Maranatha: JÖN A KIRÁLY! -A harmadik angyal utolsó intései

„Ezek után láttam más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma volt, és a föld fénylett annak dicsőségétől.” (Jel 18,1)

„A harmadik angyalhoz csatlakozó angyal az egész földet betölti majd dicsőségével. Világméretű munka és rendkívüli erő megnyilvánulásának megjövendölése ez. Az 1840–44-es adventmozgalom Isten hatalmának dicsőséges megnyilatkozása volt. Az első angyal üzenete eljutott a világ minden misszióállomásához, és egyes országokban olyan érdeklődés támadt a vallás iránt, amelyre a XVI. századi reformáció óta nem volt példa. De mindezt túl fogja szárnyalni az a hatalmas megmozdulás, amely a harmadik angyal utolsó intését viszi a világnak.

Nem lesz kisebb az erő, amellyel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel elindította. A próféciák, melyek az evangélium hirdetésének kezdetén a korai eső kiáradásában teljesedtek, a késői esőben ismét teljesedni fognak.

Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész világon ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés. Csodálatos dolgok történnek: betegek gyógyulnak meg, és a hívők munkáját jelek és csodák kísérik. Sátán is tevékenykedik, de hamis csodákkal. Még tüzet is hoz alá az égből az emberek szeme láttára (Jel 13,13). A Föld lakóinak el kell dönteniük, ki mellé állnak.

Az üzenet nem annyira érveléssel, mint Isten Lelkének mélységes meggyőzése nyomán terjed majd. Az érvek már korábban elhangzottak. A magvetés megtörtént, s most a mag kikel, és termést hoz. A missziómunkások által terjesztett irodalom megteszi hatását. De sok embert, aki az igazság hatása alá került, még mindig gátol valami az igazság tökéletes megértésében és az engedelmességben. A fénysugarak mindenhova bevilágítanak, és az igazság tisztán felragyog. Isten őszinte gyermekeit a családi és egyházi kapcsolatok nem tudják már visszatartani. Elszakítják ezeket a kötelékeket, mert az igazság mindennél drágább nekik. Az ellenük szövetkező erőkkel szemben sokan az Úr oldalára állnak.” (Korszakok nyomában, 543–545. o.) 

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet-KRISZTUS SZAVAI MEGÉLÉNKÍTENEK

„Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn. 1:29)

„Amikor pedig a galileai tenger mellett járt Jézus, látott két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást, az ő testvérét, amint a tengerbe hálót vetettek; mert halászok voltak.
És mondta nekik: Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok. Azok pedig azonnal otthagyták a hálókat, követték Őt…”
Az a gyors, habozás nélküli engedelmesség e férfiak részéről, a jutalom bármely kilátása nélkül, meglepőnek tűnik, de Krisztus szava olyan meghívás volt, amely ellenállhatatlan erőt rejtett magában. Krisztus ezekből a szegény halászokból - összekötve őket magával – eszközöket alkotott, akik lelkeket ragadnak ki Sátán rabságából és Isten szolgálatába állítják őket. Tanúi lettek ebben a munkában és Isten igazságát vitték el a világnak, hagyományoktól és emberi okoskodásoktól mentesen. Amennyiben gyakorolják magukat az Ő erényeiben, és Vele együtt járnak, dolgoznak, akkor emberhalászokká válnak. Az első tanítványok így hívattak el az evangélium szolgálatára. Három éven át munkálkodtak Üdvözítőjükkel együtt, és így készítette elő őket tanításaival, gyógyításaival és példaadásával az általa megkezdett munka folytatására. Őszinte hittel és tiszta, alázatos szolgálattal tanultak meg a tanítványok Isten ügyében felelősséget hordozni.
Sok tanítást nyerhetünk az apostolok tapasztalataiból. Ezek az emberek acélos szilárdsággal ragaszkodtak az alapelvekhez. Olyan emberek voltak, akik nem tévelyegtek és nem csüggedeztek. Telve voltak tisztelettel és buzgósággal Isten iránt, telve nemes szándékkal és igyekezettel.

Jóllehet természettől fogva gyengék és erőtlenek voltak, mint azok is valamennyien, akik ma állnak kapcsolatban a művel, azonban minden bizalmukat Istenbe helyezték. Gazdagok voltak, gazdagok a gondolkodás és a lélek műveltségében.
Ennek az adománynak részese lehet mindenki, akinek Isten az Első és az Utolsó és a Legjobb minden dologban! Sokáig küzdöttek, míg megtanulták a Krisztus iskolájában kapott leckéket, de fáradalmaik nem voltak hiábavalók. A minden hatalom forrásával kötötték össze magukat. 

Vágyakoztak az örök igazságok mélyebb, nagyobb, kiterjedtebb megértésére, hogy a szükséget szenvedő világnak eredményesen tárhassák fel az igazság kincseit…
Az igazság fénye ragyogjon mindenfelé, hogy a szívek felébredjenek és megtérjenek!
Hirdetni kell az evangéliumot minden országban. Isten szolgái közel és távol munkálkodjanak, nagyobbítsák meg a szőlőskert már beültetett helyeit és menjenek el távoli helyekre is.
Dolgozni kell, míg nappal van, mert eljő az éjszaka, amikor már senki sem munkálkodhat.

(Az evangélium szolgái, 24-26)

Napi áhítat -A kivételes hit

Olvasmány: Mt 15,21–28

A hitnek van a legnagyobb hatóereje. Akkor már meggyőződésnek és lelki erőnek mondják.

„Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony azonban így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.”

Jézus pogány területre vonul vissza, nem az evangélium hirdetése vagy a gyógyítás volt a célja, lehet, hogy pihenni akart, együtt lenni tanítványaival. Bármi is volt a szándéka, egy helyi asszony, akinek leányát a gonosz lélek gyötörte, megzavarta, aki gyermeke gyógyulásáért könyörgött.

Jézus először visszautasítja az asszonyt, még tanítványai közbenjárása sem győzi meg, de az asszony nem adta fel, nem sértődött meg, hanem alázattal leborul előtte, és Úrnak ismeri el. Látszólag ez sem indítja meg őt, kitart amellett, hogy az ő küldetése Izrael felé szól, ők a gyerekek, akiké a kenyér. Az asszony nem vitatkozik, nem háborodik fel, teljes mértékben igazat ad neki: „úgy van, Uram”. Valóban a tieidhez jöttél, de hullik le annyi morzsa a gyerekek asztaláról, hogy az ebek is jóllakhatnak. Gondolhatott itt a pogányokra, akikre a zsidók akkor úgy tekintettek, mint a kutyákra.

Az övéi nem fogadták, de akik hisznek az ő nevében, Istentől születnek (ezáltal már fiak – lásd Jn 1,11–13). Az asszonynak volt kitartó, alázatos, nagy hite, amit Jézus megdicsér és teljesíti kérését.

A hit döntő az imádkozásainkban és kéréseinkben, bátran kérjünk hittel, az indítja tettre az Urat!

