2017. április 6., csütörtök

Cseri Kálmán Igehirdetései - CSALÓDÁS ÉS BIZONYOSSÁG

"Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel Őt a kenyér megtöréséről." Alapige:Lk 24,33-35


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, áldunk azért, mert minden szavad, minden ígéreted igaz. Köszönjük, hogy valóban nem engedted, hogy a te szented rothadást lásson. Áldunk azért, mert Jézust feltámasztottad a halálból.

Dicsőítünk téged, megváltó Urunk és valljuk, hogy élsz és uralkodsz ma is, és nálad vannak a pokolnak és halálnak kulcsai.

Bocsásd meg, hogy sokszor úgy küszködünk, úgy aggodalmaskodunk, úgy görnyedünk a terheink alatt, mintha ez nem így lenne. Bocsásd meg, hogy sokszor mi sem vesszük komolyan az Írásokat, és ugyanebbe a csüggedésbe, szomorúságba, reménytelenségbe zuhanunk, mint akikről most olvastunk.

Kérünk, leplezd le most a te igéd világosságánál minden hitetlenségünket, kételkedésünket, bizonytalanságunkat, és ajándékozz meg minket szent bizonyossággal.

Kérünk, te magad tégy most tanúságot arról, hogy feltámadtál és élsz, hogy ne csak rólad hangozzék beszéd, hanem te légy az, aki itt megállsz a középen, igéd és Szentlelked által jelenlétedet megbizonyítod. Engedd megtapasztalnunk, hogy ma is lehet veled találkozni.

Kérünk, szólíts meg minket, tedd számunkra személyessé, meggyőzővé az igét, és munkálkodj bennünk. Hadd változzék meg egészen gondolkozásunk, lelkületünk, életgyakorlatunk. Úgy, mint annak idején a te feltámadásod napján ennek a két embernek az élete megváltozott.

Ezzel a nyitottsággal, ezzel a csendes várakozással vagyunk most itt. Kérünk, szólj és cselekedj bennünk.

Ámen.





Az itt leírt események Jézus Krisztus feltámadásának a napján történtek. Aznap délután ez a két férfi, akiről itt olvastunk, visszaindult Jeruzsálemből a nagy ünnep után a mintegy tizenkét kilométernyire levő falujukba, Emmausba. Kiderül a történetből, hogy tele volt a szívük keserűséggel. Nem tudták hova tenni Jézusnak a keresztre feszítését, halálát.

Azután melléjük szegődik egy számukra ismeretlen útitárs, és amikor a végén felismerik, hogy Ő a feltámadott Krisztus, az egész gondolkozásuk megváltozik. Ennek következtében a magatartásuk is megváltozik, és olvastuk a történet végén, hogy visszafordultak és vitték az örömhírt a Jeruzsálemben kesergő tanítványoknak.

Ez a történet szépen mutatja, hogy mit ad egy keserű, hitével, kételyeivel küszködő embernek az a tény, hogy Jézus valóban feltámadt a halálból és él.

Mit jelent találkozni a Feltámadottal?

Akkor sem hitte el senki az Ő feltámadásáról szóló jó hírt, csak azok, akik vele találkoztak. És ma is azok jutnak bizonyosságra, örvendező hitre, sokszor nyomorúságos körülményeik között is, akik vele találkoznak.

Lehet-e ma az élő Krisztussal találkozni? Azt mondja a Szentírás, és ezt mutatja sok-sok tapasztalat: lehet. A róla szóló igében, és az Ő láthatatlanul, de valóságosan munkálkodó Szentlelkében Ő jelen van a világban, és Jézussal lehet ma is találkozni.

Ennek a két emmausi férfinek a lelkiállapotát vizsgálva az derül ki ebből a történetből, hogy három állomást különböztethetünk meg. Ha egy-egy szóval jelezzük, ezek: reménység, csalódás, bizonyosság. Élt bennük bizonyos reménység, Jézus megfeszítésével ez összeomlott és nagy csalódásba kerültek, utána viszont még a reménységüknél is magasabbra emelte őket Jézus, mert teljes bizonyosság lett bennük.

Nézzük meg, mit jelent ez, és mit jelenthet a mi számunkra ma ez. Miért ígéret ez ma nekünk is?

1. Azt olvastuk, hogy amikor a még fel nem ismert Krisztussal beszélgetnek útközben, akkor elkesergik neki: "Pedig mi abban reménykedtünk, hogy Ő fogja megváltani Izráelt." (Lk 24,21/a).

Mit jelent ez?

A zsidó nép akkor római elnyomás alatt élt. A tényleges hatalmat a római helytartó gyakorolta, neki kellett adót is fizetni. Ez különösen bántotta az embereknek a büszkeségét, hogy ennyire kiszolgáltatottak. Ráadásul a császárok folyamatosan emelték az adókat.

Az, amiről az Úr Jézus születésével kapcsolatban olvasunk, hogy Augustus népszámlálást rendelt el, az is adóösszeírás volt tulajdonképpen annak érdekében, hogy mindenkinek többet kelljen fizetnie. Nagy volt a szegénység, sokféle pártharc megosztotta a népet. Az ügyeskedők és a kollaboránsok, mint amilyenek a vámszedők is voltak Jézus idejében, meggazdagodhattak ugyan, de ez csak még inkább növelte a feszültséget és az emberek közti távolságokat. A vallási élet felszínes volt, külső formaságok betartására korlátozódott. Tudjuk, hogy Jézus milyen sokat harcolt ez ellen. Semmi biztató esemény nem történt, és semmi jót nem is lehetett várni. Sötét jövőképük volt akkor az embereknek.

Ilyen világban jelent meg Jézus. Hamar felfigyeltek a tanításaira, tettei, csodái, isteni ereje pedig azt sejttette, hogy talán Ő a próféták által megígért Messiás, akin keresztül Isten majd megszabadítja az Ő népét. Sokan reménykedtek ebben, mások kétségbe vonták ezt. Ez is csak szembeállította egymással az embereket.

Azt olvastuk, hogy ez a két emmausi férfi reménykedett ebben. Ők Jézustól vártak valami jót. Csak azt nem értették ők sem, meg a velük együtt reménykedők sem, hogy miért és meddig vár még a Messiás azzal, hogy kiűzze onnan a rómaiakat.

Amikor a nagy páskaünnepre nagy sokasággal együtt Jézus is felment Jeruzsálembe - tudjuk a virágvasárnapi történet leírásából -, mint egy vulkán tört elő az emberekből ez a várakozás és reménység, és elkezdték Őt éltetni mint Messiás királyt. Amikor pedig ezután néhány nappal Őt keresztre feszítették, akkor keserű csalódást jelentett ez a benne reménykedőknek, és valami mélységes szomorúság és kétségbeesés lett úrrá az embereken. Mert ha valóban Ő lett volna a Messiás, akkor nem lehetett volna megtenni vele, hogy keresztre feszítsék. Illetve ha még vele is megeshetett ez, akitől vártak valami változást, akkor most már senki nem segít rajtuk, senkitől semmi jót nem lehet várni.

Ez a tömény keserűség, ez a keserű tehetetlenség, ez a tehetetlen kiszolgáltatottság és magárahagyatottság szólal meg ennek a két férfinek a szavaiban, amikor elsorolják Jézusnak: nem tudod, hogy a názáreti Jézussal mit tettek, "aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt? Hogyan adták át a főpapok és főemberek halálos ítéletre és hogyan feszítették meg? Pedig mi abban reménykedtünk, hogy Ő fogja megváltani Izráelt." Most már nincs miben és nincs kiben reménykedni.

2. A reménység után következett a csalódás. De kiben, miben csalódtak ezek a reménykedő emberek? Nyilvánvaló a Szentírásból, hogy a saját téves váradalmaikban. Olyan hamis elképzelésekben, amik nem egyeztek a Szentírásnak a Messiásra vonatkozó ígéreteivel.

Amikor Isten igéje a Messiásról jövendölt, akkor ott arról is szó van, hogy a Messiás szenvedni fog, megalázzák, megölik, de a harmadik napon feltámad, és hatalmas szabadítást szerez isteni erejével. Ennek az ígéretcsoportnak csak a végét tartották szem előtt: a dicsőséges Messiást várták.

És mivel valóban Jézus volt a Messiás, és benne teljesedtek be a Messiásra vonatkozó bibliai ígéretek, ezért mondta Ő előre az övéinek, hogy az Emberfiának Jeruzsálembe kell mennie, ott sokat kell szenvednie, meg kell öletnie, és a harmadik napon fel kell támadnia. Ez így együtt igaz, nemcsak a vége.

