Jakab Apostol levele 4. rész

1. Honnét vannak háborúk és harczok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, a melyek a ti tagjaitokban vitézkednek?
2. Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek.
3. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.
4. Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.
5. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irígységre kívánkozik a lélek, a mely bennünk lakozik?
6. De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.
7. Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.
8. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.
9. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.
10. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.
11. Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. A ki megszólja atyjafiát, és a ki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.
12. Egy a törvényhozó, a ki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?
13. Nosza immár ti, a kik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kalmárkodunk, és nyerünk;
14. A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.
15. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.
16. Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz.
17. A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.

Húsvét: A halál halála

A vasárnapi iskolában a gyerekek Jézus feltámadásáról tanultak. A tanár elmagyarázta, hogy bár Jézust sírba fektették, Ő mégis feltámadt. Amikor megkérdezte őket, hogy szerintük mik voltak Jézus első szavai miután kijött a sírból, egy kislány rávágta: “Tá-ráá!”

Amikor Jézus meghalt a kereszten, legyőzte a bűnt, feltámadásával azonban a halál felett is győzedelmeskedett.

Sokan nem szívesen beszélnek a halálról, pedig a Húsvét a halál haláláról szól.

Egyesek azzal vádolják a keresztényeket, hogy nem akarnak szembenézni a valósággal, pedig pontosan ezt teszik, mégpedig sokkal direktebb és őszintébb módon, mint nem hívő társaik. Beszélünk róla, megküzdünk vele, és rájövünk, hogy nincs mitől tartani, mert a győzelmet már kivívták helyettünk.

Sokan még a halál szótól is félnek és inkább azt mondják, hogy ‘elment’ vagy esetleg kényszeredetten viccelődve kijelentik, hogy ‘feldobta a talpát’. A halál nehéz téma számukra.

Édesapja haláláról reflektálva Bradley Cooper színész egy interjú során ezt mondta:

“Hirtelen megértettem, hogy tényleg, én is meg fogok halni egy napon. Itt van. Nem egy könyvben olvasok róla, nem egy filmen látom. Meghal valaki előtted, akit nagyon szeretsz. Azt mondtam magamban, hogy “Igen. Ez a halál.” És egy napon ez velem is meg fog történni.”

A halálozási statisztikákat érdemes figyelembe venni. Tízből tíz ember meghal. Azért fontos ezzel szembenézni, mert csak azok tudnak igazán élni, akik készek a halálra.

Az élet nagyon gyorsan elmúlik. Megfigyeltem, hogy az évek előrehaladtával az idő múlása felgyorsulni látszik. Egy nemrég megjelent cikkben azt olvastam, hogy ez azért van, mert az emberek a legtöbb fontos tapasztalaton fiatal korukban mennek keresztül, később pedig a napok csak úgy rutinszerűen pörögnek tovább. Mivel egyre kevesebb az új tapasztalat, az élet múlása felgyorsulni látszik. A cikk azt tanácsolta, hogy ennek elkerülése érdekében szerezzünk új tapasztalatokat. Csakhogy a legtöbb ember szívesebben vesz délutáni sziesztát és csak kényszerhelyzetben lép ki komfortzónájából. Az élet így elsuhan mellettük.

A népességrobbanás korosztálya a fiatalságot ünnepelte. Egyik kedvenc daluk a Forever Young, az Örök Fiatalság volt. Hihetetlen, de a Rolling Stones még mindig turnézik. Az idő azonban nem az ő oldalukon áll. A 60-as évek fiatalsága “sex, drugs and rock ‘n’ roll” helyett a zsírleszívás, ráncfelvarrás és a Botox híve lett. Ahelyett, hogy szembenéznének a valósággal, úgy tesznek, mintha semmi sem változott volna. Pedig tényleg lehetnének örök fiatalok”

Húsvét a halál halálának évfordulója. A halál meghalt, amikor Jézus feltámadt.

“Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” – János 11:25-26

A háziméh csak egyszer csíp. Miután fullánkját beledöfte egy emberbe, percei meg vannak számlálva. Amikor megpróbálja kihúzni a bőrből, a fullánk kiszakad, és viszi magával a bélrendszer egy részét is. Ez okozza pusztulását.

Hasonló módon, amikor Jézus meghalt a kereszten, Sátán azt gondolta, hogy terve sikerrel járt. Azt gondolta, hogy halálra döfte Jézust. A halál fullánkja azonban Sátán vereségét hozta.

“Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” – 1. Korinthus 15:54-55

A hívő számára a halál fullánkja kiszakadt, mert Jézus felvitte a keresztre. Persze az ember teste még mindig meghal és azzal is tisztában vagyok, hogy sok szörnyűség történik a világban. Én magam néhány nap múlva fogok megemlékezni saját fiam haláláról. 41 éves lenne. Értem, hogy az életünk a Földön véges, de azt is tudom, hogy a halál nem a végállomás. Bár testünk a földbe kerül, tudjuk, hogy fel is támad. A halál nem az út vége, csupán egy kanyar. 

Amikor Jézus meghalt és feltámadt, elvette a halál erejét. Ez volt a halál halála.

Forrás: wnd.com, Greg Laurie írása alapján

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Egy lélek se egyék vért közöttetek!      3Móz 17,12

Az izraelitáknak a vér evése halálbüntetés terhe alatt tilos volt. Isten az állatok vérét a kiengesztelés szent szolgálatára, az oltárra rendelte. Ezért kellett azt a főzőfazéktól elvonni. A zsidók szigorúan megtartották ezt a rendelést. A vér evése náluk minden időben utálatosságot jelentett. Ezért tiltja meg az apostol a vér evését a zsidókkal asztalközösségben lévő pogány keresztyéneknek, a zsidók érzékenységére való tekintettel (Csel.15,29). A mai idők keresztyéneinek a vér élelmiszerként való felhasználása nincs megtiltva. Vannak azonban ma is az írás betűjéhez ragaszkodók, akik ezt és más ételtörvényt is megtartanak. Mi azt tartjuk: másban kell a megtartóztatást gyakorolnunk. Péter pl. ezt írja: "Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a Lélek ellen vitézkednek (harcolnak)"! (l.Pt. 2,11) Ez azt jelenti, a testi kívánságok veszélyesek a Lélekre. Ezért kell megtartóztatnunk magunkat tőlük. Regényekből, könyvekből, filmekből a testi kívánságok félelmetes módon hatolnak be az életünkbe. "Tartóztassátok meg magatokat"! Gondoljatok arra, hogy zarándokok vagytok az örök fény tiszta világába! El a testi kívánságokkal, amelyek megölik a lelket! Gondoljunk az Úr Jézus szavaira: "Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a szívetek tobzódás, részegség és az élet gondjai miatt..." (Lk 21,34)! Az ételre vonatkozólag találó diétát ír elő a Prédikátor 10,30, amely arról szól, hogy a testi erő elnyeréséért és ne az élvezetért együnk! Így a lélek nem nehezedik el, s nem lesz rest az imádkozásra. Arról se feledkezzünk el, hogy az aggodalom olyan káros, mint az iszákosság! Megváltónk azt mondja, hogy tekintsünk az égi madarakra. Legyen minden veréb és minden kis cinke kis igehirdetőnkké, aki ezt mondja nekünk: "ne aggodalmaskodjatok"!