(Nagy Tibor)

Zsoltárok könyve 91. rész

1. Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
2. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
3. Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
4. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
5. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
6. A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
7. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
8. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
9. Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
11. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
12. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
13. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
14. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
15. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
16. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Vidd ki az átkozódót a táboron kívül... és kövezze azt agyon az egész gyülekezet!      3Móz 24,14

Egy istenkáromlóról és annak haláláról beszél itt az Ige. Ez egy egyiptomi férfinek és egy izraelita asszonynak, név szerint Selomitnak a fia volt a Dán nemzetségből. A fiatalember veszekedett a táborban egy zsidó férfivel, közben Istent káromolta és átkozódott. Mózes megkérdezte az Urat, hogy mi legyen vele. A válasz ez volt: mindazok, akik hallották káromlását, kövezzék halálra. Micsoda sors! Kánaán felé meghalni gonosztevőként! Hármas intelmet vegyünk ebből a történetből. Első: ne köss könnyelműen házasságot! A fiúnak az anyja egyiptomi férfihez ment feleségül. Ez a kapcsolat nem volt kedves Isten előtt. Ő megtiltotta a pogányokkal való házasságot. Már a szülők kapcsolatában benne volt a fiú gonosztettének a csírája. Egy ilyen vegyes házasságban hogyan lett volna lehetséges a gyermeket egységesen Isten félelmében nevelni? A fiú már korán hallhatott apjától és annak rokonságától ilyen káromkodásokat. Az Úr őrizzen meg bennünket és szeretteinket a könnyelmű jegyességtől, s a szentségtelen, fegyelmezetlen házasélettől. A történet óv bennünket a veszekedéstől is. A Biblia az emberi bűnöknek egészen a gyökeréig szokott elmenni. Ez esetben a gyökér a veszekedés volt. Nézeteltérés lép fel. Az ember egyre jobban belelovalja magát. Elönti a méreg, s így ér a bűnhöz, amelynek büntetése a halál. Ó, mennyi rettenetes gonosztett kezdődik veszekedéssel! Legyünk mi a békesség fiai! Végül óv bennünket ez a történet a meggondolatlan beszédtől is. Még maga Mózes is szólt meggondolatlanul, ami számára is végzetessé vált. Emiatt nem mehetett be Kánaánba. Legyen nyelvünk is Isten Lelkének uralma alatt!

Varga László: Isten asztaláról

"Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül... Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, ... késő délután öt óra tájban is kiment... Miután pedig beesteledett,... kaptak egy-egy dénárt. ... Amikor [az elsők] átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk..."      Máté 20,1-12

Jézusnak a legérdekesebb példázatai azok, amelyekben igazságtalanság feszül. Ott mindig fontos tanítást találunk. Pár évtizeddel ezelőtt minden városban ott álltak reggel a piacon a napszámosok, várva, hogy valaki fogadja meg őket, éppen, mint a Jézus idejében. Nagyon szomorú kép volt, amikor még délután is ott ácsorogtak, akiket a gazdák nem fogadtak meg. Elveszett egész napjuk, üres kézzel mehettek haza, pedig talán életfontosságú szükség lett volna arra a napszámra. Melyik járt jobban, aki reggel óta munkában volt, vagy aki nem kellett senkinek? Erre gondolt Jézus. Hány embernek telik ma úgy el az élete, hogy nem kell senkinek, hogy felesleges! Mennyivel boldogabb az, aki már ifjan megkapja feladatát, elfogadja rendeltetését, és örömmel végzi munkáját egy életen át. Istennek szüksége van rád, ha későn is veszed észre. Jutalma egy dénár, egy hely a mennyben, nem adhat kevesebbet. Igyekezz, hogy mielőbb munkába állhass!

Gazdám, életem Ura! Egyedül Te teheted hasznossá, értékessé az életemet. Volt idő, amikor feleslegesnek éreztem magam. Nem szűkölködtem, az emberek szerint nem volt okom panaszra, csak én voltam szerencsétlen, mert semmi értelmét nem láttam sem a munkának, sem a munkátlanságnak. Köszönöm, hogy megszólítottál. Hogy munkába állítottál. Hogy megmutattad, kellek neked, kell a munkám, kell a jókedvem, kell az, hogy másokat is biztassak, hogy eredménye lett annak, amit végeztem. Tarts meg szolgálatodban, és fogadj oda mindnyájunkat, ne legyen köztünk értelmetlen élet! Olyan jó együtt dolgozni a Te szőlődben! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-MENTSD MEG ÉLETEMET

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 6

1 A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. Dávid zsoltára. 2 URam, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! 3 Kegyelmezz, URam, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, URam, mert reszketnek tagjaim! 4 Lelkem is csupa reszketés, és te, URam, meddig késel? 5 Fordulj hozzám, URam, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy! 6 Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban? 7 Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet. 8 Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt. 9 Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az ÚR hangos sírásomat! 10 Meghallgatta könyörgésemet az ÚR, imádságomat elfogadta az ÚR. 11 Megszégyenül, és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál, és megszégyenül egy pillanat alatt!

"Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?"

(Zsolt 6,5)

A 6. zsoltár írója nagy bajban volt: attól félt, hogy elveszti életét. Istennek nem szabad engednie, hogy meghaljon - mondta, - mert a Seolban, a halál birodalmában, senki nem emlékezik meg Istenről, senki nem dicsőíti őt. Az a mód, ahogy imádkozik, megmutatja, mit hitt az életről és mit tudott a halálról. Tudta, hogy az élet célja Isten dicsőítése. Mi Isten dicsőségére élünk. De a halálban megnémulunk. Az ének véget ér. Ezért akart ő (ti. a zsoltáros) tovább élni. "Hagyj élni engem" - könyörgött. "Akkor majd a te dicsőítésed ideje meghosszabbodik." Mielőtt azt mondanánk, hogy ez az ember nem tudta, amit mi tudunk a halálról, inkább valljuk be, hogy ő birtokában volt olyan igazságnak, az életet illetően, amelyre bennünket emlékeztetni kell. A zsoltáros azt mondja, hogy élni annyi mint Istent dicsőíteni: ezért kell félnünk a haláltól és utálni azt. A keresztyének azonban olyan sok megnyugtató szót mondtak már a halállal kapcsolatosan, hogy néha úgy tűnik, elfelejtik, hogy a halál Isten és az emberi faj ellensége. Ami azt illeti, a keresztyének képesek úgy beszélni a halálról, mintha akkor kezdődne a dicsőítő ének. Egy ilyen nézet azt árulja el, hogy félreismeri a halált, mert nem látja az élettel kapcsolatos igazságot. Ha a 6. zsoltár írója hallhatta volna, hogy Jézus feltámadt a Seolból a harmadik napon, így szólt volna: "Hallelúja! Akkor Isten dicsőítése most folytatódik, mivel az élet is folytatódik." Ő nem tudott a feltámadásról. Mi tudunk, mert abban a korszakban élünk, amelyikben Jézus építi az ő egyházát. És Krisztus megígérte, hogy a "Seol kapui", vagy a "halál erői" sem győzedelmeskednek az ő egyházán. Az egyház a feltámadásra épült. Ezért többé már nem félünk attól, hogy a halál véget vet az éneknek. De az embert a halál feletti győzelem csak akkor vigasztalja meg, ha ismeri az élet célját.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-VAJHA MEGISMERTED VOLNA TE IS!

