Biblia-Ige-Zsoltárok könyve 71. rész

1. Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
2. A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
3. Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
4. Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
5. Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
6. Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
7. Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
8. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
9. Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
10. Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
11. Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
12. Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
13. Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
14. Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
15. Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
16. Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
17. Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
18. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
19. Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
20. A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
21. Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
22. Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
23. Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
24. Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

„Sokáig azt hittük, hogy az ima hitünk kifejeződése, egy tiszteletadás a teremtő felé, de mára már bebizonyosodott, hogy az imádságok és a szent szövegek betűi tulajdonképpen olyan „kódsorozatot" tartalmaznak, melyek magasabb rendű, „Isteni“ rezgéseket aktiválva hatnak, gyógyítanak, tanítanak, formálnak, nem megfelelően használva pedig, ártanak nekünk.”

Az Ana Bekoach a létező legerősebb Ősi Ima, mely stimulálja a DNS-t, hatására képes újjászületni a test.

Az Ana Bekoach 42 szó kőré épülő kódsorozat a Teremtés könyvéből. A 42 szó első betűi alkotják Isten szent neveit, (ami a Tórában elrejtve is megtalálható), mely 7 sorba van felosztva, és az Életfa a hét szefiráját helyettesíti.

Ana Bekoach minden mondata, 7 bolygónak, 7 napnak, 7 különleges Angyalnak felel meg.

/„A Héber ABC minden egyes betűjét egy-egy angyal kormányozza, mely olyan csodákra képes, amin a hétköznapi ember csak a száját tátja."/

Ana Bekoachnak minden sora más és más lelki, fizikai, szellemi terület hat.Minden sor hét különböző típusú energiát tartalmaz.

E betűkombinációkból felépülő ima, egy olyan eszköz, mely minden alkalommal, ha meditálunk, visszavisz minket a romlatlan, tiszta forráshoz.

Ana Bekoach, olyan energiákat aktivál, s juttat a a testbe, melyek hatására, meggyógyulhatunk, újjászülethetünk, emellett védelmet biztosít, örömöt, boldogságot, gazdagságot, békét hozhat.

Ez az Ősi Ima hatalmas erőket aktivál, de önmagunkkal szemben nem véd meg. Akit felelőtlen, egyéni cél, számító hozzáállás vezérel, vagy nincs felkészülve a változásra, az az ellenkező hatásokkal szembesül.

A csodák imája

Fordítása:

1. sor: Kérlek (Uram), hatalmas jobboddal oldd meg a csomót (kötést),
2. sor: Halld meg (fogadd el) híveid imájának hangját, tisztíts meg minket, Ó hatalmas Egyetlen,
3. sor: Kérünk, Felettünk Álló (emberfeletti), vigyázd (őrizd) erősen (közelről) a Te egyszerű híveidet,
4. sor: Áldd meg és tisztítsd meg őket érdem szerinti kegyelemmel, mindig jutalmazva (őket) (jutalmazd meg őket),
5. sor: Sérthetetlenség (ellenállás), pompa (büszkeség) vezesse híveidet, a Te akaratod szerint,
6. sor: Egyszerűség, pompa (büszkeség) jelezze (vezesse) azokat a híveidet, akik emlékeznek szentségedre,
7. sor: Fogadja el közbenjárásunkat (imánkat), hallja meg sírásunk (kiáltásunk), Ő, aki ismeri a történelmet (minden történetet ismer), királysága örökké legyen áldott.

Utolsó sor: Báruh Sém Kevód Málkútó Leolám Váed
Ez kb. a "mindörökké Ámen" befejező rész.

Ana Bekoach - ארז שאלתיאל - אנא בכח

https://www.youtube.com/watch?v=LFlIE_Z5958

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Isten előtt kedves áldozatok...      Zsolt 51,19

A Mózes harmadik könyve az áldozati előírások sokaságát tartalmazza. Betű szerint ezek nem érvényesek már Isten újszövetségi népére. Pál ezt mondja a Róm.9,6-ban: "... szolgáljunk a Léleknek újságában és nem a betű óságában"! De így nézve is tartalmaznak az áldozati előírások számunkra szent mondanivalót. Az áldozati törvények legnagyobb része a bűnért és vétekért való áldozat előírásai. A bűn utálatos Isten előtt. Ő gyűlöli azt. Megesküdött arra, hogy megsemmisíti. Nekünk, keresztyéneknek még jobban kell gyűlölnünk a bűnt, és még gondosabban kell irtanunk, mint egykor a zsidók tették. A mi bűneinkért is történt áldozat. A Golgotán állította fel Isten nekünk az engesztelő oltárt és a kegyelem királyi székét, ahová a legkisebb bűnünket is oda kell vinnünk, hogy egyszer végzetessé ne legyen számunkra. Vegyük halálos komolyan a bűnt, ahogyan Isten vette, aki a Fiának vérét áldozta ezért. Különös nyomatékkal kívánta meg Isten naponként a reggeli és esti áldozatot. Legyen drága szabályunk, hogy minden reggel és minden este friss imádságot helyezzünk az "oltárra"! Ha korán reggel ilyen imaáldozatot gyújtunk, egész nap megmarad rajtunk ennek jó illata, amely a gonosz cselekedeteket távol tartja tőlünk. Ne induljunk munkába, ne menjünk ki házunkból reggeli imádkozás nélkül! Este pedig, még ha nagyon fáradtak vagyunk is, ne térjünk addig nyugovóra, amíg hálát nem adtunk Istennek megőrző kegyelméért és segítségéért! Így nyugtatóbb az alvás, s reggel még ott lesz a "parázs", amellyel reggeli áldozatunkat meggyújthatjuk. Örökre igaz marad: "Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását". (Zsolt 50,23)

Varga László: Isten asztaláról

"Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá."      Márk 11,7

Csodálatos ünnep volt Virágvasárnap. Ujjongott a tömeg, büszkén vonultak fel a tanítványok. Ott volt az ujjongó tömegben, alázatosan lógatva fejét és nevetséges, nagy füleit, a szamár. Csak egy egyszerű szamár. Nem nézett rá senki. Azaz lehet, hogy nézték, csodálkozva vagy éppen megbotránkozva: hát a bevonuló nagy király nem talált magának egy lovat? De az ünnep teljességéhez erre a szamárra is szüksége volt Jézusnak. Ő az alázatosság, az egyszerűség, az egyszerű, szegény nép szamarán kívánt bevonulni az ünneplő Jeruzsálembe, hogy elfoglalja örökre szóló trónját a világban. Így akar ma is bevonulni sok hajlékba, sok lélekbe, végül az egész világba, ahogy megígérte. Nem a nagy hatalmak, nem is a nagy egyházfők által, nekik is megvan a maguk szerepe. De a lelkekbe egyszerű, névtelen bizonyságtevőkön át vonul be az Ő szeretete. Ott pedig éppen olyan dicsőséges, életet adó, boldog ünnep az, amikor Őt befogadják, mint Virágvasárnap nagy ünnepe. Oldd el magad e világ sok megkötözöttségétől! Tedd magad szabaddá Krisztus szolgálatára! Boldog leszel, ha a te szavadon, tetteiden, bizonyságtételeden át valóban beköltözik Krisztus néhány szomorú ember szívébe.

