindnyájan Szent Szellemmel betöltekezett keresztények, odajött hozzám, és azt mondta: „Most láttam meg először, mi van bennem! Prince testvér, engem írtál le! Én pünkösdi varázslónő vagyok. Imádkoznál értem? Az egész családom meg van keresztelkedve Szent Szellemmel, de nincs békesség az otthonunkban.” Elkezdtem imádkozni érte, s elcsodálkoztam a sátáni erők megnyilvánulásán ebben az asszonyban. A kezét a hátgerincére tette, valami fájdalom volt ott, ami nem akarta elhagyni a testét. Dicsőség az Úrnak, hogy a végén mégis megszabadult! Ekkor Isten megnyitotta a szememet.
Említhetek egy másik példát is. Körülbelül öt évvel ezelőtt egy barátom, aki evangélista, segítségért fordult hozzám, s beszélgetésre kért. Először ebédeltünk, aztán felmentünk a szállodai szobájába, ahol elmesélte családja és saját szellemi problémáit. Majd kérte a véleményemet. „Testvérem – mondtam –, csak egy információ–forrásom van, a Biblia, s ha ez nem megbízható, akkor az egész diagnózisom sem az. De amit elmondtál, abból azt látom, hogy édesanyád varázslónő.” „Ezt mondja a feleségem is! Az anyja jó pünkösdi hívő, egy gyülekezet tagja, szólt nyelveken. Imádkoznál értem?” „Igen” – feleltem. Rátettem a kezemet, és imádkoztam. Körülbelül húsz percen keresztül valami nyúlós anyagot öklendezett ki magából. Mikor befejeződött, megjegyezte: „Ez nagyon furcsa és figyelemre méltó. Ebédre csirkét ettem, de ami eltávozott belőlem, az egészen más dolog. És nem a gyomromból jött.” Majd arról kérdezett: mit tegyenek a lányukkal, aki teljesen ellenőrizhetetlen és nevelhetetlen. Esténként eljár otthonról, csavarog, férfiakkal ismerkedik, és így tovább. „Azt tanácsolom, hogy böjtölj és imádkozz! S amikor igazán érzed Isten erejét, akkor fogj egy ruhadarabot, amit a lányod a leggyakrabban hord, tedd rá a kezedet és dorgáld meg a Sátáni erőt.” Egy évvel később találkoztunk. „Hogy van a lányod?” - kérdeztem tőle. „Megtettem, amit tanácsoltál, mondta boldogan. Imádkoztam és böjtöltem, s aztán volt egy ruhadarab, amit a lányom nagyon szeretett hordani, rátettem a kezemet, és megdorgáltam az ellenséget. Később felvette, és – hogy most egy kicsit rövidebbre fogjam – nagyon rendes, jóravaló lány lett, minden tantárgyból jeles az eredménye.” „De nem ez az egésznek a vége – folytatta –, mert egy nap eljött hozzánk anyám, és olyasmit tett, amit aligha lehetett elvárni tőle: a feleségemnek akart segíteni mosni. S akár hiszed, akár nem, amióta anyám kimosta a többi között ezt a ruhadarabot is, már ő sem volt ugyanaz a személy.”
Néhány részlettel egészíteném ki ezt a történetet, hogy érthetőbb legyen. Ismerősöm anyja pünkösdi varázslónő volt, s az ő hatása alatt csaknem tönkrement az egész család. Nagyon gyakori, hogy az ilyen nőnek van egy kedvenc unokája, aki varázslásának tárgya lesz. S ez sajnos szörnyű a gyermek számára.
A teljes evangéliumi üzletemberek egyik találkozóján St. Luisban volt egy dél-kaliforniai család: apa, anya, vő, leány és a kisfiuk. Valójában az volt a céljuk, hogy összehozzanak a vővel, mert sok problémája volt a feleségével is. Ahogy ott ültem, és hallgattam őt, megláttam: az anyós (annak látszatával, hogy ő szellemi) az egész családot uralta. S azok a családtagok, akik nem tudtak kikerülni a befolyása alól, tönkrementek. A lányának sajnos a legkisebb képessége sem volt meg arra, hogy kiszabadítsa magát az anyja uralma alól, az unokát pedig nehezen nevelhetőnek minősítették. Mindezek mögött tehát az anya, illetve a nagyanya konok, uralkodó befolyása volt. Ezt az asszonynak nagyon őszintén meg is mondtam: „Varázslónő vagy. Nem vetted észre, s tönkretetted a családodat, az otthonodat.” A férje nagyon sikeres üzletember volt, de két helyen kudarcot vallott: otthon és a gyülekezetben, mert a felesége befolyása nem engedte ezt az embert, hogy kibontakozzon szellemileg. A fiatal pár elfogadta, amit mondtam, a férj is. Az egyedüli, aki – amikor közöltem vele is ezt a tényt – fel volt háborodva, a nagymama volt. Végül a fiatalok megkérdezték tőlem: „Úgy gondolod, jó lenne, ha külön élnénk tőle, és kikerülnénk a befolyása alól?” „Meggyőződésem, hogy ezt kell tennetek! Az Ige azt mondja, hogy az ember elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez. Ha két fiatal összeházasodik, a szülőnek semmiféle beleszólása nincs már azok életébe.”