"Bárcsak megismerted volna te is, csak e mostani napodon is, amik neked a te békességedre valók; de most rejtve vannak szemed előtt" (Lk 19,42).

Jézus Krisztus diadalmenetben vonult be Jeruzsálembe. A város alapjáig megmozdult, de idegen isten lakozott benne: a farizeusi büszkeség! Ez a farizeusság vallásos és egyenes volt, de mégsem volt más, mint "meszelt sír". Mi vakít engem ezen a napon? Talán idegen istenem van - nem valami utálatos szörnyeteg -, de valamilyen hajlam, ami uralkodik rajtam? Isten nem egyszer állított már szembe ezzel az idegen istennel és én tudtam, hogy oda kellene adnom, mégsem tettem meg! Hajszálon múlt, hogy megúsztam a válságot - és még mindig az idegen istené vagyok, vak mindaz iránt, ami békességemre való. Megdöbbentő, hogy ott lehetnénk, ahol Isten Szelleme akadálytalanul hozzánk férhetne, mi mégis csak a kárhozatunkat növeljük Isten szemében. "Vajha megismerted volna te is!" - Isten egyenesen a szívünkhöz nyúl és Jézus könnyei vannak mögötte. Ezek a szavak a büntethetőség felelősségét fejezik ki: Isten felelőssé tesz minket azért, amit nem látunk. "Most elrejtettek a te szemeid elől" - mivel azt a bizonyos hajlamot sohasem adtam fel és át az Úrnak. Felmérhetetlen szomorúság van ezekben a szavakban: "lehetett volna". Isten a bezárt ajtókat nem nyitja meg. Megnyit más ajtókat, de eszünkbe juttatja, hogy mi bezártunk ajtókat, amiket sohasem kellett volna bezárni; vannak elgondolások, amelyeknek sohasem kellett volna beszennyeződniük. Ne rémülj meg, ha Isten emlékeztet a múltra! Engedj utat a visszaemlékezésnek: Isten szolgája az, amely fedd, figyelmeztet és megszomorít. Isten azt, hogy "lehetett volna", a jövő csodálatos művelésére fogja fordítani.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Izrael, vagy: éjszakából világosságra

"Mi a te neved? És ő monda: Jákób. Amaz pedig monda: nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izraelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel és győztél. "

(1 Móz 32, 27. 28)

Mielőtt Jákób az áldást elnyerte volna, meg kellett neveznie önmagát. Az Úr már régen ismerte őt ezen a Jákób néven, de most magának Jákóbnak kellett kimondania azt, hogy milyen is az ő természeti lénye: ravasz, cselszövő - ezt jelenti szószerint Jákób neve. Aki azt akarja, hogy felülről áldást nyerjen, annak fenntartás nélkül be kell vallania, hogy kicsoda. Az az éjszakai óra a Jákóbban levő óembernek az órája volt. Jákób ezt az óembert most a maga teljes undokságában elismerte és be is vallotta. - Jákób életének nagy fordulata ebben az új névben fejeződik ki: Izrael, azaz Isten harcosa, vagy Istennel harcoló. Harcolt Istennel és győzött. Tulajdonképpen Isten most vette teljesen kezébe Jákóbot. De ugyanakkor valami csodálatos módon lehajolva hozzá, őt nyilvánítja győztesnek. A hit harcol Istennel és legyőzi őt. "Küzdöttél emberekkel." Jákób már eddig is küzdelmes életet élt. Most azonban az Istennel való harcban felülmarad. Olyan ez, mint amikor a Megváltó azt mondja: "a te hited megtartott téged." A hit tehát az a győzelem, amely nem csupán az egész világot, hanem még magát Istent is legyőzi. Mert a hit még a sötétben is Isten ragyogó ígéreteihez ragaszkodik. Miközben Isten ítélete alatt áll, kegyelmének ígéretei felé nyúl. A hitben van valami szent makacsság és ellenállás. Nem hagyja magát könnyen elutasítani. Minden hitből fakadó imádság Isten meggyőzése. Isten gyermekei tehát Istennel harcoló emberek. Ha valami nehéz dolog jön elő életedben, ne harcolj a nehézségekkel szemben, az kilátástalan dolog, hanem engedd, hogy az Úr harcoljon, azaz harcolj az Úrral! Amikor Jákób erőt vett az Úr felett, Ézsaút is legyőzte. Mihelyt Istennel rendeződött a dolga, a többi problémája is megoldódott. Szabad út nyílt előtte. Ne akarjunk mi a gonosz és kellemetlen emberekkel hadakozni, hanem menjünk az Úrhoz, hogy ő beszéljen a szívükkel. Ugyanez a helyzet, ha gondok vesznek minket körül. Igazán felesleges dolog a gondokkal hadakozni. Mihelyt keresztülimádkozzuk magunkat a nehézségeken, egészen az Úrral való közösségig, a gondjaink is eltűnnek, mert föléjük kerültünk.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Érzékeny a figyelmeztetésre

"Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Úr előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, ezért én is meghallgatlak! - Így szól az Úr" (2Kir 22,19)

Sokan nem törődnek az intéssel, és elvesznek. Boldog az, aki féli az Úr szavát. Jósiás ezt tette, ezért Isten megkímélte ama pusztulás látványától, amely Júdára várt rettenetes bűnei miatt. Ilyen megtört szívű vagy te is? És ilyen alázatos? Ha igen, akkor téged is megkímél az Úr ama gonosz napon. Isten megjegyzi mindazokat, akik sóhajtoznak és sírnak koruk bűnei miatt. A pusztulás majd megálljt parancsol, amíg választottai mind menedékbe nem jutnak. Megtalálja őket, mert ismertetőjelük, hogy Istent és az Ő Igéjét őszintén félik. Vészterhes időkben élsz? Látod, hogy a babonaság és a hitetlenség mily nagy mértékben terjed, és félsz a romlott nemzetre elkövetkező rettenetes büntetéstől? Ha így van, bátorítson fel az ígéret folytatása: "... békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre hozok" (22,20). Vagy ami még jobb, eljön maga az Úr, és akkor egyszer s mindenkorra vége a szomorúság korszakának.

Jelen kor és idők jelei: BIBLIÁJÁT OLVASTA A TÚLÉLŐ

Helio Neto a kolumbiai futballcsapattal és más utasokkal együtt utazott, amikor a repülő lezuhant, 71 halálos áldozatot követelve. Bár Neto még mindig kórházban van, súlyos sérüléseiből épül éppen fel, mégis hálás Istennek, hogy megtartotta őt.

A baleset előtt pár perccel Neto épp a Zsoltárok könyvének a 63. részét olvasta, ami azt mondja:

"Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem; mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok." (Zsoltárok 63:7-8)

Netot mindenki hívő embernek ismerte, aki mindenhova magával vitte a Bibliáját. "Ez az első dolog, amit magához vesz, amikor utazik," - mondta Neto felesége Simone, miután visszakapta a Bibliát a szerencsétlenség helyéről.