Uram, használj fel engem országod szolgálatában! Nem kívánok semmiféle dicsőséget, csak szolgálni kívánok, mint az a virágvasárnapi szamár. De boldog lennék, ha körülöttem is úgy örvendenének, olyan boldogok lennének mások, legalább néhány ember, néhány család. Használj fel boldogságteremtésre, békességteremtésre, használj fel arra, hogy rajtam át mutasd meg szeretetedet annak a sok embernek, akik körülöttem szomorúak, reménytelenek, örömtelenek, talán már gonosszá is lettek a nyomorúságban. Használj fel, hogy szebb legyen az élet, és több az öröm! Tudom, nem általam fog az megvalósulni, de Te megteheted, hogy nekem is részem legyen benne. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KRISZTUS FOGLYA

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 9,10-20

10 Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: "Anániás!" Ő így válaszolt: "Íme, itt vagyok, Uram." 11 Az Úr pedig így szólt hozzá: "Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, 12 és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson." 13 Anániás így válaszolt: "Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, 14 és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet." 15 Ezt mondta neki az Úr: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. 16 Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." 17 Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." 18 És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, 19 majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, 20 és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.

"Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért."

(ApCsel 9,16)

Saul beleegyezett István halálos ítéletébe. Égett a vágytól, hogy eltörölje a "keresztyének szektáját". És hajlandó volt Damaszkuszba menni, hogy foglyokat ejtsen a szanhedrinnek (=a zsidók nagy tanácsa). Valóban önként vállalkozott a munkára. A keresztyének elmenekültek és imádkoztak: "Urunk ments ki minket a tárzuszi Saul kezei közül". Azután az élő Úr találkozott Saullal a damaszkuszi úton. Saul egyetlen egy foglyot sem ejtett Damaszkuszban. Ehelyett őt magát vezették be a városba, mint Jézus Krisztus foglyát. Anániásnak kellett Saullal közölni a kegyelem evangéliumát. Ez az evangélium megmenti majd Sault és arra fogja képessé tenni őt, hogy megmentsen sokakat másokat. Az Úrnak kész terve volt Saullal: "...meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." Úgy hangzik ez, mintha az Úr meg akarna fizetni Saulnak. Saul szenvedést okozott a keresztyéneknek, mostantól fogva neki kell Krisztusért szenvednie. Ha így értelmezzük az Úr szavait, akkor elfelejtjük, hogy Ő mindenkit ugyanolyan módon hív el ("Kövess engem!"), és ugyanazokkal a feltételekkel ("Vedd fel a keresztedet!"). Igaz, nem ugyanaz a programja minden követője számára. Pált hasznosabbá tette, mint bármelyikünket. Ezért a teher is, amit Pálnak hordoznia kellett, nagyobb volt annál, amilyent a legtöbbünk hordoz. A Krisztusért való szenvedés nem kivételes, és az, hogy Jézus számára hasznosak vagyunk, nem a keveseknek van fenntartva. Mind a szenvedés, mind a hasznavehetőség hozzátartozik ahhoz a mindennapi keresztyén élethez, amelyre mindnyájan el vagyunk hívva. Az is normális, hogy a szenvedés terhe nagyobb lesz, amikor a szolgálat mértéke megnő. Ugyanolyan mértékben az öröm mélyül, és a közösség meghittebb lesz, amikor Jézus szenvedése megvalósul követőinek életében. Isten programja számunkra más és más, de a tanítványság alapvetően ugyanaz. Az Úr mindegyikünknek több dicsőséget és több szenvedést rendel, ha azonosulunk az Ő nevével.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ÉRDEK VAGY AZONOSULÁS?

"Krisztussal együtt megfeszíttettem" (Gal 2,20).

Parancsolóan szükséges a szellemi életben, hogy aláírjuk a halálos ítéletet a bűnre való hajlam felett. Minden érzelmi benyomásnak és észbeli meggyőződésnek erkölcsi döntéssé kell válnia a bűnre való hajlam, azaz az önmagunkhoz való jog igénylése ellen. Pál kijelenti: "Krisztussal együtt megfeszíttettem." Nem azt mondja: "Elhatároztam, hogy utánozom Jézus Krisztust" vagy "igyekszem Őt követni", hanem azonosítottam magam vele, teljesen eggyé lettem az Ő halálával. Amikor eljutottam erre az erkölcsi döntésre és aszerint cselekszem is, akkor mindazt, amit Krisztus a kereszten elvégzett, bennem is elvégzi. Ha önként átadom magam Istennek, ez ad lehetőséget a Szent Szellemnek arra, hogy Jézus Krisztus szentségében részesítsen engem. Ebből következik, "hogy élek pedig többé nem én..." Az egyéniség megmarad, de gyökeresen megváltozott a fő indítéka, az uralkodó hajlama. Megmarad ugyanaz az emberi test, de le van rombolva az önmagamhoz való régi sátáni jogigény. "Amely életet pedig most testben élek..." nem azt, amit élni szeretnék vagy ami után vágyom, amiért imádkozom, hanem azt, amit az emberek szeme előtt ebben a halandó testben élek, ezt "az Isten Fiának hitében élem". Ez a hit nem Pál hite Jézus Krisztusban, hanem az a hit, amit Jézus Krisztustól kapott, azaz "Isten Fiának a hite". Ez többé már nem hitben való hit, hanem olyan hit, amely átugrik a tudatosság által emelt korláton és azonos Isten Fiának hitével. Ez pedig győzedelmes hit.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Isten gyermekeinek boldogsága

"Én magamhoz fogadlak titeket és leszek nektek Atyátok, ti pedig nekem fiaimmá és leányaimmá lesztek - azt mondja a mindenható Úr. " (2 Kor 6, 17. 18)   Micsoda nagyszerű Ige ez. A mindenható Isten kitárt karokkal közeledik felénk: magamhoz fogadlak és szeretetem körébe vonlak titeket. Atyátok akarok lenni, aki gondoskodik rólatok, megtart, vezet és oltalmaz titeket. Ennél nagyszerűbb és boldogítóbb dolog nem történhetik emberrel. Van azonban egy előfeltétele ennek: menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük! Ezt az előfeltételt nem mellőzhetjük. Ha nem tudjuk elhatározni magunkat arra, hogy szakítsunk a világgal és a bűnnel, Isten a fent említett boldogságot megtagadja tőlünk. Sokan mindkettőt szeretnék megtartani; Isten barátságát is, a föld és a menny javait, az érzéki és lelki örömöket is. Ez azonban nem megy; vagy-vagy. Ez az oka annak, hogy olyan sokan nem ismerik meg az igazi öröm ízét. Valami nyomás nehezedik rájuk, nem szabadultak még ki a világ vonzásából. Nem akar az ember bizonyos kapcsolatokat felbontani, titokban olyan viszonyt ápol, mely Isten akaratával összeütközésbe hozza. Lehet, hogy néhány gyökeret feltépett, mely odaköt e bűnös világ talajához, azonban az óember szívének gyökere nem lett átvágva. Ezért Isten az ilyen lelket nem tudja felüdíteni. Krisztus nem tud benne kibontakozni. Legfeljebb valami gyatra kezdetig jut el, valami kicsírázik, de az azután lassanként el is szárad megint. Milyen jó, hogy Isten segít minket gyengeségeinkben. Gyakran irgalmas irgalmatlansággal szakít el minket dolgoktól és a világ is segít ebben. Ő maga csapja be az ajtót előttünk, ha túlságosan nehezünkre esik a tőle való elválás. Valósággal kiközösít minket, hogy az elszakadást megkönnyítse. Milyen bolondok is vagyunk mi, ha oly sokáig tépelődünk, a világ kegyeire pályázunk, pedig Isten kegyelme mindennél nagyobb. Ha az emberek el is vetnek minket, Isten felemel. Figyeljük csak meg, hogy is mondja: "a mindenható" Isten. Ehhez a mindenható Istenhez olyan bensőséges kapcsolat fűzhet minket, mint a gyermeket az atyjához. Hatalmában áll a testet és a lelket a kárhozatba vetni, de az is hatalmában áll, hogy örökre boldoggá tegye. Valóban semmit nem veszítünk, ha hátat fordítunk a világnak; Isten bőven kárpótol minket mindenért.