Így aztán a szülők egyedül tértek haza, a fiatal pár is külön utazott el. Nagyon figyelemre méltó, amit ez a fiatalember egy évvel később nekem levélben írt (én addigra már el is felejtettem az egészet). Vázlatosan ismertette, mi történt velük azóta, amióta egyedül élnek. Minden dologban jobbra fordult a család sorsa. A kisfiút nem sorolják már a problémás gyerekek közé, a fiatal anya érett, erős bizonyságtevő, szellemi keresztény lett, ő – a férj – pedig szolgálatot kezdett el az Úrban, és megalapozta magát abban. S mindez kilenc hónap alatt történt, miután megszabadultak a rossz befolyástól. Nagyon sok hasonló eset van az Egyesül Államokban. Egyiket a másik után hallom, s tudom, hogy az ilyen családban élő férfi sosem lehet azzá, amire Isten kirendelte: sem az otthonában, sem Isten gyülekezetében. Lehet sikeres bármilyen területen, de otthon nem tudja magát megértetni, sem azt megérteni, hogy miért van elnyomva, és miért képtelen fejlődni.
Személyes meggyőződésem, hogy ez ma a legfenyegetőbb probléma az Egyesült Államokban. S azt hiszem, hogy ennek a problémának a megoldása lenne a legnagyobb forradalom is. Az USA alapvetően nők által irányított nemzet (Magyarország is! – megj.) Sokfelé utaztam, de sehol máshol nem tapasztaltam a nők ilyen nagymértékű uralkodását. A nemzeti tőke 80%–a a nők kezében van, és a gyülekezetekben 10:1 az aktívan tevékenykedő nők–férfiak aránya. A gyülekezet és az otthon, a két fő szellemi terület, legnagyobb részt a nők kezében van. Nem mondom, hogy ezek az asszonyok valamennyien varázslónők, de állítom, hogy ebben a nemzetben a varázslás ereje a férfiakat lent tartja, a nőket pedig olyan helyzetbe emeli, amelyhez nincs meg a képességük, és amelyre Isten nem rendelte őket.
Ezen felül azt is hiszem, hogy a varázslás a legelső politikai, nemzeti veszély. Én csak látogatóként költöztem az USA–ba – és megköszönöm az állampolgárságot! – nincs személyes közöm az amerikai történelemhez, de a legutóbbi időben megismertem annak néhány részletét, s úgy látom, hogy két nagy áramlat alakítja. Az egyik Isten igazsága, olyan mértékben, ahogyan Izráelen kívül egyetlen nemzetet sem befolyásolt. A másik a Sátán ellentámadása. Ez a kettő egymással harcban áll. S a nemzet sorsát az határozza meg, hogy e két ellentmondásos erő harcának mi lesz a kimenetele.
Minden amerikai tudja, hogy 1850. óta az elnökök közül sokan nagyon furcsa és tragikus körülmények között haltak meg. Az első Abraham Lincoln volt. Nagyon csodálom őt, és tudom, hogy keresztény volt. Egyik könyvemben – melynek címe „Történelemformálás ima és böjt által” – írtam Abraham Lincolnról, aki az egész nemzetet imára és böjtre hívta fel, s kiáltványában csodálatraméltóan írt például arról, hogy egyedül az a nemzet sikeres, amelynek Isten az Ura. Ugyanebben a könyvben több olyan vezető, orvos, ügyvéd példáját is említettem, akik a „megalázkodás napjaiban” imádkoztak és böjtöltek a nemzetért. (Washington is olyan személy volt, aki hitt az ima és a böjt erejében. Voltak időszakok, például 1773–ban is, amikor napokat töltött imában és böjtben.)