A rongyos Biblia kinyitva hevert a repülőgép szétroncsolt maradványai között. Neto könyvjelzője még mindig a Zsoltárok 63-nál volt – ezek voltak az utolsó szavak, melyeket olvasott a becsapódás előtt.

Az orvosok még mindig úgy nyilatkoznak Neto állapotáról, hogy "gyengéd".
Több műtét vár még rá: tüdő-, térd-, koponya- és csuklóműtétek. A családja azért imádkozik, hogy teljesen felépüljön.

Csendes percek Istennel: 7 napos kétség diéta: 1 nap: Ne dobd el az önbizalmad!

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” 
(Zsidók 10: 35-36)

Egyik este a konyhában takarítottam és kidobtam egy kis radírszerű valamit, amit a pulton találtam. Hirtelen rájöttem, hogy az a TV távirányítónk bekapcsoló gombja volt. Amint épp a kukát túrtam, megbántam, hogy milyen könnyen kihajítottam. Aztán, amint érte nyúltam, hogy kiszedjem, Isten megértette velem, hogy milyen könnyedén dobom el az önbizalmamat is úgy, hogy észre sem veszem.

Ez általában elég finoman történik meg. Néha azon agyalok, hogy mit szeretnék tenni, vagy Isten mit szeretne rajtam keresztül véghezvinni, és hirtelen egy bizonytalanságérzet tör rám és sugdos a szívembe: ezt nem tudod megcsinálni… nem vagy elég jó.

Túl sokszor történt már az meg, hogy elhajítottam az önbecsülésem. Nagyon hosszú ideig senkinek sem beszéltem önbizalomhiányomról, mert attól féltem, hogy ha megosztom valakivel az okokat, amiért nem bízok magamban, megismerik gyarlóságaimat, és egyet is értenek majd velem. Őszintén, azt gondoltam, hogy egyedül én küszködök ezzel.

Nem mindig neveztem ezt a „problémát” kételynek, és lehet, hogy te sem. Néha aggódásnak. Aggódtam, hogy valakinek csalódást okozok. Aggódtam, hogy elkövetek egy hibát és megkritizálnak érte. Aggódtam, hogy belevágok valamibe, és képtelen leszek befejezni.

Így visszanézve, látom, hogy a gondolkodásmódom vezetett mindehhez. Kisgyermekként azt gondoltam, felesleges vagyok. Ezen érzés miatt nem mertem felülni a hullámvasútra, mert attól tartottam, hogy Apa nem fog rám odalent várni. Nem tartottam magam elég okosnak, és ezért sok nagyszerű lehetőséget kihagytam a suliban, mert féltem a bukástól. Fiatalasszonyként a férjem hűségét vontam kétségbe, holott nem adott rá okot. Fiatal házasokként sok vitánk abból származott, hogy nem bíztam benne.

Mi a helyzet veled? Egyetértesz-e valaha ezekkel a rosszat sugalló gondolatokkal, és félredobod-e az önbizalmad, amit birtokolnod kellene Isten gyermekeként? Belefáradtál már abba, hogy állandóan megkérdőjelezd a képességeidet és azt, hogy megvan-e benned mindaz, amire Isten hív?

Az 1. lépés ahhoz, hogy magabiztos szívvel éljünk az, hogy felismerjük azt, hogy mennyi energiát fektetünk saját kételyeinkbe, felvenni a harcot ez ellen, és magunkévá tenni azt a bizonyosságot, ami a mienk Jézus Krisztusban. Ezt fogjuk tenni az elkövetkezendő 7 napban, ahogy megtanuljuk, hogyan kell élni Isten ígéreteinek biztonságában.

Most kérjük Istent, hogy mutassa meg nekünk, mikor veszítjük el önbecsülésünket, és kérjük, hogy segítsen megszabadítani minket ennek a terhétől!

Uram, szeretnék egy magabiztos szívű nő lenni Krisztusban. Kérlek, segíts felismernem, amikor kísértve vagyok, és adj erőt ahhoz, hogy ellenálljak a kísértő gondolatoknak. Hiszem, ha megmaradok a Te igazságodban, megkapom a jutalmam ígéreteid szerint. Nem szeretnék az a nő lenni, aki elesik, hanem az, aki hisz, és kegyelmet nyer. Amikor az a gondolat tör rám, hogy képtelen vagyok valamit megtenni, arra akarok emlékezni, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Jézus nevében, Ámen.

Olvasd el a következő Biblia verseket:

Zsidókhoz írt levél 10:35-36,39

http://www.biblia.hu/biblia_k/k_58_10.htm
Márk evangéliuma 9:23

http://www.biblia.hu/biblia_k/k_41_9.htm

(Forrás:Renee Swope, A Confident Heart, The 7 Day Doubt-Free Diet, Used with permission)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Átvették tehát Jézust.” (János 19,16)

Az egész éjszakán rettenetes gyötrelmeket és fájdalmakat állt ki, korán reggel Kajafás palotájába vitetett, Kajafástól Pilátushoz hurcolták, Pilátustól Heródeshez, Heródestől pedig ismét vissza Pilátushoz. Ekkor már gyenge ereje teljesen kimerült, de a pihenés és a megenyhülés mégis meg lett tagadva Tőle. Szomjazták vérét, azért elvitték Őt a halálra, megterhelve Őt a keresztfával. Ó, fájdalom útja, méltán sírhatnak Sálemnek leányai. Lelkem sírj te is.
Mit tanulhatunk itt, mikor drága Megváltónkat látjuk, ahogy elviszik? Nem ismerjük-e fel ebben azt az igazságot, mely a „bűnbak” példájában vált jelképpé? Nem azért hozta-e a Főpap a bűnbakot és tette fejére kezét, megvallva a nép bűneit, hogy így a bűn a kos fejére legyen helyezve és a népről el lenne véve? Azután a kost egy arra kirendelt férfi a pusztába vezette, így vitte el a nép bűnét úgy, hogy az többé meg nem lehetett találni, még ha keresték is volna. Így látjuk az Úr Jézust is a Főpap és a vének elé vitetni, akik kimondják rá, hogy bűnös, Isten is neki tulajdonítja bűneinket! Az Úr minden bűnünket Őrá vetette, „Ő értünk lett bűnné”, helyettesít adósságunkban, hordozza bűneinket a vállán lévő kereszt alakjában; látjuk elvitetni a nagy „kiengesztelésre szánt kost” az igazság kirendelt szolgái által. Szerelmeseim, rendelkeztek-e azzal a határozott bizonyossággal, hogy a ti bűneiteket is hordozta? Ha megpillantjátok vállán a keresztet, bűneitekre ismertek benne? Van annak egy útja, hogy hogyan tudhatjátok meg, vajon hordozta a bűneiteket vagy nem. Megvallottátok-e Neki bűneiteket, kezeiteket fejére helyezve, bíztok Benne? Akkor többé nem terhelnek bűneitek titeket, azok teljesen Krisztus számlájára lettek átírva és Ő azokat is hordozta vállán.
Ne engedjétek lelketekben elhomályosodni ezt a képet, mígnem megváltásotok fölött örvendezhettek és imádhatjátok a kedves Megváltót, ki gonosz tetteiteket hordozta.

