Ne cselekedjetek úgy... mint Kánaán földén cselekszenek, ahová beviszlek titeket!
3Móz 18,3
|
 Ez a fejezet irtózatot gerjesztő bepillantást nyújt a kánaániták bűneibe. A legförtelmesebb erkölcstelenségben éltek azok, a közeli rokonaikkal, sőt még az állatokkal is. Ezt kell figyelembe venni azoknak, akik megbotránkoznak azon, hogy Isten megparancsolta kiirtásukat. Az izraelitáknak azonban ezt mondta Isten: ne cselekedjetek úgy, ahogy ők cselekszenek! Isten népénél más erkölcsiségnek kellett uralkodnia, mint a bálványimádóknál. Ez érvényes a mai idők hívő keresztyéneire is. Világosan különbözniük kell azoktól, akik nem keresztyének. Az Úr Jézus ezt mondta: "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig mondom néktek, szeressétek ellenségeiteket!" Micsoda parancs! Ez meghaladja az emberi mértéket. Az ellenség szeretése isteni. A világ embere csak családtagjait, barátait szereti, a keresztyén ellenségeit is. Keresi a lehetőségét annak, hogy jót tegyen vele, a világ embere pedig azt keresi, hogyan árthat ellenségének. A keresztyén imádkozik azokért, akik kergetik és üldözik, áldja azokat, akik őt átkozzák, és jót tesz azokkal, akik gyűlölik, megbocsát ellenségeinek, mint József a testvéreinek, és mint az Úr Jézus kínzóinak. Aki cselekedni akarja Istennek ezt a parancsát: "Ne cselekedjetek úgy, mint Kánaán földén cselekszenek" - az vegye szívére Péter szavait: ne fussatok velük a kicsapongás áradatában! (1.Pt 4,3-5) Hogyan vehet részt egy hívő világi italozásokban? Örülhet valaki az Úr Jézus érte történt halálának a kocsmaasztal mellett? Itt készülhet az örökkévalóságra? Szeretné, ha az Úr Jézus visszajövetele azok társaságában találná, akik az Ő ellenségei és megvetői? |
2017. március 29., szerda
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
Varga László: Isten asztaláról
"Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi."
Ézsaiás 40,29
|
 Mindennapi tapasztalatunk: erőnk csak részben függ fizikai állapotunktól. Ha valamitől megijedünk, még összeesni is képesek vagyunk. Ha félünk, elvész a bátorságunk. Jó hangulatban, sikeres napjainkon olyan erősek és bátrak tudunk lenni, hogy később magunk is csodálkozunk rajta. Ezt ígéri Isten. Dicsekvő, nagyképű emberek omlanak össze, ha reményvesztetten magukra maradnak a bajban, de sokszor csodálkozva nézünk egy-egy beteges, nagyon szegény, magára hagyott öregasszonyra, aki mosolyogva segít nála erősebbeken, mert valahonnan belső erőt nyert. Ezt a belső, minden fáradságot és nyomorúságot legyőző erőt csak az a hit tudja megadni, hogy nem vagyunk magunkra hagyva. Hogy szerető Istenünk velünk van. Benne bízhatunk. Hitetlen emberek, ha őszinték, irigykedve figyelik hívő társaikat: Milyen jó nektek, ti mindig tudtok bízni, reménykedni. Milyen kár, hogy ez nekem nem adatott meg. Ilyenkor ne húzzuk ki büszkén magunkat, csak csendesen jegyezzük meg: Isten téged is éppen úgy szeret. Próbáld ki, te is erőt fogsz kapni tőle! |
Fáradtak, csüggedtek, erőtlenek vagyunk, Uram. Gyakran nézünk egymásra segítséget várva, és szomorúan látjuk: a másik sem különb. Feljebb emeljük tekintetünket, társadalomtól, politikától, világváltozástól várunk segítséget, és még szomorúbbak leszünk. "Nincs emberünk", amint a bethesdai beteg panaszolta. Közben életünk minden napján rajtunk van a felelősség másokért, családunkért és idegenekért, és szól a te parancsod: segíts! Köszönöm, Uram, hogy erre adsz parancsot, hogy amit magamért megtenni nincs erőm, a többiekért meg kell tennem. Össze kell szednem magam. Új erőt kell nyernem mindennap. Te add meg azt, amire szükségem van hozzá. Bízom ígéretedben, hogy erőt adsz a megfáradtnak. Tégy engem is nagyon erőssé, hogy ne magamra nézzek, és naponta új erővel teljesíthessem parancsaidat! Ámen.
|
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KERESZT ÉS KORONA
| ||||||||||||||
Ha ez idáig kevés figyelmet szenteltünk annak a szenvedésnek, amely a keresztyén élettel együtt jár, akkor jól tesszük, ha sürgősen helyesbítjük tévedésünket. Végül is a Biblia elmegy addig, hogy a "vele együtt" szenvedést a "vele együtt" megdicsőülés feltételének hívja.Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-URUNK MEGLEPETÉSSZERŰ LÁTOGATÁSAI
 |
|
A keresztyén munkásnak arra van a legnagyobb szüksége, hogy minduntalan szembenézzen Jézus Krisztussal. Ez nem könnyű, bármilyenek is keresztyén tapasztalataink. A harc nem a bűn, a nehézségek vagy a körülmények ellen folyik, hanem azért, mert olyan mértékben elmerülünk a munkába, hogy nem vagyunk készen mindig Jézus Krisztus elé állni. Egyedül erre van szükségünk, nem arra, hogy hitünket vagy hitvallásunkat és használhatóságunk kérdését vizsgálgassuk, hanem hogy Őrá nézzünk. Jézus Krisztus ritkán jelenik meg ott, ahol várjuk. Éppen ott jelenik meg, ahol a legkevésbé várnánk, mégpedig többnyire egészen indokolatlanul és összefüggéstelenül. Egyetlen módon maradhat hűséges a munkás Istenéhez: ha készen van az Úr meglepetésszerű látogatásaira. Nem a szolgálat a döntő, hanem az a mély szellemi valóság, amely mindenkor Jézus Krisztust várja. Ez adja meg életünknek azt a csodaváró gyermeki magatartását, amit Ő megkíván tőlünk. Ha készen akarunk lenni Jézus Krisztus látogatására, fel kell hagynunk a vallásossággal (azaz azzal, hogy a vallást a kultúra magasabb fokaként műveljük) és szellemileg gyakorlatinak, valódinak kell lennünk. Ha felnézel Jézus Krisztusra és korod vallásos felhívásait félretéve, szíveddel az Ő akaratán csüggsz, az Ő szellemében gondolkodol, akkor azt mondják majd rólad, hogy nem vagy gyakorlati ember és álmodozó vagy; de ha majd Ő a nap terhei és hősége közepette megjelenik, te leszel az egyetlen, aki készen van. Ne bízz senkiben, még a legnagyobb szentben sem, aki valaha e földön járt; hagyd figyelmen kívül, ha akadályoz abban, hogy lásd Jézus Krisztust. |
Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A célra törő hit
"Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna a szíriabelieket a megsemmisülésig. " |
| (2 Királyok 13, 19) |
Gyakran nagy hiba, hogy hitünkből hiányzik a buzgóság és a tettrekészség. Igaz ugyan, hogy felülről megadatott a győzelem, de ennek kiaknázásában nem megyünk el végig, hanem félúton elakadunk. Nem semmisül meg teljesen az ellenség. - Miután Jóás király a győzelem nyilát kilőtte, Elizeus próféta azt parancsolta neki, hogy a megmaradt nyilakat lőjje a földbe. Ez itt az alapvető gondolat, hogy az ellenség már elterült, de teljesen ártalmatlanná kell még tenni. Jóás mindössze három nyilat lőtt a földbe s azután abbahagyta. Elizeus szent haragra gerjedt a király hanyagsága miatt. Milyen gyakran megismétlődik ez a lazaság! Izrael népének is kezébe adta Isten Kánaán népeit és Józsué vezetése alatt le is győzték azokat. De a lendületes kezdet után a nép abbahagyta a harcot. Ahelyett, hogy felszámolta volna ezeket a népeket, hagyta, hogy maradványaik letelepedjenek, sőt szövetséget kötött velük. Később ezek a kánaániták vesztükre lettek és bevonták Izraelt a maguk bálványimádó és romlott életmódjukba. Milyen fontos tehát, hogy a nekünk ajándékozott győzelmet a végsőkig kiaknázzuk. Ha nem számoljuk fel az ellenséget, az később ismét felülkerekedik. Ha ezzel vagy azzal a bűnünkkel továbbra is titkos kapcsolatban és szövetségben maradunk, hamarosan a rövidebbet húzzuk. Szakadj el teljesen és ragaszkodj Krisztushoz! Anániás és Szafira is megtűrték még a kapzsiság maradványait szívükben és nem szolgáltatták ki maradéktalanul Krisztusnak. Micsoda szörnyű következményei lettek ennek. - Jakab apostol is erre szólít fel minket: "Vessetek el - még pontosabban: vessetek el maradéktalanul - minden undokságot és gonoszságot!"Nem tudjuk elég maradéktalanul felszámolni a bűnöket. Pedig minden hanyagság a lelki életünkben előbb-utóbb megbosszulja magát. Még gonoszabb helyzet is keletkezhet, mint előzőleg volt. Igaza lesz ennek az ítéletes Igének: "jobb lett volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy azt megismerve, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól." Elizeus próféta szent haragra gerjed amiatt, hogy Jóás idő előtt abbahagyta, amit elkezdett. Az Úr Jézust is nyilván szomorítja, amikor látja, hogy az ő nagy és diadalmas kegyelmét nem használjuk fel sokkal jobban. |
Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Rendíthetetlen hit
"... én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked"
(Csel 18,10)
|
Amíg az Úrnak még volt feladata Pál számára Korintusban, addig nem árthatott Pálnak a nép dühe. A zsidók ellenálltak és káromoltak; de sem az evangélium hirdetését, sem a megtéréseket nem tudták meggátolni. Istennek hatalma van a legerőszakosabbak fölött is. Olykor tombol az emberek haragja Isten ellen, mégis látjuk az Ő dicsőségét, de még jobban megismerjük jóságát olyankor, amikor Isten féken tartja a dühöngők haragját, és neki van ehhez hatalma. "Hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Uram!" (2Móz 15,16).
Ezért ne félj senki emberfiától, ha tudod hogy köteles óségedet teljesíted. Menj előre, ahogy az Úr Jézus tenné, és akik ellened állnak, megszégyenülnek és elhallgatnak. Sokszor volt már okuk az embereknek félelemre, és féltek is, de az Istenbe vetett rendületlen (rendíthetetlen) hit elsöpri a félelmet. Senki sem árthat nekünk, ha az Úr nem engedi. Ó, aki puszta szavával megszalasztja az ördögöt, uralkodik az ördög cimboráin is. Talán ezek máris jobban félnek tőled, mint te tőlük. Ezért haladj bátran előre, és ahol ellenségre számítottál, meglátod, barátokat fogsz találni. |
Áldottak vagyunk!
Kérd Jézus vérét, kérd a generációs átkoktól való szabadítást!
Valld meg folyamatosan, hogy áldott vagy! Ültesd el a magot és öntözd a Szent Igével, ami két élű kard! Harcold meg a hit nemes harcát! NE törődj bele, hogy gondot okoznak a számlák!
OLVASS, tanulmányozz, kérj bölcsességet az Úrtól, hogy a TE életedben hol van az a bizonyos csomó, amit el kell hogy oldj Jézus vére által!
Nincs megválaszolatlan ima! Nincs olyan, hogy ne válaszolna! Olvasd az Igét, szólni fog általa!
Ha végképp nem hallod meg az Ő hangját, (már pedig a bárány hallja és felismeri Pásztora hangját), akkor valaki, valami által üzen neked!
Számoljuk fel a szegény, beteg kereszténységet!
Ő szabadító ISTEN és akit Ő megszabadít az valóban szabad lesz!
De nem hullik az ölünkbe! Meg kell harcolnunk a magunk részét!
Valld meg bűneidet, hű és igaz, hogy megbocsássa azt!
Bocsáss meg te is mindenkinek. Lehet, hogy megtetted de érzed, hogy nehéz a szíved...kérd Jézust, hogy segítsen elengedni a fájdalmat is!
Adj hálát mindenért amid van! Jusson eszedbe Jézus nem kért amikor a pusztában ott maradt sok -sok emberrel.
Felemelte a meglévő kenyeret és hálákat adott és az megszaporodott!
Mindenre van erőd Krisztussal! Áldott vagy! Dicsőség az Úrnak! Ámen!
Kenneth E. Hagin: Hét út a gyógyuláshoz!
Hét dolog amit tudnod kell a szent gyógyulásról Részlet Kenneth Hagin könyvéből
Néhány ember azonban még nem jutott el arra a szintre, hogy saját maga el tudja venni a gyógyulását. Ha úgy találod, hogy te is közéjük tartozol, akkor se add fel. Cselekedj a hit alacsonyabb szintjén. Legyél te az, akiért kézrátétellel imádkoznak, és fogadd el ily módon gyógyulásodat. Isten segíteni akar neked.
A Biblia azt mondja: „betegekre vetik kezeiket.” Nem határozza meg, hogy kik azok a betegek; egyszerűen csak azt mondja, hogy betegek. „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik” az Írás szerint: „betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.”
Bármely hívő ráteheti kezét a betegekre, mintegy a hit kiindulópontjaként. Ez az a pont, ahol elkezded hinni, hogy megkapod a gyógyulásodat.
Sokan megkérdezik tőlem:
— De Hagin testvér, mi van akkor, ha nem gyógyultam meg?
Azt válaszolom erre:
— Ha meggyógyultál volna, akkor nem kellene hinned ebben. Ha már valóságba jött volna, akkor tudnád ezt, igaz?
Ha viszont megteszed a hitnek azt a lépését, hogy mindezt már megtörténtnek tekinted, akkor meg is fogod kapni, mivel a Márk 11,24 így határozza meg a hit imájának alapelvét:
Márk 11,24. ,,Amit csak kértek imádságotokban, higgyétek, hogy mindazt már megnyertétek, és meglészen néktek.,,
Hidd, hogy megkaptad a gyógyulásodat, és mi fog történni? Meglesz neked! Látjátok, csak azután kapjuk meg, miután hittük.
