2017. április 4., kedd

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Korintus 5,21)


  Megkeseredett lélek, miért gyászolsz és sírsz? Bűneid fölött szomorkodsz? Akkor nézz fel tökéletes Uradra és Megváltódra s gondolj arra, hogy Ő benne tökéletessé lettél. Isten szemei előtt olyan tökéletes vagy, mintha soha sem vétkeztél volna, sőt mi több, az igazság Ura isteni öltözetet adott rád, úgy, hogy többel rendelkezel, mint emberi igazsággal, Isten igazságát tudhatod magadénak. Kedves keresztyén, ki a veled született bűnösség és gonoszság miatt gyászolsz, lásd, bűneid többé nem kárhoztathatnak. Megtanultad a bűnt gyűlölni, de egyszersmind azon ismerethez is jutottál, hogy a bűn többé nem a tied, azok Krisztus fejére lettek helyezve. Nem vagy többé magadra hagyatva, mert Krisztusban vagy elrejtve. Nem magadért vagy kedves, hanem a te Uradban és Üdvözítődben. Isten előtt már most épp úgy vagy tekintve, minden bűnösséged mellett, mint abban a boldog jövőben, amikor minden romlástól és nyomorúságtól megváltva, megdicsőülve fogysz állni trónja előtt. Kényszerítlek téged, vedd szívedre ezeket a dicső gondolatokat: tökéletessé lettünk a Krisztusban! Tehát „Ő benne tökéletes” vagy.
„Jézusnak vére s érdeme.
Ez lelkem ékes öltönye;
Istennél ezzel állok meg,
Ha egykor mennybe felmegyek.”

  „Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?” 
Keresztyén, ki „kedvessé lettél ama Szerelmesben” mitől kell még félned? Ragyogjon arcod a boldogságtól, élj Mestereddel! Járj a mennyei Jeruzsálem elővárosaiban, mert hamar eljön időd, amikor felemeltetsz oda, ahol Jézusod trónol és uralkodni fogsz az Ő jobbján, ahogyan Ő is Atyjának jobbjára ült.És minden azért lesz, mert az isteni Mester, „mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne”.

Napi áhítat--A csodák célja: Isten dicsőítése

Olvasmány: Mt 15,29–39


A csodák ráébreszthetnek, hogy az egész élet egy titok. És mögötte áll valaki.
„Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült.  Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, és ő meggyógyította őket.  A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.  Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton.”  Tanítványai így válaszoltak: „Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?”  Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők így feleltek: „Hét, és egy kevés halunk.”  Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre,  azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.  Mindnyájan ettek, és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét tele kosárral.  Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.  Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Magadán vidékére.”

Magyarázat

Jézus galileai szolgálata során sok embert vonzott magához. Egy fejezettel ezelőtt olvashattunk az ötezer ember megvendégeléséről, ahol sokkal nagyobb tömegről volt szó, hiszen ez a szám nem tartalmazta a nőket és a gyermekeket. Most újabb négyezer férfi és sok nő és gyermek megy Jézushoz. Jézus látja az embe­rek szükségeit, látja betegségeiket, és éhségükre is gondja van. Ebben a szakaszban azt üzeni számunkra a Biblia, hogy Istennek gondja van az ő népére, hogy gondoskodni akar rólunk. Jézus természetfeletti eszközöket felhasználva bizonyítja be, hogy számára semmi sem lehetetlen. A csodáknak azon túl, hogy betöltötték a rászoruló emberek szükségleteit az is célja volt, hogy általuk felismerjék, kicsoda Jézus, és megismerjék általa Isten szeretetét. Csodálaton túl eljutott tehát ez a tömeg Isten dicséretéig.
Számtalan csoda kíséri személyes életünket is: gyakran tapasztaltuk már Isten gondviselését, gyógyítását, imameghallgatását, áldását. Dicsőítjük-e őt mi is szavainkkal, tetteinkkel, imáinkkal? Szándékosan nem írja le a Szentírás a dicsőítés formáját, mivel nem ez a legfontosabb, hanem a motiváció. Boruljunk le Isten előtt, és ismerjük el az ő hatalmát, nagyságát, jóságát!

Imaáhítat

Valljuk meg, hogy olykor nem becsüljük meg
a lelki közösséget! (Zsid 10,24–25)
(Merényi Zoltán)

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Kürtzengés


  Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot!

     3Móz 25,10

Kürtzengés jelentette be ezt az egyedülálló évet, ezért nevezték "kürtzengés évének". Sóvárogva várták a szegények, eladósodottak és rabszolgasorsra jutottak a kürt szavának felhangzását, mert akik eladósodtak, és ezáltal vagyonukat elvesztették, azoknak ilyenkor minden adóságukat elengedték. Az "elengedés éve" jött el.

A rabszolgákat is, akik személyes szabadságukat vesztették el, szabadon kellett bocsátani. Nagy öröm volt, amikor elérkezett ez a nap, azért ezt az évet "öröm évének", jubileumi évnek is nevezték. Érthető, hogy ezt a boldogító intézkedést szívesen vette jelképül az Úr Jézus annak az örömhírnek tudtul adására, amit Ő hozott. Szülőhazájában azért vett alapigéül első prédikációjánál olyan Igét, amely a kürtzengés évével kapcsolatos, és ezt mondta: "Ma teljesedett be az az írás, amit hallottatok". Ó, halljátok, ti szolgálói a bűnnek, akik a Sátán igája alatt, tisztátalan szenvedélyek, fösvénység és aggodalom láncaiban sóhajtoztok: Jézus megszabadít! "Aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek... De akit a Fiú megszabadít, az valóságosan szabad" (Jn 8,34. 36)

Hadd szóljon az evangélium zengése az egész világon: a Sátánnak nincs joga titeket fogva tartani! Szabadok vagytok. Adjatok hálát érte Istennek!

Az öröm éve akkor kezdődik el számotokra, amikor szíveteket megnyitjátok az Úr Jézus előtt. A szegénységből és szolgaságból egy csapásra gazdagság és szabadság lesz.

A megalázottaknak, megvetetteknek, rabszolgáknak a kürtzengés éve teljes egyenjogúságot hoz Isten választott népének tagjaival.

Addig mint méltatlanoknak félre kellett állniuk - most tisztességük teljesen helyreállt.

Az Úr Jézus az övéit az Isten országának teljes jogú polgáraivá teszi. Ő hozza el az "öröm évét", a szó legszorosabb értelmében.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

  Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot!

     3Móz 25,10

Kürtzengés jelentette be ezt az egyedülálló évet, ezért nevezték "kürtzengés évének". Sóvárogva várták a szegények, eladósodottak és rabszolgasorsra jutottak a kürt szavának felhangzását, mert akik eladósodtak, és ezáltal vagyonukat elvesztették, azoknak ilyenkor minden adóságukat elengedték. Az "elengedés éve" jött el.

