2017. március 17., péntek
Biblia-Ige:Efézusbeliekhez írt levél 2. rész
1. Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,
2. Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
3. A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:
4. De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett,
5. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)
6. És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:
7. Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.
8. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
10. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11. Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13. Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15. Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16. És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20. Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21. A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22. A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
Ki-ki ölje meg atyjafiát, barátját és rokonát...!
2Móz 32,27
|
Első pillantásra Mózes szigorúsága az elvakult harag fellobbanásának tűnik. Ha azonban utána gondolunk, felismerjük, hogy Mózes szent buzgósággal az Istentől vett megbízást hajtja végre. Mielőtt ugyanis büntetett volna, esedező lélekkel állt Isten előtt, aki el akarta pusztítani Izraelt és Mózest akarta helyette nagy néppé tenni. Az ítélet végrehajtása után is az volt az első dolga, hogy közbenjárjon Istennél és bocsánatot kérjen hűtlen népéért. Mózes csak azután hajthatta végre az ítéletet, miután így kiáltott: "Akik az Úréi, ide hozzám"! De azt is láthatjuk, hogy Isten keménysége és ítélete is milyen határozottan érvényesül. Mózes összetöri a bálvány-szobrot, tekintet nélkül annak óriási értékére. Idősebb testvérét, aki hagyta magát félrevezetni, nyilvánosan és kemény szavakkal megfeddi. A legrettenetesebb halálbüntetéstől sem retten vissza, hogy népét további fegyelmezetlenségtől megőrizze. Azok az igazi nevelők, akiknél az isteni keménység szeretettel és türelemmel párosul. Ők keresztül tudják vinni a szigort, ahol Isten azt követeli, de a büntetés után igyekeznek belső szobájukba, hogy Isten irgalmát kérjék a megbüntetett számára. Bárcsak sok ilyen nevelőnk lenne a sok olyan szülő mellett, akik gyengeségükben vagy egyáltalán nem büntetnek, vagy vak dühből fenyítenek, s mindkettő által csak bajt okoznak az ifjú lelkekben, nemhogy segítenének rajtuk! A testi harag mindjárt üt. A szent haragot zabolázza a türelem, amely előbb mindent megpróbál azért, hogy a bűnöst megmentse. |
Varga László: Isten asztaláról
"[Jézus] szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig."
János 13,1
|
A szeretet nagyon viszonylagos dolog. Lehet szeretni egy kiskutyát, egy jó ételt. Lehet szeretni valakit, akivel egyszer elbeszélgettünk, és másnapra elfelejtjük. De hogy mit jelent az Istentől parancsolt szeretet, azt nehéz megítélni. Jézus tanítása üres lenne, csak olyan, mint más nagy tanítóké, akik mind a szeretetről beszélnek, ha a gyakorlatban is be nem mutatta volna. Ő "mindvégig" szerette az övéit. Ennek jele és bizonysága a kereszt. Ahogy a kereszten volt ereje a mellette vergődő gonosztevőt üdvösségre juttatni, ahogy képes volt imádkozni azokért, akik megfeszítették, ott is találva mentséget a számukra: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek" - azt nem lehetett tanítani, magyarázni, csak megtenni. Mintha azt mondta volna: nem tudtok olyan bűnt elkövetni velem szemben, hogy én ne szeresselek. Megkínozhattok, kicsúfolhattok, leköphettek, megölhettek, én akkor is szeretlek benneteket. Úgy szeretlek, hogy mindezt vállalom értetek. Hogy képessé tegyelek benneteket arra, hogy ti is úgy szeressétek egymást. Hogy kiirtsam belőletek a felületes szeretetet, vele minden gyűlöletet, megátalkodottságot, bosszúvágyat, hogy egymást szerető testvérekké tegyelek. Ezt jelenti a "mindvégig". "Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is úgy tegyetek." Ez a keresztyénség. |
Édes Istenem, de nehéz nekünk a Te törvényed! Nekem ökölbe szorul a kezem, ha csak szóval csúfolkodnak velem. Rosszul érzem magam, ha megbántanak és nem tudok elégtételt venni. Megsértődök és haragszom, ha a társam elfelejti, amire megkértem, és ha a gyermekem szemtelen, már a tenyerem is megindul. Hol vagyok én a "mindvégig" tartó szeretettől! És Te mégis szeretsz engem. Olyan jó ezt tudni és elfogadni. És olyan szégyen, amikor visszaélek vele. Taníts, Uram, úgy szeretni, ahogy Krisztus szeret engem. Köszönöm, hogy mindvégig szeretsz. Ámen.
|
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-IMÁDSÁG A HÓHÉROKÉRT
| |||||
A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 23,32-38 | |||||
| |||||
| |||||
(Lk 23,34) | |||||
Nem olyan volt ez, mint "az imádság édes órája, mely a gondok világából elszólít". Az az óra volt ez, amikor a csúf fájdalom elkezdődött. Egy gerendán függött. Kezei egy keresztgerendához voltak szögezve. Teste égő fájdalomban vonaglott. Vannak emberek, akik sajátos, "vallásos" hanghordozást használnak, amikor a keresztről beszélnek. A kereszt valójában primitív kínzó és kivégző eszköz volt a bűnözők számára. Míg a kereszten volt, Jézus imádkozott. "Atyám..." Atyjához imádkozott, mert hite nem ingott meg. Néhányan csak addig hiszünk Atyánkban, míg boldogok vagyunk és biztonságban érezzük magunkat. Amikor olyasmi történik velünk, ami nem kellemes, vagy sért minket, kételkedünk, hogy egyáltalán van-e Atyánk a mennyben. De Jézus, ebben az irtózatos órában így szólt: "Atyám..." Azt kérte az Atyától, hogy bocsásson meg a kivégzőknek. Nem segítségért sikoltott, ami természetes lett volna. Nem bosszúért kiáltott. Ez érthető lett volna. Ehelyett Jézus arra kérte az Atyát, hogy bocsásson meg a tudatlan hóhéroknak. "Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." A tudatlanság nem üdvös dolog, nem is jelent ártatlanságot. Mégis, a Bibliában elejétől a végéig olyan mentőkörülmény, amelynek alapján bocsánatért esedezhetünk. Létezik olyan szándékosság, amelyik túl van a megbocsátás határán. A legtöbb ember még mindig tudatlan, akárcsak a római katonák, akik végrehajtották a kivégzést. Nem tudják, hogy a mi bűnünk vitte fel Őt oda. Mi feszítettük meg Jézust. Most hát imádkoznunk kell. Kérnünk kell Istent, hogy ne ítélje el a tudatlan és világias gondolkodású embereket, akik nem tudják hogy mit tettek Istennel és Jézussal. És imádkoznunk kell komolyan: Atyánk, taníts meg minket, hogy megmutassuk nekik, amit Te tettél ott, Jézusban a kereszten. Ezen az embertelen és szent helyen mindenkinek meg kell tanulni letérdelni, hogy így megszabaduljon tudatlanságától. |