Amikor fiatalon babtista prédikátorrá lettem — még mielőtt megkeresztelkedtem volna a Szent Szellemben — egy hétfő reggel arra ébredtem, hogy arcom egyik fele lebénult. Meg sem mozdult.
Addig csak én imádkoztam saját magamért, mert nem ismertem senki mást, aki imádkozott volna értem, viszont megtudtam, hogy építettek egy gyülekezetet a városunkban, aminek neve Teljes Evangéliumi Sátor volt, és ezek az emberek hittek a szent gyógyulásban.
Azt mondtam magamban: „Elmegyek hozzájuk szerda este, és megkérem a pásztort, hogy kenjen meg olajjal.” Abban a pillanatban, ahogy megkent és imádkozott értem, felemeltem kezeimet és azt kiáltottam:
— Köszönet Istennek, elmúlt!
Ezt hitben mondtam ki. Tudtam, hogy mit kell mondani. Baptista voltam — és semmit sem tudtam a Szent Szellemről — viszont tudtam valamit arról, hogy mi a hit.
Nekem ez volt a kiindulási pont, amikor a pásztor rám tette a kezét. Azon a ponton kezdtem hinni, hogy „megkapom a gyógyulásomat”.
Nem éreztem, hogy meggyógyultam volna.
Nem úgy néztem ki, mint aki már meggyógyult.
De nem a látás vagy az érzések alapján jártam. Aszerint tettem, amit hitem.
Így tudjuk meghatározni ezt a kiindulási pontot: ez az a pont, amikor felszabadítod a hitedet és elkezdesz hinni a gyógyulásodban.
Valahol el kell kezdened. A futó sohasem tudná lefutni az adott távolságot, ha nem lenne egy hely, ahol elindult. Kell lennie egy kiindulási pontnak. A te kiindulási pontod lehet az, amikor valaki rád teszi a kezét. Ez lehet az a pont, amikor elkezded hinni: „Megkapom a gyógyulásomat.”
A gyülekezeti tagok kérdezgették:
— Az Úr tényleg meggyógyított téged, Kenneth?
— Valóban megtette — feleltem.
Ráfelelték:
— Hát, nem úgy nézel ki, mint aki meggyógyult. Hogy érzed magad?
— Nincs semmi különbség.
— Nos, ha ugyanúgy nézel ki és nem érzed, hogy meggyógyultál, és mi is látjuk, hogy nem úgy nézel ki, mint aki meggyógyult, akkor miből gondolod, hogy te már meggyógyultál?
— Én nem gondolom, hogy meggyógyultam, hanem tudom — feleltem.
Tisztán kell látnunk, hogy a hit tudást jelent.
Voltak emberek, akik azt mondták nekem:
— Nekem több eszem van ennél.
Én meg azt mondom nekik:
— Hát, csak menj és boldogulj a gyógyulásod nélkül. Ugye, látod, hogy az arcom teljesen rendbejött? Megkaptam. Megkaptam a gyógyulásomat.
Tudtam, hogy amit Jézus mondott, az igaz. Tudtam, hogy ha hiszem, hogy megkaptam, akkor meg is fogom kapni. Tudtam, hogy ha valóban hiszem, akkor ki is fogom mondani azt, hogy hiszem.
Nem azt mondom ki, hogy: meg fogom kapni (a jövőben), hanem azt, hogy megvan (a jelenben).
Egyszer elküldték egy tulsai teljes-evangéliumi gyülekezet segédpásztorát, hogy imádkozzon a gyülekezet egy tagjáért, aki olyan beteg volt, hogy nem tudott eljárni dolgozni.
Így mesélte nekem: „Hallottalak téged prédikálni, így megkentem ezt a férfit olajjal, rátettem a kezeimet és elkezdtem imádkozni, amikor hirtelen, gondolkodás nélkül, abbahagytam az imát és azt mondtam:
— Mit fogsz csinálni holnap?
— Ágyban leszek — válaszolta a beteg.
— Na, akkor nem érdemes folytatnom az imát — azzal be is fejeztem.
— Az egészből semmit sem hiszel — mondtam neki.
Kissé elgondolkodott, és azt mondta:
— De hát ez az igazság, vagy nem?
Megkérdeztem tőle:
— Mikor fogsz meggyógyulni?
— Hát — mondta ő —, amikor megkensz olajjal, amikor rám teszed a kezeidet és imádkozol, akkor.
A férfi odafordult feleségéhez és még mielőtt befejeztem volna az imát azt mondta
— Hívd fel a főnököt, és mondd meg neki, hogy holnap bemegyek dolgozni.
Majd imádkoztam érte — mondta a pásztor —, és dicsőség Istennek, másnap már ott is volt a munkahelyén.”
Egyszer egy összejövetelen egy asszony felszaladt az emelvényre hozzánk, és azt mondta:
— Pásztor és Hagin testvérem, azonnal imádkozzatok értem.
A pásztor felet neki:
— Hamarosan gyógyító összejövetelünk lesz. Én majd prédikálni fogok a gyógyulásról, Hagin testvér pedig az alkalom végén imádkozni fog kézrátétellel a betegekért. Nem kell sokat várnod rá. — A dicsőítés már el is kezdődött addigra.
— Igen, igen — mondta az asszony —, de én azt szeretném, hogy te és Hagin testvér most tegyétek rám a kezeteket, mert hazamegyek és már fekszem is az ágyba!
Lett volna bármi értelme, hogy kézrátétellel imádkozzunk ezért az asszonyért? Ő már megvallotta, hogy úgysem fog működni.
Azt mondja a Biblia, hogy amikor imádkozol, hidd, hogy megkaptad és meglesz neked. A kézrátétel az a kiindulási pont, amikor felszabadítod a hitedet. Ekkor kezdesz el hinni.
Kezeimet ráteszem az emberekre mintegy az ő hitük kiindulási pontjaként. Van azonban még egy szellemi törvény, ami szintén gyógyulást hozhat. Ez pedig az érintkezés és közvetítés törvénye.
Isten felkenhet valakit az Ő akarata szerint gyógyító erővel, hogy szolgáljon a betegek felé. És amikor az illető ráteszi kezét a betegekre, engedelmeskedvén ennek a szellemi törvénynek, ahogy a felkent kezek a beteghez érnek KÖZVETÍTENI fogják Isten GYÓGYÍTÓ EREJÉT.
A hívőnek is hitet kell gyakorolnia ahhoz, hogy az érintkezés és közvetítés törvénye működni tudjon. A vérfolyásos asszony esete is ezt példázza. (Máté 9)
Jézus fel volt kenve gyógyító erővel, és a Biblia szerint erő áradt ki belőle és meggyógyította az asszonyt. Jézus mégis azt mondta neki: „Bízzál leányom; a TE HITED megtartott téged.” (9,22)
Én nem csak kiindulási pontként teszem kezeimet a betegekre, hanem engedelmeskedvén az érintkezés és a közvetítés ezen szellemi törvényének, hogy kezeim érintkezése közvetítse Isten gyógyító erejét, amely megszünteti a sátán minden munkáját, gyógyulást és egészséget hoz.
Miért beszélek erről ilyen bátran?
Mert maga az Úr Jézus Krisztus jelent meg nekem egy látomásban. Ő jobb kezének ujját mindkét kezemnek tenyerébe helyezte, és azt mondta: „Elhívtalak és felkentelek téged, és adtam neked egy különleges kenetet, hogy szolgálj a betegek felé. Légy bátor ebben.”
„Mondd el az embereknek, hogy láttál engem. Mondd el nekik pontosan, amit mondtam neked. Mondd el nekik, hogy én mondtam neked, hogy mondd el nekik, és ha elhiszik, hogy te fel vagy kenve és befogadják azt a kenetet, akkor az erő a te kezedből az ő testükbe fog folyni, gyógyulást és egészséget ad a testüknek, és kiűzi a betegségüket és gyengeségüket. Te pedig minél bátrabban beszélsz erről, annál több eredményt fogsz elérni.”
Fogadd el a gyógyulást a gyógyítások ajándékain keresztül!
Az 1Korinthus 12,9 szerint az egyik szellemi ajándék, amit Isten a Gyülekezetbe helyezett, a gyógyítások ajándékai — elkülönül a többi módtól, amivel a gyógyulás megkapható.
Mi ez a „gyógyítások ajándékai”? A gyógyító erő természetfeletti megnyilvánulása egy emberen keresztül a másik ember irányába. Legegyszerűbben így lehet ezt meghatározni.
Minden, amit Istentől kapunk, ajándék. Ezért, általánosságban szólva, minden gyógyulás ajándéknak tekinthető. De ez még nem a „gyógyítások ajándékainak” megnyilvánulása. A gyógyítások ajándékainak megnyilvánulását a Szent Szellem kezdeményezi.
Miután már megkeresztelkedtem a Szent Szellemben, még mindig nem értettem Isten Szellemét. Csak annyit tudtam, hogy be vagyok teljesedve a Szent Szellemmel.
Miután kipenderítettek a baptisták, csatlakoztam az egyik teljes-evangéliumi csoporthoz, és elfogadtam egy kis észak-texasi gyülekezet pásztorolását. Itt ismertem meg és vettem el csodálatos feleségemet. Ő metodista volt, és még nem keresztelkedett meg a Szent Szellemben, viszont hitt benne.
A házasságkötésünk utáni negyedik éjszakán, ahogy a család együtt imádkozott feleségem jó öreg metodista otthonában, az Úr a Szellemen keresztül így szólt hozzám: „Tedd a kezed a feleségedre és én be fogom tölteni őt a Szent Szellemmel.”
Ez 1938-ban történt, és akkor én még járatlan voltam az ilyen dolgokban. 1937-ben fogadtam be a Szent Szellemet. Még senkit sem láttam kézrátételt gyakorolni annak érdekében, hogy valaki elfogadja a Szent Szellemben való keresztséget. Azokban a körökben, ahol én mozogtam, az emberek nem így tették, és nem tudtam, hogy ez helyes-e vagy helytelen.
Arra gondoltam: „Ha nem veszek róla tudomást, talán elmúlik.” Azonban nem így történt.
Ismét azt mondta: „Tedd rá a kezed a feleségedre, és én be fogom tölteni őt a Szent Szellemmel.” Felismertem, hogy az Úr Jézus szólt a szellememhez a Szent Szellemen keresztül, de semmit nem akartam helytelenül tenni.
Majd éjfélkor (ránéztem az órámra), 1938. november 28-án ugyanaz a hang megismételte: „Tedd rá a kezed a feleségedre és én be fogom tölteni őt a Szent Szellemmel.”
Kinyitottam szememet és rémülten körbenéztem. Azt mondtam magamban: „Abból nem lehet baj, ha megpróbálom!”
Bal kezemet rátettem feleségem fejére, és ő azonnal felemelte mindkét kezét és elkezdett nyelveken szólni. Másfél órán keresztül szólt nyelveken, és három dalt énekelt el ugyancsak nyelveken. Pünkösd volt nálunk, jó öreg metodista otthonunkban!
Majd ugyanaz a hang szólt hozzám, hogy mit tegyek és mit mondjak az anyósomnak, hogy meggyógyuljon. Másnap készült bemenni a kórházba, hogy megoperáltassa a golyváját. Egyáltalán nem volt hite a gyógyulásában; ha valaki számít arra, hogy meggyógyul, akkor nem összecsomagolt bőrönddel várja, hogy kórházba menjen. A hang azt mondta nekem: „Odaadtam neked a gyógyítások ajándékait és elküldtelek, hogy szolgálj a betegek felé.”
Amikor megtettem azt, amit Isten Szelleme mondott nekem, a golyva látható része azonnal eltűnt, mint amikor gombostűvel beleböknek egy léggömbbe.
Ő nem azért gyógyult meg, mert hitt Istenben. Ha később megkérdezték volna tőle, azt felelte volna:
— Nem, nem. Tudom, hogy ez nem az én hitem volt. Ilyen dologhoz nem lett volna hitem.
Tudjátok, hogy miért gyógyult meg? Mert Isten Szelleme megmondta, hogy mit tegyek.
A gyógyítások ajándékainak megnyilvánulása nem úgy működik azonban, ahogy én akarom, hanem úgy, ahogy a Szellem akarja. Előfordult például, hogy mindennel próbálkoztam, mindent elkövettem, mindent elmondtam, amit ilyenkor szoktam mondani — és semmi nem történt.
Már beletörődtem, hogy semmi sem történik és azt mondtam: „ez már soha többé nem fog megtörténni”. Aztán mégiscsak kezdtek megtörténni a dolgok. Tudnunk kell, hogy a Szellem megnyilvánulása úgy történik, ahogy a Szellem akarja. Köszönet Istennek ezekért a megnyilvánulásokért. Én hiszek bennük.
Ez azonban csak egyik útja annak, hogy elnyerjük a gyógyulást. A legjobb mód valamennyi közül, ha egyszerűen ismerjük az 1Péter 2,24-et: „Akinek sebeivel gyógyultatok meg.” (Nem meg fogtok gyógyulni, hanem már meggyógyultatok.)
Tudd, hogy a gyógyulás megillet téged!
A legjobb mód, amely által meggyógyulhatunk, ha mi magunk tudjuk az Igéből (Ésa. 53,4. 5. Mát. 8,17. 1Pét. 2,24), hogy a gyógyulás benne van Isten megváltási tervében; jogunk van hozzá, és az Ő sebeivel mi már meggyógyultunk.
Megtagadjuk, hogy betegség vagy gyengeség legyen a testünkben, mert mi MÁR meggyógyultunk.
Tudjuk, hogy az a fájdalom, betegség vagy gyengeség, mely látszólag a testünkben van, Jézusra lett helyezve. Ő elhordozta azt. Nekünk már nem kell viselnünk. Csak arra van szükség, hogy egyetértsünk Istennel és az Ő Igéjével, és elfogadjuk azt a tényt, hogy: „betegségeinket Ő viselte és fájdalmainkat hordozá” és „az Ő sebeivel gyógyultunk meg.”