A rabszolgákat is, akik személyes szabadságukat vesztették el, szabadon kellett bocsátani. Nagy öröm volt, amikor elérkezett ez a nap, azért ezt az évet "öröm évének", jubileumi évnek is nevezték. Érthető, hogy ezt a boldogító intézkedést szívesen vette jelképül az Úr Jézus annak az örömhírnek tudtul adására, amit Ő hozott. Szülőhazájában azért vett alapigéül első prédikációjánál olyan Igét, amely a kürtzengés évével kapcsolatos, és ezt mondta: "Ma teljesedett be az az írás, amit hallottatok". Ó, halljátok, ti szolgálói a bűnnek, akik a Sátán igája alatt, tisztátalan szenvedélyek, fösvénység és aggodalom láncaiban sóhajtoztok: Jézus megszabadít! "Aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek... De akit a Fiú megszabadít, az valóságosan szabad" (Jn 8,34. 36)

Hadd szóljon az evangélium zengése az egész világon: a Sátánnak nincs joga titeket fogva tartani! Szabadok vagytok. Adjatok hálát érte Istennek! 

Az öröm éve akkor kezdődik el számotokra, amikor szíveteket megnyitjátok az Úr Jézus előtt. A szegénységből és szolgaságból egy csapásra gazdagság és szabadság lesz.

A megalázottaknak, megvetetteknek, rabszolgáknak a kürtzengés éve teljes egyenjogúságot hoz Isten választott népének tagjaival.

Addig mint méltatlanoknak félre kellett állniuk - most tisztességük teljesen helyreállt.

Az Úr Jézus az övéit az Isten országának teljes jogú polgáraivá teszi. Ő hozza el az "öröm évét", a szó legszorosabb értelmében.

Varga László: Isten asztaláról

  "Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak,... El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!"

     Példabeszédek 30,8-9

Ez a bölcs ember imádsága. Ez hiányzik legjobban mai életünkből. Szemünk előtt van a túl gazdag emberek dölyfössége, istentelensége, kapzsisága, másik oldalon a szegényeknek az osztályharc ideológiájától eltorzult vak gyűlölete mindenki iránt, akinek többje van. De azt is látjuk, hogy mindketten boldogtalanok. Acsarkodva nézik egymást, állandó, égő gyűlölettel. Gyűlöletből pedig soha nem származik se boldogság, se nyugalom. A bölcs hívő ember ott áll a kettő között, megelégedettsége mint egy golyóálló üvegfal veszi körül. Aki naponta meg tudja köszönni Istennek, amit kapott, aki abból még másnak is tud juttatni, akinek nem szorul azonnal ökölbe a keze, ha akár a gazdag, akár a gyűlölködő szegény elveszi azt, ami az övé lehetne, az lehet nyugodt, boldog, mindig elégedett, rábízva magát Isten gondoskodására.
Taníts meg, Uram, erre az igazságra! Simítsd ki arcom ráncait, ha gazdagabbra nézek, nyisd meg összeszorult öklömet, ha vádol a szegényebb irigysége. Köszönöm, hogy mára is megadtad nemcsak a napi kenyeret, de annyi mindent mellette. Köszönöm, hogy ma is megláthattam teremtett világod szépségeit. A virágok pompáját, a lakásom megszokott rendjét, gyermekeim ragyogó szemét, házastársam simogató szeretetét, és még olyan sok mindent, nekem, személy szerint nekem adott ajándékaidat. Legyen boldog más azzal, amit neki adtál, vagy azzal, amit mástól rabolt magának! De add, hogy minél kevesebb nyomorgó szegényt lássak magam körül! Adj meg mindenkinek annyit, hogy boldog és megelégedett lehessen, és add, hogy ezért én is megtehessem mindazt, amire Tőled erőt és lehetőséget kaptam! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-OLYAN KICSI ÉS OLYAN NAGY



A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 8
A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. 10 Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön! 



"Micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele? ...kevéssel tetted őt kisebbé Istennél."

(Zsolt 8,5 és 6)


Ha valaki egy húszemeletes épület tetejéről készítene rólad egy fényképet miközben te lenn az utcán sétálsz, olyannak látszanál, mint egy hangya a dzsungelben. De ha ez a felvétel úgy készülne, hogy te magad közben azon az épületen állsz, akkor a fénykép azt mutatná, hogy a többi épület fölé tornyosulsz, míg a város lábad alatt van. Minden a látószögtől függ. Az egyik látószögből nézve valaki jelentéktelen, egy másik távlatból pedig lenyűgöző.
A Biblia azt akarja, hogy mindkét látószögből nézzük az embert. Az ember olyan kicsi - és olyan nagy. Olyan kicsi, ha azt vesszük tekintetbe, ami felette van. De nagy, ha mindazt megnézzük, amit Isten alávetett neki. Ha kivetítjük az egekkel a háttérben, jelentéktelen, de a műhelyében (vagyis a Földön) az ember király. Isten mindent a lába alá vetett.
Ezért amikor egy embert kérkedni hallunk, úgy kell őt magunk előtt látnunk, mint aki Isten nagyságos égboltozatával vagy hegyvonulataival a háttérben áll, és össze kell borzadnunk. Miért? Mert egy ember felmagasztalta magát.
Másfelől azonban, akkor is össze kell borzadnunk, amikor látunk valakit, aki annak a rabszolgája lett, amit Isten rábízott: egy gazdaságnak, részvényeinek és kötvényeinek, gépeknek, az anyagnak. Az ember kevéssel lett kisebbé, mint amilyen Isten. Szánalomra méltó koldussá válik azonban, ha a dolgok szolgájává zsugorodik.
Meg kell tanulnunk az embert úgy nézni, ahogy a Biblia nézi. És csak akkor lehetünk Istentől akart emberfajtává, ha Jézus megtanít bennünket megint arra, hogy hogyan legyünk férfiak és nők Isten világában.
A szuverén Isten előtt kicsik vagyunk. Tenyeréből eszünk és kegyelméből élünk. Senkinek nincs joga a saját maga szabályait megalkotni, viszont az emberi erőnél többre van szükség, hogy megtartsuk Isten szabályait. Ugyanakkor az Úr megváltottai soha nem zuhanhatnak bele az emberek és a dolgok rabszolgaságába. Isten palotájának hercegei és hercegnői ők.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A BIZALMATLANSÁG HATÁRAI



   "Íme eljön az óra... hogy eloszoljatok" (Jn 16,32).