Biblia-Ige: Krónika I. könyve 16. rész

1. Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
2. És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
3. És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
4. És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
5. Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
6. Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
7. Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
8. Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
9. Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
10. Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
11. Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
12. Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
13. Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
14. Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
15. Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
16. A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
17. Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
18. Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
19. Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
20. Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
21. Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.
22. Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
23. Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
24. Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
25. Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
26. Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
27. Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
28. Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
29. Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
30. Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
31. Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
32. Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
33. Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
34. Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
35. És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
36. Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
37. Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
38. Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
39. Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;
40. Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
41. Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
42. És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
43. Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.

Isten csodálatos kegyelme: BÉKE ÉS NYUGALOM

A KEGYELEM CÉLJA

"És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughat, és amelynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!'' (Ésaiás 57:20-21)

A bűn tönkretette békességünket. Míg az ént meg nem fékezzük, nem lelünk nyugalmat. A szív parancsoló szenvedélyeit nem irányíthatja emberi erő. Itt éppoly tehetetlenek vagyunk, mint a tanítványok a dühöngővihar lecsendesítésében. Ő viszont, aki a galileai hullámtarajokat békére szólította fel, a béke szavait mondja minden léleknek. Bármily vad is a vihar, aki Jézushoz kiált: ''Uram, ments meg minket'', az megszabadul. Kegyelme megbékíti a lelket Istennel, lecsendesíti az emberi szenvedélyek küzdelmét, szeretetében megpihen a szív, békességünk lerontja a bűn munkáját. A bűnös életből a tiszta élet magaslatára igyekvők ''az emberek között az ég alatt'' csak egy névben találhatják meg azt az erőt, ''amely által kellene nékünk megtartatnunk''(Apostolok cselekedetei 4:12). A bűn egyedüli gyógyszere Krisztus kegyelme és ereje. A saját erőre épített jó döntések semmit sem érnek. Isten hatalmasan ránk árasztott kegyelme által minden szentségtelen vágyat a megszentelt értelem ellenőrzése alatt kell tartanunk.



A sátáni igézet bűvköre járja át a világot, és az ellenség mindazokat körülszövi a feslettség fertőjével, akiket Krisztus kegyelme nem védelmez ettől. A kísértések jönni fognak, de ha őrködünk az ellenség felett, és megtartjuk az önuralom és tisztaság egyensúlyát, akkor a csábító lelkek nem vehetnek erőt rajtunk. Akik semmi olyat nem tesznek, amellyel saját magukra vonhatnák Sátán kísértéseit, azoknak lesz erejük szembeszállni velük. Azok viszont, akik a gonoszság légkörét beengedik az életükbe, egyedül magukat okolhatják majd, ha legyőzetnek, és elvesztik az egyensúlyukat. Az embernek vigyáznia és szüntelenül őrködnie kell, hogy ne ejtsen ki olyan szót, vagy ne tegyen valami olyat, amely az emberek rosszallását vonhatja maga után. Krisztus követője őrködjön maga felett, és tartsa tisztán gondolatait, szavait és cselekedeteit! Legyen másokra felemelő befolyással! Élete tükrözze vissza az igazságosság Napjának fényes sugarait. A biztonság ára az örökös éberség!

Heti imagondolatok: ÖNZŐ IMÁK

"Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni" 
(Jakab 4:3)

HONNAN TUDJUK, HOGY MIKOR ÖNZŐEK IMÁINK?

Büszke, önző szívből fakadó imák: "Büszkeséged romlással fenyeget. Imáid büszke, önző szívből fakadnak." | "Isten elítéli az önzésnek és fösvénységnek a legcsekélyebb fokát is, és utálja még az imáját és tanítását is azoknak, akik ápolják magukban gonosz jellemtulajdonságaikat. Sátán látja, hogy csak nagyon kevés ideje van, s ezért minden igyekezetével azon van, hogy az embereket önzőbbé és kapzsibbá tegye, s azután ujjong, ha látja, hogy sikerült tervét keresztülvinni."

Öntelt ima: "A farizeus és a vámszedő példázatában az öntelt ima: 'Isten! Hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek', éles ellentétben áll a bűnbánó könyörgéssel: 'Légy irgalmas nekem, bűnösnek!' " | "Büszkék, önigazultan beszélnek és imádkoznak, felmagasztalják magukat, felsorolják jó cselekedeteiket és mint a farizeus, szinte megköszönik Istennek, hogy nem olyanok, mint más emberek." "A büszke és önigazult farizeus imája azt mutatta, hogy szíve zárva volt a Szentlélek befolyása előtt. Mivel semmi szükséget nem érzett, nem is nyert semmit."

Elismerésre várva: "A farizeus nem azért megy a templomba imádkozni, mert érzi, hogy bűnös, és bocsánatra van szüksége, hanem mert igaznak véli magát, és dicséretre számít. Istentiszteletét érdemnek tartja, amely ajánlólevél Istenhez. A farizeus az öndicsőítés megtestesítője. Ezt mutatja a nézése, a járása, az imája." | "Ismerjük meg önmagunkat, hogy önismeretünk bűnbánatra késztessen. Csak ezután lelhetünk bocsánatra és békére. A farizeus nem érezte magát bűnösnek, ezért a Szentlélek nem munkálkodhatott benne. Lelkét önigazultságának páncélja vette körül, amelyen Isten nyilai - az angyalkéz hegyezte és irányította nyilak - nem tudtak áthatolni."

Krisztusra nézni: "A szánkkal talán elismerjük lelki szegénységünket, de szívünk tiltakozik. Míg Istennek lelki szegénységünkről beszélünk, lehet, hogy szívünket majd szétveti a gőg felsőbbrendű alázatosságunk és igaz voltunk érzetében. Igazi önismeretre csak egy úton juthatunk: Krisztust kell szemlélnünk. Ha Jézus tiszta és tökéletes lényét figyeljük, igazi megvilágításban látjuk meg saját gyengeségünket, szegénységünket és hibáinkat." "A vámszedő imáját Isten meghallgatta, mert arról tett tanúbizonyságot, hogy nem önmagában, hanem egyedül a Mindenhatóban bízik. Amit önmagában látott, azért csak szégyenkezett. Akik Istent keresik, azoknak így kell önmagukat látniuk. Nyomorúságukban hittel - minden magabízást megtagadó hittel - kell megragadniuk a végtelen Isten hatalmát."

