„Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így szólt hozzá: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” Az pedig ezt mondta neki: „Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!” A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni.” Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: „Akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: „Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.”

Magyarázat

Jézus szeret olyat kérni tőlünk, amit mi nem akarunk. Bosszantó „szokása” ez Urunknak! Mintha az egész életünk arról szólna, hogy amit megszeretünk, ami fontossá válik, azt fel kell adnunk. Egy kisgyerek azt mondta egyszer, amikor iskolakezdés előtt a cumiról leszokás kapcsán azt mondták neki, hogy a nagyok képesek lemondani róla, hogy „akkor én nem akarok felnőni”.
A bibliai szakaszban Jézus megkedvelte ezt az embert, ezért segíteni akart neki, így felhívta a figyelmét arra, mi kell a nagykorúsághoz, a követéshez. Ez ijesztő volt az illető számára. Inkább a vagyonnál maradt. Bár azt mondhatnám, hogy gyülekezeteinkben nem így van, de gyakran látom, hogy emberek ragaszkodnak makacsságukhoz, saját vélt vagy valós igazukhoz, sértődöttségükhöz, sebeikhez. „Milyen nehezen mennek be Isten országába” ezek az emberek! Mert inkább ragaszkodnak máshoz, és hagyják, hogy Krisztus továbbmenjen, távol tőlük, mint hogy követnék őt. Kérjük Istent, hogy mutasson rá életünkben azokra a dolgokra, amelyek oly fontosak számunkra, hogy megakadályoznak minket Jézus követésében! A „cumink” ugyanis nem kompatibilis Isten iskolájával, Jézus követésével.
(Boncz Zoltán)