Jézus itt nem feddi tanítványait. Hitük valódi volt, de meg volt zavarva; a valóság tényei közepette nem működött. A tanítványok "szétszóródtak" ki-ki saját érdekeihez. Fogékonyak voltak olyan dolgok iránt, amelyeknek semmi közük sincs Jézus Krisztushoz. Miután a megszentelődésben teljesen összekapcsolódtunk Istennel, hitünknek meg kell valósulnia hétköznapi életünk minden helyzetében és körülményeiben. Szét kell szóródnunk, nem a munkába, hanem a belső pusztaságba, hogy ott megismerjük, mit jelent belsőleg elhalni Isten áldásaival szemben. Készen vagyunk erre is? Nem mintha mi választanánk ezt az állapotot, de Isten irányítja úgy a körülményeinket, hogy ide jutunk. Míg át nem éltük ezt a megtapasztalást, hitünk érzésekkel és áldásokkal van kipárnázva. De amikor eljutottunk idáig, akkor már mindegy, hová állít bennünket Isten, vagy hogy miből származik belső vigasztalanságunk - már magasztalni tudjuk Istent, hogy mindent jól cselekedett. Ez az a hit, amit a valóság formál ki. "...és engem egyedül hagytok." Magára hagytuk-e Jézust, amikor gondviselése szétszórt minket? Azért hagytuk-e magára, mert nem ismertük fel Istent életkörülményeinkben? Isten fenséges akarata, hogy időnként sötétségbe jussunk. Kész vagyunk-e megengedni Istennek, hogy tetszése szerint cselekedjék velünk; felkészültünk-e arra, hagy bizonyos áldásaitól megfosztva maradjunk? Amíg Jézus Krisztus igazán Urunkká nem lesz, saját céljainknak szolgálunk. Hitünk valódi, de még nem állhatatos. Isten sohasem siet; ha várunk, rá fog mutatni arra, hogy nem Őt magát kívánjuk, hanem csak az áldásait. Ez az Istenben való életnek csak a kezdő foka. "Bízzatok, én meggyőztem a világot!" Szellemi bátorságra van szükségünk.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Izrael, vagy: éjszakából világosságra




   "És megkérdé Jákób és monda: Mondd meg kérlek a te nevedet. Az pedig monda: ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott. "

(1 Móz 32, 29)  

Jákób most végre áldást nyert, amit valamikor csalárd módon próbált magának biztosítani. Ugyan miből állt ez az áldás? Nem szavakból. Isten mindig valósággal és tettekben áld meg minket. Ebben az órában Jákób előtt felragyogott Isten kegyelmes arca. Megkapta bűneinek teljes bocsánatát. Isten önmagát ajándékozta neki. Szívét és szeretetét nyitotta meg előtte.

Jákób ugyancsak sok áldást tapasztalt meg már. Ő maga tesz vallomást arról: "kisebb vagyok minden te jótéteményednél". Most végre igazán elnyeri az áldást. Nem gondol többet még arra a veszélyre sem, mely Ézsaú részéről fenyegette. Csak egy dolog töltötte be szívét, hogy kegyelmet találjon Istennél. És ezt meg is találta. - Istennek sok földi ajándéka tulajdonképpen áldásának a jele. Jákób most végre beletekinthetett Isten irgalmasságtól sugárzó tekintetébe. Mikor elnyerte az áldást, egész lénye áradt a világosságtól és a szeretettől. S midőn Jákób később összetalálkozott Ézsaúval, igazán elmondhatta: "mindenem van nekem" (1 Móz 33, 11), míg Ézsaú csak annyit mondhatott: "van nekem elég". Miért volt meg Jákóbnak mindene? Mivel rátalált az Úrra.

Jákób azt kérdezi, "mi a te neved?" Ez a kérdés felesleges volt. Annak, aki Isten kegyelmét és békéjét elnyerte, Istenről személyes megtapasztalása lett. Sok mindent el lehet mondani vagy tanítani Istennel kapcsolatban. De igazán a személyes megtapasztalás útján ismerhetjük meg Őt. Úgy van ez a bűnnel is. Sokféle magyarázatot lehet adni arról, hogy mi a bűn, de csak az tudja igazán, akinek lelkiismerete felébredt s megtapasztalta, mit jelent Isten ítélete alatt állni. És hogy kicsoda Isten, azt csak az tudja igazán, aki elnyerte, amit senki emberfia nem adhat nekünk: a bűnbocsánat bizonyosságát és a szív békességét. Most már Isten nem a megismerhetetlen és kikutathatatlan nagyság előtted, hanem könyörülő Istened, aki szeret téged.

Jákób ezt a helyet Penielnek nevezte, ami magyarul azt jelenti: Isten orcája. Ott lett előtte ugyanis nyilvánvalóvá Isten orcája, azaz legbensőbb lénye, az ő kegyelme. Isten keze a hatalmát fejezi ki, Isten orcája azonban az ő szeretetét sugározza.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza

"Darazsakat küldök előtted, hogy kiűzzék előled a hivvieket, kánaániakat és hettitákat (2Móz 23,28)



Hogy mik voltak ezek a darazsak, azon ne töprengjünk. Isten külön hadserege, amelyet elküldött népe előfutáraként, hogy szurkálják az ellenséget és könnyűvé tegyék Izráel győzelmét. Istenünk a maga választotta módon harcol népéért. Gyakran meggyötri az ellenséget, még mielőtt a tulajdonképpeni csatára sor kerülne. Időnként úgy összezavarja az igazság ellenségeit, hogy az igazaknak ahhoz már semmit sem kell tenniük. A levegő telve van titokzatos hatásokkal, amelyek gyötrik Izráel ellenségeit. Azt olvassuk a Jelenések könyvében, hogy "segített a föld az asszonynak" (Jel 12,16).

Ezért soha ne féljünk. A csillagok is lelkünk ellenségei ellen harcolnak, míg pályájukat befutják. Gyakran, mire a küzdőtérre érünk, már nem találjuk ott az ellenséget, aki ellenünk támadt. "Az Úr harcol értünk, ti pedig maradjatok veszteg" (2Móz 14,14). Isten darazsai többet érnek, mint saját fegyvereink. Mi még álmodni sem merünk olyan győzelemről, amilyet az Úr a maga fegyvereivel ki tud vívni. Engedelmeskedjünk ezért a missziói parancsnak, induljunk a népeket meghódítani Krisztus számára, és meg fogjuk látni, hogy az Úr már járt előttünk és előkészítette az utat. Így a végén örömmel valljuk majd: "Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja" (Zsolt 98,1)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Életmentő lemondás

"Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék... "(Ézs 58,4)



Valaki, miután körbenézett a társaságon, nem mondott el egy viccet, mert az az egyik jelenlévőnek rosszulesne. Pedig sikere lett volna, ha előadja. Valaki lemondott arról, hogy visszakapja a kölcsönadott pénzét, mert megtudta, hogy akinek adta, még elesettebb helyzetben van, mint ő. Valaki egy várva várt, ajándékba kapott, értékes hangversenyjeggyel a zsebében elment költöztetni egy ismerősét, mert azt cserbenhagyták a segítői.

A böjtnek számtalan lehetősége van. Ézsaiás könyvének 58. fejezete színes felsorolást ad. Böjt minden ki nem mondott bántó szó, böjt minden meg nem torolt sérelem, böjt az, ha másnak kedvezek, s én mondok le valamiről ezért.

Ma sokak vezérelve: a cél, hogy én most jól érezzem magam - és minden szót külön hangsúlyoznak. Ha mindenki erre törekedne, kipusztulna az emberiség. A böjt létfeltétel lett az emberiség számára.

