Biblia-Ige:Jób könyve 5. rész

1. Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

2. Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
3. Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
4. Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
5. A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
6. Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
7. Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
8. Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
9. A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
10. A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
11. Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
12. A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
13. A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
14. Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
15. A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
16. Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
17. Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
18. Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
19. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
20. Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
21. A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
22. A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
23. Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
24. Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
25. Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
26. Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
27. Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ha látja a pap, hogy a tarjagosság tovább terjedt a bőrön, ítélje azt a pap tisztátalannak, poklosság az... És ha látja a pap, hogy elborította a poklosság annak egész testét, akkor ítélje tisztának...      3Móz 13,8.13

Keleten régen és ma is borzalmas betegség a poklosság (lepra). Aki ezt elkapja, élő halott. El kell hagynia családját, sziklahasadékban, barlangban vagy sírboltokban kell laknia. Aki a legkisebb jelét is felfedezi magán, azonnal a paphoz kell mennie. A poklosság fertőző. Elfertőzheti az egész családot és szomszédságot. A mózesi törvényben számos utasítást találunk erre nézve. Valaki pl. észrevesz egy fehér pontocskát a karján, olyat, mint a gombostű feje. A pap megnézi és ezt mondja: 8 nap múlva vissza kell jönnöd, ha a pontocska olyan naggyá lett, mint egy borsószem, akkor elhangzik az ítélet: "Tisztátalan, poklosság! Azonnal száműzetésbe kell menned". Aztán jön a paphoz egy másik ember, akit fejétől talpáig elborított a poklosság. A pap szól: "Tiszta vagy! Egészséges"! Első hallásra ez érthetetlen, de mégis így igaz. Az első esetben a betegség terjed. A második esetben a test kidobja a poklosságot okozó mérgező anyagot a bőr felületére, és a betegség megszűnik. Mi, emberek mindnyájan egy még rettenetesebb betegséget kaptunk el: a bűnt. Ez legjobban az elrejtett helyeken terjed. Elrejthetjük, de attól még betegek vagyunk, s egykor elvettetünk. Némelyeknél azonban a poklosság az egész testet elborította. Lelki értelemben ilyen volt a vámszedő. Csak a bűnt látta és ezt hebeghette: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek"! Erről az emberről azt mondja Jézus: "Megigazulva ment haza". Aki így látja a bűneit, arról ma is így vélekedik az Úr. Urunk! Nyisd meg szemünket pusztulásunk nagyságának meglátására, hogy Nálad kegyelmet találjunk!

Varga László: Isten asztaláról

"A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz."      Máté 6,22-23

Különös ige. Nyilván nem a testi szemről és fizikai testről beszél itt Jézus. Arról van szó, milyennek látod a világot. Hány szerencsétlen ember éli le úgy az életét, hogy mindent feketének lát maga körül. Legszerencsétlenebb az, aki elmondja, hogy "engem nem szeret senki". Lehet, hogy igaza van, de jó megkérdezni tőle: "Mondja, lelkem, maga kit szeret?" - s talán megnyílik a szeme, és meglátja, hogy ő hunyta azt be mások szeretetrevalóságának meglátására. Van, aki csak azt látja, hogy mindenki gazember, amíg maga is azzá változik. Van, aki úgy rohan a haszon után, hogy nem látja meg azt a sok apró szépséget, amivel Isten kívánja őt megajándékozni, és szerencsétlen marad egész életében. Te nyisd meg a szemed! Tiszta szemmel nézd, milyen szépnek teremtette Isten ezt a világot, és benne milyen szépnek, szeretnivalónak az embert. Tanulj gyönyörködni minden kis virágban! Gyönyörködj minden eléd kerülő kis csibész hamis elevenségében! Lásd meg, milyen büszke egy közismert tolvaj, ha te kivételesen megbízol benne. És meg fogod látni Isten teremtésének minden szépségét. És végül, ahogy Jézus ígérte, meglátod magát Istent az Ő szeretetében, és boldog leszel.

Krisztusom, annyi vaknak nyitottad meg a szemét, hogy lásson. Kérlek, nyisd meg az én szememet is, hogy mindenben lássam meg a szépet! Annyi szépség van ebben a teremtett világban, és én olyan keveset látok belőle. Nem baj, ha látom a sötétséget is, a sok bűnt és nyomorúságot. Kell az, hogy különbséget tudjak tenni a jó és a rossz között. Nem hamis gyámoltalanságot kérek, mindenbe beletörődő, mindennel megelégedő közömbösséget, hanem azt a belelátást, amely képessé tesz arra, hogy a tisztán látszó sötétség mögött észrevegyem a fényt, amely Tőled származik: a jóság szomjazását a bűnös emberben, a képességet a lustában, a hitre való vágyat a hitetlenben, a megszeppent gyermeket a gőgös dicsekvőben. Szépet látni taníts, Uram! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ISTEN SZOMORÚSÁGA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 81,6-16

6 Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam: 7 Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól. 8 Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.) 9 Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel! 10 Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj! 11 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm! 12 De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. 13 Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát. 14 Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel! 15 Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. 16 Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana.

"Bárcsak rám hallgatna népem, az én útaimon járna Izráel!"

(Zsolt 81,14)

Irtózatos mennyiségű szenvedés van a világban. Mindenütt van és mindenkit elér. Csak a puszta rágondolás is szenvedést okoz az embernek. Van fizikai fájdalom, van szellemi fájdalom. Van szenvedés, amit meg lehet szüntetni, és van olyan is, amit nem lehet megszüntetni, mivel az emberi sors tartozéka. Van szenvedés, amit az ember maga hoz magára, mert tévedett, mert hibás nézetei vannak, vagy mert vétkezett, de vannak olyan szerencsétlenségek is, melyeket nem lehet előre látni vagy megakadályozni. Lehetetlennek látszik, hogy valamennyit csoportosítsuk. Az ember megpróbálhatná osztályozni a szenvedések különféle fajtáit, és mégis, valahogy úgy látszik, minden szomorúság összefügg egymással létünk mélységeiben, mint valami dúsan elágazó hajtás. Az emberiség csupa fájdalom. A sebek már régen léteztek, mielőtt megszülettünk. A Biblia lerántja a leplet előttünk egy olyan szomorúságról, amelyre nézve tudatlanok maradunk mindaddig, amíg el vagyunk foglalva saját szenvedéseinkkel, és világunk jajaival. Ez pedig Isten szomorúsága. Isten panaszkodásáról olvasunk ennek a lapnak a tetején: "Ember miért nem figyelsz rám?" Az egész Biblia annak az Istennek a története, aki keres, és azé az emberé, aki elrejtőzik. "Ádám hol vagy?" És Ádám elrejtőzött. Egyetlen hosszú történet ez, egy Atyáról, aki lenéz az útra nap mint nap és így sóhajtozik: "Fiam, mikor jössz haza?" Isten szomorúsága magyarázza meg a mi szenvedésünket. Mélyen, nagyon mélyen, minden fájdalmunk annak a következménye, hogy elveszítettük Istent. "A vallás", ami Isten keresése, nemcsak menekülés a gyengék számára, ahogy néhányan mondják. Egyikünk sem elég erős ahhoz, hogy túléljük, ha nem találjuk meg Őt. Ha elveszítjük Istent, elveszítettük azt a környezetet, ahol valódi életet élhetünk. Így hát egyetlen reménységünk az Istenünkkel való tökéletes újraegyesülésben van. Szomorúságaink akkor fognak majd gyökerestől kiszakadni, amikor az ég és a föld újból egyesül. Akkor már ott vagyunk a gyógyulás forrásánál. És Isten letöröl minden könnyet.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ALÁBB KELL SZÁLLNOD AZ Ő CÉLJAIRA