De Abraham Lincoln felesége mélyen belemerült az okkultizmusba, rávette férjét, hogy engedélyezze szeánszok rendezését a Fehér Házban. Lincoln ugyan nem vett részt aktívan ezekben, de jelen volt. Mélységes meggyőződésem, hogy ennek rendkívüli kihatásai voltak az akkori amerikai történelemre, és annak további alakulására. Ezzel átok alá került a Fehér Ház, s a mai napig átok alatt van. Valószínűleg a keresztények rendkívüli imájára van szükség ahhoz, hogy ez az átok megtörjön. Ami keveset tudok az USA történelméről, annak alapján úgy látom, hogy hatalmas konfliktus van a két erő között: a világosság és a sötétség erői között."
Az Egyesült Államokban több ilyen varázslás történik, mint bárhol a világon. Itt a válások és a szétesett családok száma egyenes arányban van a varázslás erejével. Ennek a tanításnak a végén egy nő, akit ismertem, akinek férje és gyermekei vannak, és mindnyájan Szent Szellemmel betöltekezett keresztények, odajött hozzám, és azt mondta: „Most láttam meg először, mi van bennem! Prince testvér, engem írtál le! Én pünkösdi varázslónő vagyok. Imádkoznál értem? Az egész családom meg van keresztelkedve Szent Szellemmel, de nincs békesség az otthonunkban.” Elkezdtem imádkozni érte, s elcsodálkoztam a sátáni erők megnyilvánulásán ebben az asszonyban. A kezét a hátgerincére tette, valami fájdalom volt ott, ami nem akarta elhagyni a testét. Dicsőség az Úrnak, hogy a végén mégis megszabadult! Ekkor Isten megnyitotta a szememet.
Említhetek egy másik példát is. Körülbelül öt évvel ezelőtt egy barátom, aki evangélista, segítségért fordult hozzám, s beszélgetésre kért. Először ebédeltünk, aztán felmentünk a szállodai szobájába, ahol elmesélte családja és saját szellemi problémáit. Majd kérte a véleményemet. „Testvérem – mondtam –, csak egy információ–forrásom van, a Biblia, s ha ez nem megbízható, akkor az egész diagnózisom sem az. De amit elmondtál, abból azt látom, hogy édesanyád varázslónő.” „Ezt mondja a feleségem is! Az anyja jó pünkösdi hívő, egy gyülekezet tagja, szólt nyelveken. Imádkoznál értem?” „Igen” – feleltem. Rátettem a kezemet, és imádkoztam. Körülbelül húsz percen keresztül valami nyúlós anyagot öklendezett ki magából. Mikor befejeződött, megjegyezte: „Ez nagyon furcsa és figyelemre méltó. Ebédre csirkét ettem, de ami eltávozott belőlem, az egészen más dolog. És nem a gyomromból jött.” Majd arról kérdezett: mit tegyenek a lányukkal, aki teljesen ellenőrizhetetlen és nevelhetetlen. Esténként eljár otthonról, csavarog, férfiakkal ismerkedik, és így tovább. „Azt tanácsolom, hogy böjtölj és imádkozz! S amikor igazán érzed Isten erejét, akkor fogj egy ruhadarabot, amit a lányod a leggyakrabban hord, tedd rá a kezedet és dorgáld meg a Sátáni erőt.” Egy évvel később találkoztunk. „Hogy van a lányod?” - kérdeztem tőle. „Megtettem, amit tanácsoltál, mondta boldogan. Imádkoztam és böjtöltem, s aztán volt egy ruhadarab, amit a lányom nagyon szeretett hordani, rátettem a kezemet, és megdorgáltam az ellenséget. Később felvette, és – hogy most egy kicsit rövidebbre fogjam – nagyon rendes, jóravaló lány lett, minden tantárgyból jeles az eredménye.” „De nem ez az egésznek a vége – folytatta –, mert egy nap eljött hozzánk anyám, és olyasmit tett, amit aligha lehetett elvárni tőle: a feleségemnek akart segíteni mosni. S akár hiszed, akár nem, amióta anyám kimosta a többi között ezt a ruhadarabot is, már ő sem volt ugyanaz a személy.”
Néhány részlettel egészíteném ki ezt a történetet, hogy érthetőbb legyen. Ismerősöm anyja pünkösdi varázslónő volt, s az ő hatása alatt csaknem tönkrement az egész család. Nagyon gyakori, hogy az ilyen nőnek van egy kedvenc unokája, aki varázslásának tárgya lesz. S ez sajnos szörnyű a gyermek számára.