Egyszerűen tudjuk ezt, ezért hálát adunk Istennek. Nincs szükségünk rá, hogy valaki ránk tegye a kezét. Nem szükséges, hogy a Szellem ajándékai megnyilvánuljanak. Egyszerűen csak hálát adunk az Atyának a tökéletes megszabadulásunkért.
Minden hívőnek teljesen meg kellene értenie, hogy a gyógyulása Krisztusban már tökéletesen végbement. Amikor ezt megtudják a szellemükben — pontosan úgy, ahogy a fejükben tudják — a betegség és a gyengeség meg fog szűnni a testükben.
De nem minden hívő érti teljesen, hogy az Ige alapján való cselekvés a szent gyógyulás elfogadásának egyik módja. Nem minden hívőnek tanították meg ezt. Ezt az igazságot még azok között sem prédikálták úgy, ahogy kellett volna, akik feltehetően hisznek a szent gyógyulásban. A hívők tehát nagyon keveset tudnak erről a területről, viszont nem tudnak az ismeretük szintje felett cselekedni és hinni.
Isten ezért gondoskodott erről a hét módról, amelyek segítségével a hívők meggyógyulhatnak az Igén keresztü
Hadd gyógyítson Jézus rajtad keresztül!
Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árthat nékik: betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak. (Márk 16:17-18)
HA VALÓBAN HÍVŐ VAGY, AKKOR ELŐFORDULT MÁR, HOGY SZERETTED VOLNA BETEG EMBEREKRE TENNI A KEZEDET, ÉS LÁTNI ŐKET MEGGYÓGYULNI. ELŐFORDULT, HOGY KÖNYÖRÜLET TÁMADT BENNED VALAKI IRÁNT, AKIT SZÖRNYŰ BETEGSÉG SÚJTOTT. ELŐFORDULT, HOGY SZERETTED VOLNA MEGÉRINTENI ŐKET, ÉS AZT MONDANI: ?GYÓGYULJ MEG, JÉZUS NEVÉBEN.?
Egyszerű az oka. Mélyen a szívedben tudod, hogy erre vagy elhívva. A szellemed megérti, még ha az értelmed nem is, hogy hívőként Istentől elrendelt megbízásod, hogy a kezedet a betegekre tedd, és lásd őket meggyógyulni. Jézus követésére vagy elhívva, és Ő minduntalan betegeket gyógyított. Ez nagy része volt a munkájának, amikor a földön járt.
Mielőtt elment, továbbadta ezt a munkát. És nem csak elhívott szolgálóknak vagy olyan apostoloknak és evangélistáknak adta tovább, akik teljes idejükben szolgálnak, hanem minden egyes kereszténynek. Minden hívőnek továbbadta a szolgálatát, amikor így szólt: ?Aki hisz énbennem, az is cselekszi azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik annál; mert én az én Atyámhoz megyek? (János 14:12).
Hívők, akik nem hittek
Ennek az igének a fényében el kell gondolkoznunk azon, hogy napjainkban miért olyan kevés keresztény hatékony a kézrátételben. Miért nem gyógyul meg több ember Jézus nevében?
Azért, mert többnyire nem teljesítettük az egyetlen feltételt, amelyet Jézus említett, amikor azokat az utasításokat adta nekünk: Nem hittünk.
Szinte hallom, ahogy egyesek megbotránkozva morognak: ?Hogy mondhatod ezt, Copeland testvér? Minden keresztény hisz Jézusban. Mindannyian, akik igazi újjászületett keresztények, Isten gyermekei vagyunk, Őbenne hiszünk, mint személyes Megváltónkban és Urunkban.?
Igen, hála Istennek, ez így van ? és ennek köszönhetően sok jó dolgot kaptunk már. Ez a hit például levett bennünket a pokolba vezető útról, és a menny felé irányított minket. Bűnbocsánatot nyertünk és békességet a szívünkben. De ettől még nem váltunk a gyógyítás mennyei követeivé, amelyeknek Jézus szánt bennünket.
Ahhoz, hogy ez megtörténjen, többet kell tennünk annál, mint egyszerűen elhinni, hogy Jézus Isten Fia. El kell hinnünk a teljes üzenetet, amelyet hirdetett. Azt az üzenetet, amelyet gyakorlatilag mindenhol prédikált, ahol járt. Az üzenetet, amelyet szülővárosában, Názáretben szólt a zsinagógában, ahogy a Lukács 4 leírja:
"beméne szokása szerint szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez volt írva: Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az Evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a megtört szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét (16-19. vers).
Jézus Isten Fia volt, és most is az. De vedd észre, hogy nem erről prédikált Názáretben. Azt hirdette, hogy felkent. Azt hirdette, hogy Isten ereje Őrajta volt, hogy gyógyulást, szabadulást, a szemek megnyílását és szabadságot hozzon az embereknek az életük minden területén. Azt tanította, hogy azért volt felkenve, hogy teljessé tegye őket szellemi, fizikai, anyagi és szociális értelemben.
Nem csak egyszer vagy kétszer hirdette ezt, hanem következesen, újra és újra, mindenfelé, amerre járt. Ezért Jézus keresztre feszítése és feltámadása után Péter ugyanezt az üzenetet szólta a pogányoknak, akik Kornélius házában gyűltek össze. Prédikálta ?azt az Igét, melyet elkülde az Izrael fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által: Ő mindeneknek Ura. Ti ismeritek azt a dolgot? A názáreti Jézust, mint kené fel Őt az Isten Szent Szellemmel és erővel, aki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög elnyomása alatt voltak, mert az Isten volt Ővele? (Csel 10:36-38).
A valódi Evangélium üzenete
Péter nem csak azt mondta el azoknak az embereknek, hogy Jézus Isten Fia, aki azért jött, hogy megbocsássa a bűneiket. Azt mondta, hogy Jézus azért jött, hogy békességet hirdessen. A békesség szó héberül shalom, és a jelentése "semmi nem hiányzik, és semmi nincsen eltörve".
Péter azt is elmondta, ahogy Jézus a Lukács 4-ben, hogy Jézus fel volt kenve a Szent Szellem erejével, hogy meggyógyítson mindenkit, aki az ördög elnyomása alatt volt. Vesd össze ezeket a gondolatokat, és meg fogod látni, hogy mi a valódi, igazi Evangélium üzenete.
Az üzenet a következő: Jézus fel volt kenve Isten erejével, hogy kipótolja mindazt, ami hiányzik az életedben, és megjavítson mindent, amit az ördög összetört a szellemedben, lelkedben, testedben!
Az elsődleges oka annak, hogy manapság kevés a gyógyulás a Gyülekezetben, az az, hogy a legtöbb keresztény nem hitte el ezt az üzenetet ? és még kevesebben prédikálták! Hazugságokat hittek el, mint például, hogy Isten a betegséget arra használja, hogy megtanítson bennünket valamire; a csodák ideje véget ért az apostolok korával; vagy soha nem tudhatod, Isten mit fog tenni.
Jézus nem mondott semmi ilyesmit! Tisztán értette, hogy az ördög ? nem Isten ? a betegség szerzője. Az ördög ? nem Isten ? a problémák forrása. Hitte, és bátran hirdette az embereknek, hogy Isten kenete, amely Őrajta volt, pontosan azt fogja tenni, amit az Ésaiás 10:27 mondott: eltávolítja a terheket, és összetöri az igákat, amelyeket az ördög arra használt, hogy az embereket elnyomja.
Ha betegekre akarjuk tenni a kezünket, és látni akarjuk őket meggyógyulni, ezt az üzenetet nekünk is el kell hinnünk, és prédikálnunk!
Jézus felkent, és te is
Mi több, el kell hinnünk, hogy ugyanazzal a kenettel vagyunk felkenve, mint Jézus.
Tudom, hogy ez meglepő gondolat, de a Biblia szerint egyértelműen igaz. Az Ige azt mondja, hogy mi Őbenne vagyunk, Ő bennünk, és mi az Ő nevét használjuk. Továbbá, "az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad" (1 János 2:27) és "amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban" (1 János 4:17),
Ha nehéznek találod, hogy így gondolkozz, akkor gondolj erre a következő módon. Amikor újjászülettél, Krisztus Testének a részévé váltál. A Krisztus szó valójában ?Felkent?-et jelent. Ezért te Jézus saját kenetének részese lettél. Egy felkent sejt lettél az Ő felkent Testében.
A tudósok megfejtették, hogy az emberi test minden sejtje hordozza az adott ember összes DNS-ét " az ember minden sajátosságának és tulajdonságának genetikai lenyomatát. Mindegyik sejted tartalmaz egy kis verziót belőled.
Ugyanígy, hívőként Isten DNS-e van a szellemedben. Magának Jézusnak a felkent DNS-e van a bensődben. Ahhoz, hogy ezzel a kenettel szolgálj mások felé, el kell ezt hinned, mert a hit kapcsol össze bennünket ? és azt, akire a kezünket tesszük " a kenettel.
A bizonyíték erre a vérfolyásos asszony, aki hittel kinyúlt, és megérintette Jézust. Jézus nem is tudta, hogy az asszony ott van. Nem szándékosan árasztotta ki a gyógyító kenetet feléje. De amikor az asszony hittel megérintette Őt, a Jézusban lévő kenet elkezdett áradni. Jézusból áradt az asszonyba. "Lányom," mondta neki, amikor észrevette, hogy az asszony mit tett, "a te hited megtartott téged" (Lukács 8:48).
Szeress mindig, és ne félj
"Igen, tudom, hogy ez mind igaz," mondod talán, "de egyszerűen attól félek, hogy nekem nem fog működni. Félek, hogy ráteszem a kezem valakire, és nem kap semmit."
Ha félsz, akkor valószínűleg semmit nem fognak kapni, mert éppen úgy, ahogy a hit összekapcsol a kenettel, a félelem leállítja a kenet működését. Ezért volt az, hogy miután a vérfolyásos asszony meggyógyult, Jézus Jairushoz fordult akinek éppen akkor mondták, hogy a lánya halott, és azt mondta: Ne félj, csak higgy (50. vers).
Lényegében azt mondta Jézus: "Ha a félelemnek engedsz, nem sokat tehetek a lányodért. Ezért ne engedj annak. Inkább maradj hitben."
Amennyiben hatékonyan akarjuk közvetíteni Jézus kenetét a betegek gyógyítására, akkor ugyanezeket az utasításokat kell követnünk. Vissza kell utasítanunk a félelmet. Egyszerűen hinnünk kell.
Hogyan tesszük ezt? Úgy, hogy szeretetben járunk.
A Biblia azt mondja, "A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet" (1 János 4:18). Ezenkívül az 1 Korinthus 12:31 szerint a szeretet a legkiválóbb út, hogy a Szent Szellem erőajándékaiban működjünk, mint például a gyógyulásban.
Könnyen látható, hogy ez miért igaz. Amikor azzal vagyunk elfoglalva, hogy másokat szeressünk, akkor nem félünk semmitől, mert nem magunkra gondolunk, hanem a másikra. Nem foglalkozunk azzal, hogy mit fognak mondani rólunk, ha nem nyilvánul meg azonnal a gyógyulásuk. Ahhoz, hogy ezzel foglalkozzunk, túlságosan elmerülünk abban, hogy áldás legyünk számukra.
Amikor szeretjük az embereket, akkor a hitünk (ami közvetíti a kenetet) nagymértékben kiárad, mert a hit szeretet által munkálkodik (Galata 5:6).
Tehát szeress mindig. Ne félj. Majd lépj ki hitben, és töltsd be az elhívást, amit Jézus adott neked a Márk 16-ban. Bátran beszélj másoknak Jézus kenetéről. Tedd rá a kezed a következő beteg emberre, akihez a Szent Szellem vezet.
Ne oltsd ki a vágyat, amit Isten beléd helyezett, hanem "gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van. Mert nem a félelem szellemét adta nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét" (2 Timótheus 1:6-7).
Menj, tedd a kezedet a betegekre, és hagyd, hogy Jézus gyógyítson rajtad keresztül!
Néhány ember azonban még nem jutott el arra a szintre, hogy saját maga el tudja venni a gyógyulását. Ha úgy találod, hogy te is közéjük tartozol, akkor se add fel. Cselekedj a hit alacsonyabb szintjén. Legyél te az, akiért kézrátétellel imádkoznak, és fogadd el ily módon gyógyulásodat. Isten segíteni akar neked.
A Biblia azt mondja: „betegekre vetik kezeiket.” Nem határozza meg, hogy kik azok a betegek; egyszerűen csak azt mondja, hogy betegek. „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik” az Írás szerint: „betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.”
Bármely hívő ráteheti kezét a betegekre, mintegy a hit kiindulópontjaként. Ez az a pont, ahol elkezded hinni, hogy megkapod a gyógyulásodat.
Sokan megkérdezik tőlem:
— De Hagin testvér, mi van akkor, ha nem gyógyultam meg?
Azt válaszolom erre:
— Ha meggyógyultál volna, akkor nem kellene hinned ebben. Ha már valóságba jött volna, akkor tudnád ezt, igaz?
Ha viszont megteszed a hitnek azt a lépését, hogy mindezt már megtörténtnek tekinted, akkor meg is fogod kapni, mivel a Márk 11,24 így határozza meg a hit imájának alapelvét:
Márk 11,24. ,,Amit csak kértek imádságotokban, higgyétek, hogy mindazt már megnyertétek, és meglészen néktek.,,
Hidd, hogy megkaptad a gyógyulásodat, és mi fog történni? Meglesz neked! Látjátok, csak azután kapjuk meg, miután hittük.
Amikor fiatalon babtista prédikátorrá lettem — még mielőtt megkeresztelkedtem volna a Szent Szellemben — egy hétfő reggel arra ébredtem, hogy arcom egyik fele lebénult. Meg sem mozdult.
Addig csak én imádkoztam saját magamért, mert nem ismertem senki mást, aki imádkozott volna értem, viszont megtudtam, hogy építettek egy gyülekezetet a városunkban, aminek neve Teljes Evangéliumi Sátor volt, és ezek az emberek hittek a szent gyógyulásban.