"Neki növekednie kell, nekem pedig alábbszállanom" (Jn 3,30).

Ha szükségletté (nélkülözhetetlenné) lettél egy léleknek, kiléptél Isten rendjéből. Mint munkásnak az a nagy felelősséged, hogy "a Vőlegény barátja" légy. Amikor észreveszed, hogy egy lélek felismerte Jézus Krisztusnak rá vonatkozó igényét, akkor tudod, hogy helyesen irányítottad. Ahelyett, hogy kinyújtanád kezed a szülési fájdalmak megelőzésére, imádkozz, hogy tízszeresére fokozódjanak, amíg nincs már se a földön, se a pokolban olyan erő, ami ezt a lelket távol tarthatná Jézus Krisztustól. Újra meg újra "műkedvelő" gondviselést játszunk. Közbelépünk és elébe vágunk Istennek így szólva: "Ennek vagy annak nem kell így lennie!" - Ahelyett, hogy a Vőlegény barátja maradnál, együttérzéseddel útját állod és az a lélek egy szép napon majd kijelenti: "Ez a tolvaj ellopta Jézus Krisztustól a szeretetemet, és én elvesztettem a látásomat felőle." - Őrizkedj attól, hogy valakivel együtt egy méltatlan vagy igazságtalan dolognak örülj, de örülj az igazságnak. "A Vőlegény barátja... örvendezve örül a Vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. Neki növekednie kell, nekem pedig alábbszállanom." Örömmel mondja ezt János, nem szomorúan. - Végül mégis meglátják majd a Vőlegényt! János azt mondja: ez az ő öröme. Itt a munkás teljesen eltűnik, nem is gondol rá többé senki. Figyelj, ahogy csak tudsz, míg egy másik ember életében meg nem hallod a Vőlegény hangját. Ne törődj azzal, hagy ez mennyi zavart, nyugtalanságot, talán a testi egészség megrendülését is magával hozza annak az életében. Isten örömével örülj, ha az végre eljutott odáig, hogy meghallja az Ő szavát. Azt is gyakran láthatod, hogy Jézus Krisztus zátonyra futtat egy életet, mielőtt megmentené (Mt 10,34).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A bűnös megigazulása

"Megigazulnak ingyen az ő kegyelméből. " (Róma 3, 24)   Isten ingyen, azaz érdem nélkül igazítja meg a bűnöst és istentelent, mintegy ajándékképpen, a Jézus Krisztusban való hit révén. Ez az evangéliumnak egyik legdrágább titka. Mi mindent rejt magában a megigazulás? Mindenekelőtt az adósság, vétek elengedését és a bűnök bocsánatát. Isten a Jézus Krisztushoz ragaszkodó bűnös oldalára áll. Kegyelmébe és szeretetébe fogadja őt. Eltépi az adósságlevelet és megkegyelmez a halálra méltó bűnösnek. De még ennél is több rejlik a megigazulásban. Isten nem csak igaznak nyilvánítja a bűnöst, hanem valójában azzá is teszi. Isten szavai mindig tettekké formálódnak át. Amikor így szól: "Legyen világosság!" - akkor máris ott a világosság. Így teszi a bűnöst is igazzá. A megigazulás fogalma tehát két tényt rejt magában: igaznak nyilvánítanak valakit és igazzá is teszik. Amikor az Írás a hit által való megigazulásról beszél, azt mindig mind a két értelemben érti. De miképpen teszi Isten a bűnöst valóban igazzá? Belsőleg megújítja őt. Új érzületet ajándékoz neki. Nemcsak Isten kerül vele teljesen más viszonyba,tudniillik a kegyelem viszonyába,hanem maga a bűnös is másként viszonyul; teljesen más lelki helyzetbe kerül. Isten ugyanis a maga Lelkét ajándékozza neki s ezen keresztül újjászületését és megváltozását munkálja. Ha a bűnös előzőleg Isten ellensége volt, most Isten barátjává lett. Isten szerelme kitöltetik a szívébe. Magatartása alapvetően más lesz. Aki Krisztusban van, új teremtmény az. Régi lénye eltűnik, a megigazulás révén itt van az új ember. Mindez megelevenedést, életre jutást is hoz magával. A bűnös Krisztussal együtt él és életének súlypontja most már el van rejtve a mennyben. Ezért beszél az apostol "az élet megigazulásáról" (Róma 5, 18). Azok, akik eddig a halál rabszolgái voltak, a megigazító kegyelem révén"uralkodnak az életben" (Róm 5, 17). "Ha olyan törvény adatott volna - móndja az apostol -, amely képes megeleveníteni, valóban törvény által volna az igazság." Tehát a megigazulás és az életre jutás egy és ugyanazon dolog. Egy másik helyen azt mondja az apostol: "mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége hiányában" (Róm 3, 23). A dicsőség itt az élet teljességét jelenti és ellentéte a halál sötétségének. A bűnös tehát mindkettőt elnyeri: a bűnből való szabadulást s az új életet, ami azután egyre inkább kialakul és valósággá válik nála.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Megerősít és megtart

"De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól" (2Tesz 3,3)