Varga László: Isten asztaláról

"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."      Ézsaiás 41,10

A babiloni fogságban tengődő, megvert, szétszórt, rabságban sínylődő néphez szól Isten bátorítása. Abban az időben, a sokistenhit világában úgy tartották, hogy egy isten hatalma csak egy bizonyos területen érvényesül. Szegény rabok, teljes joggal gondolhatták, hogy isten nélkül maradtak, hiszen az ő otthoni Istenük otthon is elhagyta, nem mentette meg őket; mit várhatnak tőle itt, az idegenben. Azért volt olyan fontos Isten jelentkezése: Ne féljetek! Itt vagyok! Mindig, mindenütt veletek vagyok, ha kerestek. Ti hagytatok el, ide jutottatok, de én nem hagylak el. Imádkozzatok bátran, itt is hallom és meghallgatom. Bízzatok, jelen vagyok, én megsegítelek. Most, hogy hozzám kiáltasz, ne félj, itt vagyok! - Milyen szükségünk volt erre a biztatásra börtönben, deportálásban, hadifogságban sínylődőknek, vagy otthon, elhagyatva, gyermekek gondjával a vállukon a rabok hozzátartozóinak! És Isten erőt adott. Ezután is erőt fog adni mindenkinek, aki nyomorúságában tőle kér segítséget.

Uram, köszönöm ezt a mindennél többet érő biztatást. Minden napot ezzel szeretnék kezdeni, de talán éppen a mai napon van rá legnagyobb szükségem. Ez a világ állandóan tele van szorongással. Olyan bátortalanok vagyunk, sokszor szólni se merünk arról, ami a legjobban bánt, vagy amire a legjobban vágyunk. Félünk ellenségeinktől, sokszor még a barátainktól is, félünk a jövőnktől, sokszor még a múltunkat se merjük emlegetni, félünk még Tőled is, vétkeink, hanyagságunk, vagy éppen gyávaságunk miatt. De ha hitünk bizonyosan mutatja, hogy Te velünk vagy, kiegyenesedik a derekunk, felemeljük a fejünket, bátran nézünk bárki szemébe, hiszen a Tieid vagyunk. Jelenvalóságod, védelmed árnyékában bátrak lehetünk. Ezt a bátorságot, Urunk, add meg nekünk naponként! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-BETÖLTENI KRISZTUS SZENVEDÉSÉT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Kol 1,21-29

21 Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, 22 most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. 23 Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. 24 Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. 25 Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét; 26 mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, 27 akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. 28 Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban. 29 Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.

"Most örülök a tiérettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm ami híja van a Krisztus szenvedéseinek."

(Kol 1,24, Rev. Károli ford.)

Vegyünk részt a legnagyobb eseményben, ami folyamatban van ma a világban, ti. Isten országa eljövetelében. Igaz, csak a Király hozhatja el az országot, de tetszik neki, hogy általunk munkálkodjék. Igaz, csak Krisztus szenvedett értünk, de tetszik neki, hogy betöltse bennünk az ő szenvedését. A mi szenvedésünk nem a bűnért való fizetség. Természetesen nem. Jézus, amikor meghalt a kereszten, így szólt: "Elvégeztetett!" Egész életünk Krisztus befejezett munkáján nyugszik. De egész életünket az a be nem fejezett feladat formálja, melynek teljesítésével ő bízott meg bennünket. Ezt a missziói feladatot is maga az élő Úr teljesíti majd. Ő maga fogja megerősíteni az erőtlen keresztyéneket, és ő fogja ártalmatlanná tenni ellenségeiket. De Krisztus a mi szánkat, a mi írótollainkat, a mi jegyzetkönyveinket használja fel ebben a munkában. Kezünk kinyújtásakor valójában ő nyújtja ki kezét. Az ő együtt érző szívét ülteti át egyházába. Az ő Lelkének életvére lüktet gyülekezetének ereiben. És a keresztyének szíve fáj Krisztus szenvedéseivel. A Sátán minden erődjét el kell foglalni. Ez csak Isten Lelkének ereje által történhet meg. De egyetlen ilyen erőd sem vehető be a keresztyén munkások keserves fáradozása nélkül. Nem lehet az Úrhoz vezetni, vagy az Úrnál megtartani az embereket, csak azoknak a keresztyéneknek a fáradsága és könnyei árán, akik olyan sokat adnak magukból, hogy az már fáj nekik. Ezt a "szenvedés-árat" ki kell fizetni a maga teljes egészében, mielőtt "az ország" eljön. A Biblia úgy szól a szenvedésnek e krisztusi fajtájáról, mintha létezne valamiféle megszabott rész, amelynek hiánytalanul meg kell lennie, mintha a tanítványságnak lenne egy olyan összege, amit el kell költeni, mielőtt mindenki meghajol Jézus előtt. Részt venni Krisztus szenvedésében - ez a legnagyobb öröm, és a leghasznosabb élet. Krisztus az ő követőinek élete és halála révén hozza el az ő országát. Akkor majd másodszor mondja: "Elvégeztetett!".

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-NINCS ITT VALAMI FÉLREÉRTÉS?

"Menjünk ismét Júdeába. Szóltak neki a tanítványok: ...újra oda mégy?" (Jn 11,7.8)

Lehet hogy nem értem meg, amit Jézus Krisztus mond, de veszélyes ezért azt állítani, hogy Ő tévedett abban, amit mondott. Sohasem helyes, ha azt gondolom, hogy engedelmességem Isten szava iránt gyalázatot hoz Jézusra. Egyedül az engedetlenség hoz reá szégyent. Sohasem helyes az Ő becsületéről való elképzelésemet odatenni annak a helyébe, amire világosan indít engem, még akkor sem, ha ez abból az őszinte vágyból fakad, hogy elejét vegyem az Ő nyilvános megszégyenülésének. Hogy egy indítás Istentől való-e, azt annak csendes állhatatosságából tudom meg. Ha mérlegelnem kell a mellette és ellene szóló körülményeket és kétely vagy vita támad, akkor olyan elemet vittem bele, ami nem Istentől való és arra kell következtetnem, hogy az indítás nem volt helyes. Sokan hűségesek vagyunk a Jézus Krisztusról vallott nézeteinkhez, de hányan vagyunk hűségesek Őhozzá magához? A Jézus Krisztus iránti hűség azt jelenti, hogy oda kell lépnem, ahol semmit sem látok (vö. Mt 14,29); a saját nézeteimhez való hűség viszont azt jelenti, hogy előbb értelmemmel tisztázom az indítékokat. A hit nem az értelem meggyőződése, hanem azt jelenti, hogy önként átadom magam egy személynek ott is, ahol nem látok utat. Vitatkozol magadban, hogy bizonyos lépést megtegyél-e a Jézusban való hitből, vagy várj addig, amíg megteheted a magad erejéből? Engedelmeskedj neki vidám, gondtalan örömmel! Amikor Ő mond valamit és te vitatkozni kezdesz, ezt azért teszed, mert olyan elképzelésed van az Ő becsületéről, aminek semmi köze sincs az Ő becsületéhez. Jézushoz magához légy hű, ne a róla vallott nézeteidhez. Hű vagy-e ahhoz, amit Ő mond neked? "Valamit mond nektek, megtegyétek!" (Jn 2,5)