Mivel azonban Jézus szenvedését nem tudták beleilleszteni a maguk hamis képébe, ezért nem vették komolyan, hogy Ő a megígért Szabadító.

Ezért magyarázza nekik Jézus, ahogy olvastuk is, és nem éppen hízelgő jelzőkkel illeti őket: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, (görögül Krisztus, héberül Messiás) és így megdicsőülnie?" (25-27. v.). Előbb a szenvedés, aztán a megdicsőülés. Az ígéretek teljesedtek be.

Ezenkívül ezek a reménykedők csak azt remélték, hogy az eljövendő Messiás megszabadítja őket a római elnyomás alól. Jézus azonban a bűnnek a rabságából akarta megszabadítani a népét. Már testté létele előtt az angyal azt mondta Józsefnek, hogy ha megszületik, nevezzétek Jézusnak. Indokolás: mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűnéből. Jézus azt jelenti: Szabadító. Megint mást vártak tőle, s mivel az nem következett be, kétségbe vonták, hogy Ő-e a Szabadító.

Ennek ellenére, ennek a két derék férfinek a szívében volt valami homályos sejtés, hátha mégis. Hátha Jézus kereszthalála után is történik valami csoda. Valami még kiderül. Nyilván ezért maradtak még néhány napig Jeruzsálemben, mert vártak.

Amikor azonban ezen a harmadik napon az asszonyoktól hallották ezt a furcsa információt, hogy kint jártunk a sírjánál, üresen találtuk, de vele nem találkoztunk, akkor minden reménységük szertefoszlik. Mert ha valóban feltámadt volna, akkor nyilván megmutatná magát. Az üres sír nem bizonyítja, hogy Ő feltámadt. Valahova elvihették. Ellopták a holttestét, még holtában sem hagyják nyugodtan.

Emiatt tölti be a szomorúság a szívüket, miközben ott megy velük együtt a feltámadott Krisztus. És ennek az oka is az volt, hogy nem hitték azt, ami róla meg volt írva, és amit Ő maga is többször elmondott az övéinek. Mert nem hiszitek mindazt, amit a próféták megírtak - mondja nekik Jézus. Ebből azután csak kétségbeesés, reménytelenség következhet.

Aki nem veszi komolyan azt, amit Isten megmondott, aki nem vesz komolyan mindent, amit Isten megmondott, csak válogat, csemegézik azokban, az lelkileg vak marad. Nem látja meg a feltámadott Krisztust még akkor sem, ha vele beszél.

Érdemes ezen elgondolkoznunk, hogy milyen sok keserűségtől megmenthetnénk magunkat, ha komolyan vennénk mindazt, amit Isten az igéjében megmondott.

Gondoljunk csak azokra az asszonyokra, akik húsvét hajnalán kimentek Jézus sírjához. Napokkal előbb már tervezték, hogy be kell fejezni a szokásos kegyeletes temetési szertartást, de szombaton nem szabad. Akkor mihelyt megvirrad, a hét első napja, a későbbi vasárnap, akkor megyünk. Drága keneteket vásároltak, szerveznek, terveznek, még útközben is arról tanácskoznak, hogy ki hengeríti el nekik a követ. Tele vannak aggodalommal. S amikor megérkeznek, kiderül: teljesen felesleges volt az egész. A kő már nincs ott, Jézus él, nem kell foglalkozni a holttestével. Pedig az töltötte be őket az előző napokban. Komolytalan, nevetséges, felesleges volt minden költekezés, minden tervezés, szervezés és minden aggodalmaskodás. Csak azt kellett volna komolyan venniük, észben tartani és csendesen várni a beteljesedését, amit Jézus világosan előre megmondott.

Ezért kezdi az angyal a sírboltban a hozzájuk szóló beszédét azzal: emlékezzetek arra, amit megmondott nektek. És amikor emlékeznek, szégyellik magukat. Mivel nem hittük, nem jegyeztük meg, elfelejtettük, és egy csomó felesleges dolgot csináltunk. Nevetségessé tettük magunkat.

Nem így van sokszor velünk is? Aggódunk gyermekeinkért, féltjük magunkat, szorongunk a jövőnk miatt. Találgatunk, tanácskozunk, politizálunk, ötletelünk. Csak éppen azt nem vesszük komolyan, amit Isten világosan megmondott az Ő igéjében. Amit Isten a benne bízóknak ígér erre az életre és a halálon túlra is. Mert azt sem vesszük komolyan.

Ezért van az, hogy még mindig olyan sokan építenek nagy kriptákat. Már életükben szervezik a temetésüket. Aztán nagy összegeket költenek azonnal elhervadó virágokra, csak éppen azt nem veszik komolyan, ami meg van írva: "örök életet készített nekünk az Isten, és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet. Akiben pedig nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban." (1Jn 5,11-12). Ezt a végét sem szoktuk komolyan venni, ennek meg csak az elejét hallgatja szívesen az ember.

Jézus azt mondja: miért ilyen rest a szívetek, hogy nem hiszitek mindazt, amit Isten az Ő igéjében megmondott? Ha mindazt ismernénk és komolyan vennénk, egy sor felesleges fáradozás, önemésztés, költség, időtékozlás nem következne be az életünkben, és ezt a sok energiát hasznos célokra tudnánk használni.

Nem nevetséges, vagy tragikomikus ez az egész jelenet itt az emmausi úton? Két felnőtt ember kézzel, lábbal magyarázza Jézusnak, hogy milyen tragédia következett be amiatt, hogy Ő meghalt. Közben Ő ott megy velük és beszél hozzájuk! Egészen úgy viselkednek, mintha nem élne.

És nem ez jellemez olykor minket is? Egészen úgy viselkedünk, úgy félünk, úgy aggodalmaskodunk, úgy tanácstalankodunk, mintha Ő nem élne. Mintha a Biblia tanmese lenne. Nem vesszük komolyan mindazt, amit Isten itt nekünk megírt.

Luther Márton felesége, a kedves és mély hitű Bóra Katalin, az egyik napon gyászruhába öltözött, és egész nap szomorúan végezte a munkáját. Luther megkérdezte: mi történt? - Meghalt az Isten - közölte vele a felesége. Mit beszélsz? - Hát nem halt meg? - kérdezte Bóra Katalin. Az én férjem néhány nap óta teljesen úgy viselkedik, hogy abból csak erre tudtam következtetni.

Vajon a mi viselkedésünkből mire következtethetnek az emberek? Van nekünk feltámadott, élő Urunk? A halálon is diadalmas, a jövőt kezében tartó, minket kimondhatatlanul szerető Urunk? Erre lehet következtetni? Vagy esetleg arra, hogy ezek ugyanolyan anyátlan, apátlan, elhagyatott, kétségbe esett emberek. Csak beszélnek valami Istenről, meg szép vallásos szövegeik vannak, de a magatartásukból arra lehet következtetni, mintha Jézus nem élne.

És ma, amikor szemtanúi vagyunk az utolsó idők növekvő káoszának, amikor betű szerint teljesedik, amit Jézus előre megmondott, hogy a gonoszság megnövekedik, a hazugság és az erőszak eluralkodik, a szeretet meghidegedik, amikor annyiféle bizonytalanság vesz körül bennünket, akkor ott van-e a szívünkben ez a bizonyosság, hogy Jézus győzött, Jézus él? Kezében tartja, Ő tartja kezében a világ eseményeinek az irányítását, és eközben gondja van a mi kicsi életünk eseményeire is, és azokat is Ő irányítja. Ő nem téved, Ő mérhetetlen bölcsességével és irántunk való szeretetével igazgatja a dolgokat.

3. Erre a bizonyosságra akar elsegíteni minket a mi feltámadott Urunk, az Ő feltámadásáról szóló evangéliummal is. Mert erre a bizonyosságra jutott el ez a két szomorú ember is. Ez az ő lelki útjuknak a harmadik állomása, amikor behívták az otthonukba ott Emmausban az ismeretlen útitársat, és Jézus úgy lépett fel a házukban, mint aki Úr, Ő ült az asztalfőre, Ő kezdett osztani nekik vacsorát.

Ezt ők tudomásul vették, és egyszer csak megnyílt a szemük, és teljes bizonyosság lett bennük arról, hogy íme, a feltámadott Krisztus. Otthagyták a vacsorát, és nem feküdtek le tizenkét kilométeres gyaloglás után fáradtan az ágyukba, hanem azt olvassuk: azonnal visszafordultak, és sötétben, fáradtan mennek vissza tizenkét kilométert, hogy elújságolják másoknak is, mert egy óráig sem szabad engedni szenvedni azokat, akik hozzájuk hasonlóan szenvednek, mert azt hiszik, hogy Jézus meghalt és ott maradt a halálban, pedig ők már tudják, hogy halleluja, Jézus győzött, halleluja, Jézus él!