Azt mondtam magamban: „Elmegyek hozzájuk szerda este, és megkérem a pásztort, hogy kenjen meg olajjal.” Abban a pillanatban, ahogy megkent és imádkozott értem, felemeltem kezeimet és azt kiáltottam:
— Köszönet Istennek, elmúlt!
Ezt hitben mondtam ki. Tudtam, hogy mit kell mondani. Baptista voltam — és semmit sem tudtam a Szent Szellemről — viszont tudtam valamit arról, hogy mi a hit.
Nekem ez volt a kiindulási pont, amikor a pásztor rám tette a kezét. Azon a ponton kezdtem hinni, hogy „megkapom a gyógyulásomat”.
Nem éreztem, hogy meggyógyultam volna.
Nem úgy néztem ki, mint aki már meggyógyult.
De nem a látás vagy az érzések alapján jártam. Aszerint tettem, amit hitem.
Így tudjuk meghatározni ezt a kiindulási pontot: ez az a pont, amikor felszabadítod a hitedet és elkezdesz hinni a gyógyulásodban.
Valahol el kell kezdened. A futó sohasem tudná lefutni az adott távolságot, ha nem lenne egy hely, ahol elindult. Kell lennie egy kiindulási pontnak. A te kiindulási pontod lehet az, amikor valaki rád teszi a kezét. Ez lehet az a pont, amikor elkezded hinni: „Megkapom a gyógyulásomat.”
A gyülekezeti tagok kérdezgették:
— Az Úr tényleg meggyógyított téged, Kenneth?
— Valóban megtette — feleltem.
Ráfelelték:
— Hát, nem úgy nézel ki, mint aki meggyógyult. Hogy érzed magad?
— Nincs semmi különbség.
— Nos, ha ugyanúgy nézel ki és nem érzed, hogy meggyógyultál, és mi is látjuk, hogy nem úgy nézel ki, mint aki meggyógyult, akkor miből gondolod, hogy te már meggyógyultál?
— Én nem gondolom, hogy meggyógyultam, hanem tudom — feleltem.
Tisztán kell látnunk, hogy a hit tudást jelent.
Voltak emberek, akik azt mondták nekem:
— Nekem több eszem van ennél.
Én meg azt mondom nekik:
— Hát, csak menj és boldogulj a gyógyulásod nélkül. Ugye, látod, hogy az arcom teljesen rendbejött? Megkaptam. Megkaptam a gyógyulásomat.
Tudtam, hogy amit Jézus mondott, az igaz. Tudtam, hogy ha hiszem, hogy megkaptam, akkor meg is fogom kapni. Tudtam, hogy ha valóban hiszem, akkor ki is fogom mondani azt, hogy hiszem.
Nem azt mondom ki, hogy: meg fogom kapni (a jövőben), hanem azt, hogy megvan (a jelenben).
Egyszer elküldték egy tulsai teljes-evangéliumi gyülekezet segédpásztorát, hogy imádkozzon a gyülekezet egy tagjáért, aki olyan beteg volt, hogy nem tudott eljárni dolgozni.
Így mesélte nekem: „Hallottalak téged prédikálni, így megkentem ezt a férfit olajjal, rátettem a kezeimet és elkezdtem imádkozni, amikor hirtelen, gondolkodás nélkül, abbahagytam az imát és azt mondtam:
— Mit fogsz csinálni holnap?
— Ágyban leszek — válaszolta a beteg.
— Na, akkor nem érdemes folytatnom az imát — azzal be is fejeztem.
— Az egészből semmit sem hiszel — mondtam neki.
Kissé elgondolkodott, és azt mondta:
— De hát ez az igazság, vagy nem?
Megkérdeztem tőle:
— Mikor fogsz meggyógyulni?
— Hát — mondta ő —, amikor megkensz olajjal, amikor rám teszed a kezeidet és imádkozol, akkor.
A férfi odafordult feleségéhez és még mielőtt befejeztem volna az imát azt mondta
— Hívd fel a főnököt, és mondd meg neki, hogy holnap bemegyek dolgozni.
Majd imádkoztam érte — mondta a pásztor —, és dicsőség Istennek, másnap már ott is volt a munkahelyén.”
Egyszer egy összejövetelen egy asszony felszaladt az emelvényre hozzánk, és azt mondta:
— Pásztor és Hagin testvérem, azonnal imádkozzatok értem.
A pásztor felet neki:
— Hamarosan gyógyító összejövetelünk lesz. Én majd prédikálni fogok a gyógyulásról, Hagin testvér pedig az alkalom végén imádkozni fog kézrátétellel a betegekért. Nem kell sokat várnod rá. — A dicsőítés már el is kezdődött addigra.
— Igen, igen — mondta az asszony —, de én azt szeretném, hogy te és Hagin testvér most tegyétek rám a kezeteket, mert hazamegyek és már fekszem is az ágyba!
Lett volna bármi értelme, hogy kézrátétellel imádkozzunk ezért az asszonyért? Ő már megvallotta, hogy úgysem fog működni.
Azt mondja a Biblia, hogy amikor imádkozol, hidd, hogy megkaptad és meglesz neked. A kézrátétel az a kiindulási pont, amikor felszabadítod a hitedet. Ekkor kezdesz el hinni.
Kezeimet ráteszem az emberekre mintegy az ő hitük kiindulási pontjaként. Van azonban még egy szellemi törvény, ami szintén gyógyulást hozhat. Ez pedig az érintkezés és közvetítés törvénye.
Isten felkenhet valakit az Ő akarata szerint gyógyító erővel, hogy szolgáljon a betegek felé. És amikor az illető ráteszi kezét a betegekre, engedelmeskedvén ennek a szellemi törvénynek, ahogy a felkent kezek a beteghez érnek KÖZVETÍTENI fogják Isten GYÓGYÍTÓ EREJÉT.
A hívőnek is hitet kell gyakorolnia ahhoz, hogy az érintkezés és közvetítés törvénye működni tudjon. A vérfolyásos asszony esete is ezt példázza. (Máté 9)
Jézus fel volt kenve gyógyító erővel, és a Biblia szerint erő áradt ki belőle és meggyógyította az asszonyt. Jézus mégis azt mondta neki: „Bízzál leányom; a TE HITED megtartott téged.” (9,22)
Én nem csak kiindulási pontként teszem kezeimet a betegekre, hanem engedelmeskedvén az érintkezés és a közvetítés ezen szellemi törvényének, hogy kezeim érintkezése közvetítse Isten gyógyító erejét, amely megszünteti a sátán minden munkáját, gyógyulást és egészséget hoz.
Miért beszélek erről ilyen bátran?
Mert maga az Úr Jézus Krisztus jelent meg nekem egy látomásban. Ő jobb kezének ujját mindkét kezemnek tenyerébe helyezte, és azt mondta: „Elhívtalak és felkentelek téged, és adtam neked egy különleges kenetet, hogy szolgálj a betegek felé. Légy bátor ebben.”
„Mondd el az embereknek, hogy láttál engem. Mondd el nekik pontosan, amit mondtam neked. Mondd el nekik, hogy én mondtam neked, hogy mondd el nekik, és ha elhiszik, hogy te fel vagy kenve és befogadják azt a kenetet, akkor az erő a te kezedből az ő testükbe fog folyni, gyógyulást és egészséget ad a testüknek, és kiűzi a betegségüket és gyengeségüket. Te pedig minél bátrabban beszélsz erről, annál több eredményt fogsz elérni.”
Fogadd el a gyógyulást a gyógyítások ajándékain keresztül!
Az 1Korinthus 12,9 szerint az egyik szellemi ajándék, amit Isten a Gyülekezetbe helyezett, a gyógyítások ajándékai — elkülönül a többi módtól, amivel a gyógyulás megkapható.
Mi ez a „gyógyítások ajándékai”? A gyógyító erő természetfeletti megnyilvánulása egy emberen keresztül a másik ember irányába. Legegyszerűbben így lehet ezt meghatározni.
Minden, amit Istentől kapunk, ajándék. Ezért, általánosságban szólva, minden gyógyulás ajándéknak tekinthető. De ez még nem a „gyógyítások ajándékainak” megnyilvánulása. A gyógyítások ajándékainak megnyilvánulását a Szent Szellem kezdeményezi.
Miután már megkeresztelkedtem a Szent Szellemben, még mindig nem értettem Isten Szellemét. Csak annyit tudtam, hogy be vagyok teljesedve a Szent Szellemmel.
Miután kipenderítettek a baptisták, csatlakoztam az egyik teljes-evangéliumi csoporthoz, és elfogadtam egy kis észak-texasi gyülekezet pásztorolását. Itt ismertem meg és vettem el csodálatos feleségemet. Ő metodista volt, és még nem keresztelkedett meg a Szent Szellemben, viszont hitt benne.
A házasságkötésünk utáni negyedik éjszakán, ahogy a család együtt imádkozott feleségem jó öreg metodista otthonában, az Úr a Szellemen keresztül így szólt hozzám: „Tedd a kezed a feleségedre és én be fogom tölteni őt a Szent Szellemmel.”
Ez 1938-ban történt, és akkor én még járatlan voltam az ilyen dolgokban. 1937-ben fogadtam be a Szent Szellemet. Még senkit sem láttam kézrátételt gyakorolni annak érdekében, hogy valaki elfogadja a Szent Szellemben való keresztséget. Azokban a körökben, ahol én mozogtam, az emberek nem így tették, és nem tudtam, hogy ez helyes-e vagy helytelen.
Arra gondoltam: „Ha nem veszek róla tudomást, talán elmúlik.” Azonban nem így történt.
Ismét azt mondta: „Tedd rá a kezed a feleségedre, és én be fogom tölteni őt a Szent Szellemmel.” Felismertem, hogy az Úr Jézus szólt a szellememhez a Szent Szellemen keresztül, de semmit nem akartam helytelenül tenni.
Majd éjfélkor (ránéztem az órámra), 1938. november 28-án ugyanaz a hang megismételte: „Tedd rá a kezed a feleségedre és én be fogom tölteni őt a Szent Szellemmel.”
Kinyitottam szememet és rémülten körbenéztem. Azt mondtam magamban: „Abból nem lehet baj, ha megpróbálom!”
Bal kezemet rátettem feleségem fejére, és ő azonnal felemelte mindkét kezét és elkezdett nyelveken szólni. Másfél órán keresztül szólt nyelveken, és három dalt énekelt el ugyancsak nyelveken. Pünkösd volt nálunk, jó öreg metodista otthonunkban!
Majd ugyanaz a hang szólt hozzám, hogy mit tegyek és mit mondjak az anyósomnak, hogy meggyógyuljon. Másnap készült bemenni a kórházba, hogy megoperáltassa a golyváját. Egyáltalán nem volt hite a gyógyulásában; ha valaki számít arra, hogy meggyógyul, akkor nem összecsomagolt bőrönddel várja, hogy kórházba menjen. A hang azt mondta nekem: „Odaadtam neked a gyógyítások ajándékait és elküldtelek, hogy szolgálj a betegek felé.”
Amikor megtettem azt, amit Isten Szelleme mondott nekem, a golyva látható része azonnal eltűnt, mint amikor gombostűvel beleböknek egy léggömbbe.
Ő nem azért gyógyult meg, mert hitt Istenben. Ha később megkérdezték volna tőle, azt felelte volna:
— Nem, nem. Tudom, hogy ez nem az én hitem volt. Ilyen dologhoz nem lett volna hitem.
Tudjátok, hogy miért gyógyult meg? Mert Isten Szelleme megmondta, hogy mit tegyek.
A gyógyítások ajándékainak megnyilvánulása nem úgy működik azonban, ahogy én akarom, hanem úgy, ahogy a Szellem akarja. Előfordult például, hogy mindennel próbálkoztam, mindent elkövettem, mindent elmondtam, amit ilyenkor szoktam mondani — és semmi nem történt.
Már beletörődtem, hogy semmi sem történik és azt mondtam: „ez már soha többé nem fog megtörténni”. Aztán mégiscsak kezdtek megtörténni a dolgok. Tudnunk kell, hogy a Szellem megnyilvánulása úgy történik, ahogy a Szellem akarja. Köszönet Istennek ezekért a megnyilvánulásokért. Én hiszek bennük.
Ez azonban csak egyik útja annak, hogy elnyerjük a gyógyulást. A legjobb mód valamennyi közül, ha egyszerűen ismerjük az 1Péter 2,24-et: „Akinek sebeivel gyógyultatok meg.” (Nem meg fogtok gyógyulni, hanem már meggyógyultatok.)
Tudd, hogy a gyógyulás megillet téged!
A legjobb mód, amely által meggyógyulhatunk, ha mi magunk tudjuk az Igéből (Ésa. 53,4. 5. Mát. 8,17. 1Pét. 2,24), hogy a gyógyulás benne van Isten megváltási tervében; jogunk van hozzá, és az Ő sebeivel mi már meggyógyultunk.
Megtagadjuk, hogy betegség vagy gyengeség legyen a testünkben, mert mi MÁR meggyógyultunk.
Tudjuk, hogy az a fájdalom, betegség vagy gyengeség, mely látszólag a testünkben van, Jézusra lett helyezve. Ő elhordozta azt. Nekünk már nem kell viselnünk. Csak arra van szükség, hogy egyetértsünk Istennel és az Ő Igéjével, és elfogadjuk azt a tényt, hogy: „betegségeinket Ő viselte és fájdalmainkat hordozá” és „az Ő sebeivel gyógyultunk meg.”
Egyszerűen tudjuk ezt, ezért hálát adunk Istennek. Nincs szükségünk rá, hogy valaki ránk tegye a kezét. Nem szükséges, hogy a Szellem ajándékai megnyilvánuljanak. Egyszerűen csak hálát adunk az Atyának a tökéletes megszabadulásunkért.
Minden hívőnek teljesen meg kellene értenie, hogy a gyógyulása Krisztusban már tökéletesen végbement. Amikor ezt megtudják a szellemükben — pontosan úgy, ahogy a fejükben tudják — a betegség és a gyengeség meg fog szűnni a testükben.