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A hit előretekintése

"És monda Elizeus (Jóás királynak): végy kézívet és nyilakat, nyisd ki az ablakot és lőjj. És lőtt. Ekkor monda: az Úrnak győzedelmes nyila ez a szíriabeliek ellen. "

(2 Királyok 13, 15-17)

Elizeus próféta halálos ágyán volt. Jóás király lement hozzá és arcra borulva sírva fakadt: atyánkat veszítjük el, olyan férfi távozik tőlünk, aki Izrael számára harciszekerekkel és lovagokkal ért fel. - Egy hűséges imádkozó sokszor egy egész hadsereggel ér fel. Persze Jóás sokkal jobban ragaszkodott a próféta személyéhez, mint az Úrhoz magához. Isten emberét azonban a királynak ez a fájdalma nem befolyásolta. Nem hatódott meg tőle. Szívében szikrája sem volt az önszeretetnek és sajnálkozásnak. Izrael népének a sorsa foglalkoztatta őt, akiket akkoriban a szíriaiak erősen szorongattak. A haldokló Elizeus még egyszer lehetővé tette népe számára az ellenség felett való győzelmet. Megparancsolta a királynak, hogy vegyen kézívet és nyilakat s miközben az Úrhoz fohászkodott, kezét a király kezére téve megparancsolta, hogy a kelet felé kinyitott ablakon keresztül lőjjön ki. Az a nyílvessző, mely áthasított a levegőn, az Úr győzelmének és üdvösségének a nyila volt. A haldokló prófétának ebben a csendes órájában, ott, abban a kis szobában eldőlt a szír háború és győzelem kérdése. Ugyanez történt a kereszten is, abban a pillanatban, mikor Jézus így kiáltott: "Elvégeztetett!" Ott akkor véglegesen eldőlt a győzelem kérdése, de senkinek még csak sejtelme sem volt róla. A szíriaiak is, mielőtt még Izrael egyáltalán táborba szállt volna, már levert ellenség számba mentek. Ugyenez történt Kánaán népeivel is, akik felett kimondatott a megsemmisítésükről szóló ítélet, mielőtt még Izrael népe Kánaánba benyomult volna. Gedeonnak ismételten azt mondja az Úr: "kezeidbe adom Midiánt". Hinni annyit jelent, mint a Jézusban tökéletesen elvégzett üdvösséget, győzelmet gondolkodás nélkül elfogadni. Némelyik ember így panaszkodik: rajtam úgy sem lehet segíteni, elveszett ember vagyok! Honnan jön az ilyen panasz? Hitetlenségbál. A győzelem számodra is már régen eldöntött kérdés. Készen áll a segítség. Ha valóban szabadulni vágyol a bűn hatalmából, akkor tudd meg, hogy üdvösséged elvégezett tény! Tombolhat még az ellenség ellened, ahogy csak akar, már elveszítette a csatát. A Megváltó önmagára vállalta azt a bűnt, amivel még téged vádolni próbál, bűneid láncait már széttépte. Higgy és a győzelem a tied!

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Vezet az úton

"Elsővé tesz téged az Úr, nem utolsóvá" (5Móz 28,13)

Ha engedelmeskedünk az Úrnak, Ő még ellenségeinkkel is megláttatja, hogy áldás van rajtunk. Noha ez egy ószövetségi ígéret, érvényes Isten népére az új szövetségben is, mivel Jézus Krisztus eltörölte az átkot, de az áldást megerősítette. A hívők dolga, hogy szent életükkel mutassák az utat a többi embernek. Ne a menet végén haladjanak, az emberi befolyások hatására ide-oda tévelyegve. Nem szabad meghódolnunk a korszellemnek, sőt, arra kell indítanunk korunkat, hogy az hódoljon Krisztusnak. Ha az Úr velünk van, nem arra törekszünk, hogy az evangéliumot megtűrjék a világban, hanem arra igyekszünk, hogy az első helyre kerüljön a társadalomban. Avagy nem pappá tette Isten az Ő népét? Tehát a tanítás a hívők dolga, és nem a hitetlen filozófiákból való tanulás. Avagy nem lettünk Krisztusban királyokká? Hogyan lehetünk akkor bűnös szokások rabjai és emberi vélekedések kiszolgáltottai? Drága barátom, helyes az Isten ügyéhez való hozzáállásod? Túl sokan hallgatnak szégyenlősségből vagy éppen gyávaságból. Miért engedjük, hogy az Úr Jézus neve a háttérben maradjon? Jó az, ha hitvallásunk hátul vonszolja magát, mint valami farok? Nem inkább az első helyre kellene kerülnie, bennünk és másokban is a meghatározó erővé válnia?

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét.” (Efézus 3,8)

Krisztus szeretetének gyöngédsége, gazdagsága, nagysága és hűsége felülmúl minden emberi felfogóképességet. Hol lehetne találni szavakat és kifejezéseket az Ő emberek iránti hasonlíthatatlan és utolérhetetlen szeretetének leírására? Beláthatatlanul tágas és nagy az! Ahogy a fecske csak szárnyainak hegyével érinti a vizet, de bele nem merül, úgy az ecsetelés minden szava csak azt a felületet érinti, amely alatt a feneketlen mélység rejlik. Joggal énekli a költő:

„Szeretetnek mély tengere!
Minden örömnek mélysége!
Ó szeretet, életünk fénye!”

Krisztusnak e szerelme tényleg megmérhetetlen és határtalan. Ki képes azt felfogni? Hogy Jézus szeretetéről helyes fogalmat alkothassunk magunknak, először meg kell ismernünk az Ő előbbi dicsőségét magasztos méltóságában és meg kellene értenünk a megalázkodás teljes mélységét, akkor, amikor a földön emberré lett. De ki tud nekünk útbaigazítással szolgálni Krisztus nagyságáról? Mikor a magasságos mennyekben trónján ült, az igaz Istentől való igaz Isten volt. Általa teremtettek az egek és annak minden serege. Mindenható karja tartja a világegyetemet; a kérubok és szeráfok dicsérete vette Őt körül szüntelen; a menny hallelujája és öröméneke áradozott szakadatlanul trónja előtt. Fenségesen uralkodott összes teremtményén, mint mindenek Istene, magasztalva az örökkévalóságban. Ki mondhatja meg az Ő dicsőségének nagyságát? De ki képes azt a mélységet is megmagyarázni, amelybe leszállt? Emberré lenni, már az sok volt, a fájdalom emberévé lenni, az még több. Vérezni, szenvedni és meghalni sok volt Annak, akit Isten fiának neveznek, de olyan kimondhatatlan gyötrődést és árulást elviselni, olyan gyalázatos halált elszenvedni – ez a könyörülő szeretetnek olyan mélysége, melyet a legihletettebb lélek sem lesz képes soha – még az örökkévalóságban sem – megmérni. Ez szeretet, valóban olyan szeretet, „mely minden ismeretnél feljebb való.” Ó, bárcsak ez a szeretet betöltené a szívünket hálaadó köszönettel és tenne minket mindenhatóságának élő tanúivá!