Amikor megérkeznek, és el akarják lelkendezni a tanítványoknak, azok előbb szólalnak meg, és elmondják, hogy az Úr valóban feltámadt.

Ez olyan ritkán használt nyomatékosító szó az eredeti szövegben, aminek nagy hangsúlya van: valóban feltámadt. Erre ők azt mondják: nekünk mondjátok? Kilométereken át Ő magyarázta nekünk a Bibliát, ott ült az asztalunknál. Láttuk, hallottuk. Mi aztán valóban tudjuk, hogy Ő feltámadt. És egymást erősítik a gyülekezet közösségében azok, akik már találkoztak a feltámadott Krisztussal.

Hogy lehet eljutnunk ilyen bizonyosságra? Hogy jutottak el ők erre a bizonyosságra? Úgy, hogy elkeseredve is, csalódottan is Jézusról beszélgettek. Ez volt a téma. Aztán hallgatták a róla szóló igemagyarázatot. Később mondják: már akkor megmozdult a szívünk. Károli olyan szépen fordítja: gerjedezett a szívünk. Kezdett kiengedni fagyos állapotából. Még nem tudtuk, hogy Ő az, de az ige hallgatása már kezdte gyógyítani a beteg lelkünket. Aztán behívták magukhoz. Még mindig nem tudták, ki Ő, de valami titokzatos vágy ébredt a szívükben, hogy ebből az illetőből még kérünk. Ott bent pedig tudomásul vették, hogy Ő mint Úr lépett be hozzájuk, és akkor nyílt meg a szemük.

Ezeken a lépéseket keresztül vezet el minket ma is a mi feltámadott Urunk a bizonyosságra. Akinek téma egyáltalán Jézus - otthon a családban szoktunk beszélni Jézusról? -, ahol hallgatják a róla szóló hiteles információt, a Szentírás adekvát magyarázatát, még nincs hit, még nincs felismerés, de hangzik az ige, és hallgatja a beteg lelkű ember. Aztán egyre nagyobb vágy ébred benne: még kellene ebből nekem, s behívja Jézust az életébe. "Az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz" - mondja Jézus.

Utána tudomásul veszi, hogy Ő Úr, vagyis elkezd engedelmeskedni annak, amit hallott, és akkor nyílik meg a szeme az embernek. Akkor viszont már nem kell magyarázni és érvelni, akkor a Szentlélek olyan bizonyosságot ad a hívőnek, amit semmi máshoz nem lehet hasonlítani. És nemcsak bizonyosságot ad, hanem egyszerre ad feladatot is. Senki nem mondta nekik, hogy menjetek vissza, de ők sem tanakodnak: most induljunk vagy reggel, aludjuk ki magunkat... Itt már a Szentlélek veszi át az irányítást egy ember élete felett, és lesz programja, lesz küldetése, lesz ereje azt végrehajtani. Lesz mondanivalója. Valami olyat tudtak mondani, amit rajtuk kívül csak a tizenegy tanítvány aznap, mert lesz felelősség a szívében mások iránt és szeretet mások iránt. Holott néhány órával előtte még elkámpicsorodott, reménytelen, letargiába zuhant emberek voltak. Közben azonban találkoztak a Feltámadottal.

Legyen téma a Jézus-ügy, beszélgessünk azokkal, akik szívesen beszélnek róla. Legyen fontos nekünk, hogy hallgassuk a róla szóló bizonyságtételt, és nyissuk ki a szívünk ajtaját előtte: Gyere be, Uram, és tégy velem, amit akarsz! És aztán kezdjük el tenni azt, amit már megértettünk. És Ő megnyitja a szemünket. Utána kapunk erőt, küldetést, mondanivalót, szeretetet, felelősséget.

És ettől a rómaiak kimentek? Nem. A politikai helyzet maradt ugyanaz. Az anyagi helyzetük maradt változatlan. Azok, akik között élniük kellett, nem változtak meg, de belül történt valami olyan változás, amit a Szentírás a teremtéshez hasonlít. Ahhoz a teremtéshez, amikor Isten azt mondta, hogy valami, ami addig nem volt, legyen! És lett. Amikor Isten teremtő erővel beleszól egy kétkedő, kereső, magát sajnáló, másokat vádoló ember életébe, ott valami új jön létre. Aki a Krisztusban van, új teremtés az. A régi elmúlt - írja Pál apostol -, új állt elő.

Ezt az egészen újat kínálja nekünk Isten, és Jézus Krisztus az Ő feltámadásával ezt tette lehetővé. Ne érjük be ennél kevesebbel! Aki pedig már kapott ebből valamit, az legyen éhes és szomjas: kérek ebből Uram még, még többet belőled. Növekedjetek - mondja az ige - a mi Urunk megismerésében és a kegyelemben. Növekedjetek az alázatban, az engedelmességben, és növekedni fog bennetek az Ő öröme, békessége és az a reménység, ami már nem téves illúziókra épül, hanem az Ő igaz ígéreteire.

Mielőtt ezért imádságban is hálát adunk, egy énekverssel könyörögjünk:

Cselekedd Szentlelkeddel,
Végtelen érdemeddel,
Hogy új életet éljünk,
Végre porból felkeljünk
Örök, nagy boldogságra
És halhatatlanságra.

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, megvalljuk neked őszintén, hogy ha körülnézünk, olyan sok okot látunk arra, hogy elcsüggedjünk, és ha volt is bennünk valami reménység, az szertefoszoljék. Megvalljuk azt is őszintén, ha néha magunkba nézünk, és te segítesz a valóságot meglátni, akkor is úgy tűnik: minden okunk megvan a kétségbeesésre. Olyan sok jót elhatároztunk már, és olyan kevés valósult meg abból. Olyan sokszor előjön újra és újra ránk jellemző nyomorúság, gyengeség. Olyan sokszor van úgy: nem azt akartuk mondani és tenni, amit mondtunk és tettünk. Olyan tehetetlenek vagyunk.

Dicsőítünk azért, mert kereszthaláloddal és feltámadásoddal győzelmes életet készítettél nekünk. Talán el sem hisszük, Urunk, hogy mennyire más lehetne minden, hogy ha veled szoros lelki közösségben, a te igédet komolyan véve élnénk. Segíts ezt elkezdeni, segíts ebben megújulni. Szentlelkeddel bátoríts minket, hogy lépjünk ezen az úton és merjünk téged követni. Hadd legyen ebből valóság.

Könyörgünk hozzád szeretteinkért közelben és távolban. Könyörgünk hozzád a betegekért. Különösen két súlyos beteg testvérünkért kiáltunk. Az élet és halál mezsgyéjén légy közel hozzájuk. Könyörgünk azokért, akik érettük fáradoznak.

Könyörgünk népünkért. Készíts jövőt, adjál lelki felébredést sokaknak.

Köszönjük, hogy reád bízhatjuk legszemélyesebb gondjainkat, terheinket is.

Kérünk, adj a bűneinkre bocsánatot és azoktól szabadulást. Félelmeink helyett békességet. Vedd ki a szívünkből az aggodalmaskodást, a szorongást, és adj a helyébe benned vetett bizalmat. Segíts komolyan vennünk, hogy te élsz, számíthatunk rád, bízhatunk benned, és aki benned hisz, az nem csalódik.
Ámen

Ésaiás próféta könyve 26. rész


1. Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!
2. Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője.
3. Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
4. Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.
5. Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
6. Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
7. Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
8. Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9. Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
11. Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.
12. Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
13. Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!
14. A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.
15. Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.
16. Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
17. Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!
18. Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.
19. Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
20. Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
21. Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

  Mózes, aki az én egész házamban hű.

     4Móz 12,7

Ezekkel a szavakkal lépett közbe Isten szolgájáért, Mózesért. Testvérei, Áron és Mirjám megpróbálták vezető helyzetéből kiszorítani. Ürügyül azt a körülményt használták fel, hogy Mózes egy kusita asszonyt vett feleségül. Aligha lehetett volna Mózest még egy másik ponton ilyen érzékenyen eltalálni. Ez a súlyos és fájdalmas támadás nem mint magánembert, hanem mint Isten szolgáját éri. Nagy szüksége van arra, hogy maga Isten lépjen közbe érte, erősítse és tartsa meg a Tőle kapott helyen.