Az emberekből gyakran hiányzik mind az értelem, mind a hit. Mindig vannak körülöttünk oktalan és gonosz emberek. Semmi értelme, hogy vitatkozzunk velük, vagy egyezkedjünk: csalárd a szívük és fondorlat a beszédük. Mit tegyünk hát akkor? Állandóan gyötrődjünk miattuk? Nem! Forduljunk inkább erőért az Úrhoz, mert Ő hűséges. Igéjének egyetlen ígéretét sem szegi meg soha. Nem túlzottak a velünk szemben támasztott igényei, és nem zárkózik soha el, amikor kérdéseinkkel hozzá fordulunk. Hűséges Istenünk van! Örvendezzünk ezen! Úgy megerősít bennünket, hogy a gonoszok nem okozhatják bukásunkat, és úgy megőriz, hogy mindaz a gonosz, amely most fenyeget minket, valójában nem árthat nekünk. micsoda áldás, hogy nem kell az emberekkel hadakoznunk (versengenünk), hanem az Úrhoz menekülhetünk, aki őszintén együttérez velünk. Van egy hűséges szív, van változhatatlan, örök szeretet; találjuk meg Benne nyugalmunkat. Az Úr valóra váltja, amit szolgáival eltervezett. Ne engedjük, hogy a félelemnek akár csak az árnyéka is elhomályosítsa szellemünket. Sem az emberek, sem az ördögök nem tudnak semmi olyasmit tenni, ami megfoszthatna minket Isten gondoskodásától és védelmétől. Kérjük ma az Urat, hogy erősítsen és tartson meg kegyelmében bennünket.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Meghallgattatott istenfélelméért.” (Zsidók 5,7)

Meghallgattatott az ő félelméből, ahogy ez a hely világosan mondja, amely félelem csakis attól a pokoli kísértéstől származott: mintha teljesen el lett volna hagyva Istentől és emberektől. Talán még ennél keményebb kísértés is létezhet, de egészen biztos, hogy a legnehezebbek egyike a teljes elhagyatottság.
„Lásd” – mondta a sátán – „egyetlen barátod sincs! Atyád elzárta előled részvétet tanúsító szívét. Dicsőségének angyalai közül egy sem nyújtja ki kezét segítségedre. Az egész menny elfordult Tőled; el vagy hagyatva. Nézd társaidat, akikkel nyájasan társalogtál, mit érnek azok? Mária fia, nézd testvéreidet, Jakabot, nézd kedvenc tanítványodat, Jánost, nézd Pétert a tüzes apostolt: milyen nyugodtan alszanak ezek a restek, mialatt fájdalmaidban gyötrődsz! Lásd, nincs barátod sem a mennyben, sem a földön. Az egész pokol összeesküdött ellened. Rémisztő poklaim mélységét felnyitottam, követeimet mindenfelé elküldtem a sötétség fejedelmei után, hogy törjenek ezen az éjszakán. A nyilakkal nem fogunk takarékoskodni, összes hatalmunkat felhasználjuk, hogy Téged legyőzzünk; mi lesz akkor veled Te egyedül való?”
Lehet, hogy a kísértés ilyen volt; ami annyival is inkább hihető, mivel az angyal megjelenése, aki Őt erősítette, elvette félelmét. Meghallgattatott az Ő félelméből, többé nem volt egyedül, hanem Vele volt a menny. Talán éppen azért ment vissza háromszor tanítványaihoz, ahogy a költő mondja:




„Háromszor ment el magányos helyre és vissza,
Embereknél lelni, enyhítő vigaszra.”




Meg akart győződni, hogy tényleg igaz-e az, hogy Őt mindenki elhagyta volna? Mindnyájukat alva találta. De mégis talált némi vigaszt abban, hogy nem rosszindulatból, hanem mély szomorúság következtében aludtak: „a lélek ugyan kész, de a test erőtlen”. Minden esetre meghallgattatott az Ő félelmei között. Jézus meghallgattatást nyert legnagyobb szenvedései közepette. Én lelkem, téged is meghallgat az Úr.

Napi áhítat: Ki forgat kicsodát?

Mk 12,18–27

Én forgatom a Bibliát, vagy a Biblia s mögötte Isten hatalma forgat engem?

„Ezután szadduceusok is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és ezt kérdezték tőle: „Mester, Mózes előírta nekünk, hogyha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor meghalt, nem hagyott utódot. A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy ő sem hagyott utódot. Ugyanígy történt a harmadikkal is, és a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt.” Jézus ezt mondta nekik: „Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? Mert az emberek amikor már feltámadtak a halálból, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyekben. Arról pedig, hogy feltámadnak a halottak, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.”

Magyarázat

Találkoztál már olyan emberrel, aki Istenről, Bibliáról beszél, valami mégis elárulja, hogy nem a kegyelem útján jár? Hogy lehetséges ez?
A Szentírást nagyon sokféle indítékból és sokféle lelkülettel lehet kézbe venni. A történetben is az írást betűiben ismerő emberekről olvasunk, akik forgatták az írást, de istenellenes gondolatokat olvastak ki belőle. Ha úgy közelítettek az igéhez, ahogy Jézus Krisztushoz is, akkor cseppet sem kell csodálkoznunk. Olyan dolgok felől kérdezik és próbálják ezzel kapcsolatban csapdába ejteni, amelyekben nem is hisznek. Ahogy forgatják az Írást, úgy akarják Jézust is forgatni, kiforgatni. Ilyen zárt szívvel lehet olvasgatni, még tanulmányokat is folytatni, sőt vitázni és érvelni is. De Isten személyét és hatalmát, a valódi igét (szentírás) és az élő Igét (Jézus Krisztus) csak alázattal, nyitottsággal lehet megtapasztalni.
Tehát én forgatom a Bibliát, vagy a Biblia s mögötte Isten hatalma forgat engem? S okoskodó eszmecserék helyett még azt is meg merem kérdezni: „Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek?” Akkor Isten biztosan nem marad válasz nélkül.
(Boros Dávid)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja:A félelem ellenszere

"Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! "(Zsolt 56,5)

Valaki ezt kérdezte: ismeri-e a hívő ember a félelmet, vagy neki már nem illik félnie soha semmitől? Óvakodjunk a végletektől: a hívő nem szuperember, akinek nincs idegrendszere, és mindent bírnia kell. De ne hivatkozzék általános emberi gyengeségére se, amikor a hitetlensége miatt tele van félelemmel!