Mindnyájunkat fenyegető veszéllyé vált az általános anyagiasság és az élvhajhászat. A világ mindent alárendel a profitnak, s ez embertelenné tesz. Mivel pedig Istent száműztük a közéletből, úgy véljük, nem tartozunk senkinek felelősséggel, ez pedig felelőtlenné tesz. Az anyagiasság és hedonizmus a jövő ellen dolgozik. Ha az emberiség nem ismer mértéket, az rablógazdálkodáshoz vezet, s tönkretesszük a földet, a légkört -önmagunkat.

Személyes boldogságunk és a globális kilátások egyaránt szükségessé teszik, hogy megtanuljunk önként, értelmesen, céltudatosan, örömmel böjtölni. Úgy, ahogyan az Isten szerint helyes.

Kenneth E. Hagin: Párhuzam

,,Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.,, —JÁNOS 15,7.


Az Úr mondta nekem ezt, amikor egyik szerettemért imádkoztam, aki közel volt a halálhoz: „Amit csak mondasz ezzel kapcsolatban, én azt fogom tenni.”
Egy konkrét

esetben, amint a jogaimnak hangot adtam a helyzetet illetően, az Úr eljött hozzám látomásban és azt mondta: „Rendben van, adok neki még ennyi és ennyi évet. És ezt csak ezért teszem meg, mert megkértél rá. Nincs a földön olyan apa, aki valaha is jobban vágyakozott volna arra, hogy többet tegyen a gyermekeiért, mint ahogy én vágyakozom az enyémekkel kapcsolatban erre. Bárcsak engednének nekem.”

Akkor miért nem teszi meg Isten? Azért, mert nekünk együtt kell működnünk Istennel hitben!

Az az elképzelés, hogy Isten egy olyan zsarnok, aki uralkodik az emberek felett, szigorúan elnyomva őket, és mindent megtehet, amit csak akar, akár együttműködik vele az ember akár nem, csupán a tudatlanságból fakad. Nekünk is részünk van a dologban! De, hála Istennek, mi elfoglalhatjuk azt a helyet, ami jogosan illet minket. Az Úr Jézus Krisztus — Aki feje mindeneknek az Ő Teste javára — akadályoztatva van hatalmas terveiben és munkáiban, mert az Ő Teste nem tudja értékelni az Ő felmagasztalásának mérhetetlen jelentőségét és azt a tényt, hogy mi együtt ülünk Ővele az Atya jobbján!

Megvallás: Én Krisztusban maradok, és az Ő Igéje énbennem marad. Ezért kérhetek, amit csak akarok, és meglesz az nekem!

Csendes percek Istennel:A 7 napos kétség diéta 2. napja: Lerombolva vagy felépítve?

„Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Róm 8:31

Egyik reggel nagyon kedvetlenül ébredtem. A fejemben mindenféle kétségeskedő gondolat cikázott: "Mindezt nem tudom egyedül végigcsinálni! Nem lehetek egyszerre feleség, anya, és egy szervezet vezetője, ami nők felé szolgál világszerte!"

A gondolataim, és az érzéseim is ellenem fordultak!
Ahogy ott feküdtem az ágyban tehetetlenül,egyszer csak megszólalt a rádió ébresztője. A gondolataimat hirtelen Twila Paris énekhangja szakította félbe. "Ez nem a félelem ideje, hanem a hité és az elhatározásé." Ez az igazság megérintette a szívemet.

Ez arra bátorított, hogy ne veszítsem el a célt a szemem elől, és ne a pillanatnyi érzéseimre hallgassak, hanem mindahhoz ragaszkodjak, ami a szívemben már el van rejtve és amiben hiszek. Twila arra is emlékeztetett, hogy Istennél minden tudva van, ő irányít.
Amikor ezeket a sorokat hallgattam, a gondolataim összhangba kerültek Isten igazságával. Megváltoztatta az egész látásmódomat. A félelemből elhatározás lett, és újra rádöbbentem, hogy nem én, hanem Isten irányít! Örülök, hogy előző este egy keresztény állomásra állítottam a rádiót, mert így egy bátorító üzenetre ébredhettem.

Két választásunk van: vagy hagyjuk, hogy a kétségeink leromboljanak, vagy hagyjuk, hogy Isten építsen fel.
Ha Krisztus bennünk él, Isten ereje és ígéretei elérhetők lesznek számunkra. De ez nem fog csak úgy megtörténni. Ehhez nekünk is tennünk kell. Éppen úgy, ahogy ezt a rádióállomást állítottam be, a gondolatainkat is szándékosan tudnunk kell Istenre hangolni.
Ahogy a rádión van AM és FM frekvencia, úgy van 2 különböző frekvencia a gondolkodásunkban is. Legyen az AM a magunk ellen hangoló, míg az FM az értünk létező frekvencia. Az igazság az, hogy mi vagyunk saját magunk legkeményebb kritikusai és rengeteg AM gondolatunk van. Nemcsak a gondolataink, hanem az érzéseink is saját magunkat támadják.

Amikor ilyen önmarcangoló gondolatok és érzések kerítenek hatalmukba, próbálj megállni egy pillanatra, és Istenhez fordulni. Hasonlítsd össze a te gondolataidat az Övéivel az Ige tükrében. Passzolnak? Ha nem, keress egy ígéretet a Bibliában, ami felváltja azt a hazugságot, ami a szívedet uralja.

Kezdésnek íme néhány AM és FM gondolat:
Amikor azt gondolod gyenge vagy és magányos, próbálj arra az igazságra fókuszálni, hogy Isten veled van! Erős és bátor lehetsz, mert Ő veled van, nem hagy el téged. (5Móz 31:6)

Amikor azt gondolod nem vagy elég jó egy bizonyos munkára, ne feledd, hogy Isten veled van és érted munkálkodik! „Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efézus 2:10)

Uram, köszönöm, hogy én Krisztusban kiválasztott vagyok, királyi pap, szent gyermeked. Hozzád tartozok. Amikor kételyek gyötörnek, emlékeztess, hogy a sötétségből hívtál világosságra. Kérlek, taníts meg mindig rábízni magam a Te ígéreteidre, és hogy Te Uram, Te harcolsz velem az önértékelési küzdelmeimben. Te adsz győzelmet nekem. Tiéd a dicsőség, Uram. Jézus nevében, ámen.

Olvasd el a következő igéket:

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

(1 Péter, 2:9)

Mert Istenetek az Úr veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket.
(5Móz 20:4)

De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.

(Róma 8:37)



(Forrás: Renee Swope, "The 7 Day Doubt-free Diet", used with permission)

Zsoltárok könyve 23. rész


1. Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
2. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
3. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
4. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
5. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
6. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

2017. április 3., hétfő

Maranatha: JÖN A KIRÁLY! -A harmadik angyal utolsó intései

„Ezek után láttam más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma volt, és a föld fénylett annak dicsőségétől.” (Jel 18,1)


„A harmadik angyalhoz csatlakozó angyal az egész földet betölti majd dicsőségével. Világméretű munka és rendkívüli erő megnyilvánulásának megjövendölése ez. Az 1840–44-es adventmozgalom Isten hatalmának dicsőséges megnyilatkozása volt. Az első angyal üzenete eljutott a világ minden misszióállomásához, és egyes országokban olyan érdeklődés támadt a vallás iránt, amelyre a XVI. századi reformáció óta nem volt példa. De mindezt túl fogja szárnyalni az a hatalmas megmozdulás, amely a harmadik angyal utolsó intését viszi a világnak.