Isten meg is teszi ezt kellő időben. Csodálatos bizonyítványt állít ki neki, amely őt teljesen igazolja. Ha azt látjuk valahol, hogy Isten hűséges szolgáját igaztalanul vádolják, szabad nekünk ezen az alapon kérni, hogy Isten vegye védelmébe szolgáját a gonosz nyelvekkel szemben.

Azt is megfigyelhetjük, hogy Isten itt nem Mózeshez, hanem testvéreihez beszél. Mózes ezt nem hallhatja. Így őrzi meg Isten attól, hogy kevély gondolatoknak adjon helyet. Isten gyermekeinek nem jó az, ha a dicséret és elismerés a fülükbe jut. Jobb, ha vádolóik hallják az ilyen dicséretet.
Jelentős ennek a bizonyságtételnek a tartalma is: "Mózes hű az én egész házamban". Mózes hivatásában sokféle feladat volt. Ő nemcsak a szimpatikus ügyeket intézte el, hanem a kellemetleneket is, mint pl. Kóré csoportjának a lázadása. Azután ezt mondja Isten: ő hű az én egész házamban. Sok hívő csak a saját hasznát keresi, és csődöt mond ott, ahol az Úrért kell fáradoznia, anélkül, hogy ebből személyes haszna lenne.
Jó annak, akiről Isten úgy tehet bizonyságot, mint Mózesről

Varga László: Isten asztaláról

 "Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni."

     Példabeszédek 29,7

Megérteni egymást - talán ez a legnagyobb emberi bölcsesség. Isten azért adta az embernek a beszéd képességét, hogy meg tudjuk érteni egymást. De mi ma is a Bábel tornyát építjük, nem is akarjuk abbahagyni, míg az égig nem ér, hogyan tudnánk megérteni egymást? Mindent megteszünk, hogy megértsük a nagyok, sikeresek, gazdagok életét, hogy eltanuljuk a titkukat. Azért van a sok pletykaújság, azért vásárolja a sok elégedetlen ember, látni kell, hogyan sikerül másnak, kövessük, hátha nekünk is sikerülni fog, és az irigység kitartásával lessük őket. De a nincsteleneket? Kinek van arra ideje? Tőlük nincs mit tanulni, csak elszomorítják az örülni vágyó embert, jobb tőlük minél távolabb lenni, nehogy valami ránk tapadjon nyomorúságuk szennyéből. Megérteni? Miért? Abból nem származik semmi nyereség. Krisztust kell ismerni, Őt követni abban is, ahogy Ő lehajolt a bajban lévőkhöz. Mennyire megértette a vakot, aki látni akart, és az Ő saját szavát visszhangozva csak annyit mondott neki: láss! Megértette a gyenge hitűt, aki segítséget kért a maga hitetlensége ellen, és meghallgatta kérését. Megértette Pétert, akkor is, amikor megtagadta Őt, és felmentést adott neki. Megértett téged, ha szóltál hozzá. Ugye, mennyire megértett? Szólj hozzá bizalommal, és kövesd a megértésben!
Krisztusom, Megváltóm, Te megérted az én nyomorúságomat. Talán nem vagyok nincstelen, sok ajándékod gazdaggá is tehet, de van annyi nyomorúságom, mint minden embernek ebben a szomorú világban. Próbálom másoknak panaszolni, de elakad a szavam. A többieknek is van bajuk elég, kit érdekelne az én panaszom? Hozzád fordulok, Uram, aki mindig megérted a hozzád fordulókat. Érts meg, amikor panaszolok, és adj vigasztalást! Érts meg, ha gondjaim bűnbe visznek, adj bocsánatot és útmutatást a jóra! És ha én is megértettem akaratodat és jóságodat, nyisd meg gyarló fülem, hogy képes legyek meghallgatni, megérteni a nyomorultabbat, és átadni a Te vigasztalásodat! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A HAZUGSÁG ZSARNOKI URALMA


A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 12
A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára. Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.Irtson ki az ÚR minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet! Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk? 6 Most már fölkelek - mondja az ÚR - a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.Az ÚR ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor, még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek. 



"Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek... Az Úr ígéretei tiszták."

(Zsolt 12,3 és 7a)


Ez a zsoltár Isten ítéletét kéri a szavakkal elkövetett gonoszságra. "Ezek egymásnak szólnak csak hívságot. Dolgukat festik szép beszédekkel. Hízelkedvén mutatnak nyájasságot, de nyelvük nem egyez ő szívükkel." (Ref. énekeskönyv, 12. zsolt. 2.v.)
A nyelv bűneinek valamennyi fajtája szóba kerül: a hazugság, vagyis azok az állítások, amelyek ellentmondanak a tényeknek, továbbá a hízelkedés, ami azt jelenti, hogy a dolgokat nem azért mondjuk, mivel igazak, hanem mert valaki szívesen hallgatja azokat. "Kétszínűen beszélnek" (szó szerint: szívből és szívből, azaz kettős szívből), s ez azt jelenti, hogy egyetlen emberben két szándék és két erkölcsi alapelv van. Beszél, és mégsem tudod, hogy kinek a hangját hallod.
A gonosz társadalom a hazugság uralma alatt él. A hazugság tönkreteszi a közösségi élet akármelyik és mindegyik formáját. "Segíts, Urunk, mert nem bízhatunk többé senkiben."
A szavakkal való visszaélés rengeteg bajt okozott Dávid napjaiban, de az okozott kár, mely ennek a gonoszságnak a következménye, mostanra már ezerszeresére rúgott. Minden áldott órában szavakkal bombáznak minket. Ezek a szavak azonban nem azt jelentik, amit kifejeznek. Hazugságok kereszttüzében élünk. "Tüzelnek" ránk az újságban, a rádióban, a televízióban. A szavak rendeltetése az, hogy egyszerűen csak szolgálják az emberi érintkezést. De ma már az emberek művészi tökélyre vitték a szavakkal való visszaélést. Elleplezik, amit gondolnak, összezavarják hallgatóikat, hízelgők, hatásvadászok. Ezt teszi a kormány, az ügyvéd , az egyetemi hallgató, a tanár, a kereskedő, a riporter. Még a menyasszony és a vőlegény is, midőn nem tudják, mire gondolnak, vagy nem gondolják komolyan, amit mondanak. És olykor az igehirdető is ezt teszi.
A Biblia az mondja, hogy a keresztyén megújulás legnehezebb része a nyelv megszelídítése (Jak 3,8). Igenünk jelentse azt, hogy igen, nemünk pedig azt, hogy nem. Az "új Jeruzsálemben" nincs hely azok számára, akik szeretik és cselekszik a hazugságot.
Amikor a szavak olyan olcsóvá lettek, hogy az ígéret csak annyi, mint az üres szavak áradata, újból fel kell fedeznünk, mit jelent az, hogy "az Úr ígéretei tiszták".

Bizonyságom

Az nagymamám, aki nem rég ment el, az Úrban ment el!
Mindig volt hite, mindig imádkozott, de kemény maradt a szíve! Sokat imádkoztam, imádkoztunk testvérekkel, Pásztor Asszonnyal érte! Minden szombaton jött egy testvér közben járni hozzánk.
Kilencven éves volt amikor igazán megtért és szájjal megvallotta Jézust Urának, Megváltójának!
Álmában megjelent neki az Úr és azt mondta neki, hogy imádkozzon még mindenkiért ahogy eddig, mert Ő meghallgatja azt! Még 3 évig imádkozott szüntelen és álmában aludt el, ment el! Nem szenvedett, nem volt már beteg, nem fájt semmije!!! Pedig elötte egész életében betegeskedett!
Folyamatosan imádkoztunk érte, nem adtuk fel!! Ő is ezt tette, közben járt a családunk minden tagjáért, rokonainkért és a hazánkért! Nekünk is ezt kell tennünk! Sosem feladni, sosem késő!
Mi általunk megvan szentelve a családunk és ezért megvárja az Úr az Ő megtérésüket is!
Azon  a reggelen amikor elolvastam a hírt, hogy elaludt, rá a következő percben felugrott egy értesítő egy keresztény versről, amiben arról ír, hogy az Atya karjaiba megyünk el, amikor ,,meghalunk,, ..így üzent az Úr, hogy Ő karjaiba van! Halleluja, dicsőség érte!
Ámen💖

Tegnap megosztott videó is erről tanuskodik!

https://www.youtube.com/watch?v=_IYUY3vFd2k




Oswald Chambers: Krisztus mindenek fele-ISTEN ÉS A BŰN ÖSSZECSAPÁSA


   "Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára" (1Pt 2,24).