Mit mond erről a Biblia? Isten gyermekeit sem kerülik el a bajok és veszedelmek. Ők is ismerik, milyen egy váratlan támadás miatt megijedni, életveszélyes helyzetben félni a haláltól, vagy aggódni azok miatt, akiket szeretünk és akikért felelősek vagyunk. A hívő ember is ismeri a félelmet, és szenved tőle.

Azonban mindezt úgy éli át, hogy közben ismeri a mindenható Istent, aki őt szövetségébe fogadta, s bízik hatalmas és hűséges szövetségesében. Ezért olvassuk a zsoltárokban gyakran: Isten az én erős váram, biztos menedék a baj idején. Az Istenben való bizalom erőt ad, tartást, kitartást, lelki állóképességet, reménységet a különféle nehézségek közt.

A félelmek leghatásosabb ellenszere az istenfélelem: amikor valaki ismeri Istent, és komolyan számol azzal, hogy ő mindenható, kegyelmes, szerető Atyja a benne bízóknak, aki reménytelen helyzetből is tud adni kiutat, emberileg megoldhatatlan problémákra is megoldást, nagy túlerővel szemben is győzelmet. S így el lehet jutni oda, hogy már kezd nem félni az ember. Lehet, hogy félnem kellene, de bízom Istenben, és nem félek.

Aki emberektől fél, attól tart, hogy árthatnak neki. Aki Istent féli, abban bízik, hogy ő segíteni fog neki. Istennel szövetségben végzetes baj már nem érheti az embert. Még ha meghal, akkor sem.

HOGY LEHET ISTEN EGYSZERRE HÁROM SZEMÉLY?

A Szentháromság tanítása, azaz hogy az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten mind egyenlően és örökké az egyetlen igaz Isten, valóban nehezen érthető, mégis a kereszténység alapja. Annak ellenére, hogy a szkeptikusok kinevetik, mint matematikai képtelenséget, mégis a Biblia egyik alapvető tanítása, s egyúttal mélyen valóságos a világegyetem megértése szempontjából.

Az Ó- és az Újszövetség egyaránt tanítja Isten egységét és háromságát. Az olyan igehelyek, mint az Ézsaiás 45:18 újra meg újra azt hangsúlyozzák, hogy csak egy Isten van, aki mindent teremtett: "Ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette, Ő az Isten, aki a földet formálta, alkotta. Én vagyok az Úr, nincs más!" Ugyanerre egy újszövetségi példa: "Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek." (Jakab 2,19).

Ezzel egyidőben az Ézsaiás 48:16 beszél Isten három személyéről: "Régen sem beszéltem rejtélyesen, amióta ez történik, jelen vagyok. Most pedig az én Uram, az Úr elküldött engem és lelkét adta nekem." Magától értetődő, hogy mindezt Isten mondja, mégis úgy fogalmaz: "az Úr (az Atya Isten) elküldött engem és lelkét (a Szentlelket) adta nekem." A Szentháromság ténye az Újszövetségben is nyilvánvaló, például a János 15:26-ban, ahol Jézus azt mondja: "Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam." Azután ott van a bemerítési ige: "megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében" (Máté 28,19).

Egy Isten, három névvel? Számtalan Bibliaversből láthatjuk, hogy Jézus, az Isten egyszülött Fia, Istennek, és az Atyával egyenlőnek vallotta magát. Például, amikor azt mondta: "Én vagyok az Alfa és az Omega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható." (Jelenések 1,8)

Joel Osteen: Minden nap...

Minden nap, minden szempontból egyre szerethetőbb vagyok.

Küszködsz, hogy létrehozz valamit, vagy, hogy megvalósítsd az álmodat? Frusztrált vagy amiatt, hogy egy kapcsolatban nem tudod megváltoztatni a másik felet, vagy nem tudod rávenni őt, hogy helyesen éljen? Biztosan jót akarsz és helyesek a szándékaid, csak az a baj, hogy te magad akarod átrendezni és létrehozni a dolgokat a saját elképzelésed szerint, és az általad meghatározott időben. Ez pedig frusztrációhoz vezet! Át kell adnod ezeket a körülményeket Istennek, és bíznod kell Benne, hogy Ő mindig azt tartja szem előtt, ami a legjobb számodra./Joel Osteen/

**************************

Minden nap, minden szempontból egyre határozottabb vagyok.

Mindig lesznek olyan emberek, akik megpróbálnak kimozdítani minket a nyugalomból. Lehet, hogy jó emberek, lehet, hogy jót akarnak, de hajlamosak a negatívumokra koncentrálni, felfújni a dolgokat és mindent krízishelyzetként kezelni. Ha hagyod, akkor ki fogják hozni belőled az aggódást és a félelmet. A sarkadra kell állnod és ellenállni nekik: „Én a nyugalmat választom. Ne ébressz fel az aggodalmaddal, a félelmeddel; ne ébressz fel a kételkedéseddel, hitetlenségeddel. Tudom, hogy még mindig Isten ül a trónon. Ő vitt át a múlton, és Ő fog keresztülvinni ezen a helyzeten is. /Joel Osteen/

Napi Ige, Napi Gondolat

Napi Ige:

Ha tehát megvallod, hogy Jézus az Úr, mert a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert belül, a szívünkben jön létre az a hitbeli meggyőződés, amely Isten számára elfogadhatóvá tesz bennünket, és ha a szánkkal megvalljuk, amit hiszünk, akkor üdvözülünk.(Róm.10:9-10)

Napi Gondolat

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól (Zsoltár 23:4)

A félelem nem egy fizikai érzés, hanem egy szellemi állapot. A békesség sem egy fizikai érzés hanem úgyszintén egy szellemi állapot. A kérdés az hogy melyiknek adunk helyet az életünkben.

Az Ige világosan kijelenti hogy nem a félelem szellemét kaptuk örökségben, hanem a békesség, fiúság, józanság szellemét.
Így hát vesd ki az életedből a félelmet, tagadd meg és dobd ki akár a szemetet, és szólítsd elő hittel a Békesség Szellemét.
Ne feledd, a bátraké a győzelem, és Jézus által te már több mint győztes lehetsz. Szabad lehetsz a félelmeidtől is.

A bátorság az amikor kilépünk a komfort zónánkból, ellenállunk a félelemnek és megtesszük a nagy lépést az ismeretlen felé.
Soha NE félj az ismeretlentől, az újtól, mert Istened számára semmi rejtett dolog nincs, sem a földön, sem a föld alatt. Légy tehát bátor, és akkor is menj az új felé amikor mindenki más megáll, vagy visszafordul.