Nem lesz kisebb az erő, amellyel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel elindította. A próféciák, melyek az evangélium hirdetésének kezdetén a korai eső kiáradásában teljesedtek, a késői esőben ismét teljesedni fognak.

Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész világon ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés. Csodálatos dolgok történnek: betegek gyógyulnak meg, és a hívők munkáját jelek és csodák kísérik. Sátán is tevékenykedik, de hamis csodákkal. Még tüzet is hoz alá az égből az emberek szeme láttára (Jel 13,13). A Föld lakóinak el kell dönteniük, ki mellé állnak.

Az üzenet nem annyira érveléssel, mint Isten Lelkének mélységes meggyőzése nyomán terjed majd. Az érvek már korábban elhangzottak. A magvetés megtörtént, s most a mag kikel, és termést hoz. A missziómunkások által terjesztett irodalom megteszi hatását. De sok embert, aki az igazság hatása alá került, még mindig gátol valami az igazság tökéletes megértésében és az engedelmességben. A fénysugarak mindenhova bevilágítanak, és az igazság tisztán felragyog. Isten őszinte gyermekeit a családi és egyházi kapcsolatok nem tudják már visszatartani. Elszakítják ezeket a kötelékeket, mert az igazság mindennél drágább nekik. Az ellenük szövetkező erőkkel szemben sokan az Úr oldalára állnak.” (Korszakok nyomában, 543–545. o.) 

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet-KRISZTUS SZAVAI MEGÉLÉNKÍTENEK

„Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn. 1:29)



„Amikor pedig a galileai tenger mellett járt Jézus, látott két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást, az ő testvérét, amint a tengerbe hálót vetettek; mert halászok voltak.
És mondta nekik: Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok. Azok pedig azonnal otthagyták a hálókat, követték Őt…
Az a gyors, habozás nélküli engedelmesség e férfiak részéről, a jutalom bármely kilátása nélkül, meglepőnek tűnik, de Krisztus szava olyan meghívás volt, amely ellenállhatatlan erőt rejtett magában. Krisztus ezekből a szegény halászokból - összekötve őket magával – eszközöket alkotott, akik lelkeket ragadnak ki Sátán rabságából és Isten szolgálatába állítják őket. Tanúi lettek ebben a munkában és Isten igazságát vitték el a világnak, hagyományoktól és emberi okoskodásoktól mentesen. Amennyiben gyakorolják magukat az Ő erényeiben, és Vele együtt járnak, dolgoznak, akkor emberhalászokká válnak. Az első tanítványok így hívattak el az evangélium szolgálatára. Három éven át munkálkodtak Üdvözítőjükkel együtt, és így készítette elő őket tanításaival, gyógyításaival és példaadásával az általa megkezdett munka folytatására. Őszinte hittel és tiszta, alázatos szolgálattal tanultak meg a tanítványok Isten ügyében felelősséget hordozni.
Sok tanítást nyerhetünk az apostolok tapasztalataiból. Ezek az emberek acélos szilárdsággal ragaszkodtak az alapelvekhez. Olyan emberek voltak, akik nem tévelyegtek és nem csüggedeztek. Telve voltak tisztelettel és buzgósággal Isten iránt, telve nemes szándékkal és igyekezettel.

Jóllehet természettől fogva gyengék és erőtlenek voltak, mint azok is valamennyien, akik ma állnak kapcsolatban a művel, azonban minden bizalmukat Istenbe helyezték. Gazdagok voltak, gazdagok a gondolkodás és a lélek műveltségében.
Ennek az adománynak részese lehet mindenki, akinek Isten az Első és az Utolsó és a Legjobb minden dologban! Sokáig küzdöttek, míg megtanulták a Krisztus iskolájában kapott leckéket, de fáradalmaik nem voltak hiábavalók. A minden hatalom forrásával kötötték össze magukat. 

Vágyakoztak az örök igazságok mélyebb, nagyobb, kiterjedtebb megértésére, hogy a szükséget szenvedő világnak eredményesen tárhassák fel az igazság kincseit…
Az igazság fénye ragyogjon mindenfelé, hogy a szívek felébredjenek és megtérjenek!
Hirdetni kell az evangéliumot minden országban. Isten szolgái közel és távol munkálkodjanak, nagyobbítsák meg a szőlőskert már beültetett helyeit és menjenek el távoli helyekre is.
Dolgozni kell, míg nappal van, mert eljő az éjszaka, amikor már senki sem munkálkodhat.

(Az evangélium szolgái, 24-26)

Napi áhítat -A kivételes hit

Olvasmány: Mt 15,21–28

A hitnek van a legnagyobb hatóereje. Akkor már meggyőződésnek és lelki erőnek mondják.

„Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony azonban így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.”

Jézus pogány területre vonul vissza, nem az evangélium hirdetése vagy a gyógyítás volt a célja, lehet, hogy pihenni akart, együtt lenni tanítványaival. Bármi is volt a szándéka, egy helyi asszony, akinek leányát a gonosz lélek gyötörte, megzavarta, aki gyermeke gyógyulásáért könyörgött.
Jézus először visszautasítja az asszonyt, még tanítványai közbenjárása sem győzi meg, de az asszony nem adta fel, nem sértődött meg, hanem alázattal leborul előtte, és Úrnak ismeri el. Látszólag ez sem indítja meg őt, kitart amellett, hogy az ő küldetése Izrael felé szól, ők a gyerekek, akiké a kenyér. Az asszony nem vitatkozik, nem háborodik fel, teljes mértékben igazat ad neki: „úgy van, Uram”. Valóban a tieidhez jöttél, de hullik le annyi morzsa a gyerekek asztaláról, hogy az ebek is jóllakhatnak. Gondolhatott itt a pogányokra, akikre a zsidók akkor úgy tekintettek, mint a kutyákra.
Az övéi nem fogadták, de akik hisznek az ő nevében, Istentől születnek (ezáltal már fiak – lásd Jn 1,11–13). Az asszonynak volt kitartó, alázatos, nagy hite, amit Jézus megdicsér és teljesíti kérését.
A hit döntő az imádkozásainkban és kéréseinkben, bátran kérjünk hittel, az indítja tettre az Urat!
(Nagy Tibor)

Zsoltárok könyve 91. rész



1. Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
2. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
3. Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
4. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
5. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
6. A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
7. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
8. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
9. Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
11. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
12. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
13. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
14. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
15. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
16. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Vidd ki az átkozódót a táboron kívül... és kövezze azt agyon az egész gyülekezet!

     3Móz 24,14

Egy istenkáromlóról és annak haláláról beszél itt az Ige. Ez egy egyiptomi férfinek és egy izraelita asszonynak, név szerint Selomitnak a fia volt a Dán nemzetségből. A fiatalember veszekedett a táborban egy zsidó férfivel, közben Istent káromolta és átkozódott.