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A MUNKÁS URALKODÓ SZENVEDÉLYE
"Azért igyekezünk is, ...hogy neki kedvesek legyünk" (2Kor 5,9). |
"Azért igyekezünk" - küzdelmes munkába kerül állandóan megmaradnunk ebben a törekvésben. Azt jelenti, hogy szüntelenül a legmagasabb eszményhez igazodunk, nem úgy, hogy a lelkek megnyerésére, egyházak alapítására vagy ébredések támasztására igyekszünk, hanem egyes-egyedül azért, hogy "neki kedvesek legyünk". Nem a szellemi megtapasztalások hiánya buktat el, hanem hogy nem őrizzük meg tisztán a példaképet. Mérd le legalább hetenként egyszer Isten előtt, hogy vajon az általa felállított mértékhez igazodik-e az életed? Pál ahhoz a zenészhez hasonlít, aki nem a hallgatóság tetszésével, hanem karmesterének helyeslésével törődik. Minden olyan törekvés, amely a legcsekélyebb mértékben eltávolodik attól, hogy becsületesen megállj Isten előtt, elvettetéseddel végződhet. Tanulj meg arra ügyelni, merre visz az igyekezeted, és majd megérted, miért olyan fontos tekintetedet Jézus Krisztusra irányítani. Pál mondja: Mivel a testem más irányba sodorhat, ezért éberen vigyázok állandóan arra, "hogy megsanyargassam és szolgává tegyem" (1Kor 9,27). Meg kell tanulnom mindent alárendelni ennek a fő törekvésnek! Istennek éppen annyit érek a nyilvánosság előtt is, mint a csendes magányban. Az a fő törekvésem, hogy tetszését megnyerjem és kedves legyek neki? Ha ennél kisebb dologra irányul, mindegy hogy milyen nemes dolognak látszik is, igyekezetem tévút. |
Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A hit könyörgése szabadulásért
"Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. " |
(Róma 10,13) |
Semmi mást nem kíván Isten, minthogy segítségül hívjuk őt. Nem kell semmit hoznunk, csak kopogtatnunk kell a kegyelem kapuján. "Én a te egész tartozásodat elengedtem neked, mivel könyörögtél nekem" (Máté 18, 32) - mondja a király a gonosz szolgának. Hány embernek szolgált ez már vigasztalásul, hogy a szívbeli könyörgésen túl semmi mást nem kíván tőle az Isten. - Az isteni irgalomért való könyörgés soha nem hiábavaló, utat talál az Úr szívéhez, hiszen ő könyörületes és így a könyörületességére való hivatkozás mindig szíven találja őt. "Az én belső részeim megindultak őrajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr." (Jer 31, 20). Van úgy, hogy a bűnös nem alázkodik meg teljesen s még mindig igényekkel lép fel. Ilyenkor még késlekedik az Úr. Ha azonban az az eset, mint a tékozló fiúnál: "Nem vagyok méltó, hogy fiadnak hívjanak" - akkor az Úr sem tud mást tenni, mint lehajol a bűnöshöz. Csak hittel kérd és hívd segítségül az Úr nevét. Úgy kell őt megragadnod, amint kijelentette magát az ő Igéjében. Az ő neve "Megtartó". Mondd neki, hogy feléd is bizonyuljon Megtartónak és ezt a nevét tegye előtted is nyilvánvalóvá! Hiszen ő sohasem lehet hűtlen önmagához és nem mondhat ellene önmagának. "Nevedre várok" - azaz azt várom, hogy mindazt nyilvánvalóvá tedd előttem, ami nevedben rejtve van (Zsolt 52, 11). - De ne hagyd magad megtéveszteni! Amikor a jerikói vak az Úrhoz kiáltott: "Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!" - némelyek el akarták őt hallgattatni. De minél inkább csendre intették, annál jobban kiáltozott. "Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám"(Zsolt 77, 2). Mindig akadnak emberek, akik a belső nyomorúságba jutottat szeretnék távoltartani Jézustól. "Kapcsolódj ki, járj többet társaságba, légy vidám" - és más hasonló jótanácsok hangzanak el ilyenkor. De még veszélyesebbek szívünk belső hangjai, amelyek azt mondják: ugyan hagyd már, hiszen úgysincs számodra segítség, elveszett ember vagy te! E mögött mindig a gonosz húzódik meg. Menekülés helyett kétségbeesésbe akar taszítani. Állj meg a hitben saját, hitetlen szíved ellenvetéseivel szemben is! Mondd a zsoltárossal együtt: "Könyörülj rajtam a te kegyelmességed szerint: irgalmasságod sokasága szerint töröld el az én bűneimet!"Aki ilyen alázatosan és sürgető módon könyörög kegyelemért, meghallgatásra talál. |
Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak
Miért engedi meg Isten, hogy az ő gyermekei közül oly sokan szegények legyenek? Hiszen, ha Neki úgy tetszene, akkor gazdaggá tehetné őket; arannyal teli erszényeket helyezhetne küszöbeikre; gazdag jövedelmekkel áldhatná meg őket vagy pedig házaikat gyümölccsel és mindenféle élelemmel a leggazdagabb módon venné körül olyanformán, amint egykor Izrael tábora körül fürjek halmaza feküdt és kenyér hullott az égből táplálékul. „Az erdőnek minden vada és a hegyeken való sok ezer barmok mind az Ő tulajdona”, melyeket nekik ajándékozhatna. Azt is megtehetné, hogy a gazdagok, nagyok, hatalmasok eljönnének és minden hatalmukat és összes kincsüket az ő gyermekei lábaihoz raknák, mert ő úgy igazítja az emberek szívét, mint a víznek folyását. De nem tetszik Istennek ekképpen eljárni. Megengedi, hogy az Övéi szükséget szenvedjenek, megvetésben és nyomorúságban sínylődjenek. Miért teszi ezt? Annak alapja nagyon sokféle, melynek egyike az, hogy nekünk, kiket bőséggel megáldott, alkalmat adjon Megváltónk iránt való szeretetünk nyilvánítására. Krisztushoz való szeretetünket kifejezzük azzal, ha Őt dicsérjük és Hozzá fohászkodunk; de ha nem léteznének a világon szegények, elveszítenénk azt a drága előnyünket, hogy szeretetünket szegény testvéreink iránt gyakorolt jótétemény, részvét és szolgálatkész könyörület által napfényre hozzuk. Ezt Ő úgy rendelte, hogy ebben bebizonyíthassuk azt, hogy szeretetünk nemcsak beszédben áll, hanem cselekedetben és valóságban. Ha az Úr Jézust igazán szeretjük, úgy gondunk van azokra is, akiket Ő is szeret. Aki Neki drága, legyen nekünk is drága. Azért ezt a ténykedő szeretetet ne tekintsük kötelességnek, hanem kiváltságnak és vegyük fel az Úr seregében levő szegények ügyét, megemlékezve a mi Urunk és Megváltónk beszédéről. „Valamit cselekedtetek eggyel az én kicsiny atyámfiai közül, én velem cselekedtétek.” Bizonyára ez a biztosítás elég kedves és ez az alap elég szilárd ahhoz, hogy minket arra ösztönözzön, hogy másokhoz tárt karokkal és szerető szívvel közeledjünk, mindenkor megemlékezve arról, hogy amit az Övéivel teszünk, Krisztus úgy fogja tekinteni és elismerni, mintha Ő vele tettük volna.
Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Félelem a félelemtől
"Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek: - így szól az Úr"
(Jer 1,8)
|
Ha félelmünkben megtántorodunk, közel annak a veszélye, hogy bűnbe esünk. Félnünk kell az önteltségtől is, de még jobban féljünk a gyávaságtól. Merj Dánielként viselkedni! Vezérünknek bátor katonákra van szüksége.