Az önelégültség csapdája: "Az a bűn, amely Péter bukását okozta és a farizeust kizárta az Istennel való közösségből, ma is emberek ezreit rontja meg. Semmi sem sérti úgy Istent, és semmi sem veszélyezteti annyira az ember lelki életét, mint a gőg és az önelégültség. A bűnök között ez a legreménytelenebb, a leggyógyíthatatlanabb."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Ha magunk körül forgunk és az önigazultság és önszeretet lelkülete tölt be bennünket, akkor mi is úgy imádkozunk, úgy nézünk és úgy járunk, mint a farizeus. Ha fösvények, büszkék, önteltek vagyunk, akkor a pokol kapui tárva vannak előttünk, hogy belépjünk rajtuk, és büszkeségünk megakadályoz bennünket abban, hogy észrevegyük, merre haladunk. Krisztus ismeretének hiánya vezet önelégültségre és önhittségre. Az a tragédia, ha ebbe a lelki állapotba jutottunk, nem is vesszük észre, milyen rettenetes helyzetben vagyunk. Csak akkor gyógyulhatunk meg e lelki problémákból, ha szívünket kitárjuk Isten előtt és imában elismerjük elesettségünket és romlott állapotunkat. Legyünk őszinték: mindnyájan szenvedünk a büszkeség betegségétől.

Uram! Légy irgalmas hozzám, hogy megláthassam valódi állapotomat, és a Szentlélek által megtérve, alázatos, krisztusi lelkületet nyerjek.

Rómabeliekhez írt levél 6. rész 14.vers

1. Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?
2. Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?
3. Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?
4. Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.
5. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.
6. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:
7. Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.
8. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele.
9. Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,
10. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.
11. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
12. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban:
13. Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.
14. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.
15. Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.
16. Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?
17. De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok.
18. Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.
19. Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert a miképen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.
20. Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok.
21. Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, a miket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál.
22. Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.
23. Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Aratásotok első zsengéjét vigyétek a papnak!... Ne arasd le egészen a vetésed széleit, és az elhullott kalászokat fel ne szedd, a szegénynek és jövevénynek hagyd azokat!      2Móz 23,10.22

Ha a Szentírás egy igazságot megismétel, ezzel azt akarja, hogy különösen elgondolkozzunk rajta. Így van ez az aratással kapcsolatos fenti rendelkezéssel is. Isten ügyéről és a szegények szükségéről nem volt szabad ennél sem elfeledkezni. Az aratás kezdeténél is és befejezésénél is gondolni kellett rá. Komolyan belevésődött ez az izraelita parasztemberbe. Nekünk ezt akarja mindez mondani: harcoljatok a földies gondolkozás ellen! Az anyagias gondolkodás ezt diktálja: betakarítani és megtartani, amit csak lehet! A kapzsiság elleni harc azonban hiábavaló, ha a Szentlélek belénk nem plántálja a mennyei gondolkozást, amely nem akar mást, mint törekedni az odafelvalók után. Csak így tanul meg az ember szeretni, a másikra gondolni és a nyomorultakat felkarolni. A szűkölködőknek mennyi könnyét fel tudnánk szárítani, az éhezőknek mennyi sóhajtását el tudnánk némítani, ha átadnánk nekik az "aratás maradékát"! Milyen boldogok lennének azok, akik ezt megtanulnák. A Példabeszédek 19,17 ezt mondja: "Kölcsön ad az Úrnak, aki könyörül a szegényen". Jézus pedig így szól: százannyit adnak néktek. Adjátok hát oda, amit tudtok ebbe a bankba! Ez soha nem bukik meg. Ha itt a földön egy város, megye vagy az állam vállal is kezességet a takarékbetétekért, jöhet egy szerencsétlen kimenetelű háború, s minden elvész. Itt azonban csodálatos takarékpénztár van, az elképzelhető legjobb vezetőséggel, amely a benne résztvevőket baráti közösséggé formálja, adómentesen működik és százszorosát adja, ami 10000%-os kamatnak felel meg. Mindenki örül, aki csak szemléli ezt. Ki akar részt venni benne?

Varga László: Isten asztaláról

"Utálják az igazak az álnok embert, a bűnös meg a helyes úton járót utálja."      Példabeszédek 29,27

Milyen jó lenne mindenkire jó szemmel nézni, örömmel találkozni, mosolyogva fogni kezet, senkit nem utálni. Úgy tűnik, ez nem adatott meg bűnnel tele földi életünkben. Mindennap találkozunk olyan emberekkel, hogy legszívesebben átmennénk az utca túlsó oldalára. Jó, ha megtehetjük, sokkal rosszabb, ha naponta együtt kell élnünk, együtt kell dolgoznunk vele. A szeretet parancsa nem azt követeli meg tőlünk, hogy boldogok legyünk, ha ilyen emberekkel kell találkoznunk, csak annyit, hogy ha bajban van, ha ránk szorul, rajta is éppúgy segítsünk, ahogy magunknak kívánnánk. Azt pedig a legutálatosabb emberrel szemben is meg tudjuk tenni. Csak arra legyünk nagyon figyelmesek, aki minket utál. Ha azért utál, mert mi járunk a helyes úton, nincs semmi baj, próbáljuk elkerülni, esetleg megszelídíteni, barátunkká tenni. De nehogy az történjék, hogy míg mi azt hisszük, ezért utál, Ő minket lát álnoknak, és jogos keserűségét tölti ki rajtunk. Jó ezt őszintén, alaposan végiggondolni.

Istenem, igaz bírám, Te ítéld meg, miért utálnak engem ellenségeim! Én úgy érzem, azért, mert én járok az igaz úton, és azért irigyelnek, haragszanak rám. Taníts nagyon őszintén nézni szembe önmagammal, vajon nem nekik van-e igazuk! Akiket pedig én nem állhatok, még inkább segíts, hogy meglássam bennük a jót is, ne csak a rosszat! Hátha csak én látom őket gonosznak, utálatosnak. Hátha éppen rám van szükségük, hogy bennem lássák meg a Te szeretetedet, én segítsem őket, hogy megtisztulva, hitre jutva, boldog, szeretetreméltó emberekké váljanak. Segíts, hogy minden embertársam között tudjalak képmutatás nélkül, őszinte jóakarattal Téged képviselni! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- ISTEN MESSIÁSA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 2

1 Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? 2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen: 3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! 4 A mennyben lakozó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket. 5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: 6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! 7 Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! 8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. 9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! 10 Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek! 11 Félelemmel szolgáljátok az URat, reszketve vígadjatok! 12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!

"Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket."

(Zsolt 2,7-8)