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet-KRISZTUS TESTI ÉS LELKI GYÓGYULÁST HOZOTT

„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103:2-3)

Krisztus megparancsolta a gutaütöttnek, hogy keljen fel és menjen „hogy […] megtudjátok - mondta -, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani” (Mk. 2:10)

A gutaütött testi-lelki gyógyulásra lelt Krisztusban. A lelki gyógyulást fizikai felépülés követte. Nem szabad megfeledkezni erről a tanulságról. Ma is ezrek szenvednek testi betegségekben, akik a gutaütötthöz hasonlóan vágyakoznak az üzenetre: „megbocsáttattak néked a te bűneid” (Mk.2:9)

A bűn terhe, nyughatatlan és kielégítetlen vágyaik képezik betegségük alapját. Nem találhatnak megnyugvást, míg el nem jönnek a lélek Gyógyítójához. Az a béke, amelyet egyedül Ő nyújthat, megélénkíti az értelmet, egészséget ad a testnek.
Jézus azért jött, „hogy az ördög munkáit lerontsa” (1Jn. 3:8). „Őbenne vala az élet” (Jn. 1:4), és Ő így szól: ”Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővelkedjenek” (Jn. 10:10). 

Ő „megelevenítő szellem” (1Kor. 15:45) 

Most is ugyanolyan életadó ereje van, mint amikor a földön meggyógyította a betegeket, megbocsátott a bűnösöknek. Ő „megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103:3).
A gutaütött meggyógyítása olyan hatást váltott ki az emberekből, mintha megnyílt volna az ég, s kinyilatkoztatta volna a jobb világ dicsőségét. Ahogy a meggyógyított férfi áthaladt a sokaságon, minden lépésnél Istent dicsérte, s úgy vitte terhét, mintha az pehelykönnyű volna; az emberek hátrálva engedtek neki utat, döbbent arccal meredtek rá, s halkan suttogtak egymás között: „Csodadolgokat láttunk ma” (Lk. 5:26).

Nagy volt az öröm a meggyógyított gutaütött házában, amikor visszatért családja körébe. Könnyedén hozta az ágyat, melyen röviddel azelőtt lassan vitték el onnan. Örömkönnyek közt vették körül, alig mertek hinni a szemüknek. Erős, egészséges férfiúként állt előttük. Azelőtt élettelen karjai most sietve engedelmeskedtek akaratának. Összeaszott, ólomszínű teste friss, pirospozsgás lett. Határozottan, szabadon lépdelt. Minden arcvonásán öröm és reménység rajzolódott ki, a tisztaság és béke kifejezése foglalta el a bűn és szenvedés nyomainak helyét. 

Boldog hálaadás szállt föl otthonából Isten megdicsőíttetett Fia iránt, aki visszaadta a reménytelennek reményét, a megsebzettnek erejét. Ez az ember és családja készek voltak életüket átadni Jézusnak. Kétely nem ásta alá hitüket, hitetlenség nem ejtett foltot hűségükön Őiránta, aki elhozta a fényt sötét otthonukba.

Reggeli dicséret: Hirdessük Isten tetteit!

Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait;
Zsolt96:3

Sokat elárul rólunk, hogy miről beszélünk szívesen. Az is, hogy hogyan, milyen lelkesedéssel tesszük ezt. 

Rendszerint olyan témáknál időzünk, ami foglalkoztat bennünket és fontos a számunkra.
Az első keresztények folyton Krisztusról beszéltek, ezért is kezdték el őket „krisztusinak” nevezni, ami a magyar „keresztény” szó megfelelője. Ma sincs ez másként, ha Krisztus valóban helyet és időt kap az életünkben, és Ő áll a középpontban.
Amikor Istent magasztaljuk és felelevenítjük a Vele szerzett tapasztalatainkat, azzal nem csak Ő dicsőül meg, hanem mi magunk is erősödünk az emlékezés által.

Sőt, még a másokért végzet munkánk, az evangélium szolgálata során is helye van a tapasztalatok előszámlálásának „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;” 1. Péter 2:9

Bejegyezte: Stramszki István

Biblia-Ige: Biblia-Ige: Zsoltárok könyve 108. rész

1. Ének. Dávid zsoltára.
2. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.
3. Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
4. Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
5. Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
6. Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
7. Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
8. Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
9. Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
10. Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
11. Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
12. Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
13. Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
14. Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.

Biblia-Ige: Zsoltárok könyve 119. rész

1. Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2. Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
3. És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
4. Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
5. Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
6. Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7. Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8. A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
9. Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10. Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11. Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13. Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14. Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15. A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
17. Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18. Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19. Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
20. Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ezen a napon engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson titeket.      3Móz 16,30

Ez a fejezet a nagy engesztelési napról, a zsidók legnagyobb ünnepéről szól, amely a nagypéntek előképe. Ezen a napon "emlékezés" történt a zsidók bűneiért. Mi, könnyelmű emberek szívesen és gyakran gyorsan elfeledkezünk bűneinkről. Szükséges azért, hogy jöjjön egy nap, amikor a Fáraó pohárnokával így szólunk: "Az én bűneimre emlékezem e napon". Isten gondoskodik arról, hogy ne hiányozzanak az ilyen napok. Jó annak, aki nem tér ki az ilyen emlékezés elől! Másodszor: Isten könyörülete úgy rendelte, hogy a főpap az egész nép bűnét egy kecskebak fejére helyezze, amelyet az egész nép helyett áldoztak. Ami akkor árnykép gyanánt történt, azt a valóságban Isten az egész emberiségért nagypénteken vitte végbe. Isten Igéje ezt mondja: "íme, Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit". Az egész emberiség bűne, Ádám bűnétől az utolsó ember bűnéig, aki még születni fog - az Úrra volt vetve. Felmérhetetlen titkok. A 3.Mózes 16,30 azt mondja: "Ezen a napon megtisztultok". A zsidóknál Isten csak az Ő türelmének palástjával fedezte be a bűnöket. Az Úr Jézus szent vére azonban valóban eltörli azokat. Ez nem kegyes játék a gondolatokkal. Aki ezt egyszer a Szentlélek által belsőképpen igazán magáévá teszi, egész életén át nem feledi el. Elfeledhette-e Pál azt a napot, amikor Anániás ezt mondta neki: "Mosd le a bűneidet!"? Vajon nem emlékezett-e a bűnös asszony mindig arra a pillanatra, amikor Jézus ezt mondta neki: "Megbocsáttattak neked a bűneid!"? Van a mi életünkben ilyen igazi engesztelési nap?

Varga László: Isten asztaláról

"Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket."      Máté 7,6

Nagyon fontos és nagyon veszedelmes utasítás. Annál veszedelmesebb, mert közvetlenül ezelőtt az áll az evangéliumban: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!" Itt pedig nagyon is szigorú és felelősségteljes ítéletre kapunk parancsot. Embereket kell kutyáknak és disznóknak ítélnünk, és aszerint kell beszélnünk velük. De a gyakorlatban ez nem is olyan nehéz. Szent gyöngyeinket, az ige igazságait és hitünk bizonyságtételét fel kell mutatnunk minden ember előtt. De ha azt látjuk, hogy csak azért kérdeznek, hogy kigúnyoljanak, ha alig várják, hogy csúffá tegyenek, nem is személy szerint minket, hanem hitünket és Istenünket, akkor, mint mindenben, csak Jézus példáját kell követnünk. Az őszintén érdeklődő Pilátusnak bőven felelt, pedig tudta, hogy hiába. Az ellenséges tanács előtt egy mondattal elmondta bizonyságtételét, de nem vitatkozott velük. A gúnyolódó Heródest egy szóra se méltatta. A velünk beszélőnek meg kell éreznie, hogy ha szent dolgokra kerül a sor, az nekünk szent és sérthetetlen. Ahogy véletlenül sem engedjük meg, hogy anyánkkal vagy feleségünkkel gúnyolódjanak, ugyanúgy nem engedjük meg hitünk szent dolgaival kapcsolatban sem.