Mózes megkérdezte az Urat, hogy mi legyen vele. A válasz ez volt: mindazok, akik hallották káromlását, kövezzék halálra.

Micsoda sors! Kánaán felé meghalni gonosztevőként!

Hármas intelmet vegyünk ebből a történetből.

Első: ne köss könnyelműen házasságot! A fiúnak az anyja egyiptomi férfihez ment feleségül. Ez a kapcsolat nem volt kedves Isten előtt. Ő megtiltotta a pogányokkal való házasságot. Már a szülők kapcsolatában benne volt a fiú gonosztettének a csírája. Egy ilyen vegyes házasságban hogyan lett volna lehetséges a gyermeket egységesen Isten félelmében nevelni? A fiú már korán hallhatott apjától és annak rokonságától ilyen káromkodásokat.

Az Úr őrizzen meg bennünket és szeretteinket a könnyelmű jegyességtől, s a szentségtelen, fegyelmezetlen házasélettől.
A történet óv bennünket a veszekedéstől is. A Biblia az emberi bűnöknek egészen a gyökeréig szokott elmenni. Ez esetben a gyökér a veszekedés volt. Nézeteltérés lép fel. Az ember egyre jobban belelovalja magát. Elönti a méreg, s így ér a bűnhöz, amelynek büntetése a halál. Ó, mennyi rettenetes gonosztett kezdődik veszekedéssel! Legyünk mi a békesség fiai!
Végül óv bennünket ez a történet a meggondolatlan beszédtől is. Még maga Mózes is szólt meggondolatlanul, ami számára is végzetessé vált. Emiatt nem mehetett be Kánaánba.
Legyen nyelvünk is Isten Lelkének uralma alatt!

Varga László: Isten asztaláról

  "Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül... Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, ... késő délután öt óra tájban is kiment... Miután pedig beesteledett,... kaptak egy-egy dénárt. ... Amikor [az elsők] átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk..."

     Máté 20,1-12

Jézusnak a legérdekesebb példázatai azok, amelyekben igazságtalanság feszül. Ott mindig fontos tanítást találunk. Pár évtizeddel ezelőtt minden városban ott álltak reggel a piacon a napszámosok, várva, hogy valaki fogadja meg őket, éppen, mint a Jézus idejében. Nagyon szomorú kép volt, amikor még délután is ott ácsorogtak, akiket a gazdák nem fogadtak meg. Elveszett egész napjuk, üres kézzel mehettek haza, pedig talán életfontosságú szükség lett volna arra a napszámra. Melyik járt jobban, aki reggel óta munkában volt, vagy aki nem kellett senkinek? Erre gondolt Jézus. Hány embernek telik ma úgy el az élete, hogy nem kell senkinek, hogy felesleges! Mennyivel boldogabb az, aki már ifjan megkapja feladatát, elfogadja rendeltetését, és örömmel végzi munkáját egy életen át. Istennek szüksége van rád, ha későn is veszed észre. Jutalma egy dénár, egy hely a mennyben, nem adhat kevesebbet. Igyekezz, hogy mielőbb munkába állhass! 
Gazdám, életem Ura! Egyedül Te teheted hasznossá, értékessé az életemet. Volt idő, amikor feleslegesnek éreztem magam. Nem szűkölködtem, az emberek szerint nem volt okom panaszra, csak én voltam szerencsétlen, mert semmi értelmét nem láttam sem a munkának, sem a munkátlanságnak. Köszönöm, hogy megszólítottál. Hogy munkába állítottál. Hogy megmutattad, kellek neked, kell a munkám, kell a jókedvem, kell az, hogy másokat is biztassak, hogy eredménye lett annak, amit végeztem. Tarts meg szolgálatodban, és fogadj oda mindnyájunkat, ne legyen köztünk értelmetlen élet! Olyan jó együtt dolgozni a Te szőlődben! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-MENTSD MEG ÉLETEMET



A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 6
A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. Dávid zsoltára. 2 URam, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Kegyelmezz, URam, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, URam, mert reszketnek tagjaim!Lelkem is csupa reszketés, és te, URam, meddig késel? Fordulj hozzám, URam, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy! Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban? 7 Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt. Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az ÚR hangos sírásomat! 10 Meghallgatta könyörgésemet az ÚR, imádságomat elfogadta az ÚR. 11 Megszégyenül, és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál, és megszégyenül egy pillanat alatt! 



"Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?"

(Zsolt 6,5)


A 6. zsoltár írója nagy bajban volt: attól félt, hogy elveszti életét. Istennek nem szabad engednie, hogy meghaljon - mondta, - mert a Seolban, a halál birodalmában, senki nem emlékezik meg Istenről, senki nem dicsőíti őt.
Az a mód, ahogy imádkozik, megmutatja, mit hitt az életről és mit tudott a halálról. Tudta, hogy az élet célja Isten dicsőítése. Mi Isten dicsőségére élünk. De a halálban megnémulunk. Az ének véget ér. Ezért akart ő (ti. a zsoltáros) tovább élni. "Hagyj élni engem" - könyörgött. "Akkor majd a te dicsőítésed ideje meghosszabbodik."
Mielőtt azt mondanánk, hogy ez az ember nem tudta, amit mi tudunk a halálról, inkább valljuk be, hogy ő birtokában volt olyan igazságnak, az életet illetően, amelyre bennünket emlékeztetni kell. A zsoltáros azt mondja, hogy élni annyi mint Istent dicsőíteni: ezért kell félnünk a haláltól és utálni azt. A keresztyének azonban olyan sok megnyugtató szót mondtak már a halállal kapcsolatosan, hogy néha úgy tűnik, elfelejtik, hogy a halál Isten és az emberi faj ellensége. Ami azt illeti, a keresztyének képesek úgy beszélni a halálról, mintha akkor kezdődne a dicsőítő ének. Egy ilyen nézet azt árulja el, hogy félreismeri a halált, mert nem látja az élettel kapcsolatos igazságot.
Ha a 6. zsoltár írója hallhatta volna, hogy Jézus feltámadt a Seolból a harmadik napon, így szólt volna: "Hallelúja! Akkor Isten dicsőítése most folytatódik, mivel az élet is folytatódik."
Ő nem tudott a feltámadásról. Mi tudunk, mert abban a korszakban élünk, amelyikben Jézus építi az ő egyházát. És Krisztus megígérte, hogy a "Seol kapui", vagy a "halál erői" sem győzedelmeskednek az ő egyházán.
Az egyház a feltámadásra épült. Ezért többé már nem félünk attól, hogy a halál véget vet az éneknek. De az embert a halál feletti győzelem csak akkor vigasztalja meg, ha ismeri az élet célját.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-VAJHA MEGISMERTED VOLNA TE IS!



   "Bárcsak megismerted volna te is, csak e mostani napodon is, amik neked a te békességedre valók; de most rejtve vannak szemed előtt" (Lk 19,42).