A Jézus nevében!
Ámen!

Isten csodálatos kegyelme: JÁRULJUNK ISTEN ELÉ TISZTELETTEL

A KEGYELEM TRÓNJA

''Legyünk háládatosak, amelynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon, kegyességgel és félelemmel.'' 
(Zsidókhoz írt levél 12:28)

Értelmes ismeretet kell szereznünk arról, hogyan jöjjünk tiszteletteljes, Istenszerető és hívő szeretet lelkületével Istenhez. Az emberek egyre kisebb tiszteletet tanúsítanak Alkotójuk nagysága és fensége iránt. Isten azonban megszólít bennünket az utolsó napokban. Hallhatjuk hangját a viharban és a forgószélben. Hallunk az Isten által megengedett szerencsétlenségekről, a földrengésekről, árvizekről és a mindent elsöprő elemek tombolásáról. Ezekben a vészterhes időkben mindazoknak, akik az Isten parancsolatait megtartó gyermekeinek vallják magukat, óvakodniuk kell a tiszteletteljes és Isten-szerető lelkület elveszítésétől. A Szentírás arra tanítja az embert, hogy közeledjen teremtőjéhez alázattal, tiszteletteljes hódolattal és az Isteni Közbenjáróba vetett hittel. Amikor az irgalom zsámo-lyához járul esedezéssel, hajtsa meg térdét előtte, mint akinek kegyelemre van szüksége. Ezzel is fejezze ki, hogy teljes testi, lelki és szellemi valóját aláveti Teremtőjének.

Mind a nyilvános, mind a magánjellegű áhítatnál kiváltságunk, hogy meghajtsuk térdünket az Úr előtt, ha imában hozzá közeledünk. Jézus, a mi példaképünk ''térdre esvén, imádkozott.'' (Lukács evangéliuma22:41) A tanítványokról is feljegyezték, hogy ők is ''térdre estek, és imádkoztak.'' (Apostolok cselekedetei 20:36; 21:5; 9:40) Pál kijelentette: ''Meghajtom térdeimet a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja előtt.'' (Ef 3:14) Ezsdrás térdelt, amikor bevallotta lzráel bűnét Isten előtt.(lásd Ezsd 9:5) Dániel ''háromszor napjában térdeire esett, könyörgött, és dicséretet tett az ő Istene előtt.'' (Dániel könyve 6:10) A zsoltáros felhívása pedig így szól: ''Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!'' ''Mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden útján járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből.'' (Mózes ötödik könyve 10:12) ''Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat.'' (Zsolt 33:18) ''Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.'' (Péld 22:4)

Reggeli dicséret: A hangya és az elefánt

Képzeld el, hogy a hangya elindult barátjával, az elefánttal az erdőbe sétálni. Ahogy mennek együtt, egy irdatlan rög került a kis hangya útjába. Felszól az elefántnak: Segítenél eltenni az útból ezt a hatalmas rögöt? És teljes erejéből nekifeszül, hogy segítsen az elefántnak. Természetesen így együttes erővel sikerült elhárítani az akadályt. De tegyük föl, hogy a kis hangya nem szól, hanem minden erejével igyekszik eltolni a rögöt, megpróbál átbújni alatt, fölötte, mellette. Szakad róla a verejték, de nem sokat halad előre.

Sok emberrel találkozom, akik azt mondják, ők keresztények, és majd összerogynak a terhek alatt.

Már 30 éve meghalt a házastársa, de még mindig naponta kijár hozzá a temetőbe, és siratja életét, milyen rossz egyedül.

Bár kereszténynek vallja magát, de mindenféle pótcselekvéshez fordul, mert megalázták, becsapták, otthagyták. Szenved, összeomlik, pedig hatalmas segítője ott áll mellette, hogy megvigasztalja, betöltse erővel, felemelje őt. Csak őszintén kérnie kellene.

Azt mondja, ő jó keresztény, hetente jár templomba, de arra nincs ideje, hogy naponta olvassa a Bibliát, legföljebb elmorzsol egy miatyánkot vagy hiszekegyet.

Sok állítólagos keresztény áll próbáinak hatalmas hegye előtt, de csak végső esetben gondol arra, hogy megkérje a mellette haladó Krisztust, hogy avatkozzon közbe. Úgy érzi, ezt saját maga is meg tudja oldani. Pedig egészen közel, karnyújtásnyira van a segítség.

Dávid király sok nehézségen ment keresztül, mégis így kezdődik a 34. Zsoltár:
„Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van.”

Majd így folytatja: „Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megsegíti a megsebzett lelkeket.” (19. vers)

Bár minden példa sántít egy kicsit, de képzeld magadat pici hangyaként a hatalmas, erős elefánt mellé. Van okod az aggodalomra? Szerinted van olyan kihívás, ami téged ér, és a barátod ne tudna megvédeni? Mennyivel hatalmasabb a mi Istenünk. Húzódj közelebb hozzá!

Bejegyezte: Gyürüs Panni

Biblia-Ige:Efézusbeliekhez írt levél 4. rész

1. Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.
2. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,
3. Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.
4. Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;
5. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
6. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.
7. Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.
8. Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
9. (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?
10. A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)
11. És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12. A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14. Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
15. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;
16. A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.
17. Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában,
18. Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök;
19. Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.
20. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;
21. Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban:
22. Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
23. Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,
24. És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
25. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.
26. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;
27. Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.
28. A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.
29. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.
30. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.
31. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt;
32. Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

...azokat mind egyétek meg...ezeket utáljátok, meg ne egyétek!      3Móz 11,9.13

A 3.Mózes 11. pontos utasítást ad arra nézve, hogy mit szabad és mit nem szabad az izraelitáknak enniük. Az Újszövetségben ezek az ételtörvények teljesen megszűntek, ahogy azt az Úr Péternek megmutatta (Csel.10.) Nekünk azt kell gondosan megvizsgálnunk, hogy milyen lelki táplálékot veszünk magunkhoz. Az Isten Lelkétől újjászületett ember alaptörvénye ez legyen: semmit nem veszek magamhoz, ami nem Istenhez visz közelebb, semmit, ami gonosz, ami kevélységemet vagy szenvedélyemet táplálja. A 3.Mózes 11-ben ismételten előfordul: ezt egyétek, ezt ne egyétek! Nekünk sokat megenged Isten. Az 1.Kor 3,22-ben ezt mondja Pál: "Minden a tiétek. Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek: ti pedig Krisztuséi". Igen, minden a tiétek: művészet és tudomány, zene, festészet, természettudomány, történelem és csillagászat. Mindenütt találhatunk valamit, ami lelkünket táplálhatja. Az újságokat is olvashatja az ember lelki haszonnal, ha úgy olvassa, mint Schrenk Éliás, aki indíttatást nyert belőle az imádkozásra, vagy mint Spurgeon, aki abból a bűnösöknek Jézushoz való hívogatását tanulta meg. Nem szabad azonban tekintet nélkül mindent elfogadnunk, amit ezek nyújtanak. Gyakran egészen közvetlenül érezteti Isten velünk: ez káros, ne fogadd be! Némelyiket egyenesen megtiltja Isten. Az izraelitáknak pl. nem volt szabad megenniük, ami a földön csúszott-mászott  (41. v.) Jelképezheti ez nekünk, hogy kerüljünk mindent, ami alattomosan, hízelgő módon közelít hozzánk! Aki ilyet "eszik", az megfertőzteti magát.