Jézus keresztje Istennek a bűn felett mondott ítéletét hirdeti. Semmiképpen se tűrd meg Krisztus keresztjével kapcsolatban a vértanúság gondolatát. A kereszt nagyszerű győzelem volt, amely a poklot alapjáig megrendítette. Nincs semmi biztosabb sem az időben, sem az örökkévalóságban, mint amit Jézus Krisztus véghezvitt a kereszten: helyes kapcsolatba hozta az emberi nemzetséget Istennel. Az emberi élet alapjává a megváltást tette. Minden embernek utat nyitott, hogy belépjen az Istennel való közösségbe. A kereszt nem véletlenül jutott Jézusnak: Ő azért jött. Ő az a "Bárány, aki megöletett e világ alapjának felvettetése előtt". Testté lételének (Jn 1,14) egyetlen értelme és célja a kereszt. Őrizkedj attól, hogy a "testben megjelent" Istent elválaszd a "bűnné lett" Isten Fiától. Már testté létele is a megváltás céljából történt. Isten azért lett testté, hogy elvegye a bűnt. A kereszt az idő és az örökkévalóság középpontja, s mindkettő talányát megoldja. A kereszt nem egy ember keresztje, hanem Isten keresztje, és Isten keresztje soha nem válhat emberi tapasztalattá. A kereszt Isten természetének kiábrázolása, kapu, amelyen át minden ember közösségbe juthat Istennel. Amikor eljutottunk a keresztig, nem tudunk keresztüllépni rajta; ott maradunk abban az életben, amelynek a kereszt a kapuja. A megváltás középpontja Jézus keresztje és ezért olyan könnyű elnyerni az üdvösséget, mert Istennek nagyon sokba került. A kereszt az a hely, ahol egy hatalmas csapással Isten egyesül a bűnös emberrel, úgyhogy feltárul az életbe vezető út - a csapás pedig Isten szívét éri.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében--Először le s azután fel (I.)



   "És az a férfi vitéz hős, de bélpoklos volt. "

(2 Kir 5, 1)  

Milyen szörnyű lehetett annak az embernek, mikor rájött, hogy bélpoklos. A bélpoklosság vagy lepra csakúgy, mint a rákbetegség, még ma sem tartozik a teljes biztonsággal gyógyítható betegségek közé. Akit ez a kór megtámad, leszámolhat az élettel.

Kevés halandónak kedvezett úgy a szerencse, mint Naámánnak. Szíria legnagyobb méltóságára emelkedett és királyi ura előtt is nagyra becsült volt. Most azonban kitört rajta ez a szörnyű betegség, és sötét árnyak váltották fel az eddigi derűs napokat. És mégis, ez a végzetes baj egyengette az utat Naámán életében az igazi és teljes boldogság felé; kapcsolatba hozta őt az igaz Istennel és megtapasztaltatta vele csodatevő hatalmát. Naámánnak azonban először sejtelme sem volt erről és halálosan boldogtalannak érezte magát.

Hányszor ismétlődik ugyanez más emberek életében is! Isten néha sötét utakon vezeti övéit, de azok végül is áldássá lesznek. Naámán történetében szó van egy fiatal izraelita leányról, akit az a szerencsétlenség ért, hogy egy ellenséges betörés alkalmával szír katonák elhurcolták és eladták rabszolgának. Micsoda sötét út; elszakították szüleitől és hazájától, gyalázatnak dobták oda és minden valószínűség szerint szeretetlenül, durván bántak vele. De még eközben is Isten szeretetének tárgya maradt. Úgy vezette őt Isten, hogy Naámán házába került és eszköz lett e nagy tekintélyű férfi megmentésében. Ugyanis ez a leány mutatta meg neki az utat Elizeus prófétához.

Isten nagyon gyakran szétrombolja a földi boldogságot, hogy annak romjain valami új és magasabb rendű áldást építsen. Milyen gyakran lesz egy betegség vagy valamiféle veszteség, vagy egyéb nyomorúság híd az élő Isten fele. Akinek van szeme Isten útjainak meglátására, az tudja, hogy azok mindig sötétségen keresztül vezetnek a világosságra, szoros helyekről a tágas szabadba. Annak azonban, akinek még nem nyílt meg a szeme ezek meglátására, azt kiáltjuk: ne kételkedj, máris útban van valami nagyszerű és áldott dolog. Aki előtt Isten kegyelmének a fénye felragyogott, az bőven kárpótolva van minden nehézségért és minden oka megvan, hogy így szóljon: "Az Úr mindent legjobban intézett!"

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Egy király, egy Úr


"Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név"  (Zak 14,9).

Micsoda áldott reménység ez! Nem szeszélyes álom, hanem a csalhatatlan Ige kijelentése. Valamennyi nép megismeri majd az Urat, és kegyelmes uralkodását minden nemzetség elfogadja. Ma még távol vagyunk ettől. Ugyan ki hódol ma a Nagy Király előtt? Mennyien lázonganak! Milyen sok úr és milyen sok isten van e földön! Még a hitvalló keresztyének között is hány és hányféle eltérő felfogás uralkodik róla és evangéliumáról! De egyszer majd egy Király lesz, egy Úr és az élő Istennek egy neve. Ó Uram, bárcsak hamarosan eljönne ez a nap! Naponta kiáltunk hozzád: Jöjjön el a te országod!
Nem kérdezzük, mikor jön el, nehogy elveszítsük az eljövetel bizonyosságának vigasztalását. Amilyen bizonyos, hogy a Szent Szellem egykor a próféták által szólt, olyan bizonyos, hogy eljön az idő, amikor majd az egész földet betölti az Úr dicsősége. Jézus Krisztus nem hiába halt meg. Isten Szelleme nem hiába munkálkodik. Az Atya örökkévaló célja nem hiúsulhat meg! Itt, ahol most a Sátán zsarnokoskodik, az Úr Jézust koronázzák királlyá és a mindenható Isten uralkodik majd! Ebben a hitben megerősödve kezdjünk a mai nap munkájához és küzdelmeihez!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre.” (Zsidók 13,13)


Jézus hordozta keresztjét és szembe ment szenvedéseivel a kapunk kívül. Ha a keresztyén a bűn és e világ bálványozásának táborát elhagyja, azt nem azért teszi, mert egyedül akar lenni, hanem azért, mert az Úr Jézus is kiment a táboron kívül, a tanítványnak pedig követnie kell Mesterét. Krisztus „nem e világból való” volt. Élete és szavainak igazsága szünet nélkül a világgal való közösség ellen tanúskodtak. Hol lehetne valaha olyan szeretetre találni, mint az Ő határtalan szeretete az emberek fiai iránt és ennek dacára mégis „elkülöníttetett a bűnösöktől”. Hasonlóképen „kell Ő hozzá kimenni” tanítványainak is. Mint az igazság tanúbizonyságainak állást kell foglalniuk „a táboron kívül”. Késznek kell lenniük a keskeny úton való járásra, hős, hajthatatlan és oroszlánbátorságú szívvel kell rendelkezniük. Krisztust mindenekfelett szeretniük kell és azután az Ő igazságát; ezt a kettőt: Krisztust és igazságát, az egész világ fölött kell becsülnünk. Jézus akarja, hogy az Övéi „kimenjenek a táboron kívül” saját szentségük miatt. Miképp növekedhetnétek a kegyelemben és hogyan juthatnátok előbbre abban, míg a világhoz szabjátok magatokat? A szent élet és a világtól való elkülönülés jóllehet a szenvedés útja, de mégis az üdvösséghez vezető királyi országút. Igaz, hogy nehéz helyzetbe jutunk a világ megtagadásával, mert az minden nap újabb küzdelembe vezet, de mindamellett mégis boldog élet az. Krisztus harcosának öröméhez hasonló öröm nem létezik; az Úr Jézus oly kegyesen és nyájasan jelenik meg neki, s oly kedves felüdülést nyújt részére, hogy a naponkénti küzdelem és harc között több örömöt és békét élvez, mint mások nyughelyeiken. A szentség országútja a Krisztussal való közösség országútja. Csak úgy lehet reményünk az élet koronájának elnyerésére, ha az isteni kegyelem által képesekké lettünk Krisztust „követni a táboron kívül” is. A megszentelődés keresztje után jön a dicsőség koronája. A szempillantásig tartó szégyen és gyalázat gazdagon meg lesz jutalmazva örök tisztességgel az igazságért való tanúskodás arasznyi ideje egykor semminek tűnik fel előttünk, mikor már az Úrnál leszünk.

Joel Osteen: Minden nap, minden szempontból egyre kedvesebb vagyok.