A teljes evangéliumi üzletemberek egyik találkozóján St. Luisban volt egy dél-kaliforniai család: apa, anya, vő, leány és a kisfiuk. Valójában az volt a céljuk, hogy összehozzanak a vővel, mert sok problémája volt a feleségével is. Ahogy ott ültem, és hallgattam őt, megláttam: az anyós (annak látszatával, hogy ő szellemi) az egész családot uralta. S azok a családtagok, akik nem tudtak kikerülni a befolyása alól, tönkrementek. A lányának sajnos a legkisebb képessége sem volt meg arra, hogy kiszabadítsa magát az anyja uralma alól, az unokát pedig nehezen nevelhetőnek minősítették. Mindezek mögött tehát az anya, illetve a nagyanya konok, uralkodó befolyása volt. Ezt az asszonynak nagyon őszintén meg is mondtam: „Varázslónő vagy. Nem vetted észre, s tönkretetted a családodat, az otthonodat.” A férje nagyon sikeres üzletember volt, de két helyen kudarcot vallott: otthon és a gyülekezetben, mert a felesége befolyása nem engedte ezt az embert, hogy kibontakozzon szellemileg. A fiatal pár elfogadta, amit mondtam, a férj is. Az egyedüli, aki – amikor közöltem vele is ezt a tényt – fel volt háborodva, a nagymama volt. Végül a fiatalok megkérdezték tőlem: „Úgy gondolod, jó lenne, ha külön élnénk tőle, és kikerülnénk a befolyása alól?” „Meggyőződésem, hogy ezt kell tennetek! Az Ige azt mondja, hogy az ember elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez. Ha két fiatal összeházasodik, a szülőnek semmiféle beleszólása nincs már azok életébe.”
Így aztán a szülők egyedül tértek haza, a fiatal pár is külön utazott el. Nagyon figyelemre méltó, amit ez a fiatalember egy évvel később nekem levélben írt (én addigra már el is felejtettem az egészet). Vázlatosan ismertette, mi történt velük azóta, amióta egyedül élnek. Minden dologban jobbra fordult a család sorsa. A kisfiút nem sorolják már a problémás gyerekek közé, a fiatal anya érett, erős bizonyságtevő, szellemi keresztény lett, ő – a férj – pedig szolgálatot kezdett el az Úrban, és megalapozta magát abban. S mindez kilenc hónap alatt történt, miután megszabadultak a rossz befolyástól. Nagyon sok hasonló eset van az Egyesül Államokban. Egyiket a másik után hallom, s tudom, hogy az ilyen családban élő férfi sosem lehet azzá, amire Isten kirendelte: sem az otthonában, sem Isten gyülekezetében. Lehet sikeres bármilyen területen, de otthon nem tudja magát megértetni, sem azt megérteni, hogy miért van elnyomva, és miért képtelen fejlődni.
Személyes meggyőződésem, hogy ez ma a legfenyegetőbb probléma az Egyesült Államokban. S azt hiszem, hogy ennek a problémának a megoldása lenne a legnagyobb forradalom is. Az USA alapvetően nők által irányított nemzet (Magyarország is! – megj.) Sokfelé utaztam, de sehol máshol nem tapasztaltam a nők ilyen nagymértékű uralkodását. A nemzeti tőke 80%–a a nők kezében van, és a gyülekezetekben 10:1 az aktívan tevékenykedő nők–férfiak aránya. A gyülekezet és az otthon, a két fő szellemi terület, legnagyobb részt a nők kezében van. Nem mondom, hogy ezek az asszonyok valamennyien varázslónők, de állítom, hogy ebben a nemzetben a varázslás ereje a férfiakat lent tartja, a nőket pedig olyan helyzetbe emeli, amelyhez nincs meg a képességük, és amelyre Isten nem rendelte őket.
Ezen felül azt is hiszem, hogy a varázslás a legelső politikai, nemzeti veszély. Én csak látogatóként költöztem az USA–ba – és megköszönöm az állampolgárságot! – nincs személyes közöm az amerikai történelemhez, de a legutóbbi időben megismertem annak néhány részletét, s úgy látom, hogy két nagy áramlat alakítja. Az egyik Isten igazsága, olyan mértékben, ahogyan Izráelen kívül egyetlen nemzetet sem befolyásolt. A másik a Sátán ellentámadása. Ez a kettő egymással harcban áll. S a nemzet sorsát az határozza meg, hogy e két ellentmondásos erő harcának mi lesz a kimenetele.