Isten ígéreteinek tárháza: Nem csúszol el

"Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg" (Péld 3,23)

Ha mint Krisztus hűséges követői, a bölcsesség és a szentség útját járjuk, Isten megőriz minket ezen az úton. Aki világosságban közlekedik az úton, az védelem alatt van. Minden embernek megvan a maga útja, azaz élethivatása. Ha istenfélelemmel és buzgón járja ezt az utat, Isten megőrzi a gonosztól. Esetleg egyszerűen járjuk ezt az utat, de biztonságban. Talán nem tudunk úgy sietni, mint a fiatalok, de tudunk úgy járni, mint istenfélő emberek.

A legnagyobb veszélyt a lábunk jelenti: hamar beleütjük valamibe és megbotlunk. Kérjünk ezért Istentől egyre több szellemi látást, hogy botlásra való hajlandóságunkat legyőzhessük. Sokszor azért ütjük meg magunkat, mert nem látjuk meg az utunkban lévő követ: a bűnt. Csak Isten kegyelme tehet képessé arra, hogy a bűnt meglássuk és elkerüljük. Bízzunk ebben az ígéretben és abban, aki megtartja választottait.

De mert sajnos a tulajdon gondatlanságunk a legnagyobb veszély számunkra, gondoljunk mindig az Úr Jézus figyelmeztetésére: "Vigyázzatok és imádkozzatok!"

Bárcsak Isten kegyelméből ez a nap botlás nélkül telne el! Nem elég, hogy nem esünk el, kérjük és akarjuk azt is, hogy a legkisebb botlás se legyen életünkben, hogy majd Őt imádhassuk hálával, hogy "biztonságban jártunk és lábunkat sem ütöttük meg."

Napi áhítat: A szőlő semmiképpen sem szenved csorbát

Kattints rá:  Mk 12,1–12

A világ Isten műve. Tegyük szebbé sorsát, becsüljük meg Istent!

„Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből. De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel. Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták. Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. Egy valakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni. A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt. Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; az ÚRtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?” Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek.”

Magyarázat

Jézus ezt a példázatot azoknak mondja, akikre Isten igéje bízatott, hogy azt hűségesen tartsák meg és adják tovább. Egy-egy házi csoporton ennél a résznél szinte mindig akad valaki, aki elkezd olyan eseteket sorolni a saját múltjából, tapasztalataiból, amelyek arról szólnak, hogy mások milyen hűtlenek voltak Isten igéjén, míg magát a szőlő tulajdonosának szol­gájaként azonosítja. Ekkor többnyire felteszem a kérdést: Mi az, amit rád bízott Isten ebben az életben a példázat alapján, ami a te feladatod? Ez általában lefagyasztja az illetőt.
Olyan könnyen tudunk másokra mutatni, hogy ő és ő nem tölti be a küldetését, micsoda életet él! Közben viszont elnézően „megfeledkezünk” arról, hogy mi is olyan emberek vagyunk, akikre azt bízta Isten, hogy hűségesen tartsák meg és adják tovább az ő igéjét. Vajon mi hogyan bánunk a ránk bízott dolgokkal? Vajon mi átadjuk Isten igéjét? Ha nem tesszük, azzal nem lesz kevesebb Isten szava, az nem csorbul, a mi életünk viszont igen. A feladatot, az embereket rábízza másra, mi viszont könnyen elveszhetünk. Két kérdéssel hadd zárjam:
1. Tisztában vagy azzal, mi bízatott rád?
2. Elvégzed azt, vagy megkockáztatod, hogy elveszítsen a gazda?
(Boncz Zoltán)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: A sokaság

"Ettek és jóllaktak mindnyájan... "(Lk 9,17)

A sokaság utánamegy Jézusnak, megzavarja a csendjét, és kiköveteli, hogy velük foglalkozzék. Hozzák a betegeiket, gondjaikat és szomjas szívüket. A sokaság gyakran tapintatlan, figyelmetlen, követelőző, erőszakos, önző. Akárcsak mi. Ezek nagyon gyakori bűnök, és megrontják az emberi együttélést. Ha van bennem ebből valami, kérjem Jézust, hogy szabadítson meg tőle! Nem vagyunk tekintettel másokra, nem tudunk várni, lemondani, a másikat előreengedni, önmagunkat megtagadni, a gyengébbet előzékenyen segíteni.

A sokaság csak élvezni akart. Természetes nekik, hogy Jézus egész nap tanít, a betegeiket meggyógyítja, utána mindnyájukat jóllakatja. Kapni, kapni, kapni. Adni semmit - még hálát se, Istent sem dicsőítik, mint ahogyan sok beteg megtette gyógyulása után. Jöhet minden, Jézus azért van, hogy adjon, én meg hogy elfogadjam. Az ilyen embernek az sem jut eszébe, hogy esetleg továbbadhatna másoknak abból, amit kapott. Isten őrizzen meg vagy gyógyítson ki ebből bennünket!

A sokaságnak tetszik, hogy Jézus jóltartotta őket. Ilyen király kellene! Tegyük hát királlyá, s akkor le van kötelezve nekünk, majd mi a háttérből irányítjuk - gondolják. Mennyire nem ismerték Jézust! Nem ismerték fel benne a teremtő Istent, nem tisztelték benne a mindenható Urat. Az ember ősbűne ez: megpróbál Isten fölé nőni, istenkedni, miközben tehetetlen, éhes és beteg, szegény és vak.

Jézus Krisztus felszabadítja a benne hívőket a hálára, Isten dicsőítésére, a tőle kapott javakkal való boldog sáfárkodásra, s a neki való önkéntes engedelmességre. Erre a felismerésre: te vagy a királyok Királya, én pedig szolgád akarok lenni.

Joel Osteen: Minden nap...

Minden nap, minden szempontból egyre nagyszerűbb vagyok. 

Ha nehézségen, vagy veszteségen mész keresztül, akkor könnyű állandóan arról panaszkodni, hogy mennyire elbánt veled az élet. De ha előre akarsz menni, akkor erősnek kell lenned, és ezt mondani: Ez van. Nem szorongatom tovább a hamut, az összetört álmaimat, a bukásaimat, a csalódásaimat és a fájdalmaimat. Tudom, hogy a jövőm nagyszerűbb lesz, mint a múltam. 

Nekifeszülök, tudom, hogy erőfeszítésbe kerül megtenni, de megyek előre az Isten által elkészített áldott életbe. /Joel Osteen/

******************************

Minden nap, minden szempontból egyre értékesebb vagyok.