Minden nap, minden szempontból egyre kedvesebb vagyok.


Mindannyian követünk el hibákat, és teszünk olyat, amiről azt gondoljuk, bárcsak másképp tettük volna. A hibáink alkalmasak arra, hogy tanuljunk belőlük, de egyáltalán nem kell az aktív emlékeink között őrizgetnünk őket. Azokra a dolgokra kell emlékeznünk, amelyet jól csináltunk: a sikereinkre, a kísértések legyőzésére, amikor kedvesen bántunk a számunkra idegen személyekkel…
Ha voltak is bölcstelen döntéseink, gondoljunk mindig a jó választásainkra. Ne azon gondolkodjunk, hogy mik a gyengeségeink, hanem, hogy mik az erősségeink. Ne arra összpontosítsunk, hogy mik a hiányosságaink, hanem arra, hogy mi az, amiben a legjobbak vagyunk. Aki önmaga ellenségeként viselkedik, abból soha nem lesz az a valaki, akinek Isten eredetileg eltervezte. Át kell nevelnünk az elménket és fegyelmezettebben kell gondolkodnunk. /Joel Osteen/

Ha van olyan ismerősöd, akinek szüksége van építő gondolatokra, oszd meg vele ezt az üzenetet, a „Megosztás” gomb használatával!

***************************

Minden nap, minden szempontból egyre befogadóbb vagyok.

Ha jelenleg száraz, hervadt időszakon mész keresztül, ha szűkös időket élsz, ha a dolgok, helyzetek nem a te javadat szolgálják, és ha mindezért hajlasz az elcsüggedésre, én azt mondom neked: sose add fel! Higgy a Mindenhatóban és hidd, hogy minden jóra fordul. Hidd, hogy minden a javadat szolgálja. Csak hidd!
Igen, mindenki más kidőlhet a sorból, de neked természetfölötti ajtók nyílnak meg.
Igen, mások panaszkodhatnak, de a te a szívedben az imák dalolnak.
Igen, mások letörhetnek, de a te arcodon mosoly ül, mert mindezt te így akarod. /Joel Osteen/

Ha van olyan ismerősöd, akinek szüksége van építő gondolatokra, oszd meg vele ezt az üzenetet, a „Megosztás” gomb használatával!




Joel Osteen:Minden nap...

Minden nap, minden szempontból egyre kedvesebb vagyok.


Mindannyian követünk el hibákat, és teszünk olyat, amiről azt gondoljuk, bárcsak másképp tettük volna. A hibáink alkalmasak arra, hogy tanuljunk belőlük, de egyáltalán nem kell az aktív emlékeink között őrizgetnünk őket. Azokra a dolgokra kell emlékeznünk, amelyet jól csináltunk: a sikereinkre, a kísértések legyőzésére, amikor kedvesen bántunk a számunkra idegen személyekkel…
Ha voltak is bölcstelen döntéseink, gondoljunk mindig a jó választásainkra. Ne azon gondolkodjunk, hogy mik a gyengeségeink, hanem, hogy mik az erősségeink. Ne arra összpontosítsunk, hogy mik a hiányosságaink, hanem arra, hogy mi az, amiben a legjobbak vagyunk. Aki önmaga ellenségeként viselkedik, abból soha nem lesz az a valaki, akinek Isten eredetileg eltervezte. Át kell nevelnünk az elménket és fegyelmezettebben kell gondolkodnunk. /Joel Osteen/

Ha van olyan ismerősöd, akinek szüksége van építő gondolatokra, oszd meg vele ezt az üzenetet, a „Megosztás” gomb használatával!

***************************

Minden nap, minden szempontból egyre befogadóbb vagyok.

Ha jelenleg száraz, hervadt időszakon mész keresztül, ha szűkös időket élsz, ha a dolgok, helyzetek nem a te javadat szolgálják, és ha mindezért hajlasz az elcsüggedésre, én azt mondom neked: sose add fel! Higgy a Mindenhatóban és hidd, hogy minden jóra fordul. Hidd, hogy minden a javadat szolgálja. Csak hidd!
Igen, mindenki más kidőlhet a sorból, de neked természetfölötti ajtók nyílnak meg.
Igen, mások panaszkodhatnak, de a te a szívedben az imák dalolnak.
Igen, mások letörhetnek, de a te arcodon mosoly ül, mert mindezt te így akarod. /Joel Osteen/

Ha van olyan ismerősöd, akinek szüksége van építő gondolatokra, oszd meg vele ezt az üzenetet, a „Megosztás” gomb használatával!



Csendes percek Istennel: 7 napos "Kétség diéta" 4. napja

„Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok házimunka. Egyszer csak előállott és így szólt: Uram, nincs gondod rá, hogy a testvérem teljesen magamra hagyott a szolgálatban? Szólj neki, segítsen nekem.” -(Lukács 10:40)

Amikor úgy érzed, összecsapnak fejed felett a hullámok, szerinted Isten törődik mindazzal, ami veled történik? Például, hogy mennyire akarsz gondoskodni a családodról, kifizetni a számlákat, időt szakítani Biblia-tanulmányozásra, a házasságra és a szolgálatra, amire elhívott, miközben két munkahelyen dolgozol, gondoskodsz idősödő szüleidről, ingázol a munka és gyermekeid között?

Néhány éve, nehezen találtam meg az aranyközéputat. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon Isten törődik-e velem, és mindazzal, amit teszek? Azon filóztam, miért nem gondoskodik rólam jobban, hogy 1-1 napom döccenő nélkül elteljen. Néha úgy éreztem, Ő túl sokat vár el tőlem.
Végül eljutottam arra a pontra, hogy kimerültem és kész voltam feladni mindent. Visszanézve, már látom, hogy sok mindent jól csináltam, de nem minden volt Isten akaratából. Az igazság az, hogy sokkal inkább szolgáltam Őt, mint kerestem Őt.
Végül, kifogytam az üzemanyagból. Nem volt elég energiám ahhoz, hogy minden szerepben, kapcsolatban felelősségteljesen megálljam a helyem. A hitem is elfogyott, amitől megkérdőjeleztem, képes vagyok-e rendszerezni az életem, tisztán meghallani az Urat, és átadni magam az Ő akaratának.
A lelki egyensúlyom teljesen felborult. Túl sok mindent vállaltam, és ez éjjel-nappal aggódásra adott okot. Tudtam, hogy jobban kellene Istenben bíznom. Az aggódás kimerített.

Egyik nap, Biblia olvasás közben, feltűnt Márta aggódása mennyire kimerültté tette őt is, és arra gondolt, vajon Jézust érdekli-e az, hogy a testvére otthagyta őt a sok munkával? Figyelj csak, Jézus hogy válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenért aggodalmaskodol és töröd magadat. Pedig csak egy a szükséges dolog és Mária ezt a jobb részt választotta, azt, amelyik örökre megmarad.” (Lukács 10,41-42)
Hogyan kell a jobb részt választani? Hogyan találunk békét és bizonyosságot abban, hogy Isten törődik velünk? Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van reátok. (1Péter 5:7)
Ugyanezt mondja Pál apostol is: Semmi miatt ne aggódj, hanem inkább imádkozz. Mondd el az Úrnak, mire van szükséged, de adj hálát mindig! Ekkor fogod csak megtapasztalni a békét, amit csak Ő adhat neked. Az ő békéje fogja irányítani szíveteket, elméteket mindig Jézus Krisztusban. (Filippi 4:6-7)

Oly könnyűnek hangzik, de mégis, miért olyan nehéz? Szerintem azért, mert a sátán az ellenkezőjét sugallja. Azt mondja, hogy ne légy nyugodt, hanem aggódj minden miatt. Te mondd meg Istennek, mit tegyen. Ha nem teszi, vedd át te az irányítást. A gondok, amik emésztenek, olyanok lesznek, mint egy mérgező sav a szívedben, lerombolva az önbizalmadat.

Itt az idő, hogy inkább Isten Igéjére figyeljünk az ellenség hazugságai helyett. Ha az élet terhe a vállunkra nehezedik ezen a héten is, ezek legyenek az irányadóink:

- Hagyd abba az aggódást: nyomd meg a Pause (szünet) gombot a felemésztő gondjaidon.

- Kezdj el imádkozni: Beszélgess Istennel! Oszd meg vele, mi mindennel foglalkozol, és kérdezd meg, hogy le kell-e mondanod valamiről azért, hogy azt az időt inkább Vele töltsd. A Vele való időtöltés épp olyan fontos, mint a mások felé való szolgálat.