Minden amerikai tudja, hogy 1850. óta az elnökök közül sokan nagyon furcsa és tragikus körülmények között haltak meg. Az első Abraham Lincoln volt. Nagyon csodálom őt, és tudom, hogy keresztény volt. Egyik könyvemben – melynek címe „Történelemformálás ima és böjt által” – írtam Abraham Lincolnról, aki az egész nemzetet imára és böjtre hívta fel, s kiáltványában csodálatraméltóan írt például arról, hogy egyedül az a nemzet sikeres, amelynek Isten az Ura. Ugyanebben a könyvben több olyan vezető, orvos, ügyvéd példáját is említettem, akik a „megalázkodás napjaiban” imádkoztak és böjtöltek a nemzetért. (Washington is olyan személy volt, aki hitt az ima és a böjt erejében. Voltak időszakok, például 1773–ban is, amikor napokat töltött imában és böjtben.)
De Abraham Lincoln felesége mélyen belemerült az okkultizmusba, rávette férjét, hogy engedélyezze szeánszok rendezését a Fehér Házban. Lincoln ugyan nem vett részt aktívan ezekben, de jelen volt. Mélységes meggyőződésem, hogy ennek rendkívüli kihatásai voltak az akkori amerikai történelemre, és annak további alakulására. Ezzel átok alá került a Fehér Ház, s a mai napig átok alatt van. Valószínűleg a keresztények rendkívüli imájára van szükség ahhoz, hogy ez az átok megtörjön. Ami keveset tudok az USA történelméről, annak alapján úgy látom, hogy hatalmas konfliktus van a két erő között: a világosság és a sötétség erői között."
Maranatha: Jön a király- A reformátorok hite
„Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.” (1Kor 15,26)
„Luther kijelentette: »Meg vagyok győződve arról, hogy az ítélet napjáig háromszáz év sem telik már el. Isten nem fogja és nem tudja már sokáig eltűrni ezt a világot... Közeledik a nagy nap, amikor a gyűlölet birodalma elvész.«
»Ennek az öreg világnak a vége nincs már messze« – mondta Melanchton. Kálvin kérte a keresztényeket, hogy »mit sem tétovázva, a legcsodálatosabb esemény, Krisztus eljövetele után lángolón vágyakozzanak«. Kijelentette, hogy »a hűségesek egész családja arra a napra tekint«. »Éheznünk és akarnunk kell Krisztust, elmélkednünk kell róla annak a nagy napnak a hajnaláig, amikor Urunk megmutatja országának teljes dicsőségét!«
»Vajon a mi Urunk nem vitte fel testünket a mennybe – kérdezte Knox, a skót reformátor –, és vajon nem tér vissza? Tudjuk, hogy visszatér, mégpedig sietve.« Ridley és Latimer, akik életüket áldozták az igazságért, hittel várták az Úr eljövetelét. Ridley ezt írta: »A világ kétségkívül a vég felé közeledik, ezt hiszem, ezért mondom. Szívünk mélyéből kiáltsuk Jánossal, Isten szolgájával Megváltónknak: Jövel, Uram, Jézus!«
»Az Úr eljövetelének gondolata a legdrágább és legörömtelibb nekem – mondta Baxter… Krisztus szentjei örülnek eljövetelének, és várják a boldog reménységet… Mivel a halál, az utolsó ellenség a feltámadáskor megsemmisül, a hívőknek őszintén kell vágyakozniuk Krisztus második eljövetelére, a teljes és végső győzelem idejére, és buzgón kell imádkozniuk érte… E nap után kell minden hívőnek sóvárognia, és ebben kell reménykednie, tudván, hogy ekkor zárul le a megváltásukért végzett munka. Ekkor valósul meg lelkük minden vágya, törekvése… Ó, Uram, siettesd ezt a boldog napot!« Ez volt az apostoli egyház, »a pusztai egyház« és a reformátorok reménysége.”
Biblia-Ige: Zsoltárok könyve 40. rész
1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2. Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
3. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.
4. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
5. Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!
6. Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.
7. Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.
8. Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
9. Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
10. Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
11. Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
12. Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
13. Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.
14. Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
15. Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.
16. Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
17. Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.
18. Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
Kelj fel, csinálj nekünk isteneket!