Minden okunk megvan a bátorságra. Isten azokkal van, akik Vele tartanak. Soha nem hagy magunkra a küzdelem órájában. Fenyegetnek? Hát olyan ember vagy, akinek egy halandótól félnie kellene? Attól tartasz, hogy elveszted állásodat? Istened, akit szolgálsz, gondoskodik ételedről és italodról, bízzál hát benne. Kigúnyolnak? Ezzel szinte összetörik belső tartásodat? Viseld el Krisztusért, sőt, örvendezzél rajta. Isten az igazzal és a szenttel van, hogy megszabadítsa, és megszabadít téged is. Emlékezz, hogyan jött ki Dániel sértetlenül az oroszlánok verméből, és a három ifjú is a tüzes kemencéből. A te helyzeted nem oly reménytelen, mint az övék volt: de még ha az is lenne, az Úr átsegít és győzelmessé tesz. "Ezért félj a félelemtől". Ez leggonoszabb ellenséged, amelyet önmagadban hordasz. Térdelj le, kiálts segítségért, azután kelj fel és mondd: "Bízom, nem félek"! |
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Hasznos földrengések
"Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" (ApCsel 16,31)
Pál és Szilász a filippi börtönben ülnek összevert háttal és kalodába zárt végtagokkal. Éjféltájban imádkoznak és énekkel dicsőítik Istent. Hirtelen nagy földrengés támad, az ajtók kinyílnak, a foglyok bilincsei lehullanak. A börtönőr ezt látva öngyilkos akar lenni, mert életével felel a foglyokért. Pál azonban megnyugtatja: mind itt vagyunk. Mire ő:
- Mit tegyek, hogy üdvözüljek?
- Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz - válaszolja Pál. Majd részletesebben is kifejti neki az üdvösség útját. Ez az ember hisz és megkeresztelkedik. Kimossa Pálék sebeit, megvendégeli őket, és „örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben".
Nemcsak a börtön alapjai rendültek meg a földrengés nyomán, hanem ennek az embernek az életét is alapjaiban rengették meg ezek az események. Az ő szívének az ajtaja is kinyílt, és szeméről lehullott a hályog. Hitt az igének, elfogadta Jézust élete Urának, és azonnal engedelmeskedni kezdett neki: megmosdatta, bekötözte, megetette Pált és Szilászt. Mert aki hívővé lesz, annak a gondolkozása és egész életvitele is megváltozik. Addig sebeket okozott, most sebeket kötöz.
Olykor valamilyen lelki földrengés kell ahhoz, hogy egy embernek mindennél fontosabb legyen ez a kérdés: mit tegyek, hogy üdvözüljek? De boldog az, aki nem a kardjához nyúl, hanem az igéhez. Nem maga akarja megoldani a problémát, hanem Isten emberéhez fordul. Nem véget vet az életének, hanem elkezdi azt az igazi életet, amit Jézus kínál nekünk.
Pál és Szilász a filippi börtönben ülnek összevert háttal és kalodába zárt végtagokkal. Éjféltájban imádkoznak és énekkel dicsőítik Istent. Hirtelen nagy földrengés támad, az ajtók kinyílnak, a foglyok bilincsei lehullanak. A börtönőr ezt látva öngyilkos akar lenni, mert életével felel a foglyokért. Pál azonban megnyugtatja: mind itt vagyunk. Mire ő:
- Mit tegyek, hogy üdvözüljek?
- Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz - válaszolja Pál. Majd részletesebben is kifejti neki az üdvösség útját. Ez az ember hisz és megkeresztelkedik. Kimossa Pálék sebeit, megvendégeli őket, és „örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben".
Nemcsak a börtön alapjai rendültek meg a földrengés nyomán, hanem ennek az embernek az életét is alapjaiban rengették meg ezek az események. Az ő szívének az ajtaja is kinyílt, és szeméről lehullott a hályog. Hitt az igének, elfogadta Jézust élete Urának, és azonnal engedelmeskedni kezdett neki: megmosdatta, bekötözte, megetette Pált és Szilászt. Mert aki hívővé lesz, annak a gondolkozása és egész életvitele is megváltozik. Addig sebeket okozott, most sebeket kötöz.
Olykor valamilyen lelki földrengés kell ahhoz, hogy egy embernek mindennél fontosabb legyen ez a kérdés: mit tegyek, hogy üdvözüljek? De boldog az, aki nem a kardjához nyúl, hanem az igéhez. Nem maga akarja megoldani a problémát, hanem Isten emberéhez fordul. Nem véget vet az életének, hanem elkezdi azt az igazi életet, amit Jézus kínál nekünk.
Napi áhítat-Hiányosságok és Jézus követése
Mk 10,17–27
Olykor a fontos dolgaink jobban elválasztanak Istentől, mint a hibáink.
Magyarázat
Jézus szeret olyat kérni tőlünk, amit mi nem akarunk. Bosszantó „szokása” ez Urunknak! Mintha az egész életünk arról szólna, hogy amit megszeretünk, ami fontossá válik, azt fel kell adnunk. Egy kisgyerek azt mondta egyszer, amikor iskolakezdés előtt a cumiról leszokás kapcsán azt mondták neki, hogy a nagyok képesek lemondani róla, hogy „akkor én nem akarok felnőni”.
A bibliai szakaszban Jézus megkedvelte ezt az embert, ezért segíteni akart neki, így felhívta a figyelmét arra, mi kell a nagykorúsághoz, a követéshez. Ez ijesztő volt az illető számára. Inkább a vagyonnál maradt. Bár azt mondhatnám, hogy gyülekezeteinkben nem így van, de gyakran látom, hogy emberek ragaszkodnak makacsságukhoz, saját vélt vagy valós igazukhoz, sértődöttségükhöz, sebeikhez. „Milyen nehezen mennek be Isten országába” ezek az emberek! Mert inkább ragaszkodnak máshoz, és hagyják, hogy Krisztus továbbmenjen, távol tőlük, mint hogy követnék őt. Kérjük Istent, hogy mutasson rá életünkben azokra a dolgokra, amelyek oly fontosak számunkra, hogy megakadályoznak minket Jézus követésében! A „cumink” ugyanis nem kompatibilis Isten iskolájával, Jézus követésével.
(Boncz Zoltán)
Olykor a fontos dolgaink jobban elválasztanak Istentől, mint a hibáink.
„Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így szólt hozzá: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” Az pedig ezt mondta neki: „Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!” A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni.” Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: „Akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: „Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.”
Magyarázat
Jézus szeret olyat kérni tőlünk, amit mi nem akarunk. Bosszantó „szokása” ez Urunknak! Mintha az egész életünk arról szólna, hogy amit megszeretünk, ami fontossá válik, azt fel kell adnunk. Egy kisgyerek azt mondta egyszer, amikor iskolakezdés előtt a cumiról leszokás kapcsán azt mondták neki, hogy a nagyok képesek lemondani róla, hogy „akkor én nem akarok felnőni”.
A bibliai szakaszban Jézus megkedvelte ezt az embert, ezért segíteni akart neki, így felhívta a figyelmét arra, mi kell a nagykorúsághoz, a követéshez. Ez ijesztő volt az illető számára. Inkább a vagyonnál maradt. Bár azt mondhatnám, hogy gyülekezeteinkben nem így van, de gyakran látom, hogy emberek ragaszkodnak makacsságukhoz, saját vélt vagy valós igazukhoz, sértődöttségükhöz, sebeikhez. „Milyen nehezen mennek be Isten országába” ezek az emberek! Mert inkább ragaszkodnak máshoz, és hagyják, hogy Krisztus továbbmenjen, távol tőlük, mint hogy követnék őt. Kérjük Istent, hogy mutasson rá életünkben azokra a dolgokra, amelyek oly fontosak számunkra, hogy megakadályoznak minket Jézus követésében! A „cumink” ugyanis nem kompatibilis Isten iskolájával, Jézus követésével.
(Boncz Zoltán)
Csendes percek Istennel: Láthatatlan küzdelem
„Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát.” Ef 6,17.
Egy mezőn voltam, éjszaka. Nem voltam egyedül, de nem tudtam kivenni az arcokat, csak a hold halvány sugarai törték át a sötétséget.
Hirtelen a semmiből valami ellenséges erő a földre döntött, nem tudtam védekezni. Gyűlölet áradt a tarkómra. Félelem szorította össze a szívemet. Meghallottam Isten suttogását, azt mondta, hogy az Ige az egyetlen reménységem. Annak ereje megvéd a gonoszságtól.