Jézus Krisztus diadalmenetben vonult be Jeruzsálembe. A város alapjáig megmozdult, de idegen isten lakozott benne: a farizeusi büszkeség! Ez a farizeusság vallásos és egyenes volt, de mégsem volt más, mint "meszelt sír". Mi vakít engem ezen a napon? Talán idegen istenem van - nem valami utálatos szörnyeteg -, de valamilyen hajlam, ami uralkodik rajtam? Isten nem egyszer állított már szembe ezzel az idegen istennel és én tudtam, hogy oda kellene adnom, mégsem tettem meg! Hajszálon múlt, hogy megúsztam a válságot - és még mindig az idegen istené vagyok, vak mindaz iránt, ami békességemre való. Megdöbbentő, hogy ott lehetnénk, ahol Isten Szelleme akadálytalanul hozzánk férhetne, mi mégis csak a kárhozatunkat növeljük Isten szemében. "Vajha megismerted volna te is!" - Isten egyenesen a szívünkhöz nyúl és Jézus könnyei vannak mögötte. Ezek a szavak a büntethetőség felelősségét fejezik ki: Isten felelőssé tesz minket azért, amit nem látunk. "Most elrejtettek a te szemeid elől" - mivel azt a bizonyos hajlamot sohasem adtam fel és át az Úrnak. Felmérhetetlen szomorúság van ezekben a szavakban: "lehetett volna". Isten a bezárt ajtókat nem nyitja meg. Megnyit más ajtókat, de eszünkbe juttatja, hogy mi bezártunk ajtókat, amiket sohasem kellett volna bezárni; vannak elgondolások, amelyeknek sohasem kellett volna beszennyeződniük. Ne rémülj meg, ha Isten emlékeztet a múltra! Engedj utat a visszaemlékezésnek: Isten szolgája az, amely fedd, figyelmeztet és megszomorít. Isten azt, hogy "lehetett volna", a jövő csodálatos művelésére fogja fordítani.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Izrael, vagy: éjszakából világosságra



  "Mi a te neved? És ő monda: Jákób. Amaz pedig monda: nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izraelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel és győztél. "
(1 Móz 32, 27. 28)  

Mielőtt Jákób az áldást elnyerte volna, meg kellett neveznie önmagát. Az Úr már régen ismerte őt ezen a Jákób néven, de most magának Jákóbnak kellett kimondania azt, hogy milyen is az ő természeti lénye: ravasz, cselszövő - ezt jelenti szószerint Jákób neve. Aki azt akarja, hogy felülről áldást nyerjen, annak fenntartás nélkül be kell vallania, hogy kicsoda. Az az éjszakai óra a Jákóbban levő óembernek az órája volt. Jákób ezt az óembert most a maga teljes undokságában elismerte és be is vallotta. - Jákób életének nagy fordulata ebben az új névben fejeződik ki: Izrael, azaz Isten harcosa, vagy Istennel harcoló. Harcolt Istennel és győzött. Tulajdonképpen Isten most vette teljesen kezébe Jákóbot. De ugyanakkor valami csodálatos módon lehajolva hozzá, őt nyilvánítja győztesnek. A hit harcol Istennel és legyőzi őt.

"Küzdöttél emberekkel." Jákób már eddig is küzdelmes életet élt. Most azonban az Istennel való harcban felülmarad. Olyan ez, mint amikor a Megváltó azt mondja: "a te hited megtartott téged." A hit tehát az a győzelem, amely nem csupán az egész világot, hanem még magát Istent is legyőzi. Mert a hit még a sötétben is Isten ragyogó ígéreteihez ragaszkodik. Miközben Isten ítélete alatt áll, kegyelmének ígéretei felé nyúl. A hitben van valami szent makacsság és ellenállás. Nem hagyja magát könnyen elutasítani.

Minden hitből fakadó imádság Isten meggyőzése. Isten gyermekei tehát Istennel harcoló emberek. Ha valami nehéz dolog jön elő életedben, ne harcolj a nehézségekkel szemben, az kilátástalan dolog, hanem engedd, hogy az Úr harcoljon, azaz harcolj az Úrral! Amikor Jákób erőt vett az Úr felett, Ézsaút is legyőzte. Mihelyt Istennel rendeződött a dolga, a többi problémája is megoldódott. Szabad út nyílt előtte. Ne akarjunk mi a gonosz és kellemetlen emberekkel hadakozni, hanem menjünk az Úrhoz, hogy ő beszéljen a szívükkel. Ugyanez a helyzet, ha gondok vesznek minket körül. Igazán felesleges dolog a gondokkal hadakozni. Mihelyt keresztülimádkozzuk magunkat a nehézségeken, egészen az Úrral való közösségig, a gondjaink is eltűnnek, mert föléjük kerültünk.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Érzékeny a figyelmeztetésre


"Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Úr előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, ezért én is meghallgatlak! - Így szól az Úr"

(2Kir 22,19)
Sokan nem törődnek az intéssel, és elvesznek. Boldog az, aki féli az Úr szavát. Jósiás ezt tette, ezért Isten megkímélte ama pusztulás látványától, amely Júdára várt rettenetes bűnei miatt. Ilyen megtört szívű vagy te is? És ilyen alázatos? Ha igen, akkor téged is megkímél az Úr ama gonosz napon. Isten megjegyzi mindazokat, akik sóhajtoznak és sírnak koruk bűnei miatt. A pusztulás majd megálljt parancsol, amíg választottai mind menedékbe nem jutnak. Megtalálja őket, mert ismertetőjelük, hogy Istent és az Ő Igéjét őszintén félik. Vészterhes időkben élsz? Látod, hogy a babonaság és a hitetlenség mily nagy mértékben terjed, és félsz a romlott nemzetre elkövetkező rettenetes büntetéstől? Ha így van, bátorítson fel az ígéret folytatása: "... békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre hozok" (22,20). Vagy ami még jobb, eljön maga az Úr, és akkor egyszer s mindenkorra vége a szomorúság korszakának.

Jelen kor és idők jelei: BIBLIÁJÁT OLVASTA A TÚLÉLŐ

Helio Neto a kolumbiai futballcsapattal és más utasokkal együtt utazott, amikor a repülő lezuhant, 71 halálos áldozatot követelve. Bár Neto még mindig kórházban van, súlyos sérüléseiből épül éppen fel, mégis hálás Istennek, hogy megtartotta őt.

A baleset előtt pár perccel Neto épp a Zsoltárok könyvének a 63. részét olvasta, ami azt mondja:

"Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem; mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok." (Zsoltárok 63:7-8)

Netot mindenki hívő embernek ismerte, aki mindenhova magával vitte a Bibliáját. "Ez az első dolog, amit magához vesz, amikor utazik," - mondta Neto felesége Simone, miután visszakapta a Bibliát a szerencsétlenség helyéről.


A rongyos Biblia kinyitva hevert a repülőgép szétroncsolt maradványai között. Neto könyvjelzője még mindig a Zsoltárok 63-nál volt – ezek voltak az utolsó szavak, melyeket olvasott a becsapódás előtt.

Az orvosok még mindig úgy nyilatkoznak Neto állapotáról, hogy "gyengéd".
Több műtét vár még rá: tüdő-, térd-, koponya- és csuklóműtétek. A családja azért imádkozik, hogy teljesen felépüljön.