- Mindig adj hálát: Adj hálát mindazért, amit a múltban tett érted, és mindazért, amit a jövőben fog tenni. Ez segít mindig arra emlékezned, Ő milyen jó Isten!

Vizsgálj meg Uram, és ismerd meg aggódó szívem szándékait. Próbálj meg engem. Amikor gondok emésztenek, kérlek, emlékeztess, hogy Te mindig velem vagy, mindig fogod a jobb kezemet, és vezetsz engem tanácsaiddal. Keresni és szolgálni akarlak téged, és másokat. Segíts felállítani a helyes egyensúlyt az életemben, és letenni a terheimet eléd, mert biztosan tudom, hogy te gondoskodsz rólam. Jézus nevében, Ámen.

Olvasd el a következő Biblia verseket is:

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
( Zsoltárok 139:23)

"De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!"
(73:23-26)



(Forrás: 7 Day Doubt Diet, Day 4, Renee Swope, used with permission)

Ésaiás próféta könyve 43. rész



1. És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
2. Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
3. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.
4. Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:
5. Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek.
6. Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről,
7. Mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!
8. Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak!
9. Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz.
10. Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!
11. Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!
12. Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.
13. Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?
14. Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájokat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba.
15. Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok.
16. Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt,
17. A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!
18. Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!
19. Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
20. Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.
21. A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
22. És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!
23. Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.
24. Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.
25. Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!
26. Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!
27. Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem!
28. Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt!

2017. április 5., szerda

Kenneth E. Hagin: A hatalom közelében

Mi valóban „bölcsességet” szólunk azok között, akik érettek; ez azonban nem e világ bölcsessége, sem ama trónjuktól megfosztott erők bölcsessége, akik uralkodnak e világon, ez Isten titkolt bölcsessége… 
—1KORINTHUS 2,6. 7. (Moffatt)


Isten Igéje azt tanítja, hogy a sátán és a gonosz szellemek egy lázadás során magukhoz ragadták a hatalmat, és az Úr Jézus megfosztotta őket a trónjuktól. Figyeljük meg: a Moffatt fordítás „trónjuktól megfosztott erőknek” nevezi őket. Isten teremtette a földet és annak teljességét. Majd Ádámnak adott uralmat, vagyis hatalmat, keze minden munkája felett. (1Móz. 1,27. 28. Zsolt. 8,3–6) Ádámé lett a föld feletti uralom. Valójában Ádám e világ istenének lett teremtve. Amikor Ádám felségárulást követett el és eladott mindent a sátánnak, akkor Ádám révén ő lett e világ istene (2Kor. 4,4), és azóta a lázadó bitorolja Ádám hatalmát.
A Biblia azonban Jézus Krisztust az utolsó Ádámnak hívja. (1Kor. 15,45) Jézus eljött, mint a mi képviselőnk — a mi helyettesítőnk —, és legyőzte a sátánt! Jézus ezt nem önmagáért tette, hanem értünk! Mindaz, amit Jézus megtett, minket illet. Nekünk hívőknek nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben a világban vagyunk, viszont nem e világból származunk. A sátán nem uralkodhat felettünk. Nekünk kell uralkodnunk felette. Mi képesek vagyunk uralkodni a sátán felett. Van hatalmunk felette. Jézus legyőzte őt helyettünk.
Megvallás: Én megkapom a kinyilatkoztatást Isten Igéjének igazságáról. Megértem, hogy mi az, ami hozzám tartozik és használom is.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

  Mózes így szólt: Nem viselhetem magam mind az egész nép terhét, mert erőm felett van az.

     4Móz 11,14

A 4.Móz 11. és 12. részében Isten úgy mutatja meg magát Mózesnek, mint aki mindenben segíthet. Háromszoros nehézségből menti ki. Először is hivatali terhén könnyít.

A nép megújuló zúgolódása olyan erővel nehezedett lelkére, hogy összeroppanással fenyegette. Isten meghallotta fohászkodását és segített rajta azzal, hogy 70 vénet, akikben Isten Lelke volt - mellé adott segítőül.

Isten ma is le tud venni olyan terheket, amelyek alatt egykor övéi sóhajtoztak, mint pl. Illés a fenyőfa alatt, vagy Jeremiás, akit összeverve verembe dobtak, de ott is elmondhatta: "de az Úr velem van, mint hatalmas hős" (Jer. 20,11).

A hivatali terhek mellett ott volt Mózesen a mindennapi kenyér gondja. Izrael a mannát nagyon egyoldalú tápláléknak találta és megunta. Vágyott Egyiptom változatos ételei után. De hogyan teremthetett volna Mózes a milliónyi népnek húst a pusztában?

Isten meghallotta sóhajtását. A Mindenható erős szelet támasztott, amely fürjeket hozott a táborra. A nép ehetett húst gyomorrontásig.

Az az Isten, aki Mózesen segített és Illést a hollók által táplálta, ma is él!
Végül Isten Mózest egy családi nehézségben segítette meg. Saját testvérei támadtak ellene. Milyen rettenetes szenvedést jelenthetett ez Mózesnek, aki nagyon érzékeny ember volt. Micsoda fájdalmas volt ez a megalázás neki azok előtt, akik a nép közül is ellene támadtak. Isten azonban közbelépett. Mirjámot poklossággal büntette meg, Mózest pedig igazolta. Mózes megtapasztalta az Ige igazságát:
"Az Úré a szabadítás!" - Ő segíthet.

Varga László: Isten asztaláról

  "Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."

     János 13,34

Csodálkozhattak a tanítványok, amikor három év után, mialatt egyebet se tanultak, csak a szeretetet, új parancsolatként megint azt hallják Jézustól. Nekünk is a könyökünkön jön ki, ha a templomban megint arról prédikálnak. Pedig két szempontból is új ez a parancsolat. Egyik értelme az, hogy ezt nem lehet egyszer s mindenkorra megtanulni. Mindennap újként kell tudatosítani, hogy ma is szeretni kell, családot, embereket, munkát, igét. Ez életünk alapja. De a nagypéntek előtt való estén, amikor Jézus búcsúzik tanítványaitól, különös értelmet nyer az, hogy "ahogy én szerettelek titeket", ne másképpen, ne megalkuvásokkal, kibúvókkal, bölcselkedésekkel, hanem éppen úgy szeressétek egymást. A keresztre induló Jézusnak valóban új, megismételhetetlen példája jelenik meg ebben a parancsolatban, amelyet senki nem mondhat olyan tekintéllyel, ahogy Ő mondta. Senki nem másíthatja meg, ha ránéz a keresztre. Ez az emberlétnek, minden emberi magatartásnak, minden emberi viszonynak örök eszménye. Nem tudjuk betartani, de annyi hiányzik az emberi társadalom boldogságából, amennyi ebből az új parancsolatból, és anynyi valósul meg belőle, amennyire képesek vagyunk megtartani.
Szerető Atyám, taníts meg igazán szeretni! Jézus megtanított rá, elméletben én is nagyon tudom. A mindennapi gyakorlatára kérem, hogy taníts. Megértettem, másképp sem én nem lehetek boldog, sem mást nem tudok azzá tenni, mintha béna volnék. Köszönöm neked, hogy a családban szeretjük egymást. Köszönöm, hogy az enyéimet áldozattal is tudom szeretni. Jól látom, addig vagyunk boldogok otthon, ameddig szeretetet tudunk adni egymásnak. Jólesik, ha más közösségben is érezzük egymás segítő szeretetét. Mintha egy fészekben lennénk a körülöttünk gyűlölködő világ zivatarában, a Te szárnyaid alatt. Tarts meg ebben a fészekben! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-BÉKE ÉS REND



A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 5,11-20
11 Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak! 12 Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. 13 Mert te, URam, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.



"Kelts bennük félelmet, Uram, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek."