De nem minden hívő érti teljesen, hogy az Ige alapján való cselekvés a szent gyógyulás elfogadásának egyik módja. Nem minden hívőnek tanították meg ezt. Ezt az igazságot még azok között sem prédikálták úgy, ahogy kellett volna, akik feltehetően hisznek a szent gyógyulásban. A hívők tehát nagyon keveset tudnak erről a területről, viszont nem tudnak az ismeretük szintje felett cselekedni és hinni.
Isten ezért gondoskodott erről a hét módról, amelyek segítségével a hívők meggyógyulhatnak az Igén keresztü
Hadd gyógyítson Jézus rajtad keresztül!
Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árthat nékik: betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak. (Márk 16:17-18)
HA VALÓBAN HÍVŐ VAGY, AKKOR ELŐFORDULT MÁR, HOGY SZERETTED VOLNA BETEG EMBEREKRE TENNI A KEZEDET, ÉS LÁTNI ŐKET MEGGYÓGYULNI. ELŐFORDULT, HOGY KÖNYÖRÜLET TÁMADT BENNED VALAKI IRÁNT, AKIT SZÖRNYŰ BETEGSÉG SÚJTOTT. ELŐFORDULT, HOGY SZERETTED VOLNA MEGÉRINTENI ŐKET, ÉS AZT MONDANI: ?GYÓGYULJ MEG, JÉZUS NEVÉBEN.?
Egyszerű az oka. Mélyen a szívedben tudod, hogy erre vagy elhívva. A szellemed megérti, még ha az értelmed nem is, hogy hívőként Istentől elrendelt megbízásod, hogy a kezedet a betegekre tedd, és lásd őket meggyógyulni. Jézus követésére vagy elhívva, és Ő minduntalan betegeket gyógyított. Ez nagy része volt a munkájának, amikor a földön járt.
Mielőtt elment, továbbadta ezt a munkát. És nem csak elhívott szolgálóknak vagy olyan apostoloknak és evangélistáknak adta tovább, akik teljes idejükben szolgálnak, hanem minden egyes kereszténynek. Minden hívőnek továbbadta a szolgálatát, amikor így szólt: ?Aki hisz énbennem, az is cselekszi azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik annál; mert én az én Atyámhoz megyek? (János 14:12).
Hívők, akik nem hittek
Ennek az igének a fényében el kell gondolkoznunk azon, hogy napjainkban miért olyan kevés keresztény hatékony a kézrátételben. Miért nem gyógyul meg több ember Jézus nevében?
Azért, mert többnyire nem teljesítettük az egyetlen feltételt, amelyet Jézus említett, amikor azokat az utasításokat adta nekünk: Nem hittünk.
Szinte hallom, ahogy egyesek megbotránkozva morognak: ?Hogy mondhatod ezt, Copeland testvér? Minden keresztény hisz Jézusban. Mindannyian, akik igazi újjászületett keresztények, Isten gyermekei vagyunk, Őbenne hiszünk, mint személyes Megváltónkban és Urunkban.?
Igen, hála Istennek, ez így van ? és ennek köszönhetően sok jó dolgot kaptunk már. Ez a hit például levett bennünket a pokolba vezető útról, és a menny felé irányított minket. Bűnbocsánatot nyertünk és békességet a szívünkben. De ettől még nem váltunk a gyógyítás mennyei követeivé, amelyeknek Jézus szánt bennünket.
Ahhoz, hogy ez megtörténjen, többet kell tennünk annál, mint egyszerűen elhinni, hogy Jézus Isten Fia. El kell hinnünk a teljes üzenetet, amelyet hirdetett. Azt az üzenetet, amelyet gyakorlatilag mindenhol prédikált, ahol járt. Az üzenetet, amelyet szülővárosában, Názáretben szólt a zsinagógában, ahogy a Lukács 4 leírja:
"beméne szokása szerint szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez volt írva: Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az Evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a megtört szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét (16-19. vers).
Jézus Isten Fia volt, és most is az. De vedd észre, hogy nem erről prédikált Názáretben. Azt hirdette, hogy felkent. Azt hirdette, hogy Isten ereje Őrajta volt, hogy gyógyulást, szabadulást, a szemek megnyílását és szabadságot hozzon az embereknek az életük minden területén. Azt tanította, hogy azért volt felkenve, hogy teljessé tegye őket szellemi, fizikai, anyagi és szociális értelemben.
Nem csak egyszer vagy kétszer hirdette ezt, hanem következesen, újra és újra, mindenfelé, amerre járt. Ezért Jézus keresztre feszítése és feltámadása után Péter ugyanezt az üzenetet szólta a pogányoknak, akik Kornélius házában gyűltek össze. Prédikálta ?azt az Igét, melyet elkülde az Izrael fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által: Ő mindeneknek Ura. Ti ismeritek azt a dolgot? A názáreti Jézust, mint kené fel Őt az Isten Szent Szellemmel és erővel, aki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög elnyomása alatt voltak, mert az Isten volt Ővele? (Csel 10:36-38).
A valódi Evangélium üzenete
Péter nem csak azt mondta el azoknak az embereknek, hogy Jézus Isten Fia, aki azért jött, hogy megbocsássa a bűneiket. Azt mondta, hogy Jézus azért jött, hogy békességet hirdessen. A békesség szó héberül shalom, és a jelentése "semmi nem hiányzik, és semmi nincsen eltörve".
Péter azt is elmondta, ahogy Jézus a Lukács 4-ben, hogy Jézus fel volt kenve a Szent Szellem erejével, hogy meggyógyítson mindenkit, aki az ördög elnyomása alatt volt. Vesd össze ezeket a gondolatokat, és meg fogod látni, hogy mi a valódi, igazi Evangélium üzenete.
Az üzenet a következő: Jézus fel volt kenve Isten erejével, hogy kipótolja mindazt, ami hiányzik az életedben, és megjavítson mindent, amit az ördög összetört a szellemedben, lelkedben, testedben!
Az elsődleges oka annak, hogy manapság kevés a gyógyulás a Gyülekezetben, az az, hogy a legtöbb keresztény nem hitte el ezt az üzenetet ? és még kevesebben prédikálták! Hazugságokat hittek el, mint például, hogy Isten a betegséget arra használja, hogy megtanítson bennünket valamire; a csodák ideje véget ért az apostolok korával; vagy soha nem tudhatod, Isten mit fog tenni.
Jézus nem mondott semmi ilyesmit! Tisztán értette, hogy az ördög ? nem Isten ? a betegség szerzője. Az ördög ? nem Isten ? a problémák forrása. Hitte, és bátran hirdette az embereknek, hogy Isten kenete, amely Őrajta volt, pontosan azt fogja tenni, amit az Ésaiás 10:27 mondott: eltávolítja a terheket, és összetöri az igákat, amelyeket az ördög arra használt, hogy az embereket elnyomja.
Ha betegekre akarjuk tenni a kezünket, és látni akarjuk őket meggyógyulni, ezt az üzenetet nekünk is el kell hinnünk, és prédikálnunk!
Jézus felkent, és te is
Mi több, el kell hinnünk, hogy ugyanazzal a kenettel vagyunk felkenve, mint Jézus.
Tudom, hogy ez meglepő gondolat, de a Biblia szerint egyértelműen igaz. Az Ige azt mondja, hogy mi Őbenne vagyunk, Ő bennünk, és mi az Ő nevét használjuk. Továbbá, "az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad" (1 János 2:27) és "amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban" (1 János 4:17),
Ha nehéznek találod, hogy így gondolkozz, akkor gondolj erre a következő módon. Amikor újjászülettél, Krisztus Testének a részévé váltál. A Krisztus szó valójában ?Felkent?-et jelent. Ezért te Jézus saját kenetének részese lettél. Egy felkent sejt lettél az Ő felkent Testében.
A tudósok megfejtették, hogy az emberi test minden sejtje hordozza az adott ember összes DNS-ét " az ember minden sajátosságának és tulajdonságának genetikai lenyomatát. Mindegyik sejted tartalmaz egy kis verziót belőled.
Ugyanígy, hívőként Isten DNS-e van a szellemedben. Magának Jézusnak a felkent DNS-e van a bensődben. Ahhoz, hogy ezzel a kenettel szolgálj mások felé, el kell ezt hinned, mert a hit kapcsol össze bennünket ? és azt, akire a kezünket tesszük " a kenettel.
A bizonyíték erre a vérfolyásos asszony, aki hittel kinyúlt, és megérintette Jézust. Jézus nem is tudta, hogy az asszony ott van. Nem szándékosan árasztotta ki a gyógyító kenetet feléje. De amikor az asszony hittel megérintette Őt, a Jézusban lévő kenet elkezdett áradni. Jézusból áradt az asszonyba. "Lányom," mondta neki, amikor észrevette, hogy az asszony mit tett, "a te hited megtartott téged" (Lukács 8:48).
Szeress mindig, és ne félj
"Igen, tudom, hogy ez mind igaz," mondod talán, "de egyszerűen attól félek, hogy nekem nem fog működni. Félek, hogy ráteszem a kezem valakire, és nem kap semmit."
Ha félsz, akkor valószínűleg semmit nem fognak kapni, mert éppen úgy, ahogy a hit összekapcsol a kenettel, a félelem leállítja a kenet működését. Ezért volt az, hogy miután a vérfolyásos asszony meggyógyult, Jézus Jairushoz fordult akinek éppen akkor mondták, hogy a lánya halott, és azt mondta: Ne félj, csak higgy (50. vers).
Lényegében azt mondta Jézus: "Ha a félelemnek engedsz, nem sokat tehetek a lányodért. Ezért ne engedj annak. Inkább maradj hitben."
Amennyiben hatékonyan akarjuk közvetíteni Jézus kenetét a betegek gyógyítására, akkor ugyanezeket az utasításokat kell követnünk. Vissza kell utasítanunk a félelmet. Egyszerűen hinnünk kell.
Hogyan tesszük ezt? Úgy, hogy szeretetben járunk.
A Biblia azt mondja, "A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet" (1 János 4:18). Ezenkívül az 1 Korinthus 12:31 szerint a szeretet a legkiválóbb út, hogy a Szent Szellem erőajándékaiban működjünk, mint például a gyógyulásban.
Könnyen látható, hogy ez miért igaz. Amikor azzal vagyunk elfoglalva, hogy másokat szeressünk, akkor nem félünk semmitől, mert nem magunkra gondolunk, hanem a másikra. Nem foglalkozunk azzal, hogy mit fognak mondani rólunk, ha nem nyilvánul meg azonnal a gyógyulásuk. Ahhoz, hogy ezzel foglalkozzunk, túlságosan elmerülünk abban, hogy áldás legyünk számukra.
Amikor szeretjük az embereket, akkor a hitünk (ami közvetíti a kenetet) nagymértékben kiárad, mert a hit szeretet által munkálkodik (Galata 5:6).
Tehát szeress mindig. Ne félj. Majd lépj ki hitben, és töltsd be az elhívást, amit Jézus adott neked a Márk 16-ban. Bátran beszélj másoknak Jézus kenetéről. Tedd rá a kezed a következő beteg emberre, akihez a Szent Szellem vezet.
Ne oltsd ki a vágyat, amit Isten beléd helyezett, hanem "gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van. Mert nem a félelem szellemét adta nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét" (2 Timótheus 1:6-7).
Menj, tedd a kezedet a betegekre, és hagyd, hogy Jézus gyógyítson rajtad keresztül!
Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak
„Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet” -(Zsidók 5,8)
Az van mondva, hogy a mi üdvösségünknek Fejedelme a szenvedések által lett tökéletessé; azért nekünk, kik vétkezünk és a tökéletességtől távol vagyunk, nem szabad azon csodálkoznunk, ha arra hívattattunk, hogy hasonlóképpen háborúságokon kell keresztül mennünk. Ha a fő tövissel koronáztatott meg, akkor a test többi tagjai ringathatják-e magukat kellemesen a kényelem szende ölén? Krisztusnak saját vérének tengereit kellett átlábalni, hogy a koronát elnyerhesse. Tehát hogyan mehetnénk mi ezüst cipőkben száraz lábbal a mennybe? Nem! Urunk és Mesterünk életének folyása tanít minket arra, hogy a szenvedés szükséges; s Isten igazi és valódi gyermekének nem lehet és nem szabad azt kikerülni, még ha az lehetséges volna is. Milyen sok vigasz van abban a gondolatban: hogy Krisztus „a szenvedések által lett tökéletessé” és Ő az, ki tökéletes részvéttel viseltetik irántunk. „Mert nincs oly Főpapunk, ki a mi erőtlenségünk érzésén meg ne indulhatna”. Krisztusnak ez a részvéte vigaszt nyújt nekünk. Az első vértanúk egyike ezt mondta: „Örömest viselek el mindent, mert Jézus előbb szenvedett és jelenleg is szenved bennem; részvéttel van irántam, ez erősít engem”. Kedves hívő lélek, ragadd meg erősen e gondolatot elmédben a szenvedések és bajok közt. Az Úr Jézusra való emlékezés erősítsen meg titeket, hogy lábnyomába lépve kövessétek Őt. Keressetek és találtok kellemes üdülést az Ő részvétében, megemlékezvén arról, hogy Krisztusért szenvedni megtiszteltetés, az dicsőség. Az apostolok örvendeztek, hogy méltókká tétettek a Krisztus gyalázatának hordozására. Amilyen mértékben részesít az Úr azon kegyelemben, hogy Krisztusért és Krisztussal szenvedjünk, éppen olyan mértékben juttatja nekünk a dicsőséget is. A keresztyén ékessége az ő szenvedései. Az Istentől felkenetett király felségjogai az Ő szenvedése, gyötrődése és fájdalmai. Azért ne fussunk el a megtiszteltetés elől; ne forduljunk el, ha felmagasztalásról van szó. A gyaláztatás megtisztel, a fájdalom megdicsőít minket. „Ha Vele tűrünk, Ő vele uralkodunk is”. Ha szenvedünk Vele, akkor majd dicsőségében is részesek leszünk.
David Wilkerson utolsó üzenete: HA MINDEN ESZKÖZ MEGHIÚSUL
,,Ha tovább hiszünk, akkor is, ha minden eszköz meghiúsul, az egy olyan dolog, ami Istennek rendkívül teszik és kedves. Jézus azt mondta Tamásnak: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (János 20,29)
Boldogok azok, akik akkor is hisznek, mikor az imaválasz bizonyítéka hiányzik – a reménységen túl is bíznak, mikor minden eszköz már meghiúsult.