Ahogy az csak egy álomban történhet meg, hirtelen ceruzányira zsugorodtam. Rávetődtem egy nyitott bibliára, összefogtam néhány lapját, és minden erőmmel tépni kezdtem. Ahogy szakadtak ki, a lapok rám hajoltak, s körém tekeredtek. Ott voltam, tetőtől talpig Isten szavába göngyölve. Abban a pillanatban, az arctalan ellenség eltűnt.
Vadult vert a szívem, ahogy felébredtem, s ránéztem a világító számlapra a sötétben, 3 óra volt. Egymást kergették a gondolataim, próbáltam felfogni, mi történt. Tudtam, hogy biztonságban fekszem az ágyamban, de még mindig az előző jelenet hatása alatt remegtem.
Ellenállhatatlan vágyat éreztem az imádkozásra, s a következő órát Jézussal töltöttem. Félelmek, fájdalom, vágyakozás csordult ki a szívemen. Egy idő múlva felszabadulás és béke mosta át a lelkemet, olyan, amilyet már nagyon régen nem éreztem.
Egy ideje lelki csatározásokat vívtam a családommal. Az elmúlt évben egyik csapás jött a másik után. Ahelyett, hogy a valódi okokat kerestem volna, az egészet az „életre” fogtam.
Isten rávezetett, mintegy álmomban, hogy elnyomás alá kerültünk. Megláttatta velem, hogy anélkül, hogy tudomásom lett volna róla, a csalódások, neheztelések, a stressz súlya alatt vergődve próbáltam előre haladni.
Valaki megbántott, akit szerettem, s az ebből adódó negatív érzelmek, az idegesség, az életem eseményei miatti csüggedés mind-mind falat építettek közém és Isten közé. Belefáradtam a látszólag hiábavaló imádkozásba. Érzelmeim beárnyékolták hitemet, és saját fegyvereimmel próbáltam harcolni, ahelyett, hogy Isten bölcsességét kerestem volna.
Ezzel aztán lehetőséget adtam az ördögnek, hogy megvesse lábát a lelkemben. Annyi időt fordítottam az életemre és az érzelmeimre, hogy észre sem vettem, mennyire elhanyagolom Isten Igéjét és igazságát, ami szabadulást hozhatott volna.
Magányosnak éreztem magam, pedig Isten nem mozdult mellőlem. A tudatom mélyén továbbra is tudtam, hogy csak Neki van ereje kiszabadítani engem az elnyomásból.
Ezzel az álommal Isten felnyitotta a szememet, rámutatott, hogy nem a megfelelő fegyverzethez nyúltam a hadakozásban. Az Ő Kardjára (Igéjére) volt szükségem, hogy kitörhessek a stressz és elnyomás alól, ahogy mai igénk is rámutat.
A győzelemhez az kell, hogy Jézussal töltsem az időt, az Ő Szavát válasszam fegyveremül – nemcsak az élettel szemben, hanem az ellenséggel szemben is, aki el akarja rabolni a lelkemet.
Isten sosem hagy minket magunkra a küzdelemben. Igéje gyakran emlékeztet, hogy a harcot Ő vívja, de mi odaállhatunk mellé, magunkra öltve ígéreteit, tudva, bízva, hogy Ő a Védelmezőnk, aki halálig küzd a gyermekeiért.
Ami azt illeti, ezt már meg is tette.
Uram, szabadíts meg, az ellenségtől, aki fogva tartja a szívemet. Bocsásd meg oktalanságomat, hogy azt hittem, magam is megvívhatom ezt a harcot, segíts magamra öltenem a fegyverzetet, amit Igédben kínálsz. Lépj közbe, ha az élet és a körülményeim szorongatnak, és vezess győzelemre, kérlek. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2012.07.30.www.proverbs31.or,fordítás:eszmelkedesek.blogspot,kép:pinterest
Hirtelen a semmiből valami ellenséges erő a földre döntött, nem tudtam védekezni. Gyűlölet áradt a tarkómra. Félelem szorította össze a szívemet. Meghallottam Isten suttogását, azt mondta, hogy az Ige az egyetlen reménységem. Annak ereje megvéd a gonoszságtól.
Ahogy az csak egy álomban történhet meg, hirtelen ceruzányira zsugorodtam. Rávetődtem egy nyitott bibliára, összefogtam néhány lapját, és minden erőmmel tépni kezdtem. Ahogy szakadtak ki, a lapok rám hajoltak, s körém tekeredtek. Ott voltam, tetőtől talpig Isten szavába göngyölve. Abban a pillanatban, az arctalan ellenség eltűnt.
Vadult vert a szívem, ahogy felébredtem, s ránéztem a világító számlapra a sötétben, 3 óra volt. Egymást kergették a gondolataim, próbáltam felfogni, mi történt. Tudtam, hogy biztonságban fekszem az ágyamban, de még mindig az előző jelenet hatása alatt remegtem.
Ellenállhatatlan vágyat éreztem az imádkozásra, s a következő órát Jézussal töltöttem. Félelmek, fájdalom, vágyakozás csordult ki a szívemen. Egy idő múlva felszabadulás és béke mosta át a lelkemet, olyan, amilyet már nagyon régen nem éreztem.
Egy ideje lelki csatározásokat vívtam a családommal. Az elmúlt évben egyik csapás jött a másik után. Ahelyett, hogy a valódi okokat kerestem volna, az egészet az „életre” fogtam.
Isten rávezetett, mintegy álmomban, hogy elnyomás alá kerültünk. Megláttatta velem, hogy anélkül, hogy tudomásom lett volna róla, a csalódások, neheztelések, a stressz súlya alatt vergődve próbáltam előre haladni.
Valaki megbántott, akit szerettem, s az ebből adódó negatív érzelmek, az idegesség, az életem eseményei miatti csüggedés mind-mind falat építettek közém és Isten közé. Belefáradtam a látszólag hiábavaló imádkozásba. Érzelmeim beárnyékolták hitemet, és saját fegyvereimmel próbáltam harcolni, ahelyett, hogy Isten bölcsességét kerestem volna.
Ezzel aztán lehetőséget adtam az ördögnek, hogy megvesse lábát a lelkemben. Annyi időt fordítottam az életemre és az érzelmeimre, hogy észre sem vettem, mennyire elhanyagolom Isten Igéjét és igazságát, ami szabadulást hozhatott volna.
Magányosnak éreztem magam, pedig Isten nem mozdult mellőlem. A tudatom mélyén továbbra is tudtam, hogy csak Neki van ereje kiszabadítani engem az elnyomásból.
Ezzel az álommal Isten felnyitotta a szememet, rámutatott, hogy nem a megfelelő fegyverzethez nyúltam a hadakozásban. Az Ő Kardjára (Igéjére) volt szükségem, hogy kitörhessek a stressz és elnyomás alól, ahogy mai igénk is rámutat.
A győzelemhez az kell, hogy Jézussal töltsem az időt, az Ő Szavát válasszam fegyveremül – nemcsak az élettel szemben, hanem az ellenséggel szemben is, aki el akarja rabolni a lelkemet.
Isten sosem hagy minket magunkra a küzdelemben. Igéje gyakran emlékeztet, hogy a harcot Ő vívja, de mi odaállhatunk mellé, magunkra öltve ígéreteit, tudva, bízva, hogy Ő a Védelmezőnk, aki halálig küzd a gyermekeiért.
Ami azt illeti, ezt már meg is tette.