(Zsolt 9,20)


A világban a béke a rendtől függ. A békét biztosító rendhez az kell, hogy Istent uralkodóként ismerjék el és hogy az emberek tudják a helyüket. "Kelts bennük félelmet, Uram, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek."
Ez egy imádság a békéért és egy imádság Isten királyságáért. A "béke", ahogy ezt a szót a Biblia használja, rend, tehát egy olyan helyzet, ahol minden rendben van, a helyén van. Ezért mondja a Biblia: "Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene" (1Kor 14,33). Ő gyűlöli az összevisszaságot és megköveteli a rendet.
A Messiás királysága a békesség királysága. De az ő királysága több, mint azok a békés pásztorjeleneteket ábrázoló képek. A békesség királysága egy olyan új rend, melyben Istent imádják, az emberek egymást szeretik, a dolgokat pedig sem nem imádják, sem nem szeretik, hanem használják. Ez az igazi rend, ez a békesség.
Nem lesz addig békesség, amíg az emberek nem kerülnek összhangba Isten rendjével. A népeknek tudniok kell, hogy ők csak emberek - és hogy Isten, Isten.
A gőgösség a bűn atyja. A gőgösség nem csupán túlzott kérkedés. Erről mindenki elismeri, hogy bűn. De a mindennapi gőgösséget sokkal nehezebb felismerni. Az ugyanis azt jelenti, hogy nem vagyunk hajlandók Isten előtt meghajolni. Az ilyenfajta gőgösség tönkreteszi az emberek életét, még azokét is, akik máskülönben rendes és civilizált emberek. Mert nem tudják, hogy "ők csak emberek".
Az alázat a gőgösség ellentéte. Ez az egyetlen ajtó, amelyen át megtalálhatjuk Istent. Ezért találják meg őt a gyermekek, míg a bölcsek sötétségben maradnak.
Az a mód, ahogy Isten alázatra tanítja az emberi nemet az isteni humor, s ez megindítja az embereket is, az angyalokat is. Az emberiség bűnbe esett, mivel olyan akart lenni, mint Isten. De amikor Isten olyan lett, mint az ember, kikerültünk a veremből. A "békesség a rend által" új világához vezető út Betlehemben kezdődik, az isteni gyermekkel. Az egész gőgös emberi fajnak ide kell járulnia és hódolnia kell a jászolbölcsőnél. Csak akkor találhatjuk majd meg helyünket Isten királyságának áldott rendjében.

Napi áhitat- Botránkoztatást elkerülő áldozatok

Olvasmány: Mt 17,22–27


Néha érdemes lemondani vagy áldozatot hozni azért, hogy embertársaid veled kapcsolatban ne akadjanak fenn.

 „Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus:
„Az Emberfia emberek kezébe adatik,  megölik, de a harmadik napon feltámad.”
Ekkor igen elszomorodtak.  Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: „A ti mesteretek nem fizet templomadót?”  „De igen” - felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?”  Miután így felelt: „Az idegenektől”, Jézus ezt mondta neki: „Akkor tehát a fiak szabadok.  De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted.”

Magyarázat

Jézus megbotránkoztatta kortársait. Küldetése és az igazság kérdésében soha nem kötött kompromisszumot. A szombatnappal kapcsolatos szabályok megszegésével például gyakran felháborította korának vallási vezetőit. Más kérdésekben viszont hajlott arra, hogy engedjen az elvárásoknak.
A templom az Isten háza, vagyis Atyjának háza, tehát Jézusé is. Egy atya sem szed adót a gyermekétől. Persze ezt a kortársak közül kevesen értették és hitték el. Jézus számukra ugyanolyan embernek számított, mint minden más zsidó, akiknek kötelező volt 20 éves kor felett kétnapi munkabérnek megfelelő adót fizetniük. Hogy Jézus ne botránkoztassa meg az embe­reket, ezért inkább befizeti a templomadót.
Nekünk is fontos, hogy lássuk, melyek azok a kérdések, területek, ahol nem köthetünk kompromisszumot, ahol ragaszkodnunk kell hitvallásunkhoz, gyakorlatunkhoz, hagyományunkhoz, valamint látnunk kell azt, hogy hol érdemes a kapcsolatok érdekében engedni véleményünkből, és akár áldozatokat is hozni ennek érdekében. Sajnos néha kompromisszumot kötünk ott, ahol nem szabadna, és megkeményítjük magunkat ott, ahol engednünk kellene.
Csakis Isten adhat bölcsességet az egyes helyzetekben.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-AZ Ő HALÁLTUSÁJA ÉS A MI TANÍTVÁNYSÁGUNK



   "Akkor elment Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak és mondta tanítványainak: ...maradjatok itt és vigyázzatok énvelem" (Mt 26,36-38).


Sohasem mérhetjük fel a Gecsemánéban lejátszódott halálos küzdelem mélységeit, de legalább ne értsük félre. Isten és ember halálos harca ez egy személyben szemtől szemben a bűnnel. Semmit sem ismerünk a Gecsemánéból személyes tapasztalás útján. Gecsemáné és Golgota egyedülállóak: nekünk az életre nyitnak kaput. Nem a kereszthaláltól félt Jézus a Gecsemánéban: a legnyomatékosabban hangsúlyozta, hogy meghalni jött erre a világra. A Gecsemánéban attól félt, hogy mint ember Fia nem tudja befejezni művét. Mint Isten Fia befejezhette - a Sátán nem nyúlhatott hozzá -, de a Sátán támadása arra irányult, hogy csak mint elszigetelt valaki jusson át a halálon. Ez azt jelentette volna, hogy nem lehetett volna Megváltó. Olvasd el ennek a harcnak a leírását a kísértés történetének fényében: "Akkor eltávozott tőle az ördög egy időre" (Lk 4,13). Gecsemánéban a Sátán visszatért, de újra vereséget szenvedett. Gecsemánéban a Sátán végső támadást indított Urunk ellen, mint ember Fia ellen. A Gecsemáné halálos harca Isten Fiának haláltusája világmegváltói rendeltetésének betöltésére. Azért leplezi le, hogy világosan lássuk, mekkora árat fizetett Ő azért, hogy mi Isten fiaivá lehessünk. Az Ő halálküzdelme teszi lehetővé a mi megváltatásunkat. Krisztus keresztje az ember Fiának diadala. Nemcsak annak a jele, hogy győzött az Úr, hanem hogy az emberi nemzetség megmentése érdekében győzött. Most már minden emberi lény odajuthat Isten színe elé, azért, mert az ember Fia megvívta a haláltusát.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Izrael, vagy: éjszakából világosságra



   "És a nap felkelt rajta, amint elment Peniel mellett, ő pedig sántított csípőjére. "

(1 Móz 32, 31)  

Nem véletlen dolog, hogy éppen akkor kelt fel a nap. Jelképe volt annak, hogy Jákób előtt egy másik nap, a kegyelemnek a napja is felkelt és most már ott ragyogott az ő élete felett is. A felhők eltűntek. Valóban beteljesedett, hogy "eltöröltem álnokságaidat, mint felleget és mint felhőt bűneidet" (Ézs 44, 22). Jákób életében is nappal lett.

Amikor Jézus Krisztus szívünkben feltámad, elkezdődik a nappal, és mi Isten és a világosság gyermekei lettünk. Előzőleg sötét, elégedetlen emberek vagyunk. Csak az a megelégedett, akinek Jézusa van. Az ilyen ember a napos oldalon lakik. Nemcsak a kellemetlen dolgokat látja meg, hanem mindent a felülről jövő világosságban Iát és még a nem örvendetes dolgokban is valami jót fedez fel. Ahol Jézus van, ott a hála uralkodik. Az ember mindenben Isten jóságos kezét ismeri fel: Egyre kevesebb a panasz és egyre több a dicséret. "Ő pedig sántított a csípőjére", azaz külső embere nem került ki meggazdagodva ebből a harcból. Éppen ellenkezőleg, természeti ereje megtört. Kereszthordozó emberré vált, aki újra meg újra felismeri tehetetlenségét. Isten gyermekeinek az élete állandóan a szakadatlan meghalás jegyében folyik le. "Naponként halál révén állok" - mondja Pál apostol.

Ez a megfékezettség áldás lett Jákób számára; állandó emlékeztető jel és eszköz annak megakadályozására, hogy valamikor Istentől ismét elfusson. Így tekintsük mi is, ha Isten valamiféle hiányosságot enged meg életünkben. Sokkal jobb bénán és csonkán bemenni az örökéletre, mint teljes egészünkben kárhozatba kerülnünk. Ne nehezményezd tehát, ha egyik-másik csapás következményeit egy életen keresztül hordoznod kell, vagy félig-meddig belerokkantál. Isten nem akar túl tág teret adni arra, hogy ismét elkerüld őt. Ugyanakkor az ő kegyelmi erői sokkal jobban ki tudnak bontakozni gyengeségedben. Pál is így tapasztalta ezt. Arra gondolt, hogy mennyivel jobban tudna működni, ha az őt terhelő "tövistől" megszabadulhatna. De tévedett. Az Úr maga azt mondta neki: "az én erőm erőtlenség által végeztetik el". Ti. így kerül Isten ereje teljes kibontakozásra. Oda lesz önteltségünk és megtanuljuk azt, hogy minden lépésben ráhagyatkozzunk, mert ő erőt ad a legtehetetlenebbnek is. Erőtlenségünkben dicsőíti meg önmagát.