Valaki eljutott a reménytelenség helyére – a reménység végéhez – az eszközök végéhez. Haldoklik egy hozzátartozója, és az orvosok lemondtak róla. Látszólag elkerülhetetlen a halál. Elfogyott a reménység. Az imában kért csoda nem történik meg.
Akkor jön a Sátán hadserege és megtámadja az elmédet félelemmel, haraggal, nyomasztó gondolatokkal: „Most hol van az Istened? Addig imádkoztál, amíg el nem fogytak a könnyeid. Böjtöltél. Ráálltál ígéretekre. Bíztál.”
Istenkáromló gondolatok jutnak eszedbe: „Hiába imádkoztál. Hiába hittél. Ne fordulj el Istentől – csak ne bízz benne többé. Nem éri meg!”
Még az is felmerül, hogy megkérdőjelezed Isten létezését. Évszázadok óta használja Sátán ezeket az eszközöket. Még a legkomolyabb múltbeli istenfélő férfiak és nők szenvedtek az olyan démoni támadásokat.
Ha a halál árnyéka völgyén jársz, halljad ezt a szót: A sírás néhány sötét, borzalmas éjszakán át még tart – és abban a sötétségben majd hallod az Atya suttogását: „Veled vagyok. Most még nem mondhatom meg, hogy miért, de jön majd az a nap, mikor megértesz mindent. Látni fogod, hogy része volt a tervemnek. Nem volt véletlen. Nem a te hibád miatt volt. Tarts ki. Hadd öleljelek át a fájdalmad órájában.”
Kedvesem, Isten mindig a szeretet és a jóság szerint cselekszik. Mikor minden eszköz meghiúsul – a szeretete még győzedelmeskedik. Ragaszkodj a hitedhez. Állj erősen az Igéjében. A világon nincs más remény.
Hogyan javítsd csendességed színvonalát-10+1 tipp
Mindannyiunk életében eljöhetnek azok az időszakok, amikor tartunk ugyan csendességet, de mégsem érezzük, hogy azok minőségiek lennének és hatással volnának az életünkre. Ilyen esetekben, amikor nem igazán vagyunk ráhangolva Istenre, néhány gyakorlati dolog segíthet, hogy Isten visszanyerje a figyelmünket és a szívünket. Ezek által újra élettel telivé tudjuk tenni azt az időt, amit naponként Isten társaságában töltünk az imádság, elmélkedés és a Biblia olvasása során.
Nézzük meg, mit tehetünk, ha friss és élő módon szeretnénk megtapasztalni Isten jelenlétét a mindennapokban.
1. Kelj fel korábban!
“Jó reggel hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nekem, hogy melyik úton járjak, mert hozzád emelem lelkemet” (Zsolt 143:8). Kelj fel korábban, és add a reggeledet Istennek. Ne próbáld a zsúfolt napodba beszorítani Istent két találkozó közé. A szíved nem lesz ott az Istennel való párbeszédben, mert a sok tennivaló el fogja vonni a figyelmed. A Biblia számos szereplője a kora reggeli időszakot találta a legalkalmasabbnak arra, hogy Isten jelenlétébe jöjjön (1Móz 19:27, 28:18, 2Móz 34:4, Jób 1:5, 1Sám 1:19, Zsolt 5:3, 57:7-8). Hudson Taylor ezzel a gyakorlatias hasonlattal érvel a reggeli csendesség mellett: “„A hangszereket nem a koncert után szokták behangolni. Ez butaság lenne. Logikusabb akkor behangolni őket, mielőtt elkezdődne.”
2. Válaszolj Isten meghívására!
A csendességet ne úgy képzeld el, mint egy kötelező cselekedetet, amelyet el kell végezned. Inkább tekints rá úgy, mint válaszra Isten meghívására. A zsoltáros Dávid ezt írta: “Szívemben hallom, hogy azt mondod: Az én arcomat keressétek! A te arcodat keresem, ó, URam!” (Zsolt 27:8). Isten hív, te pedig válaszolj neki. Keresd az ő arcát, törekedj az ő jobb megismerésére, jelleme meglátásárau minden alkalommal, amikor csak kézbe veszed Igéjét.
3. Dicsőítsd Istent!
A dicsőítés az Istennel való kapcsolatban olyan, mint a házasságban az elismerő szavak és a bókok. Mindkét félnek örömére szolgál. Az a fél, aki kapja, örül annak, hogy a másik észreveszi a jó tulajdonságait. Aki pedig elmondja, azt érzi, hogy jobban értékeli a másik felet, mert látja és nevén nevezi mindazokat a tulajdonságokat, melyeket szeret benne. A Zsoltárok könyve arra ösztönöz, hogy Isten jelenlétébe hálaadással és dicsőítéssel érkezzünk meg: “Menjetek be kapuin hálaadással, udvaraiba dicséretekkel” (Zsolt 100:4). Használj bátran egy énekes könyvet, vagy a te kedvenc énekeid gyűjteményét, hogy ráhangolódj Isten imádatára, majd a saját szavaiddal is mondd el neki, hogy miért szereted — így emlékeztetve magad imádatra méltó jellemére.
4. Kérd Istent, hogy legyen valóságosabb számodra!
Fontos, hogy légy őszinte Isten előtt. Ha a mindennapi csendességeidet kötelességnek érzed, ezt észre veszi Isten is, hiszen ő a másik fél benne. Mondd el neki ezt őszintén, és kérd arra, hogy legyen valóságos számodra, és jelenlétében részesítsen téged úgy, ahogyan azt te meglátod, megérzed. A Bibliában ígéretet találunk arra, hogy ha így keressük Istent, akkor meg is találjuk őt, és kijelenti magát nekünk: “Kerestek majd engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem” (Jer 29:13).
5. Legyen terved a Biblia olvasására!
Az izraeliták a pusztában mannát szedtek, ez volt az eledelük. A történet a következő fontos dolgot jegyzi meg velük kapcsolatban: “Azután megmérték ómerrel, és annak, aki többet szedett, nem volt fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem volt hiánya. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni” (2Móz 16:18). A Biblia számunkra lelki eledel, ezért jó, ha ehhez hasonló tervvel rendelkezünk az olvasására. Olvassunk annyit, amennyit be tudunk fogadni — amennyi nem fekszi meg a gyomrunkat, amennyitől nem érezzük magunkat továbbra is éhesnek. Ha egy konkrét tervet használunk, annak előnye, hogy bizonyos idő alatt a teljes Szentírást végig tudjuk olvasni. Vannak olyan tervek, melyekkel egy év alatt, másokkal három év alatt tudunk a Biblián végig érni. A lényeg az, hogy ne véletlenszerű legyen a bibliaolvasásunk, hanem inkább tervszerű — ebben az esetben sikerül olyan gyakorlattá tenni, mely mindennapi életünk részévé válik.
6. Vezess naplót!
A Biblia után a második könyv, mely a legnagyobb hatással volt az életemre nem más, mint a naplóm, melyet a napi csendesség során vezetek. Ebben leírom mindazt, ami megszólított, a gyakorlati alkalmazásokat, amiket tenni szeretnék, és sokszor írásba foglalom az Igével kapcsolatos imádságaimat is. A naplóírás nekem segít, hogy ne álljak fel az Ige mellől úgy, hogy nem gondoltam át annak jelentőségét. Másrészt abban is segít, hogy nyomon tudjam követni a saját lelki fejlődésemet. Időnként jó visszalapozni, és elolvasni, hogy bizonyos idővel ezelőtt mivel küzdöttem, milyen gondolatok kötötték le az elmém, milyen imádságok fakadtak fel a szívemből. Ellenőrizni tudom általa, hogy az életemre az előre haladás, vagy inkább a stagnálás, az egy helyben toporgás a jellemző.
7. Tegyél fel kérdéseket!
Amikor a Bibliát olvasod, tegyél fel kérdéseket, melyek segítenek megfigyelni a szöveget és megérteni annak jelentőségét az életedben. Ha kérdést teszel fel, az abban is segítségedre van, hogy irányítsa a gondolataid, és segítsen neked tovább elmélkedni az Igén, mielőtt belevetnéd magad a mindennapi teendőkbe. Ehhez hasonló kérdéseket tehetsz fel magadnak:
Az olvasottak mit árulnak el Isten jelleméről?
Milyen parancsot találok benne, amelynek engedelmeskednem kell?
Milyen követendő példát találok benne?
Milyen tiltás, vagy elkerülendő példa van benne?
Hogyan tudnám a gyakorlatban megvalósítani azt, amiről olvastam?
8. Alkalmazd a gyakorlatban!
A Biblia olvasása azért különleges élmény, mert nem csupán ismereteket akar átadni, hanem az életünket formálja át. Az a bibliaolvasás szinte teljesen értéktelen, amely nincs hatással a mindennapi életünkre. Ezért amikor elolvasol egy szakaszt, próbálj megfogalmazni egy konkrét alkalmazást, bármilyen nehéznek tűnjön is. A konkrét alatt azt értem, hogy konkrét. Ne olyan általános dolgokat mondjuk, mint pl.: “Szeretni akarok más embereket.” Kiket? Hogyan? Miben nyilvánuljon meg a szereteted feléjük? Inkább valami ehhez hasonló legyen a gyakorlati alkalmazás: “A szeretetem abban akarom kifejezni, hogy a gyülekezetünkből egy rászoruló családnak kedden ebédet fogok főzni, és elviszem az otthonukba.” Az előbbi alkalmazás túl ködös, mérhetetlen, ellenőrizhetetlen. Ez az utóbbi azonban elég konkrét. Ha sikerült megfogalmaznod, tudni fogod, mit kell tenned, és azt is le tudod majd mérni, hogy sikerült-e megvalósítanod. Az alkalmazás fontosságával kapcsolatban érdemes elolvasni Jézus és Jakab szavait: Mt 7:24-27, Jak 1:22-25.
9. Böjtölj!
“Boldogok, akik éhezik és szomjú hozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek” (Mt 5:6). A böjt vitatott és nehéz téma az egyházban. Vannak, akiknek természetes a gyakorlása, és vannak, akiknek természetes, hogy nem gyakorolják. A Biblia viszont tényként közli, hogy a hívők böjtölnek. A böjt történhet étellel, de történhet sok más dologgal is, ami a figyelmünket elvonná Istenről (pl. Internet, Facebook, egy hobbi gyakorlása stb.). Mindennek persze csak akkor van értelme, ha az időt, amelyet nyerünk ezen tevékenységek időleges elhagyásával, Istenre fordítjuk. Valahányszor érezzük az “éhséget” böjtölés közben, emlékeztessen ez minket arra, hogy Istenért tesszük, és torkolljon imádságba és az ő nagyságáról való elmélkedésbe. Végül meg fogjuk érezni, hogy az “éhség” valójában nem földi dolgokra, hanem Istenre és az ő igazságára irányul.
10. Törekedjünk arra, hogy tiszták maradjunk!
A bűn beszennyez minket, és elválaszt Istentől. Törekedjünk arra a mindennapokban, hogy el tudjuk kerülni a bűnt. Vagy ha beleestünk, akkor bánjuk meg minél hamarabb, és rendezzük a kapcsolatunkat Istennel. Nem kell tartanunk tőle, hogy bűnbánattal elé jöjjünk, mert ő készségesen megbocsát nekünk. “Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti, bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti, kétszívűek! Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra és örömötök szomorúságra! Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket” (Jak 4:8-10). Rendszeresen tartsunk önvizsgálatot, és kérjük Istent is, hogy vizsgáljon meg minket és hozza felszínre mindazt, ami gátol minket a vele való kapcsolat gyakorlásában. Ha ezt tesszük, át fogjuk élni azt, amint felmagasztal minket.
10+1. Oszd meg másokkal!
Amit te magad átéltél, bátran oszd meg másokkal is. Ha lehetőséged van, bátorítsd testvéreidet azzal, amit Isten mondott neked saját csendességed során. Ha így teszel, látni fogod, amint Isten szava változást és vigasztalást hoz a körülötted lévők életébe, és még nagyobb lelkesedéssel fogod megélni Isten jelenlétét!
1. Kelj fel korábban!
“Jó reggel hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nekem, hogy melyik úton járjak, mert hozzád emelem lelkemet” (Zsolt 143:8). Kelj fel korábban, és add a reggeledet Istennek. Ne próbáld a zsúfolt napodba beszorítani Istent két találkozó közé. A szíved nem lesz ott az Istennel való párbeszédben, mert a sok tennivaló el fogja vonni a figyelmed. A Biblia számos szereplője a kora reggeli időszakot találta a legalkalmasabbnak arra, hogy Isten jelenlétébe jöjjön (1Móz 19:27, 28:18, 2Móz 34:4, Jób 1:5, 1Sám 1:19, Zsolt 5:3, 57:7-8). Hudson Taylor ezzel a gyakorlatias hasonlattal érvel a reggeli csendesség mellett: “„A hangszereket nem a koncert után szokták behangolni. Ez butaság lenne. Logikusabb akkor behangolni őket, mielőtt elkezdődne.”
2. Válaszolj Isten meghívására!
A csendességet ne úgy képzeld el, mint egy kötelező cselekedetet, amelyet el kell végezned. Inkább tekints rá úgy, mint válaszra Isten meghívására. A zsoltáros Dávid ezt írta: “Szívemben hallom, hogy azt mondod: Az én arcomat keressétek! A te arcodat keresem, ó, URam!” (Zsolt 27:8). Isten hív, te pedig válaszolj neki. Keresd az ő arcát, törekedj az ő jobb megismerésére, jelleme meglátásárau minden alkalommal, amikor csak kézbe veszed Igéjét.