Varga László: Isten asztaláról

"Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak."      Apostolok cselekedetei 10,15

Olvassuk el az egész történetet! Tudnunk kell, hogy zsidó nem mehetett be egy pogány házába, mert az az ő számára tisztátalan volt. Lehetett ez a Kornéliusz akármilyen nagy ember, Péter azelőtt soha nem szánta volna rá magát, hogy hozzá menjen, vele egyék, neki szólja Isten igéjét. Bizony, nagyon sok keresztyén magyar ember nem ülne ebédhez egy cigánykunyhóban! Te se tennéd meg akárkivel. És milyen megszégyenítő, amikor adott esetben kiderül, hogy az a megvetett másik sokkal különbül áll ki az igazság mellett, különbül segít valakin, aki mellett te csak elmentél, vagy éppen neked tesz olyan szolgálatot, amit te nem tennél meg neki, mert nem találod arra méltónak. Ne féljünk attól, hogy beszennyez a másik! Lehet, hogy Isten előtt tisztább, mint magunk. Próbáljunk úgy tekinteni minden emberre, hogy Krisztus érte is meghalt. És akkor meglátjuk, hogy a legutolsóban is van érték, megbecsülendő ajándéka Istennek. És szebbnek fogjuk látni a világot, és boldogabbak leszünk. Mert nincs nagyobb boldogság, mint tiszta lelkek között élni. Keressük a tisztaságot, és meg fogjuk találni!

Kegyelmes Istenem, alázattal hajtok fejet előtted, úgy ismerem be, mennyi gőg van bennem, amire soha nem is gondoltam. Természetesnek tartom, hogy bár vannak nálam különb emberek, de sokan vannak, akik nem méltók arra, hogy kezet fogjak, hogy asztalhoz üljek, hogy barátkozzam velük. Mert én mégiscsak valaki vagyok, azok pedig senkik hozzám képest, vagy olyan bűnösök, hogy rossz fényt vetne rám, ha velük látnának. Adj, Uram, bátorságot ahhoz, hogy minden emberrel egyenrangúan tudjak szóba állni, és hogy ezt megtehessem, adj olyan hitet, és az emberek előtt is olyan becsületet, hogy soha ne kelljen félnem attól, hogyan ítéli meg a világ, ha én barátomként beszélek még legmegvetettebb embertársammal is. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A KIRÁLYSÁG ÉS A SZENVEDÉS

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 14,19-23

19 Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. 20 De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe. 21 Miután hirdették az evangéliumot ebben a városban, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. 22 Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. 23 Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.

"...mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába."

(ApCsel 14,22b)

Amikor az ősegyház misszionáriusai eredményesen térítettek a városokban, ahol hirdették az evangéliumot, szokásuk volt, hogy visszamentek bátorítani az újdonsült keresztyéneket. Becsületesen megmondták nekik, hogy "sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába". Ezt az üzenetet úgy közölték, mint ami általános szabály. Nem így szóltak: "Néhányatoknak valószínűleg szenvedni kell, mások pedig boldogan élnek majd, amíg meg nem halnak!" Nagyon világosan megmondták, hogy nincs fájdalommentes út a dicsőségbe. Misszionáriusaink elmondják nekünk, hogyan szenvednek megpróbáltatásokat zsidók, mexikóiak és kínaiak, amikor Jézus tanítványai lesznek. De nem szabad csak rájuk gondolnunk. A szabály ránk is vonatkozik. A szenvedés nem véletlenszerű vagy történelmi. Hozzátartozik az üdvösség útjához. Ezt nem lehet kikerülni és nem szabad előle kitérni. Miért elkerülhetetlen számunkra a szenvedés? 1. Feltétlenül a Sátán céltáblái leszünk. Minden ördögi eszközzel megpróbál majd bennünket eltántorítani Krisztustól. 2. Jézus nevének a pártjára állunk. Ezért megvetnek, kigúnyolnak és üldöznek majd embertársaink - gyakran azok, akik a legközelebb vannak hozzánk. 3. Meg kell tagadnunk magunkat. A mi régi, bűnös énünk lassan el fog halni. Ez fájni is fog. 4. Meg kell tanulnunk szeretni úgy, ahogy Jézus szeretett. Ez nagyon sebezhetővé tesz bennünket. A szeretet fájdalommal jár. Ha egyszer felfedeztük, hogy a "királyságba" szóló elhívásunk szenvedésbe sodor bennünket, két hibát el kell kerülnünk. Nem szabad azzal próbálkoznunk, hogy valamiféle okoskodó magyarázattal elvegyük ennek a tanításnak az élet, másfelől pedig nem szabad megpróbálnunk hirtelenül mártírrá válnunk oly módon, hogy ellenállást szítunk. Ortodox keresztyének az első hiba elkövetésére hajlamosak, szektás keresztyének pedig a másodikra. Mindaz amit tennünk kell tulajdonképpen csak annyi, hogy megvizsgáljuk magunkat, és kritikus szemmel nézzük életvitelünket, s tegyük fel magunknak a kérdést: azonosultunk-e Jézussal? És a szenvedésről szóló evangélium majd nyilvánvalóvá válik.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-TEST SZERINT GONDOLKOZOM?

"Mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e?" (1Kor 3,3)

A természeti ember mit sem tud a testiségről. A test a Szellem ellen törekedik, aki az újjászületéskor tért be hozzánk, a Szellem pedig a test ellen harcol. Ez idézi elő a test szerinti gondolkozást. "Szellem szerint járjatok" - mondja Pál - "és a test kívánságát véghez ne vigyétek" (Gal 5,16), így eltűnik majd a testi gondolkozás. Vajon te kis dolgok miatt is hamar elszomorodsz és összeférhetetlen vagy? "Ó, a keresztyén ember soha nem ilyen." De Pál apostol azt mondja, hogy igenis ilyen, és ezeket a dolgokat kapcsolatba hozza a testies gondolkozással. Van-e a Bibliában olyan igazság, amely nyomban felingerel? Ez is bizonyítja, hogy még testi vagy. Ha a megszentelődés végbement benned, akkor nyoma sincs többé ennek a gondolkozásnak. Ha Isten Szelleme felfed benned valami helytelent, nem azt kívánja tőled, hogy hozd rendbe, hanem hogy fogadd el a világosságot, és majd Ő rendbe hozza. A világosság gyermeke nyomban bevallja bűnét és leplezetlenül áll Isten színe elé; a sötétség gyermeke ellenben így szól: "Ó, ki tudok magyarázkodni!" Amikor betör a fény és meggyőződsz igazságtalanságodról, légy a világosság gyermeke, valld be és Isten majd elbánik azzal, ami rossz. Ha véded magad, azzal csak azt bizonyítod, hogy a sötétség gyermeke vagy. Mi a bizonyítéka annak, hogy megszűntél testiesen gondolkozni? Ne ámítsd magad: amikor megszűnik testies gondolkozásod, ez az elképzelhető legkézzelfoghatóbb dolog. Isten majd gondoskodik róla, hogy végtelen lehetőségeid legyenek kegyelme csodájának kipróbálására. A gyakorlati kipróbálás az egyetlen bizonyíték. Akkor majd így szólsz: "Bámulatos! Ha ez azelőtt történt volna, neheztelés támadt volna bennem!" A földön te leszel a legjobban csodálkozó ember mindannak láttán, amit Isten belső életedben elvégzett.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten gyermekei jog szerint

"Mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek. " (János 1, 12)   Hinni annyit jelent, mint Jézust befogadni. Először is szabaddá kell tennünk a szívet mindattól, ami ővele nem egyeztethető össze. Azután az embernek le kell mondania a maga dicsőségéről. Jézus nem elégszik meg valami kis sarkocskával az életünkben. Ő a dicsőség Ura; az ő igénye: mindent vagy semmit! A központi helyet akarja elfoglalni és maga mellett nem tűrhet meg ott senki mást. Hinni annyit jelent: Jézust egyedüli és kizárólagos Úrnak ismerem el, aki előtt minden másnak meg kell hajolnia. Vannak, akik Jézust még nem akarják befogadni. Mások viszont szívesen hajlandók lennének erre, de kételkednek abban, hogy ilyen nagy dologra képesek. Ezek a félénk és csüggedt szívek csak a maguk nagy méltatlanságát látják, nem értik meg, hogy Jézus hozzájuk is betérhet. Az ilyeneknek mondjuk bátorítólag: ne féljetek, az a fontos, hogy igazán akarjátok őt! S mivel a legtöbben nem akarják őt befogadni, annál inkább örül azoknak, akiknek szíve vágyakozik utána. "Biztosságba helyezem azt, aki arra vágyik" (Zsolt 12, 6). Igénkben az áll, hogy "akik hisznek az ő nevében". A hit ragaszkodik az Úr nevéhez, mert az azt jelenti: Jézus, a bűnökből szabadító. Neked is kész bebizonyítani ezt, csak bátran szegezd neki a Jézus-nevet. Az ő nevének dicsőségéért neked is szabadító Istened lesz (Zsolt 79, 9). - Azoknak, akik befogadták, hatalmat, szó szerint teljhatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, tehát jogosan nevezik magukat így. Mások viszont -igen sokan - csak bitorolják ezt a nevet és Istent atyjuknak nevezik, holott Isten nem tudja őket gyermekeinek elismerni, mivel Jézust mint Szabadítót nem fogadták be. Csak az sorolhatja magát Isten gyermekei közé, aki Jézusban találta meg az üdvösség egyetlen lehetséges alapját. Milyen sokan csak szájukkal nevezik Istent atyjuknak, mondogatva például a Miatyánkot, de valójában nem fűzi őket semmi szívbeli kapcsolat Istenhez. Nem újjászületés vagy az Istentől nyert új élet alapján lettek Isten gyermekeivé. Csak betolakodók és egyszer majd hallaniok kell a rettenetes szót: "Nem ismerlek titeket!" Ha atyátok vagyok, hol az én dicsőségem? Hiszen ti önmagatokat dicsőítettétek! - Csak a bűnösként Jézushoz közeledő lélek nyerhet befogadást Isten családjába.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Biztos kézzel vezet

"Vezetem majd a vakot olyan úton, amelyet nem ismertek" (Ézs 42,16)

Gondoljuk csak el: Ő a végtelenül dicsőséges Úr - mint a vakok vezetője. Micsoda határtalan együttérzés van ebben! A vak ember nem képes megtalálni az olyan utat, amelyet nem ismer. Még ha ismeri is az utat, akkor is nehezen tud menni rajta; de egy ismeretlen úton vezető nélkül nem tud járni. Természet szerint valamennyien vakok vagyunk, az üdvösség útját nem találjuk meg, csak ha az Úr rávezet bennünket. Ő vezérel mindaddig, amíg elérünk hozzá, hogy azután megnyissa szemünket. Mindnyájan vakok vagyunk a jövőnket illetően is: nem látjuk előre még azt sem, hogy egy óra múlva mi lesz velünk. Az Úr Jézus azonban vezet bennünket egészen utunk végéig. Áldott legyen az Ő neve! Mi nem sejtjük, hogyan érkezhet szabadulás a számunkra. Az Úr azonban tudja, és vezet bennünket, amíg meg nem menekültünk minden veszedelemtől. Boldogok azok, akik a jó Pásztor kezébe teszik a kezüket, és teljesen rábízzák útjukat és önmagukat is. Az Úr mindvégig vezeti őket, és amikor végül hazaérnek a dicsőség honába és végigtekintenek majd az úton, amelyen Isten vezette őket, szívből jövő, őszinte hálaének tör majd ki belőlük nagy jótevőjük dicséretére. Uram, vezess ma engem is, szegény vak gyermekedet a te utadon, mert én nem ismerem a helyes utat.