Ne felejtsd el, hogy nem az határozza meg az értéked, amit az emberek tettek, vagy nem tettek veled. És az sem határozza meg az értéked, hogy te mit tettél, vagy nem tettél. Az értékedet Alkotód határozza meg, Aki az élet leheletét lehelte beléd. Ő dicsőséggel és méltósággal koronázott téged. Csodálatos műalkotásának nevez. /Joel Osteen/

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„De eljön az az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok” -(János 16,32)
A Gecsemánéban véghez ment szenvedésnek csak néhány tanítvány volt szemtanúja. A nagy többség még nem jutott annyira a kegyelem ismeretében, hogy ott bepillanthattak volna abba a titokba, mely azon a helyen nyilvánult, ahol az Úr a halállal küzdött; mindegyik saját otthonában a páskaünneppel volt elfoglalva. Ezekhez hasonlítanak a jelenben azok, kik a betűk szerint élnek, de az evangélium szellemét illetőleg, még neveletlenek. Csak tizenkettő, nem, csak tizenegy mehetett Vele a Gecsemánéba, hogy nézze a „nagy, csodálatos látást”. A tizenegy közül is csak nyolcnak bizonyos távolságban vissza kellett maradni; habár ők is a társaság tagjai voltak, de nem olyan bizalmas mértékben, mint ahogy szokás különben hőn szeretett embereket részesíteni. Csak a három előnyben részesült közeledhetett Urunk titokteljes szenvedésének kárpitjához; még nekik is egy kőhajításnyi távolságra kellett maradni. Egyedül „kellett tekernie a sajtót”. Senki sem lehetett mellette. Péter és Zebedeusnak két fia képviselik azokat a kívülálló és állhatatos szenteket, kik megérdemlik az „atyák” neveit. Ők ismerik a nagy hullámok dühöngéseit és talán képesek megmérni a Megváltó szenvedésének rettenetes áradatát. Néhány kiválasztott lélek beléphet a belső szentélybe és hallhatja a szenvedő főpap könyörgését, mivel ők arra rendeltettek, hogy a jövő idők nehéz küzdelmeiben mások javára és erősítésére legyenek. Ők megismerhetik szenvedéseinek közösségét, hogy az Ő halálához legyenek hasonlatosok. De ezek sem hatolhattak be az Ő szenvedéseinek „szentek-szentjébe.” A görög liturgia egyik érdekes helye így hangzik: „A te ismeretlen szenvedéseid”; létezik még olyan hely a Megváltó szenvedésének hajlékában, mely minden ember tekintete és közeledése elől elzárva maradt. Jézus e helyen magára hagyatott. Itt Jézus több mint „kimondhatatlan ajándék!” Olyan szépen fejezi ki ezt egyik énekünk:




„Segíts szenvedéseidre emlékezni,
Szent szerelmed tengerébe mélyedni,
Melynek folytán megváltottál a bűntől
Minden vétkünktől.”

Heti imagondolatok: MEGLÁTNI AZ Ő ORCÁJÁT

"Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják." (Máté 5:8)

HOGYAN NYERHETJÜK EL A SZÍV TISZTASÁGÁT, AMI NÉLKÜL LEHETETLEN MEGTALÁLNI ISTENT?

Krisztus követése által: "Amint Isten tiszta a maga területén, úgy az ember is legyen tiszta a magáén. Ez pedig akkor következik be, ha Krisztus, a dicsőség reménysége kialakul benne, mert így az ember követi Krisztus életét, és visszatükrözi az Ő jellemét."

A Szentlélek szívünkben és otthonunkban: "Ahhoz, hogy megtisztulhassanak és tiszták is maradhassanak, az embereknek rendelkezniük kell a Szentlélekkel szívükben és otthonukban. Ha volt valaha idő, amikor szükségünk volt arra, hogy Isten Lelke munkálkodjon szívünkben és életünkben, az most van. Hagyatkozzunk erre az Isteni erőre, hogy képesek legyünk szent és engedelmes életet élni."

Krisztus uralkodása: "Miközben együtt munkálkodunk a Nagy Tanítóval, szellemi erőink fejlődnek. Lelkiismeretünk Isteni vezetés alá kerül, Krisztus egész lényünket uralma alá vonja. Új és gazdag gondolatokat kapunk, az értelem világossággal, az akarat céltudatossággal, a lelkiismeret érzékenységgel, a képzelőerő pedig tisztasággal telik meg."

Tiszta szív már itt: "Isten városába nem juthat be semmi tisztátalan. Minden lakójának már itt tiszta szívűnek kell lennie. Aki Krisztustól tanul, az mindinkább megveti a hanyag magaviseletet, az ízléstelen kifejezéseket és tisztátalan gondolatokat. Kinek szívében Krisztus lakozik, annak gondolkozásában és erkölcsében tisztaság és nemesedés fog megnyilatkozni."

Szemléljük Krisztust: "Ha be akarunk lépni Isten városába, és látni akarjuk Jézust teljes dicsőségében, akkor már ma hozzá kell szoknunk, hogy szemléljük Őt a hit szemével. Krisztus szavai és az Ő jelleme gyakran legyen gondolataink és beszédeink tárgya, és minden nap különítsünk el egy bizonyos időt arra, hogy e szent témakörről imádkozó szívvel elmélkedjünk."

Növekedjünk képmására: "Ha Krisztust szemléljük, nagyszerűbb és tisztább képet kapunk Istenről, és eközben jellemünk átalakul. A jóság és az embertársaink iránti szeretet természetünkké lesz. Miközben egyre jobban hasonlítunk Istenhez, egyre többet tudunk felfogni belőle."

Éljünk Isten jelenlétében: "A tisztaszívűek már ebben az életben is Isten jelenlétének tudatában élnek, az eljövendő örökkévalóságban pedig Istent szemtől szemben látják majd, miként Ádám együtt járt és beszélt az Úrral Éden kertjében."

Színről színre látjuk Őt: "Most úgy szemléljük Isten jellemét, mint tükörben, mely visszatükröződik a természetben és az emberekkel való bánásmódjában, de akkor majd színről színre fogjuk Őt látni."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Ha "ÉN"-ünket megfeszítjük, edényünket megüresítjük a büszkeségtől, a testiességtől és a bűntől, akkor Krisztus beköltözik. Valósággá válik "Krisztus bennünk, a dicsőség ama reménysége" (Kol 1:27). Ennek eredményeként lelkiismeretünk megújul, elménkbe gazdagon áradnak a tiszta gondolatok és érzések, akaratunk pedig csak azt teszi, ami helyes és tiszteletre méltó. Eletünkben és otthonunkban természetessé válik a rend és a tisztaság. Természetesen árad belőlünk az Isteni szeretet és együttérzés.

Ha Krisztus jelleme, mint tükörből, visszatükröződik belsőnkből, akkor rólunk is azt mondják gyermekeink, mint Charles D. Brooksról: "Életemben soha nem hallottam, hogy apám felemelte volna hangját, szitkozódott volna, elvesztette volna türelmét és becsapta volna az ajtót." Ez történik velünk is, amikor megtisztulunk, újjászületünk, s amikor Krisztus állandó lakosa lesz bensőnknek.