Csendes percek Istennel: 7 napos kétség diéta: 1 nap: Ne dobd el az önbizalmad!

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” 
(Zsidók 10: 35-36)

Egyik este a konyhában takarítottam és kidobtam egy kis radírszerű valamit, amit a pulton találtam. Hirtelen rájöttem, hogy az a TV távirányítónk bekapcsoló gombja volt. Amint épp a kukát túrtam, megbántam, hogy milyen könnyen kihajítottam. Aztán, amint érte nyúltam, hogy kiszedjem, Isten megértette velem, hogy milyen könnyedén dobom el az önbizalmamat is úgy, hogy észre sem veszem.

Ez általában elég finoman történik meg. Néha azon agyalok, hogy mit szeretnék tenni, vagy Isten mit szeretne rajtam keresztül véghezvinni, és hirtelen egy bizonytalanságérzet tör rám és sugdos a szívembe: ezt nem tudod megcsinálni… nem vagy elég jó.

Túl sokszor történt már az meg, hogy elhajítottam az önbecsülésem. Nagyon hosszú ideig senkinek sem beszéltem önbizalomhiányomról, mert attól féltem, hogy ha megosztom valakivel az okokat, amiért nem bízok magamban, megismerik gyarlóságaimat, és egyet is értenek majd velem. Őszintén, azt gondoltam, hogy egyedül én küszködök ezzel.

Nem mindig neveztem ezt a „problémát” kételynek, és lehet, hogy te sem. Néha aggódásnak. Aggódtam, hogy valakinek csalódást okozok. Aggódtam, hogy elkövetek egy hibát és megkritizálnak érte. Aggódtam, hogy belevágok valamibe, és képtelen leszek befejezni.

Így visszanézve, látom, hogy a gondolkodásmódom vezetett mindehhez. Kisgyermekként azt gondoltam, felesleges vagyok. Ezen érzés miatt nem mertem felülni a hullámvasútra, mert attól tartottam, hogy Apa nem fog rám odalent várni. Nem tartottam magam elég okosnak, és ezért sok nagyszerű lehetőséget kihagytam a suliban, mert féltem a bukástól. Fiatalasszonyként a férjem hűségét vontam kétségbe, holott nem adott rá okot. Fiatal házasokként sok vitánk abból származott, hogy nem bíztam benne.

Mi a helyzet veled? Egyetértesz-e valaha ezekkel a rosszat sugalló gondolatokkal, és félredobod-e az önbizalmad, amit birtokolnod kellene Isten gyermekeként? Belefáradtál már abba, hogy állandóan megkérdőjelezd a képességeidet és azt, hogy megvan-e benned mindaz, amire Isten hív?

Az 1. lépés ahhoz, hogy magabiztos szívvel éljünk az, hogy felismerjük azt, hogy mennyi energiát fektetünk saját kételyeinkbe, felvenni a harcot ez ellen, és magunkévá tenni azt a bizonyosságot, ami a mienk Jézus Krisztusban. Ezt fogjuk tenni az elkövetkezendő 7 napban, ahogy megtanuljuk, hogyan kell élni Isten ígéreteinek biztonságában.

Most kérjük Istent, hogy mutassa meg nekünk, mikor veszítjük el önbecsülésünket, és kérjük, hogy segítsen megszabadítani minket ennek a terhétől!

Uram, szeretnék egy magabiztos szívű nő lenni Krisztusban. Kérlek, segíts felismernem, amikor kísértve vagyok, és adj erőt ahhoz, hogy ellenálljak a kísértő gondolatoknak. Hiszem, ha megmaradok a Te igazságodban, megkapom a jutalmam ígéreteid szerint. Nem szeretnék az a nő lenni, aki elesik, hanem az, aki hisz, és kegyelmet nyer. Amikor az a gondolat tör rám, hogy képtelen vagyok valamit megtenni, arra akarok emlékezni, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Jézus nevében, Ámen.

Olvasd el a következő Biblia verseket:

Zsidókhoz írt levél 10:35-36,39

(Forrás:Renee Swope, A Confident Heart, The 7 Day Doubt-Free Diet, Used with permission)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Átvették tehát Jézust.” (János 19,16)



Az egész éjszakán rettenetes gyötrelmeket és fájdalmakat állt ki, korán reggel Kajafás palotájába vitetett, Kajafástól Pilátushoz hurcolták, Pilátustól Heródeshez, Heródestől pedig ismét vissza Pilátushoz. Ekkor már gyenge ereje teljesen kimerült, de a pihenés és a megenyhülés mégis meg lett tagadva Tőle. Szomjazták vérét, azért elvitték Őt a halálra, megterhelve Őt a keresztfával. Ó, fájdalom útja, méltán sírhatnak Sálemnek leányai. Lelkem sírj te is.
Mit tanulhatunk itt, mikor drága Megváltónkat látjuk, ahogy elviszik? Nem ismerjük-e fel ebben azt az igazságot, mely a „bűnbak” példájában vált jelképpé? Nem azért hozta-e a Főpap a bűnbakot és tette fejére kezét, megvallva a nép bűneit, hogy így a bűn a kos fejére legyen helyezve és a népről el lenne véve? Azután a kost egy arra kirendelt férfi a pusztába vezette, így vitte el a nép bűnét úgy, hogy az többé meg nem lehetett találni, még ha keresték is volna. Így látjuk az Úr Jézust is a Főpap és a vének elé vitetni, akik kimondják rá, hogy bűnös, Isten is neki tulajdonítja bűneinket! Az Úr minden bűnünket Őrá vetette, „Ő értünk lett bűnné”, helyettesít adósságunkban, hordozza bűneinket a vállán lévő kereszt alakjában; látjuk elvitetni a nagy „kiengesztelésre szánt kost” az igazság kirendelt szolgái által. Szerelmeseim, rendelkeztek-e azzal a határozott bizonyossággal, hogy a ti bűneiteket is hordozta? Ha megpillantjátok vállán a keresztet, bűneitekre ismertek benne? Van annak egy útja, hogy hogyan tudhatjátok meg, vajon hordozta a bűneiteket vagy nem. Megvallottátok-e Neki bűneiteket, kezeiteket fejére helyezve, bíztok Benne? Akkor többé nem terhelnek bűneitek titeket, azok teljesen Krisztus számlájára lettek átírva és Ő azokat is hordozta vállán.
Ne engedjétek lelketekben elhomályosodni ezt a képet, mígnem megváltásotok fölött örvendezhettek és imádhatjátok a kedves Megváltót, ki gonosz tetteiteket hordozta.

Biblia-Ige: Krónika I. könyve 16. rész


1. Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
2. És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
3. És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
4. És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
5. Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
6. Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
7. Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
8. Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
9. Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
10. Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
11. Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
12. Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
13. Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
14. Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
15. Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
16. A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
17. Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
18. Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
19. Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
20. Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
21. Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.
22. Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
23. Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
24. Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
25. Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
26. Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
27. Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
28. Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
29. Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
30. Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
31. Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
32. Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
33. Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
34. Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
35. És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
36. Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
37. Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
38. Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
39. Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;
40. Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
41. Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
42. És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
43. Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.