Jó Atyánk, bölcsességet kérünk az emberek megítélésében. Nem abban, hogy milyen jók vagy rosszak önmagukban vagy velünk szemben, de abban, hogy mikor, hogyan kell beszélnünk a Te szent dolgaidról. Segíts, hogy legyen bátorságunk bizonyságot tenni hitünkről a leghitetlenebb vagy legzüllöttebb embertársunk előtt is, ha komolyan meghallgatja, de ne engedjük azt nevetségessé tenni senki előtt! Magunk is nevetségessé válunk, ha igéd méltóságát meg nem őrizzük. De azt se engedd, hogy félelmünkben akkor is kibújjunk a bizonyságtétel feladata alól, amikor beszélgetőtársunk talán éppen szomjas lélekkel vágyik igéd vigasztalására! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-RÉSZESEDNI AZ Ő SZENVEDÉSÉBEN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Fil 3,1-11

1 Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban. Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. 2 Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! 3 Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk. 4 Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én méginkább: 5 nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, 6 buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. 7 Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. 8 Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. 9 Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, 10 hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, 11 hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.

"Hogy megismerjem őt, és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést."

(Fil 3,10)

Nem különös ez a sorrend? "Hogy megismerjem őt ... feltámadása erejét ... az ő szenvedését." Azt hittem, hogy amint Krisztus feltámadásának erejét megtapasztaljuk életünkben, már túljutottunk a szenvedés szakaszán és megkezdjük a dicsőséges életet. Nem, nem így van. A megdicsőült élet majd akkor kezdődik, amikor eljutunk a halálból való feltámadásra (11.v.). És ez Pál szerint még a jövő. Megismerni Jézus Krisztust - ez a keresztyén ember célja. Akkor ismerjük meg őt - egyre jobban -, ha hit által eggyé leszünk vele. A mi vele való egységünk azt jelenti, hogy egyek vagyunk vele halálában és feltámadásában. Halála által megszabadított bennünket a bűn terhétől, feltámadása által bevezetett minket egy olyan életbe, amely a Szentlélek ajándékaként lesz a miénk. Amint megkaptuk ezt az új életet, beavatást nyerünk az ő szenvedésével való közösségbe. "Az ő szenvedése" nem ugyanaz a gyötrelem, amelyet minden ember érez. Ez egy sajátos fajtája a szenvedésnek, mely csak azoknak jut osztályrészül, akik a Krisztuséi. Mielőtt Krisztust megismertük, nem indított meg minket az emberi nyomorúság, ahogy most megindít. Mielőtt Krisztust megismertük, mondhattuk: "Boldoguljon minden ember a maga módján." Most már tudjuk, hogy csak egy életmód van, és hogy minden más út a halálba vezet. Mielőtt megismertük Krisztust, olyan dolgok miatt izgultunk, amilyenek most már alig tudnak felkavarni minket. Mióta ismerjük Krisztust, megszabadultunk azoktól a terhektől, amelyek súlyosan nehezednek azokra, akik nem ismerik őt. Megszabadultunk a bűn terhétől, és a legtöbb mindennapi aggodalom, mely gyötri a mindennapi embert, vagy elvétetik tőlünk, vagy jelentős mértékben csökken. De új terheket is kapunk, melyről a megváltást nem ismerők mit sem tudnak. Ha valaki az Úr Igéjét befogadja, az Úr munkájában foglalatoskodik. Örömünnep az, amikor Krisztus feltámadásának erejét megtapasztalod életedben. De ez Krisztus szenvedésébe is beavat.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Teljes győzelem Jézusban

"Nincs tehát immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak. " (Róma 8, 1)   Nem állnak többé kényszer alatt, akik Jézus Krisztusban vannak. Sem a bűn, sem pedig a Sátán, aki a bűn mögött áll, nem tarthat igényt többé rájuk. E két szövetséges, a bűn és a gonosz, nem tarthat minket többé leigázva és fogságban. Aki hittel az Úrra tekint és hitben van, megoldást kapott erre a kínzó talányra: ki szabadít meg engem, nyomorult embert? Jézus Krisztusban eldőlt a csata sorsa. És mégis, mindezzel még a belső hasadtság nem nyert végleges elintézést. Nem kerülünk egy csapásra a Római levél 8. fejezetének áldott talajára. Visszaesések és hanyatlások jönnek még. A hitbeli látás elhomályosulhat. Régi életünk sötét hatalmai ismét uralomra juthatnak és máris elbukunk. Ilyenkor új bűnbánatra, az üdvösség újból való megragadására van szükség. Az Isten törvénye, a lelki törvény még nem tudott egyszeriben mindent teljesen bevilágítani. A lélek életében még vannak fel nem derített részletek. Az ember azt hiszi, hogy már mindenen túljutott, öröméneket zeng, mert még nem ismeri fel a maga mindent átható romlottságát. Idő kell hozzá, míg lassan mindenre fény derül. Rájövünk, itt-ott még nincsenek rendben a dolgok, ettől vagy attól a bűntől még nem vagyok szabad. Új harc keletkezik s lehet, hogy csak hosszas ingadozás után tapasztalunk újabb győzelmeket Krisztusban. Bizonyos kedvenc bűnök még mindig gonosz játékot űznek velünk s a harag, türelmetlenség, meggondolatlan beszéd újra előfognak minket. Ezzel ismét visszakerülünk a Róma 7-ben leírt állapotba. Egyéb súlyos próbák is előjöhetnek, például a szenvedés. Igaz, hogy belső emberünk szerint elfogadjuk megnyugvással Isten akaratát, de mégsem tudunk könnyen beleilleszkedni abba. Itt is csak Jézusban arathatunk győzelmet. Ez azonban nem megy rögtön. Gonosz szellemi erők vesznek körül és legyőznek minket. Kedvetlenség, ellenszenv vagy gyűlölet lesz úrrá felettünk. Ilyenkor elítéljük önmagunkat és legszívesebben kifutnánk Isten iskolájából. - Az legyen a célunk, hogy a Róma 8-ban leírt állapotban maradiunk állandóan és teljesen s ne csak a bűnbocsánatnak örüljünk, hanem mindenekben győztesek is legyünk. A cél az, hogy Jézusban járjunk és mindenben az ő Lelke vezessen minket a győzelmes életben.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Istenhez közeledni

"Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok" (Jak 4,8)

Minél jobban közeledünk Istenhez, Ő annál kegyelmesebben jelenti ki magát nekünk. Mikor a tékozló fiú hazafelé közeledik, apja elébe fut. Mikor a kibocsátott galamb visszatér a bárkához, Nóé kinyújtja a kezét, hogy beemelje. Anllkor a szerető hitves közeledik férjéhez, az a szeretet szárnyain repül hozzá. Jöjj, drága barátom, közeledjünk Istenhez, aki olyan kegyelmesen vár ránk, sőt elénkbe jön! Feltűnt már neked az Ézsaiás 58. rész 9. verse? Itt az Úr szinte felkínálja magát népének, amikor ezt mondja: "Itt vagyok!", mintha azt kérdezné: "Mit akarsz mondani nekem? Mit tehetek érted? Alig várom, hogy megáldhassalak!" Miért habozunk hát? Miért nem közeledünk hozzá? Isten közel van, hogy megbocsásson, megáldjon megvigasztaljon, segítsen, megelevenítsen, megszabadítson. Legyen életünk fő célja az Istenhez való közeledés! Aki ezt teszi, az mindent megtett! Ha az embertársainkhoz közeledünk, ők hamarosan megunhatnak és elhagyhatnak minket, de ha az Urat keressük, megtapasztaljuk, hogy Ő nem változik, hanem egyre közelebb jön hozzánk, és egyre teljesebb és boldogabb közösségre léphetünk vele.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-SZEMÉLYES JELLEM ÁLTAL LÁTUNK

"Jöjj fel ide és megmutatom neked, amiknek meg kell lennie" (Jel 4,1).