3. Dicsőítsd Istent!
A dicsőítés az Istennel való kapcsolatban olyan, mint a házasságban az elismerő szavak és a bókok. Mindkét félnek örömére szolgál. Az a fél, aki kapja, örül annak, hogy a másik észreveszi a jó tulajdonságait. Aki pedig elmondja, azt érzi, hogy jobban értékeli a másik felet, mert látja és nevén nevezi mindazokat a tulajdonságokat, melyeket szeret benne. A Zsoltárok könyve arra ösztönöz, hogy Isten jelenlétébe hálaadással és dicsőítéssel érkezzünk meg: “Menjetek be kapuin hálaadással, udvaraiba dicséretekkel” (Zsolt 100:4). Használj bátran egy énekes könyvet, vagy a te kedvenc énekeid gyűjteményét, hogy ráhangolódj Isten imádatára, majd a saját szavaiddal is mondd el neki, hogy miért szereted — így emlékeztetve magad imádatra méltó jellemére.
4. Kérd Istent, hogy legyen valóságosabb számodra!
Fontos, hogy légy őszinte Isten előtt. Ha a mindennapi csendességeidet kötelességnek érzed, ezt észre veszi Isten is, hiszen ő a másik fél benne. Mondd el neki ezt őszintén, és kérd arra, hogy legyen valóságos számodra, és jelenlétében részesítsen téged úgy, ahogyan azt te meglátod, megérzed. A Bibliában ígéretet találunk arra, hogy ha így keressük Istent, akkor meg is találjuk őt, és kijelenti magát nekünk: “Kerestek majd engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem” (Jer 29:13).
5. Legyen terved a Biblia olvasására!
Az izraeliták a pusztában mannát szedtek, ez volt az eledelük. A történet a következő fontos dolgot jegyzi meg velük kapcsolatban: “Azután megmérték ómerrel, és annak, aki többet szedett, nem volt fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem volt hiánya. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni” (2Móz 16:18). A Biblia számunkra lelki eledel, ezért jó, ha ehhez hasonló tervvel rendelkezünk az olvasására. Olvassunk annyit, amennyit be tudunk fogadni — amennyi nem fekszi meg a gyomrunkat, amennyitől nem érezzük magunkat továbbra is éhesnek. Ha egy konkrét tervet használunk, annak előnye, hogy bizonyos idő alatt a teljes Szentírást végig tudjuk olvasni. Vannak olyan tervek, melyekkel egy év alatt, másokkal három év alatt tudunk a Biblián végig érni. A lényeg az, hogy ne véletlenszerű legyen a bibliaolvasásunk, hanem inkább tervszerű — ebben az esetben sikerül olyan gyakorlattá tenni, mely mindennapi életünk részévé válik.
6. Vezess naplót!
A Biblia után a második könyv, mely a legnagyobb hatással volt az életemre nem más, mint a naplóm, melyet a napi csendesség során vezetek. Ebben leírom mindazt, ami megszólított, a gyakorlati alkalmazásokat, amiket tenni szeretnék, és sokszor írásba foglalom az Igével kapcsolatos imádságaimat is. A naplóírás nekem segít, hogy ne álljak fel az Ige mellől úgy, hogy nem gondoltam át annak jelentőségét. Másrészt abban is segít, hogy nyomon tudjam követni a saját lelki fejlődésemet. Időnként jó visszalapozni, és elolvasni, hogy bizonyos idővel ezelőtt mivel küzdöttem, milyen gondolatok kötötték le az elmém, milyen imádságok fakadtak fel a szívemből. Ellenőrizni tudom általa, hogy az életemre az előre haladás, vagy inkább a stagnálás, az egy helyben toporgás a jellemző.
7. Tegyél fel kérdéseket!
Amikor a Bibliát olvasod, tegyél fel kérdéseket, melyek segítenek megfigyelni a szöveget és megérteni annak jelentőségét az életedben. Ha kérdést teszel fel, az abban is segítségedre van, hogy irányítsa a gondolataid, és segítsen neked tovább elmélkedni az Igén, mielőtt belevetnéd magad a mindennapi teendőkbe. Ehhez hasonló kérdéseket tehetsz fel magadnak:
Az olvasottak mit árulnak el Isten jelleméről?
Milyen parancsot találok benne, amelynek engedelmeskednem kell?
Milyen követendő példát találok benne?
Milyen tiltás, vagy elkerülendő példa van benne?
Hogyan tudnám a gyakorlatban megvalósítani azt, amiről olvastam?
8. Alkalmazd a gyakorlatban!
A Biblia olvasása azért különleges élmény, mert nem csupán ismereteket akar átadni, hanem az életünket formálja át. Az a bibliaolvasás szinte teljesen értéktelen, amely nincs hatással a mindennapi életünkre. Ezért amikor elolvasol egy szakaszt, próbálj megfogalmazni egy konkrét alkalmazást, bármilyen nehéznek tűnjön is. A konkrét alatt azt értem, hogy konkrét. Ne olyan általános dolgokat mondjuk, mint pl.: “Szeretni akarok más embereket.” Kiket? Hogyan? Miben nyilvánuljon meg a szereteted feléjük? Inkább valami ehhez hasonló legyen a gyakorlati alkalmazás: “A szeretetem abban akarom kifejezni, hogy a gyülekezetünkből egy rászoruló családnak kedden ebédet fogok főzni, és elviszem az otthonukba.” Az előbbi alkalmazás túl ködös, mérhetetlen, ellenőrizhetetlen. Ez az utóbbi azonban elég konkrét. Ha sikerült megfogalmaznod, tudni fogod, mit kell tenned, és azt is le tudod majd mérni, hogy sikerült-e megvalósítanod. Az alkalmazás fontosságával kapcsolatban érdemes elolvasni Jézus és Jakab szavait: Mt 7:24-27, Jak 1:22-25.
9. Böjtölj!
“Boldogok, akik éhezik és szomjú hozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek” (Mt 5:6). A böjt vitatott és nehéz téma az egyházban. Vannak, akiknek természetes a gyakorlása, és vannak, akiknek természetes, hogy nem gyakorolják. A Biblia viszont tényként közli, hogy a hívők böjtölnek. A böjt történhet étellel, de történhet sok más dologgal is, ami a figyelmünket elvonná Istenről (pl. Internet, Facebook, egy hobbi gyakorlása stb.). Mindennek persze csak akkor van értelme, ha az időt, amelyet nyerünk ezen tevékenységek időleges elhagyásával, Istenre fordítjuk. Valahányszor érezzük az “éhséget” böjtölés közben, emlékeztessen ez minket arra, hogy Istenért tesszük, és torkolljon imádságba és az ő nagyságáról való elmélkedésbe. Végül meg fogjuk érezni, hogy az “éhség” valójában nem földi dolgokra, hanem Istenre és az ő igazságára irányul.
10. Törekedjünk arra, hogy tiszták maradjunk!
A bűn beszennyez minket, és elválaszt Istentől. Törekedjünk arra a mindennapokban, hogy el tudjuk kerülni a bűnt. Vagy ha beleestünk, akkor bánjuk meg minél hamarabb, és rendezzük a kapcsolatunkat Istennel. Nem kell tartanunk tőle, hogy bűnbánattal elé jöjjünk, mert ő készségesen megbocsát nekünk. “Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti, bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti, kétszívűek! Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra és örömötök szomorúságra! Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket” (Jak 4:8-10). Rendszeresen tartsunk önvizsgálatot, és kérjük Istent is, hogy vizsgáljon meg minket és hozza felszínre mindazt, ami gátol minket a vele való kapcsolat gyakorlásában. Ha ezt tesszük, át fogjuk élni azt, amint felmagasztal minket.
10+1. Oszd meg másokkal!
Amit te magad átéltél, bátran oszd meg másokkal is. Ha lehetőséged van, bátorítsd testvéreidet azzal, amit Isten mondott neked saját csendességed során. Ha így teszel, látni fogod, amint Isten szava változást és vigasztalást hoz a körülötted lévők életébe, és még nagyobb lelkesedéssel fogod megélni Isten jelenlétét!
Rick Warren-Napi remény: Miből áll a napi csendesség?
"A szorgalmas tervei biztosan bőséghez vezetnek, de mindenki aki elsieti a dolgát, ínségbe jut." (Példabeszédek 21:5 - ESV fordítás)
A csendességi idő megtartása olyan, mint sok más tevékenység amit csinálnál az életben - legalább egy szempontból. Ha van terved, segít a sikerességben. A Biblia azt mondja: "A szorgalmas tervei biztosan bőséghez vezetnek, de mindenki aki elsieti a dolgát ínségbe jut." (Példabeszédek 21:5 - Angolból szabadon fordítva)
Ha még sosem tartottál csendességet eddig, akkor lehet, hogy nincs egy jó és egyszerű terved, amit kivetelezhetnél. Bármilyen tervnél amit létrehozol, fontos az egyszerűség. Ha bonyolulttá teszed, akkor nagyobb eséllyel térsz el a céltól. Minden amire igazán szükséged lesz a hatékony csendességhez az egy Biblia, egy jegyzetfüzet, és talán egy énekes könyv.
Tehát hogyan is néz ki egy napi csendességi idő?
Először is, legyél csendben az Úr előtt. A Biblia ezt az Úrra való várakozásnak hívja. Úgy kezdhetsz neki, hogy egyszerűen leülsz és befogod a szádat.
Másodszor, imádkozz tömören. Kezdj egy rövid nyitó imával. Kérd Istent, nyissa meg az elmédet, és vezessen. Kérd, hogy tisztítsa meg az elmédet.
Olvass egy részt az Írásból, lassan. Itt kezdődik az Istennel folytatott beszélgetésed. Ő beszélni kezd hozzád az Igéjén keresztül, és te válaszolsz neki imában. Lassan olvasd a Bibliát. Ne próbáld túl gyorsan olvasni, vagy túl sokat. Minél lassabban olvasod az Írást, annál jobban rá leszel kényszerülve, hogy gondolkodj azon amit olvasol.
Elmélkedj az Ő Szaván. Tölts időt azzal, hogy megrágod, amit Isten mond neked. Úgy rágd meg az Igét, ahogyan a tehenek a szénát. Tűnődj el rajta, birkózz vele az elmédben. Sok jó módszer van arra, ahogyan az Igén elmélkedhetsz. Pontos ötleteket találhatsz a "Rick Warren Bibliatanulmányozó módszerek" című könyvben a Bibliáról való elmélkedéssel kapcsolatban.
Írd le, amit felfedeztél. Amikor Isten szól hozzád az Ő Szaván keresztül, legyen annyira fontos neked amit mond, hogy le is írod. Az írás képessé tesz arra, hogy emlékezzünk rá, Isten mit mondott nekünk, és lejegyezzük a felfedezéseinket.
Imádkozz újra. Légy csendben. Kérd Istent, hogy mutassa meg neked az Ő Szavát. Beszélj arról Istennek, amit Ő mondott neked. Mondd el, hogy mit gondolsz arról, amit Ő mond. Beszélj neki mindenről, ami az elmédben megfogalmazódik.
Nem csak egy mód létezik arra, ahogy a csendességedet megtarthatod, hanem más ehhez hasonló terv követésével is elindulhatsz azon az úton, ami az eredményes csendesség megtartásához vezet.
Beszéljünk róla!
Gondoltál már úgy a csendességedre, mint egy bensőséges beszélgetésre Istennel? Miért, vagy miért nem?
Milyen zavaró tényezőket kell kiküszöbölnöd azért, hogy "csöndben légy"?
Miért nehéz néha, hogy lassan olvasd a Bibliát és elmélkedj azon, amit mond?
A csendességi idő megtartása olyan, mint sok más tevékenység amit csinálnál az életben - legalább egy szempontból. Ha van terved, segít a sikerességben. A Biblia azt mondja: "A szorgalmas tervei biztosan bőséghez vezetnek, de mindenki aki elsieti a dolgát ínségbe jut." (Példabeszédek 21:5 - Angolból szabadon fordítva)
Ha még sosem tartottál csendességet eddig, akkor lehet, hogy nincs egy jó és egyszerű terved, amit kivetelezhetnél. Bármilyen tervnél amit létrehozol, fontos az egyszerűség. Ha bonyolulttá teszed, akkor nagyobb eséllyel térsz el a céltól. Minden amire igazán szükséged lesz a hatékony csendességhez az egy Biblia, egy jegyzetfüzet, és talán egy énekes könyv.
Tehát hogyan is néz ki egy napi csendességi idő?
Először is, legyél csendben az Úr előtt. A Biblia ezt az Úrra való várakozásnak hívja. Úgy kezdhetsz neki, hogy egyszerűen leülsz és befogod a szádat.
Másodszor, imádkozz tömören. Kezdj egy rövid nyitó imával. Kérd Istent, nyissa meg az elmédet, és vezessen. Kérd, hogy tisztítsa meg az elmédet.
Olvass egy részt az Írásból, lassan. Itt kezdődik az Istennel folytatott beszélgetésed. Ő beszélni kezd hozzád az Igéjén keresztül, és te válaszolsz neki imában. Lassan olvasd a Bibliát. Ne próbáld túl gyorsan olvasni, vagy túl sokat. Minél lassabban olvasod az Írást, annál jobban rá leszel kényszerülve, hogy gondolkodj azon amit olvasol.
Elmélkedj az Ő Szaván. Tölts időt azzal, hogy megrágod, amit Isten mond neked. Úgy rágd meg az Igét, ahogyan a tehenek a szénát. Tűnődj el rajta, birkózz vele az elmédben. Sok jó módszer van arra, ahogyan az Igén elmélkedhetsz. Pontos ötleteket találhatsz a "Rick Warren Bibliatanulmányozó módszerek" című könyvben a Bibliáról való elmélkedéssel kapcsolatban.
Írd le, amit felfedeztél. Amikor Isten szól hozzád az Ő Szaván keresztül, legyen annyira fontos neked amit mond, hogy le is írod. Az írás képessé tesz arra, hogy emlékezzünk rá, Isten mit mondott nekünk, és lejegyezzük a felfedezéseinket.
Imádkozz újra. Légy csendben. Kérd Istent, hogy mutassa meg neked az Ő Szavát. Beszélj arról Istennek, amit Ő mondott neked. Mondd el, hogy mit gondolsz arról, amit Ő mond. Beszélj neki mindenről, ami az elmédben megfogalmazódik.