A távlat kitágítja az igazságot. Míg részese vagy egy perpatvarnak, nem vagy képes meghallani azokat az ostobaságokat, amelyeket mondasz, és meglátni, milyen bolond módon cselekszel. Sok évvel később, fájdalmasan visszatekintve, világosan látod, milyen buta voltál. Egy férj-feleség szóváltás mindig kínos egy harmadik szereplőnek. Ugyanígy lenne ezzel a szóváltással a férj és a feleség is, amennyiben önmagukat a kellő távlatból tudnák látni. Ha az emberi távlat kitágítja a mi oktalanságunk igazságát, milyennek is tűnhetnek az Isten ellen lázadó ostoba emberek, amikor Isten trónjának távlatából szemléljük őket? Ilyen távolságból olyanok, mint ostoba dühödt hangyák. "A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket." A zsoltár megjövendöli, hogy ezeket az engedetlen és lázadó embereket végül is engedelmességre készteti majd Isten Messiása. Ezért az összes királyocska azt a tanácsot kapja, hogy hajtson fejet Isten királya előtt. Máskülönben darabokra fogja törni őket, mint valami cserépedényt. Jézus ez a Messiás. Nem látszott félelmetes uralkodónak amikor Betlehemben megszületett, és természetesen akkor sem, amikor Jeruzsálem közelében megölték. De Isten feltámasztotta őt a halottak közül. "Az én fiam vagy", - mondja Isten. "...neked adom örökségül a népeket." Ma Jézus kezében teljhatalom van. Az ő irgalmának vagyunk kiszolgáltatva - a szó legszorosabb értelmében. Ha elvetjük őt, vagy megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni, ez nem csupán súlyos bűn, hanem ostoba dolog is. Emberek, legyetek bölcsek, és vigyázzatok! Mindnyájan! Hódoljatok meg, vagy elpusztultok! Az evangélium Igéje az az eszköz, mellyel Krisztus térdre kényszeríti a nemzeteket. Az evangélium az Isten szeretetéről szóló örömhír. Csak akiket nem lehet megnyerni az ő szeretetét hirdető történettel, csak ők nem kerülhetik el, hogy találkozzanak haragjának vesszejével. Ezt a sajátos távlatot tartva szemünk előtt, ugyan milyen választásunk lehetne?

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MINDENT FELÜLMÚLÓ DICSŐSÉG

"Az Úr küldött engem..., hogy szemeid megnyíljanak" (Csel 9,17).

Amikor Pál visszanyerte szeme világát, szellemi látást is kapott Jézus Krisztus személyéről. Egész hátralevő életében és igehirdetésében nem akart tudni másról, mint Jézus Krisztusról: "Elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről" (1Kor 2,2). Pál szívét és gondolkozását soha többé nem vonzotta más, csak Jézus Krisztus. Meg kell tanulnunk, hogy minden ízében épségben tartsuk a Jézus Krisztus meglátása által kapott jellemvonásunkat. A szellemi ember maradandó jellemvonása, hogy önmaga elé állítja Jézus Krisztust, másoknak pedig értésére adja Isten céljait. Életének minden szenvedélye Jézus Krisztusra van összpontosítva. Valahányszor erre az ismertetőjelre bukkansz egy ember életében, megérzed, hogy az Isten szíve szerint való ember. Ne engedd, hogy bármi is elfordítson téged Jézus Krisztus belső szemlélésétől! Ez a próbája annak, hogy szellemi ember vagy-e, vagy sem. Nem szelleminek lenni azt jelenti, hogy más dolgok hatnak rád növekvő vonzóerővel. Mióta Jézust megláttam Veszni hagytam minden mást. Lelkem szomjasan csodálja a Bárányt a Golgotán!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Izrael, vagy: éjszakából világosságra

"...és monda: bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. " (1 Móz 32, 26)   Jákób először még szívesen szabadult volna attól a férfitől, aki éjszakának idején megtámadta. Utána azonban már nem tudott elszakadni tőle, sőt ellenkezőleg, amikor az azt mondotta: "bocsáss el engem" - Jákób erősen belekapaszkodott. Ezekkel a szavakkal - bocsáss el engem - az Úr próbára tette őt. Éppen úgy, mint ahogy Jézus is az emmausi úton úgy tett, mintha tovább akart volna menni. Nyilvánvalóvá kellett lennie, vajon a két tanítvány ragaszkodik-e hozzá, vagy sem. Jézus azonban szívesen vette, hogy azok ragaszkodtak hozzá. Hasonló volt az eset a kánaáni asszonnyal. Jézus el akart tőle fordulni, de az nem engedte őt el, hiába utasította el az asszonyt, az még szaván is fogta őt. "Nem bocsátlak el téged!" Ez a hitnek a szava. Jákób átérezte Istennek a bűn iránt való haragját, de ragaszkodott ahhoz a szeretethez, mely e harag mögött rejtőzött. Igazat adott Istennek, amikor az komolyan számadásra vonta, de ugyanakkor ragaszkodott az Isten kegyelméhez. Amikor Isten eléd lép az úton, vagy elrekeszti utadat, akkor azt akarja, hogy te a karjába hullj. Lehet, hogy te szívesen kitérnél. Ne tedd, hanem állj oda a kínos ítélet alá és ne hagyd ott a vádlottak padját. De ne is engedd magad kétségbeesésbe taszítani. Ragadd meg a harag mögött levő kegyelmet. Jákóbnak Isten húsz évvel ezelőtt csodálatos ígéreteket adott és ezekhez tartotta magát. - Minket Isten még hatalmasabb módon biztosított szeretetéről. Engedte, hogy Fia meghaljon értünk a kereszten. Amikor a Mindenható rettentései utolérnek minket és kénytelenek vagyunk magunkat halálra méltó bűnösnek nyilvánítani, szabad tekintetünket a keresztre irányítani. Isten nem akarja a bűnös halálát. Ezért engedte, hogy egyszülött Fia meghaljon értünk. Nem megsemmisíteni, hanem megmenteni akar. Az ő gondolata a békesség gondolata, még akkor is, ha bűneink miatti haragját érezteti velünk. A hit még az ítélet közepette is ragaszkodik a kegyelemhez. És igazán akkor kezdődik el a hit, amikor nem bocsátja el az Urat. Isten az ilyen hitet figyelembe veszi, mert nem válhat hűtlenné ígéreteivel kapcsolatban. A hit tehát még magát Istent is legyőzi.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A szív igazi odaszánása

"Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt" (1Tim 4,15)

Ez az ígéret gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Ige feletti szorgalmas elmélkedés és az Úrért teljes odaadással végzett munka révén fejlődni fogunk, és fejlődésünk mindenki számára látható lesz. Nem a Biblia sietős olvasása, hanem az olvasottakban való elmélyülés jár igazán szellemi haszonnal. Nem a felületesen végzett munka, hanem a munkának való igazi odaadás a gyümölcsöző. "Minden munkádban gyümölcsöző leszel", de nem a sietős kapkodás útján, hanem a szívünk igazi odaszánása által. Ha megosztjuk magunkat Isten és a Mammon között, Krisztus és önmagunk között, nem fejlődünk semmit. Mindenestől oda kell szánnunk magunkat a szent feladatok végzésére, különben siralmas ügynökei leszünk a mennyei dolgoknak, és a hitben sem fogunk növekedni. Igehirdető vagy? Légy egészen az, és ne fecséreld energiádat másodrangú dolgokra. Mi közöd akkor a világ dolgaihoz vagy a tartalmatlan szórakozásokhoz? Keresztyén vagy? Tedd Jézus Krisztus szolgálatát életed legfőbb feladatává, egyetlen céloddá! Először légy te magad mindenestől Krisztusban, csak azután cselekedj mindent Krisztusért, különben nem fogsz fejlődni, és fáradozásod hiábavaló lesz, mert sem a gyülekezet, sem a világ nem fogja tapasztalni rajtad keresztül azt az erőt, amellyel Krisztusról kellene bizonyságot tenned.