Uram, szabadíts meg, az ellenségtől, aki fogva tartja a szívemet. Bocsásd meg oktalanságomat, hogy azt hittem, magam is megvívhatom ezt a harcot, segíts magamra öltenem a fegyverzetet, amit Igédben kínálsz. Lépj közbe, ha az élet és a körülményeim szorongatnak, és vezess győzelemre, kérlek. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2012.07.30.www.proverbs31.or,fordítás:eszmelkedesek.blogspot,kép:pinterest
KENNETH COPELAND: Ő valóban törődik veled!
Minden gondotokat Őreá vessétek, mert néki gondja van reátok. – 1Péter 5: 7
Tudod, milyen egy olyan nagy problémával szembesülni, hogy egyenesen felelőtlenségnek tűnik nem aggódni miatta?
Konkrétan talán semmit nem tudsz tenni, de úgy érzed, az a minimum, hogy törődsz a dologgal. Végül is, valakinek foglalkoznia kell vele! És úgy tűnik, senki más nem jelentkezik a feladatra. Emlékszem egy esetre, amikor pontosan így éreztem magam. Rustonban (Louisiana) tartottam egy összejövetel-sorozatot. Kiderült, hogy a költségvetésünkben 800 dolláros hiány mutatkozik – és akkoriban 800 dollár akár kilencmillió is lehetett volna! Az ördög megtámadott, azt mondta, hogy senki nem foglalkozik velem, illetve a szolgálatommal, egyedül kell szembenéznem a problémával. De ahelyett, hogy bedőltem volna ennek, fogtam a Bibliámat, és minden egyes igevershez odalapoztam, ami garantálta nekem, hogy Isten betölti a szükségeimet. Ezután a kiadásaink gondját átadtam Istenek. Megígértem, hogy a Szent Szellem segítségével többet nem gondolkodom ezen a problémán. Nem volt egyszerű megtartani. Nagyon aggodalmaskodtam volna! Kimentem a motel udvarára, és járkáltam az úszómedence körül. Valahányszor eszembe jutott a hiány, azt mondtam hangosan: „Nem, én a költségvetés gondját átadtam az Úrnak, nem fogok őrlődni rajta. A hiány be van töltve.” Közben egy autó érkezett a motel elé, és a sofőr elkezdett dudálni. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, mert nem szeretem, ha megzavarnak imádkozás közben, de az illető kidugta a fejét az ablakon, és odakiáltott: „Jöjjön ide!” Olyan hatalommal mondta, hogy engedelmeskedtem. „Copeland testvér”, — mondta — „elnézést, hogy zavarom, de elköteleztem magam valahova, és el fogok késni az esti összejövetelről. Nem szeretnék lemaradni az adakozásról, ezért jöttem most ide.” Majd átadott nekem egy csekket. Amikor visszamentem a szobámba, megnéztem a csekket: 500 dollárra szólt. Az esti összejövetelen összegyűlt adományt hozzátéve fedezték a hiányt.
Szeretnéd, hogy az emberek üldözzenek téged, hogy betölthessék a szükségeidet? Akkor legközelebb, amikor szembenézel egy problémával, add át Istennek. Engedd, hogy Ő foglalkozzon vele. Ő jelentkezett a feladatra, és megbízhatsz benne, hogy jól fogja elvégezni. Végül is, Isten valóban törődik veled.
Igei olvasmány: Zsoltárok 37: 1-11
Kenneth E. Hagin:Első lépés: mondd ki!
Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok. És vérének forrása azonnal kiszáradt, és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából. […] Ő [Jézus] pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és megszabadulva bajodtól, maradj egészséges. —MÁRK 5,28. 29. 34.
Az Úr Jézus Krisztus 1953-ban egy látomás során egy prédikációt adott nekem. Azt mondta, fogjak papírt, ceruzát és írjam le: 1, 2, 3, 4. Majd azt mondta: „Ha bárki, bárhol megteszi ezt a négy lépést, illetve működésbe hozza ezt a négy alapelvet, mindig meg fogja kapni, amit csak kér Tőlem, illetve Istentől, az Atyától.”
A lépések, amiket Jézus megadott, egyszerűek. Így következnek:
(1) mondd ki
(2) tedd meg
(3) fogadd el és
(4) mondd el.
Jézus a vérfolyásos asszony gyógyulását hozta példának e négy lépés bemutatására.
1. lépés: mondd ki! Mi volt az első lépés, amit megtett a gyógyulása irányába?
„Mert azt mondja vala…” Jézus mondta nekem: „Akár pozitív, akár negatív, amit kimond, aszerint fogja megkapni. Ez az asszony tehetett volna negatív megvallást is. Mondhatta volna azt is: ‘Nincs semmi értelme. Már olyan hosszú ideje szenvedek. Már a legjobb orvosok is lemondtak rólam mind. Legjobb lesz, ha meghalok.’ És ezt kapta volna meg. De pozitív kijelentést tett — és az történt meg. Ez az asszony a hitét mondta ki.”
Megvallás: Azt kapom meg, amit kimondok. Én pozitív módon beszélek — és eszerint is kapok. Én kimondom a hitemet, és a kimondott szavaim egészségessé tesznek.
A lépések, amiket Jézus megadott, egyszerűek. Így következnek:
(1) mondd ki
(2) tedd meg
(3) fogadd el és
(4) mondd el.
Jézus a vérfolyásos asszony gyógyulását hozta példának e négy lépés bemutatására.
1. lépés: mondd ki! Mi volt az első lépés, amit megtett a gyógyulása irányába?
„Mert azt mondja vala…” Jézus mondta nekem: „Akár pozitív, akár negatív, amit kimond, aszerint fogja megkapni. Ez az asszony tehetett volna negatív megvallást is. Mondhatta volna azt is: ‘Nincs semmi értelme. Már olyan hosszú ideje szenvedek. Már a legjobb orvosok is lemondtak rólam mind. Legjobb lesz, ha meghalok.’ És ezt kapta volna meg. De pozitív kijelentést tett — és az történt meg. Ez az asszony a hitét mondta ki.”
Megvallás: Azt kapom meg, amit kimondok. Én pozitív módon beszélek — és eszerint is kapok. Én kimondom a hitemet, és a kimondott szavaim egészségessé tesznek.
Kenneth Hagin : Második lépés: tedd meg!
Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei pedig nincsenek? […] De mond hatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak.Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteid nélkül; én is meg fogom neked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. […] Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő [Ábrahám] cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit. —JAKAB 2,14. 18. 22.
2. lépés: tedd meg! A vérfolyásos asszonynak semmi haszna
nem lett volna abból, ha pusztán kimondta volna: „Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok”, de nem cselekedett volna a szerint, amit kimondott!
Jézus azt mondta abban a látomásban: „A cselekedeteid vagy legyőznek, vagy pedig sikerre visznek. A cselekedeteid szerint vagy kapni fogsz, vagy akadályoznak abban, hogy kapj.”
Ez nagyon fontos, olvasd el újra!
Jakab apostol levele a hívőknek szól. Jakab azt mondta:
„Mi a haszna, atyámfiai.” Legtöbben azt hiszik, hogy Jakab itt az üdvösségről szól, ő azonban olyanoknak ír, akik már üdvözültek, rámutatva arra, hogy a hit a megfelelő cselekedetek nélkül nem működik. Nagy hibát követünk el, ha megvalljuk hitünket Isten Igéjében, de helytelen cselekedeteink ugyan - akkor ellentmondanak megvallásunknak. Ahhoz, hogy Istentől kapni tudjunk, cselekedeteinknek összhangban kell lenniük azzal, amit mondunk és hiszünk. Ez az asszony azt mondta: „Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok”, és ezt követően e szerint is cselekedett — és meg is kapta!
Megvallás: Az én cselekedeteim összhangban vannak Isten Igéjével. A cselekedeteim győzelemre visznek engem. Cselekedeteim szerint kapok Istentől!