Isten csodálatos kegyelme: ILLÉS PÉLDÁJA

A KEGYELEM TRÓNJA

''Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a Földön három esztendeig és hat hónapig. És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a Föld megtenné az ő gyümölcsét.'' (Jakab 5:17-18) 

Amikor Illés a Kármel hegyén esőért imádkozott, az Úr próbára tette hitét, de ő ennek ellenére is állhatatosan megismételte kérését. Hétszer imádkozott buzgón, s még mindig nem volt arra utaló jel, hogy kérése meghallgatásra talált volna. Mégis, erős hittel sürgette kérését a kegyelem trónja előtt. Ha a hatodik alkalommal csüggedten feladta volna, imája nem talált volna meghallgatásra. Illés azonban mindaddig kitartott, amíg a válasz meg nem érkezett. Istenünk füle nincs becsukva kéréseink előtt. Ha próbára tesszük szavát, az Úr meg fog tisztelni bennünket a hitünkért. Azt akarja, hogy minden célunk fonódjon össze az Ő céljaival. Ha ez megtörténik, Isten biztonsággal megáldhat bennünket, mert nem fogjuk magunknak tulajdonítani a dicsőséget, hanem Istent dicsőítjük mindenért. Isten nem mindig felel azonnal az imánkra, hiszen ha ezt tenné, esetleg természetesnek vennénk, hogy jogot formálhatunk minden, ránk árasztott áldására és kegyelmére.

Ahelyett, hogy önvizsgálatban kutatnánk, nem melengetünk-e valamilyen gonoszságot, és nem estünk-e valamilyen bűnbe, hanyagul megfeledkeznénk arról, hogy tőle függünk, és az Ő segítségére van szükségünk. A szolga figyelt, Illés imádkozott. A szolga hatszor tért vissza, és hatszor jelentette, hogy nincs felhő, és semmi jele sincs az esőnek. A próféta mégsem adta fel csüggedten. Amint Illés megvizsgálta a szívét, egyre kevesebbnek látta magát mind az önmaga, mind pedig Isten szemében. Amikor elérte önmaga elutasításának pontját, amikor mint egyedüli erejébe és igazságosságába, kapaszkodott a Megváltóba, a felelet megérkezett. 

A szolga előállt, és így szólt: ''íme, egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből.'' 

Illés nem várt arra, hogy sűrű felhők tornyosuljanak az égen. Ebben a kis felhőben hite szakadó esőt látott; és hitével összhangban cselekedett. Ilyen hitre van szükség ma a világon. Hitre, amely belekapaszkodik Isten Igéje ígéreteibe, és nem tágít, amíg a Menny meg nem hallgatja.

Reggeli dicséret: Tudás és tapasztalat

"Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak."-Jób 42.5

A leghatékonyabb ismeretszerzés, amikor a hallott információkat élményekhez, tapasztalatokhoz tudjuk kötni. Milyen más az, amikor személyesen átéljük Isten jelenlétét, mint amikor elméleti ismereteink vannak róla! Isten nem csupán egy csatornán keresztül akarja megismertetni önmagát velünk, hanem minden érzékszervünkön keresztül. "A hit hallásból van" (Róma 10.17), Isten kijelentésére alapul.
A hit növekedését pedig a tapasztalatok segítik. Amikor szaván fogjuk Őt, s ennek nyomán átéljük jelenlétét, szabadítását. "Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik." (Zsolt. 34.9) Eljuthatunk arra a pontra így, amikor elmondhatjuk: nem csupán hiszem, hogy Isten létezik, és szeret, hanemtudom. Ez az, amivel Isten meg akar ajándékozni minket!

Legyen áldott a napod!

Jób szavai nyomán egy olvasmány élményem jutott eszembe, amelyben a szerző személyes tapasztalatát írta le:

"Eltökéltem, hogy buzgón keresni fogom ott az Urat, és ha lehetséges, elnyerem bűneim bocsánatát. Szívem nagyon vágyott a hitből fakadó keresztény reményre és békére.

Igen fölbátorodtam, amikor a következő szövegen alapuló igehirdetést hallottam: „Ekképpen megyek be a királyhoz”, „s ha azután elveszek, hát elveszek.” A szónok a remény és félelem között ingadozókról szólt, akik bár szeretnének menekülni bűneiktől, és elnyerni Krisztus bűnbocsátó szeretetét, de akiket félénkségük, és a szívtelenségtől való félelem, kétségek közt hánykolódva tart. Ezeknek tanácsolja, hogy adják át magukat Istennek, s halogatás nélkül bízzák magukat könyörületére. Rájönnek majd, hogy a kegyelmes Megváltó készen áll nekik ajándékozni a könyörület jogarát, mint Ahasvérus ajánlotta fel Eszternek, kedvezése jelét. A bűnösnek, mikor reszketve áll az Úr jelenlétében, nem kell mást tennie, mint kinyújtani a hit kezét, és megérintenie a kegyelem jogarát. Ez az érintés biztosítja számukra a bűnbocsánatot és békét.


Akik arra várnak, hogy érdemeseknek tudják magukat Isten kegyelmére, mi előtt rászánnák magukat, hogy igényt tartsanak ígéreteire, végzetes hibát követnek el. Csakis Jézus tisztíthat meg bűneinktől, egyedül Ő bocsáthatja meg vétkeinket. Urunk szavát adta, hogy meghallgatja kéréseinket, s válaszol a hittel hozzá folyamodók imáira. Sokan azt képzelik, hogy valami csodálatos erőfeszítést kell tenniük, hogy elnyerjék Isten tetszését. Holott hiábavalóság minden magunkra támaszkodás. A bűnös csak úgy válhat Isten reménykedő, hívő gyermekévé, ha hit által közösségre lép Krisztussal. Ezek a szavak megnyugtattak, és megmondták, mit kell tennem, hogy megmeneküljek.

Ettől kezdve világosabban láttam utamat, kezdett eloszlani a sötétség. Őszintén kerestem bűneim bocsánatát, s minden erőmmel igyekeztem teljesen átadni magamat az Úrnak. Mégis gyakran kétségbe estem, mert nem tapasztaltam azt a lelki elragadtatást, melyet Isten tetszése bizonyítékának tartottam. E nélkül nem mertem megtértnek tartani magam. Igen rászorultam, hogy valaki megmagyarázza az egész folyamat egyszerűségét!

Míg a többiekkel az oltár előtt térdeltem, szívem ezt kiáltotta: „Jézus, segíts, ments meg, mert elveszek! Meg nem szűnök könyörögni, míg meg nem hallod imámat, és meg nem bocsátod bűneimet!” Erősebben éreztem segítségre szoruló állapotomat, mint valaha. Ahogy ott térdeltem, és imádkoztam, a teher lehullt rólam, és a szívem megkönnyebbült. Először megriadtam., és próbáltam vissza felvenni magamra a gyötrelem terhét. Azt gondoltam, hogy nincs jogom örülni, és boldognak lenni. Jézus mégis nagyon közel látszott lenni. Minden bánatommal, balszerencsémmel és próbáimmal hozzáfordultam, ahogy az imádkozók között térdeltem, többet tanultam Krisztus isteni jelleméről, mint bármikor azelőtt.