2Móz 32,1
|
Hadd mondjuk még egyszer: micsoda rettenetes következménye van a türelmetlenségnek! Ez a történet leleplezi minden ártalmát. Sohase gondolkozzunk így: igaz, hogy egy kicsit türelmetlen vagyok, de alapjában véve mégis jó szívem van. Nem! A türelmetlenség elpusztítja Isten munkáját bennünk. Elcsal bennünket Isten nevelőiskolájából. Ne mentegessük ezzel: gyenge az idegzetem, heves fájdalmaim vannak. Menjünk Jézus Krisztus keresztjéhez és imádkozzunk így: "Ó, Isten ártatlan Báránya, ki mindig türelmes voltál, ments ki a türelmetlenségből, a mindennapi életem csekélynek látszó idegességeiből is! Add nekem a Te türelmedet! Növekedj Te bennem!" Aki nem imádkozik így, annak életében a türelmetlenségből gonosz bűnök nőnek ki. Izraelnél pl. pogány bálványimádás. Hogyan volt ez lehetséges? Egyiptomban gyakran látta Izrael, amint az emberek aranyborjúikat körültáncolták. Kezdetben talán ezt gondolták: Milyen nevetséges! Micsoda ostoba bálványok! Mi az élő Istenben hiszünk, Aki teremtette az eget és a földet. De hosszas szemlélés után szívükben az a körtánc határozott tetszésre talált. És most, most jött mindez napvilágra. Ti, kedves szülők, sohase gondolkoztatok így: az én gyermekem részt vehet világi szórakozásokban, mulatságokban, úgysem árt az neki semmit?! Egészen titokban szívében tetszésre találhat a világi bálványimádás. Egy napon aztán olyan módon tör elő, hogy rémülettel tölt el. Hadd tanítson az aranyborjú története erre: sokat jelent az, ha valaki évek hosszú során szemléli e világ üzelmeit, ha maga nem is részes benne! Úgy tudjuk legjobban magunkat és gyermekeinket is védeni ettől, ha Isten Igéjével élünk és komoly imaéletben állandóan az Úrral járunk. |
Varga László: Isten asztaláról
|
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-PÉTER KÖVETI JÉZUST (II.)
| |||||
A mai napon olvasandó igeszakasz: Mk 14,66-72 | |||||
| |||||
"Te is a Názáreti Jézussal voltál - ő azonban tagadta ezt és azt mondta: nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." (Mk 14,67 és 68) | |||||
Péter életében eljött egy nap, mikor már nem tudta többé Jézust követni. Természetesen szerette a Mestert. Midőn a csőcselék a kertben megpróbált kezet emelni Mesterére, Péter kardot rántott. Egy hajszálon múlt, hogy el nem találta a koponyát, és levágta Málkus fülét. Ne mondjuk, hogy Péter nem szerette Jézust. Csakhogy Jézus annyira más volt. Megdorgálta barátját és megérintette ellenségét gyógyító kezével. Most Péter részese a tárgyalóteremben, a törvényszéki udvarban zajló jelenetnek. Az udvarról Péter láthatta Jézust. Jézus arcán vér volt, csöndes és szelíd volt. Egyszóval Jézus olyan volt, mint egy bárány, amelyiket a mészárszékre visznek. Péter fejében teljes zűrzavar volt. Hogyan vállalhatna szolidaritást egy királlyal, aki olyan szelíd? Hogyan követhetne ő valakit, aki oly sokat szenved és úgy fogadja el ezt, mintha magától Istentől jönne? A szolgálólány ezt mondta: "Te is a Názáreti Jézussal voltál." Nem, - válaszolta Péter - nem voltam. Péter továbblépett, s most már a kijárat közelében állt meg. Valaki megint kérdezte: Nem a názáreti rabbihoz tartozol? Nem, - hangzott a válasz - nem is ismerem őt. És harmadszorra valaki érdeklődött, hogy nem tartozik-e Jézushoz. Félelem és kétségbeesés fogta el Pétert, s esküdözött, hogy nem ismeri Jézust. A kakas megszólalt. Hajnalodott. Nagypéntek hajnala volt. A Király bárány akart lenni. És a kapun túl állt Péter. Sírt, mint egy gyermek. De az ilyen könnyekben ott van a remény sugara. Minden hűtlen keresztyén, mi gyávák mindannyian, a Mester keresztjéhez jutunk vissza a bűnbánat útján. | |||||
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ISTEN ODAADJA MAGÁT
"Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta" (Jn 3,16). |