Nem csak egy mód létezik arra, ahogy a csendességedet megtarthatod, hanem más ehhez hasonló terv követésével is elindulhatsz azon az úton, ami az eredményes csendesség megtartásához vezet.
Beszéljünk róla!
Gondoltál már úgy a csendességedre, mint egy bensőséges beszélgetésre Istennel? Miért, vagy miért nem?
Milyen zavaró tényezőket kell kiküszöbölnöd azért, hogy "csöndben légy"?
Miért nehéz néha, hogy lassan olvasd a Bibliát és elmélkedj azon, amit mond?
Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja-Helyettem Jézus
"Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg." (Mt 27,26)
Barabás azért menekülhetett meg a biztos halálból, mert Jézus meghalt helyette. Mi is csak ezért menekülhetünk meg az örök halálból, ha hiszünk Jézusban.
Barabás azért menekülhetett meg a biztos halálból, mert Jézus meghalt helyette. Mi is csak ezért menekülhetünk meg az örök halálból, ha hiszünk Jézusban.
Az evangélium feljegyzi, hogy Barabás tolvaj volt, gyilkolt, és lázadás miatt volt börtönben. Lehet, hogy egész életét ott töltötte volna, vagy valamelyik római ünnepen kivégzik. Az ilyenek számára nem volt kegyelem. A neve egyébként ezt jelenti: az apa fia.
Mi is egy Atya gyermekei voltunk, teremtő mennyei Atyánké. És mi is olyan sok mindent összelopkodunk: egymás idejét, örömét, csendjét, mások jó hírnevét, Isten dicsőségét... És gyilkoljuk a magzatainkat, önmagunkat, egymás idegeit... És lázadunk egyfolytában Isten ellen, felelősségre vonjuk tetteiért, őt vádoljuk azért is, amit mi rontottunk el. Közben láthatatlan bilincsek kötöznek meg: a félelem, alakoskodás, számítás, gyávaság, önzés, hiúság bilincsei. S vár ránk a biztos ítélet.
Jézus Krisztus azért jött, hogy ebből a reménytelen állapotból kiszabadítson. Ő soha nem lázadt az Atya ellen, senkit semmivel nem rövidített meg, de magára vállalta rablógyilkos életünk minden bűnét és igazságos büntetését, s el is szenvedte azt a Golgotán. Amikor meghalt, elvégeztetett a Barabások halálos ítélete, és elvégeztetett a benne hívők jogerős felmentése is.
Hiszem-e, hogy valóban Barabáséhoz hasonló a helyzetem? Hiszem-e, hogy nem tudok magamon segíteni? Hiszem-e, hogy Jézus az én büntetésemet is elszenvedte a kereszten? S hiszem-e, hogy ezért valóban szabad vagyok? Szabad minden kényszertől, megkötöző erőtől, szabad arra, hogy ne vétkezzem, hanem Isten akarata szerint éljek. Szabad nem inni, nem hazudni, nem paráználkodni, nem lopni, szabad Isten dicsőségére élni.
Mi is egy Atya gyermekei voltunk, teremtő mennyei Atyánké. És mi is olyan sok mindent összelopkodunk: egymás idejét, örömét, csendjét, mások jó hírnevét, Isten dicsőségét... És gyilkoljuk a magzatainkat, önmagunkat, egymás idegeit... És lázadunk egyfolytában Isten ellen, felelősségre vonjuk tetteiért, őt vádoljuk azért is, amit mi rontottunk el. Közben láthatatlan bilincsek kötöznek meg: a félelem, alakoskodás, számítás, gyávaság, önzés, hiúság bilincsei. S vár ránk a biztos ítélet.
Jézus Krisztus azért jött, hogy ebből a reménytelen állapotból kiszabadítson. Ő soha nem lázadt az Atya ellen, senkit semmivel nem rövidített meg, de magára vállalta rablógyilkos életünk minden bűnét és igazságos büntetését, s el is szenvedte azt a Golgotán. Amikor meghalt, elvégeztetett a Barabások halálos ítélete, és elvégeztetett a benne hívők jogerős felmentése is.
Hiszem-e, hogy valóban Barabáséhoz hasonló a helyzetem? Hiszem-e, hogy nem tudok magamon segíteni? Hiszem-e, hogy Jézus az én büntetésemet is elszenvedte a kereszten? S hiszem-e, hogy ezért valóban szabad vagyok? Szabad minden kényszertől, megkötöző erőtől, szabad arra, hogy ne vétkezzem, hanem Isten akarata szerint éljek. Szabad nem inni, nem hazudni, nem paráználkodni, nem lopni, szabad Isten dicsőségére élni.
Maranatha: Siettessük Urunk visszatérését!
JÖN A KIRÁLY!
„Mert a dolgot bevégezi, és rövidre metszi igazságban, mivel rövidesen végez az Úr a földön.” (Róm 9,28)
„Jeruzsálem elpusztításáról szóló próféciájában Krisztus ezt mondta: »Mivel a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.
„Jeruzsálem elpusztításáról szóló próféciájában Krisztus ezt mondta: »Mivel a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.
És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.« (Mát 24,12–14)
Ez a prófécia ismét beteljesül majd. Jeruzsálem bukása előtt Pál a Szentlélek által vezetve kijelentette, hogy az evangéliumot hirdették »minden teremtménynek az ég alatt« (Kol 1,23).
Most is, az ember Fiának visszajövetele előtt, az örökkévaló evangéliumot kell hirdetni »minden nemzetségnek és ágazatnak, nyelvnek és népnek« (Jel 14,6).
Isten »rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban« (Csel 17,31). Krisztus megmondta nekünk, mikor virrad fel számunkra ez a nap. Nem azt mondta, hogy az egész világ megtér, hanem hogy »Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég« (Mát 24,14).
Azzal, hogy hirdetjük az evangéliumot a világnak, siettethetjük Urunk eljövetelét. Nemcsak várnunk, hanem siettetnünk kell Isten napjának eljövetelét (2Pét 3,12).
Ha Krisztus egyháza már elvégezte volna kijelölt munkáját úgy, ahogyan az Úr elrendelte, figyelmeztetve az egész világot, Jézus Krisztus már eljött volna Földünkre hatalommal és nagy dicsőséggel.”
„Az Úr népe között tapasztalható hitetlenség, világiasság, megszenteletlen életvitel és viszály tartott bennünket ilyen hosszú ideig a bűnös és gyötrődő világon…
Talán azért kell még hosszabb ideig itt e földön maradnunk, mert engedetlenek voltunk, mint Izráel fiai. De Krisztusért kérlek, ne tetézzétek a bűnt azzal, hogy Istent vádoljátok saját vétkeitek következményeiért!”
„Az Úr népe között tapasztalható hitetlenség, világiasság, megszenteletlen életvitel és viszály tartott bennünket ilyen hosszú ideig a bűnös és gyötrődő világon…
Talán azért kell még hosszabb ideig itt e földön maradnunk, mert engedetlenek voltunk, mint Izráel fiai. De Krisztusért kérlek, ne tetézzétek a bűnt azzal, hogy Istent vádoljátok saját vétkeitek következményeiért!”
Biblia-Ige: Zsoltárok könyve 51.rész 10 vers
1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;
2. Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
3. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
4. Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
5. Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
6. Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
7. Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
8. Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
9. Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
10. Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
11. Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
12. Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
13. Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
14. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
15. Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
16. Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
17. Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
18. Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
19. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
20. Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
21. Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.
2017. március 28., kedd
Jakab Apostol levele 4. rész
1. Honnét vannak háborúk és harczok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, a melyek a ti tagjaitokban vitézkednek?
2. Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek.
3. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.
4. Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.
5. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irígységre kívánkozik a lélek, a mely bennünk lakozik?
6. De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.
7. Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.
8. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.
9. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.
10. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.
11. Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. A ki megszólja atyjafiát, és a ki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.
12. Egy a törvényhozó, a ki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?
13. Nosza immár ti, a kik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kalmárkodunk, és nyerünk;
14. A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.
15. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.
16. Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz.
17. A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.
Húsvét: A halál halála
Amikor Jézus meghalt a kereszten, legyőzte a bűnt, feltámadásával azonban a halál felett is győzedelmeskedett.
Sokan nem szívesen beszélnek a halálról, pedig a Húsvét a halál haláláról szól.
Egyesek azzal vádolják a keresztényeket, hogy nem akarnak szembenézni a valósággal, pedig pontosan ezt teszik, mégpedig sokkal direktebb és őszintébb módon, mint nem hívő társaik. Beszélünk róla, megküzdünk vele, és rájövünk, hogy nincs mitől tartani, mert a győzelmet már kivívták helyettünk.
Sokan még a halál szótól is félnek és inkább azt mondják, hogy ‘elment’ vagy esetleg kényszeredetten viccelődve kijelentik, hogy ‘feldobta a talpát’. A halál nehéz téma számukra.
Édesapja haláláról reflektálva Bradley Cooper színész egy interjú során ezt mondta:
“Hirtelen megértettem, hogy tényleg, én is meg fogok halni egy napon. Itt van. Nem egy könyvben olvasok róla, nem egy filmen látom. Meghal valaki előtted, akit nagyon szeretsz. Azt mondtam magamban, hogy “Igen. Ez a halál.” És egy napon ez velem is meg fog történni.”
A halálozási statisztikákat érdemes figyelembe venni. Tízből tíz ember meghal. Azért fontos ezzel szembenézni, mert csak azok tudnak igazán élni, akik készek a halálra.
Az élet nagyon gyorsan elmúlik. Megfigyeltem, hogy az évek előrehaladtával az idő múlása felgyorsulni látszik. Egy nemrég megjelent cikkben azt olvastam, hogy ez azért van, mert az emberek a legtöbb fontos tapasztalaton fiatal korukban mennek keresztül, később pedig a napok csak úgy rutinszerűen pörögnek tovább. Mivel egyre kevesebb az új tapasztalat, az élet múlása felgyorsulni látszik. A cikk azt tanácsolta, hogy ennek elkerülése érdekében szerezzünk új tapasztalatokat. Csakhogy a legtöbb ember szívesebben vesz délutáni sziesztát és csak kényszerhelyzetben lép ki komfortzónájából. Az élet így elsuhan mellettük.
A népességrobbanás korosztálya a fiatalságot ünnepelte. Egyik kedvenc daluk a Forever Young, az Örök Fiatalság volt. Hihetetlen, de a Rolling Stones még mindig turnézik. Az idő azonban nem az ő oldalukon áll. A 60-as évek fiatalsága “sex, drugs and rock ‘n’ roll” helyett a zsírleszívás, ráncfelvarrás és a Botox híve lett. Ahelyett, hogy szembenéznének a valósággal, úgy tesznek, mintha semmi sem változott volna. Pedig tényleg lehetnének örök fiatalok”
Húsvét a halál halálának évfordulója. A halál meghalt, amikor Jézus feltámadt.
“Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” – János 11:25-26
A háziméh csak egyszer csíp. Miután fullánkját beledöfte egy emberbe, percei meg vannak számlálva. Amikor megpróbálja kihúzni a bőrből, a fullánk kiszakad, és viszi magával a bélrendszer egy részét is. Ez okozza pusztulását.
Hasonló módon, amikor Jézus meghalt a kereszten, Sátán azt gondolta, hogy terve sikerrel járt. Azt gondolta, hogy halálra döfte Jézust. A halál fullánkja azonban Sátán vereségét hozta.
“Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” – 1. Korinthus 15:54-55
A hívő számára a halál fullánkja kiszakadt, mert Jézus felvitte a keresztre. Persze az ember teste még mindig meghal és azzal is tisztában vagyok, hogy sok szörnyűség történik a világban. Én magam néhány nap múlva fogok megemlékezni saját fiam haláláról. 41 éves lenne. Értem, hogy az életünk a Földön véges, de azt is tudom, hogy a halál nem a végállomás. Bár testünk a földbe kerül, tudjuk, hogy fel is támad. A halál nem az út vége, csupán egy kanyar.
Amikor Jézus meghalt és feltámadt, elvette a halál erejét. Ez volt a halál halála.
Forrás: wnd.com, Greg Laurie írása alapján
Forrás: wnd.com, Greg Laurie írása alapján
Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem
Egy lélek se egyék vért közöttetek!
3Móz 17,12
|
 Az izraelitáknak a vér evése halálbüntetés terhe alatt tilos volt. Isten az állatok vérét a kiengesztelés szent szolgálatára, az oltárra rendelte. Ezért kellett azt a főzőfazéktól elvonni. A zsidók szigorúan megtartották ezt a rendelést. A vér evése náluk minden időben utálatosságot jelentett. Ezért tiltja meg az apostol a vér evését a zsidókkal asztalközösségben lévő pogány keresztyéneknek, a zsidók érzékenységére való tekintettel (Csel.15,29). A mai idők keresztyéneinek a vér élelmiszerként való felhasználása nincs megtiltva. Vannak azonban ma is az írás betűjéhez ragaszkodók, akik ezt és más ételtörvényt is megtartanak. Mi azt tartjuk: másban kell a megtartóztatást gyakorolnunk. Péter pl. ezt írja: "Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a Lélek ellen vitézkednek (harcolnak)"! (l.Pt. 2,11) Ez azt jelenti, a testi kívánságok veszélyesek a Lélekre. Ezért kell megtartóztatnunk magunkat tőlük. Regényekből, könyvekből, filmekből a testi kívánságok félelmetes módon hatolnak be az életünkbe. "Tartóztassátok meg magatokat"! Gondoljatok arra, hogy zarándokok vagytok az örök fény tiszta világába! El a testi kívánságokkal, amelyek megölik a lelket! Gondoljunk az Úr Jézus szavaira: "Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a szívetek tobzódás, részegség és az élet gondjai miatt..." (Lk 21,34)! Az ételre vonatkozólag találó diétát ír elő a Prédikátor 10,30, amely arról szól, hogy a testi erő elnyeréséért és ne az élvezetért együnk! Így a lélek nem nehezedik el, s nem lesz rest az imádkozásra. Arról se feledkezzünk el, hogy az aggodalom olyan káros, mint az iszákosság! Megváltónk azt mondja, hogy tekintsünk az égi madarakra. Legyen minden veréb és minden kis cinke kis igehirdetőnkké, aki ezt mondja nekünk: "ne aggodalmaskodjatok"! |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)