Az egyik hívő asszony hozzám lépett, és megkérdezte: Drága gyermekem, megtaláltad Jézust? De mielőtt felelni tudtam, felkiáltott: Igen, megtaláltad, békéje éltet, látom arcodon! Ismételten felvetettem magamban a kérdést: ez a megtérés? Nem tévedek? Túl értékesnek tűnt, hogy magamnak igényeljem, túl fenséges kiváltságnak. Bár igen félénk voltam, hogy nyíltan megmondjam, tudtam, hogy az Üdvözítő megáldott, és megbocsátotta bűneimet." (Ellen Gould White tapasztalata)

Bejegyezte: Hiti

Biblia-Ige: Rómabeliekhez írt levél 15. rész

1. Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.
2. Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére.
3. Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.
4. Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
5. A békességes tűrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:
6. Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
7. Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.
8. Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyák ígéreteit;
9. A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, a mint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dícséretet éneklek a te nevednek.
10. És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az ő népével együtt.
11. És ismét: Dícsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok őt minden népek.
12. És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és a ki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; ő benne reménykednek a pogányok.
13. A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.
14. Meg vagyok pedig győződve atyámfiai én magam is ti felőletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni.
15. Bátorságosabban írtam pedig néktek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által,
16. Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangyéliomában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Lélek által megszentelt.
17. Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban.
18. Mert nem merek szólni semmiről, a mit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel.
19. Jelek és csodák ereje által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangyéliomát.
20. Ekképen pedig tisztességbeli dolog, hogy ne ott hirdessem az evangyéliomot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek:
21. Hanem a mint meg van írva: A kiknek nem hirdettetett ő felőle, azok meglátják; és a kik nem hallották, megértik.
22. Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok való menetelben.
23. Most pedig, mivelhogy nincs már helyem e tartományokban, vágyódván pedig sok esztendő óta, hogy elmenjek hozzátok:
24. Ha Hispániába megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha előbb részben beteljesedem veletek.
25. Most pedig megyek Jeruzsálembe, szolgálván a szenteknek.
26. Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak.
27. Mert tetszett nékik, és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azoknak a lelki javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a testiekben.
28. Ezt azért ha majd elvégezem, és nékik e gyümölcsöt átadom, elmegyek közöttetek által Hispániába.
29. Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangyélioma áldásának teljességével megyek.
30. Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, én érettem Isten előtt,
31. Hogy szabaduljak meg azoktól, a kik engedetlenek Júdeában, és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves a szentek előtt;
32. Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak.
33. A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek! Ámen.

Maranatha: Jön a Király- Az isteni üzenet hirdetői

„És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben.” (2Pét 1,19) 

„A kinyilatkoztatás szerint ez az üzenet »az örökkévaló evangélium« része. Az evangélium prédikálásával Isten nem angyalokat, hanem embereket bízott meg. A mennyei angyalok e munka irányítói. Isten rájuk bízta az emberiség megváltásáért indított nagy munkát, de az evangélium tényleges hirdetését Krisztus földi szolgái végzik ezen a világon. 

Hűséges emberek, akik engedelmeskedtek Isten Lelke vezetésének és az Ige tanításainak, hirdették az intő üzenetet a világnak. Ők voltak, akik figyeltek a »biztos prófétai beszéd«-re, a »sötét helyen világító szövétnek«-re, »míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel« (2Pét 1,19). Ezek az emberek jobban igyekeztek az Urat megismerni, mint az elrejtett kincseket megkeresni. Azt vallották, hogy »jobb ennek megszerzése az ezüst megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme« (Péld 3,14). Isten pedig kinyilatkoztatta nekik országa nagyszerű dolgait. »Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.« (Zsolt 25,14)

Ezt az igazságot azonban nem a tudósok értették meg. Ha a teológusok lelkiismeretes őrök lettek volna, akik szorgalmasan és imádkozva kutatják a Szentírást, akkor a próféciákból felismerhették volna, milyen események közelednek. De ők nem álltak a helyükön, és az üzenetet alázatosabb emberek kapták. Jézus ezt mondta: »Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket!« (Ján 12,35) Akik elfordulnak az Istentől származó világosságtól, vagy nem keresik, amikor elérhető, azok sötétségben maradnak. De a Megváltó kijelenti: »Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.« (Ján 8,12) Aki szíve teljességével vágyakozik Isten akaratát teljesíteni, feszülten figyelve a már kapott világosságra, az nagyobb világosságot fog kapni. Isten fénylő mennyei csillagot küld hozzá, hogy elvezesse minden igazságra.” (Korszakok nyomában, 279. o.) 

Biblia-Ige: Zsoltárok könyve 68. rész

1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke.
2. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
3. A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
4. Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
5. Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
6. Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
7. Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
8. Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
9. A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
10. Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
11. Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
12. Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
13. A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
14. Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
15. Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.
16. Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
17. Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké!
18. Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
19. Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!
20. Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
21. Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
22. Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
23. Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
24. Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
25. Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
26. Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
27. A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
28. Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.
29. Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
30. A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
31. Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
32. Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
33. E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.
34. A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.
35. Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.
36. Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron és el ne aludjék!      3Móz 6,13

A tüzet az oltáron sohasem volt szabad hagyni kialudni. Így akarta ezt Isten. A római katolikus egyház ennek alapján azt a szertartást vezette be, hogy minden templomban és kápolnában égnek az ún. "örök mécsesek". Mi ezt nem utánozzuk. Isten azt akarja, hogy a szívünket szenteljük Neki. Ott kell égnie állandóan a tűznek. A Neki szentelt szívnek nem szabad langyosnak, vagy hidegnek lennie. Vannak szívek, amelyek csak akkor égnek, ha valami felemelő ünnep van, ha tüzes prédikációt hallanak. Ez csak szalmaláng. Annak a tűznek, amely Isten dicsőségét szolgálja, állandóan égnie kell. Pál apostol szíve olyan Istennek szentelt oltár volt, amelyen állandóan égett a tűz. Filippiben börtönben volt, összevert testtel, lábát kalodába szorították. Szívében a tűz ekkor sem aludt ki. Szikrái átszálltak a börtönőr szívébe is és ott is lángra gyújtották a szent tüzet. Mint hajótörött, többheti vihar után került Pál Málta partjaira, bőrig ázva. A szent tűz azonban nem aludt ki szívében. Prédikálhatta Krisztust, mint megfeszítettet, és szent tűz gerjedt a hallgatók szívében. Istentől adott tűz égett benne. A Róm. 9,1-3-ban beszél erről legmeggyőzőbben. Itt arról beszél, amit népe iránt érez. A zsidók gyűlölik, üldözik, megostorozzák, megkövezik, elárulják, és Pál mégis ezt írja: "Igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által, hogy nagy az én nyomorúságom és szüntelen való az én szívem fájdalma. Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint", így égett az a tűz, amelyről az Úr ezt mondta: "Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak e földre".