A megváltás nemcsak a bűntől való szabadulás vagy a személyes szentség megtapasztalása; Isten azért váltott meg, hogy teljesen megszabadítson önmagunktól a vele való egység érdekében. A megváltás felőli tapasztalatom a bűn alóli szabadulás és a személyes megszentelődés körül forog. Pedig megváltottnak lenni azt jelenti, hogy Isten Szelleme összekapcsolt engem Isten személyével. A váltság által áthat engem valami, ami végtelenül nagyobb önmagamnál: Isten odaadása vesz körül. Ha úgy gondoljuk, hogy a szentség és a megszentelődés hirdetésére kaptunk megbízatást, akkor mellékvágányra futottunk. Isten arra hívott el, hogy Jézus Krisztust hirdessük; Isten megváltott a bűntől és megszentel, ezek az Ő odaadásának csodálatos gyümölcsei. Az átadás nem tudatos hatás elérésére irányuló erőfeszítés, ez számítás lenne. Egész életünk tele van azzal az Egyetlennel, akinek odaszántuk magunkat. Vigyázz, ne beszélj átadásról, ha te magad nem tudod, hogy mi az, és addig nem is tudod meg, amíg meg nem érted a János 3,16-ot, ti. azt, hogy Isten tökéletesen odaadta magát. Átadásunkban úgy adjuk oda magunkat Istennek, mint ahogyan Ő adta magát értünk: minden számítás nélkül. Sohase nézzünk átadásunk következményeire, hiszen életünket egészen Ő tölti be. |
Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Jézus kitárt karja
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én nyugodalmat adok nektek. " |
(Máté 11, 28) |
A megfáradt és megterhelt emberek pontos ellentétei az életet könnyen vevő, életvidám embereknek, akik nem sokat törődnek az örökkévalósággal. Az előbbiek azok, akiknek szíve súlyos gondolatokkal telik meg s aggódva teszik fel a kérdést: "Mi lesz velem az örökkévalóságban? Hogyan állok meg majd Isten előtt?" Ezek az emberek azok, akik komolyan fáradoznak, hogy Istenhez közelebb kerüljenek, akik felvették a harcot bűneikkel, de mégsem jutnak célhoz. Akarják ugyan a jót, de annak véghezvitelét nem találják. A bűntudat egyre jobban elmélyül bennük és vétkük, mulasztásuk teherként nehezedik lelkiismeretükre. Nem látják, hogyan lehetne továbbjutni és mi lesz mindennek a vége. - Ezekhez szól Jézus hívása: Jöjjetek hozzám! Ezek értik meg őt, ezeknek van szükségük Szabadítóra. A Megváltó velük tud valamit kezdeni. Mintha csak elő lennének készítve az ő szavára. Parancsként hangzanak ezek a szavak: "ide hozzám!" Jézus magánál akarja őket tartani és engedetlenség részükről, ha távolmaradnak. Jézus kitárja karját feléjük. Ég a szíve azért, hogy megelevenítse, élettel töltse el őket, megszabadítsa őket a bűntől és zaklatott lelküknek nyugalmat adjon. Leveszi róluk a bűn terhét, ami minden más tehernél jobban nyom és a megbocsátás vigasztalását nyújtja. Nyilvánvalóvá teszi a lélek előtt az Atyát, amidőn Isten szeretetét megtapasztaltatja vele és lebontja a válaszfalat, mely Istentől elválasztotta. Jézus szeretettel és együttérzéssel telt szívéből jön ez a hívás. Az Úr tudja, hogy mindazokat, akik ezt a kegyelmi hívást elutasítják, szörnyű ítélet várja majd; ezért mondja: ne haladj tovább a romlás felé! Szíve tele van hálaadással, hogy az Atya őbenne, a Fiúban az egész elveszett emberiség számára megnyitotta a kegyelem útját. Most már mindenki járhat ezen az úton. At Atya mindent Jézus kezébe helyezett, nem csupán a világ teremtését, fenntartását vagy végső megítélését, hanem a világ megváltását is. Ezért őhozzá jöjj! Csak Jézus hozhat ki a bűn éjszakájából s vihet be az Atyával való közösségbe, az örök életre. De nehogy azt gondold, hogy előbb jobbá kell lenned. Nem, jöjj úgy, amint vagy. Majd ő új teremtéssé formál. Ami kínoz téged, azt elveszi. Jöjj hozzá és megnyugszol. A bűn igája széttörik. Jöjj, ahogy vagy, jöjj még ma! |
Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Ne vesd meg a te ifjúságodat!