Maranatha: Jön a Krirály-Csalódások
„Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jób tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.” (Jak 5,11)
„Gyakran még Isten szolgáinak gondolkodását is annyira eltompítják az emberi vélemények, hagyományok és hamis tanítások, hogy csak részben tudják megérteni a nagyszerű igazságokat, melyeket Isten az Igéjében kinyilatkoztatott. Így volt ez Krisztus tanítványaival is, még akkor is, amikor a Megváltó személyesen velük volt. Elméjüket átitatta a közhiedelem, hogy a Messiás földi fejedelem lesz, aki az egyetemes birodalom trónjára emeli Izráelt. Amikor Jézus megjövendölte szenvedéseit és halálát, nem értették, mit jelentenek a szavai…
A Krisztus második adventjét hirdetők fájdalma hasonlított az első tanítványok fájdalmához, akik Jézus első adventjekor prédikálták »Isten országának evangéliumát«.
Miller és társai éppen így hirdették, hogy a Biblia utolsó és leghosszabb profetikus időszaka lejáróban van, az ítélet elközelgett, s az örökkévaló ország nemsokára megnyitja kapuit. Meghirdették a 2300 nap végét (Dán 8,14), amelynek a hetven hét egy részét képezte. Mindkét csoport prédikálása ugyanannak a nagy profetikus időszaknak – csak más és más részének – a teljesedésére épült.
William Miller és társai nem értették teljesen az általuk tolmácsolt üzenet tartalmát, akárcsak az első tanítványok. Az egyházban régóta meghonosodott tévedések gátolták meg őket abban, hogy a prófécia egyik fontos kijelentését helyesen értelmezzék. Jóllehet hirdették az üzenetet, amelyet Isten általuk küldött a világnak, de mivel félreértették, így csalódtak…
Az első tanítványok és a ma élő hívők előtt is a próba idején sötétnek és érthetetlennek tűnő dolgok később világossá válnak. Amikor meglátják »az Úrtól való vég«-et, tudni fogják, hogy a tévedéseikből származó próbák ellenére a szerető Isten szándékai biztosan teljesültek. Az áldott tapasztalatból megtanulják, hogy »igen irgalmas az Úr és könyörületes«, »minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják«.”
„Gyakran még Isten szolgáinak gondolkodását is annyira eltompítják az emberi vélemények, hagyományok és hamis tanítások, hogy csak részben tudják megérteni a nagyszerű igazságokat, melyeket Isten az Igéjében kinyilatkoztatott. Így volt ez Krisztus tanítványaival is, még akkor is, amikor a Megváltó személyesen velük volt. Elméjüket átitatta a közhiedelem, hogy a Messiás földi fejedelem lesz, aki az egyetemes birodalom trónjára emeli Izráelt. Amikor Jézus megjövendölte szenvedéseit és halálát, nem értették, mit jelentenek a szavai…
A Krisztus második adventjét hirdetők fájdalma hasonlított az első tanítványok fájdalmához, akik Jézus első adventjekor prédikálták »Isten országának evangéliumát«.
Miller és társai éppen így hirdették, hogy a Biblia utolsó és leghosszabb profetikus időszaka lejáróban van, az ítélet elközelgett, s az örökkévaló ország nemsokára megnyitja kapuit. Meghirdették a 2300 nap végét (Dán 8,14), amelynek a hetven hét egy részét képezte. Mindkét csoport prédikálása ugyanannak a nagy profetikus időszaknak – csak más és más részének – a teljesedésére épült.
William Miller és társai nem értették teljesen az általuk tolmácsolt üzenet tartalmát, akárcsak az első tanítványok. Az egyházban régóta meghonosodott tévedések gátolták meg őket abban, hogy a prófécia egyik fontos kijelentését helyesen értelmezzék. Jóllehet hirdették az üzenetet, amelyet Isten általuk küldött a világnak, de mivel félreértették, így csalódtak…
Az első tanítványok és a ma élő hívők előtt is a próba idején sötétnek és érthetetlennek tűnő dolgok később világossá válnak. Amikor meglátják »az Úrtól való vég«-et, tudni fogják, hogy a tévedéseikből származó próbák ellenére a szerető Isten szándékai biztosan teljesültek. Az áldott tapasztalatból megtanulják, hogy »igen irgalmas az Úr és könyörületes«, »minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják«.”
Isten csodálatos kegyelme: MINDENKI SZÁMÁRA ELÉRHETŐ
A KEGYELEM TRÓNJA
''Akiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Őbenne való hit által.'' (Efézusbeliekhez 3:12)
Reggeli Dicséret: Részt vállalni Isten kinyilatkoztatásában
"Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk."
Ézsaiás próféta könyve 63:16
Gyermekek! Figyeljétek meg szüleitek szeretetét irántatok! Isten még apánál és anyánál is jobban szeret benneteket.
Szülők! Figyeljétek meg magatokban gyermeketek iránt érzett szereteteteket! Isten még ennél is jobban szeret benneteket!
Ez a felfedezés nem csak jó hír, hanem felelősség is. Tanuljuk meg minél hatékonyabban kifejezni gyermekeink iránt szeretetünket, hiszen ez által Isten kinyilatkoztatásának csatornáivá vállunk.
Ézsaiás próféta könyve 63:16
1992-ben, a barcelonai olimpián a brit Derek Redmondnak minden reménye megvolt arra, hogy aranyérmet nyer 400 méteres síkfutásban. Korábban már több ízben rekordot döntött, sőt az egy évvel korábbi világbajnokságon meg is szerezte az első helyezést. Karrierjének méltó koronája lehetett volna az olimpiai arany. Nem így történt. Derek az elődöntő 250. métere körül hirtelen éles fájdalmat érzett jobb lábában, melynek hatására összeesett. Elszakadt a térdszalagja. Ő azonban hatalmas kínlódás árán fölállt, és fél lábon ugrálva próbálta meg folytatni a küzdelmet, ami persze még 150 métert jelentett volna. Ekkor egy nagy darab ember lépett ki a nézőtérről, félrelökte a biztonsági őrt, és Derekhez futott. Jim Redmond volt, Derek édesapja.
– Nem kell ezt csinálnod!
– Dehogynem apa! – válaszolta a fájdalomtól síró Derek.
– Rendben, akkor együtt befejezzük.
Jim átkarolta a fiát, aki apja vállára hajtva fejét, kínoktól elgyötörve, de mindvégig a sávjában maradva, utolsónak ért be a célba. 65.000 ember hosszú ovációval ünnepelte Derek teljesítményét, ugyanakkor az olimpiai bizottság diszkvalifikálta a futót, mivel eredményét külső segítséggel érte el. Derek számára azonban mindez másodlagos volt, mivel az aranyéremnél is nagyobb dolgot kapott a versenyen, édesapja szerető és rendkívüli támogatását.
– Dehogynem apa! – válaszolta a fájdalomtól síró Derek.
– Rendben, akkor együtt befejezzük.
Jim átkarolta a fiát, aki apja vállára hajtva fejét, kínoktól elgyötörve, de mindvégig a sávjában maradva, utolsónak ért be a célba. 65.000 ember hosszú ovációval ünnepelte Derek teljesítményét, ugyanakkor az olimpiai bizottság diszkvalifikálta a futót, mivel eredményét külső segítséggel érte el. Derek számára azonban mindez másodlagos volt, mivel az aranyéremnél is nagyobb dolgot kapott a versenyen, édesapja szerető és rendkívüli támogatását.