Varga László: Isten asztaláról

"Szeresd felebarátodat, mint magadat."      Márk 12,31

Van egy barátom, jószívű, hívő keresztyén ember, aki az ellenségeinek is szívesen segít. Mégis állandó lelkiismeret-furdalása van, mert képtelen arra, hogy egy bizonyos emberfajtát szeressen, s emiatt Isten ítélete alatt tudja magát. Többször vitatkoztunk azon, mit is jelent szeretni. A görög nyelvben, az Újszövetség eredeti nyelvében három szó fejezi ki a szeretetet: filosz, jelenti a kedvelést. Szeretem a jó ételt, a szép ruhát, stb.; erosz, jelenti annak szeretetét, amire vagy akire vágyom, nekem szükségem van. De az igazi, a bibliai szeretetet mindig a harmadik fejezi ki, az agapé, az önzetlen, az adakozó szeretet. A filosz és az erosz érzelem. Az agapé nem az. Az érzelmet nem lehet parancsolni. Isten nem azt kívánja tőlünk, hogy repessen a szívünk az örömtől, ha meglátjuk ellenségeinket. A bibliai szeretet azt jelenti, hogy mindig készen állok arra, hogy segítsem embertársaimat, ha azoknak szükségük van rám. Mindig kész legyek arra, hogy segítsem ugyanarra, amit magamnak kívánok. Nem kell a barátságát vagy a vele való találkozást kívánni, de ha rád szorul, segítsd! Ez a parancs értelme. Erre pedig minden ember képes. Nem könnyű, de ha Istent szereted, meg tudod tenni.

Istenem, olyan jó lenne minden ember iránt úgy érezni a szeretetet, ahogy Jézus érezte a földön! Köszönöm, hogy ezt nem kívánod tőlem. Amit megkövetelsz, az nem is olyan nehéz. Olyan jó érzés, amikor alkalmam van segíteni azon, aki gyűlöl és minden aljasságot elkövetett ellenem. Jó érzés látni csodálkozását, megszégyenülését. De olyan rossz, amikor az tesz nekem szolgálatot, akit én vetettem meg. Kérlek, bocsásd meg, amikor csak azért sem segítettem. Amikor én mutattam ki gyűlöletemet. Meg is fizettem érte rossz lelkiismeretemmel. Add meg inkább annak örömét, amikor azért adhatok neked hálát, hogy segítettem ott, ahol nem is várták! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ ÉN MESTEREM ÉS AZ ÉN ISTENEM

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 28,16-20

16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 17 Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. 18 Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, 20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

"Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében"(Mt 28,19

Jézus halála és István halála nagyon hasonlít egymáshoz. A Szentlélek azért mondatta el nekünk István halálának történetét, hogy megmutassa, hogyan tanulhat a tanítvány tanítójától. István megtanulta Jézustól, hogy mint kell imádkoznunk: "Atyám, bocsáss meg nekik, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt." És megtanulta István azt is, hogy hogyan kell meghalni. "A te kezedbe teszem le az én lelkemet." Van azonban egy lényeges különbség Jézus utolsó szavai és István utolsó szavai között. Jézus Istenhez, az Ő Atyjához imádkozott, "Atyám a te kezedbe teszem le az én lelkemet." István Krisztushoz beszélt: "Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet." Jézus Istenhez, az Atyához imádkozott: István pedig Istenhez, a Fiúhoz. Amivel itt találkozunk, az nem csupán egy probléma. Problémákat meg lehet oldani. A Biblia legnagyobb titkához jutottunk el itt - magának Istennek a lényéhez. Az Ó- és Újszövetség mindenütt arra tanít minket, hogy a menny és a föld egy és egyedüli Istenében higgyünk. Ugyanakkor Jézus nevét (különösen így: Úr Jézus) szabadon használja, amikor az egyetlen Isten a megszólított. Mégsem kapunk sohasem engedélyt arra, hogy Istenre másként gondoljunk, mint az egyetlenegyre. Minden ilyen irányú célzást elvet a Biblia. Isten létét illetően sok minden van, amit nem értünk meg. El kell ismernünk, hogy Isten, akihez Jézus imádkozott, és Isten, akit István szólított meg, ugyanaz az Isten, mert egy az Isten. És Jézus valóságos Isten és valóságos ember volt. Nem mi vagyunk az elsők, akiket zavarba ejt ez a "különbözőség az egységben". Hívők évszázadokon át erejüket megfeszítve igyekeztek ezt a titkot szavakba önteni. És jóllehet a szavak nem alkalmasak egészen arra, hogy megmondjuk, kicsoda is Isten, az egyház végül is megfogalmazta a Szentháromságban, avagy "az isteni hármas egységben" való hitét, Isten három személyben létezik: Atya, Fiú és Szentlélek. Mégis egy az Isten. Ez a tanítás nem valamiféle járulékos bibliai tanítás, hanem tiszteletteljes visszatükrözése annak, amit a Biblia mond nekünk Istenről. A Szentháromságról való tanításhoz akkor jutunk el, ha mélyen elgondolkodunk Jézus és István megindító imáin.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-AZ ISTENNEL VALÓ BARÁTSÁG

"Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?" (1Móz 18,17)

Örömei: Ez a fejezet az Istennel való igazi barátság örömét fejezi ki, mint ahogyan néha imádság közben megérezzük jelenlétét. Ha olyan szoros kapcsolatban vagy Istennel, hogy már nem is kell kérned, mutassa meg akaratát neked, akkor ez azt jelenti, hogy közeledsz a hitből való élet iskolájának utolsó osztályához. Amikor helyes viszonyban vagy Istennel, akkor felszabadultan, szabadságban és örömben élsz, mert te magad vagy Isten akarata, s józan eszednek minden döntése is az Ő akarata számodra, kivéve, ha Ő meg nem állít. A vele való tökéletes, örömteli barátságban elhatározol dolgokat, és tudod, hogy ha elhatározásaid helytelenek, Ő mindig megállít. Amikor pedig Ő megállít, azonnal állj meg. Nehézségei: Ábrahám miért szakította félbe imádságát? Nem volt még eléggé bizalmas viszonyban Istennel, hogy bátran tovább kitartson mindaddig, míg az Úr be nem teljesíti kérését; Istennel való kapcsolata még kívánnivalót hagyott hátra? Valahányszor megakadunk imádkozás közben és így szólunk: "Nem tudom, talán mégsem Isten akarata ez", akkor tovább kell mennünk, mert még nem ismerjük Istent olyan közelről, mint Jézus ismerte és ahogyan szeretné, hogy ismerjük: "hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,11). Gondolj legutóbbi imádságod kérésére: Istennek vagy kívánságodnak adtad át magad? Szellemi ajándékot akartál-e nyerni, vagy azt, hogy Istenhez kerülj? "Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle." Úgy imádkozz tovább, hogy Istent egyre jobban megismerjed. "Gyönyörködjél az Úrban és megadja néked szíved kéréseit." Mindig arra kérd Istent, hogy tökéletes egyetértésben maradhass vele.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A jó lelkiismeret áldása