A felemelő lelkiállapot csak a jellem felemelő magatartásából származhat. Ha az általad ismert legmagasabb mérték szerint élsz, Isten folyton mondja majd neked: "Barátom, jöjj még feljebb!" A kísértésben az aranyszabály: "Menj még feljebb!" Amikor magasabbra jutsz, más kísértésekkel és más jellegzetességekkel kell szembenézned. Sátán az emelkedéssel csalogat a kísértésbe; Isten is felfelé hív, de a hatás merőben más. Amikor az ördög visz magasabb helyre, akkor a szentségről való elképzelésedet olyan magasra csigázza fel, hogy azt test és vér el nem viselheti. Szellemi akrobatamutatvány ez, próbálsz egyensúlyban maradni és nem mersz moccanni sem. - De amikor Isten emel fel kegyelméből mennyei magasságokba, ott nem kell hegycsúcsokra kapaszkodnod, hanem nagy fennsíkot találsz, ahol szabadon mozoghatsz. Szellemi életed történetében hasonlítsd össze ezt az elmúlt hetet az elmúlt évnek ugyanezzel a hetével és lásd meg, miként hívott Isten magasabbra. Mindannyiunkat elvitt oda, ahonnan magasabbról látunk. Az Isten adta igazságnak ne legyen olyan pontja, amit nyomban meg ne valósítanál az életedben. Tégy így és maradj meg annak a világosságában! A kegyelemben való növekedést nem az méri le, hogy nem mentél hátrafelé, hanem hogy van-e bepillantásod abba: szellemileg hol tartasz. Hallottad, amint Isten így szólt: "Jöjj még feljebb!" - de nem te magadért, hanem hogy jellemedbe beletekinthess. "Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?" (1Móz 18,17). Istennek el kell rejtenie előlünk, amit tenni szándékozik mindaddig, amíg jellemünkben el nem jutunk arra a helyre, ahol ezt ki tudja jelenteni nekünk.

Kenneth E. Hagin - Engedelmesség pénzügyekben 2.rész

1.rész:
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/12/kenneth-e-hagin-engedelmesseg.html

ENGEDELMESSÉG ÉS TIZEDADÁS

Egy vasárnapi iskolai tanár az egyik pünkösdi gyülekezetben, amelyet pásztorolt ami Észak-Közép Texasban, egy ötgyermekes özvegyasszony volt. Ő és összes gyermeke gyapotot szedett, pamacsot 40 centért. Egy régi, kis házban laktak kint egy másik ház mögött. Mégis eljött a paplakba szombatonként és azt mondta: „Hagin testvér, kerestünk néhány dollárt, hogy egy kevés ételt vegyünk és itt a tized. Nem akarok holnapig várni, mert elkölteném - tudom, hogy így lenne - olyan szörnyen szükségem van rá."
Elvettem a pénzt és amikor elhagyta a paplakot, bezártam az ajtót és sírva fakadtam. Tudtam, hogy el kellett fogadnom, máskülönben megfosztottam volna áldástól és haszontól. Eljött hozzám egy 10 centessel, mondván: „Kerestünk egy dollárt, itt a 10 centes, itt a tized." Legidősebb lánya 7 évig járta az első osztályt és sose tanulta meg leírni a nevét. Sose került ki az első osztályból. Végül a hatóságok megkérték az anyját, hogy ne küldje őt többé iskolába. Itt egy 14 éves lány, aki 7 évesekkel játszik. Azokban a nyomott években nem voltak külön osztályok és állami iskolák visszamaradott gyerekeknek, mint ő volt. A templomban úgy viselkedett, mint egy 3-4 éves gyerek, kb. olyan volt az értelmi szintje. Ma történetesen nem az anyjával ült és oda akart jutni hozzá, valójában lecsúszott és hasán a padok alatt előremászott. Aztán kinyúlt a padon, mint egy kisgyerek és elaludt.

Egyik este evangelizáció során ez a lány az oltárhoz ment (senki sem kérte, hogy menjen) és letérdelt a többiekkel. Üdvözült és megtelt Szent Szellemmel és más nyelveken szólt. Azonnal drámai változás történt! Azelőtt nem akart fürödni. Ha nem figyeltek oda rá, megjelenése szánalmas volt. Egyik napról a másikra azonban - másik estére - bejött, leült és olyan értelmesen viselkedett, mint egy 18 éves ifjú hölgy. Friss frizurával, csinosan és vonzó külsővel. Alig tudtuk elhinni, amit láttunk. Az örök életnek és Isten természetének az elnyerése értelmi képességeit 90 %-al növelte. Ez volt az egyik legnagyobb csoda, amit valaha láttam.

A 2. világháború elején történt. A lány elment meglátogatni néhány rokonát és míg ott volt, oly szépen viselkedett és nézett ki, hogy az egyik szomszédos farmerfiú randevút kért tőle. Életében sosem volt még randevúja. Megszerették egymást és amikor a fiú megkérte a kezét, igent mondott. Miután férjét bevitték katonának, egy ideig anyósánál lakott és anyósa megtanította írni, olvasni.
Elhagytam azt a gyülekezetet, hogy az evangélizáció területére menjek. Az idő múltával visszamentem, hogy segítsek a pásztornak az egyik idős ember temetésén prédikálni.
Megkérdeztem a gyülekezeti titkárt: „Mi történt azzal a lánnyal?" Kinevetett engem és így felelt „Tudja, hogy férje meghalt abban a teherautó balesetben?" Feleltem: „Igen."
Folytatta: „Nos, építési üzletük miatt, férje komoly biztosítást kötött és a lány több százezer dollár biztosítási pénzt kapott." Távolra mutatott és így szólt: „Látja azokat a ráadás épületeket?"
Számos új házat láttam hozzáépítve ehhez a kisvároshoz. A titkár folytatta: „Ő építi ezt a kiegészítést a városhoz. Ő a saját vállalkozója, saját könyvelője, ő kezeli az összes pénzt.
Gondolja ezt végig!" Ott álltam és újra sírtam - ezúttal másfajta sírással. Olyan boldog voltam. Dicsőség Istennek, hogy engedelmeskedtem Néki és elvettem az anyja tizedét. Ez a lány is megtanult tizedet fizetni.A titkár azt mondta: „Még mindig a gyülekezet titkára vagyok. Számíthatok rá, ez a lány minden vasárnap az első sorban ül két kis gyermekével. Ők a legjobban öltözött, legjobb módú, legjobb modorú gyerekek a gyülekezetben. Tizedes borítékja és felajánlásai mindig ott vannak. Minden vasárnap."