Maranatha-Jön a Király: Az igazság diadalt arat

 

„Az angyal, akit láttam állani a tengeren és a földön, felemelte kezét az égre, és megesküdött arra, aki örökkön-örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, a földet és a benne valókat, a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen.” (Jel 10,5–6)

„A Jelenések könyve 14. fejezetének üzenete, amely kijelenti, hogy Isten ítéletének órája elérkezett, a vég idejében szól. A 10. rész angyalát úgy jelképezi a Szentírás, mint akinek egyik lába a tengeren, a másik pedig a földön van. Ez azt mutatja, hogy az üzenet az óceánt átszelve távoli vidékekre is eljut, és a tenger szigetei is meghallják a világhoz intézett utolsó felszólító üzenetet.

»És az angyal, akit láttam állani a tengeren és a földön, felemelte kezét az égre, és megesküdött arra, aki örökkön-örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, a földet és a benne valókat, a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen.« (Jel 10,5–6) Ez az üzenet kihirdeti a prófétai idők lezárulását. 1844-ben keserűen csalódtak azok, akik nagyon várták az Ő megjelenését. A csalódás az Úr akarata szerint volt, hogy a szívek gondolatai nyilvánvalóvá legyenek.

Egyetlen olyan felhő sem borított homályt az egyházra, amelyre Isten ne lett volna felkészülve. Semmilyen erő nem próbálta hátráltatni Isten művét, melyet Ő ne látott volna előre. Minden úgy történt, ahogyan Isten a prófétái által megjövendölte. Nem hagyta magára egyházát a sötétségben, hanem prófétai kijelentésekben megmutatta a jövőt, s gondviselése által a világtörténelem megfelelő pillanatában előidézte azokat az eseményeket, amelyeket a Szentlélek ihletése által a próféták előre megjövendöltek. Isten minden terve megvalósul. Törvénye összekapcsolódik trónjával, és az emberekkel egyesült sátáni erők sem képesek annak lerontására. Isten élteti és óvja az igazságot, amely akkor is él és sikerre jut, ha időnként látszólag árnyék vetül rá. Krisztus evangéliuma a jellemben kiábrázolódó törvény. Az ellene törő csalások, a hamisság és a sátáni erők minden koholmánya végül örökre megszűnik majd, s az igazság diadala a déli napfényhez lesz hasonló. Isten szárnyai alatt az igazságosság napja újra felragyog, és az egész Föld teljes lesz dicsőségével.”

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek” (Lukács 22,44)

Megváltónk nagy gyötrődése, melyet a kísértéssel való heves tusakodás okozott, olyan természetfeletti izgatottságba hozta egész testét, hogy abból nagy vércseppek törtek elő és a földre hulltak. Ez mutatja, milyen rettenetesen nehezedett Rá a bűn súlya, amely annyira összezúzta, hogy vért izzadott! A szeretetnek milyen nagy hatalma nyilvánul itt meg előttünk! Egy régi természettudós megfigyelte, hogy az a ruggyanta a legkitűnőbb, amely a mézgafából vágás nélkül folyik ki a kéreg alól. E drága fa kellemes nedvet szolgáltat, mikor az ostorcsapások megsebesítik és a kereszten szegek fúrják át testét; de íme, legbecsesebb nedvét akkor árasztja, mikor sem az ostor, sem a szeg, sem a lándzsaszúrás nem sebzi Őt. Ez Krisztus önkéntes szenvedését áthatóvá teszi nekünk, mivel itt a vér erőszakos előidézés nélkül folyik. Itt nem kell sem szúrás, sem vágás: önként folyik a vér. Itt nem szükséges ez a parancs: „Jöjjetek elő források!” Folyik magától rózsaszín folyama. Ha az ember nagy lelki küzdelmet áll ki, akkor vére a szívéhez szorul. Az arca elsápad, közel van az eszméletlenséghez; a vér befelé szorul, mintha a belső embert kellene erősítenie, mikor nyomorúságon megy keresztül. Nézd meg csak a Megváltót lelki szenvedéseiben: annyira megüresítette magát, hogy halálos vívódásakor vére nem szívéhez szorult – saját belső embere erősítése végett, hanem kifelé nyomul és befecskendezi a földet. Krisztus szenvedésharca által kiöntetett a földre, amely leleplezi előttünk az áldozati ajándék teljességét, melyet önmagában hozott az emberiségért.
Felfoghatjuk e most már, milyen heves volt ez a küzdelem és halljuk e hozzánk intézett szavát: „Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig!” Tekintsetek vallásunk nagy Apostolára s Főpapjára és inkább vért izzadjatok, mintsem megadjátok magatokat lelketek nagy ellenségének.

Napi áhítat-

Összedőlő csapda

Mk 12,13–17

Meg lehet-e téveszteni emberi reakciókkal azt, aki figyelmen kívül hagyja a reakciókat?

„Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?’ Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: „Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem.” Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: „Kié ez a kép és ez a felirat?” Ők pedig így feleltek: „A császáré.” Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És igen elcsodálkoztak rajta.”

Magyarázat

Az emberi szándékok dzsungelében élünk. Szeretnénk megfelelni Istennek, embertársainknak, családunknak, önmagunknak. Aztán olyan útvesztőkbe kerülünk, melyekből nem tudunk kikeveredni, de még azt sem tudjuk, hogyan kerültünk beléjük.
Pedig a válasz egyszerű: akinek sok fókusza van az életében, az mindenre figyel, ezért kevés dolgot lát tisztán, könnyebben belekeveredik a saját döntéseibe, azok következményébe. Ezzel szemben Jézusról azt olvassuk, hogy egyetlen szemszögből tekint a világra, ez pedig az Atya akarata: mert „amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon” (Jn 5,19). Ez alapján dönt minden helyzetben, az Atyától jövő igazság mutatja az utat az emberi szándékok dzsungelében. Márpedig nemcsak véletlen és félreértés, de rossz szándék is okozhatja a buktatókat. Van azonban egy biztos ellenszer: ha taktikázás, egyensúlyozgatás helyett Istenből merítjük, Istenhez igazítjuk reakcióinkat.
Meg lehet-e téveszteni emberi reakciókkal azt, aki figyelmen kívül hagyja a reakciókat? Jézus így oldott fel egy helyzetet, mely csapdába is ejthette volna, ha emberekre tekint. Te is kipróbálod? Segíteni fog neked is, ha az igazsághoz ragaszkodva keresed Isten útját!
Imaáhítat

Adjunk hálát az Urat híven szolgáló
nőtestvéreinkért! (Lk 8,1–3)