Isten különböző csatornákon nyilatkoztatja ki magát. Megmutatkozik a természet csodás szépségében, egy falevél erezetében, egy naplemente színeiben, vagy egy hópehely mintázatában. Egészen konkrétan nyilatkoztatja ki magát a bibliai történetekben, a szentírás bölcsességében, a próféták üzenetében. A Mindenható legtisztább kinyilatkoztatása pedig Jézus Krisztusban történt meg, aki azért jött, hogy bemutassa Isten szeretetét. Mindezeken a teológiai kategóriákon túl azonban úgy vélem, hogy van a Teremtőnek egy további kinyilatkoztatási csatornája, ez pedig a szülői szeretet a gyermeke iránt. Ahogy Jim Redmond története is mutatja, a szülő bármit képes megtenni gyermekéért, hiszen feltétel nélkül szereti. Honnan ez a mérhetetlen szeretet az apákban és az anyákban? Ez Isten kinyilatkoztatása. Mintha Isten azt mondaná: „Látod mennyire szereted a gyermekedet? Én még ennél is jobban szeretlek téged!” Erre döbben rá Ézsaiás is, amikor arról beszél, hogy – bár a nép sok mindent kapott földi apjától, Ábrahámtól és Jákóbtól – a legmélyebb szeretetet a mennyei apánál tapasztalta meg.
Gyermekek! Figyeljétek meg szüleitek szeretetét irántatok! Isten még apánál és anyánál is jobban szeret benneteket.
Szülők! Figyeljétek meg magatokban gyermeketek iránt érzett szereteteteket! Isten még ennél is jobban szeret benneteket!
Ez a felfedezés nem csak jó hír, hanem felelősség is. Tanuljuk meg minél hatékonyabban kifejezni gyermekeink iránt szeretetünket, hiszen ez által Isten kinyilatkoztatásának csatornáivá vállunk.
Biblia-Ige:Zsoltárok könyve 146. rész
1. Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
2. Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
3. Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
4. Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.
5. Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;
6. A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;
7. Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
8. Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
9. Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
10. Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!
2017. március 16., csütörtök
Biblia-Ige: Zsoltárok könyve 54. rész
1. Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;
2. Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?
3. Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!
4. Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.
5. Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.
6. Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.
7. Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.
8. Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.
9. Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
Elhullt azon a napon a népből háromezer férfi.
2Móz 32,28
|
Izrael népe elvégzett dolognak tartotta, hogy Mózes nem jön vissza. Talán ma is így gondolkozik sok ember a keresztyénségben Jézus visszajövetele felől: kizárt dolog. Nem lehetséges, hogy Ő visszajön. Olvashatják a Bibliából, mondhatják a hitvallásban: "... onnan lesz eljövendő..." - de ez csak mese. Mózes mégis visszajött. Hová lettek a szájhősök, akik Áront túlkiabálták? Hogy elsápadtak, akik vadul táncoltak a bálványszobor körül! A papi ruhájában olyan méltóságos főpap milyen méltatlanul áll ott! Majdnem dadogva mentegetőzik testvére előtt. Mózes pedig kiált: "Akik az Úréi, ide hozzám"! Akkor hozzá gyűltek Lévi fiai. Ezeknek azt mondta Mózes: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene, ki-ki kössön kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, és ki-ki ölje meg az atyjafiát, barátját és rokonságát". Ezen a napon elesett 3000 férfi. Semmit sem segített rajtuk, hogy gyermekkorukban körülmetélték őket és felvették Isten szövetségébe, hogy mint Isten népének tagjai kimenekültek Egyiptomból. Életük Isten megtagadásává lett. És mi? A mi rémületünk még nagyobb lesz, mint az Izraelé Mózes visszatérésekor. Ha Jézus elkiáltja: "Akik az Úréi, ide hozzám"! - Örömmel emeljük-e fel fejünket ahhoz, akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és egészen ismer bennünket? Olvassuk el a Lk 21,25-36-ot! A befejezése így szól: "Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt"! |
Varga László: Isten asztaláról
"Akkor az Úr ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?"
1Mózes 4,9
|
Igen, őrzője vagy a testvérednek. Elsősorban a vér szerinti testvéreidnek. Tudod, hogy hol vannak? Tudod, milyen nyomorúságban várják a segítségedet? Gondolsz-e rájuk? Imádkozol-e naponta értük? Vagy nem érzed magad őrzőjüknek? Ott vannak azok, akikkel együtt szoktál ülni templomod padjaiban. Hányat ismersz közülük? Jó, nem ismerheted valamennyit, de akiket ismersz, segítettél-e már néhányukon? És közös édesanyánk, az egyház gondjai mennyire lettek a gondjaid? Munkatársak dolgoznak melletted. Vannak köztük nagyon kellemetlenek. Megpróbáltad-e őket azzal tenni barátaiddá, hogy amikor a legkellemetlenebbek voltak, akkor segítetted őket? Utánanéztél, nem az otthoni nyomorúságuk, magányosságuk, szeretet nélküli életük teszi lelküket megnyomorítottá? És nemzeted? Isten rendelt azzá, ami vagy, vállalnod kell. Megtetted mindazt, amivel tartozol neki? Kegyetlen kérdések. Isten naponta felteszi nekünk. Felelj rá lelkiismereted bírája előtt, és azután vidd könyörgésed Istened elé! |
Uram, Istenem, igaz bírám, vádlottként állok előtted. Igaz, nem öltem meg senkit. Fegyverem nem ontotta senki vérét, és ezt büszkén vallom magam és mások előtt, sőt még előtted is. Nem vagyok rosszabb másoknál - nyugtatom meg néha háborgó, vádló lelkiismeretemet. De panaszlom elégszer, milyen gonosz ez a világ. Jaj nekem, ha ahhoz mérem magam, és megelégszem, ha én se vagyok gonoszabb nála! De ha rám tekint a Krisztus szelíd szeme, nagyon összezsugorodik az önérzetem. Sok testvéremet bántottam meg gúnyos szóval. Sok sebet ejtettem önzésemmel. Soknak okoztam fájdalmat közömbösségemmel, szeretetlenségemmel, türelmetlenségemmel. Tudom, ez mind büntetésért kiált hozzád. Uram, Te taníts meg testvérnek látni a mellettem élőket, és vállalni, hogy őrzője legyek azoknak, akiket Te bízol rám. Ámen.
|
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-PÉTER TANÍT (II.)