Visszagondoltam arra, honnan jött: itt volt egy még nem 30 éves fiatal hölgy, aki hozzáépít a városhoz és amikor 14 éves volt, hét évig járta az első osztályt anélkül, hogy megtanulta volna leírni a nevét.
Arra az Igére is gondoltam: „Az Űr Szelleme van én rajtam, mert Ő felkent engem, hogy prédikáljam az evangéliumot a szegényeknek." (Luk 4:18)
Halleluja, Isten nemcsak Őt választotta ki és nemcsak azt mondta: „Kivételt teszek vele." Nem, ugyanez az Evangélium mindenkié.
Mi volt a különbség? Az örök élet. Isten élete. Ez olyasmi volt, ami belé költözött és 90%-al megnövelte értelmi képességeit. Nemcsak ez - ez azonban magot is vetett. Megadta tizedét és a tizeden túl adott vissza, amikor csak néhány dollárja volt férje illetményi csekkjéről. Most sok dollárja volt, de továbbra is ugyanezt tette. Eljutott volna valaha erre a helyre, ha nem engedelmeskedik pénzügyeiben?

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: SOS

"Uram, ments meg minket, elveszünk! "(Mt 8,25)

Egy átdolgozott nap után este Jézus azt kérte tanítványaitól, evezzenek át a Genezáreti tó túlsó partjára. Ő a halászbárka hátsó részében fáradtan azonnal elaludt. Váratlanul azonban lecsapott az ismerős bukószél a tóra, és nagy vihar támadt. A tanítványok egy része halász volt, hozzáértően küzdöttek a vízzel, de a hajó már majdnem megtelt. Ekkor elhangzott az S.O.S.: Uram, ments meg, elveszünk! Jézus rászólt a viharra: hallgass el!, és nagy csend lett. Ők pedig csodálkoztak: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?"

Ez a néhány évtized itt a földön olyan, mint egy nagy átkelés. Elindulunk egy csónak formájú bölcsőben, s megérkezünk a túlsó partra egy csónak formájú koporsóban. Közben pedig különféle viharok tesznek próbára bennünket. Mire kell ügyelnünk?

Nem szabad elfelejtenünk, hogy van túlsó part. Erre sokan nem gondolnak. Pedig nem mindegy, hol kötünk ki. Itt dől el, hogy az üdvösség felé vagy a kárhozat felé haladunk. Ez felelős gondolkozásra és hitre serkent.

Tudnunk kell, hogy az elemek erősebbek, mint mi. Tudományunk és technikánk sem tud minden kérdésre választ adni, minden helyzetben megtartani. Ez alázatra indítja az embert: nem vagyok mindenható.

A megmenekülés feltétele, hogy ott legyen velünk Jézus, ne nélküle hajókázzunk. Így is kerülhet viharba az életünk (hitünk, egészségünk, egzisztenciánk, házasságunk...), de van kihez bizalommal kiáltani: ments meg! Neki van hatalma minden ellenséges erő felett. Ez a benne való bizalmunkat teszi szükségessé. Ő nem a viharoktól őriz meg, de minden viharban megtart.

Kiáltsunk hozzá bizalommal, minél előbb!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak,

„Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.” (Máté 26,56)

Jézus soha sem hagyta el őket, de ők elhagyták Őt és már szenvedéseinek kezdetén elfutottak, gyáván féltve életüket. Ez csak egyetlen tanulságos példa arról, hogy a hívők milyen bizonytalanságban vannak, amikor magukra maradnak; a legjobb esetben olyanok ők, mint a juhok, melyek elfutnak, ha jön a farkas. A veszélyre mindannyian figyelmeztetve voltak és megfogadták, hogy inkább meghalnak, mintsem Mesterüket elhagyják; de mégis elfogta őket rögtön a félelem és elfutottak. Talán e nap kezdetén én is acéloztam lelkemet, hogy képes legyek az Úrért elhordozni a szenvedéseket és bízom magamban, hogy állhatatos hűséget nyilváníthatok. De azt kell észrevennem magamról, hogy habár nem is hitetlen és gonosz szívvel, de mégis elfutottam az én Uramtól, mint az apostolok. Valamit csak megígérni vagy az ígéretet meg is tartani, egészen más dolog. A tanítványoknak örök dicsőséget szerzett volna, ha Jézus oldala mellett férfiasan megálltak volna. Elfutottak saját tisztességük elől, nagy szégyenükre. Ó, bár meg lennék őrizve hasonló szégyentől! Hol lehettek volna valaha jobb helyen, mint Uruknál és Megváltójuknál, ki kérhette volna az Atyát, hogy küldjön számára többet tizenkét sereg angyalnál? Elfutottak az ő biztos menedéküktől. Ó Istenem, ne engedj engem ilyen balgatagságba esni! Az isteni kegyelem képes a gyávát is hősökké tenni. A füstölgő len felgyúlhat, mint az oltáron a tűz, ha Isten úgy akarja. Sőt még ezek az apostolok is, akik olyan félénkek voltak, mint a nyúl, később oroszlán bátorsággal lettek felruházva, mikor a Szentlélek kitöltetett rájuk; ekként bátorrá teheti Istennek Szelleme az én félénk szívemet is az én Uramról tanúskodni, és az igazságról bizonyságot tenni.
Milyen fájdalom foghatta el az Úr Jézust, amikor barátai hűtlenségét látta! Az egy keserű cseppel több volt szenvedése poharában, de a pohár ki lett ürítve; nem akarom azt újból keserűséggel és epével megtölteni. Ha Uramat elhagyom, ismét megfeszítem Őt és nyilvános gyalázatra adom. Irgalomnak szelleme óvj meg engem e szégyenletes állapottól, tarts meg alázatban és az én hű Uram és Megváltóm iránt való rettegés nélküli szeretetben.

Az én életem ma: AZ IGAZSÁG ÚTJÁN

Istent imádó élet-

„Az igazság útján élet van, és annak ösvényén nincs halál.” (Példabeszédek 12,28)

Egy kedvezőnek ígérkező új esztendő üres lapjai most nyílnak meg előtted. A jelentést készítő angyal készen áll az írásra. A te tetteid határozzák meg, mit fog írni. Jövendő életedet jóvá vagy gonosszá teheted, és ez dönti el, hogy az év, amelybe éppen most léptél be, boldog új esztendő lesz-e az életedben. Hatalmadban áll, hogy boldoggá tedd ezt az évet a magad és a körülötted levők számára. 

Legyen a türelem, kedvesség és szeretet a lényed része, akkor tapasztalataid által ki fog fejlődni jellemedben mindaz, ami „tiszta, kedves és jó hírű” (Filippibelieknek írt levél 4,8).