"Mint akiknek szívük megtisztult a gonosz lelkiismerettől. " (Zsidók 10, 22)   Igazán nagy boldogság a jó lelkiismeret. Sokan bizonygatják: "nekem nincs rossz lelkiismeretem, senki sem hányhat semmit a szememre!" Az alvó lelkiismeret azonban még nem jó lelkiismeret. Igaz ugyan, hogy nyugton hagyja az embert, mint ahogy egy elviselhetetlen embertől is nyugtunk van, amikor alszik. De amint felébred a lelkiismeret, oda a nyugalom. Egymásután jönnek a vádak és önvádak. Vannak, akik megpróbálják lelkiismeretük szemrehányásait saját maguk elfojtani. Igyekeznek, hogy elhallgattassák vagy elkábítsák lelkiismeretüket. Azonban egy kábítószer még nem gyógyszer. A morfium például átmenetileg megszüntetheti a testi fájdalmakat, de még soha morfium nem tett senkit egészségessé. És ha sikerül is valakinek a szíve mélyéből előtörő kellemetlen intő hangot elhallgattatnia, ugyan mit nyert vele? Jaj annak az embernek, aki lelkiismeretén erőszakot követ el. Ha az ember bezárja fülét Isten szava felé, megtörténhet, hogy Isten egyáltalán nem szól hozzá többé. Ha lelkiismereted szorult helyzetbe hoz, akkor az egyetlen kivezető út, amely valóban célhoz vezet: menekülj Jézus keresztjéhez! Csak egy orvosság van a megsérült lelkiismeret számára s ez Jézusnak, Isten Fiának a vére. Egyedül ez tisztíthatja és gyógyíthatja meg a lelkiismeretet. Őbenne találsz nyugalmat és bizonyosságot, hogy bűnöd egyszer s mindenkorra elvétetett. - Egy asszony, miután súlyos betegségből felgyógyult, ezt mondta: "Mikor magam előtt láttam a halál lehetőségét, a szívemben csodálatos békességet éreztem, mintha soha életemben semmiféle bűnt nem követtem volna el. Miután előzőleg súlyos lelkiismereti válságokon mentem keresztül, teljes békességre jutottam." Ez Jézus vérének az ereje. Megszabadulva a gonosz lelkiismerettől és minden szorongástól, ez a megkegyelmezett bűnös boldog állapota. Az a lelkiismeret, melyet Jézus vére tisztított meg, finom és érzékeny mindarra, ami Isten előtt nem helyes. Olyan mint a szem, melyet a legkisebb homokszem is könnyen megsért. Ez a megsérült szervünk a kegyelem révén gyógyul meg. Ismét zavartalanul működik. - Törekedj arra, hogy csak az Isten Lelke által megtisztított lelkiismeret szavára figyelj és vigyázz, hogy jó lelkiismeretednek benső, finom érzéke és derűje soha többé el ne vesszen.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten felöltöztet

"Ha pedig a mező füvét, amely ma még van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kishitűek?" (Mt 6,30)

Drága a ruhanemű. A szegényebb hívők aggodalmaskodhatnak, hogy miből vásárolják meg legközelebb a ruhájukat. Hamarosan elszakad a cipő: miből veszünk újat? Nos, lássuk, mit mond az Úr aggodalmaskodásunkra! Mennyei Atyánk olyan pompásan öltözteti még a mező füvét is, hogy "Salamon teljes díszében sem öltözködött úgy": hát akkor a saját gyermekeit ne ruházná fel? Bizonyosak lehetünk benne, hogy megteszi. Talán nem a miénk lesz a legszebb ruha, esetleg kopottas is lesz, de lesz ruhánk, és az megfelelő lesz. Egy szegény igehirdető ruhája már annyira kopott volt, hogy csaknem szétfoszlott. Mint az Úr szolgája, Mesterétől várta az új ruhát. Történetesen e könyv írója szolgált egyszer az illető imaházában, és azt a gondolatot kapta, hogy rendezzen gyűjtést a számára. Ennek eredményeképpen összejött a ruha ára. Sok egyéb esetből is meg kellett tapasztalnunk, hogy az Úr mennyire gondot visel a neki szolgálók ruhatárára. Ő, aki az embert olyannak teremtette, hogy a bűneset után ruházatra volt szüksége, irgalmában készített ruhát az ember számára. Ez az Urtól kapott ruha sokkal jobb volt annál, amit az ember maga készített magának.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: A tanítványok

"Ti adjatok nekik enni! "(Lk 9,13)

Tanítványait Jézus három lépcsőn vezeti fel, amíg aktív részesei lesznek a kenyérszaporítás csodájának.

Először azt javasolják Jézusnak: Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek és szerezzenek maguknak élelmet! Küldd el őket, oldja meg ki-ki maga a problémáját! S még gondoskodóknak is képzelhetik magukat, hogy ez eszükbe jutott. Gyakori kísértés: lerázni a másik gondját, nehogy nekem kelljen magamra venni azt.

Jézus azonban ezt mondta nekik: „Ti adjatok nekik enni!" Erre elkezdenek számolni: kétszáz dénár is kevés lenne, de ennyi pénz sincs, ilyen sok kenyér sincs itt - nem tudjuk megoldani. Amink van, magunknak is kevés. Elindul horizontális, vízszintes síkon a tervezés, ötletelés, de nyilvánvaló a tehetetlenségük.

Akkor Jézus veszi kezébe az irányítást, és az öt lángosforma kenyér és a két szárított halacska az ő kezében megsokasodik: adja a tanítványoknak, ők viszik az embereknek, visszajönnek Jézushoz üresen, majd újra az éhesekhez megrakottan - s ebben az áldott ingajáratban maguk is tevékeny szereplői lesznek az isteni teremtő csodának, aminek a végén több lesz a maradék, mint ami a kezdő mennyiség volt.

Minket is kísért: ne foglalkozzam mások gondjával, mert van nekem is elég! Jézus mégis szolgálatba küld. Akkor kiderül a tehetetlenségem. De kész vagyok-e azt a keveset, amim van, odavinni hozzá, és visszakapva szolgálni vele? Ő ma is meg tud sokasítani mindent: erőt, gondolatot, türelmet, még az időt és a pénzt is. Próbáljam ki hittel!

Napi áhítat: Felismerni és segítségül hívni Jézust

Mk 10,46–52

Az egyik legjobb bibliai ima: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!”

„Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt és ezt mondta: „Hívjátok ide!” Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: „Bízzál! Kelj fel! Hív téged!” Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” A vak ezt mondta: „Mester, hogy újra lássak.” Jézus ekkor így szólt hozzá: „Menj el, a hited megtartott téged.” És azonnal újra látott, és követte őt az úton.”

Magyarázat

Sok éve egy felszerelés nélküli sziklamászás során megindult alattam egy nagy tömb, én pedig zuhanni kezdtem. Mint a mesékben: ahogy kalimpált a kezem, épp megkapaszkodtam egy kiálló ágban. Nem tudom, hogy került oda az az ág, azt sem tudom, hogyan sikerült épp megfognom, hiszen nem is láttam. Ösztönösen cselekedtem, ahogy esés közben szilárd fogást éreztem, rákapaszkodtam. Isten kegyelme volt, hogy túléltem azt a napot.
Bartimeus is így lehetett. Nem látta, ki van ott. Nem tudta, fog-e rajta segíteni. Egy dolgot tudott: zuhan lefele a reménytelenségbe, a kilátástalanságba, és érezte, hogy itt és most van egy kiálló faág, amiben meg lehet kapaszkodni. Ez az ág, Krisztus pedig elég erős volt ahhoz, hogy megtartsa őt.
A hétköznapokban annyi dolog van, amiben megkapaszkodunk: gazdaság, munka, otthon, család, kapcsolatok, józan ész, boldogság, önbizalom, siker, lehetőségek, megtakarítások, biztonság. Mindez jó dolog, nincs velük alapvetően baj, csakhogy ingatagok. A kérdés az, hogy felismerjük-e és megkapaszkodunk-e abban, aki a valódi biztonságot nyújtja? Amikor megindul alattunk a talaj, akkor vajon felismerjük, hol van Jézus? Ha pedig megkapaszkodtunk őbenne, akkor később vele maradunk?

(Boncz Zoltán)