| ||||||||||||||
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett
"Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt" (2Kor 5,10). |
Pál azt mondja, hogy mindannyiunknak: igehirdetőknek és hallgatóknak egyaránt "meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt". Ha megtanulsz itt és most Krisztus fehér fényében élni, az ítéletkor végül is gyönyörködni fogsz Isten benned elvégzett művében. Maradj állandóan Krisztus ítélőszéke előtt, járj most a legszentebb út világosságában, amit ismersz. A többiek iránti rossz gondolatok végül is az ördögtől erednek, bármilyen kegyes vagy is különben. Ha csak egyszer is test szerint ítélsz, ennek a vége az, hogy a pokol tombol benned. Azonnal hozd világosságra és mondd: "Uram, vétkeztem ebben." Ha ezt meg nem teszed, egészen megkeményedsz. A bűn büntetése, hogy megátalkodsz a bűnben. Nemcsak Isten bünteti a bűnt; hanem a bűn erőre kap és teljes mértékben visszafizet a bűnösnek. Se küzdés, se imádkozás nem tehet képessé arra, hogy abbahagyj bizonyos dolgokat. Bűnödnek az a büntetése, hogy fokról fokra megszokod s már észre sem veszed, hogy az bűn. A bűn következményeitől semmiféle hatalom meg nem szabadíthat, csak ha a Szent Szellem kiárad rád. "Ha a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van..." (1Jn 1,7). Sokan közülünk világosságban járásnak nevezik, ha a mások számára felállított erkölcsi követelmények szerint járnak. Azonban nem a képmutatás a legöldöklőbb álszentség, hanem az öntudatlan elszakadás a valóságtól. |
Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A hit mint kéz
"Az ő teljességéből vettünk mindnyájan, mégpedig kegyelmet kegyelemre. " |
(János 1, 16) |
A hit a szem, mely megpillantja Isten Fiának dicsőségét, de egyszersmind kéz is, mely az ő kegyelmének teljességéből vesz. A hit tehát nem csupán a kegyelem szemlélése, hanem megragadása is. Kézként megragadja és magáévá teszi azt, amit Isten Jézus Krisztusban nekünk szánt. Miért habozol tehát? Azt gondolod, hogy túlságos elbizakodottság lenne azt a kegyelmet, hogy Isten gyermeke vagy, a magadévá tenned? Az Úr Jézus egyszer hangosan így kiáltott: "Aki szomjúhozik, jöjjön!" Miért kiáltotta bele ezt egy ünnepi tömegbe? Mert azt akarja, hogy a szegény, eltikkadt lelkek kegyelmet nyerjenek. Ezért nyugodtan elveheted azt, amire nézve ő parancsolja, hogy vedd el. Mi mindnyájan vettünk - ezzel János önmagát is a többi hivők közé sorolja. Pedig nagy különbségek voltak. Egy János, Jakab, Péter, András, Fülöp soha nem tévedtek gonosz utakra. Kora ifjúságuktól fogva az isteni törvény oltalma alatt álltak s szívükben vágy volt Isten után. Így jutottak el Keresztelő Jánoshoz, majd rajta keresztül Jézushoz. De ha a gonosz nem is tört fel szemmellátható módon életükbe, mégis szívük ugyanolyan romlott és önző szív volt, mint bárki másé. Éppen annyira szükségük volt kegyelemre, mint a cégéres bűnösöknek. De ott volt mellettük egy Máté. Ő viszont igen messze került Istentől. A pénzvágy megragadta és indította őt, hogy császári adószedő legyen. Lelkiismeretét sokszorosan beszennyezték a becstelenségek és mégsem volt túl rossz a Megváltónak. Az Úr őt is felvette tanítványainak legszorosabb körébe. Isten előtt nincsenek különbségek, "mert mindnyájan vétkeztek", így mindnyáluknak szükségük van a kegyelemre. Ez mindenki számára elegendő. Minél inkább kinyújtja az ember a kezét a kegyelem után, annál több kegyelemre talál. Kimeríthetetlenül tör elő a kegyelem forrása. Soha nem dugul el. "Istennek folyója tele van vizekkel"(Zsolt 65, 10). Mindnyájan vettük a kegyelmet, ez azt jelenti, hogy Isten könyörült rajtunk és békességünk van. Nevünk beíratott az élet könyvébe. János szíve tele van örömmel a vett kegyelemért. Vajon mi eljutottunk-e már a kegyelemnek erre a birtokbavételére? Nyújtsd ki a kezedet, hogy megragadhasd a valóban nekünk nyújtott kegyelmet és együtt kiálthassuk: Isten gyermekei vagyunk! |
Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Mások előtt példamutató
"Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!"
(Fil 4,9)
|
Jó dolog, ha valakinek az élete mindenben olyan példamutató, mint Pálé volt. Bárcsak követni tudnánk példáját ma és mindennap!
Ha Isten segítségével mi valóban cselekedjük is Pál tanításait, akkor nekünk is szól ez az ígéret! És micsoda ígéret ez! A békességet szerető, békességet teremtő és árasztó Isten velünk lesz! "Békesség nektek" - milyen drága áldás ez! De még ennél is több, ha a békesség Istene velünk! Így miénk a forrás is, nemcsak a folyó, miénk a nap, nemcsak a sugarai. Ha a békesség Istene velünk van, akkor élvezhetjük Isten minden emberi értelmet felülhaladó békességét, amelyet semmi külső körülmény nem zavarhat meg. Ha az emberek cívódnak körülöttünk, békéltetők tudunk lenni a számukra, ha a békesség Istene velünk van. Ezt a valódi békességet az igazság keresése és cselekvése útján találhatjuk meg. Ha elhagyjuk a hitet, vagy letérünk az igazság útjáról, azt gondolva, hogy ezzel a békességet segítjük elő, akkor nagyon becsapjuk magunkat. Először a szíved legyen tiszta, azután légy békeszerető, - ez Pál sorrendje, amely bölcsességre és élettapasztalatra vall. Tartsuk be ezt a sorrendet, és akkor - az apostolhoz hasonlóan - velünk lesz a békesség Istene! |
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja:A Lélek kardja
"Vegyétek fel... a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. "(Ef 6,17)
Az Isten fegyverei közt ez az egyetlen támadófegyver. De mit támad vele Isten? A bennünk és körülöttünk levő bűnt. S ebből a célból adja nekünk is.
„...Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál..., megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Zsid 4,12) Isten igéje leleplezi a bennünk levő gonoszt, és ha befogadjuk, megtisztítja az életünket.
Amikor Nehémiás felolvasta a fogságból hazatért népnek a törvényt, sírni kezdtek, de a bűnbánatuk után új szakasz kezdődött életükben. -Péter pünkösdi prédikációja „szíven találta" a hallgatókat, sokan hittek Jézusban, és új életet kaptak. Isten az ő beszédével végzi bennünk áldott, életet mentő, üdvösséget ajándékozó munkáját. Csak ne meneküljünk el az ige hatása elől, sőt olvassuk és hallgassuk azt ezzel a nyitottsággal: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!
Teremtő erejű igévé azonban Isten Szentlelke teszi az írott szavakat és az emberi bizonyságtételt is. Ezért a „Lélek kardja" Isten beszéde. Nem emberek vagdalkoznak vele, és nem az igét hirdetők ügyességétől függ annak ereje. Isten Lelke teszi hatékonnyá úgy, hogy az ige által munkálkodik. A Biblia nem tud olyan különös „megvilágosodásról", ami Isten igéjétől függetlenül történne.
Ezek tehát az Isten fegyverei. Krisztus követőjének minden porcikáját védik, kivéve a hátát. Aki megijed és menekülni akar, az védtelen lesz. „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." (Zsid 10,39)
Igaz ez rám? Vegyük föl az Isten minden fegyverét!
Az Isten fegyverei közt ez az egyetlen támadófegyver. De mit támad vele Isten? A bennünk és körülöttünk levő bűnt. S ebből a célból adja nekünk is.
„...Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál..., megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Zsid 4,12) Isten igéje leleplezi a bennünk levő gonoszt, és ha befogadjuk, megtisztítja az életünket.
Amikor Nehémiás felolvasta a fogságból hazatért népnek a törvényt, sírni kezdtek, de a bűnbánatuk után új szakasz kezdődött életükben. -Péter pünkösdi prédikációja „szíven találta" a hallgatókat, sokan hittek Jézusban, és új életet kaptak. Isten az ő beszédével végzi bennünk áldott, életet mentő, üdvösséget ajándékozó munkáját. Csak ne meneküljünk el az ige hatása elől, sőt olvassuk és hallgassuk azt ezzel a nyitottsággal: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!
Teremtő erejű igévé azonban Isten Szentlelke teszi az írott szavakat és az emberi bizonyságtételt is. Ezért a „Lélek kardja" Isten beszéde. Nem emberek vagdalkoznak vele, és nem az igét hirdetők ügyességétől függ annak ereje. Isten Lelke teszi hatékonnyá úgy, hogy az ige által munkálkodik. A Biblia nem tud olyan különös „megvilágosodásról", ami Isten igéjétől függetlenül történne.
Ezek tehát az Isten fegyverei. Krisztus követőjének minden porcikáját védik, kivéve a hátát. Aki megijed és menekülni akar, az védtelen lesz. „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." (Zsid 10,39)
Igaz ez rám? Vegyük föl az Isten minden fegyverét!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)