Isten angyalai arra várnak, hogy megmutassák neked az élet ösvényét.
Most határozd el, hogy az igazság útját választod, komoly és igaz szívű leszel, s nem hibázod el az életedet. Menj előre a mennyei angyalok vezetésével! Légy bátor, vállalkozó szellemű, ragyogjon a világosságod, hogy rád is vonatkozzanak az Ige szavai: „Írok nektek, ifjak, mivel erősek vagytok, és legyőztétek a gonoszt.” (János apostol I. levele 2,13)

Ha átadtad magadat Krisztusnak, akkor Isten családjának tagja vagy, és az Atya házában minden a tiéd. Istennek minden kincse elérhető számodra mind a mostani, mind az eljövendő életben.
Az angyalok szolgálata, a Szentlélek ajándéka, Isten szolgáinak munkálkodása: mind teérted van.
A világ és benne minden a tiéd, ha javadat szolgálja. Még a gonosz ellenségeskedése is áldásnak bizonyul majd számodra azáltal, hogy a mennyei életre nevel téged.
„Minden a tiétek”, ha „Krisztuséi vagytok” (Korinthusi I. levél 3,23). 

Reggeli dicséret: És te mit teszel hozzá?

„Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.”
Jakab levele 4:7-8.

"Bezzeg az én időmben..." Akkor még kint játszottunk az udvaron, sötétedésre hazaértünk, mosatlanul ettük a földiepret, meg a szomszéd cseresznyéjét, és nem lett semmi bajunk. Akkor még nem volt mobiltelefon, de a szüleink biztonságban tudtak minket, vagy legalábbis nem mutatták ki, hogy aggódnak minden lépésünkért. Akkor még mindenki köszönt a faluban mindenkinek, mindenkinek volt munkája, vagy legalábbis mindenki bejárt valahova. Akkor még nem volt ennyi gonoszság a világban, és sokkal jobban tisztelték egymást az emberek... Bezzeg az én időmben...

Ugye ismerősek ezek a mondatok? Gondolom, hallottad már őket. Esetleg te is kezdesz belelépni az édes nosztalgiázás korába, ahonnan a régi mindig jobbnak és értékesebbnek látszik. Pedig a világ nem egy velejéig romlott, személytelen entitás, amiben mi, emberek vagyunk a szerencsétlen szenvedők. A világot mi alkotjuk, és tesszük azzá, amilyen. Te és én, és minden ember. Miattunk olyan a világ, amilyen.

Mi vagyunk azok, akik kevesebb időt töltünk a szeretteinkkel, mint amennyit egészséges lenne. Mi vagyunk azok, akik álarcokat viselve próbáljuk elrejteni a másik elől valódi énünket. Mi vagyunk azok, akik irigyek vagyunk a másikra, és ellopjuk tőle azt, ami nagyon nem a miénk. Mi vagyunk azok, akik kiközösítik azt az egyet, aki valamiben más, mint az átlag. Mi vagyunk azok, akik abszurd berögződések miatt hátrányosan megkülönböztetjük egymást. Mi vagyunk azok, akik a legszentebb közösségen, a családon belül is pokollá tesszük egymás életét. Mi vagyunk azok, akik gonosszá tesszük a világot. A mi döntéseink, a mi cselekedeteink.

Ma reggel Isten arra hív, hogy állj meg egy percre, és gondolkodj! Ne mutogass a névtelen, arctalan tömegre, ne őket okold mindazért a borzalomért, ami történik nap mint nap, hanem nézz magadba, és gondolkodj el azon, te mit teszel ezért! Mit teszel a gonoszság ellen, mit teszel a jóért?

Te is a "világban" élsz, te is hozzájárulsz ahhoz, milyen is az élet most itt a 21. században. Isten arra kér téged, hogy állj a jó oldalra! Közeledj Hozzá, mert ezzel tudod a legtöbbet tenni azért, hogy a világunk élhetőbb legyen. Ember vagy, felelősséggel áldott meg a Mindenható, hát élj vele! Élj Vele!

Keresd Istent, a Vele való kapcsolatot minden nap! Kérd, hogy mutassa meg, mi a terve veled, mutassa meg, hogyan élhetsz az emberiség javára! Dönts Isten mellett, és tegyél a világért! Tedd hozzá a te részedet! Tedd a jót hozzá!

Bejegyezte: Sz-Cs. Andi

E.W. Kenyon: A szeretet az a szívnek...

"A szeretet az a szívnek, ami a virág a rétnek. A virágok betakarják a földek puszta, sivár helyeit is. Körülölelik a sziklákat. Kinőnek még a fák gyökerei között is. Betakarják a föld sebzett felszínét, az agyagos, sivár földeket a dicsőség és magasztosság palástjával öltöztetik fel, pazarló szépségben. Ugyanígy takarja be a szeretet az emberi természet durva, sebzett helyeit is."

(E.W. Kenyon)

Zsoltárok könyve 4. rész 2.vers

1. Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.
2. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
3. Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
4. Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
5. Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
6. Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
7. Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
8. Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.
9. Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.

Dicsőítések: Friderika : Győztes korona

https://www.youtube.com/watch?v=68heVvwvCBU

Jézus úgy jött, mint egy ember, megalázva önmagát
Örök engedelmességben halt kereszthalált
Pedig Úr volt Ő korábban, mégis áldozattá vált
És nem kerülte el a Golgotát

Nekem Ő a legjobb példa, hogy a hűség mennyit ér
Hogy az ember úr vagy szolga, arról gyümölcse ítél
Pedig gúnyból tették fel rá azt a töviskoszorút
De a mennybe mégsem visz fel másik út

Halleluja, diadalra vitt keresztáldozat
Halleluja, győztes korona Jézus fején

Az Atya régi titkos tervét Ő váltotta valóra
Így lett királyi fejdísszé az a töviskorona
Most ott ül az Atya jobbján a Megváltó Messiás
És rajta kívül nincsen senki más

Halleluja, diadalra vitt keresztáldozat
Halleluja, győztes korona Jézus fején

Az Ő nevére minden térd meghajol a mennyen, földön
Föld alatt és földön túl, angyaloké, embereké
Az Ő nevére minden hegy, minden fal a porba omlik
Minden ajtó megnyílik, imádjuk Őt, dicsérjük Őt

Nem a keresztnél van vége, épp ott indul a megváltás
Ami vereségnek látszott, végül győzelemmé vált

Halleluja, Jézus Krisztus Úr, Jézus Krisztus Úr
Halleluja, minden nyelv vallja, hogy Jézus Úr

Az Ő nevére minden térd meghajol a mennyen, földön
Föld alatt és földön túl, angyaloké, embereké
Az Ő nevére minden hegy, minden fal a porba omlik
Minden ajtó megnyílik, imádjuk Őt, dicsérjük Őt

Csendes percek Istennel: A HÉT IDÉZETE

„Annak ellenére, ha a mai nap nem a tervek szerint alakul, Uram, ha a reményeink nem teljesednek be, ha önmagunkkal sem vagyunk kibékülve, ha nem akarnak összejönni a dolgaink, sőt, ha még a B terv sem akar kibontakozni, ha a diagnózis nem igazán jó, ha az időjárás jelentés nem kecsegtet szép idővel, ha ez sem, …. és az sem…. sőt, még emez sem lehet a miénk, 

Te mégis „VAGY”. Te jó vagy, és Isten vagy. És mi olyan követőid szeretnénk lenni, akik mégis…. akik mégis, mindezek ellenére, megtalálják a békéjüket, akik a sötétségben is énekelni tudnak, akik ezt mondják: Mégis bízom benned, mert te Jó vagy, Istenem. Te mindig Istenem maradsz… így lelhetünk békére, csendesedhetünk el, és frissülhetünk fel ezen a hétvégén” - Ann Voskamp