"De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok: Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!" (Jer 1,6-7)
Jeremiás fiatal volt, és visszarettent, amikor Isten nagy feladatot bízott rá. De küldője nem fogadta el, amikor ifjú voltát hozta fel kifogásnak. Ha Isten egyszer kiválasztotta, hogy nevében szóljon, akkor teljesen lényegtelen, hogy kicsoda ő önmagában. Nem neki kell kigondolni az üzenetet és nem ő választja meg a hallgatóságot. Azt kell mondania, amit Isten parancsol, azokhoz kell mennie, akikhez Isten küldi, és mindezt nem a maga erejével kell megtennie.
Bizonyára sok fiatal igehirdető vagy tanító olvassa ezeket a sorokat, aki átérezte már azt, amit Jeremiás érzett ebben a helyzetben. Isten jól tudja, milyen fiatalok vagytok, milyen kevés ismerettel és tapasztalattal rendelkeztek, de ha valóban Ő választott ki, hogy elküldjön titeket, nem szabad visszarettennetek a mennyei küldetéstől. Isten ereje hatalmasan megmutatkozik majd a ti gyöngeségetekben. Mert ha annyira idősek volnátok is, mint Matuzsálem, ugyan mit segítene az életkorotok, és ha olyan bölcsek volnátok is, mint Salamon, de büszkék és önfejűek, mit érne az? Csak ragaszkodjatok az Igéhez, és az lesz a ti bölcsességetek, kövessétek Isten útmutatását, és az lesz eligazítótok.
Bizonyára sok fiatal igehirdető vagy tanító olvassa ezeket a sorokat, aki átérezte már azt, amit Jeremiás érzett ebben a helyzetben. Isten jól tudja, milyen fiatalok vagytok, milyen kevés ismerettel és tapasztalattal rendelkeztek, de ha valóban Ő választott ki, hogy elküldjön titeket, nem szabad visszarettennetek a mennyei küldetéstől. Isten ereje hatalmasan megmutatkozik majd a ti gyöngeségetekben. Mert ha annyira idősek volnátok is, mint Matuzsálem, ugyan mit segítene az életkorotok, és ha olyan bölcsek volnátok is, mint Salamon, de büszkék és önfejűek, mit érne az? Csak ragaszkodjatok az Igéhez, és az lesz a ti bölcsességetek, kövessétek Isten útmutatását, és az lesz eligazítótok.
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Mezítlábas keresztények
"..felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével."(Ef 6,15)
Jézus Krisztus követőinek sokat kell gyalogolniuk. Ő egyszer ezt mondta: Jer és kövess engem; utána ezt: Menjetek, hirdessétek az evangéliumot mindenkinek! És az út néha nagyon göröngyös, forró vagy tövises, éles kövekkel van borítva, aki mezítláb jár, könnyen megsérül. Vannak ilyen lesántult, mezítlábas keresztények, akik ülnek az út szélén, és magukat sajnálják, szedegetik a tüskéket a talpukból, és másoknak semmi hasznuk belőlük.
A saru fontos kelléke az engedelmes szolgának. Csak az tud az elveszett után menni, járatlan úton, úttalan utakon is bátran vinni az evangéliumot, aki felvette ezt a sarut.
Mit jelent ezt felölteni? Ebben a mondatban a leghangsúlyosabb szó a készség. Az vette magára ezt a sarut, aki eldöntötte: bárhova kész elmenni, ahova Jézus küldi, bármilyen üzenetet kész átadni, amit ő rábíz, bárkivel kész együtt szolgálni, akit ő ad mellé. Aki nem sebezhető, nem sértődékeny, nem magával van elfoglalva, hanem önfeledten Jézusnak engedelmeskedik és másokért él, az hordja ezt a sarut.
És mit jelent a békesség evangéliumának hirdetése? Azt, hogy teljes meggyőződéssel valljuk: „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket... Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!" (2Kor 5,19-20) Isten nem haragszik ránk, mert Jézus eleget tett a bűneinkért. Ne féljünk tőle, hanem tiszteljük, imádjuk, béküljünk meg Istennel! Éljünk egymással is békességben, és így lesz bennünk is igazi békesség. Beteljesedett az ember ősi vágya: „Békíts ki Magaddal s magammal, / Hiszen Te vagy a Béke." (Ady Endre)
Hordom-e örömmel ezt a „sarut"? Hiszem és hirdetem-e ezt a jó hírt?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)