Joel Osteen: Őbenne

A János 11:25-ben Jézus ezt mondta: „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” 

Amikor a hitedet Jézusba veted, megtapasztalod az Ő feltámadási erejét. Életre kel a szellemed, ami azt jelenti, hogy újjászületsz. Ugyanígy, bármi, amit „Belé” helyezel életre kel. Ő az élet forrása, és amikor a reményedet Belé veted, a remény életre kel. Amikor a hitedet Belé veted, a hited életre kel. Amikor az álmaidat Rá bízod, az álmaid életre kelnek. Ezért mondja János az Írásokban, hogy maradj Benne, mint ahogyan a szőlővessző a szőlőtőn marad. Amikor Benne maradunk, akkor az Ő feltámadási ereje működik bennünk.

Ha van az életednek olyan területe, aminek feltámadásra van szüksége – egy kapcsolat, egy álom, a remény – helyezd a Mindenható Isten kezébe. Hitben add át Neki ilyen egyszerű szavakkal: „Atyám, bízom Benned. A kezedbe helyezem ezt a dolgot, mert tudom, hogy Te vagy az, Aki a halottat életre kelted és a halott dolgokat feltámasztod.” Azután bízz benne, hogy Ő mindent a javadra fog munkálni. Adj hálát és dicsérd Őt, miközben vársz. Maradj hűséges az Igéjéhez és tapasztald meg feltámadási erejét az életed minden területén.

Amikor a hitedet Jézusba veted, megtapasztalod az Ő feltámadási erejét. Életre kel a szellemed, ami azt jelenti, hogy újjászületsz. Ugyanígy, bármi, amit...

Nincs többé szégyen

Mindannyian hallottuk már a kifejezést „szégyelld magad” és sokunknak kora gyerekkora óta ismerősen hangzanak ezek a szavak. Talán nem pakoltunk össze a szobánkban, és akkor hallottuk „szégyelld magad”. Vagy nem jöttünk ki a testvérünkkel, amikor mondták nekünk: „szégyelld magad”. Még felnőttként is...

A fájdalom után

A Bibliában olvasunk Ruth-ról, egy fiatalasszonyról, aki egy fájdalmas életszakaszon ment keresztül. Amikor a férje meghalt, élete egy szempillantás alatt örökre megváltozott. Ruth-nak minden oka meglett volna, hogy hagyja, hogy a fájdalom maga alá gyűrje. Ha az életére tekintett, mondhatta volna:...

Az áldás völgye

Életünk során mindannyian keresztülmegyünk nehéz időkön. Amikor a völgyben vagyunk, könnyű elbátortalanodni, és azt gondolni, soha nem lesz jobb a helyzetünk. Gyakran ez az az időszak, amikor elveszítjük a szenvedélyünket. Azonban a Biblia beszél az áldás völgyéről. Talán ellentmondásnak tűnhet:...

Karácsonyi süti

Egyik barátunk történetét szeretném elmesélni nektek. Úgy beszélték meg a tágabb családjával, hogy a karácsonyi vacsorához ő gondoskodik a süteményekről. Mivel az illető hölgy, szereti, ha rendben mennek a dolgok, mindig mindent időben megszervez. Már két héttel karácsony előtt elment a cukrászdába,...

A hit azt mondja: köszönöm

Milyen jó lenne, ha az év 365 napján tartanánk Hálaadás ünnepét, igaz? Igaz, mert a Hálaadás nem csak egy ünnep, hanem a szív hozzáállása. Minden nap ünnepelhetünk, mert bármi is történik az életünkben, mindig találunk okot a hálaadásra. A hálás hozzáállás egyszerűen fókusz kérdése. Fókuszálhatunk...

Minden alá van vetve a változásnak..

Ismerek egy házaspárt, akik házat akartak venni. Találtak is egyet, ami nagyon megtetszett nekik, de a dolgok mégis úgy alakultak, hogy meghiúsult a házvásárlás. Ez háromszor megismétlődött. Minden alkalommal, valami apróság miatt úszott el a házvétel. Évek múltán még mindig ugyanabban a házban...

Engedd el a hamut

Ismerek egy embert, aki tíz évvel ezelőtt elveszítette feleségét, aki egy autóbalesetben halt meg. Nagyon szívszorító volt az eset. Természetesen a gyásznak is megvan a helye és az ideje. Ez a gyógyulási folyamat része. Így alkotott meg minket Isten. Azonban, több mint tíz év után, ez a férfi még...

Hagyd becsukódni az ajtót

Egy alkalommal, amikor egy kormányépületen mentem keresztül, dupla fotocellás ajtókon kellett átmennem, amik néhány méterre helyezkedtek el egymástól. Amikor átmentem az elsőn, meg kellett várnom, míg az teljesen becsukódott, hogy a másik kinyíljon. Amíg az első ajtó közelében maradtam, a másik nem...

Tökéletesség

Előfordul, hogy nem érezzük értékesnek, nem érezzük elég jónak magunkat. Sokszor a nyomás, hogy tökéletesek legyünk, a saját téves elképzeléseinkből ered. Azt gondoljuk, ha elég tökéletesek leszünk, akkor majd elfogadnak minket. Azonban, Isten nem a tökéletességet keresi bennünk, hanem azt akarja,...

Joel Osteen pasztor batorito uzenete Neked: Győzelmes jobbjával támogat

,,Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.,, (Ézsaiás 41,10.)

Életünk során mindannyian szembekerülünk olyan helyzetekkel, melyekről úgy érezzük, hogy kicsúsztak az irányításunk alól. Ilyenkor könnyű elbátortalanodni és utat engedni a félelemnek. Azonban, ehelyett összpontosítsunk inkább arra a tényre, hogy Isten győzelmes jobbjával támogat minket! Semmi sincs, ami túl nehéz, vagy lehetetlen lenne a számára, vagy ami meghaladná a képességeit. Ha Isten a jobbjával támogat, akkor biztonságban vagy az Ő gondjaiban.

Az Ő jobbjában győzelem van. Az Ő jobbjában erő van. Az Ő jobbjában gondoskodás van. Minden megvan Benne, amire szükséged van. Nem számít, min mész éppen keresztül, bízhatsz Istenben, hogy Ő érted van. Ahelyett, hogy magadba zuhannál, vagy elcsüggednél a körülményeid miatt, nézz fel Istenre, aki a kezében tartja a helyzetedet.

Ébreszd fel a hitet a szívedben és a figyelmedet az Ő jóindulatára, áldásaira és arra a tényre összpontosítsd, hogy Ő mindig növelni akar téged, hozzáadni az életedhez. Ha elméddel és szíveddel Rá figyelsz, és engedelmeskedsz az Ő Igéjének, olyan mértékű előrejutást fogsz megtapasztalni, amire nem is gondoltál, mivel Ő győzelmes jobbjával természetfölötti módon támogat téged.

Mondd el ezt az imát:
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy győzelmes jobboddal segítesz és támogatsz engem. Akkor is Benned bízom, ha nem értem a dolgokat, és ha kicsúsztak az irányításom alól. Minden gondomat Rád vetem, mert tudom, hogy Te mindent a javamra munkálsz, a Jézus nevében. Ámen.